A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866732#post866732][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 23:26[/b][/url]

Zalán elmélete, miszerint edzenem kell, épp eléggé nevetségesnek bizonyult ahhoz, hogy belemenjek. Bár sosem voltam a sportok híve - jobban kedvelem a kviddicset a lelátókról szurkolva -, puszta kíváncsiságból is belementem a dologba... Gondoltam, el fogja felejteni, vagy rájön, hogy felesleges belém az energia.
Ezt a döntésem persze a napon állva, laza rövidujjú edzőpólóban is azonnal megbántam.
- Te komolyan elhiszed, hogy ez működni fog? Futás? - Kérdem, ahogy a másikra pillantok. - Azért ennél valami mágikusabbat képzeltem volna, hogy őszinte legyek veled.
Végigmérem a velem szemben állót, aki láthatóan komolyan veszi a feladatát, s el kell gondolkoznom rajta, hogy vajon mikor először megláttam, miért nem sejtettem, hogy ez lesz a vége. Pontosan ennek tűnt: a népszerű sportolósrácnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866736#post866736][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.07. 00:21[/b][/url]

Olyan szemforgatást, mint amit most bemutatok, egy évben talán csak egyszer látni, mint valami ritka hullócsillagrajt.
- Jó, köszi. Inkább kihagyom a különórákat Farkasházyval - mondom, még mindig bénán ejtve a nevét. Nem mintha utálnám a professzort, de amellett, hogy az okklumenciaoktatóval sem sikerül időpontot egyeztetnem, nincs nekem még erre is kapacitásom.
- És még én kísértem a sorsom - motyogom Zalánnak, mikor diszkréten közli: arra van az ajtó. - Én a faluba járok, te a meg a kép ellenére versenyekre edzegetsz. Szerintem a kettő körülbelül ugyanaz. Csináljuk. - Ha már idejöttem, nem fogok lelépni. Ha őszinte akarok lenni, nem lennék szívesebben máshol sem; és persze tudom, hogy Zalán nem repül egy ideje, de mégis mire edzene, ha soha többé nem akarna seprűre ülni?
És mind tudjuk, hogy fog.
- A legkönnyebb... hát persze. - Látványosan emelem fel vékony karjaim, hogy kissé érzékeltessem cingárságom. - Neked könnyű lesz, az biztos - füstölgök, hiszen az edzéshez ő már hozzászokott, velem ellentétben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866740#post866740][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.07. 08:19[/b][/url]

A felém hajított ruhadarabra ösztönösen emelem fel a kezem és fordítom el a fejem kissé, hogy védekezzek a találat ellen, ám végül az anyag így is célt ér. Egy elégedetlen "au" jellegű hang után (még akkor is, ha egy pulcsi különösebben nem tud fájni) Zalánra emelem a tekintetem.
- Ne mondd nekem, hogy te nem imádsz hintázni. - Intésére sóhajtok, majd én is nyújtani kezdek, gyakran utánozva a levitás mozdulatait. - Például lehetnék bébiszitter. Biztos nem bánnának a szülők egy kis orrvért a gyereken. Látod? Az én képeimből is lehet karriert csinálni. Nem kell olyan nagyra lenni magaddal. - Emelem fel a földről, majd dobom vissza a pulcsit végül, szintén egyenesen Zalán mellkasára célozva.
Jobb embert el sem tudok képzelni magamnál bébiszitterként... De azt be kell vallanom, hogy Zalán érve azért volt annyira sötét, hogy valamelyest leszereljen. Fair, gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866762#post866762][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 00:49[/b][/url]

Egy elégedetlen, fájdalmasabb nyögés kíséri Zalán mozdulatait, ahogy nyújtás közben tovább erőltet, mint én azt eredetileg elképzeltem.
- Csak vicceltem, te barom - válaszolom kissé összeszorított fogakkal, mikor kisvártatva felnézek a másikra. Annál lejjebb biztos nem megyek, mint amennyire lenyomott, naiv, ha azt hiszi, hogy ez után erőlködni fogok.
Egy pár pillanatnyi nyugtom azért akad, amit arra használok, hogy lélegezzek, meg fel-fellessek Zalánra, mikor éppen saját magával foglalkozik. Szépnek szép, de ez a szadista énje azért eddig ismeretlen volt számomra, bár az elkeseredettség csodákra képes, és amúgy sem egy végtelen kedvességgel megáldott empatának ismertem meg.
Hamarosan jelzi is, hogy ideje indulnom, mire felsóhajtok.
- Te ezt igazán élvezed, úgy látom - bököm oda, miközben feltápászkodok. - Menjünk.
Futni is kezdek a pálya körül, laza, a lehető legkevésbé kimerítő kocogó tempóban. Sejtem, hogy nem szabadulok egyhamar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866765#post866765][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 08:51[/b][/url]

Kevés diáktársam van, akinek hagynám, hogy így dirigáljon - gyakorlatilag senki más Zalánon kívül, azt hiszem. A kommentárjára megemelem a tekintetem, bár úgysem látja. Amíg nem használja ki a helyzetet, felőlem nyugodtan élje ki magát, ráfér, hogy kieressze a gőzt.
- Hát egészségedre - szólok hátra egy gondolatbeli vállrántás kíséretében.
- Na mi van, te nem jössz? - kérdem, mikor érzékelem, hogy nem követett, ám hamarosan meg is látom a perifériámból, hogy ő is futni kezd.
A levegőmet így már nem pazarlom további beszédre, de a gyors rohanásra akaratlanul is megcsóválom a fejem. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki óvatosan éli az életét, ami a látomását tekintve nem is meglepő. De pont én erre aztán igazán nem szólhatok semmit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866772#post866772][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 12:34[/b][/url]

Zalán beér, s nem szegődik mellém, alakja elém kerül a pályán, hogy folytassa a rohanást. Eddig ennyire feszültnek azért sosem éreztem; szarkasztikus megjegyzései nem érnek újdonságként, de az egész alakjából sugárzik valami olyan feszültség, ami eddig nem volt ott. Legalábbis én így érzem. Lehet, hogy csak a halál gondolata, persze.
Hagyom, hadd fusson el mellettem, s nem is igyekszem beérni, de figyelem közben. Már most fáradok, mivel egyáltalán nem szoktam hozzá a mozgáshoz, de figyelmem nem tudja elkerülni, ő mennyire másként suhan a pályán. Az indulat a profizmussal vegyül, jóval elegánsabban mozog, mint én; céltudatosan. Valahogy nem tudom kiverni a fejemből, hogy lehet, hogy ez a vesztét is jelenti majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866775#post866775][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 17:19[/b][/url]

Hosszútávban mindig is jobb voltam. Bár fizikailag nem vagyok kifejezetten jó állapotban, a kitartásom és elszántságom megvan ahhoz, hogy teljesítsem a saját tempóban. Zalánnak azonban más elképzelései vannak a dologról. Más tempót diktál.
Szavai nyomán némi egészséges ingerültség lesz rajtam úrrá. Tisztábban vagyok vele, hogy a pusztán pár méternyi előny egy illúzió, hiszen a levitás bármikor képes lenne lefutni, mégis összeszorítom a fogaim egy kicsit, ahogy gyorsítani kezdek. Zalán most azt kéri, hogy bizonyítsam neki az elhivatottságom? Hát, ezzel jó pontra tapintott.
Igyekszem tehát beérni őt, felvenni a tempóját, még ha érzem is, hogy ez hamar ki fog meríteni; végül is valami ilyesmi a cél, hogy halálfáradtan essek be az ágyamba a hálókörletben. Nem a kitartásomra, az állóképességemre van most szükség; pontosan annak hiányára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866780#post866780][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 18:40[/b][/url]

A felettünk elszáguldó alakokra szegeződik a tekintetem, majd egy pillanat múlva már Zalán ábrándos arcát figyelem. Felnevet, ez meglep - a feszültsége legalább egy részét a menetszél mintha elmosta volna, ahogy a repülő alakokat figyelte.
Még gyorsabb tempóra kapcsol, ami tarthatatlan lesz számomra; gyorsítani igyekszem, de elkerülhetetlenül hamar lehagy, mintha csak a suhanó seprűket kergetné. Ábrándokat.
- Nem... - ...bírom, kezdeném, de addigra már biztos rég lemaradok tőle. Minden erőm és izmom megfeszítve igyekszem beérni őt, felfokozódó adrenalinnal, mintha csak azt akarnám megakadályozni, hogy maga Hollósi is levegőbe emelkedjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866788#post866788][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 20:47[/b][/url]

Kínzóan lassan történik, mégis egy szempillantás alatt vége lesz. Látom, ahogy Zalán lába megbicsaklik, és azt is látom, ahogy elveszti az egyensúlyát.
Azt hiszem, sosem futottam még ilyen sebességgel; fel sem fogom, hogy esélyem sincs elkapni őt, lábaim maguktól kapcsolnak emberfeletti tempóra.
- Zalán! - Ezt nem fogom tudni megakadályozni. Nincs olyan varázsige, olyan képesség, mágia ami ebben segíthetne. Nem érek oda.
- Zalán - Szólok oda futás közben, mikor még oda se értem mellé. - Jól vagy?
Levegőt gyakorlatilag nem kapok a sprint miatt. Kivörösödött arccal a másik hátára ragad a tekintetem, ahogy ott fekszik. A gyomromon szorító érzés lesz úrrá. Mindjárt odaérek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866793#post866793][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 21:48[/b][/url]

Felül. Hála Merlinnek - nem ütötte ki magát, kapott agyrázkódást vagy törte be a fejét ettől az eséstől. Felült, fel is akarna állni... de nem megy neki. A lábát markolja, és a nevemet hallom meg.
- Zalán. - Próbálom olyan gyorsan lecsillapítani a légzésem, ahogy az fizikailag lehetséges. Nem úgy néz ki, mint akire mindjárt ráköszönt egy roham. - Minden rendben, itt vagyok. Engedd el, és mutasd meg. - Nyúlok óvatosan a lába felé.
Nem lehetek biztos benne, hogy nem lett valami komolyabb baja, akár törés, akár rándulás, és bár nem vagyok gyógyító, engem mégis megnyugtatna, ha látnám.
- Csak elestél, semmi baj, ha véletlenül megrándult, a gyógyítók akkor is seperc alatt helyrepofoznak. Érted? - Tekintetem ráemelem, miközben a zihálástól szaggatott hanggal igyekszem nyugtatni. Ezzel csak egy a baj: én sem vagyok nyugodt. Egyáltalán nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866796#post866796][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 22:10[/b][/url]

Meglátom az egyébként tökéletesen sértetlennek tűnő lábát, így ismét szemeibe nézek. Már épp megszólalnék, de megelőz, s egyszerre végre megértem.
Arckifejezésem megváltozik, az eddigi feszültből döbbent, szinte félelemmel teli lesz, ahogy felfogom, miről beszél. Ez nem tart tovább egy pillanatnál, mert a maximumon pumpáló szívem ellenére tudom, hogy meg kellene nyugodnom - vagy legalábbis azt mutatni.
- Nem érzed? - Kezem a vádlijára csúsztatom óvatosan, szinte tesztelve, hogy sikerül-e egy csapásra elmulasztanom. - Lélegezz, Zalán, jó? Lassabban lélegezz. Érezni fogod. Ez hamarosan el fog múlni. A lábadnak abszolút semmi baja sincsen ebben a pillanatban.
Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy hamarosan elmúlik-e. Abszolút... fogalmam sincs. És azt sem tudom, mit kellene tennünk. Hívni egy gyógyítót, tanárt? Azt hiszem, ez nem opció. Nem hagyhatom, hogy rajtam is eluralkodjon a pánik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866799#post866799][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 22:47[/b][/url]

Arcom még mindig ki van vörösödve a sprintelés miatt. Én, én voltam a hülye, hogy hagytam, hogy fusson, mintha világát se tudná.
Ám hamar rá kell jönnöm, hogy ez nem igaz. Ami most történik, az talán mindenhogy megtörtént volna. De mi történik pontosan?
Hiába érek hozzá, Zalán csak hátra vágja magát. Nem remeg, nincs rohama, és nem érzi a lábát. Felpillantok az égre, ahol a kviddicsezők már igencsak belemerültek a kvaff passzolgatásába, s az egyikük most dob karikára. Gól.
- Zalán, mit éreztél, mikor elkezdtél rohanni? - Kérdem hirtelen felindulásból. - Mikor utánuk kezdtél rohanni, mit éreztél? Mire gondoltál?
A hagyományos gyógyítótudomány itt parttalan volna. Mást kell használnunk: a saját tudásunkat arról, ami történik velünk. Még remegő kézzel is, még úgy is, hogy hiába szorítom egyre erősebben Zalán vádliját, úgy tűnik, mintha azt sem tudná, hogy a testéhez tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866803#post866803][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 23:22[/b][/url]

Zalán nem válaszol azonnal, de nem kezdek el követelőzni; nagyjából tizenöt másodpercet még adok neki, mielőtt bármi komolyabbat tennék. Fogalmam sincs ugyanis, mi történik vele, és a várakozás a legijesztőbb, azok a pillanatok, mikor még nem tudod, fatális hibát követsz el azzal, hogy hagyod, vagy jót teszel vele.
Ám hamarosan meg is töri a csendet, és valamit mond, amit nem értek. Összeráncolom a szemöldököm, szívem még mindig hevesen ver.
- Nem engedi, hogy küzdj ellene... De kicsoda? Micsoda? - Teszem fel a kérdéseket.
A helyzet az, hogy kívülről ez pontosan úgy hangzott, mint egy prófécia, még akkor is, ha látom rajta, hogy nem úgy néz ki, ahogy roham közben szokott. Lehetséges-e, hogy látomásroham nélkül mondjon próféciát? Nem merek tippelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866805#post866805][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.08. 23:50[/b][/url]

Zalán magyarázatát figyelmesen hallgatom, kékjeim úgy nyílnak egyre nagyobbra, ahogy halad gondolatmenetével.
- Na várj - mondom neki. Ahogy nézem őt, agyam egyre csak pörög, próbálom összeilleszteni a nagy egészet.
Zalán most kétségbe van esve - fair. De Zalán kétségbeesetten repülni is szeretne, ezt láttuk, tudjuk: úgy nézte azokat a kviddicsezőket, úgy beszélt erről... Mégsem feltétlen kell leírni azt, amit mond.
- Gondolod, hogy a látomás ilyenformán önbeteljesítő? Hogy amennyiben nem teszed azt, amit ott látsz... úgy belekényszerít? - Kérdem összeráncolt homlokkal. - Ez lehetséges egyáltalán?
Csak indokot akarna találni arra, hogy repüljön?
És ha így is lenne - az már önmagában nem lenne önbeteljesítő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866807#post866807][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 00:26[/b][/url]

Nézem még, miközben formálja a szavakat.
- Meglehet, hogy valójában csak elkeseredetten seprűre akarsz ülni, mert hiányzik, és mert ez az életed, és valójában a látomások, a tünetek teljesen más dolog miatt erősödnek. - Pillantok rá, hogy őt is beavassam elméletembe. Az elejébe legalábbis. - Nem tudok most neked egy másik indokot mondani így hasraütésre, ezen gondolkoznom kell.
Nem akarom kimondani a konklúziót. Nem akarom, hogy igaz legyen, mégis zavaróan logikusnak tűnik. Így hát csak bámulok Zalánra, latolgatva, hogy egyáltalán érdemes-e szóba hoznom, megosztanom, amit gondolok, vagy minden csak sokkal, sokkal rosszabb lenne tőle.
A vádliját még mindig nem engedem el, úgy kapaszkodok belé, mintha csak az én életem múlna rajta. Pedig ez nem igaz. De valahol... valahol mégis az. Az enyém is múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866809#post866809][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 01:28[/b][/url]

A sértettség elemi erővel ránt ki egy pillanat alatt, s értetlenül bámulok rá hirtelen kirohanására. Persze ismét erőltetné a felállást, észre sem véve, hogy még mindig erősen fogom a vádliját.
- Nem, nem érted. Nem azt mondom, hogy kitalálod, hogy nem érzed a lábadat. Úgy szorítom, mint egy idióta, és szemed se rebben, még rá is akarsz állni. Persze, hogy igaz, amit mondasz. - Engedem el végül a levitást, ám kezet nem nyújtok neki.
- Arról beszélek, hogy... Nézd. Nem számít, hogy ez-e az oka. Nem számít. Ha a látomásod, a sorsod azzal akar belekényszeríteni, hogy egyre erősebben kínoz a rohamokkal; vagy ha azzal, hogy azt a gúnyos játékot űzi veled, hogy nem tudsz seprű nélkül élni... szinte... szinte mindegy. Olyan szempontból legalábbis, hogy... mindenképp meg fog történni. Valahogy seprűre fogsz ülni, Zalán. És le fogsz esni arról a seprűről.
Torkom kissé kiszárad, ahogy ez elhagyja a számat. Nem akartam kimondani, minden porcikám tiltakozott ellene, és valószínűleg a legszarabb ötlet volt, amim lehetett.
- Hiába a jelenések elnyomása, ezt nem lehet megváltoztatni. Ne azért kutassunk, hogy megváltoztassuk, hanem hogy fel tudjunk készülni rá. Hogy ne repülj úgy soha, hogy nem tettél óvintézkedéseket azért, hogy... legalább minimalizáljuk, ami elkerülhetetlen. És ezzel nem azt mondtam, hogy pattanj seprűre és állj be a kviddiccsapatba, hanem azt, hogy ha muszáj felülnöd arra a nyomorult fadarabra bármilyen okból, akkor nem teheted meg anélkül, hogy ne legyen minimum védőháló alattad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866811#post866811][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 02:02[/b][/url]

Mindenre számítottam: üvöltésre, átokra, vicsorgásra, mindenre. De nem csendre. És nem könnyekre.
Egy ideig én sem szólalok meg. Csupán lassan leereszkedek Zalán mellé törökülésbe, majd kezem finoman a vállára teszem. Fejemet én is elfordítom tőle, hogy ne lássam, amit el akar rejteni előlem.
- Sajnálom, hogy kirohantam - mondom neki halkan. És azt is sajnálom, amit mondtam, azt, hogy igazam van. - Nézd... Segíteni szeretnék. Hogy fel lehessen erre készülni, amennyire lehet, óvintézkedésekkel. Nem tudom azt mondani, hogy minden rendben lesz... de azt tudom, hogy mindent megtehetünk érte, ami hatalmunkban áll.
A csendbe csak a fejünk felett kvaffot passzolgató diákok zaja vegyül. Ők maguk észre sem veszik, ami alattuk történik a pályán, s fogalmuk sincs, mi a valódi jelentősége. Csupán ketten pihennek, gondolják, egy nagyon rövid edzés után.
- És tudod mit? - Kérdem halkan, tekintetemmel a pálya füvét fixírozva. - Egyszer leesel a seprűről. De csak egyszer. Utána vége lesz a kínzó látomásnak, nem lesz többé. És azzal annyi. Bár megtörtént már, de végre lezárhatod utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866815#post866815][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 10:33[/b][/url]

Azonnal a fejemet rázom Zalán szavaira, és hangjának tónusa sem ad enyhülést. Ő mindkettőnket eltemetett már valahol mélyen.
A csend kínoz még pár pillanatig, hiszen erre majdnem lehetetlen válaszolni. A torkom nekem is összeszorul, hiszen tudom, hogy a Pokol lesz, amivel egyszer szembesülni fog.
- Annál azért keményebb vagy, Hollósi. Nem úszod meg, hogy túléld - motyogom neki. Bár a szavaimmal festhetném meg a sorsot. Bárcsak próféciákat mondanék éppen.
A segítségemet kéri, én pedig bólintok. Most már talán engedni fogja, nem úgy, mint a legelején. Feltápászkodom a földről.
- Gyere. - Nyújtom ki a kezem, hogy segíthessek neki felállni, s igyekszem felhúzni, hogy rám támaszkodhasson. - Óvatosan. Amit érzel, az nem a valóság, csak szórakozik veled. - Bár nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy ez majd segíteni fog neki, hogy visszanyerje izmai fölött az irányítást: talán mégis érdemes megpróbálni.
És hogy kicsoda, vagy micsoda is űzi ezt a játékot velünk? Nem tudom. De szívesen elbeszélgetnék most vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866835#post866835][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 21:05[/b][/url]

Nem tud felállni, s az egyensúlyom is majdnem elvesztem.
- Semmi baj. Még egyszer - mondom halkan, s így kísérem végig az összes próbálkozást. Arcomon nyoma sincs türelmetlenségnek, de még sajnálkozó fintorba sem fordul kifejezésem. Még mindig kissé piros arcomon csak az eltökéltség látszik és a türelem.
A torna alatt figyelem a mozdulatokat, melyeket a másik tesz, végül pedig sikerül felsegítenem őt. Azt hiszem, valamikor ezek alatt a csendes percek alatt ölt bennem szilárd formát elhatározásom.
- Ez az. Rendben - nyugtázom, hogy sikerült két lábra állnia. - Mehetünk? Vissza a kastélyba?
Bár már felajánlottam segítségemet korábban is, sokszor fordult meg mögötte önös érdek - látni akarom, nála hova fut ki az egész, gondoltam az elején, hogy fel tudjak készülni a saját sorsomra. Együtt többet tanulhatunk. Készségesnek kell lennem vele, hogy viszonozza ugyanezt.
De ahogy látom, hogyan hatalmasodik el rajta a jövője, hogy lesznek úrrá rajta a még meg sem történt események, s válnak ezáltal még inkább igazibbá és kézzel foghatóbbá, már nem csak a saját bőröm féltése miatt ijedek meg. Szépen lassan elkezdtem átérezni az ő sorsát is, s talán amiatt, hogy meglehet, a sajátom sem lesz békés, csak még gyorsabban zajlott le ez a folyamat, s talán máshogy is, mint a legtöbbeknél.
- Lassan fogunk menni - jelentem ki, ahogy igyekszem támogatni, ha hagyja. - Nem fogunk sietni. A saját tempónkban érünk oda.
Minél lassabban, annál jobb. Minél lassabban érünk a kastélyba, annál később tud lefeküdni és pihenni - és ez minél később történik meg, annál később fog tudni felülni arra a bizonyos seprűre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866842#post866842][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 21:42[/b][/url]

Nem engedi, hogy annál többet segítsek neki, mint hogy felhúzom. Túl büszke ehhez, vagy akaratos, vagy tudja Merlin - finoman megcsóválom csak a fejem, ellenezve ezt, ám készenlétben állok, hogy megpróbáljam elkapni, ha elesne. Egy biztos: azt a bűbájt nem fogom rajta alkalmazni, amit ő is üvölt a képében. Akkor inkább temessen maga alá.
- Zalán... - kezdem, ahogy ellenkezik, de aztán csak elhallgatok, hogy végigmondhassa.
Pár pillanatig csend ül közénk, tekintetemben kétség elegyedik a szomorúsággal. Valami kellemetlen érzés lesz úrrá rajtam, kissé mardosó, mintha a bensőm egy összegyűrt, majd kihajtogatott papírgalacsin lenne. Máshoz nem tudom hasonlítani.
- Nézd... - Nem folytatom. Még nézem pár pillanatig őt, aztán bólintok. - Ha te nem futsz velem, legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=866852#post866852][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.09. 22:53[/b][/url]

Valahol úgy érzem, felelősséggel tartozom érte, holott tudom, hogy ez nem igaz. Mindenki a saját sorsának kovácsa. Hát persze.
A lényeg az, hogy Zalánnak kell tudnia, mi a jó neki, nem nekem. Mégis, már most egyértelmű számomra, hogy saját tűrőképességét egyáltalán nem képes reálisan látni, hogy a végletekig húzza, egészen addig, amíg szétszakad. S most nekem is így kell tennem.
Futni kezdek. Először csak ugyanabban a tempóban, ahogy az elején, hogy ismét átmozgassam az izmaim, majd mikor perifériámból meglátom a levitás figyelő szemeit, gyorsítani kezdek. Pár pillanatra lehunyom a szemem, ahogy erőt gyűjtök ebben a tempóban, aztán pedig igazán nekilódulok. Úgy futok, mintha az életem múlna rajta, mintha menekülnék. Mintha az alak elől rohannék a játszótéren.

Remegnek a tagjaim. Nem kapok levegőt - izzadtságban úszok. Az összes izmom ég, a testem nem jut elég oxigénhez. Gyorsabban kell futnom. Elképzelem Zalánt a levegőben, elképzelem az alakot magam előtt a játszótéren, mintha felé futnék. Mintha egy kígyó lenne a nyomomban. A roxforti okklumenciateremben állok. A kitartás a kulcs. Anélkül az elme védelme semmivé válik. Sosem voltam olyan, aki feladja.
Mikor érzem, hogy lábam megbotlik, megpróbálok lelassítani, s végül ernyedten roskadok a földre; bár eszméletem nem veszítem el, mégsem vagyok egészen magamnál.
- Így... jó... lesz? - Zihálom lehunyt szemmel a másiknak.
Alig érzem a lábam.