Apfelbaum Balázs INAKTÍV
Eeyore of Bagolykő RPG hsz: 5 Összes hsz: 16
|
Gvendolin – repüléstan után - 17:00 körül
Vaknak kéne lennem ahhoz, hogy ne lássam; a lány nem szeretné, hogy leülje mellé, de ez most nem érdekel. A legkevésbé sem. Ha nem szólunk egymáshoz, az sem akadály. Szükségem van most egy kis társaságra. Csak érezzem, hogy nem vagyok egyedül. Bennem nagyon erős a csordaszellem, mindig szeretem, hogyha vannak körülöttem, még akkor sem szomorodok el, ha nem hagyja el egy szó sem a szánkat. Amúgy sem vagyok egy szószátyár. Bátortalanul foglalok helyet a lánnyal szemben, aki ragadozó módjára védi elejtett zsákmányát. - Nyugodj meg, nem fogom elvenni – jegyzem meg halkan. Nem kötöm az orrára, hogy miért nem, elvégre biztosan nem érdekelné. Számat elhúzva nézek végig az asztalon, ahol hús, hús hátán és tejtermék, tejtermék hátán. Sajtok, tojás, sonka, tatárbifsztek és társai. Fintoromat elrejtem fitos orrocskám alá; mindenki azt eszik, amit akar. Nem kell hozzám és az elveimhez igazodnia senkinek sem. Kiszúrok végül egy jó adag salátát. A’la nature. Nincsen öntet, így magam elé veszem a sót, borsot, és egy kisebb tálat. Beleöntök egy öt centiliternyi olívaolajt és ugyanennyi citromlevet, megfűszerezem és et voila! készen is van a dresszing. Ráöntöm a salátámra, miközben felnézek a lányra. - Balázs vagyok – mutatkozom be. – Navine – folytatom halkan.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Catherine Hope Payne INAKTÍV
Cicus =^.^= RPG hsz: 434 Összes hsz: 1245
|
Bál előtti éjszakás nyünny Tovább a hszhez!
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Szerintem, ha most jönne valaki szembe velem, nem ismerne meg. A hajam fonatban, Annie este gyakorolt rajta, és a vége olyan jó lett, hogy nem volt szívem szétbontani. Arra ráhúztam a púderszín sapkámat, a sminkemet teljesen leszedtem, még a műpilláim is az éjjeliszekrényen maradtak. A sapkához illő hatalmas sállal bebugyoláltam magam, arra jött a fekete kabát, aminek a zsebébe dugtam a kesztyűimet. A házat halkan és észrevétlenül igyekszem elhagyni. Friss levegőre van szükségem. Remélem, azért, ha szembe is jön valaki, nem fog őrültnek nézni. Minden oka meglenne rá, hiszen ehhez a szetthez egy szürke elnyűtt mackónadrágban vagyok, és nagy, formátlan csizmában, amit igazából azért szeretek, mert tényleg iszonyatosan meleg belül. Szóval, ha eddig nem is volt, most ideig-óráig van egy hajléktalannak tűnő tagja a bogolyfalvai utcáknak. Ez az a pont, amikor túl sok. Szétmegy a fejem, napok óta migrénnel küzdök, de nem hiszem, hogy ez az időjárás számlájára írható, úgy vélem, ez a felelőtlen ígéreteké. Tele van velük a padlás. Ahogy befordulok a sarkon, már tudom, hova jöttem, a játszótér, hát persze. Az ember a gyerekkoránál indít mindig, ugyebár. Mert minden, de minden felnőttkori tettünk visszavezethető a gyerekkorra és annak traumáira. De mit is érezhet egy magamfajta, ami trauma lehet? Hiszen, a külső szemlélőnek, ez egy tökéletes élet. Egy ismert, gazdag máguscsalád legfrissebb generációjának tagja, megbecsülhetetlen örökséggel. Kifinomult zenei oktatás, előkelő nevelés, jó házassági ajánlatok, keresett kapcsolat. Egy Payne, az mindig tökéletes. Ahogy a hintába ülök, hallom, ahogy megcsikordulnak a hidegtől kissé összefagyott láncok, Bal lábam behajlítva, a jobb egészen kinyújtva. Jobbommal átölelem a láncokat, a fejem is neki döntöm.Lehunyom a szemem, és egyszerűen csak hagyom, hogy minden, minden, ami nyomaszt, ami fáj, elárasszony. Egyedül vagyok. Itt nincsenek emberek, nincsenek, akik egy adott képet alakítsanak ki rólam. Egyedül vagyok. A sírás, felszabadít. Könnyíti a lelket. A nulláról akarok indulni. Nem akarom, hogy legyen bennem bármi is. Én ezt nem akartam. Azt hittem, sokat elbírok. Azt hittem, legyőzhetetlen vagyok. Aztán megismerkedtem Denisszel, és rá kellett jönnöm, hogy ez koránt sincs így. Hogy van, aki le tud győzni, van, aki össze tud törni, aki a földbe tud döngölni. Ez pedig ő. Még ha nem is tudja, hogy így van. A bogolyfalvi nagy óra éjfélt üt, amikor az első könnycsepp hideg útjára indul az arcomon. Az elejétől kezdem, végigviszek mindent, amit eddig elnyomtam, aminél úgy tettem, mint akit nem érdekel, mint akinek nem számít a holnapban a pillanat, amit átélt. Az első csók meghatározza azt, milyen emberré válsz. Hófehérke a haláltól menekült meg, Ariel visszakapta a hangját, míg Belle megmentette a herceget, akit neki szánt az ég. Az én első csókom tizenkét évesen történt. Anya és a mostohaapám szüneteltették a kapcsolatukat, anyám mással randevúzott. A férfi, Ralp, kedves fickó volt, mindig hozott nekünk is valamit, ha jött, és szívesen vitt el magukkal. Emlékszem, mennyire más volt mellette anyám, mennyit nevetett. Olyanok voltunk, mint egy család. Megbíztam benne. Aztán, egyik este, amikor a segített a matek háziban, odahajolt hozzám, és bármennyire is erősen szorítottam össze az ajkaimat a nyelve átjutott a fogaim között. Majdnem megfulladtam attól, hogy a számban matat, és mert a lehelete babfőzelék szagú volt. Fogalmam sem volt, hogy mi történik, nem éreztem és nem érzékeltem semmit azokban a másodpercekben. Még most is érzem a parfümje illatát az orromban. Erős, férfias. Elszaladtam, elmondtam anyának, aki annyit felet, magamnak kerestem a bajt, mert túl kihívó vagyok. Fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent. Mitől lenne egy gyerek kihívó. Később szakítottak ugyan, de a barátnőinek továbbra is azt ecsetelte, hogy "Nem tud ezzel mit kezdeni, én ilyen lettem. Elfajzott. Kívül rekedt." Csakhamar azzá váltam, amit ő kinyilatkoztatott. Azzá a lánnyá, akit csak az “ilyen” szó illethet. Ez volt az én páncélom, most is ez. Hittem, komolyan hittem, hogy soha, senki nem lesz képes a páncél mögé látni. Elveim voltak, szabályrendszerem. Nincs ismétlés, nincsenek érzelmek, nincsen semmi, amire rá lehetne húzni a “romantikus” jelzőt. Élvezni akarom az életet, gondolatok nélkül, megfelelési kényszer nélkül, anélkül, hogy bárkinek is számítana a véleménye. Így születnek a népszerű emberek, nem? Jól elvoltam a világomban. Jól elvoltam, mindazzal, amit a Catherine Payne név magában hordozott. Anyám örülhetett, hiszen igaza lett. A gyerekei csak a bajt okozzák. Problémásak. Aztán egy ártatlan angliai unaloműzés eredményeképpen megérkezett az életembe Denis. Emlékszem rá, ahogy először besétált. Még most is érzem, ahogy a füstös illat körbelengte. Már akkor is tudtam, hogy vele jól fogok szórakozni, mert olyan, mint én. A hozzánk hasonló embert könnyen megismerjük. - Szórakozni, bazd meg, szórakozni! Mondom idegesen magamnak, miközben próbálok kivenni egy zsebkendőt a zsebemből. Szórakozni, és ennyi. A végén maximum adni egy pacsit a másiknak. Aztán vége. Én voltam a hülye, én szúrtam el. Mert nem kellett volna reggel visszamennem. Soha, senkinek nem vittem kávét. Soha, senkinél nem vártam meg, hogy reggel legyen. Csak megtörtént, és eljöttem. Csak így ennyi. Ki az a gyökér, aki ilyen elvrendszer mellett _kávét_ visz a másiknak? Hát senki! Én meg, mit csinálok? Ott barátkozom. Hát nem! Ha este megint szexelni támad kedvünk, akkor egymásra nézünk, az egyikünk bólint, aztán megtörténik. Ami a határokon túl történik, az ott is marad. Azt nem hozzuk vissza a hétköznapjainkba. Egyszerűen nem. Mert mi lesz a vége? Éjjel egy hideg hintán bőgünk mackóban, az lesz a vége. Fogalmam sincs, hogy mikor történt meg, hogy hogyan esett meg az, hogy először aludtam mellette. Az esetre emlékszem. Beszélgettünk, semmi több. Órák óta beszélgettünk. Ott feküdtünk egymás mellett, és mindenről szó esett. A gyerekkorunkról, az itteni időszakról, hogy mi volt, mi lesz, hogy miket szeretnénk csinálni. Olyan volt az az este, mint a filmekben. Megvoltak az érintések, a simítások, a mosolyok, de nem történt semmi más közöttünk. Azt hiszem, akkor dőlt el a dolog végérvényesen, ahogy szépen lassan álomba beszéltem magam. Nyugodtan aludtam, éreztem magam mellett, hallottam a szuszogását, de a felületes alvás hamar átváltott mély, nyugodt álomba. Onnantól nem volt kérdés, hogy már nekem is van egy legjobb barátom. Egy olyan ember, akihez mindig fordulhatok, akinek a jelenléte boldogabbá tesz. És mit tettem én, hogy boldogabbá tegyem őt? Elárultam, hazudtam neki. Senki sem mondta el a titkot. Én raktam össze, abból, amit Denis mondott, abból, amit Will és abból, amit Annie. És én voltam a legnagyobb barom, amiért rákérdeztem, hogy jól tippelek-e. Onnan lett minden nehéz. Mert mit csinálsz? Persze, megígéred egy lánynak, akinek az élete minden napját úgy kell leélnie, hogy lehet, hogy meghal, hogy megőrzöd a titkát, de mi van akkor, ha ezt a titkot éppen a legjobb barátod előtt kell megtenned? Nincs jogom elárulni, nincs jogom összehozni, nincs jogom beleszólni. Nincs jogom. Akkor éjjel, a csónakházban, átértékeltem mindent. Az egész életemet. Ahogy Denis az életéért küzdött, és azóta is, rettegéssel élek. Nem tudnék nélküle élni, már nem tudok az lenni, aki előtte voltam, nem tudok olyan lenni, akinek nincs holnapja. Mellette és Annie mellett megtanultam értékelni azt, amit az élet nekem adott: Az időt. Lepillantok a kezeimre, amelyek teljesen össze vannak kaszabolva. Nem akartam olyan ruhát a bálra, amit bárki más is megvehet. Saját magamnak készítem el. A végzős bál. Félek, hogy ez lesz az utolsó emlékem, hogy a titok felfedése magával rántja az elmúlt hónapok boldogságát is. Ez az év csodálatos volt. Tökéletes. És ezt Denisnek köszönhetem. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig ülök még itt, de, amikor felkelek, és visszaindulok, már felszabadultabban teszem. Lesz, ami lesz, hamarosan vége a titkolózásnak.
|
|
|
|
|
Ariana Roxanne Payne INAKTÍV
Payne 5.0 | önző dög RPG hsz: 63 Összes hsz: 364
|
Ablakon keresztül, takaró alatt, egy bögre kakaóval szép is. Jó, meg persze kint is gyönyörű, de szigorúan hat réteg ruha alatt. xD
|
|
|
|
|
|
|
|
Antoinette Myra Blackburn Független boszorkány
Magyar Mennydörgő | anya RPG hsz: 479 Összes hsz: 5688
|
TuninghercegMég Myra is vigyorog Kolos egyszerű válaszán. A férjhez készülő húga a mai napig próbálja lecsapni a kezéről Ardait, nem beszélve az ispotályban gyakornokoskodó lányokról. Bármikor, amikor Myra meglátogatja, vagy együtt mennek valahova, minimum három pillantást kap el. Nem szokása féltékenykedni, de egy idő után amikor már a jelenlétében is nyíltan próbálják elcsábítani, na azt már nehezen viseli. Olyankor nem Kolosnak szokott hisztizni, hanem pont úgy fejezi ki véleményét, ahogy a párja épp ezekben a pillanatokban teszi. Belemosolyog a csókba, ujjai egy kicsit a fiú pólója alá csúsznak. Remélhetőleg így már mindenki tudja, hol a helye és hogy állnak a dolgok kettejük között. Mert sok év alatt először végre teljesen kiegyensúlyozott a kapcsolatuk. - Kapd el, tigris - fordul nevetve a másik srác felé miközben Kolos már húzza táncolni. Kuncogva hallgatja párja kiakadását és a fejét ingatja. Kolost sokkal jobban foglalkoztatják a szociális csoportok, mint a lányt, neki bőven elég az alap ismertség a kviddics miatt. - Rangok és hierarchia, igen - bólogat mindent értve. Aztán megállítja, szembefordul vele, átöleli a nyakát. Apró csókot nyom ajkaira, majd a nyakára. - És mi a te rangod a világban, hm? - teszi fel az élet egyik nagy kérdését. Kíváncsi, hova sorolja magát a szerelme.
|
|
|
|
|
Ariana Roxanne Payne INAKTÍV
Payne 5.0 | önző dög RPG hsz: 63 Összes hsz: 364
|
Hát abban igazat adok neked, Dönci, hogy ha választani kell, inkább a hideg, mint a meleg. A hidegben fel lehet öltözni melegen, de a melegben max beülsz a ventilátor elé, vagy a hűtőbe. Miért, Zselyke, mit írtál be?
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
azért az előfordult az elmúlt években is, hogy úgy karácsony 10. napja körül esett egy kis hó. de persze, szenteste lenne az igazi
és más, értelmes szó jött ki az összekevert nevedből?
|
|
|
|
|
|
Ardai Kolos KARANTÉN
#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons RPG hsz: 395 Összes hsz: 2643
|
Tuninghercegnő Péter vágott egy fintort, ahogyan a hosszú csók éppen előtte zajlott, talán még egy megjegyzést is tett a többieknek kikerülve a párost, de Kolos éppen nem hallotta mit. Mással volt elfoglalva. Myrával most minden rendben volt. Ha tudatos lett volna, és visszagondolt volna arra, mikor volt ilyen időszak az életükben utoljára, valószínűleg azt válaszolta volna, hogy talán soha. Mindig voltak apró vagy nagyobb viták. Most azonban minden tökéletes volt. Ők, az egyetem, Myrának a kviddics... A táncparketten egy ütemre lüktető tömeg az ereidben zúgó vért is, mintha az pulzálta volna. Csak jöttek és jöttek a szavak a szájából, míg meg nem állt és szembe nem fordult párjával. - A rangom? - Gondolatai kissé összekuszálódtak, ahogyan Myra ajkai érintették a bőrét. - A rangom a világban. Hát egyértelmű, nem? Kezével Myra álla alá nyúlt, hogy felemelje és a szemébe nézzen. Pimasz vigyor jelent meg az arcán. - Én vagyok a ranglétra csúcsán. A király! - felnevetett, de Myra állát nem engedte. Egy gyors csókot nyomott ajkaira, mielőtt folytatta volna a gondolatmenetet. - Te pedig a világ királynéja.
|
|
|
|
Antoinette Myra Blackburn Független boszorkány
Magyar Mennydörgő | anya RPG hsz: 479 Összes hsz: 5688
|
TuninghercegÁltalában megszűnik a világ körülöttük amikor közelebb kerülnek egymáshoz tíz centinél. Legalábbis Myra számára biztosan. Hiába vannak ezek a lányok, meg a kötekedő barátok, semmi nem változtat az érzésein. Sosem fog kételkedni Kolosban, inkább büszke a párjára. Meg hát magára is, mert azzal is tisztában van, hogy nem csak neki van szerencséje, hanem fordítva is épp így működik. Valójában nem is számít más, komolyabb válaszra Ardai Kolos szájából. Nem erre kíváncsi, mást akar hallani és más mélységbe nyúlni. Szemét forgatva néz a fiú szemébe. - Édes vagy, hogy így látod. Csak hát... Tudod, én vagyok a királynő és te vagy a királyom - széles mosollyal pöccenti meg az orra hegyét mielőtt még összetúrná a haját. Tudja jól, hogy erre harap, pont ezért csinálja. Majd azt is, hogy elengedve őt hátrálni kezd. Még beljebb, elveszve a tömegben tartja vele a szemkontaktust amíg Kolos követi. Mintha nem is együtt lennének, hátat fordít párjának és az ismerősökkel kezd táncolni. Épp csak egy kicsit akarja magára irányítani a fiú figyelmét, épp csak annyira, hogy ne hagyja nyugodni. Ne érezze, hogy minden irányítás az ő kezében van.
|
|
|
|
Denis A. Brightmore Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas RPG hsz: 674 Összes hsz: 3838
|
Na, azért nagyjából vágja a másik Payne is, hogy miről beszélek. A tél, késő ősz és kora tavasz a legjobb Én is leszoktam cseszni a nevem. Pedig nekem nem is annyira bonyolult XDD
|
|
|
|
Apfelbaum Balázs INAKTÍV
Eeyore of Bagolykő RPG hsz: 5 Összes hsz: 16
|
Sziasztok Everybody, évfolyam kezdéssel kapcsolatosan szeretnék kérdezni egyik cimborámnak. Aki tud segíteni benne, dobjon egy baglyot Köszönöm szépen!
|
|
|
|
Ariana Roxanne Payne INAKTÍV
Payne 5.0 | önző dög RPG hsz: 63 Összes hsz: 364
|
Frank Arie Martinmit keresel itt?Lassan hátrálok vissza egy lépést, hogy megtámaszkodjak az asztal szélében. Mit is vártam, tulajdonképpen? Hogy mintha mi sem történt volna, egymás karjaiba omlunk, így, négy év távlatában, és minden rendben lesz? A nagy lósz*rt. Semmi sincs rendben, ezt mindketten tudjuk, csak az egyikünk valamivel többet tud, és az természetesen én vagyok. Megkapaszkodom az asztal szélében, mintha mi sem történt volna, áhh, én nem akartam odamenni hozzá, megölelni, üdvözölni, dehogy. Az nem lenne arianás, legalábbis a mai értelmében biztos nem. Amikor jártunk, még megszokott volt tőlem az ilyesmi, de... minden megváltozott. A családom csak egy kis ideig furcsállta a dolgot, majd ráfogták arra, hogy kamaszodtam, és ez a kor nálam így ütött be, pedig valójában súlyos dolgok álltak a pálfordulás mögött. Összeszorul a gyomrom, ahogy a férfi, akit annak idején teljes szívemből szerettem, most képtelen rám nézni, vagy legalább úgy tenni, mintha nem tört volna ezer darabra a szíve aznap, mint ahogy az enyém is. Idegenül hangzik a szájából a nevem. A szemeim bepárásodnak, ahogy nézem őt tőlem karnyújtásnyira az asztalomon matatni. Muszáj elkapnom a tekintetemet az arcáról, mielőtt még legördülne egy könnycsepp az arcomon. Nem. Akarok. Sírni. Itt meg főleg nem. Mi ütött belém? - Értem - bólintok egy aprót - Gratulálok a helyhez, nagyon csini. - Halkan beszélek, leginkább az asztalon lévő sótartónak címezve a mondandómat. Zavarban vagyok, ami nálam igen ritka, valamilyen csípős, vagy humoros megjegyzéssel mindig kivágom magam az ilyen szituációkból, de valahogy Arie társaságában előtör belőlem a régi Ariana, aki még nem volt ilyen lázadozó és nagyszájú. Legalábbis ennyire. Megrázom a fejem a kérdésére. Nem kérek semmi mást. Vagyis de, ha őszinte lennék, már kérném is a számlát, hogy az érintetlen kajámat az asztalon hagyva kirohanjak innen. Mégsem teszem. - Nincs kedved leülni? - simítok végig az asztal lapján, még mindig állva. Fogalmam sincs, miért kérdezem, biztosan nincs kedve, hiszen látom, mennyire felkavarja őt is a jelenlétem. Ez kezd egyre kínosabbá válni.
|
|
|
|
Charlotte Elisabeth Felagund INAKTÍV
RPG hsz: 133 Összes hsz: 613
|
Legjobb - Fogalmam sincs. Csak egy régi felhívást láttam, amin valami Allan Colton Fisher, meg Minea neve volt. Azóta semmi. Lehet, idén nem is lesz csapat? - ami azért elkeserítő lenne, mert nem lehetek ennyire peches. Azt tudom, hogy a két akkori delikvens már elballagott, nem volt nehéz ennek utána nézni. - Szerintem nem ártana. Szeretném, ha nem kongana ez a pálya, és nem merülne feledésbe az egész sportág... meg hát most nézze meg, az egyik bajnok, repüléstant tanít - forgatom meg a szemem, mert számomra ez is elkeserítő. Mintha csupán ennyire becsülnék mindazt, amit eddig letett az asztalra. Tanítsa meg a gólyáknak, hogy ne essenek le a seprűről, amit egyébként egy jó érzésű szülő, már azelőtt megtanít neki otthon, mielőtt idekerülne. Vagy ez csak nálunk volt így? Mert akkor újfent kijelenthetem, piszok mázlista vagyok. - Igen, apám ragaszkodott ehhez a seprűhöz, ha már mindenképp azt akartam. De szerintem ez is olyan, mint a pálca, egy csomót kipróbáltam, ez lett az igazi - vonok vállat, mert azóta én ezt is úgy tartom, hogy a seprű válassza meg, ki üljön rá. Utána persze felhívtam keringőre, hisz ki nem hagynám az alkalmat, hogy együtt repkedjek kicsit Várffy Róberttel. Csalódnom nem is kell benne, már az első alkalommal úgy dob a karikára, hogy azon csak nézek. Persze, ő hajtó volt éveken keresztül, biztos rengeteg időt töltött azzal, hogy fejlessze magát. - Tartalékosnak mindenképp - vigyorodok el, mert túl magas az a labda ahhoz, hogy én ne csapjam le. És egyből megyek is a kvaffért, hogy aztán azzal a kezemben, megcélozzam a bal szélső karikát, és mielőtt megkerülném, dobjam át rajta. Direkt úgy mérem be a helyzetet, hogy amint a karika mögé érek, el is tudjam kapni, hiába nem teljesen szabályos, ez most amúgy se vérre megy. - Terelőnek készülök ám - osztom meg vele azért nagyokat pislogva, csak hogy ne várjon tőlem ma este fejedelmi manővereket. ÉS passzolom is neki a labdát, gondolva, hogy úgyis rá fog jönni, kicsit a kvaff elé kell jönnie, lévén én olyan nagyot nem tudok dobni. Aztán oda is repülök mellé. - Mit tud még?
|
|
|
|
|
|