33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 29. 13:24 | Link

Norbert
Démonod

Furcsa választás volt a jelmezed, de biztos tudtad, hogy sokan megbámulnak majd ezért, nem igaz? A karodban csüngő gyerkőc...csak nem a sajátod? Hát hol az anyukája?
A jelmezed nagyon megtetszett a fájdalmasan szuszogó lila bivalynak. Hogy hogy került a válladra egyik pillanatról a másikra, azt senki nem tudja, de elég egy pillanat amíg félrenézel, és ő már ott is van, hátsó lába a karodhoz bilincselve. Szegény láncra van verve, és ezt neked is eszedbe juttatja.
- Fáj, nem igaz? Hisz vérzel. Vérzel! A lelked fáj, én tudom - mintha a fejedben szólna a hang, egészen a lelkedből. Engedsz neki, vagy leküzdöd? Attól ő még ott lesz.
- Mi bánt? Sírd el a babádnak, Norbert.
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 29. 14:41 | Link

Gwen L. Blake
Démonod

Volt már pár órája, hogy ez a kis rosszaság a teremben lebegett, áldozatai után kutatva. Úgy tűnhetett a többi démon számára, hogy keresett valakit, viszont ő csak ide-oda lebegett, várt a nagy fogásra.
Ám, a sok várakozásnak hála belépett a tökéletes áldozat, egy hosszú fekete hajú, vagy fekete parókás lány, akinek vérzett a szeme, szája. Testét pedig egy gyönyörű, hosszú kimonóba csomagolta. Ezt a keleti hatású öltözetet nehéz volt a füstölő szemeivel nem kiszúrni. Hamar oda is röppent a leányzóhoz, füstös farkát végig húzta az orra alatt, a lány pedig olyan illatot érzett, mintha egy mámorító tábortűz mellett állt volna és a frissen rakott tűz illatát szagolgatta volna. A démon érezte, hogy ez a szellemlány él-hal a tűzért. Kapott is az alkalmon. Ormányával félre söpörte a sötétparóka kusza műanyagszálait, hogy az eridonos lány füléhez férkőzhessen.
- Csak nem féltékeny, vagy amiért te nem játszhatsz úgy a tűzzel, mint ezek a tűztáncosok. Pedig szerintem benned hatalmas tehetség lappang, csak még nem engedted ki magadból. Gyerünk, állj be közéjük, mutasd meg, ki itt a főnök… - mézes szavai parancsként hatottak a lányra. A gonosz kis lényecske tovább generálta a füstös illatokat azért, hogy a lány még véletlenül se álljon meg gondolkodni, a parancsa miatt.
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 29. 15:36 | Link

Várfy-Zoller Róbert
Démonod

Ő egy kicsit különbözött a többiektől, nem kereste az áldozatát, nem is nagyon akart megtámadni senkit sem. Inkább megpihent az italpulton lévő egyik koktélos pohár szélén. Aprócska, gömbölyded testéről belepottyant egy-két fekete lemezke, amik nyomban fel is oldódtak az édes löttyben.  Ez a csöppség már ott gubbasztott hosszúpercek óta, a diákság pedig folyamatosan cserélődött a pult körül, míg végül valaki megemelte azt a poharat, amin eddig ő csendesen pihent. Ijedtében belekapaszkodott a Mardekárt megformázó fiú köpenye ujjába, és azon kapaszkodva felkecmergett a vállához. Megharagudott, amiért megzavarta a nyugalmát, gondolta viszonozza ezt a kedvességet.
- Szia, Robi. Én vagyok a lelkiismereted. Nem érzed magadat kínosan? Hisz mindenki olyan jól szórakozik a partnerével, te pedig csak egyedül vagy. Sehol egy leányzó, aki egyedül téblábolna a környékeden.  – pihe-puha sárga mancsával simogatta a fiú arcát, arra sarkallta, hogy legyen félénkebb, illetve csendesebb. A kis gombóc, már épp be akarta fejezni, amíg ki nem szúrta Boglár Grétát és Kilt Zolit. – De szerintem fel is kérhetnéd a lányt táncolni, biztos nem bánná a párja, ha elviszed ezt a helyes tökleányzót egy körre! De csak óvatosan kérd fel, a lányok szeretik a félénk srácokat! –ezennel be is fejezte a sugallásait, és már csak várnia kellett Robi reakciójára illetve cselekvéseire.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. október 29. 15:45
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgy legendája
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. október 29. 15:49 | Link



Remek ötlet egyedül elindulni a halloween bulira, főleg ha csak vihogó párocskákat látsz besétálni a pokollá változott nagyterembe. Nincs éppenséggel lelki bajom, de azért kétszer is átgondoltam, mennyire volt jó ötlet a falnak dőlve várni a csodát. Odajött idő közben két srác, de annyira idétlenek voltak, hogy elhajtottam őket.
A harmadikat már kiszúrtam amikor közeledett. Mintha csak megbeszéltük volna az összeöltözést. Követtem a kendő fölött a tekintetemmel, és nem igazán jöttem zavarba attól, hogy úgymond kiválasztott.
Halkan elnevettem magam, majd értetlenül nézte, rá. Mégis milyen duma ez? Megráztam a fejem válaszul. Hiába néztem a szemeit, nem ismertem ezáltal fel, kivel állok szemben. Lábamat lecsúsztattam a falról, majd egy fél lépésnyit előrébb léptem.
- Szerintem épp rád vártam - vigyorodok el a kendő alatt, de valószínűleg ezt a szemeim is mutatják.
Beléptem hát a tolvajtárssal együtt a nagyterembe, ami kívülről nem is tűnt ennyire...izgalmasnak. Lenyűgözve néztem körbe, fel, le, jobbra és balra.
- Nem semmi. Ez biztos nem valódi - összevont szemöldökkel indulok meg a tűz felé, hogy beledugjam a kezem. Nem vagyok valami óvatos amúgy sem, de itt nem is kellett annak lennem. Semmi hatása nem volt. Mágia.
- Nem jutott már partner? - pislogtam fel ezt követően a férfire.
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. október 29. 16:33 | Link

Ethan és Eszter
Jelmez, Jelmez

- Elbűvölő. - Szól elismerően a finom kézcsók után felegyenesedve, mikor Ethan szavaira végignézi mindkettejük ruháját - természetesen bókját Eszternek szánja. Féloldalas kis mosolya árulkodik róla, hogy a tulajdonképpen legkevésbé se lepődött meg; régi barátként üdvözli Ethan páros-jelmezek (legyen ez akár két egyszerű öltöny) iránt tanúsított meglepő szeretetét. Áldás is lehet és átok is; Ian biztos benne, hogy a nő legalább nem szorult rá az ügyvéd úr folyamatos, anyamacskát idéző tisztogatására - nem úgy, mint ő, valahányszor "összeöltöztek". Mindezen épp elég ideje van nosztalgiázni, míg egy fiú magához vonja a szót és felhívja a figyelmüket a szavazóládákra - futólag Ian is elpillant feléjük, de a társasága most túlságosan lefoglalja ahhoz, hogy igazán foglalkozzon a hírrel.
- Éppen ma költöztem be a kastélyba! - Közli vidáman Eszter kérdésére és egy pillanatra vissza is tér féktelen jókedve - mindez azonban most kimerül abban, hogy az imént az asztalra rakott italához nyúl, újból kortyol egyet, majd Ethan-re vigyorog.
- Most már nem kell egy másik országba átszöknöm, ha látni akarom a barátomat...Így tényleg egyszerűbb lesz. Itt végzem a kviddics mestert, ellenben arról nem tudtam, hogy veled is összefuthatok itt. - Csupán annyit tud Eszterről, hogy a Beauxbatons-ben tanult, ott, ahol Ethan, a vérgazdag aranyvérű családja viszont innen származik. Természetesen előkelőbbnek hathat, ha valaki egy ilyen nagy múltú külföldi iskolába küldi a gyerekeit, nem beszélve arról, miféle ismeretségeket köthet az ilyen helyeken ember - itt van például Ethan és Eszter. Sok szempontból igazán tökéletesek egymásnak.
- Jó itt a környezet, kellemes? És a társaság?
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. október 29. 16:36
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Az (E)Ördögh felesége
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. október 29. 16:33 | Link

A férjem
A pokol úrnője


Nem sok ideig ácsorgott kint a terem előtt a lány. Igazából nem is bánta, hogy nem kell odabent lennie, semmi kedve nem volt most bámulni a vidámabbnál vidámabb jelmezeseket. Nem is tetetett vigyort, csak kifejezéstelen arccal nézelődött. Attól még, mert a kedve nem igazolta, büszke volt a csapatára amiért ilyen jó bulit alkottak. Sokat is dolgoztak érte, az igaz.
- Hm? - pillantott oldalra Tobi érkezésekor. A vérben tocsogó fiú hirtelen azért meglepte, kikerekedett szemekkel nézett végig rajta, majd elvigyorodott a bókra. A szőke haja a cirkusz miatt maradt meg, a ruha pedig...hát jól érezte benne magát. - Azért nem mondanám, hogy te béna jelmezt választottál - húzta féloldalas mosolyra a száját. Ezután elvett egy kis poharat a démonűzők közül, és a furcsa színekben pompázó italt a partnere kezébe nyomta.
- Idd meg, ha nem akarsz démonok által vezérelt lenni - ő, mint elnök már az elején tudta, hogy részéről ez kizárt, nem vágyik az irányításra, de bulis lesz nézni a többieket így.
A terembe idő közben egyre csak gyűltek az emberek, néhány ismerős odaintett, de a lányt jobban érdekelte az, hogy néhány elsős plüssnek nézte odabent Noakot.
- Menjünk be, ott melegebb van - amennyiben Tobi engedte, Anne belé karolt. Különösebben az sem zavarta, ha ezáltal ő is összevéreződik.
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 29. 16:38 | Link

Álmosvölgy legendája
jelmez

Nem tűnik ismerősnek, bár egy szempár alapján ezt amúgy is elég nehéz megállapítani, főleg, hogy feltehetőleg ő is visel legalább egy kontaktlencsét, ha nem mindjárt kettőt. Ennek fényében nem is erőltetem a memóriámat fölöslegesen, inkább azt kérdezem meg, nincs-e kedve bejönni.
- Nagyszerű. Ez esetben hölgyeké az elsőbbség - nyitom ki az ajtót és előre engedve megvárom, amíg belép, majd én is követem. Lenyűgöző a díszlet, ehhez a megállapításhoz elég csak belépnem, és minél alaposabban körülnézek, annál inkább meggyőződöm róla, hogy valóban nagyon jól sikerült alkotás ez. Körbepillantok ismerős arcok után kutatva, aztán a társamra pillantok, akinek kilétét számomra még mindig homály fedi. Figyelem, ahogy kezét kíváncsian a lángok közé dugja, amikről feltételezhető, hogy nem ártalmasak, lévén ez egy iskolai rendezvény mégis, de azért úgy vélem ezek alapján, hogy merész teremtés lehet. Máris szimpatikus. Minden előzmény nélküli kérdése eme feltételezés birtokában nem is lep meg annyira, hogy esetleg szó nélkül maradva pislogjak rá vagy egyáltalán kínosnak érezzem.
- Nem is igazán kerestem. A páromat ennyi ember közé elráncigálni képtelenség lenne, és egy bál különben sem attól lesz jó, hogy van valaki, akinek egész este kapaszkodhat a kezébe az ember - válaszolom megvonva a vállam. Nem keserű tudomásulvétele ez a jelenlegi helyzetnek részemről, hanem komolyan is gondolom. Attól, hogy Matthew nem szereti a tömeget, én még szeretek emberek között lenni, és nem látok benne semmi kivetnivalót, hogy egyedül jelenjek meg valahol, csak mert kedvem van hozzá. A mai este mondjuk nem éppen a kedvről szól, hanem inkább azt remélem tőle, hogy helyreráz kicsit ilyen tekintetben, és úgy érzem, máris jó irányba alakul, minden, nem fog csalódást okozni, bármennyire is korai még erre előre inni.
- Egyébként abban reménykedtem, hogy hátha a hangod alapján majd rájövök, kihez is van szerencsém, de azt hiszem, nem ismerjük egymást még. Viktor vagyok - mutatkozom be. Nem kizárt, hogy esetleg tudja a nevem, nem lenne az első eset, főleg ha például levitás, de erre semmi garancia, így jónak látom elmondani.
- Na és te? Hogyhogy egyedül? Vagy netán egyetértünk a bálokat illetően? - kérdezem. - Ihatnánk valamit közben - javaslom is szinte azonnal és amennyiben benne van, elindulok a poharakkal tele asztalok egyikének irányába, közben pedig időnként felé pillantok, figyelek a szavaira.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2015. október 29. 16:39
Hozzászólásai ebben a témában
Jégkirálynő
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. október 29. 17:22 | Link

A halálra fagyott Aaronnel.

Megnyugodott a szőkeség, ahogy rátaláltak egymásra. Ráadásul a sárga prefekta igencsak kicsípte magát, tényleg olyan volt, mint, aki halálra fagyott. Ezt meg is jegyezte, tetszett neki, ahogy így kiemelte a jég és fagy jellegzetességeit. Még fel is kacagott, ahogyan Aaron megdicsérte az önmaga által készített öltözéket, és bólogatott hozzá, adta a srác alá a lovat.  
- Te honnét gondol, hogy én nem tud jégkocka csinálni? –pimaszul kérdezett vissza a szőke, meg is rebegtette szem pilláit, mosolygott. Aztán pedig megakadtak a szemei a bájitalos pulton, rá kérdezett, hogy annak mi a szerepe volt ott.
- Valódi pokolra? –ismételte meg a fiú szavait, miután az, megitta az ott osztogatott löttyök egyikét. Bele is karolt a karjába, amit felajánlott neki az unikornis srác.
- Én nem fél pokoltól. Én képes lefagyasztani pokol! –kacagott fel, nem hitt abban, hogy bármi kellemetlen dolog érheti benn. Csak azért sem itta meg az italt, kíváncsi volt mindenre.
- Lehet, így sokkal könnyebben megértesz. –folytatta angolul, ami már sokkal, de érthetőbb volt, mint a tört magyarja. – Szóval, ja. Nem félek én az itteni dolgoktól, ha kell akár a poklot is lefagyasztom, mégis csak én vagyok a jégkirálynő, nem? – pimaszul rákacsintott a srácra miközben befelé sétáltak a terembe. Úgy tűnt neki, hogy Aaron nem tudta róla azt, hogy milyen képességgel is van megáldva Karyn. Gondolta, majd megmutatja neki, ha lesz rá alkalma.
- Hű, ez eszméletlen jól néz ki, mintha a földi pokolba sétálnánk be! – ámult-bámult a szösszenet és hirtelen nem tudta, hogy mit nézzen, minden nagyon tetszett neki. – A DÖK igazán kitett magáért! –elismerően bólogatott, összefont karokkal. –Remélem karácsonykor is lesz ilyen, mert az tuti, hogy az én bálom lesz! – vigyorodott el magabiztosan közben a tömeget mérte fel.
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Álmosvölgy legendája
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. október 29. 17:24 | Link



Ki tudja, mire vetemednek a diákönkormányzatosok...néhányukból simán kinézem, hogy csak azért is kibabrálnak az emberekkel titokban, hogy aki mit sem sejt, átsétáljon a forróságon.
Kicsit kíváncsiskodtam, talán pofátlanul, de rákérdeztem, hogy miért csak így egyedül. Érdekes választ adott, nem pont így értettem, de bólintottam, végtére is, teljesen igaza van.
- Jogos - mondtam nagy egyetértésemben. Kiliánt se lehetne elrángatni egy ilyen eseményre, és igazából nem is próbálkozok vele. Jól van ő otthon a lakásunkon, köszöni szépen. Vagy hát...nem tudom hol van, általában nem beszéljük meg az ilyen dolgainkat egymással. Ez van. - Nem mindenkinek tesz jót az ilyen összejövetel.
Mosolyogva nézek fel rá amikor a bemutatkozásra kerül a sor. A nevet nem tudom archoz kötni, így még szemhez sem, hiába leplezte le magát. Részemről ez nem ilyen egyszerű, ha már egyszer felvettem a tolvajjelmezt, nem akarom lebuktatni magam az első körben.
- Maradjunk annyiban, hogy nem ismerjük egymást. Ma csak... - miközben beszéltem, közelebb léptem hozzá, és végig a szemeit néztem. A füléhez hajoltam. - egy tolvaj vagyok - súgtam végül, eközben kihúzva a jelmezhez tartozó kését a combjára erősített tegezből. Semmi olyan jellegű nem volt ebben a mozdulatsorban, mint amire következtetni lehetett, és nem is gondoltam, hogy ez valóban jó figyelemelterelés. Korábban még volt, hogy elkövettünk ilyen-olyan dolgokat Kiliánnal, de már régóta nem.
- Igyunk - bólintottam, és indultam mellette az asztalok felé. - Az én párom szintén zenész, utálja a társaságot. Csak feszengenénk mind a ketten - vontam meg a vállam. Nem mindenkinek sikerül olyanba beleszeretni, aki hasonlóképp kedveli a társasági életet.
Míg odaértünk, szemügyre vettem a közelben ácsorgókat. Megakadt a szemem egy óriásbetéten, de először nem is tűnt fel, hogy aki a jelmezben van, az nem más, mint Norbi. Másodjára már jobb rálátásom volt az arcára, de szavak helyett inkább megfogtam az első poharat, ami a kezem ügyébe került, és legurítottam. Kár, hogy ezeken a bulikon nincs alkohol.
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 29. 17:45 | Link

Havasi Bence Milán
Démonod

Az ilyet jól meg kell ám leckéztetni... Mit, ha nem szégyent hoz a szellemek világára abban a hacukában, amiben elmerészelt jönni a mai estére! Az aprócska lény az egyik asztal alá bújva nézte, ahogy a rellonos fiú felbukkant a teremben. Szerencséjére pont eltakarta a lelógó terítő, az mögül kukucskált ki kíváncsian. Ártatlan tekintete senkit ne tévesszen meg, valójában igencsak makacs és önfejű lénnyel van dolgunk. Az a pokoli sejtése támadt, hogy a legújabb vendég rövidesen a süteményeket veszi célba. Gondoskodott hát arról, hogy még idejében a vállán teremjen. Ugyan nem volt túl könnyű felverekednie magát a jelmeztől, de egy egészen kényelmes helyet talált magának alatta.
- Mondd csak, szellemem, nincs meleged ebben a szerkóban? - dörmögte mély, füstös hangján, a hatás pedig nem maradt el. Tényleg egyre forróbbá kezdett válni a légkör, pedig a diákönkormányzat gondoskodott arról, hogy a nagytermi tüzek ne bocsássanak ki hőt. Akkor mégis mi lehet ez? Talán a sütemény lehetett, amit nemrég a szájába emelt, ugyanis ez a felmelegedés mintha belülről is emészteni kezdené. Vagy talán az ital a ludas? Valaki csúnyán megtréfálta szerencsétlent, s már csak önelégült kacaja hallatszott kísértetiesen. De ki lehetett az? Nem fontos, a lényeg, hogy ez az égés valahogy lecsillapodjon. Mások kezében bőven lapul még hűs nedű, de az asztalról is érdemes felkapkodni párat. Lehetőleg minél többet, amilyen gyorsan csak lehet.
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 29. 18:16 | Link

Jeges Karina
Démonod

Társai után ő is megérkezett. Botjával hármat koppantott, mire a végén lévő bogyók émelyítően édes illatot kezdtek árasztani. Halkan felkuncogott, mikor meglátta a közelében álló, a szagtól elfintorodó diákokat. Körbenézve megérzett valami furcsát: hideget. Ez a pokolban ritkaságszámba megy. Vonzotta a Jégkirálynő magához, felszaladt hát a ruháján a füléig. Leülve a lány vállára beszélni kezdett hozzá:
- Ínycsiklandóan néznek ki azok a sütemények. A csoki édesen keserű illata... Mmm... Mennyei. Te nem így gondolod? Szerintem sovány vagy. Túl sovány. El kell ismerned, így maximum a táncoló csontvázaknak tetszhetnél. Egyél valamit! Rajta!

/A démontól úgy érzed, folyton éhes vagy. Minél többet eszel, annál többet kívánsz./
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 29. 18:27 | Link

Scarlett Conroy
Démonod

Apró lábaival hiába sietett, a többiekhez képest eléggé lemaradt, de talán nem késett el végleg. Kinézte magának a legközelebb lévő lányt, akinek vérre hasonlító sminkje impozáns hatást tett rá. Nehézkesen jutott fel a vállára, de aztán ott végre kifújhatta magát. Hegyes kis szarvával megböködte a lány nyakát, aztán beszélni kezdett:
- Nézz körbe! Ezek itt mind lúzerek hozzád képest. Te vagy itt a legjobb, egy valóságos királynő. Meg sem érdemlik, hogy a közeledben legyenek. Vagy rád nézzenek. Teljesen méltatlanok arra, hogy ugyanazt a levegőt szívják, amit te is. Mutasd meg nekik, hol a helyük!

/A démontól úgy érzed, meg akarsz alázni valakit, de legalábbis úgy érzed, te vagy a világ közepe./
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
INAKTÍV


Magyar Mennydörgő
offline
RPG hsz: 447
Összes hsz: 5648
Írta: 2015. október 29. 19:15 | Link

#evésivás #nem értelek
az a virágmintás vagyok én..

Ha nem lenne csokoládé, a világ egy nagyon rossz hely lenne. Ebben száz százalékig biztos vagyok. Annak ellenére, hogy be kéne tartanom a gyógyszerek mellé kiírt diétát, valahogy mindennap becsúszik az étkezéseim közé legalább két nassolás, amikor a kakaó mellé jöhet bármi, ami édes, habos, csokis, egyszerűen finom, és kellő mozgás nélkül pocakot növesztet.
Az az ital, amit Bence megkóstol, nekem nem volt elég szimpatikus ahhoz, hogy belekóstoljak. Inkább egy pirosabb, kevésbé furcsa lötty kerül a kezembe, arról sejteni lehet, hogy valamiféle meggy, vagy piros gyümölcs. Kellett volna egy szájnyílás is a szemek alá, mert így állandóan farmert kell villantanom, ha kinyúlok valamiért, mint ahogy az most is történik.
- Látom - nézek abba az irányba, amerre mutat. Látom is, vigyorgok rajta egy kicsit, majd összevonom a szemöldököm. Ezt a barát nem láthatja, de attól még értetlenkedek.
- Mégis mit kéne tennem? - Bencére nézek gyanakvóan. Azért vannak határai a képességeimnek, és nem mondanám, hogy elég bátor vagyok bármi olyanhoz, amit egy valódi szellem nap mint nap megcsinál. Számhoz emelem a poharam, melyből kiiszom az utolsó meggylé kortyot, és csak eztán teszem vissza az asztalra az üres üveget.
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. október 29. 19:27 | Link



Ahogy a terembe lépett furcsa érzések kerítették hatalmába a ténytől, hogy eljött. Élvezte is a dolgot, az utóbbi időben mintha elkezdett volna élni, amihez ez is hozzátartozik. Mégsem érezte egészen helyesnek. Jöhetett volna másodmagával is, viszont nem akart senkit a saját elképzeléseivel terhelni, ugyanakkor azért csak szólhatott volna merre is tűnik el ma este. Valahogy nem tudta Kornélt elképzelni itt, így nem akarta volna  elrángatni, Zoét már nem látta sehol, ő biztosan itt van valakivel, de szinte biztos nem szúrja már ki, így inkább az ételes és italos rész felé megy, ahogy ingatja a fejét jobbra és balra. Elsőre sikerül megúsznia a szívrohamot, amikor szeme sarkából kiszúrja a lengén öltözött fiút, azonban mikor az a privát szférájába mászik, reflexszerűen kezd el hátrafelé dőlni, mintha ezzel megúszná. Majd lép is párat ellenkező irányba az új ismeretségtől. Eléggé meglepődött, sőt, kifejezetten a frászt hozták rá.
- Neked is szia. - Kezd bele bátortalanul, de a hozzáállásból ítélve a másiknak is ugyan annyi fogalma van róla kivel beszél, mint neki. - Méregcsók, ha mond valamit. És te...?
Grimaszolva végigpillant saját magán, aztán jobban megnézi új ismerősét. Határozottan úgy tudná jellemezni,  mint egy nagyra nőtt óvodást. ezen pedig miután megtalálta a másik tekintetét nevetnie kellett. Neki hamar egyértelművé vált a másik szerelése, de elhúzott szájjal fojtotta magába a kérdést: hol hagyta a ruháit a másik? Egyelőre nem nagyon tudja mivel áll szemben jobb óvatosnak lenni, nem?
- Nem fázol?
Persze, a pokolban kinek van hidege? Van ilyen szó? Mindegy, már van, a lényeg hogy végül nem maradt benne a kérdés, amit korábban magában boncolgatott, inkább egy közeli asztalról süteményt vett magához, még toporgott a fiú környékén. Az igazság az hogy látszott is rajta, hogy rettenetesen meg van illetődve még az előző akciótól. Zavarban volt, de a fényviszonyok meg a smink legalább az arcát leplezték. Lassan kezdett a sütemény pusztításába, miközben figyelte a többi már magát jól érző beszélgető vagy éppen táncoló személyt. Elvigyorodott, ahogy felfedezett egy-egy navinést. Örült nekik, nem is azért jött hogy ellenőrizze őket, így hamar be is fejezte a nem túl kedves bámulást.
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 29. 20:19 | Link

Antoinette Myra Blackburn
Démonod

Őrült sebességgel vágtat, megállni akarván még csúszik is kicsit ennek következtében, hogy végül a lány közelében sikerül végképp helyben maradni. Fölényesen néz körbe, megrázza gyér sörényét, és az előtte álló lányra téved a tekintete. Fejét oldalra döntve néz végig rajta, majd úgy dönt, tökéletes alany lesz egy kis szórakozásra. Nekiveselkedik, hogy feljusson a vállára. Nem egyszerű feladat, de ő nem adja fel, még ha néhányszor vissza is csúszik néhány centit út közben éppenséggel. Felérve orrával bökdösi meg a lány nyakát, éppen csak, hogy felhívja magára a figyelmet és már beszél is mély, rekedtes, egészen fülbemászó hangján.
- Ne hallgass rá, csak nevetségessé akar tenni. Azt akarja, hogy mindenki rajtad szórakozzon ebben a teremben, és még utána is. Biztos, hogy ezt akarod? Valami szép kis becenevet egy életre, amiről hamarabb felismernek majd, mint a saját nevedről? Egy emléket, aminek az említésére is mindenki nevetni kezd majd, te meg legszívesebben elsüllyednél?
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. október 29. 20:45 | Link

Lilith
Démonod

Nehezen vonszolja be magát, ereje végét járva áll meg időnként, hogy kicsit összeszedje magát, majd araszol tovább. Áldozat után kutatva pislog körbe aprócska szemeivel, közben ormótlan mancsával tartva árnyékot homloka előtt a szerinte vakító fénnyel szemben. A kaszával sétáló lányt hamar kiszúrja, eléggé feltűnő ugyanis és olyannak tűnik, akit vonzanak a különösen sötét dolgok. Mélyre lehet vele jutni. Egy egész pillanatig felfele görbül szája sarka. Szerencséjére olyan jól sikerült helyet választania magának, hogy nem esik nehezére a közelébe jutni. Egyenesen a vállára pottyan pillanatnyi tartózkodási helyéről, mire még meg is simogatják. Simogatják? Ó, kis tudatlan, nem tudja, mivel van dolga. Még egy kis ideig hallgat, mielőtt megszólalna, akkor azonban egyenesen a közepébe vág.
- Nem akartál volna otthon maradni? Nézd csak, milyen furán néznek ott azok ketten? Vehettél volna legalább valami kevésbé feltűnő jelmezt. És nem a te nevedet mondták éppen? Azok biztos, hogy rólad beszélnek. Összesúgnak a hátad mögött. És a barátnőd mit gondolhat rólad? Az a vörös akármi a kaszádon már beteg, biztos azt hiszi, hogy nem vagy normális - duruzsolja a lány fülébe.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. október 29. 20:46
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. október 29. 20:53 | Link

Nővérkém;;




Ő igazán nem akart késve érkezni, de az érzései azt súgták mégis így lett. Nem akarta cserbenhagyni a nővérét, sőt igazából rosszat se, hiszen tökre fel van dobva, jó híreket hallott, amitől fülig ért a szája. És azt i tudta, hogy ezt vele kell megossza most majd, de ár nem kutatott utána a nap második felében, inkább kivárt. Azonban most elveszett és tanácstalan. Hol a fenében lehet a testvére? Keresi a barna hajat, a jól ismert magasságú, csinos női alakot, de semmi.Persze mindenkin jelmez van, így nehéz is. Lát pár alakot lepedő alatt. Hű, szellemek, menő. De Zoé tuti nem ilyen. A nagy bambulásból nagy bumm lesz, aztán már majdnem legyintve megy is tovább mire eszmél.
- Te? Mi... wáoh. De rohadt jól néz ki. Hogy csináltad? de jó a hajad! Megfoghatom? ÚÚÚÚÚÚ! Van ütőd! Hiányzik a terelés?
Nevetve kezd bele az első sokkok után aztán figyelmesen észleli azt is, ami felé érkezik. Felhúzott szemöldökkel figyeli a beszámolót aztán körbenéz. alapesetben ilyenkor biztos őrültnek nézik az emberek a másikat, de Luca pontosan tudja, hogy érzések terén előtte nincs hazugság, na meg Zoé mért is tenné. Kicsit elszégyelli magát a késés okán, le is konyul a szája, de ez hamar megváltozik. Előbb kérdőn néz, majd fintorogva kicsit igazít lefelé húzogatva a ruháján.
- Nem is, ne égess Zoé! Tökre jó ez így. Pont patent, bár azt hittem már rám se jön. Régen kaptam.
Vigyorodik el, mindketten tudják, hogy Luca ugyan úgy tud öltözködni méreteiből adódóan a 12-13 éves kori ruhatárából, mint a 18-19 éves jelenlegi kollekciójából. És még a nővérét is alulmúlja jó pár centivel, pedig ő se égimeszelő. Az eddig elmaradt ölelést hirtelen pótolja be, aztán hatalmas és sejtelmes vigyorral néz Zoéra.
- Jaj, van ám egy meglepetésem!
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 29. 21:02 | Link

...ördögi hangulatban...


- Nana, nem elszaladni olyan nagyon! - rikkant fel a meglepődöttségtől, amikor észreveszi a kisasszony hátrafelé történő settenkedését. Nem szökhet meg olyan könnyen, hiszen tilos kellemetlen helyzetbe hozni Ruben Marceau személyét, ha egyszer már elkezdett valamit a nagy nyilvánosság előtt.
Méregcsók... Elismételgeti magában a nevet. Miután ezt már egy jó párszor megteszi, végleg megállapítja, hogy nem, abszolút ismeretlen elnevezésről szól. Majdnem ki is szalad a száján, hogy mégis miféle hülyeség ez, de aztán elvonja figyelmét a leányzó kacarászása. Vajon min mulat ilyen jól? Újdonsült partnere előtt szobrozva végignéz magán, még mielőtt érdemben elpirulhatna. A háta mögé is bekukkant, de az ördögi farka is a helyén van. Megtapogatja szarvait, pedig azokkal sem történt semmi különös. Legalábbis innen úgy néz ki.
- Tüzes macsó vagyok - közli büszkén, és főleg azért olyan elégedett magával, mert használhatja ezt a csodálatos szót: Macsó. A legtöbb, gyengébbik nemhez tartozó ember szinte másodperceken belül elolvad, miután kijátszotta ezt a kártyát. Szeret meztelenkedni, hiszen számos tetoválás van a testén, és ezúttal is nagyban tojik az iskola és a vén tanárok megjegyzéseire. Ő egy fiatal, liberális, emberi jogaival tökéletesen tisztában lévő, valamint független egyén, akinek ahhoz van kedve, amihez csak akar! Senki nem kötelezheti arra, hogy megszabaduljon nagyszerű mesterműveitől. Gyűlöli, ha nem veszik észre eléggé, pedig nagyon úgy fest, hogy most is ez a helyzet. Nincs rajta felül semmi, hát dehogynem! Ezt majdhogynem az előtte kuncogónak is fejtegetni kezdi, de jobb ötlete támad. Hasonlóan nagy sikert szokott aratni a lányok körében, ha nemcsak szemükkel csodálhatják, hanem meg is érinthetik ezeket a varrásokat.
- Így legalább látszódnak a tetkócskák, gyere és nézd meg őket közelebbről! - nyúl ki Méregcsók kezeiért, hogy saját mellkasára helyezze azokat - Nagyon szívesen mesélek róluk, ha érdekel. Mindenhol vannak. Mindenhol... Magam se tudom, hogy mennyi, szóval igazán örülnék, ha akadna valaki, aki megszámolná nekem őket - veti bociszemeit az áldozatra - De mással is kárpótolhatsz ám!
Hozzászólásai ebben a témában
Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. október 29. 22:50 | Link

Csornay Kíra Lotti
jelmez

Csendesen hagyja, hogy a süti vérré váljon, és konstatálja, hogy a furfangos kis orrvakarós trükkje nem vált be. Elgondolkozik rajta, hogy esetleg még egyszer megcsinálja, de nem rugdossuk meg a döglött kutyát, inkább töredelmesen bevallja, hogy ki is ő.

 - Biztos, szoktam kísérteni a Navine klubhelyiségében, mentás forró csokival  szeretem leinni a könyveimet. - a túl sok sütemény nem tett jót a humorérzékének, mert habár a leírás jól illik rá, illik az összes többi lányra is a sárgáknál. - Amúgy Anna vagyok, Annamária. - picit James Bondosra sikeredett, de csak bemutatkozott. Ő nem iszik Martinit, de egy kis teát most elfogadna, de az mindegy is.

 - Te pedig.. - sandít a szeme sarkából a lányra -, te pedig.. egy idegen bolygóról idetévedt harcos amazon vagy. Mármint a nevedet tudom, meg minden, de.. szóval biztos nem zöld ufós amazon vagy, igaz? - mosolyodik el félénken, mert be kell vallja, haloványlila gőze sincs, a másik ki akart lenni. De csinos, azt meg kell hagyni.
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. október 29. 22:54 | Link



Elszaladni? Ha tehetné inkább elszublimálna vagy elteleportálna, hirtelen és nyomtalanul. Teljes sokkba kerül lassan és hihetetlen módon kezdik kifejezetten zavarttá tenni. Tény, hagyta, hogy szóba elegyedjenek vele valamennyire. Bár már majdnem negatívba jött hozzá a fiú, szóval mit tehetett volna? Meg amúgy se barátságtalan, sosem tudna az lenni.
- Nem szaladok, ebben a cipőben biztos nem. - győzi meg magát is igazából, hogy ha akar, ha nem, maradni kell, de hát lehet csak ő reagálja túl, nem? Ritkán kerül ilyen helyzetbe idegenekkel, lehet ez tök normális - nem, nem az, de túl naiv lenne ezt beismerni - és bízik benne, hogy belejön. Bele kellene, mert furán festhet, ahogy zavartan csak kis lépésekkel, de menekül a "macsó" elől. Vigyorogva csóválja meg a fejét a jelmezismertetésen. Hát, az tuti, hogy nem semmi, ahogy itt előadja magár a srác. Egyébként ebből az aktivitásból nézhetné eridonosnak, de a pofátlanság még benne is elindítja a vészvillogót hogy rellonos diákkal lehet dolga. Nem akarta ő megsérteni, se semmit a kérdésével, de láthatóan furcsának sikeredett. Vélhetően teljesen más nézeteik vannak.
- Nagyon találó viselet.
Próbál valami pozitívat mondani, hiszen a másik láthatóan jól érzi magát még végez a süteményével. Ezután azonban pillanatok alatt válik Emma teljesen megsemmisülté. Hallgatja ahogy elkezdi mondani a tetkós dolgokat. Persze találkozott már a jelenséggel, Kornél esetében is, de a vele szemben álló elég extrém eset. Emmának meg esze ágában sincs közelebbről megismerni a műveket rajta. - Nagyon.... csinosak, de biztos akad erre valaki más. Mindenhol?
A kérdést kb. azzal a lendülettel bánja meg, ahogy hirtelen feltette, de a keze körül matatás az, ami végleg káoszt okoz nála. Szája résnyire tátva marad, szemei kikerekednek, ahogy mindez zajlik. Próbálna hátrálni, de szerencsétlenségére ott van a pult, sikeresen feldönt egy-két poharat, bár üresek, aztán kínosan érezve magát pillog a másikra még összeszedi a gondolatait. Elég hülyén festhet, ő maga a ténytől van így, hogy egy félmeztelen diákkal - nevezzük bárhogy mit tesz - beszélget. Kívülről nagyjából mint egy elveszett első bálozó kislány. Valahol lehet még mindig benne van ez.
- Kárpótolni?!
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2015. október 29. 23:02 | Link



Őszintén örültem, hogy végre belebotlottam Lucában, furcsa volt egyedül a tömegben. Vagyis, nem a tömeg volt furcsa, inkább a gondolatok amik magányomban körüllengtek. Pedig ha egy kicsivel tájékozottabb lettem volna, akkor biztos kiszúrom, hogy ez a Halloweeni buli egyik sajátossága, de annyira nem érdekeltek a részleteket, hogy ez a dolog elmaradt.
- Hát tudod, maradt még némi kézügyességem.
Kicsit oldalra billentem a fejemet, hagyom, hogy Luca megfogja a hajamat, ami nem paróka, hanem igenis a sajátom és sokat bíbelődtem vele, milyen sikerült ilyenre varázsolnom. Mert már tudtam hajat színezni, ilyen átmenetes valamit még soha nem csináltam. A sminkes bűncselekményt viszont a két kezem által követtem el, szóval arra tényleg nagyon büszke vagyok, úgyhogy ki is húztam kicsit magam, de próbáltam nem elájulni attól, hogy a húgom még mindig mennyire édes...és mennyire nem tud öltözni.
- Te meg ne mond ki a nevemet. Tudod, inkognitóban vagyok itt.
Gyorsan a szája elé nyomom az ujjamat, majd megragadom a kezét és behúzom a tömegen át a nagyterembe, mégsem álldogálhatunk végig az ajtóban, ahol folyton lökdösnek minket. Először az egyik féli üres asztalhoz húzom, csak egy párocska foglal egy széket, épp egymás szájában vannak elmerülve, úgyhogy nem hiszem, hogy zavarunk. Fintorogva figyelem őket egy pár másodpercig, aztán lenyomom Lucát a székre.
- Ülj le, hozok valami innivalót.
Elsietek a tömegen keresztül egy kis édességért, meg két pohár cukros löttyért, aztán visszasietek Lucához leülök a mellette lévő székre és odanyújtom neki az italt.
- Akkor sem tetszik ez a szoknya, nagyon rövid.
Fejezem be a megkezdett gondolatot, aztán koccintásra emelem a poharamat. A tervem az volt, hogy először beszélgetünk kicsit, aztán táncolunk, aztán eszünk és megint táncolunk. Tetszett, szinte felszabadított, hogy nem ismernek meg a smink mögött, így egy picit elengedhetem magamat és nem kell tanárként viselkednem.
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV


Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
Írta: 2015. október 29. 23:43 | Link




A lányra figyelek, tökéletesen ki tudom szűrni a hangját a zene és a ricsaj különösen ismeretlen egyvelegéből, de nem mindig nézek rá, mert amúgy sem látom. De mivel nem akarok faragatlannak tűnni, elválasztom a tekintetemet a bulizóktól és a szellem felé fordulok.
- Hmm.
Mutatóujjammal az orromat kezdem ütögetni, miközben gondolkodom. Ez annyira izgalmas! Olyan, mint egy feladvány, amit nekem kell megoldanom! Sajnos, nem hagy annyi időt, hogy kitaláljam kiről van szó, de mikor elárulja a nevét, megkönnyebbülten elmosolyodom és boldogan összecsapom a kezeimet. Tényleg! Hát ismerős! Sőt, még háztárs is! Látszik rajtam, mennyire örülök, hogy ehhez az asztalhoz kerültem, gyorsan közelebb is ülök hozzá, hogy jobban halljam, na meg, ha örülök, akkor nem tudok a fenekem maradni, így hiába foglalok helyet mellette, a kezem és a lábam továbbra is jár a zene ütemére. Egészen addig, amíg szóba nem hozza a jelmezemet. Végignézek magamon, kissé elszontyolodom, sírós fejet vágok, majd unottan égnek emelem a tekintetemet. Hát már a klubhelyiségben sem ismerték fel a jelmezemet. Volt aki marionettbábúnak nézett, volt aki horror barbienak akart beölötöztetni.
- Ő a Sally a Nightmare...tudod mit? Legyen ufó! Végül is, teljesen mindegy, mert senkit nem érdekel. De azt látom, hogy te egy szellem vagy.
Nem is tudom mit vártam! Nagyon gázra sikeredett a jelezem, így nem csoda, ha nem ismer fel. A tömeg felé fordítom a tekintetemet és pont elkapom a pillanatot amikor egy lány, aki talán túl magas sarkakon jár elesik, magával rántva két másik barátnőjét. Az asztalra csapva nevetek fel és mutogatok Annának, hogy nézze ő is az ingyen műsort.

Hozzászólásai ebben a témában

Mardekár Malazár
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 1961
Írta: 2015. október 30. 12:28 | Link

Luca - Gréta - Zoli

Nem sok embert  tudtam felismerni, rendesen elmaszkírozták magukat. Lucát viszont kiszúrtam, és még azt is jól halottam, hogy a szoknyájának hosszára megjegyzést tettek. Bizonyára az egyik nővére gondolta úgy, hogy feltétlenül közölnie kell ezt. A közelükbe keveredtem, de ügyelve arra, hogy ne legyen feltűnő, hogy készülök valamire.
- Reducio! - mormoltam el feltűnésmentesen a kisebbítő bűbájt, egyenesen Luca szoknyájára célozva. Ugyanis én úgy gondoltam, hogy rövidnek ugyan a rövid, de még mindig nem elég rövid az a bizonyos ruhadarab. Nem valószínű, hogy kiszúrtak a tömegben, ezért feltűnésmentesen odébbálltam.
Ekkor azonban meglepetés ért, egy kis démon szólított meg, mondván, hogy ő a lelkiismeretem. Mióta van nekem olyanom? Mindenesetre arra sarkalt, hogy kérjem fel táncolni Boglár Grétát. Persze, majd pont egy nyamvadt kis sárvérűvel fogok táncolni, még mit nem. Ráadásul közben félénknek és csendesnek kezdtem érezni magam. Az ellenállásra esélyem se volt, kiutat talán az jelenthetett, ha megpróbáltam ellentmondást felfedezni a démon utasításaiban. Ezt volt az utolsó tiszta gondolatom, egyelőre elvesztettem magam felett az irányítást, és Gréta előtt találtam magam.
- Szia.. szóval... hát... izé.. arra gondoltam, hogy táncolhatnánk. - nyökögtem ki félszegen, és közben a cipőm orrát bámultam. Hánynom kellett magamtól, de tehetetlen voltam. Ekkor azonban szembenéztem a levitás Kilt Zolival. Levitás.. volt egy tiszta pillanatom, no meg a démon is azt mondta, hogy a párja úgysem bánná, ha felkérem Grétát táncolni.
- Te meg kopj le! - szóltam, a mesterségesen keltett félénkségemnél e pillanatban erősebbnek bizonyult a levitások iránt érzett szeretetem. Gréta esetében a sárvérűségére kell koncentrálnom, és akkor talán sikerülhet legyőznöm a démont.
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. október 30. 13:08 | Link

Nővérkém és az Szoknyabűvölő ( Rolleyes );;




- Annyira ügyes vagy!
Hajtapi! Ezért megérte felkelni ma reggel. Jó Zoéért mindig, meg ilyenek, de haj, és annyira szép lett. Van benne szín, meg világos! Luca kísérletezős típus így ugrált a barnától a szőkéig, az egész hosszútól a rövidebbig az utóbbi időben, de nem látszik megállapodni. Majd egyszer megtalálja az igazit, mint a szerelemben szokás. De ott már nincs mit keresni, rátalált Vince és már haladnak az "örökkön örökké" irányába. Észbe kap, hogy talán nem a hajtaperolással kéne az ideje nagyrészét tölteni.
- Bocsánat, igyekszem.
Fejti le az ujjakat a szája elől, tényleg megbánóan tekintget, aztán követi őt az asztalok felé. Idő közben csomó emberen verekedi át magát - nem meglepően mindre fel kell nézzen -, de annyira bambul, hogy csak már egész közel pár helyhez vesz észre valami furát. Mintha a ruhája szellősebb lenne, mint előtte. Azt hitte felcsúszott, hát van ilyen, de hiába húzkodta, nem nagyon működött a dolog. Még Zoé elment addig megpróbált úgy leülni, hogy rájöhessen a problémára. De nem sikerült, fel sem merült benne idegenkezűség, csak hogy talán Zoénak igaza van...
Nem érezte mondjuk ettől még rosszul magát, szépen csücsült és várt, közben mosolyogva nézelődött a tömegben, még megjött a nővére. És ismét előjött a téma is. Nem igazán akart az előbbi hadakozása után hatalmas fordulatokba bonyolódni, de tényleg furi lett ez a szoknya. Nagyon. Ha egyszer megfejti a probléma okát...
- Kicsit rövidebb talán, mint amilyennek készülődéskor láttam...
Kompromisszumos beleegyezést hallottunk, nem kíván megsemmisülni azzal hogy "Én megmondtam.", viszont ha már ital meg süti is van, egész mást akart elújságolni Zoénak. Az mondjuk lehet, hogy nem ezekkel a szavakkal kéne, de mióta Kivától tudja és nem titok, tökre fel van dobva így csak rázúdítja testvérére. Bár Benji biztos nagyon készült már a bejelentésre amúgy is.
- Szóóval a meglepetés! Mielőtt bármit elfelejtek. Kééépzeld, nagynéni leszel!
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. október 30. 14:47 | Link



- Oh, elnézést a modortalanságomért. Akkor bizonyára havazást is tudsz ide bűvölni - vigyorodik el provokatívan, mert azt gondolja, a lány is csupán az eszét játssza.
Közben szert tesz egy démonűző italra, de az némi gonosz örömmel tölti el, hogy a lány nem iszik vele. Így legalább közelről tapasztalhatja, mennyire sikerült jól megszervezni a bulit.
Karján a lánnyal elindul befelé a terembe. Kicsit összezsúfolódott a tömeg a bejáratnál, de átjutva a csoportosuláson máris marad helyük levegőt venni.
- Persze Úrnőm, te vagy - nevet fel a fiú, kicsit a fejét rázva. A lány önbizalma felveszi a versenyt az övével is. - De azért figyelj, nehogy a pokol erősebbnek bizonyuljon, és elnyeljen!
A dicséreteket úgy fogadja, mintha neki szólnának, pedig aztán az övé csupán a munka egy része volt, még csak nem is a legfontosabb teendőket bízták rá.
- Hát remélem, inkább a pokolhoz lesz közelebb, mint a negédes mennyországhoz. Előbbi sokkal közelebb áll hozzám - húzza el a száját a gondolatra, hogy majd manócskák meg angyalkák lepik el a környéket. Aztán megvonja a vállát, és vidámabban fordul a lány felé: - Menjünk, igyunk valamit! Legalább bűvölhetsz jégkockákat a poharamba.
Hozzászólásai ebben a témában
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 16:24 | Link

...ördögi hangulatban...


Méregcsók megijed. Úgy látszik nem szeret találkozni az ördöggel. Pedig előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie vele, ez nem úgy működik, hogy az ember fogja magát és lelép. Ruben Őt szemeli ki magának az estére, ami bizony áldozatokkal jár, főleg partnere részéről. Úgyhogy nincs kifogás. Nyugtatólag hat rá a tudat, hogy faképnél már nem hagyhatják, hiszen az imént közölte vele, hogy ebben a pántlikában nem indul a részéről menet semerre sem, amit tulajdonképpen úgy is értelmezhet, mintha azt mondta volna az előbb, hogy: Dehogyis, drágám, hát miért hagynálak el Téged? - Tehát bőven van oka örülnie, még ha az a kósza nevetés egy pillanatra árnyékot is vet az este remek hangulatára. Ez sem tart azonban sokáig, hamar megmagyarázza neki, hogy mit talált rajta oly furcsának. Csak sajnos ezzel emlékezteti őt arra, hogy neki egyébként tök érdekes, sőt kifejezetten egyedi felsőteste van. Ha beleegyezik a tanulmányozásba, akkor kivételesen elszaladhat, de csakis vele, és csakis a felfedezés élményeiért.
- Pokoli jól fogod érezni magad velem - győzködi továbbra is rendületlenül, kajánul vigyorgó fejével hajolva közelebb és közelebb. Csalfa lehet ez a smink, de hát remélhetőleg csakugyan szép arc lapul a jelmez és a kencefice mögött. Korban hozzá passzoló diákkal lehet dolga, erről nincs kétsége legalább.
- Hö! - lepődik meg a pohárborulós mutatványon. Asztaltáncot készülne járni? Szívesen segít lerántani a terítőt, ha arról van szó. Egy szavába kerül, és akár még a tűztáncost is felhívja magának, ha nem kajacsatát rendez. A pokolban amúgy is mindent szabad, nemde?
- Táncoljunk inkább? - simul hozzá, és mint ahogy egy általános iskolai keringőn szokás, felveteti magukkal az alapállást - Kapaszkodj, jó móka lesz ez! - perdül meg vele párszor. Ha akarja, ha nem, hát egyedül a gáncsolással szabadulhat ki ebből az ördögi körből, akkor meg biztosan nagyot esne valamelyikük. Nem nézi, hogy más táncikál-e körülöttük, s hogy ez mennyire feltűnő. Ő rég ropta már így. Mulatni jött. Valakinek lassan muszáj lesz Merlinhez fohászkodnia a berendezés épségben maradásáért...
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. október 30. 17:15 | Link

Rebecca Mrs. Darth Vader Grin
clothes
jöhet a démon Grin


Micsoda őrület. Hogy lehet ennyire kitolni a diákokkal, sőt, már inkább hallgatókkal, hogy együtt _kötelező elmenniük a halloweeni mizériára?!
Roxanne alig 3-4 napja tért vissza egy meg nem nevezett helyről, ahol az 1 hónapos küldetésén volt, erre tessék, máris mehet valami elmeháborodottak által kiötölt jelmezversenyre, ahol legfeljebb csak akkor tenné tiszteletét, ha haszna, előnye származna belőle. S ha ez nem lenne elég, akkor egy agyat lesokkoló ténnyel kellett szembenéznie a minap, aminek a gondolatát nem hogy elfogadni, de még feldolgozni se volt ideje vagy ereje. Férje már jó fél órája elhagyta a házat valami idétlen hacukában, a biztonság kedvéért pedig még jól össze is veszett vele a hiányos öltözete miatt. Az adott tanár, aki megtalálta még a vizsgák ideje alatt a két hetvenkedő hercegnőt, az előre megadott helyen ácsorgott és várta őket. A gráciáknak, akiknek a haláluk előtti legutolsó pillanatban is az lett volna a gondolatuk, miként tegyék el egymást láb alól, előre meg kellett határozniuk, milyen jelmezt öltenek magukra: és ezen öltözetben fogja őket egymáshoz bilincselni a divatbemutató idejére. Roxanne idegesen kopogtatta fekete karaktercipőjének sarkát a folyosón végighaladva, hogy minél nagyobb hangot adjon elégedettségének - és mire odaért a célhoz, addigra a másik delikvens és az oly' kedves tanár már ott vártak. Nem szólt egy árva szót sem, csak hagyta, hogy a náluk idősebb férfi összekulcsolja a kezeiket, majd rátegye a varázslatot. S ezen bűbájnak a lényege, hogy nem ereszthetik el egymást, míg a halloween véget nem ér - így kell kimenniük füstölni, mosdóba.. egyéb helyre úgy se vinnék el a másikat. A nagyeszű tanár úgy gondolta, hogy ez remek alkalom lesz barátságuk megszilárdítására - aha. Kissé eltévelyedett.
- Táncolunk? - szűrte ki fogai között, mvékonyra préselt szájával pedig mosolyt akart imitálni. A kérdés természetesen a hozzáláncolt hölgynek szólt, hisz aki rájuk tette ezt a felettébb élvezetes varázslatot, épp őket figyelte (elvégre mögöttük lépett be a nagyterembe). Roxy látta a férjét (igen, a félmeztelen Mihaelt, akiről először egy csiga jutott eszébe), Davidet (mint valami eszelős bérgyilkost), a volt párját (aki te jó ég, a Navine házvezetőjét próbálja)... Lassan igazi mosoly terült szét az arcán, tekintetét Rebeccára emelve. Ha már így kitolt velük a sors, hogy órákon át együtt kell lenniük, legalább használják ki. Rellonosok, nem?
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. október 30. 17:23
Hozzászólásai ebben a témában

Darth Vaderné
INAKTÍV


Gyakorló anyuka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 709
Írta: 2015. október 30. 17:57 | Link

Roxy motherf**ker
láss csodát
Jöhet a démon! Grin


Annyit mondok felháborító! Csak lökdösődés volt meg egy két pofon… talán még gáncsolás is és ezért kaptunk egy csuda jó büntetést. Nem kell mondanom, hogy mennyire feldúlt voltam, és vagyok még most is ez miatt. Megalapozza a barátságotokat ez az este… blablabla. Rizsa az egész, egyszerűen kicseszett velünk és kész. Még, hogy mi ketten együtt a halloweeni bálon összekötözve és még érezzük is jól magunkat. Hiszi a piszi. Ez senki sem gondolhatja komolyan, Én és az a széna hajú szőke szép is lenne. Sose leszünk puszi pajtások. Igaz azt mondják, hogy soha nem mondd azt, hogy soha, de én ebbe nem értek egyet. Bármikor kimondhatom és ki is mondom.
- Soha. –morgom a teljes alakos tükörbe.
Bár hozzá kell tennem, hogy elég jó jelmezt találtunk, ki hiszen a ragyogás ikrei baromi ijesztőek voltak 1980-ban is és most is. Brr, még engem is kiráz a hideg.
Lassú tempóban unott pofával szeltem át a folyosókat. Körülöttem mindenki halloweeni lázban égett, én pedig abban a pillanatban eltöröltem volna az egészet. Legszívesebben nem jelentem volna meg, de nagyon nem volt kedvem a továbbiakban is a tanár csacsogását hallgatni az összetartásról, a barátságról és még sok ehhez hasonló dologról. Úgyhogy szépen lenyeltem a békát és tűrtem.
Azért párszor megálltam és újra meg újra elgondolkoztam, hogy miért is nem mondom azt, hogy a fenéket és húzok el jó messzire a fenébe. De aztán az angyalka a jobb vállamon mindig visszaterelt a helyes irányba. Szóval ott voltam, a tanár mellett ácsorogtam és vártam, hogy az a boszorka megjelenjen. Átkoztam magamban, hogy rá kellett várni és nekem hallgatnom kell annak az okosnak a fecsegését, de aztán eljött az áldott pillanat, amikor a kis „törpe” is oda tolta a képét és minket végleg összeláncoltak egész estére. Sóhajtozva rántok egyet a kezemen, az övé is mozdult az enyémmel együtt. Tényleg igaz. Egy szőke, karikás szemű hiszti királynővel lettem összecsatolva. Pikánsan elkáromkodtam magam majd se szó se beszéd követtem a „randi” partneremet.
A teremben már jókora nép összegyűlt mire mi átléptük a küszöböt és jó néhány ismerős arc rögtön felbukkant. Képzeletemben elástam magam jó mélyre. Ha David így meglát… miket fogok én kapni ez miatt.
- Te leszel a pasi. –nem én egyáltalán nem mosolyogtam, szimplán elhadartam neki ki kicsoda lesz és kész. A fene fog még jó pofizni is ehhez az egészhez. Magam után húztam a táncolók közé, vállára tettem a kacsómat, az övét, ha tetszik neki, ha nem a csípőmre és meg se vártam a reakcióját löktem magunkon egyet, hogy beinduljunk aztán rá hagytam az egész vezetősdi mizériát. Egyszer sem néztem rá, végig a tömeget pásztáztam.
- Legalább, hogy élvezzük is az estét, szemeljünk ki magunknak valakit. –egy csöppnyi lelkesedéssel a hangomon vetettem fel neki az ötletet. Tudjátok, kinek van kedve az egész estét unalmasan végig csinálni.


Utoljára módosította:Darth Vaderné, 2015. október 30. 17:59
Hozzászólásai ebben a témában

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. október 30. 18:20 | Link

Rebecca Mrs. Darth Vader Grin
clothes
jöhet a démon Grin


Még hogy neki egy ilyen rémséges viperával egy egész estén át! A láncolás tortúrája alatt csak a szemét forgatta, mikor pedig rántott egyet a karján a tehénszemű, franciául hangot adott nemtetszésének, majd pillanatokon belül már fel kellett vennie a formula 1-es bajnokkal. Teljesen véletlenül olyan gyorsan szedte a lábát, hogy a másik alá került, így az megbotlott, szőkénknek pedig ennyire tellett (nagy erőfeszítések árán) - mi van?
A terembe lépve megcsapta az izzadt, áporodott szag, ám alig volt ideje elfintorodni, a barna kistehén már rántott rajta egy újabbat, s már benn is voltak a tömegben, pillanatok alatt. Roxanne kezét nem kellett fogdosni - amúgy is elkapta volna -, tudta magától, hol kell derékon fogni a másikat a tánchoz. Összekötött praclijukat középmagasságba emelte és megindult, ám véletlenül sem révedt el a tekintete a colos táncpartnerére. Már épp lemondott volna azon ötletéről, hogy lesz valami izgalmas is ebben az estében, mikor maga Rebecca hozta fel - nem kis örömére a törpének titulált franciánknak.
Körbehordozta tekintetét, miután bólintott a másiknak. Várffy-Zoller épp egy Eridonost próbál megszabadítani egy Levitástól, Ruben a Navine vezetőjével akar épp kikezdeni. A pucérkodó férje egy csontvázzal meg azzal a pökhendi fráterrel csacsog, a DÖK vezetője egy vérben úszó taggal kacérkodik, a mély tiszteletnek örvendő Ethan pedig két, számára idegen emberrel társalog, és..
És megpillantotta Farkas Kamillát, amint egy ismerősnek tűnő fiúval iszogat a pultnál.
- Ő? - bökött fejével az adott irányba.

Hozzászólásai ebben a témában

A Lélegzet Elállító
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. október 30. 19:13 | Link

Ethan és Benedict
Dress

Ian stílusa persze kifogástalan velem szemben. Ezt szeretem Ethanben, még a legjobb barátai is kifogástalanok. Végre vannak normális emberek is ebben az iskolában. Remek! Végül talán mégsem lesz olyan rossz ez a hely.
 - Köszönjük! - Fogadom az elismerést. Persze az nem csak engem illet, hanem Ethant is. Egyre jobban kezdem élvezni ezt az estét és még a démonoknak sincs semmi nyoma. Persze tudom, hogy ez még lehet másképp és kíváncsi is vagyok rá, hogy lesz-e.
Mindeközben elindul egy szavazás, ami persze cseppet sem érdekel. Az ilyen bálkirálynős dolgok semmire sem jók, mindenki elfejeti őket amint kilépnek az ajtón. Csak feltűnősködés az egész, semmi több. Nekem nem kell korona ahhoz, hogy tudjam, királynő vagyok.
 - Hát ez remek! Bővül az elit köre, ennek nagyon örülök. - Mosolyom és lelkesedésem őszinte. Örülök neki, hogy ezen iskola is kezd nevekkel telni. Legalább büszkén vállalhatom majd, hogy ide járok. Nekem fontos a presztízs. Iannak meg a barátja, Ethan. Furcsa ilyen tiszta, őszinte barátságot látni a mai világban. Ritkaság. De mindenképpen jó dolog, legalább meg tudják beszélni azokat a pasis dolgokat, amik egy nőt nem érdekelnek egy kicsit sem. A férfiaknak a barát arra van, hogy a nőt ne untassák az unalmas pasis dolgokkal. Szóval igazából a nők számára a leghasznosabbak a legjobb barátok.
 - A környezet szép. Kicsi a Roxforthoz vagy a Beauxbatons-hoz képest, de kellemes és nyugodt. A társaság viszont nem a legelitebb. - Nem akarok panaszkodni, ez az este ne erről szóljon, szóval inkább finoman kissé szépítem a helyzetet. De Ian majd rá fog döbbenni arra hamar, hogy már nem a Roxfortban van.
 - Most melyik csapatban játszol Ian? Bevallom kissé le vagyok maradva. - Ian az én korosztályomon alul van, így annyira nem követem a pályafutását, csak ha felbukkan valami olyan magazinba, amit elolvasok, hogy képben legyen az aktuális hírekkel. De a legutolsó hír, amit Ianról olvastam az volt, hogy milyen sok lány epekedik érte.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet