34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 39 ... 47 48 [49] 50 51 ... 54 55 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 400
Összes hsz: 541
Írta: 2021. november 13. 18:27 | Link

going for a swim

Az animágiának sok előnye van - például, ha a novemberi hidegek beálltával valakit hirtelen megszáll az ihlet, hogy bár ott volt rá az egész nyár, most azonnal és okvetlenül úszhatnékja támad, akkor különösebb gondolkodás nélkül megteheti. Mármint én, alaszkai jávorszarvasként, az év csaknem bármelyik szakaszában megtehetem, hogy miután gondosan bezártam a házam ajtaját, jávor-puccba vágom magam és komótos léptekkel leporoszkálok a tavacskához. Az idő derűs, a szőröm már télire váltott és az agancsiam most a legszebbek, szóval kedélyesen trappolok végig az utcákon, oda-odabiccentve az esetleges szembejövőknek. Hét év alatt a helyiek megszokták már, hogy néha lelegelem a füvet a kertjükben, ha nagyon nem győzik nyírni vagy hogy megjelenek a gyerekprogramokon.
A tónál nincs senki, amikor odaérek az egyik meredekebben mélyülő partszakaszhoz - kicsit hideg van már az ücsörgéshez, amiből én nem sokat érzek. Vidáman belegázolok a vízbe, egyet-kettőt fújtatva, mert az orromba fröcskölő cseppek azért kellemetlenek. Azonban néhány méter után elérem az a mélységet, ahol már nekem is úsznom kell és pedálozni kezdek. Már pontosan tudom, hol találom azokat a hínárokat, amiket a legjobban szeretek - és amikre a tél közeledtével ellenállhatatlanul vágyom - szóval egyenest arra veszem az irányt. Kevesen tudják, de a jávorok akár hat méter mélyre is merülhetnek, s ha lenne közönségem, most pont ezen képességet prezentálnám neki.
Az időérzékem kissé elveszítem, miközben a növényeket tépkedem és fel-felbukkanok, levegőért meg rágni-nyelni. Békés, csendes elfoglalság ez, a felszín alatt sincs sok mozgás ilyentájt. Amikor aztán nagyjából jóllaktam, visszaindulok a part felé, de azért még nézelődöm, hátha belebotlom valami jó falatba. Csak akkor emelem ki a fejem, amikor a sekély - értsd, nagyjából két méter mély - részre érek és kényelmesen megtehetem. Cet módjára kifújom az orrlikamból a maradék folyadékot, megrázva fejem-nyakam, s körülnézek, merre mászhatnék ki a legkönnyebben.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 13. 19:42 | Link


Egy világfájdalmat sejtető szusszanással dobja le a barna, kockás pokrócot a fűbe, rugdossa kissé meg, hogy úgy-ahogy elsimuljon, majd ereszti le rá magát ezen a napos, csak a fák árnyékában csípős novemberi délutánon. Az enyhe lejtőn túl egy sor zizegő nádas takarja a tó tökrét előle, ő nem is feltétlen néz arra, különben feltűnne neki az, ami egyelőre nem. Jelenleg azonban még annak a szalámis szendvicsnek a bontogatásával van elfoglalva, amit Emma indulás előtt a zsebébe csúsztatott. Mert olyan sovány vagy, eszel te normálisan egyáltalán?
Ültében lerúgja a cipőit, összeszorítja a szemét, amíg az arcát a Nap felé fordítja. Hallgatja a telelő madarak énekét, ahogy a szellő a száraz leveleket borzolja, bele-beleharap az ebédjébe, minden csodás, nyugodt és annyira...
Mély szusszanás.
A Prince Albert Nemzeti parkban több varázslócsalád élt és él a mai napig félig-meddig illegalitásban, a mugli vadőröktől és mágustörvényektől kényelmes messzeségben, Saskatchewan mélyén. Ő minden szünidejét azon a tavakkal pettyezett vidéken töltötte, gyakran bolyongott egyedül az erdőben, horgászott a folyó partján, vagy esett bele mérges szömörcébe. Ezek az élmények pedig, sok minden más mellett megtaníttatták vele: ha valami ekkorát szusszan, akkor az jó eséllyel jóéjszakát.
A szemét kinyitva bámul a tó felé, ahonnan mintha a zajt hallotta volna. Úgy emlékszik, barnamedvék nem élnek errefelé, de fogalma sincs, mi az, ami igen.
És akkor meglátja. Az agancsok a tó vizétől csöpögve emelkednek ki a nádas takarásából, a bundán megcsillan a napfény. A ő rágása először lelassul, majd félbemarad.
   -  Bloody... fuck...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 400
Összes hsz: 541
Írta: 2021. november 13. 21:30 | Link

oh hey, didn't see you there

Egy falat hínáron rágódom, miközben nézegetem a vizet, hogy összehangoljam az alant látottakat az innen láthatóval, majd elindulok, óvatosan tapogatózva. Minél magasabb és nehezebb valami, annál jobban fáj, ha a gravitáció úgy dönt, keblére öleli, szóval szeretném elkerülni az esést. Patákkal kicsit nehezebb az élet, de szerencsémre elégszer tettem már meg az utat, hogy ha lassan is, de biztonságosan partra evickéljek. Amint szilárd talajt érzek magam alatt, megállok, hogy megrázzam magam tetőtől-talpig, minél több víztől igyekezve megszabadulni, egyben elárasztva vele a környezetem.
Az idegen szemszögéből ez alighanem úgy fest, mint amikor a Godzilla kiemelkedik a tengerből, mert mire az ember várná, hogy na ennyi, még mindig van néhány lépésem, szóval eljuthat a nenene, itt elég már, pls no és holyshitmekkora fázisokig. Ehhez képest én békésen megállok bámészkodni, mind a hat mázsámmal és jóllakottan belehunyorgok a napba, élvezem, ahogy a meleg sugarai elkezdik átmelegíteni a bundám. Ahogy azon töprengek, most mihez kezdjek magammal, végre észreveszem a parton ücsörgőt, aki kezében szendviccsel, meredten bámul. Fejem forgatom - azt meg tudom nézni, mi van a hátamon, de közvetlenül előre nem látok - hogy jobban szemügyre vehessem. Vagy nem helybéli vagy most futottunk össze először, mert kicsit sem tűnik ismerősnek az arca. Mindenesetre dermedt tartásából azt olvasom ki, ő sem hallott még felőlem, s pálcarántást viszont szívesen elkerülném, szóval lassan, lehetőleg ártalmatlannak mutatva magam teszek néhány lépést a füves részig, aztán leheveredem. A mellkasomon végigfutó fehér minta elég árulkodó, de ha nem esne le neki, hogy animágus vagyok, akkor rásegítek egy kicsit, bohókásan meglengetve füleimet, mint a vízilovak szokták, majd fuffantok egy barátságosat. Visszaalakulni pillanatnyilag nem lenne célszerű - a ruhám nem úszta meg szárazon, nekem pedig sose ment a szárítóbűbáj. Szóval marad a verzió, hogy megpróbálom meggyőzni róla, eszem ágában sincs bántani. Vagy közelebb menni, ha ő nem szeretné. Pls don't hex me.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 13. 21:54 | Link


Épp, hogy nem nyel félre, ahogy megdermedve, a szendvics szalvétájába kapaszkodva bámulja, ahogy a hatmázsás dög kiemelkedik a vízből.
Talk calmly and back away - emlékszik rá, mit mondott a nagyapja arról, mit tegyen ha egyszer jávorszarvassal találkozik, azonban ez egyszerre ostoba ötletlen tűnik. Ahogy az is, hogy levette a cipőit, így pedig zokniban ül a flaneltakarón, ami nem segíti abban, hogy a tanács alapján akár futásnak eredjen. A vére is meghűl, ahogy a masszív test árnyékot vet a füvön, a léptei tompán puffannak, amikor pedig a hatalmas, bamba fej találkozik az ő tekintetével, érzi, hogy a szája is kiszáradt.
Goodbye, cruel World, I'm gone.
Ültében feljebb húzza a térdeit, mintha ez bármit számítana, amikor az állat újabb lépéseket tesz - azonban, részben megrökönyödésére, részben pedig megkönnyebbülésére, nem felé indul, hanem újabb puffanással elheveredik a fűben, nem messze tőle. Ő kissé, kutyamód megbillenti a fejét. Látja a fülek mozgását, a fehér mintát a bundán, azonban nem zoológus, hogy ezek bármit jelentsenek számára. Emellett némi rummal is rásegített már a délután alakulására.
Ültéből lassan feltérdel. A szendvicset pedig bizonytalanul, de kinyújtja felé.
   -  Éhes vagy, buddy? Van benne saláta, tessék - egy kicsit meg is lengeti felé - Csak ne ölj meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 400
Összes hsz: 541
Írta: 2021. november 13. 23:59 | Link

look, salad!

Szegény ördög, minden szín kiszalad az arcából abban a pár másodpercben, amit eddig együtt töltöttünk a parton. Pedig olyan kis kényelmesen elhelyezkedett a pokrócán, mire begaloppoztam a képbe, nem akarom kinevetni, de a zoknis lába és a kétségbeesett feje annyira mókásak... A reakciójából ítélve tudja, mi fán terem a jávor - csak azt nem, hogy esetemben ez inkább jámborszarvas. Remélem, nem lengyel vagy északi, mert arra szerintem nincs beállítva a fordítóm.
Nézegetjük pár percig egymást, s miután sem ő nem kap pálcája után, sem én nem tágítok, kezdeményez. A nyelv végül magyar, súlyos brit akcentussal, ami különös elegyet ad. Utazó lenne? Egy szendvicset - s ha jól látom, egyetlen elemózsiáját - nyújtja felém, amire nem bírok fejben nem ~ahwww hanggal reagálni. Adorable. Kár, hogy nincs módom egyértelműbben jelezni ember voltomat - a morzézást skippelném, már így is félti az életét, hát még ha nekiállnék itt dobogni; patával földre rajzolni meg közel lehetetlen. Tapasztalatból tudom. Szóval marad a lehetőség, hogy talpra kecmergek, jóformán oldalazva közelebb lépek, majd nagyon-nagyon lassan és óvatosan nem a szendvicset, hanem az alkarják célzom be az orrnyergemmel - magyarán a pofám hegyével - hogy a karját a kajával visszatoljam felé. Azon túl, hogy roppant nehéz lenne azt az egy szál elszontyolodott salátát kicsippenteni a szendójából, szerintem nem akarja látni a fogaimat vagy a szenyó-jávorszáj arányokat ilyen közelről. Meg aztán, disznó dolog lenne elvenni az egyetlen kajáját.
Ha nem rohan el sikítva vagy kap infarktust, akkor tőlem tellő kecsességgel lezuttyanok pokróca közvetlen közelébe, arra azért ügyelve, hogy ne vizezzem-sározzam össze. Kíváncsi vagyok, kiféle-miféle, meg amúgy ritka barátságos fószer, halálfélelem ide vagy oda. Program nem vár, száradni se ártana, s ki tudja, talán szolgálok neki egy jó anekdotával.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2021. november 13. 23:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 14. 13:54 | Link


Hát hogy a viharba ne féltené az életét, amikor tudja, hogy egy ekkora állatnak nem is kell megtámadnia, elég, ha a kelleténél erősebben meglöknie őt hozzá, hogy a bordái szilánkokra törjenek. Érthető hát, hogy kissé feszélyezve nyújtja a szendvicset felé, valójában meg is bánva a mozdulatát akkor, amikor a behemót lábra áll. A masszív test árnyékot vet rá, az ő keze kissé megbillen.
A lélegzete először elakad, amikor az állat feje az övével majdnem egy szintbe kerül. Vajon harapta már le jávorszarvas ember kezét, vagy ő lesz az első? Megdermedve figyeli, ahogy a pofája a karjához közelít, szemöldöke azonban azonnal feljebb szökik, amikor a puha orr eltolja azt. Ekkor fújja ki a levegőt, nehéz szusszanással.
   -  'the hell...?
A jávorszarvas tompán puffanva ereszkedik le mellé, az ő homloka ráncba szalad. Találkozott már magukat meghazudtolóan intelligens állatokkal, ahogy az a varázsvilágban nem különös, de mégis, ahogy a szeme a dög tekintetét kutatja - alapvetően borzalmas ötlet -, megkockáztatja, hogy már-már emberi.
És akkor megérti.
A szendvicset hagyja lehullani a pokrócra maga mellé, ültéből föltérdel és még mindig óvatosan, de már jóval fürgébben közelebb mászik egy kicsit. Két lehetőség áll előtte; vagy pillanatokkal később agyontiporják majd, vagy pedig...
   -  Meyers? Doktor Myers? - az arcán majdnem palástolatlan izgatottság lesz úrrá, szinte gyermeki - Will, William Krise. Olvastam a tavalyi kutatást, írtam is, a nagyapámnak is voltak jegyzetei ezzel kapcsolatban, el is akartam küldeni, csak hát...
Börtönben voltam, mert ezek a jegyzetek megöltek két embert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 400
Összes hsz: 541
Írta: 2021. november 14. 22:13 | Link

Hi Will, nice to meet you

Nagy kár, hogy ez az alak nem tesz lehetővé nevetést vagy ahhoz hasonló hangot - mármint ha kell, tudok bőgni, de az senkinek nem válna javára, szóval csak visszafogottan szusszanok egyet. Jókedvűen sütkérezem, lehunyt szemmel élvezve a nap melegét, időnként rá-rásandítva az idegenre, aki kezd megbarátkozni a helyzettel, bár az étvágyát, úgy látom, végleg elvettem. Azt mondjuk nem értem, miért ejti le a szendvicset, s kérdőn felé fordítom ormótlan pofám, tanácstalanul fuffantva, főleg, ahogy felém kezd mászni.
Bólintok, ami ekkora fejnél, ilyen bazi agancsokkal eltéveszthetetlen gesztus. Yup. Én vagyok Dr. Meyers. Helyesebben az egyik, mert a családban akad még pár, ám szarvasbőrben csak én szaladgálok közülük. A felismerésért cserébe kapok egy nevet, amitől füleim figyelmesen előre fordulnak, míg a többi elhangzottal egyetemben próbálom helyére illeszteni. Kutatás. Nagyapa. Krise. Krise... A nevet ismételgetve újra szemügyre veszem az arcát, közelebbről kutatva vonásait és kezd... derengeni? Akár egy régi fényképen, lassan felismerni vélem benne egyszervolt önmagát, egy fiatalabb, háttérben meghúzódó Willt. Az emlék maga kopottas, a tekintetem szüntelen egy másik férfi és apám között ugrál, tolmácsoltam, azt hiszem. Ha az utána történtek miatt nem kavar fel a beszélgetés, talán meg sem jegyzem.
Csak hát büntetését töltötte.
Hirtelenjében nem is tudom, hogyan reagáljam le - mármint így, négylábúként baromi nehéz, kifejező mimika meg gesztusok híján. Érzelmileg sem kis falat mindez, hiába tudom, hogy a történet sokkal több rétegből áll, mint amennyit a nagyközönség megkapott belőle. Megpróbálkozom hát egy megnyugtatónak szánt, dörmögő hanggal, s maradok, ahol vagyok. A legjobb az lenne, ha rendesen tudnánk beszélni, ám ahhoz haza kell csalogatnom, írott meghívó híján. Várok egy kicsit, hátha ő maga jelzi, mit szeretne; ha viszont nem kezdeményez, akkor feltápászkodom és meghúzgálom vállán a ruhát - roppant körültekintéssel, hogy csak az anyagot kapjam el - majd elindulok, hátra-hátranézve és türelmesen várva, hogy összerakja a dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 14. 22:49 | Link


Az állat bólint a rettenetes agancsokkal, ő pedig tudja, hogy nem őrült meg, hogy egy napozó jávorszarvashoz beszél. Ahogy a bogolyfalvi közösségben, hozzá is eljutott Riley híre, csak egész más csatornákból. Tudja, hogy egyszer már találkoztak, szinte pontosan három évvel ezelőtt. Ő szót nem váltott vele akkor, a falat támasztotta kínosan, amíg a két férfi szóváltásba keveredett, majd a nagyapja elviharzott vele. Megkockáztatja, hogy a bíróságon még látta valamelyiket, de ezen a ponton összefolynak az emlékei már.
   -  Szóval... szóval mindig csodálói voltunk az alapítványnak.
Beszéde kezdeti lelkesedése elfogy, végére kínos motyogássá korcsosul. Némi hazugságot enged meg, hiszen, ha Riley emlékszik bármire az ominózus beszélgetésből, az ő nagyapja egyáltalán nem volt odáig az alapítvány munkájáért, és viszont. Ő azonban igen, bár hangot ennek akkor nem adhatott, a tényleges munkájukban is leginkább a börtönben töltött évek alatt volt ideje elmélyülni. Belph mocskos időhúzásnak titulálta a munkájukat, nyersanyagok és emberóra felesleges pocsékolásának, a likantrópok ápolása helyett pedig az agresszív kutatáson tartotta a hangsúlyt.
A jávorszarvas horkanásszerű hangot hallat, ő kissé összerándul, ám, mikor az feláll és a pulóverébe csíp, így, hogy tisztázódott, kivel van dolga, már gondolkodás nélkül kel fel ő is. A pokrócot és a szendvicset egy kupacba gyúrva indul utána hát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 25. 22:00 | Link


Kabinláz.
Anélkül, hogy lenézne, egy újabb apró, fehér kavicsot kapar ki maga mellől, majd hajítja a tó felé. A kacsák, mint az eddigi száznegyvenkét alkalommal, azonnal a fodrozódás felé fordulnak, csak hogy csalódottan borzolják meg a tollukat újfent. Ó szórakozottan felhorkan, felemeli az üvegét, hogy beleigyon.
Valahol messze kettőt üt egy templom harangja, de senkit sem érdekel, az idő és a falusiak is lustán nyújtózkodnak a napos, szombat délutánon. Aki teheti, a szabadban tölti az idejét, messzebbről hallja, hogy gyerekek játszanak a réten, a tó körüli ösvényen mögötte is el-elhalad pár sétáló. Ő pedig, mint egy kora tavaszi, frissen ébredt fürgegyík, ül a napon a nádas szomszédságában, mint minden szombaton.
Félemberek vagy félállatok: a kimérák szaporodásbiológiája elméleti szemmel.
A szeme a fénytől hunyorogva keresi meg a sort, ahol tartott, érdeklődés nélkül folytatja a jegyzetekkel maszatolt, málló szélű könyv olvasását. Szabad keze az üveget ismét visszateszi maga mellé, ujjai újabb kavics után kutatnak, a csuklója lendül, a kacsák elindulnak, majd mindez kezdődik elölről.
Kabinláz.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. november 25. 22:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 26. 09:13 | Link

× buddy, do you mind…? ×
---WILLIAM---
× with all my love × it’s not me (it’s you) ×

Sok minden elmondható rólam, és mindet faarccal hallgatnám végig, mert a legtöbb igaz lenne, a másik fele meg nem érdekel. De, ha egy negyed életet az utcán élsz, megtanulod a prioritásokat. Nekem ilyen lett az elővigyázatosság és a taktikusság, amik nélkül valószínűleg már halott lennék - sokak legnagyobb örömére. Ezen tulajdonságaimnak köszönhetően, néha talán túlságosan is, de szkeptikusan állok a dolgokhoz, és a tudás hatalom elve alapján akarok megtudni mindent egyszerre. Másképpen nem működik a világ.
Kavicsot dobál, a kacsák mozdulnak, iszik, megint dobál. Ki tudja mióta csinálja ezt, ahogy ki tudja mióta nézem, ahogy ezt csinálja. Pár kérés, kenőpénz és ingyen elkészített bájital után, minden információ egy dossziéba préselve fekszik a szobámban. Nem a retekben, hanem otthon: ahol Mester van. Mégsem lett kinyitva, mióta nálam van, és nem tudom mire számítsak, ha kinyitom. Talán ezért hagytam olvasatlanul az egészet. Villás nyelvem mozdul előre fejemmel egy időben, hogy amint pár kölyök elhúz előttem, a földre simulva csússzak közelebb, majd mindössze pár méterre tőle, már lábon tegyem meg az utolsó lépéseket.
- Ha ez okoz örömet, akkor nincsenek nagy elvárásaid a világ felé - csúsznak kezeim zsebembe, csípőm kissé oldalasan mozdul, ahogy jobb lábamra helyezem a testsúlyomat és nézem a kacsákat, akik ismét mozdulnak az átbaszás felé. Ostobák. Lepillantva Willre mozdulok, hogy huppanjak a seggemre mellette. Felhúzott térdeimen pihentetem karjaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 26. 10:45 | Link


Mindmáig a gyógyítótársadalom sajnálatos mellékhatásként kezeli a félfajú meddőségi problémáját, azonban felmerül a kérdés, hogy etikus-e beleavatkozni a természetes szelekcióba, támogatva a vérkeveredést.
A sorokat ceruzával többször aláhúzták. Oldalra fordítja a könyvet, hogy a margóra kapart jegyzetet kibetűzze, a felvésett gondolatot azonban túlságosan elmosta az idő és a rothadás, hogy néhány szón kívül kivegye az értelmét. A nagyapja láthatóan különleges lelkesedéssel olvasta újra és újra ezeket az oldalakat, itt-itt indulattal átszakítva a vékony papírt, miközben a véleményét a nyomtatott betűk mellett hagyta. Szinte látja maga előtt, ahogy gesztikulál, félértelmű neonácik, harsogna bele a tó körüli nyugalomba, hát nem értitek, milyen fegyver van nálunk?
Léptek alatt reccsennek meg a kavicsok, ő féloldalasan felpillant, a napfény a szemébe tűz. A könyvet gerinccel fölfelé ejti vissza az ölébe.
   -  Nem nekem okoz örömöt, nekik - az állával a kacsák felé bök. Minden szombaton itt van; ők pedig minden szombaton jönnek, de egyszer sem kaptak tőle semmit.
Ahogy Elias leül mellé, az ő izmai először megfeszülnek, de nem szól vagy húzódik arrébb. A tekintete akaratlanul is a lába felé fordul, épp csak futólag, míg az emlékeiből előtúrja a nevét. Diablo. Vagy valami ilyesmi.
   -  És... minden rendben?
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. november 26. 10:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 26. 11:41 | Link

× buddy, do you mind…? ×
---WILLIAM---
× with all my love × it’s not me (it’s you) ×

Tekintetem mindössze pár pillanatig időzik a könyvön, amit kezében tart. Nem is látom jól válla felett, de pontosan elég ennyi, hogy nagyjából legyen elképzelésem mégis mit emésztget éppen. Érdekes érdeklődési kör, de én inkább ne pofázzak, amikor abban lelem örömömet, hogy másoknak ártok, mi? De hát… nem. Úgysem értheti meg senki.
Mint aki érti bólintok egyet a szavaira. Végül is, ezek kacsák, pont nem érdekel mi okoz nekik örömöt, vagy mi sem. A kérdésre mosolyodom el, oldalasan sandítok rá. Kezeim mozdulnak hátam mögé, a kavicson támaszkodom meg tenyereimen, ahogy az ég felé emelem a fejem. Merlinre, mennyire szutyok idő van.
- Diszkrét - szólalok meg először a kérdésre. - De ja - akaratlan nyelek egy nagyobbat, ahogy a kesernyés íz ismét érezhető a számban. Gusztustalan volt, bár előtte hosszú percek felkészülése előzte meg, hogy egyáltalán megigyam-e. Végül a fájdalom, az elviselhetetlen viszketés és égő érzet billentett át arra, hogyha ettől kell meghalnom, akkor ne álljak az útjába - eltüntettem egy húzásra, és percekkel később, mintha soha nem lett volna semmi bajom. A receptet gondosan eltettem, miután kiegészítettem a saját meglátásaimmal. Ki kell találni valamit az ízére, különben kihányom.
- Nem öltél meg vele. Ezt értékelem - pillantok rá oldalra egyetlen másodpercre. - Segített, de az íze gusztustalan. Ezen még dolgozni kell, különben inkább szenvedek, mintsem megigyam - csúszik kezem automatikusan a nadrágra, aminek szakadt térdrészénél tökéletesen látható a fásli, de nem különösebben foglalkoztat, hogy megláthatja. Nézze bárki, ha ennyire érdekli a fásli, már-már sárgásodó színe.
Utoljára módosította:Elias Napoleon Diaboli, 2021. november 26. 11:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 26. 13:45 | Link


Hosszan pislog egyet a fény felé, az ujjai a kövektől az üveg nyakára csúsznak, de nem veszi fel egyelőre. épp egy cseppet tompa csak, annyira, amennyire az szombat délután még belefér, pár óra az agyán és a szorongásán kívül, mielőtt kezdődne az éjszakai műszak. Ebben az átkozott faluban más szórakozása úgysincs itt a civilizáció  peremén, csak tengődik is vár, mint a tányér szélére kotort maradék.
   -  O, really.
A könyv lecsúzik az öléből, ahogy testtel félig Diaboli felé fordul. Bocsáss meg, hogy az íze nem felel meg az úrnak, hát a kibaszott pofám is mindjárt leszakad, hallatszik a hangja élén. Azok a vérfarkasok, akiken annak idején a szert kipróbálta, nem panaszkodtak az ízre hol a szenvedésük, hol pedig amiatt, hogy a kolóniákban ennél rémesebb dolgokhoz szoktak Mi több, szokásához híven saját magán is tesztelte a szert; igen, azonnal a lefolyóba hányt miatta, de így sem volt benne a top öt legrosszabb dologban, ami valaha lefolyt a torkán.
   -  Miér' öltelek meg volna vele, megteszed azt te magadtól is.
Nem sértés, csak megállapítás; nem az ő dolga és nem tartozik rá. Ő is elpillant a sárgálló kötés felé, az ujjai megfeszülnek az üveg nyakán, a kíváncsisága a koponyáját marja belülről, de felülkerekedik rajta egy önelégült, kissé tompult nyugalom. Kipróbálta. Működött.
Még mindig működött.
Nem elmebeteg, ahogy azt próbálták rábizonyítani, nem is sarlatán, amit tesz használ, hiszen íme a bizonyíték.
Egyszer megrázza a fejét. Elég legyen.
   - Hát meg lehet próbálni ízesíteni valamivel. De amilyen érzékeny az egész én nem merném.  
Nem te lennél az első, aki belehal ebbe a kísérletbe.

Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. november 26. 14:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 26. 19:02 | Link

× buddy, do you mind…? ×
---WILLIAM---
× with all my love × it’s not me (it’s you) ×

Elégedetlenkedhet nekem, felém is fordulhat törzsből, az arcomba is mászhat, leszarom. Szar az íze - vállat is vonok a reakciójára, mert bármennyire megsértettem az önbecsülését, akkor sem változik a véleményem. Sőt… annak a lőrének az íze sem fog. Jogos lehet a felvetés, hogy a faszt pofázok, amikor lényegében segített, és egyet is értek. Már majdnem hálás vagyok, de ha van rajta javítani való, akkor van. És vége.
- Ezzel akarva sem tudnék vitatkozni - vigyorodom el szélesen. Pár utolsót simítok végig a kötésen és a nadrágon, majd ismét tenyeremen támaszkodom meg. Fejemet ingatva hallgatom a jó tanácsot. Avagy óva intést? Mindegy minek nevezzük, mert nagyjából egyik fülemen be, a másikon meg ki.
- Amíg nem próbálom meg, nem derül ki - nyújtom felé hozzá közelebb eső kezemet, magam felé mozgatom ujjaimat, hogy szótlan kérjem el az üveget. Mindegy mit iszik, de igazán adhatna belőle. Kéne valaki, akin tesztelhetném a próbálkozásokat. Vajon mennyi az esélye annak, hogy az illetékes osztály kiadja az animágusok névlistáját? Semennyi, mi? Nos, akkor más eszközökhöz kell folyamodnom.
- Mekkora mázlistának kell lennem ahhoz, hogy összefussak egy animágus tanonccal? - merengek el hangosan, aminek persze oka van. Hátha Will tud valakit, aki önként és dalolva - remek vicc - felajánlaná nekem a próbálkozását, hogy tesztelhessem rajta a tőle származó főzetet. Ha máshogy nem, kénytelen leszek összeszedni magam és a kastélyban lakó barmok egyikével olyan kapcsolatba kerülni, aki elregéli nekem, hogy kik a tanoncok. Muszáj tanoncnak lennie, mert időközben rájöttem, hogy el kell basznom az átváltozását ahhoz, hogy a bájitalt kipróbálhassam rajta. Nehéz döntéseket és problémákat sodor elénk az élet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 26. 19:32 | Link


Megrándul, ahogy tompán csuklik egyet. Mesés. Szabadon lévő keze ujjai ismét a kövek közt tapogatnak, tekintetét a tavon és a kacsákon tartva, most egy nagyobbat keres. Ő is felhúzza a lábait ültében; érzi, hogy a szeme sarkában épp, hogy elfolyik a kép, de bármikor képes lenne feloszlatni ködöt, ha például a nagyanyja előtt kellene józanként imitálnia magát.
   - Pff... te tudod. De gyümölcsökkel ne is próbáld. Vagy csak gránátalmával ne. Felmarja a nyelőcsöved. Vért fogsz hányni utána. De ez csak egy tipp.
Flegmán megrántja a vállát, mert különben azt csinálsz, amit akarsz. Bár az ő kísérletei nem az íz megszüntetésére, hanem a hatás finomhangolására irányultak, megpróbált egyet s mást a főzettel, leginkább sikertelenül. Az átváltozási sérülés hányingerkeltő egy dolog - hétköznapi mugli kezelésekre szinte egyáltalán nem reagál, a szövet nem gyógyul, minden mozdulattal újból felszakad, gennyel telik. Nem hisz benne, hogy létezik jó és rossz halál, de ha választhatna, átalakulásban elkorcsosulva, vérrel és nyirokkal áztatva szeretne távozni a legkevésbé.
Tehát nem úgy, ahogy a nagyapja.
A rummal félig telt üveget ellenállás nélkül nyújtja át neki, ha már legutóbb ő tarhált a dohányából tűzszünetük néma megköttetéseként. Egy újabb követ hajít a kacsák közé. Elias hangos morfondírozását követően hallgat egy ideig, Júlia hajának tapintása, ami a gondolatai közé lopakodik, neki pedig erővel kell visszataszítania ezt oda, ahonnét jött.  
   -  Én próbálkoztam vele egy ideig. De mást nem ismerek.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. november 26. 21:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 27. 17:24 | Link

× buddy, do you mind…? ×
---WILLIAM---
× with all my love × it’s not me (it’s you) ×

Meg sem fogant bennem a gondolat, hogy gyümölcsökkel próbálkoznék, de nem is egy rossz ötlet. És legalább már tudom, hogy a gránátalmát el is vethetem, mint opció, bár a következményei nem is olyan elrettentőek, mint elsőre gondoltam volna.
- Volt már rosszabb is, plusz nem vagyok olyan hülye, hogy magamon próbáljam ki - vigyorodom el szélesen, és egyértelműen gonoszan. Ki lenne az a barom, aki saját magát használja kísérleti alanynak? Nem véletlen van tele a világ olyan selejtesekkel, akiket ki lehet használni, hogy így megkíméljem magam. Ráadásul, ha magamon teszem ugyanezt, akkor a jegyzetek sem adják vissza a megfelelő információkat - figyelmetlenségre sarkallna a fájdalom valószínűleg. És a jobb eset a fájdalom. Nem kockáztatunk.
Biccentve veszem el az üveget, kérdés nélkül szorulnak ujjaim a nyakára, majd húzom meg. Pár jókora kortyot iszok belőle, magam mellett támasztom meg az üveget, ami alatt a kavicsok halkan ropognak pár pillanat erejéig. Fejem biccen oldalasan a csendre, majd a válaszra. Hitetlen nevetek fel.
- Mondanám, hogyha elmondod a nevét, nem esik baja, de akkor hazudnék - dőlök előre, karom lóg le térdemről. Volt valahol az a kérdés, hogy ki az a barom, aki magán kísérletezik. Nos, itt ül mellettem. Nem tudom, hogy egyszerűen ostoba-e vagy csak bátor. Esetleg elhivatott, mert egy ilyen faszán működő recept után nem mondhatom rá azt, hogy ostoba.
- Mire is iszok? - emelem feljebb az üveget, amit meg is mozgatok kicsit, hogy a benne lévő pia mozogjon ide-oda, mielőtt ismét innék belőle, és nyújtanám vissza a tulajdonosának. Nem különösebben kell ehhez ok, tudom én, de csak jobban esik az embernek. Faszságokat beszélek, ok nélkül is lealjasodom, ezen ne múljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 27. 18:19 | Link


Felhorkan. Vajon ki lenne az a hülye mégis - na nem egészen ő. Egy új keverék legelső adagját ő sem szívesen hajtja fel, azonban ritkán állta meg eddig, hogy a második-harmadik alany ne ő maga legyen. Gyakran nehezére esett megbízni az önkéntesekben, akik jószándékuk ellenére sem tudták olyan részletességgel leírni, mit éreznek, mint ahogy ő szerette volna. Rendben, hogy fájdalom, de hol? Ha éget, szúr, mar vagy görcsöl, akkor mennyire? Tudni akarja, tudnia kell. Azon kevés férfiak közé tartozik, aki maga is érezte már a fekete gólyahír ízét és olajos állagát, a kíváncsisága ugyanis nem engedte, hogy az Ilvermorny diáklányai elbeszélésére hagyatkozzon.
   -  Na pont ezért nem mondom el a nevét, látod.
Kételkedve pillant oldalra Eliasra. Akkor hazudnék. Ha megbízna benne, akkor sem merült fel volna még gondolatként sem, hogy kiadja neki Júliát, aki az egyedüli animágustanonc az életében. Látja, ahogy a fehér bőr test, ugyanolyan felszabdalt, pikkelyes és torz lesz, a seb levedzeni és bűzleni fog, a kötéssel és száraz vérrel együtt pedig a seb bőre is leválik.
Összeszorítja a száját, míg Elias a fejére fordítja az üveget.
   -  Easy, jesus... - átveszi tőle - Ez nem mugli szemét, fejre fogsz állni. De ha már kérdezed, én arra iszok, hogy szombat van. Holnap meg majd, mert vasárnap van. Tudod. Az élet apró örömei.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 27. 20:55 | Link

× buddy, do you mind…? ×
---WILLIAM---
× with all my love × it’s not me (it’s you) ×

Már-már durcásan szusszanok hangosat. Persze, hogy nem mondja el. Miért is tenné? Véletlenül se könnyítsük meg egymásnak ezt az élet nevű retket, amiben - mint kiderült - mindketten nagyjából csak egyetlen egy dologban lelünk örömöt. A szex ide most nem sorolható. Mégis képtelen vagyok ennyiben hagyni. Vajon miért nem árulja el? Az ő érdeke is lenne, hogy a főzete, ami egészen működőképes még faszább legyen.
- Baszdmeg!
És igen!
- Szóval fontos neked. Már majdnem romantikus, ahogy véded - csettintek nyelvemmel egyet, majd röhögök fel hangosan. Szarom le, hogy mugli-e vagy sem, a lényeg, hogy kicsit bezsibbassza az agyam, ezen a gyönyörű szombat délutánon. - Fasza felfogás - bólintok egyet felé, majd dobom magam hátra és fekszek ki mellette. Kezemet teszem fejem alá, az eget fürkészve sandítok le rá, szélesen vigyorodom el, majd lehunyva a szemeimet moderálom magam.
- Azt vágod, hogyha elmondod a nevét, kevesebb az esélye, hogy őt szedem össze magam mellé? - vagy éppen arra ad nagyobb lehetőséget, hogy pontosan őt szedjem össze. Gyönyörű, mert nem, hogy ő nem tudja, de még én sem tudom hogy fogok dönteni.
- Ne aggódj, majd kitalálom.
Abban biztos voltam, mert két opciónk van, gondolom azzal tisztában vagy. Vagy elmondja a nevet, és tényleg bevédjük az illető seggét - bizony, saját magunktól -, vagy… várj, vajon lány? Ismét lesandítok Willre, aprót vonok vállaimon. Ja, szerintem csaj. Szóval vagy megvédjük, és ezzel egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a főzet kitalálója jobban bízzon bennünk, vagy felhasználjuk az animágus tanoncot és magunknak teszünk jót, viszont akkor likvidálni kell a szerencsecsomagot mellettünk. Kár lenne érte, ha engem kérdezel, brutálisa elméje lehet. Az élet nehéz döntései.
- Ja, de olyan régen néztük végig valaki haláltusáját. Vissza a régi időkbe…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 27. 21:44 | Link


Ő pedig, ahogy a tó tükrén le-lebukó kacsákat nézi, jószerével semmit sem fog fel a beszélgetés valódi súlyából. Csak kisebb részben amiatt, mert tompa az eddig megivott, alig négy ujjnyi rumtól, ami lassacskán a gyomrából végre az agyába száll. Leginkább azonban, ezen a ponton semmi oka sincs feltételezni, hogy Diaboli bármit is komolyan gondol a beszélgetésből - egyáltalán nem ismeri, annyit tud róla csupán, hogy animágus és ezen a tényen bizonyára szeretne fedőt tartani. Az ő diszkréciójára számíthat különben: sem előnye, sem pedig hátránya nem származik abból, hogy ez információt megtartja magának.
Nehezen szusszan egyet, ő is iszik, majd az üveget visszateszi a kövek közé.
   -  Romantikus, nem tudom, miről beszélsz.
Naná, hogy nőről van szó, nem is ő lett volna, ha szabadsága második hetében nem sétált volna bele egy ilyen mérgező kis kurva ölelésébe, mint amilyen Júlia. Gyűlöli, de élvezi is azt a mocskos játékot, amit a lány vele űz, ahogy közel engedi, eltűnik napokra, hogy után bejelentés nélkül ismét megjelenjen nála. Ha lehetne, a radiátorhoz kötözve tartaná. Egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben nem is fogja tenni ezt.
Elias elfekszik mellette, ő az arcát felé fordítva követi a mozdulatát és figyeli a szavait. A homloka ekkor húzódik ismét ráncba - kételkedő vonásai pedig épp megkeményednek egy pillanatra.
   -  Te komolyan gondolod ezt - nem kérdezi, hanem megállapítja. Pislog párat, igyekszik felrázni a ködöt az elméjén, a fekvőn túl a tó körüli ösvény felé sandít - Ha tényleg ezt akarod csinálni, segítek neked. De kihagyod őt belőle, vagy bárki mást.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 27. 22:32 | Link

× buddy, do you mind…? ×
---WILLIAM---
× with all my love × it’s not me (it’s you) ×

Aha, nyilván nem tudja. A gonoszkás vigyor kerül vissza arcomra, csak immár vagyok olyan pofátlan, hogy el sem rejtem előle. Fejemet megemelem kicsit karomról, felpillantok rá félig megemelkedett szemöldökkel, végül szemforgatva hanyatlok vissza.
- Persze, hogy nem, te hős szerelmes, aki óvja és védelmezi szíve választottját - feszítem hátra fejemet, aminek hatására fúródik koponyámba egy kő, de a kellemetlen nyomó érzést figyelmen kívül hagyva nyúlok ki felfelé, hogy leszakítsak egy fűszálat és kezdjem el morzsolgatni ujjaim között, majd biggyesszem ajkaim közé. Muszáj, ha már a doboz otthon maradt, viszont az inger meg megvan a rágyújtásra. Bah, faszom. Megszeppenve emelem fel fejemet, a fűszák rágcsálása is abbamarad, ahogy értetlen pislogok Willre.
- Naná, hogy komolyan gondolom - nevetek fel halkan. - Csak nem képzeled, hogy egy ilyen bájitalt elengedek - hajtom vissza fejemet megint. Ha így folytatom olyan csuklyám lesz, amit mindenki megirigyel, de következő szavaira nem mozdulok, csak magamban engedek meg egy széles vigyort. Közeledünk.
- Engedd, hogy átgondoljam - hunyom le szemeimet. - Nem - nyitom ki őket megint, lesandítok rá. - Nem opció, hogy kihagyok belőle bárkit is. A csajodat hajlandó vagyok békén hagyni - mondjuk. - De mást aligha. Vagy a csajod, vagy valaki más - billegtetem meg felemelt kezemet gyorsan balra és jobbra, hogy üzenjem Willnek: itt az ideje mérlegelni. Szükségem van kísérleti alanyra, és ebből nem engedek, még újdonsült bárkim kérésére sem. Ez egy ilyen szakma, és sajnos áldozatokat követel. Még én is túléltem, pedig mondhatjuk, hogy a világ szebb hely lenne a halálommal, de megnyugodhat mindenki, nem mostanában terveztem eldobni a kanalat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 27. 23:25 | Link


Korlátozott bájital engedély nélküli máson való használata. Bűnös.
Komolyan gondolja. Tényleg komolyan gondolja. Azt sejtette, hogy ha elsőre működött a bájitala, Elias, feltéve, hogy jártas a főzésben, akkor további változtatásokat kísérel majd meg. Azonban nem merült föl benne az, hogy ehhez animágusokra kezd vadászni az iskola körül, vagy bárhol, ahol ez a csúszómászó a napjait tengeti. Elnyitja a száját, hogy élesen visszavágjon, hős szerelmes a retkes kurva anyád, végül mégsem kezdeményez vitát. Részben, mert sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja az elhangzottakat, részben pedig messze jobban lefoglalja az, amiről ténylegesen beszélnek.
   -  Figyelj, te nem tudod, hogy...
Elharapja sürgető mondatát, a tekintete a tómenti ösvény felé mozdul. Az ujjai vége és a válla zsibbad, a kép meg-megbillen, mintha az agya egy csónakban ringatózna a koponyája belsejében, de bőven elég józan hozzá, hogy felfogja, pusztán azzal, hogy ilyesmiről beszélnek, a pártfogója bilincsbe tekerhetné a karját, hogy visszavigye a Zengőbe. Egy receptet kuszán, kapkodva leírni egy sikátorban egy dolog, elméletben társalogni továbbfejlesztéséről még egy. Leszállítani valakit, akin Elias tesztelheti az új szert, ez azonban pontosan az, ami miatt három évvel korábban a vádlottak padjára állították.
Csak látogasd meg őket, beszélj velük. Hass rájuk, nem lesz nehéz, ő az egyetlen lányuk, kétségbeesettek és kelleni fog nekik a gyógymód. Csak vedd rá őket, hogy jöjjenek ide, a többit én elintézem.
Hosszú másodpercekig csak farkasszemet néz vele.
Mexican standoff. Alig beszélhetnek nettó öt perce, azonban mindketten rendelkeznek olyan érzékeny információval a másikról, hogy az ismeretségüket roppant kínossá, egyben szörnyen érdekessé tegye. Most kellene felállnia, leporolnia magát és közölnie vele, hogy innentől kezdve egyedül van, ez olyan határvonal, amit egyszerűen nem léphet át.
Majd vesz egy mélyebb levegőt és átlépi.
   -  Ha békén hagyod azt, akit ismerek, akkor tudok segíteni ebben. De én nem megyek vissza a Zengőbe, mert elbaszol valamit. Akkor már látni akarom, hogy mit csinálsz és kivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 28. 00:00 | Link

× buddy, do you mind…? ×
---WILLIAM---
× with all my love × it’s not me (it’s you) ×

Az a helyzet, hogy sok mindent nem tudok, de nagyjából húsz perc és az egész életét el tudnám neki mondani. Legnagyobb szerencsénkre korrupt aurorok mindig is voltak és lesznek is, akik előszeretettel segítenek még nekem is - természetesen az egyik csodaszeremért cserébe, ami nem mondom, hogy függőséget okoz, de valószínűleg azt teszi. És csodálatos végig nézni, ahogy nem a löttytől, hanem tőlem függnek azok a szerencsétlenek, hiszen, ha Mester azt mondja, hogy nem, akkor az nem.
- Elmondhatod, de nem fog meghatni a sanyarú sorsod - lezseren mozdítom vállamat, mert még vonásnak sem mondható a mozdulat, amit csinálok. Talán én is félve állnék ehhez az egészhez, ha olyan múltam lenne, mint a mellettem ülőnek, de van köztünk egy aprócska különbség: a halál szájából is kimásztam már többször, néhány egyenruhás fasz ne legyen már probléma.
Tartom a szemkontaktust, szinte látom magam előtt, akárha egy vászon lenne előttem, ahogy Will agya jár. A régmúltat idézheti vissza lelki szemei elé? A sikert, amit elért? A kudarcok tárházát, amikből sokkal több van, mint dicsőségből? Az első elkészítést? Magát a folyamatot? A végkimenetelt? Már-már kívánom, hogy belelássak a fejébe. Látni azt a káoszt, ami végbemehet most benne, felemelő lehet - maga az őrlődés. Ami végül legyőzésre kerül. Széles vigyor, elégedett morranás, halk nyammogás a fűszálon, ahogy lehunyt szemekkel hallgatom, majd latolgatom a mondanivalóját. Nem is olyan rossz.
- Neveket, Krise. Neveket kérek - nevetek fel. Felkönyökölve pillantok rá. - És ha garantálom, hogy nem mész vissza a Zengőbe, mert segítesz nekem? - meg sem hallom azt a részt, hogy esetleg elbaszok valamit. Kérlek… nem engedhetem meg magamnak. Ez ahhoz túl fontos, a kíváncsiságom kielégítetlen, és most kaptam meg magam mellé Willt, akitől az egész származik. Jaj, igen. Bárcsak garantálhatnám, hogy a kis kurvája sem kerül a listámra, mint potenciális jelölt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 28. 19:57 | Link


Lepillant az üvegre, egy pillanatra ugyanis megfordul a fejében, hogy egyenesen hallucinál. Percekkel korábban még a vélák vérkeveredéséről olvasott a tóparton, most pedig Lucifer itt heverészik mellette a kavicsokon és érthetetlen okokból... Júliáról érdeklődik? Hogy is jött szóba a lány?
De nem hallucinál, Elias tényleg egy fűszállal az ajkai között támaszkodik a földön, ő pedig tényleg elmében már a Zengőben jár. Fogalma sincs, hogy került ebbe a helyzetbe - valami kígyóval kezdődött, aztán dohányzással folytatódott -, de olyan kellemetlen érzése van, hogy minden egyes mondattal egyre lejjebb csúszott eddig egy olyan pöcegödörben, amibe eleve bele sem szeretett volna lépni.
   -  Mondtam, hogy segítek. De tudod otthon hagytam a kis füzetem az összes helyi animágusról, na mégis komolyan mit gondolsz, honnan szopkodjak ki egy ilyen információt?
Nem dühösen, de szorongó ingerültséggel. Különben is, miért tennék ilyet? Maga mellett felemeli és becsukja a könyvét, feláll a porból. A teste meginog.
   - A recept az enyém. Az enyém. - fordul felé - Szóval neked kell kihúznod a hüvelykujjad a seggedből, ha akarsz valamit vele. Ha meg nem, akkor sok sikert, élvezd a vedlést.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. november 30. 12:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 30. 09:56 | Link

× buddy, do you mind…? ×
---WILLIAM---
× with all my love × it’s not me (it’s you) ×

Csúnya dolog más embereket megfenyegetni, ugye? Ja, ezzel egyet tudok érteni. De hát, mi van akkor, ha tálcán nyújtja a lehetőségét annak, hogy tudjam, hogy van valaki, akit semmiért nem akarna feláldozni? A legjobb alapja lehet a barátságunknak az, hogy ezzel ő is tisztában van. Mondjuk. Kifakad. Megemelkedett szemöldökkel nézem végig, ahogy feláll, a gonoszkás vigyor meg csak szélesedik arcomon.
- Vicces vagy - sóhajtok hangosan egyet. - Vettem, szépfiú. De engem a csajod neve érdekel - ülök fel nagy lendülettel. - Mivel valószínűleg rajta lesz a listán, amit megszerzek két napon belül - a fűszálat veszem ki számból, morzsolok rajta egyet, majd hajítom el. Utána is köpök, hogy a fű maradéka is eltávozzon a nyálkahártyámról. Lassú mozdulattal állok fel, ugyanolyan elnagyolt mozdulatokkal csapkodom meg párszor a seggem, hogy a kosz lejöjjön róla.
- Jól van, durcás - húzom ki magam és lépek elé. Óvatosan hajolok előrébb, hogy fülébe suttoghassam szavaimat. - Gondoltam pedig, hogy a következő alkalmat megnéznéd közelebbről is. Az ember nehezen rejti el a kíváncsiságát - utalok a vedlésre, széles és már-már komolyan undorító vigyorral távolodom el tőle, húzom ki magam, és lépek ki oldalasan. Ha ilyen bájital van a birtokában, ami az övé, akkor tanulmányozott hasonló eseteket, tanulmányoznia kellett őket, szóval talán nem nyúlok mellé azzal, hogy kicsit megfeszegetem a húrt. Ha meg igen… akkor kurva mindegy, ugyanott tartok. - De ilyen ellenséges viselkedéssel… - teátrálisan sóhajtok, fejemet is megcsóválom mellé. Utolsó, kiskutya tekintetet engedek meg magamnak, majd lépek el tőle. Kezeimet süllyesztem zsebem mélyére, és nem tervezek megállni, hacsak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1149
Összes hsz: 1187
Írta: 2021. november 30. 15:56 | Link


Meglehetősen sután áll a könyvvel a kezében, az otthagyott rumosüveggel a cipője mellett. Most, hogy felkelt a követ közül, úgy érzi, a vér, ami eddig az agyában volt, egyszerre a bokájáig szaladt, a helyén pedig csak az eddig tetején lebegő alkohol maradt meg. Továbbra sem részeg, de koncentrálnia kell rá, hogy a férfi arcára fókuszáljon, ahogy az először csak felül a fűben.
Semmi oka sincs bármit komolyan gondolni abból, amit eddig elmondott neki. Animágus, méghozzá abból a fajtából, aminek a fejére taposna, a kinézete sem bizalomgerjesztő; ezek egyike sem elég ahhoz, hogy félelmet keltsen benne. Alvilági kapcsolatokról fogalma sem lehet, hát egy szemforgató horkantással nyugtázza a szavait.
   -  Ha megvan a lista szólj, és szívesen lesatírozom róla.
Diaboli közelebb lép hozzá - ő pedig meginogva ösztönösen lép hátra egyet. Nem csak csúszómászó, de a személyes tér fogalmával sincs tisztában - ha ittasabb lenne, valószínűleg puszta reflexből el is taszítaná magától, így csak megfeszült izmokkal, a fejét elfordítva hallgatja, amit mond.
A következő alkalmat megnéznéd közelebbről is.
Egy másodpercet kap, hogy végiggondolja mindezt.
  -  Állj.
A felkarja után nyúl, ahogy Elias ellép tőle, annál fogva állítja meg, majd engedi el azonnal.
   -  Szerzek neked animágust. Csak bízd rám.
Te utolsó seggfej.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elias Napoleon Diaboli
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


Diablo × Kisördög
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 187
Írta: 2021. november 30. 17:50 | Link

× buddy, do you mind…? ×
---WILLIAM---
× with all my love × it’s not me (it’s you) ×

Mindenki megfogható valamivel. Vagy jelen esetben éppen valakivel - aki ezt nem használja ki, a legnagyobb barom a világon, szóval, hogy megszerezzem a titulust, igenis megragadom a lábaim előtt heverő lehetőséget. Aki hamarosan már felettem tornyosul. Komolyan mondom, már meghat a védelmezés, amit produkál a lány csak említésére is, de éppen erre van szükségem ahhoz, hogy elérjem, amit akarok.
- Mindenképpen így fogok tenni - és már tudom is, hogyan. Seggem porolása közben eresztek meg széles vigyort, gusztustalanul hathat, de másra nem telik egy ilyen szórakoztató helyzetben, ami igen hamar billen át a mérleg másik oldalára és lesz lelombozó. Lemondóan fordítok hátat és lépek el tőle. Arra nézek még pár másodpercig, ahonnan jöttem, így az elégedett, undorító és gonosz mosoly terítheti el arcomat, míg az ujjak felkaromra kulcsolódnak. Megtorpanok, visszafordulok felé.
- Rád bízom - biccen oldalasan fejem. - Tanonc kell, Krise - kötöm az ebet a karóhoz. Ha elbassza, én is elbaszom az életét, gondolkodás és mindenféle bűntudat nélkül. Ha ennyire megfigyelik, valószínűleg elég egyetlen mondat arra, hogy micsoda receptet adott a birtokomba; ha ez nem elég, ott van még az animágus leszállítása is. Gyűlnek a dolgok, és nekem egyelőre még csak megmozdulnom sem kell, úgyhogy ha van egy kis esze - márpedig eddig túl sokszor tett tanúbizonyságot arról, hogy van neki -, nem húz velem ujjat. Mester engedélye nélkül is tökéletesen el tudnám tüntetni a nyomát a föld színéről, vagy, ha éppen olyan lábbal kelek, visszajuttatni a Zengőbe, amitől annyira tart.
- Öröm veled üzletelni - biccentek egyet felé, megemelkedik szemöldököm kérdőn, hogy van-e még valami. Ha nincs, ismét hátat fordítok, és könnyed léptekkel hagyom a tóparton. Remek napot zártunk ismét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“a g**i ISTEN
- W.K.
Csengettyű Zoé
KARANTÉN


Kérlek vedd le nekem azt a Polcról!
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
Írta: 2021. december 4. 18:02 | Link

~Eszter~


A tél igen gyorsan beköszöntött, a növények megfagytak, az idő pedig lehűlt. Minden nap tapasztaltam a hideg levegő hatását, és láttam fagyos leheletem magam előtt. Ilyenkor legszívesebben csak ülnék otthon egy vastag takaróba bugyolálódva, forró tea és egy könyv társaságában, miközben a kandallóból kiáradó meleget élvezem. De ma nem, ma úgy hozta az élet, hogy kimerészkedtem a meleg takaróm alól és a hideg levegőre léptem. A hó még nem esett le, de úgy gondoltam hogy nem sokat kell rá várni, és akár még fehér karácsonyunk is lehet idén. Egy idősebb Eridonos barátnőmmel úgy beszéltük meg hogy korcsolyázunk kicsit a falú határában lévő tavacskán. Valószínűleg nem volt túl biztonságos az a kis jég ami a tó felszínén pihent, de bevállaltuk. Így a tó szélén állva várakoztak az említett lányra miközben a deresre fagyott kissé fehéres füvön álldogáltam korcsolyámban. Kissé kopottas darab volt már, de teljesen használható volt még arra amire való. Mikor megláttam vöröses loboncát azonnal hevesen integetni kezdtem neki, ezzel is elérve hogy biztosan észrevegyen. Vörös frizurám sapkával fedtem le, bár sárgás árnyalatú kabátom míg így is igencsak rikító hatású volt, így biztosan nem tévesztett volna össze senkivel.
-Szia Eszti! - nagy mosollyal fogadtam a lányt akivel pár napja beszéltünk össze. Nem olyan rég óta ismerjük egymást, így túl sok mindent nem tudok róla, de örültem neki, hogy van esélyem jobban megismerni egy kis korcsolya keretei között. Óvatosan a tavacskára pillantottam. Teljesen nem volt befagyva, de voltak pontjai amelyen jobban látszott a vastagabb vagy épp vékonyabb jég réteg amelyek kinézetre elfognak bírni minket. - Remélhetőleg az a kis jég ami van elfog minket bírni. - nevettem fel halkan fejemmel a víz felé biccentve. Talán ő is úgy vélekedik róla, hogy elfog minket bírni. Kicsit veszélyes, és nem szívesen esnék bele a hideg vízbe, mert akkor biztosan nagyon beteg lennék. De próbáltam úgy felfogni hogy biztosan nem lesz baj. Ha repedezik a jég akkor lesz annyi eszem hogy azt mondjam elég. - Készen állsz? - izgatott mosolyom kissé takarta sálam de hangomon hallható volt mennyire vártam már ezt a kis pillanatot. - Nagy rég korcsolyáztam már, szóval ne nevess ki ha elesek - viccelődtem miközben a füvön lépkedve közelebb araszoltam a tó széléhez.
Utoljára módosította:Csengettyű Zoé, 2021. december 4. 22:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Perényi Eszter
INAKTÍV


Pöszi by Autumn
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 36
Írta: 2021. december 4. 18:13 | Link

ZOÉ




Miközben készülődtem a tükör előtt, nem győztem a vállam felett Dani példázatait hallgatni, miszerint ez nagyon veszélyes, és ostoba dolog, és inkább ne is menjek korcsolyázni, de még az épületből se tegyem ki a lábamat. Mostanában sokat vitatkoztam vele, folyton megjelent, pedig néha legszívesebben egyedül lettem volna. Most is összevesztem vele, aztán becsapva magam mögött  az ajtót, már harci díszben - jó meleg sapiban, sálban és kabátban - elindultam a kis tavacskához a kölcsönzött korcsolyámmal. Mert hogy sajátom nem volt, viszont az egyik levitás lány elcserélte a sajátját egy tábla csokiért. Jó kis üzlet volt ez, még az sem zavart, hogy megkopott a kori, előző este körömlakkal virágokat pingáltam rá, így máris szebbnek tűnt.
- Szió Zoé! Ugye nem késtem sokat? - kérdeztem kicsit lihegve magam elé a párát, mert elég hideg volt kint. Zoét még nem olyan rég ismertem, hisz csak ebben az évben érkeztem egy másik iskolából, de az elmúlt időszakban mondhatom, hogy vele igazán jól összebarátkoztam.
- Szerintem igen, tegnap láttam, hogy fiúk csúszkáltak rajta, ha őket kibírta, akkor minket is kifog - kuncogtam fel, aztán gyorsan leültem egy tuskóra, hogy átvehessem a cipőmet a korcsolyára, mert úgy tűnt , Zoé már ezt is megtette.
-Aha, készen állok - bólogattam, aztán próbáltam kiegyenesedni, karjaimat kinyújtottam, hogy így egyensúlyoztam. - Jó, de te se nevess, ha én esek el, mert én is rég koriztam már. Hogy menjünk, egymás előtt, vagy fogjuk egymás kezét inkább? - nem tudom, hogy ő hogy volt ezzel, de lehet hogy jobb lett volna, ha megfogjuk egymás kezét, és úgy támogatjuk a másikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csengettyű Zoé
KARANTÉN


Kérlek vedd le nekem azt a Polcról!
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
Írta: 2021. december 6. 20:37 | Link

~Eszter~



Kissé megkönnyebbültem amikor azt mondta látta itt a fiúkat csúszkálni, így kevésbé érzem veszélyesnek azt amit tervezünk. Míg ő átvette a korcsolyáját én csak figyeltem mozdulatait, már alig vártam hogy a jégen legyünk.
- Ezt szeretem igazán a télben, mikor korcsolyázni is van lehetőség. Egész évben hiányzik ez a kis élvezet. - kuncogtam el magam majd ahogy a lány végzet és kiegyenesedett még közelebb araszoltam a tóhoz így végül a lábaim előtt szó szerint már csak jég volt.
-Nem nevetek megígérem - mosolyogtam rá. - Szerintem könnyebb lenne mind kettőnknek egy kis támasz, így szívesen fogom a kezed. Ha elesek legalább nem esek egyedül - egy viccelődős de mégis kissé gonoszkás mosoly ült ki pirosodó arcomra.Végül kéz a kézben léptünk jégre, abban a pillanatban ahogy korcsolyám éle a jég peremével érintkezett majdnem el is estem, de szerencsére ott volt Eszter.
- Hú ez kishíja volt - nevettem el magam miután végre ki tudtam egyenesedni - Szerintem haladjunk először lassan, aztán úgyis belejövünk - vetettem fel ötletem miközben egy irányba fordultunk ezzel is meghatározva merre is kezdjük el az utunk. Az első 1-2 méter még nem volt bajos, de végül csak a földön kötöttünk ki, ahogy én estem úgy rántottam magammal Szegény Esztert is.
- Bocsi, mondtam hogy rég volt - nevettem el magam miközben igyekeztem gyorsan felkelni mielőtt még felfázom a hideg jégtől. Éreztem ahogy nadrágom kissé átjárja a jegesség de ez a korcsolyázással jár, így nem zavartattam magam.  
Kellett egy-két pillanat míg fel tudtam állni, hisz jégen állva, nem egy könnyű dolog, de is a része, amit viszont nagyon is élvezek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Perényi Eszter
INAKTÍV


Pöszi by Autumn
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 36
Írta: 2021. december 7. 21:05 | Link

ZOÉ




- Pedig milyen klassz is lenne egy fedett jégpálya, ahová egész évben lehetne járni - mondtam egy kicsit álmodozó sóhajjal, mert akkor lett volna lehetőségem arra, hogy jobban megtanuljak korizni. Mindig is tetszett a jégtánc, csak nem volt lehetőségem elsajátítani. De ha már ez nem jött össze, maradt nekünk a jó kis, befagyott tavacska, ami ha másra nem is volt jó, arra tökéletes volt, hogy essünk-keljünk rajta.
- Jó, de az még jobb lenne, ha nem esnénk el - javasoltam nevetve, mert nem akartam már egyből pofára esni, az túlságosan is fájdalmas lett volna. Zoé jelenléte adott egy kis megnyugvást, mikor megfogta a kezem, egy kicsit bátrabb lettem, és vele együtt lépdeltem fel a befagyott tóra. Ő mondjuk majdnem egyből elesett, éreztem a kezemen, ahogy húz, de utána kapva a másikkal, sikerült megóvnom attól, hogy máris elkenődjön a jégen.
- Szerintem is, várj csak - mielőtt elindultunk volna, a biztonság kedvéért próbáltam ránehezedni a jégre, hogy lássuk, mennyire stabil. Annak tűnt, ezért is mertem aztán tovább lépni vagy csúszni? befelé, persze csak óvatosan, végig fogva Zoé kezét.
A lábam az elején kicsit remegett, még szoknom kellett, hogy korin állok, éreztem is, hogy az izmaim életre kelnek. Mindent bevetettem, hogy két lábon maradjak, sikerült is csúszni már kicsit, de Zoé hirtelen vágódott el mellettem, így az arcomra is mosoly fagyott, vagy inkább halálsikoly, mert visítva dobtam hátast mellette én is.
Egy kicsit megijedtem, de szerencsére nem vágtam be a fejem, csak egy kicsit a vállam, és még a jég is stabilan feküdt alattunk. Zoé meg úgy nevetett, hogy ebből érződött, neki semmi baja, és minden a legnagyobb rendben van. Ahogy ez tudatosult bennem, úgy belőlem is előtört a nevetés, míg közben ülőhelyzetbe tornáztam magam. Az oldalam és a hátsó felem is úszott a havas-jeges olvadékban, de mit is számított ez, mikor korcsolyázni jöttünk kérem szépen.
- Semmi gond, de lehet, hogy jobb lenne, ha még se fognánk a kezünket, és akkor tudnál te is egyensúlyozni, meg én is - tanácsoltam, majd először térdre fordultam, és valahogy úgy ebből a helyzetből sikerült felküzdenem magam állásba. Kellett egy kis idő, hogy újra ráleljek az egyensúlyomra, közben úgy tűnt, hogy Zoé is sikerrel járt. Ha segítségre lett volna szüksége, nyújtottam a kezem, és megfogtam, míg ő is rátalált az egyensúlyára.
- Kezdjünk neki akkor, kicsiket lökj szerintem, és közben egyensúlyozz, csússzunk el addig, legyen az a cél - mutattam egy kicsit előrébb, ahol úgy tűnt, egy faág fagyott a tóba. Nagyjából pont addig látszottak az előző napi csúszkálás jelei, így bizonyára ott még vastag volt a jég, ha a fiúkat is kibírta.
- Mehet? - nem akartam  versenyezni, inkább csak lelkesíteni Zoét. Löktem magamon, majd aztán nagyon koncentrálva és összpontosítva, csak a cél felé haladtam, és csúsztam, és sikerült elkapni az egyensúlyt is, így végre, eljutottam addig a pontig, amit kitűztem magam elé. Ott megállva kifújtam a levegőt, majd óvatosan megfordulva, kíváncsian néztem, hogy Zoé merre járhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 39 ... 47 48 [49] 50 51 ... 54 55 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa