36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 14. 16:41 | Link

Gareth és Richárd

Jared szótlan ült az egyik kupéban az ablak mellett és nagyon próbált nem tudomást venni a másik két fiúról, akik ott tartózkodtak. A reggelit fejfájásra hivatkozva kihagyta, hogy Agatha ne vegye észre, hogy gond van közöttük, de nyilvánvaló volt, hogy nem tudja őket örökké kikerülni, pláne mert egy helyre szóltak a jegyeik. Micsoda öröm.
Lassan már addig jutott, hogy egyenként számolta az elsuhanó fákat, ráadásul kifogtak egy olyan járatot, ami minden bokornál megállt, úgyhogy ha lehet, még hosszabbra nyúlt az amúgy is kínos időszak. Egyáltalán nem volt szerencséje, még elaludni sem bírt, legalábbis addig nem, amíg ez a kis görcs a közelében van, úgyhogy maradtak az összeszorított fogak és a konok nézés.
Reggelre ugyan lecsillapodott valamelyest, de ez nem változtatott az álláspontján és cseppet sem bánta azt, ahogy reagált. Úgy volt vele, hogy legalább nem hallgatózott teljes csöndben aztán csak elsunnyogva, mint valami ócska tolvaj, hanem tudatta velük, hogy mindent hallott. Az már nem nagyon izgatta, hogy tulajdonképpen így is hallgatózott, mert felülírta a lelkiismeretét a tény, hogy úgy érezte, elárulták, és ráadásul éppen a testvére. Nem tudott napirendre térni afölött, hogy azt mondta neki, hogy nem is ismeri, miközben egy értékes bájitalt pazarolt rá, nyilván nem ok nélkül. Az volt a legdühítőbb az egészben, hogy Gareth valószínűleg pontosan tudta, hogy ő nem kérne tőle részleteket, mély témaelemzést vagy a másik titkainak felfedését, csupán annyit, hogy közölje, hogy "ja, már láttam, meg is hallgattam a bájitallal, mert valami baja volt" és máris kész. De nem, Gareth kakaót csinál neki, kilopóznak az erkélyre és eszébe sem jutott szólni a bájitalról. Sértve érezte magát, nem is kicsit. Éppen ezért eszében sem volt teljes mondatokkal válaszolni bárkinek, aki esetleg hozzászólt. Gareth ugyan kaphatott néha egy-két morranást feleletként, de Richárd jelenlétét egyszerűen tudomásul sem vette.
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 15. 00:12 | Link


[truccparádé, másnap reggel]


Hogy reggel sikerült észrevétlen visszajutniuk a lakásba, kisebb fajta csodaként könyvelte el, de mivel későn ébredtek és még később indultak el az erdőből, már nem tudta elkapni Jaredet kettesben, főleg nem úgy, hogy még fejfájásra hivatkozva el is zárkózott vissza a raktárként funkcionáló szobába. A kilincset bűvölve némi frusztrációt érzett, mert ezek szerint az öccsének kevés volt az éjszaka, hogy kidudrogja magát, pedig nagyon remélte, hogy még a vonatút előtt sikerül megbeszélniük ezt az ügyet, mert kezdte irritálni, hogy nem érti, miért reagálja ennyire túl. Nem mintha nem kellett volna időről időre úgyis újrafőzni a bájitalokat, amik lassan, de biztosan veszítettek az erejükből és megbízhatatlanná váltak. Még csak nem is veszélyeztetett senkit, mert a szigetről egyenest haza ment és újra is töltötte a fiolát. Tény, elhallgatott egy találkozást, amiből alig fél órára, ha emlékszik, de ez nem tűnt elég nyomós indoknak. Ez az egész olyan értelmetlen és kusza volt, nem jellemző az öccsére, a hirtelen, dacos, gyerekes bosszú és a hosszas, tüntető truccolás sem. Persze, erről győzködhette volna Ricsit napestig, hiába, úgyhogy inkább szóvá sem tette az egészet. Agathaval beszélgettek helyette, segített még egy-két dologgal, amivel tudott, aztán összecsomagoltak és kisétáltak az állomásra, a következő közös látogatásuk alkalmát egyelőre későbbi megbeszélés tárgyává téve. Amíg ő is ott volt, a fiúk legalább valamelyest ügyeltek a látszat fenntartására, amint azonban kigördült velük a szerelvény, mintha sose ismerték volna egymást.
A vonaton a patthelyzet egészen új magaslatokba emelkedett, mert a kis térben egyszerűen annyira nyilvánvalóvá vált az, ahogy kölcsönösen levegőnek nézték egymást, hogy neonfeliratokkal sem lehetett volna feltűnőbbé tenni. Miután tett néhány kínos csendbe fulladó kísérletet a hangulat oldására és a beszélgetésre, feladta a dolgot és mivel Jared nem volt hajlandó kommunikálni, a Ricsivel való társalgást viszont nagyjából ellehetetlenítette a fennálló feszültség, egy könyvet vett elő, lélekben és fizikailag is elhatárolva magát. Ezt, itt és most, nem fogja tudni megoldani, így viszont nem látta értelmét a további erőlködésnek. Várnia kellett, valószínűleg majd az Eridonban lesz helye és módja négyszemközt helyrehozni - bár sokkalta könnyebb lett volna, ha legalább sejti, mi volt az, amivel ennyire magára haragította Sebastiant.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:47
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 15. 11:44 | Link



Lóhalálában értünk oda a lakásba, elkészültünk, reggeli. Jared természetesen nem jött ki, fejfájásra hivatkozva, azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy a bűntudat vezérli-e esetleg, vagy még mindig dacos (...miért is?). Persze, a vonathoz kiérvén egyértelművé vált, hogy az utóbbi eshetőség áll fent; szinte ránk se nézett. Aztán, amikor felszálltunk, végképp keresztülnézett rajtunk, de főleg rajtam. Egy sóhaj kíséretében nyitottam ki Az ötödik Sallyt, s elfoglaltam magam a sötét gondolataimmal. Volna. Mert Gareth természetesen megpróbálta beindítani a kommunikációt, nem is értettem, miért - hiszen egyértelmű, hogy amíg ezt nem beszélik meg egymás közt, nem lehet kezelni a helyzetet, ugyanis szerintem én voltam az utolsó személy az egész vonaton, sőt, az egész iskolában, akinek a jelenlétében Jared szívesen megszólalt volna.
A kísérletek csúfos kudarcba fulladása után már nem tudtam a könyvre koncentrálni. Feszült voltam, kialvatlan és amúgy sem volt egy ideje kicsattanóan jó kedvem. Olvasást tettetve, s ritmikusan lapozva azon gondolkodtam, hogy tényleg, mi oka volt Jarednek kizárni minket az erkélyre. Lehet, hogy csak az én rögeszmém volt ez, de nem hittem volna, hogy Garethre haragszik halálosan, sokkal inkább úgy képzeltem, ellenem irányul a düh, csak tudnám, miért. Ezekhez sosem értettem, már az érzelmekhez - hogy mi miatt féltékeny egy ember, az nekem teljesen homályos, én nem szoktam az lenni nagyon. Ritkán. Nagyon ritkán.
Nagyjából negyed órát töltöttem az ezen való gondolkodással, aztán, mivel eredményeket nem tudtam felmutatni, felpislogtam Jaredre, a lehető legészrevétlenebbül. Tüntetőleg nem vett rólam tudomást, szinte vágni lehetett volna a feszültséget. Apró sóhaj.
- Miért csináltad? - csak ennyit nyögtem ki, kicsit kíváncsian, haragosan, meg elveszetten. Ez utóbbi természetesen nem érződött a hangomban, de amint a kérdés elhagyta a számat, rájöttem, hogy a bűntudat is jelen van. Bűntudat. Jézusom.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 15. 11:46
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 15. 12:22 | Link

Gareth és Richárd

Nem igazán értette, hogy Gareth miért próbál beszélgetni velük. Illetve persze, a célját értette, csak azt nem, hogy miért nem veszi már a lapot, hogy ebből nem lesz semmi. Mérges volt rá, nem is kicsit, de nem állt szándékában éppen Richárd előtt fejteni ezt ki neki, a bájcsevejnél pedig ebben a pillanatban még akár az is vonzóbbnak tűnt, hogy az egész utat a vécében töltse. Szerencsére azonban kisvártatva végképp csönd telepedett a kupéra, ő pedig nyugodtan szentelhette a továbbiakban a gondolatait a villanyoszlopok számlálásának, illetve az út menti fák bámulásának.
Egészen addig persze, míg észre nem vette, hogy figyelik. Direkt nem nézett rá, de biztos volt benne, hogy az idegen éppen rá függeszti a tekintetét, még akkor is, ha Jared tüntetően nem vett róla tudomást. Aztán még meg is szólalt. Remek. Jared továbbra is mozdulatlanul ült, állát a tenyerébe, könyökét az ablak szélére támasztva, és legalább fél percig gondolkodott, hogy feleljen-e, vagy tegyen úgy, mintha csak a szél susogna. Végül úgy döntött, hogy ha már a másik annyira gyerekes, mint amennyire, akkor ő lesz az okosabb, és befejezi ezt a játékot. Persze ezzel együtt se vitte túlzásba a választ.
Végtelen lassan a fiú felé fordult hát, és egy megvető tekintet kíséretében odavetette:
- Kérdezd Garethet - aztán vissza is fordult az ablak irányába.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 15. 12:47 | Link



Elutasító és lekezelő. Az egyik tenyerével állát támasztotta, leginkább unalomra utalt ez a jel, egyáltalán nem az érdeklődésre. Másik tenyere (ökölben) lefelé állt, sőt, mikor megszólaltam, mutatóujját finoman kinyújtotta, ami az egyik legidegesítőbb a gesztusok közül, még Allan Pease Testbeszéd című könyve is a "bunkó-kéztartásként" jellemzi, amikor hatalmaskodni akar valaki a másik fölött. Lábfejei keresztezve, ami a csigaházba való visszavonulást jelzi, bár ezt testbeszédelemzés nélkül is meg lehet állapítani, még az időnként összepréselt ajkakból is. Tényleg manipulálni próbál, elhitetni velem, hogy ő egy diktátor, egy felsőbb rangú valaki?! Komolyan? Már alapvetően ez is idegessé tett. Engem csak ne próbáljon manipulálni senki. Nem lehet.
Végül lassan fordult felém, megvetően, testtartásán nem változtatott, ami jelezte, hogy csak pillanatnyi kommunikációnak szánja a válaszát.
Az a két szócska mérhetetlenül betalált. Kérdezd Garethet. Mintha Jared tudta volna, hogy én már kérdeztem Garethet, és nem is csak emiatt, rengeteg más dolgot is kérdeztem tőle, amire ő nem emlékszik. Kérdezd Garethet. A pumpa felment bennem természetesen. Eddigi összekulcsolt kezeim agresszívan kitárultak, tenyereim felfelé néztek, ami igazmondást fejez ki. Lábaimat is szétbontottam, előre dőltem.
- Tényleg, ennyi?! Egy egyszerű kérdésre nem tudsz válaszolni?! - apró szünet, csupán pillanatnyi. - Vagy ez csak azért van, mert mindent Gareth csinál helyetted?! - az utolsó mondatot már emelkedett hangnemben mondtam, nem kiabáltam, csupán hangosabb voltam, mint a tőlem megszokott (mivel alapjáraton halkan és motyogva beszélek, nagyjából most lett normális a hangerőm, de ez tőlem már fenyegetés). Kis híján fel is emelkedtem az ülésről, de nem, ennek ellent álltam.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 15. 13:16 | Link

Gareth és Richárd

Oda sem kellett néznie, hogy tudja, hogy a fiú teljesen kikelt magából. Számára ez teljesen érthetetlen volt, bár nem igazán érdekelte, hogy miért ilyen ideggörcs a kölyök. Taszította őt. Az egész megjelenése, a kisugárzása, a jelenléte, már csak az is, hogy létezett arra késztette, hogy fintorogjon egyet. Minél többet látott belőle, annál inkább undort érzett, ez az indokolatlan dühroham pedig nála is kicsapta a biztosítékot. Ez a srác egészen biztos, hogy nem normális.
- Nincs jogod kérdőre vonni, örülj, hogy megtiszteltelek azzal, hogy hozzád szóltam - válaszolt, miközben látható módon kiült az undor az arcára. A legkisebb mértékben sem érdekelte, hogy most pontosan úgy viselkedik, mint bármelyik fellengzős aranyvérű, mert az ő szemszögéből nézve ez tökéletesen megalapozott volt.
Aztán Richárd még egy megjegyzés tett és Jarednél szakadt a cérna. Egyetlen mozdulattal pattant fel és vitte be a jól irányzott ütést, alulról felfelé állon vágva a fiút, aki tökéletes felületet biztosított neki ehhez azzal, hogy az előbb előredőlt. Nem fukarkodott az erejével, akkorát csapott, hogy a srác dönthetett, hogy ellentartja magát és a fogai ütődnek teljes erővel össze, vagy a vagon falát fejeli le maga mögött.
- EZT sem Gareth csinálta helyettem! - sziszegte a másiknak, éberen figyelve az esetleges visszatámadásra, de ha volt lehetősége, akkor azon mód hátrébb is lépett, hogy Richárd ne érje el.
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. július 15. 14:24 | Link


Egy rezzenéssel sem adta jelét, hogy figyelne, amikor Ricsi hirtelen megszólalt, de minden idegszála megfeszült. Ebből baj lesz. Nem véletlenül mondta előző este neki, hogy Jarednek előbb le kell higgadnia, mielőtt beszélni lehet vele - ahogy most bevette magát az ablak melletti sarokba, pontosan olyan volt, mint egy nagy macska, ami szőrét ingerülten borzolva csak egy pici, apró provokációra vár, hogy lecsaphasson. Ők ketten már elég időt töltöttek együtt ahhoz, hogy Gareth ne legyen hajlandó belemenni ebbe a játszmába, ellenezte, hogy az ember másokon vezesse le a feszültségét és az indulatait, úgyhogy nem csinált magából céltáblát. Ricsi viszont éppen belesétált ebbe és már nem maradt ideje, hogy elkapja a fivére csuklóját.
Ricsi feje helyett azonban mindössze egy kicsit kopott könyv koppant a padlón, ami fél pillanattal ezelőtt még Garethnél volt - az eddig kötetet tartó jobbja akadályozta meg, hogy Jared ütéséből további sérülés legyen, tompítva a lendületet. Az arcáról nem lehetett olvasni, az érzelmek nyomtalanul eltűntek róla, csupán a szeme fénylett szokatlanul.*
- Elég.-*Nem emelte fel a hangját, csupán közölt, egyszerűen és színtelenül. Nem rántott pálcát, nem pattant fel és nem vetette magát a verekedők közé, de a balja ott pihent a felpattanni kész Richárd jobb kezén, egyetlen szó nélkül fogva vissza, mindössze fejét ingatta meg alig észrevehetően, ahogy pillantásuk találkozott. Utána Jaredre szegezte a tekintetét és bár a Rellonos nem láthatta, öccse előtt egy jókora tükör illúziója bontakozott ki, ami közelről mutatta neki gőgös, utálkozástól eltorzult vonásait, ütés utáni, feszült tartását, véres öklét. Az egész kisugárzása teljesen más volt, ijesztő, taszító és nagyon, de nagyon emlékeztette Garethet valakire.
Ismerős?

A tükörlap szélén ez az egy szó fénylett fel, sem több, sem kevesebb - lehet, hogy ketten kétféle átkot hoztak magukkal, ő a hazugságokat és Sebastian ezt a másik fajta sötétséget, de ettől még ugyanazzal a napjaikat megmérgező árnyékkal küzdöttek.
Ha végre lenyugodtak a kedélyek, nekilátott, hogy helyrehozza Ricsi orrát - igazából szívesen Jaredre hagyta volna, mert ő okozta a károkat, de a vonaton csak ő varázsolhatott, Bogolyfalváig meg mégse ülhet szerencsétlen itt vérezve.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 14:26
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 16. 11:20 | Link



Megtisztelni?! Mintha valami herceggel beszélnék, komolyan - és ez nem olyan volt, mint Gareth reggel a takarópalástjával. Nem akartam hagyni, hogy lekezeljenek, hogy úrrá legyen rajtam az alárendelt-érzés, de mielőtt bármit visszaszólhattam volna, kaptam egy állast. A fejem hatalmas lendülettel indult meg a támla felé, aztán egy kezet éreztem meg mögötte. Az orrom vérezni kezdett, ez mondjuk nem meglepő. Mindegy. Fel akartam pattanni, le akartam törölni azt a fitymáló nézést Jared arcáról, ami úgy... bántott. Mintha csak tudná... az az érzésem támadt, hogy olvasnak a gondolataimban.
Gyűlölöm ezt a kis "herceget", az a flegma nézés, az a lenéző fintor, az az undor, ami az arcán ült, mintha csak látta volna, vagy tudná, amit szinte már mindenki... nincs joga lenéznie! Egyáltalán nincs. Nem vagyok kevesebb. Ezt pont Gareth mondta nekem. Persze, lehet, hogy megint túlgondolom...
Tehát, fel akartam pattanni, testem már meg is feszült, de a mozdulat előtt megéreztem egy kezet a jobbomon. Ereimben megfagyott a vér. Elég, Gareth ezt mondta. Ránéztem egy pillanatra (de ez a pillanat kínos lassúsággal vánszorgott el), aztán kihúztam a kezem az övé alól. Aztán elkezdte ellátni az orromat. A szám nem volt olyan vészes, fájt, aztán ennyi, ezeket a dolgokat lassan már kezdem megszokni itt, az iskolában. Vér csöppent az ingemre, remek. Mindig vérzik az orrom egyébként is - stresszhelyzetek, verekedés (akár eltalálják, akár nem), fáradtság, szomorúság is lehet ok, vagy (ami gyakoribb) csak úgy hobbiból.
Megfeszültem egyébként, még mindig, de már nem az agressziótól - egyrészt az érintéstől, hiszen engem nagyon ritkán érintenek meg; másrészt a keserűségtől, hogy nem üthetek vissza; harmadrészt attól a fitymáló fintortól, amit Jared arcán láttam. Nem csak hogy sértette az önérzetem ez a lenézés, de mindemellett hihetetlenül feszült lettem tőle. Nem tudom megmagyarázni.
Ha Gareth lekezelte az orrom, egy halk köszit motyogtam neki, de elmosolyodni már nem tudtam. Azért reméltem, tudja, hogy értékelem, hogy ellátott. Komolyan.
Kinyitottam a könyvemet, és fel se pillantottam belőle. Amikor kiolvastam (mert hogy már a végén jártam), az elejére lapoztam, és újrakezdtem, csak hogy ne kelljen látnom egy pillanatra sem a kis herceg arcát. Szánalmasan nagyképű.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 16. 11:43 | Link

Gareth és Richárd

Mikor észrevette, hogy a testvére közbelépett, és Richárd még véletlenül sem kapta meg a kiérdemelt csapást a faltól, mérgesen felhorkantott. Erre meg mi szükség volt?! Miért kellett beleavatkoznia, miközben legszívesebben péppé verte volna ezt a tenyérbemászó ábrázatot, és így is épp csak meglegyintette.
Aztán egyszer csak tükör jelent meg előtte, Jared pedig szembesült a ténnyel, hogy egy teljesen önmagából kifordult arc néz vissza rá. Ijesztő, de meglepően ismerős vonások, amiktől végigszaladt a gerincén a hideg.
A megjelenő szó láttán Gareth-re villant a szeme, de nem időzött sokáig rajta, mert egyelőre még Jared sem döntötte el, hogy mit is érez. Haragot? Mindenképp. Csalódottságot? De még mennyire! Viszont mellette szégyent is, mert annyira elszaladt vele a ló, hogy pillanatok alatt olyanná vált, mint amit mindig is el akart kerülni.
Felvetette a fejét, összeszorította a fogát, egyenes háttal állt a másik kettő előtt, míg Gareth a kölyök arcát ápolgatta. Még ha szégyelli is magát, nem fogja ez előtt mutatni, nem adja meg magát.
- Kerülj el. Messzire. És legfőképp: soha, de soha ne szólj hozzám - közölte kemény hangon a fiúval, mielőtt visszaült volna a helyére, előhalászva egy könyvet a táskájából.
Alig látta a sorokat, nem is érdekelte igazán, de esze ágában sem volt arra a kis nyomoroncra nézni. Nagyon nehezen tudta megállni, hogy ne üsse meg újra, pedig ez már rég nem a féltékenységről vagy Gareth-ről szólt. Egyszerűen undorodott tőle, nem tudta volna megmondani az okát, de a tegnapi sima ellenszenv lassan de biztosan átfordult valami másba, valami sokkal ösztönösebbe, és ezt csak fokozta, hogy Gareth is úgy pátyolgatja, mint valami tyúkanyó. Egyelőre még azt is elnyomta, hogy elgondolkozzon rajta, hogy mennyire is vált hasonlatossá az apjukhoz, már pedig az nagy szó egy hozzá hasonló embernél, aki lelke legmélyéből gyűlöli az erőszakot.
Végül összecsapta a könyvet és felkapta a táskáját. Nem volt most szüksége rá, hogy egy levegőt szívjon vele és ha egészen őszinte akart lenni, akkor Gareth társaságára sem vágyott túlzottan. Éppen ezért az út további részét inkább a folyosó végén töltötte a csomagján üldögélve.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér