28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2018. augusztus 30. 22:45 | Link


#her | Even the sun sets...

A válasza egy tömör és határozott nem volt. Mintha csak megkérdeztem volna, hogy van-e itthon tej, ő meg azt mondta volna, hogy nincs. Kész, téma lezárva. Nincsen beleszólásom, így csak az ajkaim összepréselve meredtem a lapomra pár pillanatig.
És tessék, már kint is volt, hogy mi bántja, letéptem, mit a ragtapit, aminek nem ott volt már a helye a seben, mert nem gyógyul akkor be rendesen. De ez még egy elég csúnya seb volt, amit nem is láttak el rendesen.
- Takargatásban? Akkor még nem látszott ki a Lewy bokája, mert nem volt divat feltűrni a farmer szárát - közöltem helyeslően bólogatva, holott egyre inkább nyomorgatta a kicsi lelkem a gondolat, hogy jóval többet tud, mint kellene neki. - Helyes, a pónistól nem válok meg, szeretem. Mi van a kék kövessel?
Kicsit össze is rezzentem, mert mikor legutóbb azt a kezemet szorongatták meg, zúzódott a csuklóm, aztán anyám mehetett az ügyeletre. Apácska pár órával később kiköltözött.
- Fontos ez? Azt mondták, amíg nem vagyok benne biztos, hogy stabil vagyok, ne vegyem le - rántottam egy apróbbat a vállamon. Nem különösebben hatott már meg ez a dolog egy ideje. Ugyanúgy a hétköznapjaim része volt, mint az, hogy sminkelek vagy, hogy van pálcám.
- Kinek? - kérdeztem tök értetlenül, de aztán csak felszusszanva összegyűrtem az ölemben lévő papírt és galacsinná szorongattam, mielőtt elkezdtem volna bepakolni a táskámba. - Miről szeretnél beszélgetni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 299
Írta: 2018. szeptember 1. 18:00 | Link


#justme


- Babydoll... - szólítottam meg kicsit megfáradtan és talán gondterheltnek tűnően is, pedig se nem volt ekkora a gond, se nem szokásom. De kéntelen vagyok felhívni a figyelmét a dolgok súlyára. Imádtam a sajátos logikáját, ettől még most Lewy bokája volt az utolsó, amiről társalogni akartam vele. Ezt a takargatást amúgy is nyilván nem a lány találta ki, hanem ők. Szóval talán még Wojteket is elő kéne húznom. De előbb túl akartam a nehezén esni. Meg akartam érteni az egészet, de az akta vége lezáratlan és zavaros volt. Arról semmit nem írtak mit reagált erre, milyen volt a viszonya a helyzethez vagy ő akarta-e. Mintha... meg sem történt volna. Ami ismervén a minisztérium roppant lelkes segítőkészségét már igazán meg se lepne.
- Nagyon csinos, nem is kérném, hogy vedd le. A másikkal van a gond, elég nagy - jegyeztem meg végül engedve a tartásomon, és kinyújtottam a lábaim a háta mögé a stégen, hagyva a kisállatot a lábaimra telepedni. - Az nem egy egyszerű karkötő, a kő benne mágikus erőt tartalmaz, amit a minisztérium ad... bizonyos esetekben - jegyeztem meg mg, hogy nem hobbiból szúrtam ki, hogy te kék, repülsz. Amúgy szeretem a színt, a karkötő is aranyos, de legszívesebben megetetném azzal, aki készítette. Az összeset, ez nem is kifejezetten róla szólt, az ellenérzéseim évek óta élnek, mióta az a fiú majdnem belehalt a korlátozásba. Ez az, amit soha, senkinek nem meséltem végig, de bele se gondolnak a lehetőségbe. Nekem bárki mondhat bármit, nem normális rájuk tenni, aztán random levetetni minden mögöttes nélkül. Ha valakin több évig van, csak szenvedés, nem feltétlen fizikailag.
- Szerinted nem vagy stabil? Próbáltad valaha levenni? - kérdeztem meg a csuklóját fogva, bár nem szorongattam éreztem valami furcsát a reakciójában így el is húztam a magamét. - Ha hajlandó lennél felemelni a fejed és idefordulni... - mutattam köröket a levegőbe, nekem se kéne feleslegesen magyarázni. - De le is léphetek az új barátnőmmel, aztán megkapod a minisztériumtól a tanmenetet a beszélgetés helyett - néztem rá sokatmondóan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2018. szeptember 2. 08:30 | Link


#her | Even the sun sets...


- Daddy - válaszoltam rezzenéstelen arccal, nem különösebben szakítva el a tekintetemet a "munkámtól", amin éppen nagy lelkesen dolgoztam. Nem hangzott túl bíztatónak, kicsit olyan volt, mintha már századszor folytatná le ugyanazt a beszélgetést. Pedig sejtettem, hogy nem így van, mert velem eddig semmi problémája nem volt ilyen ügyben.
- Nagy gond? - kérdeztem kissé értetlenül, valahogy számomra nem volt egyértelmű, mi olyan hatalmas probléma a karkötőmmel, még ha mindig rajtam is van. Mindenkinek vannak ékszerei, amiktől nem válik meg. - Azt tudom, már hogy minisztériumi, akkor kaptam, mikor... tudod.
Nem fogom részletezni, hogy mikor, mert nem vagyok büszke rá, ahogyan apu sem, nem akarok vele arról beszélni, hol történt, mi és milyen elgondolásból. Nem ezt érdemli tőlem. Sosem gondolkoztam rajta, hogy le kellene vennem, mert Noah azt mondta, ne is kattogjak azon, míg azt nem érzem, hogy újra jól vagyok és kiegyensúlyozott. Mintha nem lehetne bennem megbízni. Nem vagyok időzített bomba.
- Nem tudom. Nem próbáltam - vontam aprót a vállamon. Ahogy a csuklómhoz ért, kirázott a hideg, amit ő észre is vett és kicsit később el is húzta a kezét, mire átkaroltam magam, nagyot szusszanva. Lelöktem a táskát az ölemből, pár ceruza szét is gurult a stégen és Dustinra néztem, nem értettem, mi olyan fontos.
- Új barátnő? Ahogy érzed - feleltem, de aztán az ölében lévő kisállatot figyeltem, csak valahogy az iménti fenyegetés után valahogy annyira nem hypeoltam fel magamat. - Édes. Tanmenet? Dustin, nem értem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 299
Írta: 2018. szeptember 5. 13:26 | Link


#justme


Hallgattam, leginkább azért mert én is tudtam, hogy ezt nem vele kellene lemeccselnem. Nyilván valaki fel lett világosítva és az nem ő, egészen sok sejtésem volt ki igen, és most nem is kifejezetten utalás szintjén voltam ezért nem túl kedves hangulatban. Most gondolkodás nélkül vágnám tarkón a lengyelt, hogy gondolkodj, fiam. Nem mintha használna, de megtenném. Pedig életemben kétszer lettem erőszakos, és azt is provokálták, nem én kezdtem. Kellemetlen.
- Szerintem nagy gond - javítottam ki, mert tisztában vagyok azzal is, hogy túl sokan nincsenek velem egy gondolatszinten, de pont ő az, akinek a nézeteim sosem kellett megmagyarázni, mert látta, érezte és élte is velem. Mindig elég szabadság párti voltam és inkább valaki tanuljon, mint butítsuk el szándékosan. - Olvastam. Tudom, ahogy azt is, hogy szerintem se akkor, se utána idővel nem beszélgetett veled senki, igazam van?
A karkötő levétele nem annyira lepett meg, még azok, akiknek van kíváncsisága, tudása és vágya sem veszik le, egyrészt mert nem is lehet minisztérium nélkül - mondjuk ezt a darabot igen, mert már én is aláírtam a felelősségvállalást rá -, másrészt félnek valamitől, amit sosem segítettek nekik helyretenni. Nézhettem rá bárhogy, nem igazán akaródzott neki felém, felénk tekinteni, kénytelen voltam leginkább reflexből bedobni azt, amit, mert tudtam, ha mást nem is, valami erősebb reakciót kicsikarok, nem szép, de ettől még ismerem. Nem mintha egy új barátnőnek lehetősége lenne  képben éppen, de nevezzük a helyzetet szükségszerűnek.
- Valóban az, és elég szarul lesz, ha továbbra is egyedül marad itt, erő híján - jegyeztem meg összepréselve az ajkaim aztán közelebb csúsztam hozzá.
- Látom, ezért szeretnék veled beszélni, nem azt kérem emlegesd fel mindazt, amin átestél, csak a következményei... nos nem egyszerűek. Tudatában vagy annak, hogy elemi mágus vagy te is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2018. szeptember 8. 12:12 | Link


#her | Even the sun sets...

Nem volt a legjobb a hangulat, amitől én is feszült lettem és ettől még inkább nehéz lett az egész. Nem szerettem apuval morciban lenni, szerintem jobbat érdemel, mint hogy valaki fujjon rá, mint egy mérges cica. De ha egyszer nyomaszt, mikor nem csinálok semmit és egyből morog velem, persze, hogy olyan nagyon élénk piros, vicsorgós, gonosz róka leszek.
- De apu ez csak egy bizsu...- néztem rá teljesen értetlenül, hogy mi olyan rossz egy ékszerben, még akkor is, ha minisztériumi cucc. Az elején mondjuk furcsa volt, émelyegtem, meg a varázslás sem mindig ment úgy, ahogy szerettem volna. De apácska szerint azért is lehet, mert nem voltam kiegyensúlyozott. - Mindig beszélgettek velem. Vagy most.. miről, apu?
Olyan fura dolgai voltak néha, csak azért, mert nem vagyok jól -hahaha-, még nem kezeltek időzített bombaként -de.-, nem voltam veszélyes. De nem elég, hogy furi, most még gonoszkodott is, hogy megy és az új barátnőjét viszi haza. Nekem meg olyan kellemetlenül húzódott a mellkasom. Még rá is pillantottam, de elég kelletlenül, nem esett ez most jól a lelkemnek. Mintha nem lenne elég nehéz így is pozitívan látni a dolgokat. De a kis lény nagyon cuki volt, vetettem rá is egy szimpizős pillantást, de a mosoly valahogy elmaradt.
- Következmények? Mintha valami thrillert néznék. Rosszat csináltam? - Miután a gombócot a táskába száműztem, még elpakoltam, de aztán neki szenteltem a figyelmem. Többnyire. - Hogymi? Mármint... ez biztos?
Valahogy szürreális volt az egész elképzelés, hogy nekem képességem lenne, de valahol mégis volt értelme, mert még életben voltam. És tudom, hogy nem azért mert szerencsém volt, vagy olyan jól úszom.
-Miért nem mondta senki? És te miért igen? - pillantottam rá kissé kétségbeesetten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 299
Írta: 2018. szeptember 13. 19:30 | Link


#justme


Bizsu. Most erős késztetésem volt egy facepalmot tolva meredni előre, hogy komolyan arról beszélgetünk mennyi értéket vert a minisztérium egy redvás karperecbe? Nem érdekelt különösebben se az, miből van, se az, mennyibe kerül. Leginkább minél messzebb akartam tőle, mindkettőnktől látni. DE most félre kellett lökjem az alapvető előítéleteimet is, mert éreztem, hogy ez nem fog csak ennyiből menni. Nem csettinthetek, nem az én döntésem, közben meg valahol mégis az lesz belőle bárhonnan nézem. Ha elvállalom és segítek, akkor is miattam veszi le, ha nem vállalom vagy nem akarja ezután, akkor is le kell vegye, de akkor elaltatják. Végleg kiölik belőle azt a szálat, ami  testében él és létezik, vele együtt. Ez nem olyan, mint egy nátha, hogy ha kigyógyultál semmit nem hagy hátra.
- Nem arról, amiről kellene is - jegyeztem meg már csak olyan félhangosan egy teljesen lemondó sóhajjal. Persze ahogy érzékeltem, hogy most tanácstalan és még el is kezdené magát okolni megingattam a fejem, hiszen nem, ő nem tett semmi rosszat.
- Annak, ami ott történt nem sok magyarázata lehet, de nem rosszat tettél. Te nem, de gyanítom ez a bátyád vagy az unokabátyád sara lesz - nem meglepő módon. Azt hiszem tényleg érik az a beszélgetés Bojarskival arról, hogy nem kéne-e újragondolnia az egyetemi szakját, mert valami a szociálpszichológia szálán rohadtul elcsúszott a kezei között.
- Igen, teljesen - bólintottam mellé kettőt, aztán kinyújtva a lábaim a kis leopárdot hagytam felkelni és nézelődni. - Kezdjük elölről, oké? Azért jöttem, mert nekem sem szólt senki, pedig jelezniük kellett volna valakinek. A legközelebbi oktatónak minimum, de a minisztérium hanyag és trehány - aztán nekik áll feljebb az elemistáimmal szemben. Nem akartam beszéltetni őt a történtekről, leginkább azt akartam megértse, nem azért vagyok ilyen vele, mert ezt érdemli, hanem azért, mert dűlőre akarok jutni és a kedveskedés őt ismerve nem olyan véghez vezetne ma délután, amivel ezt megoldjuk. Bár az is nagyon kellemes időtöltés, sőt.
- Erről a családoddal kellene eldiskurálni, de egyelőre elég, ha te megbarátkozol a ténnyel. Nem kötelező persze, de a karkötőt le kell venned. Onnantól te döntesz. Hagyod, hogy segítsek, és megérted, majd pedig tanulod. Vagy hagyod, hogy elvegyék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2018. szeptember 22. 01:12 | Link


#her | Even the sun sets...

Nem teljesen értettem, hogy mit várt tőlem, nem rajtam múlott már akkor sem, hogy miről beszélgetnek velem és miről nem. Csak kaptam a fejmosást, hogy buta vagy Miro és önző, mit képzelsz? Meg is halhattál volna. Mintha nem tudnám. Mintha nem bántam volna elégszer, hogy nem sikerült. Anyám volt, hogy a fejemhez vágta, jobb lett volna, ha nem élem túl. Megerősítettem benne, hogy én is ezt kívánom. Apa aznap kivett nekünk egy hotelszobát.
- Nem tudom, valamit pénzeztek ott a fiúk, de passzolom, mit - vontam vállat. Mármint persze, gondolom valami bírság vagy hasonló, amiért fölöslegesen rohangálni kellett miattam. Van erre más magyarázat?
Nem értettem, honnan veszi, hogy én elemi mágus vagyok. Mármint, komolyan, ennek nem sok értelme volt. Miért lennék az? Ki mondta ezt? Persze, túléltem valahogy azt a kis incidenst, de túl sok volt ahhoz, hogy valaha belegondoljak, pontosan miért is.
- Akkor te... fogsz tanítani? - kérdeztem, miközben a kékjeim rászegeztem és próbáltam összerakni az amúgy elég kusza képet. A kis, szaglászó lényecske se sokat segített, nem láttam még ilyen kis szörnyivel, új lenne? Amúgy sem értettem miért undok, és morog, ez kinek jó? Én nem csináltam semmit, csak rajzolni akartam, de most valahogy megint nem volt bennem egy csepp alkotói készség sem. Csak szerettem volna bámulni a semmibe és nem csinálni... semmit.
- Nem akarok velük beszélni - a hangomból több elutasítás csengett ki, mint szerettem volna, de épp eleget zavartak el mindennel, hogy nem érnek rá vagy nem érdekli őket, még akkor is, ha nem is tudták, hogy miről van szó. Apácska meg nem érhetett rá mindig. - Nem akarom! Mármint... ha tényleg úgy van, ahogy mondod... akkor gondolom, ez... a részem? Nem tudom, mennyire értelmes, de szóval ha eddig is itt volt ez, belül, akkor elveszítenék valamit vele. Később is... el tudják venni? Ha  reménytelen eset vagyok és nem boldogulok vele?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 299
Írta: 2018. szeptember 26. 15:56 | Link


#justme


- Pénzeztek. Valamit - temettem a fél kezembe az arcom egy sóhajjal, de inkább próbáltam nem reagálni az egészre. Nem ő tehet róla, de amúgy a testvérének meg az unokabátyának is kijárna két akkora tockos, hogy visszakéretőzzenek a szülőanyjukba. Igen, még akkor is, ha mindkettőnél tudom, hogy az utolsó személy, akihez visszanyúlnának, más kérdés. Egyiküket eléggé meg is tudom érteni, Piros nem normális.
Nem akartam megijeszteni a nőt, eszem ágában se volt a frászt hozni rá, de azt hiszem túl sok idő telt el úgy, hogy még csak nyomokban se volt szükség a türelmem próbájára. Bárkivel, bárhogy viselkedhettem nyomás vagy különösebb következmény nélkül, hiszen nem is érdekeltek. Ez most merőben más volt. Nem csak a tanoncság okán, eleve rájuk is sokkal körültekintőbben figyelek, de most bennem is volt némi felháborodás és düh, amit régen nem kellett már kezelnem.
- Igen, persze ha ezt sem szeretnéd, tudok találni megoldást neked, ha úgy döntesz, foglalkozol vele, de más keze alatt - néztem rá végül kicsit a tarkóm masszírozva. Igazság szerint ezzel nem készültem és utáltam másra hárítani embereket, de ez nálunk nem mindennapi volt. Nem féltettem magam és én el tudtam választani ezt minden mástól, ebből állt a fél életem is eddig. - Nem bánt, és sokkal kevésbé lesz ingerült, ha mondjuk bemutatkozol... vagy elnevezed. Mert a tiéd - mosolyodtam el, most már fesztelenebbül, mint ahogy az elmúlt percekben kinéztem. A családját féletlenül se akartam rá kényszeríteni, egyszerűen tudtam, hogy vannak válaszok,a mit én sem adhatok meg pár papír után. Bár jóval többet tudtam nála, pedig kettőnk közül sajnos ő volt ott. Ilyenkor mart belém újra és újra a felismerés, hogy nem történik ilyen, vagy nem így, ha az anyja akkor bír a hormonjaival és nem tesz tönkre kapcsolatokat.
- Nincs olyan, hogy reménytelen - közöltem elnevetve is kicsit magam, de kizárólag azért mert pont olyan volt, mint mait imádtam benne. Nem a kétségbeesés vagy az önbizalomhiány, szimplán a gyermeki eszmefuttatás, amit én is hasonlóan láttam az erőről. - Itt leszek, segítek, elrontani nem lehet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. szeptember 30. 15:04 | Link


Én | Hugesz


A világ legjobb hete! Hugi egy boszi! Gondoltam lejövök vele Bogolyfalvára körbemutogatni neki a helyet, mert miért ne?
- Oppa*, oppa, az egy tó? - mutatott a stég felé egyszer csak EunSeo, és a kezemet megragadva elkezdett futni felé, én meg próbáltam tartani vele a tempót.
- Igen - lihegtem egyet - Ez egy tó. - bár lehet hogy erre már magától is rájött. Ez nem egy rét, ahhoz túl vizes, vagy nem egy ház, ahhoz túl izé... sima?
- Woaa! - ha most azt mondja, hogy ilyet még nem látott, a tóba vetem magamat, látott már hasonlót, de tényleg szép ez a tó. Bár Csokiániában lehet szebbek lennének a tavak. Hmm... csoki lenne benne, az biztos. Vagy szörpi? Málnaszörpi! Most megszomjaztam. Azt hiszem raktam el egy kis multi iszit a tatyeszomba.
- Kérsz? - mutattam felé az ő üvegét, mire ő kinyitotta a száját, és a mutatóujjával belemutatott. Aha, szóval éhes, de megszólalni nem képes. - Elvitte Bok Gil a nyelvedet? - nevettem, és nyúltam közben egy szendvicsért amit az anya készített, de addig nem fogom kivenni amíg nem mond semmit.
- Éhes vagyok, kaphatok szendvicset? - kérdezte olyan fejjel, mint amit Lilo vágott a Lilo és Stitchben mikor elmondta a nővérének hogy megverte az egyik lányt.
- Igen, tessék! - húztam elő a táskából, és nyújtottam oda neki, gyorsan ki is bontotta, és elkezdte eszegetni.

*Oppa: "Idősebb fiútestvér." Ezt a lányok használják a fiúkra. Akár testvérre, akár közeli barátra lehet használni
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2018. október 7. 23:25 | Link


#her | Even the sun sets...

- Nem vonnak bele a pénzügyekbe - vontam meg a vállamat kissé talán flegmán is, de így volt. Néha még a sajátjaim is úgy kezelték, mintha semmi közöm nem lenne hozzá, így csak nagyon pipiskedve próbáltam kivenni, Lewy milyen levelet olvasgat nálunk.
- Nem. Mármint, nem akarok mással tanulni, az olyan undin hangzik, mintha bajom lenne veled. Pedig... - piszkálgattam magamon a szürke melegítőalsót, megint csak lefelé szegezve a tekintetem. Szerettem, mikor ő tanított, a művészet sem véletlenül került a napirendemre anno. Tény, szerettem, de nem annyira, hogy otthon legyek művészettörténetileg is. Elég furin néztem Dustinra, mert mi az, hogy mutatkozzak be egy kis, kék lénynek? Apró szusszanással nyújtottam a kezem kicsit közelebb a szörnyikéhez. - Ő kislány vagy kisfiú?
Mikor hagyta, finoman megérintettem a buksiját, még valami bemutatkozás félét is sikerült kinyögni, de nem olyan nagyon hivatalosat, csak hogy Cel vagyok, de inkább dünnyögés volt, mint komoly, hangosan elhangzó mondat.
Apu képes volt kinevetni, mert feltételeztem, hogy reménytelen lennék. Pedig ennek megvolt a maga esélye, mert nem vagyok mindenben a legtehetségesebb. Mi van, ha tényleg rettenetesen béna leszek és sose fog menni?
- Ezt csak azért mondod, mert még nem találkoztál vele. Az nem jelenti azt, hogy nem létezik - szusszantam fel, miközben kicsit közelebb araszoltam azért hozzá. Nem akartam, hogy most bármi miatt ki legyen rám akadva, én voltam az utolsó ember a földön, aki neki rosszat akar. - De mindig, ugye? Tök mindegy, mennyire leszek buta.
Már majdnem az arcába is másztam, a sarkaimra ülve, elrakva a táskámat az útból, mielőtt belerúgom a vízbe. Még megforgattam kicsit a karperecet a csuklómon, majd nagyot szusszanva nyújtottam felé a karom.
- Mi lesz más, ha leveszed?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 339
Írta: 2018. október 13. 13:48 | Link

Moon Jun Seo
Sokféle edzésem van egy héten: erősítő, nyújtó, futós és persze a valódi balett is a listán szerepelnek. Ezek közül a legfárasztóbb az erősítő, a legfájdalmasabb a valódi balett, a legnyugalmasabb a nyújtó és a legegyszerűbben teljesíthető a futás. Amíg jó idő van, kihasználom és annyit futok, amennyit tudok. A többi fajtát esőben, hóban, de még fagyban is lehet csinálni, de a szabad levegőn csak meghatározott időpontokban lehet futkosni. Eredetileg estére terveztem egy jó hosszú kocogást, de a tervemet könnyűszerrel áthúzta egy másik, fontosabb program. Nem szeretek úgy edzeni, hogy utáni még emberek közé kelljen mennem, mert a zuhanyzás és hajmosás ellenére is úgy érzem magam, mint egy papírpénz, amit véletlenül a mosógépben forgó farmerben hagytak, mégis bűntudatom lett volna, ha ezt elhalasztom, így délután felöltöztem és nekiindultam Bogolyfalvának. A fő utcán csak gyorsan sétáltam, nem állt szándékomban senkit sem zavarni vagy netán fellökni, de hamar elértem eredeti úticélomat, a falu határát. A koncepció szerint két kört szerettem volna futni arrafelé, majd pihenni egy kicsit, még két kört lenyomni és visszamenni elkészülni az estére. Épp a tó mellett készültem elrobogni, amikor beszélgetést és nevetést hallottam, aztán vizuális élmény is társult hozzá; megláttam ez egyik évfolyamtársamat, egy kisebb lánykával, gondoltam, hogy a húga lehet az. Az órámra néztem és konstatáltam, hogy előbb indultam, mint terveztem, így bőven volt még időm a futásra. Odáig szaladtam, majd mellettük lelassítottam és végleg megálltam.
- Sziasztok!  – mosolyogtam rájuk, amikor pedig észrevettem, hogy a lány egy szendvicset majszol hozzátettem. – Jó étvágyat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 13. 16:03 | Link



- Szia! - köszöntünk egyszerre testvéremmel a lánynak. Ismerős az arca, szerintem évfolyamtársak vagyunk.
- Köszönöm! - mondta hugesz, és evett tovább, én pedig a lány nevén gondolkodtam. Tudom hogy látásból ismerem, de áá hogy hívják? Egye fenyő, megkérdezem.
- Öööhh bocsánat, hogy hívnak? Ismerős az arcod valahonnan. - lehet hogy csak hasonlít valakire, fogalmam sincs. Bármi megtörténhet! Az is lehet hogy Csokiániából jött! Az meg milyen király lenne! Csak nem létezik Csokiánia. Vagy mégis? Nem tudhatni! Lehet hogy azt hitték a szüleim hogy el fog pusztulni, ezért a földre menekültünk, de aztán nem történt semmi. Ez lehet magyarázat arra hogy alacsony vagyok! De nem, mert a nővérkém meg magas, nagyon magas, ahogy apa is, anya pedig alacsony, de magasabb nálam. És hugi is magasabb lesz lehet nálam ha nem leszek magasabb. Igaz, már nőttem kicsit a szünet alatt, lehet hogy a mágikus környezet miatt? Nem tudhatni! Vagy lehet hogy a magasságom most jött rá hogy túl alacsony. A magasságom tud gondolkodni? Nem hiszem, de nem tudhatni! Még mindig a nem tudhatni! a kedvenc mondatom. Nem is tudom mióta a kedvenc mondatom. Talán vizsgaidőszak utolsó napja óta? Azóta, ha jól emlékszek. Akkor ordibált az a szegény gramofon a folyosón, és azelőtti napon festettem be a hajamat rózsaszínre. Már nem is tudom hogy honnan jött az ötlet, csak befestettem, és most olyan, de valamikor úgyis kikopik vagy lenő, valamelyik. Fogalmam sincs milyen tartós a festék amivel befestettem.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 299
Írta: 2018. október 28. 21:06 | Link


#justme


Egy lemondó sóhaj volt mindaz, amit még képes voltam reagálni, de már ugyanolyan nyugalommal, bár némi csalódottsággal tekintettem előre, mint szoktam. Nehéz felfogni máig nekem is, hogy vannak dolgok, amiket az emberek nem úgy tesznek, ahogy az szerintem megfelelő lenne. És nem az egyéni értékrendekkel van a gondom Lewyék esetén sem. Óvni egy dolog, teljesen átperdíteni valakit egy palánk másik felére új szint.
- Pedig? - kérdeztem el is mosolyodva, ahogy a fejem lefelé billent az övé nyomán és néztem rá, próbálva belesni a kis privát szférájába. Édes volt mindig a maga zavarában, de most inkább tehetetlennek és kétségbeesettnek tűnt, amit nem díjaztam. Sőt, nem csak én, a sárkányleopárdnak is egyenest égnek meredtek a szőrszálai a mancsán és fel is morrant. Nem érezte jól magát, érzi a feszültséget, ahogy azt is, hogy valami nem stimmel. Bennem tudja lelni csak a mágiát, és mint feltűnt már, engem nem szívlel annyira.
- Kislány. Egy sárkányleopárd. Elég fiatal még, nem olyan régen szakadt el a többiektől, magányos itt és rászorul egy barátra - néztem a nőre, hogy most akkor mi is lesz és hogyan tovább. Ismertem már annyira, hogy tudjam, az állatokkal alapvetően nincs gond, inkább csak az sok, ami most mind a vállára fog nehezedni. Apró cseppeket vontam a tó felől a lány közelébe, amire felfigyelt a kis jószág is és egyből Cel öle felé mászott utánuk. Legalább a csali bejött. Még kezdünk valamit az erő dologgal.
- De, találkoztam már olyannal, aki pont így nyilatkozott, aztán most valahol Ohioban időjárásmegfigyelő a mágikus bizottság megbízásából - vontam vállat. Sok pozitív történetet mondhatnék, hiába van negatív is, kétlem, hogy ebből kéne elindulni. - Nem leszel buta, életem - simítottam végig az arcán, hogy aztán odahajolva csókot adjak a homlokára. Viszont a karkötő kérdése nem állt fényesen. Részemről biztosan.
- Őszintén szólva? fogalmam sincs. Sosem hordtam ilyet vagy korlátoztak. Biztosan megterhelő volt az elején, de a sokk hatására nem érezted, valószínűleg kell pár nap még minden okés lesz. Előfordulhat, hogy a rendes pálcás mágiádba is be fog zavarni, túl erősnek érezheted magad hirtelen, mert minden benned áramló mana vissza fog térni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 339
Írta: 2018. november 17. 12:03 | Link

Jun Seo
Mosolyogva néztem rájuk, miközben kissé furán kapkodtam a levegőt, valószínűleg megint elfelejtettem figyelni a helyes légzésre. Szuper, biztosan szúrni fog az oldalam, és egy örökkévalóság lesz, amíg elmúlik. Jó lenne, ha valaki néha a fejemhez vágná az apró dolgokat, amiket elfelejtek, hiszen  a nagyobbak mindig benne maradnak a fejemben, de a kicsik simán kiperegnek az agyam szitájának apró rései között. Otthon, Kinga mindig emlékeztetett ezekre, neki bezzeg egy szivacs volt az agya. Persze, most is kiment a fejemből valami, a légzésgyakorlaton kívül. Az egy dolog, hogy az arcmemóriám ijesztő, ám előfordulhat, hogy más nem jegyez meg minden kastélybeli arcot. Valószínűleg Jun Seo is ezek közé tartozott, így újra érdekes szituációba kevertem magam, és mást is.
- Jaj, bocsáss meg! Dankának hívnak, és évfolyamtársak vagyunk, azt hiszem. Legalábbis elemi mágiára együtt járunk – feleltem, és nagyon reméltem, hogy a fiú nem fogja közölni velem, hogy igazából neki nincs is ilyen órája. Határozottan emlékeztem rá, hogy elemi mágián láttam az arcát, de természetesen én is tévedhetek, és abban az esetben még inkább fura helyzetbe sodorhatom magam. A beszéd helyett, elővettem az üvegem, és mohón ittam belőle. Tulajdonképpen annyira nem is voltam szomjas, sokkal inkább nem akartam többet beszélni. Aztán locsoltam egy keveset a kezemre is, és az arcomra kentem azt, hogy legalább egy kicsit felfrissüljek. Felnéztem rájuk, majd széles mosolyra húztam a szám. Akkor is kerekítek ebből a beszélgetésből valami vállalhatót.
- És ti hogyhogy erre sétáltok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. november 18. 12:55 | Link



- Én Jun Seo vagyok. - mosolyogtam. Elemi mágia? - Nekem nincs is olyan órám. - de jövőre biztos hogy felveszem! Érdekesen hangzik, csak nem akartam már az első évben ahogy beestem a nehéznek hangzó tantárgyakat felvenni, de ki tudja, lehet hogy amúgy nagyon egyszerű.
- Jövő évtől előkészítős lesz kedves húgom, akit Eun Seo-nak hívnak, - nézek a kislányra, aki ügyesen elfelejtett (megint) bemutatkozni, báár ezt megszokhattam volna már, mindig vagy őt kell bemutatni, vagy úgy kell neki szólni hogy mutatkozzon má' be - és gondoltam körbemutogatom neki a falut. - válaszoltam. Nem tudom hogy fogja túlélni anyu meg apu nélkül, de megoldja! - ÉS te? - beszélgetés próbálkozás level százezer. Nya mindegy. Gondolom futott, vagy sportolt valamit. Lehet nekem is kéne valami sportot keresni, mert ellustultam. Mit kéne? Egyáltalán errefelé mit lehet? Majd utánanézek! Hugi meg nem tudom hogy folytatni fogja-e a kosárlabdát. Tényleg! Errefelé lehet kosarazni? Az a kedvenc sportom, tök jó lenne játszani, csak kicsit alacsony vagyok hozzá. Nem baj az! Hugi is alacsony! Jó, ő kilencévesek között kosarazik, és ott mindenki alacsony tudtommal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2018. november 20. 12:24 | Link


#her | Even the sun sets...

- Pedig te vagy nekem a legfontosabb az életemben - malmoztam kicsit az ujjaimmal, a vizet bámulva, de azt hiszem, ez olyasmi volt, amit illett volna tudnia. Más kérdés, hogy tudta-e is. De aztán láttam, hogy próbál az arcomba nézni, én meg kicsit összepréseltem az ajkaim, de rá pillantottam.
A kis kék fel is morrant, amire csak kicsit jobban össze is húztam magamat, asszem nem szívlel engem különösebben. Nem mintha ebben bármi meglepő volna.
A babasárkány végül nagy lelkesen átszaladt az ölembe, én pedig megsimogattam óvatosan. Össze is rezzent, pedig én nem akartam bántani! Inkább egy aprót szusszantam.
- Mit szólsz a Trusiához, kislány, hm? - biccentettem oldalra egy kicsit a fejemet, miközben inkább visszatettem a kezem az ölembe, nem akartam összevissza tapizgatni, ameddig szerinte ez nincsen rendben.
- Nem akarod te, hogy én Ohioba költözzek - jegyeztem meg kicsit pofátlanul, felpillantva rá, majd vontam egyet a vállamon. Szerettem aput és nem akartam, hogy azt higgye, ez bármi miatt nem így van. Még ha undorító dolgokat is hazudik itt az arcomba. A kezem a tarkójára csúszott, akartam, hogy a közelemben maradjon.
- Mindegy... nagy vagyok már, megoldom. Le tudod venni? - kérdeztem, a kezem felé nyújtva. Egyszerre volt ez nagyon szimbolikus, mert nyitottam felé, a segítségét kérte, másrészt puszta praktikum, mert egyedül fogalmam sincs, hogy boldoguljak mindezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 299
Írta: 2018. november 23. 17:18 | Link


#justme


- Édes vagy - mosolyogtam magam elé, aztán annyira közel húzódtam, hogy egy csókot leheljek a hajába így oldalról, de nem időztem sokat. Egyrészt, mert ha sokat nyúzzuk a témát, a kisállatot küldhetem kezelésre is. Semmi problémája nincs rövidtávon mellettem se, hiszen mindent megkap, amire szüksége van, egyszerűen ha nem leszünk jóban, hamar agresszívvá válhat és kénytelen leszek szakértőbb kezekbe adni és oda az oktató célú barátkozás. Pedig szerintem az egyik legeredményesebb a módszereinkbe az életükért és kedvükért való gyakorlás. Felelősség és valami jót is ad vissza.
Hagytam, hogy ismerkedjenek, ha kicsit bele is szóltam, hogy a közelség meglegyen és úgy tűnt használ, mert a megnevezésre elég pozitívan reagált. Felemelte a fejét és a tekintetét Celre szegezte, majd megszaglászta a lány lábait.
- Úgy látom rendben lesztek - préseltem össze az ajkaim, de a nehezebbik rész nem ezt jelentette az egészben. Maga a karkötő, az önbizalom és a jövő kérdése. Sosem egyszerű, most pedig valahogy én is éreztem mennyire nem. Felszusszanva meredtem a karkötőjére, aztán csak nevetve megráztam a fejem.
- Nem hiszem, hogy időjárással akarsz foglalkozni, de megint megragadtad  a lényeget - néztem rá sokatmondóan. - Tudod ez nem olyan, ami nem jó semmire. Arra használhatod, amire csak szeretnéd a jövőben. Nyilván vannak keretek és szabályok, de akár a tanításban is hasznos lehet.... egy kreatív szakkörön, például - nem mintha tudnám. Vagy nem mintha tisztában lennék az órarendjével, én sosem. Mindenesetre a gyerekeket tudom mennyire éli és a velük való munkát is, ők meg vevők mindenre.
- De nem kell egyedül megoldanod - nyúltam a keze felé várva a bólintásra, hogy megtehetjük. Igazából azt üzente a fószer Kreßlerrel, hogy ha levettem és beteszem az adott tokba elveszti a mágikus képességét az ékszer és ennyi volt. Leadom majd és elfelejtődik. - Én itt vagyok. Mindig, babydoll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2018. december 3. 16:51 | Link


#her | Even the sun sets...

- Nem igazán - ráztam meg a fejemet, miközben kicsit neki billentettem a fejemet, miután csókot nyomott a hajamba. Szerettem apu puszijait, mindegyiket, a kicsiket a nózimon, a cuppanósakat a pofin, a kicsit elnyújtottabbakat a homlokomon, minden puszinak megvolt a maga varázsa.
A kis kék elég édes volt, ahogyan szaglászott felém, meg a névre hegyezte a füleit is, szóval asszem, nem volt annyira ellenére, hogy így nevezzem.
- Hát, meglátjuk - vontam meg a vállamat kicsit, az ujjaim a kis kék felé nyújtva, de aztán csak apura pillantottam.
Szerettem, mikor nevetett, még ha csak azon is, hogy mennyire buta dolgokat tudok mondani. De ez nem volt vicceske, nem akartam az időjárással foglalkozni és messzire költözni sem.
- De ahhoz nagyon ügyesnek kéne lenni... Apu, a kreatív szakkörről nem is beszéltem neked! - néztem rá számon kérőn, mert mi óta mászik bele ő egyáltalán a dolgaimba? Mondjuk, ő az apu, megvan a joga mindent is tudni, de most creepy stalker lesz? Nincs abból elég a környéken?
A keze lassan az enyémre csúszott, a karkötőhöz, el is időzött ott és nagyon emlékeztetett rá, hogy mindig várt a beleegyezésemre, mindenben. Édes pasi és nem is értem, hogy lehet, hogy még nem erőltetett rá gyűrűt senki.
- Tudom. Mindig itt voltál - szusszantam fel kicsit, mert valamilyen elvont értelemben mindig velem volt.  - Jó, azt hiszem, csinálhatjuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 339
Írta: 2018. december 15. 15:54 | Link

Jun Seo
Elengedtem a fülem mellett a kijelentést, miszerint neki nincs is olyan órája.
- Jaj, az de jó! – lelkendeztem, miközben a kislányra pillantok. – És várod már az előkészítőt?
- Nekem is van egy öcsém. Ő tíz éves, csak először mugliiskolában kezdte, a szülők meg tanítgatják a varázslást, ahogyan anno nekem is.  Meg amúgy is, mellém nem küldenék tartósan. Már az nagy engedmény, hogyha a következő vizsgáim jól sikerülnek, akkor eljöhet egy hétre – ha a Bagolykőben maradok mestertanoncként is, akkor még elvileg fogunk együtt járni az iskolába. Csodálatos lenne, ha az öcsém az előkészítőbe járna. Rengeteget lehetnénk együtt, és nem csak az esti hívásaink tartanák bennem a lelket, hanem a jelenléte is. Azért bevallom, a szülők érvelésével is egyet tudok érteni, hiszen nagy valószínűséggel egyikünk se járna be többet órára és teljesen elragadna mindkettőnket a hév, miszerint a másik ilyen elérhető közelségben van. Hirtelen ötlettől vezérelve, előkaptam a telefonom és bekapcsoltam, majd a testvérpár elé nyomtam a zárolt képernyőm.
- Ezek mi voltunk, még kiskorunkban – mutattam meg nekik, aztán újra elraktam a készüléket.
- Futok. Muszáj. Nemsokára vége lesz a futószezonnak, úgyhogy most ki kell használni – tártam szét a karom mosolyogva. Sosem bírtam egyhelyben maradni. Úgy látszik, ez máig kitart. Talán ezért vállalok magamra annyi mindent.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 299
Írta: 2018. december 16. 14:58 | Link


#justme


Láttam rajta, hogy bár nem volt cél és jobb lett volna kikerülni, de elkenődött. Talán nem is a hír vagy a jelenlétem tette, inkább abban volt a hiba, ahogy sokszor magát látta é ezt egyre többször vettem észre. Próbálok támogató lenni, de néha azt érzem, mint sokszor miután elment, lehet van, amihez tényleg kevés vagyok. Egy apró sóhaj el is hagyta a szám a csók után és hagytam hogy ismerkedjen a kis állattal.
Bár volt némi segítség és hajtóerő, ahogy pár vízcseppel közelebb csaltam a lányhoz, de megérte, mindketten kicsit máshogy néztek a másikra és ez volt a lényeg. Tudtam, hogy jól meglesznek, csak idő kérdése.
- Lehetsz még olyan ügyes - mosolyogtam rá el is tűrve féloldalt a haját, de mikor megint rám morgott az elemis állat inkább visszavonultam ebből. Ha most ő akar ismerkedni, hát tessék. A vádon csak összepréseltem az ajkaim, majd a vállam is megvontam. - Kicsi ez a falu, csiripelték a madarak.
Nem, nem vagyok állatokkal suttogó, legkevésbé se beszélek egyik nyelvén se, pedig Oriont néha szeretném megérteni, ha szobatiszta és ki is tud járni, miért várt legutóbb is addig, még a küszöbön kitört belőle! Ennyire nem lehet semmi félelmetes a kertben. Maximum Tess néz ki néha, de komolyan.
Lassan értünk el ide, de reméltem neki is akkora megkönnyebbülés lesz, mint nekem. Levettem a karkötőt és tudtam, hogy ezzel valami újat nyitok neki, a kérdés csak az volt, ő hogy viseli majd.
- Leszek is - tettem hozzá, mielőtt kalandba veri magát, hogy esetleg ha úgy adódna le tud rázni. Nem így működik ez, ha akarna se azt hiszem. Ez már egy másik fejezet. - Csak rajtad áll. Lesznek óráink, és magad is kell gyakorolj, de bármikor itt vagyok, ha kérdés van vagy gondot érzel. Bármit szeretnél, szólsz. Esetleg vezethetsz naplót róla, talán az neked is könnyebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. december 16. 21:17 | Link



- Igen, már nagyon-nagyon várom! Remélem ott nem fognak Csing Csang Csungnak nevezni mint a mugliknál. - válaszolt hugi. Hát igen, az átka a gyönyörű húzott szemeknek. Na jó, ez nagyon furán hangozhatott, főleg ázsiai gondolataiból, nem nem szájából, mert nem mondtam ki, csak gondoltam. Egy csomó ázsiai irigyli a dupla szemhéjat vagy mit, na az olyan szemeket mint az európaiaknak van, de nem értem miért, ha egyszerűen így született.
- Értem. - tudtam le ennyivel Danka történetét, vagy minek mondjam, vagyis gondoljam mert még mindig nem mondom ki hangosan!
- Jaj de cuki kép! - kiáltunk fel egyszerre édes húgommal. Lehet rólunk is van ilyesmi kép, csak elfelejtettem vagy anya erősen titkolja. Biztos hogy van valahol, ahogy ismerem anyukámat biztos fotózott, hogy majd húsz év múlva nézegethesse.
Tényleg lehet hogy sportolnom kéne valamit. Szinte minden ismerősöm sportol valamit, én meg már azóta nem sportoltam mióta eljöttem mugli iskolából, ahol ugye kötelező volt meg a tesióra, ahol elég alaposan megmozgattak minket. De legalább még mindig nem koreában jártam mugli suliba! Akkor azért elég keveset aludtam volna, olyan magasak ott az elvárások. Csak tudnám hogy miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 339
Írta: 2018. december 31. 12:08 | Link

Jun Seo

zárás
- Így csúfoltak? Pedig olyan szép vagy – szörnyülködtem a kijelentésén. A gyerekek néha olyan durvák tudnak lenni. A szomorú az egészben az, hogy majdnem mindenkit gúnyolnak az iskolában. Közülük is vannak a szerencsések, akiket csak rövid ideig, és a kevésbé szerencsések, akiket meg sokáig. Már Olivér is jött úgy haza, hogy valamiért bántották, én pedig otthon vigasztalgattam szegény drágát. Ő viszonylag könnyen megúszta, nagyon vicces és népszerű fiúcska, így hamar leszálltak róla és amilyen aranyos, ő nem kezdett bele efféle butaságokba. Úgy emlékszem, engem is csúfoltak az iskolában, leginkább azzal, hogy a szüleim lemondtak rólam, amit mi ugyan nem tettük közhírré, de sokan, sokfélét pletykáltak a családunkról, feltehetőleg irigységtől fűtötten. Mi valahogy mindig harmonikusabban éltünk, mint a legtöbb család a kerületben, ezért az iskolában is felütötte a fejét egypár rosszindulatú gondolat, de mivel egyikünk sem vette fel, megunták az egészet és kerestek valaki mást.
- Köszönjük szépen – mosolyogtam, miközben én is a képet néztem. Ugyan, már egyikünk sem emlékszik rá, de Kinga mindig azt mondta, hogyha fáradt volt, elege volt már mindenből és mindenkiből, akkor bejött a szobánkba és csak nézett minket, mert szerinte annyi energia és szeretet áradt belőlünk, a kapcsolatunkból, ami újra feltöltötte őt. Kinga! Hiszen megígértem neki, hogy még este felhívom és beszélgetünk, mert már rég nem számoltam be neki kizárólag anya-lánya szituációban.
- Bocsássatok meg, de nagyon kell sietnem. Majd még beszélünk, sziasztok – köszöntem el gyorsan, a telefonomat visszatettem a helyére, majd tovább indultam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2019. január 3. 14:11 | Link


#her | Even the sun sets...

Az ölembe mászott a kicsi lényecske, bár elsőre ő is nagyon meglepettnek látszott miatta. Nem hiszem, hogy magától egyhamar idejött volna, de most mégis itt csücsült.
- Lehetek? - kérdeztem reménykedve pillantva rá, nagy szemekkel nézve felé, a fejemet a tenyerének billentve egészen kicsit. De aztán rámorrant a lény, ő meg elhúzta a kezét, én meg lenéztem rá, hogy mégis mi volt ez? Ki engedte meg neki, hogy rámorogjon a daddymre? - Apu miért beszélgetsz madarakkal?
Kevéssé tartottam valószínűnek, hogy ez így volt. Nem szokott még Orionnal sem beszélgetni, de akkor mégis ki mondta volna el neki, hogy mit csinálok az előkészítőben és mit nem? Volt egy beépített embere!
Végül sikerült elérni azt a pontot, hogy levette a kezemről a karperecet. Furcsa érzés volt, olyan, mint mikor kicsit megszédülök, mert túl sok minden. Mintha egyre inkább lüktetett volna a lelkemben az erő, bizonytalanul, mintha ő sem értené, mi történik.
- Szükségem is lesz rá - mosolyogtam rá halványan, miközben a tekintetem a kis lényre szegeztem az ölemben, aki a fejét oldalra billentve szagolt a levegőbe. - Órák? Úgy másokkal együtt? Mint egy suliban? A napló nem rossz ötlet, láttam egy szépet a Disney storeban. Egy olyat esetleg majd vehetünk nekem? Olyan szépet? Arieleset?
Finoman a kisállat hátára tettem az egyik kezemet, ahogy a másikat apuéra csúsztattam, neki döntve a fejemet a vállának. Minden rendben lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 299
Írta: 2019. január 3. 16:04 | Link


#justme


Hagytam őket ismerkedni, nem is igazán tehettem mást. A lény velem nem jött volna ki, és szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ennek köze van a reggeli mágikus víznek, amit Tess fröcskölt rám. Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy úgy kezel, mint a kutyák a tűzcsapokat. Az az övé, meg lett jelölve. Rosszallóan ráztam rá reggel a fejem, de a hatását csak most érzem igazán.
- Lehetsz bizony - bólintottam végigsimítva a lábán bátorítóan még egy mosolyt is megengedve magamnak felé. Ez a nő túl fontos, hogy ne vessek belé ehhez elég bizalmat. - Sok jó dolgot szoktak nekem mesélni.
A madaraimnak neve is van, ettől még jobb, ha nem kerülnek említésre, nekem is meg nekik is. Több dolgot láttam az elemis anyaga mellett, mint azt másoknál, de azt hiszem ezt akartam is és szükségem is volt rá.
Nehéz volt, de rávettem, hogy ez az út lesz jó, így eljutottunk a karkötő levételéig és én könnyebbültem meg jobban azt hiszem. Vártam. Aggódtam. Tartottam tőle, hogy mi is lesz. Mindig kiszámíthatatlan, hogy ha lekerül egy ilyen, mit szabadít fel, mit is blokkolt pontosan és ez mennyiben befolyásolta az eddigi létét. Vannak, akik összesnek, volt egy tanoncom, aki hányt. Tim rendesen remegni kezdett és majdnem sírt, mikor nem tudta meggyújtani a cigijét.
- Nem pontosan. Azaz nem kötelező a csoportosra bemenni, a legtöbbekkel is magánórákon fejlődünk mert nincs két tanonc, akinek hasonló a fejlődése - meséltem el neki, és inkább azt akartam, ismerje a lehetőségeket, mintsem azt, hogy a rendszerrel ismerkedjen.
- Azt hiszem ezzel kicsit előrébb vagyok, mint te - nevettem el magam és felkelve a kezem nyújtottam neki. - Van egy ajándékod otthon, azt hiszem tetszeni fog, de ehhez az kell, hogy elinduljunk végre, és hogy addig vele is még ismerkedj. Nem fog elindulni vagy éppen engedelmeskedni, amíg nem érzi hogy kölcsönös bizalomba léptetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 188
Összes hsz: 277
Írta: 2019. január 14. 19:46 | Link


#her | Even the sun sets...


Nem is értettem, hogy kivel beszélgetett, aki leadta neki a dolgokat azzal kapcsolatban, hogy mikor és mit csinálok. Nagyon ajánlottam Ezrának, hogy ne ő köpjön be, mert akkor többet nem mondok el neki semmit és teljesen kiesik a falu keringéséből. Aztán majd csak nézeget mikor Lajos bácsi felbukkan a harmincas szeretőjével. Megérdemelné.
Végül csak levette a karkötőt rólam, én pedig kicsit megdörzsöltem alatta a csuklóm. Hiányzott, évek óta rajtam volt, anélkül, hogy levettem volna egy pillanatra is. Nem is hiányzott, hogy levegyem. Most pedig mintha zúgott volna az egész fejem, olyan furcsa érzés volt. Lehet, hogy csak beképzeltem.
- Én azt hiszem, azt kihagynám. Az egyetemre is elég bemennem, ott is csak színezek, mert nagyon unalmasak az órák - sóhajtottam fel. Nekem nem hiányzott semmilyen kis nyüzüge csitri, aki még az apumra folyatja a nyálát, miközben ő fura dolgokról beszél.
- Mindig, mindennel, muszáj az orrom alá dörgölni? - néztem rá kissé bandzsin, nem értettem, hogy miért jó az neki, hogy butának érzem magam. Határozottan annak éreztem magam, még ha nem is ez volt a célja. - Jaj de jó. Trusia, ugye nem leszel buta? Ne legyél buta, jó?
Azzal kissé remegő kézzel, de megsimogattam a kékséget, aki egyre érdeklődőbb pillantással figyelt engem. Mint aki méreget.
- Még várj egy kicsit, jó? Ha most felkelek, szerintem kipakolom a csokisepret.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 23. 08:57 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Általában nem a szabadban történnek Merse életében a legszerencsésebb dolgok, azonban ma reggel úgy ébredt, hogy mégis jó lenne mozogni egyet Bogolyfalva környékén. Többször megfordult már az is a fejében, hogy egy hétvégét lenn maradni az egyik szállóban, és este bolyongani a faluban, de még túl fiatal ehhez. Tizennégy és fél évesen örüljön, hogy napközben lelátogathat a faluba egyedül. A (nevelő)szülők nagyon féltik őt mindentől. Talán még jobban, mint a biológiai gyermekeiket. Nem tudni, hogy miért van, de így van, ezt kell szeretni, ahogy mondani szokás. És Merse szereti is, mert csipázza, hogy anyuci és apuci édes kisfia lehet még egy darabig. Talán később, a nagybetűs tini korban majd megváltozik ez, és inkább a sötétség hercegévé válik, már nem annyira bírja a mutert és a fatert. Szüleivel gondolatiban érkezik meg a bogolyfalvai stéghez, ahol jelenleg csupán néhány fiú piszkálja egymást hangosan nevetgélve. Merse barátságosan mosolyogva sétál el mellettük, majd a Rellon jelvények láttán inkább ijedten kidülledt szemekkel szedi tovább hosszú lábait, amíg el nem éri a stég szélét. Fekete kordbársonynadrágot és szürke pufidzsekit visel. A nadrág épphogy eltakarja bokáját, de látszik alatta a fehér zokni, majd egy feketeszín magasabb talpú sportcipőben fejeződik be az öltözet. Balgamód nem hozott sálat és sapkát, de egyelőre nem érzi a hideget. Inkább csak áll a stég szélén, és nézi a megfagyott víztükröt. Fekete szemeiben látni, hogy valahol máshol jár gondolatban.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. január 23. 08:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Negyedikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 2489
Írta: 2019. január 25. 21:25 | Link

MERSE
vasárnap délelőtti stégezés | x

Eddig Mártonnal bandukoltam a faluban. Igazából csak lófráltunk, nem volt konkrét célunk. Simán csak jól esett a sulin kívül is találkozni, ellenni kicsit. Viszont neki mennie kellett. Valójában én is indulhatnék haza lassan ebédelni egyet. A tegnapi vacsi a menü. Általában az. Vagy a tegnapelőtti. Vagy többet csinálunk, vagy Liam bácsi többet hoz és akkor jó még legközelebbre is. Ő csak este jön, szóval az üres lakásba érkeznék, ha most megindulnék haza. Amivel szintén nincs baj, hiszen mindig kitalálok magamnak valami programot. Ugyanolyan klasszul elvagyok egyedül, mint társaságban. Bárhogy jól elvagyok. Egyelőre viszont jól esik még sétálgatni, ezért hát a tó felé kanyarodom.
Dudolászva, sárga-fekete sállal a nyakam körül, zsebretett kézzel lépdelek a parton, nézve a befagyott vizet. Nemsokára a rellonosok mellé érek, és az egyik srácban felismerem azt, aki ott volt azzal a bandával is, akik még a szünet előtt megdobtak a folyosón hógolyóval. Megejtek egy zavart mosolyt feléjük és inkább megyek ki a stégre. Felmerül bennük, hogy megint rám szálljanak, de eszükbe jut, múltkor is mi lett a vége, úgyhogy letesznek róla. Talán mondanom sem kell, nem én félemlítettem meg őket így. Az egyik arra járó háztársuk volt az.
Nyikorognak kicsit az öreg deszkák a lépteim alatt. Kiérek a stég végére, ahol egy nyakigláb srác álldogál. Nem akarom megzavarni nagy magányában, szóval a szélre húzódom. Rákönyökölök a korlátra és csak pislogok körbe a téli tájon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
Egyetemi tanár


Faljáró
offline
RPG hsz: 109
Összes hsz: 128
Írta: 2019. január 26. 20:20 | Link

Blossom

Itt az ideje, hogy végre körülnézzen a faluban és felderítse a terepet, így az egész napot arra szánja, hogy megismerje a környéket. A falu szívében kezdi, ha már arra jár, be is vásárol. Ebből kifolyólag ellátogat a piacra, majd benéz a seprű és könyvesboltba is, ki tudja, mit lel majd elven. Így eshetett meg, hogy bár új embereket nem ismert meg, több szatyornyi holmival ért haza, húga legnagyobb döbbenetére. De őszintén, van egy csomó hasznos dolog, amit nem hoztak magukkal, pedig szükségük lehet rá. No ezeket most mind megvette.
Hazaérve kipakolt, főzött is egy keveset, majd délután ismét útnak indult, mert akadt még a faluban bőven felfedezni való terület. Így lehetséges, hogy most, a délutáni sötétedés után még kint lófrál, ráadásul a falu határában. Igaz, ami igaz, nem félős ember, meg ahogy elnézte, errefelé nem igen akadnak veszélyes alakok. A nagy vándorlásban, nem meglepő módon a stég jelenti számára a végállomást, s már éppen fordulna vissza, hogy hazamenjen - elvégre böszme hideg van odakint -, mikor megpillant egy női alakot a deszkákon csücsülni, négylábú társával. Még mindig elindulhatna a házuk felé, de a kíváncsisága, és talán némiképp az aggodalom, hogy egy embertársa halálra fagy idekint, ott tartja. Lassú, komótos léptekkel indul el a páros felé, nem tudja, mire számítson, de különösebben nem is izgatja. Ha elküldik jó messzire, maximum elmegy, hát istenem. Érte már nagyobb veszteség is a művésztársadalmat.
- Jó estét. Minden rendben? - nem akar direktben sem tegeződni, sem magázódni, így a köztes utat választja, remélhetőleg helyesen. Arról nem beszélve, hogy túl közel sem megy, nem akar tolakodó lenni, így továbbra is csak a nő hátát látja premier plánba, aki remélhetőleg ezek után megfordul. Sose tudni - lehet, hogy már megfagyott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Blossom Miles
Bogolyfalvi lakos, Független prefektus, Bogolyfalvi Tanács tag, Gyógyító



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 158
Írta: 2019. január 27. 12:55 | Link

Nico
Talán állíthatom azt, hogy hozzászoktam Mona szeszélyes személyiségéhez, és a gyógyítói munka olyasfajta velejáróihoz, mint a sötétedés után hazaérés. Ez a kettő pedig gyakran összeadódik és este, hidegben kell levinnem a kiskutyám sétálni, mert az nem maradhat el. Elmentünk a falu határáig, de visszafordulni már egyikünknek sem volt kedve, ezért elővettem egy pokrócot és leültünk a stégre. Mona az ölembe feküdt, miközben a víztükröt néztük. A környezetünk meglehetősen nyugodt volt, végtelennek tűnő napok után nem kellett sehova sem rohannom. Amikor valaki megszólalt a hátam mögött, összerezzentem. Nem számítottam társaságra, de nem bántam, hogy valaki felbukkant errefelé. Megfordultam, hogy ne csak a hátamat láthassa, Mona pedig felugrott a mozgolódásra. Finoman visszahúztam, mielőtt letámadhatta volna az idegent.
- Jó estét! Persze, jól vagyunk, köszönöm – bólintottam, amíg a látogatónk arcát próbáltam megnézni. Arrébb húzódtam és szélesebbre tártam az alattam lévő pokrócot, hátha nem csak állni szeretne ott.
- És magával? Nem sétálnak túl sokan ilyenkor a faluban, tapasztalatból mondhatom! – jelentettem ki, enyhe szarkazmussal.
- Engem Blossom-nak hívnak, ő meg az én Monám. Tulajdonképpen Mona Lisa, és igen, pont olyan rejtélyes. A faluban lakunk. Maga átutazóban vagy helyi? – igyekeztem illedelmesen bemutatkozni és nem túlságosan faggatni. Igazából azon sem lepődtem volna meg, hogyha sarkon fordul és elrohan, már-már úgy érezhette magát, mint egy interjún. Azért reméltem, a helyzet mégsem néz ki úgy, mintha megőrültem volna és szegény járókelőket támadnék le a folytonos kérdésáradatommal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 30. 14:12 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Eléggé cidri van ám idekünn. Valóban nem volt jó ötlet ez a bokavillantás; céda. Ahogyan ácsorog a stég szélén, régi filmek cikáznak keresztül elméjén, amin hangosan fel is nevet egy pillanatra. Ő a hölgy az út mentén, aki bokát villant, hogy fuvarhoz jusson. A nevetés mosollyá változik lassan, végül nagy sóhajjá alakul, és ezen a sóhajon keresztül távozik a kedves kis gondolat a levegőbe, egy leheletfelhőbe csomagolva. A rellonosok hangos, egymás közötti csipkelődése hozza vissza ismét ebbe a világba, majd néhány nyikorgás valaki lábai alatt. Merse kíváncsi jellem, szereti tudni, hogy mi történik körülötte, így megfordul, és egy vele közel egyidős fiút lát maga előtt. Ismerős neki. Az is lehet, hogy csak hasonlít valakire. Lekönyököl a nem túl biztonságosnak tűnő korlátra, és nézelődni kezd. Jó kis délutáni elfoglaltság, és így jó helyzetbe kerül ahhoz, hogy Merse jobban meg tudja őt vizsgálni. Csuda karakteres arc, nyakát sárga-fekete sál takarja. Navinés. Nyilvánvaló. Késztetést érez, hogy közelebb lépjen hozzá, de még nem mer. Beszélgetni, ismerkedni akar. Őt az emberek mozgatják, itt pedig még igen keveset ismer, ezért kellenek köré szövetségesek. Kicsit feljebb húzza hát a zipzárját, mintha nyakkendőjét igazítaná, majd tesz egy lépést a másik felé.
- Helló! – szólítja meg végül egy kedves mosoly kíséretében. Olyan világot élünk, amikor ez szinte ijesztőnek számít néhány ember számára. Így érdekes helyzetekbe tudja keverni magát, sokszor hitték már ilyenkor - például -, hogy „rányomul” valakire. 14 éves. Még nem nagyon „nyomul” ő senkire. Bár, meg kell hagyni, hogy helyes, finom vonásai vannak a Navinésnek.
- Ismerhetlek valahonnan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa