36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. szeptember 30. 15:04 | Link


Én | Hugesz


A világ legjobb hete! Hugi egy boszi! Gondoltam lejövök vele Bogolyfalvára körbemutogatni neki a helyet, mert miért ne?
- Oppa*, oppa, az egy tó? - mutatott a stég felé egyszer csak EunSeo, és a kezemet megragadva elkezdett futni felé, én meg próbáltam tartani vele a tempót.
- Igen - lihegtem egyet - Ez egy tó. - bár lehet hogy erre már magától is rájött. Ez nem egy rét, ahhoz túl vizes, vagy nem egy ház, ahhoz túl izé... sima?
- Woaa! - ha most azt mondja, hogy ilyet még nem látott, a tóba vetem magamat, látott már hasonlót, de tényleg szép ez a tó. Bár Csokiániában lehet szebbek lennének a tavak. Hmm... csoki lenne benne, az biztos. Vagy szörpi? Málnaszörpi! Most megszomjaztam. Azt hiszem raktam el egy kis multi iszit a tatyeszomba.
- Kérsz? - mutattam felé az ő üvegét, mire ő kinyitotta a száját, és a mutatóujjával belemutatott. Aha, szóval éhes, de megszólalni nem képes. - Elvitte Bok Gil a nyelvedet? - nevettem, és nyúltam közben egy szendvicsért amit az anya készített, de addig nem fogom kivenni amíg nem mond semmit.
- Éhes vagyok, kaphatok szendvicset? - kérdezte olyan fejjel, mint amit Lilo vágott a Lilo és Stitchben mikor elmondta a nővérének hogy megverte az egyik lányt.
- Igen, tessék! - húztam elő a táskából, és nyújtottam oda neki, gyorsan ki is bontotta, és elkezdte eszegetni.

*Oppa: "Idősebb fiútestvér." Ezt a lányok használják a fiúkra. Akár testvérre, akár közeli barátra lehet használni
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 21:58
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. október 13. 13:48 | Link

Moon Jun Seo
Sokféle edzésem van egy héten: erősítő, nyújtó, futós és persze a valódi balett is a listán szerepelnek. Ezek közül a legfárasztóbb az erősítő, a legfájdalmasabb a valódi balett, a legnyugalmasabb a nyújtó és a legegyszerűbben teljesíthető a futás. Amíg jó idő van, kihasználom és annyit futok, amennyit tudok. A többi fajtát esőben, hóban, de még fagyban is lehet csinálni, de a szabad levegőn csak meghatározott időpontokban lehet futkosni. Eredetileg estére terveztem egy jó hosszú kocogást, de a tervemet könnyűszerrel áthúzta egy másik, fontosabb program. Nem szeretek úgy edzeni, hogy utáni még emberek közé kelljen mennem, mert a zuhanyzás és hajmosás ellenére is úgy érzem magam, mint egy papírpénz, amit véletlenül a mosógépben forgó farmerben hagytak, mégis bűntudatom lett volna, ha ezt elhalasztom, így délután felöltöztem és nekiindultam Bogolyfalvának. A fő utcán csak gyorsan sétáltam, nem állt szándékomban senkit sem zavarni vagy netán fellökni, de hamar elértem eredeti úticélomat, a falu határát. A koncepció szerint két kört szerettem volna futni arrafelé, majd pihenni egy kicsit, még két kört lenyomni és visszamenni elkészülni az estére. Épp a tó mellett készültem elrobogni, amikor beszélgetést és nevetést hallottam, aztán vizuális élmény is társult hozzá; megláttam ez egyik évfolyamtársamat, egy kisebb lánykával, gondoltam, hogy a húga lehet az. Az órámra néztem és konstatáltam, hogy előbb indultam, mint terveztem, így bőven volt még időm a futásra. Odáig szaladtam, majd mellettük lelassítottam és végleg megálltam.
- Sziasztok!  – mosolyogtam rájuk, amikor pedig észrevettem, hogy a lány egy szendvicset majszol hozzátettem. – Jó étvágyat!
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. október 13. 16:03 | Link



- Szia! - köszöntünk egyszerre testvéremmel a lánynak. Ismerős az arca, szerintem évfolyamtársak vagyunk.
- Köszönöm! - mondta hugesz, és evett tovább, én pedig a lány nevén gondolkodtam. Tudom hogy látásból ismerem, de áá hogy hívják? Egye fenyő, megkérdezem.
- Öööhh bocsánat, hogy hívnak? Ismerős az arcod valahonnan. - lehet hogy csak hasonlít valakire, fogalmam sincs. Bármi megtörténhet! Az is lehet hogy Csokiániából jött! Az meg milyen király lenne! Csak nem létezik Csokiánia. Vagy mégis? Nem tudhatni! Lehet hogy azt hitték a szüleim hogy el fog pusztulni, ezért a földre menekültünk, de aztán nem történt semmi. Ez lehet magyarázat arra hogy alacsony vagyok! De nem, mert a nővérkém meg magas, nagyon magas, ahogy apa is, anya pedig alacsony, de magasabb nálam. És hugi is magasabb lesz lehet nálam ha nem leszek magasabb. Igaz, már nőttem kicsit a szünet alatt, lehet hogy a mágikus környezet miatt? Nem tudhatni! Vagy lehet hogy a magasságom most jött rá hogy túl alacsony. A magasságom tud gondolkodni? Nem hiszem, de nem tudhatni! Még mindig a nem tudhatni! a kedvenc mondatom. Nem is tudom mióta a kedvenc mondatom. Talán vizsgaidőszak utolsó napja óta? Azóta, ha jól emlékszek. Akkor ordibált az a szegény gramofon a folyosón, és azelőtti napon festettem be a hajamat rózsaszínre. Már nem is tudom hogy honnan jött az ötlet, csak befestettem, és most olyan, de valamikor úgyis kikopik vagy lenő, valamelyik. Fogalmam sincs milyen tartós a festék amivel befestettem.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2018. október 31. 21:58
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. november 17. 12:03 | Link

Jun Seo
Mosolyogva néztem rájuk, miközben kissé furán kapkodtam a levegőt, valószínűleg megint elfelejtettem figyelni a helyes légzésre. Szuper, biztosan szúrni fog az oldalam, és egy örökkévalóság lesz, amíg elmúlik. Jó lenne, ha valaki néha a fejemhez vágná az apró dolgokat, amiket elfelejtek, hiszen  a nagyobbak mindig benne maradnak a fejemben, de a kicsik simán kiperegnek az agyam szitájának apró rései között. Otthon, Kinga mindig emlékeztetett ezekre, neki bezzeg egy szivacs volt az agya. Persze, most is kiment a fejemből valami, a légzésgyakorlaton kívül. Az egy dolog, hogy az arcmemóriám ijesztő, ám előfordulhat, hogy más nem jegyez meg minden kastélybeli arcot. Valószínűleg Jun Seo is ezek közé tartozott, így újra érdekes szituációba kevertem magam, és mást is.
- Jaj, bocsáss meg! Dankának hívnak, és évfolyamtársak vagyunk, azt hiszem. Legalábbis elemi mágiára együtt járunk – feleltem, és nagyon reméltem, hogy a fiú nem fogja közölni velem, hogy igazából neki nincs is ilyen órája. Határozottan emlékeztem rá, hogy elemi mágián láttam az arcát, de természetesen én is tévedhetek, és abban az esetben még inkább fura helyzetbe sodorhatom magam. A beszéd helyett, elővettem az üvegem, és mohón ittam belőle. Tulajdonképpen annyira nem is voltam szomjas, sokkal inkább nem akartam többet beszélni. Aztán locsoltam egy keveset a kezemre is, és az arcomra kentem azt, hogy legalább egy kicsit felfrissüljek. Felnéztem rájuk, majd széles mosolyra húztam a szám. Akkor is kerekítek ebből a beszélgetésből valami vállalhatót.
- És ti hogyhogy erre sétáltok?
Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. november 18. 12:55 | Link



- Én Jun Seo vagyok. - mosolyogtam. Elemi mágia? - Nekem nincs is olyan órám. - de jövőre biztos hogy felveszem! Érdekesen hangzik, csak nem akartam már az első évben ahogy beestem a nehéznek hangzó tantárgyakat felvenni, de ki tudja, lehet hogy amúgy nagyon egyszerű.
- Jövő évtől előkészítős lesz kedves húgom, akit Eun Seo-nak hívnak, - nézek a kislányra, aki ügyesen elfelejtett (megint) bemutatkozni, báár ezt megszokhattam volna már, mindig vagy őt kell bemutatni, vagy úgy kell neki szólni hogy mutatkozzon má' be - és gondoltam körbemutogatom neki a falut. - válaszoltam. Nem tudom hogy fogja túlélni anyu meg apu nélkül, de megoldja! - ÉS te? - beszélgetés próbálkozás level százezer. Nya mindegy. Gondolom futott, vagy sportolt valamit. Lehet nekem is kéne valami sportot keresni, mert ellustultam. Mit kéne? Egyáltalán errefelé mit lehet? Majd utánanézek! Hugi meg nem tudom hogy folytatni fogja-e a kosárlabdát. Tényleg! Errefelé lehet kosarazni? Az a kedvenc sportom, tök jó lenne játszani, csak kicsit alacsony vagyok hozzá. Nem baj az! Hugi is alacsony! Jó, ő kilencévesek között kosarazik, és ott mindenki alacsony tudtommal.
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 15. 15:54 | Link

Jun Seo
Elengedtem a fülem mellett a kijelentést, miszerint neki nincs is olyan órája.
- Jaj, az de jó! – lelkendeztem, miközben a kislányra pillantok. – És várod már az előkészítőt?
- Nekem is van egy öcsém. Ő tíz éves, csak először mugliiskolában kezdte, a szülők meg tanítgatják a varázslást, ahogyan anno nekem is.  Meg amúgy is, mellém nem küldenék tartósan. Már az nagy engedmény, hogyha a következő vizsgáim jól sikerülnek, akkor eljöhet egy hétre – ha a Bagolykőben maradok mestertanoncként is, akkor még elvileg fogunk együtt járni az iskolába. Csodálatos lenne, ha az öcsém az előkészítőbe járna. Rengeteget lehetnénk együtt, és nem csak az esti hívásaink tartanák bennem a lelket, hanem a jelenléte is. Azért bevallom, a szülők érvelésével is egyet tudok érteni, hiszen nagy valószínűséggel egyikünk se járna be többet órára és teljesen elragadna mindkettőnket a hév, miszerint a másik ilyen elérhető közelségben van. Hirtelen ötlettől vezérelve, előkaptam a telefonom és bekapcsoltam, majd a testvérpár elé nyomtam a zárolt képernyőm.
- Ezek mi voltunk, még kiskorunkban – mutattam meg nekik, aztán újra elraktam a készüléket.
- Futok. Muszáj. Nemsokára vége lesz a futószezonnak, úgyhogy most ki kell használni – tártam szét a karom mosolyogva. Sosem bírtam egyhelyben maradni. Úgy látszik, ez máig kitart. Talán ezért vállalok magamra annyi mindent.

Hozzászólásai ebben a témában
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2018. december 16. 21:17 | Link



- Igen, már nagyon-nagyon várom! Remélem ott nem fognak Csing Csang Csungnak nevezni mint a mugliknál. - válaszolt hugi. Hát igen, az átka a gyönyörű húzott szemeknek. Na jó, ez nagyon furán hangozhatott, főleg ázsiai gondolataiból, nem nem szájából, mert nem mondtam ki, csak gondoltam. Egy csomó ázsiai irigyli a dupla szemhéjat vagy mit, na az olyan szemeket mint az európaiaknak van, de nem értem miért, ha egyszerűen így született.
- Értem. - tudtam le ennyivel Danka történetét, vagy minek mondjam, vagyis gondoljam mert még mindig nem mondom ki hangosan!
- Jaj de cuki kép! - kiáltunk fel egyszerre édes húgommal. Lehet rólunk is van ilyesmi kép, csak elfelejtettem vagy anya erősen titkolja. Biztos hogy van valahol, ahogy ismerem anyukámat biztos fotózott, hogy majd húsz év múlva nézegethesse.
Tényleg lehet hogy sportolnom kéne valamit. Szinte minden ismerősöm sportol valamit, én meg már azóta nem sportoltam mióta eljöttem mugli iskolából, ahol ugye kötelező volt meg a tesióra, ahol elég alaposan megmozgattak minket. De legalább még mindig nem koreában jártam mugli suliba! Akkor azért elég keveset aludtam volna, olyan magasak ott az elvárások. Csak tudnám hogy miért.
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 31. 12:08 | Link

Jun Seo

zárás
- Így csúfoltak? Pedig olyan szép vagy – szörnyülködtem a kijelentésén. A gyerekek néha olyan durvák tudnak lenni. A szomorú az egészben az, hogy majdnem mindenkit gúnyolnak az iskolában. Közülük is vannak a szerencsések, akiket csak rövid ideig, és a kevésbé szerencsések, akiket meg sokáig. Már Olivér is jött úgy haza, hogy valamiért bántották, én pedig otthon vigasztalgattam szegény drágát. Ő viszonylag könnyen megúszta, nagyon vicces és népszerű fiúcska, így hamar leszálltak róla és amilyen aranyos, ő nem kezdett bele efféle butaságokba. Úgy emlékszem, engem is csúfoltak az iskolában, leginkább azzal, hogy a szüleim lemondtak rólam, amit mi ugyan nem tettük közhírré, de sokan, sokfélét pletykáltak a családunkról, feltehetőleg irigységtől fűtötten. Mi valahogy mindig harmonikusabban éltünk, mint a legtöbb család a kerületben, ezért az iskolában is felütötte a fejét egypár rosszindulatú gondolat, de mivel egyikünk sem vette fel, megunták az egészet és kerestek valaki mást.
- Köszönjük szépen – mosolyogtam, miközben én is a képet néztem. Ugyan, már egyikünk sem emlékszik rá, de Kinga mindig azt mondta, hogyha fáradt volt, elege volt már mindenből és mindenkiből, akkor bejött a szobánkba és csak nézett minket, mert szerinte annyi energia és szeretet áradt belőlünk, a kapcsolatunkból, ami újra feltöltötte őt. Kinga! Hiszen megígértem neki, hogy még este felhívom és beszélgetünk, mert már rég nem számoltam be neki kizárólag anya-lánya szituációban.
- Bocsássatok meg, de nagyon kell sietnem. Majd még beszélünk, sziasztok – köszöntem el gyorsan, a telefonomat visszatettem a helyére, majd tovább indultam.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa