Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=708564#post708564][b]Lugosy Benedek - 2017.11.19. 11:39[/b][/url]

Szép napos idő arra sarkal, hogy a szabadban tegyek egy kis sétát, bár nem tudom még mi merre van, de ez egyáltalán nem veti vissza a kedvemet. Kastélyból kilépve körülnézek, mintha tudnám mi merre van, és gondolkoznék a lehetőségek között. Nem olyan messze egy kis erdőt veszek észre, arra is veszem az irányt. Már be is értem a fák közé, már kicsit kezdem bánni, hogy erre vettem az irányt, hisz nincs is itt semmi olyan, ami érdekes lenne. Amint végig futott ez a gondolat a fejemen, megpillantottam egy házikót, az egyik fán. A nyavalygás helyett a továbbiakban jobban figyelek. Sok dolog van itt, amire nagyon kell figyelnem, hogy megleljem. Közelebb lépek a fához, már csak egy-két méter van a létráig, amikor neszeket hallok. Biztos az erdő vadjai mozgolódnak, nincs senki, vagy semmi a házban. Az első foknál megint hallom, és ez biza a házból jön. Vissza lépek a földre, de nem vagyok gyáva, hogy csak egy nesztől beijedjek. Gyorsan szedem a fokokat, nehogy meggondoljam magam hirtelen. Ahogy felérek, látom nem vagyok egyedül itt. Nem tudom mit mondjak, kissé ledermedtem, mintha medvét látnék, de nem. Egy nő volt az, akit nem ismerek. Szólni sem tudok, Pedig nem vagyok egy félős ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=708656#post708656][b]Lugosy Benedek - 2017.11.21. 16:33[/b][/url]

Nem tudom miért lettem fagytam le ennyire, ilyen még nem történt velem. Barátságosnak látom, tűnik. Idősebb nő, biztos tanár, vagy valami ilyesmi. Nincs bennem félelem, ennek ellenére akadt el a lélegzetem. Nem viselkedik bántóan, éppen ellenkezőleg, nagyon is barátságos. Talán ennek tudható be, hogy kezdek felengedni, és már válaszolok is a feltett kérdésére.
- Tiszteletem! Elnézést kérek, nem fordult még velem elő ilyen, hogy csak úgy elálljon a lélegzetem! Bocsánat, még be sem mutatkoztam, Lugosy Benedek a nevem, elsőéves Navinés. -
 Említem neki az előbbi kis lefagyás okát, vagyis inkább magyarázkodok, nem is tudom miért. Mintha kellene, pedig szerintem nem.
- A kérdésre válaszolok is. Nem, nem azén házam, én is csak most találtam rá. Nem tudtam merre jöjjek, és random módon indultam el erre, az erdő irányába, Így bukkantam rá, amikor beljebb vetődtem. Szerintem ez is egy közösségi tér, mint ahogy a kastélyban is a legtöbb terem, szoba vagy társalgó, illetve egyéb hely. Egyszerű, de valamiért tetszetős hely, legalábbis nekem. Mi szél hozta erre önt? -
 Ahhoz képest, hogy alig párperce még szólni sem tudta a szép hölgy láttán, most nagyon is megeredt a nyelvem. Ezt viszont nem bánom, szívesen beszélgetek. Érdeklődök, miért jár erre. Én már úgy ahogy mondtam is, csak úgy erre támadt kedvem jönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=708729#post708729][b]Lugosy Benedek - 2017.11.22. 19:19[/b][/url]

Azon kezd kattogni az agyam, mivel is foglalkozhat. Tanárokat nem ismerem, még azokat sem nagyon, akik engem tanítanak, szóval, még talánt sem tudok mondani, hogy az lehet. Hamar megkapom a választ, amire egyáltalán nem gondoltam, hogy a faluban élhet, dolgozhat. Teljesen a sulihoz kötöttem őt.
- Ön természetgyógyász, vagy úgymond "rendes" orvos? Nem akarom megsérteni a kérdéssel, csak kíváncsi vagyok. -
 Nem akarok tolakodó lenni vele, vagy sértő. Abból indulok ki, hogy a gyógynövényeket említette. Remélem mindkettő, mert az is előfordulhat. Megint a suli. Az a gyanúm ez valami közhely, de tőle természetesnek tűnik, hiszen külsős személy, csak semmivel nem kötődik a sulihoz, vagy nem tudok róla még.
- Igen szeretem a növényeket, szoktam segíteni mamámnak otthon kertészkedni. Dísz-, fűszer és egyéb növényeket is szokott ültetni. Ennyire kötődöm a növényekhez. Az iskola tetszik, maga a kastély is. Szokatlan még. Én mugli világban nőttem fel, így vannak dolgok amik furcsák. Elsőnek maga a varázslat, de ami kiakasztott nagyon az érkezésemkor, azok a szellemek. Azokat még nagyon szoknom kell. a többi menni fog. Még nem alakult ki melyik a kedvencem, de az igen, melyik tantárgy nem. -
 Felelek a kérdésére. Időközben megunom az álldogálást. így követem a példáját, leülök. Vele szemben foglalok helyet.
- Ebben az iskolában végzett ön is? -
 Teszem fel a kurta kérdést, amire lehet nem számít. Nem volt semmi előjele, bár az iskolai témához köthető. Nem akarok személyeskedő, tolakodó lenni, de szerintem ezzel a kérdéssel még távol állok tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=708828#post708828][b]Lugosy Benedek - 2017.11.25. 11:47[/b][/url]

Válaszol a kérdéseimre. Annyira elment az idő, és észre sem vettem, hogy időközben sötétedni kezdett. Olyan társaságban, mit ami most van, ez nem is meglepő.
- Nálam azért válhat ketté így, mert muglik közt nőttem fel. Elképzelhetetlennek tartok még pár dolgot, de lassan összeállnak a dolgok, nem lesz ez probléma. -
 Sajnos el kell mennie, de megértem, hogy minél előbb el kell készítenie a dolgokat.
- Minden jót! Köszönöm a beszélgetést, remélem mielőbb találkozunk még. -
 Felöltözik, kezdi összepakolni a dolgait. Miért ne mehetnék én is vele. Bár ő nem a kastélyba megy, de legalább nem egyedül megy ki az erdőből.
- Megyek én is! Az erőben nem jó egyedül mászkálnia. Egy darabig úgyis ugyanarra megyünk. -
 Gyorsan összekapom magam, és már megyek is utána. Jó volt beszélgetni vele.