34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 23. 08:57 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Általában nem a szabadban történnek Merse életében a legszerencsésebb dolgok, azonban ma reggel úgy ébredt, hogy mégis jó lenne mozogni egyet Bogolyfalva környékén. Többször megfordult már az is a fejében, hogy egy hétvégét lenn maradni az egyik szállóban, és este bolyongani a faluban, de még túl fiatal ehhez. Tizennégy és fél évesen örüljön, hogy napközben lelátogathat a faluba egyedül. A (nevelő)szülők nagyon féltik őt mindentől. Talán még jobban, mint a biológiai gyermekeiket. Nem tudni, hogy miért van, de így van, ezt kell szeretni, ahogy mondani szokás. És Merse szereti is, mert csipázza, hogy anyuci és apuci édes kisfia lehet még egy darabig. Talán később, a nagybetűs tini korban majd megváltozik ez, és inkább a sötétség hercegévé válik, már nem annyira bírja a mutert és a fatert. Szüleivel gondolatiban érkezik meg a bogolyfalvai stéghez, ahol jelenleg csupán néhány fiú piszkálja egymást hangosan nevetgélve. Merse barátságosan mosolyogva sétál el mellettük, majd a Rellon jelvények láttán inkább ijedten kidülledt szemekkel szedi tovább hosszú lábait, amíg el nem éri a stég szélét. Fekete kordbársonynadrágot és szürke pufidzsekit visel. A nadrág épphogy eltakarja bokáját, de látszik alatta a fehér zokni, majd egy feketeszín magasabb talpú sportcipőben fejeződik be az öltözet. Balgamód nem hozott sálat és sapkát, de egyelőre nem érzi a hideget. Inkább csak áll a stég szélén, és nézi a megfagyott víztükröt. Fekete szemeiben látni, hogy valahol máshol jár gondolatban.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. január 23. 08:59
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. január 25. 21:25 | Link

MERSE
vasárnap délelőtti stégezés | x

Eddig Mártonnal bandukoltam a faluban. Igazából csak lófráltunk, nem volt konkrét célunk. Simán csak jól esett a sulin kívül is találkozni, ellenni kicsit. Viszont neki mennie kellett. Valójában én is indulhatnék haza lassan ebédelni egyet. A tegnapi vacsi a menü. Általában az. Vagy a tegnapelőtti. Vagy többet csinálunk, vagy Liam bácsi többet hoz és akkor jó még legközelebbre is. Ő csak este jön, szóval az üres lakásba érkeznék, ha most megindulnék haza. Amivel szintén nincs baj, hiszen mindig kitalálok magamnak valami programot. Ugyanolyan klasszul elvagyok egyedül, mint társaságban. Bárhogy jól elvagyok. Egyelőre viszont jól esik még sétálgatni, ezért hát a tó felé kanyarodom.
Dudolászva, sárga-fekete sállal a nyakam körül, zsebretett kézzel lépdelek a parton, nézve a befagyott vizet. Nemsokára a rellonosok mellé érek, és az egyik srácban felismerem azt, aki ott volt azzal a bandával is, akik még a szünet előtt megdobtak a folyosón hógolyóval. Megejtek egy zavart mosolyt feléjük és inkább megyek ki a stégre. Felmerül bennük, hogy megint rám szálljanak, de eszükbe jut, múltkor is mi lett a vége, úgyhogy letesznek róla. Talán mondanom sem kell, nem én félemlítettem meg őket így. Az egyik arra járó háztársuk volt az.
Nyikorognak kicsit az öreg deszkák a lépteim alatt. Kiérek a stég végére, ahol egy nyakigláb srác álldogál. Nem akarom megzavarni nagy magányában, szóval a szélre húzódom. Rákönyökölök a korlátra és csak pislogok körbe a téli tájon.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. január 30. 14:12 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Eléggé cidri van ám idekünn. Valóban nem volt jó ötlet ez a bokavillantás; céda. Ahogyan ácsorog a stég szélén, régi filmek cikáznak keresztül elméjén, amin hangosan fel is nevet egy pillanatra. Ő a hölgy az út mentén, aki bokát villant, hogy fuvarhoz jusson. A nevetés mosollyá változik lassan, végül nagy sóhajjá alakul, és ezen a sóhajon keresztül távozik a kedves kis gondolat a levegőbe, egy leheletfelhőbe csomagolva. A rellonosok hangos, egymás közötti csipkelődése hozza vissza ismét ebbe a világba, majd néhány nyikorgás valaki lábai alatt. Merse kíváncsi jellem, szereti tudni, hogy mi történik körülötte, így megfordul, és egy vele közel egyidős fiút lát maga előtt. Ismerős neki. Az is lehet, hogy csak hasonlít valakire. Lekönyököl a nem túl biztonságosnak tűnő korlátra, és nézelődni kezd. Jó kis délutáni elfoglaltság, és így jó helyzetbe kerül ahhoz, hogy Merse jobban meg tudja őt vizsgálni. Csuda karakteres arc, nyakát sárga-fekete sál takarja. Navinés. Nyilvánvaló. Késztetést érez, hogy közelebb lépjen hozzá, de még nem mer. Beszélgetni, ismerkedni akar. Őt az emberek mozgatják, itt pedig még igen keveset ismer, ezért kellenek köré szövetségesek. Kicsit feljebb húzza hát a zipzárját, mintha nyakkendőjét igazítaná, majd tesz egy lépést a másik felé.
- Helló! – szólítja meg végül egy kedves mosoly kíséretében. Olyan világot élünk, amikor ez szinte ijesztőnek számít néhány ember számára. Így érdekes helyzetekbe tudja keverni magát, sokszor hitték már ilyenkor - például -, hogy „rányomul” valakire. 14 éves. Még nem nagyon „nyomul” ő senkire. Bár, meg kell hagyni, hogy helyes, finom vonásai vannak a Navinésnek.
- Ismerhetlek valahonnan?
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. január 31. 23:43 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stég végén | x

Én 15 vagyok és még én sem nagyon nyomulok senkire. Bár tőlem kitelik, hogy soha nem is fogok. Főleg, hogy úgy tűnik, nem is igazán szorulok rá. Hú, ez most nagyon menősködőn hangzott, pedig nem ilyen ez. Csak hát engem hiába nem foglalkoztatnak még ezek a dolgok, újra és újra azon kapom magam, hogy valaki teszi nekem a szépet. Oké, ez így nem igaz, ugyanis nem kapom magam rajta semmin. Egyáltalán nem veszem észre. Azt sem, amikor valaki szinte már fájóan egyértelműen adja tudtomra, hogy tetszem neki, azt meg pláne nem, ahogy páran kacéran összesúgnak mögöttem meg felém mosolyognak a folyosón. Egyszerű kedvességnek tekintem. Azt hiszem, tényleg csak akkor fognám fel, miről van szó, ha a szemembe mondanák. Akkor meg valószínűleg jól zavarba jönnék. Nagyjából így állok tehát ezzel a nagy nyomulással: sehogy. Nem mondom, kezdenek már megfogalmazódni bennem dolgok, főleg, hogy körülöttem mennyi embernek van párja vagy vannak oda ezért meg azért. Bár főleg csak örülök nekik vagy éppen érdeklődve hallgatom az áradozásukat imádatuk tárgyáról. Kevés még az olyan pillanat, amikor én is elmerengek azon, nekem van-e ilyen vagy kéne-e legyen. Látom, hogy mások a korombeliek közül már régen nyakig benne vannak ebben, de én nem érzek emiatt nyomást magamon. Nem is hiszem, hogy kéne. Majd lesz, ami lesz.
- Szia - egyenesedem fel a korlátról, visszamosolyogva.
- Hát... bagolyköves vagy, igaz? - pillantok végig rajta, megpróbálva kitalálni, honnan ismerhet. Nekem mintha ismerős lenne a folyosóról. Ja és én a kedvességét simán kedvességnek veszem. Feltételezem, egyszerűen csak barátságos. Ezúttal pedig kivételesen rá is hibázok. Az esetek többségében van valami hátsó szándék, amit én túl naív vagyok átlátni. Most nincs szó ilyenről.
- Mert akkor a suliból - vonok vállat, vigyorogva, miközben felfelé pislogok a nálam jóval magasabb srácra. Valljuk be, ez nem nehéz. Mármint nem felfele pislogni (na az tökre nem könnyű), hanem nálam magasabbnak lenni. Nem az, nem vagyok én borzalmasan alacsony, csak éppen annyira, hogy az emberek nagy része vagy egy magas legyen velem, vagy magasabb.
- A Navinébe járok. Thomas Middleton - nyújtok kezet. Lehet, mond neki valamit a nevem. Mindig meglepődöm, hányan ismernek a prefektusságom miatt, meg hogy a suliújság főszerkesztője vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 1. 13:49 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A srác visszaköszön. Hasonló kedvességgel, mint ahogyan Merse is tette az imént. Ez szuper. Ritkán van lehetősége kommunikatív emberekkel találkozni. Ahogyan az elmúlt hónapok mutatják; a diákok nagy része nem áll még készen a közösségben való létezésre. Az egyik nem beszél, a másik csúnyán beszél, a harmadik pedig csúfolja társait. Valójában, ezek a diákok valamilyen frusztrációt szeretnének ezen keresztül a világ mocskos képébe köpni. És ezzel nincs is semmi gond. Mindenki olyan, amilyen. Csak azonosulni lehetetlen Merse számára ezekkel a viselkedésmódokkal. Így – egy szó mint száz – szemei akaratlanul felcsillannak a Navinés illemtudására.
- Az – válaszol először röviden a másik kérdésére.
Habár, egyértelmű, hogy nem emiatt tette fel ezt a kérdést elsősorban. Biztos benne, hogy valahol már látta őt, és most nem a folyosóra gondol. Valami miatt érdemes számon tartani őt, de még mindig nem tudja, hogy mégis honnan a látott ismeretség.
- Nem, nem – emeli a levegőbe mutatóujját, ami végül ajkai elé kerül, és szemeit összehúzza, amolyan Columbo hadnagy módon. Ő most meg fogja fejteni ezt a rejtélyt. Mersének is szoknia kell, hogy ennyire magas. Szinte hihetetlen, de tavaly nyáron nyúlt annyit, hogy az akkori osztályának egyik legalacsonyabb tagjából a tornasor elejére kerüljön. És meghallja a nevet; Middleton.
- Te vagy a… a… - csettintget maga előtt, amíg be nem ugrik neki az újság neve. – a… az Edictum főszerkesztője. Habár, gondolom nem kell téged bemutatni magadnak – mosolyog félszegen. – Nekem is a Rejtvénysarok a kedvencem, by the way – utal a Thomassal készült interjúra, ami éppen a minap került a keze ügyébe. A nagy öröm közepette el is felejtette, hogy ő is visel nevet.
- Ú, bocs – nyújtja jobbját. – Erdőhegyi Merse vagyok.
Nagyon örül a feje, hogy újabb embert ismerhet meg.
- És mi járatban erre, Tom? – nem tudja, hogy mi a preferált becenév, de mindenkinél próbál becézett formát használni, hogy megmutassa ő mennyire közvetlen. Noha ez nem minden esetben válik be. De ez őt nem zavarja. Maximum rászólnak, hogy nem azt a formát szeretik, hanem egy másikat. Azért vagyunk beszédképes emberek, hogy ezt kommunikálni tudjuk egymás között.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. február 1. 13:49
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. február 3. 21:52 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stég végén | x

A bemutatkozásom elősegíti, hogy a srác megfejtse, honnan ismer. Mert úgy tűnik, nem pusztán csak látásból a suliból. Nem. Az Edictum miatt! Hát persze. Nevetek egy amolyan felszabdultat. Mintha csak nekem jutott volna eszembe az, ami böködte a csőröm. Dehát szokásom együtt izgulni másokkal. Meg egyáltalán együttérezni.
- Ki tudja? - húzom fel a vállaimat nagy humorosan, amikor azzal jön, hogy sejtelme szerint nem kell engem bemutatnia magamnak. A viccem gáz volt és értelmetlen. Még csak nem is nevezhető viccnek. Ám láthatóan én ezzel tisztában vagyok és cseppet sem zavar. Csak úgy mondtam valamit.
- Hú, te olvastad a Penna mögött interjút - kerekednek el szemeim vidáman ámulva és jólesően tekintek végig stégtársamon. Itt áll előttem a nagybetús Olvasó.
- Küldd be a megfejtést és akkor kaphatsz pontot! - emlékeztetem erre. A reklám helye. Tudom, hogy mindig ott áll a cikkek végén, hogy van ilyen lehetőség, hiszen én írom oda, azonban ettől függetlenül sokan elsiklanak felette.
- Egy barátommal lófráltunk a faluban... - mutatok el a vállam fölött.
- ... de neki mennie kellett. Én meg arra gondoltam, mielőtt még hazamennék, sétálok egyet - fedem fel előtte a nagyon egyszerű okát annak, hogy itt vagyok. Szólíthat különben Tomnak, bár tény, hogy inkább Thomasnak szoktak. De mivel nekem mindegy, így nem fogom ezt felhozni.
- És te? - kérdezek vissza. Egyik kézzel a korlátot fogom magam mellett. A másik éppen a zsebemben pihen. Csak néha kapom elő, ha szeretnék vele hadonászni valami magyarázáshoz. Szóval igazából nem is annyira néha.
A válaszát hallgatom éppen, amikor hirtelen a semmiből felugrik egy béka a stégre. Mivel ennyire váratlan, úgy megijedek, hogy felsikkantok. Igen, szabályosan felsikkantok. Nagyon vékony hangon. Aztán rögtön kezeimbe temetem arcom. Vállam remeg, mintha sírdogálnék. Még kis nyekegő hangok is kiszűrődnek ujjaim közt. Azonban hamarosan leengedem kezem, hogy lenézhessek a békára, és ekkor válik láthatóvá, hogy igazából nevetek. De annyira, hogy nem adok ki hangot. Szemeim csíkok csupán, szám meg egy nagy vigyor. Végül csak kitör belőlem a kacagás. Egyik kezemmel a korlátra markolok, a másikkal hasamat kell fogjam. A béka csak pislog fel ránk és brekeg egyet. Mondanom sem kell, ez nem javít a helyzeten. Még jobban nevetni kezdek, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Nagyon fáj - nyöszörgöm aztán könnyes szemmel, markolva hasamat, odalamat, amik görcsölnek a nagy derültségtől. Ha bárkinek kétségei lennének, mi is tetszik nekem ennyire: az, ahogy felsikkantottam. Még így belőlről is vicces volt, csak elképzelni tudom, egy kívülállónak milyen lehetett.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 4. 11:32 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt
>> BREKK <<

Kedvesen elmosolyodik Thomas poénján, de valóban nem üt akkorát, hogy kacagásban törjön ki. Attól még humoros volt. Valóban, ki tudja? Nem kell elkezdeni azonnal elmélkedni, de igen érdekes téma, hogy mennyire is ismerjük önmagunkat. Merse apukája szerint nagyon hasznos önismereti könyveket olvasni. Kivéve annak, aki teljes mértékben tisztában van magával. Habár, ilyen szerintem nem létezik, csak ezt mutatja. Ekkor jutunk el az interjúig, és a Főszerkesztő kérdésére kihúzza magát, így válaszol egy széles mosoly kíséretében.
- Igen – bólogat hevesen mellé. – Nagyon tetszett – teszi még mellé kicsit udvarlásképpen is. Nem úgy. Csak szereti a társait bátorítani, hogy folytassák ezeket a különleges dolgokat, amit elkezdenek. Annyira érdektelen a mai csemetetársadalom. Jó, hogy Thomas szeret írni, tizenévesen újságot vezet, és nem is rosszul. De az is lehet, hogy a varázstársadalomban ez a normális. Csak Budapesten látod a telefonba bújt tinédzsereket, akik nem ismernek sem istent, sem embert. Nem tudni. Merse még ismerkedik a mágusok világával. Serényen bólogatni kezd a rejtvénymegfejtésre. Biztosan küldeni fogja majd, elvégre pont is jár érte. Ha már tanulmányaiban nem ér el túl sok sikert.
- Én – kezd bele félszegen – Nemt'om – vonja meg vállát. Sok volt már az Eridon toronyból. Egy hete nem volt szabadlevegőn, csak amikor a kastély egyik épületrészéből egy másikba kellett mennie tanórára. – Kell néha a friss oxigén – szippant drámaian a levegőbe kezeivel hadonászva. – Plusz nagyon szép Bogolyfalva – igaz, hogy innen nem sok mindent látni, de egy forrócsokira biztosan be fog ugrani a vendéglátó negyedbe. Ezen elgondolkodva mered egy kicsit maga elé, mire egy hatalmas sikoltás üti meg dobhártyáját. Thomas valamitől jól megijedt, így először Merse is kihord kétlábon egy-két szívinfarktust. Aztán feldolgozza a történteket, és ahogyan Tom nevetni kezd, belőle is kitörik a felnőtlen kacaj. A sikkanás újra és újra lejátszódik a fejében, aztán a béka bamba tekintete és értetlen brekkenése tovább húzza a humorvonalat. Bal kezével a korlátnak támaszkodik, és könnyes szemekkel tekint társa szemeibe. Közelebb hajol az állathoz, akivel egy ideig békaszemet néznek, de brekken egy utolsót, és szépen lassan arrébb ugrál. Biztosan nem esett jól neki, hogy kinevetik.
- Ez… - piheg a nevetés utáni „sokkban” – Ez nagyon vicces volt – törölgeti meg kacagástól nedves szemeit, amiket újra Tomra emel. Merse megfordul, hogy jobban szemügyre vegye a szökésben lévő állatot, amikor egy fényes tárgyat vél felfedezni a nyakában.
- Hát ez? – kérdi inkább csak magától, majd az állat kergetésébe kezd. Mondanom sem kell, hogy tiszta Benny Hill Show. A végén mesébe illően elterül a stégen, és úgy kapja keze ügyébe a brekkencset. A nyaka köré egy kis rugalmas nyaklánc van téve, amin az áll, Mr. Billy-Bob. A földön fekve fordul Thomas felé, s Oroszlánkirály mód emeli a békát a levegőbe. – Ez valaki szökevénye lehet.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. február 4. 11:32
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. február 4. 22:10 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stég végén | x

Awh. Tetszett neki. Az Olvasó elégedett. Mégis, mi másra vágyhat még egy főszerkesztő? Semmire. Megvan mindene. Akkor minek folytatni? Hát hogy ez továbbra is így maradjon. Tartani kell a minőséget. Mindig ezen dolgozunk, az ilyen visszajelzések pedig megadják a jó kedélyt hozzá.
Megértően bólogatok, mikor azt mondja, nem tudja, mit keres itt. Van ez így. Néha csak úgy van vele az ember, hogy a lába viszi. Teszi, ami éppen jön. Nem kell mindent mindig túltervezni. Nagyon én sem szoktam. Mindenből kijöhet valami tök jó dolog. Mint most is. Hiszen itt állunk és beszélgetünk. Ez nem jöhetett volna össze, ha akarmelyikünk túlagyalja a délelőttjét.
A béka sem tervezte, hogy a stégre ugorva halálra rémít, majd hasfogós nevetésre késztet bennünket. Aztán mégis így lett. Pihegve próbáljuk összeszedni magunkat.
- Igen - értek egyet vékony hangon, vigyorogva törölgetve szemem. Nagyokat sóhajtozva, fújtatva nézek Merse után, ami nem sokat segít a rendbejövetelemen, hiszen csodás kis gag kerekedik abból, ahogy próbálja elkapni a tovaugráló brekit.
- Te mit... te mit csinálsz? - kérdezem nevetve, ahogy az események hatására rám jön egy újabb roham. Pedig azt hittem, végre megnyugodhatok. Végre békére lelhetek. De nem. Ismét kacagok, mostmár persze jóval fáradtabban, ám ugyanúgy szívből.
- Hogy mi? - kérdezem Rafikitől, közelebb lépve hozzá, mikor végre ismét alább hagyott a vigadalmam. Megint jöhet a pihegés, szemtörölgetés. Lassacskán pedig felfogom a dolgot, ahogy meglátom, mit néz. Leguggolok hozzájuk és megnézem magam is, mi áll a béka nyakláncát.
- Ó, hát helló, Mr. Billy-Bob - üdvözlöm, ha már egyszer tudom a nevét. Átveszem a brekegőt a földön heverészőtől és nyújtom neki szabad kezem.
- Gyere! - ajánlom jobbomat segítségül. Fel fog fázni a hideg deszkákon.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 6. 10:41 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A béka a mai nap legnagyobb sztárja. Még nagyobb lehetett volna, hogyha az előzőekben említett kis dalocskát is „eltolja”, miközben aprócska kalapban, kezében pedig kis sétapálcájával végig ugrál a stégen. Na, az lett volna baromi menő. Bár, bizonyára azt a vicc faktort már nem bírta volna egyik fiatal sem, és már szemük helyén x-szel feküdnének a földön, miközben szellemük karba tett kézzel állna a kihűlő félben lévő testük felett, összenézve „nem baj, megérte”.
A földön fetrengő jelenete után, a békát a levegőbe emelve a híres majmot utánozva fúrja fekete szemeit Toméba. Úgy néz ki, hogy ő is látja, mi a szitu. Valakinek nagyon hiányozhat a kis társa. Merse sem nagyon tudja elképzelni a délutánokat, késő estéket doromboló kismacskája nélkül. Brekkencs kikerül a kezéből, és a navinéséba kerül, aki másik kezével viszont segíteni szeretne Mersének feltápászkodni.
- Ó, köszke – emeli kreol arcát az ég felé, majd rámarkol Tom segítő markára. Mégis jól alakul ez a mai nap.
Leporolgatja magát, majd egy, arra járó szellő végig simítja hideg ujjaival Erdőhegyi nyakát, amire kirázza a hideg, s kissé dideregve fordul iskolatársa felé. Szólásra nyitja ajkait, de egyelőre nem távozik rajta szó. Csupán zakatol az agya, hogy mi lehet a következő lépés. Elgondolkodóan húzza el ajkait, ahogyan Mr. Billy Bobra néz.
- Mi lenne, ha feladnánk egy hirdetést az Edictumban? – kérdi. Az idő kezd kissé barátságtalan lenni. A szél fúj, majd apró pelyhekben a hó is esni kezd. Nem is baj. Még egy pici hó belefér. – Biztosan hiányzol valakinek, pajtás – simítja meg a béka nyirkos hátát. – Én egy napot nem bírnék ki Mercury nélkül – informálja a jelenlévőket. – Neked van állatkád? – mosolyog Tomra.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. február 6. 22:20 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Miután sulis társam ismét talpon, a szellő engem is egy kis megborzongásra késztet, azonban észre sem veszem, annyira lefoglal a breki a kezemben.
- Nagyon jó béka vagy és nem téged nevettünk ki - biztosítom őt vigyorogva.
- Engem nevettünk ki - vigyorodom el még szélesebben, összenézve Mersével.
- Ú, ez remek ötlet - kerekedik el a szemem.
- Van ilyen hasábunk, ahol hirdethetünk - mondom, de inkább csak hangosan gondolkodom, hiszen tudom, hogy egy Olvasóval van dolgom, aki ezzel tökéletesen tisztában van. Mindössze morfondírozok a lehetőségeken.
- Persze, közben azért körbe is kéne kérdeznünk, viszont ha nem akadunk rá a gazdájára, tényleg betehetjük őt Edictumba. Mármint nem tényleg őt magát - emelem fel a békát mosolyogva. Ha ő teljes valójában belekerülne az újságba, nem nevezhetnénk többet lapnak. Akkor egy kalap lenne. Tudjátok, mint a Kishercegben. Mondjuk csak onnan ismerem a Kisherceget, hogy Riley többször becézett annak, én meg valahogy sejteni kezdtem, hogy ez nem csak egy amolyan általános kedveskedés, hanem utal vele valakire, úgyhogy megkérdeztem Liam bácsit, aki elmesélte, hogy ez egy könyv és hogy valószínűleg a főszereplőjére emlékeztetem a dokit, amit ő nem is csodál, mert bizony őt is.
- Az biztos - értek mélyen egyet azzal, hogy tutira hiányzik valakinek. Én is megsimogatom, mintegy vígaszalóan és nyugtatóan. Meg csak úgy.
- Mercury? - emelem meg a szemöldököm érdeklődve.
- Nincsen. De rövid időn belül te vagy a második ember, aki ezt kérdezi. Voltunk is ezen a kisállatos napon a faluban nemrég. Te ott voltál? Ha igen, látni szerintem nem láttalak - töprengek el kicsit, vajon emlékszem-e Merse nyurga alakjára az eseményről. Azonban meglehet, magát Albus Dumbledoret se vettem volna észre, ha ott megjelenik, annyira lefoglaltak a helyesebbnél helyesebb lények.
- Mi van, ha nem bagolyköves a gazdája? - térek vissza Mr. Billy-Bob kérdésére, aggódón pislogva le rá. Körbetekintek aztán, mintha csak abban reménykednék, hogy az embere egyszercsak előbukkan valahonnan.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 19. 11:49 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A hó egyre nagyobb pehelyekben esik alá az égből, amit – természetesen – nem tud Merse egy kis bohóka nélkül hagyni. Az ég felé fordítja kreol arcát, nyelve hegyét kinyújtja, és élvezi, ahogyan a fagyott vízkristályok olvadnak szájának izmos képződményén. Ebből a gyermeteg játékból hamar felrázza magát, és fekete lélektükreit Tomra emeli, majd a Mr. Billy-Bobra tekint, és serényen bólogatni kezd. Nem rajta nevettek, nyugodjon meg.
- Ilyen helyes brekkencsen nincs is mit nevetni – gügyög neki még egy keveset. – Nézd azt a tiszteletet parancsoló szempárt – tekint újra mosolyogva Thomasra.
Jó döntés volt kimozdulni a kastélyból, és a stéghez jönni. Új emberek. Új élmények. Új kalandok. Új ötletek. Egyenesen szuperül alakul ez a mai nap. Már csak a gazdát kell megtalálni. A Middleton fiú ötletére egyetértően bólogatni kezd.
- Persze, először nézzünk szét – somolyog közben az aprócska viccen. – Én körbe kérdezek az eridonban. Te pedig… - néz újra végig rajta. Ja, igen. A sál. – A navinében. Deal? – nyújtja jobbját.
A cicája már biztosan teljesen odavan, hogy merre lehet a fiú. Legalábbis Erdőhegyi szereti azt hinni, hogy hiányzik házikedvencének. Vagy ahogyan ő hívja; szerelme, élete, cicuskája, és még sorolhatnám.
- Mercury a macskám – jelenti ki végül, miközben simít egyet a békán. Sokak szerint egy mugli, osztrák születésű német politikusra hajaz a fekete kis folttal szája felett. Merse szereti azt hinni, hogy inkább a Queen egykori frontembere az, aki újjászületett benne. – A teljes neve Prince Sweetclaws Mercury – vigyorog bárgyún, mert amikor ezt kimondja, mindig eléggé idiótán érzi magát egy pillanatra. De csak egy pillanatra.
- Nem, sajnos – válaszol a kisállatos napra gondolva. – Egy barátnőmnél lógtam – emlékezik meg mosolyogva a kellemes délutánról, majd a stég korlátjának alsó részére áll, úgy fordul Thomas felé.
- Nemrég vettem egy fényképezőgépet – osztja meg az információt. – Készítünk egy fotót erről a jóképű ördögről – kacsint a békára. – Előhívatjuk, és kiplakátoljuk vele Bogolyfalvát, a vasútállomást, satöbbi – boldog tekintete ismét Tomét keresi.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. február 24. 15:34 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Ahogy látom, hogy hópelyheket kóstolgat, felfelé fordítom saját, koránt sem kreaol, sokkal inkább angol sápadt arcomat, amin alig látszanak meg a ráhulló kis pihék. A szempillámon annál inkább. Mosolyogva pislogom le őket onnan. De aztán persze visszatérünk a mi kis eltévedtünkhöz. Összeszorítom a számat, hogy ne nevessek a tiszteletet parancsoló szempárba nézve. Bólogatok serényen.
- Rendben. Klassz ötlet - megyek bele a dealbe könnyedén.
- Awh - adom ki az olvadás hangját, megtudván, ki Mercury.
- Ez aztán a név! - szökik fel a szemöldököm, meghallva, mi a teljes, becses megszólítása ődorombolóságának. Szerintem a macskák mindegyikének ilyen arisztokrata, szép hosszú neve van, csak van, akinek még az embere sem tud róla.
Oké, akármilyen csodálatos dolog a nyakamban függő, fordítóbűbájjal ellátot ezüstkereszt, azért megvannak a maga hiányosságai. Mint egyébként minden mágikus tárgynak. Kissé szeszélyesek és vannak hibáik, akármilyen klasszak. Éppen ezért, amikor Merse az egyik barátnőjéről beszél, nem világos számomra, mit ért ezalatt, sőt, valahogy úgy sikerül az eszköznek eljuttatni a tudatomig, hogy valószínűleg pont rosszfele billen a mérleg. Nem a valóság felé.
- Egy barátnődnél? Mondd csak, hány... barátnőd van? - kérdezem, arcomon zavart kis mosollyal, ám vonásaimban semmi elítélő nincsen, inkább csak érdeklődés ül bennük, ahogy hangomban is. Több lánnyal jár egyszerre? Ez hogy működik? Akárhogy is, az még érdekes lesz, neki hogyan fordítja át a saját mágikus tárgya a kérdésem (ha van neki), vagy hogy az enyém hogy juttatja ezt el hozzá. De lehet, akárhogy teszi, a hangsúlyomból és arckifejezésemből rájön, hogy valamit félreértettem.
- Király - reagálok sugárzó arccal a fényképezős ötletre, aztán rávigyorgok a békára, aki egészen biztosan csodásan fog festeni a fotón.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. február 25. 14:10 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

A korlát szélén ácsorogva nézelődik, miközben rá-ránéz Tomra, hogy jelezze; szeme a pályán. Csak nagyon szeret leskelődni, habár a hóesésben egyre kevesebbet lát. Közben már tervezi is, hogyan lehetne felhívni az emberek figyelmét arra, hogy bizony egy elveszett állat gazdáját szeretnék megtalálni. Varrjon egy béka kosztümöt, amiben gazdi után kiáltozva járja a kastélyt? Hümm, nem is rossz ötlet.
- Ugye – mosolyog egy édes kis fintor kíséretében, ahogyan Mercuryra gondol. Gyönyörű kis állatkája biztosan már az éhhalál szélén áll. Már megvan 2 órája, hogy adott neki enni. Csúnya macskatekintet fúródik majd fekete szempárjába, ha visszaér a kastélyba. – Csuda egy név. Akár maga a Herceg – enged meg egy finom kézmozdulatot a levegőben, ahogyan kimondja a titulust. Ettől persze kicsit elveszíti az egyensúlyt, mert már csak egy kezével kapaszkodik a korlátba, így inkább leugrik a stég fadeszkájára.
- Nem olyan sok – mondja ártatlanul. Egyáltalán nem esik le neki, hogy Thomas esetleg más jellegű dologra gondolhat, mint ő. Vagyis arra, hogy „girlfriend”-ként kaphatja meg a fordítást.  – De Nárcisz a legjobb – mosolyog kedvesen a leányzó gondolatára. Ő a legjobb barátnője. Még van egy-két kedves lány, akikkel sokat beszélget a klubhelyiségben, de azért ők inkább ismerősök. – Nem vagyok itt olyan régóta. Így még nem sikerült mélyebb barátságokat kötni.
Vonja meg erre vállát, miközben elnéz a tó irányába. Szinte semmit nem lehet már látni az egy lejjebb szálló ködtől.
- Kellenek a szövetségesek, mert nem nagyon vagyok jártas a varázsvilágban – utal származására félhangosan. – Te varázsszülött vagy? – kérdi, miközben egy kézmozdulattal, szó nélkül szeretné kicsit elkérni a békát társától. Ha nem lesz meg a gazdája, szívesen magához fogadja. Csak Őfelsége nehogy féltékeny legyen a végén.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. március 10. 18:23 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Nekiállok elrakni valahogy Mr. Billy-Bobot. Kezd fázni a kezem, meg szerintem neki is jobb valahol meleg helyen. Először kabátom alá akarom becsúsztatni, végül elég nagynak találom a zsebem, hogy szépen odarejtsem. De persze ott tartom rajta kezem, nyugtatólag. Valószínűleg moshatjuk majd ki a dzsekim azután, hogy a breki otthonául szolgált, dehát ez legyen a legkevesebb.
Vigyorogva figyelem mind az úrias kézmozdulatot, mind azt, ahogy a fiú egyensúlyvesztése miatt visszatér hozzám a stég deszkáira. Igen, itt biztonságosabb.
- Remélem, lesz alkalmam találkozni Őfelségével - fejezem ki ebbéli vágyamat egy olyan bólintással, mintha máris a macska előtt hajtanék fejet, mint azt illik.
Pislogok azért egy párat, amikor azt mondja, nincs olyan sok barátnője, meg hogy az egyiket még méltatóan ki is emeli. Végignézek rajta kicsit, miközben próbálom fejben összerakni, hogy ez tényleg hogy működik.
- Legjobb? - kérdezek vissza. Mitől lehet ő a legjobb? Vagy miben? Összevonom aztán kicsit a szemöldököm, mikor immáron barátságokról beszél. Lehet, hogy ez valami ilyen odakacsintós kifejezés.
- És ők tudnak egymásról? Nem baj nekik, hogy többen vannak? Hogy mással is jársz? - kérdezem, a korlátot fogva, immáron egyértelművé téve, mennyire félreértettem. Szavaimat viszont továbbra is csak puszta érdeklődés hatja át, semmi megrovás. Odakapok aztán másik kezeet is zsebemnhez, mert új haverunk szökni próbál. Inkább visszaveszem markomba.
- Igen. Én igen - bólogatok a kérdésére, de most kicsit leköt a béka, akit viszont ezennel át is adok Mersének, mosolyogva, ahogy nyúl érte.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. március 21. 10:46 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Amikor valaki pozitívan beszél macskájáról, szinte szerelembe esik az illetővel. Ezért lehet az is, hogy most csillogó szemeit le sem veszi Tomról, és egy szűzies lányka mosolyával is megajándékozza őt, amiért találkozna Őfelségével. Hatalmas a kastély, de biztosan összefutnak még azért az évek alatt. S hogy a macska istenítés után ismét visszatérjünk a barátnők témájára, még mindig szélesen mosolyogni látjuk Mersénket. Kezd összeállni a kép, hogy a fordítás kicsit tükör lett, és az egyszerű „friend”-ből „girlfriend” lett. És ráadásul több. S amikor a következő mondatok elhagyják Thomas száját, az Erdőhegyi fiú hangosan felnevet.
- Nem vagyok én Don Juan – kacag még mindig, már hasához nyúlva. Ő és a lányok ebből a szempontból nem nagyon passzolnak. Megnézi a szép hölgyeket éppen úgy, ahogyan a jóképű fiúkat. De azt a bizonyos vonzalmat még nem kell elvárni a közel 15 éves Mersétől. Lassan fejlődik nála ez a dolog. Nem is érzi, hogy szüksége van rá. Mindegy. Bonyolult. Legyintek egyelőre én magam is gondolatban. – Ők a barát barátnőim – nyomatékosítja inkább a „barát” szót, hátha észhez kap a fordító. – Nincsen romantikus kapcsolatom – mondja nagyon-nagyon egyértelműen, hogy ne lehessen belőle zavar. Ezután a brekiért nyúl, és hosszú ujjait köré csavarja. Tetszik neki ez a jószág. Egy ideig pihenteti rajta fekete szemeit, majd felnéz Tomra, és szélesen elmosolyodik.
- Izgalmas lehetett varázscsaládban felnőni – mondja, miközben széles vigyora egy kedvesen irigy apróbb mosollyá módosul. – Én itt találkoztam először mágiával… mármint úgy „direktben”.
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. március 24. 13:27 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Akkor ez bizony tartós szerelem lesz irányomba, hiszen már most rajongok a macskájáért - mint különben nagyjából minden állatért, azonban ez mit sem változtat azon, ahogy külön-külön irántuk érzek. Amikor velük vagyok, akkor csak ők vannak. Akkor nincs édesebb lény a földön. Ez nyilván meg fog változni, ha esetleg nekem is lesz saját kisállatom, onnantól kezdve mindegyikük csak a második legcsodásabb lehet. Sajnálom.
Először csak megemelem a szemöldököm a nevetésére a kérdéseim nyomán, hiszen nem tudom mire vélni egyelőre. Utána azonban lassan felfedi. Don Juan? Mintha már hallottam volna ezt a kifejezést, vagyis hát nevet. Csak sajnos az alapműveltségem kevesebb, mint az átlagnak. De gyorsan zárkózom fel! A lényeg, hogy szerintem azt akarja ezzel mondani, hogy nem olyan szoknyavadász ő, mint hihetem.
- Áá - adom a megvilágosodás hangját, ahogy tisztázza, hogy ők nem olyan barátnők. Ők a barátai. Ennek fényében újraveszem mindazt, amit elmondott róluk. Így már lassan minden a helyére kerül. Bólogatok, miközben a fejemben egy nagy csapat házimanó dolgozik, hogy mindent rendbe tegyen.
- Nekem sincs - közlöm a sráccal, hogy nálam sincs képben romantikus kapcsolat, igazából ugyanazon okokból, mint neki, hiába vagyok idősebb nála kicsivel. Egy korúnak tetszem vele, vagy még fiatalabbnak. A külsöm is ifjabb a többiekénél, a személyiségem meg csak erősít ezen. Ja egyébként azt nem tudom, miért tartottam fontosnak közölni vele, hogy nekem sincs. Szerintem ez ilyen reflexszerű volt.
- Ó én... én otthonban nőttem - javítom ki az elképzelését arról, hogy varázscsaládban nevelkedtem volna, azonban mosolygok közben, szóval láthatja, nem vészes téma ez számomra.
- De mágus otthonban, szóval... - vonok vállat derűsen, hogy a téma szempontjából mindegy, mert mágikus környezetben éltem le eddigi életemet, úgyhogy számomra ez a természetes közeg.
- Most meg a bácsikámmal lakom Budanekeresden. Ő is varázsló - árulom el neki a jelenlegi helyzetem, egy részt, hogy ne gondolja, hogy mondjuk még mindig az árvaház az, ahova a suliból hazajárok, más részt meg azért, mert imádott gyámom semmiképpen sem maradhat ki egyetlen beszélgetésből sem. A szemem is felcsillan, ahogy végre megemlíthetem.
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. április 3. 15:28 | Link

Thomas
a stégnél | egy vasárnap délelőtt

Mersét mindig állatok vették körül. Kifejezetten élvezi a társaságukat, rajong értük. Otthon, a Kecskemét melletti Lajosmizsén sok jószágot tartottak. Lovak, marhák, disznók, tyúkok a hozzájuk tartozó kakassal, liba, és még sorolhatnám. És ez mind háziállat. Nem vágnak disznót, nem sütnek steaket, a ló kolbász sem „játszik”, sőt még a tojásokból is kiscsibék lesznek, amik nagyrésze eladásra kerül. Erdőhegyiék csupán egy menedékfarmot szeretnének üzemeltetni, ahol a szeretett jószágokkal élhetnek. És mivel a fiú nem bírta volna ki Mercury nélkül, és az iskola sem tiltja a háziállatot, ezért magával hozta a tanodába. Nem akart egyedül lenni, és barátok nélkül oly’ búúúúús az élet. Mercury pedig igazi társ.
- Áá, bizony – mosolyog Tom megvilágosodásán.
Brekkencs barátján simít egyet, majd még egyet, ahogyan serényen bólogatni kezd közben. Otthonban. Először pusztán úgy fordítja, hogy „otthon nőttem fel”, így Merse azt meri feltételezni, hogy Tom magántanuló volt. Aztán a mágusotthon szóra már mást használ a fordító, így ismét bólint egyet-kettőt.
- Budanekeresd… - suttogja. – Hallottam már róla, de nem tudom, hogy merre van – mered maga elé, miközben Mr. Billy-Bobot simogatja. Hunyorítva mered még egy kicsit, majd felnéz Tomra. – Van köze Budapesthez? Vagy legalábbis a közelében van biztosan, ugye? – kérdezi érdeklődve, majd a kastély irányába tekint.
Miután kibeszélik Budanekeresd ügyét, és egy pár dolgot a nagybácsiról is megtudunk, Thomas és Merse megbeszélik, hogy visszaindulnak a diákerőd irányába. Akkurátusan, hármasban sétálnak, amíg el nem tűnnek a stég környékéről, majd a falu nyeli el őket; Mr. Middleton, Mr. Erdőhegyi és Mr. Billy-Bob.

// I'm so thankful, buddy Wink ggwp //
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa