Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536386#post536386][b]Ruben Marceau - 2015.10.29. 01:58[/b][/url]

Végre felveheti azt az izét, amit abból a boltból szerzett. Még régebben történt, amikor már sokadjára vendégeskedett a magyar főváros varázslóknak kialakított negyedében, és hát ez is az egyik kalandjának az eredménye. Fogalma se volt arról, hogy mire lesz ez jó később. De most itt a remek alkalom!
Bulinak fogja fel az egészet. Egy hely, ahol talán nem is olyan feltűnő. Jól megvan a kastélyban, köszöni szépen a kérdést. A szobatársaival kompromisszumra jutott, már nem panaszkodnak rá túlságosan, de azért tesz róla, hogy ne merüljön feledésbe a neve. Nem nagyon érdekli őt, hogy így rohan az idő, de tény és való, hogy elérkezett a jelmezek időszaka, a démonok ideje, a töklé főszezonja. Először nem is érti, hogy miért olyan nagy szám ez. Aztán, ahogy a kavalkádra mered a tekintete, hamar kapcsol: Ez bizony tényleg oltári esemény! Kötelezően ott kell rajta lennie, ha jót akar magának.
Nem hagyhatja hát ki, hogy ne tolja el a képét. Még az sem zavarja, hogy egyedül érkezik. Tudja nagyon jól, hogy hamar kiszemel magának valakit a tömegből, legyen az ismerős vagy totál ismeretlen szerzet, de teremt maga mellé egy kis társaságot... A múltkor is milyen jól sikerült a játszótéri kiugrója. Kár, hogy utána tényleg megfázott, ráadásul olyannyira, hogy napokig lustálkodott az ágyában. Nem is sikerültek jól az első dolgozatok.
Odaslattyog a süteményekhez. Mindkét markával a tányérok felé nyúl, elhatározva magában, hogy az összes finomságot végigkóstolja. Erre van is némi esély, merthogy alig evett ma valamit, korgó gyomra édességért kiált. Azért elég rossz választás volt a csokoládésat tenni legalulra, ami meleg keze által olvadni kezd és nyomot is hagy a tenyerén. Ugyanúgy szerencsétlenül jön ki, hogy alig bírja lenyelni a szájüregében felgyülemlett ételmennyiséget. Az sem fest túl szépen, ahogy utána koszos kezével a poharakért nyúl, hogy a folyadékkal próbálja leöblíteni a kaját. A koktél után valóban könnyebbnek találja a nyelést, de még mindig nyammog valamin. Ragacsos kéz, maszatos száj és fogak. Mintha egy tipegő tévedt volna a Nagyterembe. Ezen a látványon már az sem segít, hogy félmeztelen a csóri, lábain patákkal, hátul lógó farokkal. Maga az ördög.
Feléled benne a vadászösztön. Felkapja a fejét, ahogy meglátja maga mellett elsuhanni a fiatal szépséget. Bújj, bújj, zöld ág... Zöld levelecske. Odalép elé, s kínosan közel hajolva hozzá kezdi el faggatni.
- Hát te meg mi a fene vagy? - kérdezi teli szájjal, s talán néhány morzsa ki is repül onnét, de így legalább az akcentusa nem annyira feltűnő -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536813#post536813][b]Ruben Marceau - 2015.10.29. 21:02[/b][/url]

- Nana, nem elszaladni olyan nagyon! - rikkant fel a meglepődöttségtől, amikor észreveszi a kisasszony hátrafelé történő settenkedését. Nem szökhet meg olyan könnyen, hiszen tilos kellemetlen helyzetbe hozni Ruben Marceau személyét, ha egyszer már elkezdett valamit a nagy nyilvánosság előtt.
Méregcsók... Elismételgeti magában a nevet. Miután ezt már egy jó párszor megteszi, végleg megállapítja, hogy nem, abszolút ismeretlen elnevezésről szól. Majdnem ki is szalad a száján, hogy mégis miféle hülyeség ez, de aztán elvonja figyelmét a leányzó kacarászása. Vajon min mulat ilyen jól? Újdonsült partnere előtt szobrozva végignéz magán, még mielőtt érdemben elpirulhatna. A háta mögé is bekukkant, de az ördögi farka is a helyén van. Megtapogatja szarvait, pedig azokkal sem történt semmi különös. Legalábbis innen úgy néz ki.
- Tüzes macsó vagyok - közli büszkén, és főleg azért olyan elégedett magával, mert használhatja ezt a csodálatos szót: Macsó. A legtöbb, gyengébbik nemhez tartozó ember szinte másodperceken belül elolvad, miután kijátszotta ezt a kártyát. Szeret meztelenkedni, hiszen számos tetoválás van a testén, és ezúttal is nagyban tojik az iskola és a vén tanárok megjegyzéseire. Ő egy fiatal, liberális, emberi jogaival tökéletesen tisztában lévő, valamint független egyén, akinek ahhoz van kedve, amihez csak akar! Senki nem kötelezheti arra, hogy megszabaduljon nagyszerű mesterműveitől. Gyűlöli, ha nem veszik észre eléggé, pedig nagyon úgy fest, hogy most is ez a helyzet. Nincs rajta felül semmi, hát dehogynem! Ezt majdhogynem az előtte kuncogónak is fejtegetni kezdi, de jobb ötlete támad. Hasonlóan nagy sikert szokott aratni a lányok körében, ha nemcsak szemükkel csodálhatják, hanem meg is érinthetik ezeket a varrásokat.
- Így legalább látszódnak a tetkócskák, gyere és nézd meg őket közelebbről! - nyúl ki Méregcsók kezeiért, hogy saját mellkasára helyezze azokat - Nagyon szívesen mesélek róluk, ha érdekel. Mindenhol vannak. Mindenhol... Magam se tudom, hogy mennyi, szóval igazán örülnék, ha akadna valaki, aki megszámolná nekem őket - veti bociszemeit az áldozatra - De mással is kárpótolhatsz ám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=537076#post537076][b]Ruben Marceau - 2015.10.30. 16:24[/b][/url]

Méregcsók megijed. Úgy látszik nem szeret találkozni az ördöggel. Pedig előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie vele, ez nem úgy működik, hogy az ember fogja magát és lelép. Ruben Őt szemeli ki magának az estére, ami bizony áldozatokkal jár, főleg partnere részéről. Úgyhogy nincs kifogás. Nyugtatólag hat rá a tudat, hogy faképnél már nem hagyhatják, hiszen az imént közölte vele, hogy ebben a pántlikában nem indul a részéről menet semerre sem, amit tulajdonképpen úgy is értelmezhet, mintha azt mondta volna az előbb, hogy: Dehogyis, drágám, hát miért hagynálak el Téged? - Tehát bőven van oka örülnie, még ha az a kósza nevetés egy pillanatra árnyékot is vet az este remek hangulatára. Ez sem tart azonban sokáig, hamar megmagyarázza neki, hogy mit talált rajta oly furcsának. Csak sajnos ezzel emlékezteti őt arra, hogy neki egyébként tök érdekes, sőt kifejezetten egyedi felsőteste van. Ha beleegyezik a tanulmányozásba, akkor kivételesen elszaladhat, de csakis vele, és csakis a felfedezés élményeiért.
- Pokoli jól fogod érezni magad velem - győzködi továbbra is rendületlenül, kajánul vigyorgó fejével hajolva közelebb és közelebb. Csalfa lehet ez a smink, de hát remélhetőleg csakugyan szép arc lapul a jelmez és a kencefice mögött. Korban hozzá passzoló diákkal lehet dolga, erről nincs kétsége legalább.
- Hö! - lepődik meg a pohárborulós mutatványon. Asztaltáncot készülne járni? Szívesen segít lerántani a terítőt, ha arról van szó. Egy szavába kerül, és akár még a tűztáncost is felhívja magának, ha nem kajacsatát rendez. A pokolban amúgy is mindent szabad, nemde?
- Táncoljunk inkább? - simul hozzá, és mint ahogy egy általános iskolai keringőn szokás, felveteti magukkal az alapállást - Kapaszkodj, jó móka lesz ez! - perdül meg vele párszor. Ha akarja, ha nem, hát egyedül a gáncsolással szabadulhat ki ebből az ördögi körből, akkor meg biztosan nagyot esne valamelyikük. Nem nézi, hogy más táncikál-e körülöttük, s hogy ez mennyire feltűnő. Ő rég ropta már így. Mulatni jött. Valakinek lassan muszáj lesz Merlinhez fohászkodnia a berendezés épségben maradásáért...