Hajna

  A napokban egy bagoly röppent a lány ablakába, karmai között egy levelecskével. Scar nem igazán tudta, hogy miért kapta. Az állt rajta, hogy este menjen a Faházhoz. Semmi indok, csak egy név: Hajna. A név ismerősen csengett neki. Talán valamelyik órára együtt járnak.
  A lány először biztosan eldöntötte, hogy nem megy el. Végül is ha valaki azt akarja, hogy menjen oda, akkor legalább az indokot odaírhatná. De amint nap közben agyalt, egyre-egyre azon kezdett el fantáziálgatni, hogy vajon milyen indokból hívhatják pont őt oda. Hiszen igazság szerint nem örvendett nagy népszerűségnek a lány. A tanárok körében pedig még annyira sem.
  Így történt tehát, hogy most az erdő szélénél császkált, keresve a fát aminek a tetején ott csüng a hely. Mivel már eléggé besötétedett, így még nehezebbé vált a megtalálása, de végül sikerült. Óvatosan felmászott, és bement a faházba. Nem volt valami nagy, éppen csak fel tudott benne állni. A berendezés arra utalt, hogy pár eridonos bulizta itt végig az éjszakát. A házat a piros és arany uralkodó színeiből lehetett kikövetkeztetni, és hogy az egész hely árasztotta a boldogságot magából. Szinte már giccses volt.
  A szöszi akárhogy is nézte, nem fedezett fel másik embert magán kívül. Így lehuppant az egyik lila színben pompázó puffra, és magában valami olyasmit motyogott, hogy pofátlanság hogy még meg is várakoztatják.

Hajna

  Percekig ott ücsörgött azon az undorítóan lila színű puffon, azon a rettentő színes helyen, mire észlelt valami változást. Először is a füstszagot, ami valahonnan áradt. Éppen felállt, hogy kinézzen az pöttöm ablakon, amikor kinyílt az ajtó, és betoppant rajta egy lány. Scar halványan emlékezett az arcára, de továbbra sem jutott eszébe az illető neve. Viszont a mögötte lévő vöröses megvilágításra is figyelmes lett.
  Az első gondolata az volt, hogy ez a lány őrült. Szó szerint. Aztán az, hogy most vajon saját magukat is felgyújtja? Ennek a kérdésnek a megválaszolása érdekében kinézett az üvegen, és megpillantotta a maguk alatt húzódó lángból épített kört. Mivel igazán jól mászott fára hála annak a bizonyos almafának, ezért csak vállat vont.
  - Ha sikerül felégetned ezt a kócerájt, ne próbáld rám kenni - felelte az egész helyzetre higgadtan, majd újra lehuppant a már jól bemelegített puffjára. Onnan nézett a lányra.
  - És, tulajdonképpen miért is hívtál ide? - kérdezte meg tárgyilagosan, mintha neki tök mindegy lenne, hogy itt csücsül vagy a szobájában. Pedig belül már marcangolta a kíváncsiság, hogy vajon mit szeretne pont tőle ez a félőrült csaj. Még soha nem is beszéltek, ebben Scar biztos volt. De ha egy ilyen ember, mint aki előtte állt megkeresi, akkor talán a hírneve megelőzte. Vagy csak szerette volna, ha úgy van. Végül is, valahol a szívük mélyén az emberek mind hiúak egy kicsit.

Hajna

  Végighallgatta. Ott ült egy helyben, arcáról semmit nem lehetett leolvasni, és kivárta a mese végét. Akkor összeszorította a száját.
  - Sajnálom, de én nem vagyok őrült - mondta ki tárgyilagosan, és úgy gondolta ezzel le is zárta az egészet, és felállt, hogy az ajtón keresztül távozzon. Elfordította a kilincset, de az nem engedett. Többször is próbálkozott, de az átkozott rozsdás szerkezet nem akart engedni.
  - Hát ilyen nincs... - suttogta, és még úgy rángatta a fát, hogy mozgott az összes fal is. Mikor rájött, hogy semmi értelme tovább próbálkozni, tehetetlenül fordult meg, és nézett a lányra.
  - Ez a te műved? - ötlött a fejébe. Ugyanis először csak arra gondolt, hogy ilyen pechje van. Ez volt akkor is, amikor a szigeten voltak, vagy amikor a kamrában. Szinte minden alkalommal beszorul valahová, vagy magára haragít ezt-azt. Ez már csak az ő szerencséje. De most, ez alkalommal olyan emberrel tartózkodott egy légtérbe, akit nem igazán ismert, és a néhány perce tartó ismerkedés nem azt súgta neki, hogy egy teljesen normális emberről beszélünk.
  - Igazán nincs kedvem a kis trükkjeidhez, hogy rávegyél, hogy vegyek részt a kis személyes szívatásodban, szóval megtennéd, hogy kiengedsz? - kérte a tőle telhető legszebben a lány, de közben már azon gondolkodott, hogy hol tudna még kimenni ha esetlen egy nemleges válasszal találná szembe magát. Mert abban biztos volt, hogy nem marad itt ebben a kicsi, undorítóan vidámnak tűnő helyen. Maximum átalakítja az ő ízlése szerint, de akkor más nem jár jól.