A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866811#post866811][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 02:02[/b][/url]

Mindenre számítottam: üvöltésre, átokra, vicsorgásra, mindenre. De nem csendre. És nem könnyekre.
Egy ideig én sem szólalok meg. Csupán lassan leereszkedek Zalán mellé törökülésbe, majd kezem finoman a vállára teszem. Fejemet én is elfordítom tőle, hogy ne lássam, amit el akar rejteni előlem.
- Sajnálom, hogy kirohantam - mondom neki halkan. És azt is sajnálom, amit mondtam, azt, hogy igazam van. - Nézd... Segíteni szeretnék. Hogy fel lehessen erre készülni, amennyire lehet, óvintézkedésekkel. Nem tudom azt mondani, hogy minden rendben lesz... de azt tudom, hogy mindent megtehetünk érte, ami hatalmunkban áll.
A csendbe csak a fejünk felett kvaffot passzolgató diákok zaja vegyül. Ők maguk észre sem veszik, ami alattuk történik a pályán, s fogalmuk sincs, mi a valódi jelentősége. Csupán ketten pihennek, gondolják, egy nagyon rövid edzés után.
- És tudod mit? - Kérdem halkan, tekintetemmel a pálya füvét fixírozva. - Egyszer leesel a seprűről. De csak egyszer. Utána vége lesz a kínzó látomásnak, nem lesz többé. És azzal annyi. Bár megtörtént már, de végre lezárhatod utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866812#post866812][b]Hollósi Zalán - 2023.09.09. 02:14[/b][/url]

Válla megfeszült az érintéstől. Ezt érezte. Pólója szegélyét az arcához emelte, hogy az izzadságával vegyült könnyeket véglegesen letörölje róla. A sors fricskája ez is, hogy azt hitte, a mai napon ő lesz nyeregben Theodore-al ellentétben.
 - A koporsómat zárhatják le, ha megtörténik. Mintha nem írtam volna le neked elég részletesen - szipogott egyet a két mondat között. Valami elcseszett módja volt ez a bocsánatkérés elfogadásának, sokkal inkább onnan lehetett ezt kikövetkeztetni, hogy halkan beszélt.
 - Nem maradhatok így itt, szóval légyszives - fejét most lehorgasztotta, úgy emelte ismét kezét a fiú irányába. Muszáj megpróbálnia, mert tényleg sírógörcs lesz a vége, ha gyógyítónak kell levinnie a pályáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866815#post866815][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 10:33[/b][/url]

Azonnal a fejemet rázom Zalán szavaira, és hangjának tónusa sem ad enyhülést. Ő mindkettőnket eltemetett már valahol mélyen.
A csend kínoz még pár pillanatig, hiszen erre majdnem lehetetlen válaszolni. A torkom nekem is összeszorul, hiszen tudom, hogy a Pokol lesz, amivel egyszer szembesülni fog.
- Annál azért keményebb vagy, Hollósi. Nem úszod meg, hogy túléld - motyogom neki. Bár a szavaimmal festhetném meg a sorsot. Bárcsak próféciákat mondanék éppen.
A segítségemet kéri, én pedig bólintok. Most már talán engedni fogja, nem úgy, mint a legelején. Feltápászkodom a földről.
- Gyere. - Nyújtom ki a kezem, hogy segíthessek neki felállni, s igyekszem felhúzni, hogy rám támaszkodhasson. - Óvatosan. Amit érzel, az nem a valóság, csak szórakozik veled. - Bár nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy ez majd segíteni fog neki, hogy visszanyerje izmai fölött az irányítást: talán mégis érdemes megpróbálni.
És hogy kicsoda, vagy micsoda is űzi ezt a játékot velünk? Nem tudom. De szívesen elbeszélgetnék most vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866822#post866822][b]Hollósi Zalán - 2023.09.09. 16:56[/b][/url]

- Nem a valóság... - mantrázta ő is, már volt benne azért gyakorlata. Összeszedte minden erejét, fújtatott még egyet és megragadta Theo alkarját. Először inkább úgy tűnt, hogy Zalán fogja lerántani magával a srácot, így még mielőtt erre sor került volna, elengedte. Hosszú percekig ült még ott, motyogott magában, hol pozitívan erősítette elszántságát, hol pedig trágár szavak sorozatával hergelte magát, hogy kizökkentse végtagjait a mozdulatlanságból. Térdhajlata alá nyúlt, hogy felhúzza magához a lábait és próbálta emlékezetéből előkotorni a mozdulatokat, amiket még az apján végzett el a terapeuta a balesete után, mikor eljárt hozzájuk. Sokáig semmi nem történt, már épp azon volt, hogy Theodore-t visszaküldje futni egyedül, hogy addig se vele foglalkozzon, amikor enyhe zsibbadást érzett a bal bokájánál. Leblokkolt az érzéstől, de még nem merte elkiabálni, így harmadszorra kérte a rellonos segítségét, mikor botladozva, nyögvenyelősen sikerült felhúznia magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866835#post866835][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 21:05[/b][/url]

Nem tud felállni, s az egyensúlyom is majdnem elvesztem.
- Semmi baj. Még egyszer - mondom halkan, s így kísérem végig az összes próbálkozást. Arcomon nyoma sincs türelmetlenségnek, de még sajnálkozó fintorba sem fordul kifejezésem. Még mindig kissé piros arcomon csak az eltökéltség látszik és a türelem.
A torna alatt figyelem a mozdulatokat, melyeket a másik tesz, végül pedig sikerül felsegítenem őt. Azt hiszem, valamikor ezek alatt a csendes percek alatt ölt bennem szilárd formát elhatározásom.
- Ez az. Rendben - nyugtázom, hogy sikerült két lábra állnia. - Mehetünk? Vissza a kastélyba?
Bár már felajánlottam segítségemet korábban is, sokszor fordult meg mögötte önös érdek - látni akarom, nála hova fut ki az egész, gondoltam az elején, hogy fel tudjak készülni a saját sorsomra. Együtt többet tanulhatunk. Készségesnek kell lennem vele, hogy viszonozza ugyanezt.
De ahogy látom, hogyan hatalmasodik el rajta a jövője, hogy lesznek úrrá rajta a még meg sem történt események, s válnak ezáltal még inkább igazibbá és kézzel foghatóbbá, már nem csak a saját bőröm féltése miatt ijedek meg. Szépen lassan elkezdtem átérezni az ő sorsát is, s talán amiatt, hogy meglehet, a sajátom sem lesz békés, csak még gyorsabban zajlott le ez a folyamat, s talán máshogy is, mint a legtöbbeknél.
- Lassan fogunk menni - jelentem ki, ahogy igyekszem támogatni, ha hagyja. - Nem fogunk sietni. A saját tempónkban érünk oda.
Minél lassabban, annál jobb. Minél lassabban érünk a kastélyba, annál később tud lefeküdni és pihenni - és ez minél később történik meg, annál később fog tudni felülni arra a bizonyos seprűre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866838#post866838][b]Hollósi Zalán - 2023.09.09. 21:29[/b][/url]

- Nem, menni fog - néhány méter után megállt és további figyelmeztetés nélkül elengedte Theodore-t. Majdnem megbánta, de gyorsan a combjára támasztotta kezeit és minden erejével azon volt, hogy megtartsa magát. Szemeit hunyta le ismét, fején erősen rázott egyet, hogy távozzon belőle minden kétely, minden aggodalom. Ez gyengítette most le.
 - Nem miattam jöttünk le. Szóval nem miattam fogunk visszaindulni sem. Még ne. - Vágta rá gyorsan az utolsó mondatot, mert tartott attól, hogy a másik le akarja állítani. - Majd ha befejeztük. Az pedig akkor lesz, ha már te nem tudsz majd a lábaidon állni.
 Felegyenesedett, kisugárzásával próbálta nyomatékosítani, mire van most szüksége igazán. És azt nem úgy fogja megkapni, hogy vesztes módjára kullog vissza a kastélyba Theodore-al eredménytelenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866842#post866842][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 21:42[/b][/url]

Nem engedi, hogy annál többet segítsek neki, mint hogy felhúzom. Túl büszke ehhez, vagy akaratos, vagy tudja Merlin - finoman megcsóválom csak a fejem, ellenezve ezt, ám készenlétben állok, hogy megpróbáljam elkapni, ha elesne. Egy biztos: azt a bűbájt nem fogom rajta alkalmazni, amit ő is üvölt a képében. Akkor inkább temessen maga alá.
- Zalán... - kezdem, ahogy ellenkezik, de aztán csak elhallgatok, hogy végigmondhassa.
Pár pillanatig csend ül közénk, tekintetemben kétség elegyedik a szomorúsággal. Valami kellemetlen érzés lesz úrrá rajtam, kissé mardosó, mintha a bensőm egy összegyűrt, majd kihajtogatott papírgalacsin lenne. Máshoz nem tudom hasonlítani.
- Nézd... - Nem folytatom. Még nézem pár pillanatig őt, aztán bólintok. - Ha te nem futsz velem, legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866846#post866846][b]Hollósi Zalán - 2023.09.09. 22:26[/b][/url]

Megforgatták benne a kést az utolsó mondattal. Azért nyitott Theodore felé, mert nem tartott attól, hogy félteni fogja őt úgy, ahogy a barátai. Hideg logikára volt szüksége és válaszokra. Erre tessék. Megint itt tartanak.
 Intett egyet a fiúnak, hogy akkor jobb, ha nekilódul, de amikor messze került tőle, frusztrált mordulás tört elő a torkából. Legszívesebben üvöltött volna, de nem akarta, hogy a rellonos visszaforduljon. Amíg ő futott, Zalán kisebb köröket gyalogolt vele egy irányban a pálya közepén. Úgy figyelte őt, mint edző egy ígéretes tanítványát. Pedig a valóságban arról fantáziált, hogy ő is ott van. Köröket ver rá. Izmai a végletekig feszülnek. Izzik a tüdeje, látása csak a célra élesedik. Nincsenek határok.
 Nem lehetnek határok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866852#post866852][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 22:53[/b][/url]

Valahol úgy érzem, felelősséggel tartozom érte, holott tudom, hogy ez nem igaz. Mindenki a saját sorsának kovácsa. Hát persze.
A lényeg az, hogy Zalánnak kell tudnia, mi a jó neki, nem nekem. Mégis, már most egyértelmű számomra, hogy saját tűrőképességét egyáltalán nem képes reálisan látni, hogy a végletekig húzza, egészen addig, amíg szétszakad. S most nekem is így kell tennem.
Futni kezdek. Először csak ugyanabban a tempóban, ahogy az elején, hogy ismét átmozgassam az izmaim, majd mikor perifériámból meglátom a levitás figyelő szemeit, gyorsítani kezdek. Pár pillanatra lehunyom a szemem, ahogy erőt gyűjtök ebben a tempóban, aztán pedig igazán nekilódulok. Úgy futok, mintha az életem múlna rajta, mintha menekülnék. Mintha az alak elől rohannék a játszótéren.

Remegnek a tagjaim. Nem kapok levegőt - izzadtságban úszok. Az összes izmom ég, a testem nem jut elég oxigénhez. Gyorsabban kell futnom. Elképzelem Zalánt a levegőben, elképzelem az alakot magam előtt a játszótéren, mintha felé futnék. Mintha egy kígyó lenne a nyomomban. A roxforti okklumenciateremben állok. A kitartás a kulcs. Anélkül az elme védelme semmivé válik. Sosem voltam olyan, aki feladja.
Mikor érzem, hogy lábam megbotlik, megpróbálok lelassítani, s végül ernyedten roskadok a földre; bár eszméletem nem veszítem el, mégsem vagyok egészen magamnál.
- Így... jó... lesz? - Zihálom lehunyt szemmel a másiknak.
Alig érzem a lábam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=867347#post867347][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.09.21. 22:53[/b][/url]

Még ütögeti kicsit a fülét tenyere élével, amitől lassan megszűnik a hirtelen sebesség okozta probléma, és újra jól hall. Közben is nevet már azért, mert bár az ő interpretációja sem teljesen értelmetlen, mégiscsak sokkal értelmesebb az, amit Timi mond.
- Á, igen. Azt hiszem, ez már egész jó kezdés a válogatóhoz. Nagyon jól megy ám neked - állapítja meg mosolyogva, s minden szavát őszintén komolyan is gondolja. Valami különös, jóleső melegség is elfogja egyébként ettől, hogy alkalmat talál egy ilyen dicséretre és még csak különösebben keresgélnie sem kell ezúttal a szavakat. Jön magától olyan természetesen. Bizonyára az teszi, hogy a repülés mindig felpörgeti és attól mintha magabiztosabb is lenne, mint úgy általában.
- Sokkal - válaszolja bólogatva, majd mivel az ajánlatát is komolyan gondolta, már nyújtja is Timi felé a seprűjét. Most nem gondolja végig azt a sok lehetséges kimenetelt, amivel mindez végződhet. Mégiscsak látta már repülni az Eridonost, meg aztán épp az imént dicsérte meg, milyen jól is megy neki.
- Azt hiszem, még simán belefér egy-két kör, mielőtt mindenki ideérne - állapítja meg, miután sikerül feltűrnie a talárja ujját, hogy végre a karórája számlapját is lássa. Ő most nem száll fel, csak a pálya széléről figyeli barátnőjét, valamiért egészen elégedetten mosolyogva, és azzal foglalja le magát, hogy kibontva a copfját újra összeköti vállig érő tincseit, igyekezve valami nem túlságosan szétfolyó kontyba erőszakolni őket, hogy ne akadályozza semmilyen módon a haja. Nagyon kíváncsi, hogyan vélekedik majd évfolyamtársa a járgányáról, ami neki igazán kezdett a szívéhez nőni. Talán ennek is nevet kellene találnia, mint ahogy a hegedűnek is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=868018#post868018][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.10.04. 21:31[/b][/url]

Együtt nevet barátnőjével, mielőtt elkezdenének ismét a föld felé haladni. Timi nevetésébe kis zavar is vegyül. Nincs szokva a dicséretekhez. Azért megköszöni, mielőtt kérdezne a rellonos fülére vonatkozóan.
Földet érve át is lendíti lábát az ócska iskolai seprűn, a földre ejtve azt. Baljával veszi át a svéd gyártmányt, és alaposan végig nézi. Igen szép darab, főleg ahhoz képest, amin eddig repült. Borzasztó hálás Sigridnek, amiért megbízik benne egy ilyen kinccsel. Fel is ül a seprűre, ám mielőtt elrugaszkodna a földtől, a másik felé fordul.
- Köszi - szemeiben őszinte hála, és valami szeretet féle is csillan.
Elrúgja magát a földtől, és már a levegőben is van. Néhány méter magasságban már előre is dől, hogy gyorsíthasson. Azonnal megérzi, mennyivel könnyebben és gyorsabban eléri a kívánt sebességet. Mikor pedig éles kanyarral emelkedik még feljebb, azt is konstatálja, hogy jóval könnyebb irányítani Sigrid seprűjét. Elégedett érzéssel, az adrenalintól hajtva tesz két kört. Szemei összeszűkülnek, ráfekszik a seprű nyelére, és minden néhány méterrel gyorsul valamennyit. Végül élesen fékez le Sigridtől nem messze, és még épp időben rántja fel a seprűt, mielőtt a földbe csapódna vele.
- Ez állati! - lelkesen vigyorog barátnőjére. Szusszanva száll le a seprűről, és nyújtja azt vissza tulajdonosának. - Ezek után most már nekem is kelleni fog egy saját seprű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=868636#post868636][b]Sadie Sallow - 2023.10.20. 17:23[/b][/url]

Eleinte azt hittem, milyen jó lesz majd ez a futárkodás, azt csinálhatom pénzért, amit szeretek, de mint kiderült, sokkal több időt töltök a földön, mint a levegőben. Hol rendelésre várok, hol arra, hogy elkészüljön a rendelés, hol pedig arra, hogy a rendelést leadó, drága, egyetlen és mindenben igaza van ügyfél kitámolyogjon az ajtóba, majd elmásszon a pénzéért, miután eszébe jut, hogy ó, tényleg, hiszen ő kaját rendelt.
Raadásul nem is olyan túl nagy a település, de még ha kicsit messzebb is mennék, akkor is rövid röptávon belül megoldható lenne, szóval nem, nem különösebben sok időt töltök a levegőben. Így aztán a seprűlovaglás iránti vágyódásom inkább csak nőtt, mert csomaggal, vagyis sérülékeny élelmiszerrel megpakolva még csak a száguldás is nagyrészt ki van zárva. Azért lakott terület felett egyébként is hajlamosak megszólni. Nem mintha érdekelne, legalábbis normális esetben, viszont csak kéne a fizu a hónap végén.
Szóval egyszer-egyszer kijövök ide, az iskolai kviddicspályára, mint ma is, és bizony ráhasalok a seprűnyélre. Senkit nem zavarok, és ami még fontosabb, engem sem zavar más.
Már a harmadik körömet teszem, mikor kezdem érezni, hogy süt a Nap ugyan, de azért kicsit csípős már az idő, szóval leszállok a fűre, és pálcám intésére egy pár kesztyű röppen ki a szélen lepakolt táskámból. Ha igazán ügyes lennék, kitartanám a kezem, és egyből felröppenne rá, de egyelőre még csak két ujjat sikerült jó helyre felhúzni, egy harmadik meg olyan roppant, hogy többet egyelőre nem kísérleteztem vele azóta. Inkább elkapom most is a levegőben, és a felhúzást már nem bízom a mágiára. Van rajtam egy bolyhos, meleg, sötétzöld pulóver, fekete leggings, de még lábszármelegítő is. A sálat, sapkát azért még nem erőltettem, és pufajkát se húzok repüléshez, mert igencsak rontaná a légellenállásomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=868660#post868660][b]Gergelyfi László - 2023.10.20. 21:48[/b][/url]

Ha véletlenül lesz valami kviddicscsapat és én véletlenül bekerülnék - mármint van, de én nem vagyok egyikben sem -, akkor bizony néha legalább repkedni kéne. Mondjuk nem tudom, hogy miért választottam pont ezt a napot, de ha már így alakult, akkor odateszem magam. Egy mágiával melegebbé tett melegítőszettben voltam, hivatalos színekkel és logókkal, mintha én is a csapat tagja lennék. Nyilván nem, de nagyon szeretnék egyszer ott játszani, persze sosem fogok, mert még ha kiváló is lennék a seprűlovaglásban, ott a Mágikus Ikrek. Szóval marad ez másra, de egyelőre még erről az álmomról sem mondok le, legalábbis nagyon próbálom ezt beadni mindig magamnak. Szóval nem fázok, de mondjuk még nem a seprűn ülök. Bemelegítésként futok három kört, kis gimnasztika és már reppenek is fel. Közben persze mások is vannak a pályán, kiszúrok pár alakot, az egyik egy lányka, aki próbál gyorsnak tűnni. Mondjuk nem igazén tudom felmérni, hogy mennyire gyors, vagy ügyes, de valahogy ő az egyedüli, akivel nincs senki. Mivel haveri társaságokba nem akarok belerondítani, úgy döntök, hogy majd ő lesz, az, akit lenyomok egy jó kis versenyen. Látom, hogy leszáll, szóval odalebegek mellé, amikor is felismerem.
- Á, a medencés szúrós csaj. Aztán repülni is tudsz? Tuti nem érsz körbe hamarabb kétszer mint én - piszkálom fel egy kicsit, aztán persze nem tudhatom, hogy zavarja-e a szájkarate. Mindenesetre én elindulok és hátra-hátra nézek, hogy ha nem hagyja annyiban, akkor rágyorsítok, hogy legyen egy jó kis verseny! Hátha most már a nevét is megtudom, nem csak azt, hogy nem túl barátságos. Jaj, mi lesz velem, ha lehagy!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=868702#post868702][b]Sadie Sallow - 2023.10.21. 17:08[/b][/url]

Ééés ennyit a nyugtomról. Éppen rugaszkodnék már el a földről, mikor meglátom szemem sarkából az érkező pirosló foltot, amit aztán természetesen egy eridonos képében vagyok kénytelen azonosítani.
- Kétszer? Nem hát - sóhajtok, és néhány pillanatig ráncolom a tekintetem, ahogy nézek rá. - Mert valószínűleg háromszor is sikerülne.
Az persze rémlik, hogy összeakadtunk már korábban is, de a neve nem ugrik be, szóval valószínűleg nem kérdeztem meg. Igazából az lenne a fura, ha tudnám, de szerintem ő sem tudja az enyém, azért hív medencés csajnak. Vagy egyszerűen csak cukkolni próbál, teljesen reménytelenül. A szúrós részt nem is értem.
Elindul, és vissza-visszanéz, hogy rákaptam-e a csalira. Persze nem, izgatja a francot, mit dumál, de aztán azon kapom magam, hogy utána iramodok, és gyorsan leredukálom köztünk a távolságot.
Aztán felé rántom a seprűmet, hogy kitérő manőverre kényszerítsem, ezzel is lassítva, hogy aztán valóban ráverjek pár kört, ha már elhatározta, hogy megaláztatja magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=868831#post868831][b]Gergelyfi László - 2023.10.25. 14:35[/b][/url]

Egy kicsit felpiszkálom a csajszit! Már miért ne? A bennem élő kviddicshérosz - ahahaha - nem engedheti meg, hogy csak úgy repkedjen valaki a pályán. Jól sikerül a beszólás, amire a zöldséges lány rá is kontráz. Még hogy háromszor leköröz? Ugyan?
- Hány nap kell hozzá? - nyújtok még egy nyelvet is rá, imádom, amikor rákapnak a csalira. Tudom, hogy nem mindig sikerül és inkább a "csak azért is jó anyádat" elv miatt jönnek, nem pedig, mert piszkálom őket. De végül is mindegy, hogy miért jön bárki is, imádok versenyezni. Igaz, veszteni rohadtul utálok, viszont sajnos nem vagyok a legkirályabb seprűlovas. Mármint magam tudom, de nem ismerném be senkinek sem, még ha esetleg a kis nyegle lányka le is hagy. Akkor biztos jobb seprűje van, meg hátszele. Amúgy hogy? Hirtelen jelenik meg mellettem a penészvirág, és jól gondolja, nem akarok ütközni vele, szóval elrántom a seprűt.
- Á, szóval nem megy a tiszta verseny. Persze, a Rellontól mit várhatnék - kiabálom, az sem biztos, hogy meghallja, de már buzog bennem az adrenalin. Szóval rákapcsolok és üldözőbe veszem. Az biztos, hogy ügyesebb - ez hamar kiderül -, de hogy egy kört sem fog rám verni az is tuti. Annyira nem jó a seprűje. Azért igyekszem néha rövidíteni, amennyire csak lehet, de egyelőre ő van legalább egy seprűnyi előnyben. Persze lehet több és kevesebb is, de ezt nem lehet megállpítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=868912#post868912][b]Sadie Sallow - 2023.10.29. 10:15[/b][/url]

Nem terveztem versengeni, de végül is repülök, van benne nehezítés is, így kihívás, és az sincs épp ellenemre, ha bónuszként lealázhatok egy eridonos csírát. Nagyra van magával, biztos egymás után utasítja el a csajokat, vagy fekteti meg őket sorra, ráfér, hogy kicsit helyretegye valaki az egóját.
Hallhatóan máris sikerül kicsit megpiszkálnom, de hát ő kezdte.
- Ja, mert előnyből indulni olyan fair volt - kiabálok magam mögé, mert természetesen ott van, és ott is fog maradni a srác. Nyilván nem fogok köröket ráverni, mert ahhoz jobb seprű kéne, de elméletben ingerelni vele még lehet.
Hátrapillantva látom, hogy mögöttem van, nem teljesen ügyetlen, és rövidebb íven is jön, élesebben veszi a kanyarokat nálam, de még így se fog tudni lehagyni, legfeljebb több kör után. De akkor is zavar, hogy a nyomomban van.
- Ne tegyük érdekesebbé? - kiáltok hátra, és jobbra kirántom a seprűt, a lelátók felé kanyarodva. Azok között szlalomozva nem lehet rövidíteni a körökön, csak ha nagyon szűkre veszi és azt kockáztatja, hogy fent akad valamiben.
Centikre kerülöm el a fájdalmas találkozást, és a vele járó, garantált csonttörést, és bár nem látom, úgy sejtem, az eridonos is ott jön mögöttem. Hacsak nem csirke persze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869148#post869148][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.11.04. 16:48[/b][/url]

- Nincsmit - válaszolja mosolyogva, mintha igazán semmit sem jelentene az egész. Még csak nem is azért, mert olyan nehéz lenne megválnia a seprűjétől, ami a tulajdonában lévő kevés varázstárgy egyike, és ha belegondol, sokkal jobban ragaszkodik hozzá, mint például a pálcájához. A pálcával ellentétben ez az otthonára emlékezteti, hiszen onnan származik. Mégsem ezért érzi úgy, hogy ez egy jelentőségteljes gesztus, hanem sokkal inkább azért, mert ő maga is rádöbben, hogy milyen jó érzés látni Timit ennyire örülni ennek. Igazán szívmelengető. Kicsit még bele is pirul, ahogy a haját bontogatja, majd köti össze a talajon maradva, miközben az eridonos a levegőben száguld a seprűjén. Tényleg megbízik benne, hogy nem töri össze, mert bármennyire is képes túlgondolni néha a lehetőségek végtelen számú variációit, most ez eszébe sem jut. Tekintete azért követi a lányt odafent, mert látni akarja, milyen lelkesen száguld éppen a seprűn. Vajon hogyan reagálna, ha vennének neki egyet az apjával? Valamiért úgy érzi, biztosan nem venné jó néven, olyannak tűnik, aki szereti maga megszerezni magának a dolgokat, de talán ha névtelen ajándék lenne? Tulajdonképpen ez nem is hülye ötlet, dönti el, ám kénytelen félretenni, mivel az eridonos landol is nem messze tőle. Még igazít egy utolsót a haján, amit eddig babrált.
- Majd egyeztessünk akkor arról a hétvégéről, és megnézhetjük, milyen a kínálat a faluban - válaszolja mosolyogva. Az amúgy is igazán jó programnak tűnik és közben legalább azt is láthatja, mi az, ami dizájnban bejön Timinek. Nagyszerű. Szép suttyomban mindent ki tud nyomozni. Mintha még egy nővére is lenne Timinek, akivel talán beszélhetne, de nem emlékszik biztosan, ám ekkor lép a pályára néhány kviddicstaláros idősebb diák. - Egyébként... óh, ott jönnek a csapattagok. Szóval csak annyi, hogy sok szerencsét, bár szerintem anélkül is be fogsz kerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869379#post869379][b]Gergelyfi László - 2023.11.13. 20:59[/b][/url]

- Természetesen - nehogy már egy Rellonos azt higgye, hogy ő tojta az első seprűt. Mondjuk arra ki ülne rá? Kakseprű, hehe!Igyekszem szórakozni vele, de mint kiderült, nem is annyira béna, mint szeretném. Sőt, simán felveszi a versenyt velem, szerencsére a seprűk hasonlóak, így ha ügyesebb is, az nem fog látszani. Sajnos ez fordított esetben is így lesz, szóval meg kell próbálni ügyesen csinálni a dolgot. Egyelőre megyek mögötte, mert a sok beszéd miatt elvesztettem a kis előnyömet - nyilván nem ügyesebb és azért! - szóval most próbálkozom utolérni. Nem nagyon sikerül, mármint megelőzni nem fogom, az már látszik, de mondjuk ha még kibillenthetném ebből a kis egómanóságából, még tudnék szerezni néhány pontot.
- Ez mitől lesz az? - érdeklődöm, de szó nélkül követem. Bemegy a lelátók alá, na az nem egy túl jó ötlet, de azért nem fogom feladni. Ez a lány nem normális! Tényleg ennyire bugyuták a Rellonosok?! Még, hogy az Eridon a bátor?! Sajnos muszáj lassítanom, de még így is van esély, hogy nekimegyek valaminek. Aztán valahogy kikecmergek a lelátóktól és visszajövök a pályára.
- Hé, amúgy a pálya erre van, vagy ácsnak készülsz? Esetleg szögnek? - már ha nagyon bele akarna állni a külön építménynek a faszerkezetbe. Még valahol aggódok is érte, de nem lenne baj, ha kijönne, vagy leesne. Persze nagyon ne üsse be magát...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869568#post869568][b]Sadie Sallow - 2023.11.20. 12:43[/b][/url]

Azért csak meglátszik, ha valaki napi szinten seprűn ül, és amióta az eszét tudja, arra vágyik, hogy repüljön, mert bár nem béna a srác, azért attól fényévekre van, hogy komolyan felvehesse velem a versenyt. És ezt igazolja az is, hogy a lelátók közti gerendák közé is csak épphogy bemerészkedik, aztán már a pálya felől hallom a hangját.
Jóízűt nevetnék rajta, csakhogy amint egy pillanatra dekoncentrált leszek, már sikerül is majdnem elvinnem fejjel az egyik keresztirányú, vaskos fát. Nem hiányzik egy koponyatörés, az meg főleg nem, hogy egy eridonos szeme láttára balesetezzek, szóval kiperdülök a ívről, vissza be a szabad térre, a póznák felé suhanva. Érzékelem, hogy kibomlott a hajam, és így, hogy az arcomba fúj néhány tincset a menetszél, már bánom kissé, hogy mégsem vettem fel sapkát, ami leszorítaná.
- Hé, én meg amúgy erre, vagy te hátrafelé mész? - pillantok felé, amit instant meg is bánok, mert még több haj zavar bele a látásomba. Még szerencse, hogy csukott szemmel sem fenyegetne az a veszély, hogy a pálya felett nekimegyek valaminek, hacsak nem egy másik seprűlovasnak, de amíg mögöttem tudom Gergelyfit, erre nem sok esély van, arra pedig, hogy elém kerüljön, még kevesebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869790#post869790][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2023.12.05. 19:46[/b][/url]

Érzi, ahogy az adrenalin keresztül fut testén. Szemei összeszűkülnek, ha valaki közel lenne most hozzá, látná arcán a koncentrációt. Felszabadító érzés számára a repülés, olyan, amit eddig egyik sporttól sem tudott megkapni. Eufórikus élmény. Főleg egy ennyire jól használható seprűn. Nagyon szeretne végre szerezni magának is egyet.
Bármeddig fent tudna maradni, de nem akarja sok időre elkobozni Sigrid seprűjét. No meg kiszúrja a közeledő kviddicseseket. Lefelé irányítja hát a seprűt, a landolással szórakozik még kicsit, mielőtt lába földet érne.
Térdei rugóznak egyet, ahogy ismét két lába tartja meg teljes testének súlyát. Tüdejéből sóhajként szakad fel az addig bent ragadt levegő, a sóhaj pedig elégedett kacajba torkollik. Őszinte boldogsággal nevet fel. Olyannak, amit Timi ritkán él meg.
- Köszönöm - szól újra, miközben visszanyújtja a seprűt gazdájának. - Mindenképp. A következő hétvége akár jó is lehet. - A nővére az egyetemen, tanulni nem szokása igazán, és nem rémlik neki, hogy bárkivel is megbeszélt volna valamit. Spontán történnek programjai általában.
A rellonos megszólalására a kastély irányába néz. Valóban, a fentről látott játékosok ki is értek a pályára. Kérdőn fordul vissza, de ezek szerinte nem fogja megtudni, mi lett volna Sigrid megkezdett mondatának folytatása. Helyette csak rámosolyog a másikra.
- Neked is sok sikert. Menni fog! - Bíztatóan néz barátja szemeibe, majd kis hezitálás után kitárja karjait egy ölelésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869895#post869895][b]Gergelyfi László - 2023.12.12. 14:18[/b][/url]

Nos, úgy látszik mégsem csak a levegőbe beszélt a csaj, mert elég merészen és pontosan repked anélkül, hogy újféle állványként végezné a lelátok alatt. Olyannyira, hogy én nem mernék ilyeneket csinálni ekkora sebességnél, szóval el kell - szigorúan csak - magamban ismerni, hogy egészen jól repül. Azért nem adom fel, sem a versenyt, sem a heccelést, de nem hagyja magát túlságosan a csajszi. Valahol tetszik, hogy ilyen versengő, csak kár, hogy pont rajtam csattan az ostor megint, ahogy visszaszól. Nem baj megyek utána, elmosolyodom, ahogy a saját hajának sem tetszik, hogy szemétkedik, jól képen is vágja. Próbálom csökkenteni a távolságot, de nem igazán sikerül. Amint jó közel érnék szerintem, máris megint kicsit nő a távolság, de azért próbálom levágni az íveket, hátha összehozok valamit. A seprűk között elvileg nincs különbség, szóval csak az lehet, hogy légellenállás, meg a kevesebb súly miatt ilyen - még ha pontosan tudom, hogy valószínűleg csak ügyesebb nálam. Végül csak feladom, és leszállok a kispadok felé, de nem menekülök el, csak láthatóan elismerem a vereségem, már, ha ez az. Mert ugye csak nem ért kétszer körbe, vagyis háromszor sem. Akkor végül is nyertem? Áh, ugyan! Csak idegesít, hogy jobb.
- Na, még nem volt elég? Nyertem - kiabálok felé. - Jössz nekem valamivel... de lehetőleg ne a seprűd legyen az - nevetgélek kiabálva. Hátha odatolja a képét, bár el tudom képzelni, hogy egyáltalán nem érdekli az egész, beszól valamit és itt hagy. Nem baj, akkor tudom majd mondani, hogy félt elismerni a "vereségét".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869899#post869899][b]Sadie Sallow - 2023.12.12. 17:33[/b][/url]

Egy kézzel kapaszkodom, a másikkal meg elszabadult hajammal viaskodom, de elég kilátástalanul, hiszen folyamatosan elejét veszem próbálkozásaimnak azzal, hogy az eridonos felé fordulgatok, azt nézni, hogy hol van. Ha nem adná épp fel, most még esélye is lenne behozni engem, de a kispadok felé veszi az irányt, nekem pedig diadalittas mosoly terül el az arcomon. Kicsit furcsa érzés, de nem esik le azonnal, hogy azért, mert egy ideje nem nagyon csináltam. Kiabálását hallva azonban hamar leolvad, és kissé felhúzva magam kanyarodok vissza.
- Mit nyertél? Legfeljebb a vesztesnek járó vigaszdíjat kaphatod meg, de azt se tőlem - mondom, miközben elegánsan landolok mellette, oldalt fordulva és lábam átvetve a seprűn leugrok róla, egyszerre érkezve mindkét talpammal a fűre.
Így mondjuk már kevésbé nézek úgy ki, mint aki totális fölényben van a sráccal szemben, mert némileg nagyobb és magasabb nálam.
- Szerintem inkább te vagy, aki jön nekem eggyel. Mondjuk egy istenítéssel be is érem. Ha szépen fogalmazod meg. Talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869904#post869904][b]Gergelyfi László - 2023.12.12. 20:09[/b][/url]

Hűt na, nem lehet mindig nyerni. Most is csak azért, mert hagytam magam, nem igaz? Nem nagyon, de jobb ezt hinni. Mindig vannak jobbak, és ha te vagy a legjobb előbb-utóbb legyőznek, mert... mindig vannak jobbak. Ez vár a Rellonos csajra is egyszer, bár valószínűleg nem én leszek az öröme elrontója. Látom ám a kaján, önelégült vigyorát, gyorsan meg is próbálom lefagyasztani róla. Ahaha, sikerül is, mert máris jön a visszavágó. A szájkaratéban viszont még én is felveszem a versenyt.
- Azt mondtad rám versz két... nem, három kört - mélyedek el látszólag a gondolataimban. - Ez nem történt meg, tehát nyertem - summázom a tényeket, még ha eléggé el is van ferdítve. Nyilvánvaló volt, hogy nem tudott volna lekörözni az egyenseprűkkel, szóval... felnevetek az istenítés szó hallatán.
- Egyelőre a nevedet sem tudom, hogy kéne istenítenem téged? - érdeklődve várom, hogy vajon ma kiderül-e a neve. Korábban sem árulta el, mintha ez olyan nagy titok lenne, annyira meg nem híres, vagy hírhedt, hogy halljak felőle. Vagy ha mégis, arcot nem tudok hozzá társítani.
- Na jó. Szóval nagyszerűen szerepeltél te, a pofátlanság, a nagyképűség istennője! Így jó? - vigyorgok rá, várva az elkerülhetetlen kirohanását. Szerintem nem az a higgadt típus, de mivel nem ismerem, akár még az is lehet. Meglepne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869905#post869905][b]Sadie Sallow - 2023.12.12. 20:23[/b][/url]

Hiába a megalázó vereség, sőt, lényegében szabályos földbe döngölés, amit elszenvedett tőlem, az eridonosnak továbbra is nagy az arca, és egyáltalán nem mutatja, hogy szégyenkezne, amiért vesztett. Pedig kellene, hiszen szétaláztam!
Fel is bosszant vele, hogy a második helyről károg, hogy nyert, és tudom, nem vagyok valami komolyan vehető látvány, ahogy eltörpülök mellette immár a földre szállva, azért nem hagyhatom annyiban a dolgot. Ha már kihívott, viselje tisztességesen, hogy vesztett.
- Nyilvánvalóan túloztam! Nem ez volt a lényeg - puffogok, mintha nem tudta volna ő is nagyon jól, hogy csak érzékeltetni kívántam a nagyzolással, hogy mennyivel jobb vagyok, ami így is van! Háromszor körbe se értem a pályát, nyilván nem tudtam volna ennyi idő alatt őt sem elhagyni ennyiszer. De talán egy-két óra alatt meglett volna akkora előny, hogy elsuhanjak mellette legalább egyszer.
Kinevet, pedig aztán csupán a minimumot várom tőle, cserébe meg a nevem akarja. Mielőtt még jobban átgondolnék bármit is, elvégre túlságosan is felhúzott, hogy nyugodt maradjak, odavakkantom neki a nevem.
- Sadie. - Majd szavaira gúnyos mosolyt eresztek felé. - A jelzőket elengedheted, vagy helyettesítsd be mondjuk a tökéletesség és a nagyszerűség szavakkal, úgy jó lesz.
Na jó, talán a nagyképűségben van valami igazság. De attól még igazam ugyancsak lehet, és van is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869906#post869906][b]Gergelyfi László - 2023.12.12. 20:33[/b][/url]

Annyira imádom ilyenkor, hogy vissza tudok úgy csapni, amire sok mindenki büszke lenne. Jó, én amúgy nem annyira, mert tényleg simán jobb volt, de nem engedhetem meg, hogy ennyire túltolja ez a csaj! Oké nyert, jobb volt, ennyi. De azért na, nem volt klasszisokkal jobb... vagy de? Á, biztosan nem, bár annyira meg nem értek hozzá, hogy a finom különbségeket is észre vegyek. Szerintem helyt álltam, még akkor is, ha ő simán nyert. Igaz, nem így terveztem az egészet, szóval ahhoz képest lebőgés, ergo nem lehet elismerni, mert hát mégiscsak egy lány, aki pofátlan és Rellonos. Nem mindig jár együtt a kettő, de most eléggé.
- Aha, nyilvánvaló - bólogatok és figyelem, ahogy puffancskodik. valahol aranyos, csak tudom, hogy nagyon komolyan gondolja az egészet, így meg már azért nem is annyira vicces. Főleg úgy, hogy elég nagy méretbeli különbségek vannak az én javamra, mégis látom, ha tudna, tuti kinyírna itt helyben, mert nem ismerem el a vereséget. Technikailag nem is kaptam ki, csak gyakorlatilag.
- Ah, kösz. Laca, de ezt már tudod - vagyis legutóbb én bemutatkoztam. Egy kicsit illik is a nevéhez a szomorúság, mert eléggé elkeseredettnek kell lenni, ha ennyire... ilyen valaki.
- Na persze. Te nyertél Sadie, elismerem. Ez is megteszi? - az rohadt élet, hogy nem fogom leistennőzni. Nem rossz csaj, de azért vannak határok. Még a végén eldurrana az egoja, én meg nem akarom bántani azzal, hogy ezt hozom ki belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869908#post869908][b]Sadie Sallow - 2023.12.12. 21:18[/b][/url]

Persze nyilvánvaló, hogy a megalázó vereségét próbálja palástolni ezzel a viselkedéssel, amolyan ragtapaszként a megsebzett kis egójára, amit megrágtam és kiköptem, de még így is felbosszant vele. Tudom, hogy nem kéne magamra vennem, és több eszem lehetne (amúgy van is, csak mellé a büszkeségem is befigyel), de olyan egy... kis.. tenyérbemászó az arcszerkezete. El is képzelem, hogy lábujjhegyre állok, megfogom két oldalt és... hagyjuk is.
Rántok egyet vállamon a bemutatkozására, és olyan képet vágok, amiről könnyedén leolvasható, hogy "És, kérdeztem?". Milyen név ez amúgy is? Jó, hogy nem kell kiejtenem.
Nagyvonalúan bólintok egyet végül, hisz megjön az esze.
- Lehetne jobb is, de megteszi. A fő, hogy elismerted, hogy nyertem.
Persze hiányzik, hogy én legyek a mindenség közepe, csodálók gyűrűjében állva. A Roxfortban volt részem benne, de most már tudom, hogy hamis barátok vettek körül. Sosem szerettek és néztek fel rám valójában, de attól még hiányozhat az érzés, ha nem is volt igaz.
- A helyedben, ha olyan képességem lenne, mint neked, én csökkentenék a légellenállásomon. Nem minden esetben rossz a kis méret - jegyzem meg aztán, miközben elfordulok, hogy összeszedjem a cuccom. - Persze ellenem az is kevés, de lehetnél egy fokkal kevésbé béna is.
Nem mintha amúgy béna lett volna, mert nem volt rossz, csak hát ezt biztos nem fogom az orrára kötni. Még elhiszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869912#post869912][b]Gergelyfi László - 2023.12.12. 22:21[/b][/url]

Na, nem érdekli a nevem, ez már kicsit túlzás. Jól van, Rellonos, meg flegma - nem mintha éppen rólam most ez ugyanez nem lenne állítható -, de azért nem kell túljátszania magát. Vagy tényleg ennyire utálnivaló vagyok? Furcsa érzés, lehet, hogy emiatt zavar igazán, mert még senki sem utált, vagy nagypofájúskodott velem. De azért csak megadom neki, ami jár, persze nem istenítem, mégis mit képzel?
- Akkor mindenki boldog - hát én nem mondjuk, de legalább abbahagyta az erőszakoskodást. Ami végül is lehet, hogy isteni kegy, hihi.
- Ó, akkor te jobban ismersz, mint gondoltam, meglepő - nem gondoltam, hogy ismeri a metamorfságom, meg úgy egyáltalán engem bármennyire is. Persze biztos kapok majd erre is egy szemét választ, de azt hiszem kezdem megszokni és nem felvenni. - Amúgy kösz a tanácsot - habár nem tudom pontosan mire gondol, hogy mit kéne csökkentenem. Nyilván értem a rejtett poént is, de nehogy már röhögjek, még a végén jó humorúnak gondolja magát.
- Hát igen, meg is érkeztünk, körbeértünk. A nagy Sadie... - sóhajtok és ingatom meg a fejem, halvány mosollyal az arcomon. - Amúgy bírják a srácok a stílusod? Én oda vagyok érte... - nézek rá, majd leülök a kispadra egy kicsit. Minek álldogálni, ha ülve is tudom hallgatni a válogatott szidalmakat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869931#post869931][b]Sadie Sallow - 2023.12.14. 19:36[/b][/url]

Egyikünk sem tűnik különösebben boldognak, bár el kell ismerjem - persze szigorúan csak magamban -, hogy egészen jól szórakoztam, míg versengtünk, és jól esik a győzelem is. Nyilván nem volt valami kemény küzdelem (jó, azért nem reménytelen a srác), és borítékolható volt az is, hogy melyikünk a jobb, de... azért jól éreztem magam.
És bár láthatóan meglepem vele, szerintem cseppet sem kéne csodálkozni rajta, hogy emlékszem rá, elvégre még a mágusvilágban is rendkívül ritka képesség birtokában van, méghozzá igencsak irigylésre méltóéban.
- Csak azért, hogy legközelebb esetleg némi kihívást is érezzek a legyőzésed közben - biccentek, és már bocs, de kurva vicces vagyok.
A stílusom pedig bár olyan, amilyen, azért nem vagyok ám rossz arc. Vagy legalábbis nem voltam. A roxforti időkban úgy hittem. Voltak barátaim, volt pasim is. Elvileg még most is van, technikailag, hiszen arra sem méltatott, hogy elém álljon és szakítson velem, ugyanúgy szó nélkül elfordult tőlem, mint az úgynevezett "barátaim".
- Azért légyszi ne ájulj el tőlem. Tudom, hogy lehengerlő vagyok, fantasztikus és gyönyörű, meg a többi ilyen, de nem érek rá a javasasszony után rohangászni neked. - Miközben leülök én is, egy bágyadt, lesajnálónak szánt mosollyal is megjutalmazom, de lehet elbasztam, és kicsit még kedvesnek is látszom épp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869938#post869938][b]Gergelyfi László - 2023.12.15. 10:49[/b][/url]

Nem is tudom, hogy tulajdonképpen mi is vonz abban, hogy leüljek vele egyáltalán egy légtérbe, nemhogy társalogni. Hiszen látszik rajta, hogy pökhendi, ki, ha én nem stílusú csaj, aki ugye a "jobbantudjanagyokos" idei megtestesítője. Tény, hogy nem ügyes seprűlovas, legalábbis nálam jobb, de az nem jelenti azt, hogy ő egy Szelnicky, Markovics vagy Palarn. Attól még nagyjából ugyanolyan messze vagyunk mind a ketten. Mégis saját magam perverzsége, hogy hagyom, hogy odajöjjön és tovább folytassuk a szájkaratét. Talán a bennem lévő kíváncsiság az egész, hogy ha kell majd, egy ilyen karaktert is el tudjak játszani.
- Azért neked tényleg rinocérosz volt legalább az egyik szülőd, hogy ilyen vastag a bőr a képeden, Szadi - vigyorgok rá, mert valahol elismerem ezt a makacsságot, ami legalább folytonos. de aztán még ráteszi a fejére a koronát is, legalábbis abban az értelemben, hogy ezt komolyan is gondolja.
- Igyekszem nem elájulni, még csak az kéne, miattam bármit is meg kelljen tenned. Szégyen - kuncogok, miközben ő leül mellém. Hát ez nagyon jó beszélgetésnek ígérkezik, de olyan paradox a helyzet, amennyire csak lehet. A tetteivel mást tesz, mint, amit mondd.
- Amúgy ja, jól nézel ki, ezt is el kell ismernem. Meg jól tudsz seprűn száguldozni. Ellenben itt véget érnek a jó tulajdonságaid, amiket ismerek. Persze nem akarlak megváltoztatni... érdekes barátaid lehetnek, ha ezt kibírják - nézek rá, mert legalább őszintén megmondom, hogy amennyire szép, legalább annyira bunkó. Mondjuk ma én sem voltam/vagyok a kedvesség mintapéldánya, de itt most nem rólam van szó. - Melyik csapatnak szurkolsz? - váltok témát egy kicsit, nem kell itt folyton egymást rágcsálni, ha nem muszáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869943#post869943][b]Sadie Sallow - 2023.12.15. 21:35[/b][/url]

- Sadie - javítom ki, egyáltalán nem érzékelve, hogy kifigurázta a nevem. Simán csak azt nézem ki belőle, hogy ilyen hülye névvel, mint az övé, nem tudja, hogy kell kiejteni egy olyat, mint az enyém.
Azt, hogy még vigyorog is mellé, pedig betudom annak, hogy úgy hiszi, vicces volt, pedig hát kettőnk közül nyilván én vagyok az. Apám meg tényleg egy rinocérosz tud lenni, amolyan megállíthatatlan erő.
Jót kuncog, én pedig elégedetten somolygok, azt hiszem, tényleg fura dolgokat művelnek az arcizmaim, jobb lesz visszafognom magam, még a végén elbízza itt magát nekem ez az eridonos. Minek is ültem le egyáltalán?
Kissé felvonva szemöldököm sandítok rá, először meglepetten, aztán kissé felpiszkálva, majd amolyan lélekben felképelten. Lazán kijelenti, hogy szépnek talál, de ugyanilyen nyersen le is aláz, hogy ennél, meg a seprűbűvölésnél több nincs is bennem, hogy aztán a végén még egy kést is megforgasson a szívemben. Persze utóbbit biztosan nem szándékosan, és persze nem is szó szerint értve, mert az kevésbé fájna, mint így, képletesen.
- Ja, ha kibírják - mondom halkan, elfordulva, majd egy pillanat múlva, mintha csak egy elszakadt, majd újra összeragasztott, de így perceket előreugró filmet nézne, visszatérve előző hangomhoz, könnyedén megválaszolom kérdését: - Amelyik épp nyer, nem nyilvánvaló?