38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2016. június 20. 21:43 | Link

Mr. Kensington


A levél végére végre pontot tehetek, majd aláírásommal igazolhatom, hogy valóban vége van. Nem volt egyszerű menet, hiszen nagyon sok kérdés volt abban, amire most választ kaptam. Egyrészt ez még mindig egy új iskola, másrészt az első tanévem itt, harmadrészt meg az első tanévem igazgatóként, szóval van még pár katyvasz a fejemben. Kezd persze szépen lassan helyre rázódni a dolog. Sok mindenen töröm a fejem, többek között nagy reformokon is, ám nem akarok az lenni, aki bevonul ide, és felrúg minden korábbi szabályt. Nem lenne illő. Meg aztán most az első az, hogy egyáltalán az alap helyzeteket megismerjem.
Aztán itt van ez a felügyelős dolog. Ez sem könnyű, hiszen sok mindenkinek megbonyolítja az életét. Vannak még iskolás korú, de itt gyakorlatot teljesítő emberek, meg a tanároknak is kísérniük kell az osztályokat, és felügyelni is. Megértem, hogy nekik is bonyolult ez így. A múltkor én helyettesítettem például az egyik másodéves osztálynál. Jobb is, hogy igazgató lettem előbb, mert túl hosszú volt a kihagyás, amit az én drága szerelmem miatt tettem.
Elbambulok, ahogy eszembe jut egy emlék, az egyik első, amikor már elkezdtem figyelni a nőt, akivé vált. Idősebb volt mint én, férfi voltam, mégis a tekintetétől gyermek lettem megint. Nem élhette meg az ötvenedik születésnapját sem, szinte hihetetlen. A szívem a torkomban dobog, a szemem a pislogás hiányától kiszárad, pislogok, mely visszaránt a valóságba. Legalább három percig néztem csak magam elé, legalábbis az állóóra tanúsága szerint. Leteszem a tollam, az arcom a kezeimbe temetem, megdörzsölöm, ahogy igyekszem visszatérni.
Nincs már itt senki, pontosabban de, a másik szárnyban közel húsz gyerek hajtotta néhány perce álomra a fejét. Páran ugyan még zseblámpa fényénél olvasnak, de a többségük már alszik. Holnap reggel osztálykirándulásra indul az iskola, felkeressük a budanekeresdi művészeti iskolát, hogy a gyerekek megismerkedhessenek a Bagolykő utáni lehetőségekkel is. Ezért vagyok én is itt. Egyszerűbb, ha itt alszom, mintha most hazaindulok, és holnap hajnalban visszatérek.
Felkelve nyújtózom, kezd a testem elfáradni, ellenben az elmémmel, mely még most is pörög. Sosem szerettem, hogy nincsenek szinkronban. Közelebb sétálok az ablakhoz, résnyire nyitom, hogy egy pár perc alatt cserélődjön a levegő. Odakint hűvös idő van, de most jól esik, valóban ébresztő a testemnek. Csendesen, óvatosan csukom vissza. Néhány pillanatig fürkészem a kihalt utcát, majd ellépve egy bögre meleg teát töltök magamnak, és a széles karosszékbe ereszkedve kortyolgatni kezdem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. október 28. 23:08 | Link


Nemsokára jön egy kis szünet, hiszen jönnek az ünnepek, az előkészítő diákjai pedig egész héten, teljes mellbedobással a halloweeni előkészületekbe vetették magukat. Alexa azóta a közösség egyik jellegzetes alakja, amióta felvételt nyert ide. Egészen kicsi kora óta ide jár, ismer már itt szinte mindenkit. Tipikusan az a diák, aki sokat tesz az iskoláért a működését segíti. Na meg persze, kicsi kora óta mindig jelentkezik, mindenféle szakkörre, külön elfoglaltságra, versenyekre jár. Élsportoló, jó tanuló, kedves és bájos. Segédkezik a tanárainak, az összes elfoglaltságban részt vesz, így a halloweeni előkészületekben is. Negyedikes, végzős lévén a héten megtanultak gyertyákat reptetni, illetve tökfaragó varázslatokat is megpróbáltak elsajátítani, hogy az ügyesebb diákok már ilyen trükkökkel kápráztathassák el otthon a családot. Persze, nem mindenkinek sikerült elsajátítani, ő azonban egészen ügyes boszorkány-palántának tűnik, legalábbis eddig eredményei alapján.
Most is éppen, a délutáni, beöltözős parti előkészületeivel van elfoglalva, amíg lyukasórája van, és a többiek éppen okosodnak, ő addig nem a többiekkel lógatja a lábát. Hanem sokkal inkább, nagy dobozban viszi a csokicsótányokat, amik majd egy fontos feladat részei lesznek, már annak, aki elég bátor megenni a rovarokat. Hallja is, ahogy ütemesen a doboz falának kopognak, zizegnek, próbálnak repkedni, kijutni, ő viszont gyorsan viszi őket, mert fél, hogy valami történik a dobozzal. Na abból lenne csak az igazi katasztrófa! Hogy bíznának rá legközelebb fontos feladatot?
Éppen ezen gondolkozik, amikor nemes egyszerűséggel csúszik meg a tornacipője, a tantermek folyosóján. Valószínűleg némi kiöntött almalevet felejtett el valaki feltakarítani, Alexa pedig megcsúszik, elejti a dobozt. A papírdoboz az illesztésnél kicsit megszakad, a lyukon máris beáramlik a fény, a csokicsótányok pedig kiáramlanak belőle, legalább 15-20 darab, mielőtt a vöröske még ki nem egyenesítené a dobozt és el nem zárná a rést.
- Jaj, jaj - nyöszörgi, amikor megnézi, mi történ a folyosóval, nyel egy nagyot. - Ajaj, ajaj - folytatja a siránkozást, miközben egy kis cellux segítségével lezárja a lyukat, mielőtt még több kiszökne, aztán pedig kétségbeesetten kezdi rágni a körmeit, miközben azon gondolkozik, hogyan fogdossa őket össze. Eszébe jut, hogy nála van még az uzsis zacskója, úgyhogy jobb híján, azt veszi elő. Nem is törődik a lehorzsolt térdével, hanem már ugrik is fel, hogy a zacskóval próbálja őket elkapdosni, befogni, kétségbeesetten. Helyre kell hoznia, amit eltolt, mindenképpen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 28. 23:12 | Link


Flóra|kinézet

Nyakamban a fodros ruhába és meleg kis kabátkába bújt, csinos, göndör hajú szőke kis angyal éppen szórakoztatónak találja, hogy eltakarja a szemem apró kis kezecskéivel. Meg is állok, fél kézzel tartva a lábát, így a másikkal máris ütemesen rugdosni kezdheti a vállam, és felnyúlok a jobbommal a pici kis praclijaiig.
- Jól van, tündérkém. Viktor orra fog esni, ha most nem hagyod szépen, hogy lássam, merre is megyünk. Ha meg én elesek, akkor koszos lesz a te szép ruhácskád is a végén, és azt ugye nem akarjuk? Azt ígértük anyunak, hogy ilyen szépen mész haza, mint ahogy elengedett otthonról - mondom neki, a fal mellé lépve, hogy a folyosón az éppen az udvarra igyekvő gyerekeknek ne legyek útban. Flóra el is engedi a szemem, úgy tűnik, elég meggyőző voltam, a következő pillanatban azonban máris a hajamat markolva kapaszkodik.
- Aucs... ez fáj - jajdulok fel kissé drámaiabban a kelleténél. Ám mégiscsak megkopaszt a végén, ha ilyen lelkesen kapaszkodik, és úgy meg hogy néznék ki? Szeretem a hajamat, éppen ilyen hosszúnak, mint amilyen. Voltam már kopasz is, nem hiányzik újra. Ismét megfogom a lábát, legalább nem rugdalózik tovább, inkább kacarászva kapaszkodik a tincseimbe, nem kímélve őket, majd egyszer csak mutogatni kezd lelkesen.
- Néni, néni - magyaráz, miközben én azt próbálom felfedezni, merre is találom a tanári szobát, vagy az óvónénik irodáját, vagy bármit, ahol érdeklődni lehet a felvételi körülményekről, iratkozásról, ilyesmiről, ez a kis sózsák ugyanis lassan éppen ideális korban lesz ahhoz, hogy a nap felében egy szakavatott óvónéni idegeit gyámbássza az anyja vagy az enyéim helyett, és vele egykorú pöttömökkel játsszon.
- Hol néni? - kérdezem felpillantva, mire előre mutat, én meg majdhogynem nekiütközöm a lánynak. Velem egyidős lehet legfeljebb, vagy nálam fiatalabb, és Flórának láthatóan rendkívül tetszik, abból ítélve, hogy elengedi a hajamat, valószínűleg éppen integet neki. - Oh, bocsánat. Üdv. A bölcsiről szeretnék érdeklődni, esetleg meg tudná mondani, kinek tehetem fel a kérdéseimet? - igyekszem máris legalább útbaigazítást kérni tőle.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. január 29. 02:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 5. 19:42 | Link

Everett bácsi *-*

Hiányzott az előkészítő, és ha már úgy adta szabadideje, nem volt rest lesétálni a faluba, hogy benézhessen a régi iskolájába. Nehéz az elszakadás, eleve az előkészítős első napján is bőgve ment be, az anyja alig bírta levakarni a lábáról, szó szerint.
Aztán hamar megszokta, és most megint változás jött, és Bagolyköves lett. Furcsa volt, de nem lehetetlen, mindig is imádta az új dolgokat, rendelkeztek egyfajta varázzsal, amit fel kellett fedezni, és pont ez éltette. Csak elsőre ijesztőek.
Gyorsan múlt az idő, Ramóna is szép méretesre fejlődött, de még közel sem állt meg ebben a folyamatban, tizennyolc éves koráig bőven ráért magasodni.
- Szép napot, Everett bácsi! – köszönt a régi igazgatójának, sugárzó mosollyal, mint mindig, amint belépett az irodájába. Jól esett az ismerős légkör, a maga elragadó, gyermeki hangulatával, szerette az épületet.
Ja, néha őt is elragadta a nosztalgikus hangulat, hiányoztak a szép előkészítős emlékek, mint pl. amikor a barátnőivel a homokozóban alkották a szebbnél szebb várakat a játszótéren, vagy amikor az udvaron fogócskáztak, de aztán később az órákat is nagyon szerette, kivéve az éneket, abból mindig épphogy átment kegyelemből, pocsék az énekhangja. A tesi és a rajz már más tészta, azokért odáig, meg vissza volt, ahhoz képest, hogy egyébként az alvás az egyik hobbija, amit úgy űzött, mint olimpiai bajnokok a saját sportágukat.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 7. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 11. 20:59 | Link



Az udvar után itt folytatódik

Csendben tűröm a megállapítását. Valóban fogytam. Amikor pedig egy karbantartott izomzat kezd hanyatlásnak, az elég csúnya látvány. Most fogyásnak tudják be, később meg elfolyásnak, elernyedésnek fogják. Megesik az ilyesmi.
- Utálom a kávét.
Állapítom meg a nyilvánvalót, amit a családom nem nagyon tud megemészteni, valószínűleg ezért teszik le elém rendre a csészét. Vagy, hogy kínozzanak, mert pontosan tudják, hogy mielőtt elmentem, ittam. Engedem, hogy belém karoljon, nem nagyon van erőm alapjáraton sem ellenkezni, de nem is tenném. Szeretem őt, és bánom, amit mondtam, de ott és akkor jogosnak éreztem, hogy a dühömet kiadjam. Nem volt képes meghallgatni, nem mondhattam el. Haza akartam jönni, velük akartam lenni, átölelni őket, és egy pillanatig nem gondolni arra, hogy miért tehetem meg azt, hogy velük vagyok, hogy nem állhattam volna ott.
- Nem nagyon van mire.
Nem tartom magam jó embernek, vagy életre érdemes embernek. Tényleg elvesztettem magam, volt egy pont, amikor mindennél jobban vágytam arra, hogy ott legyenek mellettem, hogy annak ellenére, hogy elküldöm őket, velem maradjanak. Ennek ellenére egyedül vagyok, egyedül érzem magam. Nem érzem azt, hogy méltó lennék arra, hogy bárki időt töltsön velem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 4. 13:42 | Link

Hannah

Anyu meg Letti ma is sokáig dolgozik, úgyhogy szokás szerint rám hárul a felelősség, hogy hazahozzam az ikreket az előkészítőből. Már hónapok óta ez a rutin, hogy a pénteket leszámítva szinte minden nap az enyém, amikor sokáig van órám, akkor Vikire hárul ez a nemes feladat. Jó lenne, hogy ha már egyedül is haza tudnának menni, hiszen körülbelül egy nyolc perc sétára lakunk a faluban, ehelyett én mehetek 20 percet értük, hozhatom be magamhoz a kastélyba őket. Jó, abban végül is igazuk van, hogy nem kéne otthon hagyni őket egyedül – a macskáknak is jobb ez így, mert állandóan gyomrozzák őket, meg nem képesek még megtanulni, hogy hogyan kell helyesen tartani egy cicát, úgyhogy tényleg jobb, ha csak akkor játszanak a babáimmal, ha van velük egy felnőtt, vagy minimum Riri.
Nem zavartattam magam az átöltözéssel, az iskolai talárom tetejére felkaptam a bélelt köpenyem, a csuklyáját a fejembe húztam és úgy siettem az ikrekért a faluba. Picit ugyan késésben vagyok, de ráérek, mert úgyis vigyáznak rájuk. Még gyorsan beszaladok a cukrászdába egy-egy péksüteményért, mert biztosan azzal fognak majd fogadni, hogy ’mit hoztál?!’, meg amíg rágnak, addig is kevesebbet beszélnek.
Az épületbe lépve rutinosan lefordulok a jobb oldali szárny irányába, egyenesen az elsősök terme felé szelem a folyosót. Az ajtó nyitva áll, már nem sok gyerek várja, hogy hazavigyék.
- ’napot, jöttem a gyerekekért!-
Köszönök az ajtóból Hannahnak, szememmel a két szőkés fejet kutatva a tágas helyiségben.
- Haligali, öltözzetek babák!-
Szólítom meg játékosan a két lurkót. Dóri épp kifestőzik és nem szeretné félbehagyni, Dávid pedig éppen kviddicsezőset játszik egy mini játékseprűn egy barna hajú kisfiúval.
- Dóra, vissza kell mennem a kastélyba, majd ott befejezed. Hallod?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2018. március 10. 12:14 | Link


#ootd


Percenként pillantottam jóformán az órámra, rossz berögzülés, de a legkevésbé sem szeretek semmiből kicsúszni és igyekszem a gyerekeket is erre nevelni. Számukra is hasznos, ha nem tartják őket tovább, vagy kényszerítik maradásra. Amíg a lelkesedésük él, addig kell nyújtózkodni, különben tényleg oda az egész élvezzék a tanulást lehetőség. Ma a történelem óra helyett is környezet volt, így az elsősökkel növényeket és állatokat rajzoltunk, amiket a legjobban szeretnek, majd el kellett mesélniük miért. Mikor ezen túlestünk, megkérdezték, hogy kimehetnek-e szünetben az ügyeletes nénikkel, én pedig bólintottam. Mikor lejárt az idő, akkor összeszedtem a rajzokat, majd a három-négy maradozó diákocskához sétáltam. Az egyikük éppen olvasni próbált, jóval előrébb járt, mint a társai én meg odahajolva hozzá szívesen segítettem neki.
- Ke-res-te… - segítettem ki szótagolva húzva a szón az ujjam, aztán rá mosolyogtam. Megsimogattam a kisfiú fejét, majd hagytam, hogy a képeket nézegetve azt a pár soros szösszenetet próbálgassa. A többiek játszottak vagy színeztek itt bent, én pedig az ablakra függesztve a szemem bámultam kifelé a hóba. Élvezik, pedig hideg, lucskos és egyáltalán nem ruha barát. Azt hiszem kicsit eltávolodtam ezektől én már az évek alatt. Ha már szerencsétleneknek bent kell lenni szombaton, de még csak nem is kis időt, legalább érje meg. Engem se vonzott különösebben az itt lét ténye, de a hosszúhétvégének tudtak örülni. Én úgyis dolgozom meg leginkább otthon leszek, nem is érint igazán. Egy sóhajjal karba fontam a kezem, aztán a tanári asztalnak dőltem a fenekemmel, úgy figyeltem őket elmosolyodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 10. 19:38 | Link

Kyle
pocak

A szokásosnál sokkal korábban indultam el otthonról. Talán a nyárias idő vonzott egy nagyobb sétára, vagy csak nem tudtam ellenállni az erdei gyümölcsös fagyi gondolatára. Nem tudom.
Mire megérkeztem a kapuhoz, a fagyinak már hűlt helye volt, viszont a lábaim már széket kívántak a nemesebbik felem alá. Mostanság könnyebben elfáradok, ráadásul a meleg idő is rátett egy lapáttal. Kezdek eltunyulni, ez nem jó.
Még majdnem a fele hátravan, hát mire odaérünk mi lesz itt?
A tanári még a szokásosnál is üresebb. Persze nem meglepő, még tart az óra. Egyetlen nő ül bent, akit csak látásból ismerek. Odaköszönök neki, és végre leülök a helyemre, az ablak mellé. Nem is igazából az én helyem, mivel én csak hetente egyszer-kétszer járok be, de itt ilyenkor sosem ül senki. Valószínűleg délelőttös az illető, mindenesetre én remekül elhelyezkedem az asztalánál minden alkalommal. Még néhány cuccom is van az egyik fiókban, névsorok, mappák, ilyesmik.
Kihúzom az említett fiókot, és előveszek belőle egy fehér mappát, amiben a tanmenetet írtam össze.
- Labdák, ütők és játékosok - olvasom magamban a mai óra témáját.
Tudtam jól, mikor megkaptam az állást, hogy a gyerekek kevésbé fogják élvezni az elméleti oktatást, mint a gyakorlatit. Őszintén megértem őket, én is szívesebben játszanék és gyakorolnék velük, de féltem elvállalni. Egy jól irányzott gurkó nagy kárt okozhat bennünk, nem akartam kockára tenni a fiam épségét. Mindezek ellenére, a kis lurkók izgatottan figyelnek rám minden alkalommal, úgyhogy egy szavam sem lehet.          
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2018. június 16. 07:43 | Link

Cel

Most éppen művészek leszünk, emellett még mindig él a bájitalkészítési mánia is, mert ahogy az édes gyermekem mondja, a bájitalkészítés is művészet. Imádom, amikor a könyököm alatt mászkáló korosztály kioktat, ilyenkor szívem szerint összecsomagolnám, és odaadnám az apjának, hogy élvezzék egymás társaságát, de aztán mindig rám néz azzal a nagyon kék szemével, és odadugja az orrát a nyakamhoz, és egészen ellágyul, és olyankor nem akarom már odaadni Maxnak, mert ő az én kicsikém. Idáig is eljutottunk, szinte hihetetlen. Oké, ennek a mostani változások is betudhatóak, de akkor is, nagyon komolyan gondolom, és végre úgy érzem magam, hogy kiegyensúlyozott vagyok. Mondjuk milyen lennék ennyi időt töltve Bercivel? Csakis kiegyensúlyozott.
A gondolatra boldog mosoly ül ki az arcomra, ahogy eszembe jut, és kezdem úgy érezni magam, mintha nem lennék normális, és be kell vallanom, eléggé bejön a dolog, így most is, amikor belépek az előkészítő ajtaján kedvesen köszönök a portásnak, aki valószínűleg frászt kap tőlem, mert a múltkor leüvöltöttem a fejét. Jó, kicsit feszült voltam, amiért koraeste a hatévesemet irányba állította és hazaküldte, csak mert kettő perccel később értem ide. Most viszont nem állok le vele vitatkozni, bocsánatot meg amúgy sem fogok kérni, mert nekem volt igazam.
Most még van vissza negyed óra, így a táskámat átvetve a vállamon, hátrahúzom, hogy ne zavarjon, és elsétálok a megfelelő teremhez. Más még nincs ott rajtam kívül, az ajtó viszont nyitva van, így bedugom a fejem egy pillanatra, hogy meglessem, élvezi-e a kölyök az alkotást, de elvan, mint a befőtt, szóval minden remek. A maxiszoknyámat kicsit megemelve ülök le a padra, és veszem elő a nálam lévő könyvet, a Muglisság Műhelymunkáját, hátha tudok belőle valami tananyagot gyártani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. február 2. 18:10 | Link

Az exek
Ardai Tánya × Tanári × délután


Egy apócska test robog végig a kihalt folyosókon, karján egy jókedvű, vigyori babával. Vörös haja ezer felé száll, egyik tincsét Bence szopogatja éppen, az amolyan fix pont, a többi meg csak vándorol, követi a leány gyors, sietős lépéseinek ringását.
Aztán végre megtalálja az ajtót, szabad kezét oda is teszi az íráshoz és fennhangon felolvassa, hogy biztos legyen a dolgában. A tanári, végre végre megtalálta.
Bekönnyezik a szeme és hezitálás nélkül kap a kilincs után, hogy kivágja az ajtót. Beront, körbetekint kutatón, majd felcsillan arca mikor meglátja amit már több mint fél órája keres.
- TÁNYÁ! - kiált fel. Senki más nincs a helyiségben, így csak a felszólított nézhet rá furcsán, ám Luca neki sem ad sok időt, mert oda is lép hozzá és azzal a lendülettel már a kezébe is nyomja a babát.
- Jaj olyan kis sózsák, nem az én kezemre méretezték - rázza meg kezét majd mélyet sóhajt.
- Annyira sokáig kerestelek, így elbújni, úgy örülök, hogy megvagy! - megöleli a nőt örömében, baba ide vagy oda, a vöröske nem tudja vékezni magát ha egyszer érzelmei felszínre törnek.
- Hűű... itt van az asztaloknak neve? - nyílván még az ölelést sem fejezi be, figyelme máris elkalandozik és rohan az asztalokhoz, hogy egyenként felolvassa a kis névtáblákat.
- Stella, Hannah, Emma, Ármin...Ármin? -  megrázza a fejét  - De ez elég halvány színű asztal, meg olyan kis kecses, szerintem női név kéne rá. Mondjuk Odett... Átírhatom Odettre? -  már keresné a tollat mikor meglát egy másik nevet.
- Na ne már, van egy asztal akit úgy hívnak mint téged? Ez kellemetlen, így honnan tudjátok mikor kihez szólnak? - igazán formában van ma is a lány, az, hogy miért jött, már ezer éve elfelejtette, most agya minden részét lefoglalják a nevet viselő asztalok, sőt arról is megfeledkezik épp, hogy Tánya, akihez jött amúgy egy teljességgel utált személy volt az elmúlt x időben és hogy mikor corgiként találkozott fele folyton megmorogta meg nagyon csúnyán nézett rá, amennyire egy corgi, a világ legédesebb pofijú kutyafajtája, durcásan tud nézni, ám Luca tényleg mindent megpróbált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2019. február 26. 07:15 | Link

Hannah


Nagyon szeretek az előkészítőbe járni, hiszen mindig olyan vidám zsivaj fogad itt, mégis, mikor meglátnak, mind illemtudóan köszönnek. Imádom őket, lelkesek, őszinték, nyitottak a világra. Imádom őket, mert ártatlanok. Éppen ezért is fáj most ide jönnöm, szomorú ügyben érkeztem, szinte kiszakadt a szívem, amikor meghallottam a hírt. A temetésen mind a ketten megjelentünk, később azonban csak én tudtam az örökössel beszélni, de nem volt egy hosszú, vagy kellemetlen beszélgetés, eléggé határozottan és gyorsan jutottunk el a lényegre, igazából az ő elképzelései majdnem hogy összecsengtek az enyémekkel, csak az övéi jobbak voltak.
A hivatalba már nem tervezek visszamenni, nem tudom, hogy ez közöttünk meddig fog tartani, de úgy döntöttem, hogy nincs most bent olyan feladat, ami ne várhatna meg. Holnap is van nap. Április után meg ki tudja, hogy mi leszek, polgármester vagy jogász vagy festő. Rokonszakmák. Végül is, azt hiszem, minden vagyok, csak kétségbeesett nem. Így hát, túllendülve a problémán intézem a mindennapjaimat. Most például aktatáskámat a balomban tartva, jobb kezemmel kopogok az igazgató ajtaján, abban a percben, amit megbeszéltünk, és az engedély megadása után belépek.
- Szia. Hihetetlen, hogy meghallottad a kopogásom ebben a hangzavarban.
Biztos van valami hetedik érzékük erre, hogy valaki kopogtat az ajtón. A tanáriba is simán bejutottam, most ide is. Hihetetlen. Gyorsan leveszem a kabátom, és helyet foglalok a nővel szemben.
- Beszéltünk az alapítványról meg az iskoláról. Több opció is felmerült, hogy mi legyen. Az biztos, hogy államosítani nem szeretnék, ami jó hír nekünk, hiszen továbbra is magánkézben marad.
Nem hiszek valahogy az állami dolgokban, ami eléggé ironikus így, hogy a kevés teljesen mágusok lakta falu egyik vezetői tisztségét töltöm be. Viszont mindig örömmel töltött el, hogy ha azt vesszük, akkor a miénk, és nem az övék.
- Az alapítvány gondozását azonban szeretné, ha olyan látná el, aki benne van az iskola életében, és én azt mondtam, hogy erre te vagy a legalkalmasabb személy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. március 24. 17:36 | Link

Vörös néni
tanteremből kifelé // délután


Tudtátok, hogy a hippogriffek igazából tök félelmetesek? Pánt leszámítva természetesen. Most mesélt róla az egyik tanítónéni töri órán, hogy miket csináltak a varázslóháború alatt.
Léda teljesen elhűlve, Pánt magához szorítva sétált a folyosón ki a cókmókjaihoz. Ez volt az utolsó órájuk, de ő még fejben ott volt a csatatéren meg a hippogriff karmai között. A többiek már régen kirohantak, vagy a bentlakók vissza a hálótermeikbe vagy ki az udvarra játszani. Ő meg. Hát ő meg egyedül totyogott végig kongó folyosón, miközben a kongó folyosó a Kongói esőerdők is lehettek volna.
Nem csoda hát, hogy felsikkantott, mikor közveten mellőle valami csattanásszerűség volt. Még jó, hogy nem egy átok! Pánt még jobban magához szorítva tett két lépést hátra. Még levegőt sem mert venni. Olyan volt, mint mikor először találkozott a baltás bácsi Jackkel. Akkor is lassan közelítette meg úgy, mint most a szekrényt.
- Jól van, Pán te elintézed, ha egy mumus az, oké? - suttogta a plüssállat fülébe, majd nagy levegőt vett és szélesre tárta az ajtót, miközben rá akart kiabálni a szörnyetegre. De az a szörnyeteg egy csupa haj valami volt a szekrény aljában. Igazából ha a vörös tincsek mögé próbált nézni, talán még meg is látta volna a nénit, aki mögötte rejtőzött. Nem volt elég neki a szekrény, még egy nagy adag hajat is előrebocsátott, hogy tutira eltűnjön. Vagy meglepjen valakit. Mint például Lédát.
- Mit csinálsz ott?
Utoljára módosította:Egervári Léda, 2019. március 24. 17:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Léda
KARANTÉN


Egérke
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 329
Írta: 2019. április 22. 21:20 | Link

Tánya néni
tanári szoba // délután


 A krokodilkönnyek csípték az arcát is, miközben magát átölelve csoszogott a Nagy Ajtó felé, ami mögül a felnőttek szoktak kijönni. Nem kopogott, pedig Anya úgy tanította, hogy kopogni kell, mielőtt bemegy valahova. Most nem számított. Most semmi nem számított.
 Az asztalokkal körbevett teremben már senki nem volt, aki segíthetett volna neki. Első pillantásra. Aztán megmozdult az a szőke fej valahol hátul a polcok előtt, ő pedig hangosan zokogva indult el felé. Tánya néni volt, ha más nem, hát legalább ő fog tudni segíteni.
 Szavak nélkül állt meg az asztal előtt, miközben jobbjával és baljával is az arcát törölgette. Ő már nagy lány, nem szabadna sírnia.
 Nagyokat hüppögött, miközben próbálta visszatartani a könnyeit, amik továbbra is széles patakokként csordogáltak az arcán.
 - Nem tudom, hol van. - Újabb sírás hullám tört rá. Zalánnak is nemsokára jönnie kellett, na de még órák kérdése volt, addig pedig nem várhatott a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Riley Hope Wayne
INAKTÍV


Little AJ
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2019. április 24. 18:07 | Link

Daliah

Uuuuuuuuuuuuuuutálom a matekot. Sok szám, felesleges képlet és ajj… Arról nem volt szó, hogy ilyesmit is tanulnom kell majd. Ha majd végre járhatok a Bagolykőbe, akkor tuti biztos, hogy a Számtant nem veszem fel. Fúj számok, nem. Undi az összes. De hát nem volt mit tennem, ameddig nem végeztem a házimmal, addig muszáj volt a tanteremben bajlódnom vele. Mivel már így is sok volt a számlámon és nem szerettem volna, ha Apunak be kell jönnie, így vettem a fáradságot és jól viselkedtem. Nagyon nagy erőfeszítésembe telt, mert hát… csak. Nem tudok én megülni olyan könnyen a hátsómon, ezért is szoktam sűrűn Hannus néni irodájában kikötni. Hmm… Úgy is olyan sűrűn vagyok ott, mi lenne, ha egy picikét a saját ízlésemre formálnám? Vigyorogva csaptam össze a házimat és pakoltam a táskámba a könyveket, majd vittem is az említett tárgyat a szekrényembe. Ott jó helyen lesz, ameddig kifestem Hannus néni irodáját. Ha nem az egészet, legalább egy kis részét… már csak festéket kellett szereznem. Talán az egyel alattunk lévő évfolyam osztályában akad némi belőle, de azt hiszem nagyobb mennyiségűt nem fogok találni. Na mindegy is, akkor csak az asztalát fogom kifesteni, vagy valami szépet pingálni rá. Mosolyogva szaladtam is végig a folyosón az említett terem felé, s mikor odaértem az ajtóhoz, óvatosan nyomtam le a kilincset. Az ajtó halk nyikorgással tárult fel, a kis rés pedig pont elég volt ahhoz, hogy bedugjam rajta a fejemet. Körbekukucskáltam, és mivel senki nem volt bent, már mentem is a szertárukhoz, kifosztani a festékeiket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2019. november 6. 14:48 | Link


- október 29., Gyere, nézz.  -
#ootd


- Schwarz - javítom ki másodjára is a hozzám betért férfit. Fiút. Kicsit kétkedve nézek rá azóta, hogy közölte mennyi idős, közben pedig szemem sem rebbent az infóra elsőre, elég megnézni kik mellett edződtem. Már ami a külsejét illeti. Azon inkább megütköztem, hogy elém került, de ha már van egy közös ismerős... köszi Keve, jössz egy párral.
- Keve arról már felvilágosított, hogy nem olyan régen kezdtél az illúziómágiának, meg hogy szeretsz informálódni szabadidődben - szögeztem le, hogy a körítést elkerüljük mielőtt belevágna. Elég rosszul tudom olykor tolerálni mindezt, de végül csak sóhajtottam és a folyosón megvártam még elhalad mellettünk az óvodás csoport. Rá is mosolyogtam pár picúrra, hogy aztán utánuk is forduljak, várva, hogy András is kövessen. Alapvetően nem sok időm van, annyi minden készül, az esküvő körül is van munka, új kollekciók mutatódnak be velem és az iskola is egyre élettel telibb. A létszám több, mint 30 fővel emelkedett, ami azért plusz embereket is igényelne. Ezt előteremteni pedig nem kettő perc.
- Azt hiszem a legegyszerűbb a gyerekeknél kezdened, amúgy is szórakoztatóipar, igaz? Na, gyere - intettem is a fejemmel az előző testbeszéd mellé, majd benyitottam a csoportszobába és a pedagógustól át is vettem az óraadó szerepét. Nos, legyen mély víz.
- Sziasztok, hogy vagytok? - kérdeztem rá, majd egyből elkezdett két kislány csilingelő hangon, egymás szavába vágva. Az egyik kapott egy könyvet, amiről mesél éppen, de nem hozhatta magával. A másikuk a kedvenc plüssét hiányolta. Én pedig csak félszeg mosollyal az asztal mögé lépve leültem, majd Andrásra néztem, de a gyerekek felé beszéltem.
- Mi lenne, ha mégis itt lehetnének a teremben?
Utoljára módosította:Hannah Schwarz, 2019. november 6. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2019. november 24. 17:17 | Link

Majus

Már éppen indulásra készen léptem ki a tanáriból, amikor jött a hír, hogy a Bojarski lányok bizony csak később lesznek elvíve, mert a szülőknek egyszerre jött közbe valami. Egy pillanatig sem morogtam, sőt, örültem is neki, hogy kicsit még elfoglalhatom magam, így pillanatok alatt öltöztem át, hogy megfelelő ruhába menjek be hozzájuk. Szeretem Klara-t, mert az elevensége magamra emlékeztet, én is hasonló kis sajtkukac voltam, és még nyelvet is tanulok, mert olykor az angol és magyar mellett megjelenő lengyellel bizony elég szép fejtörést tud okozni.
Ania hozzá képest csendes, de szerencsére, ahogy mondani szokás, benne van a buliban, így amíg várunk, kastélyt építünk, mint a hárman koronában, varázspálcával, elvégre hát hercegnők vagyunk, akiknek mágikus képességük van. Szóval áll a kastélyunk, és mi éppen benne ülünk egy körben, és hallgatjuk a nagyobbik lánykát, hogy pontosan milyen is az a világ, ahol mi, uralkodunk. Rengeteg dolgunk van, például a világot sem osztottuk fel.
Viszont férjhez csak olyan emberhez mehetünk, mint az apukája, mert ő bátor, és nagyon jó az ölelése. Én persze bólogatok, mint egy kisangyal, hagyom, hogy ő diktáljon, de azért mindenki megnyugodhat, mert én nem fogok az ő apukájához férjhez menni, még csak a fejemben sem fordult meg, hiszen olyan szép a családjuk. Meg aztán az olyan dolgok, mint a férjhez menetel egyelőre még nagyon messze állnak tőlem, főleg, miután nincs is kihez férjhez mennem, és mivel kettőből kettő sikertelen kapcsolat, ezért úgy döntöttem, hogy nem is nagyon kísérleteznék most ezzel a történettel. Viszont elméleti hercegnő létemben jegyzem a dolgot.
- Fogadom, hogy csakis olyan herceghez megyek feleségül, aki bátor és nagyon jó az ölelése.
Ezek után pedig rá kell térnünk a közlekedésre, mert a seprű és a sárkány nem eléggé hercegnős, nekünk unikornisok kellenek. Elég költséges egy hercegnő élete az már biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1993
Írta: 2020. március 31. 22:10 | Link

Tánya

A nagyságnak bizony ára van, ezt ismételten tapasztalhattam a saját bőrömön. Le kellett mondanom arról, hogy a kapcsolatom Tányával magasabb szintre lépjen, a családi tanács a meggyőzőnek gondolt érveim ellenére is nemet mondott. Reménykedtem, hogy nem így lesz, de egyre inkább valószínűnek tűnt, hogy kénytelen leszek érdekházasságot kötni valaki mással, akit úgy jelölnek ki a számomra, ha valaha akarok törvényes utódokat nemzeni. Gyengeséget viszont nem mutathattam még ebben a nehéz helyzetben sem, úgyhogy összeszedtem minden erőmet, hogy Tányával is közöljem a hírt. Az előkészítőben kerestem fel, tudtam, hogy ilyenkor ő szokott utoljára végezni, úgyhogy várhatóan egyedül lesz. Úgy éreztem, egy semleges helyszínen könnyebben meg tudom tenni a bejelentést, hogy ennyi. Kopogás után benyitottam.
- Nemet mondtak. Vége. - csupán ennyit mondtam, és lesütöttem a szemeimet. Én, Várffy-Zoller Róbert Nagyúr magatehetetlenül álltam a ajtóban. Az egyszerű halandók nap mint nap átélik ezt, de nekem szokatlan volt az érzés. Düh és szomorúság kavargott bennem. Persze a se veled, se nélküled kapcsolatot folytathattuk volna, de mindketten többre vágytunk. Mindent vagy semmit. Köztes út számunkra azt hiszem már nem létezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. április 13. 16:06 | Link

Barnabás


Száguldoztak a gondolatai, mintha egy nehéz matematikai egyenletet akarna megoldani. Kereste a buktatókat az elméletben, hogy lehet több mint tíz évig hazudni. Nem is beszélve a rejtőzködésről. Minél többet agyalt rajta, annál világosabb lett minden. Éjszaka se tudta lehunyni a szemét miatta. Szerencsére Léda igen. Amint befektette az ágyába, még a mese végére se ért, már aludt is a pici lány. Ő pedig csak nézte, és azon gondolkodott hogy lehet ezt megoldani. Nem maradhat vele az akadémián.
Végül az asztalnál érte az álom valamikor hajnalban, és sikeresen el is késtek miatta az előkészítőből. És ennek hozományaként ő is már a második körös edzésre ért be. Nap közben csak félig volt jelen, aztán amit lehetett már le is lépett. Támadt egy ötlete. Egy jófajta, és olyannyira reménykedett benne, hogy át se gondolta talán rendesen.
Délutánra ért oda az előkészítőbe, amikor a gyerekek az udvaron futkároztak már. Ahogy a folyosón sétált, elolvasta a kis táblákat az ajtókon. Kár, hogy elfelejtette már merre van az igazgatói iroda, most igazán jól jött volna neki.
Gondterhelt arca átsiklott egyik falról a másikra, mígnem egy ember lépteit hallotta meg közeledni. Remélte, hogy nem egy gyerekhez tartoznak, bár ha így lett volna se állítja őt meg benne, hogy rákérdezzen a helyes irányra. A pici lurkók is tudhatták merre találja Neffry Ezrát, nem volt számukra olyan ismeretlen az előkészítő épülete.
Azonban ahogy a sarokra ért, egy ismerős ember nézett vissza rá. Kissé megkönnyebbült, hiszen a férfi eddig is nagyon nagy segítség volt Zalánnak. Elmondta neki, ha bármi baj lenne Lédával, vagy mikor régebben nehezebben ment neki a beilleszkedés. Figyelt a gyerekekre, és ez mindennél többet jelentett.
- Barnabás, hello - ment oda hozzá, és azonnal nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjanak üdvözlésképpen. - Megtudnád mondani merre találom a vezetőségi irodákat? Sürgősen kell beszélnem Ezrával vagy Bencével. - Ha a gyors, lényegre törő kérdés nem keltett gyanút a férfiban, hogy valami nagyon nincs rendben, akkor Zalán arca biztosan elárulta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. augusztus 13. 14:21 | Link

Niadra
első előkészítős séta Nathie-val - ruha

- Amúgy kösz a tippet a sonkával, anyud imádta – vigyorgok Natie-ra, miközben előttem ugrándozva sétálunk az előkészítő felé. Hát egyelőre azt beszéltük meg, hogy Nadia nem mondja még el a lányának, hogy él az apja és itt van, csak néha találkozgassunk és ismerkedjünk. Belementem, mert szerintem sem kéne túl nagy sokkot okozni szegénynek, mert belőle kinézem, hogy azt követelné, hogy házasodjunk össze azonnal. – Tudtam! A matricákat meg köszi, Zétény bácsi – vigyorog, mint a tejbetök, fagyival a kezében. Tudom, nem kéne egyből kényeztetni, de hát elég akaratos a kiscsaj, és így le tudtam rázni a hisztijét, amíg odaérünk az előkészítőhöz.
- Bácsi a füled mögött a kispolc, Natie néni - nyújtok nyelvet, amire vadul vihogni kezd, és összekeni a száját a fagyival. – Ó, most ennyivel kevesebb – biggyeszti le az ajkait hirtelen, de aztán elvigyorodik. – Nem vagyok néni, de ha még egyszer ezt mondod, megmondalak anyunak – fenyegetőzik, én meg csak vigyorgok rá. – Oké, de akkor többet nem hozhatlak el – vonok vállat látszólagos nemtörődömséggel, és akkor én is megkapom a bosszús nyelvnyújtásomat. Az is, hogy én hozom, egy véletlennek köszönhető. A mama nem ért rá, nincs otthon, Nadia pedig ma korán ment a suliba, így kapóra jöttem, és ismerkedhetek a kis piszokkal. Imádom amúgy, szerintem minden fiút bokán rúg, aki csúnyán néz csak rá.
- És ki tanít téged Natie? Szereted? – kérdezem, hogy egy kicsit képbe legyek. Egy kis szünet jön, mert a lányom éppen nagy harcba van a fagyigombócokkal, a nyelvével vív harcot ellenük és nyerésre áll. – Sarah néni, nagyon szeretem! Bemutassalak neki? – néz rám furán, gőzöm sincs, hogy mi jár a kis fejébe. – Mondjuk szerintem anyu sokkal szebb nála – mondja végül, én meg egy kicsit piszkálni akarom az édes lányomat, hogy mire is akart ezzel kilyukadni. – Azért megnézem, de anyukád tényleg nagyon csinos – ezzel mondtam is valamit, meg nem is, és láthatóan nem annyira tetszik neki a válasz. A fagyi végül megadja magát, épp akkor, amikor megérkezünk az előkészítőhöz.
- Letörölgetem, oké? Kapnék a fejemre, ha visszajutna az infó, hogy fagyiztatlak – mondom neki, és előveszek egy zsepit és letörölgetem róla a fagyit. Szerencsére alig marad rajta, azt vízzel kéne, de már nem érünk rá. Végül benyitok és Natie kitépi a kezemből magát és rohanni kezd a terme felé.
- Sarah néni, Sarah néni megjöttem! - nyit be és már megy is, pedig biztosan cipőt kéne váltania, meg ilyenek. Nálam van a kis zsákja, amit összekészített neki Nadia, szóval kénytelen vagyok megnézni Sarah nénit, aki szép nő lehet.
- Helló, itt a kislány cucca, hová tehetem? - köszönök a háttal álló Sarah felé, aki éppen Natie-val beszélget. Hátulról jó, maradjunk annyiban.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. augusztus 20. 11:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2020. október 28. 20:23 | Link

Belián
Kinézetem | Pofim


Nem, nem és nem. Eszemben sincs minden egyes nap ezzel a kinézettel domborítani, azonban ma van itt az első napom, szóval úgy kell kinéznem, mint egy felnőtt. Kicsit uncsi, de azért egyszer nyolc órát kibír az ember. Ez a ruha szerintem soha életemben nem volt rajtam, és olyan életidegen, hogy Denis konkrétan kiröhögött. Szerintem még most is nevet, pedig megcsapkodtam miatta. De ma nekem úgy kell jól kinéznem, hogy a melleim nem játszanak főszerepet. Kihívás kihívás hátán!
De nem aggódom, mert most úgyis olyanokkal foglalkozunk, hogy szerződést kötünk, beszélek az igazgatósággal, megismerkedem a helyettessel is, bemutatnak a kicsikéimnek, megkapom az asztalom, meg ilyenek. Késve jöttem, mert nem volt könnyű elintézni a papírokat, így nem voltam itt az össznépi banzájon meg nem is tud velem annyira foglalkozni a vezetőség. De nem aggódom, mert dolgoztam én már itt pár évet diákkoromban, szóval nagyon könnyen elnavigálom magam. Ők kaptak egy talpraesett tanárkezdeményt, nekem meg helyzeti előnyöm meg nagy szám van, így nem nagyon kell félniük azon, hogy elveszett bárányként álldogálok majd a sarokban, amíg meg nem szán valaki.
A bemutatás után azonban nem zavarom a rendet, holnap majd lesz idejük kifaggatni mindenről, most azonban még be kell rendezkednem az asztalomnál. Nagyon komolyan készültem a mai napra, ugyanis hoztam egy jegyzetfüzetet, hat tollat és egy kaktuszt, de mint tudjuk, majd év közben alakul ez most. Belépve az ajtón egyetlen példánnyal találom szembe magam, és ha még nem hallott róla, hogy visszatértem, akkor azt hiszem, ez most igazán nagy meglepetés lesz neki. A hajamat hátra vetve, lendületesen sétálok felé és állok meg előtte.
- Helvey úr, azt mondták, ön tud segíteni. Az asztalomat keresem.
Ártatlan bambiként pislogok le rá a műpilláimat rebegtetve, mintha annyira ártatlan lennék, mint amennyire nem vagyok. Hogy örül-e nekem. Bah, fene se tudja, de azért remélem, nem utál nagyon. Denisnek fontos, nekem meg Denis fontos. Nem nagyon tudtunk kapcsolatot kialakítani, de most úgy néz ki, elég sok időnk lesz együtt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 806
Összes hsz: 1174
Írta: 2021. január 23. 19:16 | Link

Keserű Mátyás Flórián


Minden kezdet nehéz, mondják. Nem könnyű elengedned annak a kezét, akit a szíved alatt hordtál kilenc hónapon át, akinek az ágya mellett virrasztottál azt kívánva, hogy ne legyen baja. Azért könyörögve magadban, hogy másnap ébredjen fel. Hassanak a bűbájok és bájitalok, amikkel korareggel kezelni fogják. Elektra az első sokk után erőt vett akkor magán és kitartott. Imolán segítettek a szakavatott gyógyítók. Egészségesnek tekinthető. Mégsem érezte úgy hősnőnk, hogy el tudna válni tőle, azonban egyre jobban azt látja, hogy csemetéjének szüksége van korabeli társaságra. Koravén kissé, aminek oka abban keresendő, hogy csak felnőttek közt cseperedett mindezidáig. Viszont most, hogy néhány napja betöltötte negyedik életévét, talán eljött az ideje, hogy az előkészítőbe való beíratását anyja fontolóra vegye. Ezért is jött el ma ide, az intézménybe. Körül szeretett volna nézni és annak vezetőjével beszélni, mivel gyermeke speciális nevelési igényűnek tekinthető. Korát túlhaladó értelmi képességekkel rendelkezik, ám fizikálisan törékenyebb. Emellett sajnos eddig varázserő jelenétére nem utalt nála semmi. Míg alig három évesen elhunyt kisfia épp nem sokkal halála előtt már odaigézte magához kedvenc alvókáját, addig Imola effélét soha nem tett. Megeshet, hogy kvibli. A családjukban nem ő volna az egyetlen. Az is lehet, hogy csak későn érő az állapota miatt. Sok oka lehet, hogy még nem csillant meg benne a mágia. Minden esetre jobb ezeket az előkészítő vezetőjével megvitatnia. Keserű úr irodájának ajtaján röviden kopogtat tehát, s vár türelemmel a bebocsátásra. Haja laza fonatban, kabátja alatt grafitszürke garbó és világoskék farmer, hozzá térd alá érő fekete csizma. Átlagos öltözet egy átlagos anyának. Ebben a státuszban érkezett. Táskájában iratokkal és leletekkel felvértezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4928
Írta: 2021. április 5. 11:03 | Link

average day or not?, mood


Az órarendje szerint bőven van még ideje a következő óráig, a Bagolykőben pedig ma nem tart semmit sem, oda majd csak az óratervezetet kell átnéznie, amit Darcy adott neki. Hihetetlen fordulatot vett minden, akkor, amikor azt hitte, törése miatt semmi sem fog mozdulni, megreked és örökké csak csukott szemmel fog botorkálni a sötétben. És mégsem, mert miután hazaért, elkerült minden olyat, amely egy pillanatig is kizökkentette volna a nyugalmából és megtörtént, vitte az ár és most az egyszer, nem fuldoklott benne. Immár nem tanulni jár vissza a máguspalánták közé és ahogy tavaly itt, most úgy ott kapott esélyt, bizonyítani. Nem cseszheti el, ha már majdnem sikerült. Volt házvezetőjével így is kínos volt a találka, nem saját dolga eldönteni, hogy Mátyás megértette vagy csak úgy tett, miért tűnt el minden szó nélkül. Talán Iza mesélt neki, talán nem, ezután a találkozás után eldöntötte, nem turkál a múltban. Ott hagy mindent és mindenkit, ahol maradt.
A tanáriba nem mert bemenni, a harmadikosok úgyis testnevelés órára mentek, így abban a teremben maradt, miután végzett az órával, az asztaltól felállva szedi össze cuccait, a naplót, amit le is kellene adni. Eszébe jut, hogy ilyen alkalmakkor, amikor magányosan itt hagyták ezt a csodás példányt, mi szépeket alkottak bele. Persze, lebuktak, de attól még élmény volt, amikor először írt bele bármit, még zavarba is jött, hogy neki ezt most tényleg szabad-e. Hóna alá csapja, táskája lóg az oldalán, totál új, kint szerezte, rajta az Ezeréves Sólyommal, mert tökre érett felnőtt ő. De legalább a gyerekek is felismerik és értékelik, nem akar csatos bőrt, mint ami legtöbb tanárának volt.
A folyosón haladva, könyvekkel meg a naplóval a kezében ballag ráérősen. Kifelé tart, vagyis előbb majd a tanári, elbambul a falakat borító húsvéti dekoráción. Aztán csak azt érzi, hogy lába kicsúszik alóla. Egy apró káromkodással botorkál előre, koccanva valakinek, mikor végül is, a falnak dőlve képes megállni. Szusszanva néz előbb le, meg a cipőfűző az, amire rálépett, majd arra, akibe belement. Kérdés nélkül fogja, és a naplót, mindent a kezébe nyom.
- Fogd meg kérlek, köszi - guggol le, majd már módszeresen köti is befele a cipőfűzőt, innen pillant fel a srácra. - Bocsi, bamba vagyok. Nem törtelek össze? - már ha egy koccanással lehet, de na, ez is valami. Felállva nyúl a cuccaiért végül.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2021. április 5. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Negyedikes diák


A legkisebb Podlovics
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 111
Írta: 2021. május 25. 22:33 | Link

Bátyus
Mit keresel itt? - A tanári előtt

Az év éppen csak elkezdődött de Lenke azonban már végig ült egy hosszú büntetést a tanulószobán - mégpedig Denis Brightmore figyelő szemei előtt. A büntetés ellenére a következő órán sem sikerült nyugton maradnia, mindössze jobban figyelt arra, hogy tanára nem vegye észre, mikor levelét Hanna padjára csúsztatta. Még ha Brightmore észre is vette a levelezést, egyelőre nem szólt érte, így Lenke sikeresnek könyvelte el a napot. Arra azonban nem volt kíváncsi, hogy szüleitől mit kap majd, ha tudomást szereznek a büntetésről. Édesanyja igazán csalódott képet tudott vágni, ha a lány valami helytelent csinált, az a nézés pedig bármilyen büntetésnél kellemetlenebb volt Lenke számára.
Utolsó órájának éppen vége lett, így még termükben ücsörögtek barátnőjével, és próbálták megfejteni az élet nagy kérdéseit. Pontosabban csak a magyar nyelvtanét. A kinyitott könyv, füzet és tollak hevertek előttük, miknek segítségével a nyelvtan házi feladatot próbálták kibogarászni. Az igék és főnevek fölött szenvedtek, és azt kívánták, bár el tűnne az egész, úgy ahogy van.
Valahogy azonban mégis sikerült befejezniük a feladatot, és a hosszú nap után kifáradva indulhattak ki a teremből. Hanna hazafele indult, a faluban, míg Lenke a szobáját vette irányba. A tanári előtt haladt el, s bár nem volt félnivalója, ösztönösen összébb húzta magát, ahogy elsétált az ajtó előtt. Szemei közben az ajtóra tapadtak, hiszen abban reménykedett, hogy nem jön ki onnan senki. Csak arra nem figyelt, hogy valaki áll az ajtó mellett. Egyenesen nekiment a háttal álló férfinak, akinek alig ért a válláig. Hangosan bosszankodni nem mert, ugyanis fogalma sem volt, kinek ment neki pontosan. Míg az illető meg nem fordult, addig rá sem jöhetett, hogy valójában bátyja az, akibe beleütközött.
Utoljára módosította:Podlovics Yulia Lenke, 2021. május 25. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4928
Írta: 2021. július 15. 20:42 | Link

az aprónépek között falatozva. átlagos munkanap


Amikor dolgozik, nincs vele semmi más, semmi rossz. Kint hagyja az ajtó előtt, mint valami cipőt és idebent már csak mosolyog. A kicsit előbb megérzik a rosszat, a rossz kedvet, a változást. Tőle is kérdezték már, mikor Hold után jött, hogy mi a baja, vagy amikor nem tudta kiűzni a szeméből a szomorúságot. Aranyos kérdések ezek, főleg olyanoktól, akik alig érnek a térde fölé szinte, pedig ő sem a legmagasabb a világon. Nehéz kérdések, amiért inkább megéri tartani magát. Aztán elmaradt a dolog, elcsendesült és arra koncentrál, ami éppen az adott pillanatban él. Vagy épp a munka. Bár talán sokan azt mondják, hogy a tanítást nem is igazi, mert nincs benne izzadás és lapátolás, de ezekkel nem törődik. Az az ő véleményük, az interneten veszekednek ezeken eleget, nincs ideje ilyenekbe bonyolódni. Bár erre talán igencsak sok tanári ambícióval megáldott ember él, mint lakótársa, akitől mondjuk ez igencsak meglepő lépés volt, de hát, mindenki okozhat ilyen pillanatokat. Hely, alkalom bőven akad arra, hogy bárki meglelje a neki való helyet. A kicsikkel más, itt inkább abból merít, amit annak idején ő is kapott, mert a mágikus részeket nem ő viszi, több türelem is kell, hiszen nem minden gyerek egyforma. Nála is van olyan, aki lassabb, vagy aki előrébb halad és unatkozik órákon. Nekik mindig kitalál valamit, múltkor számösszekötős lapot adott nekik meg színes ceruzákat, míg az elmaradt kisdiákkal behozták a lemaradást. Lehet nem éppen a legprofesszionálisabb, de élhető.
A mai nap egész nyugalmas, jól haladtak. Most lesz egy hosszabb szünete, amelybe minden is belefér, még egy jó, kiadós… alvás is, ha akarná. De helyette elkapta pár szóra Alekszejt, ha már itt volt éppen és idő van rá. A másiknak sietősebb volt, így majd később folytatják az értekezést, miszerint megint elmenne egy olyan estre, ahol slam poetry van, csak éppen nem rúgna be annyira. Khm. Majd később. Int hát és engedi útjára, ő pedig a terem felé tart. Most a diáksereg is szüneten van, a jó időt kihasználva zsibog az udvar és nem is ügyeletes, így van ideje magára. Táskájából halász elő egy szendvicset és felülve az asztalra, már hozzá is lát. Sonkával teli, a foga alatt ropog az uborka és a saláta, lábát is lóbálja mellé, mintha diák lenne, nem pedig tanár. Kicsit kiélvezi a csendet, mielőtt visszatér a tananyaghoz, meg úgy mindenhez. Egy jó kávé, az lesz a következő állomás aztán kimegy a messzibe egy bagóra, egészségügyi séta címen. Még bőven van ideje rá. Elbambul a teremben kipakolt térképen és nézi, mintha azt keresné, hova vigye a legközelebbi útja. Észre se veszi, hogy társasága is akad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Negyedikes diák


Erdőelvei bikfic
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 124
Írta: 2021. július 20. 19:56 | Link

Milán
Not One Of Us




A hangos zsivaj már magában sokszor megőrjítette Gertiet. A sok üvöltözés, amelyet a szünetekben a társai lezavartak általában olyannyira kikészítette, hogy csak a helyén ülve, befogott fülekkel várta, hogy vége legyen. Na ez most nem egy olyan pillanat volt. Itt életek forogtak kockán, és ő ezt nem hagyhatta.
- Engüdd el! - kiabálta ő maga is akaratosan, de az egyik fiú a vállánál fogva lökte arrébb. A földre huppant, és még rá is léptek az egyik ujjára. Erre persze csak még inkább dühbe jött a picur.
Lendületből állt fel, és ugrott a másik hátára mint egy kis majom. Az osztálytársai már így is különcnek tartották, de ez a viselkedésmód még nekik is új volt. Olyannyira, hogy előre nyúló kezével majdhogynem megkaparintotta már a műanyag palackot.
- Szállj le rólam Maugli! - kiáltotta vissza a srác, és átdobta társának az üveget. Erre Gertrúdból egy sikoltás szakadt ki, és leereszkedve a földre szaladt át a másikhoz, de az csak nevetve visszadobta a tárgyat.
- Hát nüm látjátok hogy szenved? - sikkantotta újra, ahogy megállt a két gyerek között félúton. Tökéletesen érezte, hogy mennyire kevés oxigén fér el abban a kicsi üvegben, és azt is, hogy mennyire fáj, ahogy annak falához vetődik az élőlény minden egyes dobásnál.
- Kérlük - gyűltek könnyek a kislány szemébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

To All The Children Raised by Wolves
Virginia Mayfair
INAKTÍV


Mesemondó naivitás :3
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 81
Írta: 2021. november 27. 08:36 | Link

Barnabás


Láttál már bontógolyót házba csapódni? Vagy Flash-t sorzatban, filmben? Ha igen, akkor pontosan elképzelheted azt a jelenetet, amiben én nulláról százra gyorsulva, egyetlen másodperc alatt vetődtem be a csoportszoba közepére és kaptam el Vargha Benit, hogy aztán ahelyett, hogy a mondatot be tudja fejezni, nevetésbe törjön ki, ezzel felsértve a könyökömet, de megmentve rengeteg ártatlan lelket. Ezen a délutánon ugyanis összevont csoport volt már, de még így is a legtöbben a kicsik voltak. Nálam sok olyan szülő van, aki most tért vissza a munkahelyére, a másik fél pedig, ha van, mert ez sem mindenhol igaz, akkor eleve sokáig dolgozik, hogy még több bevételük legyen. Lényeg a lényeg, hogy ezen a délutánon, mikor jócskán voltak még körülöttük, Vargha Beni ajkai elnyúltak, és a mondat úgy kezdődött, hogy "Szerintetek idén is Keserű bácsi lesz a..." majd nevetés.
Volt erről szó pár nappal korábban az értekezleten, hogy próbáljuk meg a gyerekkort minél jobban megőrizni, mert a Mikulás és Jézuska kérdés ebben az időszakban a legproblémásabb. Az én kicsikéimnek meg van elég bajuk azzal, hogy nem a szüleikkel vannak a nap nagy részében, szóval nem kell az extra dráma. De Beni megértette, hogy mi volt a baj, én meg a lehető leggyorsabban megelőztem a problémát, így alakult hát, hogy a Mikulásunk nem az igazgató lett, és biztonsági szempontból még csak nem is a helyettese, hanem egy külsős, aki nyilván nem ezzel a szándékkal érkezett meg a gyerekért.
- Jól áll magának ez a piros pocakos megjelenés, ha majd nagypapa lesz, akkor egészen nyugodtan ihatja a sört.
Az ad olyan szép ívet a férfiak hasának, szóval egészen nyugodtan lehet ezt művelni, na nem mintha én arra hajtanák bárkit is, hogy itt nekiálljon alkoholizálni, mert persze olyan problémát is felvetettek az értekezleten, hogy van egy-két apuka, akikre jobban oda kellene figyelni, ez remek.
- A zsákot összekészítettem, minden csomagon rajta van a kicsi neve. Esetleg az kérhetem, hogy kérdezze meg, mit kérnek karácsonyra? Ott leszek a közelében, és jegyzetelek majd, persze nem feltűnően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihálovics Iván
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2021. december 26. 12:25 | Link

Rothstein kisasszony


Légy, ami lenni akarsz. A feleségem mindig ezekkel a szavakkal biztatott engem, és azon a rövid életszakaszon is, melyben a kislányunk édesanyja lehetett fizikailag is. Zsini pedig, bár édesanyját nem ismeri, szavait nem hallhatta, mégis minden egyes nap az, ami lenni akar. Ma például halmozottan zöld tündér. Legalábbis erről uralkodik a tavalyi farsangról megmaradt, de még ki nem nőtt, több rétegű, fényes anyagú szoknya is, mely úgy öleli körül, mint egy virág. Ehhez persze zöld, ujjatlan pólót választott, zöld kardigánt, aminek a gombjai barnák, barna harisnyát zöld levélmintával, és zöld csizmát. Igazi nő, rengeteg csizmája van, olyan sok, hogy az ember azt hihetné, nem is gyerek, csak nem nőtt nagyra. De gyerek, határozottan az.
- Hol van Ubulka? - Mivel egész hadsereget hozunk magunkkal, noha már elsős a gyerek, fontos, hogy hazafelé is megnézzük, mindenki megvan-e. Így esik meg az, hogy Ubulka sorsáról is tudomást szerzek, ő ugyanis a délutánon új otthonba költözött. a Pingvin mostantól a Macskabagoly utcában fog lakni, egy kisfiúnál, aki délután sokat sírt. Az összevont csoportba a gyerekek egy ideig tanulnak, majd ha akkor sem jönnek értük a szüleik, akkor játszhatnak a kisebbekkel, így esett, hogy az én lányom is a kisebbek között talált valakit, akivel jót tehet. Szóval akkor most Ubulka nélkül folytatjuk életünk. Jobb is. Egyszer véletlenül a kutya megszerezte és leszakította a fejét, és mivel nem találtam a pálcámat, kénytelen voltam kézzel visszavarrni. A napjai meg vannak számlálva, de talán ott lesz egy ügyesebb anyuka, aki megmenti az életét.
- Elnézést. Elkérhetem az a zöld csizmát? - A mellettem gyermekét öltöztető anyukára pillantok, szemüvegem egy kicsit feljebb tolva. El kéne már mennem újat csináltatni, csak mikor, ugyebár. A gyerekért is időben ideérhetnék, de jobban szeretem, ha közösségben van, otthon csak én vagyok neki. A nő ismerős, mintha láttam volna már, de annyira nem sokszor, hogy gondolkozni kezdjek, hol is láttam, így nekem a csizma megszerzése most az elsődleges.
Utoljára módosította:Mihálovics Iván, 2021. december 26. 12:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rónaky Erik
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 424
Összes hsz: 425
Írta: 2021. december 27. 12:58 | Link

Igazgató urak


A mai nap különleges jelentőségű, és egyáltalán nem úgy alakult, mint, ahogy annak idején el lett tervezve. A húgom érett személyiség volt, pontosan tudta már gyerekként, is, hogy mit szeretne. Most pedig eljött az idő, hogy megvalósuljon. Őszinte leszek, nem emlékeztem erre, sem arra, hogy már ennyi idő eltelt. De emlékeztettek rá.  
Az elmúlt héten az ünnepi időszak közeledtével megkeresett az ügyvédünk, hiszen a különleges évforduló közeleg, úgy jelentette be, mintha valami csodálatos várna ránk. Az lett volna, abban az esetben, ha életünk története másként alakul. Így azonban, csak csendesen hallgattam, ahogy közölte velem a tényeket. Kedvem nem sok volt ehhez, de ellent semmiképpen sem szerettem volna szegülni az akaratának, így hát időpontot egyeztettem, majd eljöttem. A portáshölgy nehezen engedett ugyan be, de szerencsémre a tűréshatáromon belül engedett tovább, így most az igazgatói iroda előtti titkárságon állok, és nyugodtan várakozom. Karjaimat magam előtt keresztezve, a hosszú, szürke szövetkabát előtt, ujjaimat egymásba fonva, tekintetem egy festményre szegezve, mintha azon valami rendkívüli volna. Kiváló taktika a beszélgetés kerülésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rónaky Atala Kamilla
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Tala
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 39
Írta: 2022. március 29. 22:23 | Link

Belián

Mióta idejár egyértelműen úgy tekint Beliánra, mint a második, apukájára, mert hát Erikkel azért mégiscsak egy kicsivel több időt tölt, így neki jár az első hely. De ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretné, hiszen itt, az iskola fala közt ő volt az első ember, akivel megtalált a közös hangot. Annyi mindenben hasonlítanak, hogy az lenne csoda, ha ez nem történt volna meg.
Épp most fejeződik be az egyik közös órájuk, és int, hogy várjon egy kicsit, mielőtt elmenne. Mostanában kezdi kibontakoztatni szárnyait a versírás terén, és Belián az első, akinek megszavazza azt a bizalmat, hogy megmutatja neki a kis alkotásait. összerántja táskáján a cipzárt, egyedül azt a kopott kis jegyzetfüzetet hagyja elől, amibe firkálgat. Ez nem az, amivel kommunikálni szokott, azt nem használja ilyen célokra. Egyetlen szó nélkül csapja le elé a füzetet, egyelőre nem szeretné kommentálni, majd csak akkor, ha már tanára elolvasta az egyszerű kis versszakokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorin Annie Brightmore
Előkészítős tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 436
Összes hsz: 861
Írta: 2022. április 3. 22:18 | Link

Barni
Kinézetem


Nem tudom, hogy a világ melyik pontja olyan még, mint a miénk, ahol nagyon hideg van, ám vakítóan süt a nap, így úgy kell az embernek közlekednie, mint egy soknapos és sok szert használó hollywood-i nőszemélynek: Nagykabátban és napszemüvegben. De annak érdekében, hogy ne égjen ki a szemem, ne könnyezzek be, és ne kenjem el ezáltal azt a leheletnyi sminket, amit feltettem, muszáj úgy kinéznem, mint egy kikent-kifent dívának. Csak amíg beérek persze, ott egyből el is teszem. Az igazgató úr megmondta, hogy hova menjek, melyik terembe, és, hogy addigra már ott fog várni az oktató. Szerintem, amikor megkerestem, még nem tudta, hogy kire fog ráosztani, hogy hetekig egy plusz feladat legyek a gyerekek és a saját tárgya mellett. Nos, kedves Bánki bárki, megnyertél.
Szusszanok egyet, lopva lesimítom a szoknyám, megigazítom a hajam, és megnézem, hogy a rúzs, amit felkentem éppen eléggé tesz idősebbé. Van az arcomnak egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy smink nélkül simán Bagolykövesnek néznek, pedig minden vagyok már, csak az nem. Lényeg a lényeg, hogy megvan minden, ami kell, és nem is remegek. Most éppen. Persze, az ember az ilyen pillanatok előtt ideges, ez természetes, de nagyon remélem, hogy kedvelni fog annyira, hogy ezt az egészet tényleg nagyon szeressem.
Kopogok a nyitott ajtón, és belépek, mivel háttal áll nekem, így elsőre nem is gondolom végig az egyértelműt, hogy ismerem. Valójában sokkal jobban izgulok, mint azt kimutatom, éppen ezért is vagyok olyan nyugodt, amikor csicsergő hangon megszólalok:
- Üdvözlöm, Annie vagyok, én jöttem az egyetemről, az igazgató úr biztos említette Önnek.
Utoljára módosította:Lorin Annie Brightmore, 2022. április 3. 22:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda