36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. március 26. 12:41 | Link

Vasil

Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy félig nyert. Persze ez némi félelemmel is eltölti, de lássuk be, sosem jó ómen, ha gurkóval akar szórakozni az ember. Akkor meg pláne nem, ha ez a két lábon járó, szárny nélküli, tollatlan, főzni tudó lény egy Venant. Mert ugyanis tudni kell, hogy egyszer egy filozófia tanár így definiálta a női nemet: kétlábú, szárnyatlan, tollatlan, gondolkodni és főzni tudó lény. Gratulálunk.
A kergetőzés egyiküknek sincs ellenére, így gyorsan le is zavarnak egy menetet, amit egyértelműen Michelle nyer meg. De vajon, ha neki kéne elkapnia Vasilt, ugyanilyen gyorsan száguldana és vereséget mérne a másikra? Mi ebben kételkedünk, hiszen menekülni mindig egyszerűbb, mint üldözni. De mindegy is, eljött az ideje, hogy kicsit belemelegedjenek a kviddicsbe, ha már egyszer ezért jöttek. Meg ha már ez nem randi.
- Nem szeretem az álszerénységet - jelentőségteljesen pillant a bolgárra, de igazából miután nyomatékosította, hogy felesleges kishitűen közölni, hogy nem jó, el is kapja tekintetét. Sosem szerette, ha valaki önbecsülése nem ott van, ahol kéne lennie. Michelle elég sokáig kviddicsezett, David pedig olyan edzéseket tartott, ami után a szőkének iszonyatos izomláza lett, ez pedig igen ritka. Nem csoda, ha Vasilnak nem megy annyira, mint mondjuk neki, de ettől ő még nem lesz rossz. Férfiak...
Biccent egyet. Már hogy ne lenne jó? Hiszen ő egyszerűen tökéletes, lélegzetelállító, fenséges és... És talán szálljunk is le a magas lóról, köszönjük. De egyébként erejét, küzdőszellemét és makacsságát ismerve abszolút megfelelő erre a posztra.
- Legyen - mindössze szemkontaktussal jelzi, hogy beleegyezik a gyilkolásba és az adogatásba. Tiszta haszon. Ahogy a laszti felé repül, könnyedén kapja el - lévén őrző volt -, ám annyira nem hevül az ötletért, hogy a karikákra kelljen mennie. Elfintorodik a labda láttán és Vasil felé fordul, aki elhelyezkedett, hogy őrzői pozícióban kivédje a dobásokat. Kissé összeszűkülnek szemei, ahogy megpróbál őrzőfejjel gondolkodni. Csinálta már, nagyon jól tudja, mik azok a mozdulatok, amik elterelik a figyelmet. Megindul a seprűvel, majd jobb kezével meglendíti a lasztit és úgy tesz, mintha jobbra akarná dobni, szemei is csak azt figyelik. Ez egyértelmű jel arra, hogy most szépen balra fogja dobni, de tévedés van. Valóban a jobb karika legszéle felé hajítja a kvaffot és ha van egy kis szerencséje, az könnyen át is megy rajta. Vagy azért, mert a dobás kellően lendületes, vagy mert Vasil bedől a nem csel cselnek. Aztán az is lehet, hogy elkapja, sosem lehet tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. március 28. 01:20 | Link

Anna

Meg akar tanulni repülni tőlem, emellett érdekli az animágia is. Biztosan az ikrek vették rá, hogy találkozzon velem? Jó, mondjuk erről most hallott elsőnek, meg a szavaiból ki is derült, hogy mugliszármazású, mint én. Ha ezzel kezdi, talán nem magyarázom úgy a dolgokat, mint egy semmit nem tudó aranyvérű máguspalántának.
– Szóval te is mugli szülők gyereke vagy. Miért nem ezzel kezdted, és akkor nem mondok mindent úgy, mintha tök természetes lenne? Igen, mindig ugyanazzá, mert éppen elég nehéz megtanulni egy állattá is átalakulni, nemhogy másmilyenné mellé. A belső állatod jön ilyenkor a felszínre, nem te választod igazából. Bár mikor elkezded tanulni, valahogy megérzed, hiszen mégiscsak tudnod kell az állat felépítését, hogy tökéletesen át tudj alakulni. –kivételesen nem vontam meg a vállamat, miután magyarázatot adtam a kérdéseire. Minek kérdez amúgy ennyit? Meg minek néz engem: két lábon járó lexikonnak? Nem vagyok én könyvtár, hagyjuk már. Nem kérdezz-felelek játékról volt szó, hanem repülés tanításáról. Ha bájcsevegni akar, majd megteszi mással, ne az én drága időmet rabolja.
– Ha lenne időnk, megsértődnék. Nem sorolom, hogy miért vagyok híres, és ne induljon meg a nyálelválasztásod. A végén elárasztanád az egész pályát, azt meg nem kell. A Híres Mágusok között benne vagyok, olvasgasd egy kicsit. Ádám meg ilyen: ha valaki foglalkozik vele, képes levakarhatatlan rajongást tanúsítani az illető iránt. –ez mindig is így volt, nem lepődök meg rajta. Ádika szemszögéből teljesen megértem, hogy így viselkedik, hiszen szinte senki nem fogadja el. Hátrány, hogy hallássérült, ráadásul nem beszél, és csak kevesen tudnak vele kommunikálni a jelnyelvvel. Mindegy is, már megtanultam vele élni, és így szeretem azt a kis lükét… meg az Öccsét is persze.
A díszkurzus után, jött a gyakorlati része is a mai napnak. Az én kezembe könnyedén felreppent a seprű, Annáéba viszont nem. Meg is lepődtem volna, ha tökéletesen sikerül neki, de nem szóltam közbe a próbálkozásainak. Csak türelmesen vártam, hogy mikor léphetünk egyről a kettőre. Elnyomtam közben egy ásítást is, mert a végén azt hiszi, hogy unalmasnak tartom ezt az egészet, és csak nyűg a nyakamon. Ami persze félig igaz, de mégiscsak érdekel a tanítás, és az, hogy Annának sikerül-e megtanulni a repülés alapjait. Közben a lány kezében is megpillantottam a seprűt, és halványan elmosolyodtam, miközben a következő lépéshez készülődtem.
– Szuper, haladhatunk tovább. Most vedd a lábaid közé a seprűt, és fogd meg jól erősen a nyelét. Ha ezzel megvagy, rugaszkodj el a földtől; lebegj egy kicsit, majd nyomd előre a seprű orrát, és szállj le a földre. –adtam ki a következő utasításokat is, miközben be is mutattam, hogy mit kell csinálnia. Ebben se tudok segíteni neki, azonban kilépkedek az útjából, és készenlétben állok. Noha remélem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, de ismerve a seprűket… inkább szálljon le biztonságosan, az a lényeg. A megjegyzésére csak a szemeimet forgattam, mert ha elmosolyodtam volna, még a végén azt hiszi, hogy viccesnek találtam a dolgot. Persze ez igaz, de neki ezt nem kell tudnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 28. 22:20 | Link



Azt hiszem, valakinek szépen felvágták a nyelvét. Bal lábbal kelt fel, vagy mi a fene baja van mégis? Szemöldökömet összeráncolva pillantok rá, majd megvonom a vállam.
- Persze, ki kellene írnom a homlokomra, hogy muglik a szüleim, mi? - kérdezem szemforgatva, kicsit csípősen, aztán meg elnevetem magam az újabb megjegyzésén. Pillanatnyilag nem tudom eldönteni, hogy húzzam fel magam vagy egyszerűen csak nevessek, aztán csak úgy döntök, hogy a szórakoztatóbb lehetőséget választom, sértődjön csak meg, ha akar.
- Csak nyugodtan, én nem állok utadba... és vigyázz, mert még túl nagyra nő a májad, nem fog elférni a helyén - jegyzem meg végül, és máris a seprűre figyelek. Talán nem is volt annyira jó ötlet az ikrek akaratának engedni, de ha már itt vagyok, tanuljak valamit. Hogy lehet valaki ennyire beképzelt? Majd éppen ő a világ közepe, mi? Hát akkor se leszek egy az esetleges fangörlök közül, akik utána rohangálnak nagy eséllyel, ha már híres. Vagy tudja a fene. Inkább a seprűre koncentrálok, ami a második, határozottabb próbálkozásomra fel is emelkedik nagy megelégedésemre, aztán meg kell egy újabb fél perc, mielőtt röhögés nélkül tudnék a seprűre ülni. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ezzel fogok szórakozni, és tessék, itt vagyok és azt tanulom, hogyan repüljek egy seprűn. Van a dolognak iróniája, nem is kevés. Na de ez most nem lényeg, felpattanok inkább a seprűre és igyekszem azt csinálni, amit Bátor mond, még mielőtt besértődik és itt hagy, hogy tanuljak meg egyedül repülni. Sajnos ez, meg a bűbájtan nem éppen könyvből tanulható művészet, legalábbis gyanúm szerint. Utóbbi egyedül nem ment, szóval valószínűleg ez se menne. Gyakorlott oktató kell hozzá, aki tud repülni. Kapaszkodom a seprű nyelébe, elrugaszkodom, lebegek. Legebegeeeek. Atyaég, komolyan repülök. El se hiszem. Ha egy kicsit extrovertáltabb lennék, mint vagyok, biztos visítanék is örömömben, így csak elmosolyodom, majd hogy is van tovább? Előre a seprű orrát, és leszállás. Hűű, ez nem is olyan nagyon bonyolult. Vagy csak nekem tűnt úgy, hogy simán ment minden épp? Tudja a fene. Leszállok és a srácra pillantok.
- Na most hogyan tovább, főnök? - érdeklődöm. Ugye nem ezt fogom ismételgetni egész délután? Vagy igen? Kíváncsi vagyok, mi következik ezután.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. március 30. 14:49 | Link


A szél süt, a nap fúj… vagy ilyesmi. Vasilnak egyre jobban tetszik ez a délután, valahogy érzi, hogy jó móka lesz, egészen a gurkójátékig. Addig azonban még kiélvezheti a repülést, meg a passzolgatást, amiben úgy-ahogy megfelelően működnek a testrészei, a lezuhanás minimális esélyével karöltve.
- Realista vagyok, nem álszerény. Talán – vonja meg a vállait, majd megkergeti a nagymenő Rellonost. Egy ideje már gondolkodik, hogy hova tegye Michelle-t, és biztos benne, hogy nagy rajongótábora lehet, mind pozitív, mind negatív oldalról. Vasilt viszont ez nem befolyásolja, a maga elgondolása szerint helyezi a lányt el, és úgy gondolja, hogy vannak olyan problémák a Rellonos szőke életében, amik ilyenné teszik, de tud ő nagyon jó fej is lenni. ez általában akkor jön elő belőle, amikor kettesben vannak, olyankor felszabadultabbnak látja őt. Figyelte már másokkal – nem akart odamenni zavarni -, néha mintha kicserélnék őt, vagy csak vele normális. Végül legyint egyet magában, semmi értelme bárkivel összehasonlítgatni, amíg jól érzi magát vele. Mert, akárhogyan is tagadná, szeret a lány közelében lenni, mi több, még kedveli is Michet. Hogy ez öngyilkosság-e, vagy sem, nem tudja, de megéri a kockázatot. Eddig legalábbis túlélte a találkozásokat és még volt az a bizonyos csók is. Nem megy ki a fejéből, és szeretne egyszer rákérdezni. Majd egyszer, talán, esetleg, soha, vagy de.
De, hogy elterelje a figyelmét, előbb felajánl egy dobóversenyt, amolyan bemelegítés gyanánt. Mikor Michelle belemegy, ő a karikákhoz repül és várja, hogy mivel próbálkozik a másik. Tudja, hogy van a „nyolcazás”, de inkább valami középpontot keres a középső karika előtt középmagasságban, hogy tudjon védekezni. A lány megindul, szőke haján megcsillan a napfény, ami csak egy pillanatra veszi el a figyelmét a bolgárnak, Michelle pedig a jobb karikára - ami neki a bal - dob, és még oda is céloz. Akárhogy is gondolja Michelle, a vele szemben lévő nem tud őrzőként gondolkodni, így a kvaffot Vasil felfelé üti el, ezt a menetet ő nyerte. Vigyorog egy széleset, majd visszapasszolja a lánynak.
- Jöhet a következő, most jó formában vagyok – hecceli egy kicsit, majd várja a következő lövést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. április 6. 19:31 | Link

Vasil

Realista. Meg a cipőm sarka, az. Nem szól többet, inkább lezavarják a lezavarandókat és jöhet az izgi rész. Dobálózás. Michelle ösztönösen őrzőfejjel gondolkodik, aminek következtében az első dobást csúnyán el is rontja. Akkor gondolkodjunk Vasil fejjel. Elkapja a visszapasszolt labdát, majd ismét jól megnézi magának a karikákat.
- Ezt örömmel hallom - sunyi mosolyra húzza a száját, majd egyenesen a bal karika felé lendül, de a labda a középső felé repül. Nem teketóriázik sokat, viharos sebességgel száguld a bőr, aztán ki tudja, hol áll meg. Bármi is legyen az eredmény, a Venant lány alig várja, hogy a kvaff ismét a kezébe kerülhessen. Nem adja ám fel olyan könnyen a harcot, mint azt hinné az ember. A labdát forgatja kezében, ahogy vacillál, ezúttal melyik cél lenne a jó irány.
Megint a jobb karikát nézi ki magának, most viszont sokkal ráérősebben készül rá a dobásra. Jól megnézi magának a hármat, talán csak az elvágyódásból látszik a szemében, hogy merre húz a kvaffja. Meglendíti a karját a jobb karika felé, de muhahaha, nem oda megy ám, elhajítja balra. Akár fütyülhetne is a zsenialitása felett, de szorult belé némi alázat, így nem is engedi felkúszni arcára az önelégült mosolyt. Hát ejnye már.
A negyedik dobására nem készül különösebben, felnéz és jobbra dob. Van némi esélye annak, hogy ez is bemenjen, hiszen a keze mindig kapásból másfelé áll, mint amerre hajítani készül. Igazából most, hogy elért az utolsó lehetőséghez, teljesen elunta magát. Ez van, nem igazán köti le a figyelmét ez a lövögetés dolog.
A kvaff ismét a kezében, most viszont beleunt a trükközésbe jobbra néz és valóban jobbra dob, remélve, hogy Vasil beleszokott a mindig másfelé megy a labda, mint amerre számítasz rá effektusba. Ha nem, hát így járt. Nem hajtónak született, ezt már akkor tudta, mikor először seprűre ült és higgyétek el, nem tegnap volt az sem. Így, hogy minden dobását letudta, most helyet cserél a bolgárral és ő áll a karikák elé. Olyan régen csinálta, hogy tart tőle, el is felejtette, hogyan kell. A francba.
- Csapasd Vasilka.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2015. április 6. 21:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasil Dimitrov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. április 6. 21:50 | Link


Még ő sem tudja, hogy mit vállalt. Ki tudja, talán a rellonos berág majd, hogy kivédte az első dobást. Azt ő is tudja, hogy az első sikeres dobások meghatározhatják akár az egész meccsre kivetítendő hangulatát egy játékosnak, persze nem mindenkinél van így. Jól tud azért esni a sikeres bemelegítés, persze egyelőre csak egyet fogott meg az öt lövésből, sok van még hátra. Egy kicsit talán önmagát is biztatja, majd visszadobja a lánynak a kvaffot, jöhet az újabb próbálkozás.
Ahogy meg van írva, és korábban utaltam rá, Vasil nem egy őrző típus, és természetesen a második lövés csont nélkül reppen át a középső karikán, miközben ő a jobb oldalra reppen. Itt már kicsit kínosabb a mosolya és utána száguld a vörös labdának, hogy Michelle újra a kezébe kaparinthassa az. Most egy kicsit komolyabbra veszi a figurát a bolgár, ez az arcára is kiül, elszántan koncentrálva figyeli Michelle mozdulatait. Talán ilyen komolynak még nem is látta a francia őt, de ennek is el kellett jönnie.
Természetesen a trükköt így is bekajálja, balra indul, azonban a lány lövése a bal karika széléről pattan vissza és veri oldalba Vasilt. Nagy nehezen összeszedi a navinés a kvaffot, majd a zöld talároshoz passzolja.
- Erre azért figyeltem – nevet fel és csak a fejét csóválja. Innentől kezdve már csak az ösztöneire hallgat. Nos, nem valami jók, mert a maradék kettő akadálytalanul halad át a karikákon. Igaz az utolsóra csak egy hajszálnyira marad le, de azt sehol sem jegyzik. A gól az gól.
Sóhajt egyet, majd elindul Michelle felé a közben összekapart kvaffal, de most nem kell már átadnia a játékszert.
- Már „duitolom” is. Amúgy… szép volt – kacsint a lányra, majd megáll a büntetőzónától pár méterre, a középső karika magasságában. Megvárja amíg Michelle elhelyezkedik és elindul.
Az első lövéssel nem sokáig vacillál, a jobb oldalira célozza, minden sallang nélkül. A másodiknál próbál valamit trükközni, a középső karikát szemeli, mégis a jobb oldalira dobja, és ez Michelle-től függetlenül jóval mellé megy. Bosszankodik egy kicsit magában, meg csak úgy puffog is, majd megkezdi a harmadik rávezetést. Azt találja ki, hogy amennyire csak lehet, megközelíti majd a lányt és a középsőbe helyezi el a kvaffot. Így majdnem az összeütközés határáig megy el, mondjuk, nagyjából 3 méterre kezd lefékezni, elméletileg nem fognak találkozni. Rádobja, majd indul az újabb körre. Kipróbálja Michelle cselét a „jobbra nézek, de balra dobom” figurát, azonban ez a dobás kicsúszik a kezéből, és ha a rellonos szőke nem figyel, bizony homlokon csókolja a kvaff. Utoljára pedig bal oldalról közelít és a bal karikára dobja el a kvaffot, lesz a mi lesz alapon. Eljött a pillanat, hogy összegezzék az eredményt, és véget érjen a kvaffos dobóedzés.
- Mondtam, hogy nem vagyok egy túl nagy tehetség, de azért van bennem spiritusz – mondja nagyon komolyan. De csak egy pillanatig, mert hahotázni kezd és legyint egyet. Ennyi egyelőre az ő tudása, és nem több, egy átlagos játékosnak elmenne talán. Mondjuk inkább cserének a Navine csapatába.
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2015. április 6. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2015. április 7. 17:58 | Link

Anna

– Kérlek… de szerintem sokkal jobban járnál, ha inkább megkérnél valakit. Akkor még olvasható is lenne. –ez a lány komolyan meg fog őrjíteni egy idő után. Fogom magam, és lelépek a fenébe, aztán tanulja meg magától, és a könyvekből a repülés alapjait. Vagy menjen Markovitshoz, biztosan örülni fog neki. Szerencsére nem bénázik túl sokat, jobb, mint amire számítottam. A seprű a második hívásra már a kezében volt, ráadásul az első lebegése is sikeres volt. Láttam rajta, hogy azért tart ettől az egésztől, de el is mosolyodott a végére. Mégiscsak élvezi ezt az egészet, és nem fapofával áll a dolgokhoz. Tetszik, de haladjunk tovább, hiszen már meg is kérdezte, hogy mi a következő feladat. Nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényege ugyanaz. Most, ha meg akarnám szívatni, egész végig ezt gyakoroltatnám vele, de annak a nézését elég hamar megunnám. Szóóóóóóval…
– Jó, már fel tudsz szállni. Most már nyugodtan el is indulhatsz. Egyszerű: rádőlsz a seprűre, megy előre. Minél jobban, annál gyorsabban. Ha hátrahúzod, fékezel; jobbra vagy balra húzod és dőlsz vele: értelemszerű. Lenyomod: lefele; felfele húzód: felfele megy a járgány. Eddig világos? –melegen ajánlom, mert nem fogom még egyszer elmagyarázni neki. Már így is kimerítette a heti kedvesség limitemet, örüljön, hogy még nem hagytam faképnél.
– Egyelőre nem csinálunk bonyolult gyakorlatokat, csak körberepüljük párszor a pályát. Ha szólok, felszállsz és megindulsz. Ott leszek mögötted, ha valami gikszer beütne. Ne menj magasra, egyelőre a legalacsonyabb karika magassága megteszi. Lassan haladunk, majd fokozatosan gyorsítunk, és csinálod a feladatokat, amiket mondok. Indulás! –nem igazán vártam meg, ameddig feldolgozza a szavakat, ujjammal máris a legtávolabbi karikák felé mutattam. Amint megindult, fél perccel később mentem én is utána. Az első kör, laza bemelegítő volt, hogy szokja a repülést, mag a kanyarodást, mivel a karikáknál kénytelen volt fordulni. A másodiknál már hol fel, hol le irányítgattam, a harmadikban gyorsultunk, illetve hirtelen fékezést gyakoroltunk. A negyedik és ötödik vegyessel zárult le, és miután visszaértünk a kiindulóponthoz, lefele mutogattam, hogy szálljon le. Követtem a példáját, és mikor már a talajon voltam, elismerően mosolyogtam rá.
– Nem is rossz. Van érzéked hozzá, ahhoz képest, hogy most repültél elsőnek. Mégsem vagy olyan reménytelen, mint azt elsőre gondoltam. A következő alkalmat megírom bagolyban, de azt már most mondom: amint a pályára érsz, ne lankadjon a figyelmed. Na, viszlát! –lusta intéssel köszöntem el a lánytól, aztán felpattantam a seprűmre, és meg sem álltam Véda házáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 12. 21:10 | Link



Ez a hőscincér az agyamra fog menni rövid időn belül. Elég komoly erőfeszítésembe kerül, hogy ne vegyem túl komolyan, és még inkább, hogy ne kenjek le neki egy pofont. Még az lenne a legkevesebb, de gondoljunk az ikrekre, amennyit nyaggattak meg intézkedtek, nem fogom elrontani egyik kedvét sem. Még jó, hogy úgy tűnik, a tanításhoz nem béna, és nekem is lehet némi érzékem az egész repüléshez, mert megy ez, még ha nem is elsőre, de másodjára legalább. Vagy harmadjára. A lényeg, hogy megy. Elég gyorsan jutunk is egyről a kettőre, újabb feladatok követik egymást, csak győzzem csinálni őket. Úgy tűnik, hajlamos egyszerre ezer infót vágni az ember fejéhez, mintha mindezekkel már meg kellett volna barátkoznom, csak hát egy tankönyv nem mond el minden egyes részletet. Főleg nem a repülésről. Van egyáltalán tankönyv ehhez? Kviddicsről olvastam csak a napokban, de az meg nem csak repülés, hanem sokkal összetettebb játék. Pff. Na mindegy, amit nem jegyzek meg, felfedezem, csak le ne zuhanjak abból a magasságból, ahová aztán emelkedni sikerül. Az tuti, hogy adrenalinfüggőknek ez egy nagyon-nagyon jó lehetőség, hogy kiéljék magukat. Eleinte kicsit dohogva követem az utasításokat, de aztán még nálam is pozitívan hat a sport, úgyhogy inkább figyelek az egész folyamatra, mint rá. Kivéve, ha muszáj. A leszálláson azért még finomítani kell az elkövetkező alkalmak valamelyikén, mert sikerül lefordulnom a seprűről időnek előtte, szerencsére csak másfél méternyire a talajtól, de az érkezés még így sem a legkellemesebb. Lesz pár kék-zöld foltom ebből holnapra, ő meg jól kiröhöghet, hogy de béna vagyok. Nem érdekel. Nem akarom, hogy érdekeljen. A fenébe is, nem akarom, hogy kiröhögjön. Biztos, hogy ezt mindenki más tudja már ennyi idősen, csak én vagyok ennyire lemaradva. Szusszantok egyet, és már majdnem sikerül összeszedni magam, de mielőtt lepasszolnám a seprűt neki, közli, hogy nem is vagyok olyan reménytelen, mint hitte, meg valamit a következő alkalommal kapcsolatban és elrepül. Reménytelen a jó... nem is vagyok reménytelen, Mr. Miazhogynemtudodkivagyok. Le is eshettem volna, de nem estem le. Na jó, csak a végén, de az nem is volt vészes. Majdnem földhöz csapom a seprűt, de aztán eszembe jut még idejében, hogy iskolai tulajdon és nem tudnám kifizetni jó eséllyel, ha számon kérnék rajtam. Morogva, öles léptekkel tűnök el inkább a pályáról megkeresni, hogy honnan is hozta a seprűt, aztán ha azt elpakoltam, irány a kastély, még milliónyi dolog vár ma is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. április 13. 16:00 | Link

Shayleen
[zárt]

Az első akadályokat sikeresen vettem, bár az évnyitó halál unalom volt. Csak a szokásos, mint minden iskolában: megszeppent elsősök, bizonytalan újoncok, bezsongott lányok, akik hevesen gesztikulálva mesélik a szünetben történteket, némi vihogás kíséretében. Az igazgatói beszéd egész jó volt, az pedig egyáltalán nem meglepetés, hogy a korábbi házam megfelelőjébe osztottak, még a színek is stimmelnek. Zsír, csípem a zöldet!
Már a vacsora alatt igyekeztem beszélgetést kezdeményezni néhány sráccal, később pedig a klubhelyiségben is tartottam magam ahhoz, hogy nem árt már a legelején elkezdeni az ismerkedést, különben csak az a srác leszek, aki, ja, a Roxfortból jött, de amúgy fogalmam sincs kicsoda. Ezt pedig szeretnénk szép nagy ívben elkerülni, bár ezekkel a külső adottságokkal szinte esélytelen, hogy megúsznám ilyen könnyen, még ha akarnám is. Biztos van, aki ütné a fejem, a lányok közül meg biztos akad, akire elég csak rákacsintani.
Kis feszültség levezetésképp muszáj volt lejönnöm futni egyet, amihez így látatlanban és első körben nem találtam megfelelőbb helyet a kviddicspályánál. Már a pályáig eljutni is elég jó táv, de nem játszom kicsiben. Ha már edzés, legyen kemény, és fárasszon ki annyira, amennyire csak lehet. Amúgy sem terveztem mára semmi mást, lassan sötétedni is kezd – a lehető legmegfelelőbb idő egy kis kocogáshoz. Bő, kosaras stílusú rövidnadrág, teljesen egyszerű, fehér póló van rajtam, és egy fekete pulóver a derekamra kötve, amit le is dobok az egyik lelátóra vezető lépcsőre, ahogy a pályára érek, és gyorsítok a tempón némileg. Még jó idő van, később viszont szükség lehet rá, jobb szeretek mindenre felkészülni, minthogy valami váratlanul érjen, és rosszul jöjjek ki belőle.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. április 13. 21:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. április 15. 11:56 | Link

Paradicsom
Kalóriaégetés mesterfokon

Egy dolgot már most tisztázzunk. Ha Shayleen eszik, akkor nem marad más hátra, mint a minél hamarabb kivitelezendő edzés. Most sincs ez másképp, hiszen sikerült magát rávennie némi táplálkozásra. Ami így nem igaz, ugyanis ezúttal a szemei koppantak a nagyterem asztalánál. Nem, ez nem vicc, szinte hallani lehetett, ahogy kiesnek és folyamatosan kopognak. Mint tudjuk, leányzónk gyomra apró kis ponttá zsugorodott, ráadásul látszólag legyengült szervezete nem is bírt volna el nehéz kajákat, így salátát evett, ahogy szokott, de most nagyon sokat. Magához képest nagyon sokat. Elégedett is lehetett volna ezek után, csakhogy a bűntudat mardosni kezdte. Mi van, ha ezzel most felszaladnak a kilók? Hiszen már látja is a felesleget! Tarthatatlan állapot. Egy bő, combközépig leérő fekete pólót kapott magára, hozzá egy majdnem térdig nyúló pulóvert vett fel, alulra pedig a fekete cicanadrágra hasonlító tréningnaciját. Jah, meg ugye edzőcipő. Így azért nem is tűnik olyan soványnak, lévén a nagy cuccok mindent ügyesen elfednek.
A kviddicspályára indul, mert ugye ott úgysincs senki, de kiérve meg kell lepődnie. Társasága akad. Mély levegőt vesz, pánikra semmi ok. Lekapja magáról a pulóverét, de szinte rögtön meg is bánja, nem neki találták ki ezt a hűvös időt. Hogy minél hamarabb felmelegedjen, futásnak ered és bár soha, senki nem gondolná, de az erejük teljében lévő embereket meghazudtolóan is kemény futásba kezd. Először lassabb tempóban kocog, majd két kör után rákapcsol rendesen. Érzi, ahogy vér dobol a fülében és, bár van egy fiú is a pályán, nem törődik vele. Kalóriát számol. Ha még fut öt kört, akkor talán megúszhatja a saláta általi halált…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. április 15. 12:33 | Link

Vasil

Egész jó eredményt ér el, ami őrző - és remélhetőleg újdonsült terelő - létére igen szép dolog. Nem mintha egoista lenne, de egy olyan pozícióban jól teljesíteni, amit sosem csinált, ráadásul amiben nem is különösen jó, az igenis valami. Meg van elégedve az ötből hármas eredménnyel, még akkor is, ha ez nem feltétlenül ideális arány. Helyet cserél Vasillal és magában kislányos örömmel konstatálja, hogy kapott egy kacsintást. Nem mintha számítana bármit is, mert ugye az a lényeg, hogy meg lett dicsérve. Biccent egyet, ezzel jelezve, hogy természetes, de azért köszöni.
- Hajrá - óvatos mosolyra húzza a száját. Azért elég sokáig volt őrző, nem kéne túl sokat beengedni. Hogy stresszel-e ezen? Egy keveset. Tudva levő, hogy ezen a poszton játszott, nem akar beégni, most fontos, hogy bebizonyítsa, nagyon tehetséges valamiben. A többi ezer dolog mellett persze.
Az első dobásnál jófelé indul és hála a magasságosnak el is kapja. Tanult abból, ahogy Vasil gondolkodott, mikor ő dobott rá először. Könnyedén elkapta, mert nem trükközött. Akkor nyilván ugyanígy tesz majd a saját dobásánál is, remélve, hogy a szőke trükköt vár. A másodiknál bedől a trükknek és elindul a középső karka felé, így csak a szerencséjén múlik, hogy Vasil elvéti. Mondhatni törölgeti az izzadtság cseppeket a homlokáról, de csak magában. Valójában nem mutatja, hogy egy szívdobbanásnyi időre megijedt attól, hogy bemegy a kvaff.
A harmadik rádobás kissé horrorisztikusra sikerül abból a szempontból, hogy Vasil csak közeledik és közeledik. Most tudja, hogy mit csinál? A lánynak el kéne rántania a seprűjét? Ez csak egy trükk, ez csak egy trükk, folyamatosan ezt ismételgeti magában, de egyszerűen lefagy, a labda pedig könnyedén halad át a karikán. Sohasem fordult elő vele ilyen, de most tényleg félt, hogy baleset lesz a vége. Egy meccsen az adrenalin biztos hajtotta volna, hogy csinálja és ne érdekelje, de ez nem éles küzdelem. Felocsúdva összeszedi a bőrt és visszapasszolja a bolgárnak, miközben vesz egy mély levegőt. Nyugalom.
- Jesszus, döntsd el, hogy a célpont én vagyok-e, vagy valamelyik karika... - nos igen, ez a mondat azután hangzott el, hogy egy hajszál híján fejbe dobta őt Vasil. Valójában csak a reflexeinek köszönheti, hogy az arca előtt kinyújtott tenyerében megállt a kvaff. Még pördült is egyet. Ez még akár baromi vagány látvány is lehetett volna, ha nem tudnánk, hogy borzalmas mozgáskoordináció esetén már leeshetett volna a járgányáról. Visszaadja az utolsó dobásra is a labdát, ez viszont simán bemegy. Vagyis inkább csak csont nélkül sutty. Kettő az ötből, hűha. Vannak bajok.
- Igen, alkalmam volt tapasztalni... - ekkor Michelle-ből is kitör a nevetés, ennyi. Mintha valaha is lett volna esélye visszatartani. Nem tart sokáig ez a közös pillanat, de addig is nagyon aranyosak ott a levegőben. Amikor végre ismét komolyan tud Vasilra nézni felvonja fél szemöldökét. Bizony. Mert hogy most következik az a rész, amire vártak. Illetve Michelle várt. Mindegy.
- Készen állsz arra, hogy pótoljam a vashiányod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. április 17. 22:30 | Link

Shayleen
[zárt]

Egyenletes levegővétel. Ami nehezen megy sokaknak, pedig ez az alapja minden állóképességet komolyan igénybevevő sportnak, így a futásnak is, ha a jelenlegi legegyszerűbb példát vesszük. Sokévnyi folyamatos sportolásnak köszönhetem, hogy masszív dohányosként sem okoz gondot több kilométert lefutni egyhuzamban, akár a tempóm folyamatos változtatásával. Néha ugyan, ha nem vagyok a megfelelő állapotban, nem árt kicsit rákoncentrálnom, különben egy kör után kidőlök és hörögve készülök a túlvilágra, hogy aztán némi szenvedés után újrakezdjem. Mert nem adom fel. Soha. Aki feladja, az gyenge, avagy gyáva, szituációfüggő.
Alapvetően meg szeretek ilyenkor az élet nagy dolgain kínlódni, filozofálni, és a hűvös szellő is kitisztítja a fejem. Egy darabig észre sem veszem, hogy társaságom akadt, nyilván eddig háttal futottam neki, vagy tényleg ennyire figyelmetlen volnék? Mivel kezd sötétedni, és a pálya elég nagy, nem tudom elsőre megállapítani még azt sem, milyen nemű a másik egyed, ráadásul még hatalmas cuccok is vannak rajta, ami egyáltalán nem segít. Ha valami aprócska sportmelltartó és rövidnadrág lenne, ahogy az manapság divat a lányoknál, hamarabb is megállapíthatnám. Az persze, álmodozzak csak tovább, mi? Közben, mivel kíváncsivá tesz az idegen, lassítok kicsit, kihasználva a kanyar kínálta lehetőségeket feltűnésmentesség terén. És igen, jól tippeltem, hogy egy bájos hölgyeménnyel van dolgom. Aztán rákapcsolok, mert ugyan elég nagy a táv köztünk, de simán lekörözöm, nem ügy. Oké, annyira azért nem is piskóta...
- Aki később éri el azt a lelátót, nos, megállapodhatunk a tétben, ha sikerül utolérned – mutatom a kijelölt célt, végül kacsintok egyet szélesen vigyorogva. Még egy másodpercnyit várok arra, hogy tudatosuljon is benne, amit mondtam, majd nekiiramodok. Persze hagyni fogom nyerni. Azt nem tudom, hogy ezzel ő is tisztában van- e, mindenesetre csak szép fokozatosan veszek vissza, még grimaszolok is, hogy hiteles legyen az alakítás. És meglehetősen jó színészpalánta lennék, de tényleg! A térdemre támaszkodva zihálok, azért vegyük számításba, hogy előtte is sprinteltem egy fél kört, szóval erre nem kell rájátszanom. Várakozásteljes pillantással nézek fel rá, amennyiben nem futott tovább, menekülvén az ismeretlentől, aki totál random futóversenyre invitálja. Lehet én is megijednék.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. április 17. 22:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 14:03 | Link

Misi


Elkeseredetten tekint körbe a pályán, ahol rajta kívül egyelőre egy árva lelket sem lát. Fogalma sincs róla, hogy került ki a kastélyból, és szublimált le a kviddicspályáig. Mert hát nem űzi ezt a sportot, semmi keresnivalója nem lenne errefelé, mégis itt találta magát úgy tíz perce. Azóta a pálya közepén áll, néz ki a fejéből, de sehol senki. Ahogy végigpillant a ruháján, úgy tűnik futni indult, vagy legalábbis valami olyasmire készülhetett. Nem tudja pontosan, valamiért mostanában kiesik neki pár időszak, de nem tudja megindokolni, mi miatt.
Miután vállat vont, kisétált a pálya széléhez, vett pár mély lélegzetet, és elindult, hogy lefussa az az öt kört, amit gondolatban eldöntött. Nem szokása sportolni, most mégis úgy érezte kell neki a testmozgás - na meg ki kell tisztítania a fejét. Először lassan indul el, fokozatosan gyorsabb tempóra váltva, de azért ő sem hülye, nem kezd rögtön az első tíz méter után őrült sprintbe. Úgy veszi a levegőt, ahogy apja tanította neki, mikor még nem volt iskola, és vele, meg a húgával együtt elmentek egyszer futni. Be a városba, majd haza. Alíz most ezt a technikát alkamazza, közben a szobatársaira gondol. Hogy hol lehetnek, mit csinálhatnak ezen a gyönyörű, enyhén meleg reggelen. Úgy bizony, Alíz reggel jött le futni, már fél hattól fent van, és csodák csodájára: minden szobatársa a helyén aludt, mikor ő felkelt. Ez azért szokatlan lehet annak, aki egy kicsit is ismeri a lányokat. No mindegy, azért a fél hat még Gwennek is biztos korán van. Hasonló gondolatokkal gyorsít picit a tempóján, közben pedig már érzi az enyhén szúró oldalát...
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 14:52 | Link

Szentesi Alíz Zsófia

Az előző este Misi megbeszélte Taylorral, hogy reggel lemennek megnézni a kviddicspályát, mert mind a ketten nagy rajongók, és Misi azt hallotta hogy a sulijuknak van az ország egyik legnagyobb pályája. Azonban reggel a szobatársa úgy döntött, hogy mégsincs kedve ilyenkor kikecmeregni az ágyból, inkább húzza még a lóbőrt egy pár óráig. Misit ez nem különösebben zaklatta föl, el tud ő menni egyedül is, de muszáj látnia. Már tegnap este égett a kíváncsiságtól, hogy megnézze ezt a remekművet, de akkor másként alakult a program és nem jutott ideje rá.
Ahogy kikelt az ágyból, már egyáltalán nem érzett fáradtságot. Otthon, Erdélyben muszáj volt megtanulnia, hogy nem lehet lazsálni, mert ott az emberek a nappal együtt kelnek, ha nem hamarabb. Főleg falun jellemző, hogy hajnalban már mindenki talpon, ugyanis egész nap dolog van. Így hát gyorsan megmosakodott, és már indult is az első felfedezőkörútjára. Arra még emlékezett, hogy honnan jutott el az Eridonig, ezért könnynen megtalálta a bejáratot, azonban onnantól kezdve teljesen tanácstalan volt az irányokkal kapcsolatban. Mondjuk gondolhatta volna, hogy egy ekkora iskolában nem fogja rögtön az első napon kiismerni magát, de azért nem erre számított. Folyosók, lépcsők, és termek százai vették körül, ő pedig gyorsan kimenekült előlük az udvarra. Ott várta a megváltást, de nem sok sikerrel járt. A kaputól minimum öt különböző ösvényen indulhatott el.
Körülbelül másfél óra eredménytelen bolyongás után (csak a kertben), végre megpillantotta a három hatalmas karikát a magasban. Annyira megörült neki, hogy hangos ujjongásba kezdett, és futólépésben közelítette meg a kviddicspályát.
-Ezazzz! Végre megvagy! Nem fogsz ki rajtam, te nyavalyás pálya! Tudtam ám, hogy úgyis megtalállak! Háhh!!-
A fiú bele se gondolt, hogy hajnalok hajnalán valaki más is lehet itt rajta kívül, ezért kellemetlen meglepetésként érte, amikor megpillantotta a körbe-körbe szaladgáló iskolatársát. Egy pillanat alatt elhallgatott, és megmerevedett. A kezét elfelejtette leengedni a magasból, ezért elég vicces látványt nyújthatott.
- Öhm... Hali! Ez a kviddicspálya?- kérdezte félszegen, majd leesett neki, hogy mekkora baromságokat beszél, és gyorsan kijavította magát. - Mármint... Jé egy kviddicspálya! Mert nyilvánvalóan ez az... Itt vannak ezek a nagy...izék... Karikák... Szóval Misi vagyok. -
Ennél csodásabban be se mutatkozhatott volna. Nem baj Misi, csak a szokásos.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 14:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 15:16 | Link

Misi


Csak fut és csak fut, aztán a változatosság kedvéért fut, de nem akar elfogyni az az öt kör. Többször is megfordult a fejében a gondolat, hogy farag abból az öt körből, de a végén sikerül neki tisztességesen letudnia a kitűzött célt, és pihegve, kezeit az oldalára szorítva csüccsen le a földre. Gyorsan kapkodja a levegőt, és a feje is elkezd fájni. Pedig szegénykém azért ment le a pályára, hogy kitisztítsa a fejét, hát erre nem megfájdul? Csóválni kezdi a fejét, miközben alig kap levegőt, és csak egy nyögésre telik neki. Fáj mindene, éppen ezért dönti el gyorsan magában, többet nem sportol semmit. Pedig igazán ráférne már szegény lányra, de jelen pillanatban nem tud mást tenni a fejcsóválásnál. Aztán egyszer csak egy fiú áll meg mellette, Alíz pedig kérdőn pillant fel rá, fogalma sincs mit kellene mondania, aztán a másik megszólal.
- Ööö... szia. Igen, ott vannak a karikák vagy mik, látod? - Szabad kezével a pálya túlsó vége felé mutat, az előbb említett tárgyakra. Amint a fiú arra tekint, keze rögtön visszacsúszik az oldalára, és úgy szorítja, mintha legalábbis valami halálos sebet próbálna orvosolni. Pedig nem véres az oldala, nem kell megijedni, nem fog elvérezni öt perc múlva.
- Alíz vagyok - Bólint pihegve. -, te kviddicsezel?
Oldalra dönti a fejét, úgy pillant Misire. Őszintén szólva nem hitte volna, hogy bárkit is itt talál ilyen korán, de a fiú minimum egy Gwen lehet fiú kiadásban, ha reggel korán már a kviddicspályán találja.
- Új vagy? Még nem láttalak errefelé - Na persze, mintha olyan sok időt töltenél mostanság a kastélyban. Jól van Alíz, inkább kérdezz mást.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 15:37 | Link

Alíz

A hosszú túra után végre megérkezett úticéljához, ám a sikernek egy picit túlságosan is megörült, így sikerült hamar felkeltenie magára a figyelmet. A kezdeti zavarodottság hamar elillant, és Misi újra felvette megszokott, kicsit talán túl laza stílusát, és kedvesen mosolyogva pillantott le a földön ücsörgő lányra.
- Igen... Bocsi! Kicsit meglepődtem, hogy van ember rajtam kívül , aki ilyenkor már kint van. De akkor vannak még csodák. -
Misi hosszú idejig figyelte a hatalmas, füves területet, ahol már gondolataiban ő is ott repkedett a karikák körül, és lelkesen igyekezett győzelemre vezetni a csapatot. Majd hirtelen észbe kapott, hogy nincs egyedül, és újra a lányra pillantott.
- Ne haragudj, kicsit belemerültem a gondolataimba. Igen, nagyon szeretek kviddicsezni, ezért is jöttem le megnézni a pályát. És te? Szintén játszol? - kérdezte csillogó szemekkel. Még nem igazán találkozott olyan lányokkal, akik szerették volna ezt a sportot, de hát ez nem is csoda a muglivilágban. Egyedül talán a nővérét érdekelhette volna a dolog, de ő teljesen más utakon járt, mint testvérei. Neki inkább a mugli szórakozások váltak kedvessé, talán túlságosan is...
- Egyébként jól vagy? Mi történt? - kérdezte a lány oldalára mutatva, amit már hosszú ideje szorongatott. Lehet, hogy valami komolyabb baja van, akkor viszont Misi igazán figyelmetlen, hogy csak most kérdez rá a dologra. Az ilyesmi néha teljesen elkerüli a figyelmét, de hiába igyekszik változtatni rajta, valamiért nem megy.
- Igen, tegnap érkeztem. Itt mindenki mindenkit ismer? Vagy ennyire látszik rajtam? - Széles mosoly jelent meg ismét a fiú arcán, majd lehuppant Alíz mellé a földre, és ismét körbenézett. -Na és te mióta vagy itt? -
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 15:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 16:15 | Link

Misi


Nem vágyik másra, csak egy hordágyra, aminek segítségével feljuthat a kastélyba, és egy forró zuhany után ledőlhet az ágyába. Most jött csak rá igazából, hogy neki még korán van ehhez... Ehhez? Mindenhez. Nem érti Gwen hogy bír olyan keveset aludni, Elena meg prefektus és járőröznie kell, ő hogy bírja ki? Talán van valami varázslat, amit ő nem ismer, a lányok meg igen, és azt alkalmazzák? Erről feltétlenül meg kell majd őket kérdeznie.
- Semmi baj, velem is előfordul néha - Ingatja a fejét sajnálkozó arckifejezésel. - Én? Kviddicsezni? Neeeem. Csak a barátnőim. Nem értem hogy képesek játszani, én félnék ott fent a magasban. Meg ott van az a vaslabda is az izé... tudod, aminek van neve, csak én nem tudom, mi. Az egyik lány ott repked a póznák előtt, a másik pedig azokat a vas izéket ütögeti. Amikor néha kimegyek megnézni őket, mindig azt kívánom, nehogy engem találjon el egy olyan. Az nagyon fájhat.
Még bólogat is a szavaira, ezzel nyomatékosítva őket. Ő tényleg nem lenne képes seprűn repkedni, az túl félelmetes szegénykémnek. De nem is baj, egyelőre foglalkozzon a tanulással.
- Futottam. Sokat - Már nem szorítja olyan görcsösen az oldalát, sőt, kezeit el is veszi onnan. - Nincs baj, nyugi.
Ezzel pedig ujjait vissza is helyezi előbbi helyükre, hiszen attól eltekintve, mennyire melegíti az oldalát, nincs velük semmi baj. Elvannak ott. A fiú közben leül mellé, Alíz pedig arrébb csúszik, hogy elférjen. Pedig erre semmi szükség, az egész pálya az övék.
- Nem, de ezek szerint beletrafáltam - Misire mosolyog szépen, jó kislány módjára. - Én elég régóta itt vagyok, már lassan négy éve.
Térdeit felhúzza és átkarolja őket kezeivel, továbbra is liheg és köhécsel néha, de már enyhül a fájdalom a fejében és az oldalában is.
- Tegnap érkeztél. Melyik házba kerültél? -
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 17:16 | Link

Alíz

Misi amúgy se volt egy olyan srác, akit könnyen le lehetett lombozni, de ha egyszer nagyon feldobódott, akkor lehetetlen volt letörölni a vigyort az arcáról. Most is pontosan ilyen extázisba került imádott pályája láttál, ezért a környezete iránt őszinte sajnálatot érezhet mindenki.
- Egyszer pedig mindenképp megéri kipróbálni! A barátnőid még nem győzködtek? Én tényleg nem akarlak rábeszélni semmire, amit nem szeretnél, de ez a legeslegjobb sport a világon!! Mondjuk... Abban tényleg igazad van, hogy elég veszélyes szórakozás... És igen.. Azok a vasgolyók, kevésbé ismert nevükön gurkók is nagyon csúnya dolgokat tudnak néha művelni... Deeee!!! Még így is megéri!-
Misi teljes átéléssel próbálta meggyőzni és lelkesíteni a lányt, aki láthatólag irtózott még a gondolattól is, hogy ő ilyesmire vetemedjen.
- Na figyi, repülni szeretsz? Vagy azt sem? - Misi fejében már kiforrt a gondolat, hogy miként fogja rávenni Alízt a kviddicsezésre. Persze előfordulhat, hogy a lány teljesen elzárkózik minden próbálkozástól, de neki megér egy kis fáradtságot. Hátha most találta meg a jövő kviddicsbajnokát.
- A futás se rossz, mondjuk nekem meg az nem megy annyira. Nagyon hamar megunom.-
Szegény Alíz még mindig pihegett egy kicsit, de a kezét már levette az oldaláról, és maga mellé helyezte. Jól esett Misinek is leülni egy kicsit, elfáradt a nagy keresgélésben, meg a korai ébredésben.
- Négy éve? Akkor te tényleg mindent ismersz már itt. Na és szereted? Mert nekem nagyon tetszik az egész suli, de nyilván te sokkal jobban átlátod az itteni helyzetet. -
Misi kicsit meglepődött, hogy a lány már ennyi ideje itt van, ugyanis nem tűnt annyival idősebbnek. Bár lehet, hogy ez azért van, mert a fiú jóval később került ide, mint kortársai. Ő nem jöhetett 14 évesen, mint a többiek, mert az apja szerint még nem volt elég érett ahhoz, hogy elmenjen otthonról. Emiatt Misi mindig is nagyon haragudott, de persze soha nem említette meg otthon.
- Eridon. - Felelte büszkén a fiú, és még kicsit ki is húzta magát.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 17:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 22. 17:42 | Link

Misi


Érdeklődve hallgatja Misi beszámolóját a kviddicsről, a sportról, amit ő nem is szívlel annyira. Nem tudná elképzelni magát fent a levegőben, a gurkók elől menekülve. Mert hogy közben az is kiderült, hogy hogy hívják a szörnyikéket. Neki igazából addig mindegy, míg nem fúródik egy a vállába, vagy a bordái közé. Már csak a gondolattól is libabőrös lesz.
- Nem próbáltam még... - Hangja vékony, kicsit furcsa is ezt neki kimondani. A diákok többsége repült már, és biztos szeretnek is repülni, Alíz viszont kényelmetlenül érzi magát. Tudomásom szerint nincs tériszonya, csak fél a seprűtől. Hogy miért, az jó kérdés. Apja többször is próbálta rávenni, hogy repüljön, vagy próbálja meg, de mindig nemet mondott.
- De kviddics előtt nem szoktál bemelegíteni? Tudod, futás, nyújtás, ilyenek - Elképedve pillant a fiúra. Ő mindig is úgy tudta a meccsek meg edzések előtt Gwenék is futnak, de lehet akkor csak rosszul hallotta. Hazugságban élt egész életében, hajj.
- Igen, négy év az sok idő - Bólogat saját szavaira. Valóban hosszú ideje él már itt a kastélyban; rengeteg emléke és élménye van, barátai is lettek, na meg pár ellensége is, akik igazából főleg Gwen ellenségei, de a lány is részt vett az ellenük való cicaharcban, szóval már az övé is.
- Tényleg? - Szeme látványosan felcsillan a háza nevének említésére, majd nem telik bele sok idő, és már Misi mellett térdel, egészen közel hajolva hozzá. Na persze nem annyira közel, de közel. - Én is eridonos vagyok. Hogy tetszik a ház?
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2015. július 23. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 21:05 | Link

Alíz

Misi nem akarta neki is elmondani, de nagy reményeket fűzött a lányhoz kviddics szempontjából. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy hogy lehet nem szeretni álmai sportját. Nyilván ő sokkal elfogultabb etéren, mint az átlag, de így legalább a motivációja is nagyobb, hogy Alízt is bevonja, legalább minimális szinten.
- Tényleg? Már négy éve vagy itt, és még soha nem repültél? De...miért? Komolyan nem fogom erőltetni, csak érdekel, hogy mi az oka ennek a nagy ellenállásnak. -
A kviddics még nem is nagy dolog, de ezen tényleg meglepődött a fiú. Egyáltalán nem ítélte el a dolgot, nem lett kevésbé szimpatikus a lány, csak meglepődött. Tényleg nem tudta elképzelni, hogy hogy lehet az, hogy ennyi idő alatt még egyszer sem sikerült meggyőznie magát, hogy ráüljön egy seprűre. Bár az is lehet, hogy nem is volt senki, aki erre bíztatta volna, és így elfelejtődött az egész.
- De, igen! Bemelegítés mindig van, de annyi a maximum. Annál tovább nem bírom. Ha nagyon mozgáshiányom van, akkor én azt inkább a táncban élem ki... Az a másik nagy szenvedélyem. Táncolni szeretsz? -
Láthatóan Alíz igencsak fellelkesült, amint meghallotta, hogy Misi az Eridonba került. Hamarosan ki is derült, hogy mi az oka a hirtelen érdeklődésnek. Ugyanis háztársak voltak.
- Igen... Komolyan te is az vagy? Wow! Hát eddig mindenki nagyon szimpatikus, főleg... - A lányra kacsint, aki észrevehetően közelebb hajolt hozzá, majd folytatja. - Akkor ezentúl valószínűleg elég sokat fogjuk látni egymást. Te szereted a házat? Esetleg van valami, amiről jó ha már most tudok?-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 23. 12:36 | Link


~ öltözék ~


Hogyan is lehetne leadni azt a sok feszültséget, ami felgyűlt bennem? Nem, nem villámokkal, azzal eleget szórakoztam az utóbbi időben. Azt a mennyiségű felgyülemlett agressziót, amit nem volt lehetőségem másokon levezetni, természetesen nem nyomhattam el, sőt.
Késő délután volt, amikor úgy döntöttem, hogy egy röpke zuhanyzás után szinte rohanva jövök le a pályára, hogy azzal a terelőütővel gyakoroljak, ami már igencsak rég - túl rég - volt a kezemben. Mert nem szabad elfelejteni, hogyan kell használni az ütőt, ugye. Bár izgibb lett volna, ha vannak áldozataim is, de ugyan már, az ütögetés így is elég lesz. Majd odaképzelem Dwaynet az ellenfeleket, vagy mit tudom én.
Egy gyors, de igencsak alapos bemelegítés után szálltam fel a seprűre (egy kicsit remegve, ugyanis múltkor nagyon szépen leestem róla), az ütőt egyelőre lent hagyva, hogy repüljek pár kört. A szél belekapott az összefogott hajamba, amit hihetetlenül tudtam élvezni, mert így legalább nem sültem meg elevenen. Rohadt meleg van.
Nem is olyan vészes ez, gondoltam. Azt hittem, a múltkori után nem merek majd újra seprűre szállni, és most mégis! Pár kör után leszálltam, hogy kivegyem az ütőt, és kiengedjem a gyakorlásra szánt gurkót. Amint a sátán fattya kiszabadult, felém indult meg, úgyhogy elütöttem, még a földön állva. Jó lesz ez.
A seprűre villám gyorsan felugrottam, hogy aztán a gurkó után eredjek. Gyorsítottam, gyorsítottam, még egy kicsit, gyerünk! És akkor - egy adrenalinfröccsel fűszerezve - beleütöttem a gurkóba, elsőként egy rendkívül pontatlan ütést bemutatva, sőt, elég gyenge is volt. Ejnye, Cyanne, kijöttél a gyakorlatból...!
Rögvest felmértem a helyzetet, majd úgy mozdultam, hogy pont a gurkó útjába kerüljek. Nem fogok én rohangálni a vaslabda után, még csak az kéne. Tehát, a kis szörnyeteg egyenesen felém szállt, én fél másodperc erejéig oldalra pillantottam, s megláttam egy igencsak ronda hollót, aki ott körözött a pályán. Aha. Jó.
Hatalmas ütést produkáltam, és szerintem életem legpontosabb célzása volt, ugyanis a köröző hollót gyönyörűen eltaláltam; szerencsétlen törött nyakkal zuhanni kezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 23. 13:11 | Link

HCN :3


~ Köcsög! Megmondtam neki, hogy lágy kontaktlencsét kérek. Hülye, istenverte barom! ~ Ma kapta kézhez az új lencséit és -mi mást is várt?- rossz fajtájút gyártottak le. Azt mondták, míg kész lesz az eredeti rendelés, az még egy hét, addig használja ezeket. Reggel óta tüntetően ideges és belekötne az élőfába meg a betonba is. De talált egy ezeknél sokkalta kifizetődőbb stresszlevezető elfoglaltságot: véletlen belerúgott a szekrényéből kihullott terelőütőjébe. Terelés... Jahm, hát végül is papíron kviddics szakos is. Az más kérdés, hogy ha ennél lazábban venné a sporttanulmányait, kiiratkozna a szakról. Két hete be sem jár az óráira, csak a gyógyítósokra. Azt lelkiismeretesen csinálja, a gyakorlatozást is megoldja, hogy heti egyszer átmenjen a hétvégi váltásban a párizsi ispotályba, ha már nem tudott ott maradni a továbbtanulására. Legalább ennyiben kötődik még a helyhez.
Akárhogyan is, miután előbukkant az ütő, kis idő kellett, hogy a seprűje is kézbe kerüljön. Itteni diák, meccsidőn kívül ő is használhatja a pályát edzésre, és talán mára senki nem foglalta be edzés miatt a terepet. Vállára csapta hát a seprűt, kezébe hányta az ütőjét, és elindult az iskola felé. Az úton figyelembe se vették, a falubeliek már megszokták a lent lakó diákokat, így különösebben nem számít, hogy végigsétál valaki egy fél kviddicsfelszerelést viselve a falun. Igen, olyan hiú reményei voltak, hogy egyetlen nyomorékkal sem kell osztozkodnia a pályán a délutáni, embertelen forróságban. Hogy majd lesznek annyira mimózák, hogy bent maradnak a hűvösben a töménytelen madagaszkári sütkérezés után.
Tévedett. Arra érkezik be, hogy egy madár puffanva landol a füvön, odafent a levegőben pedig vidáman köröz halálának oka: egy repülő élősövény. Szuper, valamelyik balfék levitás vagy navinés kijött ide trónolni. Vagy Leonie! Tökmindegy, az ütési ingert azonnal megugrasztja Mihael agyában. Ledarálni a pályáról, ledarálniledarálniledarálniledarálni! Kapóra jön, hogy az előbb legyilkolt holló hóhéra éppen felé száguld a pálya szélétől. Nice.
Teketória nélkül kapja lába közé a seprűt és rúgja el magát a földtől, fel a magasba, hogy ne a talajról kelljen gurkót pofoznia. Az nem edzés, ha biztos pont van a lába alatt; az az igazi gyakorlás, ha a levegőben kell egyensúlyoznia és mellé ütnie. Nos, a vaslabda megközelíti -nem mondok ezzel semmi újat-, szemközt néz vele. Amaz nem tűnik valami illékonynak (teszem hozzá, ezek tizedmásodpercnyi pillanatképek, elvégre nincs teadélutánnyi ideje, mikor egy pártízkilós dög száguld felé megvadult bikaként), de az irányba állított terelőütő sem a gentleman természetéről ismerszik meg: akkorát pofoz a gurkóba, hogy a válla valami kattanásszerű hanggal honorálja a befektetett energiát- upsz, elfelejtett bemelegíteni, de nem ugrott ki semmije, csak az izmok jelezték, hogy jól vannak, köszönik. Szóval egy egészséges pofont ad a labdának, és irányba küldi a repkedő mohafolt felé -hogy ragadna a földhöz, nem tudott otthon maradni?- követve egy nagyobb távolságból a labdát. Elvégre, ha már ajándékot küld, szeretné látni a fogadtatás során vágott arcot is.
- A tehénkaja nem szokott repkedni. - Uhh, ha lecsavarná a genyóságát... Nem, nem jöhet még el a végítélet napja, hogy ennyire megjavuljon, és udvarias legyen.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 23. 13:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 24. 00:00 | Link

Misi

Komolyan nem érti miért olyan nagy szám a kviddics. Ennyire szadisták lennének az itt tanuló diákok, vagy mi a szösz van? Fent repkedni meg passzolgatni azt a vörös cuccost még talán nem is olyan megerőltető feladat, de közben még kerülgetni egy, nem, bocsánat, pontosabban kettő hatalmas és veszélyes vasgolyót azért az már nem gyerekjáték. Ehhez társulnak a terelők, akik az ellenfél (akik igazából diáktársaik) felé ütik azt a hatalmas vasgolyót. Hát mi ez, ha nem szadizmus?
- Nem tudom. Félelmetes, meg veszélyes - Az esetlen vállvonás után az üres pályára pillant. Egyszerűen képtelen elképzelni a levegőben röpködő önmagát, amint egyik csapattársának passzolja a vörös labdát. Vagy akár gólt dob, vagy leszédül a seprűjéről egy sérülés miatt. Még belegondolni is borzalmas a zuhanó Alíz látványába, tehát ne, ismétlem, ne gondoljunk bele. Szegény még rosszat fog álmodni ettől az egésztől, aztán járhat majd Misi nyakára, hogy feledtesse el vele a kviddicset. Misi viszont azt hiszem jobban jár, ha a kisasszony nem nyaggatja ezzel napi huszonnégyben. Nem hiszem, hogy kellemes dolog a lány nyávogáshoz hasonló hangját hallgatni, miközben egészen közel hajol a füledhez, és szinte már belesikít. Igen, sikít, mert az hatásosabb.
- Hát nem nagyon tudok táncolni. De az nem akadály - Mosolyogva rántja meg vállait, közben fészkelődik egy sort. Ez a föld még sem annyira kényelmes, mint azt a futás után gondolta, és bár akkor jóval fáradtabb volt, valóban választhatott volna kicsit kényelmesebb ülő alkalmatosságot is, de hulla fáradtan mikor alig kap levegőt, ki az isten mássza meg azt a sok lépcsőt csak azért, hogy kényelmes helyre ülhessen le? Na ugye, hogy senki. Gondolatai közben lassan a háza körül forognak már, mikor a fiú megemlíti melyik házba került, ő pedig csökkenti a távolságot arcuk között. De persze nem tiszteletlen meg semmi, nem mászik bele a másik arcába.
- Igen, igen, Eridon! - Lelkesen suttogja a szavakat, elvégre így is közel van már a fiú. - Persze, nagyon jó közösség. Kedvesek az emberek, itt vannak a barátaim is, és biztos te is gyorsan beilleszkedsz majd. Ha kviddicsezel, akkor talán még egy barátnőt is össze tudsz szerválni vele. Elvileg a kviddicses fiúkákra jobban buknak a lányok. Vagy nem tudom.
Nevetve megvonja a vállát, közben jobb kezének mutatóujjával megböki Misi arcát, és mint aki jól végezte a dolgát, visszahuppan a helyére.
- Tetszeni fog a hely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 24. 13:01 | Link



Ahogy a holló landolt a füvön, arra jöttem rá, hogy valószínűleg nem lehetek egészen normális, abban a pillanatban viszont ez egyáltalán nem érdekelt - különben is, ez egyáltalán nem meglepő, ha úgy nézzük. Mármint. Zöld a hajam, aurornak készülök, és villámokat eregetek magamból. Egy holló megölése egy gurkóval csak amolyan kis apróság volt ezekhez képest.
Amikor követtem szememmel a gurkót, egy alakot pillantottam meg a pálya szélén állni. Mosoly kúszott az arcomra; lesz kit kiütni. Amikor azonban az illető felreppent, már csak a repülési stílusából is szinte felismertem, viszont amikor közelebb ért, és ütésnek indult a terelőütőjével, realizáltam, hogy Mihaellel állok szemben. Hát, legyen. Ma talán itt pusztulok meg.
Hallottam, ahogy a fa keményen találkozik a vassal, arcomon vigyor jelent meg. Jó! Jó! Jó! Lebuktam a seprűvel, hagytam, hogy a gurkó kövessen, aztán lelassítottam annyira, hogy a vas közelebb kerüljön hozzám, ütéstávolságba. Adrenalin áradt szét az ereimben, már szinte előre hallottam az ütés hangját; fejemet enyhén balra fordítottam, Mihaelre pillantottam, illetve bemértem. Aztán egy hirtelen mozdulattal fordultam hátra, a jobb kezemben lévő ütővel belevágtam a gurkóba, minden indulatomat és adrenalinomat beleadva. Amint a vas Mihael felé kezdett hasítani, én is megszólaltam:
- Úgy tűnik, te mégis repülsz! - kiáltottam oda neki.
Elég pontosnak tűnt az ütés - az ellenfél kihozott belőlem valami olyan pluszt, amit eddig nem tapasztaltam a pályán. Sokkal jobban tudtam összpontosítani, és nem mellesleg jobban is élveztem.
Amint az ütés megtörtént, távolabb kerültem Mihaeltől, gondolván, hogy biztosan kivédi a gurkót, hiszen ő Mihael. Eszembe jutott egy pillanatra, amikor Daviddel játszottunk itt a pályán - utána kerültem be a csapatba. Régi, szép idők...!
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 24. 13:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 24. 19:22 | Link

Alíz

Alíz tényleg nem lelkesedett az ötletért, ezért Misi se akarta jobban erőltetni a dolgot. Még a végén azt hiszi, hogy a srác is csak egy erőszakos bunkó, aki nem ért a szép szóból. Igaz, hogy a véleménye egy picikét se változott meg a kviddicsel kapcsolatban, de ezentúl megtartja magának ezt az élvezetet.
- Értelek! Azért ha egyszer mégis, valami úton-módon rászánod magad a repkedésre, akkor tudod, hogy kit keress. Annyira vicces lenne ha ott lehetnék az első seprűlovaglásodnál. - A fiú elgondolkodó arccal elvigyorodott. Szinte már látta maga előtt a jelenetet, és a fejében ez igen mókásan játszódott le. - Sikítozós típus vagy, vagy inkább a csendben szenvedő fajta? -
Szíve szerint már most kipróbálta volna a pályát, de azért mégse akarta magára hagyni Alízt, ha már ilyen rendes volt, és a különleges bemutatkozója ellenére is szóba állt a fiúval. Azért kíváncsi lenne, hogy más is ilyen megértő lett volna-e vele, vagy csak szerencséje volta lánnyal. Esetleg ez az eridonosok jellemzője, vagy az itteni lányoké... Ki tudja?!
-Ne viccelj! Neked totálisan táncos alakod van! Biztos profi vagy, csak itt szerénykedsz nekem. Van kedvenc stílus vagy minden mehet? -
Hát ha nem kviddics, akkor tánc. Valamire ma még biztosan rá fogja venni ezt a lányt. Csak aztán nehogy visszakapja, és ő meg mehessen rohangálni a futóbajnokkal. Azt nem biztos, hogy annyira élvezné, de hát a célért meg kell kűzdeni.
- Na akkor alig várom, hogy megismerhessem a többieket is. Ha mindenki ennyire rendes lesz, akkor már jól fogom érezni magam.- Misi komolyan gondolta, amit mondott, mivel Alíz tényleg meglepően kedves és közvetlen volt vele, annak ellenére, hogy most találkoztak először.
- Szóval a kviddicses fiúkra? És hogyhogy nem tudod? Véleményem szerint te is egy hölgyemény vagy. Vagy nálad más szempontoknak kell megfelelni, mint a többieknél? -
Újabb kacsintás, majd kicsit el is pirult a fiú, amikor Alíz aranyosan megbökte az arcát. Misi nem volt hozzászokva, hogy a lányok így viselkedjenek vele. Otthon az édesapja egyáltalán nem hagyott neki időt arra, hogy az iskolán kívül időt töltsön a másik nem képviselőivel, így esélye sem volt jobban megismerni őket. Nyilván voltak barátnői, de egyiket se vette igazán komolyan, ezért nem is tartottak valami sokáig azok a kapcsolatok.
- Tetszeni... Én is így gondolom. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 24. 20:30 | Link

Misi

- Te leszel az első, akinek szólni fogok - Pihegve nagyot bólint, aztán egészen addig dönti hátra a fejét, míg meg nem hallja a hangos koppanást és érzékeli a lüktető érzést. - Áucs.
Jobbjával hátranyúlva megmasszírozza a fájó pontot, közben a mellette ülőre néz, és elneveti magát. Nem hangosan, senki figyelmét nem akarja magukra hívni, a kviddicspálya sem remeg bele kacagásába.
- Attól függ. De jobb szeretek sikoltozni, főleg az emberek fülébe - Vigyorogva fordul Misi felé és az arcába fújt tincsek takarásában próbálja meglátni a fiú arckifejezését. Aztán megelégeli a dolgot, és elkezdi először fújni, aztán ujjaival kigereblyézni a haját. Szörnyű milyen gyorsan szétjött a copfja, pedig jól begumizta még a kastélyban, vagy hát biztos ott tette. Mert itt már felöltözve, futásra készen találta magát.
- Nem viccelek, tényleg nem tudok táncolni. Éppen ezért lehet nem is lehetne azt táncnak nevezni, amit néha produkálok - Mosolyogva megvonja a vállait, és még mindig lüktető fejét előredöntve a pályára bámul.
A pár perce érzett fáradtság hirtelen elszáll belőle, ahogy meghallja házának említését. Teljesen fellelkesül, teljesen olyan, mintha nem most szaladgált volna öt kört a pálya szélén.
- Az eridonosok nagyon kedvesek, igen. Biztos szívesen fogadnak majd - Már csak ismételni tudja önmagát, többre szegénynek nem telik. Nincs olyan bő szókincse, három ugyanaz a szó egy mondatban pedig nem túl, hát hogy is mondjam. Szerencsés?
- Én még sosem gondolkoztam ezen - Elpirulva hajtja le a fejét, hogy aztán a körmeit piszkálgathassa zavarában. Nocsak, megérkeztünk a kínos témához, amiről Alíz nem tud beszélni. Nem tud beszélni erről. Ilyen létezik?
- Na, de... nem kviddicsezni jöttél ki? Én nem akarlak feltartani - Éppen ezért is készülődik mocorgásával az elmenetelhez. Amúgy is meg kell keresnie Elenát, mert... mert meg kell keresnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 24. 20:50 | Link

Alíz

- Hát most már el is várnám. - Újabb vigyor, bár lehet, hogy nem is újabb, hanem az előző folytatása, ami igazából el sem tűnt a fiú arcáról. Csoda, hogy még nem fájdultak meg az arcizmai, annyit mosolyog. De komolyan megállás nélkül! Reggel mosolyog, délben mosolyog, este mosolyog, sőt ha látná magát, akkor valószínűleg azt állíthatná, hogy még álmában is ott virít a mosoly az arcán.
- Na mi történt? A kevés alvás, ugye-ugye? - Már egy ideje feltűnt neki, hogy Alíz folyamatosan fészkelődik, és ez a rövid szócska be is igazolta elképzelését, miszerint a lány vagy nagyon unja a beszélgetést, vagy hulla fáradt. Misi pedig csak remélni tudta, hogy a második lehetőség lesz az igazi.
- Hűha.. Érdekes hobbi! De nem bánom, valamit valamiért. -
Alíz láthatóan nem bír el a kósza hajtincsekkel, Misinek pedig rögtön megszületett a huncut gondolat a fejében, hogy majd ő... De aztán hamar el is vetette az ötletet, mert azért mégis csak ma ismerte meg a lányt, és nem kéne rögtön elrontania a tolakodásával. Majd megoldja ő magának, ha meg mégse, akkor azt úgyis jelezni fogja a fiúnak. Alíz nem tűnt egy félős, vagy szégyenlős lánynak, bár ez nem is feltétlenül attól függ.
- Jólvan, majd ha egyszer megengeded, akkor felkérlek, és meglátjuk, hogy mit is tudsz te produkálni. -
A fiú legalább annyira rajongott a táncért, mint a kviddicsért, ezért nem jelentett neki problémát egy ilyen kijelentés. Emiatt pedig nagyon hálás volt a szüleinek, akik kiskorában annyira erőltették, hogy járjon órákra, meg versenyekre. Ha ők nem lettek volna, akkor most lehet, hogy szorongana egy kis tánci-táncitól, de így tényleg nem zavartatta magát.
- Nem-e? Úgy érzem, hogy ez a téma egy következő beszélgetésre fog áltolódni... Szóval, ha kedved lesz kiönteni a lelkedet, vagy épp táncolni.. esetleg repülni- bár ebben nem reménykedem-, akkor nyugodtan keress meg.-
Misi kíváncsi volt, hogy vajon Alíz valaha élni fog-e az ajánlattal, de ez egyelőre jövő zenéje marad. Azonban most lassan a többiek is ébredezni fognak, és a fiú is érzi már, hogy gyomra kétségbeesetten táplálékért kiált.
- Nem, most csak megnéztem a pályát, és amúgy se tartanál fel. De ha gondolod, akkor lassan elindulhatunk visszafele. Kezdek éhes lenni. -
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 24. 20:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. július 24. 21:08 | Link

Misi
~ Zárás ~

- Nem szoktam futni, ez most lefárasztott - Lebiggyesztett ajkakkal tekint a fiúra, közben igyekszik a lehető legszomorúbb arckifejezését magára ölteni, hogy mindenképpen hiteles legyen az összkép. Nem biztos, hogy olyan szomorúnak tűnt a lány az arcába fújt hajával, de ki tudja.
Csendben hallgatja a fút, bólogat ahol kell, de különben nem reagál semmit az elkövetkezendő pár témára, amiről szó esik köztük. Kezdi megérezni a fáradtságot, amihez egy új érzés is társul: éhség. Magyarul ha tizenkét percen és nyolc másodpercen belül nem jut táplálékhoz, akkor iszonyú nyűgös lesz, ami kihatással van az egész napjára, és szerintem senki sem akar egy hisztis Alízzal együtt egy órán figyelni a tanárra. Esélyes, hogy ott minden lenne, csak tanulás nem.
- Szólok majd, nyugodt lehetsz. De a repülést felejtsd el. Abban nem vagyok benne - Komor arckifejezéssel néz háztársára, még a kezeit is összefonja maga előtt, mintha ezzel meg tudná akadályozni, hogy megforduljon Misi fejében az Alíz reptetésével való gondolat.
- Én is - Szomorúan megrázza a fejét, aztán a mögöttük lévő fal segítségével két lábra áll, és bár eleinte még imbolyog egy kicsit, hamar körül tud pillantani a pályán. Még egyszer, utoljára ezen a napon. Nem hinném, hogy a kislány valaha is repülni fog, vagy esetleg ami még rosszabb, kviddicsezni, de addig is megismerkedik majd a póznákkal, a kvaffal, és talán még a gurkókkal is. Vagy nem.
Amint Misi is feltápászkodott, Alíz csacsogva kezd el végre mesélni az Eridonról és annak lakóiról, na meg persze Maróti bácsi kutyájáról. Aztán a kastélyról kezd mesélni, a többi házról (már amennyit tud róluk), a vizsgákról, és úgy mindenről. Néha összefüggéstelen mondatokat ejt ki a száján, de ez őt egy cseppet sem zavarja.
A páros pedig lassan eléri a kastély hatalmas bejárati ajtaját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2015. július 25. 21:13 | Link

Mihael és Cyanne

Ideje szívnia egy kis friss levegőt. Ezen az ötleten felbuzdulva, halkan, kuncogva indul meg, ki a kastélyból. Csendesen repked és éppen nagyon jó kedve van. Látja a kastély körül lézengő diákokat, de egyikük sem ragadja meg a figyelmét. Ma olyasvalaki életébe szeretne melegséget és lázas szerelmet hozni, akinek igazán szüksége van rá.
A kviddicspálya felett lebeg el éppen, amikor látja a kint gyakorló rellonosokat. Menten el is sápad, hogyan képesek ők vasgolyót ütögetni? Nem sajnálják? És mi lesz, ha tényleg eltalálják a másikat? Hát hogy lehetnek ilyen szívtelenek?
És már jön is az ötlet, hogy ők lesznek a mai tökéletes áldozatok. Kell nekik némi románc, lángoló szerelem, ami majd mosolyra fakasztja őket. Amitől boldogan fognak lebegni a rózsaszín ködben és semmi másra nem lesz gondjuk. Nem fognak gonoszkodni, nem lesznek agresszívek, nem ütögetnek majd vasgolyókat. Szerelemben és békében fognak együtt élni, igen, már látja is szemei előtt.
Elfojt egy kuncogást, Mihael háta mögé reppen, egész közel, hogy takarásban legyen, a lány addig a gurkóra figyel. Ő pedig már veszi is az íját és bumm! A szerelem nyilasa lapockán találja a fiút, és ha megpillantja Cyanne-t, azonnal ő lesz élete értelme, minden, amire csak vágyhat.
A kis szárnyas nem elégszik meg egy áldozattal, már repülne is a rellonos villámmágus mögé, de sajnos a terve nem jön össze. A lány gurkója eltalálja ugyan a varjat, de annyira rá figyel, hogy őt talán észre se vette. Pont belerepül a vasgolyó útjába, a szerencsétlen madár után pedig ő maga is kap tőle egy pofont. Ennek hatására Cyanne-t már nincs esélye meglőni, bömbölő sírás közepette hagyja el a kviddicspályát. Most azonnal keresnie kell egy szellemet, akinek elsírhatja minden bánatát!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 26. 22:18 | Link

HCN - becupidozva


Már az ellenszél cibálja a ruháját, fújja hátra a haját, szája pedig olyan vicsorba torzult, amit többnyire a hirtelen jött, nagy adrenalin rush-ok idején szokott tapasztalni. El fogja kapni; nem elég, hogy befoglalja itt a szálkás hátsójával a pályát, még vissza is ugat. Hallja, hogy valamit odakiáltott, de szüksége van pár másodpercre, hogy összerakja értelmes mondattá a szófoszlányokat. És amikor ez megtörténik, csak még nagyobb indíttatást érez rá, hogy lerúgja lábbal az utolsó Mohatölteléket a seprűjéről.
- Ne keverj már össze önmagaddal, virágoskert. - A jobb keze középső ujjával egy roppant sértő, nemzetközi jelzést tesz újdonsült ellenfele irányába, de csak egy egészen röpke gesztus lesz belőle, ugyanis a következő másodpercben kénytelen mindkét kezével megragadni terelőbotját, és a gureszt felfelé pofozni, átlósan a lány feje fölé. Rögtön utána leereszti a balját benne az ütővel, másik kezével megragadja a seprűnyelet, és ráfeküdvén kilő, hogy utolérje a gurkót. Valamikor ekkor éri a balszerencse, hogy szúrást érezzen a lapockájában, pedig lassan megfelelő helyzetbe ér a gurkó megküldéséhez. (Mellesleg az eltalált, szárnyas kis görényt sem látta meg annak naaaagy szerencséjére, másként valószínűleg megkísérelte volna a hollós trükköt kivitelezni vele: agyoncsapni.)
Amikor ütési állásba kerül ismét, és nagyjából a másik fölé kerül, iszonyat nagyot pofoz a vasgolyóba, hogy amaz függőlegesen elinduljon lefelé, Zöld fül irányába. Persze mindezt ne úgy képzeljük el, mint egy állóképet: minden és mindenki mozog, csak néha még az összhangot is meg lehet találni.
- EZT NEKED! - Ordít bele a levegőbe némi kevély elégedettséggel a hangjában, csak hogy utána rögtön elhalhasson az egész...
A tizedmásodpercek hosszú percekké tágulnak agyában, a lélegzete mintha lelassult volna (valójában semmi ilyesmiről nincs szó), a keze érezhetően lazít a seprűnyél fogásán. Leírhatatlanul szép. Kib*szottul gyönyörű. Ilyen, és ehhez hasonló, nyálas hasonlatok cikáznak végig benne, miközben kiguvadt szemekkel méricskéli a másik rellonost. Beugrott már, hogy ez a lány a Rellonba járt már egy évvel ez előtt is. Mielőtt elhúzott volna a random szabadságra, biztos látta minimum egyszer, másként nem tudna házat társítani hozzá, de beszélni biztos nem beszélt vele soha, még a nevét sem tudja,
Fogalma sincs ennek a tökéletes nőnek a nevéről. Az arca vicsorgása most már ragadozó vigyorba vonaglik át. Csak meg kell szerezni, nemde? Széttépni, szétcincálni, elzárni a külvilág elől, gyönyörködni benne, megtartani ezt a csodaszép lényt önmagának. Ujjai ismét rászorítanak az ütőre. Meg fogja szerezni a lányt, kerül, amibe kerül. Az övé! Senki más nem fogja rátenni a kezét. Ezzel elindul zuhanórepülésben a új keletű királylánya felé, hogy megkaparintsa magának.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 26. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék