36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2021. november 13. 18:27 | Link

going for a swim

Az animágiának sok előnye van - például, ha a novemberi hidegek beálltával valakit hirtelen megszáll az ihlet, hogy bár ott volt rá az egész nyár, most azonnal és okvetlenül úszhatnékja támad, akkor különösebb gondolkodás nélkül megteheti. Mármint én, alaszkai jávorszarvasként, az év csaknem bármelyik szakaszában megtehetem, hogy miután gondosan bezártam a házam ajtaját, jávor-puccba vágom magam és komótos léptekkel leporoszkálok a tavacskához. Az idő derűs, a szőröm már télire váltott és az agancsiam most a legszebbek, szóval kedélyesen trappolok végig az utcákon, oda-odabiccentve az esetleges szembejövőknek. Hét év alatt a helyiek megszokták már, hogy néha lelegelem a füvet a kertjükben, ha nagyon nem győzik nyírni vagy hogy megjelenek a gyerekprogramokon.
A tónál nincs senki, amikor odaérek az egyik meredekebben mélyülő partszakaszhoz - kicsit hideg van már az ücsörgéshez, amiből én nem sokat érzek. Vidáman belegázolok a vízbe, egyet-kettőt fújtatva, mert az orromba fröcskölő cseppek azért kellemetlenek. Azonban néhány méter után elérem az a mélységet, ahol már nekem is úsznom kell és pedálozni kezdek. Már pontosan tudom, hol találom azokat a hínárokat, amiket a legjobban szeretek - és amikre a tél közeledtével ellenállhatatlanul vágyom - szóval egyenest arra veszem az irányt. Kevesen tudják, de a jávorok akár hat méter mélyre is merülhetnek, s ha lenne közönségem, most pont ezen képességet prezentálnám neki.
Az időérzékem kissé elveszítem, miközben a növényeket tépkedem és fel-felbukkanok, levegőért meg rágni-nyelni. Békés, csendes elfoglalság ez, a felszín alatt sincs sok mozgás ilyentájt. Amikor aztán nagyjából jóllaktam, visszaindulok a part felé, de azért még nézelődöm, hátha belebotlom valami jó falatba. Csak akkor emelem ki a fejem, amikor a sekély - értsd, nagyjából két méter mély - részre érek és kényelmesen megtehetem. Cet módjára kifújom az orrlikamból a maradék folyadékot, megrázva fejem-nyakam, s körülnézek, merre mászhatnék ki a legkönnyebben.  
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. november 13. 19:42 | Link


Egy világfájdalmat sejtető szusszanással dobja le a barna, kockás pokrócot a fűbe, rugdossa kissé meg, hogy úgy-ahogy elsimuljon, majd ereszti le rá magát ezen a napos, csak a fák árnyékában csípős novemberi délutánon. Az enyhe lejtőn túl egy sor zizegő nádas takarja a tó tökrét előle, ő nem is feltétlen néz arra, különben feltűnne neki az, ami egyelőre nem. Jelenleg azonban még annak a szalámis szendvicsnek a bontogatásával van elfoglalva, amit Emma indulás előtt a zsebébe csúsztatott. Mert olyan sovány vagy, eszel te normálisan egyáltalán?
Ültében lerúgja a cipőit, összeszorítja a szemét, amíg az arcát a Nap felé fordítja. Hallgatja a telelő madarak énekét, ahogy a szellő a száraz leveleket borzolja, bele-beleharap az ebédjébe, minden csodás, nyugodt és annyira...
Mély szusszanás.
A Prince Albert Nemzeti parkban több varázslócsalád élt és él a mai napig félig-meddig illegalitásban, a mugli vadőröktől és mágustörvényektől kényelmes messzeségben, Saskatchewan mélyén. Ő minden szünidejét azon a tavakkal pettyezett vidéken töltötte, gyakran bolyongott egyedül az erdőben, horgászott a folyó partján, vagy esett bele mérges szömörcébe. Ezek az élmények pedig, sok minden más mellett megtaníttatták vele: ha valami ekkorát szusszan, akkor az jó eséllyel jóéjszakát.
A szemét kinyitva bámul a tó felé, ahonnan mintha a zajt hallotta volna. Úgy emlékszik, barnamedvék nem élnek errefelé, de fogalma sincs, mi az, ami igen.
És akkor meglátja. Az agancsok a tó vizétől csöpögve emelkednek ki a nádas takarásából, a bundán megcsillan a napfény. A ő rágása először lelassul, majd félbemarad.
   -  Bloody... fuck...
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2021. november 13. 21:30 | Link

oh hey, didn't see you there

Egy falat hínáron rágódom, miközben nézegetem a vizet, hogy összehangoljam az alant látottakat az innen láthatóval, majd elindulok, óvatosan tapogatózva. Minél magasabb és nehezebb valami, annál jobban fáj, ha a gravitáció úgy dönt, keblére öleli, szóval szeretném elkerülni az esést. Patákkal kicsit nehezebb az élet, de szerencsémre elégszer tettem már meg az utat, hogy ha lassan is, de biztonságosan partra evickéljek. Amint szilárd talajt érzek magam alatt, megállok, hogy megrázzam magam tetőtől-talpig, minél több víztől igyekezve megszabadulni, egyben elárasztva vele a környezetem.
Az idegen szemszögéből ez alighanem úgy fest, mint amikor a Godzilla kiemelkedik a tengerből, mert mire az ember várná, hogy na ennyi, még mindig van néhány lépésem, szóval eljuthat a nenene, itt elég már, pls no és holyshitmekkora fázisokig. Ehhez képest én békésen megállok bámészkodni, mind a hat mázsámmal és jóllakottan belehunyorgok a napba, élvezem, ahogy a meleg sugarai elkezdik átmelegíteni a bundám. Ahogy azon töprengek, most mihez kezdjek magammal, végre észreveszem a parton ücsörgőt, aki kezében szendviccsel, meredten bámul. Fejem forgatom - azt meg tudom nézni, mi van a hátamon, de közvetlenül előre nem látok - hogy jobban szemügyre vehessem. Vagy nem helybéli vagy most futottunk össze először, mert kicsit sem tűnik ismerősnek az arca. Mindenesetre dermedt tartásából azt olvasom ki, ő sem hallott még felőlem, s pálcarántást viszont szívesen elkerülném, szóval lassan, lehetőleg ártalmatlannak mutatva magam teszek néhány lépést a füves részig, aztán leheveredem. A mellkasomon végigfutó fehér minta elég árulkodó, de ha nem esne le neki, hogy animágus vagyok, akkor rásegítek egy kicsit, bohókásan meglengetve füleimet, mint a vízilovak szokták, majd fuffantok egy barátságosat. Visszaalakulni pillanatnyilag nem lenne célszerű - a ruhám nem úszta meg szárazon, nekem pedig sose ment a szárítóbűbáj. Szóval marad a verzió, hogy megpróbálom meggyőzni róla, eszem ágában sincs bántani. Vagy közelebb menni, ha ő nem szeretné. Pls don't hex me.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. november 13. 21:54 | Link


Épp, hogy nem nyel félre, ahogy megdermedve, a szendvics szalvétájába kapaszkodva bámulja, ahogy a hatmázsás dög kiemelkedik a vízből.
Talk calmly and back away - emlékszik rá, mit mondott a nagyapja arról, mit tegyen ha egyszer jávorszarvassal találkozik, azonban ez egyszerre ostoba ötletlen tűnik. Ahogy az is, hogy levette a cipőit, így pedig zokniban ül a flaneltakarón, ami nem segíti abban, hogy a tanács alapján akár futásnak eredjen. A vére is meghűl, ahogy a masszív test árnyékot vet a füvön, a léptei tompán puffannak, amikor pedig a hatalmas, bamba fej találkozik az ő tekintetével, érzi, hogy a szája is kiszáradt.
Goodbye, cruel World, I'm gone.
Ültében feljebb húzza a térdeit, mintha ez bármit számítana, amikor az állat újabb lépéseket tesz - azonban, részben megrökönyödésére, részben pedig megkönnyebbülésére, nem felé indul, hanem újabb puffanással elheveredik a fűben, nem messze tőle. Ő kissé, kutyamód megbillenti a fejét. Látja a fülek mozgását, a fehér mintát a bundán, azonban nem zoológus, hogy ezek bármit jelentsenek számára. Emellett némi rummal is rásegített már a délután alakulására.
Ültéből lassan feltérdel. A szendvicset pedig bizonytalanul, de kinyújtja felé.
   -  Éhes vagy, buddy? Van benne saláta, tessék - egy kicsit meg is lengeti felé - Csak ne ölj meg.
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2021. november 13. 23:59 | Link

look, salad!

Szegény ördög, minden szín kiszalad az arcából abban a pár másodpercben, amit eddig együtt töltöttünk a parton. Pedig olyan kis kényelmesen elhelyezkedett a pokrócán, mire begaloppoztam a képbe, nem akarom kinevetni, de a zoknis lába és a kétségbeesett feje annyira mókásak... A reakciójából ítélve tudja, mi fán terem a jávor - csak azt nem, hogy esetemben ez inkább jámborszarvas. Remélem, nem lengyel vagy északi, mert arra szerintem nincs beállítva a fordítóm.
Nézegetjük pár percig egymást, s miután sem ő nem kap pálcája után, sem én nem tágítok, kezdeményez. A nyelv végül magyar, súlyos brit akcentussal, ami különös elegyet ad. Utazó lenne? Egy szendvicset - s ha jól látom, egyetlen elemózsiáját - nyújtja felém, amire nem bírok fejben nem ~ahwww hanggal reagálni. Adorable. Kár, hogy nincs módom egyértelműbben jelezni ember voltomat - a morzézást skippelném, már így is félti az életét, hát még ha nekiállnék itt dobogni; patával földre rajzolni meg közel lehetetlen. Tapasztalatból tudom. Szóval marad a lehetőség, hogy talpra kecmergek, jóformán oldalazva közelebb lépek, majd nagyon-nagyon lassan és óvatosan nem a szendvicset, hanem az alkarják célzom be az orrnyergemmel - magyarán a pofám hegyével - hogy a karját a kajával visszatoljam felé. Azon túl, hogy roppant nehéz lenne azt az egy szál elszontyolodott salátát kicsippenteni a szendójából, szerintem nem akarja látni a fogaimat vagy a szenyó-jávorszáj arányokat ilyen közelről. Meg aztán, disznó dolog lenne elvenni az egyetlen kajáját.
Ha nem rohan el sikítva vagy kap infarktust, akkor tőlem tellő kecsességgel lezuttyanok pokróca közvetlen közelébe, arra azért ügyelve, hogy ne vizezzem-sározzam össze. Kíváncsi vagyok, kiféle-miféle, meg amúgy ritka barátságos fószer, halálfélelem ide vagy oda. Program nem vár, száradni se ártana, s ki tudja, talán szolgálok neki egy jó anekdotával.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2021. november 13. 23:59
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. november 14. 13:54 | Link


Hát hogy a viharba ne féltené az életét, amikor tudja, hogy egy ekkora állatnak nem is kell megtámadnia, elég, ha a kelleténél erősebben meglöknie őt hozzá, hogy a bordái szilánkokra törjenek. Érthető hát, hogy kissé feszélyezve nyújtja a szendvicset felé, valójában meg is bánva a mozdulatát akkor, amikor a behemót lábra áll. A masszív test árnyékot vet rá, az ő keze kissé megbillen.
A lélegzete először elakad, amikor az állat feje az övével majdnem egy szintbe kerül. Vajon harapta már le jávorszarvas ember kezét, vagy ő lesz az első? Megdermedve figyeli, ahogy a pofája a karjához közelít, szemöldöke azonban azonnal feljebb szökik, amikor a puha orr eltolja azt. Ekkor fújja ki a levegőt, nehéz szusszanással.
   -  'the hell...?
A jávorszarvas tompán puffanva ereszkedik le mellé, az ő homloka ráncba szalad. Találkozott már magukat meghazudtolóan intelligens állatokkal, ahogy az a varázsvilágban nem különös, de mégis, ahogy a szeme a dög tekintetét kutatja - alapvetően borzalmas ötlet -, megkockáztatja, hogy már-már emberi.
És akkor megérti.
A szendvicset hagyja lehullani a pokrócra maga mellé, ültéből föltérdel és még mindig óvatosan, de már jóval fürgébben közelebb mászik egy kicsit. Két lehetőség áll előtte; vagy pillanatokkal később agyontiporják majd, vagy pedig...
   -  Meyers? Doktor Myers? - az arcán majdnem palástolatlan izgatottság lesz úrrá, szinte gyermeki - Will, William Krise. Olvastam a tavalyi kutatást, írtam is, a nagyapámnak is voltak jegyzetei ezzel kapcsolatban, el is akartam küldeni, csak hát...
Börtönben voltam, mert ezek a jegyzetek megöltek két embert.
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2021. november 14. 22:13 | Link

Hi Will, nice to meet you

Nagy kár, hogy ez az alak nem tesz lehetővé nevetést vagy ahhoz hasonló hangot - mármint ha kell, tudok bőgni, de az senkinek nem válna javára, szóval csak visszafogottan szusszanok egyet. Jókedvűen sütkérezem, lehunyt szemmel élvezve a nap melegét, időnként rá-rásandítva az idegenre, aki kezd megbarátkozni a helyzettel, bár az étvágyát, úgy látom, végleg elvettem. Azt mondjuk nem értem, miért ejti le a szendvicset, s kérdőn felé fordítom ormótlan pofám, tanácstalanul fuffantva, főleg, ahogy felém kezd mászni.
Bólintok, ami ekkora fejnél, ilyen bazi agancsokkal eltéveszthetetlen gesztus. Yup. Én vagyok Dr. Meyers. Helyesebben az egyik, mert a családban akad még pár, ám szarvasbőrben csak én szaladgálok közülük. A felismerésért cserébe kapok egy nevet, amitől füleim figyelmesen előre fordulnak, míg a többi elhangzottal egyetemben próbálom helyére illeszteni. Kutatás. Nagyapa. Krise. Krise... A nevet ismételgetve újra szemügyre veszem az arcát, közelebbről kutatva vonásait és kezd... derengeni? Akár egy régi fényképen, lassan felismerni vélem benne egyszervolt önmagát, egy fiatalabb, háttérben meghúzódó Willt. Az emlék maga kopottas, a tekintetem szüntelen egy másik férfi és apám között ugrál, tolmácsoltam, azt hiszem. Ha az utána történtek miatt nem kavar fel a beszélgetés, talán meg sem jegyzem.
Csak hát büntetését töltötte.
Hirtelenjében nem is tudom, hogyan reagáljam le - mármint így, négylábúként baromi nehéz, kifejező mimika meg gesztusok híján. Érzelmileg sem kis falat mindez, hiába tudom, hogy a történet sokkal több rétegből áll, mint amennyit a nagyközönség megkapott belőle. Megpróbálkozom hát egy megnyugtatónak szánt, dörmögő hanggal, s maradok, ahol vagyok. A legjobb az lenne, ha rendesen tudnánk beszélni, ám ahhoz haza kell csalogatnom, írott meghívó híján. Várok egy kicsit, hátha ő maga jelzi, mit szeretne; ha viszont nem kezdeményez, akkor feltápászkodom és meghúzgálom vállán a ruhát - roppant körültekintéssel, hogy csak az anyagot kapjam el - majd elindulok, hátra-hátranézve és türelmesen várva, hogy összerakja a dolgokat.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. november 14. 22:49 | Link


Az állat bólint a rettenetes agancsokkal, ő pedig tudja, hogy nem őrült meg, hogy egy napozó jávorszarvashoz beszél. Ahogy a bogolyfalvi közösségben, hozzá is eljutott Riley híre, csak egész más csatornákból. Tudja, hogy egyszer már találkoztak, szinte pontosan három évvel ezelőtt. Ő szót nem váltott vele akkor, a falat támasztotta kínosan, amíg a két férfi szóváltásba keveredett, majd a nagyapja elviharzott vele. Megkockáztatja, hogy a bíróságon még látta valamelyiket, de ezen a ponton összefolynak az emlékei már.
   -  Szóval... szóval mindig csodálói voltunk az alapítványnak.
Beszéde kezdeti lelkesedése elfogy, végére kínos motyogássá korcsosul. Némi hazugságot enged meg, hiszen, ha Riley emlékszik bármire az ominózus beszélgetésből, az ő nagyapja egyáltalán nem volt odáig az alapítvány munkájáért, és viszont. Ő azonban igen, bár hangot ennek akkor nem adhatott, a tényleges munkájukban is leginkább a börtönben töltött évek alatt volt ideje elmélyülni. Belph mocskos időhúzásnak titulálta a munkájukat, nyersanyagok és emberóra felesleges pocsékolásának, a likantrópok ápolása helyett pedig az agresszív kutatáson tartotta a hangsúlyt.
A jávorszarvas horkanásszerű hangot hallat, ő kissé összerándul, ám, mikor az feláll és a pulóverébe csíp, így, hogy tisztázódott, kivel van dolga, már gondolkodás nélkül kel fel ő is. A pokrócot és a szendvicset egy kupacba gyúrva indul utána hát.
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa