Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
ThomasMókás, ahogy folyton ficereg - nem fegyelmezetlen, csak könnyen elmerül a gondolataiban és miközben töpreng, a tagjai önálló életre kelnek. Látom rajta, hogy mindent mennyire átél, szinte gyermeki komolysággal és őszinteséggel fogadja be a dolgokat. Értékes tulajdonság, s remélem, képes lesz megtartani.
A fejtegetésére bólintok, főleg a helyrehozós részre, bár valójában nem tartom helyrehozandó hibának vagy gyengeségnek, ha valaki kudarcot vall. Persze, diákként nehezebb elvonatkoztatni valószínűleg, elvégre pont az iskolarendszer büntet minden botlást, néha az egészen lényegteleneket is.*
- Sem kudarc, sem siker nincs életreszóló. Attól, hogy egyszer nem sikerül, egy vagy két évvel később, másik tanárral, más módszerrel összejöhet. Az én szememben a lényeg az, hogy mindenképp tanulsz, fejlődsz és gazdagodsz. Ha mást nem, megtudsz valami hasznosat magadról,-*mosolygok, elvégre az is értékes infó, hogy az embernek nincs nyelvérzéke... Annyi minden van, amiben valaki remekelhetne, ha tudna róla, de a kudarctól tartva inkább bele sem kezd. Pedig egyetlen vereségtől sem lesz valaki kevesebb, ahogy a győzelmek sem feltétlen teszik többé. Mindenesetre, azt hiszem, mai csevejünk a végéhez közelít.*
- Szerintem ezen a ponton jó lenne elbeszélgetned Liammel, mert ő tud útmutatást, gyakorlati tanácsokat adni. Ám ha kételyeid vannak vagy elakadsz valamivel, keress nyugodtan!-*Javasolom, mert úgy érzem, valami kézzelfogható, konkrétabb terv is sokat segíthetne abban, hogy ne féljen attól, ami előtte áll. Ha vannak lépcsők, lépések, mindig könnyebbnek, megvalósíthatóbbnak tűnnek az ilyen vállalkozások.
Még váltunk pár szót, mielőtt útjára engedném. Sokáig mosolygok a mögötte bezáródó ajtóra, majd nekifogok, hogy lejegyzeteljem a találkozót.
|
|
|
|
|
|
|
South West
INAKTÍV
Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
|
A N N I E, otthon édes otthon
A száraz, elsárgult levelek Sam körül szálltak, miközben South pálcájával apró szellő segítségével mozgatta őket. A hétvégén szabadnapja volt, és szerencséjükre szépen sütött a nap az őszi idő ellenére.
Sam nagykabátban, sapkával a fején próbálta elkapni a hulló levelet. Nevetett, ahogyan az orrára hullt egy nagyobb példány, miközben South hagyta, hogy a levélkupacba huppanjon.
Sam megpróbált felkászálódni, hogy újabb leveleket kaphasson a kezébe, miközben South a tornác szélére ült. A kezében szorongatott fotókat figyelte. A komor arcokat rajtuk, a leszabályozott mozdulataikat.
|
|
|
|
|
Annelie West
INAKTÍV
bestiák anyja
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
SouthNem akarta felizgatni South-ot azzal, hogy elmondja, hova kell mennie. Csak magukra hagyta a két fiút pár órára, most pedig széles mosollyal az arcán vág át a házukhoz vezető ösvényen. Sammy pillantja meg előbb és az ő szája is fülig ér miközben kacagva megindul anyukája felé. - Szia picim - leguggol a kisfiához és puszilgatja, amíg Sammy úgy nem dönt,hogy őt jobban érdeklik a levelek és Noak, mint az anyja. - Hát te? - jó kedve láthatóan alább hagy amikor tekintete férjére vándorol és megközelíti.
|
|
|
|
|
South West
INAKTÍV
Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
|
A N N I E, otthon édes otthon
Felpillantott, ahogyan Sam hangos gyerekkacajjal fogadta érkező anyukáját, de nem mozdult. Figyelte, ahogyan átölelték egymást, majd ahogyan a kisfiú visszasietett a játékához.
Nem állt fel, hogy üdvözölje feleségét, egyszerűen csak felmutatta a kezében tartott kötegnyi emléket.
- Mit keresnek ezek nálad?
|
|
|
|
|
Annelie West
INAKTÍV
bestiák anyja
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
SouthÉmelygő érzése nem csak a hírek oka miatt jelentkezik, most tudja, hogy ez South-tal nem lesz egy sima menet. Amint felteszi a kérdést, meg is pillantja kezében a képeket. - Inkbb mit keresnek nálad? - kérdez vissza. - East küldte, hogy megnézzem, milyenek voltatok gyerekként - vállat von, majd leül South mellé. Szeme sarkából Samet figyeli, akire Noak vigyáz.
|
|
|
|
|
South West
INAKTÍV
Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
|
A N N I E, otthon édes otthon
Nem beszélt a múltjáról, ha Annie nem kérdezett rá, és nem véletlenül kerülte a témát. Nem akart rá emlékezni. Nem akarta, hogy befolyással legyen az életükre.
- Az asztalon hagytad őket. - Komor volt a hangja, színtelen a visszafojtott dühtől. East igazán tudhatná, mennyire gyűlöli a múltját. Fogalma sem volt, hogy húgának egy egész albumnyi fotója van a családjukról.
- Gyerekként - horkant fel a megfogalmazásra. - Semmi köze a gyerekkornak a jelenhez. Azt hittem, megbeszéltük, hogy a múlttal nem foglalkozunk többet! - Hangja kissé keményebben csengett, mint ahogyan szánta.
|
|
|
|
|
Annelie West
INAKTÍV
bestiák anyja
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
SouthFelsóhajt kontrázás helyett. Annyira azért kiismerte férjét, hogy tudja, ha nem gondolkodik mielőtt beszél, abból nem fognak jól kijönni. - Nem azért adta, hogy a családotokat nézzem, hanem a gyerekkori arcotokat. Szerinte Sammy nagyon hasonlít rád - próbál nyugodt hangon válaszolni és megmagyarázni a helyzetet. - Szerintem is.
|
|
|
|
|
South West
INAKTÍV
Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
|
A N N I E, otthon édes otthon
Élesen fújta ki a levegőt. Volt ideje az első felindulását leküzdenie, míg Annie nem volt otthon. Ezért sem támadt rá azonnal. Ezért maradt ülve.
- Nem kellett volna ezeket hazahoznod! - A földre dobta a képeket, a lábuk elé. Összetaposhatta volna azokat az embereket rajta. Az apja vonásait, North jól fésült haját, az anyja tökéletes ruháját. Őt magát, ahogyan az apja elé állt. Kihúzta magát, mintha büszkeség lenne a család tagjának lenni.
Emlékezett arra a napra, mikor a fotó készült. A karján lévő véraláfutásokat eltakarta a ruha ujja, de ott voltak. Akkor azt hitte, megérdemelte.
- East nem tudja, miről beszél. Nem akarom, hogy ilyen fotók legyenek a házban! - Felállt, és elszakította a tekintetét a saját családjáról. Nem nézett Annie-re, inkább Samet figyelte, ahogyan vidáman játszott a levélkupacban.
|
|
|
|
|
Annelie West
INAKTÍV
bestiák anyja
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
SouthPont most nem akart volna feszültséget. Sammy nem érzékel semmi abból, ami a szülei között játszódik le éppen, szerencsére ő jól érzi magát a játék közben. Ismét elnyomja magában a választ, egyszerűen nem akar belemenni. Felesleges információ, hogy levélben kapta a képeket és nem hozta el, ahogy bármi más is a továbbiakban. Annie bólint, majd a táskájából elővesz egy borítékot. - Rendben. Legyenek ilyenek inkább - pár csendes percig tartja maga előtt a borítékot mielőtt megszólalna és a borítékból elővenné a két képet. South keze felé nyújtja, hogy ha akarja, nézze meg.
|
|
|
|
|
South West
INAKTÍV
Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
|
A N N I E, otthon édes otthon
Összeszorította az ajkait, de ahogyan Samet figyelte játék közben, megnyugodott. Felsóhajtott, és összefonta a karját. Azt akarta, hogy Samnek olyan gyerekkora lehessen, ami neki nem adatott meg. Ehhez pedig arra volt szükség, hogy ő is elfelejthesse a múltját.
Annie felé fordult, és figyelte a mozdulatait. Lassan nyúlt a képekért. Már ismerősek voltak neki az absztrakt formák. Pont olyan volt, mint a fia érkezése előtt.
- Annie, te... - Feleségére nézett, majd vissza a képekre. - Merlinre! - suttogta maga elé, és indult el Annie felé, hogy szorosan magához ölelje.
|
|
|
|
|
Annelie West
INAKTÍV
bestiák anyja
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
SouthKiakadhatna, felhúzhatná magát és megint veszekedhetnének. South-nak viszont igaza van és felesleges lenne megint ezzel indítani egy ilyen fontos beszélgetést. Elmosolyodik míg a párja arcát figyeli, aztán feláll, hogy hozzábújjon. Sammy érkezésénél nem ezt a boldogságot érezte, mint most. Végre minden teljes és az életükben van egy dolog, amit terveztek is. - Lesz időnk felkészülni rá. Ugye nem bánod, hogy így alakult? - kissé azért félve teszi fel a kérdést továbbra sem engedve el a férfit.
|
|
|
|
|
South West
INAKTÍV
Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 212
Összes hsz: 590
|
A N N I E, otthon édes otthon
Szorosan tartotta Annie-t, belehajolt a nyakába, és közben mosolygott. Egy pillanatba telt csupán, hogy elfelejtse a képeket. Hogy elfelejtse a múltat és a családjával legyen. Az igazi családjával, ami úgy tűnt, egy újabb taggal fog bővülni.
- Komolyan gondoltam, amit a színházban mondtam. - Kissé távolabb húzódott, épp csak annyira, hogy belenézhessen Annie szemeibe. - Szeretném, ha a jelenre koncentrálnánk. A családunkra. - Jobbja lesiklott Annie hasához. Baljával Éppen csak érintette Annie állát, hogy ajkaik könnyedén egymásra találhassanak.
|
|
|
|
|
Annelie West
INAKTÍV
bestiák anyja
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
South- Mernél mást mondani - neveti el magát a nő, majd végigsimít South borostás arcán. El sem tudná mondani, mennyire szereti a férfit és azt, amivé lettek. A gyakori viták mellett végre egyenesbe jöttek. Úgy néz ki, talán így is maradnak. Jelenleg, a csók alatt biztosan. Az idill sem most, sem máskor nem tarthat fél percnél tovább egy totyogó jelenlétében, így talán egyikük sem lepődik meg azon, hogy kisfiuk az apja nevét mondogatva igazi hisztibe kezd és a tőle telhető leggyorsabb totyogással szalad oda hozzájuk. Őt sem szabad kihagyni az ölelésből. //  //
|
|
|
|
|
Salli R. Revie
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
MarcellEgy kicsit nehezen tudta követni a csillagászatos magyarázatot, ezért kék szemeit pár pillanatra a fiú arcára függesztette menet közben, aztán várt is egy-két másodpercet, mielőtt helyeslően bólintott volna. Addigra legalább sikerült összeraknia a fejben, hogy mi is hangzott el. - Ilyen emberek mindenhol vannak, csak abban reménykedek, hogy itt nem pont a kedvenc tanóráim egyikén fogom majd ki - mondta. Azért azt elég nehéz lett volna elhinnie, hogy a Bagolykőn mindenki feddhetetlen és becsületes, főleg, hogy egy nyomozó lánya volt, így inkább nem is hitegette ilyesmivel magát. Csak realistán! Hamarosan azonban tovább gördítették a beszélgetés fonalát, és Salli kelletlenül elhúzta a száját a válasz hallatán. - A csatlósok valamilyen szinten még rosszabbak szerintem, mint maguk a gonosz varázslók. Tulajdonképpen, ha nem lennének csatlósok, akkor ezek a varázslók sem juthatnának igazi hatalomhoz. Ráadásul, ha azt nézzük, akkor a csatlós csak egy szolgalelkű selejt, nem pedig olyasvalaki, akinek bármire is büszkének kellene lenni - fejtette ki az álláspontját, bár talán túlságosan is merészen fogalmazott ahhoz képest, hogy még csak pár perce ismerték egymást a sráccal. Valószínűleg a fárasztó utazás és az elmúlt időszak kellemetlen kuszasága söpörte el az óvatosságának egy részét egy időre. Figyelmesen hallgatta a választ, amikor kitértek a kijárási és utazási lehetőségekre, és elgondolkodva ráncolta a szemöldökét. - Ez nagy korú diákokra is vonatkozik? Mármint, hogy külön kérvényre van szükség. - Nem teljesen értette a dolog logikáját, de nem volt az a fajta ember, aki emiatt végigjár hat irodát, hogy változtassanak a helyzeten, inkább csak szerette volna érteni a rendszert. - Ó, ez jó hír! A hoppanálás sokkal egyszerűbb lesz, bőven elég akkor vonatozni, amikor csomagom is van - sóhajtott fel megkönnyebbülten. Utána viszont kicsit odébb terelte a beszélgetést a hasznos tudnivalókról és a mindennapi iskolai életről érdeklődött inkább. - Mondd csak, van most készülőben valami érdekes, amiről tudnom kellene? Rendezvény, titkos földalatti mozgalom alakítása, kopogószellem gyűlés, akármi - vigyorodott el a felsorolás végén, hogy a fiú lássa, nem őrült meg egészen, csak random dolgok jutottak eszébe. - És egyébként neked mi a szubjektív véleményed, ez egy jó iskola? - tette még aztán hozzá, mert elég normálisnak tűnt a másik első blikkre ahhoz, hogy adni lehessen a véleményére.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
LiamApám azt mondogatta mindig, hogy kutyaszívem van - valahányszor valaki elmegy, egy kis részem attól retteg, sosem jön vissza; s valahányszor rég nem látott ismerősbe botlom, azonnal elfelejtek minden külön töltött időt, szertelen örömmel üdvözölve ismét. Persze, jól idomított állatka módjára nem hagyok mindenkin sáros praclinyomokat és nem nyalom-falom senki arcát, ettől azonban odabent ugyanúgy dörömböl bennem minden. I cannot take people for granted.
Kinevet és "tudom-tudom" mosollyal vállat vonok, hagy derüljön.*
- Rólad. Rólatok. Amiről jólesik,-*foglalom össze, hogy mégse érezze úgy, mindenről tudni akarok, még ha túlzott lelkesedésem ezt is sugallja. Sejtem, mennyire új és ismeretlen ez neki, ahogy azt is, kevesekkel osztja, oszthatja meg. Ameddig csak emlékezetem nyújtózik, sosem vette körül népes baráti kör vagy haveri társaság; inkább magányosság lengte körbe, néha emberek közt is. Ezért jó látni, ahogy apránként megelevenedik az arca, ahogy kibuknak belőle újdonsült közös életük darabkái, színei. Vele örülök, s azon merengek, hogy jól áll neki. Illik hozzá ez - nem nevezném szerepnek, mert nem játssza meg magát, sokkal inkább rátalált egy szeletére, valamire, aminek a helye mindig is ott üresedett. Félreértés ne essék, nem a saját elképzeléseimet erőszakolom, vannak, akiknek nincs szüksége családra, gyermekre és ha másban találják meg a boldogságukat, jó így. De Liam... hiába végzett remek munkát és segített önzetlenül sokaknak, mindig úgy láttam, hiányzik neki, hogy legyen kihez sietnie haza; hogy legyen, akivel megtölthetik egymást életét.
A telefonom rosszallóan felberreg, figyelmeztetve, hogy nemsokára időpontra érkezik valaki. Talán nem is baj, azt hiszem, elsőre ennyi pont elég is lehetett Liamnek. Azt azért még a lelkére kötöm, hogy ha nincs ellenükre, mindenképp szeretnék közös programot, hogy megismerhessem Thomast, s nem állom meg, hogy búcsúzóul ne öleljem meg még egyszer, ha visszafogottan is.
Mert a viszontlátás sosem teljesen biztos.
|
|
|
|
|
Allan Colton Fisher
INAKTÍV
pultosfiú | ColeciCa
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
|
Budapest VII. | Műhely | másnap | tovább a hszhez (katt)
 | | Figyelem, a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz (tiltott szerek használata és annak radikális hatásai, esetlegesen agresszió, pánikroham, vulgaritás, kendőzetlen szexuális utalások, stb.).
Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, kattints a karikára. |
Valami furcsát érzek. A tekintetem levándorol, olyan elmosódott minden, mintha visszhangoznának a mozdulatok. Kicsit fehér fényük van, olyan, mint amikor időutazol, bár én még sosem jártam sehol máshol, csak itt. Kivéve akkor, mikor eszembe jut Joel. Már épp felsóhajtanék. Érzem, hogy kinyílik a szám, és akkor tényleg eljut hozzám, hogy valami furcsát érzek, úgyhogy felcsendül egy hang, az én hangom, ahogy kuncogok. Hallom, hogy nagyon be vagyok tépve, és ezt még viccesebbnek találom, mint a furcsa érzést, hogy Mini hozzám ért. Pedig amúgy nem idegen tőle, hogy hozzám érjen, sőt, tökre megszokott, tudatosul.
- Ez izé... - jön ki belőlem, mert nem tudom, milyen szót akarok használni. Nézem Mini ujját a bőrömön, ami már nincs is ott, csak én látom úgy, mintha. - Még mindig érzem magamon... a... téged... - mondom nagyon lassan, és figyelem az ujjakat. - Szerintem... khmm - krákognom kell, mert a hangom iszonyú rekedt a sok cigitől, de aztán már be sem fejezem.
Micsoda? Elveszek az odabent megszólaló dolgokban, mintha valami hangszerek lennének - Emily, mikor játszik, ő jut eszembe róla, csak van vagy száz Emily, száz különböző hangszeren. Mégse hallom a zenét, pedig nagyon szeretném hallani, egyenesen tökéletes lenne, ha hallhatnám. Akaratlanul is a karomhoz nyúlok, mert viszket, de már észre sem veszem, csak Emilyre gondolok és a zenéjére, mert ez mindig nagyon megnyugtat. Mintha hullámok lennének, mintha beledobtál volna egy kavicsot a víztükörbe, csak nem szabályos kis karikákat vet, hanem sok-sok furcsa rezgést okoz... ilyenek a gondolataim most Emilyről. Össze-vissza vannak teljesen, pedig ha beledobsz egy követ, akkor annak szabályos mintázatot kell adnia, de közben ez mégsem az, hanem kusza vonalak csak, szétfolynak, és szinte agresszívak...
- Mmh...? - Most fel kell néznem, mert Mini hozott valamit. Nézd, egy pohár van nála. Eszembe jut, hogy régebben mindig bekészítettem magamnak egy liter vizet. Most smirglipapírhoz hasonlít a szám, és nem készítettem be semmit, mert tökre nem fontos... hogy igyak vizet...
Kinyújtom a kezem, de elmosódnak a körvonalai, mert azt hiszem, remeg. De ezt csak gondolom, fogalmam sincs, tényleg így van-e, és átfut az agyamban, hogy igazából talán fel se emeltem a bal kezem, úgyhogy felemelem a jobbot is, biztos ami biztos, hogy ne ejtsem el a poharat. Mondjuk kedvem lenne a földhöz vágni most amúgy is. De aztán rájövök, hogy nincs erőm hozzá, és álmos vagyok.
- Kössssz... - sziszegem elhalványuló hangon, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy kimondtam. - Kösz... kösz... - Így már talán kimondtam. De nem biztos. De úgyis érti. Ha csak egyszer mondtam ki, vagy ha egyszer sem, akkor is érti, mert Mini mindig érti...
- Rosszat fogok álmodni... - motyogom magam elé. - Érzem... mert... szerintem mindig rosszat álmodok. Mert... ennek is álomnak kell lennie. Talán repülhetnék is...
Aztán azt veszem észre, hogy már egy teljesen másik birodalomban vagyok. Nincs már a kezemben semmi sem, de ott van előttem valaki, egy magas, barna hajú fiú, izmos, aki engem néz a nagy szemeivel, könnyes szemeivel, és mint egy kísértet, csak áll előttem. Egy alak, egy másik barna hajú, vékony férfi megfogja a kezét, és ő megüti.
- Adrian... Ne csináld, Adrian... - kérem, de nem hat rá. Hallom, ahogy megszólal a Candy Shop, az a szám, amire mindig és együtt, ő pedig rám néz, és azt mondja, hogy nem kéne ezt csinálnom, mert felvágja az ereit. - Adrian... Adrian... Adrian... Adrian...
Aztán valahogy minden más lesz. Olyan nyugodt. Sokkal nyugodtabb vagyok. Elragad a sötétség.
Nem sokkal később ismét megjelenik valami, egy másik alak. Barna haja van. Neki is. De ő teljesen más. Kicsit sugárzik a teste, olyan fehér, barnás-fehér, és kiveti rám a fényét. Azt mondja, régen látott.
- L... én... nem...
Aztán elragad a sötétség.
* * *
- Fúúúbazdmeg... - szuszogok. - Aztakurva... büdösrohadt... - köhögni kezdek, mert baromira ki van száradva a torkom, olyan, mint egy sivatag. Széthasad a fejem, és mintha egy kicsit égnék belülről, mintha lázas lennék, de ez csak az, hogy kiment belőlem a fű, jövök rá, és nagyon akarom a cuccot. Fáj a csípőm is, biztos megint felhoztam valami faszit...
- Mmmmmmmm... - könny szökik a szemembe, fogjuk a reggeli traumára. Víz után kutat a kezem, és ha megtalálom a palackot, iszok belőle. Lassan pislogni kezdek.
- Mínea...? - Asszem' félholt vagyok, olyan fátyolos a hangom, hogy azt is hihetnéd, hogy halálos betegségem van. - Hol a füvem...? - kérdezem bágyadtan, a zsebemhez nyúlnék, de nincs rajtam semmilyen pulcsi, vagy kabát. Nabazdmeg... Körülnézek. Legalább hazataláltam. Ez fasza. Ez több, mint amit kívánhatnék.
|
|
|
|
|
Scarlett Conroy
INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
|
Excalibur "That cross is an important artifact. It belongs in a museum!" Csak bólintott a szőke a kérdésre. Nem hitte, hogy a férfinak alapjáraton kellett a bizonyosság, inkább csak egy olyan reflexszerű kört róttak le újból. Amolyan időhúzást. A lány már majdnem beszólt Northnak, hogy nem kérnek a lelki beszédéből, amikor hirtelen a sírkő felé hajolt. A szőke alig hitt a szemének, és kezét rakta a szája elé, hogy ne nevessen fel hangosan. - Nem hittem, hogy egy kővel kell majd megverekednek érted - tette hozzá, mert azért nem bírta ki szó nélkül. - Ez kicsit elég extrém még nekem is - csinált úgy, mintha komolyabban felmérné, hogy vajon letudná-e gyűrni a nehézfiút. Izgatottam figyelte, hogy mi lesz az eredménye North munkájának, amikor Denis megszólalt. - Oh, crap... - csúszott ki a lány száján, és idegesen túrt a tincsei közé. Tényleg hitt benne, hogy talán megtalálják a szívet, és vele együtt a kardot is. Még akkor is, ha ő maga nem is érhetett volna hozzá. Sóvárgó pillantást vetett a cigarettára, de moderálta magát. Ez most nem a jó idő és hely arra, hogy elkéregesse más szálát egy slukkért. Inkább fogta magát, és Denis után haladva elindult kifelé. Egy pillanatra azért még hátrafordult, és megfogta North kezét. Megszorította, ezzel azt üzenve, hogy "még nem veszett el minden", aztán maga után húzva lépett ki a terembe. Valami irdatlan furcsa dolog történhetett ott amióta lent voltunk. Az egész hely üresen pangott, a két őr még csak azt se vette észre, hogy a semmiből tűntünk elő, annyira el voltak foglalva a saját dolgukkal. Mindenesetre így azért jelentősen könnyebb volt a kiszökés. Ne persze azért az ellopott kulcsot "véletlenül" elejtettem menet közben, hogy majd ráleljenek. Nem akartam örökké megtartani. Biztos sok kára lett volna az őrnek belőle, ha kiderül, hogy elvesztette.
|
|
|
|
|
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV
B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
|
Asztrológia óra, páros feladat, Másával  - Mégis mi a sz…t képzelsz, he? Van más is rajtad kívül a világon, leszel szíves a lábad elé néz… - puff. A busz nagyot fékez, csikorogva, amolyan mindjárt szétesik alattad, és a nyolcvanas évekből maradt ránk feeling lengte körbe amúgy is a járgányt. Az egyensúlyomból kibillenve estem egyet előre, de még időben megkapaszkodtam a legközelebbi oszlopba. Talán még nincs eltörve az a műanyag vacak, és megtart.
Egészen jó ez az óra. Egyelőre még nem unatkozom, bár Várkonyi prof nem arról híres, hogy hagyja unatkozni a diákokat órán fölösleges rizsázással, amely tartalmának körülbelül háromnegyede tökéletesen érdemtelen a tananyagra vonatkozóan. Ez a szituációs játék nagyon érdekes, végre a száraz elmélet mellé van valami vicces kis gyakorlat is. Persze, tudatosítottam magamban, hogy amit átélek most ebben a pillanatban, az csupán a mi színészi játékunk és az illúziómágia keltette élmények együttese.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vajda Richárd
INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
|
A jó lányok szerintem már a pihe-puha ágyaikban számolják a bárányokat uborkával a megfáradt szemhéjukon. De a legjobbak... hát azok ébredeznek, ja. 
|
|
|
|
|
Wittner Stella
INAKTÍV
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
|
Akkor én most nem vagyok jó lány? :C Az ubit megettem, nincs mit pakolni :C Az ágy is kényelmetlen kicsit, nem vagyok hozzászokva :C
|
|
|
|
|
Ariana Roxanne Payne
INAKTÍV
Payne 5.0 | önző dög
RPG hsz: 63
Összes hsz: 364
|
Ezt az ubis dolgot egyszer próbáltam, amikor allergia szezonban már nem bírtam elviselni a szemviszketést, de úgy bedagadt a szemem az uborkától, hogy nem tudtam kinyitni.  Nekem nem jött be a jó lány élet.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
