34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Stég - Thomas Middleton hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. január 25. 21:25 | Link

MERSE
vasárnap délelőtti stégezés | x

Eddig Mártonnal bandukoltam a faluban. Igazából csak lófráltunk, nem volt konkrét célunk. Simán csak jól esett a sulin kívül is találkozni, ellenni kicsit. Viszont neki mennie kellett. Valójában én is indulhatnék haza lassan ebédelni egyet. A tegnapi vacsi a menü. Általában az. Vagy a tegnapelőtti. Vagy többet csinálunk, vagy Liam bácsi többet hoz és akkor jó még legközelebbre is. Ő csak este jön, szóval az üres lakásba érkeznék, ha most megindulnék haza. Amivel szintén nincs baj, hiszen mindig kitalálok magamnak valami programot. Ugyanolyan klasszul elvagyok egyedül, mint társaságban. Bárhogy jól elvagyok. Egyelőre viszont jól esik még sétálgatni, ezért hát a tó felé kanyarodom.
Dudolászva, sárga-fekete sállal a nyakam körül, zsebretett kézzel lépdelek a parton, nézve a befagyott vizet. Nemsokára a rellonosok mellé érek, és az egyik srácban felismerem azt, aki ott volt azzal a bandával is, akik még a szünet előtt megdobtak a folyosón hógolyóval. Megejtek egy zavart mosolyt feléjük és inkább megyek ki a stégre. Felmerül bennük, hogy megint rám szálljanak, de eszükbe jut, múltkor is mi lett a vége, úgyhogy letesznek róla. Talán mondanom sem kell, nem én félemlítettem meg őket így. Az egyik arra járó háztársuk volt az.
Nyikorognak kicsit az öreg deszkák a lépteim alatt. Kiérek a stég végére, ahol egy nyakigláb srác álldogál. Nem akarom megzavarni nagy magányában, szóval a szélre húzódom. Rákönyökölök a korlátra és csak pislogok körbe a téli tájon.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. január 31. 23:43 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stég végén | x

Én 15 vagyok és még én sem nagyon nyomulok senkire. Bár tőlem kitelik, hogy soha nem is fogok. Főleg, hogy úgy tűnik, nem is igazán szorulok rá. Hú, ez most nagyon menősködőn hangzott, pedig nem ilyen ez. Csak hát engem hiába nem foglalkoztatnak még ezek a dolgok, újra és újra azon kapom magam, hogy valaki teszi nekem a szépet. Oké, ez így nem igaz, ugyanis nem kapom magam rajta semmin. Egyáltalán nem veszem észre. Azt sem, amikor valaki szinte már fájóan egyértelműen adja tudtomra, hogy tetszem neki, azt meg pláne nem, ahogy páran kacéran összesúgnak mögöttem meg felém mosolyognak a folyosón. Egyszerű kedvességnek tekintem. Azt hiszem, tényleg csak akkor fognám fel, miről van szó, ha a szemembe mondanák. Akkor meg valószínűleg jól zavarba jönnék. Nagyjából így állok tehát ezzel a nagy nyomulással: sehogy. Nem mondom, kezdenek már megfogalmazódni bennem dolgok, főleg, hogy körülöttem mennyi embernek van párja vagy vannak oda ezért meg azért. Bár főleg csak örülök nekik vagy éppen érdeklődve hallgatom az áradozásukat imádatuk tárgyáról. Kevés még az olyan pillanat, amikor én is elmerengek azon, nekem van-e ilyen vagy kéne-e legyen. Látom, hogy mások a korombeliek közül már régen nyakig benne vannak ebben, de én nem érzek emiatt nyomást magamon. Nem is hiszem, hogy kéne. Majd lesz, ami lesz.
- Szia - egyenesedem fel a korlátról, visszamosolyogva.
- Hát... bagolyköves vagy, igaz? - pillantok végig rajta, megpróbálva kitalálni, honnan ismerhet. Nekem mintha ismerős lenne a folyosóról. Ja és én a kedvességét simán kedvességnek veszem. Feltételezem, egyszerűen csak barátságos. Ezúttal pedig kivételesen rá is hibázok. Az esetek többségében van valami hátsó szándék, amit én túl naív vagyok átlátni. Most nincs szó ilyenről.
- Mert akkor a suliból - vonok vállat, vigyorogva, miközben felfelé pislogok a nálam jóval magasabb srácra. Valljuk be, ez nem nehéz. Mármint nem felfele pislogni (na az tökre nem könnyű), hanem nálam magasabbnak lenni. Nem az, nem vagyok én borzalmasan alacsony, csak éppen annyira, hogy az emberek nagy része vagy egy magas legyen velem, vagy magasabb.
- A Navinébe járok. Thomas Middleton - nyújtok kezet. Lehet, mond neki valamit a nevem. Mindig meglepődöm, hányan ismernek a prefektusságom miatt, meg hogy a suliújság főszerkesztője vagyok.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. február 3. 21:52 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stég végén | x

A bemutatkozásom elősegíti, hogy a srác megfejtse, honnan ismer. Mert úgy tűnik, nem pusztán csak látásból a suliból. Nem. Az Edictum miatt! Hát persze. Nevetek egy amolyan felszabdultat. Mintha csak nekem jutott volna eszembe az, ami böködte a csőröm. Dehát szokásom együtt izgulni másokkal. Meg egyáltalán együttérezni.
- Ki tudja? - húzom fel a vállaimat nagy humorosan, amikor azzal jön, hogy sejtelme szerint nem kell engem bemutatnia magamnak. A viccem gáz volt és értelmetlen. Még csak nem is nevezhető viccnek. Ám láthatóan én ezzel tisztában vagyok és cseppet sem zavar. Csak úgy mondtam valamit.
- Hú, te olvastad a Penna mögött interjút - kerekednek el szemeim vidáman ámulva és jólesően tekintek végig stégtársamon. Itt áll előttem a nagybetús Olvasó.
- Küldd be a megfejtést és akkor kaphatsz pontot! - emlékeztetem erre. A reklám helye. Tudom, hogy mindig ott áll a cikkek végén, hogy van ilyen lehetőség, hiszen én írom oda, azonban ettől függetlenül sokan elsiklanak felette.
- Egy barátommal lófráltunk a faluban... - mutatok el a vállam fölött.
- ... de neki mennie kellett. Én meg arra gondoltam, mielőtt még hazamennék, sétálok egyet - fedem fel előtte a nagyon egyszerű okát annak, hogy itt vagyok. Szólíthat különben Tomnak, bár tény, hogy inkább Thomasnak szoktak. De mivel nekem mindegy, így nem fogom ezt felhozni.
- És te? - kérdezek vissza. Egyik kézzel a korlátot fogom magam mellett. A másik éppen a zsebemben pihen. Csak néha kapom elő, ha szeretnék vele hadonászni valami magyarázáshoz. Szóval igazából nem is annyira néha.
A válaszát hallgatom éppen, amikor hirtelen a semmiből felugrik egy béka a stégre. Mivel ennyire váratlan, úgy megijedek, hogy felsikkantok. Igen, szabályosan felsikkantok. Nagyon vékony hangon. Aztán rögtön kezeimbe temetem arcom. Vállam remeg, mintha sírdogálnék. Még kis nyekegő hangok is kiszűrődnek ujjaim közt. Azonban hamarosan leengedem kezem, hogy lenézhessek a békára, és ekkor válik láthatóvá, hogy igazából nevetek. De annyira, hogy nem adok ki hangot. Szemeim csíkok csupán, szám meg egy nagy vigyor. Végül csak kitör belőlem a kacagás. Egyik kezemmel a korlátra markolok, a másikkal hasamat kell fogjam. A béka csak pislog fel ránk és brekeg egyet. Mondanom sem kell, ez nem javít a helyzeten. Még jobban nevetni kezdek, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Nagyon fáj - nyöszörgöm aztán könnyes szemmel, markolva hasamat, odalamat, amik görcsölnek a nagy derültségtől. Ha bárkinek kétségei lennének, mi is tetszik nekem ennyire: az, ahogy felsikkantottam. Még így belőlről is vicces volt, csak elképzelni tudom, egy kívülállónak milyen lehetett.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. február 4. 22:10 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stég végén | x

Awh. Tetszett neki. Az Olvasó elégedett. Mégis, mi másra vágyhat még egy főszerkesztő? Semmire. Megvan mindene. Akkor minek folytatni? Hát hogy ez továbbra is így maradjon. Tartani kell a minőséget. Mindig ezen dolgozunk, az ilyen visszajelzések pedig megadják a jó kedélyt hozzá.
Megértően bólogatok, mikor azt mondja, nem tudja, mit keres itt. Van ez így. Néha csak úgy van vele az ember, hogy a lába viszi. Teszi, ami éppen jön. Nem kell mindent mindig túltervezni. Nagyon én sem szoktam. Mindenből kijöhet valami tök jó dolog. Mint most is. Hiszen itt állunk és beszélgetünk. Ez nem jöhetett volna össze, ha akarmelyikünk túlagyalja a délelőttjét.
A béka sem tervezte, hogy a stégre ugorva halálra rémít, majd hasfogós nevetésre késztet bennünket. Aztán mégis így lett. Pihegve próbáljuk összeszedni magunkat.
- Igen - értek egyet vékony hangon, vigyorogva törölgetve szemem. Nagyokat sóhajtozva, fújtatva nézek Merse után, ami nem sokat segít a rendbejövetelemen, hiszen csodás kis gag kerekedik abból, ahogy próbálja elkapni a tovaugráló brekit.
- Te mit... te mit csinálsz? - kérdezem nevetve, ahogy az események hatására rám jön egy újabb roham. Pedig azt hittem, végre megnyugodhatok. Végre békére lelhetek. De nem. Ismét kacagok, mostmár persze jóval fáradtabban, ám ugyanúgy szívből.
- Hogy mi? - kérdezem Rafikitől, közelebb lépve hozzá, mikor végre ismét alább hagyott a vigadalmam. Megint jöhet a pihegés, szemtörölgetés. Lassacskán pedig felfogom a dolgot, ahogy meglátom, mit néz. Leguggolok hozzájuk és megnézem magam is, mi áll a béka nyakláncát.
- Ó, hát helló, Mr. Billy-Bob - üdvözlöm, ha már egyszer tudom a nevét. Átveszem a brekegőt a földön heverészőtől és nyújtom neki szabad kezem.
- Gyere! - ajánlom jobbomat segítségül. Fel fog fázni a hideg deszkákon.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. február 6. 22:20 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Miután sulis társam ismét talpon, a szellő engem is egy kis megborzongásra késztet, azonban észre sem veszem, annyira lefoglal a breki a kezemben.
- Nagyon jó béka vagy és nem téged nevettünk ki - biztosítom őt vigyorogva.
- Engem nevettünk ki - vigyorodom el még szélesebben, összenézve Mersével.
- Ú, ez remek ötlet - kerekedik el a szemem.
- Van ilyen hasábunk, ahol hirdethetünk - mondom, de inkább csak hangosan gondolkodom, hiszen tudom, hogy egy Olvasóval van dolgom, aki ezzel tökéletesen tisztában van. Mindössze morfondírozok a lehetőségeken.
- Persze, közben azért körbe is kéne kérdeznünk, viszont ha nem akadunk rá a gazdájára, tényleg betehetjük őt Edictumba. Mármint nem tényleg őt magát - emelem fel a békát mosolyogva. Ha ő teljes valójában belekerülne az újságba, nem nevezhetnénk többet lapnak. Akkor egy kalap lenne. Tudjátok, mint a Kishercegben. Mondjuk csak onnan ismerem a Kisherceget, hogy Riley többször becézett annak, én meg valahogy sejteni kezdtem, hogy ez nem csak egy amolyan általános kedveskedés, hanem utal vele valakire, úgyhogy megkérdeztem Liam bácsit, aki elmesélte, hogy ez egy könyv és hogy valószínűleg a főszereplőjére emlékeztetem a dokit, amit ő nem is csodál, mert bizony őt is.
- Az biztos - értek mélyen egyet azzal, hogy tutira hiányzik valakinek. Én is megsimogatom, mintegy vígaszalóan és nyugtatóan. Meg csak úgy.
- Mercury? - emelem meg a szemöldököm érdeklődve.
- Nincsen. De rövid időn belül te vagy a második ember, aki ezt kérdezi. Voltunk is ezen a kisállatos napon a faluban nemrég. Te ott voltál? Ha igen, látni szerintem nem láttalak - töprengek el kicsit, vajon emlékszem-e Merse nyurga alakjára az eseményről. Azonban meglehet, magát Albus Dumbledoret se vettem volna észre, ha ott megjelenik, annyira lefoglaltak a helyesebbnél helyesebb lények.
- Mi van, ha nem bagolyköves a gazdája? - térek vissza Mr. Billy-Bob kérdésére, aggódón pislogva le rá. Körbetekintek aztán, mintha csak abban reménykednék, hogy az embere egyszercsak előbukkan valahonnan.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. február 24. 15:34 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Ahogy látom, hogy hópelyheket kóstolgat, felfelé fordítom saját, koránt sem kreaol, sokkal inkább angol sápadt arcomat, amin alig látszanak meg a ráhulló kis pihék. A szempillámon annál inkább. Mosolyogva pislogom le őket onnan. De aztán persze visszatérünk a mi kis eltévedtünkhöz. Összeszorítom a számat, hogy ne nevessek a tiszteletet parancsoló szempárba nézve. Bólogatok serényen.
- Rendben. Klassz ötlet - megyek bele a dealbe könnyedén.
- Awh - adom ki az olvadás hangját, megtudván, ki Mercury.
- Ez aztán a név! - szökik fel a szemöldököm, meghallva, mi a teljes, becses megszólítása ődorombolóságának. Szerintem a macskák mindegyikének ilyen arisztokrata, szép hosszú neve van, csak van, akinek még az embere sem tud róla.
Oké, akármilyen csodálatos dolog a nyakamban függő, fordítóbűbájjal ellátot ezüstkereszt, azért megvannak a maga hiányosságai. Mint egyébként minden mágikus tárgynak. Kissé szeszélyesek és vannak hibáik, akármilyen klasszak. Éppen ezért, amikor Merse az egyik barátnőjéről beszél, nem világos számomra, mit ért ezalatt, sőt, valahogy úgy sikerül az eszköznek eljuttatni a tudatomig, hogy valószínűleg pont rosszfele billen a mérleg. Nem a valóság felé.
- Egy barátnődnél? Mondd csak, hány... barátnőd van? - kérdezem, arcomon zavart kis mosollyal, ám vonásaimban semmi elítélő nincsen, inkább csak érdeklődés ül bennük, ahogy hangomban is. Több lánnyal jár egyszerre? Ez hogy működik? Akárhogy is, az még érdekes lesz, neki hogyan fordítja át a saját mágikus tárgya a kérdésem (ha van neki), vagy hogy az enyém hogy juttatja ezt el hozzá. De lehet, akárhogy teszi, a hangsúlyomból és arckifejezésemből rájön, hogy valamit félreértettem.
- Király - reagálok sugárzó arccal a fényképezős ötletre, aztán rávigyorgok a békára, aki egészen biztosan csodásan fog festeni a fotón.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. március 10. 18:23 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Nekiállok elrakni valahogy Mr. Billy-Bobot. Kezd fázni a kezem, meg szerintem neki is jobb valahol meleg helyen. Először kabátom alá akarom becsúsztatni, végül elég nagynak találom a zsebem, hogy szépen odarejtsem. De persze ott tartom rajta kezem, nyugtatólag. Valószínűleg moshatjuk majd ki a dzsekim azután, hogy a breki otthonául szolgált, dehát ez legyen a legkevesebb.
Vigyorogva figyelem mind az úrias kézmozdulatot, mind azt, ahogy a fiú egyensúlyvesztése miatt visszatér hozzám a stég deszkáira. Igen, itt biztonságosabb.
- Remélem, lesz alkalmam találkozni Őfelségével - fejezem ki ebbéli vágyamat egy olyan bólintással, mintha máris a macska előtt hajtanék fejet, mint azt illik.
Pislogok azért egy párat, amikor azt mondja, nincs olyan sok barátnője, meg hogy az egyiket még méltatóan ki is emeli. Végignézek rajta kicsit, miközben próbálom fejben összerakni, hogy ez tényleg hogy működik.
- Legjobb? - kérdezek vissza. Mitől lehet ő a legjobb? Vagy miben? Összevonom aztán kicsit a szemöldököm, mikor immáron barátságokról beszél. Lehet, hogy ez valami ilyen odakacsintós kifejezés.
- És ők tudnak egymásról? Nem baj nekik, hogy többen vannak? Hogy mással is jársz? - kérdezem, a korlátot fogva, immáron egyértelművé téve, mennyire félreértettem. Szavaimat viszont továbbra is csak puszta érdeklődés hatja át, semmi megrovás. Odakapok aztán másik kezeet is zsebemnhez, mert új haverunk szökni próbál. Inkább visszaveszem markomba.
- Igen. Én igen - bólogatok a kérdésére, de most kicsit leköt a béka, akit viszont ezennel át is adok Mersének, mosolyogva, ahogy nyúl érte.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. március 24. 13:27 | Link

MERSE
vasárnap délelőtt a stégen | x

Akkor ez bizony tartós szerelem lesz irányomba, hiszen már most rajongok a macskájáért - mint különben nagyjából minden állatért, azonban ez mit sem változtat azon, ahogy külön-külön irántuk érzek. Amikor velük vagyok, akkor csak ők vannak. Akkor nincs édesebb lény a földön. Ez nyilván meg fog változni, ha esetleg nekem is lesz saját kisállatom, onnantól kezdve mindegyikük csak a második legcsodásabb lehet. Sajnálom.
Először csak megemelem a szemöldököm a nevetésére a kérdéseim nyomán, hiszen nem tudom mire vélni egyelőre. Utána azonban lassan felfedi. Don Juan? Mintha már hallottam volna ezt a kifejezést, vagyis hát nevet. Csak sajnos az alapműveltségem kevesebb, mint az átlagnak. De gyorsan zárkózom fel! A lényeg, hogy szerintem azt akarja ezzel mondani, hogy nem olyan szoknyavadász ő, mint hihetem.
- Áá - adom a megvilágosodás hangját, ahogy tisztázza, hogy ők nem olyan barátnők. Ők a barátai. Ennek fényében újraveszem mindazt, amit elmondott róluk. Így már lassan minden a helyére kerül. Bólogatok, miközben a fejemben egy nagy csapat házimanó dolgozik, hogy mindent rendbe tegyen.
- Nekem sincs - közlöm a sráccal, hogy nálam sincs képben romantikus kapcsolat, igazából ugyanazon okokból, mint neki, hiába vagyok idősebb nála kicsivel. Egy korúnak tetszem vele, vagy még fiatalabbnak. A külsöm is ifjabb a többiekénél, a személyiségem meg csak erősít ezen. Ja egyébként azt nem tudom, miért tartottam fontosnak közölni vele, hogy nekem sincs. Szerintem ez ilyen reflexszerű volt.
- Ó én... én otthonban nőttem - javítom ki az elképzelését arról, hogy varázscsaládban nevelkedtem volna, azonban mosolygok közben, szóval láthatja, nem vészes téma ez számomra.
- De mágus otthonban, szóval... - vonok vállat derűsen, hogy a téma szempontjából mindegy, mert mágikus környezetben éltem le eddigi életemet, úgyhogy számomra ez a természetes közeg.
- Most meg a bácsikámmal lakom Budanekeresden. Ő is varázsló - árulom el neki a jelenlegi helyzetem, egy részt, hogy ne gondolja, hogy mondjuk még mindig az árvaház az, ahova a suliból hazajárok, más részt meg azért, mert imádott gyámom semmiképpen sem maradhat ki egyetlen beszélgetésből sem. A szemem is felcsillan, ahogy végre megemlíthetem.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. október 8. 23:28 | Link

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Igazi szakértővel van dolga Levélfalás témakörben, úgyhogy jó embertől kérdezett.
- Nagyon-nagyon lassan hullanak. Még ha a száddal nem is kapod el, utána tudsz nyúlni vagy ilyesmi. Viszont, ha az se sikerül, sajnos lepotyognak a levelek, igen. Úgyhogy érdemes lehet először asztal fölött csinálni talán - morfondírozom a jó módszeren. - Mondjuk én egyből élesben, az utcán állva próbáltam. Az egyik arra járó levitás srác meg elharapott előlem egy cukorkát röptében. Nagyon nevettem rajta - mesélem el vidáman ezt is.
Hátamon barátnőm kockás, kékes hátizsákjával ballagok vele a meglepis valahol felé, miközben ő hozza a pizzánkat a kis zacskóban. Így osztottuk el végül a terheket, nekem így tökéletes. Menőn festhetek ezzel az összeállításommal. Biztosan divatot teremtek. Ahogy haladunk, persze mindenféle emberekkel találkozunk, az ismerősökre ráköszönünk. Szembejön aztán egy férfi, aki talán alkatánál fogva, eszembe juttat valakit. Arcom teljesen megváltozik, még a szokásosnál is jobban ellágyul, gyermekien mosolyodom el, az utat figyelve magam előtt.
- Képzeld, Rileynak van egy új alakja, ami nagyon tetszik... amit... nagyon kedvelek - helyesbítek gyorsan, szinte végig se gondolva a javítást. Egyszerűen csak belémvillan, hogy nem akarok félreérthető lenni. Aztán lassan tudatosul csak, miért is nem akarok. Mert a múltkori az rossz volt. Igazán rossz. - Mármint nem tudom, új-e. Nekem az - teszem hozzá. - Floridában láttam először. Beszólt nekünk két ipse és ő így ijesztette el őket - mosolygok szinte rajongva. Ott és akkor meglehetősen kellemetlen volt az a pillanat, így utólag viszont mindent elhalványít az, amit okozott.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. október 9. 00:11 | Link

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Tudni talán tudom, hogy nem szükséges kijavítanom magam és hogy minden rendben, minden tisztázott már, csak érezni nem érzem még. Túl eleven még az az emlék. De halványul majd, ez biztos.
- Emberi alak, igen - bólogatok. Jé, arra nem is gondoltam, hogy esetleg azt lehet hinni, valamilyen állat képében tűnt fel. Pedig az ábrázatom biztos erre engedhetett következtetni. - Nem látták átváltozni, mert háttal volt nekik, egy törölközővel a vállán - mutogatom kezemmel, hogyan volt ráterítve. - Magától attól ijedtek meg, hogy... hát elég... tiszteletet kölcsőnző. Egy magas, erős férfialak - részletezem kicsit, hogyan fest. Láthatta Riley általános formáját velem, ami egy sudár langaléta. Akár törékenynek is tűnhet néha. Na ez az új külső viszont nem. Nagyon nem. - Igazán... különleges arccal - próbálom valahogy leírni a vonásait. Nincs a kifejezéskészletemben a "karakteres", pedig az illene a legjobban hozzá. Noha igaz, szavaimnál többet mond az, ahogyan beszélek róla. Ahogy csillog a szemem, ahogy él a lényem. Most aztán végképp ezer szerencse, hogy átbeszéltük már ezt az ügyet. El se akarom képzelni, ha anélkül álltam volna elő ezzel, hogy mennyire odáig vagyok az új, izmos, daliás Rileyért.
Annyira elmerültem a témában, hogy fel sem fogom, merre tartunk, csak már mikor a tóparton sétálunk. Vajon ide jöttünk? Vagy megyünk még tovább?
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. október 9. 02:02 | Link

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Láttam állatként, bár a nyuszifüleket, azt hiszem, nem adta még elő nekem. Viszont most annyira le se kötnek, még az sem, hogy milyen cuki lényként volt már hozzá szerencsém. Az meg azért nem semmi. Most az foglalkoztat, amit mesélek.
- Nem kigyúrt - rázom a fejem szemöldökösszevonva. Egy viking sem kigyúrt, hanem simán izmos. A kigyúrtról valahogy nekem nem igazi erő jut eszembe. Márpedig, amit ő sugárzott, az volt. Nyers erő. - De igen. Így - bólogatok aztán, mert a lényeg átmegy a lánynak és az a fontos.
- Éppen elég komoly dolgokról beszélgettünk. Ültünk a homokban egy máglya mellett, én megöleltem őt vagy ilyesmi, és ekkor mondtak valamit, aminek a felét se értettem, csak azt, hogy azon gúnyolódtak, hogy... hát hogy nem itt kéne romantikáznunk - fogalmazom át saját nyelvemre az elhangzottakat. Tudom, hogy nem várta el barátnőm, hogy részletezzem, viszont a felvetése valahogy erre sarkallt. És tessék, már meg is érkezett neki egy példa arra, amit mondtam: mindig ezzel jönnek nekem. Nyilván, a jelenlétében nem. Ő ezeknek nem tanúja. Nem is baj.
- Nem tudom - felelem nagyon csöndesen a kérdésére, miközben egy picikét megszakad a szívem. Erre még nem is gondoltam. Mármint arra, hogy talán nem látom többé. Az iszonyatos lenne. Nyelek egyet és próbálom ezeket kiűzni a fejemből. Inkább igazítok egyet Lau táskáján a vállamon és rámosolyogok magam mellé.
Követem őt a stégre. Ide jöttünk volna? Érdeklődve figyelek. Itt vagyunk? Megérkeztünk? Barátnőmről a csónakra nézek, mikor oda mutat. Üdvözlöm az idős urat, mélyet biccentve neki és kicsit utána pillantok, aztán megint visszafordulok a szőkeséghez. Csónakázás vagy vízparti piknik? Túl jól hangzik mindkettő. Végül előrébb sétálok a fadeszkákon, ezzel adva meg válaszom.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. október 9. 20:33 | Link

LAU
kora délután a tavon | x

Nem ejt olyan mély sebeket. Rajtam a bántás ejt mély sebeket. Az, hogy ezek a tévhitek érkeznek hozzám mindenfelől, azelőtt csak értetlenül állok és összezavar. Hevességem is csak ennek szólt, mikor kifakadtam barátnőmnek emiatt. Naív vagyok és gyakran befolyásolható. Azért, mert ennyien utalgattak rá nekem, egy időben komolyan elgondolkodtam rajta. Elgondolkodtam azon, tetszenek-e srácok. De nem bírtam másra jutni, mint hogy nem. Semmi gondom nem lenne vele, hogy melegnek néznek, ahogy azzal se lenne bajom, ha muglinak vagy mondjuk magyarnak. Mert nem tudom, mi bajom lehetne vele. Amitől ez más, az a fajta gúny és ellenségesség, ami ehhez a mássághoz társul sokakban. Úgyhogy nem elég, hogy olyannak hisznek, amilyen nem vagyok, még szemétkednek is vele. De barátnőm ezt nyilván nem tette. Szóval nekem eszembe se jut őt idekeverni.
Elgondolkozva bólogatok, bár fogalmam sincs, mégis hogyan lehetne erre megkérni Rileyt. Nem érzem túl helyénvalónak. De mindegy, remélem, kérés nélkül is láthatom ismét, ha meg nem, majd kitalálom, miként adjam elő neki, amit szeretnék.
Nem veszem észre, milyen vagyok most. Lehetséges, hogy az iméntiek hatása alatt vagyok még, igen. Pedig tetszik, ami történik. Hogy ne tetszene? Csak talán fel sem fogom igazán. Nem tudom. Picit, mintha kívülről szemlélődnék. Mintha egy mozifilmet néznék. Aztán észreveszem, ahogy Lau, mintha összehúzná magát. Homlokomat ráncolom. Figyelem csónakba rendezkedését és várom, én mit tegyek. Elkezd megszabadítani a táskától.
- Ó... vegyem le? - kapcsolok és zavart mosollyal lekapom magamról.
- Oké - bólintok és közelebb húzódom a stég széléhez. Megkapaszkodom az egyik tartóoszlopban, miközben lelépek a csónakra. Nem imbolyog. Ez biztos a lánynak köszönhető. Felmosolygok rá, miközben leülök. Ő is csatlakozik hozzám. Kezd visszatérni eddigi, kissé merengő vonásaimba a szokásos élet. Ide-oda nézelődöm. És elindulunk. Csodálkozva mosolygok, pedig már tudhatnám, mire képes barátnőm. Tekintetem kérdezi is: ezt te csinálod? Viszont azt hiszem, inkább csak költőien. Szeretem, ahogy összesimul térdünk. Visszanézek a távolodó stég felé és körbe a fákon, a vidéken. Innen soha nem láttam még.
- Hm? - fordulok oda hozzá, amikor megszólít. Hogy miről beszéltünk Rileyval? Ja, hogy arról, hogy... jó, értem.  - N-nem. Még nem. De... de majd akarok. Jó lenne - vonok vállat és látszik rajtam, már nem vagyok ennél a témánál lélekben egyáltalán. Most ezt elraktam. Nem tudok ennyi mindenre figyelni. Tudom, eddig meg pont attól nem tudtam elszakadni. De csak mert idő kellett. Mostmár elszakadtam, már nem akarok visszatérni. Nem, köszönöm. Csak, ha Lau mindenképp szeretne. Viszont attól, amiről érdeklődött, nekiáll kicsit visszakúszni az egész és ezért elkezdem rázni a lábam, ám az nekikoccan a lányénak.
- Jaj, bocsánat - állok le feszült mozdulataimmal egy csapásra és nyúlok a térdéhez, megfogom, elnézést kérően mosolyogva rá. Ettől pedig szépen kiszáll belőlem minden idegesség. Feloldódom ismét. Mivel alig vettem észre, hogy ismé nyomasztani kezdett valami, így az sem tűnik fel, ahogy ez köddéfoszlik. Picit közelebb csúszom ültömben, hogy combunk jobban összesimuljon.
- Mostmár tudnék enni - bólogatok kedélyesen, ahogy készíti elő a pizzát. Miközben bíbelődik vele, újra nézelődni kezdek, egyre jobban csillogó szemekkel.
Itt vagyunk a tó közepén.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. október 9. 22:02 | Link

LAU
kora délután a tavon | x

Megrázom a fejem, sokatmondó, derűs kifejezéssel. Dehogy szeretnék evezni. Pompás ez így. Ahogyan a vidék is, igen. Egy sóhajjal pásztázom a környéket.
- Igen - értek egyet a lánnyal. Meseszép. Viszont figyelmem a tájról visszaterelődik barátnőm meg az ebédünk felé. Abbahagyom a mocorgást, nyugton maradva hallgatom. Ja hogy van még meglepetés? Azt hittem, a csónakázás volt az. Szemem egyre jobban elkerekedik és hol Laut nézem, hol lesandítok a pizzára. Jó ég, hát mi lehet ezzel a kajával, ami miatt ilyen titkos? Felnyílik a doboz fedele és...
- Azta - véleményezem, belenevetve ámuló szavamba. Lehajolok oda, hogy jobban szemügyre vegyem őket a lány ölében. Ez aztán a vegyes társaság! - Nagyon klasszak - pillantok fel a szőkeségre, aztán szemlélem tovább a kínálatot.
- Egy kis narancslevet kérhetek szépen? - egyenesedem fel. Még mindig irtó szomjas vagyok. Mikor megkapom az innim egy pohárba töltve, emelem azt Lau felé, majd kortyolok. Kinyitjuk a másik dobozt is és jöhet a pizzaevészet. Jólesően hümmögve burkolok, egy-egy mini pizzát alaposabban megnézve magamnak, mielőtt a számban landolna. Gyakran nézelődöm körbe is a tóparton, miközben falatozunk, szabad kezemmel combomon támasztva.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. október 11. 20:30 | Link

LAU
kora délután a tavon | x

Részemről ellakmározgatok még egy ideig. Mondjuk elég komótosan csinálom, úgyhogy nem termelek be rémesen sokat. Tetszik, hogy megindulunk picit. Meg úgy egyáltalán, minden tetszik. Állandó, néha maszatos mosolyom ezt remekül mutatja.
- Ó - ér váratlanul a nem akármilyen fejlemény barátnőm biológiai anyukájáról. Viszont rajta úgy látom, nem spilázza fel túlzottan ez. Csak tájékoztat engem. - Én is - értek tehát csak szolidan egyet a kiváncsisággal, elgondolkozva rágódva az utolsó falatok egyikén. Nem igazán tudom eldönteni, Lau tényleg nem izgul a dolog miatt, vagy csak magának se vallja be, hogy teszi. Teljesen rendben van az is, ha nem igazán foglalkoztatja ez. Csak nem akarom magára hagyni az idegességével, ha mégis.
- Menjünk arrafelé - mutatok pár másik, benyúló fa irányába, miközben megtörölgetem a számat és iszom kicsit zárásul. Kellemesen elteltem. Vigyorgok kicsit azon, hogy ezek után a levelek után nem kéne vetődni. Hát jó.
- Köszönöm, nagyon finom volt minden - mosolygok a lányra, miközben haladunk arra, amerre szerettem volna. Beszélgetünk még közben tovább arról, hol fognak találkozni a hölggyel, meg visszakanyarodunk kissé a munkahelyéhez is. Mármint nem berontunk a csónakkal oda, hanem arról eszmecserélünk. Meg megnyugtatom afelől, hogy már tök elmúlt minden sérülésem, mintha nem is lettek volna.
- Ringatózhatunk kicsit? - kérdezem, mert akármilyen békés ilyen simán siklani, hiányzik az ingás élménye. Meg ahhoz főleg kell, amit hirtelen ötlettől vezérelve tenni készülök. Cinkosan elmosolyodom, majd megtámaszkodom a mögöttem lévő, a csónak hátában lévő ülésen, fenekem hátrébb csúsztatom, és ajkaimat összeszorítón koncentrálva elkezdek besüppedni a két hely közti részbe. Leülök így az aljára, miközben lábam marad a padon átvetve, fejemet pedig a másik deszka támasztja. Igen. Tökéletes. Oké, fejnél kemény picit, de ez most nem számít. Jóleső sóhajjal veszem fel végső helyzetem, pislogva a fölöttem úszó felhőkre, az őszi fák susogó lombjára, és élvezem, ahogy ringat a víz.
- Jössz? - paskolgatom meg a helyet magam mellett.
Szál megtekintése
Thomas Middleton
Mestertanonc Navine (H), Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 785
Összes hsz: 3905
Írta: 2019. október 11. 22:10 | Link

LAU
kora délután a tavon | x

Awh, pokróc! Hát így már egyszerűen mesés! Behajtogatom fejem alá, úgy, hogy mellém is lógjon, a lánynak is legyen majd, mikor csatlakozik, mivel hogy csatlakozik. Ugyan rögtön lehullik sajnos a takaró az ülésről, amikor reflexből emelkedem meg barátnőm megbillenésére, hátha el kéne kapjam. De megvan, megtámaszkodott. Huh. Megkönnyebbülten rámosolygok és visszahelyezkedem szépen. Várom őt magam mellé, és nemsokára megérkezik végre.
Szusszanok egyet, felnézve újra az ég felé. Kezeim mellkasomra pihentetem és átadom magam a ringatózásnak. Nem vetek fel új témát, nem állok neki semmiről beszélni. Csak heverek a csónak aljában, Lau mellett és élvezem a finom, őszi napsütést, a víz csobogását, a fák susogását, a bongyorodó felhőket, barátnőm közelségét. Rátekintek magam mellé és érte nyúlok. Összefonom ujjainkat, így nyugtatom kezeinket hasamra. Elringatózunk a tavon, amíg hűlni nem kezd az idő, a partra terelve minket. Ideje mennem úgyis. Búcsúzunk az újabb, pompás randi után. De csak holnapig.
Szál megtekintése
Stég - Thomas Middleton hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa