Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=634874#post634874][b]Anais Dessauge - 2016.11.05. 18:37[/b][/url]

Nagy, puha sálamba burkolózva közelítem meg a faházat, ami a mai délutánom fő helyszíne lesz, itt tervezek ugyanis kikapcsolódni egy kicsit. Nincs semmi fontos dolgom, de még ha lenne sem érdekelne nagyon, ma ugyanis rajzolni akarok. Semmi mást, csak rajzolni. Azt ugyan még nem tudom, hogy mit, de amint leülök és előveszem a rajzfüzetem, biztosan tudni fogom, hogy mi fog rákerülni az üres lapra. Ma kivételesen mugli füzet van nálam, mert bármennyire nem szeretem őket, még csináltak jó dolgokat, mint például ezt, ami nagyon hasznosnak bizonyult és szívesen használom, mikor fogytán van a másik lapom és nincs kedvem vásárolni menni. Ezért van ma is nálam ez, meg néhány ceruza és széndarabka, ki tudja melyikkel lesz kedvem rajzolgatni. Cipőm sarka hangosan koppan a faház lépcsőének fokain, egyre hangosabban jutok egyre feljebb. Táskám minden lépésnél nekiütközik a csípőmnek és bizony a rajzfüzetem széle nem is olyan puha, mint hinné az ember: állandóan belemegy az oldalamba. Már csak abban reménykedem, hogy nem fog nagyon fájni később. A faházban egyébként nincs most senki, így be tudom vackolni magam az egyik sarokba. Kényelmesen elhelyezkedem az egyik babzsákfotelben, táskámból előveszem a füzetem és az egyik ceruzát, majd gondolkodás nélkül elkezdek vonalakat húzogatni a papíron. Általában sosem görcsölöm túl, ebből is majdcsak ki tudok hozni valami szépet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=642913#post642913][b]Anais Dessauge - 2016.11.27. 13:09[/b][/url]

Elmélyülten rajzolgatok a füzetembe, hol a ceruzát használva, hol pedig az ujjamat, hogy elmaszatoljam a grafitot, ezzel a készülő rajzom homályosabb hatást kelt. Szerettem összemaszatolni a rajzaimat, nem rajongtam túlságosan az olyan képekért, amiken tökéletesen látszik minden vonal, nekem az túlságosan mű, túl hamis. Az olyan képeket kedveltem, amik látszólag nem voltak túlgörcsölve és látszott rajtuk, hogy a készítője dolgozott vele, de nem feltétlenül az a célja, hogy kiemeljen minden egyes vonalat. A nagy rajzolgatás közben észre sem veszem, hogy egyrészt mennyire szalad az idő, másrészt valaki közeledik. Már csak arra eszmélek fel, hogy valaki megszólal mellettem, mire felpillantok és a lány arcát keresem. Némán bólintok egyet, hogy hát persze, üljön le, engem nem zavar, csak maradjon csendben és hagyjon rajzolni. Vissza is fordulok a képemhez, amikor a lány ismét megszólal, én pedig tudom, hogy ezt nem ma fogom befejezni.
- Nem, sosem láttam. - A rajzfüzetem lerakva magam mellé nézek fel ismét, meg is rázom a fejem a macska láttán. Aztán a lány bemutatkozik, mire csak elnézően biccentek egyet. - Anais, és nem, majd befejezem máskor - legyintek egyet és lerakom a ceruzát is a kezemből. Felnézek a fekvő cicára, majd a lányra, aki valamiért nagyon ismerőnek tűnik nekem. Amióta itt tanulok az iskolában, megtanultam már, hogy ha valakit láttam ezelőtt és sejtem, kicsoda, akkor valószínűleg a háztársam és ezen az úton kell elkezdeni az ismerkedést.
- Rellonos vagy, igaz? - Mivel nincs sok okom halogatni ezt, na meg a rajzomat már úgyis eltettem, jobb lesz, ha beszélgetek vele egy kicsit. Nem fog megártani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=644664#post644664][b]Anais Dessauge - 2016.12.03. 15:51[/b][/url]

A jegyzetfüzetem és a ceruzáim lerakva már tudok figyelni a lányra, bármennyire is lenne kedvem most rajzolgatni. Bunkózhatnék vele, visszavehetném a füzetem és ismét elkezdhetnék rajzolni, de azzal meg semmit nem érnék el. Talán elmenne, aztán majd még én leszek a rossz, amiért hagytam, hogy ez történjen. És mostanában amúgy sincs kedvem így viselkedni, szóval marad a beszélgetés.
- Fogadd be te - pillantok rá a lányra, aztán visszanézek az ölében elnyúló cicára. - Ha a gazdájának ennyire nem kellett, nálad biztos jobb helye lenne - megvonom a vállam és nekidőlök a faház oldalának. Előrehúzom a befont hajamat és annak végét kezdem el piszkálgatni, amolyan pótcselekvésképp. Ha már a rajzolást nem folytatom, valamivel mégis el kell foglalnom magam, nekem ugyanis nem fekszik macska az ölemben, amit tudnék simogatni, hogy ne csak egy helyben ülve várjam a következő témát.
- Aha, nekem is ismerős voltál. Most legalább már tudjuk, honnan - még egy mosolyt is varázsolok az arcomra, miközben figyelem a mestertanonc helyezkedését, de a gondolataim végig a viselkedésem körül forognak. Szokatlanul kedves vagyok, ami még engem is meglep. Általában nem szoktam így viselkedni, most valami miatt mégis ilyen vagyok.
- Csak firkálgatok. Nem tervezek híres művész lenni, de végül is ki tudja, mit hoz majd a jövő - megvonom a vállam, aztán inkább valami kellemesebb téma felé terelem a beszélgetést. Vagyis bármi más felé, ami nem én vagyok. - Na és te milyen szakon tanulsz?