31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. április 20. 21:59 | Link



Még a vizsgaidőszak előtt megbeszéltem a rellonossal, hogy évelején be fogom festeni a haját, ezért otthonról hoztam még egy plusz két zacskónyi szőkítőport és még néhány színt, ha az itteniek közül egyik sem tetszene neki. Ezeket persze bepakoltam a kis hátizsákomba, amit még a szünet alatt ellátott apu egy tértágító bűbájjal, tudta jól, hogy szeretem telepakolni a táskáimat. A kastélyban találkoztam Florcsival, onnét pedig együtt indultunk kifelé a stéghez. Nem értettem először, miért pont ott akarja, hogy befessem a haját, elég lett volna ehhez a lányvécé is vagy egy üres terem, de ő mindenképpen oda szeretett volna menni, nem ellenkeztem. Ő hozta a széket, amin majd ülni fog a későbbiekben, én pedig hoztam magammal a munkaeszközeimet. Fésűt, hajszínezőket, tálkát, ecsetet meg még egy vödröt is bezsúfoltam a táskámba, ha már belefért. A víz gondot pedig megoldom majd.
- Komolyan? Vooaaah, ez tök király! Remélem, az enyém nem jön ide jövőre! - érdeklődően, vigyorogva válaszoltam neki, majd nevetésben törtem ki, amikor a saját húgomra gondoltam. Már csak ő hiányzott az életemből, nem elég, hogy szét akartam választani aput attól a némbertől, de még Petrára is figyelnem kelljen majd.  Perszeeeee, még mit nem! Ez tök szívás lenne. Erősen reménykedtem abban, hogy mugli marad majd.
- Akkor ti négyen vagytok testvérek, igaz? - rákérdeztem, mert már emlegette párszor a nővérét Ninát és a bátyját, Ákost. Biztos akartam lenni a dolgokba, hogy a későbbiekben ne beszéljek zöldségeket, bár lehet ez a pár információ is kirepül a fejemből később. Mint minden más.... nem is értem, hogy tudtam levizsgázni.
- Jajajajaaaa, ez az! - csípőre tettem a kezeim s körbepillogtam a terepen, beszippantottam az orromon keresztül a levegőt. Tényleg meseszép hely volt, nem is bántam, hogy odamentünk. Kevés volt az arra járók száma, jó idő volt és a tóban is meseszépen csillogott a napfény.
- Öhm, először is kiszőkítem  a hajadat, mert a te barna séródon nem látszana a festék színe, csak csillogást adna neki. - kezdtem is bele a mondandóba.  
- Úgyhogy először szőkítsük ki a hajadat, aztán amíg leszívja a hidrogén. Addig kiválasztod, hogy milyen színt szeretnél, mert most elhoztam az összes hajszínezőmet, amim van. De ne várj nagy palettát, csak öt-hat színem van. - Csalafintán nyelvet öltöttem rá, ezzel párhuzamban elkezdtem kipakolni a táskából mindent, s a vödörrel kezdtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Egerszegi A. Flóra
INAKTÍV


Palacsintahercegnő
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 515
Írta: 2016. április 21. 08:02 | Link



A stég a tökéletes hely, most már biztos Fancsi is rájött, van érzékem a szép dolgokhoz. Persze, ha valakinek egy félvéla modell a testvére biztosan könnyebb, de én már régóta figyelek a részletekre. Ma pedig még pompás idő van, miért szoronganánk valami terembe? Annak is meg van a varázsa, mondjuk, ha a házvezető szobájában csináltuk volna, Ricsi bácsi biztosan megdicsért volna, hogy egy kicsit feldobjuk a szürke irodáját. Na, majd legközelebb!
- Nem szereted a tesódat? Én nagyon szeretem mindet. Ákos mondjuk kicsit furcsa, de azért – megölelem Fancsit, ahogy Ákos szokta, és amit Ákos nem igazán szeret, de azért sosem szólt még érte, csak látom az aranyos pofiján. Tök jó kis családom van, Nina mondjuk nagyon félt mindentől, mintha cukorból lennék esernyő nélkül egy esős napon. Nem értem, rellonos vagyok, még a háztársaim hírneve is megvéd, ha valami nagy baj lenne. Igaz, én nem vagyok annyira csibész, mint ők, de azért nem kell félteni tényleg. Hallod, Nina?!
- Igen! Nina, a féltesóm, Ákos és Szonja meg a rendes, jó nagy a család. De csak én vagyok ilyen tehetséges, hogy kviddicsezzek is, hihihi – nevetgélek, miközben elhelyezem a széket a tó irányába. Ha már mókázunk, akkor emeljük meg a komfortérzetünket is, és Fancsi sem fogja unni magát, miközben hajszálanként festi színesre a hajam. Vagy nem úgy kell? Nagyon izgulok már!
- Szőke, aztán színek. Szuper! – vigyorgok rá, és lecsüccsenek a székre. Vigyorogva nézem, ahogy nekilát és egy új gondolat fogalmazódik meg bennem. – Te vagy a negyedik tesóm, Fancsi – rávetem magam és megszorongatom, csillogó szemekkel figyelem, majd elengedem és visszaülök.  – Ígérem közben nem fogok ugrabugrálni, hihihi – vigyorgok, mint egy vadalma és azon gondolkodom, hogy milyen jó lenne egy kis palacsinta. Túrós, lekváros, meg mondjuk fahéjas. De kizárólag csak a csokis után. Felkapom a színeket és megnézegetem.
- Hát jó lenne, ha lenne valami lilás, vagy kékes, meg zöld, meg ezüst, meg nem tudom, valami narancs? Szerinted? – pislogok fel rá, és várom, hogy elkezdjük végre. Ez de nagyszerű lesz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végvári Zoé
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 23. 21:08 | Link

Felfedezőtúra a faluban! Lassan elhagyta az utolsó épületet is (beleértve kísértetházat), onnantól kezdve viszont idegen terepre tévedt. A következő fordulónál szembetalálta magát a tóval. Na jó, volt köztük úgy fél kilométer, de akkor is látta. Határozott léptekkel indult az említett irányba, ahol közelebbről is szemügyre vehette az állóvizet. Automatikusan elindult a stég vége felé, ott pedig egyszerűen beugrott. Nem mondhatni, hogy olyan kellemes lenne a víz, de nem is hideg tehát el lehet viselne.
Utoljára módosította:Isaac Nikolai Eccelstone, 2016. május 1. 22:10
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. május 13. 20:57 | Link

Csak Ő, és senki más
Szabad hétvége!

Deszka, inhalál, víz, cipő. Szuper, mindenem megvan, vagyis… Ja, mindenem. A bogyeszt bevettem még indulás előtt, Atu bácsinak szóltam hogy lelépek, vagyis elgurulok valamerre a faluban, szóval majd jelentkezem. Azt, hogy hova is megyek, nem tudom még. Talán trükközök párat a téren, meg az utcákon, esetleg betérek pár üzletbe szétnézni, hátha látok valami új holmit. Vagy még az is lehetséges, hogy felgurulok a suliig, majd vissza le. Annak viszont túl sok értelme nincsen, mert még ha tudnám, hogy lenne fent olyan valaki, akivel jóban is lennék, nem tudom, hogy lejönne-e. Most, hogy ezek a felügyelőknek nevezett valakik itt vannak, sokkal nehezebb mozogni és kevesebb is a tér erre. Még jó, hogy lent lakok Atu bácsival a faluban, különben ki sem tehetném a lábamat a négy fal közül. Az lenne még csak cirkuszi műsorszámokat is megirigylő attrakció. Nem véletlen, hogy a nevelőotthonból is mindig megpattantam. Esélytelen, hogy egy mozgásigényes, hiperaktív kölyköt, mint amilyen én is vagyok, bezárjanak a négy fal közé. Számomra már az is csoda, hogy nem ültek a nyakamba ezek a valakik, és nyaggatnak mindenfélével a betegségeim miatt. Vajon mit csinálnának, ha a vallatásuk közepette kapnék egy asztmarohamot? Beperelném őket, amiért kiváltották belőlem, de ne próbáljuk ki. Szeretek élni, szeretem a nyugit, és szeretem, hogy nincsenek itt. De, hogy ne legyen fenékig tejfel az életem: a nagy agyalás közepette nekimentem valakinek, ami miatt leestem a deszkámról. A földön kötöttem ki, hogy a másik fél két lábon maradt-e, azt nem tudom, de a deszkám gurult tovább, egyenesen a vízbe. Szélsebesen pattantam fel, hogy még időben megfogjam, de csobbant… én meg estem utána. Hát ez fergeteges, rosszabb már nem is lehetne. A lényeg, hogy megvan életem kincse, aminek kimentése után, én is kimásztam a stégre. Ha az idegen ott maradt a baleset helyszínén, akkor odamentem felsegíteni; ha közben odajött hozzám, akkor pedig ott szólaltam meg. Vagyis, előbb realizálnom kellett, hogy kit is taroltam el ismét, de amint ez meglett, mosolyogva néztem rá.
– Ne haragudj, hogy neked mentem Zsombor. Nem esett bajod? –néztem rá, végigmérve alaposan, természetesen sérüléseket keresve rajta, s remélhetőleg egyet sem találva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. május 25. 17:57 | Link

Gwen

A falu határát róttam elgondolkozva. Leléptem körülbelül három órája Kyle otthonából, majd onnan egyenesen a csárdába sétáltam információt szerezni és hallgatózni. Hamarosan azonban meguntam, így leléptem, hogy aztán a falutól eltávolodva sétáljak egy nagyot és kitisztíthassam az elmém. Nem  nagyon ismertem ki magam még ebben a faluban, de azért pár helyet már úgy megjegyeztem, hogy még bekötött szemmel is odatalálhattam volna bármikor. Most a stég volt az uticélom, így arra tartottam ráérősen, elvégre ki az isten járkálna arra ilyen későn. Önkéntelenül egy sóhaj hagyta el az ajkaimat és megengedtem magamnak egy grimaszt. Nagyon utáltam ha nem volt mit csinálnom, de mostanság nem sok dolgom volt, leszámítva azt, hogy meglátogassam Grace otthonát és segítsek neki átmenni az egyik tantárgyából. Meglepő módon sikerült a fejébe vernem amire szükség volt ehhez, így sikerült átmennie. Azóta nem nagyon találkoztam vele sem, habár erről sem ő, sem pedig én nem tehettem, csak nem úgy hozta a helyzet. Hamarosan már a stégen ácsorogtam és a vizet bámultam. Kicsit jól jött a magány, na meg amúgy sem voltam társasági lény, sőt. Egyenesen gyűlöltem ha valaki képes volt órákig feltartani az ostobaságaival teljesen értelmetlenül. Két dolog foglalkoztatott most. Kapjak valami munkát, illetve az, hogy hogyan jussak a végére ennek az egész  helyzetnek. Most azonban teljesen értelmetlenül ácsorgok egyedül és pszintén szólva halálra untam a fejem... Ahogy ez végigfutott a gondolataim között hangokra lettem figyelmes. Egy ág reccsenése, halk lélegzetvételek. Egyértelm volt, hogy már nem vagyok egyedül. A pálcámért nyúltam lassan és vártam, hogy megérkezzen. Akár ellenség, akár barát engem nem érdekelt... Amíg nem bizonyosodom meg róla, hogy nem ártó szándékkal jött, addig biztosan a kezem ügyében marad a pálca.
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. május 30. 10:46 | Link



Egy kósza gondolat végig futott azon az apró agyacskámon, belegondoltam, hogy mi lesz velem, ha a húgom is kap levelet a Bagolykőtől. Még a láthatatlan szőr is felállt a hátamon. Szörnyű!
- Szeretem, csak..... nem tudom. Nem vagyunk a világ legjobb testvérpárja. - Tulajdonképpen kétoldalú volt a gyűlölet, de valahol legbelül mindketten szerettük egymást. Egy hús, egy vér.
Mosolyogva hallgattam, a kis cserfes boszorkányt, a nagy családjáról, hogy mennyire szerette a testvéreit. Szerencsésnek gondoltam, viszonylag normális család, viszonylag normális testvérek.
- Ebben egy percig sem kételkedtem, hogy te vagy a legügyesebb. - közben én is felhúztam a gumikesztyűt a kezeimre, amíg ő lehuppant a székre. Épp, hogy felbontottam a hidrogénport, amikor a rellonos rám vetette magát, és kijelentette, hogy én vagyok a negyedik tesója. Ez örömmel töltött el, mert én is testvéremnek tekintettem, de az, hogy kilökte a kezemből a zacskót, kicsit megsemmisítő volt számomra. NEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
- Várj, várj, várj, húgi! - kibújtam az öleléséből és a zacskót felkaptam a földről, amiből a por egy része kipergett.
- De jó…- belekukkantottam, s láttam, hogy körülbelül a fele kiömlött.
- Oda a fele. Ez nem lesz elég az egész hajadra, másik ilyen porom pedig most nincs, tegnap festettem a hajamat én is. - felpillantottam a széken gubbasztó lánykára, s láttam, ahogy a színezőket nézegeti.
- Hallod, ha ezt mind rákenem, úgy fog kinézni a hajad, mintha lehánytak volna. - kitört belőlem a röhögés, ahogy elképzeltem a fejét.  Pedig még mindig fortyogtam belül, amiért kárba veszett a por egy része. Itt Bogolyfalván nem tudok olyan könnyen szerezni, mint például otthon.
- Na, akkor hogy csináljuk? Csak a hajad alját szőkítsem ilyen ombrésra, vagy tincsenként? Vagy csak elől a frufrud? Vagy a fél hajadat, olyan Szörnyellásra? - feltéve, ha tudta, ki az a Szörnyella.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Egerszegi A. Flóra
INAKTÍV


Palacsintahercegnő
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 515
Írta: 2016. június 1. 07:45 | Link



Én nem is tudnám nagyon elképzelni, hogy ne legyek jóba a tesókáimmal. Nem mondom, hogy mindig szuper a helyzet, de a legtöbbször igen. Sokszor veszekszem velük, mert nem értik meg, hogy mi a fontos az életben, csak hümmögnek, meg példálóznak, miközben én biztosan jobban tudom, hogy mi a helyes. De hát ők már felnőttek, azok pedig buták, így elviselem a vicces kis butaságaikat, mert szeretem őket.
- Majd a legjobbak lesztek, biztos azért mert még kicsi. Én majd bemutathatlak a tesóimnak? Nagyon jó fejek és Nina például félvéla, nagyon szép. Kölcsön is szoktam venni a cuccait – vigyorgok teli szájjal. Biztos vagyok benne, hogy érti, mire célzom. A kölcsönvétel nem mindig végződik visszaadással. De hát ő modell, úgyis kap mindig újakat, de van, hogy egy-egy darabot azokból sem talál.
- Hát persze, mert te olyan cuki vagy, hogy ha palacsinta lennél megennélek. Bár… ez mindenkire igaz – nevetek fel és jól megölelgetem őt. Sajnos annyira jól sikerült, hogy kivertem a kezéből a fél cuccost.
- Jaj, bocsi – harapom be az ajkamat és bűnbánóan nézek rá. Pedig most neveztem ki tesómnak, erre jól megtréfálom. De ami a legnagyobb baj, hogy lesz így csuda szép hajam?
- Nincs valami bűbáj, ami összeszedi? – nézek rá fintorogva és törve a fejemet. Néha megérdemelném, hogy jól megbüntessenek, de hát Fancsi nem az a típus. Addig is megnézem magamnak, hogy mi maradt.
- Fúj! Olyat nem kérek! – nevetek a lánnyal, még a könnyem is kicsordul, amit rögtön le is törlök. Tényleg jó barátok vagyunk, együtt vihogjunk, még jó, hogy nem látja senki.
- De ha megmondod, hogy mi volt ez, veszek neked egyet, én tuti be tudom szerezni, mert Ninának vannak kapcsolatai. És amint meglátja az új hajam tuti, hogy segít majd szerezni. Meg amúgy is, ha már voltam olyan ügyetlen, hogy kiöntöttem, ez a minimum, mert barátnők vagyunk – csillogó szemekkel fejtem ki neki a nézeteimet, de aztán már meg is kérdezi, hogy mi legyen. Na, sajnos most biztos nincs idő órákig gondolkodni rajta, mert ez egy hirtelen ötlet volt, én pedig szeretek tervezgetni.
- Húúú, nem is tudom! De lehetne olyan, hogy szőke, meg színes tincsek? Az jól állna? – vakargatom az állam és nézem Fancsit, hátha belőle nyerek inspirációt.
- A te hajad olyan szép, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy jól döntünk – megfogom pár tincsét és eldobom, mintha egy kavics lenne. Lebeg egy kicsit, majd visszahullik. nagyon bírom az extrém megjelenésű kis barátnőmet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. június 1. 13:06 | Link



- B.. Bemutatnál nekik? Komolyan? - csillogó szemekkel összefontam az ujjaimat s úgy pillogtam vigyorogva Florcsira. Nagyon jó volt, hogy ennyire megkedvelt, már-már tényleg húgomként tekintettem rá.
Mikor végre lehuppant a székre, én már kezdtem is neki a munkának, amikor BUMM letámadott, a zacsi pedig kirepült a mancsaim közül. Látván Florcs arcát, mérgelődésem nem tartott tovább, mint fél perc. Képtelen voltam rá attól tovább haragudni, kicsit magamat láttam benne. Jó, én sem vagyok olyan bölcs meg öreg meg minden, hogy ilyeneket mondjak, de mintha csak tükörbe néztem volna, de halál komolyan! Ráadásul, ha befestem a haját, olyanok leszünk, mint az ikrek. TE JÓ ÉG. Már csak valami csapat nevet kellene kitalálnunk, és mi lennénk a legjobbak.
- Biztos van, de én csak olyat ismerek, ami feltakarítja, de vissza nem bigyózza a zacskóba. - lebiggyesztettem az ajkaimat s a pálcámat már elő is húztam, hogy alkalmazzam az említett bűbájt. Ennyit arról, hogy mennyire figyeltem az órákon. Mindig csak annyit tanultam, amennyit én is akartam, se többet, se kevesebbet.
Amikor felsorolta, hogy milyen színeket szeretne, azonnal tudtam, hogy hányás színe lesz, már csak onnét, mert belegondoltam, hogy milyen lenne ezek keveréke. Fúj! Amint közöltem vele ezt a gondolatomat, meg is kaptam a várt hatást. Úgy elkezdtünk röhögni, hogy Florcsinak már a könnye fojt, nekem az arcom fájt a sok vigyorgástól. Meg kellett masszíroznom, hogy ne sajogjon. De megérte!
- A muglik világában lehet ilyet kapni drogériákban és fodrászellátókban. Ami itt nincs. De ha Nina tud szerezni, akkor legközelebb az egész hajadat befestem. Most egyelőre csak egy részét tudom. - húztam a szájamat, mert nem így terveztem. De mindegy, legalább fokozatosan hökkenti meg az embereket az én kis hugicám.
- Szerintem jól fog állni. - megvigyorogtam, közben elkezdtem kutyulni a szőkítőt.
Ahogy a hajamhoz ért, a hideg futkosott a hátamon. Sosem szerettem, ha fogdosták az üstökömet, viszont furcsa módon Florcsinak hagytam. Talán már megszokhattam, hogy tapizza azt, így nem is szóltam érte. Tetszett, hogy tetszett neki a séróm.
- Na, kész is a massza. Ne szagolgasd, mert eléggé szúrós a szaga. - oda adtam a kezébe a tálkát, amiben benne volt a sűrű kék lötty. Közben lehajoltam és előkerestem az ecsetet, amivel felviszem a hajára.
- Na akkor én azt mondom, hogy csináljuk úgy meg a hajadat ahogy mondtam. Legyen a hajadban szőke és színes tincs itt-ott. Így lesz benne barna is meg nem is, és még extrém lesz a frizurád is. - megvártam még a válaszát, majd elkezdtem szőkíteni a haját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2016. június 5. 15:35 | Link

Csancsim


Az út pora – olybá tűnik, pedig közel sincs erről szó – több száz tucat métere tapad a tornacipője fehér gumijára, miközben lépései nyomát hagyja maga után a szürkés talajon. Bóklászása mindennemű célnak teljes hiányában volt, s tulajdonképpen azt sem tudja, hogy merre tart, egyszerűen csak hagyja, hogy a lába vigye arra, amerre akarja, na meg a kavics, amit éppen maga előtt rugdalt; ha jobbra ment, hát követte, ha balra, akkor pedig balra tartott utána.
Amikor még kissrác volt, akkor ezért csúnyán kikapott. Sokszor kószált csak úgy el, hogy aztán koszos ruhában, szétment cipővel előkerüljön szürkületkor - gyakran volt egy kiadós tockos a jutalma édesanyja puha keze által. Sokkal kevésbé fájt, mint volt megszégyenítő. Könnyeket nyelni, szabadságtól megfosztottnak lenni senki nem szeret, főleg nem Zsombor, aki akkor érezte magát nem fél embernek, ha végre csak úgy mindentől távol volt; akkoriban már küzdött a kényszerekkel, ellenük pedig bármit megtett volna. Tényleg bármit.
Ma már a gyógyszerek és terápiák kezelik helyette a problémát, de az élvezet azért maradt. A zavartalanság, a szabályozatlanság továbbra is lételeme, amiről – ha erre van lehetősége – nem mond le. Bár nem mindig tökéletes. Valahol a távolban viháncolást hall; arra semmi esetre sem menne, szemben vele pedig a tó kristályos csillogás tetszik vissza. Nem igazán kell sokat gondolkoznia, hogy merre menjen tovább, még az olyan élvezettel társául szegődött kavicsot is hagyja veszendőbe. Hamarosan pár a puha, zöld füvön lépked a víz felé, ami a tegnapi esőzésektől kicsit ugyan még nedves, de legalább a port lemossa a cipője orráról. A fűről pedig hamar aszfaltra vált; közeledik a kis stég felé, ami látszólag üres – technikailag meg aki nem látszik, az ott sincs -, de valami történik. Először csak a fél teste zsibbad le a becsapódástól, utána pedig a feje fájdul meg a betonon való csattanástól; egy pillanatra minden sötétebb lesz, a karjait és lábait széttárva terül el. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy már csak az eső hiányzik, amikor még sötétebb lesz és apró vízcseppek csöpögnek arcára, de amikor már a hangot is hallja, hirtelen összeáll a kép; Csanád barátságos arca mosolyog le rá, miközben a kezét nyújtja.
Nem fogadja el. Komoran néz rá, miközben még mindig a földön fekszik, aztán egyszerre talpra szökken, leporolja nadrágját és pólóját elől, aztán komoran pislogva méri végig a srácot immáron állva.
- Ha bajom lenne sem hiszem, hogy vissza tudnád csinálni - veti oda morogva, aztán a saját vállán keresztül hátranézve próbálja a háta állapotát felmérni; egy lyuk és három kósza fűszál és rengeteg por, amit első pillanatok alatt fel tud mérni.
- Amúgy nem. Nem esett bajom – teszi még hozzá némiképp flegmán, de semmiképp szántszándékkal kellemetlen hangnemben.
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2016. június 5. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi A. Flóra
INAKTÍV


Palacsintahercegnő
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 515
Írta: 2016. június 8. 12:54 | Link


Én nem is értem, hogy miért kételkedik ez a cuki lány, na de ilyet!
- Még szép, te vagy a legjobb barátnőm! – kissé hitetlenkedve nézem a szép hajú csajszikámat, nem értem, hogy miért kételkedik ebben. Jó, tudom, hogy minden család más és más, és talán a övé nem ennyire befogadó, de egyébként is csak a tesóimnak mutatnám be igazán, az meg nem olyan, mint, amikor ott vannak a szülők. Amúgy sem hiszem, hogy anyuhoz bevinné a pszichiátriára, apa meg úgyse mondana semmi különöset, szóóóval…
Szóval a nagy örömömben kilököm a kezéből a festéket. Azt hittem van rá varázslat, amivel megmethetjük, de sajnos nincsen, szegény Fancsi is elszomorodott. De aztán csak jót nevettünk, és máris kezdődhetett a móka.
- Akkor beszerzünk a mugliktól majd, ha Nina esetleg ellenkezne. Az is egy izgi dolog lehet, én nem nagyon érintkeztem még muglikkal – tűnődöm kicsit, de nem volt sok időm, mert már készen állt a terv a barátnőm fejében és minden bizonnyal szuper is lesz! Naná, hát mi találtuk ki, nagyrészt ő, de csak mi!
- Tutira – lelkesedtem továbbra is. Nem jutott eszembe semmi negatív dolog, mindig is tudtam, hogy Fancsi mindenben jó lehet, amihez hozzáfog. Mivel fogó a kézügyességével sem lehet baj, meg minden, oké?! Nem izgulok na, de azért jó lenne egy kis levezető palacsinta.
Megnéztem magamnak a cuccot, hát… láttam már jobbat is, de mindennek ára van, én pedig most meg akartam fizetni, borravalóval együtt.
- Oké, nem szagolom – még be is fogom az orrom, úgy beszélek, de ez is csak vigyorgásra késztet, ahogy elváltozik a hangom. Még egy kis finomhangolás, Fancsi elmondja a tervet újra. Remek lesz!
- Szerintem ez lesz a legszupibb hajam eddig, szóval adj bele mindent – vigyorgok rá, majd próbálok nyugodtan ülni. A lábam ugyan néha meglódul, de majdcsak rám szól a kék hajú nyuszim, hogy ne mozogjak, akkor majd megint fegyelmezett leszek. Egy darabig biztos.
- Amúgy ez kábé mennyi idő? Nem sietek sehova, csak érdekel. És ugye majd megtanítasz később erre? – lelkesedek megint, mert már látom, hogy rajzolgatni fogok otthon. hajakat, hajszín-kombinációkat és ilyesmiket.
- Te sokat fested a tiéd? Amúgy eljönnél hozzánk majd egyszer? Tényleg szeretnélek megmutatni a családnak. De nem akarok erőszakos lenni – nem ám, de azért jó lenne. Remélem bele megy majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Paulina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 26
Írta: 2016. június 14. 20:17 | Link

Szofia Elena Csehnkova

 A falut elhagyva egyszer csak egy hatalmas csillogó tóra bukkant. Fogalma sem volt róla,hogy van bármiféle természetes (vagy akár mesterséges) víz az iskola közelében pedig onnan szinte hihetetlennek tűnt,hogy nem vette észre korábban.      Óvatosan végigsétált a stégen majd belelógatta a lábát a vízbe. Azt kellemesen felmelengette a déli napfény ami most keskeny aranyhidat festet a tóra. Megbabonázva szemlélte a napkorong mutatványát,ez volt az eddigi legcsodálatosabb dolog amit ebben az évben látot.
Hozzászólásai ebben a témában

"Boldogok a szelídek mert ők örökségül bírják a földet"                    (Mt:5,5)
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. június 19. 18:58 | Link

Leonard

Ma csak úgy szakadt az eső. Komolyan, mintha valaki a tetőnkön állna és egy slagból folyamatosan locsolná az ablakomat. Egy röpke pillanatig el is gondolkoztam azon, hogy talán valaki rontó bűbájt küldött az ablakomra, hogy aztán elmenjen a kedvem. Alapjáraton nem zavar az eső, szeretek benne sétálni, de ebben a mennyiségben úszni is veszélyes. Kilestem a másik házra, melynek ablakai sötétek voltak, ezzel is jelezve, hogy gazdájuk nincs otthon. Így hát nem mentem át őt se zaklatni, pedig szerettem volna. Szabályosan unatkoztam, és ez borzalmas volt. Nem szoktam unatkozni, mindig feltalálom magam, mindig van mit csinálnom. Mára például azt terveztem, hogy kimegyek a tavacskához, és ott töltöm a napot. Ehhez nem kell bé terv, hiszen ott mindig vannak emberek, vagy csak olvasok, nézelődök. Itthon viszont olyan unalmas! Már értem, hogy mit érzett Aranyhaj a toronyban.
Délután már a gangon ültem, a lépcsőn, fancsali képpel, pulcsiban. Néztem, ahogy az üres és kihalt utcán nem történik semmi. Még hideg is volt. Szabályosan felháborított a dolog. Annyira, hogy egy fél óra után be kellett mennem. Próbáltam olvasni, próbáltam enni, átválogatni a ruháimat. Semmi sem segített.
Viszont az idő szerencsére egy idő után megunta azt, hogy esik, így szépen lassan csillapodni kezdett, majd elállt. Több se kellett nekem, beleugrottam egy fekete farmerba, egy hosszított sárga felsőbe meg egy fekete bőrzsekibe, felhúztam a bakkancsomat és már spuriztam is ki a szabadba. Esteledik, és minden vizes, de nem érdekel. Ki kell mozdulnom. Nekem és a fényképezőgépemnek. A volt fotográfia tanár, Áron nem messze lakik tőlünk, és mivel kiskölyök korom óta ismerem, és mert sokat vigyáztam a gyerekeire, ezért cserébe tanított fotózni. Nem vagyok profi, hajaj de még mennyire, hogy nem, viszont imádom csinálni, és nagyon szeretem a természetet is és az embereket is lencsevégre kapni. Így hát mi sem természetesebb, hogy nem félve a sártől, és a hidegtől, most is elszántan állok itt, és próbálom a lehető legjobb szögben elkapni, ahogy ugrik a béka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Leonard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 20. 10:33 | Link

Karina
Ha bárki is azt hitte, hogy majd engem le fog törni egy kis eső, az tévedett. Tök boldogan keltem fel, rendeztem el magam, sétáltam ki a gólyalakból azzal a gondolattal, hogy ideje lenne már szerezni egy szobát, mert elég gáz, hogy a sárkánnyi méretemmel elsősök között alszom. Zsebre dugott kézzel, fütyörészve lépkedtem le a konyháig, csináltam magamnak kaját - mert fúj már, hogy manók, ki tudja mit hagynak a tányérban..-, aztán meg is ettem jó étvággyal. És ekkor még mindig ömlött a víz az égből. Mondtam magamban, hát jó, legyen, elvégre egy kicsi sosem árt, elvégre ki tudja mikor volt itt ilyen, úgysem tudok semmit a magyar időjárásról. Az időm többi részében embereket zaklattam, járattam a szám, ha kellett, ha nem - főleg akkor mikor nem -, és valószínűleg mindenkinek az agyára mentem aki a közelemben volt. Meg eszemben volt az is, hogy meglátogatom Radúzt, a lelki társam, aki megért mindig, minden körülmények között, aztán max együtt dagonyázunk a sárban, vagy mit tudom én. Na, ez a tervem akkor hiúsult meg, mikor kinéztem az ablakon, és amúgy én nem vagyok se finnyás se semmi, de mikor a sártengert láttam magam alatt, elment a kedvem attól, hogy eljátszam, hogy disznó vagyok. Így hát a hirtelen nyakamba szakadt időt próbáltam hasznosan tölteni, átnéztem, miből is áll ez a prefektusság, meg utána jártam annak, mi is ez a felügyelős dolog.
És ekkor csoda történt, mert elállt az eső. Gondolom mondanom sem kell, hogy amint erre ráébredtem, megszabadítottam magam mindentől ami papír és mindentől ami kötelező, s magamra rángatva egy dzsekit illetve egy bakancsot vágtam ki az iskola kapuján. Mert már mindenféleképp nagykorú vagyok, mert mestertanonc vagyok, mert megtehetem, hogy csak úgy kisétáljak innen. Kezeim zsebembe vágva sétálok végig az utcákon, ismerkedem a hellyel, meg a rengeteg ember látványától körülöttem, és nem igazán mondanám, hogy van bármiféle úti célom is. Csak megyek a lábaim után, aztán meg majd megpróbálok visszatalálni, mert az milyen jó móka már - amúgy nem.
Épp felfedezem a tavat, megjegyzem magamban, hogy merre van, mert erre még szükség lehet, aztán felvonva szemöldököm konstatálom, hogy valaki gubbaszt a fűben és valamit nagyon figyel egy fényképezőgéppel a kezében. Mert én ilyen kis ügyes vagyok, hogy felismerem a fényképezőgépet.
Nem áll feltett szándékomban, hogy kiijesszem belőle a lelket is, de az sem, hogy T-rex módjára caplassak oda mögé, úgyhogy normál tempóban, halkan ugyan, de nem hangtalanul sétálok oda hozzá, s állok meg a hátánál.
- Szerintem nem fog bepózolni. A békák nem olyanok. - állapítom meg lefelé pillogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. június 20. 21:31 | Link

Leonard

Valaki közeledik, és ezt nem is rejti el, de szerencsére nem is csattog annyira, hogy a békám idő előtt kereket oldjon. A tökéletes pillanatot várom, és erre nagy valószínűség szerint ő is rájött, mert enyhén utalt rá, hogy a kis modellem nem fog bepózolni. Azt viszont tudom, hogy ő egy hímnemű egyed, elárulta a hangja.
- Hát az bizony elég nagy baj.
Halványan elmosolyodok, és végül kattintok. Sajnos nem olyan lett, mint amilyet elképzeltem, de hát ez elég gyakran megesik. Mindenesetre megpróbáltam, és már ez is szép eredmény.Felemelkedem, miközben a békucc eltűnik a szem elől. Megfordulok, és jól végigmérem a velem szemben állót.
- Téged ismerlek!
Csodás felfedezés, csak tudnám honnan. Nem beszéltem vele még, vagy legalábbis nem olyan sokat, hogy olyan mély benyomást bírjon tenni rám. Áhám! Megvan. Elég csak egy kicsit jobban megnéznem magamnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a név - arc - és ki a fene vagy te memóriám igencsak jó. Ezt azt hiszem anyámtól és apámtól is örököltem. Pletykásak mind a ketten, és szerencsére nekem is sikerült ebből profitálnom.
- Te vagy az új prefektus, Leonard.
Már ha nem tudná, hogy mi is a neve, akkor azt is megmondom neki. Valószínűleg azonban ennyi sütnivalója neki is van. A nyakamba akasztom a fényképezőm, és kinyújtom felé a kezemet.
- Simfel Karina, az elődöd.
Bár nagy valószínűséggel ő is tudja, hiszen láthatta, amikor leadtam a jelvényem, vagy, amikor felvettem a csapatkapitányit. A kviddics valahogy közelebb áll a szívemhez, és szerencsére a váltásom nem okozott egy pillanatig sem fennakadást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. június 21. 10:21 | Link

Csak Ő, és senki más
Szabad hétvége!

A deszkázásban az a szép, hogy száguldhatok. Most is ezt tettem, és meg is lett az eredménye: eltaknyoltam. Hogy ne legyen ennyire egyszerű az élet, taroltam magammal egy másik személyt is, akit csak azután ismertem fel, miután kihalásztam a vízből a járgányom. Mindig ez a vége annak, ha gurulás közben elbambulok: nekimegyek valakinek, aki jobbik esetben talpon marad, rosszabbik esetben, nos velem együtt kerül vízszintesbe. Segítőkezet azért nyújtottam, Zsombor viszont nem fogadja el, csupán morcosan kel fel a földről, és porolja le magát. Ügyes vagy Csanád, mindig megtalálod a módját annak, hogy a kedves ismerőseidet egy szempillantás alatt varázsold át ellenséggé. S ehhez még a pálcádra sem volt szükség.
– Ez igaz, de egy cseppet megnyugtatna a tudat, hogy nem okoztam benned nagyobb kárt. Tényleg sajnálom, hogy neked mentem. Elmerengtem valamin, és csak egy pillanatra nem figyeltem előre, és máris kész a baj. De örülök neki, hogy nem esett komolyabb bajod. –szavakat nem kímélve magyaráztam a szitut. Tudom, hogy Zsombor nem fog ennyit beszélni, az nem ő lenne. Csendesebb, de annál komorabb srác, mégis kedvelem. Meg azt hiszem, hogy ő is kedvel… bár ezek után kételkedni fogok benne.
– Mi járatban erre? Ahogy látom céltalanul bolyongasz, vagy csak nekem tűnik úgy? Esetleg mehetnénk valamerre, ha ezek után még van kedved a társaságomhoz. Persze megértem, ha nincs, mert általában, ha letarolok valakit, az illető a pokol bugyraiba kíván, és nem maga mellé egy séta közepette. –bűnbánó arcocskával néztem rá, s közben a háta mögé léptem. Ha hagyta, akkor leszedtem róla a kósza fűszálakat, meg lesepertem róla a port. Az meg csupán mellékes, hogy én magam csurom vizes vagyok, nem is igazán foglalkozok vele. Szép időnk van, majd a napocska megszárít. Csak ne kapjak tüdőgyuszit, és akkor megérte csobbanni a vízben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. június 23. 19:40 | Link

Huszthy Attila
Kinézet

Kora este volt már amikor úgy döntöttem, lesétálok a tóhoz megmártózni és jógázni. Egyszer-kétszer műveltem ilyen elvetemült dolgot egész idáig, de kaptam ajándékba egy könyvet, tele pózokkal, mozgó képekkel. Azt pedig kérem, ki kell használni, nehogy a fejemhez vágják, hogy még csak bele se néztem, hát még, hogy használjam...
Fülemben zene szólt míg lesétáltam a stéghez. Lassabb, de dinamikus számok szóltak sorban, ezzel a kellő alaphangulatot megadták. Nem mindennap támad kedvem sportruhába bújni és kezdeni magammal valamit, pedig nem ártana. Nincs úszógumim, sem löttyedt fenekem, de szinte állóképességem sincs. Szóval...igen, az ilyen alkalmakból több kéne, hogy legyen.
Odaérve ledobtam magam mellé a táskám, melyben néhány fontosabb dolgot cipeltem, mint például a víz és törölköző, és aztán kiterítettem a jógaszőnyeget amit eddig a hónom alatt cipeltem. Papucs le, zene ki, és máris jöhet a gyakorlat. Előkerült a könyv is a táska rejtekéből, mely a jobb oldalamra került és a szőnyegen térdelve körbenéztem, hányan is látják az előadást. Végül is...színésznő létemre szégyellem itt magam, még ilyet!
Egyik láb ide, másik láb oda, a nyakam erre, a gerincem derékszögbe...na persze. Az arctorna az ilyen rácsodálkozásokkal meg is volt első körben, míg végiglapoztam a könyvet, hogy mivel is kellene kezdeni. Végül aztán úgy döntöttem, jó lesz nekem bármi, maximum könnyítek rajta.
Kérdéses, hogy tényleg jó helyet választottam-e ehhez a dologhoz, de hát a stégen nem volt senki, a parton főleg romantikázók, így úgy döntöttem, senkit nem fog zavarni, ha én gyertyaállásba tornázom a lábaim és így kezdőként jól meg is támasztom a derekam. Azaz Szira, majdnem eléred az eget!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. június 23. 20:26 | Link

Álmosvölgyi Asztrid Szira


Attila tanár úr, vagy más néven "a Huszthy" feldagadt ábrázattal üldögél a stég közelében. A dagadáshoz ugyan nincs köze a helyszínnek, fogorvosnál volt, amit enyhén szólva is utál, ám el kellett mennie mégis. Ha nem a foga húzta ide, akkor vajon mi szél fújta erre? Tudjuk, hogy szereti, ha kiegyenlítődnek a dolgai, s mivel az elmúlt napokban nem volt ideje unatkozni, így úgy gondolta, hogy most eljött a pillanat erre. Igyekszik elmélyülni a tömény unalom, ólmos, lehúzó, mocsaras dágványában és megy is neki. Bambán bámulja a vizet, kezében egy jókora befőttes üveggel, amiben valami élénk lila lötty vergődik a légzése ritmusára. Az unalom nem csaphat át meditációba, jól tudja, mert az már nem unalom. Gondosan figyel erre, miközben a semmi sem érdekel érzését gyakorolja. Nem koncentrál semmire, csak az egykedvűség érzésére, azon van, hogy nehogy az öröm kicsiny szikrája, belopakodjon az életterébe, de ugyanígy a szomorúságot is kizárja. Hogy mi a lila lötty? Az egyelőre titok, de ne ringassuk magunkat abba a tévképzetbe, hogy társnak hozta ki magával. Az unalom része a magány és Attila ezt is át akarja érezni alaposan. Hétköznap nagyon nincs erre kapacitása a harminc gyerek között, főleg az előkészítőben, ahol osztályfőnök, vagy a kollégák locsogását hallgatva. Egyik fülén be a másikon ki, sokszor fel sem fogja, miről folyik a diskurzus, de azért az akkor sem igazi magány, a szó nemes értelmében. Foga lüktetése időnként eltéríti a feladatától, ám gyorsan visszarendezi gondolatait. Idő múltával, tekintetét elemeli a habokról, hogy egy más, semmitmondó témát keressen, mikor megakad a szeme egy szerevaló nőneműn. Oda az unalom, itt már azt sem lehet? Rajta felejti barnáit a kerekded idomokon. Ez is bambulás, de merőben más jellegű, mint az iménti. Egy idő után már nem csak a tekintetét vonzza a látvány, hanem a testét is, lábai maga alá húzódnak, kiegyenesednek, dereka is járás pozícióba helyeződik és az agya kiadja a parancsot az indulásra. Nem tiltakozik ellene egy cseppet sem, mert onnan, ahol ült, nem teljes a panoráma.
- Segíthetek? - ajánlja fel szolgálatait, a lány meg értsen alatta, amit akar.
Utoljára módosította:Huszthy Attila, 2016. június 23. 20:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. június 23. 20:54 | Link

Huszthy Attila
Kinézet

Az a nagy helyzet, hogy sokkal nyugisabb újra itt a környéken. Bálinttal utazgatni a legjobb dolog persze, de azért ez a nyugi is jól esik. A művészetiben jó néven veszik, hogy tovább tanulom a művészeti szakot itt, és lassan a színház is képbe kerül, mint igazi, hivatalos munka.
Mondjuk az borzasztóan zavaró, hogy a stégen az ég felé meredve két tappancsommal csak azt éreztem, hogy a Nap még így is kisüti a szemem szinte, pedig már lemenőben van, az izzadságcseppek pedig szépen lassan csiklandozni kezdték a derekam vonalát. Kinek volt ez a hülye ötlete...?
A zavaró tényezők ellenére próbáltam elengedni magam és tartani az egyenest úgy, hogy nem az jár a fejemben, melyik pillanatban fogok belezúgni a tóba és húszan vagy harmincan látják premierplánban.
Na de persze, hogy nem mehet semmi tökéletesen. Kezdtem leengedni a kezeimet a földre, de abban a pillanatban egy férfihangot hallottam nem messze a fejemtől. Nem mondom, megijesztett. Sikerült is hirtelenjében elengedni a tartást és így szabadesésben csapódott mindkét lábam a stég deszkáihoz, adva egy csattanót a hátsómnak is.
- Aucs - nyögtem két pillanattal utána. Nem tudom, ez felülről hogy nézhetett ki, de nem éreztem kellemesen magam teljesen kiterülve egy férfi tekintete alatt, fájó popóval és gyöngyöző homlokkal.
- Hát éppenséggel segíthetne, szerintem eltört minden csontom...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. június 23. 21:49 | Link

Álmosvölgyi Asztrid Szira


Az unalomnak lőttek, ezt még sietve elkönyveli magában, bár nem tudja, hogy a hölgyemény nem hűti-e le egy vödör vízzel, ami feldagadt arcának jót is tenne, de az önérzetének kevésbé. Ahogy közelebb ér, a vonásait figyeli, ismerős-e vagy csak a képzelete játszik vele. Mintha valahol már látta volna ezt a feneket. Mindenesetre nem kerít nagy feneket a kérdésnek, mivel csak apró részlet, ami fölött Attila simán átsiklik. A suliból nem rémlik neki az alkat, talán falulakó? Azokat még annyira sem ismeri, mint a nebulókat. Kora alapján lehetne akár diák is, vagy már végzett. Miután ezzel a gondolatmenettel végzett, a lányt elragadj a végzet, magyarul elterül a földön, mint egy béka. Fordított a helyzet, általában nem a királyfi csókolja meg a béka királylányt, de nem vagyunk a mesében, csók sem jöhet szóba, bár Attilát az zavarná a legkevésbé, hogy felborítja a normális sorrendet: ismerkedés, randi, csók. Abban viszont hibázott, hogy nem elölről, hanem hátulról közelítette meg a hölgyeményt, de ha egyszer onnan szebb volt a kínálat. Ezért aztán résen kell lennie, el kell ugrania a lecsapódó lábak útjából. Egészen nem sikerül, mert felkészületlenül éri a csapás, de csak súrolja egymást a két testrész.
- Sajnálom, nem vagyok csontforrasztó, de ha segít, hogy nézem...azt mondják, gyógyító a pillantásom. Kipróbálja? - Újra fellüktet a fájdalom, ahogy a zsibbasztó bűbáj hatása múlik a fogából, így arca eltorzul, ami amúgy is még a szer hatásának köszönhetően nem engedelmeskedik a helyzethez méltóan. Mégis a lábát tapogatja, dörzsölgeti, ahol súrolta a lány lába a sípcsontját. Nincs nagy baj, már múlik is az érzés, nagyobb volt az ijedtség.
- Tulajdonképpen, mit bűvészkedett itt az előbb? Engem elvarázsolt, úgyhogy bármit is tett, az hatásos volt. - És még bele sem lendült az udvarlásba, nem tudni, mi lesz később. A befőttes üveg még mindig a hóna alatt lapul, csak kicsit jobban hömpölyög benne a folyadék, mint eddig. Még jó, hogy nem löttyent a nő nyakába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Kafka Leonard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 24. 07:42 | Link

Karina
A megjegyzésére a békák fotogénségéről csak elhúzva szám bólogatok párat, mintha tényleg egy világrengető tragédiáról beszélnénk. Aztán ő ellövi a képet, én meg teszek egy lépést hátra, hogy mikor feláll, ne hatoljak be a személyes terébe, se semmi. Nem szeretném, hogy kényelmetlenül érezze magát a közelemben, és szerencsére - vagy épp balszerencsére -, minden emberrel így állok.
- Jó lett? - lepillantok a kezében tartott fényképezőgépre, majd vissza rá. Persze, ha nem szeretné megmutatni, nem kell neki, elvégre nem kötelező a disznótor - csak a disznónak. Minden esetre halványan remélem, hogy ő nem tartozik azon emberek közé, akik érzékenyek az alkotásukra és ezért távol tartják minden szem és fül elől. Nem azért, mert lennének különösebb terveim, ezt ne higgye senki, csupán kíváncsi vagyok, és épp igyekszem minél több embert megismerni. Tudjátok, ez a tipikus 'új fiú az iskolában' komplexus, amikor próbálsz minél kevesebb idő alatt minél több embert begyűjteni magad közé - akiknek a fele úgyis le fog majd morzsolódni az idő teltével. Meg amúgy is, egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy egy fotóst leginkább azon keresztül tudsz megismerni, amit fotóz - bár nem tudom, ezt jelen esetben hogyan lehetne kamatoztatni. Nem úgy néz ki, mint aki titokban béka lenne... Eztán jön a felkiáltás, miszerint ő ismer engem, én meg felvonva szemöldököm pillogok rá. Ja, elég eltűnő egy ember vagyok, meglehet, hogy látott már, viszont bármennyire is szégyen, nekem éppen csak rémlik az arca. Hümmögve bólintok, összevonva szemöldököm tornáztatom az agyam, hogy hol is láthattam - elvégre nem jártam körbe a kastélyt, és ki is most tettem ki a lábam, szóval nincs annyira sok lehetőség.
Egyik kezem összefonom mellkasom előtt, míg másikkal elgondolkodva támasztom az állam, s mikor elhangzik a nevem, mutatóujjammal rá mutatok.
- Hé, ez túl sok infó, még a végén félni fogok.
A szám szélén megbújó mosoly jelzi, hogy csak kamuzok, és bár nem hiszem, hogy komolyan gondolja, ez egy fontos részlet.
- És te vagy.. - kezdek bele, de már jön is a bemutatkozás az ő részéről.
- Igen, pontosan ezt akartam mondani.
Mosolyogva bólogatok nagyban, ahogy kezet fogok vele.
- És gyakran jársz erre, Karina? - körbe pillantok, mintha csak a terepet akarnám felmérni, majd fejem fölfelé emelem mintegy ellenőrzésként, hogy nem szakad ránk az ég pillanatokon belül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. június 24. 20:13 | Link

Huszthy Attila
Kinézet

Az esetek többségében nem vagyok ám ilyen szerencsétlen. Nem bizony. Igazából...illik így megzavarni az embert miközben a lelki békére meg a többi rizsára törekszik? Fel is lehettem volna háborodva, de tényleg!
- Igazán kedves... - forgattam meg a szemem és egy röpke sóhaj hagyta el a szám. Fájó csontjaimból kezdett kimenő a kellemetlen érzés, és játszi könnyedséggel ültem fel. Lábaimat terpeszbe vetettem, hunyorogva pillantottam fel a férfira.
- Megrúgtam? Mondjuk megérdemelte ám, nem kéne nőket ijesztgetni jóga közben - jegyeztem meg kissé szúrósan és ezzel választ is adtam a feltett kérdésre. Bűvészkedni, persze. Köszönöm szépen. Sértettségemben végigmértem ám rendesen, hátha ismerjük egymást. Nem láttam ismerősnek, szóval nem tudtam hova tenni. Biztos nemrég költözött a faluba, vagy valami ilyesmi.
- Két kérdésem van. Mégis miért van egy ekkora púp az arcán? - számat elhúzva emeltem jobbomat az arcomhoz, hogy szemléltessem, mekkorának látom én a dagadását. - A másik, hogy aaaaz mi?! - majd ugyanazzal a kezemmel a feltűnő jelenség, azaz az üveg felé böktem. - Lefogadom, hogy maga a befőttes gyilkos!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. június 24. 21:58 | Link

Álmosvölgyi Asztrid Szira


Nem kéne így lerohanni szegény férfit, akit az őszinte segíteni vágyás tüze hajt! A vehemencia meg is rekeszti benne a szavakat, csak pislog, mint az a bizonyos hal a szatyorban, de nem szól pár percig semmit, csak hagyja, hogy a másik kitombolja magát. Annak látja leginkább értelmét, ha a gőzt kiereszti a szép, formás ismeretlen, aztán pedig új vizekre eveznek.
- Ja, hogy a gyertya... - csap a fejére Huszthy, aztán elmosolyodik.
- Szörnyen sajnálom, azért ne vegye fejemet, idétlenül mutatnék nélküle. -
Karjait összefonja maga előtt, átölelve a befőttesüveget a tartalmával együtt. Állja a lány fürkésző tekintetét, de még a gondolatokat is kiolvassa a fejéből. Mondjuk ez még nem is olyan nagy teljesítmény nála.
- Huszthy Attila vagyok - mondja végül a tiszta lap reményében, ám sem a foglalkozását, sem azt, hogy ki fia borja, nem árulja el. Nem mintha titkolná, egyszerűen csak annyira nem tartja fontosnak. Mindent a maga idejében. Kezet is nyújtana, ha a lány vevő rá, tekintve, hogy az illem szerint neki kell először felajánlania a kézfogást. Nem fontos, ha nem teszi, akkor csak megrándítja a vállát és visszahelyezi azt az apró mozdulatot is, amit jelzésként küldött, a nyugalmi állapotba.
- Csípőtájéki fájdalmai vannak netán? - kerekedik ki a szeme. Bár jól tudja, hogy a gyertyaállás nem csak arra hatásos, de a lányka ezt nem tudhatja, hogy ő tudja, hogy az nem tudja. Az arcán éktelenkedő púp eredetét érintő kérdésnél döbben csak rá, hogy újra sajog a becstelen, addig nem érezte, ebből is látszik, mennyire becsapható, elterelhető az agy. Ha van más csont, amin rágódhat, a fájdalmat felejti.
- Fogorvosnál voltam. Tudja, apám kutatóorvos, bár mágus, mégis a mugli orvoslást kutatja, én meg hol muglihoz járok, hol gyógyítóhoz, ahol jobbak az esélyeim. - Valóban úgy gondolja, hogy egyes esetekben hatékonyabbak a varázstalan gyógymódok, mert nekik ravaszabbnak kell lenniük, mindig új dolgokat kell kitalálniuk, ezért érdeklik apját is a mugli doktorok.
- Hogy mimi? Ja, hogy ez? ...Befőttes gyilkos, ez jó - neveti el magát kicsit hangosabban a vártnál, de nem válaszol egyik kérdésre sem, csak leteszi az üveget a földre.
- A jóga gyakorlatot ugyanolyan lassan kell befejezni, mint ahogyan elkezdte, csak semmi hirtelen mozdulat! Valamint nem árt egy kicsit bemelegíteni - utal a földet érésre, ami elég viharosra sikeredett, majd elhelyezkedik úgy, hogy a szebbik nem szemrevaló képviselője jól lássa, rákacsint sejtelmesen, végez egy pár lépésnyi helyben futást, mielőtt elmondja, mire készül.
- Ne aggódjon, segítek. Első gyakorlat a Rock'n'roll. Feltölt energiával, hajlékonnyá teszi a gerincet, erősíti a hasizmokat, lazít, serkenti a májat és a lépet, meg az emésztést - ered meg a nyelve. Kedveli a témát, mivel, mint tudvalevő, Indiában nőtt fel, a jóga ismeretét is magáévá tette, így a lány épp a kellő emberbe botlott, illetve rúgott bele.
Utoljára módosította:Huszthy Attila, 2016. június 27. 15:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. június 26. 11:01 | Link

Leonard

- Hm…
Eddig nem is néztem meg a képet, és bevallom őszintén, a kérdése meglepett. Eddig csak Áron kérdezte meg, hogy a kép olyan lett-e, amilyennek elképzeltem. Néha olyan, néha másabb, de imádni való, de a legtöbbször még mindig hiányzik belőle valami plusz. Most viszont, meglepően jó lett.
- Zseniális.
Jelentem ki teljes magabiztossággal. Lépek egyet a fiú felé, és megmutatom neki is, hogy mit „alkottam”. Nem is számítottam rá, hogy ezt ennyire sikerül. Abban a pillanatban sikerült a képet elkészítenem, amikor a béka nyelvével elkap egy legyet. Groteszk, de mégis gyönyörű kép, amiben a zöld minden árnyalata megjelenik.
- Sosem sikerült még ilyen jól képem. Azt hiszem magamnál kellene tartanom téged.
A hangom és az arcom is halálosan komoly és természetes. Persze csak mókázom, elvégre hogyan is lehetne az, hogy fogok egy fiút, és mindenhova magammal rángatom? Nem, ez nem az én világom. A múltban fellelhető párkapcsolataimban sem az volt a jellemző, hogy megköveteltem, hogy a másik fél velem legyen. Úgy voltam vele, hogy majd jön, ha akar valamit. Azt hiszen nagyjából ezért is mentek tönkre a kapcsolataim, és ezért jó a mostani állapot Warddal. Nem vagyunk együtt, nem is érzünk szerintem semmit egymás iránt. Csalódtunk mindketten ebben az egészben, így aztán most jól elvagyunk, megbeszélve az életeink nagy tragédiáit, és mosolyt csalva egymás arcára. Azt nem mondom, hogy nem hiányzik mindaz, amit egy párkapcsolat jelent, de azért csalódni nem akarok.
- Karina. Simfel Karina.
Egy pillanatra elbambultam, elvittek a gondolataim egy másik irányba, de szerencsére azért tényleg csak egy pillanat volt, és már vissza is tértem. Vigyorogva nyújtottam kezet neki. Ha már én tudom, hogy ő ki, valóban úgy tisztességes, ha ő is tudja, én kivagyok. Jót nem nagyon hallhat rólam, elvégre én vagyok az az évfolyamelső, akit a tanárai folyton kizavarnak a folyosóra.
- Igeeeen…
Nem biztos, hogy ki kellett volna ezt mondanom. Eddig rendesnek tűnt, de most, ahogy körbenézett, inkább mást sugall. Tipikus sorozatgyilkos, afene. Jellemző, hogy Ted Bundyba futok én is bele.
- Miért, te ilyen szadista nőrabló gyilkos vagy?
Jaj, nekem meg túl nagy szám van, inkább futnom kéne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2016. július 6. 20:05 | Link


Nina meg fog ölni ezért. :'D

Fülig érő, fogvillantó vigyor ült ki a képemre. A legjobb barátnőjének tekintett, hát komolyan mondom, imádom! Már épp a nyakába akartam volna borulni, hogy megölelgessem, de ő gyorsabb volt tőlem, sőt még a cucc is kiborul, a francba!
Kezdtem kétségbeesni, hogy mi lesz így a hajfestéssel, de hamar megnyugtatott. Nem voltam biztos abban, hogy egy aranyvérű túlságosan szeretné a muglikat.
- Háááááát, ha nem menne bele, én is tudok szerezni, apu elküldené nekem bagolypostán, mint eddig mindig. – nem füllentettem, tényleg mindig megkaptam a dobozt, Fülestől. Ő apuci baglya volt, bár én egy kicsit féltem tőle, néha olyan csúnyán tudott nézni, mintha a pokolba kívánt volna, vagy tudom is én.
A maradék hidrogént bekevertem, az illatát már megszoktam. Nem volt új számomra, bár Florcsi számára lehet az volt, így fel is hívtam rá a figyelmét, hogy ne nagyon szaglássza, ha nem akarja, hogy az orrszőrei elégjenek. Kellemetlen lenne. S lám, már neki is estem a hajának, miután felvázoltam a tervet. Mosolyogva hümmögtem, miközben szétválasztottam a haját, s elkezdtem felvinni a hidrogént.
- Hát, ha magamnak csinálom az minimum két-három óra. De csak azért, mert ugye magamnak kicsit nehezebb szőkíteni, meg festeni, mint másnak. Figyelni kell, hogy mindenhol egyenlően legyen elosztva a festék, meg ilyenek. Neked szerintem egy másfél, két óra alatt lesz kész.  Mert nálad több színt is keverek, meg azért a színezőnek is kell minimum tizenöt perc, hogy beigya magát a leszívatott hajadba. A szívatás pedig változó, eredeti hajszíntől függ az egész, kinek mennyire sötét vagy világos a bozontja. – úgy beszéltem, mint egy profi, pedig csak a saját tapasztalataimat meséltem el Florcsinak, közben persze megállás nélkül dolgoztam. Mivel nem volt zavaró a mocorgása, nem is szóltam érte, had mocorogjon. Olyan izgága volt, mint én. Cuki!
- Szívesen elmennék. Nekem bármikor jó, nem dolgozom sehol, és úgyis csak unatkoznék valahol fent a kastélyban. – nevetve válaszoltam neki – Remélem, jó benyomást teszek majd.
Lassan végeztem a szőkítéssel, Flóra tincseit alufóliába csavarva hagytam, majd lemostam a gumikesztyűmről a ráfolyt löttyöt a vödörben, amit hoztunk.
- Egyelőre kész vagy, és most várunk. Szerintem neked elég lesz húsz perc, mert nem akarom platinaszőkére szívni a hajad. Félek, hogy tönkretenném. – ezzel párhuzamban leültem a stégre. Levettem a zoknim, cipőm, majd belelógattam a lábaimat a vízbe. Kicsit hideg volt, de erősen sütött a nap, így hamar kellemessé vált a hőfok.
- Gyere, tök jó a víz! – lábaimat mozgatva rugdalóztam kicsit, élveztem a dolgot.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Egerszegi A. Flóra
INAKTÍV


Palacsintahercegnő
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 515
Írta: 2016. július 7. 12:06 | Link


Hát, apum szerintem dobna egy hátast, ha én kérnék tőle hajfestéket! Így sem tudja hova tenni a ruhatáramat,meg a sminkjeimet, amiket persze mindenfelé széthagyom szerinte a szobámban. Pedig nem is,ott vannak egy kupacban, és én ura vagyok a saját káoszomnak. Mindennek megvan a helye, csak ők ezt nem látják át.
- Tök cuki apud van, az enyém szerintem szívrohamot kapna, ha ilyet kérnék. Tudod milyen aggódóak - nézem közben, ahogy rajtam dolgozik, na meg persze a haját is. Remélem az enyém is ilyen szuper egyedi lesz, az meg nem érdekel, hogy ki mit gondol, ha nekem tetszik. Ismerve Fancsit, imádni fogom, ahogy őt.
Figyelmesen hallgatom a magyarázatát, és próbálom jegyezni, amit mondd. Azért a pár óra soknak tűnik, de nem baj, mindig is szerettem a tükör előtt üldögélni, meg akár fésülgetni a hajam, jó hosszú ideig.
- Ha csak egy szín lenne, biztos sokkal rövidebb, igaz? - próbálom szakérteni az egészet, hogy hozzá tudjak szólni én is,ne tűnjek olyan butának. Mert nem vagyok buta!
- Hű,de bonyinak tűnik - tehát ha nagyon sötét a haj, akkor tovább tart. Az enyém mogyoróbarna és szép ám nagyon, de a színes az igazi,mert olyan cuki színes egyéniség,mint én, vagy Fanni. Türelmesen üldögélek, de azért némi mocorgás, meg nézelődés belefér, mert a drága nem szól rám. Ha megtenné, abbahagynám egy időre, mert mégiscsak ő most a főnök.
- Oké, akkor ezt lezsíroztuk - nyújtom pacsira a kezemet, és várom a csattanást. - Hát még szép, hogy  jót, vagy szétcsapok köztük - nevetek vele és az izmaimat mutogatom,amik nem túl nagyok, de a fiúk így szokták, azt hiszem.  Közben az első fázissal kész is leszünk, Fanni be is jelenti, hogy egy kicsit pihenünk.
- Hát attól én is félek - rettenek meg egy kicsit, de aztán rájövök, hogy nincs mitől félni, Fancsi nagyon profi. Az invitálásra felugrok és hallgatom, ahogy a hajam furán súrlódik az aluval. Gyorsan lerúgtam magamról a cipőt, idétlenül letéptem a zoknikat és a stégre dobtam őket, majd az eridonos mellé pattantam le.
- Ez hideg teeee - nevetek, majd pancsolok én is a lábammal,amíg már nem fázom. Kicsit szórakozom még a pacsálással.
- Nemsokára ellenetek játszunk. Majd megmondom a fiúknak, hogy kíméljenek. Ügyes legyél! - rávetem magam és rádöntöm a stégre.
- Olyan jó, hogy van ilyen cuki barátnőm! Képzeld, szereztem egy fiú barátot is, Gellért a neve. Ő is cuki, csak egy kicsit félénk... nem akart rosszalkodni velem - nevetek, miközben lemászok róla és segítek neki feltápászkodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 23. 17:35 | Link


So what we get drunk
So what we smoke ...
We're just having fun
We don't care who sees


Édességek pipa, ruha pipa, innivaló pipa, hely pipa. Szóval minden tökéletes ahhoz, hogy megünnepeljük, hogy este van, meg, hogy ez a majom megkéri a barátnője kezét, meg úgy mindent, ami még nem került megünneplésre.
- Szóval. Tényleg ne engedj beesni a vízbe, jó? - nem mintha nem bíznék Noelben, de valahogy jobban esik, ha ezt így ki is mondom. Mert amúgy tudok úszni, de hát ki tudja mi lesz pár órával később, meg, hogy milyen állapotok lesznek ott fent.
Te jó isten, ha Balázs látna, most biztos kitagadna a házból és visszaköltözne Pestre. Nem mintha különösebben érdekelne, mert amúgy most haragszom rá. Igen, megint, mert nem mond el valamit, én meg nem vagyok hülye. Egy házban lakok vele, egy házban alszunk - kivéve mikor nem -, és bizony észreveszem, ha valami megváltozik. Például ha járt bent egy nő, és ha nem is tudom, hogy i meg mi, attól még érzékeltem a nyomait, bármennyire is próbálta eltüntetni őket. De nem mondtam amúgy semmit, mert jóhiszeműen arra vártam, hogy majd magától elkezd beszélni. Háhá, hát nem tette. Ami kifejezetten rosszul esik, tekintettel arra, hogy én meg már kezdtem eljutni arra a pontra, hogy csak úgy random beszélgessünk és meséljek neki dolgokról. De hát ha ő így, hát én is így. Hihetetlen, komolyan mondom, hihetetlen.
Noel elé lépek, felé fordulok, hátrafelé kezdek fellépkedni a stég faszerkezetére.
- Annyira szép - állapítom meg, ahogy kinyújtva karjaim körbe is fordulok, majd lépkedek tovább. Szeretem ezt a helyet. Ahogy körbeölel a csend, hogy van mikor kifejezetten kevesen vannak itt, hogy egyedül tudok lenni. Viszont most nem azért jöttünk ide, hogy ilyen nagy dolgokon gondolkodjunk.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. július 23. 17:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 706
Összes hsz: 6227
Írta: 2016. július 23. 18:01 | Link

Farkas Kamilla

A szobájába csak két üveg vörösért ugrottak be, amit csendben a hátizsákjába rejtve csempésztek ki a kastélyból. Az üvegek persze minden lépésnél összekoccantak, a domboldalon pedig, ahogy jócskán lefelé húzta őket a gravitáció, jó, hogy nem törtek össze és áztatták el a zsákot és tartalmát.
- Viccelsz? Ha nem mész magadtól, én foglak belelökni - vigyorog rá Kamillára, míg beéri és mellészegődve átkarolja a vállát. Kisvártatva aztán közelebb hajol hozzá, és mintha már ittak volna, csibészesen a fülébe suttog. - Rettegj!
Valójában viszont így, hogy háztársnője hangjából élesen kihallatszódott a vízbeeséstől való félelem, szinte kizárt, hogy belelökné. Bor ide vagy oda.
- Az orrodig se látsz el - engedi maga elé a szőkét, és a stég első lépcsője előtt megállva figyeli ahogy forog. - Mondjuk, ha így folytatod, szerintem megoldod egymagad is a vízbepottyanást.
Farmerzsebeibe csúsztatott kezekkel, halkan kuncogva fordul ő is közbe. Az üvegek csörömpölnek a vállát húzó táskában. Vaksötétség, csak a kastély távoli ablakain szűrődik ki némi fény. A bogarak, tücskök és ki tudja miféle állatok ilyen-olyan hangjai mindenhol körbeveszi őket.
- Mi újság apáddal? Tényleg együtt van Ninával, vagy az csak pletyka? - kérdezi, s megnyikordul alatta a régi fadeszkákból kirakott stég. Végigsétál rajta, útközben megfogja Kamilla kezét, hogy még véletlenül se forduljon bele a hideg vízbe, majd az út végén elengedi őt, leemeli válláról a zsákot, és leguggolva egy stabil deszkára pakolja az üvegeket, melléjük dobva a cukrokat és megkezdett csokoládékat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 23. 18:31 | Link


Ha nem tudnám, hogy csak viccel, és ha nem lenne az egyik legjobb barátom, most biztos komolyan venném és tényleg elkezdenék félni. Fogalmam sincs mikor alakulhatott ki ez a fóbiám a sok mennyiségű hideg víztől, vagy, hogy miért, egyszerűen csak tudom, hogy félek tőle és akárhányszor arra gondolok, hogy belemászhatnék, vagy elsüllyedhetnék alatta, végigfut a hátamon a hideg és összeszorul a mellkasom, mintha meg akarnék fulladni. Szóval nem. Egyszerűen csak nem.
- Elfelejted, hogy lány vagyok - suttogom vissza, ahogy elvigyorodom - soha ne érezd magad teljesen nyeregben egy lány mellett - kacsintok, amit szerintem nem lát, de én azért megteszem. Ilyen ösztönös gesztus, mint mikor elmosolyodunk telefonbeszélgetés közben, vagy mikor megsimogatjuk egy alvó ember arcát.
- Ssssssh - nevetve intem csendre, miután abbahagyom a forgást - látod megvagyok. Csak semmi pánik - megrázom fejem, megvárom, amíg ő is felér, hogy ketten folytathassuk utunk az építmény végéig. Roppant kedves vagyok, roppant kedves.
És akkor Balász és Nina, egy helyen emlegetve. Ez annyira szokatlan amúgy nekem, az Edictum cikkek ellenére, hogy egy pillanatra még arról is megfeledkezem, mennyire idegenül hangzik az, hogy Balázs az apám. Persze, hogy amúgy az apám, csak maga az, hogy kimaradt az eddigi életem több mint feléből, aztán meg most együtt lakunk mint egy olyan rendes csonka család, olyan.. furcsa. Mert próbálgattam már én is ezt e az Apa- Balázs párosítást, ízlelgettem, csak még mindig nem tudom elfogadni.
- Hát. Nem tudom - megvonogatom vállaim, lehuppanok a fára. Kinyújtom lábaim, hagyom, hogy térdből lelógjanak a semmibe.
- Nem igazán beszél nekem az ilyen dolgairól - elhúzom szám, ahogy elveszem a Mindenízű drazsés csomagot, kibontom.
- De hidd el, én lennék a legboldogabb, ha igaz lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 706
Összes hsz: 6227
Írta: 2016. július 23. 19:09 | Link

Farkas Kamilla

És Kamillánál a pont. Egy nő mellett csakugyan sohasem tudni semmit, főleg nem pontosan és főként nem azt, hogy éppenséggel hányadán állnak. A férfi ajkait benedvesítve csóválja meg fejét, majd mint aki az imént csúnya vereséget szenvedett el hajtja meg azt a lány előtt.
- Jogos - mondja végül, hangjából kihallható, hogy vigyorog. Kamilla talán már azt is sejti, hogy Noel szája most épp féloldalas mosolyra húzódik, szemei körül pedig jó néhány nevetőránc mélyül el. Tudhatja, hiszen jól ismerik egymást, gesztusaik, szavajárásuk már régen beleivódott a másikba.
- Oké - védekezően emeli mellkasa elé feltartott kezeit, s úgy dönt, hogy további károgás helyett inkább befogja. Okos fiú.
- Tényleg? - kérdezi már a deszkasor legvégén ülve, legújabb őzbőrcipőjének fűzőjét bontogatva, közben Kamillára pillantva. Tekintetében meglepettség csillan. - Valamiért azt gondoltam, hogy rosszul érint a dolog.
Köhint párat, míg maga mellé teszi makulátlanul tiszta (és méregdrága) lábbelijeit, majd miután beléjük gyűri a titokzoknikat, térdig felhajtogatja nadrágja szárát, s Kamillához hasonlóan ő is lelógatja lábait a stégről - csakhogy az övéi már lábszárközépig beleérnek a vízbe.
- Fú, jó hideg - húzza el a száját, a libabőr nyomban végigfut a testén. - Szóval... ja. Mindig eszembe jutottál, mikor az Edictumot átfutva találkoztam apád nevével.
Nem mond többet, szavak helyett pálcájáért és a két üveg borért nyúl. Rutinos, már-már ösztönszerű mozdulatokkal húzza ki belőlük a dugót, és nem fáradva poharak keresésével - amik valószínűleg nincsenek is - nyújtja át az egyiket Kamillának.
- Mire igyunk? A lelkizős stégen üldögélős esténkre? - kérdezi, és saját üvegét koccintásra emeli. - Ne, ne! Tudod mire? Hogy pont úgy rúgtam be az ajtódat, mint az a férfi abban a mugli filmben!
Lelkesedéstől csillogó szemmel magyaráz, és bár komoly esély van arra, hogy Kamilla nem tudja, melyik filmről, férfiról és jelenetről van szó, ő épp úgy beszél róla, mintha ez mindenki számára magától értetődő volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 23. 19:34 | Link


És vigyorog, és én is vigyorgok, ahogy fények nélkül is tudom, hogy mit csinál. A mozdulatai, a reakciói már rég beleolvadtak a tudatomba, és bármikor fel tudom őket idézni. Most is.
Közli velem, hogy hideg a víz, mire átfut egy grimasz az arcomon.
- Látod, ezért jó, ha az ember nem nő túl nagyra - szemtelenül még meg is lóbálom a lábaim, annak ellenére, hogy ha egy kicsit lejjebb csúsznák, vagy lenyomnám a lábfejem, már én is a vízben lennék. Ez már csak ilyen.
A meglepett kérdésre megvonogatom vállaim, kitartóan nézem továbbra is a csillagokat. Csendesek, mégis többet láttak már, mint azt el tudnám képzelni.
- Szeretem Ninát - jelentem ki. És bár nem mondanám, hogy minden második percben elképzelem őket együtt Balázzsal, az Edictumos cikkekben jól mutatnak együtt, akár igaz, akár nem.
- Jó lenne egyszer arra felkelni, hogy van egy családom. Egy olyan igazi, testvérekkel, Balázzsal.. Hogy tudom, hogy van egy anyám aki szeret és.. Érted - a hangom többször is elakad, elcsendesül. Nem beszélek gyakran ilyenekről, mert legtöbbször nincs kinek, vagy ha mégis, egyszerűen nem merem. Inkább megtartom magamnak a saját kis dédelgetett, gyerekes álmaim biztonságban, a fejemben, ahol van jelentésük. Viszont Noel át tudja érezni. Tudom, hogy át tudja érezni mert meséltem neki Melindáról - vagyis azokról a dolgokról, amiket fel tudtam dolgozni annyira, hogy elmondhassam őket valakinek.
- Mindegy. Felejtsd el - megrázom fejem ahogy felülök, tenyerem élével törlöm meg az arcom. Nem azért jöttem ide, hogy szomorú legyek és olyan dolgokról beszéljek, amikért nem tehetek, amik valószínűleg már úgysem fognak teljesülni. Nem lesz anyám. Már beletörődtem.
Elveszem a felém nyújtott üveget, egy kicsit még meg is lóbálom, csak, hogy érezzem a folyadék himbálózását benne. Balommal a hátam mögött támasztom meg magam.
- Sok mugli film van, remélem tudod - nevetve csóválom meg a fejem, ahogy az üvegem nyakát hozzákoccintom az övéhez, majd a száját a sajátomhoz emelem, hogy igyak is belőle. Elég jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa