A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=407169#post407169][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.20. 22:59[/b][/url]

Ami a legjobban hiányzik a családomon kívül, az nem más, mint a kviddics. Rettenetesen megszerettem azt a játékot, hiszen tök jó érzés, mikor bedobod a kvaffot, vagy éppenséggel telibe trafálod az ellenfél játékosát a gurkóval. Az érzés a levegőben, mikor belekap a hajadba a szél, és a szemedbe fújja, hogy ne láss; a szurkoló és izguló háztársak és barátok; Quentin, aki aggodalmaskodik a gyengélkedőn. Utóbbi amúgy nem hiányzik, mármint az aggodalmaskodása, maga a személye rettenetes űr lenne a lelkemben. Komolyan, ha nem lenne ki kellene találni.
De térjünk is vissza a jelenbe. Az idő tökéletes volt ahhoz, hogy megnézzem az iskola pályáját. Vajon ugyanolyan-e, mint a Roxfortban, vagy másabb? Ez hamarosan kiderül, hiszen már a pálya füvét tapostam. Körbenéztem, de nem vettem észre semmilyen látható különbséget. A levegőből kellene megszemlélnem, ahhoz pedig seprűre van szükségem. Díjazzák itt, ha feltöröm a szertárat, és eltulajdonítok egy seprűt, csak azért, hogy repkedjek? Nyilván nem, de nem tud meghátráltatni. Nincs móka szabályszegés nélkül, és ezért a mondatért Quentin hányszor megorrolt rám… No de már mentem is befele, hogy megkeressem azt a helyet, ahol a járgányokat tartják. Sokat nem is kellett kutakodnom, hamarosan kattant –inkább robbant– a zár, én pedig az egyik iskolai seprűn száguldottam ki a levegőbe. Körülbelül a kezdőkör felett, olyan tíz méter magasan lebegtem, és onnan szemléltem meg a terepet. A páholyok elrendezése is hasonló a miénkhez, szóval tényleg nincs sok különbség. Viszont, ha már itt vagyok, akkor repkedek, és később lehet kihozom a gurkókat is, ha addig le nem bukok. Elővettem a pálcámat, és elmormoltam egy Invito-t, hogy a kvaff a kezemben legyen. Pár rádobást megejtek a csapkodás előtt, addig is formában maradok, és bemelegítek a nehezebb feladat előtt. Kinéztem magamnak a távolabbi karikák közül a legmagasabbat, majd ráhasaltam a seprűre, és kilőttem. Cikk-cakkban közelítettem meg a karikát, és bár őrző nélkül könnyű rádobni, azért amire készülök, nem éppen gyerekjáték. A büntetőzóna vonalát elérve, előrehajítottam a kvaffot, magamat pedig ellökve a seprűről, ökölbeszorított kézzel vágtam bele a bőrlabdába, ami süvítve haladt át a karikán. A seprűm is tökéletesen érkezett alám, így visszajutva rá, ugyanazzal a lendülettel nyomtam lefelé az elejét, hogy felszedjem a lasztit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=407666#post407666][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.21. 22:48[/b][/url]

Emlékszem, hogy mennyit szenvedtem ezzel a megmozdulással, mire tökéletesre fejlesztettem. Van még pár trükk a tarsolyomban, de ahhoz kellene egy őrző is, mert így az üres karikára nem olyan izgalmas dobálni. Merlin mintha meg is hallotta volna a gondolataimat, mert hamarosan egy kiabálás csapta meg a fülemet. Felvont szemöldökkel néztem a srácra, aki engem nézett, ám mielőtt válaszoltam volna, lassítottam, és egy kicsit belerúgtam a kvaffban, hogy az a kezemben landoljon. Ráhasaltam a seprűre, és nemsokára a srác mellé érkeztem. A kvaffot egyik kezemből, a másikba dobálgattam, miközben felmértem az ideiglenes társamat. Fizikuma biztos van, ha már gurkókat is ajánlott, azokat meg amúgy is ki akartam hozni, így miért ne tegyem meg előbb!?
– Tényleg jobb, ha van őrző vagy gurkók, de mivel senkit nem találtam, aki kijött volna velem, így elmaradt. Na meg spontán ötlet is volt, hogy kijövök ide, és nem volt itt senki sem. –vontam meg a vállam, miközben ügyeskedtem a kvaffal, és ügyeltem, hogy ne zúgjak le a seprűről. Másfél méterről nem lenne nagy kopp, de inkább ne legyen semmilyen kopp, mert akkor gyengusz, ott meg megint osztja majd Quentin az észt, hogy miért nem vigyáztam magamra… Ejj, inkább nem.
– Ahogy elnézlek, inkább terelőnek vagy jó. Hozol cuccot most, vagy inkább dobáljunk karikára? Nekem teljesen mindegy, mind a két posztot szeretem. –teljesen rábíztam a dolgot, mert nekem aztán olyan mindegy volt, hogy dobjuk a bőrt, vagy ütjük a vasat. Nem mellesleg időben eszembe jut ám az is, hogy nem értheti amit itt angolul összehadoválok neki, de csak jelzi valahogy, hogy nem beszéli az angolt… vagy nem. A magyar számomra bonyolult nyelv, de ha itt vagyunk, akkor meg kell tanulni… persze nem megy úgy, mint a kviddics, de azért el tudom magyarázni, hogy eltévedtem, és hova akarok menni.
– Mark vagyok amúgy, vagy Rey. A te neved mi? –ezt már magyarul mondtam, és kérdeztem. Könyörgöm beszéljen angolul, mert meghalok ha ezen a nyelven kell kommunikálnom vele. Olyan idegesítően pakolják össze a mondatokat, hogy feláll tőle a szőr a hátamon… vagy csak én vagyok túl béna. Igen, lehet inkább az utóbbi lesz a valós.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=409135#post409135][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.24. 21:09[/b][/url]

Mennyivel egyszerűbb lenne a kommunikáció, ha lenne egy olyan bűbáj, aminek a segítségével mindenki megérthetné a másikat. Akkor nem kellene kézzel-lábbal hadonászni, és az arra tévedők nem néznék bolondnak az embert. Belül sóhajtottam egy nagyot, mikor észrevettem, hogy nem igazán veszi a lapot a velem szemben lévő srác. Amúgy milyen idős lehet: tizenöt talán tizenhét? Olyan fiatalnak látszik, és mégsem érti az angolt? Azt hittem, hogy valami nyelvtudást beléjük nevelnek, mielőtt iskolába engedik őket, vagy csak az én családom volt ilyen számukra hagyománytisztelő. Szóval akkor most úgy vagyunk, hogy nem értjük nagyon egymást. Szuper… vagy nem, de akkor leszek én az érthetetlen gyerek. Amúgy is én vagyok itt a külföldi, nem várhatják el, hogy alig két hónap alatt tökéletesen tudjam a nyelvüket.
– Beszélem a nyelvet, csak nem egészen jól. Nem volt időm elég, hogy tanuljam meg. –meg kedvem se nagyon, de ezt már nem közöltem vele. Azzal, hogy angolul mondtam neki, hogy mi micsoda, nem sokra vezetett, így a bemutatkozást már magyarul tettem meg. Ki is nevetett, gondolom a helytelen használatért, vagy valami. Szépen nézünk ki, mint ne mondjak. Ugyanúgy kinevethettem volna, de nem tettem. A bocsánatkérését elengedtem a fülem mellett, és azon is gondolkodtam, hogy kezet fogjak-e vele, de úgy voltam vele, ha már nyújtotta, akkor miért ne. Alaposan megszorítottam a kezét, némi nem tetszést is beletáplálva a nevetés végett, aztán bólintottam egyet a kérdésre.
