A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839409#post839409][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.26. 09:13[/b][/url]

Sok minden elmondható rólam, és mindet faarccal hallgatnám végig, mert a legtöbb igaz lenne, a másik fele meg nem érdekel. De, ha egy negyed életet az utcán élsz, megtanulod a prioritásokat. Nekem ilyen lett az elővigyázatosság és a taktikusság, amik nélkül valószínűleg már halott lennék - sokak legnagyobb örömére. Ezen tulajdonságaimnak köszönhetően, néha talán túlságosan is, de szkeptikusan állok a dolgokhoz, és a tudás hatalom elve alapján akarok megtudni mindent egyszerre. Másképpen nem működik a világ.
Kavicsot dobál, a kacsák mozdulnak, iszik, megint dobál. Ki tudja mióta csinálja ezt, ahogy ki tudja mióta nézem, ahogy ezt csinálja. Pár kérés, kenőpénz és ingyen elkészített bájital után, minden információ egy dossziéba préselve fekszik a szobámban. Nem a retekben, hanem otthon: ahol Mester van. Mégsem lett kinyitva, mióta nálam van, és nem tudom mire számítsak, ha kinyitom. Talán ezért hagytam olvasatlanul az egészet. Villás nyelvem mozdul előre fejemmel egy időben, hogy amint pár kölyök elhúz előttem, a földre simulva csússzak közelebb, majd mindössze pár méterre tőle, már lábon tegyem meg az utolsó lépéseket.
- Ha ez okoz örömet, akkor nincsenek nagy elvárásaid a világ felé - csúsznak kezeim zsebembe, csípőm kissé oldalasan mozdul, ahogy jobb lábamra helyezem a testsúlyomat és nézem a kacsákat, akik ismét mozdulnak az átbaszás felé. Ostobák. Lepillantva Willre mozdulok, hogy huppanjak a seggemre mellette. Felhúzott térdeimen pihentetem karjaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839412#post839412][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.26. 11:41[/b][/url]

Tekintetem mindössze pár pillanatig időzik a könyvön, amit kezében tart. Nem is látom jól válla felett, de pontosan elég ennyi, hogy nagyjából legyen elképzelésem mégis mit emésztget éppen. Érdekes érdeklődési kör, de én inkább ne pofázzak, amikor abban lelem örömömet, hogy másoknak ártok, mi? De hát… nem. Úgysem értheti meg senki.
Mint aki érti bólintok egyet a szavaira. Végül is, ezek kacsák, pont nem érdekel mi okoz nekik örömöt, vagy mi sem. A kérdésre mosolyodom el, oldalasan sandítok rá. Kezeim mozdulnak hátam mögé, a kavicson támaszkodom meg tenyereimen, ahogy az ég felé emelem a fejem. Merlinre, mennyire szutyok idő van.
- Diszkrét - szólalok meg először a kérdésre. - De ja - akaratlan nyelek egy nagyobbat, ahogy a kesernyés íz ismét érezhető a számban. Gusztustalan volt, bár előtte hosszú percek felkészülése előzte meg, hogy egyáltalán megigyam-e. Végül a fájdalom, az elviselhetetlen viszketés és égő érzet billentett át arra, hogyha ettől kell meghalnom, akkor ne álljak az útjába - eltüntettem egy húzásra, és percekkel később, mintha soha nem lett volna semmi bajom. A receptet gondosan eltettem, miután kiegészítettem a saját meglátásaimmal. Ki kell találni valamit az ízére, különben kihányom.
- Nem öltél meg vele. Ezt értékelem - pillantok rá oldalra egyetlen másodpercre. - Segített, de az íze gusztustalan. Ezen még dolgozni kell, különben inkább szenvedek, mintsem megigyam - csúszik kezem automatikusan a nadrágra, aminek szakadt térdrészénél tökéletesen látható a fásli, de nem különösebben foglalkoztat, hogy megláthatja. Nézze bárki, ha ennyire érdekli a fásli, már-már sárgásodó színe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839418#post839418][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.26. 19:02[/b][/url]

Elégedetlenkedhet nekem, felém is fordulhat törzsből, az arcomba is mászhat, leszarom. Szar az íze - vállat is vonok a reakciójára, mert bármennyire megsértettem az önbecsülését, akkor sem változik a véleményem. Sőt… annak a lőrének az íze sem fog. Jogos lehet a felvetés, hogy a faszt pofázok, amikor lényegében segített, és egyet is értek. Már majdnem hálás vagyok, de ha van rajta javítani való, akkor van. És vége.
- Ezzel akarva sem tudnék vitatkozni - vigyorodom el szélesen. Pár utolsót simítok végig a kötésen és a nadrágon, majd ismét tenyeremen támaszkodom meg. Fejemet ingatva hallgatom a jó tanácsot. Avagy óva intést? Mindegy minek nevezzük, mert nagyjából egyik fülemen be, a másikon meg ki.
- Amíg nem próbálom meg, nem derül ki - nyújtom felé hozzá közelebb eső kezemet, magam felé mozgatom ujjaimat, hogy szótlan kérjem el az üveget. Mindegy mit iszik, de igazán adhatna belőle. Kéne valaki, akin tesztelhetném a próbálkozásokat. Vajon mennyi az esélye annak, hogy az illetékes osztály kiadja az animágusok névlistáját? Semennyi, mi? Nos, akkor más eszközökhöz kell folyamodnom.
- Mekkora mázlistának kell lennem ahhoz, hogy összefussak egy animágus tanonccal? - merengek el hangosan, aminek persze oka van. Hátha Will tud valakit, aki önként és dalolva - remek vicc - felajánlaná nekem a próbálkozását, hogy tesztelhessem rajta a tőle származó főzetet. Ha máshogy nem, kénytelen leszek összeszedni magam és a kastélyban lakó barmok egyikével olyan kapcsolatba kerülni, aki elregéli nekem, hogy kik a tanoncok. Muszáj tanoncnak lennie, mert időközben rájöttem, hogy el kell basznom az átváltozását ahhoz, hogy a bájitalt kipróbálhassam rajta. Nehéz döntéseket és problémákat sodor elénk az élet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839448#post839448][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.27. 17:24[/b][/url]

Meg sem fogant bennem a gondolat, hogy gyümölcsökkel próbálkoznék, de nem is egy rossz ötlet. És legalább már tudom, hogy a gránátalmát el is vethetem, mint opció, bár a következményei nem is olyan elrettentőek, mint elsőre gondoltam volna.
- Volt már rosszabb is, plusz nem vagyok olyan hülye, hogy magamon próbáljam ki - vigyorodom el szélesen, és egyértelműen gonoszan. Ki lenne az a barom, aki saját magát használja kísérleti alanynak? Nem véletlen van tele a világ olyan selejtesekkel, akiket ki lehet használni, hogy így megkíméljem magam. Ráadásul, ha magamon teszem ugyanezt, akkor a jegyzetek sem adják vissza a megfelelő információkat - figyelmetlenségre sarkallna a fájdalom valószínűleg. És a jobb eset a fájdalom. Nem kockáztatunk.
Biccentve veszem el az üveget, kérdés nélkül szorulnak ujjaim a nyakára, majd húzom meg. Pár jókora kortyot iszok belőle, magam mellett támasztom meg az üveget, ami alatt a kavicsok halkan ropognak pár pillanat erejéig. Fejem biccen oldalasan a csendre, majd a válaszra. Hitetlen nevetek fel.
- Mondanám, hogyha elmondod a nevét, nem esik baja, de akkor hazudnék - dőlök előre, karom lóg le térdemről. Volt valahol az a kérdés, hogy ki az a barom, aki magán kísérletezik. Nos, itt ül mellettem. Nem tudom, hogy egyszerűen ostoba-e vagy csak bátor. Esetleg elhivatott, mert egy ilyen faszán működő recept után nem mondhatom rá azt, hogy ostoba.
- Mire is iszok? - emelem feljebb az üveget, amit meg is mozgatok kicsit, hogy a benne lévő pia mozogjon ide-oda, mielőtt ismét innék belőle, és nyújtanám vissza a tulajdonosának. Nem különösebben kell ehhez ok, tudom én, de csak jobban esik az embernek. Faszságokat beszélek, ok nélkül is lealjasodom, ezen ne múljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839459#post839459][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.27. 20:55[/b][/url]

Már-már durcásan szusszanok hangosat. Persze, hogy nem mondja el. Miért is tenné? Véletlenül se könnyítsük meg egymásnak ezt az élet nevű retket, amiben - mint kiderült - mindketten nagyjából csak egyetlen egy dologban lelünk örömöt. A szex ide most nem sorolható. Mégis képtelen vagyok ennyiben hagyni. Vajon miért nem árulja el? Az ő érdeke is lenne, hogy a főzete, ami egészen működőképes még faszább legyen.
- Baszdmeg!
És igen!
- Szóval fontos neked. Már majdnem romantikus, ahogy véded - csettintek nyelvemmel egyet, majd röhögök fel hangosan. Szarom le, hogy mugli-e vagy sem, a lényeg, hogy kicsit bezsibbassza az agyam, ezen a gyönyörű szombat délutánon. - Fasza felfogás - bólintok egyet felé, majd dobom magam hátra és fekszek ki mellette. Kezemet teszem fejem alá, az eget fürkészve sandítok le rá, szélesen vigyorodom el, majd lehunyva a szemeimet moderálom magam.
- Azt vágod, hogyha elmondod a nevét, kevesebb az esélye, hogy őt szedem össze magam mellé? - vagy éppen arra ad nagyobb lehetőséget, hogy pontosan őt szedjem össze. Gyönyörű, mert nem, hogy ő nem tudja, de még én sem tudom hogy fogok dönteni.
- Ne aggódj, majd kitalálom.
Abban biztos voltam, mert két opciónk van, gondolom azzal tisztában vagy. Vagy elmondja a nevet, és tényleg bevédjük az illető seggét - bizony, saját magunktól -, vagy… várj, vajon lány? Ismét lesandítok Willre, aprót vonok vállaimon. Ja, szerintem csaj. Szóval vagy megvédjük, és ezzel egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a főzet kitalálója jobban bízzon bennünk, vagy felhasználjuk az animágus tanoncot és magunknak teszünk jót, viszont akkor likvidálni kell a szerencsecsomagot mellettünk. Kár lenne érte, ha engem kérdezel, brutálisa elméje lehet. Az élet nehéz döntései.
- Ja, de olyan régen néztük végig valaki haláltusáját. Vissza a régi időkbe…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839464#post839464][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.27. 22:32[/b][/url]

Aha, nyilván nem tudja. A gonoszkás vigyor kerül vissza arcomra, csak immár vagyok olyan pofátlan, hogy el sem rejtem előle. Fejemet megemelem kicsit karomról, felpillantok rá félig megemelkedett szemöldökkel, végül szemforgatva hanyatlok vissza.
- Persze, hogy nem, te hős szerelmes, aki óvja és védelmezi szíve választottját - feszítem hátra fejemet, aminek hatására fúródik koponyámba egy kő, de a kellemetlen nyomó érzést figyelmen kívül hagyva nyúlok ki felfelé, hogy leszakítsak egy fűszálat és kezdjem el morzsolgatni ujjaim között, majd biggyesszem ajkaim közé. Muszáj, ha már a doboz otthon maradt, viszont az inger meg megvan a rágyújtásra. Bah, faszom. Megszeppenve emelem fel fejemet, a fűszák rágcsálása is abbamarad, ahogy értetlen pislogok Willre.
- Naná, hogy komolyan gondolom - nevetek fel halkan. - Csak nem képzeled, hogy egy ilyen bájitalt elengedek - hajtom vissza fejemet megint. Ha így folytatom olyan csuklyám lesz, amit mindenki megirigyel, de következő szavaira nem mozdulok, csak magamban engedek meg egy széles vigyort. Közeledünk.
- Engedd, hogy átgondoljam - hunyom le szemeimet. - Nem - nyitom ki őket megint, lesandítok rá. - Nem opció, hogy kihagyok belőle bárkit is. A csajodat hajlandó vagyok békén hagyni - mondjuk. - De mást aligha. Vagy a csajod, vagy valaki más - billegtetem meg felemelt kezemet gyorsan balra és jobbra, hogy üzenjem Willnek: itt az ideje mérlegelni. Szükségem van kísérleti alanyra, és ebből nem engedek, még újdonsült bárkim kérésére sem. Ez egy ilyen szakma, és sajnos áldozatokat követel. Még én is túléltem, pedig mondhatjuk, hogy a világ szebb hely lenne a halálommal, de megnyugodhat mindenki, nem mostanában terveztem eldobni a kanalat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839470#post839470][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.28. 00:00[/b][/url]

Az a helyzet, hogy sok mindent nem tudok, de nagyjából húsz perc és az egész életét el tudnám neki mondani. Legnagyobb szerencsénkre korrupt aurorok mindig is voltak és lesznek is, akik előszeretettel segítenek még nekem is - természetesen az egyik csodaszeremért cserébe, ami nem mondom, hogy függőséget okoz, de valószínűleg azt teszi. És csodálatos végig nézni, ahogy nem a löttytől, hanem tőlem függnek azok a szerencsétlenek, hiszen, ha Mester azt mondja, hogy nem, akkor az nem.
- Elmondhatod, de nem fog meghatni a sanyarú sorsod - lezseren mozdítom vállamat, mert még vonásnak sem mondható a mozdulat, amit csinálok. Talán én is félve állnék ehhez az egészhez, ha olyan múltam lenne, mint a mellettem ülőnek, de van köztünk egy aprócska különbség: a halál szájából is kimásztam már többször, néhány egyenruhás fasz ne legyen már probléma.
Tartom a szemkontaktust, szinte látom magam előtt, akárha egy vászon lenne előttem, ahogy Will agya jár. A régmúltat idézheti vissza lelki szemei elé? A sikert, amit elért? A kudarcok tárházát, amikből sokkal több van, mint dicsőségből? Az első elkészítést? Magát a folyamatot? A végkimenetelt? Már-már kívánom, hogy belelássak a fejébe. Látni azt a káoszt, ami végbemehet most benne, felemelő lehet - maga az őrlődés. Ami végül legyőzésre kerül. Széles vigyor, elégedett morranás, halk nyammogás a fűszálon, ahogy lehunyt szemekkel hallgatom, majd latolgatom a mondanivalóját. Nem is olyan rossz.
- Neveket, Krise. Neveket kérek - nevetek fel. Felkönyökölve pillantok rá. - És ha garantálom, hogy nem mész vissza a Zengőbe, mert segítesz nekem? - meg sem hallom azt a részt, hogy esetleg elbaszok valamit. Kérlek… nem engedhetem meg magamnak. Ez ahhoz túl fontos, a kíváncsiságom kielégítetlen, és most kaptam meg magam mellé Willt, akitől az egész származik. Jaj, igen. Bárcsak garantálhatnám, hogy a kis kurvája sem kerül a listámra, mint potenciális jelölt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839566#post839566][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.30. 09:56[/b][/url]

Csúnya dolog más embereket megfenyegetni, ugye? Ja, ezzel egyet tudok érteni. De hát, mi van akkor, ha tálcán nyújtja a lehetőségét annak, hogy tudjam, hogy van valaki, akit semmiért nem akarna feláldozni? A legjobb alapja lehet a barátságunknak az, hogy ezzel ő is tisztában van. Mondjuk. Kifakad. Megemelkedett szemöldökkel nézem végig, ahogy feláll, a gonoszkás vigyor meg csak szélesedik arcomon.
- Vicces vagy - sóhajtok hangosan egyet. - Vettem, szépfiú. De engem a csajod neve érdekel - ülök fel nagy lendülettel. - Mivel valószínűleg rajta lesz a listán, amit megszerzek két napon belül - a fűszálat veszem ki számból, morzsolok rajta egyet, majd hajítom el. Utána is köpök, hogy a fű maradéka is eltávozzon a nyálkahártyámról. Lassú mozdulattal állok fel, ugyanolyan elnagyolt mozdulatokkal csapkodom meg párszor a seggem, hogy a kosz lejöjjön róla.
- Jól van, durcás - húzom ki magam és lépek elé. Óvatosan hajolok előrébb, hogy fülébe suttoghassam szavaimat. - Gondoltam pedig, hogy a következő alkalmat megnéznéd közelebbről is. Az ember nehezen rejti el a kíváncsiságát - utalok a vedlésre, széles és már-már komolyan undorító vigyorral távolodom el tőle, húzom ki magam, és lépek ki oldalasan. Ha ilyen bájital van a birtokában, ami az övé, akkor tanulmányozott hasonló eseteket, tanulmányoznia kellett őket, szóval talán nem nyúlok mellé azzal, hogy kicsit megfeszegetem a húrt. Ha meg igen… akkor kurva mindegy, ugyanott tartok. - De ilyen ellenséges viselkedéssel… - teátrálisan sóhajtok, fejemet is megcsóválom mellé. Utolsó, kiskutya tekintetet engedek meg magamnak, majd lépek el tőle. Kezeimet süllyesztem zsebem mélyére, és nem tervezek megállni, hacsak...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839582#post839582][b]Elias Napoleon Diaboli - 2021.11.30. 17:50[/b][/url]

Mindenki megfogható valamivel. Vagy jelen esetben éppen valakivel - aki ezt nem használja ki, a legnagyobb barom a világon, szóval, hogy megszerezzem a titulust, igenis megragadom a lábaim előtt heverő lehetőséget. Aki hamarosan már felettem tornyosul. Komolyan mondom, már meghat a védelmezés, amit produkál a lány csak említésére is, de éppen erre van szükségem ahhoz, hogy elérjem, amit akarok.
- Mindenképpen így fogok tenni - és már tudom is, hogyan. Seggem porolása közben eresztek meg széles vigyort, gusztustalanul hathat, de másra nem telik egy ilyen szórakoztató helyzetben, ami igen hamar billen át a mérleg másik oldalára és lesz lelombozó. Lemondóan fordítok hátat és lépek el tőle. Arra nézek még pár másodpercig, ahonnan jöttem, így az elégedett, undorító és gonosz mosoly terítheti el arcomat, míg az ujjak felkaromra kulcsolódnak. Megtorpanok, visszafordulok felé.
- Rád bízom - biccen oldalasan fejem. - Tanonc kell, Krise - kötöm az ebet a karóhoz. Ha elbassza, én is elbaszom az életét, gondolkodás és mindenféle bűntudat nélkül. Ha ennyire megfigyelik, valószínűleg elég egyetlen mondat arra, hogy micsoda receptet adott a birtokomba; ha ez nem elég, ott van még az animágus leszállítása is. Gyűlnek a dolgok, és nekem egyelőre még csak megmozdulnom sem kell, úgyhogy ha van egy kis esze - márpedig eddig túl sokszor tett tanúbizonyságot arról, hogy van neki -, nem húz velem ujjat. Mester engedélye nélkül is tökéletesen el tudnám tüntetni a nyomát a föld színéről, vagy, ha éppen olyan lábbal kelek, visszajuttatni a Zengőbe, amitől annyira tart.
- Öröm veled üzletelni - biccentek egyet felé, megemelkedik szemöldököm kérdőn, hogy van-e még valami. Ha nincs, ismét hátat fordítok, és könnyed léptekkel hagyom a tóparton. Remek napot zártunk ismét.