30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Le | Téma száljai | Témaleírás
Niadra
Tanár, Speciális karakter, Előkészítős tanár


Sarah Sawyer
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 59
Írta: 2020. szeptember 25. 17:38 | Link


what you see | szerencsés véletlen

Erre a kijelentésre némiképp csodálkozva emeli meg fejét, hogy tekintetük találkozhasson. Az első dolog, ami kiszaladna a száján a "wáoh" lenne, de úgy érzi, nem volna helyénvaló így reagálni erre az információra, így inkább csak rendezi vonásait. - Értem - nem firtatja különösebben, mert nincs igazán tisztában az itteni szokásokkal. Akkor a kislány ezek szerint egészen eddig apa nélkül nőtt fel? Akkor ki tanította meg arra, hogy miképp védje meg magát? Náluk öt-hat évesen már fegyverekkel is gyakorolnak, hiszen kevés olyan dolog van, ami fontosabb az önvédelemnél. Meg amúgy is, ezer és egy történetet tudna mesélni, amit apja combján ücsörögve ismert meg, fel sem éri ép ésszel, hogy lehet ilyen kiegyensúlyozott ez a lány. Eközben pedig megfordul fejében, vajon Zétény hogyan élheti meg azt, hogy ennyi év mit sem sejtés után a nyakába szakad egy gyerek, akinek idáig nem lehetett igazán apja, most pedig, hogy lehetne, a kapcsolatok szövevényes hálójában találja magát. Nehéz kérdés, mi lenne a helyes döntés egy ilyen kényes helyzetben, így nem bírálja egyik felet sem, inkább csak megállapítja, hogy az itteni mágusok nagyon furák.
- Valami rosszat mondtam? - értetlenül pislog fel, ebből kifolyólag el is bizonytalanodik szavai helyességében. Odett is mondta már, hogy gyakran fogalmaz úgy, mint egy űrlény, de mivel fogalma sem volt arról, hogy mi az az űrlény, nagyon elölről kellett kezdeniük a dolgokat. Azóta persze sokat fejlődött és királyian nemesi nyelvezetét egy némiképp modernebb változatra cserélte. Úgy tűnik, akadnak még rések a pajzson.
- Mmm, a ma este sajnos nem jó, de a hétvégém szabad, szóval ha szombaton vagy vasárnap ráérsz, akkor megihatnánk valamit - kedvesen mosolyodik el és, bár ő maga nem veszi észre, egy enyhe pír arcára kúszik. Akkor ezek szerint épp az előbb mondott igent egy randevú nevezetű találkozóra? És ez vajon mivel jár? Mindenképp beszélnie kell barátnőjével, már csak azért is, mert ő ismeri Zétényt, legalábbis a legutóbb erre célozgatott, mikor kiderült, hogy ők ketten már találkoztak. Jaj egek, hiszen még csókolózni sem csókolózott soha senkivel, teljesen be fogja magát égetni! Elmúlt húsz éves - legalábbis emberi léptékben, zergben ne is kérdezze senki - és még egy nyamvadt smárja sem volt. Jó ég! Tuti égés lesz a hétvége!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Prefektus Rellon, Okklumentor, Harmadikos mestertanonc



online
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2190
Írta: 2020. október 7. 14:17 | Link

Niadra
első előkészítős séta Nathie-val - ruha

Nos-nos. Végül muszáj neki elmondanom, hogy miért van így, mert ha nem tudja a pontos tényeket, még rossz végkövetkeztetéseket vonhat le velem kapcsolatban. Márpedig az rám nézve nem lenne jó. Most bizonygathatnám neki is, hogy én soha nem hazudok - legalábbis eleddig egészen jól tartottam magam ehhez -, de elég, ha megtudja, hogy Natie apja én vagyok, meg azt, hogy nem tudtam, hogy a lányom 5 éve létezik. De úgy tűnik, hogy Sarah megérti, nem kérdezősködik tovább, nekem pedig ez elég szimpatikus. Sokan egyből kérdezősködnének, hogy miért van ez, vagy éppen hogy tehettem ezt velük, nekik is lenne egy válaszom, de csak kicsillagozva szabadna leírnom, az meg úgy nem kelti ki a megfelelő hatást. Natie szereti az óvónénijét, és bekukkantva mellette látszik, hogy a kisasszony szeret itt lenni. Akkor a megfelelő helyen van szerintem, de nem tudnám ezt valójában megítélni, mert egy hete vagyok apa. Mindegy is, talán megoldódik ez a probléma is valamikor a közeljövőben. Mármint a helyzet normalizálódik, gondolom előbb-utóbb.
- Jaj, dehogy csak kevesen mondták volna így. Inkább valami ilyesmire számítottam, hogy: Rendben uram, diszkrét leszek, mint CD-k a mezőn – és még bele is kacsintok, kíváncsi vagyok, hogy rájön-e arra, hogy ugratom. vagy kiderül, hogy ő tényleg egy nem szokványos nő, mondjuk ez eddig is látszott bizonyos adottságaiból. De mint mondtam, még lehet, hogy ez imponál is, hogy egy kicsit más reakciót váltok ki belőle, mint a legtöbb nőből, vagy én kapok megkülönböztetett figyelmet. Talán részletkérdés is lehet ez, de azért örülök, hogy korrekt és szimpatizál velem.
- Szombaton és vasárnap is rád érek – húzódnak az ajkaim sokat sejtető mosolyra. – Rendben, ha már ennyire megismernéd a helyet, válassz egy helyszínt, ahol vendégül láthathatlak. Mármint mahol megiszunk valamit, ahogy te fogalmaztad – hirtelen kapom el a kezét és megpróbálok egy kézcsókot adni neki. – Hölgyem, a hétvégi viszontlátásra, a helyszínről bagolyban szeretnék értesítést kapni Öntől – ugratom még egy kicsit, majd egy kacsintás után, még ránézek Natie-ra és elindulok a dolgomra. Úgy érzem, hogy jól sikerült a randikérésem, de ha nem, majd akkor nagyobb fordulatra kapcsolok. Mert Sarah annyira lenyűgözően szexi, hogy meg kell kapnom, öcsém!


//Köszi a játékot Kiss//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 336
Összes hsz: 1119
Írta: 2020. október 28. 20:23 | Link

Belián
Kinézetem | Pofim


Nem, nem és nem. Eszemben sincs minden egyes nap ezzel a kinézettel domborítani, azonban ma van itt az első napom, szóval úgy kell kinéznem, mint egy felnőtt. Kicsit uncsi, de azért egyszer nyolc órát kibír az ember. Ez a ruha szerintem soha életemben nem volt rajtam, és olyan életidegen, hogy Denis konkrétan kiröhögött. Szerintem még most is nevet, pedig megcsapkodtam miatta. De ma nekem úgy kell jól kinéznem, hogy a melleim nem játszanak főszerepet. Kihívás kihívás hátán!
De nem aggódom, mert most úgyis olyanokkal foglalkozunk, hogy szerződést kötünk, beszélek az igazgatósággal, megismerkedem a helyettessel is, bemutatnak a kicsikéimnek, megkapom az asztalom, meg ilyenek. Késve jöttem, mert nem volt könnyű elintézni a papírokat, így nem voltam itt az össznépi banzájon meg nem is tud velem annyira foglalkozni a vezetőség. De nem aggódom, mert dolgoztam én már itt pár évet diákkoromban, szóval nagyon könnyen elnavigálom magam. Ők kaptak egy talpraesett tanárkezdeményt, nekem meg helyzeti előnyöm meg nagy szám van, így nem nagyon kell félniük azon, hogy elveszett bárányként álldogálok majd a sarokban, amíg meg nem szán valaki.
A bemutatás után azonban nem zavarom a rendet, holnap majd lesz idejük kifaggatni mindenről, most azonban még be kell rendezkednem az asztalomnál. Nagyon komolyan készültem a mai napra, ugyanis hoztam egy jegyzetfüzetet, hat tollat és egy kaktuszt, de mint tudjuk, majd év közben alakul ez most. Belépve az ajtón egyetlen példánnyal találom szembe magam, és ha még nem hallott róla, hogy visszatértem, akkor azt hiszem, ez most igazán nagy meglepetés lesz neki. A hajamat hátra vetve, lendületesen sétálok felé és állok meg előtte.
- Helvey úr, azt mondták, ön tud segíteni. Az asztalomat keresem.
Ártatlan bambiként pislogok le rá a műpilláimat rebegtetve, mintha annyira ártatlan lennék, mint amennyire nem vagyok. Hogy örül-e nekem. Bah, fene se tudja, de azért remélem, nem utál nagyon. Denisnek fontos, nekem meg Denis fontos. Nem nagyon tudtunk kapcsolatot kialakítani, de most úgy néz ki, elég sok időnk lesz együtt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 3791
Írta: 2020. október 28. 20:48 | Link

helloÚjra. kollegák lettünk.


Őszintén, nem hiszi még most sem nagyon el azt, hogy itt ül és éppen az óratervét olvassa át, vagy századjára. Nem hiszi, hogy a lehetőség, ami megadatott, igazi. Fél, hogy ha felkel, majd kipukkad a lufi, hogy majd csak áll a papírjaival és vár. Mert varázstalanként vajmi kevés esélye van a Bagolykőben tanítani, kezdőként, minden olyan tárgy, amihez értene, éppen valakié és ő pont az az ember, aki képtelen lenne más helyét bitorolni. Annyira, hogy amikor ajánlották neki, hogy övé az első osztály, nemet mondott. Nos, ember még nem nézett olyan furán a másikra, mint akkor rá tették, de rögtön folytatta. Most kezdi, nincs tapasztalata, mert régi életében tojt bele a gyakorlatba és el se jutott odáig, pár laza, igazából semmit érő órát tartott az akkori iskola gyakorlati helyén, de az annyira volt komoly, mint amennyire igaz. Nem, akkor még nem állt készen rá és igazából most sem, talán várt volna még, de mikor közölték, hogy van-e már gyakorlati helye, isteni sugallatként ugrott be neki az Előkészítő. A többi pedig már történelem.
Csak helyettes, ezt kikötötte és úgy viszi, hogy amint megjön az alkalmas, tapasztaltabb tanerő, meg aki nem esik ki pár napra élből minden hónapban, ő készségesen adja át. A kicsik jól fogadták őt eleve, mondjuk, a jellemét nézve nem is nehéz, mert mióta végre megnyitott kifelé, megbékélt sok mindennel, egy könnyed, mókás jelenség, aki nem bújik el a fal tövében és nem suttogva beszél.
Orrnyergét dörgöli meg, amikor lapoz, nem-e hagyott ki valamit. Az biztos, hogy talált egy elírást, amitől majdnem a haja áll égnek, de ekkor hallja meg, hogy valaki betért. Nem meglepő, ez a tanári, többen vannak, az ő helyük is. Csak kezét emeli egy intésre, mindjárt hasznosabb is lesz, meg beszél is, de jobbja ujjbegyét nyomja a sorra, ahol tartott.
- Jó na… - fúl el hangja, amikor meghallja az ismerősen csengő női hangot. Homloka ráncolódik, ahogy fejét felemelve végül azzal találja szembe magát, akire sosem gondolt volna. – Azt a jó élet – még pislog is, mint akit lesokkoltak, aztán, mint valami kapcsoló, minden meglepetés helyére kerül egy széles mosoly, ahogy felpattan a székről.
- Cath! Ezer meg két éve, hogy nem láttalak – nem finomkodik, odalibbenve öleli át óvatosan, ő ilyen és ezt el kell fogadni. De nem csüng rajta, hamar engedi el és lép hátra egyet, hogy meglepett kékjeit emelje rá. – Szóval azt akarod mondani, hogy te túrsz ki? Benne vagyok. Épp ott ültem – és már mutatja is, hogy… Szóval, ismeri valamennyire, nem? Hát, kupis. A lakás nem, de az íróasztala... – Rendet teszek mindjárt – kicsit lesüti tekintetét, mintha egy lenne a diákok közül, de hamar abbahagyja. – Akkor ezek szerint, visszaköltözöl? – le van maradva, de tény, nem is volt Denissel ideje beszélni még. Mindenesetre, látni rajta, hogy örül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Brightmore
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 336
Összes hsz: 1119
Írta: 2020. október 28. 21:09 | Link

Belián


- Helló.
Próbálkozom valami gyengével, de azért az ölelés jobb és megnyugtatóbb, mert hát valljuk be, az ismeretségünk döcögősen és meztelenül indult, de most egészen ruhában vagyok, szóval nem kell kínosnak lennie ennek. Így örömmel ölelem vissza, és tényleg megnyugszom, hogy mosollyal és őszinte gesztussal fogad. Fogtam magam és leléptem és Denisnek is ártottam, most meg, mintha mi sem történt volna, visszacsattogok a történetbe. Az igazság az, hogy félek. Bár nem látszik, de rettegek mindentől és mindenkitől. A reakcióktól és a véleményektől. Mondanám, hogy nem érdekel, de azért igen. Én, aki tettem egy fogadalmat, egy olyan megszeghetetlen esküt - nem azt a fajtát, csak hasonlóan komoly -, mely szerint a férjem oldalán kitartok, majd gondoltam egyet, és elmentem, hosszú időkre, idegen országba, magára hagyva őt. Nem látszik, de tényleg aggódom, hogy mit hagytam magam után és mibe lépek most bele újra, de hoztam egy döntést, amit nem akarok már megmásítani.
- Ez elég drasztikusan hangzott.
Jegyzem meg csendesen mert valljuk be, hogy a kitúrás az olyan riasztó. Eszemben sincs ilyet tenni, és bár ő az asztalra gondolt, azért egy pillanatra megáll bennem az ütő, de, ahogy látom, hogy mire gondol, elnevetem magam. Egy tipikus tanári asztal, tele mindennel. Jó lesz ez, érzem.
- Maradhatnak nyugodtan, nekem csak egy kicsi kaktuszom van.
Emelem ki a táskámból a kis, fekete edénybe ültetett zöldességet, ami olyan mintha éppen nagyon örülne a ténynek, hogy kiszabadult a táskámból. Megígértem neki, hogy csak addig kell elbújnia, amíg mindenkivel találkozom, utána megkapja a maga méltó helyét.
- Igen. Jó pár hónapja bennem van az érzés, hogy hibáztam, amikor elmentem, de nem akartam feladni a lehetőséget. Szóval azt megcsináltam és most visszavonulót fújtam, hogy Denis közelében legyek. Ő a legjobb barátom, szükségünk van egymásra.
Legalábbis ugye ezt érzem. Aztán az idő majd vagy minket igazol, vagy azt, hogy nagyon nem lenne jó döntés elmennem jósnak.
- Mi a helyzet veled? Tanárnak állsz te is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 3791
Írta: 2020. október 28. 22:30 | Link

helloÚjra. kollegák lettünk.


Mintha nem is emlékezne arra a kínosságra, amire valójában igen, de öles lépéssel hidalta át és felejtette szinte el. Nem az határozza meg, mert most sem kínos mosollyal méri végig őt, mennyire van felöltözve, sőt, látja, hogy csinosban van, de nem is az a fontos, hanem az, hogy itt van és ha neki nem is annyira, másnak igen. Mindig előbb gondol másra, így aztán nem nehéz. Tény, hogy meglepődött, amikor kiderült számára is, hogy elment és nem csak egy kis nyaralásra, látszott lakótársán is, hogy valami történt, valami olyan, amely miatt most régen látottként kell üdvözölnie őt. Benne sosem volt ellenszenv és harag, csak értetlenség, hogy miért nem együtt éltek, miért külön, ahogy most is, de azóta elengedte, mert vannak dolgok, amikre nincs jó kérdés, vagy ha van is, nem illik feltenni. Most sem fogja, most sem tudja, hogy akkor egyedül marad a házban, vagy minden megy tovább, ez a jövő és az ő zenéjük, amihez semmi köze, csak mosolyogni, mint most. Persze, nem tervezi, hogy rá sem néz a másikra, sőt. Úgy néz ki, most majd több idejük lesz beszélgetni.
- Csak vicceltem. Úgy érettem inkább, hogy csak ideiglenesen fogadtam el a pozíciót, amíg nem jön valaki. És lám, jött, nem is akárki – nevet egy aprót, mert nem akarta elvenni itt a lelkesedést. Ki sincs túrva, ő állt fel és állna fel újra, ha megint bejönne az ajtón. Lassabban haladt eddigi életében is, hát a munkájával miért ne tenné ezt? Ráér, van még pár év, ami alatt bőven kerülhet még ujjai alá osztály, talán itt, talán máshol, ezt nem tudja előre. Örömmel adja a kezébe, legalább könnyebb lesz összedolgozni, hiszen nem teljesen idegen, akit szoknia kell, mint úgy sokakat a tanári karból.
- Megosztozunk rajta? Ó – közben persze tényleg pakolászik, az asztal egyik oldalára halmozza az iratokat, irattartót, ami csak idekerült általa, megpróbálva megmutatni, hogy tud rendszerezni, ha akar. – Hát milyen édes! – teszi le az óratervet, amit eddig olvasgatott és az apróságra pillant. Még ujjbegyével meg is „cirógatja”, hogy aztán az asztalnak dőlve figyeljen rá ismét.
- Nem biztos, hogy hiba volt. Talán csak kellett egy kis idő. A lényeg, hogy szükség van és most már sikerülni is fog. Örülök neked. Nem lettünk azóta sem lelkizős lakótársak, de láttam, hogy valami van, valami sötét és kellemetlen – látta, tapasztalta, majd hagyott neki helyet és csendes. Azóta valamelyest minden más, neki is másfelé fókuszált a figyelme nagy része, de mivel azóta sem estek egymás torkának, nincs min aggódni. Meglesznek ők, ez a fontos.
- Fhuu, hát sok minden – vakarja meg a tarkóját, hol is kezdje. – Igen. Miután elmentél is kezdtem rajta gondolkodni, aztán Denis felhúzott és beadtam a papírt. De persze, ezerszer bántam utána, most már bőven nem. Botanika is halad, ez is, igazából nem ismerek magamra – nevet egy sort. – Lettek új barátaim. Sok, magamhoz képest, szerelem, nem tudom mit kérhetnék még. De mindegy is – legyint egyet. – Mesélj, mi volt az a lehetőség? És úgy hogy vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Brightmore
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 336
Összes hsz: 1119
Írta: 2020. október 29. 21:13 | Link

Belián


- Nos... igen.
Mondhatjuk így is, ugyebár. De teszem hozzá, én nem terveztem ilyen nagyot lépni, csak aztán, valahogy minden következett az előtte lévőből, és mire észbe kaptam, minden a helyére állt, én meg átléptem azt a bizonyos küszöböt és azt mondtam mindenkinek, hogy "Catherine Hope Brightmore itt van és itt is marad!". Mi a fene, ugyebár. Amúgy nem tudom, hogy hogyan tudtam ezt eltitkolni mindenki elől, néha nagyon szerettem volna elmondani. Felhívni Denist, hogy már csak hatot kell aludni, vagy Annie-t, hogy megbeszéljem vele, hogy péntekenként újra eljárunk majd vásárolni. Szépen, lassan lehettek volna elejtett mondataim, de aztán, valahogy csendben maradtam, és egyszer csak itt voltam, itt vagyok. Olyan furcsa nem, mintha természetes lenne, mégis idegen. De hozzá fogok szokni, tudom. Nekem itt a helyem, itt van dolgom. Ha csak annyi is, hogy Denis teljesen megőszüljön, akkor már nem éltem hiába.
- Ugye? Ő az első kaktuszom babája, szóval úgy gondoltam vele, hogy most már elérte az iskolás kort. Nagymama lettem.
Bár abba se nagyon szeretnék még belegondolni, hogy egy nap, a már nem is olyan távoli jövőben anya leszek. Még mindig ott az elhatározásom, hogy férfival vagy anélkül, de terhes leszek, amikor huszonkilenc leszek. Ha bármit megválaszthatnék, akkor egy gyerekem lenne, egy lányom, de mint tudjuk, azért a dolgok nem úgy működnek, hogy megálmodjuk a kicsi önmagunkat, aki egy kicsit feltuningolt és tökéletes, és úgy is lesz. De az elhatározásom olyan stabil, mint, hogy most itt állok, és a pici kaktuszt elhelyezem az asztalom azon felén, ahol már látszik az asztallap.
- Addig jó, amíg csak látod.
Mosolyodok el a kijelentésem mellé, azonban a mosolyban szomorúság csillan. Én tapasztaltam azt a sötétséget, néha fáj, néha rosszul vagyok miatta, amikor front van, de sosem mondom, mert nem akarom, hogy úgy érezze, emlékeztetem rá. Olykor eszembe jut a tekintete, ahogy ott volt, majd eltűnt, eszembe jut az, ahogy a testem kihűlt, fázni kezdtem, ahogy egyedül voltam, nagyon sok alkalommal, és a gyógyszerekhez menekültem, hogy lássam. Ahogy az orvos bátyám házában, két kisgyerek mellett, gyakorlatilag droglabort üzemeltettem. Nem vagyok büszke a múltamra, de azt mondják, még büszke lehetek a jelenemre.
- Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy sokkal aktívabb életet éltél, mint én valaha is fogok. Örülök, hogy sikerült beilleszkednek a... városba. Azt hiszem, elég rosszul játszottam ki a kártyáimat. Az apám úgy tervezte, hogy a válásom után újra férjhez megyek majd, Daróczyhoz.
És én meg is próbáltam kedves lenni vele, de az a férfi annyira nem az én világom. Amúgy is, eleve nem voltam értékes, mert szűzként kellett volna a házasságba mennem, és egy válás sem éppen jó ajánlólevél. Igazából nem is tudom, hogy milyen elvált asszonynak lenni, mert a családnevem Brightmore maradt, és semmilyen határozatot sem fogtam még a kezembe, hogy elváltunk. De biztos ide küldték valahova, Jason meg úgy eltette, hogy ő sem fogja megtalálni. Szóval most még annyira könnyedén mondom ki a válás szót, mint más a vajas pirítóst.
- Elnyertem egy ösztöndíjat, így Franciaországban tanulhattam divatot. El kellett mennem innen, hogy megtudjam, az itteni emberek nélkül képtelen vagyok élni. És egyelőre furán. Még nem szóltam mindenkinek, hogy itt vagyok, hogy itt leszek, és furcsa, hogy nem voltam. A faluból város lett, illúziómágusok vannak a környéken, de szerencsére Jolika és a maffia örök. Még mindenem dobozban van, pedig már nagyon idegesítenek, mégsem tudom rávenni magam, hogy kipakoljak. Szörnyű vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 3791
Írta: 2020. október 29. 22:35 | Link

helloÚjra. kollegák lettünk.


- Ne emészd magad mi volt, szar dolog. Tapasztalat – húzza el a száját, mert abból bőven volt neki elég gondolat és idő, hogy a mi lett volna ha… és az ehhez hasonló dolgokon rágja át magát újra és újra. Nem is lett épp egészséges gondolkodása tőle, azonban ő is itt van, ha hivatalosan nem is önszántából jött, mint Cath, de azóta produktívabb, mint a hat évében valaha a világ végén. – És hogyan fogadott? Meglepted őt is? – vagy lehet neki szólt, fogalma sincsen, hiszen nem állnak olyan szoros kapcsolatban, hogy várhatta volna, mikor ír neki. Nem is nagyon hozta szóba, nem rosszindulatból, egyszerűen nem tudta, hogy kellemes vagy kellemetlen lett volna, utóbbira volt egy megérzése és inkább hagyta annyiban. Most pedig már mindegy is lenne az afféle érdeklődése ugye, szóval, lapoz is fejben.
- Nagyon szép csemete, büszke lehet rá az anyukája – nevet fel, amint elhúzza az ujját. – Ha szabad megjegyeznem, soha csinosabb nagymamát senkinek. Meg se látszik a kor. De legalább nem csak én babázom a fűszernövényeim hajtásait. Meg a paradicsomokat – utal arra, hogy immáron van veteményese és persze, simán gondoskodó módon magyaráz néha nekik, ha egyedül van, ha pedig zenét hallgat, akkor énekelget is. Sosem csinált ilyet, de itt igazi gyerek, mindent újra vagy megtanul, már meg sem érzi a lépcsőfokokat, amiket meg kell másznia.
- Az sem volt kellemes – szusszan egyet, van abban a mosolyban valami, valami több, amitől megint érzi azt, amit akkor. Hogy valami szinte megretten benne, de nem, nem kérdez rá, hiszen nyilván ő többet látott, tapasztalt belőle, jobban ismeri, amire ez utal és amit tud. – Lelépett utána és mikor visszajött, szarul nézett ki. De azóta meditáltunk is együtt, elég oké a helyzet – vagyis, a saját próbálkozására csúf szó az, hogy tette, viszont most lényegtelen. Próbálja a pillanatra felütött felleget el is hessegetni, ráérnek majd egyszer máskor témázni bármiről, most örüljenek egymásnak. El is mosolyodik, de amolyan szerényen, bizonyára nem lepi meg, hogy amint saját magára terelődik a szó, mintha zavarban lenne és inkább napolná is.
- Ugyan már! Aktívabb… csak, sűrű. Tudod, bepótolni mindent, jó a szerelem az váratlan volt de na. Simán aktív a tiéd is – bólogat, mintha menteni akarná a menthetőt, pedig igaza van. Sosem volt ennyire pörgős és sűrű éve, évei, mint itt. Munka, majd az iskola, kettőt pislogott és lakótársa volt, bálokra, rendezvényekre járt, összefeküdt az egyik legjobb barátjával, majd végül kikötött más karjaiban. És akkor ez még csak az eleje. – Kártyáidat? Mármint? – pillant rá kérdőn, majd ó-t formálnak ajkai csodálkozva. – A polgármester? Aaaaz igen. Ez ilyen… taktikai házasság lett volna? Meg amúgy… akkor tényleg elváltatok? – itt maradt le és nem hozta fel a dolgot, mert semmi joga vájkálni kettejük életében. Most is saját ajkába harapva süti le a szemeit. – Bocsi, nem akartam tapintatlan lenni – szusszan is egyet, hogy aztán hagyja beszélni a másikat. Talán ez is feltűnhet, hogy beszél, nem csak hallgat és bámul a nagy szemeivel. Szinte mondhatni, mind a ketten cserélődtek és mások lettek kissé az idő alatt.
- Óóó! Akkor híres tervező lettél? – ő meg a divat mint tyúk és az ábécé, de érti, hogy elvileg a kockás és a csíkos együtt nagyon ronda, ennél többet csak a rusnya színekről tud. – Sok minden történt igen. Van amit nem értek, de velem sosem kell számolni. A nénik meg… Képzeld, már háromszor ajánlotta az a fura hajú az unokáját nekem feleségnek és hogy szép gyerekeink lennének – és akkor csak vásárolni volt vagy épp várt valakire és betalálta. Ő válaszolt, de a néni nem hagyta abba, akkor sem, amikor kerek perec közölte, ő most egy fiúval van együtt. Úgy. – De amúgy néha el kell egy kicsit veszni, hogy aztán minden a helyére kerüljön. Tényleg örülök, hogy visszatértél, pedig nekem aztán semmi közöm semmihez - von vállat, mosolya töretlen. -  Szeretnéd, hogy segítsek kipakolni, amikor eljön az idő? Vinnék egy jó bort is hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Hope Brightmore
Előkészítős tanár, Illúziómágus, Egyetemi hallgató, Karácsonyi Manó, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 336
Összes hsz: 1119
Írta: 2020. november 26. 13:08 | Link

Belián


Bólintok párat arra, amit Belián mond. Tudom, hogy igaza van, hogy tényleg nincs semmi, de tényleg semmi értelme annak, hogy emésztem magam, azonban mégsem olyan egyszerű ugyebár az, hogy ne emésszük magunkat. Így tehát, marad az a bizonyos nyomás, amit akkor érzel, amikor nem tudod eldönteni, hogy a tetteid következményei hosszútávon a jó célt szolgálják-e?
- Megleptem és megkínoztam. Beültem az egyik egyetemi előadására, és kényszerítettem rá, hogy úgy koncentráljon a sárkányokra, hogy közben ott vagyok mellette.
Rendben van, ez az ötletem még mindig az egyik legzseniálisabb mind közül, szóval nagyon büszke vagyok rá, hogy végül nem a vasútállomáson, a vonatfüstben megjelenő, lassított jelenet mellett tettem le a voksom, hanem inkább ezt választottam. Mert tessék, így vagyok most itt, mint egy sikert aratott nő, akinek valóban sikerült meglepni a férfit, és aki örül a visszatérésének.
- Meglepődött, de örül is. Kellett nekünk ez az egy év, úgy érzem, jóval felnőttesebben tudunk egymáshoz állni. Milyen volt addig, amíg nem voltam itt?
Mert érdekel, hogy volt-e más is, ami ide vezetett. Én csak örülök neki, hogy az életünket már nem feltétlen csak a dráma határozza meg, bár úgy érzem, hogy hamarosan ez is eljön. Mintha zsigeri szinten tapintható volna az az apró kis feszültségmorzsa, amiből a veszekedésünk kibukik. Most még minden éden kerti nyugalommal azonosítható, de ismerem magunkat, el fog jönni a pillanat, amikor ennek az egésznek vége szakad, és akkor bizony nem lesz kérdéses, hogy üvölteni fogunk egymással.
- Köszönöm, az is vagyok. És nem, nem csak te. Rendszeresen úgy beszélek hozzájuk, mint az anyjuk. Nem tudom, hogy a gyerekemmel is ilyen leszek-e majd, de ha ennyire sikerül majd a kooperatív szövetség, akkor nem is lesz kérdéses a dolog, hogy jó vagyok-e anyának.
A gyerek. Na igen, ha van sarkalatos pont az ember életében, akkor ez az. Másokkal ellentétben azonban én nem aggódom. Mert nekem erre az egyre nagyon határozott terveim vannak. Amikor betöltöm a huszonkilencet, akkor fogok terhes lenni. Denistől szeretnék, de ezt vagy nem mondom el neki, és úgy esek teherbe, hogy ne tudjon róla, vagy elmondom, ő ellenkezik, elkábítom és ellopom a mintát, és úgy esek teherbe, vagy egy random katalógus fickótól, akinek nem olyan gázos a leírása. De az a lényeg, hogy ez huszonkilenc éves koromban fog megtörténni. Ha a nemét is meghatározhatnám, nyilván egy lány mellett döntenék, de azért ennyire pontosan semmit sem lehet kivitelezni. Igazából a teherbeesést sem, de adjuk meg a lelkemnek azt a békét, hogy azt én irányítom.
- Furcsa elképzelni, hogy meditál.
Nagyon furcsa, de elhiszem neki, mert ilyennel nem viccel az ember, különösen nem olyan őszintén, ahogy ő mondja. A változások együtt járnak az idő múlásával, ahogy haladunk előre, úgy lesz minden egyre jobb és jobb. Így remélem, hogy ez a bizonyos meditálás is erre lesz majd tökéletes.
- A szerelem pont olyan, amilyennek leírtad. Ettől olyan jó. Főleg, ha jól csináljátok.
Mert lehet a szerelmet nagyon rosszul is csinálni. Kérdezzen valaki minket Denisszel. Mi igazán rosszul is tudtuk csinálni a dolgokat, rengeteg időt elvéve magunktól. Az érzéseink pengeélen táncoltak, és talán a szerencsének köszönhetjük csak, hogy nem csapott át gyűlöletbe az egész.
- Igen, taktikai. Tudod, hozzuk össze az aranyvérű családokat. De én nagyon nem illettem volna hozzá, szerintem meggyűlöltük volna egymást idejekorán. Viszont, ahogy elnéztem, a befutó korban és stílusban is olyan, aki illik hozzá, és akit megszerethet a nép.
Daróczy valahol negyven felé járhat, én meg huszonöt se vagyok. Bármennyire is megnyerő férfi, ő már élt, én még élni akarok. Hogyan is illeszkedhetne a harsány természetem az ő patyolat világába? Sehogy. A mostanival látva viszont tudom, hogy boldog lesz, mert jó őket együtt látni, nem megjátszottak, hitelesek. Szeretem az ilyen párosokat, nagyon el tudom hinni nekik, hogy igaz, amit közvetítenek.
- El. A határozatot nem kaptam meg, lehet, hogy elveszett valahol, de én aláírtam a válási papírokat, hogy Denis szabad ember lehessen, nem hiszem, hogy tétovázott volna ezzel, elvégre olyan sokszor hangoztatta, hogy csak két évig lesz a férjem, aztán vége.
Magamtól nem írtam volna alá őket, ám az, hogy tényleg ennyire sokszor mondta, arra motivált, hogy megtegyem. Mert éreztem rajta, hogy vissza akarja kapni a szabadságát, és ehhez az kellett, hogy én elengedjem őt. A szívemből képtelen vagyok, de legalább papíron ne érezze azt, hogy nem független. A kérdésre, hogy híres tervező lettem-e kuncogva bólogatok párat. Vannak saját kollekcióim, és terveztem már ruhákat menyasszonyoknak. Az utóbbi fogott meg inkább, így mindenképpen azzal szeretnék foglalkozni a jövőben. Most Liziét tervezem, aztán Liliét fogom, nagy dolog, hogy ilyenekre felkérnek, és büszkén vállalom őket.
- Nem is értem, hogy hogyan lehet egy ilyen csodálatos ajánlatot visszautasítani.
Rázom meg a fejem ciccegve, de vigyorogva, elvégre ki ne szeretne a furcsa hajú néni unokája lenni. Naugye.
- A bort elfogadom, egy jó beszélgetéssel. Csinálok majd egy vacsit, ilyen családi-baráti összeröffenést. A kipakolást muszáj leszek egyedül megoldani, mert ha az nem megy, akkor eléggé rosszul áll a szénám. A vacsiban benne vagy? Tudom, hogy jól főzöl, de lehetne egy nap, amikor téged kényeztetnek. Hozd a párod is, ígérem, kiváló fogásokkal készülök.
Az órára pillantva sóhajtok egy nagyot, mert nagyon elszaladt az idő, és el kell lassan köszönöm kaktusz-gyermekemtől és Beliántól is. Így előbbit jelzés értékűen az asztalra helyezem.
- Indulnom kell, de péntek este? Addigra összeszedem magam meg a házat teljesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Pro Levita-díjas, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc



online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 3791
Írta: 2020. december 13. 03:48 | Link

helloÚjra. kollegák lettünk.


Aprót nevet, ahogy fejét lágyan megcsóválja arra, hogy egy ilyen hosszú idő után, valóban a tananyagra kérte koncentrálni.
- Ez nagyszerűen hangzik, bár én, ilyen helyzetben kiugrottam volna a padból és oda lett volna a figyelmem – de ki hogy fogadja, fogadta, ez már az ő körük. Hiszen az efféle pillanatok mindig is fontosak, mindig is meghatározóak. Noha, vele sosem történt olyan, hogy egy rég látott szerelem bukkanjon fel az életében, nincs is olyan, akire illene ez a dolog, de annyi mindent nem tapasztalt, hogy nem bánkódik, megért minden.
- A meglepetés és az öröm mindig jó dolog. És bár sokan a „szünet” dolgot rossznak tartják, ezek szerint az sem a rossz irányba sült el – emlékszik, amikor elment, de sosem akart vájkálni abban, ami közöttük van, ami történt. Csendben figyelte az eseményeket, amikor pedig hazalátogatott, félrevonult, hogy időt és helyet adjon nekik. – Változó. Hol jobb, hol rosszabb. Talán nem voltam eleget a közelében, hogy mindent lássak és ettől távolabb lettem tőle. Nem is tudtam mindent figyelni, mert elvitt más, amelyre figyeltem, amelybe beleestem és… de igyekeztem ott lenni, ha kellett – bólint, hogy bár az élet a sajátjába is hozott bőven újdonságot, és a nagyon rossz pillanatokban nem ült a nyakára, azonban igyekezett és mégis, valahogy úgy érzi, hogy már semmi sem olyan, mint annak idején és valahol ő hibázott, amit majd sosem fog magának megbocsátani. De valójában, nincs mit. Nem volt szükség lelkizésre, mert nem olyanok, talán csak arra, hogy minden mellett, maradt, és időre, hogy rájöjjön a saját válaszaira. Nem tudja körbeírni, mert a hosszú idő alatt minden volt és neki sem akadtak mindig kellemes napjai, a kórság ugyan úgy vele volt, ahogy addig is.
- Szerintem simán jó leszel, ezen ne is kattogj. Látod, ez a kis mütyi is jól érzi magát, bár tény, a gyerekhez több dolog kell, de részletkérdés. Amit ismerek belőled, az is eléggé adja a választ – mert nyilván, mindent nem és évtizedes ismeretség sincs mögöttük, de néha nem is kell. Nem érezte sosem kellemetlennek a társaságát, inkább saját magát érezte annak, hogy beköltözött abba a házba és egyszer még rájuk is nyitott, amikor épp elmerültek volna egymásban. Akaratlan bukkan fel benne a dolog kellemetlen része, nem a látvány, csak az, hogy hogyan akart apró pont lenni és eltűnni, fogalma sincs, hogy Cath valaha érezte-e azt, hogy zavaró-e a jelenléte egy idegen srácnak, aki ráadásul még a Holddal is tánccol. Sose merte és most sem fogja megkérdezni, hogy valaha kívánta-e a Föld másik felére, nem érezte. Nem akart útban lenni, semmit.
- Látni is furcsa volt. Fel is csesztem kicsit azzal, hogy belezavartam – vakar saját tarkójára, mert hát ő sem volt akkor épp a csúcsformájában, aztán tessék, mi lett belőle. Azóta többször is próbálta, nem olyan rossz, nem az ördögtől való dolog, csak bevallani nem fogja, hogy mennyire jött be ez neki. Leengedi kezét, hogy aztán bólintson egy aprót. Fogalma sincs, jól csinálja-e, mert nemigen tapasztalta ilyen formában, sőt, nagyon nem, de már nem görcsöl annyit rajta, mint az elején. Elmosolyodik, hogy abban egyet kell értenie, hogy jó. Megváltozott minden, megváltozott saját maga is, ez tagadhatatlan. Mert hiába menekült, hogy neki erre nincs szüksége, annál jobban ütközött ki, hogy de, van. Adni és kapni szeretne. Minden más a jövőre van bízva, de ahogy eddig, úgy most sem tekintget előre.
- Ó, au. Valahogy örülök, hogy ebből kimaradok. Nekem ez annyira… sok – borzong meg attól, hogy olyan életet kellene élnie, ahol egyszer csak odaállítanak mellé valakit, hogy akkor mostantól ő lesz a kedvese, meg minden. Neki ez annyira groteszk, min mágusoknak az, ahogy a muglik élnek. – Ismerem azt, aki mellette van. Kedves nő, szép és okos, szóval, rendben lesznek – bólint egyet, hiszen találkozott már Lizivel, neki szimpatikus, a hely is jól fogadja, mindenki. Mint ahogy annak lennie kell. Talán ez jól sül el, nem kellemetlen, mint aminek gondolja a „kényszer” szó hallatán.
- Ohh, sajnálom… Hát nem láttam, hogy valakit összeszedett volna, szóval, fogalmam sincs, mennyire ment neki a szabadság. De na, talán lesz második lagzi, arra már meghívhattok. Ennék már egy jó lagzis menüt – neveti el magát, ám nem komolyan, hiszen nekik kell dönteniük. Meglesznek ők is, úgy véli, és bár talán papíron külön, Cath ittléte a tanú arra, hogy mégis együtt, és együtt is maradnak. Ő itt lesz végig, ki tudja, mire lesz még hasznos és jó a jelenléte, annyi szent, hogy nekik drukkol, nem ellenük. A kuncogásra kicsit meglepődik, hogy ez jó-e vagy rossz, nem érti, de végül is, majd megtudja, ha abban a puccos üzlet kirakatban látja meg majd azt, amiket tervezett.
- Esz is a lelkiismeretem, hogyan hagyhatom ki. Ha még akarnék is gyereket, talán elgondolkodnék, de… - mert nem, tervei között nem csak azért nem szerepel, mert nem nővel van együtt, hanem mert ha magát nehezen kezelte az elején és vannak időszakok, amikor nehéz, nem kéne ezzel egy gyerekkort bemocskolni. Aztán ki tudja, pár év múlva mégis mit akar, de ebben egészen határozottnak tűnik jelenleg.
- Ó, pedig kiválóan pakolok dobozokat – megemeli a karját is, mintha mutatná, hogy mennyi erő van abban. – Benne vagyok, persze. Akkor viszem a bort éééés szólok neki is. Egy jót enni és beszélgetni, engem megvettél – fogalma sincs, hogy Mihail-nak ehhez mennyire lesz kedve, nem fogja ráerőltetni, ha épp fáradt vagy csak egyszerűen nem, vagy lehet, hogy akkor nem is lesz a közelben, hanem épp hívja a munka, szóval elválik. Másnem, egyedül áll majd oda.
- Nem tartalak fel akkor. Péntek este, tökéletes – bólogat, ahogy ő is készülődik, legalább is, befejezni azt a pár sort, ami maradt. – És örülök, hogy újra itt vagy – mosolyog rá, majd egy öleléssel engedi útnak, hogy folytathatja a napját. A kaktuszra pillant, miközben leül és kedveskedve böki meg ujjbegyével, mielőtt elmerül a befejezendő feladatában.


//Köszönöm ♥//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
Diák Eridon (H), Világalkotó, Másodikos diák


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 298
Írta: 2021. január 2. 15:35 | Link

Teodor bácsi

Több dolog van, ami miatt aggodalmaskodott az utóbbi időben. Az egyik, hogy vajon Pannának milyen az előkészítőben? Tudja, hogy a húga talpraesettebb nála, de azt is, hogy ezzel együtt fiatalabb is. Visszaemlékszik, hogy őt is mennyit csúfolták, amikor idekerült, és a szíve szakad meg érte, hogy ha arra gondol, hogy a húgicájával is ez történik. Vagy ha nem bántják, akkor  mi van, ha nincsenek barátai?
Miért ne lennének? Elvégre Panna a legtökéletesebb testvér a világon. Kedves, vicces és nagyon jól lehet szórakozni Vele.
Azonban ezek a gondolatok mindig újra és újra gyűrűznek a fejében. A másik, hogy szeretne valamivel a szüleik kedvére tenni, amiért elengedték a húgát. Nem sok mindent tud innen csinálni, készül az óráira, ahogy tud, bajba nem nagyon keveredik, szökési kísérletei nincsenek. Viszont egy dolog még van, amire tudja, hogy vágynak: az angol nyelv. Sosem akarták, hogy franciául tanuljon, ám 9 éves Carmen rajongó Pollikával nem lehetett beszélni, ő érteni akarta, amiről szó van. Ez egészen addig tartott, amíg nem kellett komolyabban tanulnia az igék alakját különböző igeidőkben, illetve a szavak leírását sem. Utána nagyon hamar elszállt a lelkesedése, azonban az angolhoz sem jött meg a kedve.
Matyi bácsit kereste a tanáriban, ahol azt mondták nem látták egész nap. Kért kimenőt az előkészítőbe, bizonyosan ott igazgatóskodik. Kedveli a férfit, biztosan jól meg tudják beszélni a dolgokat, még ha kényes kérdéseket is feszeget.
A hidegben történő séta után átfagyva, talpáról a piszkos havat a lábtörlőre lerugdosva az iskola jobb oldali szárnyába terelik. Talán fel sem nagyon tűnik senkinek a maga 152 centijével, hogy nem ide való. Fülét éles gyerekzsivaj csapja meg, a bölcsisek előtt elhaladva. Mély levegőt szív, s egy nagyot nyelve halad tovább az igazgatói irányába, ahol a titkárnőnek előadja, hogy fontos ügyben szeretne beszélni Matyi bácsival. A készséges nőtől azonban megtudja, hogy a férfi most épp az egyetemen van, nem itt, de egy pillanatot várjon, megnézi, hogy a helyettese elérhető-e.
A csöppnyi eridonos a döbbenettől nem is tud utána szólni, hogy de neki... Matyi bácsi kell csak. Kezét felemeli, hogy hé, álljon meg, száját is szólásra nyitja, azonban a boszorkány mögött már záródott is az iroda ajtaja.
Pirosodó arccal emeli le sapkáját a fejéről.
Ajaj.
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda