A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=403682#post403682][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.14. 19:35[/b][/url]

"Furcsa ez a Magyarország."
Jeremynek ez a gondolat fogalmazódott meg a fejében, amikor éppen kikászálódott egy rendkívül hosszú óráról.
Eddig nem hitt abban, hogy a nagy hatalommal bíró varázslók és boszorkányok, akár az időt is le tudják lassítani. No, ebben az iskolában minden tanár képes volt rá.
Bezzeg a Roxfortban... Nos, valószínű, csak az idő szépítette meg az emlékeket.
Mindig fejét lehajtva haladt az iskolában, ez amolyan berögződés volt nála. A magassága miatt nem kellett semmi veszélytől tartania a magasból, és így kisebb esélye volt a nyilvános leégésnek, egy esetleges botlás miatt, a lépcsőkön.
A Roxfortban minden év kezdésénél megjelent pár mardekáros kíséretében a lépcsőknél, hogy lássák, hogy boldogulnak vele az elsősök. Jajj, azok az arcok, amikor megmozdult alattuk a lépcső, felbecsülhetetlen volt.
A földszinti folyosón haladt. Maga elé fordította az oldalán függő táskát, és elkezdett benne matatni.  Az órarend szerint, ez volt az utolsó óra, haza viszont hirtelen kedvet kapott, a kastély felfedezésére. Sosem lehet tudni, mikor lesz szükség erre a tudásra. Unta az épület néhol poros, állott levegőjét, ideje meglátogatni a kviddics pályát, lássuk milyen a felhozatal.
A főbejáratnál szemügyre vette a házak állását… Na nem baj, nincs különösebb jelentősége. Azoknak a kékeknek nem lehet életük, ha ennyi szorgalmit írnak. Elhalad előtte egy idegen diák, Jeremy rámosolyog, majd folytatja útját, a kapuhoz. Cipője gumitalpa nyikorog a füvön, ahogy közeledik pályához. Nem sokban különbözik a roxfortitól. Késztetést érzett, hogy újra elemelkedjen a földől, mélyen legbelül reménykedik abbna, hogy találkozik valakivel, és kedveskedéssel szerez egy seprűt egy repülés erejéig. És a pálya bejáratán, ki a pázsitra. A feje fölött az ismerős, nosztalgikus vesszők közötti levegő surrogása.
Valaki tényleg van itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=403702#post403702][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.14. 19:47[/b][/url]

Az idő kezdett olyanná válni, amit Jeremy szeretett. A nyarat a valódi személyisége rühellte. Meleg volt, és nem lehetett még csak pulóvert sem felvenni, mert kinéznek az emberek. Viszont ez, amikor a fehér felhők vastag takaróként borítják be a sápadt napot ideális bármire.
A kviddics közben sem vakít meg a nap, és nem is kap senki napszúrást. Az egyetlen hátrány az, amikor leizzadva leszáll mindenki a seprűről és jól meg is fázik, ha nem öltözik át egyből.
Leguggolt a füvön, tenyereit leengedte a fűre, és hosszú ujjaival belemarkolt a pázsitba. Legalább valami jó ezen a helyen, remélte, hogy a seprűk terén is ilyen minőségi a felhozatal. A feje felett még mindig hallotta a seprű sok emléket idéző surrogását. Kezeit felemelte a földről, összedörzsölte őket, hogy lejöjjön róla a kosz, majd kiegyenesedett. Becsukta a szemét, fejét lehajtva, majd sóhajtott egy nagyon, és az égre emelte tekintetét.
Mikor kinyitotta a szemét…
Egy lány kiáltását hallotta, nem is olyan messziről. A szeme elkerekedett, amint meglátta a kapálózó kezeket, és lábakat a közvetlenül felette.
Kitartotta a karjait, hátha el tudja kapni, de a lány nem csupán tömegként zuhant alá, akkor talán el is tudta volna kapni, hanem kapálózott össze vissza. Jeremy érezte, ahogy a lába alól kicsúszik a talaj, és feje találkozik az előbb tapogatott fűvel. Mikor felnézett, alaposan szemügyre vette a lányt.
Kócos, barna haja az égnek állt, barna szemeiben zavartság, és szégyenkezés tükröződött, amiket azonnal szavakba is öntött szabadkozás képében.
A fiú arcára mosoly kúszott, nem őszinte, de hiteles mosoly.
- Pedig ez az egyik kedvenc ismerkedési módom. – vigyorgott rá, miközben felkönyökölt. Beletúrt a hajába és kiszedte a kavicsokat, amiket felszedett a vízszintes helyzetbe való ereszkedés közben. Rendkívül kellemetlen helyzetben voltak, de valami mélyen legbelül azt súgta Jeremynek, hogy nem illene lerúgni magáról a lányt. – Most ismerkedsz a repüléssel, vagy esetleg egy manővert próbáltál ki?
Lassan próbálta kihúzni alóla a lábát. Végre legördült róla, így már egymás mellett ültek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=403748#post403748][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.14. 20:09[/b][/url]

- Jó neked, én senkit nem ismerek még itt Magyarországon. Hallhatod is a beszédemen, hogy nem idevalósi vagyok.
Úgy tűnt a lánynak jobban fájt a találkozás, mint Jeremynek, mivel egyfolytában sziszegett. Pedig nem is a földre esett, bár hősünket sem lehet épp puha landolási felszínnek definiálni. Azért nem hiányzott neki ez az esés, másnapra már nem csak a háza miatt mondhatták zöldnek szegényt.
- A nevem Jeremy Claythorn. Örülök a zuhanásnak. – mélyen legbelül nem igazán örült neki, ám ki tudja ki ez a lány, nem kellett volna rosszba lenni vele. Akaratlanul, de a szemei kissé több ideig időznek el a lányon, mint ameddig tervezte, és úgy tűnt, a törpe észre is vette. Kezet nyújtottak neki ő viszont nem akarta elfogadni, mert nagyon úgy érezte, hogy a végén csak magára rántaná. Oldalt megtámaszkodott, majd egy nagy lendülettel már függőlegesbe is helyezte magát. Vett egy nagy levegőt, majd gyorsan ki is fújta. Próbálta kiüríteni a fejét, és teljesen átadni magát a lány stílusának, hogy még jobban a közelébe férkőzhessen. Megkérdezte, hogy amatőrnek tűnt-e. Ha teljesen őszintének kellett volna lennie, akkor annyit mond, hogy igen, de ez estben ezt válaszolta.
- Én csak az esést láttam, és valljuk be, az elég amatőr volt. És melyik házé, ha szabad kérdeznem? Nem akarok dicsekedni, de jómagam is kviddicseztem három évig. – ez nem volt jó, kellett valami balgaság a mondatba. – Ezeket is ott növeszettem. – mutatott az egyik karján lévő befeszített izmokra. Nagy nevetés, és társai, és már lépett is tovább a témában. – Milyen poszton?
A házra egyből meg is kapta a választ, és pár tulajdonságot is csapott hozzá a lány. Álszent… Felmerült benne a gondolat, hogy egy „kollegina” áll épp előtte, de annak esélye szinte egyenlő volt a nullával.
- Láttam már furább szokásokat is. Én mint mondtam, Jeremy. Rellonos, ötödikes, tervezek a csapatba belépni, és… Több dolog nem jut eszembe, majd megtapasztalod a száz százalékos Jeremy élményt.
A lány már fel is pattant a seprűjére, és feltette a várva várt kédést.
- Azt hittem, sosem kérdezed meg! – rövid mérlegelés után kiválasztotta a legjobb seprűt az ottaniak közül, és már suhant is a Lucához.
Ideje lenyűgözni a libát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=406429#post406429][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.19. 16:05[/b][/url]

- Otthon nálunk a titokzatosság nagyon bejött a lányoknak, de úgy látszik itt ez az átlagos. – mosolygott rá megnyerően Jeremy a törpeunikornisra. – Igyekszem nem elrontani az akcentusommal ezt a szép nevet. – a feltápászkodás után elmondta, hogy a Navine házban csapatkapitány, terelő, és három éve játszik. A mondata előtt nagyon sóhajtott, a vicc kedvéért, majd ezt mondta. – Öreg hiba, túl későn kezdted.
Úgy látszott, a lánynak bejött az agyatlan szövegelés az izommutogatás utáni szövegéből ítélve.
- Nem? Nos, lehet, megváltozik majd a véleményed miután láttál játszani. Nem kételkedek abban, hogy ügyesen játszol, ugyanis ha ez nem lenne, igaz nem lennél CSK. Mellesleg, nekem nem kell bizonygatnod, hogy sok embert küldtél már a földre, engem is sikerült, pedig az elég nehéz munka. – ezután felpattant a seprűre, és már repült is a lány felé. – Azt tudnod, kell, hogy kijöttem a gyakorlatból, majd meglátjuk mennyire megy elsőre.
Az az észlény kiengedett egy gurkót, ami történetesen épp Jeremy felé kezdett el süvítve száguldani. Nem esett pánikba, nem ez volt az első eset. Szembeirányította seprűjét a vaslabdával, majd rákacsintott a lányra, és az utolsó pillanatban lefordult a seprűről lajhárfogásba. Épp elcsípte felnézve a labdát, amint továbbrepült, Jeremy izmai megfeszültek, és egy pillanattal később már fent is volt a „Nyeregben.” Visszasietett oda, ahol a seprűk álltak, és megállás nélkül felkapott egy ütőt. Fél kezébe vette, feldobta, hagyta megpördülni a levegőben, majd két kézre fogta, és várta a vasat. Közben észrevette, hogy szája állandó vigyorra húzódik.
- Készülj, mindjárt jön! – öröm volt hallani azt a fémes kongást, amit a gurkó elütése okozott. Igyekezett visszavenni az erejéből, hogy nem érkezzen a lányhoz olyan gyorsan és nagy lökéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=408187#post408187][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.22. 22:18[/b][/url]

- Jól van Lucy. – búgta mély hangján, angol akcentussal. Ez volt az ő üresfejű revansa, nem akart semmi sértőt mondani, így maradt az utánzásnál, az mindig bejön. – Ha szeretnéd, megmutatom neked mit tanultam a Mardekárban. Talán még a titkos cselünket, a Caudecust. – kacsintott rá. Persze arra nem volt esély, mivel négy ember kellett hozzá, de biztos bejött a csajnak. A lány… Bocsánatot kért, hogy Jeremybe esett? Erre szintén valami könnyen érthetőt, de szellemeset kellett választani. Eddig egyszerűnek érezte a lányt. Volt már keményebbel is dolga.
- Hát, ezt nem most hallom először, ezt elhiheted. – hosszan, és nagyon nevetett a saját viccén. Pulóvere ujjait feltűrte, hogy rendesen tudja majd fogni az ütőt. Mikor lajhárpózba vágódott, fejjel lefelé felnézett a lányra, de nem látta igazán az arcát. Mikor felé ütötte a gurkót, már tisztán látta, a kamikaze-növendék mosolygott. Meglepően szép látványt nyújtott így. Jeremynek összszorult a gyomra ettől a gondolattól. Egy ilyen lány? Csak azért mert…
Szünet.
Nem először kellett ezt csinálnia. Amikor zavaró érzések kezdték el gyötörni, egyszer csak azt gondolta, szünet. Ilyenkor csak arra a pillanatra koncentrált, igyekezett a létező dolgokkal lekötni a figyelmét, tanulással, sporttal. Jelen esetben az utóbbit választotta. A Lány szépen belőtte a vasat a középső karikába. Jeremy tapsolni kezdett, de egyből abba is hagyta. A lány megjegyzésére befeszítette a bal karját, és megpuszilta a bicepszét. Ez volt az eddigi leghitelesebb alkotása talán. Meglátta a Luca felé száguldó labdát. Ez nem is az ő baja lenne, de Luca pedig őfelé repdesett. Komótosan megfordult, majd nekikezdett a lebukásnak, a felrántásnak, mindennek, amivel le tudta volna rázni a kis kullancsot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=408393#post408393][b]Jeremy Claythorn - 2014.10.23. 15:25[/b][/url]

- Nem csak a szép mosolyom miatt kell szédülnöd. - szájából olyan méretű önbizalom és ego sugárzott, hogy az már-már nevetséges lett volna, ha nem játszotta volna eddig is ezt a szerepet. - Majd meglátod. Mellesleg ki mondta, hogy le akarlak venni a lábadról? Azt hittem azon már túl vagyunk neked köszönhetően.
A sokatmondó csipkelődést ideillőnek tartotta, így örömmel vetette be ezt is. Száguldoztak, repkedtek, majd Jeremy szünetet iktatott be. Ezek után a lány nagyon próbálkozott lerázni magáról a vaslabdát, amit csak egy tökéletesen függőleges zuhanással ért el. Egy pillanatig azt hitte a fiú, hogy zuhanás, és csonttörés lesz a vége, de az utolsó pillanatban sikerült felhúznia a seprűt. A gurkó tompa, hangos puffanással belefúródott a földbe. Hátranézve figyelte a történéseket, a lány mosolyogva süvített felé, miközben mögötte földdarabkák repültek fölé. A maga módján nevetséges volt a lány, ahogy semmi veszélyérzettel nem rendelkezett.
Mikor mellé ért, feltett neki egy kérdést.
- A csapat érdekes emberekből állt, különcökből, így hamar beilleszkedtem. A sport volt a hírnévhez, és az elismeréshez is. Ráadásul elég szépen kikupált. - újabb villanó mosoly, talán ez volt a kedvenc eszköze... Na jó, a többit is élvezettel vetette be akármikor. Vészesen közel ment a lányhoz, szinte összeértek seprűik, amikor elkiáltotta magát.
- Ugorj! - A lány ugrott, vagy sem, megfogta a karját és átemelte a saját seprűjére. Gyorsan közeledett a föld felé, a saját testi épsége miatt nem aggódott, Luca pedig egyáltalán nem félt semmitől. Egy könnyű gurulással érkezett a földre, nevetve. Nagyon rövid ideig nevetett. Szerencsére nem volt őszinte, akkor azon nyomban elment volna a lány közeléből. Az ujjaiban, a teste minden porcikájában pezsgett az adrenalin. A földön maradt, csak feküdt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=445622#post445622][b]Jeremy Claythorn - 2014.12.31. 13:46[/b][/url]

- Hát... Vannak ilyenek, nem lehet mint mondani rá. De amíg nem élvezi ember a játékot,, addig nem tud száz százalékosan működni a pályán. - próbálta osztani a lány véleményét, holott ő csak azért csinálja, hogy ismerjék, és legyen valami pozitív tette is.
Száguldottak, Jeremy füle mellett süvített a szél, és valami teljesen indokolatlan ötlettől vezérelve áthúzta a lányt maga mögé. Meglepően pöttöm, és könnyű volt a lány, gond nélkül átemelte a lányt. A landolás sokkal kellemesebb volt, mint az előbbi, amikor rá érkezett. A háta, és a feneke kissé fáj, a fején is, mintha egy pukli nőtt volna, a hideg kemény föld alaposan szétszedte. De miért is nyavalyogna Lucának, férfiből van, kibírja. Meg hát a Jeremy élmény kimondása után eléggé furcsának tűnt volna. beszívta a hűvös őszi avar illatát, oldalra fordult, és a pázsit zöldjén keresztül a lányra vigyorgott.... Ő viszont nem volt olyan jó kedvében. Valamiért megijedt a törpeunikornis tekintetétől, mintha lenn mitől félnie, ha ő mérges....De ez persze egy megérzés volt csupán, csak egy-két hónappal később jön rá, hogy nagyon is igaza volt. De csak szép sorban haladjunk mindennel, éppen morogva fenyegette Jeremyt.
- Jól van jól van, nyugalom, úgy nézel ki most, mint egy walesi zöld, akinek elvették a bárányát. - esetlenül fordította le az angol mondást, így talán nincs is olyan hatása, de egy próbát megért. Ezért még nevetett egy rövidet, majd elkezdett feltápászkodni. Félig még a földön volt, amikor megállt benne az ütő.
- Tessék? - A lány érezné amit érez? Elég abszurdnak hatott a dolog, de ez van, legalábbis ez jött le a mondatból. - Szívesen elmegyek, de erről majd máskor beszéljünk jó? Valamikor később találkozhatnánk. - kacsintott rá, hátat fordított, és intett neki. Na, így kell angolosan távozni. Nem igazán lett volna ereje újra seprűre szállni, eléggé gyorsan jött ez az egész. Lucát meg hagyni kellett gyakorolni. szóval csak remélni tudta, hogy jó véleménnyel van róla a lány.