A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=400736#post400736][b]Renée Faraday - 2014.10.08. 19:51[/b][/url]

- Tanííííííííííts! - visítja torka szakadtából Renée, amint futólépésben egyre közelebb és közelebb kerül a Navine csapatkapitányához, aztán elrugaszkodik, ha rávesse magát.
Na, de mielőtt kilapítja Lucát a negyvenpár kilójával, azért gyorsan meséljük el, hogy honnan is jött neki ez a baromság, hogy akkor most szépen rámászik szerencsétlen kis Czettnerre, és halálra kínozza őt magával, míg nem hajlandó a tanárává előlépni. Néhány hete iskolás még csak a pöttöm, javarészt még csak felfedez és ismerkedik mindennel és mindenkivel (kivéve Izzyvel, őt már nagyon is jól ismeri). Talán a hét elején esett úgy, hogy Marki bácsi megtartotta nekik az első reptan órát, amin seprűre is ülhettek. Töki bátran markolta meg a nyelet, és nagyjából 3-4 méter magasságig fel is merészkedett, de annál magasabbra azért nem mert menni, a végén még lefordul onnét és össze-vissza töri magát. Megtetszett neki a móka, ezért önhatalmúlag kicsempészte a nővére pótseprűjét a szobájából, és az erdő szélén próbált gyakorlatozni a járgánnyal. Hát, kétszer esett le nem túl magasról, de annyira elszánta magát rá, hogy ő akkor is megtanul repülni, hogy nem volt hajlandó lemondani erről. Mivel Kiva itt hagyta egyedül Manda nénivel és Adrival, ezért hozzá nem tudott fordulni segítségért. De végigkérdezgette a diákokat az iskolában (fenéket, legalább 8 emberen követett el könnyű testi sértést nem szándékosan), hogy ki az egyik legjobb kviddicses, és sokan mondták neki, hogy Luca ügyes.
És most puffan rá éppen szerencsétlen lányra, és elkezdi szanaszét szorongatni a kissé vizes gyepen. Igazából már napok óta vadászta Lucát, de csak mostanra sikerült becserkésznie. És nem tervezi addig elereszteni, míg igent nem mond neki a Navinés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=409424#post409424][b]Renée Faraday - 2014.10.25. 03:43[/b][/url]

Luca kevésbé tűnik lelkesnek az ötlet iránt, hogy a kisebbik Faraday őt használja leszállópályának az ugrásai után, de most totálisan mellékes, hogy mit szeretne a Czettner lány. Most ő van soron! Valahogy sikerül a nagy gurulások közepette felülre kerülne, így rácsüccsen a Navinés csontos kis csípőjére, a két csuklóját a földnek szegezi, és irtózatosan komoly pofával néz rá.
- Taníts! Taníts repülni! - böki ki a leghőbb vágyálmát a szerencsétlen végre, majd hajlandó elereszteni áldozatát, lemászik róla, és leül a fűbe. Tökre nem számít neki, hogy csurom vizes lesz, különben is, most már csak trécselni akar, nem embert ölni. Mondjuk az eddig sem állt szándékában olyan komolyan.
- Mondták ügyes vagy - feleli immár felvillanyozott ábrázattal, majd megvakargatja az arcát, minek következtében indián harci festéshez hasonlatos kosznyomok jelennek meg rajta. A sár a legjobb sminkalapanyag, láthatjuk...
Várakozással telve pillog Luca felé, meg se fordul abban a csökött kis agyában, hogy az előbbi belépőjét nem valószínű, hogy a zsűri 10/10-esre értékelte. Őszintén reméli, hogy a kis sárga unikornis hajlandó lesz felfogadni őt a tanítványának, mert tényleg nagyon szeretné megtudni, hogy mitől döglik a légy, és hogy is kell ezt a banyás sportot művelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=410673#post410673][b]Renée Faraday - 2014.10.27. 00:00[/b][/url]

Ha valaki azzal jönne neki, hogy biztosan rosszul érzi magát amiatt, hogy a nővére itt hagyta, akkor valószínűleg mosolyogva elhessegetné ezeket a szavakat és tovább bohóckodna. Pedig mélyen még mindig ott van benne az a tüske, hogy elhagyták, megint, de most legalább nem végérvényesen. Legalábbis reméli, hogy egészben kapja vissza a nagy testvérét, nem akar még egy nőt elveszíteni maga mellől. Az első se volt jó...
- Kár. Pedig repülhetnék te hátadon - állapítja meg szélesen mosolyogva a dolgot, és már meg is jelent a lelki szemei előtt a kép, ahogyan éppen Lucával nyargalásznak a tejútrendszerek között az égbolton. Kicsit hajmeresztő képzelgései vannak a lánykának.
- Már repültem kétszer - vigyorogja nagyon, és a mutató- és középső ujjaival demonstrálja is a számadatot. Marhára büszke ám magára, hogy nem zúzta még magát ripityára össze, de kiindulva a csalási szokásokból, úgyse fogja megúszni minimum ficamok és durvább horzsolások nélkül a leckéket.
Bólogat, mosolyog, vakarózik, ilyen sorrendben. Szemeiben ott csücsül a remény az iránt, hogy Luca nemsokára azt mondja, hogy rendben, vállalja a kiképzését és el is kezdhet tanulni.
- Persze - bólogat hevesen. Akármit bevállal, még kígyókat és pókokat is, csak hogy tanítvánnyá fogadják - mondjuk azoktól nem fél. Bár ha fel akarnák erőszakolni a trapézra, akkor meggondolná kétszer is a döntését. Még szerencse, hogy senkinek nem beszélt még a múltja ezen szegletéről. Beleértve ebbe a nővérét és a többi, vele lakó személyt is. Várakozva pislog Luca irányába, alig várja, hogy túlessenek a szabályokon, és nekikezdjenek a tanulásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=448384#post448384][b]Renée Faraday - 2015.01.05. 02:57[/b][/url]

Kivának van griffje? Mégis mióta? És neki miért nem szólt róla? Órákig el tudna nyafogni a témáról Lucának, hogy milyen csúnya dolog ilyeneket eltitkolni a másik elől (nem mintha ő nem titkolná, hogy fél szemére vak), és hogy mégis mennyire meg szeretné simogatni az állatot és dögönyözni egész nap és egész éjjel. De valahogy van annyi önuralma, hogy mindez ne szakadjon ki belőle, és ne kelljen szegény Navinésnek elviselnie a kis önzőségeit.
- Nagyon jóóóóóóó! - harsan fel torkából a szó egészen hosszan. - Nem félek magas helyeken - jelenti ki eléggé magabiztosan a dolgot Lucának, hozzá jó széles mosoly ül ki az arcára. Na, a magasság az a tényező a repülésben, ami aztán abszolút nem aggasztja a kislányt. Jobban aggódik a Marki bácsi által mutatott vasgolyóbisok miatt. Ha lehet, ő mindenképpen azokat szeretné ütögetni, hogy véletlenül se legyen védtelen velük szemben.
Minden egyes kitételi pontnál bőszen bólogat Lucának, némelyikhez halkan hozzáböki, hogy jó. Azért kicsit sajnálja, hogy nem ismételheti meg többé a mai igencsak frappáns kis beugróját, de sebaj. Hátha ez csak az edzésekre vonatkozott. Hátha ettől még stikában, mikor meglátja a lányt a folyosón, akkor rávetheti még magát. Reménykedik.
Kis híján szájon csókolja Lucát, mikor a végére ér a kitételeinek, de végül csak két puszit nyom az arca két felére. Hiába, az argentinok meglehetősen közvetlenek, na. Elkapja a feléje hajított seprűt, kicsit méregeti, majd megállapítja, hogy órán is valami ilyenen ült, majd Luca után indul. Fél kézzel a seprűbe kapaszkodva. Ajaj, ez így nem lesz jó. 2 méter magasan függ egy jószágon, amit egyelőre alig tud kezelni - a mellékelt ábra is tökéletesen mutatja. Szerencsére kevés dolog van, ami beparáztatja Tökit (trapéz, Manda néni, Adri rosszkedvű - ilyen sorrendben), így inkább csak elereszti a járművet, hogy huppanhasson a pázsiton. Lefelé jövet a gravitáció nemes hatásának köszönhetően repülőeszköze telibe kupán találja a kislányt, de nem igazán zavartatja magát. Inkább gyorsan ráteszi a hátsó felét, mielőtt megint felreppennek indokolatlanul, félkézzel kapaszkodva. Most sikerül a felszállás, és még a járgányon is van. Szóval akkor megmutatja mit tud. Először szembe helyezkedik Lucával, majd felfelé emelkedik kicsit, aztán lefelé süllyed, megint szemmagasságba. Előre indul némileg (igen, némileg majdnem Luca gyomrában köt ki a seprű nyele), visszatolat a helyére. Finoman balra reppen, majd vissza jobb oldalra. Hát, ennyit tudunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=465747#post465747][b]Renée Faraday - 2015.02.19. 23:38[/b][/url]

Nagyszerű, hogy végre túlestek a szabályok és kitételek egyeztetésén, és végre elkezdődhet az igazi móka. Renée-nek egyszerre egy játék és egy véresen komoly kihívás ez az egész. Bizonyítani akar, főképp önmagának, hogy nem lett semmivel sem nyuszibb, mióta volt a balesete, hogy még mindig ugyanolyan bátor és merész kiscsaj, mint amilyen régen volt. Teljesen felesleges hősködésnek tűnhet az egész a külső szemlélődő számára, neki viszont fontos a saját én-képének megtartásához, hogy ne féljen semmitől, és mindenbe bele merjen vágni, amibe csak szeretne.
Érzi, és valahogy nem szándékosan, de azért a tudtára is adják, hogy eléggé tré volt a műsor, és hogy van még mit javulni és hova fejlődni. Nem baj, sírni tényleg nem fog, maximum akkor, ha eltörte valamelyik kissé jelentősebb csontját (pl felkar-, orsó-, szárkapocs- vagy combcsont), de talán még egy egyszerű orrtörésnél simán a levegőben maradna és játszana tovább. Nem az a síró-picsogó kiscsaj. Az, hogy néha a heves érzelmei miatt kiakad a mérője és elbőgi magát, az betudható a tinédzserkori labilitásnak. Vagy családi örökségnek.
- Okéé - közli beleegyező nyilatkozatát valami ótvar spanyol-angol-magyar akcentuskeverékkel, és minden figyelmét Lucára irányítja. Nem tűnik kifejezetten nehéznek az, amit csinál, megpróbálja hát ő is a mozdulatokat. Elindul előre, felgyorsít, majd fékez (itt sikerül egy olyan satuféket nyomnia, ami miatt majdnem a seprű ülésre nem alkalmas végén köt ki), rükvercbe kapcsol, és a válla felett hátrapislogva kukkol, hogy ne csapja el Lucát, ha éppen arra repked. Jobbra fordulásnál sikerül annyira bedöntenie a seprűt, hogy majdnem teljesen fejre áll, de aztán megakadályozza a tragédiát és visszaszerzi elvesztett egyensúlyát. Balra valamivel könnyebben megy már a dolog, lassan ráérez majd, hogy mit milyen mértékben lehet csinálni úgy, hogy ne zúzza be a koponyáját - és lehetőleg másét se. Várakozva pislog Lucára, hogy mi lesz a következő harci feladat, vagy lesz-e egyáltalán, lehet, hogy ez a mai óra csak ilyen felmérésféle volt, hogy mennyit (nem) tud a repülésről a gyakorlatban, aztán majd legközelebb folytatják.