– Igen, gurkók fognak kelleni. Ott bemész, és keresed meg berobbantott zárral rendelkező ajtót. Az lesz szertár, ott megtalálod felszerelést. Én megvárlak idekint. –biccentettem abba az irányba, amerre Viktornak mennie kellett. Ameddig ő elment a gurkókért, és az ütőkért, addig én repültem pár kört a póznak körül, meg néha bevágtam a kvaffot valamelyik karikába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=410300#post410300][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.26. 16:04[/b][/url]

Hitetlenkedő arca vigyort csalt az arcomra. Miért olyan nehéz elhinni, hogy képes vagyok ilyesmire? Oké, új suliban vagyok, itt mindenki számára ismeretlenek a szokásaim, szóval most az egyszer elnézem neki. Na meg ameddig jobban meg nem ismer, hogy tudja mikre vagyok képes.
– Érdekes lenne, ha ki lennék tiltva. Pár napja érkeztem ide, most vagyok elsőnek ezen pályán. A zár azért berobbantott, mert nem pazarolni időt megnézni nyitva lenni az ajtó. It was faster to blow it. –zavart vigyorral vakartam tarkót közben, remélve, hogy érti az utolsó mondatot. Sajna fogalmam sem volt, hogyan is mondjam meg neki azt, hogy gyorsabb volt berobbantani, mint megnézni, hogy nyitva van-e az ajtó. Ameddig bement, addig leszálltam a földre, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Mosolyogva figyeltem, ahogyan perceken belül visszaér, aztán furán nézek rá. Na nem azért, mert fogalmam sincs mit kérdezett, hanem mert megint nem tudok rá az ő nyelvén válaszolni. Angolul sokkal könnyebb volt megjegyeznem a posztok neveit, de ha emlékezetem nem csal, –már pedig ritkán csap be– akkor a szakszavakat tudja. Legfeljebb tartok egy rögtönzött bemutatót, hogy melyik posztokon is játszok.
– Chaser or Beater. Ne haragudj, nem ismerni magyar nevüket. –csak nem veszi magára, hogy néha keverem a nyelvet, ha meg igen, hát forduljon sarkon, és viszont nem látásra. Teljesen megvagyok társaság nélkül is, mondjuk úgy elég unalmas a kviddics Viktor értelmesnek tűnik, és csak nem hagy fel egy barátságos összecsapással némi nyelvnehézségek miatt. Különben is: a kviddics is egyfajta nyelv, és azt mind a ketten „beszéljük”. Ha máshogy nem, azzal tökéletesen tudunk egymás között kommunikálni.
– Maybe… egy. Kezdjük egyel, utána meglátjuk hogyan alakul tovább a játék. Készen állsz? –néztem rá addig, ameddig feltettem a kérdést, aztán a választ meg se várva engedtem szabadjára az egyik vasszörnyeteget. Vigyorogva pattantam fel a seprűmre, kezemben a kvaffal, és máris száguldottam a távolabbi karikák felé, hogy áthajítsam a vörös bőrt az egyiken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=410499#post410499][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.26. 20:47[/b][/url]

– Említeni, hogy csak abban a kettőben vagy jó. –fűztem hozzá a mondatához, meg bólintottam is, hogy értettem a mondatát. Erre csak azért volt szükség, mert éreztem a hangjában a bizonytalanságot, és legalább ennyivel is segítettem az önbizalmában. Vagy, hogy is mondjam: abban, hogy mégis csak tudja használni a nyelvet, csak hinnie kell magában, vagy valami ilyesmi. Mindegy is, magamban továbbsepertem a témát, aztán csak nagyokat pislogtam, és meredtem néztem Viktorra.
– Milyen... öhm… furcsa nevük lenni…. –legszívesebben közöltem volna vele, hogy ne káromkodjon és becsmérelje a kviddics szakszavait, de ezt magyarul még nem tudom megenni, ha meg angolul teszem, ő is ugyanezt mondhatná. Természetesen nem úgy értettem volna, hogy káromkodik, mert egyáltalán nem hangzott el szitokszó, csak számomra annyira ismeretlenek ezek a megnevezések, ahogy az meg van írva a nagy könyvben. Az ilyenre meg szokták azt mondani, hogy ne káromkodjon az illető, azt hiszem. Ha meg nem így van, az se nagyon érdekel, hiszen megértjük mi valahogy egymást.
– Maradjon a cikesz a helyén. Csak zavarna pályán gurkó mellett. Igen, egy vasgolyóbis elég. –persze a válasz mindegy is volt, mert már kiengedtem a helyéről, én magam meg száguldottam a karikákhoz. A szél belekapott a hajamba, amit lehunyt szemmel és mosollyal élveztem. Szeretem, ahogyan süvítek a levegőben, a szellő meg ide-oda dobálja a hajam. A szép életnek azonban vége szakad abban a pillanatban, mikor Viktor is felszáll. Mikor visszanéztem, hogy valóban felszáll, nem e beijedt, láttam, ahogyan felém üti a vasat. Ekkor kapcsolt át az agyam, áradt szét bennem az adrenalin, hogy itt és most komoly párharc kezdődik. Nem megy vérre a dolog, azt tudom, de nem is hagyom magam leszedálni a seprűről. Pláne nem úgy, hogy nincs rajtam felszerelés, mert nem gondoltam volna, hogy akad társam.
Bal kezemmel szorítottam magamhoz a lasztit, közben hátrapillantottam, hogy felmérjem merre is van a gurkó. Nincs sokkal lemaradva tőlem, de a karikák is közel vannak már. Szándékosan lassítottam le, hogy bevárjam a régi cimborám, s mikor seprűtávolságba ért, cselekedtem. Elengedtem a kvaffot, ami zuhanni kezdett lefele, így mind a két kézzel meg tudtam fogni a seprűmet. Hirtelen rántottam fel, de úgy, hogy közben pördüljek is egyet, így a farok résszel vissza tudtam pofozni Viktornak a gureszt. Látszik, hogy nem a saját seprűm, mert eléggé rakoncátlanul rángatni kezdett, de szerencsére van annyi rutinom, hogy kordában tudjam tartani. Így, ameddig a gurkó a társam felé tart, felnyaláboltam a kvaffot, tovább repültem, és bevarrtam az egyik karikába. Utána vigyorogva szedtem fel, és teljes sebességgel száguldottam a pálya túloldalára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=415089#post415089][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.11.01. 16:34[/b][/url]

Szavaira már csak bólogattam. Igaza van, hiszen mind a két nyelven másképp mondjuk a kifejezéseket, és nyilvánvaló, hogy egy olyan nyelven fura az embernek, amit nem igazán beszél. Mindenesetre ezzel már nem kell foglalkozni, hiszen felszálltunk, és játszani kezdtük. Az eljövetelem óta ez az első alkalom, hogy seprűt ragadtam, és ismét a levegőbe emelkedtem. A gurkót ugyan visszapofoztam, és fordultam a másik karikák irányába, így tökéletesen láttam, hogy Viktor nem felém, hanem az ellenkező irányba üti a golyóbist. Meglepődve pislogtam, de hamarosan jött is a magyarázat. Ohh, hát igen… nem ismeri még a módszereimet, meg a képességeimet sem, így jogosan félt. A seprű viszont tényleg megsínylette a dolgot, mert lassan kezd vacakolni az irányítása, de ezt egy pillanatig se hagyom kimutatni. Szemeimet forgatva dobtam fel a magasba a kvaffot, hisz ameddig az csigalassúsággal zuhan, addig lementem a másik ütőért. Szívesen odakiabálnám a srácnak, hogy miért ennyire móka elrontó, de azt hiszem azzal csak felhúznám, aztán meg itt hagyna egyedül. De most vissza a párharchoz, mert közben felnyaláboltam a zuhanó vörös bőrt is, így ismét célba tudom venni a karikákat. Bal kezemmel szorítom magamhoz, még a jobban az ütőt, és a seprű nyelét fogom. Gondtalanul száguldok tovább, újabb gólt hajítva, de most nem mentem a kvaffért. Befékeztem, megfordultam és a büntetővonalig kirepültem. Ha Viktort rám figyelt, meglengettem párszor az ütőmet, sugallva neki, hogy most már csak a vasat ütögessük egymásnak. Ha benne volt, olyan három méterrel a föld fölött kerestem biztos helyet, hiszen nem tudom, hogy milyen erős tud lenni. No, nem mintha nem tudnám visszapofozni, de ha zuhanok, inkább alacsonyabbról, mint huszonöt méterről.