A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=862923#post862923][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.04.15. 00:17[/b][/url]

Ennyire talán még soha semmit nem várt, mint ezt a válogatót. Nagyon szeretne bekerülni a csapatba, lehetőleg hajtónak. Már igazán szépen sikerült az apja nyomdokaiba lépni, ez a tétel hiányzik még a teljességhez egyelőre. A seprűje északi gyártmány, robusztus svéd példány, amit igazán gondosan tart karban. Csak úgy csillog-villog a járgánya. Ennél nagyobb becsben csak a hegedűjét tartja, de hát az a hangszer igazán különleges és ritka darab amúgy is. Oldalához öleli a seprűt, úgy cipeli, bár sokkal menőbbnek gondolja azokat, akik csak fél vállukra dobva lazán sétálnak a repülőeszközeikkel, mégsem érez magában elég önbizalmat ehhez. Majd talán akkor, amikor már bekerült a csapatba.
- Még nem, csak mérkőzést láttam. Voltunk a világbajnokságon apuval tavaly - válaszolja őszintén Timi kérdésére, majd megrázza a fejét az Eridonos kijelentésére.
- Ugyan. Biztos menni fog az. Terelőt mondtál, ugye? Ott úgyis arra kell figyelni, hogy a gurkókat püföld, hogy távol tartsd őket a csapattársaktól. Amilyen jól megy a repülés, tuti nem lesz gond az egyensúly se - igyekszik bíztatni őt. A kviddics amúgy sem egy olyan sport, amiben túlságosan sok szabály lenne, szerencsére, már főleg ha az ember az ilyen pontozós műfajokhoz méri, mint az akrobatika mindenféle fajtája. A maga részéről is izgul azért, de próbál mély levegőt venni, hátha az hasznosnak bizonyul. - Majd biztos elmondja a csapatkapitány is a dolgokat, de ha érdekel, szívesen kölcsönadom majd A kviddics évszázadait. Azt hiszem, az a legjobb összefoglaló a témában a mai napig.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=864759#post864759][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.06.18. 22:17[/b][/url]

- Hmm - dünnyög félhangosan, miközben mutatóujját a szájáig emelve máris rágcsálni kezdi a körmét gondolkodás közben. Olyan rossz beidegződés ez, amit legtöbbször észre sem vesz azonnal. Most is beletelik pár pillanatba, mire rádöbben, mit is művel, hogy aztán a saját kezére akarjon csapni menten. Már ha tehetné, mert másik kezében ugyebár ott a seprűje. Inkább a háza mögé dugja a kezét talárja alatt, és most már szája szélét rágcsálja kitartóan.
- A Hullócsillagokról jókat hallottam, ami a helyi gyártmányokat illeti, de van egy bolt is a faluban. Lassan pótolni kellene pár dolgot a seprű-karbantartó készletemben, szóljak, ha megyek? - veti fel óvatosan, mert nem akarja erőltetni, hogy az Eridonos minden áron töltsön vele időt, de a maga részéről mégis kedveli a társaságát. Szeret vele beszélgetni, meg mindig tanul is valami újat előbb-utóbb a mugli világról, ami neki gyakran idegen a maga technológiáival és érdekességeivel. Mégiscsak javarészt egy mágusközösségben nevelkedett, számára a mágia mindennapos használata a természetes, bármiről is legyen szó. Bár nem most jött a falvédőről, hallott telefonról, internetről, miegymásról, amit a muglik találtak fel, közelebbről ezeket mégsem nagyon ismeri. Timi pedig ezen túlmenően is kellemes és szórakoztató társaság. Kedveli.
- Ha jól emlékszem, saját gyártmányú seprűjeik is vannak. Az enyém svéd gyártmány, de nem tudom, mennyire ismert nemzetközileg. Flygstar. Apunak egy orosz Meteor van, az talán ismertebb márka, de az övé már régi és meg is sérült, a dolgozószobája falán lóg most. Még a Nimbuszokról hallottam jókat, ez meg ha jól látom, Jólsep-R, csak kicsit régebbi széria és már viharvert - állapítja meg közelebbi pillantást vetve az iskolai seprűre, a magáét is mutatva közben, a járvány nyelén ugyanis ott áll aranyozott betűvel a márka neve.  
- Kipróbálhatod amúgy, ha szeretnéd - mondja mellékesen a seprűje felé biccentve. Nem félti, látta már Timit repülni, és amúgy is egy strapabíró seprűt kapott azzal az indoklással, hogy ha kviddicsezni szeretne, biztosan bírja a megpróbáltatásokat a repülőeszköz.
- Az abszolút jól hangzik - helyesel az ötletre, majd ő is felpattan a seprűjére. A talár nem igazán zavarja már, sőt, valahol menőnek érzi mindig, ahogy a levegőben lebeg utána, mint a képregényekben a szuperhősök köpenye.
- Versenyezzünk - veti fel lelkesen máris.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=864778#post864778][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.06.19. 22:37[/b][/url]

- Majd akkor szólok. Valamelyik szabad hétvégén már nagyon esedékes lesz - válaszolja egy visszafogott mosoly kíséretében. Ugyan ez még nem jelent semmit, majd akkor hisz el bármit, ha már ott is vannak, de kezdetnek nem rossz. Közben arról ugyan elfeledkezik kissé, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint ő, hogy ha a legújabb szériájú legmodernebb seprűt szeretné, az sem lenne lehetetlen, és még csak hónapokig gyűjtögetnie sem kellene rá, de ezért leginkább a lelkesedése okolható, no meg az, hogy anyagiakról egyébként sem társalog. Nem igaz, hogy nem tudná elképzelni, milyen lehet az, ha az embernek minden sarlót a fogához kell vernie, mert hiszen nem a világtól elzárva nőtt fel, ám mégis életidegen számára a helyzet a maga módján, és ezért nem első gondolata, hogy esetleg a másik nem hasonlóan komoly lelkesedéssel viseltetik a cseppet sem olcsó repülőjárgányok iránt. A seprűjét is teljesen önzetlenül ajánlja fel - noha nem biztos, hogy minden ellenérzés nélkül megtenné akkor is, ha Timi hírhedten rossz seprűlovas lenne -, errefelé úgyis ritkaságszámba megy ez a márka. Néhány svéd csapat használja ugyan, de legfőbb erénye mégis az, hogy robosztus, strapabíró darab. Főként olyanoknak ajánlják, akik még nem teljesen magabiztosan és kifinomultan mozognak a levegőben. Szeretné azt hinni, hogy ez rá már nem igaz, de mégsem repül azóta, hogy meglátta a napot, a gyakorlás ráfér.
- Persze. Amúgy is láttalak már repülni - válaszolja határozottan, majd azt is felveti, hogy versenyezzenek. Nem kell kétszer mondani, hogy mehet is, felpattan ő is a seprűjére és a levegőbe emelkedik. Amint az Eridonos mellé ér, ő már el is száguld, mint akit puskából lőttek ki. Szóvá is tenné, hogy nem számoltak egyig se, nemhogy háromig, ha már verseny, de nincs kinek.
- Hééé... - kiált utána, s a hirtelen meglepetését végül kuncogásba folytja megállapítva, hogy nem kell ám Timit se félteni, életre való lány, aztán a seprűjére hajolva gyorsul ő is, ameddig csak meri. Az mégsem hiányzik, hogy esetleg elveszítse az irányítást és felkenődjön a lelátóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=865783#post865783][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.07.28. 23:29[/b][/url]

Nevet már ő is, ahogy Timit követve belehúz. A seprűje amúgy is jól bírja a strapát, kifejezetten kviddicsre lett megálmodva. A tényleges, sebességrekordok megdöntésére is alkalmas gyorsulási versenyekre aligha lenne tökéletes, még talán egy fogónak is akad valamivel ideálisabb választás, Sigrid viszont hajtó szeretett volna lenni mindig is. Olyan seprűt kapott, ami egy iskolai csapatban, egy még kifejezetten sok gyakorlattal nem bíró játékos alatt is bírja a gyűrődést. Szereti is, nem csak azért, mert ezt is az apjával együtt szerezték, hanem azért is, mert olyan szépen tud suhanni vele, és valahogy kifejezetten biztonságban érzi magát odafent ezen a járgányon. Ezért sem akadnak aggályai például azt illetően sem, hogy adja-e kölcsön Timinek is. Egyrészt látja, hogy a lány a viszonylag rozoga iskolai példányon is remekül repül, másrészt meg a saját seprűjében is bízik, hogy nem valami ócska darab, ami rángat vagy ilyenek. Hallott már rémtörténeteket nem jól összerakott vagy szörnyen lestrapált és agyongyötört seprűkről, amiket már múzeumban sem lett volna érdemes néha mutogatni, nemhogy rájuk ülni bárkinek is. Megteszi a maga körét egész komoly sebességgel száguldva Timi után, beérni is sikerül a kör végére, majd mellé érve értetlenül pislog rá.
- Tessék? Belegebedtünk? Ehh, bedugult a fülem - közli nevetve, miután megpróbálja összerakni, mit is kellett volna hallania, de nem érzi úgy, hogy sok sikerrel járt volna. Olyan érzése van, hogy nagyon mellé tippelt, bár ki tudja. Mindjárt kiderül. Tenyerével megütögeti azért kissé a fülét, hogy kitisztuljon.
- Kipróbálod ezt is? - kérdezi meg aztán a seprűje nyelét is megpaskolva. Nem csak a levegőbe beszélt, hogy szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=867347#post867347][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.09.21. 22:53[/b][/url]

Még ütögeti kicsit a fülét tenyere élével, amitől lassan megszűnik a hirtelen sebesség okozta probléma, és újra jól hall. Közben is nevet már azért, mert bár az ő interpretációja sem teljesen értelmetlen, mégiscsak sokkal értelmesebb az, amit Timi mond.
- Á, igen. Azt hiszem, ez már egész jó kezdés a válogatóhoz. Nagyon jól megy ám neked - állapítja meg mosolyogva, s minden szavát őszintén komolyan is gondolja. Valami különös, jóleső melegség is elfogja egyébként ettől, hogy alkalmat talál egy ilyen dicséretre és még csak különösebben keresgélnie sem kell ezúttal a szavakat. Jön magától olyan természetesen. Bizonyára az teszi, hogy a repülés mindig felpörgeti és attól mintha magabiztosabb is lenne, mint úgy általában.
- Sokkal - válaszolja bólogatva, majd mivel az ajánlatát is komolyan gondolta, már nyújtja is Timi felé a seprűjét. Most nem gondolja végig azt a sok lehetséges kimenetelt, amivel mindez végződhet. Mégiscsak látta már repülni az Eridonost, meg aztán épp az imént dicsérte meg, milyen jól is megy neki.
- Azt hiszem, még simán belefér egy-két kör, mielőtt mindenki ideérne - állapítja meg, miután sikerül feltűrnie a talárja ujját, hogy végre a karórája számlapját is lássa. Ő most nem száll fel, csak a pálya széléről figyeli barátnőjét, valamiért egészen elégedetten mosolyogva, és azzal foglalja le magát, hogy kibontva a copfját újra összeköti vállig érő tincseit, igyekezve valami nem túlságosan szétfolyó kontyba erőszakolni őket, hogy ne akadályozza semmilyen módon a haja. Nagyon kíváncsi, hogyan vélekedik majd évfolyamtársa a járgányáról, ami neki igazán kezdett a szívéhez nőni. Talán ennek is nevet kellene találnia, mint ahogy a hegedűnek is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=869148#post869148][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2023.11.04. 16:48[/b][/url]

- Nincsmit - válaszolja mosolyogva, mintha igazán semmit sem jelentene az egész. Még csak nem is azért, mert olyan nehéz lenne megválnia a seprűjétől, ami a tulajdonában lévő kevés varázstárgy egyike, és ha belegondol, sokkal jobban ragaszkodik hozzá, mint például a pálcájához. A pálcával ellentétben ez az otthonára emlékezteti, hiszen onnan származik. Mégsem ezért érzi úgy, hogy ez egy jelentőségteljes gesztus, hanem sokkal inkább azért, mert ő maga is rádöbben, hogy milyen jó érzés látni Timit ennyire örülni ennek. Igazán szívmelengető. Kicsit még bele is pirul, ahogy a haját bontogatja, majd köti össze a talajon maradva, miközben az eridonos a levegőben száguld a seprűjén. Tényleg megbízik benne, hogy nem töri össze, mert bármennyire is képes túlgondolni néha a lehetőségek végtelen számú variációit, most ez eszébe sem jut. Tekintete azért követi a lányt odafent, mert látni akarja, milyen lelkesen száguld éppen a seprűn. Vajon hogyan reagálna, ha vennének neki egyet az apjával? Valamiért úgy érzi, biztosan nem venné jó néven, olyannak tűnik, aki szereti maga megszerezni magának a dolgokat, de talán ha névtelen ajándék lenne? Tulajdonképpen ez nem is hülye ötlet, dönti el, ám kénytelen félretenni, mivel az eridonos landol is nem messze tőle. Még igazít egy utolsót a haján, amit eddig babrált.
- Majd egyeztessünk akkor arról a hétvégéről, és megnézhetjük, milyen a kínálat a faluban - válaszolja mosolyogva. Az amúgy is igazán jó programnak tűnik és közben legalább azt is láthatja, mi az, ami dizájnban bejön Timinek. Nagyszerű. Szép suttyomban mindent ki tud nyomozni. Mintha még egy nővére is lenne Timinek, akivel talán beszélhetne, de nem emlékszik biztosan, ám ekkor lép a pályára néhány kviddicstaláros idősebb diák. - Egyébként... óh, ott jönnek a csapattagok. Szóval csak annyi, hogy sok szerencsét, bár szerintem anélkül is be fogsz kerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=872296#post872296][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.01.19. 00:18[/b][/url]

Imád repülni. Nem tudná megmagyarázni, miért, de a seprűn ülve mégis elemében érzi magát. Talán ilyen lehet a madaraknak a repülés is? Ilyen igazán szabad érzés? Ettől mindig fel is pörög, jobban, mint bármi mástól. Ugyan el is szokott fáradni, mert az edző nem hagyja őket lazsálni, mégis az a legjobb az egészben, hogy odafent elszáll minden gondja. Csak a kvaffra kell figyelnie, abban pedig - mint az már a válogatón kiderült tavaly - egészen ügyes. Most is ezzel az érzéssel száll földre, gondolatban vállon veregetve magát azért, hogy abból a jó pár alkalomból, amikor közel került a magasban található karikáktól, szinte minden alkalommal sikerült pontot is szerezni. Csak kétszer rontotta el, abból is az egyik esetben elég lendületesen húzott el mellette valaki ahhoz, hogy megbillenjen az egyensúlya is hirtelen. Legközelebb majd még ennél is jobban igyekszik, dönti el földet érve. Amíg szinte mindenki az öltözők felé iparkodik máris, ő még marad, hogy Endivel együtt segítsenek elpakolni a felszerelést. Ráér. Sőt, úgy véli, ez így van rendjén, hogy mindig mindenhol megpróbál legalább két szalmaszálat keresztbe tenni, nehogy azt gondolja bárki, hogy nem segítőkész vagy éppen felelősségteljes. Végül már magában bandukol a pálya szélére, amíg a csapatkapitány a felszerelést elhurcolja, és szórakozottan latolgatja magában, hogy pontosan mire is kellene legközelebb odafigyelnie, hogy még jobb teljesítményt nyújtson. Annyira szórakozottan, ami azt illeti, hogy bár alapvetően ismeri a járást, mégis rossz irányba fordul, s gondolkodás nélkül nyomja le a kilincset, belépve a fiúk öltözőjébe a következő pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=872636#post872636][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.01.23. 21:28[/b][/url]

Általában mindent is végiggondol ezerszer, már előre lejátssza fejben, éppen azért, mert úgy kevésbé érik olyan kellemetlen meglepetések, mint most, amikor egyszer nem tette. Mert tessék nézni, elég csak egy alkalommal nem aggódnia minden lépésén, és most itt áll a fiúk öltözőjében, vele szemben meg Bálint egy szál törölközőben. Pedig már majdnem minden úgy tűnt, mintha rendben lenne, túlságosan is. Talán éppen ez a túlságosan a titok nyitja. Még nem kezdett ugyanolyan rutinszerűen vetkőzni is szerencsére, mint ahogyan besétált, de nem sok választotta el ettől igazság szerint. Ha nem sétál be a fiú most, lehet, hogy két percen belül még ennél is kínosabb lenne ez az egész szituáció. Szentséges szalamandra. Hiszen már így is roppant kínos. Kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de nem jön ki hang a torkán. Az arca közben szép lassan elkezd vörös színt ölteni, és nem segít a mély levegő sem a dolgon, feltehetőleg azért, mert levegőt venni sem jut eszébe momentán. Teljesen lefagy. Végül az örökkévalóságnak tűnő perceket követően Bálint újabb megjegyzése legalább azt eléri, hogy arcát két tenyerébe rejti, még mindig nem jut eszébe, hogy sarkon forduljon és elrohanjon, mert nem is igazán gondolkodik továbbra sem. Seprűje nagyot koppan a földön, mert az sem evidensen logikus, hogy ha elengedi, akkor az nem marad a vállán billegve, főleg, ha addig fél kézzel tartotta is. Szerencsére nem egy túlságosan törékeny darab. Most már azért kissé kapkodva beszívja a levegőt, majd kifújja, még mindig két tenyere mögé bújva, mintha attól minden rendben lenne. Esze ágában se volt meglesni senkit. Mit fognak így gondolni róla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=873077#post873077][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.02.01. 22:50[/b][/url]

Meg se fordult a fejében, hogy ilyen helyzetbe keveredhet, amikor gondtalanul sétált, amerre éppen a lába vitte. Nem is tudja, hogy vitte erre épp a lába, hiszem ismeri már a járást és éppen a másik irányba kellett volna fordulnia már csak megszokásból is. Bálint szavai pedig pont annyira nem segítenek, mint az a tény, hogy egy szál törölközőben van, sőt, talán még jobban zavarba hozza mindaz, amit mond, hát nemes egyszerűséggel lefagy. Ami a fiút illeti, ő pedig fokozza tovább az egészet, ezen a ponton már bizonyára készakarva. Talán élvezi is. Sőt, biztosan élvezi. Még mindig rákvörös fejjel ácsorog vele szemben, amikor az eridonos megpróbálja elhúzni a kezét az arca elől. A szavai kicsit összefolynak, de azért ha másért nem, hát ösztönből kezd csapkodni, csuklóból, nem túl nagy lendülettel, inkább csak a célzást érdemes érteni, hogy tessék békén hagyni. Mit nem adna most érte, ha neki is olyan ki-behúzható karmai lehetnének, mint Amadeusnak. Ám nincsenek. Igaz, így legalább nem tud maradandó kárt tenni a másikban, amiről aztán magyarázkodhatna, hogyan is történt és miért.
- Fúj... hagyjál... mit képzelsz te rólam? - kérdezi végül részletekben még mindig fülig vörösen, mert mégiscsak nagyon kínosan tudatában van, hogy ő van a rossz helyen, és nem fordítva. Mégis, Bálint mintha direkt feszegetné a húrokat, ami roppant kellemetlenül érinti. Ez így igazán rémes. Menekülnie kellene. Visszavonulót fújni és átrobogni a megfelelő öltözőbe. Már indulna is, egyre zavartabban fordulva meg, szándékában áll elviharzani, de az első lépés után eszébe jut, hogy seprűje is volt. A következőnél pedig, amit kilencven fokos szögben tesz meg, hogy aztán még egy fordulatot követően ismét Bálinttal nézzen szembe, az is felötlik benne, hogy ennek az Edictumba se kéne mindenáron bekerülnie. - Lehetne, hogy ezt nem kürtölöd szét az egész iskolának? Csak véletlen volt, és már itt se vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=873461#post873461][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.02.09. 22:46[/b][/url]

Nem győzi meg a válasz arról, hogy Bálint valóban semmi olyat ne gondolna róla, amitől ismét fülig ne vörösödne, pedig igazán nagyon igyekszik. Az Eridonos viszont mintha meg éppen azon igyekezne, hogy a kedvenc színében pompázzon az arca is. Csapkod még párat a levegőben, de nem úgy tűnik, mintha hatékony lenne ez a mozdulatsor a fiú elriasztására. Lehet, hogy a seprűjével kellene kicsit csapkodnia, az mégiscsak robusztus egy darab, de az egyelőre a földön hever, ahova lecsúszott a válláról az imént egy koppanás kíséretében és ő már javarészt el is feledkezett róla. Egészen nehezére esik a józan gondolkodás ebben a pillanatban, és ezen minden egyes pillanattal csak tovább ront a másik meglehetősen sikeresen.
- Báliiiiint - szakad ki belőle a kétségbeesett reakció, ahogy most már leginkább a képet igyekszik elhessegetni lelki szeme elől, amihez ez a beszélgetés rövid úton vezet. Még jó, hogy tényleg nem maradt ideje megszabadulni a talártól sem, nemhogy a felszerelése többi részétől, aztán itt nézegethetné egy szál fehérneműben épp az Eridonos, bizonyára nagy megelégedésére. Még csak az kellene. Még a talárt is összehúzza magán a gondolatra. A fiún pedig pont annyira maradhat a törölköző, ő igazán nem kíváncsi arra, hogy mi van alatta. Mi több, ha rajta múlik, már menne is, amíg eszébe nem jut a seprű először, aztán meg hirtelen ötlettől vezérelve azt is meg meri kérdezni, hogy ugye nem szalad ezzel máris az Edictumhoz a másik. Már így is kellőképpen sok pletykát sikerült összegyűjteni róla az elmúlt években, ami neki pont elég is volt. Nem is érti ezt a kitüntető figyelmet, amikor ő igazán csak meghúzni szeretné magát és tanulni, hogy iskolaelsőségét az elkövetkező években is meg tudja őrizni.  
- Nem akarok megint bekerülni az Edictumba. Senkivel se, ha nem muszáj. Már pont elégszer voltam benne - válaszolja durcásan, most már a karját is összefogva a mellkasa előtt, és most jön csak rá, hogy tulajdonképpen olyan kártyát adott a másik kezébe, amit nem biztos, hogy kellett volna. Grimaszba csavarja a száját, aztán beharapja az alsó ajkát, hogy kicsit gondterhelten rágcsálja, mielőtt kibökné a választ. - Nem tudom... tíz galleon elég lesz? Vagy írhatok helyetted szorgalmit, korrepetálhatlak, ha kell valamiből, mit akarsz?