32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 28 29 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Keringőzni akarsz, Benett? :D
Írta: 2014. augusztus 28. 17:35
| Link



Beleharaptam alsó ajkamba, és elvigyorodtam. Szemöldököm felhúztam egy pillanatra, csak ahogy szoktam, amolyan "na, ezt nem hittem volna" stílusban, s ingemet a lehető legelvontatottabb, legideghúzóbb módon vettem le, ami miatt, gondoltam, elterelődik majd Benett figyelme egy kicsit. Rádobtam a táskámra a darabot, majd összekötöttem hosszú, fenékig érő kék hajamat.
- Ó, köszi szépen. - mondtam, majd kezet nyújtottam neki. - Cyanne North.
Nagyon reméltem, hogy meglepődik kézfogásom erősségén és határozottságán.
Gondolván, hogy nem árt, ha most tényleg bemelegítek, csináltam pár felülést, meg fekvőtámaszt, úgy, ahogy egyszer a kifigyelt Rellonos kviddicsedzésen láttam - csak gyorsan, sokkal kevesebbet, mint ahogy azt illendő lett volna.
Terelőütő. Megfogtam a kis szépséget, s energia áradt szét a karomban. Eddig sosem fogtam ilyen jó állapotú ütőt - az, amivel többnyire tereltem, eléggé leharcolt volt... a sok adrenalinteljes ütés, meg a nem kevés elektromosság, ami belement, nem tett neki túl jót. Ez az ütő szinte kétszer nehezebb és másfélszer vastagabb volt. Az otthoni ütőm amúgy is csak hobbiütő. Ilyet még sosem fogtam kézbe.
Pár pillanatig méregettem a súlyát, s közben átsuhant az agyamon, hogy honnan tudta Benett, hogy terelő vagyok.
A seprű, bár nem volt mai darab, mégis gyönyörű volt - ilyenjük volt a Holyheadi Hárpiáknak kb. másfél-két évvel ezelőtt, bár ők mez-színűre fújatták őket.
Mielőtt felpattantam volna eme csodás járműre, David szavai pengeként hasítottak tudatomba. Leájulni?
- Ha én elájulok, te is. - mondtam higgadtan, majd egy rapid villámérlelés után küldtem egyet a földbe. Eztán kimérten rámosolyogtam, és felszálltam a seprűre.
Repültem egy-két kört - a jármű szokatlan, a pályán viszont otthonosabban mozogtam, mint az átlag. Az az igazság, hogy az itteni edzéseim annyiból álltak, hogy hatalmas megbűvölt gipszgolyókat ütögettem, ugyanis igazi gurkót nem volt pofám lopni a csapattól, és hát, nem igazán volt fogalmam arról, hogy egy itteni gurkó milyen súlyú - ki tudja, lehet, hogy azt is leharcoltuk otthon, és az is sokkal nehezebb. Nyilván a fizika törvényei és a varázslat miatt ez nem feltétlen lehetséges, de a biztonság kedvéért nem árt megnézni. Nem szeretnék ezen a pályán meghalni.
- Mielőtt kezdünk, még ütnék egyet. - mondtam Davidnek, aki valószínűleg a közelemben lehetett.
Balra tekintettem, s meg is láttam a kis édest; a drágám feltűnő gyorsasággal közeledett felém.
Adrenailn áradt szét a testemben, arcomra vigyor ült ki. Jobb kezemmel megmarkoltam az ütőt, s csak vártam a gurkót; az rákontrázott, még gyorsabban száguldott felém. Mikor az édes már olyan közel volt, hogyha kinyújtottam volna bal kezem, belécsapódik, hirtelen hátramenetbe kapcsoltam, s a vas lendületét kihasználva elpofoztam, de olyan erővel, hogy majdnem leestem a seprűről. Tehát a gurkó nem nehezebb, mint amilyen lenni szokott. Oké, a gipszgolyónál nehezebb.
Miután visszanyertem az egyensúlyom - reménykedtem, hogy többször nem nagyon lesz szükség rá - vigyorogva Benett szemébe néztem: szemeim csak úgy csillogtak.
- Kezdhetjük!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. augusztus 28. 20:55 | Link

Cyanne..


 Szerencsémre azért értette a poént, hohóóó, de még hogy! Úgy visszavágta hozzám a képzeletbeli labdát, hogy büszke lehetnék arra, amennyiben csak megtántorodtam és nem estem le a földre. Kaján arckifejezésre váltottam át, mihelyst elkezdte idegtépő módon levenni magáról azt a felső szerelést. Egy haloványan gyönge másodperc erejéig Nina felvillanó alakját véltem felfedezni a lányban, ekkorra mosolyom átalakult, kedvesebb volt, és nem olyan khm.. furcsa.
- Nem gyakran mondok ilyet, de örvendek a találkozásnak. David Bennett.
 Egyik szemöldököm pajkosan felvontam és viszonoztam a felém nyújtott kezet. Protokoll és etikett szerint ha egy férfi és egy nő találkozik, akkor a férfinak nem szabad kezet nyújtania, mert az illetlenség. Ellenben, ha a nő ezt megteszi, akkor el kell fogadni a felénk nyújtott végtagot. Egyébiránt őszintén szólva egyre jobban csípem a lányt, határozott és erős egyéniség, nagyon szimpatikus. Később összefont kezekkel lestem a lány gyorstalpaló bemelegítését, akárcsak néhány perccel ezt követően azt is, hogy milyen érzelmek villannak át Cyanne agyában és ülnek ki az arcára az ütőt megfogva. Nagyon óvatosan és finoman aurát váltottam, majd gondolatban olyan gyorsan megkerestem az ő kisugárzását, amennyire ez csak lehetséges volt. De pálca, se szemkontaktus, no de mire való az a tény, hogy gyakorlati legilimentor tanonc vagyok? Nem szemétkedésből vagy gúnyból vagy egyéb bármi más okból, de egy pillanatra behatoltam a lány gondolataiba a terelő ütővel kapcsolatban. Fogott már jóval korábban is ilyesmit a kezében, de kisebb súllyal rendelkezőt. Kellemes emlékei lehetnek, mert ilyesmi érzéssel teliek a gondolatai valamint még azt is sikerült meglátnom, hogy nem csak a düh levezetése végett fogott korábban ilyen eszközt, hanem tényleg.. élvezet miatt. Ekkor tájt ismételten nagyon óvatosan elhagytam a fejét azon merengve egy darabon, hogy észrevette-e az egész lezajlott jelenetet. Ha igen, akkor úgyis említésre fogja méltatni.. De úgy fest, hogy igen, érezte. Az ájulás lehetőségénél ismét kontrázott és egy rövid időre mintha a talaj a lábam alatt izzott volna.. talán ilyesmi érzés lehet, amikor közel állunk a villámcsapáshoz? Bizonyára nagyon közel kell lenni, hisz a talaj rossz áramvezető. Mindenesetre úgy beleborzongtam, hogy még a tarkómon is minden pihe szőrszál az égnek meredt hirtelen.
 Felreppenve hagytam, hadd birtokolja egyedül az eget, a pályát, hadd lássa a távokat és mérje fel, hogy mi hogyan van. Lenyűgöző látványt nyújtott, ahogy összefogott hajába belekap a szél és olyan magabiztosan uralja a seprűt, mintha oda teremtették volna. Elismerően bólintottam egyet, amit nyilván nem látott, de elismerésem neki.. egyre kevésbé vagyok haragos azért, hogy megzavart az edzésemben.
 Lábaim közé vettem én is a fajárművemet, elrugaszkodtam - miután ismételten megállapítottam, hogy még mindig rémesen áll rajtam a ruhám.. gethes terelő vagyok a 195 centis magasságommal és.. 75 kilós súlyommal. Komolyan mondom, lassan kezdek úgy festeni, mint valami ágrólszakadt, akinek sosem volt elég étele ahhoz, hogy rendesen kifejlődjenek a szervei. Borzalmasan nézek ki ( :/ )
 Cyanne felé ment a gurkó, amit egy pontatlan, ám erővel teli ütéssel küldött melegebb éghajlatokra, ám a kilengése kicsit meglepett. No persze, ezek a gurkók nem játékszerek, de azért nem rossz a kislány, azt mindenképp meg kell hagyni.
- Nem vagy semmi kisanyám. Hol voltál te eddig, hm?.. Figyelj. Van gy ajánlatom. Teremts elő egy szituációt.. Hm .. méghozzá a következőt.
 Itt egy időre a lány mellé szegődtem, oldalaink összeértek, jobb kezemben az ütővel suhintottam egyet a levegőbe.
- Hozz olyan helyzetbe, hogy csak telepatikusan tudjam megvédeni magam a sérüléstől - ami nyílt és éles játékban tilos természetesen. De ha ilyen szituációt elő tudsz teremteni, akkor mondjuk meghívlak vacsorázni. Vagy egy sörre. Vagy tudod mit? Gondolj ki valamit, hogy mit tegyek, ha ezt végre tudod hajtani.
 Egyre kíváncsibbá tett az egész lénye és modora. Be meri vállalni vajon?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 28. 21:47 | Link



Mit ne mondjak, lehetnék ennél sokkal jobb is. Bár a haverokkal nem túl komolyak azok a meccsek, de azért mégis csak, ennyire elveszteni az egyensúlyom, mikor szoktam kviddicsezni? Biztos izgulok.
Nem-nem. Cyanne North sosem izgul.
David elismerésére vigyorom kicsit szélesebb lesz. Mellém szegődik, karjaink összeérnek (kissé indokolatlanul), s már adja is a feladatot, amin eléggé ledöbbenek. Aha, szóval ezen a pályán nem csak nekem van különleges erőm. Vigyorom eltűnt, hogy a helyét összevont szemöldök és koncentráció vegye át.
- Szabad nekem is olyan eszközöket alkalmaznom, amik a pályán nem megengedettek? - kérdeztem pár másodperc után.
Agyam zakatolt. Két gurkót kéne elütnöm, de nem tudok egyszerre kétfelé szakadni. Egy gurkó nem okoz túl nagy vészt, főleg Benettnek nem.
Villámokkal.
Négy villám: föl, le, és a két oldalra, hogy ne tudjon menekülni, és egy pontos gurkó. Ha hátrál, sem tud elég gyors lenni, ha kb. öt méterről küldöm. Ezzel telepatikusan kell blokkolnia a sérülést.
Na de mi van, ha most is belát a fejembe? Telepátia...
Felvontam a szemöldököm, ahogy a fiúra emeltem tekintetem. Zseniális terv, Benett, zseniális.
Akkor tehát improvizálok. Kikapcsolom az agyam, mert ösztönből kell cselekednem.
Szemeimet lehunytam. Aztán hirtelen felpattantak, én pedig kilőttem. Mindenféle cikk-cakkban repültem, azt se figyeltem, merre; szemeimmel Davidet és egy gurkót kutattam.
Aztán teljesen random irányt változtattam, s megláttam magam alatt a gurkót. Azonnal bukórepülésbe kezdtem, majd rávettem a kis aranyost, hogy kövessen. Sokkal egyszerűbb, mint pofozgatni.
Nyomomban a gurkóval az egy helyben levegő David felé repültem, majd rájöttem, hogy nem lesz jó. A villámot képezni kell, ehhez pedig minimum három másodperc szükséges, és ha nem tervezem el előre, hogy villámlani fogok, egy gyenge kis szikrát tudok csak kipréselni magamból.
Tehát tudni fogja. Akkor csak tudjad, David.
Energiagyűjtés, bal kézből kilő. Még egy. Még egy. Ezek olyan erősségűek, mintha bögölycsípések  lennének, de a köntösük nagyon jó - aki nem ismeri villámaim, nem mondja meg róluk, hogy "ártalmatlanok". A drágákat Dave feje elé, és a két oldalára küldtem; ekkor sréhen a feje fölött voltam, de még láttam arcát. Az utolsó villámom után rögtön lehajoltam, így a gurkó elsuhant a fejem fölött, majd egy - kivételesen jól irányzott - erős ütéssel felé pofoztam a gurkót.
Még csak azt se láttam, hogy működött-e a dolog, de lehajtottam a fejem, és lihegni kezdtem. Három villámot ilyen gyorsan, egymás után, viszonylag pontosan, plusz figyeljek a gurkóra, ja meg arra is, hogy ne gondolkodjak, hogy ennek ellenére pontosan kiszámítsam a gurkó sebességét, és jókor hajolhassak le: mindez nagyon fárasztó volt az elmémnek. Sőt, ha egy tized másodperccel később hajolok le, a vas fejen kólint. Így is súrolta egy kiszabadult tincsemet. Emellett, azt hiszem, meghúzhattam egy csöppet a csuklóm. Fantasztikus.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2014. augusztus 28. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. augusztus 28. 22:25 | Link

Cyanne..


- Hát...Oké. Parancsolj.
 Adtam neki zöld utat arra, hogy olyan eszközökhöz folyamodjon, amit egy rendes kviddics mérkőzésen szigorúan büntetnek, de lényegében arra hívtam ki, hogy kényszerítsen olyan önvédelemre, amire manuálisan már képtelen lennék.
 Bölcsen gondolkodott a lány a kora ellenére, hisz bár nem érezte fizikailag, hogy belelátok a gondolataiba, de valószínűleg rájött. Ahogy arra is, hogy nem azzal tudna hárítani az agyából, ha messzebbre reppen vagy elfordul. Ügyesen kijátszotta a legilimenciámat, ámbár azért nem távolodtam el tőle annak ellenére sem, hogy se előre nem tudtam, se követni a gondolatait és cselekedeteit. Mintha teljesen random menne ide-oda és mérte volna be az alatta lévő gurkót. Magára vonja annak a figyelmét. De hát ember, mégis minek van ütő a kezedbe, ha inkább csak incselkedsz vele és nem tereled?!
 Villámok? Hogy jönnek ide villámok? Ezt a részt bár teljes mértékben végigkövettem a lányban, egyszerűen nem tudtam mire vélni, hogy mit akar a villámokkal. Erre most meg elengedi a seprűt?.. !%/"+#@! Mi a fene? Energia csapások..a tenyeréből?? Fantasztikus reakcióval toltam lefelé a seprűm nyelét, és bár a háromból 2 eltalált és a harmadik pedig a járgány farkát, azért igencsak meglepett a tény, hogy villámmágussal van dolgom. És ezzel az egésszel sikerült olyannyira elterelnie a figyelmem, hogy a másodperc tört részén múlt, hogy el nem talál a labda. Lajhárba lendültem, lábaimat olyan erősen összefonva egymással, hogy ülepem a seprű alsó részét még mindig érintse. Az adrenalin végigszáguldott a testemben és éreztem, ahogy teljes mértékben belelendülök a játékkal járó izgalomba és hevességbe. Agyam minden egyéb területén a gondolkodás tiltó táblát kapott, minden figyelmemet a koncentrációra irányítottam, önvédelmi protokollokra, karlendítésekre és bevett támadási pozíciókra. Hihetetlen, hogy ez a lány, aki alig 20 perce szólított le a pályáról, most így átlendített egy olyan holtponton, amivel már jó ideje bajlódtam - és nem csak napokra gondolok. Military üzemmódba kapcsoltak a reflexeim, és az éppen csapódni készülő gurkóra gyakorlatilag ráflasheltem. Jön, jön, egyre csak közeledik én meg ott várok bal könyékkel átkarolva a jelenlegi partnerem karcsú derekát és volt egyetlen pillanatom, mikor végrehajthattam az akciót. Pályán egy ilyen túl kockázatos lenne, de most még ha el is hibáznám, akkor is ott van a képességem.. A kiváló fegyverem.
 Tehát alulról kanyarodott hozzám vissza a kis édes, én pedig szinte hihetetlen akrobatikus technikával egy váratlan pillanatban az eddig biztonságosan kapaszkodó bal kezemet lefejtve a seprűről átadtam felsőtestem a gravitáció gyönyöreinek. Lajhárpózban most már csak a lábaim kapaszkodtak minden erőbedobással a mágikus szerkezetbe, míg kezeim és ezzel együtt az egész felsőtestem lefelé lógott. Noha a lendület nem volt iszonyatos erősségű, az ütés bizony az volt. Bal oldalamról a jobb felé fordulva pörgő ütéssel passzoltam el a labdát, aminek hatására az egyik bordaközi idegszálam becsípődött. Igen, a bordáim közé. Bal kezemmel visszakapaszkodtam és megindítottam seprűt lefelé a föld felé, és még szerencsémre legyen mondva, hogy becsapódás előtt sikerült visszamásznom arra.
 Remélhetőleg volt annyi gerinc Cyanne-ben, hogy megvárta, amíg ezen műveletsort végrehajtom, mert ha mostanra már megküldött egy másik gurkóval, akkor ez az a pillanat, amikor nem is tudnék arra koncentrálni, hogy kivédjem : most telibe találna akárhol, amit Rellonos létére bizonyára nem sajnálna, de azért fohászkodtam, hogy megvárja, amíg ismét felszállok a pálya közepére, hogy újra támadásba lendüljön. Egy helyben fogok állni és igyekszem lélegezni, mert ez a fránya becsípődött idegszál baromira fáj, levegőt is alig kapok.
- Gratulálok. Nem sokon múlt, hogy tényleg benyalom a labdát. Próbáld újra.
 Ezen szavak hangzottak el a számból, amennyiben tényleg volt oly' rendes és megvárta, hogy visszaevickéljek viszonylag gyors tempóban a repcsire. Ha nem, akkor mostanra bizonyára törött bordákkal és vállal igyekszem nem feldobni a pacskert a zöld gyepen. Nem rossz ez a lány, határozottan... határozottan jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 28. 22:50 | Link



Felegyenesedve azt láttam, hogy Benett lábbal kapaszkodik egy irányítatlan seprűbe.
Mi a...? Már indultam, hogy segítsek, ugyanis a gurkó majdnem fejen találta, mert most alulról közelítette meg áldozatát, de Benett megoldotta, s a becsapódása előtt pár másodperccel irányba állította a seprűt.
A gratulálokra el se mosolyodtam, annyira lefáradt az elmém. Biztosan ostromolja, érzem, hogy gyengül a belátástól... Nagy levegőt vettem, és sóhajtottam. Mit vársz tőlem, David? Hogy fejen forogva táncoljak a seprűm nyelén, és közben villámokat okádjak a számból?
Nem is rossz ötlet. Mekkora flash lehet villámot köpni... majd kipróbálom egyszer.
Lehet, hogy nem kéne ilyen bonyolult dolgokat csinálnom, mert annyira el fogok fáradni, hogy leájulok a seprűről.
S abban a pillanatban, mikor ezt gondoltam, egy gurkó süvítését hallottam meg a hátam mögül. Hátrafordulva szinte vakon próbáltam elpofozni, aminek az lett az eredménye, hogy gyönyörűen telibe találta a bal alkarom, a nem-ütős kezem - mert nekem azt lóbálni kell, mikor hátrafordulok.
Egy rövid káromkodás szaladt ki a számon. Engem nagyon ritkán talál el gurkó, mert minden haverom béna. Na, most telibe.
- Hhh... au. - nyögtem, de a gurkó egy lomha mozdulattal megfordult, és ismét engem vett célba.
Annyira ideges lettem, hogy a vasat úgy ütöttem el, olyan erővel, mint még soha életemben. David felé ment - s eztán pákk-pákk-pákk, ismét három villám, gyakorlatilag szemből - a villámok háromszög alakban kísérték a gurkót egy röpke másodperc erejéig, majd lehagyták, hogy aztán a fiú fejét, és két karját vegyék célba, majd egy röpke félmásodperc után kilőttem a fiú alá is egyet, ezt már sokkal pontosabban.
A kezembe pedig most úgy istenigazából belehasított a fájdalom. Eltörtem a bal kezem. Istenem, ez zseniális! Hogy lehetek ekkora b... béna?
Nem érdekel. Meccsen is bírnom kell, nem érdekel a kezem. De közben ott lüktetett, fájt, s meglehetősen furcsa pózban tört meg a karom. Jó. Semmi baj, már történt velem ilyen. De au.
Még mindig éreztem a hideg vas érintését a bőrömön.
Aztán eszembe jutott, hogy felnézzek Davidre, mégis hogy sikerült a támadásom. Kétlem, hogy ki tudok préselni magamból több elektromosságot. Most már nem fogok tudni koncentrálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Mit nekem keringő..:D
Írta: 2014. augusztus 29. 00:12
| Link

Cyanne


 Döbbenetes látvány ez a furcsa szerzet az égben. Az első támadását is már nagyon jól és ügyesen kontrollálta, ellenben a második.. arra gyakorlatilag fel sem készült. A gond azonban máshol is gyökeret vert : pontos ütés volt, gyorsan elküldött, és villámokat sem nagyon akartam benyalni többet, az a 2 pontosan elég is volt ahhoz, hogy lássam : nem kispályás a csaj. Brutális sebességgel találtam meg a gurkó repesztő sebességgel közelítő auráját és már irányítottam is lefelé megbénítva azt, így a füvön landolt és nem is akart többé felkelni onnan. A három.. akarom mondani, a négy villámmal eleinte nem tudtam, hogy mit kezdjek, de gyorsan valami kiutat keresve végül pszichokinetikával - bevallom, azért egy kicsit meg is rémisztett, hogy négy is hasít felém, de - sikerült mindegyik irányát megváltoztatni annyira, hogy elzúgjanak mellettem. Az egyik még így is becsapódott az vállamba, így aztán a gurkó mellé esett valahová az ütőm is. Odakormányoztam a még mindig öntudatánál lévő Anniehez a tragacsomat, majd biztatva arra, hogy tegye le magát velem együtt a biztonságosabb talajra, végül megindultunk lefelé.
- Nem vagy semmi. Jó, hogy nincs nyílt törésed és ahelyett, hogy bepánikolnál a pályán, azt figyelted, hogy sikeres-e a támadás? Hát Cyanne North.. Kérhetsz tőlem valamit. Ezt az utolsót nagyon bekaptam volna.
 Dicsértem a kitartóságát és magát az egész taktikáját, hozzáállását és bátorságát. Azért valljuk be, nem sokan mentek volna ellenem a levegőben, főleg nem úgy, hogy képességekkel egyaránt.
- Gyengélkedőre megyünk először, rendben?
 Pillantottam a törött karjára egy kacsintás kíséretében, majd gondolati úton összepakoltam a motyót a pályáról, magam után felsorakoztattam a cuccokat és a potenciális társamra pillantottam a következő kviddics idényben. Amennyiben sikerül megfűznöm, hogy elvállalja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 8. 19:51 | Link

Licc-lucc. *____*

- Tanííííííííííts! - visítja torka szakadtából Renée, amint futólépésben egyre közelebb és közelebb kerül a Navine csapatkapitányához, aztán elrugaszkodik, ha rávesse magát.
Na, de mielőtt kilapítja Lucát a negyvenpár kilójával, azért gyorsan meséljük el, hogy honnan is jött neki ez a baromság, hogy akkor most szépen rámászik szerencsétlen kis Czettnerre, és halálra kínozza őt magával, míg nem hajlandó a tanárává előlépni. Néhány hete iskolás még csak a pöttöm, javarészt még csak felfedez és ismerkedik mindennel és mindenkivel (kivéve Izzyvel, őt már nagyon is jól ismeri). Talán a hét elején esett úgy, hogy Marki bácsi megtartotta nekik az első reptan órát, amin seprűre is ülhettek. Töki bátran markolta meg a nyelet, és nagyjából 3-4 méter magasságig fel is merészkedett, de annál magasabbra azért nem mert menni, a végén még lefordul onnét és össze-vissza töri magát. Megtetszett neki a móka, ezért önhatalmúlag kicsempészte a nővére pótseprűjét a szobájából, és az erdő szélén próbált gyakorlatozni a járgánnyal. Hát, kétszer esett le nem túl magasról, de annyira elszánta magát rá, hogy ő akkor is megtanul repülni, hogy nem volt hajlandó lemondani erről. Mivel Kiva itt hagyta egyedül Manda nénivel és Adrival, ezért hozzá nem tudott fordulni segítségért. De végigkérdezgette a diákokat az iskolában (fenéket, legalább 8 emberen követett el könnyű testi sértést nem szándékosan), hogy ki az egyik legjobb kviddicses, és sokan mondták neki, hogy Luca ügyes.
És most puffan rá éppen szerencsétlen lányra, és elkezdi szanaszét szorongatni a kissé vizes gyepen. Igazából már napok óta vadászta Lucát, de csak mostanra sikerült becserkésznie. És nem tervezi addig elereszteni, míg igent nem mond neki a Navinés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2014. október 10. 21:09 | Link

Kiva.rar
2014. október, egy délután


Sok. Mindenből és mindenkiből. Rossz is, mert mindenkit szeret, de egyszerűen azt a nyűglődős időszakát éli, amibe talán senki nem fér bele, szerinte. Az persze kérdéses ez tényleg így van-e, vitatható, hogy amit most tesz, jó-e, de ezek benne csak plusz parafaktorok, amiket elkerül. Pár napja picit eltűnt a folyosók és termek sűrűjéből, beteg volt, de megérezte magán most, hogy kicsit jobban lett a mozgáshiányt. Edzés nélkül eléggé kivan szellemileg is. A navinés felszereléshez hozzáférvén vett magához mindent, persze készülve minden eshetőségre ismerve sajátosságait, kettesével szedte kezébe, majd kivonult a pályára. Önmagában véve az, hogy megbámulják, sutyorognak a háta mögött, vagy ismeretlenek ráköszönnek, mindezek akár jó, akár rossz szándékból történjenek, nem fura neki, de nincs oda érte, ezért is nem lépett semmit arra, hogy elhangzott a füle mellet a „Keresnek Luca” kifejezés több diáktól is. Érdekes, őt nem szokták csak úgy keresni, olyankor vagy bajban van, vagy… baj van vele. Nem sok variáns van. Felszökik egyik szemöldöke egy pillanatra, de aztán megrázva a fejét vonul kifelé határozottan, hogy kiérve mindent ledobhasson egy póznához és mély levegőt véve lépkedjen be a pályára, ahol az égre pillanthat. Szabadság!
- Nenenene… áú!
Ekkor jött, amire nem számított legvadabb álmaiban sem, berepülés kilenc óránál. Konkrétan úgy teríti le őt a közel vele egy magas leányzó, mint oroszlán a zsákmányát. A vonyítására pedig egyenesen döbbenettel reagál. Nem mondhatja, hogy csak úgy ugrálnak rá az emberek, főleg nem majdnem teljesen ismeretlenek. Mikor már túl van az első sokkon, fájdalmon és kárfelmérésen, akkor néz végig a törpén és azonosítja be. Igen, ő a húga annak az exprefektusnak, aki körül a bátyja legyeskedne, ha értene hozzá. Jajj, Benjámin. Iszonyatos a tempó, amiben közelíti az embereket, Luca már kismilliószor megfogadta, hogy ha így megy tovább rá fog segíteni, akár meg is jelenik, majd ő levezényel egy randit! De nem értékelték…
- Hé, ezt a hevességet tartogasd a repüléshez! Ha megígéred, hogy többször nem veszélyezteted egy esetleges sérüléssel álmaim esélyét, akkor rendben van. Miért jöttél pont hozzám?
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. október 10. 21:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 14. 19:35 | Link

Derült égből Luca
< Zárt játék >
"Furcsa ez a Magyarország."
Jeremynek ez a gondolat fogalmazódott meg a fejében, amikor éppen kikászálódott egy rendkívül hosszú óráról.
Eddig nem hitt abban, hogy a nagy hatalommal bíró varázslók és boszorkányok, akár az időt is le tudják lassítani. No, ebben az iskolában minden tanár képes volt rá.
Bezzeg a Roxfortban... Nos, valószínű, csak az idő szépítette meg az emlékeket.
Mindig fejét lehajtva haladt az iskolában, ez amolyan berögződés volt nála. A magassága miatt nem kellett semmi veszélytől tartania a magasból, és így kisebb esélye volt a nyilvános leégésnek, egy esetleges botlás miatt, a lépcsőkön.
A Roxfortban minden év kezdésénél megjelent pár mardekáros kíséretében a lépcsőknél, hogy lássák, hogy boldogulnak vele az elsősök. Jajj, azok az arcok, amikor megmozdult alattuk a lépcső, felbecsülhetetlen volt.
A földszinti folyosón haladt. Maga elé fordította az oldalán függő táskát, és elkezdett benne matatni.  Az órarend szerint, ez volt az utolsó óra, haza viszont hirtelen kedvet kapott, a kastély felfedezésére. Sosem lehet tudni, mikor lesz szükség erre a tudásra. Unta az épület néhol poros, állott levegőjét, ideje meglátogatni a kviddics pályát, lássuk milyen a felhozatal.
A főbejáratnál szemügyre vette a házak állását… Na nem baj, nincs különösebb jelentősége. Azoknak a kékeknek nem lehet életük, ha ennyi szorgalmit írnak. Elhalad előtte egy idegen diák, Jeremy rámosolyog, majd folytatja útját, a kapuhoz. Cipője gumitalpa nyikorog a füvön, ahogy közeledik pályához. Nem sokban különbözik a roxfortitól. Késztetést érzett, hogy újra elemelkedjen a földől, mélyen legbelül reménykedik abbna, hogy találkozik valakivel, és kedveskedéssel szerez egy seprűt egy repülés erejéig. És a pálya bejáratán, ki a pázsitra. A feje fölött az ismerős, nosztalgikus vesszők közötti levegő surrogása.
Valaki tényleg van itt.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. október 14. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Berepülés lvl Luca.
Írta: 2014. október 14. 19:43
| Link

Jeremy;;


Ősz van, ősz, hullnak a levelek, hejj. Egyébként meg eső, és hideg, és komorság, és színek, és felhők, és nyugalom. Nem a legkedvesebb évszaka ez Lucának, de valahogy ezt is el lehet viselni, nem olyan szörnyű ez, ha az ember megszokja, hogy muszáj ilyenkor mosolyogva létezni kint. Még egész tűrhető az idő ahhoz, hogy ne kelljen túl vastagon öltöznie, de azért megfázni se kéne, így odafigyelt, mikor kifelé igyekezett. Akadtak buktatói már idén, de igyekszik a legjobbat kihozni ebből az évből is, kicsit rápihent mindenre és most úgy van vele, hogy kezdjünk mindent elölről, adjunk bele apait és anyait! Ezzel vágtatott le a kviddicspályára, de még előtte felszerelésért, ami most egy seprűben, valamint a végtagvédőkben kimerült. A többit mellőzte. Volt a fejében két új mozdulatsor, amit gyakorolni akart, de erről senkinek nem szólt semmit. Részben mert van aki el se engedné, példának okáért Zoénak a griffes eset bőven elég látvány volt Luca sérülési hullámából, de van olyan, aki meg jött volna bámulni, azt sem akarta.
Egyáltalán nem volt biztos ma magában. Inogva szlalomozott. Apró turbulencia is a kárára vált. Meglátszott, hogy kiesett pár edzés mostanság, bele kell ebbe még rázódni megint. Örömét leli társai lustaságában,ritkán adatik meg, hogy egyedül szenvedjen az ember, nem szereti ha hibázni látják, mikor pedig teszteli a dolgokat, akkor esélyes, hogy fog ilyen történni.
Meg is történt.
Végre eljutott az egyik új figurához, aminek a vége az lett, hogy sikeresen fordítva került vissza egy csavart lajhárlendülésből, közben pedig beakadt a lába az egyik tartóba. Hirtelen mozdulatok és a minimális pánik közben kezdett nagyon gyorsan csökkenni a távolság a föld és közte, mikor is egy oldalra pillantással egy fiút vett észre. Jézus isten, élő céltáblaként sétált be alá, és szerencsétlenségére tompította Luca lezúgását, akinek a lába kiszabadult, és borult egyet, szerencsére pár méterről csak, így a becsapódás némi fájdalmat, kék-zöld foltot, meg egy szép kis maradandó élményt okozhat.
Igazából…beleesett a fiúba, első látásra. A szó legszorosabb értelmében.
Érezte, ahogy földet érve könyökével tompított egyik oldalt, másikon meg a fiú mellkasába tenyerelt, és talán még az állát is lefejelte szegénynek. Igyekezett gyors mozdulattal hempergést elkerülve lekászálódni mellé, miközben a rosszul járt könyökét fogva fordította áldozata felé a fejét.
- Nem így szoktam ismerkedni, esküszöm!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 14. 19:47 | Link

Derült égből Luca

Az idő kezdett olyanná válni, amit Jeremy szeretett. A nyarat a valódi személyisége rühellte. Meleg volt, és nem lehetett még csak pulóvert sem felvenni, mert kinéznek az emberek. Viszont ez, amikor a fehér felhők vastag takaróként borítják be a sápadt napot ideális bármire.
A kviddics közben sem vakít meg a nap, és nem is kap senki napszúrást. Az egyetlen hátrány az, amikor leizzadva leszáll mindenki a seprűről és jól meg is fázik, ha nem öltözik át egyből.
Leguggolt a füvön, tenyereit leengedte a fűre, és hosszú ujjaival belemarkolt a pázsitba. Legalább valami jó ezen a helyen, remélte, hogy a seprűk terén is ilyen minőségi a felhozatal. A feje felett még mindig hallotta a seprű sok emléket idéző surrogását. Kezeit felemelte a földről, összedörzsölte őket, hogy lejöjjön róla a kosz, majd kiegyenesedett. Becsukta a szemét, fejét lehajtva, majd sóhajtott egy nagyon, és az égre emelte tekintetét.
Mikor kinyitotta a szemét…
Egy lány kiáltását hallotta, nem is olyan messziről. A szeme elkerekedett, amint meglátta a kapálózó kezeket, és lábakat a közvetlenül felette.
Kitartotta a karjait, hátha el tudja kapni, de a lány nem csupán tömegként zuhant alá, akkor talán el is tudta volna kapni, hanem kapálózott össze vissza. Jeremy érezte, ahogy a lába alól kicsúszik a talaj, és feje találkozik az előbb tapogatott fűvel. Mikor felnézett, alaposan szemügyre vette a lányt.
Kócos, barna haja az égnek állt, barna szemeiben zavartság, és szégyenkezés tükröződött, amiket azonnal szavakba is öntött szabadkozás képében.
A fiú arcára mosoly kúszott, nem őszinte, de hiteles mosoly.
- Pedig ez az egyik kedvenc ismerkedési módom. – vigyorgott rá, miközben felkönyökölt. Beletúrt a hajába és kiszedte a kavicsokat, amiket felszedett a vízszintes helyzetbe való ereszkedés közben. Rendkívül kellemetlen helyzetben voltak, de valami mélyen legbelül azt súgta Jeremynek, hogy nem illene lerúgni magáról a lányt. – Most ismerkedsz a repüléssel, vagy esetleg egy manővert próbáltál ki?
Lassan próbálta kihúzni alóla a lábát. Végre legördült róla, így már egymás mellett ültek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Akkor játszunk ~
Írta: 2014. október 14. 20:04
| Link

Jeremy;;


- Nem sok embert ismerek… jó igazából csak rellonosokat… akik élvezik, ha fáj az első találkozás.
Bukik ki belőle egy-két sziszegés között, de a saját fájdalma orvosolására hamar képes. Egyből járgánya épségét próbálja felérni, mert nem volna jó, ha egy egyszerű gyakorlással leamortizálta volna már. Érdekes egy sorrend, a seprű az elsődleges és az érték, aztán akit veszélybe sodort, legvégül pedig ő maga. Valami különös és megmagyarázhatatlan agybaja lehet a törpének, ami láthatóan megmutatkozik rendszeresen, de még saját maga számára ez nem gond, mások minimum flúgosnak nézhetik. Közben érzi magán a srác tekintetét, amitől elég érdekesen érzi magát. Nem szokta meg ezeket a pillantásokat, mármint valakitől már tapasztalt hasonlót, de inkább nem rémlik fel benne semmi a lelki békéje érdekében.
Szép lassan kerül ülő helyzetbe, figyeli, ahogy a fiú is kapja össze magát, majd egy angyali és sajnálom nyilvánító mosoly kíséretében fel is áll és a kezét nyújtja a fiúnak, hogy felsegíthesse. Addig meg se nyikkant igazából.
- Ennyire amatőrnek tűnt?..mármint nem, nem ismerkedem, igazából…szóval, mint az egyik ház csapatkapitánya már 2 éve, azt hiszem értek hozzá, aztán meg látod.
Dörzsöli meg a homlokát kicsit feszengve, még el is húzza a száját a mondat végén, de aztán újra a mosoly költözik rá és felkapja a seprűt, amin végignézve egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle. Rendben van és sértetlen.
- Egyébként Luca vagyok. Navinés, negyedikes, csapatkapitány, álszent, pattogós, emberekbe esős, ja és el ne felejtsem, fétisem idegeneken hemperegni.
Pislog pár nagyot, aztán szép mosollyal hátat fordít, hogy seprűre üljön. Hű, ez új, nem olyan régen tanulta, lehet túl sok ragadt rá, mióta bejárt a zöldekhez. Válla fölött, hátrapillant a fiúra, még mindig mosolyogva, majd az érdeklődéséből indítva a dolgot a pálya szélén lévő plusz seprűre emeli a tekintetét.
- Esetleg… értesz hozzá? Akkor… repülhetnénk egyet… akár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 14. 20:09 | Link

Derült égből Luca

- Jó neked, én senkit nem ismerek még itt Magyarországon. Hallhatod is a beszédemen, hogy nem idevalósi vagyok.
Úgy tűnt a lánynak jobban fájt a találkozás, mint Jeremynek, mivel egyfolytában sziszegett. Pedig nem is a földre esett, bár hősünket sem lehet épp puha landolási felszínnek definiálni. Azért nem hiányzott neki ez az esés, másnapra már nem csak a háza miatt mondhatták zöldnek szegényt.
- A nevem Jeremy Claythorn. Örülök a zuhanásnak. – mélyen legbelül nem igazán örült neki, ám ki tudja ki ez a lány, nem kellett volna rosszba lenni vele. Akaratlanul, de a szemei kissé több ideig időznek el a lányon, mint ameddig tervezte, és úgy tűnt, a törpe észre is vette. Kezet nyújtottak neki ő viszont nem akarta elfogadni, mert nagyon úgy érezte, hogy a végén csak magára rántaná. Oldalt megtámaszkodott, majd egy nagy lendülettel már függőlegesbe is helyezte magát. Vett egy nagy levegőt, majd gyorsan ki is fújta. Próbálta kiüríteni a fejét, és teljesen átadni magát a lány stílusának, hogy még jobban a közelébe férkőzhessen. Megkérdezte, hogy amatőrnek tűnt-e. Ha teljesen őszintének kellett volna lennie, akkor annyit mond, hogy igen, de ez estben ezt válaszolta.
- Én csak az esést láttam, és valljuk be, az elég amatőr volt. És melyik házé, ha szabad kérdeznem? Nem akarok dicsekedni, de jómagam is kviddicseztem három évig. – ez nem volt jó, kellett valami balgaság a mondatba. – Ezeket is ott növeszettem. – mutatott az egyik karján lévő befeszített izmokra. Nagy nevetés, és társai, és már lépett is tovább a témában. – Milyen poszton?
A házra egyből meg is kapta a választ, és pár tulajdonságot is csapott hozzá a lány. Álszent… Felmerült benne a gondolat, hogy egy „kollegina” áll épp előtte, de annak esélye szinte egyenlő volt a nullával.
- Láttam már furább szokásokat is. Én mint mondtam, Jeremy. Rellonos, ötödikes, tervezek a csapatba belépni, és… Több dolog nem jut eszembe, majd megtapasztalod a száz százalékos Jeremy élményt.
A lány már fel is pattant a seprűjére, és feltette a várva várt kédést.
- Azt hittem, sosem kérdezed meg! – rövid mérlegelés után kiválasztotta a legjobb seprűt az ottaniak közül, és már suhant is a Lucához.
Ideje lenyűgözni a libát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2014. október 19. 00:20 | Link

Jeremy;;


Többször lefuttatta magában ezt a cselpróbálkozást, ahhoz képest mind a két tesztelése csúfos kudarcba fulladt. Az első után a földön landolt, már akkor fájt mindene, de tett róla, hogy ne ezzel kelljen foglalkoznia. A második viszont… lényegesen kényelmesebb érkezés, kellemetlenebb tudattal, hasonlóan fájdalmas érzésekkel, ráadásul megint sikerült a bal kezével tompítani az esést, azzal a földbe csapott, a másikkal pedig a fiú mellkasába, ezért sziszeg, mikor már leevickélt és felkelőben van.
- Hallom, bár nem lep meg. A suli háromnegyede nem is magyar. Fura nyelven karattyolnak, furán mondják ki a nevemet… furák.
A gesztusából való kihátrálást csak egy „tipikus pasival” letudta magában, aztán inkább az ismerkedés és céljának teljesítését próbálta összeegyeztetni a károk felmérésével és a továbbiakon agyalva már. Jeremy. Zökkenti ki a név. Megint valami számára bonyi nevecske. Ahj, hogy itt mindenki JoséJuanArmando.
- Valahogy nem passzolgattam még gurkókat anyukám pocakjában, ez lehet a gond. A navinét irányítom, idén kezdem a harmadik évet velük. – Vigyorodik el, aztán folytatja is, de már a fiút nézegetve ki ez, mit csinál, főleg a kviddicses megjegyzése okán. Viszont az erőfitogtatáson jót nevetett.
– Szép darab, meg minden, de valahogy… uhm, nem. – Rázza meg a fejét látványos elzárkózással a dologtól, bár ez inkább játékos, mint sem vér komoly.
– Terelő vagyok… úúú, hu és há, igen. Ekkor, igen fel bírom emelni az ütőt, és képzeld, nem egy embert taszítottam már földbe. Na. Örvendek szóval. - Nagyon nem szereti, mikor nem nézik ki belőle ezt, lekislányozzák, gyengének titulálják, ne adj isten képtelennek mindarra, amit a posztja megkíván. Inkább kapta magát és felajánlotta az élményforrásnak, hihi, hogy szálljon vele kicsit, ha annyira képben van, biztos eljön, Lucának is jobban esik valami társas edzés a két esés után.
- Sok lesz a szöveg, mister szuperkviddicses…
Azzal a levegőbe emelkedett, figyelve, hogy követi-e őt az új rellonos – most vicceltek vele? – ismerőse. Egyszerre volt az eset szürreális és aranyos. Valahogy érezte, hogy meg kell mozgassa a fiút, amihez kapóra jött az egy gurkócska, amit kiengedett.
- Mindent bele sárkányfi!
Éppen a közelükben volt a korábbi elütése nyomán, így ahogy Jeremy felfelé jött, rákacsintott, mint egy kihívásként, majd előre hasalva kapcsolt magas fokozatra és lőtt ki a karikák felé, hátra felé tekintgetve.
Nála volt ütő, a fiúnál nem. Na, lássuk, mit alkot a gurkó ellen, mondjuk tény, ami tény, az ösztön dolgozik a pici lányban, le se meri venni a szemét róluk. Mielőtt a kedves úrfi félreértené, csak nem venné a szívére, ha meccsen kívül csinálna ki valakit… Semmi egyéb, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 19. 16:05 | Link

Derült égből Luca

- Otthon nálunk a titokzatosság nagyon bejött a lányoknak, de úgy látszik itt ez az átlagos. – mosolygott rá megnyerően Jeremy a törpeunikornisra. – Igyekszem nem elrontani az akcentusommal ezt a szép nevet. – a feltápászkodás után elmondta, hogy a Navine házban csapatkapitány, terelő, és három éve játszik. A mondata előtt nagyon sóhajtott, a vicc kedvéért, majd ezt mondta. – Öreg hiba, túl későn kezdted.
Úgy látszott, a lánynak bejött az agyatlan szövegelés az izommutogatás utáni szövegéből ítélve.
- Nem? Nos, lehet, megváltozik majd a véleményed miután láttál játszani. Nem kételkedek abban, hogy ügyesen játszol, ugyanis ha ez nem lenne, igaz nem lennél CSK. Mellesleg, nekem nem kell bizonygatnod, hogy sok embert küldtél már a földre, engem is sikerült, pedig az elég nehéz munka. – ezután felpattant a seprűre, és már repült is a lány felé. – Azt tudnod, kell, hogy kijöttem a gyakorlatból, majd meglátjuk mennyire megy elsőre.
Az az észlény kiengedett egy gurkót, ami történetesen épp Jeremy felé kezdett el süvítve száguldani. Nem esett pánikba, nem ez volt az első eset. Szembeirányította seprűjét a vaslabdával, majd rákacsintott a lányra, és az utolsó pillanatban lefordult a seprűről lajhárfogásba. Épp elcsípte felnézve a labdát, amint továbbrepült, Jeremy izmai megfeszültek, és egy pillanattal később már fent is volt a „Nyeregben.” Visszasietett oda, ahol a seprűk álltak, és megállás nélkül felkapott egy ütőt. Fél kezébe vette, feldobta, hagyta megpördülni a levegőben, majd két kézre fogta, és várta a vasat. Közben észrevette, hogy szája állandó vigyorra húzódik.
- Készülj, mindjárt jön! – öröm volt hallani azt a fémes kongást, amit a gurkó elütése okozott. Igyekezett visszavenni az erejéből, hogy nem érkezzen a lányhoz olyan gyorsan és nagy lökéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 20. 22:59 | Link

Viktor

Ami a legjobban hiányzik a családomon kívül, az nem más, mint a kviddics. Rettenetesen megszerettem azt a játékot, hiszen tök jó érzés, mikor bedobod a kvaffot, vagy éppenséggel telibe trafálod az ellenfél játékosát a gurkóval. Az érzés a levegőben, mikor belekap a hajadba a szél, és a szemedbe fújja, hogy ne láss; a szurkoló és izguló háztársak és barátok; Quentin, aki aggodalmaskodik a gyengélkedőn. Utóbbi amúgy nem hiányzik, mármint az aggodalmaskodása, maga a személye rettenetes űr lenne a lelkemben. Komolyan, ha nem lenne ki kellene találni.
De térjünk is vissza a jelenbe. Az idő tökéletes volt ahhoz, hogy megnézzem az iskola pályáját. Vajon ugyanolyan-e, mint a Roxfortban, vagy másabb? Ez hamarosan kiderül, hiszen már a pálya füvét tapostam. Körbenéztem, de nem vettem észre semmilyen látható különbséget. A levegőből kellene megszemlélnem, ahhoz pedig seprűre van szükségem. Díjazzák itt, ha feltöröm a szertárat, és eltulajdonítok egy seprűt, csak azért, hogy repkedjek? Nyilván nem, de nem tud meghátráltatni. Nincs móka szabályszegés nélkül, és ezért a mondatért Quentin hányszor megorrolt rám… No de már mentem is befele, hogy megkeressem azt a helyet, ahol a járgányokat tartják. Sokat nem is kellett kutakodnom, hamarosan kattant –inkább robbant– a zár, én pedig az egyik iskolai seprűn száguldottam ki a levegőbe. Körülbelül a kezdőkör felett, olyan tíz méter magasan lebegtem, és onnan szemléltem meg a terepet. A páholyok elrendezése is hasonló a miénkhez, szóval tényleg nincs sok különbség. Viszont, ha már itt vagyok, akkor repkedek, és később lehet kihozom a gurkókat is, ha addig le nem bukok. Elővettem a pálcámat, és elmormoltam egy Invito-t, hogy a kvaff a kezemben legyen. Pár rádobást megejtek a csapkodás előtt, addig is formában maradok, és bemelegítek a nehezebb feladat előtt. Kinéztem magamnak a távolabbi karikák közül a legmagasabbat, majd ráhasaltam a seprűre, és kilőttem. Cikk-cakkban közelítettem meg a karikát, és bár őrző nélkül könnyű rádobni, azért amire készülök, nem éppen gyerekjáték. A büntetőzóna vonalát elérve, előrehajítottam a kvaffot, magamat pedig ellökve a seprűről, ökölbeszorított kézzel vágtam bele a bőrlabdába, ami süvítve haladt át a karikán. A seprűm is tökéletesen érkezett alám, így visszajutva rá, ugyanazzal a lendülettel nyomtam lefelé az elejét, hogy felszedjem a lasztit.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 20. 23:55 | Link



Ritkán szoktam megbánni a döntéseim, de azt az egyet mégis különösen régóta bánom, hogy voltam elég nagy barom eltiltatni magam a játéktól. Terelő lehetnék valamelyik hivatásos csapatban. Szép jövőt jósoltak, amíg ki nem tört nálam a világvége. Az utolsó évből arra emlékszem, hogy minden meccset követően napokat töltöttem a gyengélkedőn, végül pedig már a kispadnál nem is jutottam tovább és egy egész csapat szurkolt, hogy senkinek ne essen baja, engem meg véletlenül se kelljen felküldeni. Elszúrtam, de rémesen. Talán levezethettem volna másként is a dühömet, de valahogy ez volt kézenfekvő, elvégre ott volt két gurkó, egy ütő a kezemben ráadásnak, miért ne éltem volna a lehetőséggel. Mint kiderült, senki más nem értett egyet velem, úgyhogy búcsút mondhattam az egész játéknak hivatalos formában. Azóta se voltam pályán, ha csak nem passzióból folytatott magángyakorlat formájában, amit azért a mai napig nem hagytam abba. Nem utolsó dolog, ha az ember formában marad, a heti kétszeri edzés meg igazán belefér az időmbe. Mióta itt vagyok, ma kerül sor az első alkalomra, úgyhogy kezdetnek talán elég is lesz, ha kicsit felmérem a terepet és teszek pár kört a régi Tűzvillámommal. Nem a legújabb modell, inkább kicsit ósdi, divatjamúlt, de jól bevált, és különben sem versenyeken használom, úgyhogy remek hasznát veszem. Teljes szerelésben vonulok ki a pályára magamra öltve a régi kviddicstalárom iskolai éveim emlékére. Beérve leemelem vállamról a seprűmet, és felpillantva azt is észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. Remek. Nem vagyok én semmi jónak elrontója, és a társaság különben sem szokott gondot okozni, úgyhogy kicsit bemelegítek, teszek pár mozdulatot nyújtás céljával, aztán felülök a seprűre, de még mielőtt felemelkednék, végignézem, mit is művel ez az ürge odafent a kvaffal. Nem kispályás, meg kell hagyni, le merném fogadni, hogy ha most nem is játszik csapatban, valamikor tagja volt egynek, hogy itt vagy máshol, az már teljesen lényegtelen részlet. Végül mégsem emelkedem fel a tervtől eltérően, helyette bal kezemmel árnyékolva szememet felfele nézek és felkiabálok.
- SZÉP, DE ŐRZŐVEL VAGY GURKÓVAL NEHEZEBB LENNE. NEM TARTASZ VALAMELYIKRE IGÉNYT? - vetem fel a javaslatom, és mi tagadás, a gurkós változatnak jobban örülnék terelő lévén, de még őrzőként is elmegyek, ha nagyon muszáj. Persze egyszer válaszoljon, kíváncsi vagyok, egyáltalán érdekli-e az ötlet.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. október 21. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 21. 22:48 | Link

Viktor

Emlékszem, hogy mennyit szenvedtem ezzel a megmozdulással, mire tökéletesre fejlesztettem. Van még pár trükk a tarsolyomban, de ahhoz kellene egy őrző is, mert így az üres karikára nem olyan izgalmas dobálni. Merlin mintha meg is hallotta volna a gondolataimat, mert hamarosan egy kiabálás csapta meg a fülemet. Felvont szemöldökkel néztem a srácra, aki engem nézett, ám mielőtt válaszoltam volna, lassítottam, és egy kicsit belerúgtam a kvaffban, hogy az a kezemben landoljon. Ráhasaltam a seprűre, és nemsokára a srác mellé érkeztem. A kvaffot egyik kezemből, a másikba dobálgattam, miközben felmértem az ideiglenes társamat. Fizikuma biztos van, ha már gurkókat is ajánlott, azokat meg amúgy is ki akartam hozni, így miért ne tegyem meg előbb!?
– Tényleg jobb, ha van őrző vagy gurkók, de mivel senkit nem találtam, aki kijött volna velem, így elmaradt. Na meg spontán ötlet is volt, hogy kijövök ide, és nem volt itt senki sem. –vontam meg a vállam, miközben ügyeskedtem a kvaffal, és ügyeltem, hogy ne zúgjak le a seprűről. Másfél méterről nem lenne nagy kopp, de inkább ne legyen semmilyen kopp, mert akkor gyengusz, ott meg megint osztja majd Quentin az észt, hogy miért nem vigyáztam magamra… Ejj, inkább nem.
– Ahogy elnézlek, inkább terelőnek vagy jó. Hozol cuccot most, vagy inkább dobáljunk karikára? Nekem teljesen mindegy, mind a két posztot szeretem. –teljesen rábíztam a dolgot, mert nekem aztán olyan mindegy volt, hogy dobjuk a bőrt, vagy ütjük a vasat. Nem mellesleg időben eszembe jut ám az is, hogy nem értheti amit itt angolul összehadoválok neki, de csak jelzi valahogy, hogy nem beszéli az angolt… vagy nem. A magyar számomra bonyolult nyelv, de ha itt vagyunk, akkor meg kell tanulni… persze nem megy úgy, mint a kviddics, de azért el tudom magyarázni, hogy eltévedtem, és hova akarok menni.
– Mark vagyok amúgy, vagy Rey. A te neved mi? –ezt már magyarul mondtam, és kérdeztem. Könyörgöm beszéljen angolul, mert meghalok ha ezen a nyelven kell kommunikálnom vele. Olyan idegesítően pakolják össze a mondatokat, hogy feláll tőle a szőr a hátamon… vagy csak én vagyok túl béna. Igen, lehet inkább az utóbbi lesz a valós.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 22. 16:56 | Link



Nem vagyok egyedül a pályán, de ha kviddicsről van szó, ez csak előnyt jelent. Teszek pár bemelegítő mozdulatot, majd mielőtt felszállnék, felkiabálok, hátha érdekli mondjuk egy gurkó is, elvégre az mégiscsak érdekesebb, mint egymagamban róni a köröket. Enyhe fintorra húzódik a szám, amikor meghallom a válaszát. Hála a fennvalónak bizonyára nem jó sorban álltam, amikor a nyelvérzéket osztogatták, de olyannyira nem boldogulok az idegennyelvek tanulásával, hogy az már különlegességszámba is mehetne. Tizenannyi év alatt is csak egy gyatra középfokra futotta, de ahogy hallom, ő vagy angol, vagy simán nagyon jól beszéli a nyelvet, én meg csak nagy vonalakban értem, mit is mond. Jó. Nyugalom, biztos beszél magyarul, ha értette, mit mondtam az imént. Vagy ha nem is beszél, legalább érti, már az is haladat lenne. Bűvészkedik még a kvaffal, aztán csak landol a füvön, és ismét megszólal. Angolul. Imádom, de komolyan. Ja, persze, nincs a homlokomra írva, hogy mennyire nem megy, de körülbelül felét nem értem annak, amit mond. Hallani hallom, nem vagyok én süket, de mit hozzak? Meg... tessék? Értetlenkedve bámulok, és próbálok összekaparni fejben egy viszonylag helyes - úgyis tele lesz nyelvtani hibával, ha már rólam van szó - mondatot.
- Beater? Oh, yes... I was one, but what should I get? Please, tell me you speak Hungarian ' cause I have a terrible... I not... don't really speak English... - nyögöm ki nagy nehezen. Terelő voltam, közlöm is vele, de egyben azt is, hogy olyan rémesen beszélek angolul, amennyire csak lehetséges. Már a nyelvtant se értettem meg igazán soha, a szavak meg végképp nem ragadnak rám, az is csoda, hogy azt a pár fogalmat megjegyeztem, ami kviddicsben gyakran használatos. Végre megszólal aztán, és belőlem kitör a nevetés. Jelbeszéddel egyszerűbben tudnánk kommunikálni, mint két nyelven, amit a másik nem különösebben tud használni.
- Sorry... - mondom még mindig vigyorogva ezen az egészen, és már nyújtom is a kezemet.
- Viktor. Örvendek, Mark - mutatkozom be, és kezet rázok vele. Hm, hogyan is folytassam? Próbálok a lehető legkevesebb szövegre szorítkozni, és nem olyan szavakat kiválasztani, amiket netán még kiejteni sem tudna, nemhogy értené. Jó, fogalmam sincs, mennyit ért, de az alapján, ahogy ezt az egyszerű mondatot összerakta, az a gyanúm, hogy annyira tud magyarul, mint én angolul.
- So... want bludgers? - kérdezem, az előbb ugyanis mintha gurkót akart volna, ha jól értettem. Már csak azt kellene kitalálni, merre is vannak. Fogalmam sincs, hol tárolják itt a felszerelést, de talán ő hátha többet tud erről nálam.  
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. október 22. 17:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2014. október 22. 17:01 | Link

Sárkányfiú;;


- Úgy legyen… „Dzseremi”.
Hangsúlyozza ki azért jó magyarosan a fiú nevét. Büszkén vigyorgott Luca, hogy sikerült a lényegesen becsomagolt kis célzását felfognia a sárkánynak, így igyekezni fog a nevével. Gondolkodott rajta, hogy megosztja vele a középső nevét, az a külföldieknek is jobban szájára állna, de a családján kívül nem nagyon reklámozza, igazából Ashley tudja, meg hát a papírok miatt Misi is… Mielőtt olyanra téved gondolatban, inkább cselekszik, abban jobban otthon van.
- Hát bizonyíts! – Kacsint rá, véletlenül sem meghazudtolva magát. Vagy kacérkodik, vagy hergeli az embereket. Na de Luca! Mondjuk nem feltétlenül baj ez, hiszen a barátait, már akik maradandóak, akiket szeret és kitartanak mellette, őket is így fogta meg… legalábbis így gondolja. - Bocs, hogy beléd estem, nem volt szándékos…
Pff… valami ironizálás szerűség hagyja el Luca száját, ami azért nem semmi, egyébként abba bele se gondol valószínűleg, milyen értelme van még mondatának. Bár nem mintha akkor máshogy mondaná, de lehet még a kínos vigyorba kúszó arca suhanna el a seprűn, így viszont csak mosoly van, kín nincs. Ötletnek már biztos nem volt utolsó ma így indulni neki a napnak, de nem számított nagyzoló társaságára, aki egy laza lajhárral kerülte a veszélyt. Ő is szereti ezt a cselt, kifejezetten hasznos több helyzetben is. De most nincs idő elemezgetni, egy gurkó is nagyot üt, érdemes figyelni, ráadásul a passzt még erőből is kapja. Egyszerre akar szépet mutatni is, persze meg is menekülni, ami nem egy egyszerű mozzanat. Mivel a karikák felé tartózkodik, becélozta a középső legmagasabbat szeme sarkából, és ahogy érkezett az áldás kezeivel eleresztette a seprűt majd kettős fogással küldte azt át a karika közepén kitérítve a felé igyekvő pályájáról azt. Egyébként is egy gyakorlásra megbűvölt aranyosról van szó, így életveszélyt nem okozna de súlyra és tömörségre hasonló, hogy ideális legyen helyzetekhez. Visszakapaszkodik, hogy ne billenjen ki, ezután nézi az útját át a karikán, majd visszapillant Jeremyre.
- Nem volt rossz. Jó, talán látom már hol szedted össze azokat az izmokat…
Elég hangosan, szinte kiabálva mondja a fiúnak, ahogy látja, hogy kanyarral alulról érkezik felé a gurkó ismét, ezúttal azonban ütés helyett tejesen rásimul kis termetével a portaszigálóra, majd süvítve indul meg a rellonos felé. Igazából nem tervezi bántani, ez inkább a tesztelés része a dolognak Bár biztos jók a reflexei is meg minden. Így ránézésre ő is az a félóriás származék tipikus őrült terelő rellonos. Azokkal mindig van valami, állandóan Luca perifériájába kerülnek, és meg kell hagyni, tudnak is valamit ha fenntartják Lucában az érdeklődést. Ó, miért többes számban? Mert nem egy ilyet ismer már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 22. 22:18 | Link

Törpeunikornis

- Jól van Lucy. – búgta mély hangján, angol akcentussal. Ez volt az ő üresfejű revansa, nem akart semmi sértőt mondani, így maradt az utánzásnál, az mindig bejön. – Ha szeretnéd, megmutatom neked mit tanultam a Mardekárban. Talán még a titkos cselünket, a Caudecust. – kacsintott rá. Persze arra nem volt esély, mivel négy ember kellett hozzá, de biztos bejött a csajnak. A lány… Bocsánatot kért, hogy Jeremybe esett? Erre szintén valami könnyen érthetőt, de szellemeset kellett választani. Eddig egyszerűnek érezte a lányt. Volt már keményebbel is dolga.
- Hát, ezt nem most hallom először, ezt elhiheted. – hosszan, és nagyon nevetett a saját viccén. Pulóvere ujjait feltűrte, hogy rendesen tudja majd fogni az ütőt. Mikor lajhárpózba vágódott, fejjel lefelé felnézett a lányra, de nem látta igazán az arcát. Mikor felé ütötte a gurkót, már tisztán látta, a kamikaze-növendék mosolygott. Meglepően szép látványt nyújtott így. Jeremynek összszorult a gyomra ettől a gondolattól. Egy ilyen lány? Csak azért mert…
Szünet.
Nem először kellett ezt csinálnia. Amikor zavaró érzések kezdték el gyötörni, egyszer csak azt gondolta, szünet. Ilyenkor csak arra a pillanatra koncentrált, igyekezett a létező dolgokkal lekötni a figyelmét, tanulással, sporttal. Jelen esetben az utóbbit választotta. A Lány szépen belőtte a vasat a középső karikába. Jeremy tapsolni kezdett, de egyből abba is hagyta. A lány megjegyzésére befeszítette a bal karját, és megpuszilta a bicepszét. Ez volt az eddigi leghitelesebb alkotása talán. Meglátta a Luca felé száguldó labdát. Ez nem is az ő baja lenne, de Luca pedig őfelé repdesett. Komótosan megfordult, majd nekikezdett a lebukásnak, a felrántásnak, mindennek, amivel le tudta volna rázni a kis kullancsot.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. október 22. 22:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2014. október 22. 23:40 | Link

Sárkányfiú;;


Elismeri, hogy kölcsön kenyér visszajár, így picit elhúzta csak a száját, de jót mosolygott a nevének külföldiesítésen. Egészen megszokta már, tekintve, hogy Mihaeltől még rendesen tán nem is hallotta. Mondjuk fordítva se biztos abban, hogy olyan profin ejti ki a nevét, de különösebben nem szokott ezekkel törődni, mert előbb vagy utóbb mindenkinek ad becenevet, akit megkedvel, és gyakran akar szólongatni. Vélhetően ebből a szériából az új rellonos „kviddics csillag vagyok és hódítani akarok” ismerőse se fog kimaradni. Viszont az ötleteket megtartja magának egyelőre, majd lesz alkalom úgy is… az mindig van, vagy teremt ő rá.
- Na nehogy azt hidd, hogy utánad szédülök csupán a szép mosolyod miatt… Ahhoz meg kell mozgasd az érdeklődésem, és valljuk be a macsó szöveg önmagában kevés.
Jó, picit néha túl őszinte, de utál hazudni vagy ferdíteni, főleg mikor szükségét sem érzi ennek. Meg minek is tenné? A rellonosok alapvetően nem szeretnek mindig egyenesek és lényegretörőek lenni, már megtanulta, így ha a szemükbe kapják a valóságot, vegyesen reagálnak, de túl sok rossz vége eddig még nem lett ennek számára. Valószínűleg a túlélő ösztöne erre nem kapcsol be, a félelemközpontja meg amúgy is szabadságon van, születése óta és még mindig.
Utóbbit bizonyítja a gurkós hozzáállása is ami keménynek és határozottnak tűnhet, valójában néha a vakmerőség és a hülyeség határain lebeg. Azért meg kell hagyni a célbalövős dolog csinosra sikerült, amit még a rellonos is megdicsér. Ment is fel az ezer wattos vigyora egy pillanatra, de a gurkót szemlélni fontosabb, be is bizonyosodik. Nem tétovázhat, szelelni kell, mert a kezében az előző ütés nyomán még nincs az az erő, amivel ezt pontosan tudná kezelésbe venni, bajt meg nem akar csinálni, okosabb belevezetni valamibe, mégis a fiú felé tart elsőre. Na nem ő a végcélja.
- Süvíts onnét!!!!
Milyen romantikus közösen menekülni a vascuppanós elől, de ez egy másik történet, még nem éri be a közben nekilendült Jeremyt, de a gurkó vészesen közelít, nem is tétovázik sokat, a legmélyebb lebukását produkálja a föld felé, és annyira kicentizi, hogy seprűnyelének hegyét szinte végigsimogatta a nedves pázsit a felrántáskor, ám az akció sikeres, hiszen a gurkó a földbe fúródva végzi. Élvezi, hogy veszélyes, gyűjti az adrenalinadagját Mr. SárkányIzom társaságában. Ekkor sorol be a fiú mellé és kacsint ki rá oldalra, majd felnevetve, vesz egy kanyart és 4-5 méter magasban lebegve megáll a pálya széle felé, ütőjét fixírozva.
- Most a rizsa nélkül, őszintén, miért kezdtél annak idején a kviddicsbe? Valami be kellett, hogy vonzzon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 23. 15:25 | Link

Törpeunikornis

- Nem csak a szép mosolyom miatt kell szédülnöd. - szájából olyan méretű önbizalom és ego sugárzott, hogy az már-már nevetséges lett volna, ha nem játszotta volna eddig is ezt a szerepet. - Majd meglátod. Mellesleg ki mondta, hogy le akarlak venni a lábadról? Azt hittem azon már túl vagyunk neked köszönhetően.
A sokatmondó csipkelődést ideillőnek tartotta, így örömmel vetette be ezt is. Száguldoztak, repkedtek, majd Jeremy szünetet iktatott be. Ezek után a lány nagyon próbálkozott lerázni magáról a vaslabdát, amit csak egy tökéletesen függőleges zuhanással ért el. Egy pillanatig azt hitte a fiú, hogy zuhanás, és csonttörés lesz a vége, de az utolsó pillanatban sikerült felhúznia a seprűt. A gurkó tompa, hangos puffanással belefúródott a földbe. Hátranézve figyelte a történéseket, a lány mosolyogva süvített felé, miközben mögötte földdarabkák repültek fölé. A maga módján nevetséges volt a lány, ahogy semmi veszélyérzettel nem rendelkezett.
Mikor mellé ért, feltett neki egy kérdést.
- A csapat érdekes emberekből állt, különcökből, így hamar beilleszkedtem. A sport volt a hírnévhez, és az elismeréshez is. Ráadásul elég szépen kikupált. - újabb villanó mosoly, talán ez volt a kedvenc eszköze... Na jó, a többit is élvezettel vetette be akármikor. Vészesen közel ment a lányhoz, szinte összeértek seprűik, amikor elkiáltotta magát.
- Ugorj! - A lány ugrott, vagy sem, megfogta a karját és átemelte a saját seprűjére. Gyorsan közeledett a föld felé, a saját testi épsége miatt nem aggódott, Luca pedig egyáltalán nem félt semmitől. Egy könnyű gurulással érkezett a földre, nevetve. Nagyon rövid ideig nevetett. Szerencsére nem volt őszinte, akkor azon nyomban elment volna a lány közeléből. Az ujjaiban, a teste minden porcikájában pezsgett az adrenalin. A földön maradt, csak feküdt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 24. 21:09 | Link

Viktor

Mennyivel egyszerűbb lenne a kommunikáció, ha lenne egy olyan bűbáj, aminek a segítségével mindenki megérthetné a másikat. Akkor nem kellene kézzel-lábbal hadonászni, és az arra tévedők nem néznék bolondnak az embert. Belül sóhajtottam egy nagyot, mikor észrevettem, hogy nem igazán veszi a lapot a velem szemben lévő srác. Amúgy milyen idős lehet: tizenöt talán tizenhét? Olyan fiatalnak látszik, és mégsem érti az angolt? Azt hittem, hogy valami nyelvtudást beléjük nevelnek, mielőtt iskolába engedik őket, vagy csak az én családom volt ilyen számukra hagyománytisztelő. Szóval akkor most úgy vagyunk, hogy nem értjük nagyon egymást. Szuper… vagy nem, de akkor leszek én az érthetetlen gyerek. Amúgy is én vagyok itt a külföldi, nem várhatják el, hogy alig két hónap alatt tökéletesen tudjam a nyelvüket.
– Beszélem a nyelvet, csak nem egészen jól. Nem volt időm elég, hogy tanuljam meg. –meg kedvem se nagyon, de ezt már nem közöltem vele. Azzal, hogy angolul mondtam neki, hogy mi micsoda, nem sokra vezetett, így a bemutatkozást már magyarul tettem meg. Ki is nevetett, gondolom a helytelen használatért, vagy valami. Szépen nézünk ki, mint ne mondjak. Ugyanúgy kinevethettem volna, de nem tettem. A bocsánatkérését elengedtem a fülem mellett, és azon is gondolkodtam, hogy kezet fogjak-e vele, de úgy voltam vele, ha már nyújtotta, akkor miért ne. Alaposan megszorítottam a kezét, némi nem tetszést is beletáplálva a nevetés végett, aztán bólintottam egyet a kérdésre.
– Igen, gurkók fognak kelleni. Ott bemész, és keresed meg berobbantott zárral rendelkező ajtót. Az lesz szertár, ott megtalálod felszerelést. Én megvárlak idekint. –biccentettem abba az irányba, amerre Viktornak mennie kellett. Ameddig ő elment a gurkókért, és az ütőkért, addig én repültem pár kört a póznak körül, meg néha bevágtam a kvaffot valamelyik karikába.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 25. 02:06 | Link



Remekül indul minden, aztán kiderül, hogy az értekezés mégiscsak bajos lesz. Valahogy kinyögöm azért, amit mondani akarok, majd kitör belőlem a nevetés. Körülbelül annyira beszélek én angolul, mint ő magyarul, már ha igazán megerőltetem magam, szóval ez így hirtelen egészen viccesnek tűnik. Valahogy így vagyok én is vele, ahogy mondja, nem volt időm elég, csak nekem ehhez egy örökkévalóság is kevés lenne. A nyelvtan kínzásnak számít, a szókincsem bővítése meg... inkább ne is beszéljünk róla. Inkább mászok hegyet teljes felszerelésben. A bocsánatkérésre nem reagál semmit, de talán ő maga is érti a helyzet iróniáját. Vagy ha mégsem, hát legalább nem mimózalelkű, amit javára írok, helyette rátérek arra, hogy mihez is kezdjünk, kell gurkó vagy sem. Hála a jó égnek, meg mindennek, aminek hálát lehet adni, most már magyarul beszél tovább.
- Berobbantott zár? Ki vagy tiltva, hogy nem adtak kulcsot, vagy mi? - hitetlenkedve nézek rá. Vagy itt nincs egy gyakorló szett labdákból, ha netán valaki a hivatalos, beütemezett edzéseken meg meccseken kívül is gyakorolna kicsit? Mindenesetre érdekes megoldása a hozzáférésnek az ajtó berobbantása, de nem reklamálok. Letéve a seprűm a pálya szélén, megyek egyenesen a szertárig, megkeresem azt a bizonyos ajtót, majd a labdákat tartalmazó ládával és ütőkkel térek vissza.
- Milyen poszton játszol? - kérdezem, miközben ledobom az ütőket a seprű mellé, majd felnyitom a ládát. Élvezet látni, ahogy a két gurkó szabadulni akar az őket fogva tartó szíjak alól, mintha csak éreznék, hogy a pálya közelében vannak. Csak a kvaff mozdulatlan. Ezért sem érdekelt soha, nem volt akkora kihívás, mint ez a két megbűvölt vasgolyó, ami átvéve a rá mért ütés erejét száguld a levegőben keresztül kasul, és csúnya sérüléseket tud okozni, ha az ember nem figyel.
- Na hány gurkó legyen? Beszállsz terelőnek, vagy kergeted tovább azt a vörös labdát? - kérdezem meg. Eggyel egyedül is simán elbánok, és kicsit megnehezíthetem a dolgát a karikákra dobásban, de azért lássuk, mit mond. A biztonság kedvéért eleve két ütőt hoztam, úgyhogy a döntés csakis rajta áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 25. 03:43 | Link

Licc-lucc. *-*

Luca kevésbé tűnik lelkesnek az ötlet iránt, hogy a kisebbik Faraday őt használja leszállópályának az ugrásai után, de most totálisan mellékes, hogy mit szeretne a Czettner lány. Most ő van soron! Valahogy sikerül a nagy gurulások közepette felülre kerülne, így rácsüccsen a Navinés csontos kis csípőjére, a két csuklóját a földnek szegezi, és irtózatosan komoly pofával néz rá.
- Taníts! Taníts repülni! - böki ki a leghőbb vágyálmát a szerencsétlen végre, majd hajlandó elereszteni áldozatát, lemászik róla, és leül a fűbe. Tökre nem számít neki, hogy csurom vizes lesz, különben is, most már csak trécselni akar, nem embert ölni. Mondjuk az eddig sem állt szándékában olyan komolyan.
- Mondták ügyes vagy - feleli immár felvillanyozott ábrázattal, majd megvakargatja az arcát, minek következtében indián harci festéshez hasonlatos kosznyomok jelennek meg rajta. A sár a legjobb sminkalapanyag, láthatjuk...
Várakozással telve pillog Luca felé, meg se fordul abban a csökött kis agyában, hogy az előbbi belépőjét nem valószínű, hogy a zsűri 10/10-esre értékelte. Őszintén reméli, hogy a kis sárga unikornis hajlandó lesz felfogadni őt a tanítványának, mert tényleg nagyon szeretné megtudni, hogy mitől döglik a légy, és hogy is kell ezt a banyás sportot művelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2014. október 26. 12:41 | Link

Kiva.rar
2014. október, egy délután


Nem tudja eldönteni, van-e olyan élő ember, aki élvezettel borul fel, egy majdnem vele egy méretű, hiperaktív, visongó lány tarolásától. Luca azonban, ha nem is volt elragadtatva, akaratlanul is elnevette magát. Nem volt hozzászokva ezen fordított szituációkhoz, de most már legalább átérzi azt, mi történik, mikor véletlenül egy ember fejére pottyan, vagy ráborul, esetleg teljes szándékossággal, elsöprő lendülettel leteperi azt. Nem biztos, hogy ugyan olyan boldogok tőle, mint ő. Mondjuk azért az, hogy rajta ülnek, és lefogják, kicsit frusztrálja. Nem kicsit, nagyon!
- Az nehéz lesz, ha rajtam ülsz seprű helyett. Én nem tudok repülni.
Aztán csak kikecmereg, mikor a lelkes szorítás abbamarad. Érzi, hogy nem lesz egyszerű dolga a lánnyal, sőt ami azt illeti, Kivát ismerve ott kell lennie valahol a génjeiben, de azt előásni, hát, azért ebben nem biztos, hogy olyan jó. Életében először kerül „tanár” szerepbe, ami elég fura módon tetszik is neki. Azért a csapatot edzeni nem ez a szint, ott is segít, de neki is tanulás minden új edzés.
- Meséld el nekem, hogy volt-e már Markovitscsal órátok? Repültél már valaha?
Jó letisztázni az elején a dolgot, addig törökülésbe húzódik, mert addig nem nagyon van mit csinálni, még meg nem fejti, pontosan mire kell, honnan kezdeni. Arról nem beszélve, hogy fogalma sincsen hogyan kell átadni a…tudást? Van neki olyan, vagy csak szerencsés? Ezt sosem tudta eldönteni.
- Igen? Hát… köszönöm, azt hiszem.
Ahogy végignéz rajta, a szemei, a testtartása, de még az éppen nem túl akcentusos szavai is Kiváról árulkodnak, nem tudná letagadni, ha akarná se őt. Szomorú dolog viszont, hogy ő elment. Hallott róla ő is, Benjin keresztül, a bátyján is látja, hogy nem viseli túl jól, nem jó ez így. Közben a lány arcához nyúl nevetve, hogy a kis sminkjét letörölgesse, aztán nagyon komolyan rá néz.
- Rendben, de van 3, na jó, a maiak után 4 alapszabály! Rendben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 26. 16:04 | Link

Viktor

Hitetlenkedő arca vigyort csalt az arcomra. Miért olyan nehéz elhinni, hogy képes vagyok ilyesmire? Oké, új suliban vagyok, itt mindenki számára ismeretlenek a szokásaim, szóval most az egyszer elnézem neki. Na meg ameddig jobban meg nem ismer, hogy tudja mikre vagyok képes.
– Érdekes lenne, ha ki lennék tiltva. Pár napja érkeztem ide, most vagyok elsőnek ezen pályán. A zár azért berobbantott, mert nem pazarolni időt megnézni nyitva lenni az ajtó. It was faster to blow it. –zavart vigyorral vakartam tarkót közben, remélve, hogy érti az utolsó mondatot. Sajna fogalmam sem volt, hogyan is mondjam meg neki azt, hogy gyorsabb volt berobbantani, mint megnézni, hogy nyitva van-e az ajtó. Ameddig bement, addig leszálltam a földre, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Mosolyogva figyeltem, ahogyan perceken belül visszaér, aztán furán nézek rá. Na nem azért, mert fogalmam sincs mit kérdezett, hanem mert megint nem tudok rá az ő nyelvén válaszolni. Angolul sokkal könnyebb volt megjegyeznem a posztok neveit, de ha emlékezetem nem csal, –már pedig ritkán csap be– akkor a szakszavakat tudja. Legfeljebb tartok egy rögtönzött bemutatót, hogy melyik posztokon is játszok.
– Chaser or Beater. Ne haragudj, nem ismerni magyar nevüket. –csak nem veszi magára, hogy néha keverem a nyelvet, ha meg igen, hát forduljon sarkon, és viszont nem látásra. Teljesen megvagyok társaság nélkül is, mondjuk úgy elég unalmas a kviddics Viktor értelmesnek tűnik, és csak nem hagy fel egy barátságos összecsapással némi nyelvnehézségek miatt. Különben is: a kviddics is egyfajta nyelv, és azt mind a ketten „beszéljük”. Ha máshogy nem, azzal tökéletesen tudunk egymás között kommunikálni.
– Maybe… egy. Kezdjük egyel, utána meglátjuk hogyan alakul tovább a játék. Készen állsz? –néztem rá addig, ameddig feltettem a kérdést, aztán a választ meg se várva engedtem szabadjára az egyik vasszörnyeteget. Vigyorogva pattantam fel a seprűmre, kezemben a kvaffal, és máris száguldottam a távolabbi karikák felé, hogy áthajítsam a vörös bőrt az egyiken.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 26. 17:30 | Link



Valaki de türelmetlen, édes istenem. Berobbantani az ajtót csak azért, mert így gyorsabb volt, mint megnézni, hogy nyitva van-e - ez aztán szép teljesítmény, de komolyan. A magam részéről nem szeretem megszegni a szabályokat, márpedig ez cseppet sem a szabályos eljárás volt, és még csak nem is a legegyszerűbb. Inkább nem teszek megjegyzést, még mielőtt túl hamar elveszítené a türelmét, csak elhúzom kissé a szám és megvonom a vállam. Legyen, ő tudja, hogy jó neki. Az, ahogyan kommunikálunk viszont nagyon mulatságos jeleneteket eredményez pillanatokon belül ismét, hiszen én nem feltétlen tudok válaszolni neki az angolul, ő meg nekem nem magyarul, mindketten iszonyatosan helytelen mondatokat rakunk össze, de legalább nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy kiröhögjük a másikat, hanem megpróbáljuk megérteni, miről is hadovál éppen szerencsétlenje. Gyors séta után már a labdákkal térek vissza, és azt próbáljuk meg eldönteni, hogyan is lenne érdekes játszani. Hálát adok az égnek, hogy a reptan tanárnő valami csodával határos módon képes volt a fejembe verni a kviddics alapvető kifejezéseit, annyira bízott benne, hogy egyszer majd valamelyik válogatottban fogom a gurkókat hajkurászni és az ellenfél játékosainak testi épségét veszélyeztetni. Bánatára az utóbbi rész jobban ment, miután Matthew lelépett, sőt, saját csapattársakra is kiterjedt már ez a veszélyeztetősdi, úgyhogy mégse lett belőlem válogatottban terelő, de még helyi csapatban sem, viszont most legalább értem, hogy Mark miről beszél pontosan.
- Aha... - bólogatok. - For me... Cheaser...no way... Beater or maybe... keeper. I am not good enough for... being a cheaser - kissé kérdő a hangsúlyom, de csak azért, mert fogalmam sincs, helyesen mondom-e, amit mondani akarok. Tényleg nem vagyok elég jó ahhoz, teljesen más poszthoz szoktam, ráadásul még csak semmi érdekes sincs abban a piros bőrben.
- Hajtó amúgy... hajtó, terelő, őrző, fogó - sorolom fel a magyar megnevezéseket, és a ládában mozgolódó labdára pillantok, majd vissza rá.
- A kvaff... quaffle... különben is túl unalmas. A gurkó veszélyes, a cikesz meg gyors. Fogónak túl megtermett vagyok, de te sem vagy egy kifejezetten fogó alkat, felengedhetjük a cikeszt is. Hasonló esélyünk van elkapni - töprengek tovább a lehetőségeken. Valami érdekeset akarok játszani, ha már van akivel.
- Akkor marad az egy gurkó? - kérdezem meg, de ez a srác tényleg nem bír várni, kiengedi kérdés nélkül is a vasgolyót és levegőbe emelkedik. Moroghatnék most ezen, de mi értelme lenne, legfeljebb elkap az agresszív kis kedvencem, úgyhogy felkapom az egyik ütőt, felpattanok a Tűzvillámomra és én is felemelkedem, aztán jöhet az érdekesebb része a kviddicsnek. Ne siess úgy, aranyom. A gurkó kiszemel, de egy szép ütéssel máris Mark felé irányítom, és engedelmesen száguld is a fiú után már, én meg követem. Ahogy kezdek belemelegedni, egyre jobban érzem magam az adrenalintól, csak el ne felejtsek odafigyelni arra, hogy nem kinyírni kell az aktuálisan ellenféllé előlépett Markot. Szép is lenne egy ilyen húzással kezdeni a tanévet.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. október 26. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 26. 20:47 | Link

Viktor

– Említeni, hogy csak abban a kettőben vagy jó. –fűztem hozzá a mondatához, meg bólintottam is, hogy értettem a mondatát. Erre csak azért volt szükség, mert éreztem a hangjában a bizonytalanságot, és legalább ennyivel is segítettem az önbizalmában. Vagy, hogy is mondjam: abban, hogy mégis csak tudja használni a nyelvet, csak hinnie kell magában, vagy valami ilyesmi. Mindegy is, magamban továbbsepertem a témát, aztán csak nagyokat pislogtam, és meredtem néztem Viktorra.
– Milyen... öhm… furcsa nevük lenni…. –legszívesebben közöltem volna vele, hogy ne káromkodjon és becsmérelje a kviddics szakszavait, de ezt magyarul még nem tudom megenni, ha meg angolul teszem, ő is ugyanezt mondhatná. Természetesen nem úgy értettem volna, hogy káromkodik, mert egyáltalán nem hangzott el szitokszó, csak számomra annyira ismeretlenek ezek a megnevezések, ahogy az meg van írva a nagy könyvben. Az ilyenre meg szokták azt mondani, hogy ne káromkodjon az illető, azt hiszem. Ha meg nem így van, az se nagyon érdekel, hiszen megértjük mi valahogy egymást.
– Maradjon a cikesz a helyén. Csak zavarna pályán gurkó mellett. Igen, egy vasgolyóbis elég. –persze a válasz mindegy is volt, mert már kiengedtem a helyéről, én magam meg száguldottam a karikákhoz. A szél belekapott a hajamba, amit lehunyt szemmel és mosollyal élveztem. Szeretem, ahogyan süvítek a levegőben, a szellő meg ide-oda dobálja a hajam. A szép életnek azonban vége szakad abban a pillanatban, mikor Viktor is felszáll. Mikor visszanéztem, hogy valóban felszáll, nem e beijedt, láttam, ahogyan felém üti a vasat. Ekkor kapcsolt át az agyam, áradt szét bennem az adrenalin, hogy itt és most komoly párharc kezdődik. Nem megy vérre a dolog, azt tudom, de nem is hagyom magam leszedálni a seprűről. Pláne nem úgy, hogy nincs rajtam felszerelés, mert nem gondoltam volna, hogy akad társam.
Bal kezemmel szorítottam magamhoz a lasztit, közben hátrapillantottam, hogy felmérjem merre is van a gurkó. Nincs sokkal lemaradva tőlem, de a karikák is közel vannak már. Szándékosan lassítottam le, hogy bevárjam a régi cimborám, s mikor seprűtávolságba ért, cselekedtem. Elengedtem a kvaffot, ami zuhanni kezdett lefele, így mind a két kézzel meg tudtam fogni a seprűmet. Hirtelen rántottam fel, de úgy, hogy közben pördüljek is egyet, így a farok résszel vissza tudtam pofozni Viktornak a gureszt. Látszik, hogy nem a saját seprűm, mert eléggé rakoncátlanul rángatni kezdett, de szerencsére van annyi rutinom, hogy kordában tudjam tartani. Így, ameddig a gurkó a társam felé tart, felnyaláboltam a kvaffot, tovább repültem, és bevarrtam az egyik karikába. Utána vigyorogva szedtem fel, és teljes sebességgel száguldottam a pálya túloldalára.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 28 29 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék