36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 14. 19:35 | Link

Derült égből Luca
< Zárt játék >
"Furcsa ez a Magyarország."
Jeremynek ez a gondolat fogalmazódott meg a fejében, amikor éppen kikászálódott egy rendkívül hosszú óráról.
Eddig nem hitt abban, hogy a nagy hatalommal bíró varázslók és boszorkányok, akár az időt is le tudják lassítani. No, ebben az iskolában minden tanár képes volt rá.
Bezzeg a Roxfortban... Nos, valószínű, csak az idő szépítette meg az emlékeket.
Mindig fejét lehajtva haladt az iskolában, ez amolyan berögződés volt nála. A magassága miatt nem kellett semmi veszélytől tartania a magasból, és így kisebb esélye volt a nyilvános leégésnek, egy esetleges botlás miatt, a lépcsőkön.
A Roxfortban minden év kezdésénél megjelent pár mardekáros kíséretében a lépcsőknél, hogy lássák, hogy boldogulnak vele az elsősök. Jajj, azok az arcok, amikor megmozdult alattuk a lépcső, felbecsülhetetlen volt.
A földszinti folyosón haladt. Maga elé fordította az oldalán függő táskát, és elkezdett benne matatni.  Az órarend szerint, ez volt az utolsó óra, haza viszont hirtelen kedvet kapott, a kastély felfedezésére. Sosem lehet tudni, mikor lesz szükség erre a tudásra. Unta az épület néhol poros, állott levegőjét, ideje meglátogatni a kviddics pályát, lássuk milyen a felhozatal.
A főbejáratnál szemügyre vette a házak állását… Na nem baj, nincs különösebb jelentősége. Azoknak a kékeknek nem lehet életük, ha ennyi szorgalmit írnak. Elhalad előtte egy idegen diák, Jeremy rámosolyog, majd folytatja útját, a kapuhoz. Cipője gumitalpa nyikorog a füvön, ahogy közeledik pályához. Nem sokban különbözik a roxfortitól. Késztetést érzett, hogy újra elemelkedjen a földől, mélyen legbelül reménykedik abbna, hogy találkozik valakivel, és kedveskedéssel szerez egy seprűt egy repülés erejéig. És a pálya bejáratán, ki a pázsitra. A feje fölött az ismerős, nosztalgikus vesszők közötti levegő surrogása.
Valaki tényleg van itt.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. október 14. 19:35
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Berepülés lvl Luca.
Írta: 2014. október 14. 19:43
| Link

Jeremy;;


Ősz van, ősz, hullnak a levelek, hejj. Egyébként meg eső, és hideg, és komorság, és színek, és felhők, és nyugalom. Nem a legkedvesebb évszaka ez Lucának, de valahogy ezt is el lehet viselni, nem olyan szörnyű ez, ha az ember megszokja, hogy muszáj ilyenkor mosolyogva létezni kint. Még egész tűrhető az idő ahhoz, hogy ne kelljen túl vastagon öltöznie, de azért megfázni se kéne, így odafigyelt, mikor kifelé igyekezett. Akadtak buktatói már idén, de igyekszik a legjobbat kihozni ebből az évből is, kicsit rápihent mindenre és most úgy van vele, hogy kezdjünk mindent elölről, adjunk bele apait és anyait! Ezzel vágtatott le a kviddicspályára, de még előtte felszerelésért, ami most egy seprűben, valamint a végtagvédőkben kimerült. A többit mellőzte. Volt a fejében két új mozdulatsor, amit gyakorolni akart, de erről senkinek nem szólt semmit. Részben mert van aki el se engedné, példának okáért Zoénak a griffes eset bőven elég látvány volt Luca sérülési hullámából, de van olyan, aki meg jött volna bámulni, azt sem akarta.
Egyáltalán nem volt biztos ma magában. Inogva szlalomozott. Apró turbulencia is a kárára vált. Meglátszott, hogy kiesett pár edzés mostanság, bele kell ebbe még rázódni megint. Örömét leli társai lustaságában,ritkán adatik meg, hogy egyedül szenvedjen az ember, nem szereti ha hibázni látják, mikor pedig teszteli a dolgokat, akkor esélyes, hogy fog ilyen történni.
Meg is történt.
Végre eljutott az egyik új figurához, aminek a vége az lett, hogy sikeresen fordítva került vissza egy csavart lajhárlendülésből, közben pedig beakadt a lába az egyik tartóba. Hirtelen mozdulatok és a minimális pánik közben kezdett nagyon gyorsan csökkenni a távolság a föld és közte, mikor is egy oldalra pillantással egy fiút vett észre. Jézus isten, élő céltáblaként sétált be alá, és szerencsétlenségére tompította Luca lezúgását, akinek a lába kiszabadult, és borult egyet, szerencsére pár méterről csak, így a becsapódás némi fájdalmat, kék-zöld foltot, meg egy szép kis maradandó élményt okozhat.
Igazából…beleesett a fiúba, első látásra. A szó legszorosabb értelmében.
Érezte, ahogy földet érve könyökével tompított egyik oldalt, másikon meg a fiú mellkasába tenyerelt, és talán még az állát is lefejelte szegénynek. Igyekezett gyors mozdulattal hempergést elkerülve lekászálódni mellé, miközben a rosszul járt könyökét fogva fordította áldozata felé a fejét.
- Nem így szoktam ismerkedni, esküszöm!
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 14. 19:47 | Link

Derült égből Luca

Az idő kezdett olyanná válni, amit Jeremy szeretett. A nyarat a valódi személyisége rühellte. Meleg volt, és nem lehetett még csak pulóvert sem felvenni, mert kinéznek az emberek. Viszont ez, amikor a fehér felhők vastag takaróként borítják be a sápadt napot ideális bármire.
A kviddics közben sem vakít meg a nap, és nem is kap senki napszúrást. Az egyetlen hátrány az, amikor leizzadva leszáll mindenki a seprűről és jól meg is fázik, ha nem öltözik át egyből.
Leguggolt a füvön, tenyereit leengedte a fűre, és hosszú ujjaival belemarkolt a pázsitba. Legalább valami jó ezen a helyen, remélte, hogy a seprűk terén is ilyen minőségi a felhozatal. A feje felett még mindig hallotta a seprű sok emléket idéző surrogását. Kezeit felemelte a földről, összedörzsölte őket, hogy lejöjjön róla a kosz, majd kiegyenesedett. Becsukta a szemét, fejét lehajtva, majd sóhajtott egy nagyon, és az égre emelte tekintetét.
Mikor kinyitotta a szemét…
Egy lány kiáltását hallotta, nem is olyan messziről. A szeme elkerekedett, amint meglátta a kapálózó kezeket, és lábakat a közvetlenül felette.
Kitartotta a karjait, hátha el tudja kapni, de a lány nem csupán tömegként zuhant alá, akkor talán el is tudta volna kapni, hanem kapálózott össze vissza. Jeremy érezte, ahogy a lába alól kicsúszik a talaj, és feje találkozik az előbb tapogatott fűvel. Mikor felnézett, alaposan szemügyre vette a lányt.
Kócos, barna haja az égnek állt, barna szemeiben zavartság, és szégyenkezés tükröződött, amiket azonnal szavakba is öntött szabadkozás képében.
A fiú arcára mosoly kúszott, nem őszinte, de hiteles mosoly.
- Pedig ez az egyik kedvenc ismerkedési módom. – vigyorgott rá, miközben felkönyökölt. Beletúrt a hajába és kiszedte a kavicsokat, amiket felszedett a vízszintes helyzetbe való ereszkedés közben. Rendkívül kellemetlen helyzetben voltak, de valami mélyen legbelül azt súgta Jeremynek, hogy nem illene lerúgni magáról a lányt. – Most ismerkedsz a repüléssel, vagy esetleg egy manővert próbáltál ki?
Lassan próbálta kihúzni alóla a lábát. Végre legördült róla, így már egymás mellett ültek.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Akkor játszunk ~
Írta: 2014. október 14. 20:04
| Link

Jeremy;;


- Nem sok embert ismerek… jó igazából csak rellonosokat… akik élvezik, ha fáj az első találkozás.
Bukik ki belőle egy-két sziszegés között, de a saját fájdalma orvosolására hamar képes. Egyből járgánya épségét próbálja felérni, mert nem volna jó, ha egy egyszerű gyakorlással leamortizálta volna már. Érdekes egy sorrend, a seprű az elsődleges és az érték, aztán akit veszélybe sodort, legvégül pedig ő maga. Valami különös és megmagyarázhatatlan agybaja lehet a törpének, ami láthatóan megmutatkozik rendszeresen, de még saját maga számára ez nem gond, mások minimum flúgosnak nézhetik. Közben érzi magán a srác tekintetét, amitől elég érdekesen érzi magát. Nem szokta meg ezeket a pillantásokat, mármint valakitől már tapasztalt hasonlót, de inkább nem rémlik fel benne semmi a lelki békéje érdekében.
Szép lassan kerül ülő helyzetbe, figyeli, ahogy a fiú is kapja össze magát, majd egy angyali és sajnálom nyilvánító mosoly kíséretében fel is áll és a kezét nyújtja a fiúnak, hogy felsegíthesse. Addig meg se nyikkant igazából.
- Ennyire amatőrnek tűnt?..mármint nem, nem ismerkedem, igazából…szóval, mint az egyik ház csapatkapitánya már 2 éve, azt hiszem értek hozzá, aztán meg látod.
Dörzsöli meg a homlokát kicsit feszengve, még el is húzza a száját a mondat végén, de aztán újra a mosoly költözik rá és felkapja a seprűt, amin végignézve egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle. Rendben van és sértetlen.
- Egyébként Luca vagyok. Navinés, negyedikes, csapatkapitány, álszent, pattogós, emberekbe esős, ja és el ne felejtsem, fétisem idegeneken hemperegni.
Pislog pár nagyot, aztán szép mosollyal hátat fordít, hogy seprűre üljön. Hű, ez új, nem olyan régen tanulta, lehet túl sok ragadt rá, mióta bejárt a zöldekhez. Válla fölött, hátrapillant a fiúra, még mindig mosolyogva, majd az érdeklődéséből indítva a dolgot a pálya szélén lévő plusz seprűre emeli a tekintetét.
- Esetleg… értesz hozzá? Akkor… repülhetnénk egyet… akár.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 14. 20:09 | Link

Derült égből Luca

- Jó neked, én senkit nem ismerek még itt Magyarországon. Hallhatod is a beszédemen, hogy nem idevalósi vagyok.
Úgy tűnt a lánynak jobban fájt a találkozás, mint Jeremynek, mivel egyfolytában sziszegett. Pedig nem is a földre esett, bár hősünket sem lehet épp puha landolási felszínnek definiálni. Azért nem hiányzott neki ez az esés, másnapra már nem csak a háza miatt mondhatták zöldnek szegényt.
- A nevem Jeremy Claythorn. Örülök a zuhanásnak. – mélyen legbelül nem igazán örült neki, ám ki tudja ki ez a lány, nem kellett volna rosszba lenni vele. Akaratlanul, de a szemei kissé több ideig időznek el a lányon, mint ameddig tervezte, és úgy tűnt, a törpe észre is vette. Kezet nyújtottak neki ő viszont nem akarta elfogadni, mert nagyon úgy érezte, hogy a végén csak magára rántaná. Oldalt megtámaszkodott, majd egy nagy lendülettel már függőlegesbe is helyezte magát. Vett egy nagy levegőt, majd gyorsan ki is fújta. Próbálta kiüríteni a fejét, és teljesen átadni magát a lány stílusának, hogy még jobban a közelébe férkőzhessen. Megkérdezte, hogy amatőrnek tűnt-e. Ha teljesen őszintének kellett volna lennie, akkor annyit mond, hogy igen, de ez estben ezt válaszolta.
- Én csak az esést láttam, és valljuk be, az elég amatőr volt. És melyik házé, ha szabad kérdeznem? Nem akarok dicsekedni, de jómagam is kviddicseztem három évig. – ez nem volt jó, kellett valami balgaság a mondatba. – Ezeket is ott növeszettem. – mutatott az egyik karján lévő befeszített izmokra. Nagy nevetés, és társai, és már lépett is tovább a témában. – Milyen poszton?
A házra egyből meg is kapta a választ, és pár tulajdonságot is csapott hozzá a lány. Álszent… Felmerült benne a gondolat, hogy egy „kollegina” áll épp előtte, de annak esélye szinte egyenlő volt a nullával.
- Láttam már furább szokásokat is. Én mint mondtam, Jeremy. Rellonos, ötödikes, tervezek a csapatba belépni, és… Több dolog nem jut eszembe, majd megtapasztalod a száz százalékos Jeremy élményt.
A lány már fel is pattant a seprűjére, és feltette a várva várt kédést.
- Azt hittem, sosem kérdezed meg! – rövid mérlegelés után kiválasztotta a legjobb seprűt az ottaniak közül, és már suhant is a Lucához.
Ideje lenyűgözni a libát.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. október 19. 00:20 | Link

Jeremy;;


Többször lefuttatta magában ezt a cselpróbálkozást, ahhoz képest mind a két tesztelése csúfos kudarcba fulladt. Az első után a földön landolt, már akkor fájt mindene, de tett róla, hogy ne ezzel kelljen foglalkoznia. A második viszont… lényegesen kényelmesebb érkezés, kellemetlenebb tudattal, hasonlóan fájdalmas érzésekkel, ráadásul megint sikerült a bal kezével tompítani az esést, azzal a földbe csapott, a másikkal pedig a fiú mellkasába, ezért sziszeg, mikor már leevickélt és felkelőben van.
- Hallom, bár nem lep meg. A suli háromnegyede nem is magyar. Fura nyelven karattyolnak, furán mondják ki a nevemet… furák.
A gesztusából való kihátrálást csak egy „tipikus pasival” letudta magában, aztán inkább az ismerkedés és céljának teljesítését próbálta összeegyeztetni a károk felmérésével és a továbbiakon agyalva már. Jeremy. Zökkenti ki a név. Megint valami számára bonyi nevecske. Ahj, hogy itt mindenki JoséJuanArmando.
- Valahogy nem passzolgattam még gurkókat anyukám pocakjában, ez lehet a gond. A navinét irányítom, idén kezdem a harmadik évet velük. – Vigyorodik el, aztán folytatja is, de már a fiút nézegetve ki ez, mit csinál, főleg a kviddicses megjegyzése okán. Viszont az erőfitogtatáson jót nevetett.
– Szép darab, meg minden, de valahogy… uhm, nem. – Rázza meg a fejét látványos elzárkózással a dologtól, bár ez inkább játékos, mint sem vér komoly.
– Terelő vagyok… úúú, hu és há, igen. Ekkor, igen fel bírom emelni az ütőt, és képzeld, nem egy embert taszítottam már földbe. Na. Örvendek szóval. - Nagyon nem szereti, mikor nem nézik ki belőle ezt, lekislányozzák, gyengének titulálják, ne adj isten képtelennek mindarra, amit a posztja megkíván. Inkább kapta magát és felajánlotta az élményforrásnak, hihi, hogy szálljon vele kicsit, ha annyira képben van, biztos eljön, Lucának is jobban esik valami társas edzés a két esés után.
- Sok lesz a szöveg, mister szuperkviddicses…
Azzal a levegőbe emelkedett, figyelve, hogy követi-e őt az új rellonos – most vicceltek vele? – ismerőse. Egyszerre volt az eset szürreális és aranyos. Valahogy érezte, hogy meg kell mozgassa a fiút, amihez kapóra jött az egy gurkócska, amit kiengedett.
- Mindent bele sárkányfi!
Éppen a közelükben volt a korábbi elütése nyomán, így ahogy Jeremy felfelé jött, rákacsintott, mint egy kihívásként, majd előre hasalva kapcsolt magas fokozatra és lőtt ki a karikák felé, hátra felé tekintgetve.
Nála volt ütő, a fiúnál nem. Na, lássuk, mit alkot a gurkó ellen, mondjuk tény, ami tény, az ösztön dolgozik a pici lányban, le se meri venni a szemét róluk. Mielőtt a kedves úrfi félreértené, csak nem venné a szívére, ha meccsen kívül csinálna ki valakit… Semmi egyéb, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 19. 16:05 | Link

Derült égből Luca

- Otthon nálunk a titokzatosság nagyon bejött a lányoknak, de úgy látszik itt ez az átlagos. – mosolygott rá megnyerően Jeremy a törpeunikornisra. – Igyekszem nem elrontani az akcentusommal ezt a szép nevet. – a feltápászkodás után elmondta, hogy a Navine házban csapatkapitány, terelő, és három éve játszik. A mondata előtt nagyon sóhajtott, a vicc kedvéért, majd ezt mondta. – Öreg hiba, túl későn kezdted.
Úgy látszott, a lánynak bejött az agyatlan szövegelés az izommutogatás utáni szövegéből ítélve.
- Nem? Nos, lehet, megváltozik majd a véleményed miután láttál játszani. Nem kételkedek abban, hogy ügyesen játszol, ugyanis ha ez nem lenne, igaz nem lennél CSK. Mellesleg, nekem nem kell bizonygatnod, hogy sok embert küldtél már a földre, engem is sikerült, pedig az elég nehéz munka. – ezután felpattant a seprűre, és már repült is a lány felé. – Azt tudnod, kell, hogy kijöttem a gyakorlatból, majd meglátjuk mennyire megy elsőre.
Az az észlény kiengedett egy gurkót, ami történetesen épp Jeremy felé kezdett el süvítve száguldani. Nem esett pánikba, nem ez volt az első eset. Szembeirányította seprűjét a vaslabdával, majd rákacsintott a lányra, és az utolsó pillanatban lefordult a seprűről lajhárfogásba. Épp elcsípte felnézve a labdát, amint továbbrepült, Jeremy izmai megfeszültek, és egy pillanattal később már fent is volt a „Nyeregben.” Visszasietett oda, ahol a seprűk álltak, és megállás nélkül felkapott egy ütőt. Fél kezébe vette, feldobta, hagyta megpördülni a levegőben, majd két kézre fogta, és várta a vasat. Közben észrevette, hogy szája állandó vigyorra húzódik.
- Készülj, mindjárt jön! – öröm volt hallani azt a fémes kongást, amit a gurkó elütése okozott. Igyekezett visszavenni az erejéből, hogy nem érkezzen a lányhoz olyan gyorsan és nagy lökéssel.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. október 22. 17:01 | Link

Sárkányfiú;;


- Úgy legyen… „Dzseremi”.
Hangsúlyozza ki azért jó magyarosan a fiú nevét. Büszkén vigyorgott Luca, hogy sikerült a lényegesen becsomagolt kis célzását felfognia a sárkánynak, így igyekezni fog a nevével. Gondolkodott rajta, hogy megosztja vele a középső nevét, az a külföldieknek is jobban szájára állna, de a családján kívül nem nagyon reklámozza, igazából Ashley tudja, meg hát a papírok miatt Misi is… Mielőtt olyanra téved gondolatban, inkább cselekszik, abban jobban otthon van.
- Hát bizonyíts! – Kacsint rá, véletlenül sem meghazudtolva magát. Vagy kacérkodik, vagy hergeli az embereket. Na de Luca! Mondjuk nem feltétlenül baj ez, hiszen a barátait, már akik maradandóak, akiket szeret és kitartanak mellette, őket is így fogta meg… legalábbis így gondolja. - Bocs, hogy beléd estem, nem volt szándékos…
Pff… valami ironizálás szerűség hagyja el Luca száját, ami azért nem semmi, egyébként abba bele se gondol valószínűleg, milyen értelme van még mondatának. Bár nem mintha akkor máshogy mondaná, de lehet még a kínos vigyorba kúszó arca suhanna el a seprűn, így viszont csak mosoly van, kín nincs. Ötletnek már biztos nem volt utolsó ma így indulni neki a napnak, de nem számított nagyzoló társaságára, aki egy laza lajhárral kerülte a veszélyt. Ő is szereti ezt a cselt, kifejezetten hasznos több helyzetben is. De most nincs idő elemezgetni, egy gurkó is nagyot üt, érdemes figyelni, ráadásul a passzt még erőből is kapja. Egyszerre akar szépet mutatni is, persze meg is menekülni, ami nem egy egyszerű mozzanat. Mivel a karikák felé tartózkodik, becélozta a középső legmagasabbat szeme sarkából, és ahogy érkezett az áldás kezeivel eleresztette a seprűt majd kettős fogással küldte azt át a karika közepén kitérítve a felé igyekvő pályájáról azt. Egyébként is egy gyakorlásra megbűvölt aranyosról van szó, így életveszélyt nem okozna de súlyra és tömörségre hasonló, hogy ideális legyen helyzetekhez. Visszakapaszkodik, hogy ne billenjen ki, ezután nézi az útját át a karikán, majd visszapillant Jeremyre.
- Nem volt rossz. Jó, talán látom már hol szedted össze azokat az izmokat…
Elég hangosan, szinte kiabálva mondja a fiúnak, ahogy látja, hogy kanyarral alulról érkezik felé a gurkó ismét, ezúttal azonban ütés helyett tejesen rásimul kis termetével a portaszigálóra, majd süvítve indul meg a rellonos felé. Igazából nem tervezi bántani, ez inkább a tesztelés része a dolognak Bár biztos jók a reflexei is meg minden. Így ránézésre ő is az a félóriás származék tipikus őrült terelő rellonos. Azokkal mindig van valami, állandóan Luca perifériájába kerülnek, és meg kell hagyni, tudnak is valamit ha fenntartják Lucában az érdeklődést. Ó, miért többes számban? Mert nem egy ilyet ismer már.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 22. 22:18 | Link

Törpeunikornis

- Jól van Lucy. – búgta mély hangján, angol akcentussal. Ez volt az ő üresfejű revansa, nem akart semmi sértőt mondani, így maradt az utánzásnál, az mindig bejön. – Ha szeretnéd, megmutatom neked mit tanultam a Mardekárban. Talán még a titkos cselünket, a Caudecust. – kacsintott rá. Persze arra nem volt esély, mivel négy ember kellett hozzá, de biztos bejött a csajnak. A lány… Bocsánatot kért, hogy Jeremybe esett? Erre szintén valami könnyen érthetőt, de szellemeset kellett választani. Eddig egyszerűnek érezte a lányt. Volt már keményebbel is dolga.
- Hát, ezt nem most hallom először, ezt elhiheted. – hosszan, és nagyon nevetett a saját viccén. Pulóvere ujjait feltűrte, hogy rendesen tudja majd fogni az ütőt. Mikor lajhárpózba vágódott, fejjel lefelé felnézett a lányra, de nem látta igazán az arcát. Mikor felé ütötte a gurkót, már tisztán látta, a kamikaze-növendék mosolygott. Meglepően szép látványt nyújtott így. Jeremynek összszorult a gyomra ettől a gondolattól. Egy ilyen lány? Csak azért mert…
Szünet.
Nem először kellett ezt csinálnia. Amikor zavaró érzések kezdték el gyötörni, egyszer csak azt gondolta, szünet. Ilyenkor csak arra a pillanatra koncentrált, igyekezett a létező dolgokkal lekötni a figyelmét, tanulással, sporttal. Jelen esetben az utóbbit választotta. A Lány szépen belőtte a vasat a középső karikába. Jeremy tapsolni kezdett, de egyből abba is hagyta. A lány megjegyzésére befeszítette a bal karját, és megpuszilta a bicepszét. Ez volt az eddigi leghitelesebb alkotása talán. Meglátta a Luca felé száguldó labdát. Ez nem is az ő baja lenne, de Luca pedig őfelé repdesett. Komótosan megfordult, majd nekikezdett a lebukásnak, a felrántásnak, mindennek, amivel le tudta volna rázni a kis kullancsot.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. október 22. 22:18
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. október 22. 23:40 | Link

Sárkányfiú;;


Elismeri, hogy kölcsön kenyér visszajár, így picit elhúzta csak a száját, de jót mosolygott a nevének külföldiesítésen. Egészen megszokta már, tekintve, hogy Mihaeltől még rendesen tán nem is hallotta. Mondjuk fordítva se biztos abban, hogy olyan profin ejti ki a nevét, de különösebben nem szokott ezekkel törődni, mert előbb vagy utóbb mindenkinek ad becenevet, akit megkedvel, és gyakran akar szólongatni. Vélhetően ebből a szériából az új rellonos „kviddics csillag vagyok és hódítani akarok” ismerőse se fog kimaradni. Viszont az ötleteket megtartja magának egyelőre, majd lesz alkalom úgy is… az mindig van, vagy teremt ő rá.
- Na nehogy azt hidd, hogy utánad szédülök csupán a szép mosolyod miatt… Ahhoz meg kell mozgasd az érdeklődésem, és valljuk be a macsó szöveg önmagában kevés.
Jó, picit néha túl őszinte, de utál hazudni vagy ferdíteni, főleg mikor szükségét sem érzi ennek. Meg minek is tenné? A rellonosok alapvetően nem szeretnek mindig egyenesek és lényegretörőek lenni, már megtanulta, így ha a szemükbe kapják a valóságot, vegyesen reagálnak, de túl sok rossz vége eddig még nem lett ennek számára. Valószínűleg a túlélő ösztöne erre nem kapcsol be, a félelemközpontja meg amúgy is szabadságon van, születése óta és még mindig.
Utóbbit bizonyítja a gurkós hozzáállása is ami keménynek és határozottnak tűnhet, valójában néha a vakmerőség és a hülyeség határain lebeg. Azért meg kell hagyni a célbalövős dolog csinosra sikerült, amit még a rellonos is megdicsér. Ment is fel az ezer wattos vigyora egy pillanatra, de a gurkót szemlélni fontosabb, be is bizonyosodik. Nem tétovázhat, szelelni kell, mert a kezében az előző ütés nyomán még nincs az az erő, amivel ezt pontosan tudná kezelésbe venni, bajt meg nem akar csinálni, okosabb belevezetni valamibe, mégis a fiú felé tart elsőre. Na nem ő a végcélja.
- Süvíts onnét!!!!
Milyen romantikus közösen menekülni a vascuppanós elől, de ez egy másik történet, még nem éri be a közben nekilendült Jeremyt, de a gurkó vészesen közelít, nem is tétovázik sokat, a legmélyebb lebukását produkálja a föld felé, és annyira kicentizi, hogy seprűnyelének hegyét szinte végigsimogatta a nedves pázsit a felrántáskor, ám az akció sikeres, hiszen a gurkó a földbe fúródva végzi. Élvezi, hogy veszélyes, gyűjti az adrenalinadagját Mr. SárkányIzom társaságában. Ekkor sorol be a fiú mellé és kacsint ki rá oldalra, majd felnevetve, vesz egy kanyart és 4-5 méter magasban lebegve megáll a pálya széle felé, ütőjét fixírozva.
- Most a rizsa nélkül, őszintén, miért kezdtél annak idején a kviddicsbe? Valami be kellett, hogy vonzzon.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 23. 15:25 | Link

Törpeunikornis

- Nem csak a szép mosolyom miatt kell szédülnöd. - szájából olyan méretű önbizalom és ego sugárzott, hogy az már-már nevetséges lett volna, ha nem játszotta volna eddig is ezt a szerepet. - Majd meglátod. Mellesleg ki mondta, hogy le akarlak venni a lábadról? Azt hittem azon már túl vagyunk neked köszönhetően.
A sokatmondó csipkelődést ideillőnek tartotta, így örömmel vetette be ezt is. Száguldoztak, repkedtek, majd Jeremy szünetet iktatott be. Ezek után a lány nagyon próbálkozott lerázni magáról a vaslabdát, amit csak egy tökéletesen függőleges zuhanással ért el. Egy pillanatig azt hitte a fiú, hogy zuhanás, és csonttörés lesz a vége, de az utolsó pillanatban sikerült felhúznia a seprűt. A gurkó tompa, hangos puffanással belefúródott a földbe. Hátranézve figyelte a történéseket, a lány mosolyogva süvített felé, miközben mögötte földdarabkák repültek fölé. A maga módján nevetséges volt a lány, ahogy semmi veszélyérzettel nem rendelkezett.
Mikor mellé ért, feltett neki egy kérdést.
- A csapat érdekes emberekből állt, különcökből, így hamar beilleszkedtem. A sport volt a hírnévhez, és az elismeréshez is. Ráadásul elég szépen kikupált. - újabb villanó mosoly, talán ez volt a kedvenc eszköze... Na jó, a többit is élvezettel vetette be akármikor. Vészesen közel ment a lányhoz, szinte összeértek seprűik, amikor elkiáltotta magát.
- Ugorj! - A lány ugrott, vagy sem, megfogta a karját és átemelte a saját seprűjére. Gyorsan közeledett a föld felé, a saját testi épsége miatt nem aggódott, Luca pedig egyáltalán nem félt semmitől. Egy könnyű gurulással érkezett a földre, nevetve. Nagyon rövid ideig nevetett. Szerencsére nem volt őszinte, akkor azon nyomban elment volna a lány közeléből. Az ujjaiban, a teste minden porcikájában pezsgett az adrenalin. A földön maradt, csak feküdt.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. október 31. 15:51 | Link

Sárkányfiú;;


Levenni a lábáról? Lucát? Jelenleg, ha csak nem kapják fel szó szerint és rohannak el vele, merő képtelenségnek tűnik. Lényegében amiatt, amik kavarognak benne, és azért, mert nem egyszerű ez. Az más kérdés, hogy fordított esetben, mikor rajta a világ szeme, pillanatok alatt képes agyonnyomni embereket, ismét bizonyította. Kimozdította a komfortzónájából Jeremyt, és ahogy látja, valamint érzi, nem csak fizikai, de érzelmi valójában is, bár nem impulzívan, inkább csak kíváncsiságilag. Persze félreértés ne essék, nem akart ő rajta, belőle, tőle érzelmi zsonglőrködést, csak ez eléggé erősen megcsapta őt, akaratán kívül is, ám a felszállás, és a gyakorló akciók, a Lucában tomboló adrenalinnal elnyomták ezt, egészen addig a percig, még el nem kezdett vele incselkedni.
- Igen, azt hiszem többet kapunk tőle, mint amit belefektetünk. Bár emberfüggő. Viszont elég zavaró, hogy az emberek nagy részét csak az elismertség, és nem feltétlenül az izgalom hajtja…
Kicsit lehangolónak is tartja mindezt, hiszen őt a játék élteti, előbb jön lázba az adrenalintól és az éles helyzetektől, mint az ezt követő pluszoktól. Szeret, imád és akar nyerni, de ha veszít is emelt fővel teszi, mert egy remek játékot így is nyert vele. Picit másként van beállva a sportokra talán, néha már túl fair játékos, néha meg a kiskapuk a csuklójában vannak.
A nagy elmélkedése közepette fel sem tűnt neki a köztük vészesen fogyó távolság, ám hátrapillantva biztos volt benne, hogy ez nem a gurkó műve, elég fura arckifejezést vágott a fiúra, hogy „te meg mi az istent akarsz velem?” tekintete, szinte fájt volna bárkinek. A felkiáltásra pedig némi egyensúly zavarba került egyébként is, így a rántásra azonnal sikerült járgányától elválnia, és ismét a földön kikötnie Jeremyvel. Remek. Most komolyan… ennyire csábító volt az az esés, hogy feltétlen meg szeretné ismételtetni? Mondjuk eleve az, hogy leszedték őt a seprűről, felkapcsolta benne a vészvillogót és morogni kezdett.
- Te, figyelj… soha_ne_rángass_le_a_seprűről, rendben?
Próbált határozott és ijesztő lenni, bár nem mosolyodott el, a hangja közel sem haragról árulkodott, sajnálatos módon ez még nem olyan nagydolog, hogy világi dühöt érezzen, bár , aki egy nézéssel is kihozza belőle… érdekes. A fiú nevetésére figyelve érezte, a szó legszorosabb értelmezésében, hogy ez így nem az igazi. Valami olyan furcsa benne, nem volt számára ismerős a dolog, de felé fordulva, kérdő tekintettel nézett rá és próbált rájönni.
- Valami nem oké veled… érzem, ahogy érzed…
Jó, ez picit több infó volt, mint amit közölnie kellett volna, így inkább zavarba jött tekintetét az égre emelte, és hátán elterült a fűben. Kifújta a levegőt, aztán lehunyta a szemét, és mint a villám, témaváltásba kezdett. Talán figyelmen kívül tudja hagyni a fiú az előzőjét így.
- Ugye jól gondolom, hogy szeretnél beilleszkedni, szóval meg fogsz jelenni a Halloweeni bálon? Igazából, van egy lány, akinek még nincs párja… mit gondolsz?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 31. 13:46 | Link

Törpeunikornis

Zárás...
Jó volt, szép volt, hosszú volt XD


- Hát... Vannak ilyenek, nem lehet mint mondani rá. De amíg nem élvezi ember a játékot,, addig nem tud száz százalékosan működni a pályán. - próbálta osztani a lány véleményét, holott ő csak azért csinálja, hogy ismerjék, és legyen valami pozitív tette is.
Száguldottak, Jeremy füle mellett süvített a szél, és valami teljesen indokolatlan ötlettől vezérelve áthúzta a lányt maga mögé. Meglepően pöttöm, és könnyű volt a lány, gond nélkül átemelte a lányt. A landolás sokkal kellemesebb volt, mint az előbbi, amikor rá érkezett. A háta, és a feneke kissé fáj, a fején is, mintha egy pukli nőtt volna, a hideg kemény föld alaposan szétszedte. De miért is nyavalyogna Lucának, férfiből van, kibírja. Meg hát a Jeremy élmény kimondása után eléggé furcsának tűnt volna. beszívta a hűvös őszi avar illatát, oldalra fordult, és a pázsit zöldjén keresztül a lányra vigyorgott.... Ő viszont nem volt olyan jó kedvében. Valamiért megijedt a törpeunikornis tekintetétől, mintha lenn mitől félnie, ha ő mérges....De ez persze egy megérzés volt csupán, csak egy-két hónappal később jön rá, hogy nagyon is igaza volt. De csak szép sorban haladjunk mindennel, éppen morogva fenyegette Jeremyt.
- Jól van jól van, nyugalom, úgy nézel ki most, mint egy walesi zöld, akinek elvették a bárányát. - esetlenül fordította le az angol mondást, így talán nincs is olyan hatása, de egy próbát megért. Ezért még nevetett egy rövidet, majd elkezdett feltápászkodni. Félig még a földön volt, amikor megállt benne az ütő.
- Tessék? - A lány érezné amit érez? Elég abszurdnak hatott a dolog, de ez van, legalábbis ez jött le a mondatból. - Szívesen elmegyek, de erről majd máskor beszéljünk jó? Valamikor később találkozhatnánk. - kacsintott rá, hátat fordított, és intett neki. Na, így kell angolosan távozni. Nem igazán lett volna ereje újra seprűre szállni, eléggé gyorsan jött ez az egész. Lucát meg hagyni kellett gyakorolni. szóval csak remélni tudta, hogy jó véleménnyel van róla a lány.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék