23. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sárközi Alexandra Anna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 23. 21:39 | Link

Drága apám

- Ne... eszetekbe ne jusson ide is befészkelni magatokat - ez hirtelen reakció, lerí róla, hogy reflexből jött, és még csak át se gondoltam, úgy csúszott ki a számon. A megbánás is megmutatkozik egyetlen kósza pillanatra, de büszkébb vagyok annál, hogy hagyjam ezt tovább fajulni. A kapcsolatunk nem épp a legfényesebb, és hiába próbálkozom az egyik lépéssel, egy másikkal adok neki huszárvágást, mert ilyen vagyok...
Ahogy az egyik pillanatban, hűvösen, távolságtartón méregetem, úgy a másikban enyhülök meg, és mutatok valamit abból a kislányból, aki imádta az apját. Szeretem, csak máshogy, másképp... és támogatásra van szükségem, arra, hogy mellettem álljon, nem arra, hogy óvjon. Azt hiszem ez az, amit még sosem sikerült tisztáznunk.
- Megértem... a gyümölcsös ruci már nem divat - biccentek, teljesen komolyan, és tényleg úgy pislogok rá, mint aki mindent ért.
- Segítsek eltüntetni? - csillan fel a szemem, mert így hátha rendeződik valamicskét a helyzetünk. Naiv gondolat, tudom, de azt is, hogy a titok az, ami képes nagyon összekovácsolni két embert, még ha jelenleg csak ilyen ártatlan is, és nem olyan, amit már évek óta hordozok, és amiről még magamnak se vagyok hajlandó beszélni.
- Az engedély... nagyon szeretném, ha aláírnád - teszem még hozzá, hátha tudok ezzel hatni rá, bár amilyen makacs... az csak úgyis akkor menne, ha ő is akarná, így lényegében teljesen felesleges a próbálkozásom, csak hát... én is makacs vagyok. Nocsak, a végén kiderül, hogy van némi közünk egymáshoz, ugye apu?
- Abban bízok, ha átlépem azt a kort, lazul kicsit a gyeplő... tudod, mit csinálnak sokan manapság ilyenkor? - sóhajtva ülök le mellé, térdeim összezárva, kihúzva magam és a kezeim összekulcsolva ejtem a combjaimra, pontosan úgy, ahogy az neki és anyának köszönhetően belém nevelődött.
- Megbízhatnál bennem... egy kicsit... - ezt már halkabban ejtem ki, és felettébb esetlenül is, mert hogy... talán most vevő rá, bár tudom, hogy a hely sem alkalmas erre.
- A labdázás helyett inkább önkénteskednék. A minap beszéltem Everett úrral, és szóba került, hogy kellene kisegítő az előkészítőbe én meg... tudom, hogy meg kellett volna kérdeznem előtte, de elvállaltam. Igen, tudom... a különórák az egyetemen, a sajátjaim... ez így sok, de csak gondolj arra, hogy így annyival kevesebb időm lesz arra, hogy olyat tegyek, amit nem szeretnél - játékos mosoly kúszik az ajkaimra, igen, próbálom elviccelni a helyzetet, csak hogy a saját feszültségem enyhítsem. Nem törődök a megütközött tekintetekkel.
- Nem mondod, hogy ő a faterod? Lex azta.... - sem ezzel, amit a srác intéz felénk, aki épp a kviddicsedzésről tart a kastélyba, és aki csak azért nem áll meg, mert a társai úgy látják, hogy jobb, ha nem... És mennyire jól látják.
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. május 23. 21:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Sárközi Norbert Dorián
Auror



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 164
Írta: 2017. május 23. 22:29 | Link



Mosoly - igen, rendes mosoly, nem az a vérszegény kötelező valami, amit csak azért húzok fel, mert muszáj - jelenik meg az arcomon. Egy röpke pillanatig tart csak, de aha a lány szerencsés, márpedig az lehet, akkor elkaphatja ezt a pillanatot. Imádom, amikor önmagát adja, de annyira be van feszülve a legtöbbször, hogy elveszi az ember kedvét is a jég megtörésére tett szándékot. Viszont ilyenkor meglepően izgalmas tudna lenni vele egy társalgás, ha nem feszülne vissza. Persze, ebben az én kezem is nyakig benne van.
- Szerinted nem próbáltam már eltüntetni? Lehetetlen.
Felelem egyszerűen, miközben a papírt vizslatom. Nem azért, mert nem bízok meg a lányomba, hanem mert nem bízok a kamaszokba, és a lányom határozottan kamasz, és lány, szóval nem hiszem, hogy ezt még magyarázni kellene ezek után. Viszont a papír úgy tűnik, hogy rendben van, tényleg csak egy engedélyező, így hát tollat ragadok, és ráfirkantom a nevem, sőt, amilyen lelkes vagyok, még a nejem aláírását is odakanyarítom, mintha duplán meg lenne erősítve, hogy lejárhat a faluba a kis barátaival. Vissza azonban nem adom, mert abban a pillanatban feleleveníti, milyenek is a korabeliek.
- Pontosan tisztában vagyok vele. Ha terhesen jössz haza, megcsapkodlak.
Ezzel az atyai instrukcióval nyújtom felé a lapot, a szemüvegemet, meg a tollat visszacsúsztatva az ingembe. Nem fogom egy toronyszobába bezárni, és nyilván meg is bízok benne, csak, nem fogom olyan könnyen megadni neki, amit akar. Úgy vélem, ez egy helyes eljárás, hiszen a lányom nem kanászodott el, képes a lemondásra és az érvelésre is, ha arra van szüksége. Emellett persze hihetetlenül kétszínű, ami miatt mások valószínűleg frászt kapnának, én viszont úgy vagyok vele, hogy éppen ezért fogja megállni a helyét az életben.
- Az élet bizonyos területein megbízom benned.
Nem mondhatom, hogy megbízok benne, mert nem, nem tudok. Azok után, amit láttam, amit amiatt tettem, nem tudok megbízni benne. Egy nap majd talán meg fogok, de az a nap még nem most van. Őszintén, fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem a helyzettel, hogy mi kellene ahhoz, hogy megbízzak benne. Azonban tudom, hogy kell valami biztatót mondanom neki, így a tőlem telhető legőszintébb gondolatot továbbítom felé. Nem mindenhol, de van, ahol igen.
- Ez egy jó gondolat. Az előkészítőt szeretted volna, ha itt maradunk. Így legalább nem maradsz ki belőle.
Nem baj, hogy nem kérdezte meg, elvégre nem egy bárban akar táncolni, vagy a pult mellett lángnyelv whiskeyt locsolni magára, és addig, amíg ezeket a terveket mellőzi, hiszem, hogy meg tudunk egyezni. Az előkészítőben önkénteskedni szép hivatás, és inkább lányoknak való. Épp szólásra nyílnak szét ajkaim, amikor egy srác odakurjant. Rápillantok, és ő máris kushadva indul tovább. Fel sem kellett állnom hozzá.
- Nos, Lex, ha már itt vagyok, mesélj, milyen itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 24. 12:10 | Link

Drága apám

Sokszor nem tudom mire vélni. A szülő ilyenkor kiakad, mert neveletlen a gyerek, meg hogy beszél már vele... ő mégis mintha ebben a pillanatban még elismerő is lenne a tekintete - bár nem zárom ki, hogy csak hallucináció -, és az a mosoly.... Én tudom, hogy ilyen vagyok, és vélhetően ő is, mert hogy jócskán van köze hozzám, a viselkedésemhez.
- Tudod, mi volt az első dolog, amit tanultam tőled? Nincs olyan, hogy lehetetlen... pusztán kicsit több időbe kerül megvalósítani - vállat vonok, mintha csak egy tea melletti csevejről lenne szó, holott... nem szoktunk ilyen mélységekig eljutni, van egy pont, ahonnan visszatáncolok mindig, és gyanítom, ha nem is ez az a pont, a következő lesz az. Hiába idill, nem tarthat sokáig... nekünk nem.
Az instrukciót hallva lemerevedek. Amúgy is fáradt vagyok, ez a nap nem tartozott a könnyebbek közé, és a kijelentés meg egyenesen mellbe vág. Mármint olyan feszítően, fájdalmasan, hogy még a fejem is le kell hajtanom. Erőt kell gyűjtenem, de közben az emlékek megtámadnak, így megrázom a fejem, mintha csak megnyugtatni készülnék őt, és nem elkergetni a rémképeket.
- Ilyesmi nem fordulhat elő - szokatlan, hogy még a hangom is elfúl, és nem is teszem hozzá, hogy soha. Szeretném hinni, hogy egyszer majd tényleg lesz erőm arra, hogy saját családom legyen, de amíg saját magam elől is próbálom elrejteni a történteket, addig nem hiszem, hogy bármi ilyesmi előfordulhat.
- Sejtem, mit feltételezel rólam, de apa... én nem olyan vagyok - bökök fejemmel az egyik lány felé, aki viszont nagyon is olyan, és ez első ránézésre le is rí róla.
- Szeretném, ha teljesen megbíznál... azt hittem... ha ideköltözök veletek, lesz rá lehetőségem, hogy kiérdemeljem, de te itt is a munkába temetkezel, és... - nem tudok mit mondani. Hogy szükségem van rá? Persze, hogy van, de tudom, hogy nélküle is boldogulok. Hogy szeretnék többet vele lenni? Kinyírnánk egymást. Vele is pont úgy vagyok, mint Levivel, nem szabad sokat együtt lennünk, különben az idill katasztrófává változik. Anya az egyetlen, akivel bármikor bármennyit el bírok lenni.
- És azt hiszem, nézik is az egyetemi jelentkezésnél... Ha komolyan anya nyomdokaiba kell lépnem, muszáj valami ilyesmi - igen, ezt már lebeszéltük, és bár engem még mindig jobban vonzanak a bájitalok és a mérgek, inkább ez, mint egy érdekházasság.
- Egész jó. A tanárok itt nagyon lazák, mármint... nem olyan karót nyelt alakok, akiktől a víz lever. Az órákat érdekesen tartják, sem hajnalban, sem éjjel nem érzel kényszert az alvásra közben. A bájitalos terem kissé ósdi már, de a célnak megfelel, az egyetemi meg amúgy is modern.... hmm... és igen, vannak barátaim, vagyis olyasmi, és vannak ők - mutatok egy nagyobb társaság felé -, akik pusztán azért kapnak még levegőt, mert Isten túl jóindulatú. Próbálok tiszta lappal indítani, nem hagyni, hogy bekebelezzenek a falak, és elfogadni a tényt, hogy itt a nevem nem mond semmit - a végén halkan elnevetem magam, elvégre Kanadában azért másmilyen volt a felállás.
- Angievel viszont minden nap beszélek, és lehet, hogy a szünetben majd el is jön... lehet, ugye? - ha már témánál vagyunk, akkor miért is ne. A lány legalább annyira családtagnak minősül, mint Farkas, és ő is lóghat nálunk bármikor.
- És lenne itt még valami... kényelmesen ülsz? - muszáj ezt, zsigerből jön, és én viszont teátrálisan felállok.
- A segítségedet szeretném kérni... van egy barátom, akinek meg van egy nagy titka, olyasmi, amit tényleg nem tudhat bárki - utólag belegondolva igen csak furcsa elképzelni Csengit halfarokkal, de hát... ezen is túllendültem.
- Na, valaki mégis megtudta, és és most zsarolja meg fenyegeti vele. Igen, először én is csak sulis poénnak gondoltam, de ez már túlmutat rajta, a cetlik is egyre agresszívabbak, és nem egy ember zaklatta már... meg akarom találni, ki áll ezek mögött.... - és minimum eltörni az ujjait, hogy legyen ideje átgondolni, kinek, mit írogat... na, ezt azért csak nem teszem hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Sárközi Norbert Dorián
Auror



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 164
Írta: 2017. május 24. 17:54 | Link



- Egy mázlista vagy fiam, hogy ilyen bölcs és okos apád van.
Felelem teljesen nyugodtan, kényelmesen lejjebb csúszok a padon, a bal bokámat a jobb térdemen pihentetve, ujjaimat lazán összekulcsolva, az ölembe fektetve olyan vagyok, mint egy nagy bölcs. Gyerekként mindig Jedi akartam lenni, de nem jött össze a dolog, valószínűleg ezért mentem az aurori pályára.
Érzem, ahogy a mellettem ülő a mondatra megfeszül. Sosem bántottam a gyerekeimet fizikálisan, nem is áll szándékomba, sőt, lelkileg sem, pedig rengeteg alkalmam lehetett volna. Alexandra azonban belekeveredett egy olyan szituációba, melyet nem kívánok sem gyereknek, sem szülőnek. Egyrészt borzalmas látni azt, hogy a gyermeked szenved, másrészt szülőként is borzalmas az, hogy tehetetlen vagy, és bár én tettem valamit, nem is túl kellemeset, mégis úgy érzem, hogy ez nem elég, és sokszor akaratlanul is bántom őt azzal, ahogy reagálok. Nem tudom olyan könnyen venni azt, hogy a lányom már érett, főleg miután tudom, amit tudok, és tettem, amit tettem.
- Mit sejtesz, mit feltételezek rólad?
Tudom, hogy mit sejt, de kíváncsi vagyok, hogy ki meri-e mondani. Most nem nézek bele a fejébe, de ismerős a gondolatsor, hogy többet legyünk egymással, és bár én igyekszem, és tudom, hogy ő is igyekszik, mégsem sikerül az illőnél több ideig el lennünk egymással. Sokáig agyaltam azon, hogy vajon mi gátol meg minket abban, hogy közvetlenebb, vidámabb kapcsolatot alakítsunk ki egymással, aztán rájöttem, hogy a gond kettőnk között, hogy annyira hasonlítunk. Levente érdeklődése hasonló az enyémhez, a lelki világa viszont szinte teljesen az anyja, így mi ketten jól elvagyunk egymással. Alexandra gyönyörű, mint az anyja, de belül pont olyan, mint én. Kétszínű, makacs, átgázoló. Sejtettem, hogy az egyik gyerekem inkább rám fog hasonlítani, és amikor ez a kis majom rám nézett a nagy szemeivel, tudtam, hogy ő lesz az. Sokáig jól megvoltunk, a hercegnőm volt, az is maradt, de az az eset eltört közöttünk valamit. Valami megmagyarázhatatlanul erős köteléket. Elszakítom a tekintetem tőle, és a biccentésnél követem az irányt, melyet a fejével mutat, és megnézem magamnak a lányt.
- Ne sérts meg.
A hangomban van némi figyelmeztetés is. Elvégre mindig odafigyeltem a nevelésére, és tudom, valahol mélyen, hogy nem ő a hülye, illetve de, ő is az, hiszen százszor elmondtam neki, hogy ne menjen, vagy ha megy is, előtte nyissák ki az üveget, vagy ha koktélt akar, ne hagyja őrizetlenül, mert az lesz, ami lett.
- Nem azzal nyered el a bizalmamat, hogy új helyre költöztünk.
A munkába temetkezés jogos pont, tudom, hogy túlzásba esek, talán ez is vett rá arra, hogy ma eljöjjek ide. Meg akartam nézni, hogy jó helyen van, hogy biztonságban van, szeretik, hogy boldog, hogy amit otthon az anyjának mutat, az a valós kép.
- Tudom.
Nem nézek rá, halkan, szinte motyogva ejtem ki a szót. Nem vagyok híve a gyengeségnek, sem annak, hogy ki kell mutatnunk az érzelmeinket úgy, mintha valami drámai sorozatban lennénk. Mert nem kell. Nem szeretem, hogy ezekről beszélnünk kell. Nekem is sok eszem van, hiszen egy pszichológussal házasodtam össze. Várható volt, hogy tizenkét éves koruk után elkezdődik a drámázás.
- Azt akarom, hogy a jövőd biztosítva legyen.
Jelentem ki határozottan, a farmerom kezdetleges kopásáról elfordítom a tekintetem, az arcát fürkészem, és magam sem hiszem el azt, amit most kimondok, de mégis kimondom.
- Akkor is, ha ez méregkeveréssel történik.
Hogy jó ötletnek tartom-e, hogy a lányom bájitalokat kotyvasszon napestig? Nem, egy fél pillanatig sem. A bájitaltanárok gonosz és életunt alakok, akik úgy érzik, hogy életükben az egyetlen örömforrás az, ha valamelyik diák hasmenést kap, csak mert ők belecsempésztek egy plusz hozzávalót a bájitalba.
- Ettől függetlenül pártolom az önkéntességet.
Jegyzem meg úgy, mintha az előbb csak a kezdődő nyárról, és nem arról értekeztem volna vele, hogy hagyom, had kövesse az álmait. Még akkor is, ha ennek azért ára van. Meg kell benne bíznom az élet más területein, azon az egyen, amiben valami miatt képtelen vagyok, ő pedig valószínűleg tudja, hogy ennek ára van.
- Ők mindig ott lesznek, egészen addig, amíg a jó apád, vagy a testvéred le nem csukják őket, vagy bele nem halnak abba, amit csinálnak, mert akár ki is nyírhatja őket egy ellenlábasuk. Amíg nem azon az oldalon vagy te is, nagy bajod nem lehet.
Engem nem zavarnak különösebben, hiszen az ilyen emberek hozzásegítenek a jellemfejlődéshez – mondom, a pszichológus nejem az oka az egésznek -, emellett megerősítenek abban, hogy mi jobbak vagyunk, nem utolsó sorban pedig számos adottságunk informatív módon fejlődik.
- Persze, tőlem az egész szünetet itt töltheti, kedvelem.
Ez a kedvelem pedig felér azzal, hogy „szívesen látom itt, hiszen szinte családtag, olyan, mintha a második lányom lenne, sőt így olyan lesz a ház, mintha négy gyerekem lenne, és ez teljesen jó, hiszen híve vagyok a nagy családnak, majd grillezünk és kivisszük az udvarra a nagy asztalt, meg gyújtunk tábortüzet”, de én nem ilyen vagyok, de persze magamban már el is képzelem a helyzetet, és el is kezdem várni a dolgot.
- Gyilkosság?
Kérdezem teljesen nyugodtan, talán túl nyugodtan is, mintha nem lenne semmi rendkívüli abban, hogy a lányom egyik barátja gyilkos. Nos, ha azt vesszük, az apja is az. Nem mintha a másik nem érdemelte volna meg.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 26. 11:58 | Link

Drága apám

- Az - forgatom meg a szemem, mert jelenleg mindennek érzem magam, épp csak mázlistának nem, és nem vagyok hajlandó tagadni, hogy ennek a fő oka pontosan ez az ember. Mennyivel könnyebb lenne, ha tényleg arra a gyerekére fordítaná az idejét, akiben lát potenciált, engem meg csak úgy hagyna. Jó, tudom hosszútávon ez sem lehet járható út, most viszont nagyon szeretném. Kamaszkor? Lehet.
A következő mondata meg csak tetézi ezt a vágyat. Nem akarok beszélni róla, még csak hasonlóról sem, és ezt nem is tudom helyesen kezelni. Szerencsére legalább nem firtatja, pedig látni rajta, hogy bizony észrevette a hangulatom változását.
- Olyan, mintha már rég levetted volna rólam a kezed. Ezzel egyébként nincs is gond, csak akkor közöld velem, és én se strapálom magam, hogy idilli család legyünk... sose leszünk - ha már annyira akarta tudni, szemrebbenés nélkül közlöm ezt vele. Arcomon megjelenő érzelmek pedig tükrözik is a szavaim. Megbánásnak nyoma sincs, egyszerűen beletörődés és elfogadás. Meg a néma közlés, hogy ne várja, hogy mintaapaként tekintsek rá, hiába kapok meg mindent, amit meg lehet venni, ha elvette tőlem azt, amire talán szükségem lenne. Én sem tudom sokszor többnek látni egy beszélő ATM-nél.
És ez végtére is nem érheti meglepetésként, hisz ő is pontosan ilyen. A franc gondolta volna, hogy pont én fogom örökölni ezeket a becses tulajdonságokat, Erik kezében bizonyára nagyobb hasznuk lenne, de nem. Viszont nem bánom, nem akarok mai tini lenni, akinek minden fáj, és az egész élete kilátástalan meg a többi. Szeretem magam, így ahogy vagyok, azzal pedig nem lehet gond.
- Eszemben sincs - hiába a figyelmeztető él, az én hangom nyugodt. Úgy éreztem, muszáj tudatnom vele, hogy a nevelésembe nem úszott gikszer, hogy tökéletes munkát végeztek anyámmal, és annak ellenére, hogy saját magam is tettem szert tulajdonságokra, még nem tűntek el azok, amiket ők neveltek belém.
- Azt sem tudom, mivel veszítettem el. Igen, motorháton jöttem haza, igen, nem mondhatom el az illetőről, hogy annyira ismerném, de a ruhám rajtam volt, a hajam kontyban és tudnotok se kellett volna róla, ha nem jöttök előbb haza. Tudom, hogy állsz a fiúkkal, megértem, ha nekem egyszer lesz egy lányom, én is foggal-körömmel védeni fogom, de.... adok esélyt arra, hogy ő döntsön afelől, mi a jó neki. Hagyom, hogy elkövesse a saját hibáit, hogy aztán majd ő maga mondja el, és ne kelljen fél életét titkok között leélni, csak mert attól retteg, hogy nem lesz ugyanaz a család szemében... - sóhajtok fel, de nem nézek rá. Sokkal könnyebb így kifakadni, mint a fejéhez vágni nyíltan, mit szúrt el, és szúr el a mai napig is.
Az viszont sokkol, hogy tud még meglepetéseket okozni. Márpedig a következő szavai okoznak rendesen, kell is idő, míg megemésztem a dolgot.
- Nem tudom, mi lesz. Nem a jövőn agyalásról vagyok híres, az se biztos, hogy akarok komolyabban foglalkozni a bájitalokkal. Most érdekelnek, mert érdekesek, de jövőre lehet már más fog. Nem tudhatom, de örülök annak, ha arra kerül a sor, dönthetek - az már más kérdés, hogy az én döntésem, mennyire lesz jobb. Talán mire eljön az ideje, fel is növök a feladathoz, most még mindig nagyon azon vagyok, hogy ne hagyjak ki egyetlen alkalmat, vagy lehetőséget se, nem akarok még egyszer megbánni valamit.
- De annak bizonyára jobban örülnél, ha magam keresném meg a cipőim árát, mi? - játékosan lököm kicsit oldalba a vállamra, elvégre ő az, aki az én hóbortjaim finanszírozza. Sose panaszkodik, sose mondja azt, hogy elég, szóval akkora problémát ez mégse okozhat neki.
- Nem hiszem, hogy valaha is kikötök azon az oldalon. Annyira elceszett csak nem lehetek - sóhajtok fel, megvonva a vállam, mert hogy nem látok a jövőbe, és fogalmam sincs, évek múlva milyen Lexa fog itt ülni.  
- De jó, ezt majd megmondom neki - a tény, hogy Ang szabad utat kapott, nem kicsit felvillanyoz, mégis kontrollálom magam, van ennél fontosabb dolog is.
- Nem, dehogy. A srác... nos, nem túlzottan ember - harapok az ajkamba, mert ennyi az, amit mondhatok. Nem akarom még én is elárulni Csengit, főleg miután ő megbízott bennem.
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. május 26. 13:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Sárközi Norbert Dorián
Auror



offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 164
Írta: 2017. május 26. 20:59 | Link



Amikor azzal „vádol”, hogy levettem róla a kezem, érdeklődve fordulok felé, főleg mivel azt mondja, hogy már rég megtettem. Nem tudom, hogy miből gondolja, hogy én ilyet tettem volna, de biztos meg tudja magyarázni, hogy ő miért érzi ezt. Végül azonban csak odáig jutok, hogy érzem, ahogy a halántékomon lüktetni kezd az ér, és hogy az ujjaim zsibbadni kezdenek. Egyszer egész biztos az elfojtott agresszió okozta agyvérzés lesz a végzetem, és nagy valószínűséggel ő fogja okozni.
Elfordulok tőle, a kezemmel, hogy lefoglaljam magam – és ne feltétlenül most kezdjem el a kisebbik gyermekem felképelését -, inkább az államat dörzsölöm meg. Ez így jobb mind a kettőnknek. Így nem teszek olyat, amit később megbánhatok, bár jelen pillanatban a feltételes módot is erősnek érzem, úgy vélem, hogy nem bánnám meg, ha megtenném, és ez kellemetlen. Az viszont, amit ő mond, egyenesen szívfacsaró, nem hittem volna, hogy a nagy drámáknak és kijelentéseknek tényleg van fizikai megvalósulása is. Pedig ez fáj.  Mintha méreg áradna szét a szívemben, minden szavával egyre közelebb furakodva a szívemhez. Van az a pont, amikor az ember butuska, nem tudja, mit beszél, és van, amikor pontosan tudja, hogy a szavai milyen fájdalmat képesek okozni, amikor szándékosan bántani akarja a másikat, és hiába szégyenletes ezt gondolni, úgy vélem, a lányom pontosan tudja, hogy mit csinál.
Öltem érted. Ez a gondolat egy ideje, mint a távolban zúgó vonat, tompítja az elmémet. Ki akarom mondani, a képébe üvölteni, azonban csak csendben nézem őt, és ha rám pillant, talán egy villanásnyi ideig még szomorúságot is felfedezhet a sötét szemekben. Talán, ha egy szemernyit is érdekli, vagy ismer. Utóbbiban meglehetősen kételkedem. Elmondanám neki, hogy mi mindent tettem, hogy miket csináltam csak azért, hogy őket biztonságba tudjam, hogy képes voltam embereket bántani azért, hogy a családom biztonságba legyen. És, hogy éppen őérte mentem el olyan messzire, amennyire sosem akartam. Sosem akartam ezt, de képes lennék újra és újra megtenni, ő pedig arról beszél, hogy mennyire strapálja magát. Fogalma sincs róla, mint jelent kockáztatni és az utolsó verejtékig elmenni azért, hogy idilli legyen minden. És ilyenkor jön a maró gúny, mely azt mondatja, hogy tényleg kihívás lehet egy totál divatkatasztrófa elkerülése, mely hozzájárul ahhoz, hogy idilli legyen otthon a légkör. Nem szólok semmit, nem tudom, hogy mit mondhatnék, annyi minden lenne, és mégis, még most is kímélem őt, bár az is lehet, hogy csak a legfájdalmasabb dolgot keresi az agyam egy rejtett zuga. Valamit, amivel hasonló fájdalmat tudok okozni. Meg sem hallom azt, hogy mintha mi sem történt volna, cseveg arról, hogy nem is tudja, érdeklik-e annyira a bájitalok, hogy ezt akarja majd csinálni később. Az ujjammal az államat simogatom, elgondolkodón nézek magam elé, fogalmam sincs, hogy mikor, de érzem a testtartásomon, hogy valamikor feljebb ültem. Nem tudom mégis milyen reakciót vár arra, hogy felöltözve, kontyba kötött hajjal jött haza. Ő maga generálja a titkokat, ő maga csinál drámát az életéből, mert igenis elmondhatta volna, elengedtük volna. Levi sokkal érthetőbben titkolózik, ám ezzel együtt is sokkal nyitottabban éli az életét, mert képes volt kommunikálni. Pont ezt a példát látva gondoltam azt, hogy a lányom is kinőhet a drama queen szerepkörből. Úgy tűnik, többet láttam bele, mint ami. Amikor játékosan meglök, csak valami hümmögés félét adok ki, és rá pillantok egy fél pillanatig.
- Tehát félig lény. Úgy tudom, van itt jó pár ilyen szerzet. Vélák főként.
Amikor szólásra nyitom a szám a hangom rekedtes, meg kell köszörülnöm a torkom, és nyelnem egy nagyot. Ajkaimat szinte láthatatlanul megnedvesítem, mielőtt folytatnám.
- A nemtörődömség a legjobb megoldás. Ha nem foglalkozol a fenyegetővel, vagy úgy teszel, mintha a titok nem lenne titok, egy idő után elül a dolog. De úgy vélem anyád hasznosabb tanácsokkal el tud látni, mint én. Indulnom kell.
Hirtelen pattanok fel, de mielőtt elindulnék, még előveszem a tárcámat, abból kivéve a bankkártyáim közül az egyiket. A fizetésem több különböző számlára utalom tovább, ez közülük az egyik, amin történetesen a lány neve áll. Felé nyújtom a plasztikot, vagy elveszi, vagy a padra ejtem mellé, nekem mindegy igazából.
- 3842. Minden hónap tizedikén érkezik rá harminc galleon, itteni mugli pénzben negyvenötezer körül. A számlán jelenleg 5500 gallon körül van, szabad vagy.
A tárcát összezárva visszacsúsztatom a zsebembe, és biccentve felé fordulok meg, hogy elinduljak abba az irányba, amerről jöttem, ám két lépés után visszafordulok, de csak egy mondat erejéig, utána folytatom az utam, nem hagyva, hogy bármi, főként Alexandra megállítson:
- Amikor patrónust idézek, arra gondolok, amikor először a karjaimban tartottalak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
Diák Eridon (H), Eridonos patrónus, Eridon csapattag, Harmadikos diák


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 725
Írta: 2017. augusztus 4. 16:18 | Link

Gergő
Ruha

Nem Melissa volt az egyetlen akinek elvállalta, hogy ingyen gitárórákat ad. Gergő valahogy önként kereste meg és talált rá, és megkérte, hogy tanítsa meg a hangszeren való játékra. Túl voltak már úgy négy vagy öt ilyen órán, és meg kellett állapítania, hogy egész ügyes a fiú. A hétvégére esedékes óra miatt, amit most kivételesen a jó időre való tekintettel a szabadban tartottak, eléggé izgatott volt, hiszen ilyenkor nem az volt, hogy leültek és gitároztak, hanem jókat beszélgettek úgy mindenről, ami egy kamasz életében fontos lehet. Volt szó a vizsgákról, a tanárokról, a szerelmi életükről és a legfrissebb pletykákról.
A nagy őségre való tekintettel reggel egy farmer rövidnadrágot és egy egyszerű, könnyed fehér inget vett fel kedvenc szandálja kíséretében. Délután fél hat körül visszatért a könyvtárból az szobájába majd magához vette mind a két gitárját és elindult megbeszélt helyre. Azért is indult ilyen korán, mert valahogy sejtette, hogy nem lesz valami könnyű a közlekedés úgy, hogy egyik hangszere a hátán van, másikat a kezében viszi. Gyanúja beigazolódott, de szerencsére időben odaért a találkozóhelyhez. Letelepedett egy árnyékos fa alá. Miután kényelmesen elhelyezkedett, a mai alkalommal a fiú által használt hangszert maga mellé fektette, sajátját pedig miután kivette a tokból ölébe vette, és a hangolással szórakozott. A meleg miatt a húrok igen könnyen hangolódtak, ezért amikor megpengette őket elég fájdalmas volt hallani a hamis hangokat. Reménykedett benne, hogy a másik gitár kicsivel jobban tartja magát, és a fiúnak egyszerűbb dolga lesz vele. Miután ezt befejezte, nem volt más hátra, mint hogy türelmesen várakozzon a másikra.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Gergő
Diák Navine, Elsős diák



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 1
Írta: 2017. augusztus 4. 16:58 | Link

                                Rebi


Mivel elaludt, ezért mikor felébred, kapkodva elkezd felöltözni, majd mikor ez megtörtént, lesiet az udvarra, ahol szemével keresi a lányt, majd mikor megtalálja, odasiet hozzá.
-Szia...- Mosolyog. -Bocsi a késért, elaludtam..- Mondja, majd leül mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Piper Evelyn Brown
Diák Rellon (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 15
Írta: 2017. augusztus 7. 00:23 | Link

Andrej


Kettő teáskanálnyi levendulavirágot áztass be egy csésze forró vízbe, takard le valamivel és hagyd állni vagy negyed órán át. Aztán, ha letelt az idő, szűrd le és készen is van. Lefekvés előtt készítsd el, és akkor is idd meg, hogy tudj aludni. Ha esetleg nem ízlik, akkor tegyél hozzá egy kis mézet, aranyom.
- Fúj, utálom a mézet - makogom magam elé, miközben anya levelét olvasom.
Ez a felhasználási mód alvászavar ellen van. Anya nem tud a rémálmaimról,
legalábbis remélem, nem akarnám még ezzel is idegesíteni, de szerencsére leírta még azoknak a teáknak a receptjét is, amik például migrén és megfázás ellen vannak, úgyhogy nem is aggódom tovább. Egy kisebb zsáknyi virágot is küldött nekem ajándékba a levél mellé, tudja, mennyire imádom. Habár jobban örülnék, ha most otthon lehetnék Tihanyban kint az egyik levendula földön, de jól esik a gesztus. Egy szálat magammal hoztam ide, a szökőkúthoz, és azt szagolgatom. Az illatáról mindig a nyugalom, a békesség jut eszembe. Egy hely, ahol kikapcsolhatom az agyamat, ahová menekülhetek a rémálmaim elől, a pocsék szüleim elől. Sokszor a húgomat is elvittem oda, habár akkor abból mindig fogócska vagy bújócska lett, ő nem annyira értékeli ennek a csodás növénynek a szépségét.
Olyan csodálatos idő van ma, gondoltam lejövök egy kicsit süttetni a hasamat, de rengetegen vannak idekint, átfut az agyamon, hogy talán vissza kéne mennem. Elég morcos hangulatban vagyok, de végül erőt veszek magamon és kint maradok. A kút szélén ülök, az arcomat a nap felé fordítom, a szemeim csukva, közben pedig az orrom alá tartom azt az egy szál levendulát, amit csak gyorsan kikaptam a többi közül. Megpróbálom kizárni a hangokat körülöttem, így olyan, mintha otthon lennék. Honvágyam támad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Diák Eridon (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 102
Írta: 2017. augusztus 7. 01:39 | Link

Piper


Megvolt az első itteni tanítási napom. Alig tudtam aludni az izgalomtól. Nem tudhattam ugyanis, hogy mennyire vagyok lemaradva az évfolyamon. A tanulmányi osztályon azt mondták, hogy nem lesz gond, a tanmenetben csak nagyon kis eltérések vannak a két iskola között, de köztudott például, hogy a bűbájtanra és az átváltoztatásra ott nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Mindkettőt szeretem egyébként, és szuper, hogy az itteni tanárok se veszik félvállról az oktatást, úgyhogy talán mégse kerültem olyan rossz helyre. Az évfolyamot persze meglepte, hogy még ilyenkor is befutnak hozzájuk új diákok, de alapvetően jól fogadtak. Többekkel is megpróbáltam beszélgetésbe elegyedni, egész sokan voltak rám kíváncsiak. A tanárok is jó fejek és megértőek voltak, már akikkel eddig találkoztam. Boldogan és elsősorban megkönnyebbülten tartok ennek tudatában felfedezőutamra a kastélyban, hónom alatt néhány tankönyvet cipelve magammal. Az udvarhoz érve megakad a szemem a szökőkúton. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen menő kültéri részbe botlok. A jó idő miatt úgy döntök, hogy megállok itt egy kis ideig, még ha nincs is sok szabad hely körülöttem.
Szétnézve látom, hogy a kút szélén egy lány ül, levendulával a kezében. Hát persze, a gyógynövénytan projekt! Egyrészt ideje lekötnöm magam a hobbijaimmal, másrészt pont ma kaptunk egy beadandót, úgyhogy muszáj valakitől informálódnom. Élve az alkalommal odamegyek hozzá és megszólítom, hátha szerencsém lesz.
- Szia! Bocsi, tudsz nekem segíteni? Ezt a levendulát a szertárból szerezted? Vagy tudsz esetleg egy helyet, ahonnan szedhetünk mi diákok is? Nem csak ezt, hanem úgy általánosságban mindent.
Ezt igazából egyenesen a gyógynövénytan tanáromtól kellene megkérdeznem, de remélhetőleg ő is tud majd érdemben válaszolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Piper Evelyn Brown
Diák Rellon (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 15
Írta: 2017. augusztus 7. 16:46 | Link

Andrej


Gondolatban nagyon messze járok a kastélytól, egészen hazáig mentem, bejárom a kedvenc helyeimet. Mélázásomból egy fiú hangja szakít ki, bosszúsan nézek fel a hang irányába. A fény egy pillanatig bántja a szememet, majd miután hozzá szoktam konstatálom, nem ismerem a fiút. Dühöm ellenére próbálok kedves lenni az ismeretlenhez, hiszen nem akart ő rosszat, csak egy kis segítség kell neki. Különben is mostanában sokszor megkaptam, hogy eléggé bunkón viselkedek másokkal. Hogy ezt elkerüljem, elszámolok háromig, míg megnyugszom és úgy válaszolok.
- Gyere, ülj le - mutatok a magam mellett lévő üres helyre, nem bírok ebben az erős fényben sokáig felfelé nézni. - Annyira nem vagyok jártas a gyógynövénytanban, szerintem a tanárodat kellene kérdezned a többi növényről, de ez itt - mutatom fel a levendulámat - a sajátom. Tihanyban élek és ott hatalmas levendula földek vannak. Az anyukám tudja, hogy imádom az illatát, és több felhasználási módját is ismerem, ezért küldött egy zsákkal. Ha szeretnéd, adok belőle szívesen.
Úgy érzem, sikerült elérnem a kedvességi szintem csúcsát, hiszen nem csak elviselem a fiút, de még le is ültetem magam mellé, és adok neki a levenduláimból. Sajnos elég irigy természet vagyok, de most erőt veszek magamon. Persze, csak ha kér.
- Egyébként mire kell neked ennyi növény? Beadandót írtok, vagy ez egy hobbid esetleg? Szívesen megismernék több gyógynövényt is, ha esetleg mesélnél nekem néhányról, azt örömmel venném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Diák Eridon (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 102
Írta: 2017. augusztus 8. 18:43 | Link

Piper


Bocsánatkérően pillantok vissza a lányra, akit sikerül megzavarnom órák utáni lazulásában. Sejthettem volna, hogy nem jó ötlet csak úgy odamerészkedni hozzá, meg úgy általában a magányosan ücsörgő diákok többségéhez. Nem tudja, ki vagyok, úgyhogy nincs könnyű dolgom. Megértem, hogy egy idegennel szemben először bizalmatlan.
Hogy mi? Üljek le mellé? Egy pillanattal később pedig már készségesen belekezd a válaszba. Alig van időm helyet foglalni a szökőkút szélén. Szó nélkül helyezem magam kényelembe; megigazítom a taláromat, hogy ne érhesse víz, a magammal hozott könyvkupacot pedig átmenetileg az ölembe helyezem. Ha magam mellé tenném őket, félek, hogy egy rossz mozdulattal beesnének a vízbe. Ezen a helyen ülve már mérföldekkel jobban el lehet viselni a nap erejét, kedvem támad itt maradni még egy darabig.
A lány nagyon segítőkész. Meglep, hogy ennyire készségesen válaszol a feltett kérdésemre. Egy kissé meg is illetődöm, amit könyveim szorongatásával próbálok leplezni, nem túl sikeresen.
- Tényleg? Nagyon hálás lennék. Tulajdonképpen csak néhány szálra lenne szükségem. Már ha jól emlékszem... - vakarom meg a fejem. - Beszélni fogok a tanárommal, csak még nem volt rá időm.
Mázli, hogy ilyen egyszerűen hozzájuthatok némi gyógynövényhez, de a jövőben persze muszáj lesz más módszereket találni, nem számíthatok mindig társaim segítségére. Új kérdéseivel valósággal lázba hoz. Már hogy ne tenné, ha egyszer a hobbijaimról kérdez?
- Ez most kivételesen egy beadandó lesz a következő órára, amihez előtte át kell tanulmányoznom élőben is a növényt. Később meg jó lesz bájitaltanra - magyarázom el neki röviden és tömören. - Hát, elég sokat tudok már róluk. A szüleim botanikusok, és engem is érdekel ez az irány. Meg a bájitalok és a bűbájok is egyébként, de az más téma. Azt például tudtad, hogy van egy olyan fa, aminek az érintése megvéd a sötét varázslatoktól? - kérdezem tőle kíváncsian, miután felfedem előtte főbb érdeklődési köreimet. - Téged mi érdekel egyébként? Tudod már esetleg, hogy mi akarsz lenni?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Piper Evelyn Brown
Diák Rellon (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 15
Írta: 2017. augusztus 9. 01:18 | Link

Andrej


Nocsak, mennyire lelkes! Gondolom az idegen fiúról és a viselkedése elbűvöl. Régen nem láttam már ilyet, hogy valaki ennyire szenvedélyesen beszélne egy bizonyos dologról. Mosolyogva hallgatom a srácot, nagyon aranyos, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban magyaráz és kérdez. Na meg látszik rajta, hogy egy kicsit zavarban is van, ez pedig végképp elvarázsol engem, most már inkább vigyorogva, mintsem csak mosolyogva figyelek rá.
- Nem, nem hallottam még ilyen fáról, de nagyon érdekesen hangzik - megjegyzésem teljesen őszinte, még akkor is, ha engem nem igazán hoz lázba a gyógynövénytan, mint őt, de ezt nem akarom elárulni neki. Még megsérteném őt, különben is szívesen tanulok új dolgokat. - Mesélhetnél még róla, én sajnos egyedül a levendulákhoz és a csalánhoz értek, a varázslatos növényekről dunsztom sincs - ennyit azért elárulok neki, legalább érezheti, hogy a tudásvágy megvan bennem.
- Engem nagyon sok minden érdekel, de talán egyik sem köthető annyira az iskolához. Nagyon szeretek zongorázni és sokak szerint nagyon ügyes is vagyok, szóval szívesen lennék zenész, de dalt szerezni még nem próbáltam, nem is tudom, hogy vajon képes lennék e rá, szóval fogalmam sincs, mennyire tudnék bármit is kezdeni a jövőmben, ha csak a zongorára alapozok. - De furcsa, ezt az infót csak nagyon kevesen tudják rólam, neki sem feltétlenül akartam elmondani, de olyan könnyen jöttek a szavak a számra, és jól esett elmondani ezt valakinek.
- Ó, egyébként a nevem Piper Brown - nyújtom felé barátságosan a jobbomat és várom, hogy elfogadja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
Diák Eridon (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 102
Írta: 2017. augusztus 9. 21:46 | Link

Piper


- Sajnos elég kevés helyen fordul elő - biggyesztem le a szám. Meg ami azt illeti,  nem is túl életszerű a mindennapokban. De attól még nagyon klassz, hogy van ilyen.
Örülök, hogy újat mondhatok neki. Nem csodálkozom, hogy még nem hallott róla, hiszen én is csak a szüleimnek köszönhetően tettem szert ilyen szintű ismeretekre a mágikus növények terén. Mindig érdekelt, hogy éppen mit termesztenek az üvegházunkban. A növénytartás és a bájitalkészítés pedig valahol kéz a kézben jár. Szerintem nagyon érdekes, hogy úgymond helyettesíthetjük velük a varázsigéket, olykor felülmúlva azokat. A legtöbb aranyvérű számára természetes, hogy a mágia az életük része, én viszont inkább elmélyedtem az elméleti és a gyakorlati részében. Ha egy bűbáj nem megy, akkor addig gyakorlom, amíg nem hajtom végre már-már tökéletesen. Szóval mindig is ez a három terület érdekelt legfőképpen.
- Az nem rossz irány pedig, én is tanultam hangszeren. Gitároztam, de komolyabb terveim sose voltak vele. Akkor te inkább ilyen művészlélek vagy? - érdeklődöm. - Andrej Scotti - viszonozom a kézfogást egy széles mosoly kíséretében.
Nagy szívás lehet azoknak, akiknek az érdeklődési köréhez egy sulis tárgy sem kapcsolódik. Úgy kell végigszenvedniük az órákat, hogy úgyse azzal foglalkoznak tovább, amit itt megtanulnak. Szerencsére én tudom magamról, hogy biztosan valamelyik itteni tárgyra épülő szakirányon indulok majd tovább, de hol van az még... Egyelőre vergődjem végig magam azokon a rohadt vizsgákon.
- A neved alapján, ha jól sejtem, angol vagy. Igaz? - a Herzbergben viszonylag kevéssel találkoztam, érdekes, hogy ő Magyarországon tanul. Talán valamelyik felmenője lehet magyar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
Házvezető Eridon, Tanár



offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. augusztus 11. 22:05 | Link



Idén az eridonosok spanyolos hangulatra vágytak a legjobban, így a házvezetőkkel az élen meg is tették az előkészületeket. A rendezvény napján, ami hivatalosan augusztus 31–e, a lelkes főnixek csapatba verbuválódtak, és együtt díszítették fel a helyszínt, amely idén a fénylő lelkek udvara lett. A főbb színek a fekete, a vörös és a fehér. Kérik a megjelenőket, hogy ezekhez igazítsák öltözetüket.
Az ételek és az italok hagyományos spanyol hangulatot idéznek. Megtalálható itt paella, cocido, tapas, churro, horchata, La Casera, és még sorolhatnánk. Természetesen alkoholos italokat nem tartalmaz a lista.
A táncparketten egész éjjel hallható pörgős zenéhez illő tánclépéseket bárki elsajátíthatja, hiszen a házvezetésnek sikerült egy táncoktatót Maria-t is találnia, aki bár tört magyarsággal, de érthetően magyarázza a táncok alapjait. Persze a táncparkett akkor sem veti le magáról az embert, ha nem a hagyományos lépéseket járja az illető. A banda olykor egy-egy könnyed popszámmal is megörvendezteti a közönséget.
Természetesen most sem maradhatnak el a meglepetéssel járó italok, amelyek fogyasztása után húsz–harminc percen keresztül új élményekkel gazdagodhatnak a bátor résztvevők. (Amennyiben bevállaltok egy italt, úgy küldjetek üzenetet az Eridonnak, aki válaszában leírja majd a hatást. (A hatás kijátszása kötelező!)


//A buli szerepjátékosan augusztus 31-én zajlik, amely álmodóilag a zárónapja is a játéknak.//
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2017. augusztus 11. 22:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihálfy Adrián
Diák Eridon, Harmadikos diák


Adri #2
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 321
Írta: 2017. augusztus 12. 23:04 | Link


Öltözet

      Nem mondhatni, hogy ő aztán akkora party-arc, hogy arra nincs mértékegység. Főleg azok után, hogy.. nos kicsit megjárta a dolgot. Azonban nem kesereghet ezen, mert először is, feltűnne, és akkor végképp nem tudná megmentei magát. Szóval.. mindegy. Besöpör mindent a szőnyeg alá, és inkább azon dolgozik, hogy ne egyedül és ne strandpapucsba menjen. Mondhatni, a buli napjáig majdnem mindent sikerült a legjobban megvalósítania. Fogjuk rá. A lakkcipő nem sikerült, de helyette haját rendezte elegáns vonalba. Hogy mennyit szenvedett vele.. Nem akart sokat vacakolni a partner keresésével, alvégre nem azt a bizonyos gyűrűt akarja egyik ujjára sem húzni, csupán egy jót mulatni, többedmagával. Nem mondja azt, hogy az első szembejövő lánnyal tervezte ezt, és nem is valósította meg, hogy csak úgy random arcokhoz odalépve rájuk kiáltson. Annyira nem elvetemült, azonban, amikor ismerős arcokat, és fürtöket látott, már próbálkozott is. Ennek örömére, nem kell a senkire várnia, azonban, ahogy arra számítani lehetett, neki kellett a kevesebb idő arra, hogy csinosba vágja magát. A lányok hajlamosak túlozni, ha valami közösségi esemény adódik, vagy egyszerűen, ha csak mennek valahova. Ruhaválogatás, a haj, a smink, meg minden kutyafüle. Örül, hogy neki a kiadós fürdés, a haj normálisba való rendezése és az öltözködés öt percek művelete kimerített mindent. Félúton beszéltek meg találkát, mert hát, az a legegyszerűbb, addig sem bent áporodik a sötét szettjében, és nem, nem az van, hogy szégyelli a másikat. Ha kétszer annyit lépcsőzne, megizzad és akkor aztán nem lesz kellemes.
- Jaj, hol van már.. – toporog kicsit, miközben a karjára erősített órájára pillant. Nem hozott semmit, persze egy belső zseb rejtekében ott pihen a pálca, mert azt mondták, az mindig legyen nála, és miután megkért egy felsőbb évest, hogy a zsebkendőtartó zsebet buherálja meg, máris nincs probléma semmivel sem. Csak az idővel. Jó, szerencsére bőven van még idejük, csak akkor is.. Nem szeret várni sokat, elveszti az érdeklődését, és türelmetlenné válik. Meg minden ilyesmi. Ha dohányozna, most tartana a sokadiknál, de szerencsére csak egy rágót rágcsál. Hozhatott volna ennyi erővel halat is, mert bőven ráérne a legszálkásabb darabra is.
- Végre már! – nyújtogatja a nyakát, amikor a távolban megpillantja az ismerős alakot, és reméli, nem keveri össze senkivel sem. Egy utolsó simítás a zakón, és máris barátságosabb képpel várja a másikat.
Utoljára módosította:Mihálfy Adrián, 2017. augusztus 14. 00:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 827
Írta: 2017. augusztus 13. 00:02 | Link

Adrián
Ruha, Cipő, Frizura

Vajon milyen lesz egy spanyol témájú parti? Vannak elképzeléseim, de érdekelne, hogy a pirosak mit tette középpont. A tánc tűnik a legesélyesebbnek, végül is az kiemelkedő és egy ilyen alkalomhoz tökéletesen passzol. Bár maga az élet stílus is lehetne...hm...túl sok mindent tudok elképzelni, szóval az lesz a legegyszerűbb, ha megnézem. Itt pedig jött a probléma, a partnert. Szerencsére nem kellet keresnem, összetalálkoztam egy ismerős eridonossal aki elhívott. Nos ezzel ez a gond megoldva, a következő a ruha. Néhány órás magazin lapozgatás az adott országból megadta az irányt, hasonlóan hosszú vásárlás után elégedett vagyok. A bulira szerintem időben kezdek el készülődni, de még így is sikerül megcsúsznom. Enyhe bosszúsággal tüzöm fel a hajam és illesztem bele a virágokat, nem gondoltam volna, hogy ilyen macerás megcsinálni ezt, vagy háromszor próbálkoztam mire szép lett. Ezt követően gyorsan cipőt veszek, fújok magamra egy leheletnyi parfümöt, aztán vettek egy utolsó pillantást magamra a tükörben. Az eredmény egész kellemes, a fehér ruha és a viszonylag barna bőröm kontrasztjával, valamint a szőke hajamban lévő vörös rózsával egész jól sikerült megfelelnem a látott képeknek. Most már csak az a kérdés mit szól a partnerem.
Apropó partner, mennem kellene. Ránézek az órára, még nem késtem el, de ha nem indulok el rövidesen elfogok. Sietős léptekkel megyek a megbeszélt helyhez.  
Még egy kanyar és elméletileg ott is vagyok, befordulva már látom is, hogy elkéstem. Elfintorodom, pech... Mielőtt megláthatná az arckifejezésem elmosolyodom. Felé tartva megszemlélem az öltözetét, jobban el sem üthetnénk egymástól. Nem beszéltünk meg semmit, de nem gondoltam arra, hogy talpig feketében fog megjelenni. Nos, késő bánat. Olyan jing-jang-os hatást fogunk kelteni, de ez még érdekes is lehet, szóval nem zavartatom magam ezen az apróságon. Megállok mellette és lesimítom a szoknyám.  
-Szia!
Egy laza mozdulattal megpördülök, aztán érdeklődve nézek rá.
-Nos, megfelelek a témának?
Ha erre azt mondja nem, akkor nem is tudom mi csinálok. Bár kétlem, hogy ez megfog történni, mivel nem ismertem a kultúrát utána néztem, emiatt elég biztos vagyok magamban, de azért nem árt egy kis megerősítés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihálfy Adrián
Diák Eridon, Harmadikos diák


Adri #2
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 321
Írta: 2017. augusztus 14. 00:55 | Link


Öltözet

      Nem lát nagy tömeget még, lehet ők jöttek túl korán? Vagy a legtöbben is úgy vannak, mint ő, hogy a másikra várnak épp? Meglehet, sosem tudni. Persze, szeretett volna a kezdés egy közeli időpontban érkezni, hogy ne maradjon le semmi fontos momentumról sem, hiszen ki tudja, lehet akkor történik valami, amikor épp még vakaródzik valamerre. Meh. Jó, nem mindig ilyen pontos, de most ügyelt rá, hiszen nem akarta a lányt megváratni, nem lett volna épp illendő tőle, és bár nem halna bele abba, ha megdorgálnák, de negatív képet sem akar festeni magáról, annyira nem elvetemült. Az ijesztő jellemet meg tulajdonságokat meghagyja azoknak, akik erre építik karrierjüket.
Azonban, mégis neki kell várnia kicsit, ami ugye nem gond, mert a lányok legálisan késhetnek, meg minden. Az öt perc egyenlő a fél órával szabály, amit senki sem mond ki, főleg nem ők hímek, mert hát, ők is elkövetik párszor. De nem számít, a várakozásnak vége, Melissa be is fut, ő pedig már mosolyog, és kihúzza magát, hogy ne tűnjön trottyosnak. Meg ha ez a zakó meggyűrődik, az isten se tudja kivasalni..
- Szia! Örülök, hogy eljöttél – és mondjuk nem gondolta meg magát, hogy vele jöjjön el, és nem valami népszerűbb, jóképűbb valakivel. A kérdésre lép kissé hátrébb, csak azért, hogy mindent tökéletesen belásson, és mint valami szakértő, végig is méri. Elismerő arccal bólintgat párat, és bár ő aztán végképp nem ért a női divathoz, nem érzi harsánynak és magamutogatónak. Kellően elegáns, ami jobban tetszik neki, mintha valaki kipakol mindent.
- Nagyon csinos vagy! Ez a ruha.. bár én nem értek hozzá, de szerintem tök jól illik ide – mosolyog a másikra, miközben visszalépdelve nyújtja felé a karját, hogy szabadon karolhasson bele, és bevezethesse az esemény közepébe.
- Csak a cipő.. mármint.. hogy tudsz benne menni? – ezt már halkabban kérdi meg, mert otthon is látja ezt az anyai lábakon, és elborzad, hogy képesek egy alig pár centis felületen egyensúlyozni, majdhogynem lábujjhegyen állva.
- Szerintem igyunk valami, jól néz ki a kínálat – mutat a pult felé, ahova felsorakoztatták azokat, és persze vár, hogy a másiknak van-e kedve hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
Diák Eridon (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 200
Írta: 2017. augusztus 14. 11:01 | Link

Bárki, aki ott van  Pirul
Ruha, haj,cipő,smink

Mikor megláttam a záróbulira hívó plakátot, eldöntöttem, hogy eljövök. Feltúrtam a szekrényemet, de nem igazán találtam nekem tetsző és spanyolos ruhát, így a faluban vettem egyet, a cipővel együtt. A hajamat kontyba rendeztem Franci segítségével, és ő segített a sminkben is. Ahogy belenéztem a tükörbe, leesett az állam, mert még magamhoz képest is gyönyörű lettem. Elmosolyodtam, majd megöleltem Francit, és már indultam is a spanyol estre. Nem beszéltem meg senkivel találkozót, de azért remélem, hogy lesznek ott páran ismerősök. Az edictumos interjúm óta többen köszönnek nekem, kicsit mintha ismertebb lennék. Lehet, hogy amiatt van? Ki tudja.
A dekoráció megint csodás lett, az ételek igazi spanyol különlegességek, az asztalokon pedig mindenféle alkoholmentes italok bőséges választéka. Most se maradnak el a meglepi italok, de a kipróbálásukat későbbre tartogatom, most inkább töltök magamnak egy Sprite-ot, és pár churrost teszek egy tányérra a másik asztalról egy kis nutella kíséretében. Keresek egy szimpatikusabb asztalt az árnyékban, majd leülök, és iszom a hideg üdítőmet, majd harapok egy kis édességet a mogyorókrémbe mártva.
Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. augusztus 14. 11:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
Diák Rellon (H), Rellon csapattag, DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


|Satana|
offline
RPG hsz: 603
Összes hsz: 7084
Írta: 2017. augusztus 14. 11:30 | Link

Most hirtelen Viktor aki itt van, utána lehet bárki más Love
ruha; cipő; no makeup

Ez nem az én bulim, szóval nem is nagyon foglalkoztam azzal, hogy kitűnően jól nézzek ki, és megnyerjek minden címet, amit meg lehet nyerni. Ami azt illeti, a ruhám is egy elég hétköznapi darab, amit kivettem a szekrényemből, hogy azért legyen rajtam fekete, és senki ne mondhassa azt, hogy nem illek bele a témába. A szép, kipuccolt eridonosokhoz képest elég kisegér látványt nyújtok, de pontosan ez is volt a cél.
Ezzel együtt ez az utolsó piros bálom is. Meg valószínűleg az utolsó alkalom is, amin így megjelenek rellonosként. Szomorú. Nekem tényleg szomorú, mert Viktor elmegy, és még Ádi is elmegy, és mindenki leköszön, én meg itt maradok egymagamban. Na jó, annyira nem vészes a helyzet, mert ezt már megbeszéltük az én főnix lovagommal, és tudom, hogy itt lesz, amikor szükségem van rá, meg csak úgy is. Attól még lehetek egy kicsit szomorú, nem? Ahogy meglátom a nagyra nőtt házvezetőhelyettest, el is indulok felé, hogy kinyújtózva jó szorosan átölelhessem a nyakát. Jó, annyira nem szorosan, hogy baja legyen és megfulladjon nekem - szerintem Ricsi első halálos áldozata én lennék, ha ez megtörténne -, de annyira azért eléggé, hogy érezze a szeretetem. Mondjuk azt eddig is érezte nap mint nap, de ez bemondható egy búcsúölelésnek is akár. Nem nagyon repesek az ilyen búcsúzkodók gondolatától egyébként, csak úgy megjegyzem, mellékesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tóth Lola
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 326
Írta: 2017. augusztus 14. 11:54 | Link



Prefektus vagyok, szóval az ilyen események szinte kötelezőek. Vagyis hát nem muszáj, de mint az ékes példamutató, jobb, ha itt vagyok. Nem mintha zavarna, szeretem az ilyen kis összeruccanásokat, mindenki ingyen eszik, és mindenki, mindenki jól érzi magát, és házon belül jobban összekovácsolódik a nép. Ez lenne a lényege az egész beosztásnak, nem? Az ember olyan társaságban van, ahol hamar megtalálja a közös hangot másokkal, és mindenki számíthat mindenkire, mert egy nagy család az egész. Vagyis én egy családban érzem magam, aztán kinek hogy. Elmosolyodva igyekszem integetni mindenkinek, meg váltani pár szót mindenkivel, és mivel még mindig nem tudom az egész ház nevét betéve arccal meg mindennel - szégyen szégyen, tudom - ezért igyekszem nem nagyon a nevükön szólítani őket.
- Óó, szia Nóri - elvigyorodva köszönök rá, mikor mellé sodródom. Ő az aktívabb tagjaink közé tartozik, egy csomó mindent csinál, szóval ő kivételesen megmaradt az emlékezetemben.
- Nagyon csini vagy ma, tetszik a ruhád, meg a hajad, meg minden - bólogatva támasztom alá a véleményem, miközben bekapok egy sütit, és igyekszem egyszerre enni meg érthetően beszélni is. - Mint egy igazi spanyol senjorita - büszkén bólintok még egy utolsót, miközben lenyelem a falatom, és összedörzsölve tenyereim szabadulok meg a morzsáktól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Auror


'Eastern Gay Squirrel'
offline
RPG hsz: 314
Összes hsz: 1403
Írta: 2017. augusztus 15. 10:55 | Link

Eridon

Ez már az utolsó rendezvények egyike, aminek a szervezésében még részem van. Nem úgy értem, hogy az évzáró előtti utolsók egyike, hanem ténylegesen az utolsóké. Az évzárón majd hivatalosan is bejelenti Kriszpin, hogy idén egyike leszek a távozó tanároknak. Átadom a tantárgyam valaki másnak, aki szintén szeretné a diákokat a túlélés rejtelmeire oktatni -, és az Eridon éléről is távozom, hogy csak és kizárólag a minisztériumnak dolgozzak ezután aurorként. Az irodámat nem sajnálom, lesz belőle majd fiúszoba ismét, de az eridonosokat azért igen. Megszerettem ezt az élénk népséget a maga lobbanékony temperamentumával, játékosságával, merészségével és figyelmetlenségével együtt. Otthon éreztem magam közöttük, amióta csak átvettem a ház vezetését. Ádámmal is jó volt együttdolgozni, de itt az ideje, hogy az egyébként átmenetinek induló, de aztán észrevétlenül állandósuló munkámtól megválva a hivatásomnak szenteljem az időmet, és a kapcsolatomat se felejteném ki a sorból, amely eléggé kárát látta az utóbbi időben a sok felvállalt feladatnak is, nem csak annak, hogy titokban kellett tartanunk bizonyos szakmai és egyéb problémák elkerülése érdekében. Most igyekszünk menteni a menthetőt. Ki gondolta volna, hogy ehhez az időnyerő sem képes elég időt teremteni, és nekünk kell megtenni? Megigazítom az egyik abroszt, amit valaki félig lerántott - amilyen hosszúak, nem csodálnám azt sem, ha csak véletlen rálépett volna az illető -, aztán elégedetten nézek körül. Hát búcsúbulinak nem rossz, bár hivatalosan nem az. Az eridonosoknak egyébként is majd a zártkörű kis értékelős valamin fogjuk bejelenteni Ádámmal a változásokat, de páran már most tudják, mint Kamilla is, aki amint megérkezik, máris a nyakamban lóg. Átölelem a derekát, aztán fordulok vele egyet.
- Nem öltözted túl magad. Mondjuk én se. Elleszünk - állapítom meg letéve, hiszen én is csak egyszerűen feketébe bújtam, fekete nadrágba és fekete ingbe. Ennyi. A kalapot is letettem valahová és már nem tudom hová. - Nem lehetsz szomorú ma, ugye tudod? És különben sem tűnök el, de azért pszt, az eridonosok egy része még nem tud erről. Még nem jelentettük be hivatalosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 827
Írta: 2017. augusztus 15. 17:04 | Link

Adrián

Egy mosollyal reagálok a megjegyzésre, bár olyan, mintha lenne folytatása. Talán meglepte, hogy tényleg megjelentem? Vagy inkább jobban örült volna, ha nem? Bár az is lehet, nincs is folytatás. Feleslegesen agyalok ilyeneken. Inkább kikérem a véleményét, végül is neki csak több fogalma van a témáról, mint nekem. A komoly arcú bólogatásból legalábbis ez jön le, aztán megszólal és tova tűnik az illúzió. Ettől függetlenül újabb mosolyt villantok a bók hatására.
-Köszönöm. Te se panaszkodhatsz.
Gyanítom neki lényegesen kevesebb időbe telt elkészülni. A férfi lét előnyei, se magassarkú, se figyelmet igénylő szoknya. Helyette van más mondjuk...
Elfogadom a felém nyújtott kart, aztán elindulunk az eseményközepébe. Nos, mint ne mondjak kitettek magukért a pirosak. Már az alaphangulat roppant kellemes, bár úgy tűnik a koránérkezők listáját gazdagítjuk. Rajtunk kívül alig egy-két pát látni. Magamban vállat vonok, legalább nem maradunk le semmiről.
A gondolataimból Adrián kérdése ráz fel, meglepetten nézek rá. Hisz rajtam most egy nem túl magas darab van. Pillanatnyi gondolkozás után válaszolok.
-Sok gyakorlás és a női léttel járó tehetség hozzá.
Ezzel, mint a magas, mint a kis felületre választ adtam. Igazából szerintem a gyakorlás a titka, én már lassan három éve tipegek ilyenekben, szóval nem meglepő a magabiztosságom. Az első félévben még alacsony sarkú vagy telitalpú darabokkal szenvedtem, majd szép lassan fejlődtem. Így visszagondolva, az amikor 4-5 évesen anyukám cipőjében botladoztam sokkal élmény telibb volt, most már hiányzik belőle a régi varázs és inkább önbizalom növelőként szolgál. Miközben felidézem a kezdetben valóbénázást a partnerem elvezet az italokhoz.
Érdeklődve tekintek végig a kínálaton, végül megakad a szemem a megspékelt darabokon. Vajon milyen meglepetéssel készültek nekünk?  
A megjegyzésre bólintok, kifejezetten csábít a bájitallal megbólintott verziók kipróbálása.
-Rendben. Kipróbáljuk a bájitalos koktélokat?
Érdeklődve fordítom felé a fejem, megértem, ha ő nem vonzódik hozzájuk, de engem érdekelne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihálfy Adrián
Diák Eridon, Harmadikos diák


Adri #2
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 321
Írta: 2017. augusztus 16. 12:00 | Link


Öltözet

      Nem akart ő semmit sem sötétre festeni, vagy épp olyat állítani, amely nem igaz a lányra, sem senki másra. Csak pár szó, és ennyi volt, nem igyekezett feszültséget kelteni, vagy épp magát sajnáltatni, hogy felültették. Mindig megoldotta az ilyen közösségi eseményeken a partnerkeresést, vagy ha épp mégis egyedül érkezett, akkor talált olyan társaságot, akik szívesen mulatták vele az időt. Mondhatni ez a fajta érkezés az újabb számára, így ha kicsit ügyetlen lesz, ennek tudható be.
- Ugyan, igazából elég slampos, de nem volt jobb – pillant le magára. Az kicsit bántja, hogy csak farmert tudott keríteni feketében, de manapság amúgy is ez a divat, hogy a farmert az elegánsabb darabok mellé párosítják. Vagyis ezt látta anyja egyik magazinjának címlapján, még otthon. Az ünneplőnadrágja inkább barna, mint fekete, így ha divatos, ha nem, ez maradt. Még szerencse, hogy a fekete szín is szerepelt a dress-code listáján, és így nem került bajba, hogy rendelgetnie kellett volna otthonról.
- Még nincsenek sokan, időben jöttünk – állapítja meg, miközben beérve néz szét a lézengő, beszélgető siserehadon. A díszítés kissé neki talán még giccses is neki, de meg kell vallania, hogy szép, és sok munka volt benne. A szervezés alatt őt is hívták, hogy segíthet, ha úgy kívánja, de mivel érzéke az ilyesmihez nemigen akad, csak pár apróságból vette ki a részét, meg most a látványból, ami bőven megfelelt mindennek. Örül, hogy az ő háza rendezett ilyesmit, és tetszetőssé is vált.
- Áhh! – bólint egy aprót, amikor visszatér a jelenhez. – Láttam már olyanokat, akiknek a járását fájt nézni, csak azért kérdeztem. Te egyáltalán nem kacsázol – pillant le, majd már vissza is rá. Azért örül, hogy a férfiaknak való magassarkú már nagyon rég kiment a divatból, és most kényelmes sportcipőben lépkedhet örömmel. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy neki ilyesmi kerüljön a lábára. Még viccből sem.
- Hú. Azokban biztos elég sok a rizikó, de üsse kavics. Csak nincs közte olyan, ami veszélyes – vagy vér ciki. Fogalma sincs, mi az, amit ezekbe rejtettek, nem hallott róluk semmit. Kicsit tart tőlük, de nem is akarja magát nyuszinak mondani, így, elengedve a lányt, kiválaszt két tetszőleges darabot, apró sóhajjal kísérve.
- Lesz, ami lesz – lép vissza és az egyiket a lány felé nyújtja, majd, amikor átveszi, ő a sajátjába kortyol. Tény, hogy eléggé finom.. de vajon a bájital miatt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
Diák Rellon (H), Rellon csapattag, DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


|Satana|
offline
RPG hsz: 603
Összes hsz: 7084
Írta: 2017. augusztus 16. 13:37 | Link

Eridonos bulika; Viktor

Tudom, hogy ez nem jelenti azt, hogy akkor most teljesen kilép az életemből, soha nem is feltételeztem ezt, mert ő is megígérte, hogy nem fogja megtenni. Viszont már nem lesz, akinél belóghatok a felsőbb évesen órájára, mert megment az asztrológiától és a jóslástantól, meg nem lesz, akivel sütit zabálhatok majd két óra között, nem fogok Őrnaggyal elaludni az irodában, és úgy összesen, az egész Eridon ki fog majd esni. Mert jönni fog valaki más, aki majd nem fogja megengedni, hogy csak úgy ki meg be járkáljak. Lehet, hogy tévedek, és majd két jó fej ember fogja vezetni a házat, de ő akkor sem lesz Viktor. Nem haragszom rá emiatt, mert nincs miért haragudnom, de ettől még egy kicsit lehetek szomorú, nem? Egy picikét.
- Nem a végzős bálomon vagyok - egy picit elmosolyodva vonogatom meg vállaim, igazából oda se vágtam valami nagy puccot. Nem volt semmi csillogó nagy hercegnős ruha, meg nem tudom milyen magassarkú. Igazából nem is tudok olyanokban mozogni, főleg nem ilyen természetes terepen, de minden elismerésem annak, aki igen.
- Nem vagyok annyira elkeseredve. Tényleg nem vagyok, na várj - megrázom fejem, jó, igazából tényleg nem a Marsra lövik ki Viktort, hogy aztán tényleg soha többé ne lássam, szóval a világ nem omlott még össze a fejem felett. Ezt bizonyítandó pedig egy észrevétlen, langyos szellő öleli át Viktort egy egészen rövid pillanatra, az a kellemes fajta, amit érez az ember, mégsem fújja el. Olyan, amit szeret érezni mindenki. Szóval tényleg nem vagyok totál szomorú, csak egy kicsit, amiért elmegy. De nem fogom itt elrontani a bulit.
- Szóval, ezúttal mit hoznak a híres bájitalos itókák? - kíváncsian csapom össze tenyereim, mire hirtelen meg is szűnik a burok, amit egyébként is csak ő érzett, és más észre sem vehetett, mert nem volt észrevehető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 827
Írta: 2017. augusztus 22. 14:21 | Link

Angyalföldi Boróka
Outfit, Manon

Napi egy-két séta nem olyan gyilkos, ha nem esik az eső, akkor még kint sem. De párnap elromlott az idő és nincs sok kedvem ki menni. Manon viszont egyre nyűgösebb, szóval muszáj lesz...
Kinézek az ablakon, most egész tűrhetőnek tűnik az idő. Lenézek a kis kedvencemre, majd egy apró sóhajjal felállok. Akkor menjünk sétálni, ki a sárba. Magamra kapok egy pulcsit, előkeresem a pórázt, aztán a vidáman izgő-mozgó ebre rakom.
-Jól van, jól van. Maradj egy kicsit nyugton.
Egy pillanatra tényleg megáll, ez pedig pont elég ahhoz, hogy rendesen rá rakjam. Gyorsan cipőbe bújok, elkapom a körülöttem rohangáló Manont és elindulok kifele. Eleinte kézben viszem, így egyszerűbb átjutni a klubtermen. Miután üresebb részre érünk leteszem, hagyom hadd menjen, végül is, ezért indultunk el. Sietős léptekkel haladok a kedvencem mögött, kis termete ellenére elég gyors.  
Kiérve a szabadra megállítom, majd rövid habozás után leveszem a pórázt.
-Ne menj messze.
Ezzel elengedem, eleinte a közelemben marad, aztán elindul én pedig lassan sétálva követem. Nem akarom szem elől téveszteni. Nézem az egyre sötétedő tappancsokkal rohanó ebet, még mindig szürreális ez az egész. Kb. két hete találtam, már egész jól összeszoktunk, de még mindig el-el gondolkozom. Sosem gondoltam, hogy így megfog nyerni magának egy négylábú. Előtte furán néztem azokra, akik az állataikhoz beszéltek most pedig én is ezt teszem. Érdekes egy helyzet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyalföldi Boróka
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 31
Írta: 2017. augusztus 22. 15:28 | Link

Melissa Von
Manon, Séta

-Most mennek ki? Nincs sétához jó idő... Magamban motyogtam, hogy senki ne hallja. Manon régóta nem járt kint, az tény, sajnáltam is szegényt. Az időjárás nem mindig játszott az ő kezükre. Sokat esik mostanság. Ha a boltívek alatt elbújok, tudom nézni őket! Ezen felbuzdulva el is indultam. Mikor kiértem a klubhelységből, akkor indultak el. Szerencse, hogy ott átvergődni nem könnyű.


Épphogy el tudtam bújni egy sötétebb részen, mikor megérkeztek. Amilyen kicsi egy állat, olyan gyors volt. Manon nagyon örült és emiatt én is örültem. Mindig is szerettem volna egy kutyust, de sosem lehetett. Mivel árvaházban nevelkedtem, sehova nem tudtam volna elrejteni, a faházamban pedig nem tudtam volna eltartani. Ideköltözni sem volt egyszerű, emiatt mindig hiányoltam egy négylábú jószág társaságát. Melissa pedig pont olyat kapott, amilyet mindig elképzeltem. Mióta Manon itt van, azóta nézem minden sétálásukat, de közelebb még nem mentem, csak a hálóban. Ott pedig nem beszélek a múltamról, emiatt kutyázni sem merek.
-De édes vagy! Csak suttogni merek a sötét sarokban, nehogy valamelyikük meghalljon. Manon így is veszélyesen közel jött hozzám egyszer.
 Hazudhatnék, de nem lenne helyén való, miután én leskelődök utánuk, bármennyire is "csak" egy kutyasétáltatásról van szó. Örültem, hogy boldogok,
 egy évig elnéztem volna azt a kis szőrmókot, ahogy rohangál. Indulnom kellett volna, de egyszerűen nem bírtam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
Melissa Von
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 827
Írta: 2017. augusztus 22. 16:04 | Link

Angyalföldi Boróka

Ahhoz képest mekkora komoly mozgás igénye van. Lassan félórája sétálok Manon után és kezdem unni. Megértem, hogy rég tudtunk kijönni, de ebben a hűvös, nedves időben jobb bent lenni. Különben is miután visszamentünk le kell takarítanom a kis crupom, mert csupa sár már.
Mintha csak meghallotta volna mire gondolok végig fut egy méretes tócsán, egy apró sóhajjal nyugtázom, hogy így nem mehetünk a szobámba. Azaz előtte kell valahol levarázsolnom róla a koszt. Fejben végig futok az ennek megfelelő bűbájokon, bár lehet egyszerűbb lesz, ha egyszerűen valamelyik mosdóban leszedem róla a nagyja sarat, majd miután visszamegyünk a többit. Hm...még meglátom.  
A gondolataimból az ég dördülése szakít ki, összerezzenek. Remek, csak egy újabb vihar hiányzott. Felnézek az égre, úgy néz ki rövidesen esni fog. Nos, ennyit mára a sétából.
-Manon gyere.
A felém rohanó sáros eb láttán enyhe undor fog el, ennyi koszt. Aztán a boldog pofija látva mosolyogva megcsóválom a fejem, egy kis fürdés nem nagy ügy. Már éppen lehajolnék hozzá, amikor elszalad mellettem. Meglepetten fordulok utána, most meg hova megy? Sietős léptekkel követem, úgy látszik az egyik oszlopot nézte ki magának. Egy árnyalatnyival hangosabban utána szólok.
-Manon hozzám!
Még eléggé az elején vagyok az oktatásának, de azért haladunk. Megáll és visszanéz rám, aztán vakkant egyet. Kíváncsian nézek rá, mit találhatott?  
Utolérve őt az oszlop mögött egy ismerős alakot pillantok meg, egy másik zöld lányt. Enyhe értetlenséggel nézek rá.
-Hello.
Hát ő? Miért bujkál? a lábamnál letelepedő ebre fordítom a tekintetem. Mielőtt megint megléphetne lehajolok hozzá és rárakom a pórázt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Mestertanonc Rellon (H), Rellonos blogger



offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 4402
Írta: 2017. augusztus 22. 16:22 | Link

#azex #meganapsütés

Napsütéses délután ez, megkönnyebbülten szabadul ki a kastély fogáságából. Délelőttjét a rellonbeli szobájában töltötte jegyzetei felett görnyedve. Pár hete van rá, hogy kitalálja, mégis mihez akar kezdeni. Mert most, hogy kviddicses pályájának lőttek, feleslegesen végez két iskolát. Elég lenne az egyetem, ami mellett szintén ott a kviddicspálya, hogy kedvére túlhajtsa magát. Pont, mint tegnap, amikor izmai elgyengülésével a földön kötött ki, tökéletes esést produkálva jobb csuklójára. Hát...legalább valami megy neki.
Hunyorogva sétál ki az udvarra, napszemüvege a szobában maradt és már csak azért se menne vissza érte. Inkább kezét használja napellenzőnek, de azt is csak addig, amíg el nem ér a szökőkút melletti padhoz. Ott leül, majd lábait keresztbe vetve elkényelmesedik. Szemei azonnal lecsukódnak.
Ruhája szoknyarészét automatikusan, gondolkodás nélkül húzza valamivel feljebb. Mintha csak otthon, a nyugágyban feküdne, úgy élvezi a napsütést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyalföldi Boróka
Diák Rellon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 31
Írta: 2017. augusztus 22. 16:29 | Link

Melissa Von

-Szia. Pislogok. Manon valamiért észrevett. Ez eddig sosem fordult elő. Nagyon megijedtem Melissa nézésétől, pedig nem látszott soha félelmetesnek. Most ott állt előttem Manonnal a kezében. Hazudnom kell. Muszáj!-Csak erre jártam. Sétálni akartam egyet. Nem úgy tűnt, mint aki bevette. Nehezebben megy, mint gondoltam. Pedig máskor nagyon könnyen tudok hazudni, de valahogy most nem megy. Zöldben vagyok, talán felismert. Végül is láthatott már. De mi a fenét képzeltem? Látható volt, hogy jön a vihar, én meg pont azt találtam volna ki, hogy sétálok? Hacsak nem instant tüdőgyulladásra hajtok, akkor semmi értelme nem lenne kint mászkálni ilyenkor. Mintha a gondolataim az égig szálltak volna, elkezd esni.  Manont nem zavarja a dörgés, engem annál inkább. Beleborzongtam. -Egyébként Róka vagyok. Próbálok mosolyogni. Nagyon butának érzem magam. De ez volt az egyetlen dolog ami értelmesnek tűnt, hogy megtörje a csendet. Miért vagy ilyen hülye? Tényleg bemutatkoztál neki? Idióta... Már láttuk egymást, Rellonos, de még sosem mutatkoztunk be egymásnak. Még mindig nem vagyok biztos abban,hogy elhitte, mit keresek itt. Manon mozog a kezében. Gondolom még mehetnékje van. Fél órát futkosott lent, de ennyi neki kevés. Nagyon kétségbe estem. De mit is gondoltam? Hisz nem bujkálhatok örökké. Titkon tudtam, hogy eljön ez a nap, de nem gondoltam volna, hogy ez ma lesz... Jesszus... Most mi jön?  Mit akarhat tudni?
Utoljára módosította:Angyalföldi Boróka, 2017. augusztus 22. 16:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék