A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=713891#post713891][b]Dr. Riley Meyers - 2018.02.08. 23:29[/b][/url]

A mai napra jó előre szabadságot vettem ki, hogy lehetőleg semmi se ronthassa el a szórakozásomat. Egy ötéves lelkesedésével rajongok a Halloweenért, úgyhogy amint felfedeztem, hogy az országnak kettő is van belőle, egyszerűen könnybe lábadt a szemem a boldogságtól.
És persze azonnal elkezdtem dolgozni a kosztümömön. Megtehettem volna, hogy valamelyik előző évi cosplayemet veszem elő - a mágiának hála semmit sem kell kidobni, így gondosan őrzöm a vérrel-verítékkel összekínlódott első darabokat is - de volt annyi időm, amibe belefért egy egyszerűbb öltözék.
A legtöbb szembejövő megbámul - ha nem is ismernek fel, az egyszerű, de nagyszerű bőrszerkó feltűnést kelt, hogy alkalomhoz illő alakomról már ne is beszéljünk. Néhányan megállítanak, közös fényképet kérnek, én pedig készségesen pózolok, a legelvetemültebb ötletekre is különösebb gondolkodás nélkül rábólintva. Közben pedig felfedezőútra indulok a standok közt, kóstolgatva és csevegve bárkivel, aki hajlandó rá. Az egyik édességes felajánl egy gigászi szivárványos nyalókát, amennyiben belemegyek, hogy fényképsorozatot készíttessen a haverjával arról, hogy a Fekete Özvegy fegyvert fog rá és kirabolja.
Még szép, hogy Natasha Romanova kapva kap az alkalmon. Sőt, egy csoki fejében arra is hajlok, hogy ő választhassa meg, melyik verziójával is kíván találkozni a vörös szépségnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=714112#post714112][b]Dr. Riley Meyers - 2018.02.12. 00:21[/b][/url]

Murphy. Anyád, az a jó édes.
Alig jutunk túl az első egy-két képen, valaki hátulról szabály szerűen fellök - hiába is próbál figyelmeztetni a velem szemben álló árus, nem tudok elég gyorsan kitérni, a tarkómon még nekem sincs szemem (bár ezek után megfontolandó upgrade). Tőlem balra csörömpölés, ahogy a tettes lever még néhány tálat is, tartalmuk pedig szerte gurul a földön. Kimért, egyértelműen bosszús mozdulattal egyenesedem ki (magassarkú: +10 tekintély), hogy lassan megforduljak. Egy orosz kémnő haragja vibrál a levegőben, ami egyenest a kócos, sötét fürtök szabadkozó tulajára és kíséretére irányul...na.
Hmmm. Most akkor lelőjem a poént vagy ne lőjem le.
Pillantásom végigsiklik az egybegyűlt fanok kis csapatán, arcaikon, gyors fejszámolást tartva. Az egyenlet egyik oldalán ott van, hogy Arlen igazán számíthatott a követőkre, egyáltalán nem álcázta magát, tehát mondjuk csajozni szándékozott; a másikon pedig a kiéhezett pillantások és az iménti csörtéje, amivel a fangörl-ölek helyett az én karjaimba vetette magát, ami viszont arról árulkodik, hogy meggondolta magát.
Nagylelkűnek lenni remek érzés.*
- Késtél,-*közlöm megenyhülve, feláldozva pár percet a farsangomból, hogy lekoptassuk a hölgykoszorút.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=714753#post714753][b]Dr. Riley Meyers - 2018.02.21. 14:18[/b][/url]

Még van időm biztosítani az árust, hogy visszatérek és befejezzük a fotózást, mielőtt a láb- és szívtipró menekülőre fogná. Persze, csak stílusosan, mert ArlenTM, szóval egy útszéli rekettyésben akar menedéket keresni, ami a magassarkúban nem igazán opció számomra, úgyhogy are you kidding me arccal lecövekelek, csak a hangsúly kedvéért a csípőmre téve kezem.*
- Smooth. Sooo smoooth.-*kommentálom, miközben előhalászom a pálcám. Az perpill nem nagyon villan be, hogy nem biztos, hogy rájött, ki is vagyok és ilyen helyzetben egyáltalán nem baráti megmozdulásként fogja érzékelni ezt. Bennem csak a magabiztosság buzog, hogy végre hasznossá tehetem magam. Bűbájokból csapnivaló vagyok, de transzfigurációban lenyomok bárkit. Trust me, I'm a scientist.*
- Ne mozdulj!-*figyelmeztetem, mert ha elrontom a ficergése miatt, legfeljebb a Szovjetunió szellemét alakíthatja majd. A ruháját fogom főleg piszkálni, aztán meglátjuk, merre tovább. Emlékezetből ugyan nem tudom az összes részletet pontosan felidézni, de néhány másodperc feszült koncentrálást követően már egész kedvemre van újdonsült jelmeze. Az egyik közelben heverő kőből még pajzsot is tudok neki fabrikálni.
Mert mi mást csinálhatnék egy született britből, mint Amerika Kapitányt?*
- Már csak a fejeddel kell valamit kezdeni,-*jelentem ki majdnem elégedetten, bár ha ragaszkodik hozzá, akkor végezheti ő az utolsó simításokat.
Egy szőke Arlen. Csini lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=715935#post715935][b]Dr. Riley Meyers - 2018.03.08. 21:19[/b][/url]

Köszönet? Ugyan. Nolan ugyan elkényeztetett végtelenül udvarias, kikezdhetetlen britségével, Arlentől viszont a legkevésbé sem várok ilyet. Nincs igazán érzéke hozzá, a betanult formaságokon túl, bár meg kell hagyni, nem is olyan kezelhetetlen, mint sok elszállt művész.
A látvány viszont vastagon kárpótol, leplezetlen elégedettséggel szemlélem művem.*
- Say 'cheese'!-*Kapom elő telefonom és vagyok annyira profi, hogy legfeljebb a meglepettségnek legyen ideje kiülni az arcára - bár, kis szerencsével már annyira berögzült a szépfiúnak ez a parancs, hogy automatikusan belemosolyog majd a lencsébe.
Annak, aki most azt gondolja, hogy genya vagyok, üzenem: akkor lennék igazán genya, ha ezt most átdobnám a bátyjának. Élete végéig hallgatná.
- Have fun, handsome!-*kacéran csókot dobok neki, na meg a kavicsból eszkábált pajzsát is, hogy ha mégis kimerészkedik a forgatagba, teljes legyen a benyomás. Innentől már az ő dolga, mihez kezd magával - engem várnak vissza az édességeim, ha ugyan meg tudom békíteni az árust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839062#post839062][b]Dr. Riley Meyers - 2021.11.13. 18:27[/b][/url]

Az animágiának sok előnye van - például, ha a novemberi hidegek beálltával valakit hirtelen megszáll az ihlet, hogy bár ott volt rá az egész nyár, most azonnal és okvetlenül úszhatnékja támad, akkor különösebb gondolkodás nélkül megteheti. Mármint én, alaszkai jávorszarvasként, az év csaknem bármelyik szakaszában megtehetem, hogy miután gondosan bezártam a házam ajtaját, jávor-puccba vágom magam és komótos léptekkel leporoszkálok a tavacskához. Az idő derűs, a szőröm már télire váltott és az agancsiam most a legszebbek, szóval kedélyesen trappolok végig az utcákon, oda-odabiccentve az esetleges szembejövőknek. Hét év alatt a helyiek megszokták már, hogy néha lelegelem a füvet a kertjükben, ha nagyon nem győzik nyírni vagy hogy megjelenek a gyerekprogramokon.
A tónál nincs senki, amikor odaérek az egyik meredekebben mélyülő partszakaszhoz - kicsit hideg van már az ücsörgéshez, amiből én nem sokat érzek. Vidáman belegázolok a vízbe, egyet-kettőt fújtatva, mert az orromba fröcskölő cseppek azért kellemetlenek. Azonban néhány méter után elérem az a mélységet, ahol már nekem is úsznom kell és pedálozni kezdek. Már pontosan tudom, hol találom azokat a hínárokat, amiket a legjobban szeretek - és amikre a tél közeledtével ellenállhatatlanul vágyom - szóval egyenest arra veszem az irányt. Kevesen tudják, de a jávorok akár hat méter mélyre is merülhetnek, s ha lenne közönségem, most pont ezen képességet prezentálnám neki.
Az időérzékem kissé elveszítem, miközben a növényeket tépkedem és fel-felbukkanok, levegőért meg rágni-nyelni. Békés, csendes elfoglalság ez, a felszín alatt sincs sok mozgás ilyentájt. Amikor aztán nagyjából jóllaktam, visszaindulok a part felé, de azért még nézelődöm, hátha belebotlom valami jó falatba. Csak akkor emelem ki a fejem, amikor a sekély - értsd, nagyjából két méter mély - részre érek és kényelmesen megtehetem. Cet módjára kifújom az orrlikamból a maradék folyadékot, megrázva fejem-nyakam, s körülnézek, merre mászhatnék ki a legkönnyebben.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839067#post839067][b]Dr. Riley Meyers - 2021.11.13. 21:30[/b][/url]

Egy falat hínáron rágódom, miközben nézegetem a vizet, hogy összehangoljam az alant látottakat az innen láthatóval, majd elindulok, óvatosan tapogatózva. Minél magasabb és nehezebb valami, annál jobban fáj, ha a gravitáció úgy dönt, keblére öleli, szóval szeretném elkerülni az esést. Patákkal kicsit nehezebb az élet, de szerencsémre elégszer tettem már meg az utat, hogy ha lassan is, de biztonságosan partra evickéljek. Amint szilárd talajt érzek magam alatt, megállok, hogy megrázzam magam tetőtől-talpig, minél több víztől igyekezve megszabadulni, egyben elárasztva vele a környezetem.
Az idegen szemszögéből ez alighanem úgy fest, mint amikor a Godzilla kiemelkedik a tengerből, mert mire az ember várná, hogy na ennyi, még mindig van néhány lépésem, szóval eljuthat a nenene, itt elég már, pls no és holyshitmekkora fázisokig. Ehhez képest én békésen megállok bámészkodni, mind a hat mázsámmal és jóllakottan belehunyorgok a napba, élvezem, ahogy a meleg sugarai elkezdik átmelegíteni a bundám. Ahogy azon töprengek, most mihez kezdjek magammal, végre észreveszem a parton ücsörgőt, aki kezében szendviccsel, meredten bámul. Fejem forgatom - azt meg tudom nézni, mi van a hátamon, de közvetlenül előre nem látok - hogy jobban szemügyre vehessem. Vagy nem helybéli vagy most futottunk össze először, mert kicsit sem tűnik ismerősnek az arca. Mindenesetre dermedt tartásából azt olvasom ki, ő sem hallott még felőlem, s pálcarántást viszont szívesen elkerülném, szóval lassan, lehetőleg ártalmatlannak mutatva magam teszek néhány lépést a füves részig, aztán leheveredem. A mellkasomon végigfutó fehér minta elég árulkodó, de ha nem esne le neki, hogy animágus vagyok, akkor rásegítek egy kicsit, bohókásan meglengetve füleimet, mint a vízilovak szokták, majd fuffantok egy barátságosat. Visszaalakulni pillanatnyilag nem lenne célszerű - a ruhám nem úszta meg szárazon, nekem pedig sose ment a szárítóbűbáj. Szóval marad a verzió, hogy megpróbálom meggyőzni róla, eszem ágában sincs bántani. Vagy közelebb menni, ha ő nem szeretné. Pls don't hex me.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839073#post839073][b]Dr. Riley Meyers - 2021.11.13. 23:59[/b][/url]

Szegény ördög, minden szín kiszalad az arcából abban a pár másodpercben, amit eddig együtt töltöttünk a parton. Pedig olyan kis kényelmesen elhelyezkedett a pokrócán, mire begaloppoztam a képbe, nem akarom kinevetni, de a zoknis lába és a kétségbeesett feje annyira mókásak... A reakciójából ítélve tudja, mi fán terem a jávor - csak azt nem, hogy esetemben ez inkább jámborszarvas. Remélem, nem lengyel vagy északi, mert arra szerintem nincs beállítva a fordítóm.
Nézegetjük pár percig egymást, s miután sem ő nem kap pálcája után, sem én nem tágítok, kezdeményez. A nyelv végül magyar, súlyos brit akcentussal, ami különös elegyet ad. Utazó lenne? Egy szendvicset - s ha jól látom, egyetlen elemózsiáját - nyújtja felém, amire nem bírok fejben nem ~ahwww hanggal reagálni. Adorable. Kár, hogy nincs módom egyértelműbben jelezni ember voltomat - a morzézást skippelném, már így is félti az életét, hát még ha nekiállnék itt dobogni; patával földre rajzolni meg közel lehetetlen. Tapasztalatból tudom. Szóval marad a lehetőség, hogy talpra kecmergek, jóformán oldalazva közelebb lépek, majd nagyon-nagyon lassan és óvatosan nem a szendvicset, hanem az alkarják célzom be az orrnyergemmel - magyarán a pofám hegyével - hogy a karját a kajával visszatoljam felé. Azon túl, hogy roppant nehéz lenne azt az egy szál elszontyolodott salátát kicsippenteni a szendójából, szerintem nem akarja látni a fogaimat vagy a szenyó-jávorszáj arányokat ilyen közelről. Meg aztán, disznó dolog lenne elvenni az egyetlen kajáját.
Ha nem rohan el sikítva vagy kap infarktust, akkor tőlem tellő kecsességgel lezuttyanok pokróca közvetlen közelébe, arra azért ügyelve, hogy ne vizezzem-sározzam össze. Kíváncsi vagyok, kiféle-miféle, meg amúgy ritka barátságos fószer, halálfélelem ide vagy oda. Program nem vár, száradni se ártana, s ki tudja, talán szolgálok neki egy jó anekdotával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839088#post839088][b]Dr. Riley Meyers - 2021.11.14. 22:13[/b][/url]

Nagy kár, hogy ez az alak nem tesz lehetővé nevetést vagy ahhoz hasonló hangot - mármint ha kell, tudok bőgni, de az senkinek nem válna javára, szóval csak visszafogottan szusszanok egyet. Jókedvűen sütkérezem, lehunyt szemmel élvezve a nap melegét, időnként rá-rásandítva az idegenre, aki kezd megbarátkozni a helyzettel, bár az étvágyát, úgy látom, végleg elvettem. Azt mondjuk nem értem, miért ejti le a szendvicset, s kérdőn felé fordítom ormótlan pofám, tanácstalanul fuffantva, főleg, ahogy felém kezd mászni.
Bólintok, ami ekkora fejnél, ilyen bazi agancsokkal eltéveszthetetlen gesztus. Yup. Én vagyok Dr. Meyers. Helyesebben az egyik, mert a családban akad még pár, ám szarvasbőrben csak én szaladgálok közülük. A felismerésért cserébe kapok egy nevet, amitől füleim figyelmesen előre fordulnak, míg a többi elhangzottal egyetemben próbálom helyére illeszteni. Kutatás. Nagyapa. Krise. Krise... A nevet ismételgetve újra szemügyre veszem az arcát, közelebbről kutatva vonásait és kezd... derengeni? Akár egy régi fényképen, lassan felismerni vélem benne egyszervolt önmagát, egy fiatalabb, háttérben meghúzódó Willt. Az emlék maga kopottas, a tekintetem szüntelen egy másik férfi és apám között ugrál, tolmácsoltam, azt hiszem. Ha az utána történtek miatt nem kavar fel a beszélgetés, talán meg sem jegyzem.
Csak hát büntetését töltötte.
Hirtelenjében nem is tudom, hogyan reagáljam le - mármint így, négylábúként baromi nehéz, kifejező mimika meg gesztusok híján. Érzelmileg sem kis falat mindez, hiába tudom, hogy a történet sokkal több rétegből áll, mint amennyit a nagyközönség megkapott belőle. Megpróbálkozom hát egy megnyugtatónak szánt, dörmögő hanggal, s maradok, ahol vagyok. A legjobb az lenne, ha rendesen tudnánk beszélni, ám ahhoz haza kell csalogatnom, írott meghívó híján. Várok egy kicsit, hátha ő maga jelzi, mit szeretne; ha viszont nem kezdeményez, akkor feltápászkodom és meghúzgálom vállán a ruhát - roppant körültekintéssel, hogy csak az anyagot kapjam el - majd elindulok, hátra-hátranézve és türelmesen várva, hogy összerakja a dolgokat.