 A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.
|
|
|
Lilith, valamikor a tömeges megérkezéskor, szeptember végénValami nem hagy nyugodni az indulásunk óta. Apa a vasúton nagyon furán viselkedett. Folyamatosan egy embert nézett, és azt emlegette, hogy ő tuti nem lehet az. Ha jól értettem a nevet, akkor Gábor volt a keresztneve, de nem tudom. Engem nagyon hirtelen csapott meg a dolog, olyan volt, mintha ismerné. Csak arra nem emlékszem, hogy honnan, pedig kiskoromban nagyon sokat mesélt róla. Eddig nem is látszott fontos információnak, de valószínűleg mégis az. Muszáj lesz megvárnom azt a lányt, hogy utánakérdezzek annak a férfinak, aki kikísérte őt az állomásra.
Az egész úton ezen gondolkoztam. Hogy tudnám megkörnyékezni a barna hajú lányt, hogy ne legyek nagyon ijesztő. Ahhoz viszont, hogy megtaláljam, elsők között kéne leszállnom a vonatról.
Az úton efféle gondolatok jártak a fejemben, amit sikerült is betartanom, így gomolygó ötleteim kíséretében letelepszek az egyik padra. Már visszamehetek egyedül a kastélyba, itt vagyok már hozzá egy ideje, szóval ha egyedül megyek, nem fogok eltévedni. Most viszont első dolgom bevárni az említett személyt.
Tisztára, mint egy magánnyomozó, csak én nem titkolom (olyan jól), hogy kutatok...
|
|
|
Böröczky Zoé
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
|
|
Írta: 2015. szeptember 8. 19:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=515030#post515030][b]Böröczky Zoé - 2015.09.08. 19:47[/b][/url] Lilith, valamikor a tömeges megérkezéskor, szeptember végénValami nem hagy nyugodni az indulásunk óta. Apa a vasúton nagyon furán viselkedett. Folyamatosan egy embert nézett, és azt emlegette, hogy ő tuti nem lehet az. Ha jól értettem a nevet, akkor Gábor volt a keresztneve, de nem tudom. Engem nagyon hirtelen csapott meg a dolog, olyan volt, mintha ismerné. Csak arra nem emlékszem, hogy honnan, pedig kiskoromban nagyon sokat mesélt róla. Eddig nem is látszott fontos információnak, de valószínűleg mégis az. Muszáj lesz megvárnom azt a lányt, hogy utánakérdezzek annak a férfinak, aki kikísérte őt az állomásra.
Az egész úton ezen gondolkoztam. Hogy tudnám megkörnyékezni a barna hajú lányt, hogy ne legyek nagyon ijesztő. Ahhoz viszont, hogy megtaláljam, elsők között kéne leszállnom a vonatról.
Az úton efféle gondolatok jártak a fejemben, amit sikerült is betartanom, így gomolygó ötleteim kíséretében letelepszek az egyik padra. Már visszamehetek egyedül a kastélyba, itt vagyok már hozzá egy ideje, szóval ha egyedül megyek, nem fogok eltévedni. Most viszont első dolgom bevárni az említett személyt.
Tisztára, mint egy magánnyomozó, csak én nem titkolom (olyan jól), hogy kutatok...
|
|
|
|
|
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
|
|
Írta: 2015. szeptember 8. 20:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=515117#post515117][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.09.08. 20:58[/b][/url] Böröczky Zoé A szüleim kijöttek. Kijöttek. De miért? Nem tudom. Hallom, ahogy apa egy nevet suttog. Böröczky Zalán. Ki ez? Nem tudom. Felszállok, elindul. A vonat utat végig olvasom. Majd felállok és sétálok egyet. Mikor visszatérek, folytatom az olvasást. Utolsók közt szállok le, direkt. Elakartam kerülni a tömeget. Jelenleg gondolkodnom kell. Mikor leszálltam a vonatról, rögtön elterülök a földön. Én vagyok az utolsó. Se baj. Van ez így. Egy rajzom elrepül a táskámból, egyenesen egy lányhoz. Odasétálok hozzá, a kék nadrágom és a kék pólómról pedig leszedem a leveleket. Mert van egy pár. Mikor oda értem, ránéztem. - Szia! A nevem Lilith. Tüszőfűi Lilith. Kire vársz? - Tettem fel a kérdést. Mert láthatóan várt valakire. Időseb nálam, lány. Leviatás, már láttam többször is. Honnan ismerős? Nem tudom. Á, hagyjuk. Biztos csak a képzeletem játszik. Leülök mellé. Majd ránézek. - Amúgy mi a kedvenc színed? És mi a véleményed a Leviatáról? Szerinted az jó ház? - Kérdezem meg tőle. A hajamat azzal a pillangós csatommal fogom össze, mert már szét bomlott. Előveszem a Neptunusz fiát és elkezdem olvasni. Imádom a könyvet. Olyan könnyű nekik. Csak vannak és kész. Néha jobb a könyvszereplőknek, mint nekünk. Mert nekik mindig happy end van. Nekünk meg nincs. Felsóhajtok. Egy nagyobb elsős és egy kisebb másodikos között van a termetem. Se baj, majd megnövök.
|
|
|
|
|
Böröczky Zoé
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
|
|
Írta: 2015. szeptember 8. 21:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=515216#post515216][b]Böröczky Zoé - 2015.09.08. 21:50[/b][/url] Telnek a percek, és a leendő események súlya mázsaként telepszik a vállamra. Mi van, ha hülyét csinálok magamból? Mi van, ha egy az egyben leátkozza a fejem? Tudok magamra vigyázni, de a blokkolási készségem ilyen esetekben kirívó. Már alig szállnak le a vonatról, talán páran vannak már csak. Titokban reménykedem, hogy már rég elment, amikor...
Ott az a rajz. A térdemen. Én meg ledermedek, amikor felnézek. Kell néhány másodperc. Ekkora szerencsém vagy balszerencsém (?) nem lehet.
- Izé. Hát... Khm... Asszem rád. És hát.. Zoé vagyok.
Bököm ki a nevem is, kis integetéssel, mely a jobb kezemből jön. Olyan idiótán érzem magam. De tényleg. Szótlan csendben meg pláne, de látszik a lányon, hogy valamit nagyon akar mondani, úgyhogy talán fellélegezhetek. A jó megérzések mindig jók. Kivéve, ha nem. De most még talán sok is a nekem szegezett kérdés. Hát nézzük egyenként.
- Hát a kedvenc színem. Nem is tudom. Talán a lila, de mindet nagyon szeretem, amelyik élénk, telített. A házamról jó véleménnyel vagyok. Szeretek ott lenni. Olyanok, mint én és nem piszkálnak, mert szeretek olvasni.
Tökre nem erről akarok beszélni, de jó, hogy nem arról kell, amiről én szeretnék. Egy kis egérút. Bár még meggondolhatnám magam, nem teszem, inkább fejest ugrok a mély vízbe egy nagy levegővel, miközben visszaadom a lánynak a rajzot. Senki nem kereste, így gondolom, hogy az övé.
- A te apád Gábor?
Kérdezem olyan halál nyugalommal, mintha minden nap feltenném valakinek ezt a kérdést. A kezeimmel babrálok idegességem leküzdéséhez, mert azért izgulok, hogy mit fog felelni. Ha azt mondja, hogy nem, akkor itt végeztünk is a nehezével, mert nem őt vártam, ellenben, ha igen, hát... Azt még kitalálom.
|
|
|
|
|
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
|
|
Írta: 2015. szeptember 9. 18:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=515457#post515457][b]Tüszőfűi Lilith - 2015.09.09. 18:28[/b][/url] Zoé Rámosolygok Zoéra. Egy kicsit meglepődött, úgy tűnik. Rám várt? De mégis, miért? Mi van, amiért várt rám? Oké, ez fura. Egy ismeretlen ember rám várt az állomáson. Nem, ez még annál is furább. Kiüti a furcsaság skáláját. Ki tudja, hogy ki lehet. Na, mindegy, ez is egy kaland lesz. Ilyen szempontból viszont tök jó! A házával kapcsolatos kérdésre felelt. Viszont a a kérdésére elkomorulok. Bár ne lenne. Az arcomról lemegy a mosoly. Átveszi helyette a szomorúság. - Bár ne lenne. Nem épp a legjobb viszonyban vagyok sem vele, sem az anyámmal. Miért kérded? - Kérdezem meg tőle. Netalán tán ismernem kéne ezt a lányt? Szerintem nem. Lehunyom a szemem, majd kinyitom. Ki tudja, mit akarhat. Lehet, hogy szimplán csak a dédim ismerősének rokona. Remélem ennyi. Mert ha nem, akkor bajban vagyok. Ha kiderül, hogy a rokonom, akkor dobok egy hátast. Gyerünk, Lil, ne légy szomorú! Be happy! Ez nem fog menni. Oda a boldog évkezdetnek emiatt. Na, mindegy. Lesz ami lesz. Lehunyom a szemem és nem nyitom ki. Zoé és a Leviata a háza. Szeret olvasni. A kedvenc színe a lila meg az élénk színek. Elsőre jó fej. Remélem, így is marad ez. Rámosolygok, bár a szemem még mindig szomorú. Na jó. Most vagy soha. - Eridonos vagyok amúgy. Viszont ritkán állok le olyanokkal beszélgetni, akik ismeretlenek számomra és rám várnak. Remélem megérted. A rajzomat visszakérhetem? - Kérdezem meg Zoétól. Ha igent mond, akkor megyek is el. Már nem vagyok egy félénk elsős. Nem. Már egy talpra esett lány vagyok, aki nem zuhan annyira magába. Annak is kell lennem. A második még nehezebb lesz. Dédi miatt. Nem fogok vele többet találkozni, tudom. Az lehetetlen lesz. Bizonyos dolgok miatt.
|
|
|
|
|
Böröczky Zoé
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
|
|
Írta: 2015. szeptember 12. 16:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=516637#post516637][b]Böröczky Zoé - 2015.09.12. 16:25[/b][/url] Miért kérdem, miért kérdem. Most mit feleljek erre? Az igazat vagy egy kitalált sztorit? Áhh, az igazság mindig jobb.
- Kiskoromban sokat hallottam róla, de egy ideje elfelejtődött. Aztán ma, amikor apa meglátta, hát ezek szerint jól sejtettem, hogy az édesapád, akkor kezdte el megint a mondandóját. És érdekelt, hogy ki lennél.
Vonok vállat, mintha tökre nem érdekelne a dolog, és csak egy furcsaság miatt szólítottam volna meg, de azért bennem motoszkál a kis ördög. Merjek még többet mondani? Ne merjek?
Végül úgy döntök, hogy most nem, és nem is teszem rosszul. Észbe kapok, amikor Lilith a rajzát kéri. Megfogom, még egyszer jól megnézem, mert talán egy ideig nem beszélek az unokahúgommal. Furcsa kimondani. Mindig azt hittem, hogy én vagyok az egyedüli leszármazott a családból. Vagyis tudtam, hogy nem, csak eddig senkivel nem kerültünk kontaktusba. Amióta apa elvette anyát, ... Voltak gondok. És most itt van ő...
- Persze, tessék.
Nyújtom át végül neki, nem tudom, mit mondhatnék vagy mit nem. Én még beszélgetni akarok, de közben meg félek is. Mit szoktak ilyenkor csinálni az emberek? Rászállnak a másikra? Vagy hagyják békében elmenni? Vagy mi mást?
Mivel fogalmam sincs, így én is csak felállok a helyemről, hátha azért még nem kell tőle elszakadnom.
- Jövök veled.
A szemeim nem tudom leszedni óla, ami elég ijesztő lehet számára, de ez van. Nem minden nap történik ez meg senkivel sem, én pedig egyszerre vagyok most boldog, felszabadult, izgatott, csalódott, tanácstalan, pánikolt, meg úgy még ezer jelzőnyi. Túlcsordulnak az érzéseim, főleg, hogy most már a nevét is tudom. De tolakodni sem akarok, amit előbb kellett volna észben tartanom és most már késő.
- Persze csak ha nem gond.
Teszem hozzá, szinte hadarva, és, hogy mindezt bizonyítsam, megállok, mert addig egy lépést sem akarok tenni, amíg nem bólint rá vagy el nem kerget. Ha el is küld, max. másik útvonalon megyek fel a kastélyba. Ismerek már párat...
|
|
|
|
|
