Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=733023#post733023][b]Celestyna M. Czerny - 2018.08.26. 00:24[/b][/url]

A mai napom elég sokáig tartott, mert miután reggel nagy nehezen kikínoztam magamat az ágyból, el kellett mennem dolgozni. Megtartottam az óráim és a gyerekek iszonyúan aranyosak voltak, Steffi rajzolt nekem egy zsiráfot. Két lapra fért csak rá, mert naaaagyon hosszú nyaka volt, de összekapcsoltam a kettőt és utána ki is raktam otthon. Lila volt és buborékokat fújt, leginkább nagyon kövér pacának tűnt, de nagyon értékeltem a gesztust.
Aztán hazamentem, átöltöztem valami kevésbé formálisba és egy ideig gyötrődtem is az ágyon fekve, hogy mit csináljak. Nem nagyon jött az ihlet, szóval végül felmarkoltam a pasztellkrétáim, meg a rajztáblám, papírral és azzal együtt sétáltam ki a tavacska partjára. Nem igazán volt senki kint, már este felé is járt, olyan nagyon szépek voltak a fényviszonyok, baracksárgára emlékeztettek, szóval végül kerestem egy ideális helyet. A stég annak tűnt, a cipőm lerúgva csúsztam a szélére és lógattam a lábikóim a vízbe egy egész kicsit, a táblám az ölembe fektetve, a karkötőim odébb tűrve vettem elő a ceruzám is. Puha hegye volt, így nem aggódtam azon, hogy nem tudom majd kiradírozni. El is kezdtem felvázolni a képet magamnak, teljesen el is merülve a látványban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=733095#post733095][b]Celestyna M. Czerny - 2018.08.27. 01:26[/b][/url]

Mindig meg kell mondanom az otthoniaknak, hogy merre járok. Miért? Mert nincsen kedvem azon nyekeregni, hogy valaki keresett és nem talált meg. Valahogy mostanság senkinek nem sikerült időben otthon találnia, hiába kerestek a nap nagy részében. Azt hiszem, hogy ehhez külön tehetségem volt.
Miután végre sikerült elhelyezkednem, halkan felkuncogva nyújtottam a lábam a vízbe és először csak kicsit hozzáértem, hogy a felszíne kezdjen el fodrozódni. De aztán a cipőm eltéve az útból ténylegesen nekiálltam annak, ami miatt kijöttem ide. Kellett valami, ami lefoglalja a gondolataimat és a kezemet is, Gabe olyan fura volt, mióta hazaért. Folyton utalgatott, hogy ma beszélgetnem kell, de nagyon fura volt, szóval inkább leléptem.
Már nagyjából sikerült befejeznem a ceruzás vázlatot, mikor éreztem, ahogy mozdul alattam a deszka. Egy pillanatra le is dermedtem, összecsücsörítve az ajkaim pár pillanatra, aztán halkan felszusszantam, egy újabb sárga foltot ejtve a lapon a krétával.
- Dustin! - válaszoltam, fel sem pillantva, mert éppen el voltam foglalva, majd az ajkamra haraptam pár pillanatra. - Mit csináltam már megint?
Fogalmam sincs, hogy mi a baja, mert most egy vázlatát sem nyúltam le és színeztem ki. Nem hagytam kiborult glittert a kanapén és nem hagytam, hogy Orion nasit egyen. Na, jó, talán egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=733238#post733238][b]Celestyna M. Czerny - 2018.08.30. 01:03[/b][/url]

Nem számítottam rá, hogy társaságom lesz, ha így van, valószínűleg eleve nem ide jövök. De ugye vannak elfoglalt napjai, mondta is már korábban a héten, hogy mászkálnia kell a hivatalba, meg ilyenek. Szóval elfoglaltság van, Stellára nem akartam teljesen rálógni, Dory meg szintén nem érhetett rá mindig.
Nem tetszett az a hangszín, amit megütött és éppen ezért úgy is válaszoltam, ahogy. Aztán kicsit megint le is dermedtem, mert az a mély tónus épp nem sok jót tartogatott, asszem.
- Minden rendben? - kérdeztem, a zsepim sarkával simítva szét a port a papíron, mielőtt még mindent össze-vissza ken. Ilyen szempontból nem szerettem vele dolgozni, de olyan szép színei voltak, hogy végül mindig úgy tűnt, megéri.
- Mi van vele? Rég volt már - tettem le a krétát, talán kicsit nagyobb hevességgel is, mint terveztem eredetileg, de aztán csak szusszantam egyet és a helyére igazítottam óvatosan, remélve, hogy nem tört el. - De Rarity van rajta... most miért bántod? Vagy most épp melyikről is beszélünk?
Most vettem először a fáradtságot, hogy rá is pillantsak, majd a tekintetem a papírokra szegeződött és kissé össze is húztam a szemeim, gyanús volt ez az egész.
- Miért lett hirtelen olyan érdekes a balesetem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=733287#post733287][b]Celestyna M. Czerny - 2018.08.30. 22:45[/b][/url]

A válasza egy tömör és határozott nem volt. Mintha csak megkérdeztem volna, hogy van-e itthon tej, ő meg azt mondta volna, hogy nincs. Kész, téma lezárva. Nincsen beleszólásom, így csak az ajkaim összepréselve meredtem a lapomra pár pillanatig.
És tessék, már kint is volt, hogy mi bántja, letéptem, mit a ragtapit, aminek nem ott volt már a helye a seben, mert nem gyógyul akkor be rendesen. De ez még egy elég csúnya seb volt, amit nem is láttak el rendesen.
- Takargatásban? Akkor még nem látszott ki a Lewy bokája, mert nem volt divat feltűrni a farmer szárát - közöltem helyeslően bólogatva, holott egyre inkább nyomorgatta a kicsi lelkem a gondolat, hogy jóval többet tud, mint kellene neki. - Helyes, a pónistól nem válok meg, szeretem. Mi van a kék kövessel?
Kicsit össze is rezzentem, mert mikor legutóbb azt a kezemet szorongatták meg, zúzódott a csuklóm, aztán anyám mehetett az ügyeletre. Apácska pár órával később kiköltözött.
- Fontos ez? Azt mondták, amíg nem vagyok benne biztos, hogy stabil vagyok, ne vegyem le - rántottam egy apróbbat a vállamon. Nem különösebben hatott már meg ez a dolog egy ideje. Ugyanúgy a hétköznapjaim része volt, mint az, hogy sminkelek vagy, hogy van pálcám.
- Kinek? - kérdeztem tök értetlenül, de aztán csak felszusszanva összegyűrtem az ölemben lévő papírt és galacsinná szorongattam, mielőtt elkezdtem volna bepakolni a táskámba. - Miről szeretnél beszélgetni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=733376#post733376][b]Celestyna M. Czerny - 2018.09.02. 08:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=733648#post733648][b]Celestyna M. Czerny - 2018.09.08. 12:12[/b][/url]

Nem volt a legjobb a hangulat, amitől én is feszült lettem és ettől még inkább nehéz lett az egész. Nem szerettem apuval morciban lenni, szerintem jobbat érdemel, mint hogy valaki fujjon rá, mint egy mérges cica. De ha egyszer nyomaszt, mikor nem csinálok semmit és egyből morog velem, persze, hogy olyan nagyon élénk piros, vicsorgós, gonosz róka leszek.
- De apu ez csak egy bizsu...- néztem rá teljesen értetlenül, hogy mi olyan rossz egy ékszerben, még akkor is, ha minisztériumi cucc. Az elején mondjuk furcsa volt, émelyegtem, meg a varázslás sem mindig ment úgy, ahogy szerettem volna. De apácska szerint azért is lehet, mert nem voltam kiegyensúlyozott. - Mindig beszélgettek velem. Vagy most.. miről, apu?
Olyan fura dolgai voltak néha, csak azért, mert nem vagyok jól -hahaha-, még nem kezeltek időzített bombaként -de.-, nem voltam veszélyes. De nem elég, hogy furi, most még gonoszkodott is, hogy megy és az új barátnőjét viszi haza. Nekem meg olyan kellemetlenül húzódott a mellkasom. Még rá is pillantottam, de elég kelletlenül, nem esett ez most jól a lelkemnek. Mintha nem lenne elég nehéz így is pozitívan látni a dolgokat. De a kis lény nagyon cuki volt, vetettem rá is egy szimpizős pillantást, de a mosoly valahogy elmaradt.
- Következmények? Mintha valami thrillert néznék. Rosszat csináltam? - Miután a gombócot a táskába száműztem, még elpakoltam, de aztán neki szenteltem a figyelmem. Többnyire. - Hogymi? Mármint... ez biztos?
Valahogy szürreális volt az egész elképzelés, hogy nekem képességem lenne, de valahol mégis volt értelme, mert még életben voltam. És tudom, hogy nem azért mert szerencsém volt, vagy olyan jól úszom.
-Miért nem mondta senki? És te miért igen? - pillantottam rá kissé kétségbeesetten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=734677#post734677][b]Celestyna M. Czerny - 2018.09.22. 01:12[/b][/url]

Nem teljesen értettem, hogy mit várt tőlem, nem rajtam múlott már akkor sem, hogy miről beszélgetnek velem és miről nem. Csak kaptam a fejmosást, hogy buta vagy Miro és önző, mit képzelsz? Meg is halhattál volna. Mintha nem tudnám. Mintha nem bántam volna elégszer, hogy nem sikerült. Anyám volt, hogy a fejemhez vágta, jobb lett volna, ha nem élem túl. Megerősítettem benne, hogy én is ezt kívánom. Apa aznap kivett nekünk egy hotelszobát.
- Nem tudom, valamit pénzeztek ott a fiúk, de passzolom, mit - vontam vállat. Mármint persze, gondolom valami bírság vagy hasonló, amiért fölöslegesen rohangálni kellett miattam. Van erre más magyarázat?
Nem értettem, honnan veszi, hogy én elemi mágus vagyok. Mármint, komolyan, ennek nem sok értelme volt. Miért lennék az? Ki mondta ezt? Persze, túléltem valahogy azt a kis incidenst, de túl sok volt ahhoz, hogy valaha belegondoljak, pontosan miért is.
- Akkor te... fogsz tanítani? - kérdeztem, miközben a kékjeim rászegeztem és próbáltam összerakni az amúgy elég kusza képet. A kis, szaglászó lényecske se sokat segített, nem láttam még ilyen kis szörnyivel, új lenne? Amúgy sem értettem miért undok, és morog, ez kinek jó? Én nem csináltam semmit, csak rajzolni akartam, de most valahogy megint nem volt bennem egy csepp alkotói készség sem. Csak szerettem volna bámulni a semmibe és nem csinálni... semmit.
- Nem akarok velük beszélni - a hangomból több elutasítás csengett ki, mint szerettem volna, de épp eleget zavartak el mindennel, hogy nem érnek rá vagy nem érdekli őket, még akkor is, ha nem is tudták, hogy miről van szó. Apácska meg nem érhetett rá mindig. - Nem akarom! Mármint... ha tényleg úgy van, ahogy mondod... akkor gondolom, ez... a részem? Nem tudom, mennyire értelmes, de szóval ha eddig is itt volt ez, belül, akkor elveszítenék valamit vele. Később is... el tudják venni? Ha  reménytelen eset vagyok és nem boldogulok vele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=736353#post736353][b]Celestyna M. Czerny - 2018.10.07. 23:25[/b][/url]

- Nem vonnak bele a pénzügyekbe - vontam meg a vállamat kissé talán flegmán is, de így volt. Néha még a sajátjaim is úgy kezelték, mintha semmi közöm nem lenne hozzá, így csak nagyon pipiskedve próbáltam kivenni, Lewy milyen levelet olvasgat nálunk.
- Nem. Mármint, nem akarok mással tanulni, az olyan undin hangzik, mintha bajom lenne veled. Pedig... - piszkálgattam magamon a szürke melegítőalsót, megint csak lefelé szegezve a tekintetem. Szerettem, mikor ő tanított, a művészet sem véletlenül került a napirendemre anno. Tény, szerettem, de nem annyira, hogy otthon legyek művészettörténetileg is. Elég furin néztem Dustinra, mert mi az, hogy mutatkozzak be egy kis, kék lénynek? Apró szusszanással nyújtottam a kezem kicsit közelebb a szörnyikéhez. - Ő kislány vagy kisfiú?
Mikor hagyta, finoman megérintettem a buksiját, még valami bemutatkozás félét is sikerült kinyögni, de nem olyan nagyon hivatalosat, csak hogy Cel vagyok, de inkább dünnyögés volt, mint komoly, hangosan elhangzó mondat.
Apu képes volt kinevetni, mert feltételeztem, hogy reménytelen lennék. Pedig ennek megvolt a maga esélye, mert nem vagyok mindenben a legtehetségesebb. Mi van, ha tényleg rettenetesen béna leszek és sose fog menni?
- Ezt csak azért mondod, mert még nem találkoztál vele. Az nem jelenti azt, hogy nem létezik - szusszantam fel, miközben kicsit közelebb araszoltam azért hozzá. Nem akartam, hogy most bármi miatt ki legyen rám akadva, én voltam az utolsó ember a földön, aki neki rosszat akar. - De mindig, ugye? Tök mindegy, mennyire leszek buta.
Már majdnem az arcába is másztam, a sarkaimra ülve, elrakva a táskámat az útból, mielőtt belerúgom a vízbe. Még megforgattam kicsit a karperecet a csuklómon, majd nagyot szusszanva nyújtottam felé a karom.
- Mi lesz más, ha leveszed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=741215#post741215][b]Celestyna M. Czerny - 2018.11.20. 12:24[/b][/url]

- Pedig te vagy nekem a legfontosabb az életemben - malmoztam kicsit az ujjaimmal, a vizet bámulva, de azt hiszem, ez olyasmi volt, amit illett volna tudnia. Más kérdés, hogy tudta-e is. De aztán láttam, hogy próbál az arcomba nézni, én meg kicsit összepréseltem az ajkaim, de rá pillantottam.
A kis kék fel is morrant, amire csak kicsit jobban össze is húztam magamat, asszem nem szívlel engem különösebben. Nem mintha ebben bármi meglepő volna.
A babasárkány végül nagy lelkesen átszaladt az ölembe, én pedig megsimogattam óvatosan. Össze is rezzent, pedig én nem akartam bántani! Inkább egy aprót szusszantam.
- Mit szólsz a Trusiához, kislány, hm? - biccentettem oldalra egy kicsit a fejemet, miközben inkább visszatettem a kezem az ölembe, nem akartam összevissza tapizgatni, ameddig szerinte ez nincsen rendben.
- Nem akarod te, hogy én Ohioba költözzek - jegyeztem meg kicsit pofátlanul, felpillantva rá, majd vontam egyet a vállamon. Szerettem aput és nem akartam, hogy azt higgye, ez bármi miatt nem így van. Még ha undorító dolgokat is hazudik itt az arcomba. A kezem a tarkójára csúszott, akartam, hogy a közelemben maradjon.
- Mindegy... nagy vagyok már, megoldom. Le tudod venni? - kérdeztem, a kezem felé nyújtva. Egyszerre volt ez nagyon szimbolikus, mert nyitottam felé, a segítségét kérte, másrészt puszta praktikum, mert egyedül fogalmam sincs, hogy boldoguljak mindezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=742066#post742066][b]Celestyna M. Czerny - 2018.12.03. 16:51[/b][/url]

- Nem igazán - ráztam meg a fejemet, miközben kicsit neki billentettem a fejemet, miután csókot nyomott a hajamba. Szerettem apu puszijait, mindegyiket, a kicsiket a nózimon, a cuppanósakat a pofin, a kicsit elnyújtottabbakat a homlokomon, minden puszinak megvolt a maga varázsa.
A kis kék elég édes volt, ahogyan szaglászott felém, meg a névre hegyezte a füleit is, szóval asszem, nem volt annyira ellenére, hogy így nevezzem.
- Hát, meglátjuk - vontam meg a vállamat kicsit, az ujjaim a kis kék felé nyújtva, de aztán csak apura pillantottam.
Szerettem, mikor nevetett, még ha csak azon is, hogy mennyire buta dolgokat tudok mondani. De ez nem volt vicceske, nem akartam az időjárással foglalkozni és messzire költözni sem.
- De ahhoz nagyon ügyesnek kéne lenni... Apu, a kreatív szakkörről nem is beszéltem neked! - néztem rá számon kérőn, mert mi óta mászik bele ő egyáltalán a dolgaimba? Mondjuk, ő az apu, megvan a joga mindent is tudni, de most creepy stalker lesz? Nincs abból elég a környéken?
A keze lassan az enyémre csúszott, a karkötőhöz, el is időzött ott és nagyon emlékeztetett rá, hogy mindig várt a beleegyezésemre, mindenben. Édes pasi és nem is értem, hogy lehet, hogy még nem erőltetett rá gyűrűt senki.
- Tudom. Mindig itt voltál - szusszantam fel kicsit, mert valamilyen elvont értelemben mindig velem volt.  - Jó, azt hiszem, csinálhatjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=744842#post744842][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.03. 14:11[/b][/url]

Az ölembe mászott a kicsi lényecske, bár elsőre ő is nagyon meglepettnek látszott miatta. Nem hiszem, hogy magától egyhamar idejött volna, de most mégis itt csücsült.
- Lehetek? - kérdeztem reménykedve pillantva rá, nagy szemekkel nézve felé, a fejemet a tenyerének billentve egészen kicsit. De aztán rámorrant a lény, ő meg elhúzta a kezét, én meg lenéztem rá, hogy mégis mi volt ez? Ki engedte meg neki, hogy rámorogjon a daddymre? - Apu miért beszélgetsz madarakkal?
Kevéssé tartottam valószínűnek, hogy ez így volt. Nem szokott még Orionnal sem beszélgetni, de akkor mégis ki mondta volna el neki, hogy mit csinálok az előkészítőben és mit nem? Volt egy beépített embere!
Végül sikerült elérni azt a pontot, hogy levette a kezemről a karperecet. Furcsa érzés volt, olyan, mint mikor kicsit megszédülök, mert túl sok minden. Mintha egyre inkább lüktetett volna a lelkemben az erő, bizonytalanul, mintha ő sem értené, mi történik.
- Szükségem is lesz rá - mosolyogtam rá halványan, miközben a tekintetem a kis lényre szegeztem az ölemben, aki a fejét oldalra billentve szagolt a levegőbe. - Órák? Úgy másokkal együtt? Mint egy suliban? A napló nem rossz ötlet, láttam egy szépet a Disney storeban. Egy olyat esetleg majd vehetünk nekem? Olyan szépet? Arieleset?
Finoman a kisállat hátára tettem az egyik kezemet, ahogy a másikat apuéra csúsztattam, neki döntve a fejemet a vállának. Minden rendben lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=746535#post746535][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.14. 19:46[/b][/url]

Nem is értettem, hogy kivel beszélgetett, aki leadta neki a dolgokat azzal kapcsolatban, hogy mikor és mit csinálok. Nagyon ajánlottam Ezrának, hogy ne ő köpjön be, mert akkor többet nem mondok el neki semmit és teljesen kiesik a falu keringéséből. Aztán majd csak nézeget mikor Lajos bácsi felbukkan a harmincas szeretőjével. Megérdemelné.
Végül csak levette a karkötőt rólam, én pedig kicsit megdörzsöltem alatta a csuklóm. Hiányzott, évek óta rajtam volt, anélkül, hogy levettem volna egy pillanatra is. Nem is hiányzott, hogy levegyem. Most pedig mintha zúgott volna az egész fejem, olyan furcsa érzés volt. Lehet, hogy csak beképzeltem.
- Én azt hiszem, azt kihagynám. Az egyetemre is elég bemennem, ott is csak színezek, mert nagyon unalmasak az órák - sóhajtottam fel. Nekem nem hiányzott semmilyen kis nyüzüge csitri, aki még az apumra folyatja a nyálát, miközben ő fura dolgokról beszél.
- Mindig, mindennel, muszáj az orrom alá dörgölni? - néztem rá kissé bandzsin, nem értettem, hogy miért jó az neki, hogy butának érzem magam. Határozottan annak éreztem magam, még ha nem is ez volt a célja. - Jaj de jó. Trusia, ugye nem leszel buta? Ne legyél buta, jó?
Azzal kissé remegő kézzel, de megsimogattam a kékséget, aki egyre érdeklődőbb pillantással figyelt engem. Mint aki méreget.
- Még várj egy kicsit, jó? Ha most felkelek, szerintem kipakolom a csokisepret.