~Eszter~

A tél igen gyorsan beköszöntött, a növények megfagytak, az idő pedig lehűlt. Minden nap tapasztaltam a hideg levegő hatását, és láttam fagyos leheletem magam előtt. Ilyenkor legszívesebben csak ülnék otthon egy vastag takaróba bugyolálódva, forró tea és egy könyv társaságában, miközben a kandallóból kiáradó meleget élvezem. De ma nem, ma úgy hozta az élet, hogy kimerészkedtem a meleg takaróm alól és a hideg levegőre léptem. A hó még nem esett le, de úgy gondoltam hogy nem sokat kell rá várni, és akár még fehér karácsonyunk is lehet idén. Egy idősebb Eridonos barátnőmmel úgy beszéltük meg hogy korcsolyázunk kicsit a falú határában lévő tavacskán. Valószínűleg nem volt túl biztonságos az a kis jég ami a tó felszínén pihent, de bevállaltuk. Így a tó szélén állva várakoztak az említett lányra miközben a deresre fagyott kissé fehéres füvön álldogáltam korcsolyámban. Kissé kopottas darab volt már, de teljesen használható volt még arra amire való. Mikor megláttam vöröses loboncát azonnal hevesen integetni kezdtem neki, ezzel is elérve hogy biztosan észrevegyen. Vörös frizurám sapkával fedtem le, bár sárgás árnyalatú kabátom míg így is igencsak rikító hatású volt, így biztosan nem tévesztett volna össze senkivel.
-Szia Eszti! - nagy mosollyal fogadtam a lányt akivel pár napja beszéltünk össze. Nem olyan rég óta ismerjük egymást, így túl sok mindent nem tudok róla, de örültem neki, hogy van esélyem jobban megismerni egy kis korcsolya keretei között. Óvatosan a tavacskára pillantottam. Teljesen nem volt befagyva, de voltak pontjai amelyen jobban látszott a vastagabb vagy épp vékonyabb jég réteg amelyek kinézetre elfognak bírni minket. - Remélhetőleg az a kis jég ami van elfog minket bírni. - nevettem fel halkan fejemmel a víz felé biccentve. Talán ő is úgy vélekedik róla, hogy elfog minket bírni. Kicsit veszélyes, és nem szívesen esnék bele a hideg vízbe, mert akkor biztosan nagyon beteg lennék. De próbáltam úgy felfogni hogy biztosan nem lesz baj. Ha repedezik a jég akkor lesz annyi eszem hogy azt mondjam elég. - Készen állsz? - izgatott mosolyom kissé takarta sálam de hangomon hallható volt mennyire vártam már ezt a kis pillanatot. - Nagy rég korcsolyáztam már, szóval ne nevess ki ha elesek - viccelődtem miközben a füvön lépkedve közelebb araszoltam a tó széléhez.

~Eszter~


Kissé megkönnyebbültem amikor azt mondta látta itt a fiúkat csúszkálni, így kevésbé érzem veszélyesnek azt amit tervezünk. Míg ő átvette a korcsolyáját én csak figyeltem mozdulatait, már alig vártam hogy a jégen legyünk.
- Ezt szeretem igazán a télben, mikor korcsolyázni is van lehetőség. Egész évben hiányzik ez a kis élvezet. - kuncogtam el magam majd ahogy a lány végzet és kiegyenesedett még közelebb araszoltam a tóhoz így végül a lábaim előtt szó szerint már csak jég volt.
-Nem nevetek megígérem - mosolyogtam rá. - Szerintem könnyebb lenne mind kettőnknek egy kis támasz, így szívesen fogom a kezed. Ha elesek legalább nem esek egyedül - egy viccelődős de mégis kissé gonoszkás mosoly ült ki pirosodó arcomra.Végül kéz a kézben léptünk jégre, abban a pillanatban ahogy korcsolyám éle a jég peremével érintkezett majdnem el is estem, de szerencsére ott volt Eszter.
- Hú ez kishíja volt - nevettem el magam miután végre ki tudtam egyenesedni - Szerintem haladjunk először lassan, aztán úgyis belejövünk - vetettem fel ötletem miközben egy irányba fordultunk ezzel is meghatározva merre is kezdjük el az utunk. Az első 1-2 méter még nem volt bajos, de végül csak a földön kötöttünk ki, ahogy én estem úgy rántottam magammal Szegény Esztert is.
- Bocsi, mondtam hogy rég volt - nevettem el magam miközben igyekeztem gyorsan felkelni mielőtt még felfázom a hideg jégtől. Éreztem ahogy nadrágom kissé átjárja a jegesség de ez a korcsolyázással jár, így nem zavartattam magam.  
Kellett egy-két pillanat míg fel tudtam állni, hisz jégen állva, nem egy könnyű dolog, de is a része, amit viszont nagyon is élvezek.

~Eszter~

Szerencsére se én se Eszter nem sérült meg így csak nevetve igyekeztünk feltápászkodni a jégről nehogy felfázzunk. Valóban nagyon rég volt utoljára egy jó kis korcsolyázás ezt tagadni se tudtam volna, főleg a fenekemnél lévő vízen nadrágtól. De annyi baj legyen, egy két esésé belefér mielőtt vissza nem rázódunk. A fedett korcsolya pályán én magam is elgondolkodtam utólag. Nagyon is jó lenne, hisz akkor bármikor mehetnénk, akár nyár közepén is ami azért..na tényleg nagyon jó lenne! Végül ahogy feltápászkodtunk eldöntöttük hogy inkább ne fogjuk egymás kezét mert akkor túl sokat leszünk a földön, nem ellenkeztem, hisz ha elesünk rántjuk a másikat is, így jobb ha inkább elengedjük a másikat.
-Valóban jobb lenne..ha csak az egyikünk esik az nem olyan fájdalmas, de ha esetleg egymásra esünk még a végén valaki megsérül - bólintottam egyetértően. Kiválasztottunk egy pontot hogy lassan haladjunk, megfogadtam Eszter tanácsát majd mikor kérdezte mehet-e azonnal bólintottam. Minél többször emeltem meg a lábamat
annál jobban éreztem hogy igen is megy ez nekem. Nem siettem Eszter mögött haladtam végig halvány mosollyal az arcomon. Mikor elértük a pontot nagy mosollyal fogadtam a felém forduló lányt.
-Megy ez, egyre jobban érzem. - boldog voltam ezek miatt a pillanatok miatt. Egy baráttal tölthettem minőségi időt, és ez nagyon sokat jelentett nekem. Nem volt sok barátom, de akit annak nevezhettem azokkal nagyon szerettem időt tölteni, és szerencsére Esztert is a barátomnak nevezhetem.
-Ismered azt az érzést mikor a jégre lépsz és egyszerűen..elengeded magad? Mintha lebegnél..Nagyon szeretem ezt az érzést, szeretek.. lebegni - az utolsó szó után elnevettem magam hisz igen furcsa megfogalmazást volt ez - Jó ezt furcsa volt de attól még így van, ilyenkor nem érzem semmi súlyát - folytattam tovább a magyarázást miközben kezemmel gesztikulálni kezdtem, oda se figyeltem csak mutogattam. Vicces látvány lehetett, de valahogy ez berögzül már kisebb koromban is, mindig gesztikulálok beszélés közben, főleg ha felelnem kell. Akkor aztán olyan vagyok mint valami zakkant aki nem bírja irányítani a kezeit. Ezzel vezetem le a feszültséget és az izgulást ami olyankor fölém kerekedik. Most csupán a berögzültség miatt csináltam.