[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839924#post839924][b]Perényi Eszter - 2021.12.07. 21:05[/b][/url]
ZOÉ
- Pedig milyen klassz is lenne egy fedett jégpálya, ahová egész évben lehetne járni - mondtam egy kicsit álmodozó sóhajjal, mert akkor lett volna lehetőségem arra, hogy jobban megtanuljak korizni. Mindig is tetszett a jégtánc, csak nem volt lehetőségem elsajátítani. De ha már ez nem jött össze, maradt nekünk a jó kis, befagyott tavacska, ami ha másra nem is volt jó, arra tökéletes volt, hogy essünk-keljünk rajta.
- Jó, de az még jobb lenne, ha nem esnénk el - javasoltam nevetve, mert nem akartam már egyből pofára esni, az túlságosan is fájdalmas lett volna. Zoé jelenléte adott egy kis megnyugvást, mikor megfogta a kezem, egy kicsit bátrabb lettem, és vele együtt lépdeltem fel a befagyott tóra. Ő mondjuk majdnem egyből elesett, éreztem a kezemen, ahogy húz, de utána kapva a másikkal, sikerült megóvnom attól, hogy máris elkenődjön a jégen.
- Szerintem is, várj csak - mielőtt elindultunk volna, a biztonság kedvéért próbáltam ránehezedni a jégre, hogy lássuk, mennyire stabil. Annak tűnt, ezért is mertem aztán tovább lépni vagy csúszni? befelé, persze csak óvatosan, végig fogva Zoé kezét.
A lábam az elején kicsit remegett, még szoknom kellett, hogy korin állok, éreztem is, hogy az izmaim életre kelnek. Mindent bevetettem, hogy két lábon maradjak, sikerült is csúszni már kicsit, de Zoé hirtelen vágódott el mellettem, így az arcomra is mosoly fagyott, vagy inkább halálsikoly, mert visítva dobtam hátast mellette én is.
Egy kicsit megijedtem, de szerencsére nem vágtam be a fejem, csak egy kicsit a vállam, és még a jég is stabilan feküdt alattunk. Zoé meg úgy nevetett, hogy ebből érződött, neki semmi baja, és minden a legnagyobb rendben van. Ahogy ez tudatosult bennem, úgy belőlem is előtört a nevetés, míg közben ülőhelyzetbe tornáztam magam. Az oldalam és a hátsó felem is úszott a havas-jeges olvadékban, de mit is számított ez, mikor korcsolyázni jöttünk kérem szépen.
- Semmi gond, de lehet, hogy jobb lenne, ha még se fognánk a kezünket, és akkor tudnál te is egyensúlyozni, meg én is - tanácsoltam, majd először térdre fordultam, és valahogy úgy ebből a helyzetből sikerült felküzdenem magam állásba. Kellett egy kis idő, hogy újra ráleljek az egyensúlyomra, közben úgy tűnt, hogy Zoé is sikerrel járt. Ha segítségre lett volna szüksége, nyújtottam a kezem, és megfogtam, míg ő is rátalált az egyensúlyára.
- Kezdjünk neki akkor, kicsiket lökj szerintem, és közben egyensúlyozz, csússzunk el addig, legyen az a cél - mutattam egy kicsit előrébb, ahol úgy tűnt, egy faág fagyott a tóba. Nagyjából pont addig látszottak az előző napi csúszkálás jelei, így bizonyára ott még vastag volt a jég, ha a fiúkat is kibírta.
- Mehet? - nem akartam versenyezni, inkább csak lelkesíteni Zoét. Löktem magamon, majd aztán nagyon koncentrálva és összpontosítva, csak a cél felé haladtam, és csúsztam, és sikerült elkapni az egyensúlyt is, így végre, eljutottam addig a pontig, amit kitűztem magam elé. Ott megállva kifújtam a levegőt, majd óvatosan megfordulva, kíváncsian néztem, hogy Zoé merre járhat.