33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 23. 23:41 | Link

Cristian

A borongós, télbe forduló idő nem szegheti kedvét kishölgyünknek, de senki másnak sem. Éppen ezért döntött úgy, hogy spontán barátkozásba kezd így az estében, és minden ismeretlen diákot le fog támadni a folyosókon. Ha egyáltalán még találkozni ilyenkor valakivel. Az egészben a legizgalmasabb az emberkék reakciója lesz, és már előre nevet a sok megdöbbent arcot elképzelvén. Ha nagy mázlija lesz, talán még a fejét sem átkozzák le a helyéről, maximum kap egy-két sallert azoktól, akik nincsenek hozzászokva a Leonie-hoz hasonló alakokhoz. Persze nem akar ő rosszat senkinek! Isten ments! Sokkal inkább csak kedve van mindenkit a keblére ölelni, hogy megmutassa, milyen sok szeretet lakozik a szívében. Kozsó valószínűleg fizetne is érte, hogy az asszisztense legyen.
Majd fél órán át válogat ruhatárában, mire kiválasztja mai öltözékét, ami nem más, mint egy virágos szoknya szürke harisnyával, mellé pedig egy fehér bárányos felső. Pont olyan puha, amilyenhez nagyon szívesen odasimul az ember, elvégre ma mindenkit végig akar ölelgetni! Fontos, hogy az áldozatok tökéletes kényelemben érezzék magukat közben.
Miután betette a két kis báránykát ábrázoló fülbevalóját (igen, neki még olyan is van), kioson a hálójából, és körbepillog. Örömtől ragyogó arccal dörzsöli össze tenyereit, mert egészen bizonyos benne, hogy remek estének néz elébe. De nem, még nem itt kezd neki az egyszemélyes akciójának. Szép lassú léptekkel, vagy inkább enyhe táncikálós mozdulatokkal hagyja el az Eridont, és az irányt egyből a Bejárati csarnok felé veszi. Nem tudja, miért hiszi, de bízik benne, hogy ott majd talál magának elfoglaltságot. És itt az elfoglaltság alatt azt értsük, hogy halálra idegesít egy embert, mert az olyan jó!
Magában tervezgeti az első találkozást, mikor lába elhagyja az utolsó lépcsőfokot, és lám! Itt bizony egy diák sincs! De még csak egy nyavalyás bogár sem keresztezi az útját, miközben ráérősen sétál végig a csarnokon. A fene! Így hogyan fogja megvalósítani világmegváltó terveit? Egészen elszontyolodik… -na, ha képes volna ilyen érzelmi megnyilvánulásra. De nem, ezért helyette inkább reménykedve behúzódik a fal mellé, hogy ha jön valaki, akkor meglephesse a feltűnésével.
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 24. 00:14 | Link

Leonie

 Alig vártam már ezt a napot az életembe. Hónapok óta erre az egy estére készültem. Hajnali 4 óra óta ébren vagyok, ugyanis nem tudtam aludni már az izgalomtól, hogy elérkezett a nap, amikor beköltözhetek újdonsült iskolámba. Pár óra vonat út után már csak néhány lépés választ el attól, hogy belépjek az ország... mit az ország... a kontinens leghíresebb varázsló iskolájába.
~El sem hiszem, hogy itt vagyok.~
 Morfondírozok magamban, majd lenyomom az iskola ajtajának súlyos kilincsét, mely kattanással jelzi, hogy az út szabad, bebocsátást nyertem.
 Elég hűvösre jár már az idő, mikor kipirult arccal belépek a Bagolykő Varázstanoda hatalmas, boltíves kapuján, egyenesen a Bejárati Csarnokba. Jobb kezemben közepes méretű bőröndöm, bal kezem a zsebemben, hogy legalább azt megóvjam a fagyhaláltól. Bőrkabátban, sportcipőben és sálban érkezem a hideg ellen valamelyest védekezve.
Amint beljebb érek körbepillantok nyüzsgő gyerekcsoportokat, tanárokat, prefektusokat vagy legalább valami élő jelenlétet kutatva, azonban észreveszem, hogy az aula teljesen kihalt... Rövid gondolkozás után úgy döntök, hogy elindulok keresni valakit, aki tud segíteni útbaigazodni. Kissé bátortalanul elindulok az egyik nagy kőlépcső irányába, hátha az emeleten több sikerrel járok.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 24. 21:14
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 24. 00:48 | Link

Cristian

Rendíthetetlenül kitart elhatározása mellet, és bizony innen egy tapodtat sem mozdul, amíg erre nem jön valaki. Legalább egy prefektus vagy tanár! Igaz, furcsán venné ki magát, hogy a késői mászkálásért büntetést kap, cserében pedig megölelgeti azt, aki éppen leszedni készül a fejét.
Viszont vörös fejére nem jön baj, ugyanis az első érkező, a szerencsés kiválasztott egy diák. Ráadásul új diák! Vagy csak megsétáltatta bőrönd-kutyáját. Netán mosoda működik a baglyok köves földjén, és most onnan hozza haza cuccait, ha már anyuci nincs helyben, hogy mosson. Ki tudja, a lehetőségek tárháza végtelen!
Mindenesetre Leonie izgatottan várja, hogy legújabb barátja(aki még csak nem is tud státuszáról) még közelebb érjen hozzá. Azért nem árt kicsit jobban megbizonyosodni róla, hogy valóban nem egy mélynövésű tanárról van szó, mert furcsán venné ki magát, ha elé ugrana, és a legrettegettebb tanerő arcába ordítná, hogy „búúú!”.
-Szép estét! – Tör ki végül tárt karokkal fedezékéből, és pár ugrással Cristian előtt terem. Arcán olyan vigyor ül, mintha éppen most húzták volna ki a nyerőszámait a lottón.
-Íme, a fogadóbizottság! – És nagy lendülettel a srác karjaiba veti magát. Azaz… egy lépéssel elintézi a maradék távolságot, és nem számolva a következményekkel, ropogtató ölelésben részesíti újdonsült ismerősét. Nem szorongatja túl sokáig, mert azért nem akarja kihúzni a gyufát, ki tudja, kivel van éppen dolga. Az is lehet, hogy fél perc múlva már ő lesz a fiú bőröndjében, méghozzá egy Üzbegisztánba tartó vonat fedélzetén. Hmm… reméljük, nem rellonos ez a gyermek.
-Ma ölelés jár minden beköltözőnek! Ugye... Te az vagy? Mármint, visszavenni már nem tudom. De esetleg visszajátszhatjuk, és akkor olyan lesz, mintha meg sem történt volna. Hmhmhm? - Ismét kitárja karjait, és már azon gondolkodik, hogy miként fogja hátulról előre elmondani eddigi szavait, ha vissza akarnák tekerni a szalagot.
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 24. 01:11 | Link

Leonie

Az ismeretlen lány úgy bukkant elő a semmiből, mintha ott sem lett volna eddig. Lehet, hogy odahopponált, vagy csak prédáját várta, mint egy anyapuma az őserdőben. Hirtelen nem tudtam mit akarok előbb. Halálra ijedni, avagy a lány szorításába belehalni. Egyik verzió sem tűnt túl kecsegtetőnek, így próbáltam mély levegőt venni (hiszen az mind két problémámra megoldás volt abban a pillanatban, csökkentettem pulzusszámom és több oxigénhez jutott a tüdőm). Örök hálát adtam Istennek mikor végre elengedett és sikeresen túléltem ezt a "magánakciót".
~Hihetetlen, hogy egy ilyen apró, törékeny lányban mennyi erő van. Na mindegy.~
- Neked is szép estét! Ööö... Igen, az lennék. Nem kell köszi, ez így tökéletes volt.
 Most, hogy kicsit távolabb kerültünk egymástól, végigmértem a lányt. Vörös haj, szép szemek, ölelkezés... Mi kell még?!
- Köszi a szívélyes fogadtatást. Egyébként Cristian Dean vagyok. De szólíts csak Crisnek. Téged, hogy hívnak?
 Kérdeztem mosolyogva, majd én is megöleltem a leányzót. (bár kissé finomabban mint az imént ő engem) Furcsa, hogy alig ismerkedtünk meg máris szimpatikus volt a lány. Talán az ölelés miatt. Talán nem. Sugárzott belőle a szeretet és a kedvesség. Legalábbis az első benyomásom ez volt róla.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 24. 21:15
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 24. 01:47 | Link

Cristian

Igazán romantikus lett volna belehalni az ölelésbe! Vörös törpénk pedig sok szőke herceges mesét olvasott már, úgyhogy igazán értékelte volna ezt a gesztust. Még így, egy ismeretlen előadásában is. De no… nincs akkora szerencséje, hogy ilyet premier plánban nézhessen.
-Ühhüüüm, becsüld is meg, mert ilyet nem kap mindenki! Legalábbis nem túl sokan. Ma például Te vagy az első. De ha elég sokáig várunk itt, talán még beesik valaki, és akkor már nem leszel ilyen kivételezett. – Már bele is kezd a végeláthatatlan szövegelésbe, mert ezt a kórt sosem fogja tudni kinőni. Olyan ez, mint valami vele született betegség. Szóf*sitisz. Még szerencse, hogy nem fertőző. Sőt! Mellékhatása inkább a másik fél hallgatása.
-Ééén Leonie Linnéa Rohr vagyok, szolgálatodra! És szólíts csak úgy, ahogy akarsz – Nevetve pukedlizik egyet, de az ölelést is igazán szívélyesen fogadja.
-Egyszer láttam az utcán, mikor varázstalan emberek között sétáltunk, hogy ingyen ölelést osztogatnak. Remek ötlet, nem? Mindenkit végigölelgettem odafelé. Aztán visszafelé is! Ezért jutott eszembe, hogy ma én is ezt fogom csinálni! Csak aztán elfelejtettem, és most jöttem rá, hogy ennek kellett volna a napi programomnak lennie. De végül is nem baj, mert így is sikerült megtalálnom legalább Téged! – Magyaráz tovább lelkesen, miközben egy helyben ugrándozik. Ahhoz képest, hogy este van, még mindig úgy pörög, mintha éppen most cseréltek volna elemet nála.
-Mostanában úgyis csak a nyulamat szoktam szorongatni. Meg a párnáimat. Nem egészséges, hogy élő emberrel nem teszem. Mert így mennyivel rosszabb mindnyájunknak! – Óóó, igen. „Egytincs” Kozsó most tényleg büszkén vállon veregethetné, amiért így árad belőle a szeretet ezen az estén. Talán még Crist is hagyja szóhoz jutni, amíg levegőt vesz a kishölgy. Vagy nem. Mert rögtön folytatja.
-Egyébként miért ilyen későn jöttél? Jobb esetben, ilyenkor már mindenki alszik. Segítsek cipelni a cuccaid? Őszintén, fogalmam sincs, merre kéne menned. És amúgy is... melyik ház egyáltalán? Ha Eridon, akkor jöhetsz velem, mert arra még én is tudom a járást. Az egyetlen hely, amit általában megtalálok eltévedés nélkül. Általában. De így sötétben... - Vigyorogva megvonogatja a vállát. Addig nincs gond, amíg akad társaság.
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 24. 02:20 | Link

Leonie

Azon gondolkoztam, ez a lány vajon mindig így viselkedik-e, vagy csak most kivételesen a mai estén jött rá az 5 perc. Inkább tartottam valószínűbbnek az előbbit.
~Hogy lehet valakiben ennyi energia?~
 Forgattam, majd dörzsöltem meg szememet, hogy egy kicsit csillapítsam időközben kialakult fejfájásomat, amit valószínűsíthetően Leonie hadarása és beszédáradata váltott ki.
-Öhm, aham, igen, értem.
 Bólogattam hevesen mondókája közben, mintha érteném miről van szó, pedig halvány lila gőzöm nem volt róla. De legalább úgy tűnt. Legalábbis remélem. Igazából nem zavart a lány jelleme. (a fejfájás okozását leszámítva) Sőt! még örültem is neki, hogy itt van mert legalább kevesebbet kellett beszélnem... mindaddig míg következő kérdése fel nem csendült.
-Most volt vonatom. Elég messziről jövök. És te hogyhogy még nem alszol? Várj... hadd tippeljek! Megittál 2 liter kávét! Neeem, az túl kevés ahhoz, hogy valaki így pörögjön. Legyen inkább 4 liter energiaital.
 Mondtam neki vigyorogva és reméltem, hogy veszi a lapot és nem fog megsértődni. Legkevésbé sem akartam már a legelső "barátjelölt" emberkét megbántani aki az utamba került. Pláne nem ezt a lányt, aki mindemellett még aranyos is volt.
- Nem kell, hagyjad csak, elbírom, nem olyan nehéz.
 Feleltem, majd folytatni kezdtem rövid gondolkodás után.
- Melyik ház... melyik háááz... Áh, megvan! Navine! Akkor sejtem te Eridonos vagy.
 Állapítottam meg nagy büszkeséggel.
- Ööö... értem. Hát mégsem ácsoroghatunk itt egész végig a sötétben. Vagy mégis?     Mik a terveid? Elvégre, te vagy itt régebb óta. Én még azt sem tudom, hogy a szobámat merre találom.
 Néztem a lányra kérdőn, majd egy laza mosolyt is magamra erőltettem.  
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 24. 21:15
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 24. 11:53 | Link

Cristian

Igen, ez a lány mindig így viselkedik. Menthetetlen egy kis fruska, de azért egészen szerethető tud lenni a türelmesebb emberek számára. Elvégre ő mindig csak jót akar, és életcélja a világbéke. Talán nem kéne annyi mugli tv-t néznie a nagyszülőknél, és akkor nem ismerné a szépségkirálynők levakarhatatlan jelmondatát. Vagy csak meg kéne kérdezni anyucit, vajon hol ronthatták el a nevelést. Biztos lenne mit hozzáfűzniük a témához.
-Mennyire messziről? – Érdeklődik lelkesen. Azért közben megpróbál nem belemászni Cris arcába, elvégre nem alien ő, hogy ilyet tegyen.
-Aludni? – Elneveti magát, és megértően megveregeti a srác vállát, mintha el kéne nézni neki, hogy ilyen kis butaságokat beszél. Leonie és az alvás… az egy külön tanítandó rendszer.
-Fúj, én nem szeretem a kávét! Sem az energiaitalokat. – Fintorogva rázza meg fejét, de olyan hevesen, hogy még saját magát is arcon csapja szálló hajzuhatagával. Nem él ilyesfajta káros élvezetekkel.
-A kávé büdös, a másik meg túl… fura. De ittam ma kakaót! Lehet, azért nem tudok még aludni. Amúgy is sokáig szoktam ébren lenni, csak az a baj, hogy reggel sosem tudok időben kelni. Ha nem alszom minimum tíz órát, agresszív leszek! – És most próbáljuk meg vizualizálni, amint ez a kis törpe begurul, és átváltozik tűzokádó sárkánnyá. Ami azért sem lenne túl előnyös, mert a végén még megjelenne egy Sárkánylovas a színen, a hátára ugrana, és megpróbálná betörni a következő kviddicsmeccsre.
-Eltaláltad, eridonos vagyok! De Navine? Várjunk csak, várjunk csak… - Nagy töprengésbe süllyed, aztán arcára kiül a megvilágosodás, olyan ragyogó mosollyal tekint újra a fiúra.
-Nem, fogalmam sincs, hogy az merre van! – Ezt úgy jelenti be, mintha pont az ellenkezőjét állította volna. Tény, hogy remekül járt ezzel a hölggyel Cris. Szinte a hasznára válik.
-Miért nem ácsoroghatunk itt? – Arcára kiül az értetlenség. Felőle aztán itt lehetnek egész éjszaka a sötétben. Maximum reggel majd felmossák őket a padlóról.
-A régebb óta nem elég hosszú idő ilyen sorsfordító döntésekhez. – Állapítja meg nagy bölcsen. – Különben is! Te vagy a fiú, Neked kell határozottabbnak lenned! Én csak egy gyönge lány vagyok… - Mintha komolyan is gondolná … pedig nem. – Vagyis nem olyan gyenge, mert ha adsz egy ütőt, simán elverlek vele. – Ezer wattos vigyora mutatja, hogy egy szavát sem szabad komolyan venni.
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 24. 12:29 | Link

Leonie

Szórakoztatónak találtam a lány virgoncságát és csodálattal töltött el, hogy ilyen késő órákban még mindig ennyire eleven. Valahogy úgy éreztem, hogy Leonie élénksége átragadt rám és álmosságom kezdett kicsit alábbhagyni. Kezdett érdekelni a fiatal eridonos, lévén, hogy én is mindig társaságkedvelő voltam mióta az eszemet tudom és ő sem tűnt túl magába zárkózódónak... Ha értitek mire gondolok.
- Hát egy muglivárosból jöttem, ugyanis csak apu varázsló a családban. Mindenki más csak egyszerű mugli. Kicsit furcsa ott élni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogyan tudnak varázslás nélkül létezni. Pláne, hogy otthon nekünk sem szabad varázsolni... Még egy egyszerű zárnyitó bűbájt sem lehet használni, ha esetleg az alsó szinten felejtetted volna a kulcsot és te épp az emeleten tartózkodsz.
 Kezdtem bele élettörténetembe mosolyogva, látván, hogy érdekli a leányzót.
~Úgyis ráérünk.~
Gondoltam, hiszen még előttünk állt az éjszaka és beszélgetőpartnerem nem tűnt úgy, mintha az elkövetkezendő 4-5 napban aludni szeretne. (na jó, ez természetesen csak vicc)
- Szóval anyu mugli, apu varázsló mint az imént említettem. A nőszemély akit anyunak nevezek csak a nevelőanyám, mert apa és a vérszerinti anyám nincsenek túl jó viszonyban, ha érted mire célzok. Nagyon szeretem a nevelőanyám, elvégre egész kicsi korom óta ő nevelt, tehát csak apai ágon vagyok varázsló. Mindig is érdekelt ez a téma ezért is jelentkeztem ide. Nagy álmom, hogy egyszer nagy mágus legyen belőlem és sokan ismerjék a nevemet. És te honnan jöttél?
 Tettem fel a kérdést. Majd hatalmasat fújtam, elvégre nem minden nap mesél az ember ilyen hosszú történeteket. Legalábbis én biztosan nem.
- Hát, végülis ráérek, de akkor már inkább üljünk le.
Mutattam a földre, letettem bőröndömet, majd helyet foglaltam a kőpadló egy négyzetméternyi részén és megpaskoltam magam mellett a földet, utalva arra, hogy üljön mellém.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 24. 21:15
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 25. 00:28 | Link

Cristian

Végül is, az volt a célja, hogy ma feldobja valakinek a hangulatát. Most, hogy dolgát elvégezte, lényegében el is tehetné magát vízszintesbe, csak furán venné ki magát, ha most sarkon fordulna, és elrohanna vissza a szobájába. Cris talán nem díjazná, ha egyedül hagyná itt az éjszakában. Bár igazából hasznára így sincs, maximum el tudja szórakoztatni reggelig. És még pénzt sem kér érte…
-De jó, hogy legalább volt melletted anyuka egész végig. Még akkor is, ha nem vér szerinti. Biztos aranyos néni lehet. – Állapítja meg derűs mosollyal. El sem tudja képzelni, milyen lenne anyuci nélkül. Elvégre anyuci mindenhez ért, ő meg semmihez.
-Óóó! Világuralomra törsz, mint hatalmas mágus? – Ezen igazán jót mulat. – Veled tartok. Leigázunk, és az uralmunk alá hajtunk minden élőt! – Akár fogalmazhatna úgy is, hogy meghágják a világot. De mivel ő még kislány, ilyen szóhasználat eszébe sem jutna. Az viszont annál inkább, hogy elmesélje, honnan, milyen családból származik.
-Jó! Üljünk le, csak aztán nehogy átessen rajtunk egy erre járó szellem. – Tisztában van vele, hogy az inkább átsuhanna rajtuk, de sebaj.
-Én Németországból jöttem… - Kezd bele a történetbe, miközben nagy lendülettel a földre veti magát, mintha az volna a legtermészetesebb dolog a világon, hogy este a csarnok közepén heverésszenek.
-De már jó ideje Magyarországon lakik a kiscsalád, és ezt jobban is szeretem. Azt ne kérdezd miért, csak… jó itt. Főleg úgy, hogy mindenki eljött. A nővérem igazán mérges és hisztis volt, amikor kiderült, hogy költözünk. Igaz… ő mindig mindenért mérges és hisztis. – Jót nevet, amint maga elé képzeli nővérének vöröslő fejét.
-Olyan igazi nő. Legalábbis apa mindig azt mondja anyának, hogy ne legyen már ennyire nő, mikor valami apróság miatt kiakad. – Megvonogatja a vállát. Tudja is ő, milyen a tipikus fehérnép! Mindig csak a nagyoktól hallja, mennyi baj van velük.
Hozzászólásai ebben a témában

Cristian Dean
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 18
Írta: 2012. november 25. 12:30 | Link

Leonie

Engem is megmulattatott a lány megállapítása, miszerint világuralomra török, nem csak őt. Hangom megrázta a bejárati csarnok hatalmas falait úgy, hogy talán még az ablakok is beleremegtek. Reméltem, hogy ez nem hallatszódott el a hálókörletekig, különben rövidesen bajba kerülhettünk volna és annak nyilván Leonie sem örült volna, a házától való pontlevonások végett.
- Velem jöhetsz. Lehetsz a hű segédem a világ elfoglalásában. És mindenen amit megkaparintunk 50%-ban osztozunk majd. -mondtam vigyorogva
 Nagy érdeklődéssel hallgattam Leonie történetét. Néha-néha nevettem egyet, volt mikor mosolyogtam és volt mikor szimplán csak figyeltem arra amit mondott. Szerencsére nem futott túl sok szálon a story (sőt, meglehetősen egyszerű volt), ezért mindent megértettem és még követni is tudtam az eseményeket.
- Te aranyvérű családból származol, igaz? -bukott ki belőlem a kérdés, majd folytattam.- Igen, eltudom képzelni a nővéredet. Igazi nők...
 Sóhajtottam, majd valami apró tárgy után kutattam a földön. Szokásom volt ugyanis, hogy lekössem magam kisebb dolgokat dobáltam a levegő, majd elkaptam. Például pici köveket, vagy épp az elmaradhatatlan gumilabdámat, azonban az jelen esetben a bőröndöm legalján pihent, szóval az szóba sem jöhetett. Fintorral jeleztem, hogy keresésem nem járt eredménnyel, tehát nagyon úgy fest, hogy nyugton kell maradnom. Felnéztem a földről, egyenesen a lány szemébe, elmosolyodtam, majd reméltem, hogy válaszolván kérdésemre majd ő megtöri a csendet.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. december 9. 10:10
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 25. 16:26 | Link

Cristian

Cris a végén még a nyakukra hozza a nagyokat, és jól meg lesznek büntetve. Eddig még úgysem került bajba, ha úgy vesszük, simán eljött az ideje ennek is. A végén még ki lesz tagadva a családból, amiért nem tartja a frontot a suliban. Bezzeg, ha kedves bátyja is itt volna…! Vagy legalább találna valakit, aki szintén olyan vicces kedvű szokott lenni, mint ő maga. Egyből sokkal könnyebb volna az élete.
-Ötven százalék? – Kezd el nemtetszést mímelni. Micsoda pofátlan ajánlat, ezt mégsem tűrheti el újdonsült ismerősétől… vagyis immár üzlettársától.
-Ez nem túl lovagias ajánlat, ahhoz képest, hogy azt akarod, mindenki urazzon Téged. Legyen inkább hetven – harminc. Elvégre még mindig én vagyok a hölgy, és lehetnél olyan udvarias, hogy nagyobb részt engedsz nekem a zsákmányból. – Rengeteg remek érve van még, miért érdemelné meg a világ nagyobb felét. Fel is sorakoztat még néhányat, hogy biztos legyen a siker.
-Ráadásul én kicsi is vagyok! Kell a nagyobb hatalom, hogy kompenzálni tudjam a kisebbségi érzésemet! Mit szólsz? Megegyezhetünk így? Különben kénytelen leszek ellened harcolni, és akkor majd meglátjuk, hogy melyikünk győz! – Harciaskodik a maga igaza mellett, de azért a vigyort a képéről nem tudja eltüntetni. Így talán nehezebb lesz meggyőzni a srácot a helyzet komolyságáról.
-A család? Ó, hát anyukám szülei muglik, de belőle boszorkány lett. Meg aztán belőlem is, mint láthatod… nem csak úgy belógtam ide – Kacsint Crisre. Bár tőle még az is kitelne, hogy ilyet tegyen.
-Mit keresel? – Kérdezi, miután már egy ideje figyeli, hogy az uraság valami után kutat a padlón.
-Elhagytad valamilyen ékszeredet? Segítsek megkeresni? Mi volt az? Fülbevaló? Te is hordasz fülbevalót? A múltkor pont találkoztam egy fiúval, akinek szintén volt, és képzeld! Még kaptam is egyet tőle! – Fecseg itt össze-vissza nagy lelkesedésében.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint