28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 19 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 3336
Írta: 2015. július 14. 12:46 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant


Először csak egy bozontos haj jelenik meg az egyik kupé ajtajában, aztán, amint a hozzá járó test kiegyenesedik, láthatóvá válik az alatta megülő világos szempár, sötét karikákkal körülötte. A testrészek tulajdonosa leugrik a peronra, a nyári szellő belekap a nyúzott zakójába és ingjének gallérját nyaldossa. A farzsebéből kikandikál a varázspálcája, egyébként csak egy bőr oldaltáska van nála, nyeglén lóg le válláról. Kezében Thomas Hobbes Leviatán című könyve, egy mugli iromány, amit az elmúlt órákban elmélyülten bámult, oldalforgatás nélkül.
Ránt egyet a táskája pántján, megvakargatja kócos fürtjeit, majd nagyot sóhajt és ellépdel bizonytalanul az állomás épülete felé. Hosszú volt az út, közben megsűrűsödött a borostája, az egyébként is fáradt tekintete egyenesen beesett lett. De legalább látta Új Guineát. Ki ne akarná látni Új Guineát? Ugye. Kicsit Kolumbusz-effektus volt, ő ugyan Madagaszkárra próbált eljutni, de a hopp-por kicselezett vele, meg úgy általában a por-allergiája, úgyhogy egy óceánnyi távolsággal messzebb kötött ki. Tehát nem Indiát kereste és kapott helyette indiánokat, de majdnem.
Szóval nem volt egyszerű utazása. Ehhez képest próbál egyenes háttal lépkedni, közben körbesandít, hogy van-e még rajta kívül valaki errefele. Elméletileg kéne legyen, de nem tudja, miben reménykedjen. Felérni eltévedés nélkül a kastélyba üdítő érzés lenne, de közben meg ha egy kellemetlen emberrel hozza össze a sors, akkor ahhoz neki most nincs elég lelki ereje. De egy prefektus mondjuk csak nem lehet olyan rémes. Vagy egy tanár. Vagy valaki, úgy általában, aki a homo sapiens sapiens családjába tartozik és őt megmenteni igyekszik. Vagy igen? Lecövekel a hatalmas bejárati ajtó előtt, visszanéz a válla fölött a békésen pihenő vonatra, majd vissza, egyik lábáról a másikra állva.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Elloptamazelsőjátékod.
Írta: 2015. július 14. 13:19
| Link

Eördögh Lars Tobias
Késésben van, a büdös hóhérba, oltári nagy késésben van. Érkezik a Rellonba egy új srác, akinek Madagaszkáron kellett volna kikötnie - szó szerint -, ehelyett eltévedt. Pontosan fogalmazva épp az ellenkező irányba sikerült eljutni, mire pedig a szigetre mehetett volna, talán csak a sors fintora tudja, de a kastélyba kellett indulnia. Túl sokat nem tud az új jövevényről, annyi biztos csak, hogy nem kockáztathatják meg, hogy ismételten más partokra evezzen, netán a megfelelőn eltévedjen. A vonat érkezésének időpontját szépen fel is írta Michelle, az időeltolódással viszont nem számolt. Nézzük a jó oldalát: fitt és friss!
Kiront a Sakáltanyából, mint egy őrült, ki letépte szőrös bilincsét, s fejvesztve rohan az állomásra. Még szerencse, hogy a faluban lakik, fele annyi időbe telik megtenni ezeket a távokat, mint teszem fel a böhöm kastélytól. Körülbelül tíz perces késéssel érkezik meg és látja, hogy a vonat benn áll, már csak a célszemélyt kell megtalálnia. Kékjei gyorsan körbepásztázzák a terepet, majd megakadnak az egyetlen lehetséges személyen, akiért elküldték. Jobbjával beletúr hajába és hátrasimítja az elszabadult tincseket, bakancsai halkan koppannak, ahogy magabiztosan közelít Tobias felé. Körülbelül két lépésre tőle áll meg teljes díszben: csőfarmer és póló, csak semmi hivatalos.
- Ugye jól sejtem, hogy te vagy Tobias? - kérdőn billenti oldalra fejét, habár valamelyest meg is emeli. Sosem fogja teljesen megszokni, hogy a hímek túlnyomó többsége fölé magasodik, ő meg a hónuk alatt cilinderként rohangál. Bááár, még mindig inkább ez, mint zsiráfméretben létrát cipelni, hogy legalább az a minimumként elvárható szemkontaktus meglegyen. Ekkor következik az a tiszteletteljes pillanat, mikor szemügyre veszi az ismeretlent és számára végképp beigazolódik, hogy jó emberhez jött. Bőröndös szemek, tanácstalan forgolódás, láthatóan megviselt testtartás - még a rendkívüli igyekezet ellenére is -, ez csak egy igazi hobbiGPS ismertetőjele lehet. Vagyis azé, aki önhibáján kívül tett némi kitérőt.
- Michelle vagyok, rellonos prefektus és gondolom kitaláltad, hogy idegenvezetőként funkcionálok jelenleg - egy óvatos félmosoly kúszik fel arcára, ahogy elképzeli az idilli képet, melyben egy tömeg turistával van körülvéve, ő pedig lelkesen magyaráz évszámokról és nagy személyekről. Aha. Meg ahogy azt elképzelem. Tipikusan az a munka, amit sohasem bíznék a szőkére. Soha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. július 14. 16:41 | Link

Gareth és Richárd

Jared szótlan ült az egyik kupéban az ablak mellett és nagyon próbált nem tudomást venni a másik két fiúról, akik ott tartózkodtak. A reggelit fejfájásra hivatkozva kihagyta, hogy Agatha ne vegye észre, hogy gond van közöttük, de nyilvánvaló volt, hogy nem tudja őket örökké kikerülni, pláne mert egy helyre szóltak a jegyeik. Micsoda öröm.
Lassan már addig jutott, hogy egyenként számolta az elsuhanó fákat, ráadásul kifogtak egy olyan járatot, ami minden bokornál megállt, úgyhogy ha lehet, még hosszabbra nyúlt az amúgy is kínos időszak. Egyáltalán nem volt szerencséje, még elaludni sem bírt, legalábbis addig nem, amíg ez a kis görcs a közelében van, úgyhogy maradtak az összeszorított fogak és a konok nézés.
Reggelre ugyan lecsillapodott valamelyest, de ez nem változtatott az álláspontján és cseppet sem bánta azt, ahogy reagált. Úgy volt vele, hogy legalább nem hallgatózott teljes csöndben aztán csak elsunnyogva, mint valami ócska tolvaj, hanem tudatta velük, hogy mindent hallott. Az már nem nagyon izgatta, hogy tulajdonképpen így is hallgatózott, mert felülírta a lelkiismeretét a tény, hogy úgy érezte, elárulták, és ráadásul éppen a testvére. Nem tudott napirendre térni afölött, hogy azt mondta neki, hogy nem is ismeri, miközben egy értékes bájitalt pazarolt rá, nyilván nem ok nélkül. Az volt a legdühítőbb az egészben, hogy Gareth valószínűleg pontosan tudta, hogy ő nem kérne tőle részleteket, mély témaelemzést vagy a másik titkainak felfedését, csupán annyit, hogy közölje, hogy "ja, már láttam, meg is hallgattam a bájitallal, mert valami baja volt" és máris kész. De nem, Gareth kakaót csinál neki, kilopóznak az erkélyre és eszébe sem jutott szólni a bájitalról. Sértve érezte magát, nem is kicsit. Éppen ezért eszében sem volt teljes mondatokkal válaszolni bárkinek, aki esetleg hozzászólt. Gareth ugyan kaphatott néha egy-két morranást feleletként, de Richárd jelenlétét egyszerűen tudomásul sem vette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. július 15. 00:12 | Link


[truccparádé, másnap reggel]


Hogy reggel sikerült észrevétlen visszajutniuk a lakásba, kisebb fajta csodaként könyvelte el, de mivel későn ébredtek és még később indultak el az erdőből, már nem tudta elkapni Jaredet kettesben, főleg nem úgy, hogy még fejfájásra hivatkozva el is zárkózott vissza a raktárként funkcionáló szobába. A kilincset bűvölve némi frusztrációt érzett, mert ezek szerint az öccsének kevés volt az éjszaka, hogy kidudrogja magát, pedig nagyon remélte, hogy még a vonatút előtt sikerül megbeszélniük ezt az ügyet, mert kezdte irritálni, hogy nem érti, miért reagálja ennyire túl. Nem mintha nem kellett volna időről időre úgyis újrafőzni a bájitalokat, amik lassan, de biztosan veszítettek az erejükből és megbízhatatlanná váltak. Még csak nem is veszélyeztetett senkit, mert a szigetről egyenest haza ment és újra is töltötte a fiolát. Tény, elhallgatott egy találkozást, amiből alig fél órára, ha emlékszik, de ez nem tűnt elég nyomós indoknak. Ez az egész olyan értelmetlen és kusza volt, nem jellemző az öccsére, a hirtelen, dacos, gyerekes bosszú és a hosszas, tüntető truccolás sem. Persze, erről győzködhette volna Ricsit napestig, hiába, úgyhogy inkább szóvá sem tette az egészet. Agathaval beszélgettek helyette, segített még egy-két dologgal, amivel tudott, aztán összecsomagoltak és kisétáltak az állomásra, a következő közös látogatásuk alkalmát egyelőre későbbi megbeszélés tárgyává téve. Amíg ő is ott volt, a fiúk legalább valamelyest ügyeltek a látszat fenntartására, amint azonban kigördült velük a szerelvény, mintha sose ismerték volna egymást.
A vonaton a patthelyzet egészen új magaslatokba emelkedett, mert a kis térben egyszerűen annyira nyilvánvalóvá vált az, ahogy kölcsönösen levegőnek nézték egymást, hogy neonfeliratokkal sem lehetett volna feltűnőbbé tenni. Miután tett néhány kínos csendbe fulladó kísérletet a hangulat oldására és a beszélgetésre, feladta a dolgot és mivel Jared nem volt hajlandó kommunikálni, a Ricsivel való társalgást viszont nagyjából ellehetetlenítette a fennálló feszültség, egy könyvet vett elő, lélekben és fizikailag is elhatárolva magát. Ezt, itt és most, nem fogja tudni megoldani, így viszont nem látta értelmét a további erőlködésnek. Várnia kellett, valószínűleg majd az Eridonban lesz helye és módja négyszemközt helyrehozni - bár sokkalta könnyebb lett volna, ha legalább sejti, mi volt az, amivel ennyire magára haragította Sebastiant.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2015. július 15. 11:44 | Link



Lóhalálában értünk oda a lakásba, elkészültünk, reggeli. Jared természetesen nem jött ki, fejfájásra hivatkozva, azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy a bűntudat vezérli-e esetleg, vagy még mindig dacos (...miért is?). Persze, a vonathoz kiérvén egyértelművé vált, hogy az utóbbi eshetőség áll fent; szinte ránk se nézett. Aztán, amikor felszálltunk, végképp keresztülnézett rajtunk, de főleg rajtam. Egy sóhaj kíséretében nyitottam ki Az ötödik Sallyt, s elfoglaltam magam a sötét gondolataimmal. Volna. Mert Gareth természetesen megpróbálta beindítani a kommunikációt, nem is értettem, miért - hiszen egyértelmű, hogy amíg ezt nem beszélik meg egymás közt, nem lehet kezelni a helyzetet, ugyanis szerintem én voltam az utolsó személy az egész vonaton, sőt, az egész iskolában, akinek a jelenlétében Jared szívesen megszólalt volna.
A kísérletek csúfos kudarcba fulladása után már nem tudtam a könyvre koncentrálni. Feszült voltam, kialvatlan és amúgy sem volt egy ideje kicsattanóan jó kedvem. Olvasást tettetve, s ritmikusan lapozva azon gondolkodtam, hogy tényleg, mi oka volt Jarednek kizárni minket az erkélyre. Lehet, hogy csak az én rögeszmém volt ez, de nem hittem volna, hogy Garethre haragszik halálosan, sokkal inkább úgy képzeltem, ellenem irányul a düh, csak tudnám, miért. Ezekhez sosem értettem, már az érzelmekhez - hogy mi miatt féltékeny egy ember, az nekem teljesen homályos, én nem szoktam az lenni nagyon. Ritkán. Nagyon ritkán.
Nagyjából negyed órát töltöttem az ezen való gondolkodással, aztán, mivel eredményeket nem tudtam felmutatni, felpislogtam Jaredre, a lehető legészrevétlenebbül. Tüntetőleg nem vett rólam tudomást, szinte vágni lehetett volna a feszültséget. Apró sóhaj.
- Miért csináltad? - csak ennyit nyögtem ki, kicsit kíváncsian, haragosan, meg elveszetten. Ez utóbbi természetesen nem érződött a hangomban, de amint a kérdés elhagyta a számat, rájöttem, hogy a bűntudat is jelen van. Bűntudat. Jézusom.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 15. 11:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. július 15. 12:22 | Link

Gareth és Richárd

Nem igazán értette, hogy Gareth miért próbál beszélgetni velük. Illetve persze, a célját értette, csak azt nem, hogy miért nem veszi már a lapot, hogy ebből nem lesz semmi. Mérges volt rá, nem is kicsit, de nem állt szándékában éppen Richárd előtt fejteni ezt ki neki, a bájcsevejnél pedig ebben a pillanatban még akár az is vonzóbbnak tűnt, hogy az egész utat a vécében töltse. Szerencsére azonban kisvártatva végképp csönd telepedett a kupéra, ő pedig nyugodtan szentelhette a továbbiakban a gondolatait a villanyoszlopok számlálásának, illetve az út menti fák bámulásának.
Egészen addig persze, míg észre nem vette, hogy figyelik. Direkt nem nézett rá, de biztos volt benne, hogy az idegen éppen rá függeszti a tekintetét, még akkor is, ha Jared tüntetően nem vett róla tudomást. Aztán még meg is szólalt. Remek. Jared továbbra is mozdulatlanul ült, állát a tenyerébe, könyökét az ablak szélére támasztva, és legalább fél percig gondolkodott, hogy feleljen-e, vagy tegyen úgy, mintha csak a szél susogna. Végül úgy döntött, hogy ha már a másik annyira gyerekes, mint amennyire, akkor ő lesz az okosabb, és befejezi ezt a játékot. Persze ezzel együtt se vitte túlzásba a választ.
Végtelen lassan a fiú felé fordult hát, és egy megvető tekintet kíséretében odavetette:
- Kérdezd Garethet - aztán vissza is fordult az ablak irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 3336
Írta: 2015. július 15. 12:31 | Link

Michelle


Cipők szapora dobogása hallatszik, Tobias lehajtott fejjel hallgatja a közeledő neszeket és mielőtt felemelné a tekintetét, szembenézve a lefékező lánnyal, már tudja, ki az. Jó, persze, a kor-életrajz-vércsoport információk még hiányoznak, de úgy általában betudja lőni, hogy ezt a személyt küldték az ő megmentésére. A gondolatra is mordul egyet halkan. A személyének megmentését annyira igényli, mint egy alapos gyomormosást, amivel apai nagyszülei szokták kiskorában fenyegetni, amikor pofátlanul viselkedett. Egyszer megnézett róla egy mozgóképet. Hát nem volt kellemes.
Most hasonló élményekkel küszködik, de tudja, hogy erről az illető lány nem tehet, ezért igyekszik valamelyest konszolidált arckifejezést erőltetni magára. A nevének kérdésére csak végigpillant a lányon, majd valahol az arcán megállapodik a tekintete. A szemkontaktust a minimálisra korlátozza, mint mindig. Bólint egy aprót, de csak udvariasságból, elvégre eléggé költői kérdés volt. Nincs túl sok elveszett idegen az állomáson ebben az órában. Michelle bemutatkozására újból csak bólint egyet, majd mintha hirtelen tudatára ébredt volna önnön létezésének, összeráncolja a homlokát, szaporán pislog vagy kettőt, miközben bedugja a kezében szorongatott könyvet a táskájába, és átáll a másik lábára.
- Valóban… szükségem lenne ma a segítségedre. Tehát köszönöm. – soha nem volt az a szószátyár típus, ő inkább érez, mint gondolkodik. Az érzéseket pedig mindig nehezebb kifejezni verbálisan.
Megrohamozza egy különös, kellemes érzés, az új kezdet izgalommal teli érzése, ami azt sugallja, hogy amikor lelépett a vonatról, más valaki lett, egy új ember, a terhei pedig az otthoni öbölnél maradtak. Persze, tudja, ez hülyeség, a lelki csomagok ennél ragaszkodóbbak, mindenhova követik, mert ő egyedüli okozójuk és teremtőjük, minden a fejében történik. De most, egyetlen röpke pillanatig megengedi magának az önámítást, belekapaszkodik az illúzió bokájába, mielőtt az tovarepülne. Sóhajt egyet s egy mosoly halovány árnyékával az ajkán belenéz végre Michelle szemébe.
- Hova tovább? – kérdezi, készen nekiindulni a falunak, a jövőnek, a világnak. Valószínűleg, legalább részben, a lányból kiáramló érzéseket receptálja csak, azokat tükrözi, és valójában ő még mindig pocsékul érzi magát, de kivételesen nem törődik ezzel a nógató gondolattal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2015. július 15. 12:47 | Link



Elutasító és lekezelő. Az egyik tenyerével állát támasztotta, leginkább unalomra utalt ez a jel, egyáltalán nem az érdeklődésre. Másik tenyere (ökölben) lefelé állt, sőt, mikor megszólaltam, mutatóujját finoman kinyújtotta, ami az egyik legidegesítőbb a gesztusok közül, még Allan Pease Testbeszéd című könyve is a "bunkó-kéztartásként" jellemzi, amikor hatalmaskodni akar valaki a másik fölött. Lábfejei keresztezve, ami a csigaházba való visszavonulást jelzi, bár ezt testbeszédelemzés nélkül is meg lehet állapítani, még az időnként összepréselt ajkakból is. Tényleg manipulálni próbál, elhitetni velem, hogy ő egy diktátor, egy felsőbb rangú valaki?! Komolyan? Már alapvetően ez is idegessé tett. Engem csak ne próbáljon manipulálni senki. Nem lehet.
Végül lassan fordult felém, megvetően, testtartásán nem változtatott, ami jelezte, hogy csak pillanatnyi kommunikációnak szánja a válaszát.
Az a két szócska mérhetetlenül betalált. Kérdezd Garethet. Mintha Jared tudta volna, hogy én már kérdeztem Garethet, és nem is csak emiatt, rengeteg más dolgot is kérdeztem tőle, amire ő nem emlékszik. Kérdezd Garethet. A pumpa felment bennem természetesen. Eddigi összekulcsolt kezeim agresszívan kitárultak, tenyereim felfelé néztek, ami igazmondást fejez ki. Lábaimat is szétbontottam, előre dőltem.
- Tényleg, ennyi?! Egy egyszerű kérdésre nem tudsz válaszolni?! - apró szünet, csupán pillanatnyi. - Vagy ez csak azért van, mert mindent Gareth csinál helyetted?! - az utolsó mondatot már emelkedett hangnemben mondtam, nem kiabáltam, csupán hangosabb voltam, mint a tőlem megszokott (mivel alapjáraton halkan és motyogva beszélek, nagyjából most lett normális a hangerőm, de ez tőlem már fenyegetés). Kis híján fel is emelkedtem az ülésről, de nem, ennek ellent álltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. július 15. 13:16 | Link

Gareth és Richárd

Oda sem kellett néznie, hogy tudja, hogy a fiú teljesen kikelt magából. Számára ez teljesen érthetetlen volt, bár nem igazán érdekelte, hogy miért ilyen ideggörcs a kölyök. Taszította őt. Az egész megjelenése, a kisugárzása, a jelenléte, már csak az is, hogy létezett arra késztette, hogy fintorogjon egyet. Minél többet látott belőle, annál inkább undort érzett, ez az indokolatlan dühroham pedig nála is kicsapta a biztosítékot. Ez a srác egészen biztos, hogy nem normális.
- Nincs jogod kérdőre vonni, örülj, hogy megtiszteltelek azzal, hogy hozzád szóltam - válaszolt, miközben látható módon kiült az undor az arcára. A legkisebb mértékben sem érdekelte, hogy most pontosan úgy viselkedik, mint bármelyik fellengzős aranyvérű, mert az ő szemszögéből nézve ez tökéletesen megalapozott volt.
Aztán Richárd még egy megjegyzés tett és Jarednél szakadt a cérna. Egyetlen mozdulattal pattant fel és vitte be a jól irányzott ütést, alulról felfelé állon vágva a fiút, aki tökéletes felületet biztosított neki ehhez azzal, hogy az előbb előredőlt. Nem fukarkodott az erejével, akkorát csapott, hogy a srác dönthetett, hogy ellentartja magát és a fogai ütődnek teljes erővel össze, vagy a vagon falát fejeli le maga mögött.
- EZT sem Gareth csinálta helyettem! - sziszegte a másiknak, éberen figyelve az esetleges visszatámadásra, de ha volt lehetősége, akkor azon mód hátrébb is lépett, hogy Richárd ne érje el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Gondnok, Illúziómágus, Végzett Diák, Független varázsló


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 505
Összes hsz: 2113
Írta: 2015. július 15. 14:24 | Link


Egy rezzenéssel sem adta jelét, hogy figyelne, amikor Ricsi hirtelen megszólalt, de minden idegszála megfeszült. Ebből baj lesz. Nem véletlenül mondta előző este neki, hogy Jarednek előbb le kell higgadnia, mielőtt beszélni lehet vele - ahogy most bevette magát az ablak melletti sarokba, pontosan olyan volt, mint egy nagy macska, ami szőrét ingerülten borzolva csak egy pici, apró provokációra vár, hogy lecsaphasson. Ők ketten már elég időt töltöttek együtt ahhoz, hogy Gareth ne legyen hajlandó belemenni ebbe a játszmába, ellenezte, hogy az ember másokon vezesse le a feszültségét és az indulatait, úgyhogy nem csinált magából céltáblát. Ricsi viszont éppen belesétált ebbe és már nem maradt ideje, hogy elkapja a fivére csuklóját.
Ricsi feje helyett azonban mindössze egy kicsit kopott könyv koppant a padlón, ami fél pillanattal ezelőtt még Garethnél volt - az eddig kötetet tartó jobbja akadályozta meg, hogy Jared ütéséből további sérülés legyen, tompítva a lendületet. Az arcáról nem lehetett olvasni, az érzelmek nyomtalanul eltűntek róla, csupán a szeme fénylett szokatlanul.*
- Elég.-*Nem emelte fel a hangját, csupán közölt, egyszerűen és színtelenül. Nem rántott pálcát, nem pattant fel és nem vetette magát a verekedők közé, de a balja ott pihent a felpattanni kész Richárd jobb kezén, egyetlen szó nélkül fogva vissza, mindössze fejét ingatta meg alig észrevehetően, ahogy pillantásuk találkozott. Utána Jaredre szegezte a tekintetét és bár a Rellonos nem láthatta, öccse előtt egy jókora tükör illúziója bontakozott ki, ami közelről mutatta neki gőgös, utálkozástól eltorzult vonásait, ütés utáni, feszült tartását, véres öklét. Az egész kisugárzása teljesen más volt, ijesztő, taszító és nagyon, de nagyon emlékeztette Garethet valakire.
Ismerős?

A tükörlap szélén ez az egy szó fénylett fel, sem több, sem kevesebb - lehet, hogy ketten kétféle átkot hoztak magukkal, ő a hazugságokat és Sebastian ezt a másik fajta sötétséget, de ettől még ugyanazzal a napjaikat megmérgező árnyékkal küzdöttek.
Ha végre lenyugodtak a kedélyek, nekilátott, hogy helyrehozza Ricsi orrát - igazából szívesen Jaredre hagyta volna, mert ő okozta a károkat, de a vonaton csak ő varázsolhatott, Bogolyfalváig meg mégse ülhet szerencsétlen itt vérezve.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 14:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
KARANTÉN


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2015. július 16. 11:20 | Link



Megtisztelni?! Mintha valami herceggel beszélnék, komolyan - és ez nem olyan volt, mint Gareth reggel a takarópalástjával. Nem akartam hagyni, hogy lekezeljenek, hogy úrrá legyen rajtam az alárendelt-érzés, de mielőtt bármit visszaszólhattam volna, kaptam egy állast. A fejem hatalmas lendülettel indult meg a támla felé, aztán egy kezet éreztem meg mögötte. Az orrom vérezni kezdett, ez mondjuk nem meglepő. Mindegy. Fel akartam pattanni, le akartam törölni azt a fitymáló nézést Jared arcáról, ami úgy... bántott. Mintha csak tudná... az az érzésem támadt, hogy olvasnak a gondolataimban.
Gyűlölöm ezt a kis "herceget", az a flegma nézés, az a lenéző fintor, az az undor, ami az arcán ült, mintha csak látta volna, vagy tudná, amit szinte már mindenki... nincs joga lenéznie! Egyáltalán nincs. Nem vagyok kevesebb. Ezt pont Gareth mondta nekem. Persze, lehet, hogy megint túlgondolom...
Tehát, fel akartam pattanni, testem már meg is feszült, de a mozdulat előtt megéreztem egy kezet a jobbomon. Ereimben megfagyott a vér. Elég, Gareth ezt mondta. Ránéztem egy pillanatra (de ez a pillanat kínos lassúsággal vánszorgott el), aztán kihúztam a kezem az övé alól. Aztán elkezdte ellátni az orromat. A szám nem volt olyan vészes, fájt, aztán ennyi, ezeket a dolgokat lassan már kezdem megszokni itt, az iskolában. Vér csöppent az ingemre, remek. Mindig vérzik az orrom egyébként is - stresszhelyzetek, verekedés (akár eltalálják, akár nem), fáradtság, szomorúság is lehet ok, vagy (ami gyakoribb) csak úgy hobbiból.
Megfeszültem egyébként, még mindig, de már nem az agressziótól - egyrészt az érintéstől, hiszen engem nagyon ritkán érintenek meg; másrészt a keserűségtől, hogy nem üthetek vissza; harmadrészt attól a fitymáló fintortól, amit Jared arcán láttam. Nem csak hogy sértette az önérzetem ez a lenézés, de mindemellett hihetetlenül feszült lettem tőle. Nem tudom megmagyarázni.
Ha Gareth lekezelte az orrom, egy halk köszit motyogtam neki, de elmosolyodni már nem tudtam. Azért reméltem, tudja, hogy értékelem, hogy ellátott. Komolyan.
Kinyitottam a könyvemet, és fel se pillantottam belőle. Amikor kiolvastam (mert hogy már a végén jártam), az elejére lapoztam, és újrakezdtem, csak hogy ne kelljen látnom egy pillanatra sem a kis herceg arcát. Szánalmasan nagyképű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3238
Írta: 2015. július 16. 11:43 | Link

Gareth és Richárd

Mikor észrevette, hogy a testvére közbelépett, és Richárd még véletlenül sem kapta meg a kiérdemelt csapást a faltól, mérgesen felhorkantott. Erre meg mi szükség volt?! Miért kellett beleavatkoznia, miközben legszívesebben péppé verte volna ezt a tenyérbemászó ábrázatot, és így is épp csak meglegyintette.
Aztán egyszer csak tükör jelent meg előtte, Jared pedig szembesült a ténnyel, hogy egy teljesen önmagából kifordult arc néz vissza rá. Ijesztő, de meglepően ismerős vonások, amiktől végigszaladt a gerincén a hideg.
A megjelenő szó láttán Gareth-re villant a szeme, de nem időzött sokáig rajta, mert egyelőre még Jared sem döntötte el, hogy mit is érez. Haragot? Mindenképp. Csalódottságot? De még mennyire! Viszont mellette szégyent is, mert annyira elszaladt vele a ló, hogy pillanatok alatt olyanná vált, mint amit mindig is el akart kerülni.
Felvetette a fejét, összeszorította a fogát, egyenes háttal állt a másik kettő előtt, míg Gareth a kölyök arcát ápolgatta. Még ha szégyelli is magát, nem fogja ez előtt mutatni, nem adja meg magát.
- Kerülj el. Messzire. És legfőképp: soha, de soha ne szólj hozzám - közölte kemény hangon a fiúval, mielőtt visszaült volna a helyére, előhalászva egy könyvet a táskájából.
Alig látta a sorokat, nem is érdekelte igazán, de esze ágában sem volt arra a kis nyomoroncra nézni. Nagyon nehezen tudta megállni, hogy ne üsse meg újra, pedig ez már rég nem a féltékenységről vagy Gareth-ről szólt. Egyszerűen undorodott tőle, nem tudta volna megmondani az okát, de a tegnapi sima ellenszenv lassan de biztosan átfordult valami másba, valami sokkal ösztönösebbe, és ezt csak fokozta, hogy Gareth is úgy pátyolgatja, mint valami tyúkanyó. Egyelőre még azt is elnyomta, hogy elgondolkozzon rajta, hogy mennyire is vált hasonlatossá az apjukhoz, már pedig az nagy szó egy hozzá hasonló embernél, aki lelke legmélyéből gyűlöli az erőszakot.
Végül összecsapta a könyvet és felkapta a táskáját. Nem volt most szüksége rá, hogy egy levegőt szívjon vele és ha egészen őszinte akart lenni, akkor Gareth társaságára sem vágyott túlzottan. Éppen ezért az út további részét inkább a folyosó végén töltötte a csomagján üldögélve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. július 22. 19:41 | Link

Eördögh Lars Tobias
Oké, nincs nehéz dolga, mikor a friss husit ki kell szúrnia. Nem sokan kóvályognak tanácstalanul az állomáson, vagy próbálnak kimondva-kimondatlanul segítségért esedezni. A szemükkel. A tartásukkal. A létezésükkel. Egy szó, mint az előző akárhány, Tobiasra hamar rálel és előveszi legjobb modorát, végtére is nem kéne elijeszteni a fiút. Nem mintha úgy gondolná, hogy menekülős típus, de ki tudja? Tóbi, a felfedező kalandjain kívül nem tud semmit a srácról, aztán az is lehet, hogy örök bujdosó.
- Nem probléma - biccent egyet. Újra végignéz a másikon, hogy csendben konstatálja, nem fognak sokat beszélni, nem mintha neki ez nem lenne így jó. Fáradt még egy kicsit, a rohanás pedig csak rátett egy lapáttal a reggeli kómára. Hát már egy szerencsétlen kávét sem ihat meg az ember nyugodtan? Nyilván nem. De nincs miért haragudnia az újoncra, nem ő tehet arról, hogy Michelle elaludt, mert vagy ötször kinyomta az óráját. Így jár, aki időeltolódás után csak öt szundit állít be.
- Felviszlek a kastélyba, hacsak nem szeretnél körülnézni a faluban. Elfoglalod majd a szobádat, belerázódsz az itteni életbe, én viszont nem maradok veled, ugyanis itt lakom lenn - beszéd közben elindul kifelé, ne ácsorogjanak már egy helyben feleslegesen. Nem sietősek léptei, inkább kényelmesek, többek között azért, mert fogalma sincs arról, hogy Tobias hogyan jár... Mármint, úgy, mint egy ember, nyilván, csak a tempóról mit sem tudni. Nem akarja sürgetni, amúgy is ráérnek tulajdonképpen. Meg nem tudja, mit akar először megnézni a fiú, így hát végképp felesleges elkezdeni rohanni. Kilépve egy pillanatra megáll, hogy körbepillantson, merre volna célszerű menni.
- Szerintem sétáljunk egyet a faluban, jobb, ha tudod, mit hol találsz, onnan úgyis egyenes út vezet a kastélyhoz, mit szólsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
Auror, Rellonos szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Eat the rude | helyszínelő
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 3336
Írta: 2015. augusztus 9. 13:02 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant


Láthatóan nem zavarja a lányt, hogy egy ilyen... kevésbé szociális lénnyel hozta össze az élet. Vagy inkább túlságosan szociálissal, ha jobban belegondolunk. Mindenesetre nehezen enged fel a fiú, ez általában így szokott történni, néhány nagyon ritka esettől eltekintve. De azoktól jobb is eltekinteni.
Michelle tekintete helyett annak arcát pásztázza. A nemrég ébredt emberek álomittas, párnagyűrt vonásai fedezhetőek fel még haloványan rajta. Az egész testtartásán, bármennyire is rohant és próbál tettre kész lenni, érződik a fáradtság. Bár nem olyan mély és régóta töltődő, mint a fiúban, aki úgy cipeli maga után kimerültségét, mintha a Kilimanjarot összecsomagolták volna egy bőröndbe és a bőrönd fülét Tobias lelkéhez-szívéhez kötözték volna. Ezt most a hirtelen jövő derűlátása sem tudja feledtetni teljesen. Vagy épp a lány jelenléte erősíti fel saját hajszoltságát.
Lassú, de nem vánszorgó léptekkel elindul mellette, helyzetfelmérésére csak bólint egyet. Többé-kevésbé így fog történni valószínűleg. Egyedül a szoba-elfoglalás nem egészen stimmel, de nem fogja rögtön ilyen személyes jellegű problémával zaklatni őt, előbb megpróbálja orvosolni egyedül a helyzetet.
- Mindketten úgy nézünk ki, mint akinek jól jönne egy kávé. Vagy kettő. - veti fel a javaslatot felvont szemöldökkel, kérdőn és halvány mosollyal a szája sarkában. Ha már nem rohannak fel a kastélyba. Amiért Tobias kifejezetten hálás. Na nem mintha nem létezne a kastélyban is kávé, de majd akkor fog oda felmenni, ha igazán muszáj. Eléggé esélyes, hogy a faluban kevesebb az ember és mindenki a maga dolgával törődik. Egy iskolában mindenki a más dolgával szokott törődni.


***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 11. 18:21 | Link

Eördögh Lars Tobias
Tőle telhetően kedvesen fogadja Tobiast, elsősorban talán azért, mert beleunt abba, hogy pokróc legyen. Aztán késett is egy keveset, amit nem illett volna, plusz amilyen meggyötört ez a szerencsétlen ember, nem tetézné tovább a helyzetet. Nem túl kommunikatív, sőt, kifejezetten nem az, de ez szőkénket nem zavarja különösebben, nem érzi késznek magát egy hosszú élettörténetre - sem a sajátjára, sem máséra. Gyorsan ledarálja a menetrendet, amit elvileg illene követniük, meg persze a szokásos szöveg, aztán be is dobja, hogy ugyan járjanak már egyet a faluban. Az igazat megvallva még nem érzi késznek magát arra, hogy felsétáljon a kastélyba. Olyan messze van...!
- Úúú, ennyire látszik? Akkor viszont sürgősen igyunk egyet. Vagy kettőt - a fiúval ellentétben Michelle arcán széles mosoly jelenik meg, hiszen mint tudjuk: koffein, a hosszú ébrenlét titka! Ahogy kiérnek az épületből, egyenesen a vendéglátó negyed felé veszik az irányt, közben persze prefektánk néha hozzáfűz annyit, hogy merre vannak a bogolyfalvi lakosok házai, merre a Fő utcza és a Boglyas tér, lényegében merre van az előre. Nem árt tudni mindezt, bár kávé nélkül néha úgy érzi, hogy kettéáll a szeme.
A gyorskajáldához érve mindenképp betereli majd Tobiast, mert sokkal gyorsabban érnek el oda, mint mondjuk a Sakáltanyára. Nem lenne szívbajos, szívesen meghívná magához, de ez az isteni nedű előrébb való, mint az otthon kényelme, főleg azért, mert mindketten zombikként közlekednek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. augusztus 19. 11:58 | Link



Kopogott az eső a kisméretű utazóládám tetején. Fejem fölött a virágos esernyőt tartottam, eszem ágában sem volt behúzódni a fedett részre. Vártam a vonatom amivel egy hétre leléphetek erről a helyről. Nem haza, a művészeti suliba indultam. Az első vizsgahéten nekem nincs kiírva vizsgám, ott viszont extra órákat tartanak. Kellemest a hasznossal.
Jobb térdem remegett, Kilián múltkori szavai jártak a fejemben. Nem véletlenül érkeztem a vonathoz fél órával korábban. Azt mondta beszélni akar velem a kapcsolatunkról. Beszéljünk. De jöjjön ő ki, intsen nekem a vonatra és nézze ahogy elhagyom. Most én őt.
Az idő telt és én lassan elővettem egy szál cigarettát. Nem voltam éppen nyugodt, a tegnap éjszakát sem aludtam végig. Nem tudom, valaha megbocsátom-e ennek a fiúnak, hogy úgy kezelt, mint egy útszélit és még annak is nevezett. Majdnem. Burkoltan, de annál szívbemarkolóbban.
Beszívtam a füstöt, melyet már nem kéne, hisz csak ront az egészségemen és meredtem előre a ládára és a betonra. Hangosan, nagy cseppekben esett az eső, eláztatva ezzel a vadonatúj fekete magassarkú cipőmet. Hol vagy már?
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Asztrid Szira, 2015. augusztus 20. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. augusztus 20. 19:02 | Link

Szira
Búcsú...

Gyűlölöm az esőt habár ez az idő hasonlít talán a legjobban hozzám. Borús, olykor vad és veszélyes ha viharrá alakul. Mondjuk nem igazán ez volt az egész lényege, inkább az, hogy most jobban örültem volna egy kiadós és eget rengető viharnak. Késésben voltam egy olyan találkáról amin talán az én és talán az ő jövője is múlhat... Eléggé lelombozó, de nem baj. Meg akartam vele beszélni ezt, de nem hittem, hogy az állomáson állva kell majd ezt megtennem miközben bármelyik átkozott pillanatban befuthat a vonat és ő meg lelép. A dolog egyik oldaláról nézve megértettem amit csinál és csodálkoztam, hogy megkért erre ám a másik oldalam legszívesebben fogta volna és visszacibálja a kastélyba ezt a bugyuta lányt. Komolyan azt hiszi hagynám csak úgy lelépni... Mégis mit képzel ez magáról?! Na és én?... Sóhajtva fordultam le az egyik sarkon és nem törődtem a szemembe hulló tincsekkel sem pedig azzal hogy sikeresen bőrig áztam. Nem nagyon tudott érdekelni és később sem fog. Pár perc kocogás után ki is értem az állomásra és kiszúrtam a lányt aki éppen dohányzott. Ugyan nem láthatta, de egy pillanatra rosszalló szemekkel méregettem, ám hamarosan magamra öltöttem azt a nemtörődöm kifejezést amivel mindenki felé fordulok. Odasétálva hozzá éppen annyira távol álltam meg tőle, hogy ne legyen zavaró.
- Beszélnünk kell... - halkan szólaltam meg, majd vettem egy mély lélegzetet. Az eső még nagyobb cseppekben hullott alá, de már sejtettem hogy nemsokára eláll majd, idővel... Közöttünk azonban most egy másféle vihar tombolt, egy ennél sokkal bonyolultabb dolog ami miatt eljöttem ide hozzá. - Sajnálom amit az erkélyen mondtam neked. Nem gondoltam át de elvakított a lehetősége annak hogy mást szeretsz.. - Úgy ejtettem ki ezeket a szavakat mintha már egy ideje ezt gyakoroltam volna, de nem így volt. Komolyan gondoltam ezt, de volt egy olyan sejtésem ez nem lenne elég neki. Valahogy... Nem csak ezt kellene mondanom, ám az a szó amire itt szükség lenne csak nem jött. Nem könyörögtem neki a bocsánatáért, nem voltam ilyen srác.. De ezt tudnia kellett... Viszont azt is, hogy ha tényleg szerelmes lenne és az a fiú nem én lennék akkor nem állnék az útjába. Tisztában voltam vele mennyire bonyolult eset vagyok. Nem meglepő hogy nincs sok barát a baráti körömben. Na meg... Sosem voltam az a leborulós, romantikus és az efféle rózsaszín nyálas dolgok híve amiket szeretnek a nők. Egy dolgot azonban tudtam... Nem hittem. hogy képes lennék mást úgy szeretni, mint ezt a virágos esernyőt szorongató, fekete magassarkúban ácsorgó lányt.
- Ha most felteszlek a vonatra.... Visszajönnél még? - kérdeztem zavartan pillantva rá, hogy aztán ráncolva a homlokom a közeledő vonat felé fordíthassam a fejem. Úgy éreztem ha most elengedem akkor összeomlik bennem valami... de volt egy olyan érzésem, hogy benne is. Reméltem ez nem csak egy ábránd amit magamban dédelgetek, hogy aztán majd elengedve őt eleméssze azt a maradék emberi érzelmet amit ki tudok mutatni a világ felé.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. augusztus 20. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. augusztus 20. 22:02 | Link



Nem fordult meg a fejemben, hogy nem fog eljönni, biztos voltam benne, hogy csak késik. Bár én magam sem tudtam, pontosan mennyi az idő, egyáltalán mikor érkezik a vonatom és lesz-e időm elköszönni tőle. Valamelyest megnyugtatott a cigaretta, mely ott füstölgött az ujjaim között. Az eső nem akart csendesedni és ezzel együtt a lábam remegése sem. Alig volt észrevehető, leginkább nekem volt feltűnő és ezzel együtt idegesítő.
Még akkor sem néztem oldalra amikor feltűnt az eső kopogása mellett két cipő talpának ütemes csapódása is. Mivel a peron üres volt, tudtam, hogy megérkezett. Az esernyőm eltakarta arcom nagy részét, nem láthatta azt sem, hogy amikor megszólalt én egy pillanatra lehunytam a szemem. Hallgattam, némán vártam, mit szeretne mondani, mi a nagy beszélgetésünk tárgya.
Csak olyan hétköznapian elnézést kért. Kicsit hátrébb döntöttem az esernyőm, ezzel jól láthatóvá téve az arckifejezésem. Komolyan? És mivel jó színésznőnek tituálnak, az arcomon nem láthatta azt, hogy eléggé megdobogtatta a szívem az ázott srác látványa. Mint egy félisten, úgy nézett ki, baromi jól állt neki a hosszabb, vizes haj.
- Nem szeretek mást - mondtam alig hallhatóan. Nem voltam benne biztos, hogy meghallotta, de kimondtam. Igen, Norbi a barátom, de soha nem leszünk egymás szerelmei. Talán lehetnénk, de nem leszünk. Ha már addig fajulna a kapcsolatunk, biztos, hogy valamelyikünk igen hamar véget vetne az egésznek.
Kérdőn néztem rá a következő kérdése miatt. Micsoda? Miért ne... Óóó! Elfelejtettem, hogy Kiliánnal nem közöltem, hogy csak egy hétre megyek el. A szemét énem egyből kapcsolt.
- Nem hiszem, hogy visszajövök - szemeimből az az őszinteség sugárzott, amivel még magamat is majdhogynem csapdába csaltam. Szomorúan néztem a vonat irányába és sóhajtottam. Csikkemet beledobtam a legközelebbi kis pocsolyába.
- De köszönök mindent... Maradjunk barátok, majd...majd üzenek. És eljöhetsz az előadásokra. Biztos nem most látjuk egymást utoljára - tartva a távolságot megengedtem felé egy mosolyt. Ebben az egy percben amíg a vonat hangos fékezéssel megállt előttünk már ki is találtam, milyen bagolypostát fog kapni az érkezésem után.
- Mennem kell - már a lépcső előtt álltam a ládámmal amikor végül is visszafordultam hozzá. Csak egy ölelésre, semmi többre, de ebből kivehette, hogy az én érzéseim sem változtak. - Szia! - azzal felszálltam a vonatra és nem néztem vissza. Az ellenkező oldalon beültem egy fülkébe és a szememet lehunyva döntöttem neki a fejem a támlának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. augusztus 26. 21:14 | Link

Szira
Búcsú...

Végighallgattam a lányt és tudtam már az elején, hogy azzal fog jönni amit semmiképp sem akartam volna tőle hallani... „Maradjunk barátok” Ez a két szó.. Fájdalmas, olyan volt mintha kitépett volna belőlem valamit. Nem mutattam jelét, nem álltam le vitatkozni, nem álltam le könyörögni, kérlelni és még csak jelét sem mutattam ennek a fájdalomnak amit most éreztem. Talán akkor éreztem utoljára ezt mikor elvittek tőle... Talán akkor fájt utoljára valami ennyire, de most nem. Nem fogok egyetlen átkozott könnycseppet sem pazarolni erre az érzésre. Inkább ott bent haljon meg valami, mintsem szétessek, darabjaimra hulljak, hogy aztán újra a sáros földről kaparjam fel magam amiből már egyszer sikerült. Közel volt az a szakadék... talán most éreztem igazán közelinek, zavarónak. Tudtam, hogy alig választ el tőle valami és mégsem féltem, kész lettem volna arra hogy feladjam ezt a kevéske kis emberi érzést magamban végre azért hogy ne kelljen újra és újra olyanoktól elszenvednek ezeket az időzőjeles késdöféseket a szívembe akik fontosak nekem. Alig tűnt fel hogy Szira távozni készül... Nem igazán voltam azok után szellemileg jelen hogy kimondta ezt a két szót, de igyekeztem, mindhiába. Csak az lepett meg mikor megölelt, ám ez olyan volt akár halottnak a csók. Csak jobban szétszabott bennem mindent amit éreztem iránta, olyan volt mintha most adta volna meg az utolsó szúrást ahhoz hogy biztosan a halálba lökjön. Zavart pillantással tekintettem utána, majd halkan motyogtam.
- Szia... - ezzel sarkon fordultam és csak azt tettem amit akkor, azon a napon. Elfutottam, pontosabban menekültem az érzéseim elől, de tudtam. Hiába is futok, hiába is megyek messzire ezek megtalálnak. Hogy miért? Mert bennem vannak....


// Befejezve //
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. augusztus 26. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Orczy Zoella Panka
INAKTÍV


nagyszemű-szőkeciklon
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 45
Írta: 2015. augusztus 29. 00:59 | Link

Önmagamnak, mert megérkezni muszáj


 Hangos zakatolással, kattogással, zörrenéssel, döccenéssel stb.., megérkezett a vonat a vasútállomásra s velem együtt Bagolykőre .. vagyis na, ha jól tudom most még csak Bogolyfalván vagyunk. Egyre megy ..
Nem mondom, hogy nem élvezem, hogy itt lehetek, sőt nagyon is, hisz végre kiszabadulhattam az otthoni tökéletességből és hozzám hasonlóak társaságába kerültem. Viszont kicsit jobban fel lennék dobódva, ha Roxfortba írattak volna a fiúkhoz, nem azért mert a Bagolykővel nem vagyok megelégedve-csak jót hallottam róla-de azért a bátyámékkal kerülni egy iskolába az lett volna igazi buli. Habár lehet, hogy a Roxfort kevésbé örült volna .. mármint Anya így tartja. Szerinte nem tenne jót a családi névnek, ha mi rombolnánk le az ősrégi iskolát.
 Hoppá, le kéne szállni mielőtt tovább indul Isten tudja hová. Hátamra vettem a virágmintás táskámat, a másikat a vállamra akasztottam s a bőröndömet meg húztam magam után. A kedvesnek tűnni akaró kalauz bácsika a csomagjaimért nyúlt segítség gyanánt erre én egy csúnya morcos, mégis-kinek-nézel-te-engem-nem-vagyok-hercegnő nézéssel visszautasítottam. Kösz nem.
 Miután leszálltam üveges szemmel néztem a távolodó, üres vonat után, azon agyalva, hogy vajon most mi lesz .. egyedül egy ismeretlen helyen sötétedéskor. Nem szoktam ilyeneket mondani, mert amúgy elvagyok egyedül, de most jól jött volna valaki, aki eligazít, hogy mégis merre s hogyan.
De ha nincs senki akkor sincs nagy baj, egyedül is eltalálok a kastélyig, nem most jöttem le a szélvédőről, plusz nem hinném, hogy úgy el lehet dugni egy kastélyt.
 Egyre jobban sötétedett, én meg kezdtem megunni az álldogálást így hát a gondolatmenetet lezártam egy vállrántással, azzal sarkon fordultam és elindultam a kastély felé .. mármint remélem.

Utoljára módosította:Orczy Zoella Panka, 2015. augusztus 30. 14:37
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. szeptember 2. 22:16 | Link



I believe I can fly! Egész addig ez a gondolat kavargott körbe a fejemben, ameddig arccal előre meg nem kóstoltam a földet. Ez a repülés nem tartott sokáig... Azonban a pozitív életszemléletemnek nem szeghette kedvét semmiféle rossz minőségű és ízesítésű talaj sem, egyszerűen nem hagytam, hogy elkámpicsorodjak. Széles vigyorral az arcomon próbáltam meg felnyomni magamat és körbepillantottam, valami olyasmi tartásban, amit még egy remek kiállású fóka is megirigyelne tőlem. What the hell? Mit keresek itt? Attól tartok a hely elsőre nem tűnt ismerősnek, mindenfelé csak vonatokat láttam, illetve valami harcsa kinézetű aszott mazsolát, aki egy kupac ruhán trónolt.
Hogy tisztázzam magamban a sztorit, nagy nehezen ülő helyzetbe imbolyogtam magamat és a távolba meredve idéztem fel az eddigi eseményeket.
Volt az a buli Pesten... Ahol nagyon jól éreztük magunkat a bandával, egész addig, míg a menedzser úgy nem döntött, hogy oszolj van. Aztán... felpakolta Bent valami mugli repülő masinára - rest in peace, Ben - engem meg erre az izére. Az út nagy részét fejjel előre a vécékagyló fölött töltöttem, hogy aztán az egész fejemet a mosdóba dugjam. Megvan miért vizes a hajam. Aztán... most itt vagyok. Akkor ez az udvarpálya? Vagy... mi az... pályaudvar! Elégedetten bólogattam magamnak, majd úgy döntöttem, hogy felkelek, mert kezd nagyon alacsony lenni nekem a tengerszint feletti magasság, szinte álmosítóan. Ere hatalmas földrengés következett be, én pedig ismét majdnem a földön kötöttem ki. Körbenézve próbáltam visszatalálni a kastélyba, mikor egy hang a fejemben megszólalt.
- Budapestre induló járatunk a hármas számú szerelvény. - duruzsolta a női hang, kissé hangosabban a kelleténél, mire a kalapomat a fejemre fogva nyomtam előre a fejem és bámultam sandán a távolba.
- De én nem akarok Pestre menni. Melyik megy Bogolyfalvára? Vagy a kastélyba? Erre válaszolj... nekem banya, ha annyira okos vagy! - fortyogtam, de a vén szipirtyó csak nem akart nekem egy értelmes választ adni... - Bezzeg most hallgatsz!
Azzal tovább indultam, hogy kiderítsem merre is vagyok... azaz indultam volna, ha egy oszlop nem ugrik be elém. Az orromhoz kaptam a kezem és méltatlankodva bámultam a mozgó kő-monstrumra.
- Ha olyan kemény legény vagy, küzdj meg velem! Ne ugrálj, te gyáva alak! - emeltem az öklöm, de a mitugrász nem akart megállni. Hogy jussak így tovább?
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 4. 21:01 | Link

Szira

- Nyughass már, Árnyék. Mi a baj? - guggol le a kutya mellé, aki határozottan nem örül annak, hogy itt vannak. Forog körbe, keresi a helyét, és gazdája nem tudja eldönteni, hogy vajon a sok ember zavarja-e vagy éppen tetszik neki az állandó mozgás, vagy esetleg az érkező vonat zaja lenne a hibás, minden esetre Árnyék ma nagyon kis izgága. Pont annyira tűnik hiperaktívnak, mint a gazdája. Lehet, hogy csak elkezdtek mutatkozni kutya és gazdi között a hasonlóságok? Vagy az nem úgy van, hogy külsőben mutatkozik meg, hosszú évek után? Elgondolkodik kicsit ezen, aztán kivigyorogja magát a gondolaton, hogy valaha is hasonlíthatnak egy kicsit is Árnyékkal egymásra. A lenövőben lévő, kissé bozontos haja, ami emlékeztetheti az embert a kutya bundájára, eszébe nem jutna. Megsimogatja az állat fejét, hátha attól megnyugszik kicsit. Néha morog rá, amikor hajnalok hajnalán felveri, mert ki kell vinni, de egyébként nagyon szereti és most sajnálja is, hogy ennyire nem tetszik neki az állomás.
- Mindjárt megjön Szira vonata, remélhetőleg, és akkor megyünk is - beszél tovább a kutyához nem törődve vele, hogy netán hülyének nézik ettől. Kit zavar az? Árnyék igenis érti, de még annál is több, megérti. Ádám mostanában kerüli, pontosabban azóta, hogy összekaptak Madagaszkáron, még betegszobára is juttatta, de haragudjon csak, ha attól boldogabb. Ezt azért vele is csak a dac mondatja, vannak pillanatai, amikor ismét belevágna egy bocsánatkérési akcióba, de aztán mégsem teszi. Megpróbálta, és ha nem, hát nem, a kedves bátyja csak pukkadjon meg mérgében, ő még csak hozzá sem szól. Így együtt lakni azért vicces, hogy kerülgetik egymást, de legalább nem akar otthon kuksolni a szobájában véletlenül sem, már azon se nyafog, hogy Árnyéknak mekkora a mozgásigénye. Most is itt van inkább, útközben még az útmenti virágokat is megtépte kicsit remélve, hogy Szira szereti a vadvirágokat és véletlen sem allergiás mondjuk egyikre sem, aztán amint befut a vonat, kihúzza magát, lábhoz parancsolja a kutyáját, és kíváncsian pislog a vonat felé, hogy tényleg érkezik-e a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. szeptember 5. 18:01 | Link


Pocakos, kiskutyás


Nagyon sok jó élménnyel és tudással gazdagodtam az elmúlt héten. Így, hogy az első héten még nem volt kiírva vizsgám, könnyen el tudtam menni a Grosserliebbe erre az egyhetes képzésre. Mindennap voltak óráink, gyakorlataink és elkezdtünk összeállítani egy darabot. A szabadidőnkben haza tudtam látogatni a szüleimhez, bár nem voltam velük sokat. Amikor kiderültek a Kiliánnal kapcsolatos dolgok, elvágtam velük egy szoros köteléket és most is letudtuk a szükséges köröket, aztán mentem be a városba.
A vonatút nem volt hosszú, csak kényelmetlen. Idő közben csatlakozott hozzám a kutya, Maszatka és Budanekeresden sikeresen párra talált - tehát háromra nőtt a családunk tagjainak száma, szóval ők eleve rajtam, alattam, felettem pihentek és játszottak, aztán befészkelte magát mellém egy idős pár és két unokájuk. Naná, hogy elkezdtek faggatni a "terhességemről", mert ahogy azt kellett, a formákat megmutató felsőben vállaltam a bájitallal lett kismamahasam. Tényleg nem saját, a színészetiben ez egy extra szorgalmi, amit két hétig kell elviselni. Ezt persze nem mondtam el a faggatózóknak, szépen elbeszélgettem a reggeli rosszullétekről és az apukáról, aki jelen esetben Zsombi lett.
Mikor végre beért a vonat, magamra kaptam a farmerdzsekim, pórázra raktam a kutyákat és leszálltunk a vonatról. Szusszanva néztem körbe a peronon és meglepetésemre megpillantottam gyermekem apját, Gyarmathi urat. Széles mosoly ült ki arcomra, szinte futva közelítettem meg őt és Árnyékot.
- Sziasztok! - szabad kezemmel átkaroltam a srác nyakát, lábujjhegyre állva nyomtam puszit az arcára. Örültem a jelenlétüknek, szóval még pár másodpercig nem eresztettem el. Közben a két kis dög megismerkedett Árnyékkal, aki aztán tőlem is kapott egy adag szeretgetést.
- Mi a helyzet itthon? - pillantottam fel a kutyák simogatása közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 6. 18:27 | Link

Szira

Végre befut a vonat, vagy fél percig Árnyék is egy helyben ül, aztán leszáll Szira meg a két kutya és elszabadul a pokol. Honnan lett egyáltalán kettő? Osztódnak ezek a kutyák vagy mi? Árnyék először csak a farkát kezdi csóválni örömében, hogy társaság van, na meg ismerős is, aztán meg ha már kellőképpen közel jutott hozzá a két kisebb eb, akkor ismerkedésbe kezd velük. Ez még hagyjám, Zsombinak azonban már attól csak partra vetett halként van tátogni kedve és kapacitása, hogy meglátja Szirát. Hoppá. Szerencsétlen pár szál virágot meg a kutya pórázát úgy szorongatja, mintha azok tartanák pillanatnyilag a földön, közben meg úgy jártatja a lányon a tekintetét feje búbjától a lába fejéig és vissza, aztán egy újabb kör nézelődés után kénytelen eldönteni, hogy csak jól lát.
- Szia - sikerül végre kinyögni, amikor a lány már elég közel sétált, mert nehogy azt tessék hinni, hogy földbe gyökerezett lábbal ő aztán egy lépést is tett volna felé. Egy kissé szögletes mozdulattal megemeli a szedett-vedett csokrot, de igenis a szándék a fontos - bemászott ő, kérem, majdnem egy kertbe is, hogy azt a pár virágot leszakítsa -, és átnyújtja.
- E-ezt neked sz-sz-szedtem - mifene, már dadog is. Egyre jobb lesz. Kicsit elvörösödik zavarában, nagyot nyel, hogy még hallani is lehet, és inkább néz Szira arcára, mint eléggé látványos pocakjára. Nem akar kérdezni, mert úgy érzi, veszélyes kérdés lenne. De hát hogy is van ez? A lány csak egy hetet volt oda, előtte meg nem emlékszik rá, hogy ekkora pocakkal ment volna el. Igaz, a vonatra nem kísérte ki és egy ideig még úgy is alakult, hogy nem sikerült találkozniuk, mert mégiscsak sor került az ideig két hetes pszichológus-látógató körútra, de akkor is. Ez csak valami rossz vicc lehet. Vagy mégsem?
- Ööö... nem sok. Ádival nem beszélünk, már nem is prefektus, együtt se kell dolgoznunk, nem érdekel - jelenti ki, pedig dehogynem érdekli, hiszen erről beszél, na meg a bátyja. Makacsul tartja magát azonban ahhoz, hogy nem érdekli az egész, fejben meg már azt számolgatja, lehetséges-e, hogy... nem. Vagy mégis? Kicsit elkeseredett képet vág a kapott eredményre, aztán a hajába túr és megpróbál szebb témát találni. Csak ne térnének vissza a gondolatai folyton a lány pocakjára. Az apja ki fogja nyírni, ha... bele sem mer gondolni.
- Neked hogy telt Groserliebben? - kérdezi inkább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. szeptember 6. 19:08 | Link


Pocakos, kiskutyás


Nagyon örültem a párosnak, Árnyéknak és Zsombinak amikor megláttam őket a vonatról leszállva. Ismerkedés és ölelés, aztán megszeretgettem a három szőrmókot és kiegyenesedtem, hogy a fiúval foglalkozhassak. Láttam rajta, hogy valami gondja van, de nem kérdeztem egyből rá.
- Óóó, köszönöm, nagyon kedves tőled - csillogó szemmel vettem át a csokrot. Egy kezemen megtudom számolni, hányszor kaptam virágot fiútól és ez nagyon jól esett. Hozzá is bújtam, már amennyire a pocakom ezt engedte.
Kérdésemre nem éppen biztató választ kaptam. Hallottam erről a feszültségről közte és a testvére között, de nem hittem, hogy komolyabbra fordul. Összevontam a szemöldököm. Majd biztos, hogy bővebben akarok erről beszélni vele, de nem itt és nem most.
- Nagyon jó volt, húú, sok sok új dolgot tanultunk, játszottunk, darabba kezdtünk és most kaptam ezt a feladatot - mutattam a hasamra. - Megijedtél? - kuncogtam halkan az arcát figyelve. - Nyugi, nincs semmi...nincs baba benne. Meg kellett inni egy bájitalt, attól lett ez. Mondjuk a vonaton egy család úgy tudja, te vagy az apja a születendő gyereknek - vigyorodtam el a gondolatra. Szívesen eljátszom, na de hogy Zsombival ez tényleg megvalósuljon...az nagyon durva lenne. Egyikünk sem szeretné, barátoknak sokkal jobbak vagyunk, mint párnak.
- Jaj, elfelejtettem bemutatni... Ezt a kislányt Maszat szedte fel a kisállatboltban, el kellett hoznunk. Pöttöm a neve, legalábbis most úgy hívom - fejemmel böktem a rózsaszín nyakörves kutyus felé, aki éppen Árnyék előtt vágta magát hanyatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 8. 16:12 | Link

Szira

Nagy kínban van, próbálja felfogni, hogy mi is az, amit lát és az egyáltalán hogyan lehetséges, de csak nem sikerül egyről a kettőre jutnia, bármennyire is erőlködik. Dadogva adja át a virágot a látottak hatására, és makacsul nem igyekszik bámulni, de még arra sem nézni, erre Szira hozzábújik. Kicsit sem ideges, á, dehogy, nem is érti, miért ment össze hirtelen úgy a gyomra, hogy méretben egy kaviccsal vetekedhetne és ismételten nagyot nyel. Az a nagy helyzet, hogy vakmerő főnixbőrbe bújt sárkányunkra Szira minden erőlködés nélkül ráhozta a frászt. Ha ezzel neki most haza kell menni, hogy khm, izé, az a helyzet, hogy gyarapodni fog a család, akkor inkább világgá megy, minthogy az atya haraggal szembenézzen annak ismeretében. Futólag említést tesz Ádámról, mert hiába mondogatja, hogy őt ez nem érdekli, mégiscsak foglalkoztatja a probléma, még sokat is, aztán amennyire tőle telik, figyelmesen hallgatja a lány válaszát. Kicsit el-elkalandozik közben gondolatban még mindig azokat a számításokat ellenőrizgetve, aztán már Szira hozza szóba az egészet. Még hogy ő megijedt volna? Meg hát, de minek vallaná be. Olyan határozottan rázza meg a fejét, mintha az élete múlna rajta.
- Nem én, de azért nem is vicces - jelenti ki menten, majd csak felszusszan megkönnyebbülten. Ha most bevallaná, hogy megijedt, Szira aztán egy örökkévalóságig szívathatná vele. Azt mondjuk nem tudja, hogy szívatná-e ténylegesen, de a büszkesége akkor sem engedi, hogy elismerje, ő, a rettenthetetlen, aki nála kétszer nagyobb embereknek is ment már neki - bár ez inkább meggondolatlanságra és vakemrőségre vall, semmint bátorságra -, megijedt még az apaság gondolatától is. Tizenhét, vagyis lesz, korai ez még, tessék megérteni. Ahogy megnyugszik, kezdi azért látni ő is a poénosabbnak mondható oldalát az egésznek, úgyhogy bele is karol a lányba és megnézi közelebbről a kutyákat.
- Ragaszkodó típus, az biztos és aranyos kutyust választott. Fuh... cukrászda? - kérdezi a maga lényegretörő módján, egyre kevésbé a hosszas cseverészések híve, főleg, ha pontosan tudja, mit is szeretne, márpedig most ő a nagy ijedelemre cukrot szeretne, diós-csokis süti formájában.
- Szerinted mit szólnának, ha az iskolában is ezzel a magyarázattal hozakodnál elő, hogy én... szóval, hogy... érted - pillant most már végre a lány pocakjára önszántából is, és elgondolkodva féloldalas mosolyra húzza közben a száját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 8. 19:47 | Link

Lilith, valamikor a tömeges megérkezéskor, szeptember végén


Valami nem hagy nyugodni az indulásunk óta. Apa a vasúton nagyon furán viselkedett. Folyamatosan egy embert nézett, és azt emlegette, hogy ő tuti nem lehet az. Ha jól értettem a nevet, akkor Gábor volt a keresztneve, de nem tudom. Engem nagyon hirtelen csapott meg a dolog, olyan volt, mintha ismerné. Csak arra nem emlékszem, hogy honnan, pedig kiskoromban nagyon sokat mesélt róla. Eddig nem is látszott fontos információnak, de valószínűleg mégis az. Muszáj lesz megvárnom azt a lányt, hogy utánakérdezzek annak a férfinak, aki kikísérte őt az állomásra.
Az egész úton ezen gondolkoztam. Hogy tudnám megkörnyékezni a barna hajú lányt, hogy ne legyek nagyon ijesztő. Ahhoz viszont, hogy megtaláljam, elsők között kéne leszállnom a vonatról.
Az úton efféle gondolatok jártak a fejemben, amit sikerült is betartanom, így gomolygó ötleteim kíséretében letelepszek az egyik padra. Már visszamehetek egyedül a kastélyba, itt vagyok már hozzá egy ideje, szóval ha egyedül megyek, nem fogok eltévedni. Most viszont első dolgom bevárni az említett személyt.
Tisztára, mint egy magánnyomozó, csak én nem titkolom (olyan jól), hogy kutatok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. szeptember 8. 20:58 | Link

Böröczky Zoé


A szüleim kijöttek. Kijöttek. De miért? Nem tudom. Hallom, ahogy apa egy nevet suttog.  Böröczky Zalán. Ki ez? Nem tudom. Felszállok, elindul. A vonat utat végig olvasom. Majd felállok és sétálok egyet. Mikor visszatérek, folytatom az olvasást. Utolsók közt szállok le, direkt. Elakartam kerülni a tömeget. Jelenleg gondolkodnom kell. Mikor leszálltam a vonatról, rögtön elterülök a földön. Én vagyok az utolsó. Se baj. Van ez így. Egy rajzom elrepül a táskámból, egyenesen egy lányhoz. Odasétálok hozzá, a kék nadrágom és a kék pólómról pedig leszedem a leveleket. Mert van egy pár. Mikor oda értem, ránéztem.
- Szia! A nevem Lilith. Tüszőfűi Lilith. Kire vársz? - Tettem fel a kérdést. Mert láthatóan várt valakire. Időseb nálam, lány. Leviatás, már láttam többször is. Honnan ismerős? Nem tudom. Á, hagyjuk.  Biztos csak a képzeletem játszik. Leülök mellé. Majd ránézek.
- Amúgy mi a kedvenc színed? És mi a véleményed a Leviatáról? Szerinted az jó ház? - Kérdezem meg tőle. A hajamat azzal a pillangós csatommal fogom össze, mert már szét bomlott. Előveszem a Neptunusz fiát és elkezdem olvasni. Imádom a könyvet. Olyan könnyű nekik.  Csak vannak és kész. Néha jobb a könyvszereplőknek, mint nekünk. Mert nekik mindig happy end van. Nekünk meg nincs. Felsóhajtok. Egy nagyobb elsős és egy kisebb másodikos között van a termetem. Se baj, majd megnövök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. szeptember 8. 21:50 | Link

Telnek a percek, és a leendő események súlya mázsaként telepszik a vállamra. Mi van, ha hülyét csinálok magamból? Mi van, ha egy az egyben leátkozza a fejem? Tudok magamra vigyázni, de a blokkolási készségem ilyen esetekben kirívó. Már alig szállnak le a vonatról, talán páran vannak már csak. Titokban reménykedem, hogy már rég elment, amikor...
Ott az a rajz. A térdemen. Én meg ledermedek, amikor felnézek. Kell néhány másodperc. Ekkora szerencsém vagy balszerencsém (?) nem lehet.
- Izé. Hát... Khm... Asszem rád. És hát.. Zoé vagyok.
Bököm ki a nevem is, kis integetéssel, mely a jobb kezemből jön. Olyan idiótán érzem magam. De tényleg. Szótlan csendben meg pláne, de látszik a lányon, hogy valamit nagyon akar mondani, úgyhogy talán fellélegezhetek. A jó megérzések mindig jók. Kivéve, ha nem. De most még talán sok is a nekem szegezett kérdés. Hát nézzük egyenként.
- Hát a kedvenc színem. Nem is tudom. Talán a lila, de mindet nagyon szeretem, amelyik élénk, telített. A házamról jó véleménnyel vagyok. Szeretek ott lenni. Olyanok, mint én és nem piszkálnak, mert szeretek olvasni.
Tökre nem erről akarok beszélni, de jó, hogy nem arról kell, amiről én szeretnék. Egy kis egérút. Bár még meggondolhatnám magam, nem teszem, inkább fejest ugrok a mély vízbe egy nagy levegővel, miközben visszaadom a lánynak a rajzot. Senki nem kereste, így gondolom, hogy az övé.
- A te apád Gábor?
Kérdezem olyan halál nyugalommal, mintha minden nap feltenném valakinek ezt a kérdést. A kezeimmel babrálok idegességem leküzdéséhez, mert azért izgulok, hogy mit fog felelni. Ha azt mondja, hogy nem, akkor itt végeztünk is a nehezével, mert nem őt vártam, ellenben, ha igen, hát... Azt még kitalálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. szeptember 9. 18:28 | Link

Zoé


Rámosolygok Zoéra. Egy kicsit meglepődött, úgy tűnik. Rám várt? De mégis, miért? Mi van, amiért várt rám? Oké, ez fura. Egy ismeretlen ember rám várt az állomáson. Nem, ez még annál is furább. Kiüti a furcsaság skáláját. Ki tudja, hogy ki lehet. Na, mindegy, ez is egy kaland lesz. Ilyen szempontból viszont tök jó! A házával kapcsolatos kérdésre felelt. Viszont a a kérdésére elkomorulok. Bár ne lenne. Az arcomról lemegy a mosoly. Átveszi helyette a szomorúság.
- Bár ne lenne. Nem épp a legjobb viszonyban vagyok sem vele, sem az anyámmal. Miért kérded? - Kérdezem meg tőle. Netalán tán ismernem kéne ezt a lányt?  Szerintem nem. Lehunyom a szemem, majd kinyitom.  Ki tudja, mit akarhat. Lehet, hogy szimplán csak a dédim ismerősének rokona. Remélem ennyi. Mert ha nem, akkor bajban vagyok. Ha kiderül, hogy a rokonom, akkor dobok egy hátast. Gyerünk, Lil, ne légy szomorú! Be happy! Ez nem fog menni. Oda a boldog évkezdetnek emiatt. Na, mindegy. Lesz ami lesz. Lehunyom a szemem és nem nyitom ki. Zoé és a Leviata a háza. Szeret olvasni. A kedvenc színe a lila meg az élénk színek. Elsőre jó fej. Remélem, így is marad ez. Rámosolygok, bár a szemem még mindig szomorú. Na jó. Most vagy soha.
- Eridonos vagyok amúgy. Viszont ritkán állok le olyanokkal beszélgetni, akik ismeretlenek számomra és rám várnak. Remélem megérted. A rajzomat visszakérhetem? - Kérdezem meg Zoétól. Ha igent mond, akkor megyek is el. Már nem vagyok egy félénk elsős. Nem. Már egy talpra esett lány vagyok, aki nem zuhan annyira magába. Annak is kell lennem. A második még nehezebb lesz. Dédi miatt. Nem fogok vele többet találkozni, tudom. Az lehetetlen lesz. Bizonyos dolgok miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 19 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér