36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Rebecca Davison-Keis hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Darth Vaderné
INAKTÍV


Gyakorló anyuka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 709
Írta: 2015. október 30. 17:57 | Link

Roxy motherf**ker
láss csodát
Jöhet a démon! Grin


Annyit mondok felháborító! Csak lökdösődés volt meg egy két pofon… talán még gáncsolás is és ezért kaptunk egy csuda jó büntetést. Nem kell mondanom, hogy mennyire feldúlt voltam, és vagyok még most is ez miatt. Megalapozza a barátságotokat ez az este… blablabla. Rizsa az egész, egyszerűen kicseszett velünk és kész. Még, hogy mi ketten együtt a halloweeni bálon összekötözve és még érezzük is jól magunkat. Hiszi a piszi. Ez senki sem gondolhatja komolyan, Én és az a széna hajú szőke szép is lenne. Sose leszünk puszi pajtások. Igaz azt mondják, hogy soha nem mondd azt, hogy soha, de én ebbe nem értek egyet. Bármikor kimondhatom és ki is mondom.
- Soha. –morgom a teljes alakos tükörbe.
Bár hozzá kell tennem, hogy elég jó jelmezt találtunk, ki hiszen a ragyogás ikrei baromi ijesztőek voltak 1980-ban is és most is. Brr, még engem is kiráz a hideg.
Lassú tempóban unott pofával szeltem át a folyosókat. Körülöttem mindenki halloweeni lázban égett, én pedig abban a pillanatban eltöröltem volna az egészet. Legszívesebben nem jelentem volna meg, de nagyon nem volt kedvem a továbbiakban is a tanár csacsogását hallgatni az összetartásról, a barátságról és még sok ehhez hasonló dologról. Úgyhogy szépen lenyeltem a békát és tűrtem.
Azért párszor megálltam és újra meg újra elgondolkoztam, hogy miért is nem mondom azt, hogy a fenéket és húzok el jó messzire a fenébe. De aztán az angyalka a jobb vállamon mindig visszaterelt a helyes irányba. Szóval ott voltam, a tanár mellett ácsorogtam és vártam, hogy az a boszorka megjelenjen. Átkoztam magamban, hogy rá kellett várni és nekem hallgatnom kell annak az okosnak a fecsegését, de aztán eljött az áldott pillanat, amikor a kis „törpe” is oda tolta a képét és minket végleg összeláncoltak egész estére. Sóhajtozva rántok egyet a kezemen, az övé is mozdult az enyémmel együtt. Tényleg igaz. Egy szőke, karikás szemű hiszti királynővel lettem összecsatolva. Pikánsan elkáromkodtam magam majd se szó se beszéd követtem a „randi” partneremet.
A teremben már jókora nép összegyűlt mire mi átléptük a küszöböt és jó néhány ismerős arc rögtön felbukkant. Képzeletemben elástam magam jó mélyre. Ha David így meglát… miket fogok én kapni ez miatt.
- Te leszel a pasi. –nem én egyáltalán nem mosolyogtam, szimplán elhadartam neki ki kicsoda lesz és kész. A fene fog még jó pofizni is ehhez az egészhez. Magam után húztam a táncolók közé, vállára tettem a kacsómat, az övét, ha tetszik neki, ha nem a csípőmre és meg se vártam a reakcióját löktem magunkon egyet, hogy beinduljunk aztán rá hagytam az egész vezetősdi mizériát. Egyszer sem néztem rá, végig a tömeget pásztáztam.
- Legalább, hogy élvezzük is az estét, szemeljünk ki magunknak valakit. –egy csöppnyi lelkesedéssel a hangomon vetettem fel neki az ötletet. Tudjátok, kinek van kedve az egész estét unalmasan végig csinálni.


Utoljára módosította:Darth Vaderné, 2015. október 30. 17:59 Szál megtekintése

Rebecca Davison-Keis
INAKTÍV


Gyakorló anyuka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 709
Írta: 2015. december 16. 12:36 | Link

Ian
Csi-ni-ben

Jót mosolyogtam Ian elhívásán pár nappal ez előtt. Ma pedig csinibe vágva magam sétáltam ki vele a Rellonból.
Jó húzás volt tőle, hogy a bálozás előtt elmentünk a konyhába habzsi dőzsizni. Mint valami elcseszett romantikus filmben, elegáns öltözetben mind a ketten egy egy hamburgert ettünk. Ha kívülről láttam volna magunkat biztosan nevettem volna a jeleneten, de ez most egy életmentő expedíció volt. Már nagyon éhes voltam és az energiám is kezdett alábbhagyni.
A nagyterem díszítésétől komolyan mondom leesett az állam és csillogó szemekkel néztem végig a termen. Ahogy Ian is mondta hangulatos az egész. A zene a fények a díszek minden tetszett, úgy ahogy volt. Filmekben számomra teljesen máshogy hat az ilyen, olyan sablonosak, átlagosat itt élőben viszont teljesen máshogy hat. Tényleg varázslatos volt.
- Tényleg az. –mosolygok vissza rá miközben arrébb araszoltunk. A szállingózó diákokat látva nem fogott el semmi új, talán egy kicsi lámpaláz a fellépéssel kapcsolatban. Ahogy egyre többen lettünk én úgy lettem egyre izgatottabb. Igaz, hogy hozzá vagyok szokva, hogy néznek az emberek, de az meccs ez meg egy előadás lesz, ami apf szerintem teljesen más. Mindenesetre éppen szólni akartam Ian-nek, hogy foglaljunk el egy asztalt szépen csendben, amikor felcsendül a következő zene és ő nevetésben tör ki. Kuncogtam rajta egyet, hiszen mulatságos volt, hogy így felcsigázta egy muzsika, amit már vagy ezer éve nem is hallottam. Kíváncsi lettem mi játszódott le éppen a fejében, de nem hagyott időt, hogy rákérdezzek. Éppen csak akkor eszméltem fel, amikor jól megpörgetett én meg addig úgy kapaszkodtam, mint egy kis majom. – Jesszus. –motyogom kuncogva miközben meglepett, lefagyott képpel mozogtam arra, amerre éppen vezetett. Vicces látvány lehettem, főleg, amilyen fejet vágtam mellé. De Ian se volt jobb, a vigyor a képén és a tánc a nosztalgikus zenére, még jobban felpezsdíthetjük azok estélyét, akik éppen ránk pillantanak.
- Mondd, csak van, amihez nem értesz? –ezer wattos mosollyal az arcomon néztem Ian-re. Igaz eddig csak játszani láttam és most táncolni is, de bakker van, amihez ez a srác nem ért? De most komolyan.

Utoljára módosította:Rebecca Davison-Keis, 2015. december 25. 03:58 Szál megtekintése

Rebecca Davison-Keis
INAKTÍV


Gyakorló anyuka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 709
Írta: 2015. december 29. 23:51 | Link

Grin All I want for Christmas Grin


Egy percig sem gondolkoztam azon, hogy kerülök én közéjük. Már akkor nagyon élveztem, amikor csak az első próbán voltunk túl. Szerencsére nekünk, mikuláslányoknak jól ment minden alkalommal, úgyhogy nem kellett túl próbálnunk semmit sem és a részemről a zenét se utáltam meg. Szóval minden tök királyság. Már csak annyi volt a gond ezzel az egésszel, hogy úgy izgultam, mint még soha. De tényleg, a lépések megvoltak viszont lelkileg elfelejtettem magam felkészíteni. Legszívesebben pár muníciót lehúztam volna előtte.
Amikor megláttam Martint konferálóként, hamar gyorsan felpattantam szemeimmel megkerestem a többieket és még mielőtt elhúztam volna a csíkot Ian mellől…
- Egy pillanat és jövök. - ezer wattos mosolyt villantottam Ian-re és már sprinteltem is a többiekhez. Gyorsan átkaptam a mini mikulás ruhámat kezeimbe vettem a pomponomat és izgatott toporzékolással vártam a mi részünket.
Ahogy felcsendült a zene és Nina végig szambázott, majd az első három párosunk is belépett a képbe, kezdett egyre jobb lenni a hangulat. Jó volt nézni őket, ahogy mosolyogva letáncolták a részüket. Aztán jöttek a többiek, ők is nagyon ügyesek voltak. Ezek után persze mind a hat páros megmutatta magát egyszerre. Amint mindenki kicsörögte magát a képből a mi hatosunk robbant be. Vigyorogva foglaltam el a helyemet. Riszáltam, pompont dobáltam ide oda, ahogy azt betanultuk és a legvégén egyszerre roptuk mindannyian. Aztán jött a meghajlás, meg a boldog karácsonyt kívánás. Csillogó szemekkel léptem le a kis all i want for christmas csapatunkkal. Szaporán vettem a levegőt, hiszen kifulladtam egy kicsit. Eddig azt hittem, hogy jó kondiba vagyok, de akkor ott kifulladtam. De nem volt gond, pihentem pár pillanatnyit, visszavedlettem a koktélruhámba és még egy utolsó szóra ott maradtam majd húztam vissza a belem Ian-hez.
- Hát ez oltári volt skacok! –legszívesebben végig öleltem volna mindenkit, de na azért, mert jött a karácsony még nem estem túlzásokba. Mindenesetre tényleg jó móka volt ez a produkció és még fültől fülig érő mosollyal hagytam ott őket.

Szál megtekintése

Nagyterem - Rebecca Davison-Keis hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet