38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 27. 00:14 | Link

Ádám

- Katonai iskola, pfff - húzza a száját még itt is, pedig már csak a vonatra vár a hátizsákkal a vállán. A jegye szerint már itt kellene lennie két perce, de ezek szerint késik.
- A jó régi magyar állami vasút - dünnyögi csak úgy magának, miközben a falnak támasztja a hátizsákot, hogy kicsit levegye válláról a súlyt. A bátyja nem fogadta túl jól a hírt, hogy elutazik, de igazából ő sem. Csak kevésbé látszik meg rajta mostanra. Elvégre fakadt volna sírva? Egy hónap sincs hátra és tizenhetet tölt, ami azt jelenti, hogy varázslóként nagykorú lesz. Toporzékolt volna? Az se old meg semmit. Ugyan, amikor megkapta a levelet, intenzív ordíthatnék jött rá, és két órával később csúnya verekedésbe keveredett, ahonnan aztán horzsolásokkal és vérző orral meg monoklival a gyógyítóiba, de pont emiatt utazik most. Azaz nem kifejezetten emiatt az eset miatt, mert abban sem biztos, hogy erről az apja tud egyelőre, hanem összességében a kezelhetetlen viselkedése miatt. Ez állt a levélben éppen ezekkel a szavakkal. Miután nem volt elég, hogy a rellonból át kellett költöznie az eridonba, most meg beíratta az öreg egy katonai iskolába, abban a reményben, hogy majd ott megnevelik. Ő nem hisz ebben, a gyógyszerek sem segítettek soha, de az atyai dörgedelmek sem, ahogy tulajdonképpen semmi. Már csak ilyen, ilyen is marad, de mielőtt még a balatoni fegyintézetben kötne ki, inkább szót fogad és felszáll a vonatra, amire a küldött jegy szól, aztán csak lesz valami.
- Vigyázz magadra. Majd találkozunk, ha hazajössz még, vagy legfeljebb ünnepre meglátogatom Védát - ígéri meg, aztán már hallani a vonatot megelőző jellegzetes hangot, aztán a vonat is felbukkan végre és bedöcög az állomásba.
- Gyere, Árnyék - húzza meg a kutya pórázát ellökve magát a faltól, és még egyszer megöleli a bátyját, megveregeti a vállát, aztán felszáll a vonatra. Még épp időben. Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, már indul is ki a vonat az állomásról. Az ablakból még integet, aztán előveszi a jegyét ismét és megnézi, hová is kell ülnie. Felrakja a táskáját a helyére, majd leül. Helyet foglalva még számba veszi, hogy tényleg elbúcsúzott-e mindenkitől, akitől el akart, majd nagy levegőt vesz, sóhajt egyet és megsimogatja a kutyája fejét.
- Irány egy új élet, Árnyék. Nem tudom, milyen lesz, de remélem, beengednek téged is, vagy valakit megverek - mondja az állatnak megvakargatva a füle tövét, aztán hátradől és lehunyja a szemét. Kell egy kis pihenés, mielőtt belevág ebbe az egészbe.
Utoljára módosította:Gyarmathi Zsombor Xavér, 2016. február 27. 00:14
Hozzászólásai ebben a témában
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. február 27. 21:24 | Link

Scar és a kedves kolléga

 Kino az átok után rögtön elindult a lány nyomába, de társa megelőzte. Intett neki, hogy a sarkon túl már nem találja Helénát, így úgy döntött, ha Alfonz folytatja tovább az útját, talán jobb lenne visszafordulni a térhez.
 Most már biztos volt benne, ha elkapják a lányt, nem ússza meg egy enyje-benyjével. A minimum, hogy szólnak a házvezetőnek és a defenzornak, kapja meg, amit érdemel. Talán megijesztésnek bevihetnék az irodába, hátha hatással lesz rá, és legközelebb kétszer meggondolja, el akar-e szökni innen. De először persze még el kellene kapniuk.
 A környéken sok kis sikátor és zeg-zug található. Némely helyen a házak udvarán keresztül lehet átjutni a következő utcába, úgyhogy tökéletes hely arra, hogy elveszítsék a nyomát.
 Azzal, hogy Kino inkább visszafordult a tér felé, elég jól nyomon tudta követni, melyik utcán lát mozgást. Helénának szép hosszú, szőke haja volt, ami még így sötétben is igen jól látható. Ha környező utcákon akar elmenni - és honnan máshonnan próbálna elmenekülni előlük -, ő látni fogja a mozgást. De egyelőre csak csendben figyelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2016. február 29. 12:09 | Link



A lánynak sikerült akkora előnyre szert tenni, hogy Alfonz mire befordul a sarkon, már nem látja nyomát. Társában bízva óvatos, de nem kifejezetten lassú léptekkel indul a következő sarok felé, közben szemét szoktatva a félhomályhoz be-benézeget a házak udvaraiba. Persze, ha a lány egy bokor mögött rejtőzik, így sem fogja megpillantani, de reménykedik benne, hogy nem volt ideje átgondolni a dolgot, és most igyekszik minél messzebb kerülni tőlük. Talán éppen vissza az iskolába. Ez lenne a legrosszabb forgatókönyv a számukra Alfonz szerint.
A férfi lassan eléri az épület másik felét, de nem figyel fel semmi gyanús neszre, és talán ez a leggyanúsabb az egészben. Nem hallani cipőkopogást, kavicszörgést, levélrezdülést, mintha valaki ágakat hajtana félre, sem ajtónyikordulást, ami valószínűleg annak a velejárója lenne, hogy a lány megpróbál bejutni egy kerítéssel szegélyezett udvarba. Akárha Heléna hoppanált volna abban a pillanatban, hogy befordult a sarkon. De ez nem túl valószínű. De talán megbújt valahol arra. Alfonz tanácstalanul megtorpan, aztán elindul visszafelé. Ha a lány mégis továbbment, vállalja a következményeket. Bár kissé viccesnek tartja, hogy egy ilyen egyszerű ügyet mennyire véresen komolyan kezd kezelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. február 29. 16:44 | Link

Auror párocska

  Jó pár percet várt. Hallotta az aurorok távolodásának hangját, alig volt más hang ekkor tájt. Aztán meghallotta a vonat jelzését arra, hogy ez az utolsó lehetősége. Felült, és körbenézett. Sehol senkit nem látott, ezért gyors, hangtalan mozdulatokkal próbált ugyanazon az útvonalon visszajutni a földre, mint ahogyan feljutott. Az ablakpárkányról egy kisebb ugrással ért talajt, mire a táskájában lévő dolgok csörömpöltek egyet. Scar guggolva maradt, és fülelt. Reménykedett benne, hogy egyik auror sem hallotta meg, bár erre annyi esélye volt, mint annak, hogy végül mégis elérje a vonatot.
  Lassú mozdulatokkal felállt, és a pálcájáért nyúlt, persze csak vész esetére. Nem szívesen átkozott volna meg két aurort, mert akkor még az apja is dühösen küldte volna vissza az iskolába. Vagy még annál is rosszabb, egyenesen vissza hárpiához. A lány megborzongott a gondolattól is, és meglehet, hogy pontosan ez okozza a vesztét, mert egy pillanatra nem nézte a közvetlen környezetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. március 1. 23:19 | Link

Scar és a kedves kolléga

 Már kezdett elbizonytalanodni kvalitásaiban. A kis szőke tényleg ilyen gyorsan eltűnt volna a szemük elől? Ha igen, biztosan neki való az aurori munka? Talán a bogolyfalvai napok alatt túl kényelmessé vált, és már egy csavargó diákot sem képes elkapni az éjjel. Nem, ez nem olyan komoly kihágás. Ez inkább elvek kérdése.
 Néma csendben figyelt, hátha meghallja a sietős lépteket valamerre az utcán. Talán nem elég körültekintő a leányzó, és inkább a gyors menekülés híve. Vagy talán Alfonz megtalálta és éppen felé tartanak. Igen, ez a gondolat kissé megnyugtatta. Bízott társában.
 Aztán mozgást látott a szeme sarkából, nagyjából abból az irányból, ahol Heléna eltűnt. Odakapta a fejét, de csak Alfonzot látta egyedül. Eszerint a lánynak csak sikerült felszívódnia. Az állomáson a háttérben már fütyültek a későn érkezőknek, de az éjjeli órákban olyan kevesen közlekedtek, hogy felesleges is volt jelezniük.
 Aztán meghallotta a csörömpölést. Valahonnan abból az utcából jött, ahol a lányt elszaladni látták. Kino biccentett Alfonznak a megfelelő irányba. Nem mintha társa nem hallotta volna a zajt.
Halk, óvatos, ámde korántsem lassú léptekkel indult meg a hang irányába. Nem látta közvetlenül a lány alakját, de valószínűleg a következő utcára fordulhatott be. Ami azt jelenti, hogy ha még nem menekült el onnan, elzárták a kivezető útját. Mielőtt azonban még belépett volna az utcára, egy pillanatra megállt, hogy figyeljen. Nem lehetett biztos benne, de mégis tudta, hogy Heléna ott van. Nem akart sokat időzni a falhoz lapulva, bár tudta, hogy Alfonz úgysem engedte volna el. Mégis inkább úgy érezte, elég is volt a bújócskából.
 Vett egy mély levegőt, majd egy szempillantás alatt befordult a rövidke utcába. A lány ott állt, pálcával a kezében, Kino pedig nem is gondolkodott, újabb sóbálvány átokkal próbálta végre hatástalanítani Helénát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. március 5. 12:30 | Link


- Ez az, mond még. - ha nem lenne épp elfoglalva, most biztos bevágna egy pózt, amitől a másik röhögőgörcsöt kap, de amúgy nagyon rákoncentrál a művére. Hiába, ha valamit elképzelt fejben, akkor az pontosan úgy kell kinézzen a valóságban is. Nincs olyan, hogy nem. Kapja a hajborzolást, mire komolyságot erőltet vonásaira, s úgy néz a lányra, mintha az egy halálos bűnt követett volna el.
- Te most komolyan hozzányúltál a hajamhoz? Hát hülye vagy? Hát el fogod rontani, most komolyan. - nagy beleéléssel magyarázza, ezzel célozva azokra a hímneműekre, akik tényleg képesek órákat állni a tükör előtt. Mármint oké, kell az igényesség, meg a kinézet, de nem kell annyit foglalkozni egy hajjal mint egy lány. Ő kétszer végigszánt a feje tetején, és kész, ennyi, akkor is tökéletesen áll.
- Bocs. - sóhajt, elhúzza száját. A hangsúlya nem a lány ellen irányult, nem is azt akarta elérni, hogy Luca ezt így érezze. Ebből a szempontból nem tud uralkodni magán.
A kérdésre újra rá néz, hogy lássa, tényleg komolyan gondolja - e a lány. Az emberek nem szoktak ilyeneket kérdezgetni, ő meg egészen eddig nem is beszélt róla valami nagyon. Elvesz egy cukorkát, szájába veszi, figyelmét újra a falra fordítja, miközben forgatja nyelvével az édességet. Végül vállat von, folytatja a munkáját.
- Nem működött. - jelenti ki, mint tényt. Hangjában nem érződik semmi, sem hogy bánná, sem, hogy örülne neki. Csak közli a nyilvánvalót. - Szép volt, jó volt, ennyi volt. - összegzi, aztán újra megvonja vállát. ez van, ilyen az élet.
- A te házad táján van valami? Válaszolnod kell, nem úszod meg. - elmosolyodik, és nagyon is komolyan gondolja. Ha ő vallott, akkor a lánynak is kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2016. március 10. 11:17 | Link



Visszaérve a kiindulópontra tanácstalanul Kinóra néz, aztán elfordulva a következő háztömb felé indul. Csak nem rázhatta le őket egy tizenéves suhanc. Összeráncolt szemöldökkel halad tovább, próbál mindenre figyelni, még, ha ez lehetetlen is. Aztán meghallja a zajt. Hirtelen fordul arra, és a szeme sarkából látja, hogy társa már el is indul a hang forrása felé.
Alfonz egy kis kerülővel igyekszik ugyanoda, így ő a lány háta mögött bukkan ki, bár nem közvetlenül, azért egy háznyi távolság még mindig van köztük. Még éppen látja, amint Kino felemeli a pálcáját, hogy végre véget vessen ennek az üldözősdinek. A férfi lassú léptekkel igyekszik feléjük, kezében pálcával, bár használni nem szándékozik. Ha a lány kikerül az átkot valahogy, akkor sem tud elmenekülni. Az utca nem olyan széles, hogy csak úgy elfuthasson mellette, és nincs hely, ahová elbújhatna. Az eltűnésre az egyetlen lehetősége a hoppanálás lenne, de Alfonz nem nézi ki belőle, hogy már megvan a jogsija. Túl fiatalnak tűnik. Magában már le is zárja az ügyet, és készül a hosszú sétára fel a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. március 13. 13:46 | Link

Auror párocska

  A leérkezés nem sikerült valami jól. A táskájában lévő cuccok hangosan csörrentek meg, és a két aurornak nem is kellett több. Scar éppen csak felállt, amikor az utca egyik végében megpillantotta a nőt, aztán egy pillanattal később a másik oldalt a férfi is megjelent. Bár ezt a szöszi tényleg csak az utolsó pillanatban vette észre, hiszen hátulról eltalálta egy átok. A teste nem engedelmeskedett neki többé, csak kővé változott, és a lány azzal a lendülettel el is dőlt. Fájdalmasan puffant a lány, és ha tehette volna, biztos szitkozódott volna egy kört.
  Ahogy ott feküdt, és várta, hogy megjelenjen felette a két auror, szeme újra a csillagokra szegeződött. Legszívesebben otthon lett volna az apjával, és az ölében ült volna. Az apja duruzsoló hangon nyugtatgatta volna. De az akkor volt, amikor a lány még kislány volt.
  Az a pillanat, amikor ott a csillagok alatt feküdt, az segített neki rájönni, hogy teljesen feleslegesek a próbálkozásai. Az apja nem fog eljönni egyetlen kviddicsmeccsére sem, nem fogja unalmas perceiben meglátogatni a lányt, akármennyi ütenetet is küld a baglyokkal neki. Ő már túl lépett, csak Scar nem. Túl nagy célt próbált elérni egy ilyen lány. Egy olyan lány, aki senkinek sem kell...
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2016. március 13. 13:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2016. március 13. 15:01 | Link

Scar és a kedves kolléga

 Heléna szerencséjére nem került ki másodjára az átok elől, szépen eltalálta. Így is elég hosszan elhúzódott ez a kis játszma, nem kívánta az este további részét még több bújócskával tölteni.
 Pálcáját leeresztve közelítette meg a lányt, majd lehajolt a mellette heverő táskáért. Elkezdett valami papírokért kutatni, amiből kiderülhet, ki is ő valójában. A táskában összegyűrt ruhadarabokat, pénzt, és a néhány papírt talált. Egyértelműen hosszú távra tervezte az útját, de mégsem elég körültekintően.
 Kivette az egyik külön helyre elkészített papírt, majd pálcáját meggyújtva megvizsgálta az iratot. Ezek szerint a lányt Scarlett Conroynak hívták. Vagyis kapásból hazudott a nevéről.
 - Azt hiszem, szép estéje lesz Scarlettnek - mutatta társának a lány papírját egy félmosoly kíséretében.
 Még egy keveset kutatott, hátha kiderül még egy-két fontos dolog róla. Egy másik papíron meg is találta, amit keresett.
 - A Bagolykőbe jár. Rellonos - jelentette ki olyan hangsúllyal, mintha meg sem lepődött volna. Amióta bogolyfalván szolgált, a legtöbb összetűzés e ház tagjaival történt.
 - Vigyük be az őrsre, és hívjuk le a Defenzort. Ő majd elintézi a többit - ajánlotta fel Alfonznak a tervet. Nem kívánt túl sok mindent cselekedni még ez ügyben. Nem az ő hatáskörük megnevelni az elkanászodott diákokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Alfonz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 65
Írta: 2016. március 16. 15:53 | Link

- Zárás


Kino átka talál, végre vége a késői fogócskának. Alfonz ráérős tempóra vált, így mire odaér, társa már át is kutatja a lány táskáját. A férfi kíváncsian átveszi tőle a felé mutatott papírokat, és meg sem lepődik, hogy bebizonyosodott az, amit sejtett, a lány valóban álnevet mondott nekik.
- Várható volt - bólint, bár ezzel nem teszi egyértelművé, hogy a lány bagolykövessége vagy rellonossága az, amit előre sejtett. Inkább lehajol a lányhoz, megszünteti az átok hatását, majd egy pálcaintéssel bilincset bűvöl Scarlett csuklóira. A lány karját megfogva, hátát megtámasztva segít neki felállni, aztán csuklóját finoman fogva irányítani kezdi a kirendeltség épülete felé.
- Szerintem is ez lesz a legegyszerűbb - bólint közben Kino javaslatára, és felajánlja a nőnek, hogy majd ő cipeli a lány táskáját. A visszaúton igyekszik beszélgetést kezdeményezni - vagy inkább a korábbit folytatni - a nővel, nagyrészt úgy téve, mintha Scarlett ott se lenne. Nem neheztel a lányra, amiért megfuttatta őket, úgyis megkapja ezért a neki járó büntetést, de nem is az ő dolga, hogy ápolja a kislány lelkét. Hogy miért tette, amit tett, azt majd az illetékesek kiszedik belőle, neki, Alfonznak semmi köze hozzá. Az sokkal jobban érdekli, hogy Kino látta-e a múlt szombati meccset, és azt a káprázatos védést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. március 23. 18:41 | Link

Lala

  A szökeség tegnap kapott egy üzenetet a drága barátnőjétől, aki tájékoztatta arról, hogy szeretné egy napra kiruccanni valahová, és Scar hozza a legszükségesebb dolgait. A lány így is tett. Fogott egy kis táskát, és egy váltásruhán kívül meg néhány kacaton kívül még betette a pálcáját, és már kész is volt. Útravalónak betömött pár zöldalmát még, és már indult is a megbeszélt hely felé.
  Most ott állt, és várt. Meglepő, de most a fehérség késett el, és nem ő. A legutóbbi kalandja után viszont a szöszi nem érezte teljesen biztonságban magát így, hogy már él a kijárási tilalom. Amikor legutóbb elkapta a két auror, az is necces volt, hogy nem csapják ki a suliból. És ha a baj megtörténne, az bizony nagyon gáz lenne a lánykának, hiszen most már se az apját, se az anyját nem akarta látni egy jó darabig. Tulajdonképpen ezért is maradt az iskolában miközben szünet volt.
  Egy árnyat vett észre a távolból, és reménykedett benne, hogy a barátnője lesz az, de amikor az alak közelebb ért, rájött, hogy valami öregember az. A falhoz állt hát a lány, és kapucniját az arcába húzva várta, hogy az ismeretlen elhaladjon előtte. Végig visszatartotta közben a lélegzetét, és csak akkor lélegzett fel, amikor az ősz már távol járt tőle.
  ~ De hol van már Lala? ~ kérdezte magában.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2016. március 23. 19:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 23. 20:46 | Link

Léni*-*

Körülbelül három évet töltött itt, ha egyáltalán bele lehet számolni azt az időt is, amikor magántanuló volt és tulajdonképpen csak vizsgázni jött a bizottság előtt. Bár abban az időben tényleg nem nagyon volt itt, ami lehet, hogy azért mégse számít oda. Nem baj, mondjuk. Akkor is szép volt, amit itt töltött, és közben még ugye Lénit is sikerült megismerni, akivel most nyakukba veszik a nagyvilágot. Egész pontosan csak Ausztráliába fognak utazni és majd ott tanulnak tovább. Ugyan az ő továbbtanulása még nem túl biztos, tekintve az eredményeit, de Lénié az, ő meg majd csak kitalál valamit. Egyelőre azon töpreng, hogy megpróbál találni egy tehetségesebb javasasszonyt, akitől aztán majd jó sokat tanulhat. Gregtől meg kis családjától már tegnap elbúcsúzott, így aztán már csak az van hátra, hogy valahogy felkászálódjon szép méretes utazóládájával, meg kicsinek kicsi, de annál nehezebb tértágított hátizsákjával a vonatra Lénivel egyetemben, és eldöcögjenek Budapest irányába. Onnan meg még útba ejtik egy szép nagy kitérővel a szüleit is, ha minden jól megy, aztán meg jöhet a kenguruk otthona is.
- Hiányozni fog azért ez a hely - törölgeti meg az orrát kicsit, bár nem fog sírni, de nem ám. Csak nagy szemekkel pislog vissza az állomás épületére, amit eddig összesen párszor látott csak, azonban ez képviseli jelen pillanatban az egész falut meg az iskolát. Bogolyfalvát mindenestől. Jelképes. Ő pedig csakis jelképesen szipog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2016. március 23. 21:34 | Link

Tanja


A legutolsó kis apróság is a bőröndömbe kerül. Egy hosszú és mély sóhajtás után feltápászkodom a földről, majd végignézek a szobámon. Tudom, hogy sok ilyen sóhaj fogja még elhagyni a számat. Hiányozni fog. A kastély, a falu, a táj. És mégse. Azóta se sikerül megértenem, mi ennek a furcsa kettősségnek az oka. Talán a jó és a rossz emlékek egyszerre, de az összkép ennél jóval összetettebb lehet. A teaházas összejövetelünkön fejtettem ki igazán, amire készülök. Biztos voltam benne, hogy meg fog érteni, és abban is reménykedtem, hogy velem tart majd. Belefáradtam ebbe a hatalmas távolságba, ami még mágikus közlekedéssel is embert próbáló kínszenvedés évek múltán is. Magyarország még mindig egy szürke folt az életemben. Hiába Bagolykő, meg minden, de mégiscsak ide születtem, itt hagyott el minket apa, aztán ide kellett visszajönnöm a válás után. Nekem ezek olyan momentumok, amiket el szeretnék felejteni. Mindenesetre így alakult, egy jó iskolába jártam és megismertem életem szerelmét. Hónapok alatt megszületett a gondolat, hogy menjek ki. Hogy menjek haza, a családomhoz. És hogy anya mit szól ehhez? Nem tudom... Valószínűleg belátja, hogy felnőttem már, ha nekem így a jobb, akkor menjek. Nem tarthat itt örökké, a legutóbb pedig már arra is utalt, hogy esetleg ő is új életet kezdene kinn, mert Budán nem egészen úgy alakulnak a dolgai, ahogyan tervezte. Szóval abban bízom, hogy szépen lassan minden jóra fordul.
Utolsó simítás a kiürített bútorokon, majd elindulok a csarnokhoz, magam után húzva tértágítóval kibővített bőröndömet, hátamon egy megtelt hátizsákkal. Csatlakozom Tanjához, majd együtt vesszük az irányt az állomásra. Nincs nehéz dolgunk megtalálni a vonatot, hiszen csak egyetlen szerelvény közül választhatunk. A jegyek a zsebemben, úgy tűnik minden készen áll a felszállásra.
- Igen... De még időnként eljöhetünk ide látogatóba - meredek a vonatra, s vigasztalom magam és barátnőm ezzel a gondolattal - Segítsek? - nyújtom ki karom a cuccáért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 23. 22:11 | Link

Léni *-*

Ausztráliát ugyan csak két betű választja el név tekintetében a szülőhazájától, de attól még nagyon messze van innen. Nem is nagyon értékelte az ötletet a családja, hogy oda akar utazni egymagában, Lénivel, akivel az anyukája szerint még akár szakíthatnak is, elvégre még a házasság sem garancia az örök boldogságra - nézze csak meg őt meg az apját, ugye. Szerencsére, hogy nagykorú, így hát nem sok beleszólásuk maradt, csak némi rosszallásra lehetőség, hogy de hát butaság olyan sokat utazni valami bizonytalanért. Ő ennek ellenére is összepakolt, és nem gondolta meg magát egyetlen perc erejéig sem, hiszen miért is tenné? Lénit a sors is neki szánta, ő a hercije, igenis boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Vagy ha nem is, mert azért van elég sütnivalója, hogy ne mesebeli hercegkisasszonyként gondoljon magára, akkor is legalább világot lát. Táskáját hurcolva már útra kész, és még eltévedni sem lehet, hiszen egyetlen szerelvényre szállhatnak fel csupán, utolsó pillanatban viszont még elérzékenyül elnézve az éppen mindent képviselő állomás épületét.
- Majd Greget mindenképp meg kell látogatni, jó? Tudom, hogy Manda vigyáz rá, de akkor is. Ha másért nem, hát jön még nekem egy unikornissal - próbál nevetni, de nem jön össze. Tovább szipog kitartóan, hiába törli meg ismét az orrát és vesz nagy levegőt.
- Ezzel segíthetsz - pislog az utazóládára, amit két kézzel cibál. Igaz, lehetne annyi esze is, hogy lebegtesse, de valahogy még mindig nem szokott hozzá, miután eddigi élete tetemesebb felét kvibliként élte le. Meg aztán azt se tudja, hol van a pálcája, táskája melyik zsebébe rejtette. Ránt ismét egy nagyot a ládán, majd térddel taszítja meg, de felemelni csak nem sikerül. Jól megpakolta, az már biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2016. március 23. 22:40 | Link

Tanja


A beszálláshoz közeledve úrrá lesz rajtam az izgalom. Leírhatatlan érzés magam mögött hagyni ezt a korszakot. Egyszerre vagyok szomorú és a jövő felé bizakodó. És egy kicsit sem érzem magam rosszul amiatt, hogy ebbe az egészbe Tanját is belekevertem. Elég jól kijövünk, az évek alatt nem volt különösebb vitánk, az új környezet pedig minden bizonnyal feldobja egy kicsit a kapcsolatunkat. Ha nem is maradunk együtt örökké, neki is nagyon jó lehetőség lesz ez a világ felfedezésére. Nekem pedig a tanulmányaim szempontjából lesz más. Ha minden igaz, a következő évtől átvesznek az ottani egyetemre. Az ausztrál állat- és növényvilág egyedülálló, az első kézből szerzett tapasztalattal a hátam mögött még sokra vihetem a későbbiekben. Persze nem olyan egyszerű átállni az itthonitól teljesen eltérő rendszerre. A pályázatban elnyert ösztöndíj után több mint valószínű, hogy lentről kell kezdenem, s újra levizsgáznom, ha munkát is akarok. Szerencsére állampolgárként könnyebb dolgom van, ez legalábbis megnyugtató. Tanja azonban vendégként fog a kontinensre érkezni, neki nincsenek ott rokonai.
- Még meggondolhatod magad, ha szeretnéd... - fordulok felé, hiszen látom, hogy ez az egész neki sem könnyű. Megpróbálok higgadt és rettentően komoly maradni. Szinte kifejezéstelen arccal állok előtte, mintha már semmi sem érdekelne. Rajtam ez így jön ki, én ilyen vagyok. Megölelem, majd feltuszkolom mindkettőnk bőröndjét, ami alaposan kimerít. Amíg szusszanok, a falu irányába fordulok.
- Készen állsz? - nyújtom ismét jobbomat, ezúttal a lány kezéért. Vele együtt szeretnék a vonatra lépni, de mivel elég szűkös az ajtó, a felvezetéssel is megelégszem - Hamarosan indul, pont időben vagyunk. Semmit se hagytál itt? Bár mindegy, majd utánunk küldik... - legyintek elgondolkodva, szememmel a felszállingózó utasokat nézve. Nincs nagy tömeg, legalább helyünk lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 23. 23:50 | Link

Léni *-*

Na igen, meggondolhatná magát, de pont most? Megrázza a fejét, jelezve, hogy dehogyis, megtörölgeti a szemét és inkább nekirugaszkodik a ládájának. Fel kell valahogy tuszkolni a vonatra. Sajnos azzal nem igazán számolt pakoláskor, hogy ennyire nehéz lesz, ha mindent beletuszkol. Léni mondjuk segít felpakolni, aztán már csak fel kell szállniuk, de előbb még visszapillant azért az épületre, valamint a falu azon részére, ami innen látható. Nagy sóhajjal vesz búcsút az egésztől, a következő pillanatban viszont szokásos mosolya újra megjelenik az arcán.
- Igen, mehetünk - válaszolja egész határozottan. Nem fogja meggondolni magát, indulhatnak. Megfogja hercije kezét, majd felszáll a vonatra. Hümmögve rázza a fejét arra, hogy elfelejtett volna valamit.
- Mindent bepakoltam - jelenti ki, hogy egyértelmű is legyen, mit akar közölni, majd ha már minden csomagjuk megtalálta a helyét, leveti a kabátját, felakasztja és helyet foglal azon az ülésen, ami a jegy szerint az övé.
- Kalandra fel - jegyzi meg aztán, és a következő pillanatban indul is a vonat. Az ablakhoz közel hajolva csak úgy integet, bárki is áll a peronon éppen, mert nem ismer senkit, de nem az a lényeg. Egyszerűen jó érzés. Tényleg elköszön, esélyesen nem tér vissza ide már, csak látogatóba, hát ennyit muszáj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2016. március 24. 01:02 | Link

Tanja


Legszívesebben én is könnyeztem volna, de eleget készültem már rá erre a napra ahhoz, hogy uralkodni tudjak magamon. A döntésemet biztosnak akartam láttatni. Aztán persze beletemetkeztem a szedelődzködésbe. Ahogy a cuccainkat pakoljuk fel, majd együtt lépünk fel az egyik kocsira, már nincs is annyi ideje az embernek a múlton rágódni. A sorsunk most már végleg megpecsételődött. Bólintok, sóhajtok, majd fenn elfoglaljuk a számunkra kijelölt helyet. A berendezkedéssel, mely a bőröndök megfelelő helyre tolását és a kabáttól való megszabadulást jelenti, már el is telik egy csomó idő. Leülök Tanjával szemben, majd egyetértően bólintok.
- Így van. Hajrá nekünk! - biztatóan mosolyogva adok egy pacsit, s a vonat már ki is gördül az állomásról. Lassan és komótosan. Ünnepélyes pillanat ez. Mindketten az ablakhoz tapadunk, melyből még utoljára meglátni a kastély tornyait. Hamarosan a világ másik végén állva gondolhatunk vissza erre a pillanatra. Együtt integetünk, felszabadultan, immár megállíthatatlanul egy új kezdet felé robogva...

...Az út átlagosan telt. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, túl friss volt még az elszakadás élménye. Hosszú út várt még ránk, mielőtt végleg megérkezhettünk régi-új hazánkba. A ház előtt sorakozott fel a fél család, s az itt hagyott háziállatok. Az örömködés után kifutottam az óceánpartra, s a víztömeg felől süvítő langyos széláramlatnak üvöltve ujjongtam. Úgy éreztem, hogy valami olyan tért vissza az életembe, amit már nagyon régen elveszítettem. És hogy mi van velem azóta? Tanulok és élem az életem - Tanjával. Nem hiszem, hogy ilyen szempontból különleges lennék. Nem sokat változtam, talán csak nyugodtabb lettem. Nem könnyű váltani... Hosszú küzdelem vár még rám, amíg sikeresen el nem végzem a szakjaimat, aztán munkába nem állok. Mégis azt hiszem, megéri olykor kockáztatni és egy nagyot álmodni. Azt hiszem ez volt az egyik legbátrabb döntés az életemben. Ami pedig a kastélyt illeti... Örülök, hogy a részese lehettem. Néha még eszembe jutnak az itt eltöltött évek, s olykor belegondolok abba, hogy jó lenne felkeresni néhány ismerős arcot, vagy csak ellátogatni a tavacskához, a cukrászdába vagy az erkélyre. Addig is... kenek magamnak egy vegemites kenyeret...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. március 24. 23:40 | Link



Hatalmas levegőt vett és kihúzta párnája alól az összegyűrt, tépett fecnit. Kihajtogatta, vigyázva, hogy ne szakadjon tovább és még egyszer, utoljára végigfuttatta szemét a kacskaringós betűkből összeillesztett kérdésen, bár tartalma már évek óta benn ült a lány fejében. Picit elidőzött tekintete a szakadásokon, mielőtt becsúsztatta volna zsebébe. Lassan minden készen állt az indulásra. A táskáját már tegnap este összekészítette, bár csak azokat a dolgokat szedte össze, melyek tényleg pótolhatatlanok voltak számára és némi készpénzt, a biztonság kedvéért. A levelet is megírta és feladta, amelyben útitársát invitálta egy kellemes hétvégére a birtokukon. Nem merte a papírra ráírni igazi tervét, félt, de maga sem tudta mitől. Csak olyan rég látták már egymást, és a szökéses dolgáról is hallott a szőkének, bár csak pletyka szintjén. Még csak azt sem tudta eldönteni, hogy mi volt belőle igaz és mi csak légből szőtt badarság. Nem akart kockáztatni, hogy a hatalmas tervével milyen hangulatban találná a bagoly Scart. Hiszen ha nemet mondana a másik, akkor minden tervezgetése hiábavaló lett volna, pedig ő tényleg mindent elintézett, kikérő, kilépő, szállások, hotelek foglalásai, és a pénz. Lassan odasétált szekrényéhez és felemelte a csillogó, platina kártyát. Délután lopta el Álmos szobájából azt a bizonyos apától kapott, vészhelyzetekre való, hatalmas összeggel megáldott kártyát, mely majd az egész útjukat finanszírozni fogja. Még csak bocsánatot se fog kérni, ha az apja kérdőre vonja majd őt. Hiszen ezért kereste az öreg a pénzt a családja árán is nem igaz? Ezért nevelkedett idegen dadák karjaiban és ezért feledkeztek el mindig, minden alkalommal a születésnapjáról is. Akkor meg miért is ne költené el az összeset?
A vasútig tartó utat a lehető leggyorsabb tempóban tette meg, nem mintha figyelte volna az időt - bár már jócskán kicsúszott a megbeszélt időpontból - hanem, hogy fenn tudja tartani Caro érdeklődését a szájában nyammogó csizma iránt. Talán Anna cipellője volt, talán Fannié, mindenesetre a rókakölyöknek nagyon megtetszett és mivel ritka alkalmak egyike volt, hogy valami hosszabb távon le tudta volna kötni a rókafi figyelmét, inkább nem vitatkozott a döntéssel, hanem helyette kanyarított egy bocsánatkérő cetlit és rabolta a tárgyat.
Amint beért az állomásra, azonnal kiszúrta Lellát, aki egy öregember hátát figyelte úgy, mintha még nem látott volna fehér, ráncos embert a világban. Pedig találkozott már Laláék házvezetőnőjével.
- Lell! - nem állt meg társa mellett, hanem helyette egy másik vágányra masírozott, és csak akkor fordult vissza, mikor már odaért ahhoz a peronhoz, ahonnan a megfelelő vonat fog indulni.
- Ugye nem gáz, hogy kihagyjuk ezt az Egri kiruccanást?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. március 25. 08:37 | Link

Lala

  A várakozás után - miután majdnem szívrohamot kapott egy öreg bácsi miatt -, barátnője megérkezik, és rögtön a vágányhoz vágtat, csakhogy Scar úgy gondolta, hogy az nem a megfelelő.
  - Nem ott indul... - kezdte volna, de a másik belevágott a szavába. Először nem fogta fel, hogy milyen Egri kirándulásról beszél a másik, de aztán rájött, hogy nem egy iskolai programot hagynak ki az utazás miatt, hanem magát az utazást. Vagy legalábbis nem oda mennek, ahová kéne.
  - Mi? Nem Egerbe megyünk? - kérdezte tágra nyílt szemekkel, aztán összehúzta a szemeit, és mintha csak a másnapi ebédet kérdezné olyan hangsúllyal folytatta a kérdezősködést. - Akkor meg hova?
  A lány agyában rengeteg hely átfutott, hogy hová akar menni a másik, és nagyon reménykedett benne, hogy nem olyan helyre mennek, ahol már volt. Az olyan unalmas lenne. Amerikába semmiféleképpen nem akart menni, mert a végén még meg kellett volna látogatnia hárpiát, és azt nem akarta. Bár, ha nem látogatja meg, és kiderült, hogy ott voltak, akkor az anyja tüzet fog okádni hogy nem látogatta meg. Lehet mégis oda kellene menniük. Scar ajkai önkéntelenül is mosolyra húzódtak erre a gondolatra.
  A vonat dudával jelezte, hogy mindjárt beérkezik. Scar kicsit távolabb állt a peron másik felére, hogy még csak a jármű felcsapó gőze se nagyon csapja meg.
  - Hát, ha már itt vagyunk, akkor menjünk - húzta féloldalas mosolyra a száját a lány, mert azért azt ki kell majd használnia, hogy Lala nem mondta el az igazságot, és olyankor dörgölheti majd az orra alá, amikor csak szeretné.
  A szőkeség fellépett a nagy robusztus vonat lépcsőjének legalsó fokára, ami kissé megnyikordult alatta. - Pedig nem is vagyok súlyos... - dörmögte a lány, de továbbment.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. március 28. 00:17 | Link



Még a tájékoztatásnak szánt kérdés kedvéért sem állt meg, hogy legalább örömét lelje az árnyékoktól hemzsegő döbbent, elkerekedett szemű Conroy képén. Ennél sokkal fontosabbnak találta azt, hogy elérje a vonatot, bár eredetileg sem tervezett hosszabban elidőzni társa mellett, minden apró részletről felvilágosítva őt, úgy, hogy a vonat hamarosan be fog érkezni, még többre sem méltatta egy egyszerű ténynél, hogy ezen az úton jó nagy körben ki fogják hagyni Egert. Nem mintha bízott volna egy percig is abban, hogy a másik a szívén fogja viselni ezt a kerülőt. Mégis mi kötötte volna Scart ahhoz a városhoz sok rossz emléken kívül? Némi jó? De abból olyan kevés akadt, talán csak azok a nyári esték, amikor kettesben lázadtak a világ ellen. Kész kis háborút vezényeltek akkor le, kár, hogy igazából senki sem vette észre rajtuk kívül a hadüzenetet.
- A-a -kecsegtető hangon kacsintott társnőjére figyelve a lassító szerelvényt, nem mozdulva. Még féletlenül sem akarta elregélni rögtön az egészet, úgy hova lesz az izgatottság és kíváncsiság, mely a másik szívét hajtja? - Jó lesz ígérem... - tette még hozzá, mikor Lella rákérdezett, ám ekkor már csak félig figyelt a beszélgetésre, gondolatait leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy melyik fülkét foglalja be kettejük számára. Túl elől nem lenne szerencsés, mert mindenki oda les be először, de a leghátsók sem igazán kellemesek, mert annyit kell odáig sétálni, hogy a végén már akár vissza is fordulhatnak, mert annyi volt az út. Iparkodott középtájt helyet kapni, bár a róka sem könnyítette meg a dolgát. Lassan kezdte elveszíteni érdeklődését a cipő iránt, és inkább az emberkavalkád tetszett meg neki nagy hirtelenjében, és mind a négy végtagjával azon volt, hogy utat nyerjen magának a leány szorító karjai közül.
Végül megtalálta a tökéletes helyet, nem volt se közel se távol egyik végéhez sem, éppen olyannak bizonyult, amilyet elképzelt magának. Gyorsan elkapta a kilincset és kinyitotta az ajtót remélve, hogy Lella követte őt és most gond nélkül be fog mellé surranni. Ő maga azonnal helyet foglalt ledobva táskáját és felhúzva lábát a puha ülésre. Miután kattant a zár Carot is elengedte, hagy csücsüljön le mellé vagy keressen menedéket alattuk a padlón.
- Nos, nincs visszaút - jelentette be, kibámulva az ablakon. - Irány Anglia! - a okok, miértek, magyarázatok mind elmaradtak, de legalább az úti cél hivatalosan is meg lett jelölve. Még egy utolsó bömbölő sikítás a vonat részéről és nehézkesen elindultak a kerekek sínútjuk unalmas végét keresve, ekkor Lala törökülésbe fonta immár cipőtlen lábait és hatalmas vigyorral arcán a szőke útitárs felé nézett.
- Kérdezz - mintha ezzel megadta volna az engedélyt arra, hogy elszabaduljon kettejük között az órahosszig tartó folytonos cseverészés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. augusztus 5. 17:37 | Link



Csütörtök éjszaka van. Nagy vihar volt, mikor megérkezett az állomásra az utolsó vonattal Budanekeresdről. Aki csak tehette, biztonságos otthonába húzódott az eső elől, kivéve Hellát. Ő a legnagyobb esőzésben is mezítláb sétált az üzletek között itt, Bogolyfalván. Vékony, fekete pulóverének kapucniját nagy nehezen ráhúzta a víztől megkétszereződő hajára, s kihasználta azt az időt, amikor a tér csak az övé volt. Anélkül nézegette az üzletek kirakatait, hogy bárki megragadta volna a vállánál fogva és rendre visszavitte volna az előkészítőbe, vagy ami rosszabb; az ELMÉ-be.
Szököttként csak addig mászkálhatott gyanútlanul a falu szívében, míg a vihar el nem csendesedett. Teljesen átázva, de erre fittyet hányva gyalogolt vissza a vasútra.
A peron mentén, lábait a sínek fölé lógatva fülel. Már csak csöpög az eső, de a hangok, melyeket a lecseppenő vízcseppek keltenek, tisztán hallhatóak. Hella számára a hangok sokkal fontosabbak, mint egy átlag embernek.
A mostanra már elsötétített, kihalt váróteremnek háttal ül, alakja fekete ruháiban halványan rajzolódik ki az éj sötétjében. Fejében egy dallam zúg már órák óta, melyet némán dúdol saját szórakoztatására.
So come on, come on
Come on, come on
You've got a heart as loud as lions
So why let your voice be tamed
Maybe we're a little different
there's no need to be ashamed

Csak egy hang származik tőle, a vonat alatti kövek zörrenése attól, ahogy megpiszkálja azokat a kezében tartott, vihar hatására elhalálozott faág segítségével.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2016. augusztus 5. 19:25 | Link


Hella

Nem én aztán biztos nem maradok ott. Oké, tudom, hogy Eridonos vagyok, bátornak kell lennem, de ugyan ki bírna egy olyan ágyon békésen szundikálni, ami alól folyton megkérdőjelezhető hangok szállingóznak? Nehhehem, szeretem a kalandokat, de szeretném biztonságban tudni a lábujjaimat, nincs szükségem krumpli végtagokra, mert egy mumus lerágcsálta őket. És mivel az új szobatársaimat nem ismerem elég jól ahhoz, hogy bekéredzkedjek az ágyukba, új alvóhely után kellett kutatnom. A klubhelyiség kizárva, ott a falióra kattogása rémisztetett halálra már elsőben is, úgyhogy hirtelen ötlet által vezérelve elindultam az első helyre, ami az eszembe jutott. A vasútállomásra.
Így alakult hát, hogy késő este, a cudar időjárási körülményekre fittyet hányva az állomáson kötök ki, és bár megfordul a fejemben, hogy visszasiessek egy meleg pulcsit keresni, végül csak vacogva letelepszek a váróterembe vezető lépcsőkön. Sosem voltam egy nagy tűrőképességgel rendelkező ember, szóval tuti, hogy a vizes ruháimnak hála holnapra tuti tüdőgyulladást kapok. Nyár van, melegnek is meleg, de azért ázott göncökben csatangolni az éjszaka kellős közepén mégsem valami előnyös dolog, amit csak minden zokszó nélkül átvészelek. De legalább a nyalókáim, a pokrócom és a kispárnám velem van, ha már egy random felrúnázott fűtőtestem nincs is. Végső soron nem vészes a helyzet, egész hangulatos ez a hely, csak azok az átkozott kóbor állatok ne piszkálnák folyton a vonat köveket, ilyen idegesítő ricsajban még pihenni sem lehet!
 - Sicc! - Morcosan huppanok fel a kis vackomból, hogy megrójam a nyugalmamat zavaró lényeket, de hamar rá kell jönnöm; semmilyen szőrös kisállat sem lézeng errefelé. Szóval a hangokat valami más bocsájtja ki, nekem meg rögtön beindul a fantáziám. Mi van, ha sötét varázslók portyáznak a közelben? Vagy egy mérges hajléktalan akarja elvenni a nyalókáimat? És a legrosszabb lehetőség... zombi bohócok költöztek az állomásra? Ez az opció sincs kizárva, azok az ádáz krumpliorrúak sosem szíveltek engem. Biztos így akarnak bosszút állni rajtam! Kikapok hát egyet a pálcás édességekkel teli táskámból, majd feltépve a váróterem ajtaját, a sötétségre szegezem a "pálcámat". Na, most próbáljatok velem szórakozni, nyavalyás bohócok!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2016. augusztus 8. 12:16 | Link



Mindenki tisztában van azzal, hogy Hella nem egy könnyen leköthető lány. Tudnak a szökéseiről és nem egyszer befenyítették már, hogy be fogják zárni, vagy záratni és nem lesz több szökés. Pedig ő csak szeretne kiszabadulni az elmegyógyból ahová bekényszerítették, és szeretne egyedül lenni. Hosszú éveken keresztül volt összezárva minden egyes nap és éjjel társaival, és ez közrejátszott dühkitöréseinek kialakulásában. A felhalmozódó hangok, melyeket nem tud kiadni magából csak gyűlik és gyűlik. Jobb a szökés, mint valaki máson kitölteni a haragot.
Mehetett volna a falkához is, de most a falura vágyott, inkább ücsörög teljesen elázva a peronon. Nagy mázlija van, mert immunrendszere a sok szabadban töltött idő alatt megerősödött, így ennyitől nem kap tüdőgyulladást, maximum egy kicsit köhögni fog holnap.
Botjával egészen addig piszkálja a köveket, míg fülébe eddig nem hallott hang kúszik. Megáll a levegőben a keze, ő maga is megdermed. Csak hallgat, szinte levegőt se vesz, nehogy felhívja magára a figyelmet.
Ajtó nyitódását hallja és rá kell jönnie, hogy ember a zaj forrása. Lábait felhúzva tolja fel magát, a botot a kezében tartja, ha esetleg védekeznie kellene támadója ellen. Talpának párnácskáin fut el a peronról a váróterem mellett álló bokrok árnyékába, ahol is leguggol, bongyor hajára visszahúzza a vizes kapucnit. Nem csap zajt, mert szeretné, ha úgy maradhatna a vasúton, hogy nem paterolják ki onnan. Csak levegőt vesz, de nem mozdul.
Utoljára módosította:Hajnal Hella, 2016. december 22. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. augusztus 18. 19:48 | Link

Előkészítősök és kísérők.
Gyülekezünk.


Három napos osztálykirándulás. Bevallom ezer éve nem voltam ilyenen, sőt kicsi gyerekkel sem, tekintve, hogy most már Ash is nagykorú. Bevallom, amikor szüksége lett volna rám, a kamaszkorában, nem tudtam az apja lenni, és most igyekszem mindent bepótolni ezzel kapcsolatban, ami talán néha túl terhes is neki.
Viszont erre a mostani, iskola szintű kirándulásra azt mondta, hogy nem lesz baj, minden simán fog menni. Negyven gyerek. Sima ügy. Miért is ne lenne az, hiszen számos kísérő is jön velünk. A különvonatunk nyolc harminckor indul, A találkozót a többiekkel nyolc tizenötre beszéltem meg. Jön egy csoport a kollégiumból, a kísérők egy részével, a többi gyerek pedig, akik a faluban lakik, a szüleivel jön majd az állomásra. Illetve páran a Bagolykőből is, főleg azok, akik tavaly még az előkészítőt gyarapították.
Jelenleg nyolc tíz van, én vagyok az első érkező. Reméltem is,hogy így lesz. Besétálva az állomásra látom, hogy a vonatunk már bent áll, de még ott sem várakozik senki, így aztán kimegyek az épület elé, hogy ott várjam meg a többieket. Utazótáskámat, melynek jó részét édességek teszik ki, magam mellé helyezem, egy kicsit nyomja is a vállam. Szerencsére hamar leérünk Szalamantonra, a szállásunk sincs messze. Mára csapatépítőket terveztünk, holnap pancsolás a Balatonba, este mesenézés, társasok, másnap városnézés, aztán irány haza. Este kicsit későn érünk haza, ami a szülőknek annyira nem tetszett, de amikor felajánlottuk, hogy faragunk itt - ott a programokból, egyből viszakoztak. Végül is, a negyedéveseknek ez lesz az utolsó kirándulásuk a Bagolykő vagy más, választott iskolák előtt, míg az elsősöknek az első. Minden szülő megtalálta a maga okát, hogy jó lesz a gyereknek, ha kimozdul innen egy kicsit.
Amíg várakozom, egy füzetet veszek elő. Ebbe írtam fel a névsort, az esetleges allergiákat, gyógyszereket, amikre oda kell figyelni, a kísérőtanárok nevét. A vonat indulását, érkezését, egyszóval mindent, ami életmentő lehet egy ilyen kiránduláson. Ha ezen túl leszünk, és nem lesz semmi gáz, akkor nagyon, de nagyon hálás leszek az univerzumnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. augusztus 21. 21:41 | Link

A szülei szétaggódták magukat a kirándulás miatt. Nem csoda, hiszen még a közelben sem lesznek, amikor kicsi fiúk az első, többnapos utazását teszi nélkülük. (Nem számítva, hogy az addig Romániában élő család egyedül elengedte a kis Dolnayt egy magyarországi bentlakásos iskolába, ami azért elég nagy kaland mind a tininek, mind a szüleinek.) Azért anyuka megoldotta, hogy Debrecenből is felkészíthesse Camilt a kirándulásra. A fiú a kollégiumi csoporttal érkezik, méretes hátizsák van a hátán, amelyben az esőkabáttól a pót pót alsógatyáig minden megtalálható, ami szükséges, és ami nem szükséges ezen az osztálykiránduláson. Szófogadó fiúcska.
Egy hónap se kellett hozzá, az alapjáraton csendes Camil beindult a Shanes-ben. Rengeteg diákot megismert, mindig volt valaki, akivel éppen lógott, vagy akik épp vele/rajta lógtak. Lelkes amatőrként második hónapja elején irodalmi szakkört indított egy az ötletére kapható tanár segítségével.
Egyszóval feltalálta magát új helyén is, könnyen beilleszkedett, és a közös iskolai üdülésen is az este lelke tervezett lenni, ehhez hozta gitárját, ami a nagy táskára rögzítve szintén a hátán lógott egy fekete tokban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hornyák Ádám
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. augusztus 22. 11:24 | Link

Kirándulunk


A vasútállomást már elég jól ismeri, talán az egyetlen a városban, ahol másodjára jár, pár nap leforgása alatt. Ide érkezett meg ugyanis, nincs egy hete sem. Még szinte a pad sem hűlt ki, amin ülve várta apja. Épp hogy csak megölelte, most újra nem lesz vele három napig. Nem örül neki egyikőjük sem, de hát ha egyszer ilyen idétlen időpontban érkezett az előkészítőbe, hogy egyenesen egy osztálykirándulás forgószele kapja el, nincs mit tenni. Gabi bácsi - ahogy a többiek nevezik - sem rajongott az ötletért, de nem támasztott nehézséget, hadd lásson világot az a gyerek, ha már az anyja ezért küldte ide. Nem is kísérte ki az állomásra, ahova a gyülekezőt hirdették, csak még otthon megölelgette, kezébe nyomott némi készpénzt, megérdeklődte, hogy összecsomagolt-e mindent, aztán elsietett az iskolába, hiszen órája volt. Ádámunk egyedül maradt, mint általában, megcsinálta a szendvicskéit, még egyszer ellenőrizte, hogy berakta-e a meleg ruhát is, aztán megrántotta a hátizsák zárómadzagját. Nem bírta tovább a gyatra mugli gyártmány, így úgy érkezik a pályaudvarra, hogy a fele cucca kikandikál a batyuból. Megszokta már, hogy a "bárkivel megtörténhet" szlogen, rá különösen érvényes, sőt kötelező, és ha mással nem is, de vele biztosan megesik pláne, ami rossz. Leteszi egy pillanatra a széthulló pakkot, azt a bizonyos padot szemelve ki pihenőül. Szusszan egyet, mielőtt körülnéz, van-e már itt valaki. Szinte senkit nem ismer még, ez kicsit kellemetlenné fogja tenni az utazást, de ismerős az érzés, nem lesz semmi baj, minden úgy történik, ahogy szokott, a megszokott balszerencse kíséretében. Természetesen a kint várakozó igazgató bácsi sem tűnt neki ismerősnek, nem is nagyon figyelt fel rá, a tök üresnek ható perontól pedig feszült kissé. Leül a padra és vár...valakire. Ha nem jön senki, legfeljebb hazasétál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 22. 12:35 | Link


Alexa ma különösen fel van dobva, több okból is. Egyrészt, imádja a kirándulás gondolatát is és már napok óta csak erről beszél. Az egész családját idegesíti vele, szinte non-stop, kivéve, amikor alszik. Mert hát már háromszor bepakolt, de aztán kipakolt, mert nem volt mit csinálnia, aztán rájött, hogy megint be kell pakolnia a cuccait. Első próbálkozásra túl sok cuccot hozott, nem fért el a táskájában, az édesanyja pedig határozottan kijelentette, hogy ennyi ruhát és egyéb feleslegesnek titulált dolgot nem fog elvinni magával a kirándulásra. Ez pedig hihetetlen drámát szült, hiszen nem tudta, hogy a kedvenc, kacsás karúszóját, vagy az úszógumiját hagyja itthon. Végül, hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy egyik sem nagylányos, ezért inkább az óriási, felfújható Snoopy-ját pakolta be. Természetesen az anyja még egyszer átnézte a csomagokat és kicsit csökkentett még a méretén, hogy Alexa is képes legyen kezelni, ha véletlen úgy alakulna.
A másik masszív örömforrás pedig nem más, mint az, hogy az édesapjával jöhetett ma ide, dolgozni. Nagyon szereti, amikor elviszi magával valahova, de legtöbbször nincs ideje figyelni rá munka közben. Most viszont olyan, mintha ő hozná iskolába, és végig csacsog is neki az úton, meg lelkesen fogja a kezét, mint egy jó kislány. Persze, amikor a többiek közelébe ér, gyorsan el is veszi a kezét, hogy ne égjen be a többiek előtt. Pedig ő nagyon szeret ám az apukájával sétálni, de azért azt sem szeretné, ha kinevetnék.
Egyből köszön a barátainak, ahogy megkérdezik és lelkes csevegésbe kezd az egyik osztálytársával. Amint az édesapja már látóhatáron kívülre kerül, elő is szedi a nasikat a hátizsákjából, amiket az édesanyja csomagolt, mert nem is igazi a kirándulás, ha nem édességet reggelizik az ember lánya.
Figyelmetlenül bontja ki kedvenc édességét, a csokibékát, mert éppen bele van merülve a beszélgetésbe. A kis furfangos reggeli pedig meg is szökik, egy nagy ugrással a nem messze ácsorgó fiú vállán köt ki.
- Úristen, Camil, kapd el, ott van, kapd el! - szalad egyből utána, és nem tudja pontosan eldönteni, hogy kétségbeessen, vagy nevessen, úgyhogy a kettő furcsa keveréke tükröződik az arcán. Egyrészt vicces, milyen béna volt, másrészt viszont a csokiról van szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. augusztus 22. 12:50 | Link


Szóval olyan jól teljesítettem a büntetőmunkám alatt az előkészítőben, hogy most megint itt vagyok a sok kis picúr között. Amúgy kifejezetten jól viselem gyerekeket, amikor nem válnak kifejezetten idegesítővé, meg amúgy is tök sok türelmem van, hát én ide lettem teremtve. Azt azért hagyjuk meg, hogy még mindig nem ők a kedvenc elfoglaltságom. Csak jóba vagyok velük, ja. Nem sietem el azért a dolgom, kényelmesen sétálok fel az állomásra, vállamon a sporttáskámmal. Aztán odaérve lerakom a táskát az egyik oszlop mellé, míg magam vállammal neki dőlök, s zsebre téve kezeim nézek végig a miniembereken. Az egyik arca kifejezetten megragadt az emlékezetemben - abban az értelemben, hogy ne menjek a közelébe. Hiába, ha az ember talpa alá gurítanak egy kisautót, és elkezdenek hisztizni mikor rálépsz (ami alapból nem egy kellemes élmény), az úgy megmarad benned.
A másik dolog, amit így egyből észreveszek, az a vörös hajkorona. Mert igen, ha az ember kutyája lepisili a kedvenc cipőd, az is megmarad benned. Szórakozottan elmosolyodva csóválom meg fejem, amúgy most is az a cipő van rajtam. Fejem az oszlopnak hajtva veszem elő a telefonom, majd le is pakolom magam a táskámra. Hát van jobb szórakozás, mint nyomogatni a képernyőt? Hát persze, hogy nincs. Az ujjlenyomatommal feloldva a készüléket kezdek keresgélni a menüben, aztán random kiválasztva egy játékot foglalom le magam, fél szemmel a kölykökre figyelve. Azért nem kéne beugorjanak a sínekre, vagy tudom is én. És amúgy nem vagyok antiszociális se semmi, de most nem fogok beugrani közéjük, hogy "hé, megjött Adrian bácsi, örüljetek". Nope from nopeland. Ha szeretnének valamit tőlem, jöjjenek csak ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Dolnay Camil
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 270
Írta: 2016. augusztus 22. 20:48 | Link

Camil maga is halkan a kirándulással kapcsolatos várakozásairól cseveg egy osztálytársával, amikor megérzi a koppanást a vállán. Odanéz, és egy csokibéka kuruttyol rá vissza, aki aztán tovább is ugrál. A bongyori utána veti magát, és Alexa kiáltását is meghallja maga mögül, innen tudja, kinek a nasijáért küzd éppen.
- Fogd meg a békát! - kiált egy padon ülő srác felé, ahová az ugrancs, nyomában Camil, az ő nyomában pedig Alexa tart. Nehéz a táska, és még kényelmetlenebbé teszi a futást a gitár. Nem ér oda, csak amikor a csokibéka már a szőke gyerek térdén lapul.
- A térdeden! - szurkol Camil elfúló hanggal, de nem hagyja abba a trappolást. Maga csap rá a békára, annak hűlt helyére, vagy épp Ádám kezére, ahogy sikerül. Aztán felfordítja tenyerét.
- Megvan?
Utoljára módosította:Dolnay Camil, 2016. augusztus 22. 20:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somoskői Alíz Evelin
INAKTÍV


Evelin
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 94
Írta: 2016. augusztus 22. 22:48 | Link

Kirándulás


A szüleim és a testvéreim a lelkemre kötötték, hogy menjek el én is a kísérőkkel együtt a kirándulásra. Tulajdonképpen jobban belegondolva nem sok kedvem volt elmenni, mert nem láttam sok értelmét. Még ha legalább valami komolyabb, tanulmányi túra lett volna, de úgy vettem ki, hogy ez az egész a mókáról szól. Nem voltam emiatt túl lelkes, de azért a családom unszolására úgy döntöttem, hogy részt veszek ezen a fantasztikus eseményen. A dolgom még az is nehezítette, hogy még nem ismertem túl sok embert, vagyis pontosabban csak látásból ismertem őket, nem igazán kommunikáltam idáig a többiekkel. Sejtettem, hogy azért lesz ott egy-két ismerős arc, akikkel legalább néhány szót váltottam, de nem számítottam valami nagy társasági életre. Annyira nem is izgatott ez, gyorsan belevágtam a táskámba az egyik legérdekesebb könyvemet, ami a híres varázslók életéről szólt, úgy gondoltam, hogy majd ez le fog kötni, ha már más nem. Nem tudtam, hogy milyen lesz a légkör, milyenek lesznek az emberek, persze egy kicsit izgultam, de nagy megnyugvást nyújtott számomra, hogy magammal hozhattam ezt az érdekes kötetet. Az egész kiruccanásos program közül a városnézést vártam leginkább, mivel az legalább számomra is nyújtott némi izgalmat, persze nem zártam ki, hogy jól fogom magam érezni, de nem voltam egy lelkendezős típus. Arra gondoltam, hogyha minden kötél szakad, akkor még mindig tudok olvasni, a könyvekben legalább megtaláltam azt, ami igazán érdekel. Reméltem, hogy rendben odaérünk a megbeszélt helyszínre, mindent belegyömöszöltem a tatyómba, ami csak belefért, az alkalomhoz illően öltöztem fel, kényelmes ám mégis mutatós szerelésben. A helyszínre érve a kísérőkkel már ott voltak jó páran, az igazgató bácsit látásból már ismertem, ezen kívül a vörös hajú lányt, Alexát véltem felfedezni a tömegben, akivel nemrég találkoztam. Egyelőre nem mentem oda senkihez, vártam, hogy maguktól történjenek az események, reméltem, hogy nem kell már sokáig itt rostokolni és hamarosan elindulhatunk az utunkra. Egyszerre kíváncsian és kételkedve fogadtam ezt az egész kirándulást, bár azon voltam, hogy a lehető legjobban érezzem magam.
Utoljára módosította:Somoskői Alíz Evelin, 2016. augusztus 22. 22:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér