28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


100% Mácsai
offline
RPG hsz: 240
Összes hsz: 2164
Írta: 2016. november 26. 18:24 | Link

Adrian

Mindenkinek vannak furcsa heppjei, nekem is... nem is kevés, amit nem most kezdek el részletezni, mert semmi értelme nem lenne, na meg mi maradna későbbre.
És igen, mint minden embernek, olykor nekem is szükségem van a friss levegőre, még ha ahhoz mínuszok is társulnak. Belefér, lévén a kastély kezd egy kicsit nyomasztó lenni, meg a tömeg is, ami olykor a folyosókon van, s minek eredményeképp én is csak sántikálni tudok.
Megint nem vettek észre, és megint meg is tapostak, de efelett már lazán képes vagyok szemet hunyni, főleg hogy a lány motyogott is valami bocsánat félét. Az ilyen esetek ritkák, viszont megtanítják az embert arra, miért annyira veszélyes a folyosón olvasni.
A könyv persze jön velem, én meg már a faház előtt haladok el, vagyis hát... haladnék, ha nem látnék meg ott egy felettébb ismerős valakit.
Tudom, nekem ez nem megy... nem is kéne erőltetnem, mégis megindulnak a lábaim oda be, s ha valamit mégis elszúrnék, majd arra fogom, hogy csak melegedni szeretnék.
- Azta, hát tényleg igaz, amit rólad mondanak. Nem hittem volna, hogy a múltkori meccs után még itt fogsz sétálgatni, de... azért jól helyben hagytad a hústornyot - hangom csilingelő, mármint az a kellemes fajta, és most még felettébb büszke is vagyok arra, hogy sikerült ilyen szépen, összefüggően beszélnem. Úgy tűnik, mégis fejlődőképes vagyok.
És miután sikerült ilyen szépen felhívni magamra a figyelmet, be is bicegek, na de már feleannyira sem bátran.
- Nem baj, ha befoglalom azt a sarkot? - bicegek is el odáig, max, ha elküld a fenébe, stílusos hátraarcot vágok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. november 27. 13:09 | Link

Ilda
• kinézet

Elmélyülten rajzolgatok a füzetembe, hol a ceruzát használva, hol pedig az ujjamat, hogy elmaszatoljam a grafitot, ezzel a készülő rajzom homályosabb hatást kelt. Szerettem összemaszatolni a rajzaimat, nem rajongtam túlságosan az olyan képekért, amiken tökéletesen látszik minden vonal, nekem az túlságosan mű, túl hamis. Az olyan képeket kedveltem, amik látszólag nem voltak túlgörcsölve és látszott rajtuk, hogy a készítője dolgozott vele, de nem feltétlenül az a célja, hogy kiemeljen minden egyes vonalat. A nagy rajzolgatás közben észre sem veszem, hogy egyrészt mennyire szalad az idő, másrészt valaki közeledik. Már csak arra eszmélek fel, hogy valaki megszólal mellettem, mire felpillantok és a lány arcát keresem. Némán bólintok egyet, hogy hát persze, üljön le, engem nem zavar, csak maradjon csendben és hagyjon rajzolni. Vissza is fordulok a képemhez, amikor a lány ismét megszólal, én pedig tudom, hogy ezt nem ma fogom befejezni.
- Nem, sosem láttam. - A rajzfüzetem lerakva magam mellé nézek fel ismét, meg is rázom a fejem a macska láttán. Aztán a lány bemutatkozik, mire csak elnézően biccentek egyet. - Anais, és nem, majd befejezem máskor - legyintek egyet és lerakom a ceruzát is a kezemből. Felnézek a fekvő cicára, majd a lányra, aki valamiért nagyon ismerőnek tűnik nekem. Amióta itt tanulok az iskolában, megtanultam már, hogy ha valakit láttam ezelőtt és sejtem, kicsoda, akkor valószínűleg a háztársam és ezen az úton kell elkezdeni az ismerkedést.
- Rellonos vagy, igaz? - Mivel nincs sok okom halogatni ezt, na meg a rajzomat már úgyis eltettem, jobb lesz, ha beszélgetek vele egy kicsit. Nem fog megártani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 449
Összes hsz: 2254
Írta: 2016. november 27. 17:42 | Link

Hajna

  Végighallgatta. Ott ült egy helyben, arcáról semmit nem lehetett leolvasni, és kivárta a mese végét. Akkor összeszorította a száját.
  - Sajnálom, de én nem vagyok őrült - mondta ki tárgyilagosan, és úgy gondolta ezzel le is zárta az egészet, és felállt, hogy az ajtón keresztül távozzon. Elfordította a kilincset, de az nem engedett. Többször is próbálkozott, de az átkozott rozsdás szerkezet nem akart engedni.
  - Hát ilyen nincs... - suttogta, és még úgy rángatta a fát, hogy mozgott az összes fal is. Mikor rájött, hogy semmi értelme tovább próbálkozni, tehetetlenül fordult meg, és nézett a lányra.
  - Ez a te műved? - ötlött a fejébe. Ugyanis először csak arra gondolt, hogy ilyen pechje van. Ez volt akkor is, amikor a szigeten voltak, vagy amikor a kamrában. Szinte minden alkalommal beszorul valahová, vagy magára haragít ezt-azt. Ez már csak az ő szerencséje. De most, ez alkalommal olyan emberrel tartózkodott egy légtérbe, akit nem igazán ismert, és a néhány perce tartó ismerkedés nem azt súgta neki, hogy egy teljesen normális emberről beszélünk.
  - Igazán nincs kedvem a kis trükkjeidhez, hogy rávegyél, hogy vegyek részt a kis személyes szívatásodban, szóval megtennéd, hogy kiengedsz? - kérte a tőle telhető legszebben a lány, de közben már azon gondolkodott, hogy hol tudna még kimenni ha esetlen egy nemleges válasszal találná szembe magát. Mert abban biztos volt, hogy nem marad itt ebben a kicsi, undorítóan vidámnak tűnő helyen. Maximum átalakítja az ő ízlése szerint, de akkor más nem jár jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 28. 09:53 | Link

Anais

A lány meglehetősen elfoglaltnak tűnt, pedig úgy láttam, hogy csak rajzolgat egy papírra, éppen emiatt mertem tovább zargatni a kérdéseimmel. Nagy nehezen sikerült is elérnem - ha nem is nekem, talán a kis jószágnak - hogy felfigyeljen, s végre felvegye a beszélgetés fonalát, ne csak a papírral foglalkozzon.
- Akkor nincs gazdája úgy hiszem, pedig olyan édes - jegyeztem meg, miközben a feje búbját megsimogattam, s ha elfeküdt előttem, akkor kicsit a pocakját is megcirógattam a cirmosnak.
- Rendben, örvendek Anais. Aha, a rellonban vagyok mestertanonc, az első évemet koptatom. Egyébként ismerős voltál, de most már tudom, hogy honnan - fűztem hozzá csak úgy mellékesen , majd törökülésbe helyezkedve, hátamat a bódé falának döntöttem, s ölembe húztam a cicát, aki kényelembe helyezkedett, s kíváncsian pislogott Anais felé.
- Miket rajzolsz? Művésznek készülsz, vagy ez csak egy hobbi? - érdeklődve fürkésztem az előtte heverő lapokat, egyelőre azonban nem nagyon tudtam kivenni azokból, hogy mit rajzolt a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2016. december 3. 13:23 | Link


smoke and mirrors

Kell egy kis csend, egy kis egyedüllét, egy kis hideg, hogy kiszellőztessem az agyam. Megpróbáltam otthon. Bezártam a szobám ajtaját, kinyitottam a terasz ajtaját, és bedugtam a fülem, viszont nem volt elég. Ezért most itt vagyok. Összedörzsölöm kezeim, aztán lehúzom füleimre a sapkát, a fogaim között kiszökő pára fehéren száll fel, majd ki a falécek rései között. Lehunyom szemeim, aztán ültömben kiegyenesedve tekerem le a termosz tetejét, hogy igyak egy kis kávét - nagyjából pont akkor, mikor a szőke feje felbukkan. Felvonom szemöldököm, aztán biccentek, most nincs hangulatom gorombáskodni. Bár kétlem, hogy bárkinek is is lenne hangulata gorombáskodni, miután átrendezik az arcát. Soha nem értettem az olyanokat, akik nyers erővel próbálják megnyerni a meccset - nem megy. Az MMA nem arról szól, hogy elkapod, és addig ütöd, amíg van benne szufla. Szerintem legalábbis. Sajnos a legutóbbi ellenfelem nem osztotta a nézetem.
Aztán lassan eljut az agyamig a lány mondata, és felvonva szemöldököm nézek rá.
- Te nézel meccs? - borzalmas kiejtéssel szólalok meg, mert azért mégsem számítottam arra, hogy magyarul kell majd beszélnem. Fejem a mögöttem levő lécnek döntöm, megdörzsölöm arcom, mire az izmaim szinte egyszerre rándulnak össze. A szüleim jó munkát végeztek. Elfedték a feldagadt szemeim, a felszakadt szájam, meg a kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) zúzódásokat, de csak külsőleg. A varázslatok ellenére azok még ott vannak, és fájnak, amiről én rendszeresen megfeledkezem.
- Hát.. Még egyben vagy.. ok - szórakozottan, féloldalasan elmosolyodva nyújtom ki az egyik kezem, hogy aztán gyorsan vissza is húzzam. Ó, miért szeretek fájdalmat okozni magamnak, mond miért...?
A kérdésére megrázom fejem, aztán, gondolván, hogy ő is inkább lefoglalja magát a saját dolgaival vissza is görnyedek a könyvem elé, aminek legalább egy kicsi részét a fejembe kéne véssem a következő edzésig. Nem elég a testi felkészültség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. december 3. 15:51 | Link

Ilda
• kinézet

A jegyzetfüzetem és a ceruzáim lerakva már tudok figyelni a lányra, bármennyire is lenne kedvem most rajzolgatni. Bunkózhatnék vele, visszavehetném a füzetem és ismét elkezdhetnék rajzolni, de azzal meg semmit nem érnék el. Talán elmenne, aztán majd még én leszek a rossz, amiért hagytam, hogy ez történjen. És mostanában amúgy sincs kedvem így viselkedni, szóval marad a beszélgetés.
- Fogadd be te - pillantok rá a lányra, aztán visszanézek az ölében elnyúló cicára. - Ha a gazdájának ennyire nem kellett, nálad biztos jobb helye lenne - megvonom a vállam és nekidőlök a faház oldalának. Előrehúzom a befont hajamat és annak végét kezdem el piszkálgatni, amolyan pótcselekvésképp. Ha már a rajzolást nem folytatom, valamivel mégis el kell foglalnom magam, nekem ugyanis nem fekszik macska az ölemben, amit tudnék simogatni, hogy ne csak egy helyben ülve várjam a következő témát.
- Aha, nekem is ismerős voltál. Most legalább már tudjuk, honnan - még egy mosolyt is varázsolok az arcomra, miközben figyelem a mestertanonc helyezkedését, de a gondolataim végig a viselkedésem körül forognak. Szokatlanul kedves vagyok, ami még engem is meglep. Általában nem szoktam így viselkedni, most valami miatt mégis ilyen vagyok.
- Csak firkálgatok. Nem tervezek híres művész lenni, de végül is ki tudja, mit hoz majd a jövő - megvonom a vállam, aztán inkább valami kellemesebb téma felé terelem a beszélgetést. Vagyis bármi más felé, ami nem én vagyok. - Na és te milyen szakon tanulsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 12. 10:22 | Link

Scarlett
~zárás~

Csalódottan nézek háztársnőmre, akiről eddig csak azt hallottam mennyi őrültségbe képes benne lenni. Tudtam, hogy jobb utána járni a pletykáknak, de azért titkon reménykedtem abban, hogy tényleg benne van az őrült spiné, akitől félnek páran. Hát tévedtem. Hiszti rohamát unott arccal nézem végig és megjegyzem magamban, hogy jobb lesz innentől elkerülni ezt a lányt, mert ugyanolyan hisztis liba, mint bármelyik másik, akinek feldobtam volna ezt az ötletet. Mikor már megunom vergődését végre szólásra nyitom a számat.
– Áhh hagyjuk. Túl gyáva vagy – legyintek egyet, majd intek az ajtó felé, amely hangosan kattanva jelzi, hogy Scarlett most már nyugodtan távozhat. Lázadása teljesen lehangolt és már semmi kedvem szövetkezni vele, pedig a terv egészen kivitelezhető lett volna. Lassan felemelkedek és én is elindulok az ajtó felé. – Tudtam, hogy rólad csak pletykák keringenek, amiknek teljesen nincsen alapjuk – előre engedi a lányt, majd ő is lemászik a földre. – Hát akkor további szép estét Scarlett, majd a pokol bugyraiban talán még találkozunk – int egyet a háztársa felé és ellentétes irányba indul, mint ahogy a szőke teszi. Tervét egyedül is meg tudná valósítani, de pont ehhez nem volt kedve, így le is mond róla teljesen. Az éjszaka további részére inkább visszavonul a hálójába és nézegeti tovább a listáját ki lehetne alkalmas egy kis szövetségre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 17. 10:44 | Link

Anais

A macska jól érezte magát melengető ujjaim közt, egyáltalán nem félt tőlem, inkább szeretetre vágyott. Ez abból is érződött, ahogyan hozzám bújt, és érintésemre doromboló hangot adott ki magából.
- Tudod én is pont ezen gondolkodtam. Jó néhányszor láttam őt már, a kastélyban is , most legutóbb pedig idekint. Van egy olyan sejtésem, hogy ez a kis állat talán csak valahonnét idekóborolt, esetleg egy látogatóval érkezhetett. De azt hiszem, mostantól én vigyázok majd rá.- S miközben erről beszéltem, az ölemben pihenő jószágra pillantottam, máris azon gondolkodva, hogy minek is nevezhetném őt.
- Pedig a művészek elég jól keresnek a képeikkel - Bár a velem szemben ülő lánynak talán nem fordult meg a fejében, hogy ebből éljen, ránézésre a rajzai elég jók voltak ahhoz, hogy tovább fejlesztve azokat, akár még egy napon tényleg profitáljon majd a művészetből.
- Én aurornak készülök, elsőéves mestertanonc vagyok, szóval vár még rám néhány év, míg végzek, de egyelőre nagyon tetszik az egész. - Figyelve a lányt, egy kicsit úgy éreztem, hogy megzavartam őt, s talán nem is őszintén örült a hirtelen jött társaságnak. Ezt valahol meg is értettem, hisz olykor én is szívesen elvonultam a nagy tömeg elől, hogy saját gondolataimmal lehessek. Anaisnak bizonyára ez a hely lett volna az a kényelmes zug, ahol el lehet, én pedig szépen bele is kavartam a napjába.
- Na jól van, hagylak tovább rajzolni, elviszem ezt a kismacskát és megfürdetem, mert úgy néz ki, mint aki már egy hete avarban hempereg.- Jegyeztem meg mosolyogva, miközben a cicát a kabátom belső zsebébe raktam, hogy onnan kandikálhasson kifelé, majd megindultam a kijárat felé.
- A rajzoláson meg gondolkodj el, biztosan sikeres lennél benne. - Búcsúzóul még ennyit mondtam, majd integetve felé, elhagytam a faházat, és visszatértem a kastélyba újdönsült háziállatommal.

//köszi a játékot//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Delacroix
INAKTÍV


*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2017. január 13. 14:43 | Link

Lia

Apu sosem szeretett kimozdulni a városból, még anno, amikor Lyonban laktunk. Ezért a hely minden zegzugát meg akarta ismerni, a kis buborékján belül, szóval heti négyszer minimum elrángatott magával kirándulni, nem áll távol tőlem a természet.
Ez is egy ok arra, hogy néha kimenjek a kastély mellett elterülő erdőhöz, és nézelődjek, esetleg pihenjek, vagy ott csináljak házit. Most is így tettem tehát, bár a zöld helyett most több volt a fehér, és rajtam is bakancs, kötött pulcsi és kabát éktelenkedett.
Elég érdekes SVK házit kaptam, miszerint non-verbálisan kellett megváltoztatnom a színét egy élőlénynek, majd lefényképezni az eredményt. Milyen csodás hely erre egy erdő, több ezer potenciális alannyal körülvéve engem, bár még nem döntöttem el melyik fa legyen az áldozatom.
Kicsit mélyebbre bóklászva, megérkeztem a sokak által jól ismert faházhoz. A fa lombját hó fedte, de a törzse szinte makulátlan volt, egy-egy barázdába beférkőző hótömegtől eltekintve. Sokan járnak erre, kellemes meglepetés lenne, ha egyszer csak színt váltana a sokak számára fontos építmény. Azt hittem egyedül vagyok, amikor elővettem a pálcám, bár fent a faházból hallottam egy kis motoszkálást. Kicsit elmosolyodtam és változtattam a terven. Megigazítottam a sálamat, zsebredugtam a pálcámat, majd felkiáltottam.
- Hahóóó - összehúztam a szememet, ahogy felpillantottam a házra, kiváncsian várva a válaszra; még az is lehet, hogy csak bólintérek motoszkáltak oda fent.
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. április 18. 18:02 | Link


kinézet|késő este-

A legutóbb itt hagytam valamit, ami nem teljesen az enyém. És erre természetesen az éjszaka közepén kell rájönnöm, amikor mondjuk aludhatnék is. Na de lényeg a lényeg, hogy itt hagytam, és nem kellett volna itt hagynom, és ha nem viszem vissza, akkor úgy akasztanak fel, ahogy vagyok.
- 'sszameg - felszisszenve rántom fel az amúgy is meggyötört, kék-zöld jobbom. Hülye bokor. Hülye cucc. Mi a rákom. Számhoz emelem a karcolást, amit a valamilyen növény ejtett a kézfejemen, majd, jobb híján kiszívom belőle a vért. Egyrészt, hogy ne vérezzen, másrészt meg, ki tudja milyen növény ez. Még a végén megmérgez itt. Az meg nem kéne. Nagyon nem kéne.
Nem tudom, hogy van-e valaki a faházban, de ha van, akkor ajánlom neki, hogy ne legyen. Nem mintha egy agresszív állat lennék, de fáradt vagyok, és nincs kedvem ehhez az egész keresgélősdihez, ami azt jelenti, hogy még a megszokottnál is kevésbé tolerálom az embereket. Már pedig nem nagyon szoktam tolerálni őket, hogy őszinte legyek.
Szinte hangtalanul sétálok végig azon a fahídon, vagy min, csak az elöregedett deszkák nyikordulnak fel a súlyom alatt. Nyelvemmel benedvesítem száraz szám, majd elővéve pálcám gyújtok némi fényt - semmiképp sem többet a kelleténél -, és nyitom ki az ajtót. Körbe sem nézek jóformán, csak megyek abba a sarokba, amelyikbe emlékszem, hogy letettem a dolgot.
- Gyerünk édesem, gyere a papához - dünnyögve guggolok le, és kezdek arrébb pakolni pár odahordott cuccot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. április 18. 18:13 | Link

Adrian

Rajzolok. Nem sokszor szoktam, de ha rám jön az inger, akkor muszáj firkálgatnom. Elég régen volt erre példa, leginkább azért, mert az időm legtöbb részét lefoglalja az utazgatás, illetve az aggódás. Most azonban van egy kevéske szabadidőm, melyet nem arra szánok, hogy az ágyban feküdve, tele bőgjem a párnámat. Fogalmam sincsen mennyi  ideje is vagyok itt, s egyáltalán milyen megfontolásból jöttem. Mert hát a lakás az pont arra szolgál, hogy kihúzzam magam az ilyen szerencsétlen helyzetekből és nyugalomban lehessek. Most mégis éreztem valamiféle belsőkésztetést arra, hogy még Scarlettet is elkerüljem. A magány és a nyugalom tökéletes, már vagy a negyedik rajznak állok neki, amikor valaki megzavar. Kevés fényt látok, tekintetemet lassan vezetem a gazdájához, egyik szemöldököm az égbe szökken. Egy keveset gondolkozom azon, hogy lehetséges az, hogy az általam generált fényt nem veszi észre a srác, de aztán inkább felhagyok az elméletekkel. Nézem egy darabig a tevékenységét, a rajzokat odébb csúsztatom, s azon kapom magam, hogy már fejemben sikerült róla egy karikatúrát is készítenem. Na majd talán a papírlapra is rákerül. Látom, hogy nem vesz észre, s hagyhatnám is ennyiben a dolgot, de valamiért muszáj neki odaszólnom, még ha az értelmetlenre is fog sikeredni.
- Mióta szólítasz te engem édesemnek? – oldalra biccentett fejjel méregetem háztársamat, majd eddigi helyemről feltápászkodom.   – Idősebb vagy, mint legutóbb, de határozottan még a papámra sem hasonlítasz – teszek felé egy lépést. Közömbösen kellene viselkedni, hagyni a fenébe, hogy foglalatoskodjon a dolgával, aztán elhúzzon innen és egyedül hagyjon. De hát megzavart, ez pedig nem hagyja, hogy én csendben ücsörögjek. Most ő itt a betolakodó, nehogy már én húzzam össze magamat. – Kell segítség? – csak az udvariasság végett, bánom is én, hogy mit keres és minek keresi. Megkérdeztem, a kötelező kört lefutottam, elnézve Adriant nem igazán van a társaságomra szüksége, s ami azt illeti lehet én is jobban örülnék, ha hagyna tovább nagy magányomban.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. április 18. 18:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. április 18. 18:27 | Link


kinézet|késő este-

Figyelmetlenség. Ejnye, Adrian, ez végzetes hiba. Legalább olyan végzetes, hogy a ringben ezért kiverjék a fogam, vagy eltörjék valamim - ismét. Mikor lettem én ennyire felületes? Mi fog következni, nem veszem észre, ha nekem jön egy ököl? Bah. A hangra megfeszülnek az izmaim, egy pillanatra megáll kezem a mozgásban, majd folytatja a pakolgatást, mintha mi sem történt volna.
- Amióta házasok vagyunk, kincsem - megforgatom szemeim, megcsóválom fejem, majd félig a lány irányába fordulva világítok rá, s mérem végig. - Bár nem csodálkozom, ha nem emlékszel, eléggé be voltál állva. Azért remélem mostanában nem tépsz annyit, azt mondják árt a babának - magamra erőltetek egy angyali mosolyt, majd vissza is fordulok az eredeti foglalkozásom felé. Arany fémdoboz, arany fémdoboz, komolyan, ha elvitte valaki, letöröm a karját. Lehunyom szemeim, veszek egy mély levegőt. Nyugalom, Black, az idegesség kapkodáshoz vezet, és a kapkodásból soha nem lesz semmi jó. Tudhatnád. Arrébb seprek egy kupacnyi lapot, nincs itt. Ökölbe szorítom megremegő kezem, majd felegyenesedve sétálok át a ház másik végébe. A következő mondata el sem jut a tudatomig, csak a kérdésére vonom fel egyik szemöldököm. Hátra fordítva a fejem mérem végig ismét. Lássuk csak a lehetőségeket. Lehet, hogy segít, és lehet, hogy hamarabb meg is találja - viszont akkor valószínűleg bele is néz. A nők mindig olyan hülye kíváncsiak, mintha muszáj lenne mindenről mindig tudniuk.
- Boldogulok magamba is. Kösz - dünnyögve rázom meg ismét a fejem, felállok. Idegesen túrok a hajamba, ahogy körbenézek. Gondolkozz már, Black. Hol lennél, ha egy aranyszínű fémdoboz lennél? Hova bújnál el az illetlen kezecskék elől?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. április 18. 18:42 | Link

Adrian

Kicsit összezavarodottan nézek Adrianra, s próbálom felfogni, hogy miféle ostobaságokról hablatyol nekem. Már csak az hiányzik a sztoriból, hogy még belekeverjen valami harmadik felet is, aztán teljes káosz lesz a fejemben. Egyben biztos vagyok, szívni nem szoktam, inni utoljára a rellonos bulin sikeredett, szóval ezer meg egy százalék, hogy a mestertanoncok gyöngye kamuzik. A felém irányuló fényt, a kezemet felemelve tompítom, aztán egy félszeg mosolyt küldök háztársam felé.
– Le vagy maradva, mert a babák már megvannak – tök lazán, mintha teljesen komoly lenne. – Két fiú, tuti a tieid, mert már most püfölik egymást – ezt már a hátsójának sikerül mondani, mert ő pofátlan módon inkább keresgél tovább, minthogy folytassa velem ezt a tudósagyat igénylő társalgást. Hát legyen. Megvonom a vállaimat, közelebb merészkedek és lehuppanok a hozzá legközelebbi ülőalkalmatosságra. Nézem ahogy kutat, keres és töpreng, Elég mulatságosnak találom, főleg úgy, hogy nem kér a segítségemből. –Figyelj, ha már meguntad, hogy egyedül szerencsétlenkedj, adhatnál valami támpontot – nem erőszak a dolog, de ha hagyja, hogy segítség, hamarabb meglesz és hamarabb szabadulhatunk meg egymástól. Amúgy is neheztelek rá, mert ellopta tőlem Aident, holott ő mindennap látja és még vele is aludhat. Mondjuk tény, hogy legalább sokat sikerült kicsikarni belőle, ez az egy dolog nyugtat és mindig jókedvre derít. Majdnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. április 20. 15:47 | Link


- Ja, ó, hogy már megvannak - bólintok, aha, hát jó. Tök jó apának lenni, főleg, ha ilyen képzeletbeli gyerekeid vannak egy csajtól, akihez még hozzá se nyúltál. Úgy konkrétan sehogy. Vicci. - Nevük van már? - jó rossz apa lehetek, hogy még ennyire se törődöm a nemlétező fiaimmal, hogy nevet adjak nekik. De amúgy is, ő a női nem képviselője, ő pottyantotta ki őket, szóval őt illeti az elnevezés joga. Meg az eltartás joga is. Az ilyen dolgok kettőn állnak, de leginkább a másikon. Ez egy olyan aranyszabály, ami mindig érvényes, és soha nem lehet elfelejteni, sem megszegni, se semmi. Ja, amúgy bocsi Hajna, amiért így hátat fordítok - nem, csak viccelek, nem bocsi -, de épp nagyon rosszkor vagy itt, és amúgy is, épp az életemért küzdök. A további győzködésére megint csak kiegyenesedem, felé fordulva mérem végig, úgy tetőtől talpig.
- Neked amúgy itt szabad lenne egyáltalán? Úgy értem, nem lőtték fel a pizsit, vagy ilyenek? - szándékosan térek ki a téma alól, ahogy odasétálok az egyik polchoz, és a pálcámmal bevilágítva a teret kezdek ott is kutakodni. - Mármint nem alszok mindig a kastélyba, meg én személy szerint nem is nagyon foglalkozom már vele, de nincs erre egy szabály? Fél tíz, fél tizenegy? - tüsszentek egyet a portól, megrázom fejem. Hányadikos is a leányzó? Négy? Öt? Ott kell legyen valahol.  
- Amúgy figyu, tudom, hogy megy ez nálatok, nőéknél, elveszik tőletek a pasit, és akkor már háborút terveztek meg minden, de ne haragudj amiért elvettem tőled Aident, csak tudod - felé fordulok, a szívemre teszem a kezem. - Ward a lelkem. És nem tudnék együtt élni a ténnyel, hogy valakivel meg kell osztoznom rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. április 20. 16:03 | Link

Adrian

Úgy tűnik ez egy végeláthatatlan történet lesz. Még jó, hogy kamu házasság nem jött szóba, mert akkor már biztosan elnevetné magát. Na, de így.. Így még hihető is, bár a srácra nézve nem éppen az jut elsőre az eszébe, hogy ő tőle akarna bármit is. S elnézve jelenlegi társaságát, neki sem éppen ő lenne a kiválasztott, még akkor sem, ha csak ketten lennének a Földön. Ámen.
– Ühm, olyan nevet adtam nekik, amiről mindenképpen eszembe juthatsz a nap bármely időszakában, így a Rohadj és a Meg – re esett a választás. Tudod csak pusztán szeretetből – ha már kamu gyerekekről van szó, akkor legyen olyan nevük, amelyet nyilván nem adna egy épeszű szülő sem a vérének. Bár aztán manapság már ebben sem lehet biztos az ember lánya. Viszont neki hirtelenjében ennél jobb most nem jutott eszébe, bár a Meg az inkább lányos név, na mindegy.
Fejét átbillenti a másik oldalra, csak azért, hogy ne kapjon már nyakfájást, ha már ennyire érdektelen a másik számára a jelenléte. Ha a hangulata olyan lenne, most kapna egy hisztérikus rohamot és már fenyegetőzve kérné számon Adrianon, hogy mégis mit képzel magáról, de egyszerűen ehhez most nincsen se kedve, sem pedig energiája. Csak nézi őt, felfogja, hogy egyáltalán nem kell a segítség, de mivel eltakarodni nem fog és benne van annyi tartás és tisztesség, hogy nem nézi a másikat levegőnek, lábait lóbálva kukucskál.
- Édesem, nem vagyok a kastély lakója, szóval nincs szabály – vigyorogva néz a másik hátára. Milyen jó végre ezt kimondani. Pont a szabályok, kijárási tilalmak és egyéb ilyen finomságok voltak az egyik fő okai annak, hogy megpattantak onnan, amikor az első lehetőség jött, s milyen jól is tették ezt.
Nem zavarja különösebben, hogy Adrian hatalmas hátsójával kell társalognia, látott ennél már rosszabbat is.
– Aha, azóta nem alszom éjszakánként, hanem csak bőgök az Aidenes párnámat puszilgatva. Tönkre tetted egy érző lány lelkivilágát, soha többé nem fogok rendbe jönni – néhány álszipogás közepette adja elő a meséjét, amely még hangsúlyának köszönhetően is érezhető, hogy mekkora kamu. Neheztel és nem tetszik neki a vereség, de hát ha Adrian ennyire ragaszkodik háztársukhoz, hát legyen. A borsósár az majd kifizetődik remélhetőleg a kiránduláson, amire fordítják, ha meg nem az se baj. Elegendő elégtétel volt az is a számára, hogy ennyit kicsikart a fiúcskából. Legalábbis egyelőre megbékél. – Amúgy meg semmi osztozkodásról nem volt szó, csak kölcsönvettem volna egy estére – az égre emeli a tekintetét. Még csak nem is történt volna semmi kifogásolható az este folyamán, de hát már teljesen lényegtelen a dolog.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. április 20. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. április 23. 12:29 | Link


A tökéletes névválasztásra már tényleg elnevetem magam, majd vigyorogva csóválom meg fejem. Be kell vallanom, hogy ez tetszett. Gratulálok Hajna, ezért már egy kisebb díjat minimum kaphatnál.
- Már értem, miért tőled vannak, és nem mástól - küldök felé egy kacsintást, egy féloldalas mosoly kíséretében. - Azért sajnálom Meg-et, mármint, hogy fog így felnőni? Sose fogja tudni, hogy valójában fiú-e vagy lány - nem tudom a magyaroknál miként megy ez a névadósdi, de nálunk határozottan a női nemnek adnak ilyeneket. Legalábbis erről tudok. És ahogy elnézzük a felállást, a nemlétező kölykeim csak félig magyarok. - Te hallod, ha identitászavarai lesznek, az a te lelkeden szárad - nekem amúgy nincs semmi bajom a melegekkel, csak az én gyerekem ne legyen az. Ez most az én véleményem, de valószínűleg, ha tényleg megtörténne, valószínűleg nem zavarna. Ameddig mondjuk nem anorexiás. Na az már zavarna. És ezen a dolgon nagy eséllyel egy ideig még nem fogom túltenni magam, de mellékes, és amúgy sem erről beszélünk Hajnával. Szóval térj vissza a földre, Adrian.
- Komolyan, kiengedtek az állatkertből? - megemelem szemöldököm, rosszallóan ciccegek párat. Elképesztő, hova fajul ez a világ.
- Azért remélem a láncot rajtad hagyták, vagy legalább egy nyakörvet, a könnyebb megfigyelésért - egy gány vagyok. A legnagyobb létező gány, tudom, tudom. Most felmerülhet a kérdés, hogy mit is jelent tulajdonképpen a gány szó? Nos, ez egy olyan kifejezésmód, amit nem lehet lefordítani, mint például a facepalm, csak tudod, hogy mire mondják. A gány lényegében valami iránt a nemtetszést fejezi ki, jelentése ronda, kiállhatatlan, pofátlan, és más, egyéb, hasonló jelzők. Egy szóval gány.
- Ja, nyugi, nem vesztettél sokat, nem olyan nagy szám ő - megrázva fejem fordulok felé, körbenézek. - Mármint fúj, ha tudnád, miket művel éjjel álmában.. Elég hangos és büdös, ha érted, mire gondolok - őszintén, nem szoktam figyelni, hogy Aiden mennyit és hogyan ereszt éjszaka, de valamivel kell rombolni az őt körbelengő imádatot. Másképp milyen barát lennék már? Rossz. A legrosszabb.
- Figyu, felőlem kölcsönvehetnéd, de felsőbb erők parancsára nem engedhetem semmi női egyed közelébe.. Úgy. És nagyjából nem úgy sem - jó, Shayleen nem mondott nekem semmi ilyet, de kötelességemnek érzem, hogy helyette is vigyázzak a mi kis üdvöskémre. Most ez nem azt jelenti, hogy nem engedek meg neki semmi olyat, nem én vagyok a gonosz mostoha, aki bezárja Szőrmókot a torony tetejébe, de túlságosan nem is engedhetem kicsapongani, annyira legalábbis nem, hogy olyan sokszor jusson a nővérkém fülébe. Szóval ja. Azért elég jó tesó vagyok én, legalább ebben a szerepkörben teljesítsek már, ha másban nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. április 23. 17:10 | Link

Adrian

Önelégülten vigyorogva pislog Adrianre, hát hogyne örülne, hogy az eddigi morcos uraságból sikerül valami barátibb megnyilvánulást kisajtolni? Még, ha ehhez egy kamusztori és kamuikrek kellettek. Bár igen, a névvel nagyon sok gond van, de hát egye kukac, talán ezen hamar túl tudnak majd lendülni.
– Hmm, majd megmondom neki, hogy bocs, de egy olyan név kellett, hogy emlékeztess apádra, így örülj neki, hogy nem egy férfiakhoz tartozó szervről kaptad a neved – teljes komolysággal adja elő a történetet, amelynek abszurdsága már számára is nehezen emészthető. Nem tartja szemétnek a háztársát, sőt különösebb problémája sincsen vele, csak hát kellett valami jó kis sztori, hogy oldja a hangulatot.
– Hát nem tudom, hogy te veled miért bánnak ilyen cudarul – utal ő itt a láncra és a nyakörvre. – De engem bizony nem tartottak ilyesmin a rellonban – ugyan Adrian ennél jobb vagy, tudsz sokkal többet is.   – Vagy esetleg ennyire durván szereted? Hmm Adrian ki sem nézném belőled, hogy ilyen vad vagy – megemelgeti a szemöldökét. Nem ítélkezik, mindenkinek vannak hibái, sőt ez talán nem is nevezhető hibának, hanem sokkal inkább furcsa érdeklődési körnek. Szerencsétlenségére az elméje csúfos viccet játszik vele, mert egyből elé villantja a képet, amint Adrian bőrszerkóban, bilincsben, nyakörvvel és egyéb ilyen dolgokkal van felszerelkezve. Ez elég is neki, érzi is, ahogy végigfut a hátán a hideg.
– Jajjj hát itt nem is arról van szó, hogy nagy szám-e avagy nem – legyint egyet. El sem hiszi, hogy erről beszélgetnek. Eszébe nem jutott volna ilyesfajta indíttatásból gondolni a rellonosra, még csak viccből sem, mert ismeri már ennyire az ittenieket, hogy tudja ebből miféle sztorit alakítottak volna. – Nem kell nekem álmában, ne szórakozz már – felhorkan, ez egyre rosszabb irányt vesz, és azt sem érti igazán, hogy Adrian mi a fenéért beszél ennyire a barátja ellen. Így szeretné megtartani, talán többet érez iránta, mint illik? Agytekervényei már beindultak, s nem a legszebb gondolatok, elméletek és vég kimenetelek játszódnak le buksijában. Talán nem kellett volna felhagyni az újságírással és lenne ismét egy jó sztorija, ajjajj. – Te, nekem maximum takarítani kellett volna, de ha már ennyire lehúztad szerencsétlent, tartsd csak meg – végül megvonja a vállait. Szegény Aiden ha tudná, hogy miféle beszélgetés témája lett. Pedig ő neki aztán a megnyitón tényleg nem alakult ki semmiféle romantikus szándék a fiúcskával szemben. Először megsajnálta, hogy ott ácsorog és senki nem ad rá licitet, aztán pedig már csak az lebegett a szeme előtt, hogy sikerüljön minél több pénzt kicsikarni Adrianból. Végül is az elképzelése megvalósult, sikerült az este legdrágább tranzakcióját kivitelezni, s erre marha büszke, még így is, hogy nem ő vitte el a prédát.
– Naaa mindegy. Megvan már, amit keresel? – érdeklődve pislog immár. Tényleg furdalja az oldalát, hogy vajon mi az, ami ennyire hiányzik Adriannek, főleg azért mert annyira titkolja. Pedig kivételesen elővenné ám a jobbik énjét és segítene. De hát, ha nem kérnek belőle, akkor minek strapálja magát? Ennivalója van, italt is hozott, nem fogja elszúrni az estéjét az ember, főleg nem a gyerekes beszólogatásaival.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. április 23. 17:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. április 30. 12:10 | Link


- Jézusom - röhögve túrok hajamba ahogy megrázom fejem, majd kezem végighúzom arcomon, ezzel kicsit meg is súrolgatva azt. Gyerünk Adrian, maradj ébren, addig nem mész haza, amíg meg nem találod. Vagy ameddig ki nem találsz magadnak egy új identitást, új élettel. - Örülök, hogy nem lányaink vannak - azért egy lány már nem fiú. A fiúk még meg tudnak birkózni egy ilyen sorssal, ilyen szülőkkel, ilyen névvel, de a lányok, azok mások. Lehet, hogy a helyzetemből indulva elfogult vagyok - biztos. De tényleg.
- Nem tudod meg, amíg ki nem próbálod - arcomon lassan egy sunyi, féloldalas vigyor jelenik meg, még a szemöldökeim is megvonogatom hozzá. Nem mintha lenne alapja, de a nemlétező gyerekeinknek sincs, szóval ja. Ezen az éjszakán bármi megtörténhet - höh -, szóval Hajna nyugodtan elkönyvelheti, hogy neki ma van karácsony. Kedves vagyok, mi?
- Ja, hogy neked mozgékony kell legyen - kész, beindult a gépezet, és már nem tudok leállni. Sajnálom, Hajna. Tényleg. Sajnálom, hogy egy ilyennel kell egy tető alatt lenned. Aztán az elgondolkodó arcát látva megemelem szemöldököm. Az egyik dolog amit szeretek az emberekben, hogy minden kiül az arcukra. Még ha nem is akarják, vagy küzdenek ellene, vannak árulkodó jelek, amikből könnyű kiolvasni, hogy mire gondolnak. Még nekem is vannak, elismerem. Én sem vagyok egy jéghegy, sem egy szobor, hogy ne üljenek ki rám az érzéseim és a dolgok az agyamban.
- Hé, ne kezdj el kombinálni - gyorsan megrázom fejem, még mielőtt elég messze eljutna, ahonnan már nem tudom visszahúzni. Ha az emberek a fejükbe vesznek valamit, akkor nehéz megtéríteni őket, nekem pedig nincs elég kedvem teperni egy félreértés miatt. Felőlem aztán terjesztheti, hogy Aiden meg én, ha akarja, egy, hogy senki nem fogja elhinni, kettő, aki ismer minket, még ki is fogja röhögni. Jó, hogy a bromance nem ismer határokat, meg minden, de vannak dolgok, amiket inkább nem Szépfiúval csinálnék. Szóval ja.  
- Abban a dologban, amire gondolsz, nem én vagyok a főszereplő - nyilván nem tudom, hogy mire gondol, nem vagyok sem legilimentor, sem gondolatolvasó. Viszont van egy erős sejtésem, és jobb még most, az elején tisztázni a dolgokat. - Nem mondom, hogy nem vagyok benne nyakig, de nem én vagyok a másik fél - ja, elég nehéz a legjobb barátként, meg az öcsiként is jól remekelni, hogy egyik se haragudjon meg rám. És közben persze kell mozgatni a szálakat is, nem úgy, hogy eltűnő legyen. Nem szervezek le nekik találkát, nem beszélem rá egyiket sem a másikra. Legalábbis nem nyilvánosan. Bár jobban belegondolva, nem ártana már főzni valamit, és leültetni őket az asztalhoz. Velem, vagy nélkülem, de mindenképpen a közelemben. Ha ezen a kettőn múlik, soha nem lesz semmi a dologból.
- Szóval ja, elég nehéz eset - megvonogatom vállaim, ahogy lehasalva világítok be egy szekrény alá, s elvigyorodva nyúlok is be. Megvagy.
- Miért, ennyire eleged van belőlem, édes? - elbiggyesztve ajkaim pillogok rá, ahogy a zsebembe süllyesztem a dobozkát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Csizmazia Hajna
INAKTÍV


#BestHousemate
offline
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2017. május 1. 18:25 | Link

Adrian


- Ohh életem, hiszen már kipróbáltam... hát mégis miképpen lehetnének gyermekeink? - ártatlan tekintete mellé egy ördögi mosoly párosul. Tudja ő ezt a játékot, sőt a durvábbik változatát is képes eljátszani, ha véletlenül arról lenne szó. Azonban van egyetlen egy akadálya ennek az egésznek. Méghozzá az, hogy fogalma nincsen háztársa meddig képes elmenni, ez pedig elég arra, hogy még azért csak tapogatózzon. - De, ha már itt tartunk.. lehet fel kellene frissíteni a memóriámat - mosolya nem változik, hangja játékos mégis határozott. Nem fog azért megfutamodni, mert Adrian így beszél hozzá. Nem csak a fiú tud olvasni az emberek arcáról és viselkedésükből, szerencséjére neki is colt kitől tanulnia ilyen dolgokat.
- Naná, hogy mozgékony kell. Mégis mit kezdenék egy hulla állapotban lévővel? Nem vagyok én nekrofil - most már kezd olyanná válni a beszélgetés, amelyet, ha egy külső ember meghallana, biztosan meglepődve szemlélné őket. A lány is el van ámulva, főleg azon, hogy Adriannal beszélget így. Előítéletinek köszönhetően nem gondolta volna, hogy ők ketten ha egy kis időre összekerülnek, akkor nem gyilkolják meg egymást.
- Hogy mi? Kombinálni? Dehogy, ne aggódj. Csak egy kicsit elkalandoztam - Na nem mintha nem pontosan arrafelé, mint amit a fiú érzékelt. Szórakoztatja a helyzet, mert a magyarázatok, amelyek a fel sem tett kérdéseire jönnek, még több gyanút keltenek benne. Talán, ha még az Edictum írói gárdáját erősítené, akkor jobban elkezdene vájkálni a témában, de így nem igazán érdekli a sztori. Hallott ő már sok mindent és nem annyira butácska, hogy ne tudná összetenni a szálakat, így Adrian szavai gyakorlatilag feleslegesek is.
Miközben tart a beszélgetésük, látja, hogy Adrian elteszi valamit, így arra a következtetésre jut, hogy ez a találka valószínűleg hamar véget fog érni, pedig ő éppen most jönne bele. - Ugyan már, téged megunni sosem lehet. Főleg, ha láthatnám még a csípő mozgásodat is.. hmm. Teljesen oda meg vissza lennék, mint egy tinilány - ez valószínűleg nem következne be. Sőt azt sem gondolná, hogy Adrian éppen erre vágyna, főleg az ő társaságában. - De látom megtaláltad, amiért jöttél, szóval gondolom a produkció elmarad - elvigyorodik. Egyelőre nem is tudja, hogy örülne-e annak, ha Adrian gyors menekülőre fogná vagy nem. Mert ha nehezen is, de be kell látnia magának, hogy éppen jókor jött a srác, már kezdett a nagy nyugalom egy kissé unalmassá válni.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna, 2017. május 1. 19:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. augusztus 21. 23:12 | Link

Ombozi Noel
Outfit, Esernyő

Azt hiszem nem tudom elkerülni az esőt, amikor elindultam éppen elállt és úgy tűnt egy ideig nem kezdi újra, de most megint kezd dörögni. Eh, bosszantó, kibírhatná amíg megtalálom a faházat. A több napos nedves időjárástól már így is minden saras, azaz az én cipőm is. Szóval jó lenne, ha legalább nem zivatarban kellene sétálnom. Hiába van nálam esernyő az erdőben esélytelen a használata, egyszóval a fák takarásától függnék...
A gondolataimból egy pocsolya ránt ki, amikor belelépek felfröccsen a víz a lábszáramra. Elfintorodom egy pillanatra, miért is pont ma kell az erdőben keresgélnem? Egy apró sóhajjal tovább indulok, önön hülyeségemtől szenvedek. A rossz idő miatt a kastélyban tartózkodtam, ezt pedig elég hamar eluntam. Emiatt, kapva kaptam a felfedezési lehetőségen, az egyik felsőbb éves mesélt a házról. Nem túl nagy szám, de környezetváltozásnak megfelel. A táskámban van könyv, rajzfüzet, ceruza...stb. Szóval eltudom foglalni magam, aztán ha mindent meguntam vissza megyek. Bár először meg kellene találni a faházat.
Elkezdek felfelé nézelődni, szerintem már elég mélyen járok az erdőben ahhoz, hogy a közelében legyek. A srác azt mondta figyelni kell, akkor könnyen kilehet szúrni. Ez elnézve a tájat annyira nem tűnik hihetőnek, de egy próbát megér. Hm...arra, mintha valami lenne a fán.  
Kikerülök egy nagyobb pocsolyát, aztán visszafordítom a tekintetem. Apró győzedelmes mosollyal szemlélem meg az épületet, nem nagy szám, de elégedett vagyok a megtalálásával. Sietős léptekkel megközelítem a lépcsőt, egyre közelebb a pillanat, amikor leszakad az ég, azt pedig már fedett helyen szeretném megvárni.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 601
Írta: 2017. szeptember 3. 12:30 | Link

Adrian  Love
Kinézetem

Kezd hűvösödni. Ma már fel kellett húznom egy pulóvert is, egy olyan jó meleg, kötött fajtát. Szeretem az őszt. Azt a nyugis, hűvösebb fajtáját, amikor az ember még nem vacog, de már nem is gondolkozik azon, hogy bikiniben szaladgálna. Én mondjuk amúgy sem gondolkozom bikiniben, de hát akkor is. Szóval az új cipőmhöz, amit imádok, szeretek és nem hagyok el sosem, felhúztam a hozzá illő pulcsimat. Majd a konyhán szereztem száraz kenyeret és loptam egy kevés magot, amit amúgy az ételbe szoktak tenni a manók. Vettem még magamhoz a termoszomba kakaót, meg egy nagy sajtosrudat, ami a reggelinél is nagyon finom volt. Aztán még egy sajtos rudat, mert biztosra megyek. Vajon más diákok is elveszik azt, amit meg akarnak enni, de mondjuk a reggelinél nem tették meg? Valószínűleg. Nem zavart annyira a dolog, hogy foglalkozzak is vele.
Helyette felpakoltam magamra a táskámat, átöleltem a termoszkámat, és már suhanok is a faház felé.
Gyakran járok ki ide, ez a második otthonom ebben az időben, így bárki, aki csak szeretne, megtalálhat. Felmászom a lépcsőn, körbenézek, hogy van-e itt valaki, és amikor meggyőződőm, hogy nincs, elégedetten elmosolyodok. Lepakolva a cuccaimat, a kenyeret egy szélvédett helyen elkezdem összemorzsolni, mert tudom, hogy a madarak nemsokára jönnek. Belekeverek egy keveset a magokból, és egy kis műanyag edénykébe vizet is rakok ki. Amikor ezzel készen vagyok, előveszem a sajtosrudjaimat, meg a kakaómat, és a magammal hozott könyvet, A két Lottit is. Most tartok ott, amikor a lányok elbúcsúznak egymástól, és elindulnak megismerni a szüleiket. A lábam lóg a semmibe, a hídon ülök, és lóbálom őket, miközben egyre több csivitelő hang érkezik a közelembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. szeptember 3. 16:12 | Link


Semmi kedvem tovább ülni az üres házban egyedül, mint amennyit kell. Ha Shay nem akar haza jönni, mert be van sérülve rám, akkor ne jöjjön haza. Mintha akkora bűn lenne, hogy nem szaladtam egyből hozzá. Mintha én fordítottam volna hátat neki, pedig hát nem tudom ki váltott iskolát miatta, az után is, hogy egy szót nem volt hajlandó váltani velem. De nyilván legyek én a bűnbak, aki ott van neki, ha kell. Nyilván. Újabban mindenkinek akkor vagyok, amikor kellek, és amikor nekem kéne valaki, akkor hirtelen mindenkinek van valami fontos dolga. Vagy épp meg van sértődve. Hát akkor majd én is megsértődöm.
Kell nekem egy hely, ahol csend van. Mármint úgy tényleg csend, senki nem sipákol a fülembe, nincs zaj, nincs mormolás. Ha arra lettem kárhoztatva, hogy egyedül legyek, akkor olyan egyedül leszek, amennyire csak tudok. Lehet, hogy egyszerűen csak nem nekem szánták az ilyen páros dolgokat. Vannak ilyen emberek, akik tök jól megvannak egyedül. Tök mindegy, hogy én nem vagyok ilyen ember, majd megszokom.
- Bú - nem mintha olyan ijesztő lennék. Mármint valakinek biztos, főleg most, hogy be van kötve az egyik kezem, és a szemem alatt is el van színeződve egy minimálisan, de ezek mind csak munkahelyi ártalmak. Helyet foglalok Emy mellett, lelógatom én is a lábaim.
Na ennyire jól megy, hogy egyedül legyek.
A Fisherek valahogy, így vagy úgy, de a jelenlegi állás szerint egész hatásosan beszivárognak az életembe. Ott van először Rosie, akivel még a Roxfortban sodródtam össze, tök jól megvoltunk egymás mellett, most meg a sors furcsa fintoraként, ő tolja az orrom elé az anorexiát. Mintha az élet időről időre ezzel akarna figyelmeztetni valamire. Először Shay, most meg ő. Ott van továbbá Cole, akinek a létezése szintén Angliában vált nyilvánvalóvá, most meg nem csak a létezéséről tudok. És akkor itt van Emy, aki etetett, meg tetőt adott a fejem fölé. Egy háremet kéne csinálnom belőlük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 601
Írta: 2017. szeptember 3. 20:29 | Link

Adrian

Nem vettem észre, hogy itt van, vagy lehet, hogy de, csak annyira részévé vált már az életemnek, hogy nem is veszem észre, amikor itt van, csak azt, amikor hiányzik. A hangjára nem kapok frászt, helyette arcomra kiül a cicamosoly. amit mindig megjelenik, ha olyan ember szól hozzám, akit nagyon szeretek. És Adrian egy azok közül, akiket nagyon szeretek. Elolvasom a mondat végét, belehelyezem a könyvjelzőmet - mert a szamárfül barbárság -, majd barna fürtömet, mely eddig takarta előle az arcomat, hátratűröm, és felpillantok rá.
- Búú.
Mindig érzem, ahogy Adrian közelében melegebb lesz a bőröm, tudom, hogy el is pirulok. Tudom, hogy ez azért van, mert a testem így reagál a fiúkra, az olyan fiúkra, akikkel nem együtt nőttem fel. Colera nem reagál így, még szerencse. Mondjuk az nagyon zavar, hogy nem tudok vele mit csinálni. Nem tudom befolyásolni. De nem feltűnő, nem zavaró. Adri simán hiheti azt, hogy mindig ilyen vagyok. Mert általában tényleg ilyen vagyok. Felhúzom a lábaimat, átölelem őket, miután felé fordulok teljes testtel. A buksimat ráhajtom a térdemre.
- Nyertél?
Ismerem a sérüléseit, tudom, hogy mi miért van. Nem annyira rossz a helyzet, mint például a legutóbb. Remélem, hogy nyert, de nagyon féltem is. Határozottan szeretem őt, gondoskodni akarok róla, és biztonságba akarom tudni. A nadrágomat piszkálom, amíg a válaszát várom, majd az oda lógó hajammal kezdek el játszani.
- Mutathatok valamit?
A kérdés csak udvariaskodás, mert egyébként már a táskámat is odahúztam, és kivettem belőle egy hosszúkás dobozt, rajta a faluban lévő pálcamester címerével.
- Pár napja megkaptam az engedélyt, hogy pálcamágiát alkalmazzak. Persze különórákra kell majd járnom, de lassan menni fog, élet a varázserőm. Szerettem volna, ha Cole eljön velem, vártam rá, de végül nem jött. Szertinted haragszik rám valamiért?
Eddig csak gondolkoztam ezen, de most úgy érzem, hogy meg kell kérdeznem, és kihez máshoz fordulhatnék, ha nem hozzá?
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2017. szeptember 3. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. szeptember 3. 20:49 | Link


- Ez most nem ilyen nyerős vagy vesztős móka volt - megrázom fejem a kérdésére, de mielőtt még elszontyolodna vagy valami, folytatom is a válaszom fejtegetését - De több pontot szereztem, az már felér egy kisebb nyertemmel - halványan elmosolyodom, miközben megvonogatom vállaim. Emy valahogy olyan, mintha látná a meccseim, mert a legtöbb esetben tudja, hogy mi tartozik edzéshez, és mi tartozik mérkőzéshez. Mintha ott lenne, de tudom, hogy nincs ott. Vagyis inkább nagyon remélem, hogy nincs ott. Eddig se szerettem, amikor az emberek látták azt az oldalam, és ez az érzésem csak erősödött, amióta elvittem Coltont Lumaj ellen. Olyan ő, mintha nekem is a húgom a lenne, ha már a valódi testvérem újabban nem igazán hajlandó kommunikálni velem.
A kérdésére kíváncsian bólogatni kezdek, még meg is emelem a fejem, hogy jobban lássam, mi történik. Nem mintha lenne más választásom. Nyilván mondhatnám azt, hogy nem, csak épp nem akarom azt mondani, és nem is fogom.
- Oooo, gratulálok. Üdv köreinkben - valamivel szélesebb mosoly jelenik meg arcomon, és inkább a pálcáját kezdem el nézni, hogy ne kelljen azonnal válaszolnom a másik dologra.
- Biztos valami jó oka van rá. Ez elég fontos neked, te meg elég fontos vagy neki ahhoz, hogy a neked fontos dolgok neki is fontosak legyenek - elhúzva szám pislogok fel megint rá, ahogy visszanyújtom neki az időközben hozzám kerülő dobozt. Nem igazán kételkedem abban, hogy tud-e követni, okos lány, és engem is ismer már egy ideje, hogy tudjam, hogy tud.
- Felajánlanám, hogy esetleg megkérdem, de az az igazság, hogy újabban velem sem nagyon találkozik - megvonogatom vállaim, ha akarna, tudna, elvégre egy iskolába járunk, de nem akar, szóval nem is történik meg. Felfújhatnám magam a dolgon, és eljátszhatnám a hattyú halálát, de ezt újfent nem fogom megtenni. Magamtól is tudom, hogy milyen, ő is volt szíves elmondani nekem, szóval eléggé alá ásnék vele a saját szintemnek. Nem mondom azt, hogy jól esik, de nem is fogom kútba vetni magam mert csalódtam.
- Na, mutass valami menőséget, amivel nem ölsz meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 601
Írta: 2017. szeptember 3. 21:28 | Link

Adrian

Értem, amit mond, és miközben magyaráz, bólogatok is. Ilyen vagyok én. A tanórákon is, mindig bólogatok, mint azok a kutyák a műszerfalon. Gyerekként nekem is volt olyan kutyám, de aztán Valery letépte a fejét. Akkor azt mondták, véletlen volt, és én el is hittem. De most már tudom, hogy nem így volt. Azt akarta, hogy fájjon, és fájt is. Elég hosszan.
- Örülök, hogy több pontod volt. Egyszer szívesen elmennék megnézni, hogy milyen ügyes vagy, de tudom, hogy amikor ott van valaki a tömegben, akit ismerünk, akkor az már nem megy úgy, és nem akarom, hogy kevesebb pontod legyen.
Mert én is mindig tudom, hogy ha ott van valaki, akit kedvelek, vagy fontos nekem, akkor sokkal rosszabbul teljesítek. Ez pedig neki fontos, és tudom, hogy amilyen ügyetlen vagyok, túl hangosan kiabálnék, vagy odaszaladnék a másikhoz, hogy ne bántsa, azzal pedig szintén neki okoznék kellemetlenséget, és még az is lehet, hogy engem is megvernének. Rossz belegondolni, hogy mi lenne akkor, ha mondjuk megütnék a hasamat. Most már csak viszket, régen találkoztam Valeryvel. Mondjuk ennek örülök, mert így Cole meg Rosie biztonságban van.
- Veled sem beszélget? Lehet, hogy valami nagyon nagy baj van?
Nagyon féltem Cole-t, mindig is féltettem, és kész voltam bármit megtenni azért, hogy jól legyen, hogy ne essen baja. Most viszont úgy érzem, hogy elárult. Egész életemben erre vágytam, és amikor végre ott volt a lehetőség, hogy átélje velem életem ezen fontos napját, akkor nem volt sehol. Pedig vártam rá, már majdnem bezárt a bolt, mire odaértem. Mr. Donovan kedvességén múlt csak a dolog.
- Nem szabad semmi ilyesmit csinálnom. De ha majd megtanultam az Avist, akkor te leszel az első, akinek megmutatom. Szerintem az a legszebb az elsőéves varázslatok közül.
Visszazárom a dobozt, és el is rejtem a pálcát a táskámba, nehogy valami baja legyen. Nagyon féltem, és valószínűleg összetörne a lelkem, ha valami baja lenne.
- Rosszul érzem magam Cole miatt.
Lebiggyesztem az ajkaimat, majd a következő pillanatban, mielőtt még elsírnám magam, átváltozik az arcom. Az anyámmal és Valeryvel töltött idő varázsa. Inkább felemelem a termoszt, és felé nyújtom egy bájos mosoly kíséretében.
- Kérsz kakaót?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. szeptember 7. 14:33 | Link


Felhorkanok a tényre, hogy szívesen megnézne, majd rövid időn belül meg is rázom a fejem. Valahogy a Fishereknek nem jó ilyen dolgokat mutogatni, túl sok agresszió van benne, túl sok fizikai bántalmazás, amiből így vagy úgy, de mindannyiuk kapott eleget.
- Nem akarod látni azt az embert, aki vagyok - rá nézek, miközben lényegében csak mormolok. Egyszer már elkövettem egy ilyen hibát - mert igen, hibaként könyveltem el -, és nem áll szándékomban még egyszer bele esni ebbe. Vagyok annyira okos ember, hogy egyszeri alkalmakból is tanuljak, ha már muszáj a sajátjaimból.  A következő, Coltonra vonatkozó kérdésére megvonogatom a vállaim, és elfordítva tőle a tekintetem, az eget kezdem nézni. Mintha olyan érdekes lenne. Pedig most határozottan nem az. Cole nem csak nem beszélget velem, hanem nem is találkozik velem, nem lát engem, és a legkevésbé sem tart semmiféle kapcsolatot velem. Ami, természetesen, ismét egy sajátos, rá jellemző közlési formája valaminek. Pontosan tudom, hogy minek. Egyelőre még nem foglalkozom vele, mert ha kényelmesen arrébb tolom, akkor előbb vagy utóbb - általában utóbb - úgyis meg fog oldódni magától. Nem mintha nem érdekelne, természetes, hogy érdekel, nagyon is, viszont nem vagyok a kiskutyája, hogy a sarkában loholjak. Ha ő így, akkor én is így.
- Meg fogja oldani, nagy fiú már - bár az ő problémamegoldó képességéről azért vitatkoznék. De ha nincs rám szüksége, akkor nyilván vagy nem olyan hatalmas baja van, vagy csak egyszerűen úgy vélekedik róla, hogy halvány lila közöm sincs hozzá. Amiről ismét vitatkoznék annak fényében amit láttam, miközben három napig vigyáztam rá, mert volt kedves elszívni az agyát, de sebaj. Mindannyian ismerjük Coltont. Majd feltalálja magát.
Halványan elmosolyodom az ígéretére.
- Ne tégy fogadalmakat ilyen könnyen, Emy. Könnyen megeshet, hogy nem fogod betartani őket. De azért köszönöm - teljesen tökéletesen figyelmen kívül hagyom, hogy meg akar kínálni kakaóval. Az edzőmnek hála elég jó vagyok abban, hogy észrevegyem, mit akarnak elnyomni előlem az emberek, úgyhogy Emily tökéletes arcmimikája sem tudja elfedni az előbbi megingását. Felé fordulva magam mellé húzom az egyik lábam, s felé nyújtom az egyik kezem, hogy ha akar, akkor öleljen csak meg, vagy valami. - Cole vissza fog menni hozzád. Imád téged - megtámasztom állam a fején, majd nyomok egy puszit is a hajába, miközben megsimogatom a hátát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 601
Írta: 2017. szeptember 17. 09:21 | Link

Adrian

- Sosem gondolkoztál rajta, hogy színész légy? „Nem akarod látni az embert, aki vagyok.” Ez nagyon drámai volt, Oszit neked.
Persze nem akarom bántani, csak azt sem akarom, hogy azt higgye, megsértett azzal, hogy nem vinne el egy ilyen verekedésre. Ha tudná, mi mindent éltem át, ha tudná, hogy mit rejtegetek a nagyméretű pulcsik és indokolatlanul hosszú pólók alatt, akkor tudná, hogy nem ijednék meg attól sem, ami ott történik. De nem akarom, hogy tudja, nem akarom, hogy bárki tudja. Mert akkor sajnálnának, pedig én büszkén viselem őket, mert megtanítottak elég sok mindenre az életből. És büszke vagyok azért is, mert ennek ellenére képes vagyok mosolyogni, és hinni a szép dolgokban.
- Az a felhő olyan, mint egy occamy, nézd! Még a szárnyai is tökéletesen látszanak.
Ismerem az emberek testi reakcióit, sokat olvastam róluk még ott, amikor az anyámmal laktunk, sokszor tudtam, hogy mi játszódik le a testvéreimben, hogy mi a szüleimben, de ahogy Cole, úgy én is kitaszított voltam, ő a fattyú, én meg a barna. Körülbelül mind a kettő halálos bűnnek számít ám, főleg, ha megnézzük Rosie gyönyörű, kecses és ijesztően vékony alakját, légies járását, vagy Valery gyönyörű ajkait, hajzuhatagát, csábító pillantását. Én a barna kislányka, akiről meg nem mondanák, hogy idősebb, mint ValVal, pedig csak voltam, mint egy jelentéktelen kis pötty. Áldás ilyesminek lenni Fisheréknél. Viszont nem nagyon szeretném tovább boncolgatni a Colton-ügyet, mert látom, hogy mennyire fáj neki, és utálok fájdalmat okozni. Egyetlen kérdéssel pedig fel lehet tépni egy egész ütlegelős este sebeit.
- Sosem teszek könnyű fogadalmakat.
Na jó, ez nem teljesen igaz, maradjunk annyiban, hogy igyekszem minden ígéretemet megjegyezni és maximálisan betartani, de néha annyira el van vonva a figyelmem, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy mindent, de mindent betartsak. Van, ami sosem derül ki, és van, ami igen. Ami kiderül, az eléggé lelki szenvedéses bír lenni, pont ezért próbálkozom azzal, hogy ne ígérjek sokat, és azt, amit megígérek, képes legyek megtartani. Ahogy felém fordul, engedve, hogy megöleljem, élek is a lehetőséggel. Nem foglalkozom vele, hogy lehet, csupa morzsa vagyok. Olyan jó és megnyugtató biztonságba tudni magam, és ez nem csak akkor eshet meg, ha teljesen elszeparálva a világtól ülök egyedül, hanem akkor is, amikor egy barát karjai átölelnek.
- Remélem, hogy így lesz, és azt is, hogy te is boldog leszel, Adrian. Megérdemled.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2017. október 15. 16:18 | Link


- Ahhoz, hogy színész legyek, nem lenne időm foglalkozni a sporttal - elhúzom szám, mintha annyira bánnám ezt. Tulajdonképp meg ezt is csak most találtam ki, mert eddig tényleg nem foglalkoztam a gondolattal. - Márpedig én még híres boxoló kell legyek, utána ráérhetek másra is - kicsit megemelem az állam, hogy fennhéjazóbbnak tűnjön az egész, majd elnevetve magam megrázom fejem. Nem akarok színész lenni. Sikeres boxoló már természetesen akarok lenni, mindenki aka eredményt elérni abban, amit szeret. És ott van ugye a másik dolog is. Ott bent erőszakos vagyok, embereket verek, és véres lesz a kezem, sokszor a lábam is. Ez pedig egyenesen egyenlő az erőszakos viselkedésemmel, amit nem akarom, hogy lásson. Pontosan jól megvagyunk így, én én vagyok, ő ő, és senkit nem zavar az, hogy miből keresek pénzt, az pedig végképp nem okoz senkinek csalódást, hogy mennyire élvezem ezt.  
- Amikor kicsi voltam sokszor néztem a nővéremmel felhőket - elmosolyodva dőlök hátra, és fekszem végig a naptól felmelegedett fán. - Vagy az embereket, és kitaláltunk egy egész életet nekik - lassan válik vigyorrá a mosolyom, ahogy felé fordítom fejem. - Egyszer kipróbálhatnád, vicces szokott lenni - csak egy ajánlat, a vállaim is megvonogatom közben. Hajrá Emy, ha unatkozol, bámulj idegen embereket, lehet, hogy furán fognak rád nézni, de te legalább jól fogsz szórakozni. Úgy érzem jobb, hogy én egy fiatalabb testvér vagyok, másképp őrültet nevelnék abból, aki utánam következik. Nem mintha nem szeretném a gyerekeket, sőt, imádom a gyerekeket. A legtöbbet. A rosszindulatú kölyköket utálom.
Magamhoz húzom egy ölelésre, finoman megsimogatom a hátát, és még egy puszit is nyomok a feje tetejére. Az ember nem hinné, hogy mennyire képes vagyok gyengédnek lenni a nagy kezeimmel, amik leginkább ütéshez vannak szokva. Pedig tudok. És szeretek is. Továbbra is tartom, hogy nem vagyok egy agresszív két ajtós szekrény, vagy ha mégis, akkor ezt kiélem az edzéseimen. Halványan elmosolyodom, talán egy pár pillanattal tovább is ölelem a kelleténél, mert én nagy és erős férfi vagyok, a férfiak meg nem érzékenyülnek el csak úgy.
- Nem kell olyan sok a boldogságomhoz - megvonogatom vállaim, ahogy adok még egy puszit a hajába, de nem engedem el. Ölelem még, és ha majd úgy érzi, hogy elég lesz, akkor úgyis kimászik belőle. - Te is megérdemled, babygirl - az arcom a fejére támasztom, egy pillanatra lehunyom a szemeim is. - Ha valami féltökű megkörnyékez, tudni szeretnék róla - oké oké, nem vagyok az apja, lényegében a rokona sem, és ez félig úgyis csak elviccelése a dolgoknak, de azért eléggé meg lennék sértve, ha nem avatna be ilyen információkba. - Tudod, kezelésbe venni, ilyenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 601
Írta: 2017. október 22. 12:01 | Link

Adrian

Az ölelése olyan jól esik, hogy arra szavak sincsenek. Egy idő után az én bolondos szívem is egészen megnyugszik, ami kifejezetten jó, mert komolyan mondom, kezdek teljesen becsavarodni attól, hogy ilyen hülyén viselkedik. Biztonságban érzem magam, tökéletes biztonságban. Komolyan mondom, az se zavarna most, ha az anyám, vagy Valery felbukkanna. De ők nem jönnek, nem lesznek többé részei az életemnek. Biztonságban vagyok. Főleg ilyenkor.
- Sokszor képezeltem magunknak is más életet. Éltünk kastélyban, és nevettünk. Rosie egészséges volt. Olyan szép, amikor mosolyog, mint egy hercegnő, egy sztár, egy díva. Tényleg gyönyörű. Szerintem ha rendbe jön, akkor majd alig lehet leszedni róla a fiúkat.
Kicsit el is mosolyodom a gondolatra. Cole, bár nem beszél velem, de ha nem látja, hogy látom, látom, hogy boldog. A szemein látszik. Talán csak az nem tetszik neki, hogy most már nekem is van pálcám. Lehet, hogy azt hiszi, erősödöm, hogy innentől nincs szükségem rá, de ez nem igaz. Ő a bátyám, a hozzám legközelebb álló ember, mindig szükségem lesz rá. Ő az, aki örökké a szívemben fog élni, és akire egy nap, remélem, én is úgy tudok majd vigyázni, ahogy ő vigyázott rám egész eddigi életemben. Eddig csak Valeryvel szemben tudtam védeni valamennyire, de úgy érzem, hogy amit ő tett velem, az sokkal több.
- Nem hiszem, hogy ettől félned kéne, Adrian. Én nem vagyok lányos lány, nem kellek a fiúknak.
Nem kellek neked sem. Persze ezt a gondolatot nem mondom ki hangosan, csak magamban nyugtázom a tényt, hogy nem kellek neki. Sokszor elmondom, az agyam tudja, a szívem viszont úgy hülye, ahogy van. Nem érti meg, hogy én nem vagyok olyan, akit ő szerelmesen tudna szeretni. Pedig nagyon boldog lennék, ha így lenne. Lehunyom a szemem egy kicsit, kiélvezem a pillanatot. Nem lenne szabad másnak hinnem, mint ami, és nagyon igyekszem reálisan kezelni a történetet. Ez nem az, ez nem az.
- Kezd hűvös lenni, talán be kéne mennünk.
Teszem hozzá végül csendesen. Tudom, hogy most el kell szakadnom tőle, mert most még megmaradhat ábrándnak. Ha tovább tartana, csak fájdalom lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 19. 11:39 | Link

Evana Noxen

Szép napos idő arra sarkal, hogy a szabadban tegyek egy kis sétát, bár nem tudom még mi merre van, de ez egyáltalán nem veti vissza a kedvemet. Kastélyból kilépve körülnézek, mintha tudnám mi merre van, és gondolkoznék a lehetőségek között. Nem olyan messze egy kis erdőt veszek észre, arra is veszem az irányt. Már be is értem a fák közé, már kicsit kezdem bánni, hogy erre vettem az irányt, hisz nincs is itt semmi olyan, ami érdekes lenne. Amint végig futott ez a gondolat a fejemen, megpillantottam egy házikót, az egyik fán. A nyavalygás helyett a továbbiakban jobban figyelek. Sok dolog van itt, amire nagyon kell figyelnem, hogy megleljem. Közelebb lépek a fához, már csak egy-két méter van a létráig, amikor neszeket hallok. Biztos az erdő vadjai mozgolódnak, nincs senki, vagy semmi a házban. Az első foknál megint hallom, és ez biza a házból jön. Vissza lépek a földre, de nem vagyok gyáva, hogy csak egy nesztől beijedjek. Gyorsan szedem a fokokat, nehogy meggondoljam magam hirtelen. Ahogy felérek, látom nem vagyok egyedül itt. Nem tudom mit mondjak, kissé ledermedtem, mintha medvét látnék, de nem. Egy nő volt az, akit nem ismerek. Szólni sem tudok, Pedig nem vagyok egy félős ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék