33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. augusztus 3. 18:44 | Link

Ehun
meg némi hákettőó

Vannak szituációk, mikor bizony nem árt pontosan fogalmazni, figyelni a szóhasználatra, mert bizony az emberek szeretik kiforgatni a másik szavát. Ella már csak tudta, ő imádta a legjobban ezt a mesterséget, ugyanakkor nem sűrűn találkozott ebben a játékában ellenféllel, a legtöbben inkább csak csúnyán néztek rá, vagy elküldték a fenébe, esetleg megpróbálták egy átokkal meggyőzni, hogy békén lehet őket hagyni az efféle dolgokkal.
Ráadásul új terepen volt, nem nagyon tudta még, mire számíthat, és miután elkiáltotta magát, az utolsó dolog egyike volt, amivel számolt, hogy egy kopogószellem fog a falból kiugrani, hogy a segítségére siessen. Pislogott még egyet, emésztve a hírt, miszerint állítólag lángol a haja, de mire összerakta volna, hogy ezt valószínűleg a színe miatt feltételezte a drága szellem, és nem valódi lángok vannak a dologban, már késő volt. Behunyta szemét, és már érezte is a fején szétrobbanó vízzel teli lufi kellemes simogatását, aztán pedig a nyakán, és egész arcán végigfolyó hideg lét.
- Naháát, köszi! Nem is tudom, mire mentem volna nélküled! - kiabál vissza derűsen a szellemnek, miközben előhúzza pálcáját, és rászegezi. Ekkor pillantja meg a mellé lépő lányt szeme sarkából.
- Ó, helló. Tényleg? Nahát, akkor nem is bántom - rántja meg a vállát, és elteszi a fűzfapálcát. - Köszi a beavatást!
Integet a szellemnek, mit sem törődve szavaival, abban a biztos tudatban, hogy ennek így kellett történnie. Mégse támadhat rá a hivatalos üdvözlőjére új iskolájában! Meg kell hagyni, fura egy hely ez a Bagolykő, de annyi baj legyen, tud ő alkalmazkodni, sőt, máris tetszett neki az iskola.
- Amúgy honnét tudod, hogy új vagyok? - aztán végignéz a csarnokban sürgő-forgó diákseregen, akik lassan túlteszik magukat az iménti jeleneten, és megérti: rajta nincs iskolai talár. - Ó, várj, van egy tippem. Na mindegy. El kéne jutnom valahogy valami Www.. Wii.. izé, fogalmam sincs. A dirihez. Vagy ennél a tökkelütöttnél kell jelentkezni? - sandít a kopogószellemre. Véda ilyesmit nem emlegetett.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2014. augusztus 3. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
már itt sem vagyok
Írta: 2014. augusztus 3. 22:20
| Link

- Nagggyon szívesen! Samu segít, ahol tud - vigyorog is hozzá, mint a vadalma, hiszen nyár ide vagy oda, azért ruhástól elázni mégsem lehet olyan kellemes dolog. De szokni kell ezt is. Ilyen hajjal meg főleg.
- Ohó, ácsi - kissé magasabbra és távolabbra reppen, amint látja, hogy a lányka előhúzza a pálcáját. ~ Miért kell állandóan ezt csinálniuk?!~ Mielőtt azonban még hangosan is kifakadhatna, egy másik lány is megjelenik a színen. A lezajló beszélgetés nincs Samu ínyére, nyelvet a sötét hajú lányra, de a narancshajú csajszi elteszi a pálcát, és ezért hajlandó megbocsájtani, hogy az ázsiai vonásokkal rendelkező lány úgy beszélt róla, mintha itt sem lenne. Az az egy szerencséje van, hogy nincs már Samunál több vízibomba.
- Ne hallgass rá. Nem mindenkivel csinálom ám. Biztos csak féltékeny, mert anno csak trágyagránátot kapott - újra közelebb merészkedik az új lányhoz, és kaján vigyorral magyaráz neki. Aztán némiképp bosszússá válik az arckifejezése, ahogy meghallja, hogy a narancs hajú lány az igazgatóhoz tart.
- Hah? Tökkelütött? Én? Milyen módi ez, kicsi lány? Velem mindenképp jobban jársz, mint az öreggel. - húzza el a száját. A minap nagyon kikapott, miután naphosszat a lányvécékben lebzselt, és ráijesztett minden gyanútlan arra járóra. Azért arra még ő is figyel, hogy ne kelljen találkoznia Wicklerrel naponta.
- De te tudod. - vonja meg halvány fényű vállait.
- Még találkozunk, drága - felnevet, rákacsint a lányra, majd amilyen gyorsan jött, úgy távozik is a mennyezeten keresztül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. augusztus 5. 17:53 | Link

Elázott Eccavú



Úgy látszik, a tervezett könyvtárlátogatást el kell halasztanom egy későbbi időpontra, mert akadt más szórakozási lehetőségem. Jót nevetek szegény lányon, aki Samu áldozatául esett. Elég vicces látványt nyújt az elázott diák, a kedvem máris jobb. Nem mintha nem lenne amúgy is elég jó, de ez még rádob egy lapáttal. Megtehetném, hogy szépen elhaladok mellettük, mint ahogy azt a többi diák is teszi, akik mind valahova naaagyon sietnek, de mégsem teszem meg, inkább oda megyek hozzájuk, mielőtt még a lány valamilyen varázslatot használna a kopogószellem ellen. Bár nem nagyon bánnám, nagyon rühellem azt a kis akármit. próbálok nem is figyelni rá, úgy tenni, mintha itt sem lenne. Ez általában sokakat bosszantani szokott. Szeretem bosszantani az embereket, meg az ilyen... ilyen akármiket.
Na igen... a lány még örülhet is, hogy vízibombát kapott, és nem pedig... mást. Anno én sajnos nem vizet kaptam a nyakamba, ami miatt még nem tekertem ki a nyakát a kopogószellemnek, persze csak átvitt értelemben.
Hm... Kíváncsi vagyok, vajon miért kell ennek a csajnak a dirihez mennie. Bár van egy tippem. Csak azt nem értem, hogy miért ilyenkor jött, hisz mindjárt itt vannak a vizsgák. Én az ő helyében halasztottam volna egy évet, hogy normálisan tudjak tanulni, jobban hozzászokjak ehhez a sulihoz még a vizsgák előtt. De mindegy is, ő tudja.
- Dehogy ennél kell jelentkezni... Isten ments -jesszus, még hogy ennél a kis vakarcsnál kell jelentkezni. Inkább mennék akkor másik suliba...
Szerencsére nem zargat minket sokáig a kopogószellem, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik.
- Szóval... A diri irodáját keresed? Szerencséd van, mert jelenleg nincs semmi sürgős dolgom, és jó kedvemben vagyok, szóval ha akarod, elkísérhetlek - oh, hogy milyen nagylelkű vagyok, ilyet nem sűrűn hallhatnak tőlem az emberek, szóval ajánlom, hogy elfogadja az ajánlatom, mert ilyen lehetőség máskor nem lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. augusztus 5. 19:54 | Link

Ehun

Hajából csöpögött a víz, végigfolyt nyakán, hátán, még ujjatlan felsője is átázott kissé, de Ella nem nagyon zavartatta magát. Elég feleslegesnek vélt minden bosszankodást, dühöngést, amit utólag folytattak az emberek le valami miatt. Ha persze fel tudta volna magát annyira húzni, mint a rajzfilmek szereplői, hogy valósággal füstölni kezdett a fejük a hőségtől, úgy lett volna a dolognak értelme, mert megszáradt volna a haja. De mivel már egy-két éve tudta, hogy a rajzfilmekben képtelenségek vannak, ezért nem is hitt ebben. Egyébként azóta tévét se nézett, sőt, utálta a tévéket. Bolond muglik meg a ketyeréik.
Közben azt is megállapítja, hogy még egészen jól is járt, hiszen ha igaz, amit a szellem állít, szegény lány itt mellette kellemetlenebb ajándékot kapott annó üdvözlésként. Ella el is képzeli, mennyire lenne kellemes most ragadós barna masszát hámozni ki a hajából. Brr. Nem nagyon. Boldogan elmosolyodik, és lelkesen integet a távozó kopogószellemnek. Milyen jó is vizesnek lenni!
- Nahát, mekkora mákom van! - mosolyog tovább, igen jót derülve azon, hogy ez a lány láthatóan úgy véli, megtisztelve kellene éreznie magát, amiért ilyen kegyes hozzá. Elsősnek nézte, talán másodikosnak, és érdeklődve szemlélte arcát, mimikáit, miközben előrehajolt, és kicsavarta a hajából a vizet a bejárati csarnok kövére. Kicsit meg is rázta magát, mint kutya, és aztán bocsánatkérő vigyort küldött a kínai (?) lányka felé, aki kapott egy pár cseppet arcába.
- Ééés.. mehetünk! - kiáltott fel hirtelen, és előreszegezte karját, majd gyorsan le is eresztette, mikor rájött, hogy talán nem is jó irányba mutatott. - Erre megyünk? Merre megyünk?
Végül karjait lóbálva, nagyokat lépdelve indult meg a kis japán (?) lány után, és közben elhanyagolható érdeklődéssel szemlélte maga körül a kastélyt. Nagyjából ilyennek képzelte a külseje alapján. Bár ahhoz képest, hogy többször leomlott, egész jól mutatott minden.
- Szendrei Ella - jegyzi meg hirtelen, mikor eszébe jut, hogy nem jó vietnámi (?) lányként utalnia magában idegenvezetőjére, tehát meg kéne tudakolnia a nevét, amit úgy szokás, hogy előbb a sajátját osztja meg. Ez pipa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elizabeth Morgen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 6. 20:32 | Link

Carl Tender

Azt sem tudom, hogy hol áll a fejem, mostanában olyan szétszórt vagyok. Olyan érzésem van mintha mindenki átnézne rajtam. Szépen csendben ballagok a folyosón, úgy sem vesz észre senki, minek a feltűnés. Álltalában jókedvű vagyok, de most, nincs kedvem semmihez. Az lenne csoda ha valami felvidítana. Néha meg-meg állok a különböző képeknél a falon, szemügyre veszem őket, mintha ismerősöket keresnék, pedig tudom, hogy nincs köztük egy sem. Jobb, mint az egész napos unalom, pontosabban nem unatkoztam, tanultam. Azt hiszem egy életre megutáltam a könyveket, a mai nap folyamán minimum hármat elolvastam. A képeken nem találok ismerős alakokat, pont ezt vártam, de még sem adom fel. Azért még egyszer sorra átveszem őket, még egy darabig ácsorogni fogok a folyosón, feltevéseim szerint.
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 27. 10:56 | Link

Szaffi

Mostanában azt se tudom, hol áll a fejem. Voltam egy kicsit otthon, voltam egy kicsit Andine társaságában, persze csak az után, hogy családilag elmentünk megnézni a fellépését, ilyen iskolai évzáró volt. Kapott díjat is, legjobb újoncként meg ígéretes tehetségként. Büszke vagyok rá, mert látszik, hogy kemény megdogozik mindenért, amit az iskolában eddig elért. Aztán sétáltunk, beszélgettünk. Azt hiszem, a távolság jót tesz a kapcsolatunknak.  Mintha egyre jobban viselkednénk egymással. Bemutatta a barátját is, aki nagyon emlékezetet valakire, de nem tudnám megmondani, hogy kire és elkísértük Ayva-t is az új iskolájába. Ő a muglik között tanul tovább, leérettségizett, most egyetemre megy.
Sokat gondolkoztam, hogy mi lesz velem. Elhagyom-e a varázsvilágot, de minél tovább gondolkozom, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem fogok így tenni. Nem megyek el. Kölyökként alig vártam, hogy ide jöhessek, féltem, sőt rettegtem, hogy nekem nem adatik meg az a csoda, ami másnak igen. Borzalmas, ha mint családtag tudod, hogy mind a két nővéredben megvan a mágia, de mint mugli, halvány esélyed sincs rá, hogy te magad is biztosan megkaptad, csak a szerencsén múlik. Legalábbis én így látom, az pedig külön szerencse, hogy Anna is itt részesült ebben. Nagyon szomorú lennék, ha ő nem lenne birtokában az ősi mágiának.
A nagy jövés-menésben és abban, hogy teljesen szétszéledt a család Győrből, egy valamit elfelejtettünk, tanszereket vásárolni. A könyveket úgy rendeltük meg, csak besiettünk értük indulás előtt, azonban se Annának, se nekem nem volt semmilyen íróeszközünk, vagy bármi amire/amibe írjunk, így hát megbeszéltem vele, hogy ezt én elintézem, ő csak ismerkedjen a környezettel, én meg beszerzek mindent, ami kell. Megígértem, hogy szerzek neki szép pennákat, néhány jobb minőségű ceruzát és sima tollakat, lapokat, füzeteket, pergameneket. Nem is sejtettem, hogy ilyen nehéz lesz, de szerencsére a hátizsákomat, melyre Andine egy nagy főnixet is rápingált amikor nála jártunk, vittem, így a hátamat legalább egy kicsit kimozgatom, amíg a tekintélyes súlyú pakkal a hátamon felcsörtetek a kastélyhoz, majd a tölgyfaajtón és néhány lépcsőn át a bejárati csarnokot igyekszem átszelni.
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. október 5. 08:58 | Link

Lotti

-=Az évnyitó előtt és alatt=-


Íme, ott álltam a nagy ajtók előtt. Ugyan úgy, mint tavaly, de teljesen másképp. Az iskola előtt toporogtam, mely a tudást kínálja, pedig nem rég tapasztaltam meg, hogy a tudás lehet kegyetlen, és borzasztó. Minél többet tudunk meg a világról, annál inkább rájövünk, hogy mennyire reménytelen a helyzet. Minél többet tudunk meg egy emberről, annál több antipatikus jellemvonást találunk rajta. Minél jobban megismered magad, annál inkább rájössz, hogy az életed hazugságokból, és ábrándokból áll. A tudás eloszlatja azt a jótékony rózsaszín ködöt, melybe beleszületik az ember.
És mégis, a gyerekeknek iskolába kell járniuk, hogy aztán hasznosak legyenek. Azoik is lesznek, de egyben kiábrándultak is.
Kiábrándultam tártam ki, majd léptem be az ajtón. Nagyobb nyüzsgésre számítottam, de örültem, hogy tévedtem. Évnyitó, mi? Engem úgy sem említenek, a többit meg megkérdezem később. Éhes nem voltam, és ha később mégis megéheznék, akkor ott a konyha.
Odasétáltam a színes kavicsokkal teli homokórákhoz, melyekben most kizárólag fent helyezkedtek el a kavicsok. Nekidöntöttem a vállamat, és néztem, ahogy az emberek bevonulnak a nagyterembe. Diákok egyesével, vagy kettesével, tanárok, aztán egy fura, hosszú, fehér köpenyes alak, majd a többi diák... Csak én nem. Most nem. Nem tudnám adni a vidám, rózsaszín felhős énemet, aki voltam tavaly. Nincs kedvem beszámolni az egész levitának a nyaramról, aztán sajnáltatni magam. Inkább megvárom, hogy elkezdődjön a beszéd, aztán felmegyek a toronyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 7. 15:54 | Link

Miko

Kifejezetten érdekes egyéniségnek tűnik a lány, bár a fele dolog, amiről beszél, számomra ismeretlen vagy értelmetlen. Mindazonáltal kedvesnek látszik, ezt csak erősíti, hogy megosztaná velem a fagyiját. Bár a legtöbbször az édes dolgok nem vonzanak, azért elképzelhető, hogy majdnem három év fagylalt megvonás után, hogyan is vélekedek a meghívásáról. Persze azért előtte jó lenne valami "normális" kaját is a szervezetembe juttatni, elvégre nem levegőn élek. Mikor Miko az étvágyam nagyságáról kérdez, nem tudom megállni, hogy ezt ne mondjam:
- Pont olyan - vigyorodok el, talán kicsit sötéten. Az iskolában a tanárokon kívül senki nem tudja, hogy vérfarkas vagyok, és ez jól is van így. Egyáltalán nincs kedvem kiközösítetté válni. Ráadásul valószínűleg a diákok szülei sem kedvelnék túlságosan a gondolatot, hogy csemetéikkel egy vérszomjas fenevad tanul együtt.
Sötét gondolataimat félretéve az eridonosok asztaláig kísérem a lányt, ahol ma is ínycsiklandozó ételeket szolgáltak fel. Persze a javítóban sem éheztettek, de azért az a dőzsölés, amit ebben a kastélyban étkezés címszó alatt nyomatnak, nem kevéssé szokatlan nekem. Apám már rég beperelte volna őket szándékos hizlalásért. Na, persze csak akkor, ha biztos benne, hogy meg is nyeri a pert.
Szedek egy kevés ételt a tányéromra, teljesen vegyesen: egy kicsit ebből is, egy kicsit abból is. Körülöttünk sokan beszélgetnek, van, aki olvas, vagy talán tanul. Az egyik szomszédos asztalnál egy srác nagy hangon magyaráz valamit társainak, olyannyira beleélve magát a történetbe, hogy heves gesztikulációi közepette majdnem tarkón vágja a mellette elhaladót.
Olyasféle hangulat kap el, amit talán még sosem éreztem: egészen otthonosnak tartom ezt a helyet. Mosolyogva fordulok Miko felé, hogy kicsit többet is megtudhassak erről a furcsán rendes lányról...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. október 11. 22:24 | Link

Wolgi


Na,eljött az évnyitó. Mire előkerestem a blúzom, majdnem, hogy csak eltelt a fél nap. Gyorsan felvettem egy fekete nadrághoz. És elindultam, végre. Követtem a tömeget. Beléptem a szép nagy fa ajtón. Rengeteg gyerek s tanár volt a teremben,de először nem találtam semmi ismerős arcot. Majd egy magas, szőkés hajú srácon megakadt a szemem. Tudtam, hogy Wolgi az. Oda ment egy jó nagy homokórához. Oda settenkedtem mögé, majd ráugrottam a hátára.
- Szia. Hogy vagy? Remélem nem hoztam rád a frászt.-lógtam a hátán mint egy kis majom.

//Bocsi a késésért!//
Utoljára módosította:Lotte White, 2014. október 11. 22:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. október 14. 17:30 | Link

Lotti


Gondolataimban újra Wolgast utcáit jártam végig, emlékeztem, hogy akkor a torkomban dobogó szívvel néztem, hogy hátha felbukkan valami, ami megnyugtat. Elmentem a templom mellett, ott volt az a szobor, ami alá lepihentem. Így tettem most is, és néztem az embereket. Valami olyasmit vártam, hogy az öregek összesúgnak, és óvatosan felém mutogatnak, de nem így volt. Teljesen természetesnek vettek engem. Alaposabban szemügyre akartam venni a szobrot, és a feliratra tekintettem. Hatalmasra nyílt a szemem, aztán futottam, egészen amíg...
Ijedten szippantottam be a levegőt, amikor valaki a nyakamba csimpaszkodott. Az emlékeim világából kikerültem, visszatértem a jelenbe, ahol valaki a hátamon volt. Aztán megszólított ez a valaki, és alábbhagyott az ingerültségem.
- Szia, Lotti. Ugyan, nem szoktam én megijedni! - füllentettem. Eléggé elbambultam, és nem számítottam rá, hogy ilyen fog történni velem.
- Milyen volt a nyarad? - kérdeztem, szomorkás mosolyt erőltetve az arcomra. Nem voltam vidám hangulatomba, pedig mindenki úgy ismert meg, mint aki sosem szomorú.
- És miért nem vagy a nagyteremben? Mindjárt kezdődik a beszéd...
Egy picit próbáltam lerázni magamról, de mégis jól esett, hogy itt van. Talán sikerül egy kis lelket öntenie belém. Arra pedig nagy szükségem lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. október 16. 19:38 | Link

Wolgi


Még mindig lógtam a srác nyakán, de nem nagyon ijesztettem meg. Pedig sokat próbálkoztam.
-Szia, na ne! Mindenki megszokott ijedni, vagyis szerintem a legtöbb ember, ha valaki a nyakába ugrik. -néztem a fiúra kételkedve. -Van valami baj? Annyira le vagy törve.- néztem Wolgira, mert mikor először találkoztunk nagyon vidám volt.
-Hát jó! Mondhatjuk, rengeteg könyvet olvastam. Neked, hogy telt a szünet?
Hát kicsit füllentettem, mert rettenetes nyaram volt. Nem is lehetett nyárnak nevezni. Rengeteg eső volt.
Keresni akartam valakit akit ismerek, vagyis téged. Remélem nem baj!-Láttam, hogy a fiú le van törve.-Zavarlak? Vagy miért vagy szomorú?-féltem a választól...Lehet, hogy megunta a beszámolómat? Kitudja...
-És te, vársz valakit?-kérdeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. október 16. 20:10 | Link

Lotti


Csak csüngött a nyakamon, mint egy lajhár. Arra a kijelentésre, hogy mindenki meg szokott ijedni, nem reagáltam. Aztán megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Nem, semmi sincs rendben. A családom hazugságokon alapszik, összevesztem apámmal, még mindig nem tudom a történet egészét, én magam nem az vagyok, akinek hittem, és az a jóslat sem hagy nyugodni. Bár eddig még semmi nem bizonyította, hogy lenne bármi valóság-alapja.
- Jól vagyok. Mindig jól vagyok. - hazudtam mosolyogva.
Szóval olvasott egész szünetben? Nem rossz elfoglaltság, biztosan vidámabban telt a nyara, mint az enyém.
- Én nem szeretnék a szünetemről beszélni. Nem itt, és nem most.
Ezután elmondta, hogy csak ismerőst keresett, és így lelt rám. Megkérdezte, hogy zavar-e. Érdekes kérdés... Szerettem volna egyedül lenni a gondolataimmal, de mégis jól esett a közelsége. Talán már eleget voltam egyedül a nyár folyamán. Eleget gondolkodtam, eleget szenvedtem, és most eljött az idő, hogy kicsit visszazökkenjek. Mert ugyebár az életben nincsenek véletlenek. Valakinek az életében fontos, hogy találkozzak itt Lottival. Hátha pont az enyémben. Vagy mindkettőnkében...
- Nem zavarsz! - mondtam végre őszinte mosollyal. - Jól esik, hogy itt vagy. És nem, nem várok senkit. - végigpörgött egy-két esemény a fejemben. Ha nem így alakultak volna a dolgok, most lehet, hogy várnék valakit.
- Várom, hogy elkezdődjön a beszéd, aztán sétálok egyet. Szeretnéd hallgatni a szócséplést, vagy velem tartasz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. október 17. 19:10 | Link

Wolgi

Le kéne szállnom a hátáról. Le szálltam. Már jól esett, kicsit bezsibbadt a lábam. Ez arra a napra emlékeztet, mikor az ablakba olvastam épp A kis hercegetés annyira belemélyültem a történetbe, hogy leestem a földre. Szerencsém volt, nem estem nagyot. Lehet, hogy általában jól van, de most biztos nem. De nem nyaggatom vele.
-Örülök, remélem ha van valami bajod és szeretnéd elmondani valakinek, nekem elmondhatod.- Rá raktam a vállára a kezem. Remélem segítettem neki ezzel, és ha van valami baj, akkor  nagy bizalommal fordul majd hozzám.
-Jaj, sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Ha tudtam volna..- mondtam egy kicsit szomorkásan. Nem kellett volna faggatóznom. Remélem a kérdésemre nem kapok csúnya választ!
-Oké, akkor maradok!-mosolyogtam rá. Végre újra ugyan úgy mosolyog, mint mikor megismertem. Bearanyozta ezzel a napom és nem tudtam nem mosolyogni.
-Ó, örülök. -mondtam. Örül, hogy itt vagyok és együtt tudunk bemenni és meghallgatni a beszédet. Most választanom kellene. Menjek, maradjak? Inkább megyek!
-Inkább veled tartok! Szeretek a társaságodba lenni...-mondtam zavarodottan. Végre tudunk majd egy kicsit négyszemközt kettesben beszélgetni, és elmondja mi nyomasztja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Gagybátori-Miller Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 11
Írta: 2014. október 19. 13:49 | Link

Milán

Megérkezett. Már alig várta, noha tudta, hogy a barátkozással óvatosan kell bánnia, és Áronnak, az ikerbátyjának mindenkiről be kell számolnia. Na, persze, csak a megengedett kereteken belül, természetesen. Áron szerint húgának mindenből a legjobb dukál. Még barátokból is. Kissé lelohasztotta kedvét, mikor belépett a bejárati csarnokon a kis fióka, és elbizonytalanodott. Neki ezt a hatalmas poggyászt most fel kéne cipelnie a toronyhoz? Akkor bizony bajban lesz, talán túl sok mindent hozott el otthonról egyszerre…
Pedig őő… kétszer is meggondolta, hogy mit szükséges hoznia feltétlenül. Ja, igazság szerint nem gondolta végig, csak bepakolta, ami épp eszébe jutott. Ha apukája nem szólt volna r-á, tuti a fele szükséges eszközt otthon hagyja. Főleg a könyveket. Ki nem állhatta az olvasást, pláne, hogy diszlexiával küszködött, és kissé gyengén is látott, de szemüveget, ill. kontaktlencsét esze ágában sem volt hordani. Nem ment volna el orvoshoz semmi pénzért, azt se szerette. Szerencsére nem a Roxfortba vették fel, így legalább az angollal nem kell szenvednie.
Végül jobb ötlet híján, miután kicsodálkozta magát, szépen rácsüccsent a bőröndjére. Minek menjen tovább, ha úgyse tudja, merre az arra?
Nem igazán zavartatja semmi, csak vár, amíg arra téved valaki. Vasárnap délután ez meglehetősen nehézkes dolog, a levitások biztos halálra tanulják magukat, a navinések elvannak magukban, ééés a zöldek… na igen, tőlük azért tartott, bár apja meséi szerint itt annyira nem vészes a házak közötti háború. Csupán külön-külön szívatják egymást a diákok, de eddig még kisebb-nagyobb csetepatéknál nem volt durvábbról tudomása.
Verekedni meg nem tilos, csak tanár meg ne lássa. főleg azt ne lássák meg, ha ő kezdte.
Lány létére inkább volt fiús természetű, hála Áronnak, aki még siklóernyőzésre is megtanította, és nagyon bejött neki ez az extrémsport. A gondolkodás már nem annyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 19. 18:00 | Link

Gagybátori-Miller Boglárka

Lassan már harmadik napomat töltöm itt, és szinte már a kastélyt is ismerem annyira, hogy el tudjak menni valahova. Ez alatt értem például a tantermeket, a nagytermet és az egyéb helyiségeket.
Ismét napsütötte, nyári nap van, ami persze őszi, de most az kit érdekel. Tehát ott ülök a gólyalakban, és egy levelet olvastam, amit nemrég kaptam a szüleimtől.
Hoga ott ült mellettem csendben az ablakpárkányon, és csak csak akkor törte meg némaságát, mikor hirtelen felálltam.
Igen felálltam, mert úgy éreztem, jót tenne egy kis séta, mert már több órája is csak bent ülök. Gyorsan lerohantam a lépcsőkön, "szerencsémre" meg is botlottam, de nem zavart, ki akartam menni valahova. Valahogy most pont rám jött az az érzés, hogy mindegy, hogy hova, csak menjek.
Mikor leértem a bejárati csarnokba teljesen ledöbbentem: egy lány ült a  bőröndjén és ült, és ült, és ült. Fura volt, még egyszer sem láttam ilyet. Egyáltalán miért ül? Nem tudja, hogy hova kell mennie? Akkor mért nem keres valakit, és megkérdezi tőle? Adott egy csomó alkalom, és mégis ő inkább a kényelmesebb opciót választja. Ül és vár.
De az is lehet, hogy nem azért pihen ott, hanem valami baja van esetleg? Fogalmam sincs, a legjobb döntés az az, hogy inkább megkérdezem.
-Szia! Van valami baj? Miért vagy itt?
Remélem nincs semmi baja, és csak annyi a gond, hogy nem tudja merre menjen. Nem lenne jó, ha például rosszul lenne, mert azt se tudom még, hogy merre van a gyengélkedő. Az biztos, hogy érdekes kaland lenne, de mégse kívánom azt.
Mit mondjak, remélem a legjobbakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gagybátori-Miller Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 11
Írta: 2014. október 19. 21:26 | Link

Milán

Meglepődött, mikor egy fiatalnak látszó srác odasétált hozzá, és csak úgy random leszólított. Bátorsága van, az fix… persze, még mindig jobb, mintha tovább folytatta volna bámulását a csarnok másik végéből. Nem igazán szerette, ha fixírozták, pláne, ha ilyen feltűnően. Ennyire nem lehetett ő csodabogarantyú.
- Öhm, ja, a fióka, azaz én, szóval nekem el kéne találni a fészkünkig és kipakolni – felelte, és abszolúte nem érdekelte, hogy most idiótának nézi-e válaszáért. Szíve joga a másiknak. Gyorsan felpattant a bőröndről, majd nem teketóriázva nekiszegezte a kérdést:
- Ugye Főnix-ház? – remélte, hogy akad, aki útba igazítja, de egyrészről fáradt is volt, más részről pedig iszonyatosan lusta. Lustább a földnél is, és lassú. Bár ez a kérdés ugye meggondolandó, főleg, mikor a fizika tanár bácsi feltesz egy gyorsulással kapcsolatos kérdést, hogy xy tárgy milyen gyors vagy lassú. Ilyenkor a helyes visszavágás, amit Bogi megtanult egy életre: mihez képest?
Tehát ezzel a ténnyel ő le is tudta, hogy a cselekvési tempója és kényelmesedése tökéletesen normális dolog. Akinek meg nem tetszik, tegyen róla. Ha tud.
- Ja, egyébként Bogi vagyok – mutatkozott be, miután eszébe jutott, hogy egymás nevét még nem is tudják. Hát igen, a leányzó nem épp arról volt híres, hogy sorrendben gondolkodjon. Ahogyan a siklóernyős bambusztantusz esett, úgy puffant. – Ebben a pillanatban érkeztem egyenesen Bogolyfalváról. És te?
Igen ám, csakhogy ettől neki még nem fog GPS nőni a buksijában, hogy Belgium helyett Horvátországban kössön ki… meg persze az észért se éppen időben állt sorba, mikor a felsőbb hatalmat azt osztották…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vashegyi Lia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 71
Írta: 2014. október 21. 14:04 | Link

Loraaa

Ezen a reggelen kivételesen sikerült időben felkelnem, ami nálam azt jelenti, hogy csak háromszor nyomtam ki az ébresztőt. Utálom, amikor valami ilyen brutális hangon és erővel rángat ki a pihe-puha ágyamból. Kicsit irigyeltem is Ellát öltözködés közben, mert Ő még a takaró alatt feküdt összegömbölyödve és horkolt. Az egyetlen olyan görényt sikerült kifognom, amelyik horkol.
Az ablakon túli világ nem sok jóval kecsegtetett, sőt egészen elborzadtam, majdnem vissza menekültem az ágyba. Végül csak sikerült felöltöznöm.
Nem bíbelődtem sokat a ruhákkal, a választásom egy egyszerű fekete, rövidujjú bodyra esett, aminek az elején egy nagy piros szív van, végül egy szűk farmerral és barna csizmával zártam a sort. A szeles idő miatt előkotortam egy sapkát, majd egy kis smink után elindultam... Hogy az ajtóból még visszarohanjak a táskámért és a kabátomért. De csak sikerült eljutnom a Nagyteremig. A reggelimet csak magamba lapátoltam, mert a percek vészesen teltek, és nem akartam elkésni. Be kell vallanom kissé izgultam is, mivel még nem jártam a faluban. Egy igazi, varázslatos faluban, így egyenlőre halvány lila gőzöm se volt, milennek kéne elképzelnem. Annyi biztos, hogy nem lesz tele röpködő emberekkel. Hallottam pár dolgot a többiektől, amiket feltétlenül ki akartam próbálni, remélem Lora a segítsgemre lesz. Van az a magától író penna vagy mi, meg a vajsör, mondjuk azt lehet nem árulják még egy 15 éves egyénnek. Még ha ilyen bájos pofija is van, mint nekem...
Háromnegyed tízkor értem a megbeszélt helyre, a levitás lánynak még nyoma se volt, így hát vártam. És vártam.
Eszembejutott egy dal, amit dúdolni kezdtem, csak úgy halkan magamban, mire a refrénhez értem Lora is befutott.
- Jó reggelt! - köszöntöttem vidáman.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Zárásos
Írta: 2014. október 21. 19:53
| Link

Lotti


 Mindent elmondhatok neki... Elképzeltem, hogy elmondom neki. Az egészet. Csak zúdítanám rá a sok szót, a sok keserű, fájdalmas szót, amíg össze nem esik. De erre nem volnék képes. Egyrészt nem tudnék vele ilyet tenni, mert a barátom. Másrészt pedig még túl friss az egész nekem is. De talán egy-két pici részletet elárulhatnék neki. De nem itt.
 Amikor felvetettem neki, hogy velem jöhet bolyongani, szívesen beleegyezett. A magányról így letettem, de jobb is így. Kedvelem a lányt.
- Akkor ha elkezdődött a ceremónia, és már mindenki bement, keressünk valami kellemesebb helyet! - mondtam Lottinak, és kacsintottam. A rossz kedvem egy picit enyhült, amióta itt van.
Tulajdonképpen tavaly sem voltam az évnyitón, és most is kihagyom. Biztosan tök jó, de különösebben nem izgat. Ha az álmom tényleg csak marhaság volt, akkor még jó pár évnyitón részt fogok venni. Ha meg mégis van valami valóságtartalma, akkor... Végül is az sem jelenti azt, hogy rögtön beteljesül... Van még időm. Remélem.
 Az emberek csak mentek be, és lassan elkezdődött az igazgató beszéde.
- Akkor mehetünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2014. október 21. 20:46 | Link

Wolgi

Tudom, hogy még mindig van valami baj, de, mint ha enyhült volna...Nem sokára elfog kezdődni a ceremónia. Tavaly nem jöttem el, mert nem szeretem ezeket az eseményeket. Nem izgattak.
-Jó, és van eddig valami ötleted?-kérdeztem, és éreztem, hogy elpirultam.Kicsit furcsa érzés kavarodott bennem. És mintha, egy kicsi félelem is töltött volna el.
Elkezdődött...Hallottam az igazgató beszédét.
-Persze...Csak merre? Meg ha nem lenne baj, én átöltöznék,mert ez nem az én stílusom.-mosolyogtam rá aranyosan.  
Utoljára módosította:Lotte White, 2014. október 21. 20:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Horváth Milán Lóránt
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 21. 21:33 | Link

Bogi

Szerencsére nincs semmi baja, hisz nem rosszul van, csak egyszerűen nem tudja merre kell menni. Így hála az égnek nem kell fel-alá rohangálnom egy gyógyítót keresgélve.
Pechemre viszont meg nincs kaland, aminek lehet, hogy eléggé rossz tulajdonságom miatt, de nem örülök. Ugyanis gondoltam gyorsan arra is, hogy mit csinálnék. Talán egy diáktól kérdezném meg, de az is lehet, hogy sebesen berohannék a nagyterembe, hogy az ég áldja meg őket segítsenek már.
De végül nem került erre sor. Számomra ez mondhatni jó, de mondhatni rossz is. Azért bocsássa meg nekem a világ, de szeretem a veszélyt, a kalandot.
Furán adta elő a kis monológját, amin meg is lepődtem, de csak egy picit. Gyorsan, és megdöbbenésemet nem mutatva, illedelmesen próbáltam válaszolni.
-Azaz te, a fióka nem tudod merre van a fészked. Nekem itt az a szerepem, hogy segítsek, igaz?-szuper, mire értelmeztem a mondatát, addig már kétszer körbefutottam volna a kviddicspályát. Nem tudom, mi van ma velem, de nagyon lassan gondolkodok, és egy kicsit, vagy inkább nagyon szétszórt is vagyok.
Nekem amolyan természetesnek tűnt, hogy főnix vagyok, és hogy meg tudom mutatni neki a klubhelyiséget.
-Persze, az. Gyere megmutatom.-hívtam.
Te jó ég! Bemutatkozni is elfelejtettem. Hát ma akkor ilyen lassú felfogásom, és gondolkodásom van. Teljesen kínosan éreztem magam, mikor a lány bemutatkozott.
-Ööö... Engem Lórántnak. Na gyere-nyögtem ki végül.
Teljesen el is feledkeztem róla, hogy talán arra is válaszolnom, kéne, amire rákérdezett.
-Én körülbelül négy napja érkeztem, de nem vagyok benne biztos, mert kicsit elvesztettem az időérzékemet.
Már-már elindulok a lépcső fele, mikor teljesen helyrerázódik az agyam. Tényleg, a mi házunk jelképállata nem is főnix, hanem sárkány. Jujj, én most Eridonosnak mondtam magam.
-Hoppá, bocsi. Főnixet mondtál? Az az Eridon. Bocs, de már teljesen elfelejtettem, hogy az én házamnak a Rellonnak mi is a jelképállata. Bocsi, csak már teljesen kiment az agyamból. Sajnos én nem tudom megmutatni, hogy akkor merre menjél, maximum tudok mutatni egy a te házadba járó diákot, ő biztosan segít.
Remélem nem égtem be annyira, na de hát mindenki tévedhet. Tévedni emberi dolog, abban biztos vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 22. 11:33 | Link

Lia <3

Reggel szerencsésen elaludtam. Eredeti felállás szerint nyolckor keltem volna, de így kilenc harmincig szunyáltam. Miután kiugrottam az ágyamból szitkokat szórva összeágyaztam. Két perc múlva sikeresen összeszedtem magam és a szekrényhez battyogtam, hogy viszonylag gyorsan kiválasszam a ruháimat. Magamhoz képest villám sebességgel választottam egy zöld felsőt, egy farmert, egy fekete bőr dzsekit és egy fekete bakancsot. Ruháimmal a kezemben spuriztam a fürdőbe felöltözni és rendbe hozni a szénakazlamat és az arcomat. Tíz perc múlva kicsit megkönnyebbülten léptem ki a fürdőből, majd mikor az órámra néztem újra eluralkodott rajtam a pánik. Maradt még öt kerek percem, hogy leérjek, mert a találkozó tízre volt megbeszélve. Magamhoz vettem kedvenc fekete táskámat és némi pénzt, majd rohantam is a bejárathoz. Futás közben azon filóztam vajon milyen helyeket nézhetnénk meg. Amikor a bejárathoz értem az Eridonos lány már ott volt.
-Szia! Jaj, ne haragudj elaludtam. Remélem nem rég óta vársz rám! -mondtam kicsit restelkedve.
-Na és van már valami ötleted, hogy mit néznél meg szívesen? -kérdeztem az Eridonos lányra mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Füredi Csenge Lili
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 113
Írta: 2014. november 6. 12:31 | Link



Komolyan ijesztő ez a környék. Egyáltalán nem értem, hogy sokan hogyan engedhették meg, hogy vámpírok, meg még isten tudja milyen lények éljenek a közelemben, vagy bárki közelében, aki számít. Az ember ráveszi magát, hogy kitámolyogjon a friss levegőre, de már nem teheti gondtalanul, viszont elvárnák, hogy azért szocializálódj. Ráadásként még valami kis futkározó elsős vagy másodikos lányt is sikerült totál véletlenül letarolnom, mikor megpróbáltam egy felém gurult labdát visszaadni. A sport nem megy valami jól, tény. Inkább csak veszek egy mély levegőt, aztán beletörődöm abba, hogy elő kell szednem azt a felem, aki csevegni is tud, bár akkor nem biztos, hogy annyira szimpatikus leszek egyeseknek.
Lenyomom a bejárat kilincsét, hogy a hűvös, arcot csipkedő őszi szélből a sokkal kellemesebb időjárású kastélyba léphessek. Kibontom a kabátomat és a sálat is meglazítom a nyakamon, miközben a tavaly kemény munka árán megszerzett házkupánk mellett sétálok el, amire csak egy elismerő mosolyt mutatok. Büszke vagyok a házamra, végre azt láthatom, hogy nem felesleges dolgok vezetik csak a világot. Düh, ellenszenv, ilyen-olyan kapcsolatok. Jó utóbbiban lehet haszon, elismerem. Még akkor is, ha én ezzel eléggé hadilábon is állok, de próbálkozom. Mosolygom, ha kérdeznek felelek…meg a hév engem is el tud vinni, ha olyanról beszélhetek, ami érdekel.
Olykor eltöprengek azon, hogy jó irányba haladunk-e, még a magam életén is, amiben azért igyekszem. Hiszen, ha én megszerzem a kellő tudást, nagy dolgokat vihetek véghez, elérhetem a céljaimat. Ez azért motivál, meg látszani is szokott rajtam. Még akkor is, mikor éppen úgy érzem, emiatt néznek ki, csak hajtom magam előre, kiáltják rám, hogy ne levitáskodj, vagy, hogy okoskodó, de azt hiszem ez teljesen túlélhető. Meg azért nem vagyok én annyira embertelen senkivel… van szívem. Másként, hogy lehetnék életben?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 455
Összes hsz: 946
Írta: 2014. november 8. 14:52 | Link

Füredi Csenge Lili

Nem hittem volna, hogy ekkora késésben leszek. Pedig milyen időben elkezdtem ezt a beadandót! Nem is hittem volna, hogy csak az utolsó estén tudom befejezni. Persze, nem foglalkoztam mindig ezzel, de szerettem volna, ha tényleg jól sikerül. Mostanában igen hullámzó az eredmény, bár van egy olyan érzésem, hogy egy-két tanár csak azért szivat, mert tanárgyerek vagyok. Nem mintha lett volna választásom, sőt én kifejezetten örülök, hogy anya is itt tanít. Sokkal könnyebb dolgom van azóta, és egyszer már láttam őket beszélgetni is, jó nem hosszan, de már az is csoda, hogy a beszélgetés végén apa rám mosolygott, anya pedig integetett. Nem veszekedtek. Szinte hihetetlen, úgyhogy a felüdülés garantáltan megérkezett, csak kicsit később, mint hittem.
Viszont elkészült a beadandóm, már csak le kéne adnom. A nagyteremben azt mondták, hogy a bácsi már kijött, így kilépve a bejárati csarnokon át, próbálom kitalálni, hogy merre is mehetett. Később is ráérne odaadnom persze, de tuti, hogy ha elteszem, akkor valami tragédia történik vele, mondjuk végigfolyik rajta egy bögre kakaó, ami a semmiből bukkan elő átváltoztatástan óra alatt, amiből így is elég gyengus vagyok.
- Bocsi!
Az áldozatom egy szőke lány, látásból mintha már rémlene, vagy lehet csak hasonlít valakire, de mindenesetre úgy érzem, hogy ő talán segíthetne nekem. A táskámat a vállamra kapva, az irományt rejtő mappát magamhoz szorítva sietek oda hozzá, mielőtt még elhagyná a helyet. Iskolai egyenruhába kellene lennem, de nem voltam otthon, a hétvégén apánál voltam, és elfelejtettem, hogy reggel tőle jövök iskolába, így hát a hétvégén készített pólómat húztam fel, amibe biztos, hogy a mai napon valaki még bele fog kötni, pedig vannak, akik tényleg durván öltözködnek. Például az a Rellonos lány, aki a múltkor órán mellettem ült. Amíg a tanár beszélt, addig ő ollóval levágta a szoknyája alját, és így nem csak kicsit ért térd fölé, hanem nagyon is combközépig. Persze a fiúknak ez nagyon tetszett.
- Bocsi, nem láttad Lasch professzort elhaladni itt?
Belekezdenék, hogy mennyire fontos lenne a professzor megtalálása, mert bizony ezt itt nagyon gyorsan oda kellene adnom neki, hogy ne essen baja, mert, hogy ez itt a beadandóm, de valószínűleg a halálba untatnám, és tényleg fontos lenne a profnak átadni, bár arra egyelőre még nem gondolok, hogy a tanáriba biztos lenne valaki, aki odateszi az asztalára. Ennyit arról, hogy tanár szülők gyermeke vagyok. De majd csak eszembe jut ez is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

[img][/img]
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 25. 00:08 | Link

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

Annyira hiányzik neki. Pontosabban hiányoznak. Az egyik személy, akiről Alíz mindig kérdezgeti, a másik pedig a legjobb barátnője. Elmentek a szünetre, de már most hiányoznak neki. Elenával, aki itt tölti a szünetet, megbeszélték, hogy együtt karácsonyoznak, de sehol sem találja a lányt. Nem egyszer volt már olyan, hogy eltűnt, de ilyenkor vajon mit csinálhat? Talán olyan dolgokat csinál, amiket nem szabad, esetleg senki nem nézné ki belőle. Valamikor ki kéne derítenie. Most viszont az egyik barátnőjét várja, akivel elméletileg a csarnokban kell találkoznia. Mivel a faluban tett sétát, így kabátot muszáj volt húznia, de itt bent olyan meleg van, hogy nem képes magán tartani. Alapból nem az a fázós típus, sőt inkább a hideget szereti, mintsem a meleget. Így most egy hatalmas ruhanemű alól figyeli a tébláboló embereket. Az illető, akit keres, lehet, hogy nem vette észre, mert már legalább fél órája ácsorog itt. De ez sem zavarja a lányt. Ha Mina mégsem jönne, akkor majd az ünnepek után lemegy hozzá a faluba, és akkor adja át az ajándékát. Amúgy sincs messze, valamint a lány biztos a faluban, vagy az iskolában tölti a szünetet, hacsak a szülei nem viszik el valahová. De erről nem tud semmit, így majd 28-a körül meglátogatja. Régen nem látta a levitást, viszont Karácsony közben sem szeretné zavarni őket. Valamint azt sem tudja, hogy most Dwayne-nél van, vagy Zójánál. Ezt az apró dolgot elfelejtette megkérdezni. Nem mintha bármelyik szülőjével is rossz lenne a viszonya, de talán Zójával többet beszélt volna, és jobban megismerte volna.
Épp már indulna fel a szobájába, mikor meglát egy számára nem éppen kedves személyt.
~ Mégis, hogy kerül ide? Ezt nem hiszem el, sehol sem lehet nyugtom tőle? - kérdezi magától, és csapot-papot ledobva indul meg unokatestvére felé. Nem nagyon érdekli a táska és a kabát sorsa, majd, ha végzett a lánnyal felkapja őket. Gwen értékeli a dolgait és vigyázni is szokott rájuk, viszont most nagyon ki van akadva. Mégis mit keres itt Shayleen? Hiszen neki otthon kéne lenni.
- Mégis mi a francot keresel TE itt? - a névmást direkt emeli ki, csakhogy hangsúlyozza a dühének okát. Egyáltalán nem bírja a csajt. És ez az érzés kölcsönös.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 25. 00:41 | Link

Gwen

Duzzogva szállt fel a vonatra. Egy nagy rakás trutymó ez az egész. A Roxfortba kellett volna visszaküldeni, nem az istencsapása, inkompetens unokatestvére után. Mit tudhat az a kis mócsing? Semmit. Ezen kívül a szülők milliónyi hasznavehetetlen intelemmel látták el, túlbuzgó módon ehetetlen ételeket csomagoltak neki, amiket valószínűleg az első adandó alkalommal kukába fog dobni. Szénhidrát? Abszolút soha. Ráadásul fehér kenyérből a szendvics. Hol élnek ezek, az ókorban? De legalább elszakad otthonról. Shiemi a lelkére kötötte, hogy tartani fogja a súlyát, egy grammot se fogy majd, sőt, hízni fog. Shayleen engedelmesen bólogatott, fűt-fát ígért, hogy aztán megismerhesse és felfedezhesse ismét a régről oly jól ismert szabadságot.
Megérkezve Bogolyfalvára dunsztja sincs, mit csináljon. Rengeteg csomagjával nem nézelődhet kedvére, ahhoz pedig, hogy edzhessen, előbb a Navinét kéne megtalálnia. Kissé izgatott a beköltözés miatt, de mindezt leplezi. Csak az önállóság lebeg a szeme előtt. Felkapaszkodik a kastélyig, ahol hatalmas kapuk fogadják. Hihetetlen, milyen tekintélyes az egész építmény, a Roxfort után nem is rossz. Nagy nehezen beráncigálja holmiját a bejárati csarnokba és, bár itt kellemes meleg van már, kabátját nem gombolja ki. Mintha attól tartana, hogy más is egyből rájön a kórképére és állandóan a kajákat fogja rátukmálni. Sóhajt egyet és épp mikor elhatározza, hogy itt az ideje összeszednie magát, egy kellemetlenül éles hang üti meg fülét. Talán három éve oltári vitába kezdett volna, de most csak arra vágyik, hogy megszabaduljon Gwentől.
Körbejáratja tekintetét és szó nélkül átnéz unokatestvérén. A passzivitásnál nincs jobb fegyver. Hiába piszkálódnak, ha nincs reakció, előbb-utóbb feladják. Egyik táskáját vállára veti és halál lazán kerüli ki Gwent, mintha nem is épp előtte állna. Ez a viselkedés bizonyára csak olaj a tűzre, de Shayleennek egyszerűen nincs kedve beszélni. Nem is fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 25. 15:07 | Link

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

Shayleen. Itt. Előtte. Teljes életnagyságban. Nem ez biztos nem lehet igaz. Az egy álom, biztos, csak egy álom. Valaki csípje meg szegény Gwent. De bármennyire is utálja ez a valóság. Szörnyű, hogy itt van az unokatesója. Nem találkozhatott volna valaki mással? Bárkivel. Akár meg Kowai-val is. Őt is jobban bírja, mint az unokanővérét. És szerencsére ez az érzés kölcsönös. Mind a ketten ki nem állhatják a másikat. De a gyűlölet most a legkevesebb. Azt kéne kitalálni, hogy mi lesz, amíg Shayleen itt van. Mert ugye nem találkozhatnak maximum naponta egyszer. És még ők laktak együtt egy házban. Bár az sem volt sétagalopp, azt el kell ismerni. Főleg Shay szüleinek, akik pártatlanok akartak maradni. Lesznek itt gond, nem is kevés.
Cat egy szó nélkül indul tovább, és ez Gwenben kettős érzéseket kelt. Először dühös, mert utálja, ha valaki szó nélkül otthagyja valahol. Idegesíti, amikor valaki meghátrál a problémák elől, és nem néz szembe velük. A gondokat könnyebb a szőnyeg alá seperni, mintsem szembenézni velük.
Azonban mikor sikerül túllépnie a dühön, rá kell döbbennie, hogy az unokatestvére megint megfutamodik. Hát persze! Eddig sem tudta megvédeni magát, akkor most miért lenne másképp. Mindig is Gwen volt az, aki helyette verekedett és elvitte a balhékat. A kis Shayleen soha nem volt képes verekednie, nehogy bármi baja is eshessen.
De talán nem is ez zavarja a legjobban, a másikban. Inkább az a problémája, hogy a másik nem képes megbecsülni azt, amije van. De ebbe inkább nem mennék bele most.
- ÁLLJ MÁR MEG! - kiált utána Gwen, majd sietős léptekkel elindul felé. Mikor sikerül bevágnia elé, az útját állja, és nem engedi tovább. Ám ezt nem sokáig tudja fent tartani, mert megérkeznek a kutyái, az egyik levéllel a szájában. Elég sürgős lehet, ha megkeresték a gazdájuk. A szöszi lehajol, elveszi a levelet, és fel is bontja. Eközben figyel arra is, hogy a rokona ne tudjon eltűnni. Már megszokta, hogy egyszerre több dologra is kell figyelnie, így tud mindenkivel kommunikálni a reggelizőasztalnál. Ugyanis, van, hogy egyszerre hárman is beszélnek hozzá. De ezt már sikerült megszoknia.
A levelet hamar átfutja, de amit benne olvas, az letaglózza. Még, hogy vigyázzon a lányra. Mi Ő bébicsősz?
- Miért kell rád figyelnem? - érdeklődi meg a másiktól, mert neki tudnia kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 25. 17:28 | Link

Gwen

Elég baja van anélkül is, hogy Gwen pattogna neki, mint kukorica a mikróban. Mély levegőt kell vennie, mikor Gwen utána fordul, hogy megállítsa. Annyira, de annyira, de annyira utálja ezt az egész játszadozást. Hány évesek is? Gwen mindig csak a konfliktust kereste, állandóan belé kötött, bármi, csak Shaynek rossz legyen. Hol beszólt, hogy nekiesett, mindig talált valamit, amibe bele tudott kötni. Ha Shay maga Jézus Krisztus lenne, akkor is keresztre feszítette volna Gwen. És ez a hasonlat túlontúl bizarr ahhoz, hogy csak úgy átlépjünk felette.
A lényeg nem változik, az évek telnek, de ellenszenvük kétségkívül megmaradt. Most is, Shay kerülné a megmérkőzést, de nem azért, mert gyáva. Hanem mert fáradt. Belefáradt az örökké tartó vitákba, veszekedésekbe, hogy megmondják neki mit csináljon. Ehhez senkinek sem volt joga soha, most pedig, hogy ismét a maga ura, pláne nincs. Nevezze Gwen bárminek, fogalma sincs arról, hogy az elmúlt három évben mi történt vele, amíg ő itt lubickolt a kastély falain belül, Shayleent pedig kórházba, majd pszichiáterhez kényszerítették. Ennek a kölyöknek fogalma sincs semmiről. Játszhatja a menő unokahúgot, aki majd jól beszól a nővérnek, de ha sokáig provokálja a navinést, egészen biztosan el fog szakadni a cérnája.
Türelmesen várja, míg Gwen elolvassa a levelet. Bár közben többször órájára pillant és kétszer ásít is, azért hősiesen tűri, ellenkezés nélkül a feltartóztatását. Megszólalni továbbra sem óhajt, ez a véleménye pedig akkor változik meg, amikor az eridonos felteszi neki a bűvös kérdést. Shayleen pislogás nélkül mered rá, miközben a pumpa szép lassan szökik fel benne. A szülei, tudhatta volna.
- Inkább magadra figyelj. Mind jobban járunk - bájos mosolyt ereszt meg Gwen felé, bár szavai kissé bántónak hatnak. Valójában Shayleen fél. Ha tényleg kopóként küldik rá a kis mócsingot, akkor meg fog őrülni. Még az a halálos mázli, hogy nem egy házban vannak. Az lenne csak a tiszta pokol. Így legalább van esélye a saját ütemterv készítésére. De az, hogy most külön felhívták a figyelmet rá, hogy ügyeljen az unokanővérére - ami képtelenség, mert bár Gwen agyi kapacitása kissé kevés, még neki is világos lehetne, hogy az erősebbel nem kezdünk -, csak olaj lesz a tűzre. Egyértelmű, hogy bármennyire is utálja őt Gwen, nem fogja elszalasztani az alkalmat, hogy minden lépését ellenőrizze. Hurrá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 25. 19:12 | Link

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

Mintha annyira vágya arra, hogy unokanővérére kelljen vigyáznia. De azért meg tudja érteni a lány szüleit, amiért megkérték rá. Shay még nem járt a suliban, így azt sem tudhatja, hogy mit, hogy és merre. Talán addig kibírja a másik szeszélyeit, amíg egyszer körbevezeti. De az is megeshet, hogy kikészítik egymást.
- Mintha én annyira akarnék rád felügyelni. Elvileg már elmúltál 17, szóval már nagykorú vagy - válaszol a másiknak. Nem egyszer cukkolta Gwent azért, mert pár hónappal később született. Tudja jól, hogy a szőkét zavarja a kiskorúsága, még akkor is, ha pár hónap múlva Ő is felnőtt lesz. Alig várja, mert végre leköltözhet a faluba, és elméletileg a barátnői is jönnek. Mekkora buli lesz már. Hárman (jobbik esetben négyen, de Linát, még rá kell beszélni) függetlenül a sulitól. Aha! Ahogy, azt a szőke elképzeli. De most nem is ez a lényeg - Viszont Dan bácsi megkért, hogy figyeljek rád, és én teljesítem, amit kér.
Ilyet sem mond sok embernek, az egyszer biztos. Viszont sok dolgot köszönhet a bácsinak, és Angelnek, amit szeretne viszonozni. Így, amilyen feladatot rábíznak, azt becsülettel megcsinálja. Ezzel talán kompenzálni tudja a sok jót, amit kapott. Simán adhatták volna árvaházba is, de a bácsikája természetes dolognak vette azt, hogy magához veszi és felneveli a lányt. Meg tartozott is Gwen apjának, még valamiért, amit a suliban tett érte. Számtalanszor megkérdezte mi ez a dolog, de egyenes választ sohasem kapott, így még nem jött rá. De, majd egyszer kideríti.
- Te sem bírsz engem, és én sem téged. Erre Elena, meg Krisztián is hamar rájöttek. Viszont, ha nem akarunk balhét, akár otthon, akár itt, akkor ki kell találnunk valamit. Kezdhetnénk egy körbevezetéssel is. Nem muszáj beszélgetnünk, csak megmutatom, hogy mi hol van - ajánlja fel a dolgot Gwen, egy erőltetett mosoly keretében. Kezdetnek ez is megteszi, viszont, ha a barna lány nem fogadja el, akkor beveti a másik ötletet, ami a megfigyelés. Nem lehet olyan nehéz bejutni a Navine házba. Varrat magának egy sárga talárt, valamelyik elsősből kiszedi a jelszót, és már bent is van. Gond letudva, feladat teljesítve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2014. december 26. 10:37 | Link

Gwen

- Nem csak elvileg. Felesleges ilyesmivel fáradnod - Shay hangja kifejezetten nyugodt, nem is nyilatkozik sokat, már órási változás, ami egészen egyszerűen Gwennek is fel fog tűnni. Amennyit ők kiabáltak és veszekedtek, ez az új Shayleen szinte más ember. És tényleg. Sok minden megváltozott, mióta nem találkoztak. Lassan két éve nem látták egymást, lévén a navinés igyekezett minden kontaktust kerülni unokahúgával. Nemcsak azért, mert ki nem állhatta, hanem mert nem volt kíváncsi a kis mócsing véleményére állapotával kapcsolatban. Úgysem talált volna szövetségesre benne, sosem értette volna meg őt, így inkább jegelte a dolgot.
Kötelességtudó kijelentésére leányzónk nem reagál semmit. Magában azért fortyog, de igazán jó jel, hogy lassanként a beszélgetés végére érnek és megszabadulnak egymástól. Melyiküknek öröm ez? Ahogy elnézi, Gwennek bőven van más dolga, itt vannak a kutyái, valószínűleg egy rakat barátnője, Shayleen pedig csak egy meleg ágyra vágyik. Igazán nem nagy kérés, nemde bár? Na hát akkor. Épp köszönne el - mert azért az illem megköveteli mindezt -, mikor Gwen ismét megszólal. Az ajánlatban instant csapdát vél felfedezni, így összehúzza szemöldökét. Bárhogy is legyen, nem ismeri a terepet, tényleg elkélne némi segítség neki, így kelletlenül ugyan, de elhatározza, hogy belemegy a dologba.
- Elég fáradt vagyok. Inkább aludnék. Megmutatnád, merre van a Navine? - mi tagadás, tényleg látszik Shay-en, hogy elfáradt, nem kamuzik. Kissé meggörbített vállakkal és igazából gyengén egyensúlyozik sok csomagjával. Szüksége volna mind ételre, mint alvásra, de mivel az előbbit abszolút elutasítja, így marad a szundi. - Később viszont körbevezethetnél. Nem kéne beszélgetnünk - félő, hogy Gwen úgysem szállna le a témáról, így inkább biztosítja afelől, hogy majd legközelebb mehetnek. De valójában ez csak hamis ígéret. Úgysem fogja megkeresni a lányt, nincs szüksége gardedámra. Megint nála az irányítás, megbirkózik vele. Vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. december 26. 19:01 | Link

Shayleen
Ruha | Szünetben délelőtt

- Pedig néha úgy tűnik - válaszolja gúnyosan. Egy idegennek látnia kéne őket bunyó közben, és meg nem mondaná, hogy Shay már felnőtt.  Általában akkor nyírják egymást a lányok, mikor ketten vannak. Akkor nem zavarhatja őket senki, valamint nem marad nyitva a szája az elhangzott szavak miatt. Amikor valami összejövetelre mennek, vagy a barna lány szülei tartanak azt, akkor mondhatni nyugodtan meg tudnak lenni egymás mellett, maximum néhány éles pillantással jelzik nemtetszésüket. Ilyenkor Gwen mindig próbálja türtőztetni magát, mert nem akarja elrontani a lehetőségeket a gondviselői számára.
Nincs sok kedve, ahhoz, hogy vigyáznia kelljen az unokanővérére. A szülei pontosan tudják, mennyire utálja egymást a két lány. Ez miatt egy picit neheztel rájuk a szőke, de ez nem tart sokáig. Ha Cat hisztizni fog és stb, akkor legalább piszkálhatja egy kicsit. Így belegondolva nem is olyan rossz. Főleg, ha egy barátja kapja el. Majd ír egy köszönőlevelet Dannak, hogy ilyen "munkára" kérték.
- Azt hittem a Rellonba kerülsz - mondja halkan a szőke. Mindig azt gondolta, hogy a kuzinja odavaló, és 100%-ban, rellonos a személyisége. De a süveg lehet, hogy tévedett pont úgy, ahogy nála is. Bár ez érthető, hiszen inkább az apja személyiségét örökölte, mintsem az édesanyjáét. A nőtől a szépségét, és az eszét sikerült "átvennie". Bár nem látszanak nagyon rajta a japán vonások, azért reméli, hogy maradtak benne gének - De megmutatom, merre van. Add az egyik csomagod - sóhajt egyet, és a batyu felé nyúl. Nehéz neki kedvesnek lennie a lánnyal, de hát megkérték, hogy figyeljen rá, valamint segítsen neki.
- Viszont, ha holnapig nem keresel, én jövök utánad.
Tudja, hogy ezzel a mondattal bosszantani fogja a másikat, és ezt soha nem hagyná ki. Már a lételeme, hogy a másik idegeire menjen. De nem Ő kezdte, hanem Shay. Ha a másik legalább egy kicsit megpróbált volna barátkozni vele, akkor most nem tartanának itt. Elindul a Navine felé, de eszébe jut valami fontos. Valami, ami nem tűr halasztást. Szerencséjére még ott van a két állat, így hozzájuk fordul pár másodpercre.
- Ő nem írt? - kérdezi reménykedve. Ám mikor látja, hogy egyik kutya szájában sincs még egy levél, visszafordul. Egy fontos levelet vár. Ha Ő nem feledkezett meg róla.

GRINCS KARÁCSONY - DÖK
Gratulálok, megtaláltad a karácsonyfát!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint