A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=796992#post796992][b]Layla Robillard - 2020.03.05. 09:00[/b][/url]

Layla-nak bevallottan nem tűnik fel Petya elmélkedése, mert annyira belelovalja magát a témákba, hogy talán csak egy atombomba zökkenthetné ki. Vagy az sem. Ezt nevezhetjük rossz tulajdonságnak is, de egy másik oldalról szemlélve hihetetlenül ösztönző ez a fajta vidám lelkesedés, a szenvedély, ami benne lakozik. Ezek alapján simán lehetne eridonos, nem is igazán érti, hogy került a Navine-be, én viszont elárulom: nem csupán fellángolásai vannak, elvégre a legtöbb dolog az életében egyszer megjelenik és ott is ragad. Lásd a táncot, a seprűakrobatikát: végtelenül szorgalmas, nem adja fel, a végsőkig elmegy, nem tekint ezekre múló szeszélyként. És még nem is annyira rebellis, bár az első jelek már megvannak. Kamaszkorának derekán jár, ami előrevetít némi bonyodalmat amúgy sem komplikációktól mentes életében, de ez ilyen, meg kell élnie.
- Hát nem tudom, mindig olyan cringe, mikor valaki keveri a két nyelvet - megpróbál elfojtani egy mosolyt, elvégre szándékosan kihangsúlyozza ő is az idegen kifejezést magyar mondatában. Kis hamis ám, s reméli, hogy az eridonos nem veszi majd zokon ezt a kis tréfálkozást. Layla lenne az utolsó, aki meg akarna bántani bárkit is, ezt elhihetitek. - Franciaországból. Jaj, olyan szép hely! Mi egy csendesebb részén, Lille-ben éltünk anyuékkal, csak muszáj volt elkezdenem suliba járni, aztán a Beauxbatons-osok folyton piszkáltak, szóval átírattak ide - nem mintha bárki kíváncsi lenne az élettörténetére, de ha Petya válaszokat akar, hát a lánynak akad bőven kimerítő. Most is csak akkor jön rá, hogy egy halom jelentéktelen információt zúdított a másikra, mikor befejezi mondandóját, így hát azzal a kezével, amivel nem tartja a fiút, szájához emeli ujjait és egy kínos mosolyt elenged. - Ne haragudj, tök sokat fecsegek, szólj rám, meg szakíts félbe - hesseget egy keveset, mintha csak saját gondolatait közvetítené ezáltal.
Az igenlő válaszra széles görbe ível arcára, picit mocorogni kezd seprűjén, ezzel egyértelművé téve, hogy ő akár itt és most nekilát a táncnak, ha úgy van. Mondjuk valószínűleg Péter nem éppen balettra gondolt, mikor azt mondta, hogy ropják, de Layla-nak kifejezetten jó a ritmusérzéke, nem kell félteni. - Úristen, hát akkor én itt egy igazi sztárral gyakorlok éppen! - kikerekednek szemei, láthatóan le van nyűgözve és ebben semmi túljátszottság vagy szarkasztikus reakció is. Minden suliban az egyik legmenőbb poszt a DJ vagy rádiós, legalábbis a mugli filmekben, ő meg ugye imádja az ilyen kis tini limonádékat. Tiszta gáz, de most épp a Camp Rock-ra van ráfüggve, meg valami balettos sorozatra. Megtalálsz Párizsban...? Igen, az! - Ilyen ajánlatra nem mondhatok nemet! Ha úgy van, ki is csallak, hogy behajtsam a beígért táncomat - rákacsint az eridonosra, arca pedig enyhe pírt kap. Hát ő ilyet még nem csinált, ő most akkor flörtöl? Hűha! Mondjuk amúgy is gyakorolnia kell, meg hát nem nagyon vannak fiú barátai, talán csak Bencus és Berci, de mindketten foglaltak, sohasem érdeklődtek vagy érdeklődnének iránta úgy. Persze Petya se, nem is ismeri még, meg különben sem tartja magát ennyire nagy számnak.
- Az kemény poszt, nem mertem hajtónak menni, mert túl durvának tartottam - elhúzza száját, s arra lesz figyelmes, hogy a köztük lévő távolság egyre csak nő. Ennek köszönhetően folyamatosan, egy leheletnyit mindig enged a szorításon, mígnem már épp csak egymáshoz érnek. - Az Okkamikhoz szálltam be, te? - láthatóan jól szórakozik, ami feltűnhet a fiúnak is hiszen arckifejezése nem leplezi a tényt, hogy örül valaminek. Merthogy Layla mindkét kézzel a saját seprűjén támaszkodik könnyedén, tehát Petya immáron a maga útját járja. Megvan az a fránya súlypont!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=797174#post797174][b]Csepreghy Péter - 2020.03.06. 11:45[/b][/url]

Valóban igazán kedves pillanatnak tűnhet távolról a két diák, akik saját valóságukban élnek meg mindent, ami az elmúlt percekben történt. Elmélkedünk, elgondolkodunk és visszatérünk. Újszerű érzések hada támadja meg a fejemet, szívemet és érzékeimet egyszerre. A fejemet azért, mert próbálom összepakolni, hogyan is írják a könyvben, hogyan kell viselkedni a lányokkal. A szívem pedig azért zavart, mert nagyobbakat dobban egy-egy jelenetnél, ami előtt teljesen értetlenül állok. Nem tudom, hogy a mozgás miatt vagy az izgalom miatt, amit a levegőben lovaglás okoz. De az is lehet, hogy a lány közelsége lenne? Nemt’om, nem is értem, s nem is hagyom magamnak, hogy elvigyen egy olyan irányba, ahol még több kérdése támadna. Ja, és a legfontosabb; az érzékeim. Soha nem figyeltem arra, hogy milyen tapintása van valaki kezének, milyen csilingelő a nevetése vagy milyen formájú is az írisze, amibe minduntalan bámulok. Az illat? Megállapítottam, hogy jó vagy kevésbé, de többet nem gondoltam mögé. Nem éreztem olyat, mintha egy faház omladozó emeletén kalandjáték-könyv olvasása közben kinyitnám az ablakot, és orrjárataimba hatolna a kellemes virág és erdőillat. Igen, ez nekem romantikus, bocsi. Nemt’om, nem értem.
- Akkor kösd fel a – gondolkodok el egy pillanatra, hogy a lánynak mit is mondhatnék gatya helyett. – Szoknyádat – ez nem túl soviniszta? Már mindegy. – Mert alábecsülsz; én vagyok a legcringybb srác a bolygón – nézek fel a magasba egy játékos mosollyal, majd vissza Layla szemeibe. Arcom kiegyensúlyozottnak hat, furcsa gondolataimnak legapróbb morzsája sem látszik rajta. Már el is felejtettem.
Franciaország. A felsőbb éves fiúk beszélgettek valamilyen francia dolgokról a héten a klubhelyiségben, de nem teljesen értettem minden utalást. Egy ideig ugyan hallgattam, miközben az újabb karakterlapjaimat kezdtem kicsinosítani. Egészen jól tudok már trollt rajzolni. A bunkója még mindig olyan, mint egy megolvadt fagylalt, de az arca egészen felismerhető, amin még megrogyott testtartása segít. Így nem csoda, hogy nem figyeltem arra, hogy milyen franciával kezdődő szavak vannak, mert a franciadrazsé és -csók után inkább visszafordultam jegyzeteim felé.
Layla csivitel nekem, én pedig érdeklődően figyelem. Megfúj minket a hűs szellő, amire kellemesen kiráz a hideg, majd a szabadkozásra látványosan legyintek egyet.
- Dehogy – csóválom meg hozzá a fejem. – Tök jó, hogy tudsz beszélni – forgatom meg a szemeimet, amikor eljut agyamig, hogy mit is mondtam. Habár biztosan érti, hogy mire gondolok. Szeretem, hogyha valakinek a helyén van a beszélőkéje.
A következőkön viszont meglepődök. Végre megkapom a megérdemelt figyelmet. Mármint úgy értem… én is úgy gondolom, hogy ez nagy dolog, noha eddig Thomason kívül nem rajongott ennyire senki sem, amikor felhoztam a DJ témát. Szeretem a zenét, a táncot, a bulikat, amikor emberek között lehetek, így nekem igenis nagy szám. Habár rendesen elpirulok, ezért a következő néhány széllökés jól is esik, annyira kimelegedtem. Éppen reagálnék erre, amikor Layla folytatja gondolatmenetemet, s táncot kér tőlem. Ha egy mesében lennénk, akkor hamarosan valahol a sárban futhatnánk leesett állam után. Nem tapasztaltam még ilyet, így ismét jólesően szalad végig a hátamon, majd a kacsintásra hatalmasat dobban a szívem… a torkomban.
- O-oké, persze – mondom bátortalan, majd ujjaink eleresztik egymást, én pedig egyensúlyomat veszítve próbálok korrigálni seprűlovaglásomon. Sikerül is, ám picit távolabb kerültem Laylától. Mondjuk attól a meglepő közelségtől, amiben eddig voltunk… nem volt nehéz. Mosolygósan mutatom felé hüvelyujjamat, hogy minden a legnagyobb rendben, majd egy picit a seprűre hajolva térek vissza a közelébe. Közben a szél egyre erősebben fúj. Göndör fürtjeim mókásan hajolnak meg a fuvallatban.
- Szuperek leszünk! – mondom boldogan, s kissé elszontyolodva teszem hozzá a következőket. – Én a Rivallóknál vagyok – jó lett volna egy csapatban. De miért is?
Egy ideig a kastély felé bámulok elgondolkodva, mindenféle szociális képletet lebegtetve kékjeim előtt, majd egy mély sóhaj után csillogó szemeimet Laylára emelem.
- Van kedved harapni valamit, ha végeztünk? – hangom cseppet sem határozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=797325#post797325][b]Lóránt Bence - 2020.03.07. 11:55[/b][/url]

- Na, így már tetszik Dancus. Bencus és Dancus, hehe - nem bánom, hogy bökdösi a vállam, tulajdonképpen jól is esik, hogy ilyen jó fej velem. De mindig, tényleg, hálás lehetek, hogy bármi van, Dana ugrásra kész barát.
- Azért nekem vannak fenntartásaim Márkóval kapcsolatban, de ha úgy lesz, akkor azért örülni fogok neki. Tudod milyen körülmények között nőtt fel Karcsi, igaz? Igazán rá fér a boldogság - igen, ha Márkkal, akkor vele. Mondjuk valójában csak az a pár alkalom győzköd, hogy ne tetsszen a bármi Márkkal kapcsolatban, de könnyen lehet, hogy a lányokkal máshogy bánik, mint velem. Sőt, egészen biztos, látva Dana lelkesedését. Arra meg, hogy sokat fognak telefonon csacsogni, tudom. Lányok, és be nem áll a szá... kezük sem, ha nyomkodhatják. Karolának ráadásul az első élménye lesz egy telefonnal, szerintem bele fog zombulni az egészbe, és meg fog vele őrjíteni. Az elején biztos! De valahogy majd átvészelem, lehet, hogy akkor fogunk közelebb kerülni Márkkal, amikor már nem bírja majd a szívecskehadat, muhahaha.
- Okés, elviszem. De miért érzem úgy, hogy ezt már most megbántam? - nézek a nagyon, túl lelkes barátomra. Ebűű még baj lesz, ahogy szokták mondani, de nem hagyhatom, hogy egyedül féljen majd ott. Féljünk együtt, ez az! Egyébként elég kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ott, szóval végül is izgulok. Na, már saját magamon sem tudok kiigazodni. Bárki, aki jobban imádja nálam Danát az hazudik... kivéve Soma, de ő máshogy imádja. Szóval barátként tényleg sokat megengedek neki, cserébe ő is nekem, de ezt most valahogy nem élvezem. Tudom most is, hogy csak viccelődik, de mindig amikor megpróbálkozom, hogy hagyja már abba, tovább húzza az idegeimet. Nem biztos, hogy mégis vissza tudom viccelni, hiába én mentem bele a játékba., A két utolsó cinkelése elemebe vág, majd amikor leszáll rólam, elmondja, hogy viccelt. Ugyan elmosolyodok, de nem támadom le, pedig látom, hogy várja. Csak fintorgok egyet, félig mosolyogva - nem tudok haragudni rá, na - és megingatom a fejem.
- Most majdnem megsértődtem, és akkor mi lett volna veled? - emelem fel a szemöldököm, majd lassan odasétálok mellé, már ha nem fél attól, hogy csak szívatom és fut el.
- Gyere vigyük vissza a seprűket, nekem mára ennyi volt - átkarolom a derekát, kicsit szomorkásabb szemekkel pillantva a nevető másikéba. Majd megcsikizem a derekánál és elmosolyodom, hogy tudja nem haragszom, csak... most nem tudtam venni a poént annyira. Végül visszavisszük a seprűket és megkérdem, hogy kísérjen el, hogy ne kelljen prefikkel találkoznom és magyarázkodnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=797417#post797417][b]Layla Robillard - 2020.03.07. 22:39[/b][/url]

Próbál összpontosítani arra, hogy Petya meglelje a hőn áhított egyensúlyát. Éppen ezért, amikor kell, kicsit jobban szorítja meg kezét, máskor viszont enged rajta. Valahol mélyen belül örömmel tölti el, hogy egyre többször kell csupán finoman összefonniuk ujjaikat, mert az eridonos ráérez. Ez Layla-nak hatalmas dolog, mivel sohasem tudott igazán jól magyarázni. Próbálkozott persze, de sohasem volt egy tanár típus, neki csak a lelkesedése volt meg a dolgokhoz. De most úgy tűnik, végre célba ér, ez az érzés pedig felülírja azt a különös mocorgást, ami fel ugyan nem kelti figyelmét, csak láthatatlanul ott van.
- Ám legyen. Igyekszem felkészült maradni - szélesen elmosolyodik de csak egy apró kuncogás szalad ki ajkain, ezúttal nem nevet fel. A hatalmas görbe egyszerre teszi gyermekien aranyossá és varázslatossá arcát, mintha egy egészen más ember lenne. Alapvetően Layla-nak megvan az a remek tulajdonsága, hogy amikor nem mutat érzelmeket, akkor konkrétan resting bitch face az egész feje. Nem tudni, mi teszi ezt, de annyi bizonyos, hogy mikor végre szája szegletében megjelennek a gödröcskék, hirtelen válik szimpatikusabbá és barátságosabbá az egész lénye. Ebből is látszik, hogy a kisugárzás nagyon fontos.
Olyannyira belelovalja magát a beszélgetésbe, hogy azon kapja magát, hogy inkább már fecseg. Mindig rászól saját magára, hogy ezt igazán nem kéne, most pedig hangot is ad abbéli aggodalmának, hogy esetleg az eridonos számára túlzásnak hatva jelezze azt halálos nyugalommal. A válasz mondjuk meglepi, mert homloka ráncba szalad, ahogy szemöldökei is értetlenségről árulkodnak. Kell pár másodperc, míg leesik neki, hogy nem kell szó szerint értelmeznie, hanem inkább bőbeszédűségének szól a bók. - Kevesen gondolják így, szerintem - megvonja vállát, láthatóan szégyenlős a témával kapcsolatban. Elvégre a sok elcsicsergett gondolat egy idő után inkább leterheli az embert, semmint szórakoztatja. De tök jó, hogy a fiú szívesen hallgatja és nem érzi magát rosszul vagy unatkozik. Apró örömök az életben...?
Az viszont jó hír, hogy mindketten zavarba jöttek a tánc gondolatától. Layla még sohasem ment el úgy táncolni. Mármint egy fiúval. Bármilyennel. Fél is tőle picit, meg izgatott is, várja is és el is menekülne a dolog elől. Az a különös kettősség teszi még inkább kívánatosabbá a vissza nem térő alkalmat.
- Ó, akkor egymás ellen fogunk játszani - szája széle egy picit lebiggyed, hiszen végre valaki, akivel jóban van vagy lesz és most jól kiképzi az ellenfeleinek. Nem mintha bánná, mert bárkinek szívesen segítene, főleg, ha az a valaki olyan kedves, mint Petya. Mert amúgy tök cuki, ahogy fújja a szél haját, olyan kis... aranyos. Gondolatmenetéből a kérdés rázza felé, így pedig lehetősége van észrevenni, hogy jóval hűvösebb van most, hogy a fiú elhúzta kezét tenyeréből. A nyélen támaszkodva biccenti oldalra a fejét. - Persze, úgyis hamarosan itt a reggeli - kedvesen elmosolyodik, majd, mivel elengedték egymás kezét és kimondta a végszót, innentől az eridonos jószerével boldogul majd és a lány is megkezdheti edzését. Ahogy gyakorol, nyújt, ugrik, függeszkedik és kitart, igyekszik odafigyelni arra is, hogy Petyát meg ne zavarja. Így töltenek el még egy órát, mikor is együtt indulnak vissza a kastélyhoz, beszélgetve és nevetgélve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=798106#post798106][b]Dana Straw Berry - 2020.03.11. 21:58[/b][/url]

- Dancus? Haha, ez tetszik, legalább olyan jó, mint a Bencus! - nevettem el magam, miközben a vállát bökdöstem játékosan. Örültem neki, hogy mindig mellettem volt baj esetén, nem csupán akkor, mikor minden szép és jó volt. Mondhatni egy biztos pont volt az életemben, nemhiába volt ő a legjobb barátom. Már fél szavakból is értettük egymást általában, ez is azt mutatta, hogy eléggé egy hullámhosszon voltunk.
- Én bírom őt, igaz nem az a közvetlen típus és idő kell neki hozzá, mire megnyílik, de szerintem remek párost alkotnának a barátnőmmel. Igen, ismerem Karola előéletét, hát, ebben csak megerősíteni tudlak. Tényleg ráférne már a boldogság, én szurkolok nekik nagyon! - tekintettem a fiúra elgondolkodva komoly arccal.
- Szuper! Már alig várom! Remekül fogunk szórakozni! - tapsikoltam kislányosan vigyorogva, már a lelki szemeim előtt láttam, hogy izgalmas lesz a kísértetházas látogatásunk.
- Lehet, hogy megidézünk majd valami ősi szellemet, aztán ki tudja, mi lesz még ott... úúúú, ez annyira izgi! Lehet olyan lesz minden, mint azokban a kísértetes horrorfilmekben! - néztem izgatottan a fiú íriszeibe. Ahogy egyre többet csacsogtam a témáról, úgy vált egyre érdekesebbé számomra az egész, szóval iszonyatosan vártam már ezt a kalandot.
- Tudod mit? Nem szeretném megtudni - incselkedtem vele tovább. Szerencsémre Bence nem volt az a sértődékeny fajta, értette a viccet. Még akkor is képes volt megtartani a hidegvérét, mikor tudta, hogy messzire mentem.... Hát nem imádni való?
- Rendben, vigyük vissza őket. Azért jó buli volt, majd máskor is megismételhetnénk! - feleltem neki mosolyogva. Közben észrevettem, hogy kissé elszontyolodott, de nem akartam elrontani a hangulatot, nem kérdeztem felesleges dolgokat tőle. Úgy gondoltam, hogy így is jól megúsztam a túlhúzott mókát, miközben megcsikizett, jó nagyokat kacagtam. Miután visszavittük a seprűket a szertárba, egy ideig együtt bandukoltunk visszafelé, majd elbúcsúzva egymástól mindenki a saját helyisége felé tartott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=798672#post798672][b]Kelevitz Maja Nerella - 2020.03.16. 15:09[/b][/url]

Két bemelegítő mozdulat között pillantgatok fel Natira, és bár úgy tűnhet, hogy a figyelmemet leköti a mozdulatsor, valójában igyekszem a lehető legtöbb információt elraktározni a lányról. A bakancsom fűzőjére bambulva mosolyodom el az idilli képen, ami a családi mérkőzések kifejezés hallatán jelenik meg a szemem előtt. Kicsik és nagyok, szülők és rokonok, ahogy repkednek a hátsó kertben egy miniatűr kviddics pályán. Ha Ella nagyobb lesz, majd összefogunk és rávesszük aput egy ilyenre, sőt, lehet, hogy még Sárköziéket is be tudnánk vonni. Az lenne csak a nagy családi mérkőzés. Csak se apa, se Dorián bácsi ne kapjon ütőt a kezébe, mert a végén még egymásnak esnének. Felkuncogok a gondolatra.
- Ne haragudj - kapok észbe, még mindig mosolyogva - csak beindítottad a fantáziám a családi meccsekkel kapcsolatban. Fejben már el is kezdtem szervezni az enyémet.
A megfelelőnek tűnő törzshajlítás mennyiség után felegyenesedem, és a karjaimat magam előtt vezetve kezdem nyújtani őket.
- Biztos vagyok benne, hogy sima ügy lesz. De azért a pálcám kéznél van, ha bármi baj adódna. - Vagyis inkább lábnál. Éppen használaton kívüli kezemmel a bakancsom szárából kikandikáló pálcámra mutatok.
- Arra gondoltam, hogy ma csak fogócskázunk kicsit. Lényegében a fogópárbajt gyakoroljuk, csak gurkók nélkül - pillantok Natira, miközben elvégzek még néhány csuklókörzést, és a ládához lépek - Ha készen állsz, akkor seprűre fel, és kiengedem az aranyost.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807672#post807672][b]Révay Lili Athalie - 2020.05.04. 09:32[/b][/url]

Halvány mosollyal nyugtázom, hogy képesek voltunk egy meccsen egyszerre nyerni és veszíteni is, annyira ránk vall, de komolyan, hogy az embernek nevetni támad kedve. A normális embereknek, nem az olyanoknak, mint én, akik azt elemzik egyből, hogy hol lehetetett volna összeszedni még hét gólt a győzelemért. Kettőt még az első meccsre simán be tudok tenni, ide négyet is akár, szóval akkor döntetlen lenne, de ha nagyon megfeszíteném magam, megtalálnám a hetedik helyét is. A többsége rajtam múlt, tudom, mert az érzelmeim felülkerekedtek. Hát persze! Nem hetedik kell, hanem az kellett volna, hogy ne verjem be Theon képét, amikor a mellemre talált, hanem csak hagyjam figyelmen kívül. Sőt, az érzelmeimet kellett volna küszöbön kívül hagynom, de annyira pattanásig feszültem mára, hogy pályára se kellett volna lépnem. De önző vagyok, és nem szóltam, pedig Henrik nem ezt érdemli, hiszen ő hozott vissza, neki tartoztam volna ennyivel.
A jó hangulat szerencsére nagyon jó, hiszen rengeteg ponttal zártuk ezt a mai meccset, és miénk a cikesz, amire már megy is az üzletelés. A legjobb dolgok egyike Klaudió, komolyan. Némán húzódok a sarokba, és kezdem el lefejteni magamról a védőfelszerelést. A bal térdvédőm mostanában folyamatosan beleakad a ruhámba és felszakítja, ezért elbíbelődöm vele addig, amíg úgy nem alakul, hogy ketten leszünk a sarokban.
- Sajnálom.
Egyetlen szó. Fejben valahogy jobban megvolt minden, csak szóban nem úgy jött ki, ahogy terveztem. Nem szoktam magyarázkodni, kiváltképp akkor nem, ha nem érzem magam bűnösnek, mégis, úgy érzem, hogy annyira sok ponton elszúrtam ezt a mai meccset, hogy arra szavak sincsenek. Lehettünk volna bajnokok, meglehetett volna. A többiek már kifelé mennek, én addig jutottam, hogy a védőket levettem magamról, de még mindig a mezemben vagyok. Halkan mondom, hogy csak ő hallja, nem mintha Klaudiót érdekelné, ő a cikeszt tervezi megszerezni Laylatól. Jobb is így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807673#post807673][b]Ambrózy Henrik - 2020.05.04. 09:54[/b][/url]

Láthatóan mindenki nagyon örül a győzelemnek, még úgy is, hogy a bajnokságon csak másodikok lettek. Őszintén szólva az előző meccs kudarca után Henrik kissé szkeptikusan állt hozzá ehhez a mai naphoz. Nem nevezném csalódottnak, inkább érdektelennek, s pont emiatt lehetséges az is, hogy ezúttal nem állt pályára. A fiatalok lelkesek voltak, ő pedig az edzéseken mindent megtett, hogy a szükséges dolgokat csapata fejébe verje, Majával karöltve. Bátran merte elengedni a kezüket és végül is jól tette: igazán büszke a teljesítményükre. Az öltöző egyébként végtelenül zajos, azok hagyják el először, akik képtelenek elviselni ezt a fajta tombolást, Klaudió viszont szenvtelenül inzultálja újdonsült fogóbajnokukat a megszerzett cikesz elcsenése okán. Komolyan, a navinésnek birka türelme van, Henrik már háromszor orrba, és négyszer hasba vágta volna roma származású hajtójukat, most mégis inkább csak halvány mosollyal figyeli a jelenetet. Lili mellé húzódik be a sarokba és maga is lefejti védőfelszerelését, hogy aztán lassanként ketten maradjanak és egy vékonyka, bátortalan hang üsse meg fülét.
Erre a szóra kérdőn fordul Lili felé és látva, mennyire megtört, gyorsan kihessegeti Klaudiót, azzal az intelemmel, hogy hagyja békén Layla-t. Nem mintha sokat használna, mert egy "jól van testvírem" kíséretében megejtett vállveregetésen kívül ugyanúgy cseszteti a navinést. Nagyot sóhajtva hajtja be az öltöző ajtaját és a magába roskadt lányhoz lép.
- Elárulod, hogy mit? - mosolyogva guggol le elé. Még ő maga sem öltözött át, teljes felszerelésben van, kivéve a védőruháit. Noha nem lépett pályára, legalább olyan feszült volt számára is a meccs minden mozzanata, mint az aktív játékosoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807674#post807674][b]Révay Lili Athalie - 2020.05.04. 10:01[/b][/url]

Nem nézek oda, de így is látom magam előtt a jelenetet, ahogy Klaudió vállon veregeti, majd megint Layla-t nyúzza, mintha mi sem történt volna. Istenem, ez a srác nagyon kemény, és ösztönösen feldobja és lefárasztja az embert egyszerre. Én pedig, titkon, nagyon hálás voltam neki az utóbbi időben, hiszen így eszemben se volt otthon vitákat szítani, mert zsibbadt aggyal zuhantam az ágyba.
Amikor visszalép, zavartan kutakodom, a gyűrűmet keresem, és legalább háromszor mellényúlok, mire ki tudom venni a tartóból, hogy visszahúzzam a rózsaszín kövekkel kirakott csodát. Tudom, hogy a korábban említett ifjú lélek már szemet vetett rá, és valljuk meg, nagyon kemény hadakozás és egy másik gyűrű beáldozása árán tudtam csak meggyőzni, hogy ezt ne akarja elorozni. Az első fél évünk után az első igazi ajándék Ricsitől, amit úgy választott, hogy rám gondolt közben. Hogy is lennék képes lemondani róla? Alakuljon a mi történetünk bárhogyan is, ez a gyűrű örökké emlékeztetni fog rá, hogy kik vagyunk mi egymásnak. Kik voltunk, kik lettünk a másik mellett, és ha útjaink elválnak, akkor sem fogom visszaadni neki, mert már hozzám tartozik, a lényem része, és még egy alkalommal nem vehetem le.  
- Hogy behúztam Theonnak, hogy a cél helyett arra koncentráltam, hogy Várffy-val mi van, hogy nem dobtam még hét gólt, hogy nem voltam csapatjátékos. Még csak fel sem tűnt, hogy Soma kiesett, mert nem voltam ott.
A hajtó a leginkább csapatjátékos poszt, de én állandóan partizánkodom, megyek a magam feje után, hiába tudom, hogy helytelenül cselekszem. Az első meccsen is csináltam hülyeségeket, de ott sokkal jobban együtt mozogtunk, ezen a másodikon, nem is tudom, széthullott az egész, mert én nem voltam benne rendesen az együttműködésben.
- Talán jobban járna a csapat, ha Melittával helyet cserélnénk.
Egy ideje már érik bennem a gondolat, hogy talán inkább kispadosnak kellene lennem, és nem egyből belevágni a következő idényben is a főcsapat hajtógárdájának szétrombolásába. De mielőtt ezt tényként közölném Majával és Henrikkel, meghallgatnám, hogy utóbbinak mi a véleménye róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807675#post807675][b]Ambrózy Henrik - 2020.05.04. 10:18[/b][/url]

Lili a maga nemében egyedülálló teremtés. Vajda Ricsinek minden bizonnyal fogalma sincs, mennyire tökéletes választás is volt számára a nő, erre pedig abból következtet, hogy még a vak is látja, mostanában boldogtalan. Persze felhúzza a gyűrűt az ujjára, büszkén hordja és rá sem néz más férfiakra, de igenis könnyű látni, ha egy nő épp szomorú vagy elégedetlen, esetleg megbántott vagy szenved. Sokaknak nincs ehhez érzéke, de Henriknek volt elég ideje arra, hogy tanulmányozza a jeleket, ha máson nem, hát Lillán bizonyosan. Ahogy ül ott, magába roskadva és forgatja azt a kövekkel kirakott gyűrűt...
Már az ember azt gondolná, mindjárt előáll a farbával, azonban ahelyett, hogy valóban arról beszélne, ami a szívét nyomja, a kviddicsre tereli a szót. Hallgatva a felsorolást automatikusan elmosolyodik. Neki is régi vágya, hogy behúzhasson egyet Theonnak, csak hát nehéz a választás: bal keze az ispotály, jobb keze a köztemető. Nem szívesen ücsörögne a hűvösben gyerekgyilkosság vádjával, főleg azután nem, hogy végre békén hagyták a szülei megölésével. Ugye mindenki érzi, mennyire gáz ez így leírva?
- Nem lehetsz ott mindenütt, ráadásul a legtöbb gól meg sem történhetett volna, ha Te nem vagy. Ami pedig Theont illeti, sajnálom, hogy nem én húztam be neki. Mit csinált? - sajnos Henrik nem látta tökéletesen a pálya széléről, pedig ha tudná, mi történt, valószínűleg a rellonos már nem lenne szexuális kedvében. Pénisz nélkül, összevarrt ánusszal ugyanis nehéz. Meg amúgy is, hogy meri venni a bátorságot, hogy másokat fogdosson? Már az sem volt semmi, ami a folyosón történt, de hallott már ennél cifrábbakat is vele kapcsolatban, így erősen gondolkodik azon, hogy ne csak szőr mentén említse a Rellon új vezetőinek, hanem balhét is csapjon belőle. Ha egy tanárral szemben így mer viselkedni, mit tehet a diákokkal...?
- Na ezt meg ne halljam még egyszer. Az egyik legjobb dolog, ami a csapattal történt, hogy te beléptél. Inkább azt mondd el, miből ered ez a frusztráltság és szétszórtság. Mert szerintem nem a kviddicsből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807676#post807676][b]Révay Lili Athalie - 2020.05.04. 10:32[/b][/url]

Igazság szerint, nem nagy dolgot tett, ami még lehetett volna véletlen is, de ott és akkor nem éreztem annak. Az igazságérzetem tombolni kezdett, az agyam felmondta a szolgálatot, és azt tettem, amit a szívem helyesnek gondolt. Ebben az esetben, hogy behúzok neki egyet, érje bárhol is a találat, nekem elégtétel lesz. És érte, meg minket is a gól. Az a nyomorult sikeres találat. A karma egy nagy pofont adott, és meg is érdemeltem. Csak a csapatom nem, ők megszívták, hogy én ennyire önérzetes vagyok.
- Megfogta a mellem.
Felelem végül csendesen a bűnt, amit elkövetett a srác, és talán ennyivel el is lenne rendezve a dolog, de nem. Én nem olyan vagyok, aki nem mondja el a teljes történetet, és nem csak azért, hogy a rellonost jobban bemártsam, hanem, hogy Henrik megértse, nem vagyok teljesen tébolyult.
- Az egy dolog, hogy Várffy a fülembe nyal, meg simul, de Theon mozdulatai, az egész olyan volt, mint amikor egy kanos kiskutya a lábadon élvezkedik, és ehh, hányni tudnék ettől, és egyszerűen meg akartam verni, amiért szexuális tárgyként bánt velem, mintha nem lennék értékes.
Igazából Theonnak nagyjából annyi szerencséje volt leszállás után is, hogy Volkov túlságosan kettőnk között volt, és mivel ha megindulok, neki is behúzok, pedig ő nem tehet semmiről, jobb, hogy csak álltam ott, és nem léptem. Elég nekem a kispad gondolata, nem kell még az is, hogy eltiltsanak. A kispad is büntetés lesz, ha úgy dönt a férfi, hogy teljesen jogos a felvetés, és ez lenne a helyes irány.
- Szerinted a csapat is így gondolja? Volt, aki meglepődött, amikor besétáltál velem az oldaladon.
Mert, hogy nem titok, Henrik győzött meg, hogy jöjjek vissza, ha ő nincs, a pálya közelébe se megyek. Meglepett, amikor megkeresett, és olyan szinten néztem rá akkor, mintha szellemet látnék. Egyrészt merész volt, hiszen abba a találatba könnyen belehalhattam volna, vagy érhetett volna olyan rázkódás, hogy elfelejtek önmagam lenni, esetleg újra kell tanulnom nagyon sok mindent. Nem így lett, és a mai napig nem értem, hogy hogyan úsztam meg, ahogy azt sem, hogy neki honnan jött az ötlet, hogy kellek a csapatba, és nekem honnan, hogy igent mondok. De nem bántam meg, mert az életem boldogabb lett tőlük. A kérdésre megvonom a vállam.
- Minden szar, azt hiszem. Három év után az ember gyűrűt vár, nem szőke hajszálakat, érdektelenséget, és azt, hogy a másik kirekessze. Szívás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807677#post807677][b]Ambrózy Henrik - 2020.05.04. 10:42[/b][/url]

Mondhatnám, hogy meglepi a fejlemény, miszerint a rellonos ismét alkotott, de őszintén szólva... Nem. Ez rosszul fog hangzani, de talán még olcsón is megúszta, elvégre Henrik esetében a családi ékszer került veszélybe. Nem fogja persze egymáshoz méregetni a két esetet, de bárcsak megúszta volna annyival, hogy a mellkasát taperolja meg a srác... Mindenesetre a siker elmaradt a támadás okán, ami nem teszi kellemesebbé vagy elfogadhatóbbá az akkor történteket.
- Theon tényleg olyan, mint egy kanos kiskutya - szórakozottan mosolyodik el, majd feláll, hogy az egyik padot könnyedén közelebb húzza és leüljön Lilivel szemben. Nehéz beszélgetés lesz ez, érzi már. - Figyelj, az a srác nem százas. Valamit nagyon elrontottak vele vagy benne, mindenkit így kezel. Ettől persze még nincs rendjén a dolog, de miután legutóbb csak a reflexeimnek köszönhetően nem markolt rá arra a bizonyosra, nem lep meg, hogy ezt csinálta. Viszont nem szabad, hogy azt érezd, nem vagy értékes. Mert nagyon is az vagy - kedves görbére ívelnek ajkai, ahogy kezét kinyújtva egy aprót simít Lili arcán. Nehéz ügy és teljesen megérti a felháborodását, szíve szerint már indulna is, hogy elkapja Delacroix grabancát, de... Nem teheti meg.
- Persze, mert senki sem hitte, hogy újra pályára állsz. Nagyon csúnya baleseted volt, sokan nem lettek volna ennyire bátrak - megvonja vállát, mert bár mások kételkedtek a lány kitartásában és erejében, a férfi egy percig sem tette. Játszott vele, látta, milyen tehetséges és az, hogy az egyik legjobb játékosnak számít, teljes mértékben meggyőzi őt arról, hogy jól döntött, mikor visszacsábította a pályára.
- Négy év után nem azt várja az ember, hogy megcsalják, majd a szemébe hazudjanak és bontsák az eljegyzést. Szívás - kicsit szomorkásan mosolyodik el. Hát igen. Annyi mindent vár ugye az ember és mégis mást kap. De minden okkal történik. Tulajdonképpen az, hogy Lilla kilépett az életéből, ezernyi változást hozott és még önmagát is meglepte. - Gondolod, hogy Ricsi mással is együtt van? - persze buta kérdés a szőke hajszálak után, de a saját példájából kiindulva, aki tényleg, szánt szándékkal lép félre, nem hagy ilyen egyértelmű nyomokat maga után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807678#post807678][b]Révay Lili Athalie - 2020.05.04. 10:56[/b][/url]

Összevont szemöldökkel pillantok fel, majd akaratlanul is le arra a bizonyosra, majd megint fel, és zöld szemeim elkerekedve, ajkaim Ó betűt formálva nézek mélyen Henrik szép szemeibe.
- Jézusom, ez a srác beteg.
Na, az ilyen kijelentések miatt zártam ki élből a szociális pályát, mert emocionálisan rendben vagyok, de én az ilyen példányokat nem tudom abajgatni. Annyira se, mint Henrik, mert ő aztán annak ellenére is, hogy mennyire furcsa élmény lehetett, ahogy egy diákja odanyúl, - vizuális típus vagyok, elképzeltem sajnos -, is kedvesen beszél róla, mármint ő azt mondja, hogy "valamit elrontottak vele", én meg azt, hogy "beteg, perverz állat", szóval igen, valahogy a szociális szféra egész gyorsan kiesett. Különben is, a rendezvényszervezés teljesen belefér, a kultúra, a fiatalokkal való együttműködés. Szeretem csinálni, és jó is vagyok benne, ahogy élvezem a művházban való életet is.
- Iszonyatosan féltem. Bepánikoltam. Kétszer is.
Azon is ment el gól, érzem, az első meccsen, amikor megláttam szembejönni Henriket, éreztem, ahogy blokkfék kerül az agyamra, és se jobbra, se balra nem tudok mozdulni, hogy ott szívem szerint leszálltam volna, és messzire futva, soha többet nem néztem volna vissza. A simítást még érzem az arcomon, olyan régóta ez az első őszinte, kedves emberi érintés, amit kapok, de nem lenne szabad most elsírnom magam, csak elraktározom a jó élményt, az érzést, hogy egy nap megerősítsen.
- Sajnálom, hogy feltéptem a sebet.
Mindig elfelejtem, pedig tudom, hogy mi történt, egyszer még eszembe is jutott, hogy talán azért értjük meg ilyen jól egymást, mert a lelkünk egyformán sérült. Ő jó ember, és én is jó ember vagyok, legalábbis nem tartom magam rossznak, és mind a ketten szenvedünk egy mély szerelem végétől.
- A kapcsolatunk elején azt mondta, hogy sosem fogom észrevenni, ha megcsal engem. A múltkor veszekedtünk, ezt újra elmondta, észre se vette, hogy mennyit készültem a születésnapjára, hogy mennyire próbálom boldoggá tenni. Hetek óta takarítom a szőke hajszálakat, és úgy érzem, hogy lassan megőrülök.
Nem akarom, hogy ő szívjon velem, de nem tudom másnak elmondani. Mindenki a házassággal jön, azzal, hogy mi a következő lépés, mit tervezünk, mikor lesz gyerek. Henrik viszont sosem kérdezett ilyet, ő mindig a jó kérdést teszi fel.
- Ezért hibázok. A korcsolyában, a lovaglásban, a táncban, a kviddicsben. Megbuktam a vizsgáimon, én, aki sosem bukok, Henrik. Minden évben évfolyamelső voltam, iskolaelső, és most bukok, nem tudok koncentrálni, és ezért azt érzem, hogy hátráltatom a csapatot. Véget kéne vetnem ennek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807679#post807679][b]Ambrózy Henrik - 2020.05.04. 11:14[/b][/url]

Jobb, ha erre nem is mond semmit. Igen, beteg. Aberrált. Nem normális. Annyi szinonimát tudna hirtelen említeni, hogy holnapig itt ülhetnének, de nem teszi, mert legyen bármilyen jóban Lilivel, mégis csak tanár. Hülyeség ez a példamutatás dolog, de ő hisz benne és talán jobb, ha a rendkívül demoralizáló véleményét inkább megtartja magának, mint oly sok mást.
- Láttam rajtad. De emlékeim szerint kizárólag rád fókuszáltam az egész meccsen és halálosztottam, amikor kellett - természetesen az ő fülébe is eljutott eme rendkívül impozáns megnevezés, ami valahol simogatja egóját. Az pedig, hogy a lány félt... Őszintén szólva bárki más így lett volna a helyében, sőt, a bárki más pályára sem állt volna, mert a félelme teljesen gúzsba köti és inkább megfutamodik. Ezek egyébként az igazán fontos momentumok az életben: mikor minden rémes emlék és a rettegés ellenére szembenézel a dolgokkal és a nevükön nevezed őket.
- Jaj, ne viccelj. Nem életem legvidámabb története, de már nem fáj - megvonja vállát, bár azért van ebben némi ferdítés. Néha, mikor egyedül ücsörög otthon és nincs mit tennie, elgondolkodik azon, vajon hol ment tönkre minden. Vágyik arra, hogy legyen mellette valaki, egy gondoskodó nőre, akit meglephet egy szürke hétköznapon is, akivel megjelenhet a fontosabb társasági eseményen, akivel megoszthatja az életét. Akinek az idegeire mehet és akivel úgy passzolnak tökéletesen, hogy mindeközben élik a saját életüket is. Ez a leírás kísértetiesen hasonlít Lillára azzal a különbséggel, hogy ezúttal kihagyná belőle a megcsalást. - Az elmondásod alapján úgy gondolom, hogy valami más lehet a háttérben. Az biztos, hogy valamit nem mond el neked, de talán oka van rá. Van, amit én sem mondtam el annak idején Lillának, de csak óvni akartam vagy inkább nem terhelni vele. Nem ismerem Ricsit, azt mégis kétlem, hogy ennyire nyilvánvalóan intézné, ha lenne más nő is az életében - nem kell pszichológusnak lennie, elég csak arra hagyatkoznia, amit ő is tett. Senki sem tudja, a mai napig sem, hogy a vérmágia ceremóniájának végét még épp látta, s az akkor elszabaduló energiák lökték őt lényegesen távolabb az ajtótól. Utána, amikor berontott, már túl késő volt. Mindenki csak azt tudja, hogy hazaért és rátalált szüleire, miközben valójában látta őket meghalni. Ez az első és talán egyetlen olyan lényegi információ, amitől megkímélte még Lillát is.
- Szerintem nem szabad ilyen drasztikus lépéseket tenni, legalábbis addig nem, míg nem bizonyosodsz meg arról, hogy igazad van. Az a legfontosabb, hogy ezekből a negatív élményekből is inkább erőt meríts, építsd magad. Azzal, hogy gyáva módon kihátrálsz a problémából, nem fogod megoldani, csak a szőnyeg alá söpröd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807680#post807680][b]Révay Lili Athalie - 2020.05.04. 11:39[/b][/url]

Muszáj elvigyorodnom, és egy kicsit kihúzni magam, büszkén, mint amikor az embert megdicsérik, mert valljuk be, a tény, hogy Ambrózy Henrik egy meccsen végig rám figyelt, azért eléggé ott van a top öt legmenőbb momentumban. Érezhető is rajtam, hogy büszkeséggel tölt el ez a tény, még ha az, ami okozta ezt, se nem tesz büszkévé, se nem tesz örömmel telivé. Amikor Henrik megjelent nálam először ezzel az ötlettel, akkor pedig egyenesen riadt voltam, mint egy kismadár, akit egy macska szorít a sarokba, és törött szárnya miatt tudja, hogy már nincs menekvés.
- Ez azért elég király, valljuk be. A halálosztó kiskedvence vagyok.
Oldalra döntöm a fejem, és a boldogságot, ami ezzel érkezik, megpróbálom mélyen magamba szívni, elhinteni a bőröm alatt, hogy ne tudjon olyan nagyon gyorsan elillanni, mert tudom, hogy a dolgok, amik ezután jönnek, erőt és kitartást kívánnak, ahogy az is, hogy ne sírjam el magam. Nem akarok a pasija miatt picsogó tinilány lenni, aki azt mondja, hogy az örök szerelme hagyta el. Mármint, ez bonyolult. Ricsi nekem tényleg az igazi, a tökéletes társ, csak valahogy, valami annyira félrement, hogy titkon azt remélem, Henrik azt mondja, lépjek ki, ha nem megy. Ennek ellenére, nem ezt mondja, és lehunyva a szemeimet szusszanok egyet.
- Technikailag ez is a szőnyeg alá söprés, nem? Én elnézem neki a dolgokat, élünk egymás mellett, mint a lakótársak, akik összefekszenek, de már nincs semmi. Nem figyel, nem érdekli. A múltkor megkérdezte, hogy milyen napom volt, pont ugyanazzal a hangsúllyal, ahogy minden nap megkérdezi. És tudod mi volt a válaszom? Csacsogó hangon, alapos részletességgel elmeséltem neki, hogy hogyan tüntetném el Bözsi nénit, úgy, hogy soha, senki se találjon rá, és senkinek se ártson többet a pletykáival. És tudod mi volt a válasza?Remek. Ennyi. Remek.
Igazából, ahogy így kimondom, totális hülyének érzem magam, mert másnak régen azt mondanám, hogy hagyja ott a fenébe. Én ma is mellette keltem, és mint minden reggel, elindult az életem ma is, megcsináltam a napot, és a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy ott volt-e a lelátón, de már az is meglepett, hogy legalább a csapatom fél nevét tudja, sőt, még alliterálni is megpróbált.
- Nagyon nem volt helyes, hogy büntetőt dobhattak azért, mert én belekönyököltem az arcába. Mármint, nem Volkov hibája, hanem az enyém. A gyomrába kellett volna könyökölnöm, az nem annyira látványos.
Sóhajtva nézek Henrikre, és most rajtam a sor, hogy megsimogassam az arcát, hihetetlen, hogy egy ilyen kedves szemű és jóságos férfinak bárki is képes volt ártani. Én egy ilyen embert a széltől is óvnék.
- Nem hiszem, hogy engem óvni akar, de ez egy kedves feltételezés. Rólad tudom, hogy így volt, de róla nem tudom elképzelni. Hiszen, nem te csaltad meg őt, hanem ő téged. Te fairplay játszottad a játékot végig. Remélem, hogy szerencsés leszel a szerelemben, de ha nem, akkor egy öt év múlva összeházasodhatunk.
Még kacsintok is egyet hozzá, és remélem, hogy azért kicsit megnevettetem, hiszen ő is kedves boldogságot csepegtetett a szívembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807681#post807681][b]Ambrózy Henrik - 2020.05.04. 12:05[/b][/url]

Erre még Henrik is felnevet, mert bár mókásnak hangzik, azért van benne némi igazság. Layla csak azért vonhatta el a figyelmét a pályán, mert a fogó poszt az egyik legértékesebb és nem hagyhatta, hogy kiessen, de egyébiránt tényleg mindig Lilin volt a fél szeme. Már csak azért is, mert amikor megkereste, hogy játsszanak, egy dologban egyeztek meg biztosan: nem engedi, hogy az a baleset bármilyen formában megismétlődjön. És lássunk csodát, egy fülnyaláson és melltapin kívül mi baja sem esett a lánynak, így a szavát sikeresen tarthatta meg.
- Ne bízd el magad - incselkedve megrázza a mutatóujját, de az arcán lévő mosoly nem tűnik el. Mivel tisztában vannak azzal, hogy hamarosan nehezebb téma jön majd, nem árt, ha felengednek picit és nevetnek egy jót, hogy aztán belevágjanak mindennek a közepébe.
- Tekinthetsz rá így is. De ha egyszer azt mondja, nem csal meg, akkor meg úgy, hogy kivárod, mi fog történni. Amúgy meg, mi férfiak, ha valami foglalkoztat minket, se látunk, se hallunk. És igenis létezik a semmi doboz, csak nem hiszitek el nekünk - széttárja karjait, mert tény és való, hogy az agyukban lévő millió meg egy tároló közül a semmi doboza az egyik legjobb. Míg a nők képtelenek csak úgy létezni anélkül, hogy a gondolatok egymást ütnék ki a bennmaradásért, addig számukra teljesen természetes, hogy csak nézik a plafont és nem gondolnak... Literally semmire. Az persze vitatott, hogy ezt a képességüket mikor fejlesztették ki, de már az őskor óta öröklődik tovább, ami még inkább kérdésessé teszi ennek el nem fogadását. - Talán csak időt kéne neki hagynod. Ha rám hallgatsz, szellőztesd ki a fejed. Az is lehet, hogy jobb lenne, ha pár napot külön töltenétek. Nem ismerem a kapcsolatotok minden szegmensét, így csak találgatni tudok.
Azt már tudja, milyen frusztráló, ha nem értékelik az erőfeszítéseit, de olyasmivel még nem találkozott, hogy észre sem vették volna. Pedig mennyivel jobban jár, ha ez azt jelenti, nem megcsalják, csak valami egyéb probléma van a háttérben! - Én egy egészen másik testrészt javasoltam volna, de megelégedtem az arcával is - aki a kicsit nem becsüli, ugyebár. A büntető részére nem is reagál, mert ha pályán lett volna, már nem lett volna, ugyanis minden bizonnyal péppé veri a rellonost. És akkor aztán nem a büntető lenne a legnagyobb bajuk, hanem hogy Henriket elviszik kötve-fűzve, mint a Jókai összest. Na az probléma lenne. Eközben halványan elmosolyodik, ahogy a puha kéz arcát éri. Csak ne sajnálják és akkor minden rendben lesz.
- Csak veled viselkedik ilyen furcsán egyébként? Nem változott meg más szokása esetleg? - érdeklődve várja a választ, azonban nem tart sokáig komolysága, mivel muszáj megengednie magának egy kaján vigyort. Ez a házassági ajánlat nem csupán pazar ötlet, de könnyen kivitelezhető is. Jöhet az esküvő! - Akár előbb is, mivel ezt a lovagot - végigmutat magán póker arccal. - már teljesen az ujjaid köré csavartad - feláll és színpadiasan hajbókol egy keveset Lilinek, majd elneveti magát. Bár valóban gyönyörű nő - merthogy ő már nő -, Henrik inkább tekint rá barátként, tudva pedig, hogy Ricsivel szemben még csak esélye sem lehet, végképp ellehetetlenít minden ez irányú törekvést, ami amúgy nincs is. Őt most egészen más foglalja le ugyebár, de a téma nem is erre a lapra tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807682#post807682][b]Révay Lili Athalie - 2020.05.04. 12:20[/b][/url]

- Már mindegy. Totálisan egoistává tettél. Ez a titulus mától hivatalos.
Legalább valami jó is nem? Legközelebb mindenképpen így fogok bemutatkozni az első szembejövőnek. Remélem valami puccos partin lesz, ahol egy csomó uncsi emberrel kell jópofizni. Bár, ha így haladnak a dolgaim, akkor olyan mindegy, hogy mit csinálok, nem? De ezt az ötletet azért elraktározom, és ennyi, vitát sem indítok róla, kiskedvenc vagyok, és kész.
- Szeretnék egy napra férfi lenni, és kiélvezni a semmi dobozt.
Nagyon csábító. Nőnek lenni nagyon nem könnyű meló, mert amikor úgy gondolod, hogy most nem fogsz semmire sem gondolni, akkor jön az, hogy elkezdesz gondolkozni olyanokon, hogy "betegyek-e egy mosást", "mi lenne, ha ma rendelnénk valamit?", "elég természetes íve van a körmömnek, vagy legközelebb kerekítse le jobban a körmösöm?", "Vajon rám gondol-e vagy a titkárnőjére éppen?". Egy szó, mint száz, nőnek lenni szívás.
- Én hiszek, csak érted, ennek a doboznak még mindig szőke hajszálai vannak.
És megfejelném, de ezt már inkább nem is teszem hozzá, mert ez az érzés talán csak Theon miatt van, akinek tettei itt lebegnek körülöttünk, és most már tudjuk egymás mocskos titkát, hogy őt majdnem megfogdosta azzal a kezével, amivel engem megfogdosott. Ez a srác abnormális, és bár a külön töltött idő gondolatát még emésztem, ravasz és huncut mosoly keveredése jelenik meg az arcomon, ahogy Henrikre nézek.
- Nocsak, nocsak, Ambrózy Henrik, meg tudsz lepni ennyi idő után is.
Hiszen, ő tanár, mégis, ki-kiszalad a száján olyan, ami arra utal, hogy ha tehetné, akkor bizony már szépen elintézte volna Theont. Mondanám, hogy álljunk össze, mint két kicsi legó, és intézzük el a srácot, de szerintem még én is bűntudattal kelnék fel másnap, holott pontosan tudnám, hogy megérdemli a srác azt, amit kapott, mert amíg valaki nem töri le a szarvát, addig nagyon hinni fog magában, és abban, hogy bármit megtehet. Pedig nem.
- Összevesztek a testvérével, az egész azzal indult. Eszter elhatárolódott tőle. Haragszik rá, miattam, azért, mert az apjuk és Ricsi nem voltak hozzá őszinték, nem avatták bele a dolgaikba. Ricsi idővel szerelmes lett belém, és én viszonoztam ezt. Eszter árulásnak érezte ezt a részéről. Aztán volt egy szakításunk, én bosszúból megcsókoltam egy fiút, ami azt eredményezte, hogy Ricsi lelépett a Durmstrangba, és ez végleg szétrombolta a Vajda egységet. Szóval a drasztikus lépések és a tény, hogy szerelmes belém, vagy szerelmes volt belém okozták azt, hogy most itt tartunk. El kellett volna engednem őt akkor, amikor hivatalosan véget kellett volna érjen a kapcsolatunk.
Nem beszéltem erről soha, senkinek, és már nincs a csuklómon a megszeghetetlen eskü köteléke, hirtelen érezni kezdem, de tudom, hogy már nincs hatással ránk, ha akarom, elmondom, hogy az egész csak egy megrendezett politikai színjáték volt, hogy jól jöttem a kampányhoz, és ennyi. De nem mondom ki most sem, csak sejtetem, de tudom, hogy Henrik érteni fogja, ha nem is most, később, mikor éppen a semmibe bámul, megérti, hogy mit mondok. Hogy nem szerelemnek indult, hogy volt lejárati dátuma, hogy ez az egész az elején nem volt valóság.
- Aww, ez nagyon hízelgő, de ne meneküljön kérem a karjaimba, adjon esélyt ennek az öt évnek, kiváló voltam asztrológiából is, minő véletlen, és úgy látom, hogy egy kemény év után, mely most önre vár, földöntúli boldogságot tapasztal majd. De ha mégsem, és szíve megcsalatja, ez a test és ez a szív önnek dobog... vala. A vége béna lett, de azért hiszem, hogy ha öt év múlva felrémlik neked, hogy megkértem a kezed, már csak jót nevetsz rajta, és talán elmeséled a melletted fekvőnek, hogy egy győztes és egyben vesztes meccs után remek ajánlatot kaptál.
Felkelek én is, és mindenféle engedélykérés nélkül ölelem át, mert tudom, hogy tökéletes kezeivel - tudom, tudom, vártad már - átölel, és minden helyre fog billenni.
- Nem tudom, hogy mit kezdenék nélküled. Nem csak különköltöznék, hanem a rózsák mögé ásnék éppen egy hullamerev Vajdát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807692#post807692][b]Ambrózy Henrik - 2020.05.04. 12:50[/b][/url]

Mosolyogva csóválja meg fejét, de már nem tesz hozzá semmit. Van egy másik kedvence, aki igazából nem is az, de bizonyára mindenki úgy véli, hogy igen. Vagy csak ő látna bele többet? Lehetséges.
- A semmi doboz remek dolog. Fejleszd ki, ha már nem örökölted - micsoda javaslatok, Nobelt neki! Egyébiránt tisztában van azzal, hogy a nők soha nem lesznek képesek erre. Mindig kell valamit csinálni, ráadásul ők azok, akik a legtöbbször álmodnak. Mert még álmukban sem képesek csak úgy aludni, hanem valamit át kell élniük. Hihetetlen: egyszerre hátborzongató és csodálatos, de legfőképp ijesztő. Hogy bírják ezt a sok hangot a fejükben? Eközben a hajszálakra érkező megjegyzésen hangosan felnevet. Nos, mi tagadás, ebben teljes mértékben igaza van. - Biztosíthatlak róla, hogy a semmi doboz szőrtelen és nemtelen, az pedig, hogy hazaviszi ezeket a hajszálakat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az jár a fejében - és ez így is van. Vegyük például azt, amikor szex után csak a hátukra fordulnak és nézik a plafont, miközben a kedves párjuk már mászik is rájuk, hogy "ugye jó volt?", "te is élvezted?", amikor pedig szűkszavúan válaszolnak, egyszerűen csak azt gondolják: "biztos nem volt jó neki, nem voltam elég jó neki". De dude, nem. Csak ne gondold túl, ez a lényeg.
- Az ellenem indított támadás után nem meglepő, hogy azért drukkolok, valaki verje meg helyettem is. Bár nem hittem volna, hogy te leszel az a valaki, de nekem így is jó - szórakozottan von vállat, miközben ismét felsejlik a folyosón történtek képe és kirázza a hideg. Jézus úristen. Mielőtt eluralkodna rajta a hányinger, gyorsan elűzi ezeket a gondolatokat és inkább a nő szavaira koncentrál.
- Tehát már régóta vannak problémái. Mi van, ha ezek most tetőztek? Talán ez a szőke valaki segít neki Eszterrel kapcsolatban, nem? Hátha ő tud valamit róla - egész logikusnak tűnik a sztori alapján, hogyha tényleg ennyire bántják ezek a dolgok, akkor megpróbálja rendezni. Ha a lány nem engedi, hát más utakon, ami esetlegesen azzal jár, hogy egy ismeretlen, nem várt személyt kell bevonnia a képletbe. Talán egy tanár, közeli barátnő vagy jó ismerős, aki által közelebb kerül hozzá. Henrik minden bizonnyal minden követ megmozgatna, hogy újra együtt lehessen a testvérével és legalább részben olyan legyen, mint régen. - Figyelj, valamiért nem engedted el. Én annyira nem hiszek ebben, de az okosok azt mondják, hogy mindennek oka van. Talán ennek is.
A sors és egyéb nyálas, filmbe illő dolgok még sohasem győzték meg. Persze tud ő kifejezetten romantikus is lenni, de ez korántsem jár azzal, hogy piros fonalat képzel a kisujjára, ami összeköti egy másik emberrel. A karma már lényegesen realisztikusabb dolog, hisz azon az elven alapul, hogy azt kapod, amit adsz. Az előadás megindultával viszont minden figyelmét Lilinek szenteli, aki egész gyorsan költ egész szépet. Henrik ízlésének persze némiképp sok, de a maga nemében tökéletes. - Ez kedves tőled. És az előadás is meggyőzött. Ha azt mondod, öt év múlva jön el a mi időnk, megvárom - hamiskás mosollyal arcán figyeli a finom vonásokat, aztán... Aztán kicsit váratlanul éri az ölelés. Számíthatott volna rá már akkor, mikor elkezdtek a kapcsolati dolgokról beszélni, mégis meglepte a dolog. Ettől függetlenül ösztönösen karolja át és húzza magához a vékony alakot, hogy erős karjaival védelmébe vegye. Nem sok, nem is egy Vajda Richárd, de talán több, mint a semmi, vagy amit más ebben a pillanatban adhat.
- Remélem legalább szólnál. Az én híremnek egy hulla pluszba vagy mínuszba már nem számít - szája szeglete magasabbra emelkedik ettől. Mert hát jobb, ha minden helyzetből kihozzák a maximumot, nem? Inkább nevessenek a történeteken, mintsem sírjanak rajtuk, jobbat tesz a közérzetnek. - Na de ideje indulnunk, mert még a végén tényleg kitalálják, hogy összeszűrtük a levet - lazít az ölelésen, hogy amikor Lili késznek érzi magát, akkor elhúzódhasson. Amúgy is ideje indulniuk, mivel még egy ünneplést is terveztek. Talán a a bajnokságot elvesztették, de a meccs az övék és ez most a lényeg. Ráadásul másodikok a bajnokságon is, nem pedig utolsók, ami külön öröm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807700#post807700][b]Révay Lili Athalie - 2020.05.04. 13:42[/b][/url]

- Szóval ez csak úgy kifejleszthető egy nőnek?
Valóban hasznos lehet, és van egy olyan érzésem, hogy szükségem is lesz rá, hogy tényleg ki tudjon kapcsolni az agyam, hogy el tudjak merülni a semmiben, hogy képes leszek arra, hogy ne kombináljak, hogy ne bolonduljak bele a ténybe, hogy agyalok. Mert bele lehet. Sok nő kattan bele abba, hogy a túlgondolást túlgondolja, hogy amikor alszik, akkor is agyal, hogy pörög a gondolatokon, amiken nem kellene pörögnie.
- Meg kell tanulnom elengedni.
Vagy a problémát, vagy azt, hogy nem bízik meg bennem, vagy őt magát. Elengedni Vajda Ricsit. Most először fogalmazódik meg bennem a gondolat, hogy milyen lenne az élet Vajdátlanul. Most először gondolok bele abban, hogy mennyire beleringattam magam mindabba, amit a varázstükörben láttam. A házasság, a gyerekek, Ricsi idős korára olyan lesz, mint az apja, kinézetre is, jellemre is. Tisztelettel vegyes szerelemmel beszélt róla a jövőbeli énem, a tökéletes társról. Vajon a tükörben lévő jövőbeli én most is ezt mondaná? Vagy minden, a gyerekek, a házasság, semmivé foszlott már akkor, amikor nem hagytam magam, és visszaszóltam neki? Valamit lépnem kell, akkor is, ha tudom, hogy ez a lépés fájdalmas lesz, mind a kettőnknek, kérdés, hogy milyen arányban fog fájni.
- Lehet, hogy majd elmaszkírozom magam, és ahogy te nem gondoltál rám, úgy más sem fog, és akkor nem tiltanak el egy életre a kviddicstől.
Mert ellenkező esetben, még mindig megvan az esélye, hogy Volkov azt mondja, nem játszhatok, mert nem tartja biztonságosnak a dolgot, és nem hibáztathatnám őt egy fél pillanatig sem. Igaza lenne, mert tényleg nem érné meg kockáztatni az ő hírnevét, megbízhatóságát két nála fiatalabb acsarkodása miatt. Viszont a maszk mindig segít, én meg azért elég erős vagyok, hiszen a sok sport és a Ricsivel való élet megedzett.
- Mint egy pszichológus?
Bár nem értem, hogy ha tényleg pszichológus, vagy olyan, aki segít neki a nővérével kapcsolatban, akkor mégis mi a frászért nem lehet elmondani? Én csak örülök neki, ha van, aki tud segíteni, mert nem hiszem, hogy mindenható vagyok, és ha ő felismert egy problémát, és azt orvosolná, hát összetenném a két kezem örömömben, hogy csinálja. Szeretném, ha Ricsi rálelne a lelki békéjére, megérdemelné, hogy a dolgok letisztázódjanak. Semmi szörnyűt nem látok egy pszichológusban mondjuk, és remélem, hogy ő nem úgy gondolkozik, hogy én ezért elítélném, vagy kevésbé tartanám férfiasnak.
- Leredukálhatom háromra, de tudod, a férfiak háromnál bepánikolnak. Ha öt, akkor már túlvagyunk a három éves válságon, de mégsem csak egy kicsivel. Hm. A három is jó. Akkor még fiatal és fitt leszek, öt év múlva lehet, hogy már csak egy uncsi vén csont.
Mert az ember huszonhat évesen unalmas, vén csont, nyilván. Dehogy leszek én unalmas, csak úgy gondoltam, hogy az öt év kimondásával biztosítom róla, hogy ez csak tréfa, hogy nem komoly, hogy nem úgy van az. De nekem jó a három is. Már nem vagyok diák, botrányt se keltenénk. Szinte szörnyen uncsik lennénk, ha összeállnánk. Mondjuk így sem kizárt, hogy van, aki tényleg ezt feltételezi, olyan engedelmesen távozott most is mindenki, és maradtunk ketten az öltözőben. Ez volt talán anno a rellon öltözője? Hm. nyilván világítana uv fény alatt. Mókás így belegondolva, hogy mennyire gyorsan leléptek, és nem biztos, hogy csak a buli ígérete miatt. Hoppá hoppá.
- Ez kedves, de remélem, hogy nem növelem a feltételesen hozzád köthető hullák számát.
Nevetem el magam, puszit nyomva a mellkasára, és miközben hátat fordítva neki gyorsan öltözni kezdek vígan mosolygok. Ilyen szinten igazi sprinter vagyok, ő talán még a pólóját sem vette le, amikor én már frissen, illatosan állok a virágos ruhácskámban, és éppen a hajamat bontogatom ki. Öltözni gyorsan tudok, de amíg a hajam a combomat súrolja, sosem készülök el időben.
- Kérhetek valamit? Ha úgy alakulna, hogy Ricsi és én nem maradunk együtt, de mégis elterjedne, hogy kavarunk. Egy kicsit nem tagadnád? Mármint csak az első időkben. Nem azt kérem, hogy megerősítsd, hogy együtt vagyunk, csak, ne mondj rá semmit. Ha nem nagy kérés persze. Csak egy kis csendet szeretnék, vagy nem is tudom. Nem tudom, hogy mi lesz ebből.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807707#post807707][b]Ambrózy Henrik - 2020.05.04. 14:19[/b][/url]

- Végül is nem. De esélyt akartam adni - széttárja karjait és arcán hamiskás mosollyal biccenti oldalra fejét. Nem, igazából lehetetlen, hogy egy nő képes legyen semmire sem gondolni, legyen az a semmi akár pozitív, akár negatív. De mivel ugye épp ez a lényege, hogy semmi, így előjelének sem kéne lennie, de persze az ellenkező nem még itt is csodákra képes. - Részben csak. Attól, hogy emészted magad, nem fognak változni a dolgok, viszont feszült leszel. Főleg ebben a kiélezett helyzetben nincs szükség arra, hogy veszekedjetek, márpedig a frusztráltság semmi másra nem jó - ő is tudja. Henrik a nyugalom szobra, soha nem szokta megemelni a hangját, főleg nem ingerülten beszélni, de bizony előfordult, hogy Lillával már üvöltöttek egymással. Nem a legjobb dolog, ami történhet az emberrel. Főleg akkor nem, ha egyébként szereti a párját, de a dolgok egyszerűen csak elharapódznak. Nem lenne szabad hagyni, hogy Lili és Ricsi idáig jussanak, de ki tudja, a lány szavaiból ítélve lehet, hogy ez már késő bánat.
- Egy jó kis százfűlé főzet sose rossz - egyetértően biccent és szinte már elképzeli, ahogy a nő magába dönti és nagy macsóként megy, hogy móresre tanítsa Delacroix-t. Ki tudja, egy ilyen merényletbe talán még ő is beszállna csábos hölgy segítőként. Biztos mindenki összezavarodna.
- Látod, erre nem gondoltam, de jó ötlet. Tudod, hogy utálunk orvoshoz menni és inkább belehalunk a bajainkba, de ha esetleg előfordulna az a hipotetikus eset, hogy szakemberhez fordulunk, nos... Nem valószínű, hogy büszkén újságoljuk el Nektek, inkább megtartjuk magunknak - ez a tulajdonság rá is jellemző. Nem szereti a dokikat, ha bármi baja van, hősiesen tűri és, ha súlyos és rángatják, talán ellátogat az orvoshoz. Nem igazán tudná megmondani, miért is alakult ki bennük ez a távolságtartás mindennel kapcsolatban, ami vizsgálat, de talán ahhoz köthető, hogy ők a legyőzhetetlen, mindent túlélő vadászok, ebbe a képbe pedig abszolút nem illik bele az, hogy sebezhetőek és segítségre szorulnak. Henrik indokai mondjuk ennél lényegesen prózaibbak: utál szakemberhez járni. Ami nem öl meg, az megerősít.
Hallgatva az indoklást nem tudja magában tartani a nevetést, így mély baritonja kellemesen tölti be az öltöző rideg falait. Most akár meg is sértődhetne, elvégre Lili leírása alapján már antik darabnak számít, ehhez mérten pedig hamar magába fojtja derűjét és póker arccal fonja keresztbe karjait maga előtt. - Tehát azt akarod mondani, hogy vénember vagyok? Jól vigyázz mit mondasz, mert könnyen elszalaszthatod ezt a Hugh Hefnert - bár szavai komolyan csengenek, szemei sarkában ott gyülekeznek a jól ismert nevetőráncok és íriszei szórakozottan csillognak. Ennek az embernek rinocéroszlelke van, nehéz megsérteni.
- Köszönöm, hogy vigyázol a jó híremre, jól esik - hálásan biccent egyet, bár szavai kedélyesek. Annak egyébként is mindegy, talán ezért vette fontolóra, hogy Máriával kapcsolatban... merészebb legyen. Talán ezért is nem hatja meg különösebben a csókjuk és talán ezért tudta azt kérdezni tőle a gyengélkedőn, hogy el akarják-e felejteni, ami történt. Mert neki eszébe jut azóta is. Azt költői túlzás lenne állítani, hogy álmatlanul forgolódik éjszakánként, de az tény, hogy nem hagyja nyugodni. Eközben Lili elhúzódik, ő pedig könnyedén engedi le karjait, hogy hátat fordítson. Még csak feltételesen sem kívánja megbámulni, s mire odáig jut, hogy ruhái lekerülnek és magára rángatja nadrágját, Lili már el is készül. Henrik megemelkedett szemöldökkel fordul meg, miközben kezébe veszi pólóját. - Te aztán gyors vagy - elismerően biccent, majd belebújik felsőjébe és szennyesét férfiasan igénytelenül gyűri be edzőtáskájába.
- Nem tudom, ez mennyire jó ötlet - megcsóválja fejét és egy pár pillanatig csendesen pakol. Tulajdonképpen mi baja származhatna? Ha meg akarnák verni, talán van olyan jó erőben, hogy ne jelentsen problémát, az pedig, hogy pont a Révay lánnyal boronálják össze, még hízelgő is. Már nem az iskola diákja, akár lehetne is közük egymáshoz, nincs benne semmi bűnös. - De legyen. Kizárólag azért, mert te kérsz rá. Nem szeretem az ilyesmit, de ha ettől jobban érzed magad, akkor legyen - nincs ínyére, de meg tudja érteni az indíttatást. Nyugalmat akar, mindenkit eltávolítani magától. Ilyenkor az a legjobb, ha azt hiszik, foglalt vagy. Meg hát, Henriknek sem ártana már valami csinos barátnő, akiről írhat az Edictum, így talán elhallgatnának azok az apró, jelentéktelen hangocskák, amik a Zippzhar lánnyal kötik össze. Noha alaptalanul, ki tudja, mikor derül ki az igazság.
- Na menjünk - kinyitva az ajtót megtartja azt, hogy Lili kiléphessen rajta, majd egy utolsó pillantást vet a padokra, hogy mindent bepakoltak-e és ő is kilép a szabad levegőre. Eléggé lemaradtak, jobb lesz, ha belehúznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=807721#post807721][b]Révay Lili Athalie - 2020.05.04. 18:27[/b][/url]

- Azt már eddig is tudtam, hogy bölcs vagy és jó a meggyőző képességed, de hogy ilyen okosokat is mondasz, lenyűgözöl.
Cukkolom egy kicsit, mert tudom, hogy nagyon okos és nagyon bölcs, és tudja, hogy tudom, csak szeretem egy kicsit piszkálni, de nem bántón, érződik a hangomban is, hogy csupán csak mókának szánom az egészet. Igaza van, nem szabad túlkombinálva és feszülten beleállni ebbe az egészbe, és ennek a tanácsnak hála, a kapcsolatunk az áprilist túléli, mert próbálkozom tényleg objektív és kedves maradni a történetben, mégis, mint azt már tudjuk, el fog jönni a pillanat, amikor befejezem a kapcsolatomat Vajda Richárddal. De Henrik miatt, amiatt, amit mond, még vagy három hétig kutatni fogom a megoldást, hogy a kettősünk újra az legyen, aki régen volt.
- Hogy én erre nem gondoltam!
Képedek el, mert tényleg, ha százfűlével a szervezetünkben csináljuk, akkor akárkik lehetünk. Annyit kell csak tennünk, hogy két ismeretlen, de nagydarab fickótól szerzünk hajszálat, egy hónap alatt megfőzzük a százfűlé levet, és már meg is bosszulhatjuk, hogy Delacroix megfogdosott minket. Hát persze! Mi sem egyszerűbb, nem?
- De most egy pszichológus? Hát mi van abban? Nekem kötelező a versenyek miatt, és teljesen természetesnek veszem, hogy van. Nem néznék rád se furcsán, ha neked is lenne, elvégre tanár vagy, biztos vannak kölykök, akik megbotránkoztatnak, meg ott a múltad, meg amúgy is, én akkor is járok majd, ha már nem versenyzek.
Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy ne versenyezzek, még akkor sem, ha úgy döntöttem, hogy huszonhárom, de maximum huszonöt évesen végleg befejezem a versenysportot. A karrierem csúcsán. Nem akarok én lenni az a kiöregedett nő, aki nem tudja elfogadni, hogy neki régen leáldoztak. De nem tudom, hogy hogyan fogadnám, ha tényleg pszichológus lenne a szőke. Azt hiszem, szomorú lennék, mert ez azt támasztaná alá, hogy Ricsi nem ismer, nem bízik bennem, és ennek az az egyszerű oka, hogy pontosan tudja, hogy rendszeresen járok pszichológushoz, és jó dolognak tartom az életemben. Ahogy nevet, muszáj elmosolyodnom, sőt kuncognom is kicsit.
- Nem, Henrik, te csodálatos korban lévő férfiember vagy. A szavatosságod csak a hatvanas éveid közepén kezd meghanyatlani. De ha Hugh vagy, akkor be kell vetnem magam, hogy én legyek a te Crystal-od.
Nem akarom megmondani, hogy miért tudom, hogy Hugh Hefner utolsó feleségét Crystal Harris-nek hívták, engedjük el. Játékosan kezdem el a csípőmet ringatni, ahogy kicsit feljebb húzom a felsőmet, de semmit sem mutatok, csak a hasam, még csak a melltartóm széle se bukkan elő. Tudom, tudom, tök uncsi vagyok. De gyorsan öltözöm, ami vicces, mert sosem volt egyéjszakás kalandom, és sosem kellett kiosonnom sehonnan. Micsoda egy unalmas alak vagyok, de tényleg. Viszont ennek következtében leplezhetetlenül kiül az arcomra az is, ha valami olyat látok, amitől leesik az állam, és éppen csak hajszálon múlik, hogy nem kezd csorogni a nyálam, mert hát ember, de őszintén, ezzel a testtel hogyan nincs neked barátnőd? Azért egy kósza pillanatig felmerül bennem a gondolat, hogy ha már úgyis lemaradtunk, maradhatunk még egy kicsit, és huh. Félő, hogy ez a látvány elég sok álmomban vissza fog térni. Meg az is, hogy elismerően biccentek. Na ez test kéremszépen
- Csökkentsük le kettő... nem is, másfél évre a dolgot. Másfél évig van esélyed menekülni, de utána ez az enyém lesz.
Mutatok végig rajta, mert igen, ez a kép most úgy beleégett az agyamba, hogy körülbelül az idők végezetéig ott marad, csak a helyszín változik. Majd elképzelem, ahogy éppen strandon sétál, meg fát vág, ő igen, a kis perverz álmaimban nagyon is ott lesz Henrik, szigorúan persze a kapcsolatom összeomlását követően.
- Köszönöm, komolyan. Ne legyen rá szükségem, de hálás vagyok, amiért értem szembemész az elveiddel.
Egy kis szájfényt rakok fel, persze, miközben azért, ahogy így pakol, hátulról is megnézem. Eddig fel sem tűnt, hogy Henrik mennyire férfi, én meg egy éve itt öltözöm vele. Édes Merlin, hát nem igaz, hogy ennyire elvette az eszem Ricsi, és elég nagy aggodalomra ad okot, hogy most már észreveszem, hogy más is férfiból van.
- Köszönöm.
Surranok ki az ajtón, hogy bevárva a többiek után siessünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=810031#post810031][b]Süveges Lili - 2020.05.31. 23:20[/b][/url]

Úgy tűnt, egy csapat, vagy azok bármely tagja sem találta ki váratlanul, hogy mégis kihasználja ezt az eső utáni és egy következő előtti nyirkos kis időt arra, hogy gyakoroljon a pályán. És noha repülni bárhol lehetett volna, Lili úgy okoskodott, hogy a legcélszerűbb a kviddicspályán csinálni, ahol biztosan nem lehet belőle semmi probléma.
És Beni, aki remélhetőleg nem hagyta cserben, és nem gondolta meg magát az utolsó pillanatban, elvileg már ott is volt, és rá várt, meg a kölcsönzött seprűre, amit a lány cipelt a vállára csapva. Könnyebb volt, mint amilyennek látszott, mert egy jókora repülő eszköz volt, hiszen nem a hagyományos típust, hanem azt használta, amit seprűakrobatikára fejlesztettek ki. Hosszabb, szélesebb fából készült, és nem voltak rajta lábtartók sem, mint a versenyseprűkön.
Lilin testhezálló, sötétkék edzőruha volt, ami melegen is tartotta őt, de a biztonság kedvéért egy áttetsző esőkabát is volt a seprűre dobva, ha rosszabbra fordulna az idő. Bár akkor nem valószínű, hogy tartósan tovább kint maradnának.
A szomorkás, nyirkos idő ellenére neki nagyon jó kedve volt, dalolászva lépett be a lelátók árnyékába, mert bár nem a maga szórakoztatására jött ma ide, hogy kedvtelésből repkedjen, vagy gyakorolja az akrobatikát, már az is felvillanyozta, hogy seprűre ülhet, és persze, hogy segíthet Beninek, hogy ne tartson a repüléstől, és ügyesedjen is benne.
Ugyan még nem próbálkozott ilyesmivel és nem is volt tudomása róla, hogy alkalmas lenne erre a seprűje, úgy találta, elég nagy ahhoz, hogy arra két ember is kényelmesen felüljön, ha kell. Egyikük se volt túl nehéz, és a kviddicses versenyseprűk is, melyeket egy emberre terveztek, elbírtak kettejük összsúlyánál nehezebb játékosokat is. Szóval miért is ne?
Mikor aztán a pálya közepére ért, és mellmagasságban elengedte a seprűt, mely aztán stabilan ott is maradt, Lilkó körülnézett. Beni még sehol nem volt, vagyis vagy nem jött el, vagy.. ah, igen, túl korán ideért Lili. Pedig amúgy gyakran elkésett mindenhonnan, de most túlzottan is izgatott volt, úgy tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811554#post811554][b]Süveges Lili - 2020.06.15. 17:03[/b][/url]

Végre megint jó idő volt, vagy legalábbis éppen nem esett néhány órán át, így Lili ismét kisurrant gyakorolni a kviddicspályára. Na nem az ünnepelt varázslósportot, aminek a póznákat és a szurkolói páholyokat emelték, de a maga választott szenvedélyét, amiben talán sosem lesz kimondottan jó vagy ügyes, de legalább őt boldoggá tette.
Ezúttal az egyik oldal kapuinál gyakoroltak néhányan, és az egyik szurkolói páholyban is volt egy kisebb tömörülés, így Lilkó őket kerülve inkább csak a túlfélen repkedett, és egyensúlyozott az iskolai akrobatika-seprűn, mígnem újból takarásba nem került a Nap az égen, figyelmeztetve őt, néhány mellékes dörrenés kíséretében, hogy hamarosan bőrig fog ázni, aki a szabad ég alatt marad. Szeszélyes egy időjárás volt, annyi biztos, de a szőke már felkészülten erre huppant vissza fenekével a seprűre, és irányította lefelé azt.
Gyorsan átöltözött, és már szaladt is a pálya melletti kis házikóhoz eltenni a seprűt. Mikor már közel ért, jutott eszébe, hogy a pálcáját már megint nem tette el, miután az öltözőben valahova lerakta, hogy rá ne üljön, de seprűstől visszafordulni csacskaság lett volna, szóval megszaporázta lépteit, és kézzel rántotta fel a szertár ajtaját, kicsit sietősebben is a kelleténél, mert nyomban ki is borult rajta pár seprű, és egy agyonhaszált kvaff is gurulni kezdett hirtelen támadt szabadságát élvezve.
- Héé, jössz vissza! Te kis nyomi piros labda - nevetett rajta a lány, mert mindig is mulatságosnak találta a mélyedéseket a sporteszközön, mintha azokat a sok pofozgatástól szenvedte volna el. Pedig nem is ezt a labdát kellett ütővel csépelni.
Gyorsan a hóna alá nyalábolta a menekülő kvaffot, megtámasztott a vállával egy-két dőlingélő seprűt, amit pedig ő vett ki korábban, azt szabad kezével fogva húzta maga után. Így totyogott be a helyiségbe, ami most valahogy sokkal szűkösebbnek tűnt, mint egy órával ezelőtt. Mintha a tértágítő bűbáj rosszalkodott volna.
Mindenesetre így is volt még hely, ha nem is sok, így Lili vállat vont - persze csak fejben, mert nem kockáztatta, hogy megint megszökjön egy-két sporteszköz -, és beljebb szlisszolt. Az tornász-seprűkből nem volt sok odabent, és azok is egész hátul, a levitás pedig mégsem teljesen ok nélkül került a kék házba, szerette volna oda visszatenni az eszközt, ahová való, így kicsit tovább tartott az elpakolás, mint tervezte, de szerencsére egyelőre nem hallotta, hogy az eső elkezdte volna verni a tetőt a feje felett.
Csak aztán el ne felejtsen még a pálcájáért is visszaszaladni az öltözőbe!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811679#post811679][b]Nathaniel Wright - 2020.06.16. 15:02[/b][/url]

Nem csak napokig, de hetekig titkoltam ittlétem, és nem azért, mert haragszom rá, vagy azért, mert nem akarok a közelében lenni. Minden vágyam az, hogy vele legyek. Minden vágyam az, hogy érezzen engem. Nyuszi. Olykor az ablakból néztem, ahogy sétál, vagy máskor egy fán gubbasztva figyeltem órákon át, ahogy nevetve, és leomló aranyló hajával lágyan játszik a szél. Irigye vagyok mindennek, ami hozzáérhet. Irigye a szélnek, irigye a talárnak, de még a süteménynek is, mely ajkaihoz ér, ahogy harap belőle.
Nyuszi a mindenem. Az igazi, mély, örökké tartó tökéletesség. Szívem szerint egy tükörbe zárnám, ahonnan sosem szabadulhat, én viszont bármikor beléphetnék a tükörbe, ahol megalkothatnánk a világunkat. Kettőnk életét. Mert ő csak úgy lehet az enyém, hogyha tudom, nincs más opciója. Mert, valahol mélyen, félek. Félek, hogyha közel engedem magamhoz, idővel menekülni akarna tőlem, hogy sosem lenne örökké az enyém. Egy idő után hittem, hogy Cara az életem állandó szereplője lesz, de nem így történt, Cara elhagyott, és Layla is megtenné. Nem lehet másé, de nem akarom bántani, nem akarom, hogy ne éljen tovább ezen a világon, mert a világ csakis úgy lehet teljes, ha ő létezik.
Érte készen állok a halálra. Tudom, hogy abban a percben, amelyikben bántanám őt, végeznem kell magammal. A világnak rá van szüksége, nem szűnhet meg, mert ha kiveszik belőle a tökéletesség, végleg megérett a pusztulásra. De kinek hiányoznék én? Egy selejt. Egy senki. Idővel ő is, ahogy Cara is, elfelejtene, mert lenne más, olyan, akire szeretne emlékezni. Talán egy fejezet lehetnék az életében, csakhogy én sosem engedném, hogy az utolsó oldalra lapozzon. Erőszakkal tartanám a fejezet vége előtti lapon, és kikövetelném, hogy sose érjen véget a fejezet. Bántanám. Szomorú lennék, hiszen fájdalmat okoznék neki, de tőle már rég nem csak a játék kell csupán, ám nem hagyhatnám, hogy mással játsszon.
Ahogy a júniushoz képest meglehetősen hűvös délutánon a Navine lelátóján elhelyezkedve az eget kémlelem, csak remélni tudom, hogy nem ma jön el a halálom napja. Nem érzem úgy, hogy képes lennék őt bántani, de nem is láttam napok óta. Kerültem, hogy csituljanak érzéseim, de csak erősebbek lettek. Aprószemű láncra ezüst-arany cikeszt készíttettem, azonban egyik szárnyat mielőtt elküldtem volna a baglyot neki, elszedtem, és a zsebembe rejtettem. Az üzenet hozzá csak annyi: "Valakit a kviddicspályán felejtettél", és tudom, hiszen néztem őt, hogy nem rám vár, hogy a göndör hajút reméli, amikor majd elolvassa a sorokat, de remélem, hogy nem lesz szomorú, mikor nem őt, hanem helyette engem lát majd ott. "Négykor" írtam a lap hátuljára, és reménykedve, hogy felbukkan, idege-izgalommal vizslatom az eget. Imádkozom. Sosem csináltam még ilyet, és nem tudom, hogy vajon örömmel tölti-e el. Hogy én örömöt jelentek-e a számára. Talán igen. Most még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811691#post811691][b]Lóránt Bence - 2020.06.16. 15:41[/b][/url]

Ez egy elég kemény edzés volt. Egyelőre a Viharmadarak, a győztes nagy királyok, azaz mi még együtt edzettünk, hogy ne tunyuljunk el. Nagyon kíváncsi vagyok, hgy a következő szezonra hol fogok játszani és kik lesznek a csapattársak. Igen fura lenne ugyeni egy Lóránt-Zipphzar terelőpáros... főleg úgy, hogy Márk lemondta a következő szezont, na miért? Mert tanulnia kell. Mit is mondhatnék... nem lepődtem meg. De legalább Karcsikával rendben van, még ha bájitaltanon egy kicsit provokáltam is a szerencsés flótást. Őszintén nem értem azóta sem, hogy Karola miért csókolt meg a bulin - nem kell ezt túldimenzionálni amúgy, mert már nem volt józan teljesen -, de azért fura nem? Összejövök valakivel és megcsókolok egy másikat. talán tapasztalatot akart szerezni? Én nem tudom. Most, hogy végeztünk az edzéssel, már minden visszakerült a helyére, csak a seprűm nem. A többiek eldugták, csak mikor visszatértem a zuhanyzásból láttam, hogy nem vitték el a többivel. Theon még jól ki is röhögött, "lesz egy utad kapitány" mondta. Nem mondom, pofán akartam verni, de a többiek is jót röhögtem, így elfogadtam, hogy most a nagyszájú rellonos nyert. Nevettem hát velük, és áldurcásan kivonultam a kezembe kapva a seprűt a szertárhoz. Theonnal együtt néhányan velem jöttek, szolidaritsból. Hittem én, mert amint beléptem, rámcsukódott az ajtó a sötétben. Ráadásul megbotlottam és... nekiestem valami puhábbnak, mint bármi, aminek ott kellett volna lennie. Konkrétan egy embernek, de fogalmam sincs ki az, és rá is esek. Nem tudom mennyire, de abból ítélve, hogy nem vagyok kistermetű és vékony, biztos nem esett jól neki. Kívülről röhögés hallattszik, ami viszont a legnagyobb gond, hogy ez a röhögés távolodik.
- Bocs, nem gondoltam, hogy ma ennyire viccesek - egyébként olyan sok helyünk nincs, mert valamiért teli volt az egész raktár, legalábbis úgy él az emlékezetemben. Lemászok gyorsan róla és dörömbölni kezdek az ajtón. Érzem, hogy a másik szerencsétlen, akivel bazártak, a közvetlen közelemben van, enm jó ez így...
- Jó volt, köszi, de van itt más is. Szét fogja verni a hülye fejetek - kiabálom, de nem jön válasz. Rácsapok mérgesen az ajtóra, majd megpróbálok óvatosan visszafordulni. - Ne haragudj, olyan gyerekesek néha - nekidőlök az ajtónak és várom, hogy ki lehet a másik. Legalább nem fogok egyedül raboskodni és hátha van nála pálca, hogy kijussunk, mert nálam ugye nincs...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811697#post811697][b]Layla Robillard - 2020.06.16. 16:27[/b][/url]

Kapott egy üzenetet, hogy ma négykor legyen a kviddicspályánál, de aláírást nem talált a kis levélkéhez. Nocsak, vajon ki küldhette? Kivel szokott ott találkozni? Hát van ugye Csenge és Lili, de megbeszélték, hogy nem érnek rá, ezért ma nem edzenek együtt. Petyusnak nem ilyen az írása, hanem jóval egyszerűbb, mondhatni gyerekesebb, Berci pedig biztos inkább meglepné, semmint ilyesmit tegyen. De akkor ki lehet? Talán Soma! A legutóbb úgyis beszélték, hogy picit repkednek a seprűn és csinálnak egyensúly gyakorlatokat, talán épp itt az ideje.
Szinte szökellve közeledik, útközben pedig vidáman mosolyogva köszön ismerőseinek. Kviddicsesnek lenni menő. Azzal, hogy elkapta a cikeszt a második meccsén, majdnem kupához juttatta csapatát, s noha le is csúsztak róla, azóta a kis aranyost mindig magánál hordja. Nem csoda hát, hogy Goldie (így nevezte el a győztes cikeszt - a szerk.) is hasonlóan jókedvűen szálldos körülötte, le nem maradva tőle. Hiába a borongós, valamivel hűvösebb idő, ez nem szegheti kedvét: fénysugárként halad egészen a pályáig, hogy aztán felsiessen a lelátóhoz. Még épp nincs késésben, de ha nem húz bele, már abban lesz és bárki is várja odafent, bizonyára fontos neki, hogy a navinés pontosan érkezzen. Amikor végre felér, szinte hunyorognia kell, de gyorsan beazonosítja meglepetését, aki nem más, mint...
- Nate! - boldogan kiált oda és szaladni kezd, hogy aztán pontosan a fiú előtt fékezzen le és hátul összekulcsolt kezekkel mosolyogjon fel rá. De hát mit keres itt? Az őszinte öröm csak úgy világít íriszeiben, hisz sok mindenre számított, csak arra nem, hogy ő itt lesz. De érhetné ennél nagyobb boldogság ma? Kötve hiszem. - Te széltoló, már megint titokban osonsz utánam? Hát hihetetlen! - váltottak ugyan levelet, de nem találkoztak a fotózás óta, pedig megígérték, hogy innentől majd többet látják egymást. Mégis, nem volt ideje arra, hogy elszakadjon a tanodából, bár nagyon szeretett volna. Kissé tétovázik, mielőtt izgatottan kitárná karjait, hogy a fiú, ha szeretné, akkor ölelésébe burkolózhasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811700#post811700][b]Nathaniel Wright - 2020.06.16. 18:05[/b][/url]

Biztos vagyok benne, hogy eljön, hiszen nem feltételez semmi rosszat sosem. Egyetlen sor mögött sem látja a valóságot, hogy a másik vágya olyan erős, hogy örökké rabul ejtené őt. Ha rá gondolok, félek magamtól. Félek az ingerektől, amiket kivált belőlem, félek attól, hogy mit tennék vele. Félek attól, hogy fájna neki, mert nem értené, hogy én így tudom őt szeretni.
Örökké. Nyuszi örökké csak az lesz, amit nem érinthetek. Mások azt hiszik, vagyis, ha tudnák, ha a fejembe látnának, azt hihetnék, hogy nem tudom, hogy veszélyes vagyok. Csakhogy, én tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy amiket érzek, amikre vágyom, nem egészséges dolgok. Sosem voltam álszent, sosem forgattam a szemem és sóhajtottam, csendben hallgattam végig minden kötelező iskolai előadást arról, hogy mit jelent, ha valakit zaklatnak, mit jelent a bántalmazás, mi az egészséges felnőtt-gyerek kapcsolat, és olyanok, akik sosem élték át, elmondták, hogy mit kellene éreznie annak, aki átélte.
Sosem szólaltam meg, mert nem értettem egyet azokkal a nézőpontokkal, amiket ők hoztak elő, és tudom, hogy ha megtettem volna, akkor azonnal rámálltak volna, keresték volna a jeleket rajtam vagy a környezetemben lévőkön, hogy megtalálják a bántalmazottat, hogy megmentsenek egy ártatlan lelket. Csakhogy, én akkor már rég menthetetlen voltam. Ahogy Cara elhintette bennem a játék szeretetét, melyet én csak évekkel később értettem meg, ahogy Mrs Bournaby tanított a jelek felismerésére, ahogy a nők, akik meghatározták az életemet állandóan ledomináltak, úgy váltam én magam is szörnyeteggé. Ha pedig szörnyeteg vagy, nem akarod, hogy a jóság észrevegye azt, mert a jóság táplál téged, a lelked, a vágyad. Magadnak akarod, be akarod kebelezni, azt akarod, hogy a fénye csak téged ragyogjon be, hogy esélye se legyen másnak. Mert ő a tiéd. Nyuszi az enyém.
- Lebuktam.
Felelem mosolyogva, de odabent a páni félelem uralkodik el, hiszen valóban ezt tettem. Titokban figyeltem őt az elmúlt hetekben, vágytam rá, a testem öntudatra kelt többször is, el akartam rabolni, játszani szerettem volna vele. Nem egyszer indultam el, hogy megteszem, és nagyon kevésen múlt az, hogy most nem valamely ház pincéjének padlóján térdelek, miközben aurorok fogják rám a pálcát. Akarom őt. Állandóan. Nappal az utcán látom őt, éjjel az álmaimban látom őt. Ha felkelek magam mellett látom, a tükörbe nézve átkarol. Vacsoránál olykor szórakozottan két poharat veszek elő, mintha ott lenne. Beszélek hozzá, mintha velem akarna lenni, mintha velem lenne. Akarom. Kell. Nem csak egy képen, nem csak az elmémben. Érinteni akarom. De félek, ha megérintem, értéktelenné válik számomra, már nem fogom őt akarni, már nem fog számítani, vagy túlságosan is fog, és akkor a szörnyeteg valóban elrabolja majd. Azok, akik beszélnek róla, nem tudják mit tesz az erőszak egy kisgyerekkel, azok, akik beszélnek róla, nem tudják mit tesz az erőszak egy kamasszal, és azok, akik beszélnek róla, nem tudják mit tesz egy fiúval, ha elutasítja az anyja. Én tudom. Szörnyet teremt.
~ Szörnyeteg vagyok. ~
Mégsem látod. A jó sosem győzedelmeskedik, a filmek csak illúziók, a valóságban a rossz győz. És én győznék, éppen ezért tartom távol magam, mert most, legalábbis egyelőre, fel tudom fogni, hogy mit jelent az, hogy én képes lennék bántani is őt, hogy az enyém legyen. Óvatosan karolom át, nem akarom, hogy érezze az igazi erőt, ami bennem lakik, és az illendőnél hosszabb csókot nyomok a homlokára, akaratlan ott felejtve ajkaimat az édes,  puha bőrön.
- Megtaláltad az ajándékot?
Kérdezem szelíden. Nem az enyém, de olyan, mintha. Egy pillanat elég, hogy hetekig táplálkozzak belőle. Egy pillanat elég, hogy táplálkozzak. Nem akarom bántani, de bántani fogom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811716#post811716][b]Layla Robillard - 2020.06.16. 21:30[/b][/url]

De még mennyire, hogy le! Figyelve a mosolyát ismét felsejlik benne az a pizsiparty, kettesben Lilivel. Azért fiúk biztosan sokan szeretnek. Vajon Nate szereti Őt? Nagyon különös kérdés, melyre nem tudja a választ. Berci kimondta a réten, de már akkor is tudták, hogy ez csupán egy lelket könnyítő, kedves vallomás volt, mely nem sodorja őket viszonyba, csupán megerősíti barátságukat. De mi történne, ha Nathaniel érezne hasonlóképp? Fogalma sincs.
- Mondjuk amíg ilyen kellemes meglepetések érnek, nyugodtan osonkodhatsz - széles mosolya beragyogja arcát, a felhők mögül erőtlenül kikandikáló napsugarak pedig nevetve csillannak meg szőke, tincsein. Talán tényleg hihetetlen, hogy létezik olyan emberi lény, mely ennyire ártatlannak és kedvesnek hat, melyből nem áramlik csúfság és rosszindulat, csupán a színtiszta kíváncsiság, naivitás és szeretet. Mert Layla nagyon tud szeretni: az úton átszaladó sünit; a kerítés mögött ugató kutyát; a lányt, aki kisminkelte a fotózáson; a versenytársát, akit bátorított, hogy ne adja fel; egy elhagyott, megtört fotós fiút, akit végül bizalmába fogadott és angyalszárnyaival őriz. Nem tudja, mi rejtőzik Nate múltjában, s nem is faggatta soha, csak abban biztos, hogy védeni akarja minden szörnyűségtől, ami még érhetné. Kevés barátja van, kevés ember van, aki önmagáért, ezért a semmivel össze nem téveszthető tisztaságért szereti.
Ahogy a fiú karjai köré fonódnak, kissé lábujjhegyre emelkedik, hogy nyakát átkarolva hozzá bújjon, majd engedelmesen húzódik távolabb, hogy a csók homlokát érje. Akaratlanul is lehunyja szemét és kellemes melegség járja át testét, hisz itt biztonságban van, vigyáznak egymásra. Amikor ketten vannak, senki és semmi nem bánthatja őket. Nem is tudatosul benne, hogy a szokottnál tovább tart a pillanat, a kérdésre pedig felpillant Nate-re.
- Természetesen meg - hátrébb lépve felsője alá nyúl és kihúzza az arany láncot, hogy jól látható legyen. Amikor megkapta, annyira örült neki, hogy menten fel is vette, de végül eldugta, nehogy pletykák induljanak meg róla és egy titkos hódolóról. De most, hogy itt nem találhatnak rájuk, bátran mutatja meg. - Viszont nincs meg egy szárnya. Te rejtetted el, ugye? - mosolyogva pillant fel rá és kíváncsian, oldalra billentett fejjel várja a választ. Most érzi azt először, hogy ez többet jelent egy baráti gesztusnál, ettől pedig hevesebben ver szíve. Nate, szeretsz engem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811880#post811880][b]Nathaniel Wright - 2020.06.19. 08:26[/b][/url]

Néha azt hiszem, hogy mellette rendes emberré válhatnék. Hogy mellette, ha ő mellettem lenne, lenne esélyem arra az életre, amiben nincs kín, nincs bűntudat, nincs szenvedés. Néha azt érzem, hogy ő a kulcsa mindennek, hogy miatta létezem, hogy ő értem él, és hogy világi törvény, hogy nekünk együtt kell lennünk. Néha azt érzem, hogy ez rendben lenne így, de mindig, hogy elhiszem, hogy Nyuszi egész emberré tudna tenni, jön a hang a fejemben, mely eltántorít.
Layla egy földöntúli, angyali jelenség. Layla egy csoda. Gyönyörű, természetes, sugárzó, élettel teli. Én csak akkor élek igazán, amikor mellettem van, megváltoznak a rezgéseim, ösztönösen kihúzom magam, máshogyan látok mindent. Állítom, hogy azok a képeim a legjobbak, melyeken ő szerepel, vagy melyek elkészültekor ő is jelen volt. Minden más csak túlélés annak reményében, hogy egy nap újra láthatom. Hogyan is rombolhatnék le én magam egy olyan égi csodát, mint ő, egy olyan emberrel, mint én? Nincs jogom, nem mehetnék még csak a közelébe se. Az első illetlen gondolatnál kellett véget érnie az életemnek.
Felrémlik előttem a Roxfort, akaratlan is a mellkasomhoz érintem a kezem. A lepattanó átok miatt szétszakított bőr, a heges csíkok, melyek emlékeztetnek arra, hogy nem sikerült eddig egy kísérletem sem. A könyörgés, hogy ne mentsenek meg, mert én meg akarok halni, azt akarom, hogy véget érjen minden. Nem akartam élni, de aztán jött ő, jött a nő, és már nem tudom, hogyan kell nem életben maradni. Persze, eddig sem ment túl jól a dolog.
Halvány mosolyom mögött ugyan húzódott némi bűntudat, mert eddig rosszul éreztem magam azért, amiért utána leselkedek, ám most ez, ahogy kimondja, hogy osonhatok utána, egy csapásra elmúlik, mosolyom pedig szélesebbé válik, mivel gyakorlatilag engedélyt adott, hogy a bűnös tevékenységet folytassam. Fogalmad sincs, hogy mégis mit eresztettél ki a palackból, Nyuszikám, de köszönöm.
A testemet átjáró melegség olyan boldoggá tesz, melybe csak egy jó embernek lehet igazán része. Én, azzal, hogy idecsábítottam őt, elvettem valakitől a boldog pillanatot, de nem érdekel. Nem vagyok jó ember, nem is hiszem, hogy valaha leszek, mert amik a fejemben vannak, amik velem történtek, mások szerint elítélendőek. De nem nekem. Nekem a legkevésbé sem.
- Én.
Felelem végül játékosan, de nem akarom húzni az időt, így ahogy előre nyúlva, remegő szívvel, adrenalin lökettel a testemben a füle mögé tűrök egy tincset, finoman végigsimítva füle és arca élén, kettőnk közé helyezett tenyeremben már ott is van a kis ezüstszárny.
- Neked készíttettem, talán lehetne a kabalád a következő idényben. És olyan lenne, mintha itt lennék veled mindig. Nem tudom, hogy örülnél-e ennek.
Vajon ha többet nem látna, szeretné az ékszert? Eszébe jutnék? Talán, ha majd meghalok, akkor viseli egy ideig, majd örökre elteszi, mert emlék, és ötven év múltán, amikor ráakad, felidéz engem. Egy hazugságot. A helyzet az, hogy jobban járna így, én mégis ott tartok még, hogy magamnak akarom őt egészen. Ellopnám tündöklő fényét, hogy más ne is akarja őt. Ragaszkodom hozzá, és még nem tudok búcsúzni. Nyuszi éltet az első pillanattól, nélküle halott lennék. Még sok fénye van, még földöntúli, és én gyakorlatilag elszívom, mert kell, mert éreznem kell. Érzem, ahogy fokozatosan egyre mohóbbá válok. Akarom. Még többet akarok. Mert szeretlek, Nyuszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=811973#post811973][b]Süveges Lili - 2020.06.20. 20:35[/b][/url]

Szüksége volt erre. Egy kis egyedüllétre, némi figyelemelterelésre. És jobb nem is jutott eszébe, mint a seprűakrobatika gyakorlás, mert bizony itt oda kellett figyelnie, nem járhatott fejben máshol. De persze az időjárásnak bele kellett szólnia a tervébe, és bár legszívesebben figyelmen kívül hagyta volna a dörrenéseket, tudta, ha megint megázik, az nem segít a gondolatai megzabolázásában. Épp ellenkezőleg.
Ellenben, ha nem is sikerül sietős készülődése ellenére időben végezni, ezúttal nála volt a pálcája, hogy megszárítkozhasson, esetleg valami más, jelenleg eszébe sem jutó varázslattal megvédje magát az esőtől. Ezért is cipelte magával az edzésre és pakolta folyamatosan maga mellé, hogy meglegyen, és épp ezért nem is értette, hogy most hogy volt képes mégis az öltőzőben felejteni. Mindegy, a lényeg, hogy még emlékezett rá, és ha gyorsan elpakolja a seprűt, még van ideje visszaszaladni érte. Legalábbis így képzelte.
A seprű a helyén volt, így Lili elindult kifelé, ám a következő pillanatban egy közelebbi dörrenés rezegtette meg kissé az épület falait, és jó néhány sporteszköz is átvette azt, kísérteties szinfóniát játszva tartójukban. A fények pislákoltak egyet-kettőt és elaludtak, Lilkó pedig átesett egy sisakon. Az ajtó ekkor kinyílt és fény szűrődött be, így a lánynak volt lehetősége felkecmeregni, és megkönnyebbült mosollyal arcán elindulni a kijárat felé. Micsoda szerencse, hogy valaki épp jött! Sőt, nem is csak egy valaki, de több. Néhány fiú, bizonyára azok, akik a túlsó félen dobáltak korábban a karikákra.
Már épp rájuk akart köszönni, mikor váratlanul bevágódott az ajtó, majnem teljes sötétségbe borítva a szertárat, és a következő pillanatban a lány azt érezte, hogy valaki nekiesik, és a földre viszi.
Viszonylag kevésbé ütötte meg magát, mint arra számítani lehetett, hiszen a srác termetesebb és súlyosabb is volt nála, viszont ami egy kicsit jobban zavarta a ténynél, hogy rajta fekszenek, az az volt, ahol az illető kezei pihentek épp.
- Izé.. - motyogta, de több nem nagyon jött ki a torkán, mert azért mégiscsak belészorult kissé a levegő a hirtelen földre kerüléstől, és még össze kellett szednie magát.
A srác mindenesetre lemászott róla és szólongatni kezdte társait. Akik nyilván bezárták ide, a távolódó nevetésből ítélve nem is csak néhány pillanatra. Kellett egy-két pillanat még Lilkónak, hogy túltegye magát a kezdeti meglepettségen és felismerje társát a sötétben. Legalábbis a hangját, mert látni nem látta, szeme még nem szokott hozzá a majdnem teljesen sötét helyiséghez.
- Bence..? - kérdezte, miközben felült, és kezeit összevonta melle előtt. - Van még itt valaki más is?
Nem tudta, hogy róla beszélt a srác, a hülye fejek szétverése nem tartozott kedvenc elfoglaltságai közé. Pláne, hogy nem teljesen volt biztos benne, hogy kell megállapítani, melyik fej hülye, és melyik nem az. A gondolat persze butaságnak hangozhatott, de Lili biztos volt benne, hogy a srácok, akik bezárták ide Bencét, em mind akarták ezt, némelyiküket talán csak a csordaszellem vezérelte, vagy az ötletgazda elismerésének kivívása.
Mondjuk ez most nem segített rajtuk.