A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Ami a legjobban hiányzik a családomon kívül, az nem más, mint a kviddics. Rettenetesen megszerettem azt a játékot, hiszen tök jó érzés, mikor bedobod a kvaffot, vagy éppenséggel telibe trafálod az ellenfél játékosát a gurkóval. Az érzés a levegőben, mikor belekap a hajadba a szél, és a szemedbe fújja, hogy ne láss; a szurkoló és izguló háztársak és barátok; Quentin, aki aggodalmaskodik a gyengélkedőn. Utóbbi amúgy nem hiányzik, mármint az aggodalmaskodása, maga a személye rettenetes űr lenne a lelkemben. Komolyan, ha nem lenne ki kellene találni.
De térjünk is vissza a jelenbe. Az idő tökéletes volt ahhoz, hogy megnézzem az iskola pályáját. Vajon ugyanolyan-e, mint a Roxfortban, vagy másabb? Ez hamarosan kiderül, hiszen már a pálya füvét tapostam. Körbenéztem, de nem vettem észre semmilyen látható különbséget. A levegőből kellene megszemlélnem, ahhoz pedig seprűre van szükségem. Díjazzák itt, ha feltöröm a szertárat, és eltulajdonítok egy seprűt, csak azért, hogy repkedjek? Nyilván nem, de nem tud meghátráltatni. Nincs móka szabályszegés nélkül, és ezért a mondatért Quentin hányszor megorrolt rám… No de már mentem is befele, hogy megkeressem azt a helyet, ahol a járgányokat tartják. Sokat nem is kellett kutakodnom, hamarosan kattant –inkább robbant– a zár, én pedig az egyik iskolai seprűn száguldottam ki a levegőbe. Körülbelül a kezdőkör felett, olyan tíz méter magasan lebegtem, és onnan szemléltem meg a terepet. A páholyok elrendezése is hasonló a miénkhez, szóval tényleg nincs sok különbség. Viszont, ha már itt vagyok, akkor repkedek, és később lehet kihozom a gurkókat is, ha addig le nem bukok. Elővettem a pálcámat, és elmormoltam egy Invito-t, hogy a kvaff a kezemben legyen. Pár rádobást megejtek a csapkodás előtt, addig is formában maradok, és bemelegítek a nehezebb feladat előtt. Kinéztem magamnak a távolabbi karikák közül a legmagasabbat, majd ráhasaltam a seprűre, és kilőttem. Cikk-cakkban közelítettem meg a karikát, és bár őrző nélkül könnyű rádobni, azért amire készülök, nem éppen gyerekjáték. A büntetőzóna vonalát elérve, előrehajítottam a kvaffot, magamat pedig ellökve a seprűről, ökölbeszorított kézzel vágtam bele a bőrlabdába, ami süvítve haladt át a karikán. A seprűm is tökéletesen érkezett alám, így visszajutva rá, ugyanazzal a lendülettel nyomtam lefelé az elejét, hogy felszedjem a lasztit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=407169#post407169][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.20. 22:59[/b][/url]

Ami a legjobban hiányzik a családomon kívül, az nem más, mint a kviddics. Rettenetesen megszerettem azt a játékot, hiszen tök jó érzés, mikor bedobod a kvaffot, vagy éppenséggel telibe trafálod az ellenfél játékosát a gurkóval. Az érzés a levegőben, mikor belekap a hajadba a szél, és a szemedbe fújja, hogy ne láss; a szurkoló és izguló háztársak és barátok; Quentin, aki aggodalmaskodik a gyengélkedőn. Utóbbi amúgy nem hiányzik, mármint az aggodalmaskodása, maga a személye rettenetes űr lenne a lelkemben. Komolyan, ha nem lenne ki kellene találni.
De térjünk is vissza a jelenbe. Az idő tökéletes volt ahhoz, hogy megnézzem az iskola pályáját. Vajon ugyanolyan-e, mint a Roxfortban, vagy másabb? Ez hamarosan kiderül, hiszen már a pálya füvét tapostam. Körbenéztem, de nem vettem észre semmilyen látható különbséget. A levegőből kellene megszemlélnem, ahhoz pedig seprűre van szükségem. Díjazzák itt, ha feltöröm a szertárat, és eltulajdonítok egy seprűt, csak azért, hogy repkedjek? Nyilván nem, de nem tud meghátráltatni. Nincs móka szabályszegés nélkül, és ezért a mondatért Quentin hányszor megorrolt rám… No de már mentem is befele, hogy megkeressem azt a helyet, ahol a járgányokat tartják. Sokat nem is kellett kutakodnom, hamarosan kattant –inkább robbant– a zár, én pedig az egyik iskolai seprűn száguldottam ki a levegőbe. Körülbelül a kezdőkör felett, olyan tíz méter magasan lebegtem, és onnan szemléltem meg a terepet. A páholyok elrendezése is hasonló a miénkhez, szóval tényleg nincs sok különbség. Viszont, ha már itt vagyok, akkor repkedek, és később lehet kihozom a gurkókat is, ha addig le nem bukok. Elővettem a pálcámat, és elmormoltam egy Invito-t, hogy a kvaff a kezemben legyen. Pár rádobást megejtek a csapkodás előtt, addig is formában maradok, és bemelegítek a nehezebb feladat előtt. Kinéztem magamnak a távolabbi karikák közül a legmagasabbat, majd ráhasaltam a seprűre, és kilőttem. Cikk-cakkban közelítettem meg a karikát, és bár őrző nélkül könnyű rádobni, azért amire készülök, nem éppen gyerekjáték. A büntetőzóna vonalát elérve, előrehajítottam a kvaffot, magamat pedig ellökve a seprűről, ökölbeszorított kézzel vágtam bele a bőrlabdába, ami süvítve haladt át a karikán. A seprűm is tökéletesen érkezett alám, így visszajutva rá, ugyanazzal a lendülettel nyomtam lefelé az elejét, hogy felszedjem a lasztit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=407193#post407193][b]Návay L. Viktor - 2014.10.20. 23:55[/b][/url]

Ritkán szoktam megbánni a döntéseim, de azt az egyet mégis különösen régóta bánom, hogy voltam elég nagy barom eltiltatni magam a játéktól. Terelő lehetnék valamelyik hivatásos csapatban. Szép jövőt jósoltak, amíg ki nem tört nálam a világvége. Az utolsó évből arra emlékszem, hogy minden meccset követően napokat töltöttem a gyengélkedőn, végül pedig már a kispadnál nem is jutottam tovább és egy egész csapat szurkolt, hogy senkinek ne essen baja, engem meg véletlenül se kelljen felküldeni. Elszúrtam, de rémesen. Talán levezethettem volna másként is a dühömet, de valahogy ez volt kézenfekvő, elvégre ott volt két gurkó, egy ütő a kezemben ráadásnak, miért ne éltem volna a lehetőséggel. Mint kiderült, senki más nem értett egyet velem, úgyhogy búcsút mondhattam az egész játéknak hivatalos formában. Azóta se voltam pályán, ha csak nem passzióból folytatott magángyakorlat formájában, amit azért a mai napig nem hagytam abba. Nem utolsó dolog, ha az ember formában marad, a heti kétszeri edzés meg igazán belefér az időmbe. Mióta itt vagyok, ma kerül sor az első alkalomra, úgyhogy kezdetnek talán elég is lesz, ha kicsit felmérem a terepet és teszek pár kört a régi Tűzvillámommal. Nem a legújabb modell, inkább kicsit ósdi, divatjamúlt, de jól bevált, és különben sem versenyeken használom, úgyhogy remek hasznát veszem. Teljes szerelésben vonulok ki a pályára magamra öltve a régi kviddicstalárom iskolai éveim emlékére. Beérve leemelem vállamról a seprűmet, és felpillantva azt is észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. Remek. Nem vagyok én semmi jónak elrontója, és a társaság különben sem szokott gondot okozni, úgyhogy kicsit bemelegítek, teszek pár mozdulatot nyújtás céljával, aztán felülök a seprűre, de még mielőtt felemelkednék, végignézem, mit is művel ez az ürge odafent a kvaffal. Nem kispályás, meg kell hagyni, le merném fogadni, hogy ha most nem is játszik csapatban, valamikor tagja volt egynek, hogy itt vagy máshol, az már teljesen lényegtelen részlet. Végül mégsem emelkedem fel a tervtől eltérően, helyette bal kezemmel árnyékolva szememet felfele nézek és felkiabálok.
- SZÉP, DE ŐRZŐVEL VAGY GURKÓVAL NEHEZEBB LENNE. NEM TARTASZ VALAMELYIKRE IGÉNYT? - vetem fel a javaslatom, és mi tagadás, a gurkós változatnak jobban örülnék terelő lévén, de még őrzőként is elmegyek, ha nagyon muszáj. Persze egyszer válaszoljon, kíváncsi vagyok, egyáltalán érdekli-e az ötlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=407666#post407666][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.21. 22:48[/b][/url]

Emlékszem, hogy mennyit szenvedtem ezzel a megmozdulással, mire tökéletesre fejlesztettem. Van még pár trükk a tarsolyomban, de ahhoz kellene egy őrző is, mert így az üres karikára nem olyan izgalmas dobálni. Merlin mintha meg is hallotta volna a gondolataimat, mert hamarosan egy kiabálás csapta meg a fülemet. Felvont szemöldökkel néztem a srácra, aki engem nézett, ám mielőtt válaszoltam volna, lassítottam, és egy kicsit belerúgtam a kvaffban, hogy az a kezemben landoljon. Ráhasaltam a seprűre, és nemsokára a srác mellé érkeztem. A kvaffot egyik kezemből, a másikba dobálgattam, miközben felmértem az ideiglenes társamat. Fizikuma biztos van, ha már gurkókat is ajánlott, azokat meg amúgy is ki akartam hozni, így miért ne tegyem meg előbb!?
– Tényleg jobb, ha van őrző vagy gurkók, de mivel senkit nem találtam, aki kijött volna velem, így elmaradt. Na meg spontán ötlet is volt, hogy kijövök ide, és nem volt itt senki sem. –vontam meg a vállam, miközben ügyeskedtem a kvaffal, és ügyeltem, hogy ne zúgjak le a seprűről. Másfél méterről nem lenne nagy kopp, de inkább ne legyen semmilyen kopp, mert akkor gyengusz, ott meg megint osztja majd Quentin az észt, hogy miért nem vigyáztam magamra… Ejj, inkább nem.
– Ahogy elnézlek, inkább terelőnek vagy jó. Hozol cuccot most, vagy inkább dobáljunk karikára? Nekem teljesen mindegy, mind a két posztot szeretem. –teljesen rábíztam a dolgot, mert nekem aztán olyan mindegy volt, hogy dobjuk a bőrt, vagy ütjük a vasat. Nem mellesleg időben eszembe jut ám az is, hogy nem értheti amit itt angolul összehadoválok neki, de csak jelzi valahogy, hogy nem beszéli az angolt… vagy nem. A magyar számomra bonyolult nyelv, de ha itt vagyunk, akkor meg kell tanulni… persze nem megy úgy, mint a kviddics, de azért el tudom magyarázni, hogy eltévedtem, és hova akarok menni.
– Mark vagyok amúgy, vagy Rey. A te neved mi? –ezt már magyarul mondtam, és kérdeztem. Könyörgöm beszéljen angolul, mert meghalok ha ezen a nyelven kell kommunikálnom vele. Olyan idegesítően pakolják össze a mondatokat, hogy feláll tőle a szőr a hátamon… vagy csak én vagyok túl béna. Igen, lehet inkább az utóbbi lesz a valós.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=407898#post407898][b]Návay L. Viktor - 2014.10.22. 16:56[/b][/url]

Nem vagyok egyedül a pályán, de ha kviddicsről van szó, ez csak előnyt jelent. Teszek pár bemelegítő mozdulatot, majd mielőtt felszállnék, felkiabálok, hátha érdekli mondjuk egy gurkó is, elvégre az mégiscsak érdekesebb, mint egymagamban róni a köröket. Enyhe fintorra húzódik a szám, amikor meghallom a válaszát. Hála a fennvalónak bizonyára nem jó sorban álltam, amikor a nyelvérzéket osztogatták, de olyannyira nem boldogulok az idegennyelvek tanulásával, hogy az már különlegességszámba is mehetne. Tizenannyi év alatt is csak egy gyatra középfokra futotta, de ahogy hallom, ő vagy angol, vagy simán nagyon jól beszéli a nyelvet, én meg csak nagy vonalakban értem, mit is mond. Jó. Nyugalom, biztos beszél magyarul, ha értette, mit mondtam az imént. Vagy ha nem is beszél, legalább érti, már az is haladat lenne. Bűvészkedik még a kvaffal, aztán csak landol a füvön, és ismét megszólal. Angolul. Imádom, de komolyan. Ja, persze, nincs a homlokomra írva, hogy mennyire nem megy, de körülbelül felét nem értem annak, amit mond. Hallani hallom, nem vagyok én süket, de mit hozzak? Meg... tessék? Értetlenkedve bámulok, és próbálok összekaparni fejben egy viszonylag helyes - úgyis tele lesz nyelvtani hibával, ha már rólam van szó - mondatot.
- Beater? Oh, yes... I was one, but what should I get? Please, tell me you speak Hungarian ' cause I have a terrible... I not... don't really speak English... - nyögöm ki nagy nehezen. Terelő voltam, közlöm is vele, de egyben azt is, hogy olyan rémesen beszélek angolul, amennyire csak lehetséges. Már a nyelvtant se értettem meg igazán soha, a szavak meg végképp nem ragadnak rám, az is csoda, hogy azt a pár fogalmat megjegyeztem, ami kviddicsben gyakran használatos. Végre megszólal aztán, és belőlem kitör a nevetés. Jelbeszéddel egyszerűbben tudnánk kommunikálni, mint két nyelven, amit a másik nem különösebben tud használni.
- Sorry... - mondom még mindig vigyorogva ezen az egészen, és már nyújtom is a kezemet.
- Viktor. Örvendek, Mark - mutatkozom be, és kezet rázok vele. Hm, hogyan is folytassam? Próbálok a lehető legkevesebb szövegre szorítkozni, és nem olyan szavakat kiválasztani, amiket netán még kiejteni sem tudna, nemhogy értené. Jó, fogalmam sincs, mennyit ért, de az alapján, ahogy ezt az egyszerű mondatot összerakta, az a gyanúm, hogy annyira tud magyarul, mint én angolul.
- So... want bludgers? - kérdezem, az előbb ugyanis mintha gurkót akart volna, ha jól értettem. Már csak azt kellene kitalálni, merre is vannak. Fogalmam sincs, hol tárolják itt a felszerelést, de talán ő hátha többet tud erről nálam.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=409135#post409135][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.24. 21:09[/b][/url]

Mennyivel egyszerűbb lenne a kommunikáció, ha lenne egy olyan bűbáj, aminek a segítségével mindenki megérthetné a másikat. Akkor nem kellene kézzel-lábbal hadonászni, és az arra tévedők nem néznék bolondnak az embert. Belül sóhajtottam egy nagyot, mikor észrevettem, hogy nem igazán veszi a lapot a velem szemben lévő srác. Amúgy milyen idős lehet: tizenöt talán tizenhét? Olyan fiatalnak látszik, és mégsem érti az angolt? Azt hittem, hogy valami nyelvtudást beléjük nevelnek, mielőtt iskolába engedik őket, vagy csak az én családom volt ilyen számukra hagyománytisztelő. Szóval akkor most úgy vagyunk, hogy nem értjük nagyon egymást. Szuper… vagy nem, de akkor leszek én az érthetetlen gyerek. Amúgy is én vagyok itt a külföldi, nem várhatják el, hogy alig két hónap alatt tökéletesen tudjam a nyelvüket.
– Beszélem a nyelvet, csak nem egészen jól. Nem volt időm elég, hogy tanuljam meg. –meg kedvem se nagyon, de ezt már nem közöltem vele. Azzal, hogy angolul mondtam neki, hogy mi micsoda, nem sokra vezetett, így a bemutatkozást már magyarul tettem meg. Ki is nevetett, gondolom a helytelen használatért, vagy valami. Szépen nézünk ki, mint ne mondjak. Ugyanúgy kinevethettem volna, de nem tettem. A bocsánatkérését elengedtem a fülem mellett, és azon is gondolkodtam, hogy kezet fogjak-e vele, de úgy voltam vele, ha már nyújtotta, akkor miért ne. Alaposan megszorítottam a kezét, némi nem tetszést is beletáplálva a nevetés végett, aztán bólintottam egyet a kérdésre.
– Igen, gurkók fognak kelleni. Ott bemész, és keresed meg berobbantott zárral rendelkező ajtót. Az lesz szertár, ott megtalálod felszerelést. Én megvárlak idekint. –biccentettem abba az irányba, amerre Viktornak mennie kellett. Ameddig ő elment a gurkókért, és az ütőkért, addig én repültem pár kört a póznak körül, meg néha bevágtam a kvaffot valamelyik karikába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=409417#post409417][b]Návay L. Viktor - 2014.10.25. 02:06[/b][/url]

Remekül indul minden, aztán kiderül, hogy az értekezés mégiscsak bajos lesz. Valahogy kinyögöm azért, amit mondani akarok, majd kitör belőlem a nevetés. Körülbelül annyira beszélek én angolul, mint ő magyarul, már ha igazán megerőltetem magam, szóval ez így hirtelen egészen viccesnek tűnik. Valahogy így vagyok én is vele, ahogy mondja, nem volt időm elég, csak nekem ehhez egy örökkévalóság is kevés lenne. A nyelvtan kínzásnak számít, a szókincsem bővítése meg... inkább ne is beszéljünk róla. Inkább mászok hegyet teljes felszerelésben. A bocsánatkérésre nem reagál semmit, de talán ő maga is érti a helyzet iróniáját. Vagy ha mégsem, hát legalább nem mimózalelkű, amit javára írok, helyette rátérek arra, hogy mihez is kezdjünk, kell gurkó vagy sem. Hála a jó égnek, meg mindennek, aminek hálát lehet adni, most már magyarul beszél tovább.
- Berobbantott zár? Ki vagy tiltva, hogy nem adtak kulcsot, vagy mi? - hitetlenkedve nézek rá. Vagy itt nincs egy gyakorló szett labdákból, ha netán valaki a hivatalos, beütemezett edzéseken meg meccseken kívül is gyakorolna kicsit? Mindenesetre érdekes megoldása a hozzáférésnek az ajtó berobbantása, de nem reklamálok. Letéve a seprűm a pálya szélén, megyek egyenesen a szertárig, megkeresem azt a bizonyos ajtót, majd a labdákat tartalmazó ládával és ütőkkel térek vissza.
- Milyen poszton játszol? - kérdezem, miközben ledobom az ütőket a seprű mellé, majd felnyitom a ládát. Élvezet látni, ahogy a két gurkó szabadulni akar az őket fogva tartó szíjak alól, mintha csak éreznék, hogy a pálya közelében vannak. Csak a kvaff mozdulatlan. Ezért sem érdekelt soha, nem volt akkora kihívás, mint ez a két megbűvölt vasgolyó, ami átvéve a rá mért ütés erejét száguld a levegőben keresztül kasul, és csúnya sérüléseket tud okozni, ha az ember nem figyel.
- Na hány gurkó legyen? Beszállsz terelőnek, vagy kergeted tovább azt a vörös labdát? - kérdezem meg. Eggyel egyedül is simán elbánok, és kicsit megnehezíthetem a dolgát a karikákra dobásban, de azért lássuk, mit mond. A biztonság kedvéért eleve két ütőt hoztam, úgyhogy a döntés csakis rajta áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=410300#post410300][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.26. 16:04[/b][/url]

Hitetlenkedő arca vigyort csalt az arcomra. Miért olyan nehéz elhinni, hogy képes vagyok ilyesmire? Oké, új suliban vagyok, itt mindenki számára ismeretlenek a szokásaim, szóval most az egyszer elnézem neki. Na meg ameddig jobban meg nem ismer, hogy tudja mikre vagyok képes.
– Érdekes lenne, ha ki lennék tiltva. Pár napja érkeztem ide, most vagyok elsőnek ezen pályán. A zár azért berobbantott, mert nem pazarolni időt megnézni nyitva lenni az ajtó. It was faster to blow it. –zavart vigyorral vakartam tarkót közben, remélve, hogy érti az utolsó mondatot. Sajna fogalmam sem volt, hogyan is mondjam meg neki azt, hogy gyorsabb volt berobbantani, mint megnézni, hogy nyitva van-e az ajtó. Ameddig bement, addig leszálltam a földre, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Mosolyogva figyeltem, ahogyan perceken belül visszaér, aztán furán nézek rá. Na nem azért, mert fogalmam sincs mit kérdezett, hanem mert megint nem tudok rá az ő nyelvén válaszolni. Angolul sokkal könnyebb volt megjegyeznem a posztok neveit, de ha emlékezetem nem csal, –már pedig ritkán csap be– akkor a szakszavakat tudja. Legfeljebb tartok egy rögtönzött bemutatót, hogy melyik posztokon is játszok.
– Chaser or Beater. Ne haragudj, nem ismerni magyar nevüket. –csak nem veszi magára, hogy néha keverem a nyelvet, ha meg igen, hát forduljon sarkon, és viszont nem látásra. Teljesen megvagyok társaság nélkül is, mondjuk úgy elég unalmas a kviddics Viktor értelmesnek tűnik, és csak nem hagy fel egy barátságos összecsapással némi nyelvnehézségek miatt. Különben is: a kviddics is egyfajta nyelv, és azt mind a ketten „beszéljük”. Ha máshogy nem, azzal tökéletesen tudunk egymás között kommunikálni.
– Maybe… egy. Kezdjük egyel, utána meglátjuk hogyan alakul tovább a játék. Készen állsz? –néztem rá addig, ameddig feltettem a kérdést, aztán a választ meg se várva engedtem szabadjára az egyik vasszörnyeteget. Vigyorogva pattantam fel a seprűmre, kezemben a kvaffal, és máris száguldottam a távolabbi karikák felé, hogy áthajítsam a vörös bőrt az egyiken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=410369#post410369][b]Návay L. Viktor - 2014.10.26. 17:30[/b][/url]

Valaki de türelmetlen, édes istenem. Berobbantani az ajtót csak azért, mert így gyorsabb volt, mint megnézni, hogy nyitva van-e - ez aztán szép teljesítmény, de komolyan. A magam részéről nem szeretem megszegni a szabályokat, márpedig ez cseppet sem a szabályos eljárás volt, és még csak nem is a legegyszerűbb. Inkább nem teszek megjegyzést, még mielőtt túl hamar elveszítené a türelmét, csak elhúzom kissé a szám és megvonom a vállam. Legyen, ő tudja, hogy jó neki. Az, ahogyan kommunikálunk viszont nagyon mulatságos jeleneteket eredményez pillanatokon belül ismét, hiszen én nem feltétlen tudok válaszolni neki az angolul, ő meg nekem nem magyarul, mindketten iszonyatosan helytelen mondatokat rakunk össze, de legalább nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy kiröhögjük a másikat, hanem megpróbáljuk megérteni, miről is hadovál éppen szerencsétlenje. Gyors séta után már a labdákkal térek vissza, és azt próbáljuk meg eldönteni, hogyan is lenne érdekes játszani. Hálát adok az égnek, hogy a reptan tanárnő valami csodával határos módon képes volt a fejembe verni a kviddics alapvető kifejezéseit, annyira bízott benne, hogy egyszer majd valamelyik válogatottban fogom a gurkókat hajkurászni és az ellenfél játékosainak testi épségét veszélyeztetni. Bánatára az utóbbi rész jobban ment, miután Matthew lelépett, sőt, saját csapattársakra is kiterjedt már ez a veszélyeztetősdi, úgyhogy mégse lett belőlem válogatottban terelő, de még helyi csapatban sem, viszont most legalább értem, hogy Mark miről beszél pontosan.
- Aha... - bólogatok. - For me... Cheaser...no way... Beater or maybe... keeper. I am not good enough for... being a cheaser - kissé kérdő a hangsúlyom, de csak azért, mert fogalmam sincs, helyesen mondom-e, amit mondani akarok. Tényleg nem vagyok elég jó ahhoz, teljesen más poszthoz szoktam, ráadásul még csak semmi érdekes sincs abban a piros bőrben.
- Hajtó amúgy... hajtó, terelő, őrző, fogó - sorolom fel a magyar megnevezéseket, és a ládában mozgolódó labdára pillantok, majd vissza rá.
- A kvaff... quaffle... különben is túl unalmas. A gurkó veszélyes, a cikesz meg gyors. Fogónak túl megtermett vagyok, de te sem vagy egy kifejezetten fogó alkat, felengedhetjük a cikeszt is. Hasonló esélyünk van elkapni - töprengek tovább a lehetőségeken. Valami érdekeset akarok játszani, ha már van akivel.
- Akkor marad az egy gurkó? - kérdezem meg, de ez a srác tényleg nem bír várni, kiengedi kérdés nélkül is a vasgolyót és levegőbe emelkedik. Moroghatnék most ezen, de mi értelme lenne, legfeljebb elkap az agresszív kis kedvencem, úgyhogy felkapom az egyik ütőt, felpattanok a Tűzvillámomra és én is felemelkedem, aztán jöhet az érdekesebb része a kviddicsnek. Ne siess úgy, aranyom. A gurkó kiszemel, de egy szép ütéssel máris Mark felé irányítom, és engedelmesen száguld is a fiú után már, én meg követem. Ahogy kezdek belemelegedni, egyre jobban érzem magam az adrenalintól, csak el ne felejtsek odafigyelni arra, hogy nem kinyírni kell az aktuálisan ellenféllé előlépett Markot. Szép is lenne egy ilyen húzással kezdeni a tanévet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=410499#post410499][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.10.26. 20:47[/b][/url]

– Említeni, hogy csak abban a kettőben vagy jó. –fűztem hozzá a mondatához, meg bólintottam is, hogy értettem a mondatát. Erre csak azért volt szükség, mert éreztem a hangjában a bizonytalanságot, és legalább ennyivel is segítettem az önbizalmában. Vagy, hogy is mondjam: abban, hogy mégis csak tudja használni a nyelvet, csak hinnie kell magában, vagy valami ilyesmi. Mindegy is, magamban továbbsepertem a témát, aztán csak nagyokat pislogtam, és meredtem néztem Viktorra.
– Milyen... öhm… furcsa nevük lenni…. –legszívesebben közöltem volna vele, hogy ne káromkodjon és becsmérelje a kviddics szakszavait, de ezt magyarul még nem tudom megenni, ha meg angolul teszem, ő is ugyanezt mondhatná. Természetesen nem úgy értettem volna, hogy káromkodik, mert egyáltalán nem hangzott el szitokszó, csak számomra annyira ismeretlenek ezek a megnevezések, ahogy az meg van írva a nagy könyvben. Az ilyenre meg szokták azt mondani, hogy ne káromkodjon az illető, azt hiszem. Ha meg nem így van, az se nagyon érdekel, hiszen megértjük mi valahogy egymást.
– Maradjon a cikesz a helyén. Csak zavarna pályán gurkó mellett. Igen, egy vasgolyóbis elég. –persze a válasz mindegy is volt, mert már kiengedtem a helyéről, én magam meg száguldottam a karikákhoz. A szél belekapott a hajamba, amit lehunyt szemmel és mosollyal élveztem. Szeretem, ahogyan süvítek a levegőben, a szellő meg ide-oda dobálja a hajam. A szép életnek azonban vége szakad abban a pillanatban, mikor Viktor is felszáll. Mikor visszanéztem, hogy valóban felszáll, nem e beijedt, láttam, ahogyan felém üti a vasat. Ekkor kapcsolt át az agyam, áradt szét bennem az adrenalin, hogy itt és most komoly párharc kezdődik. Nem megy vérre a dolog, azt tudom, de nem is hagyom magam leszedálni a seprűről. Pláne nem úgy, hogy nincs rajtam felszerelés, mert nem gondoltam volna, hogy akad társam.
Bal kezemmel szorítottam magamhoz a lasztit, közben hátrapillantottam, hogy felmérjem merre is van a gurkó. Nincs sokkal lemaradva tőlem, de a karikák is közel vannak már. Szándékosan lassítottam le, hogy bevárjam a régi cimborám, s mikor seprűtávolságba ért, cselekedtem. Elengedtem a kvaffot, ami zuhanni kezdett lefele, így mind a két kézzel meg tudtam fogni a seprűmet. Hirtelen rántottam fel, de úgy, hogy közben pördüljek is egyet, így a farok résszel vissza tudtam pofozni Viktornak a gureszt. Látszik, hogy nem a saját seprűm, mert eléggé rakoncátlanul rángatni kezdett, de szerencsére van annyi rutinom, hogy kordában tudjam tartani. Így, ameddig a gurkó a társam felé tart, felnyaláboltam a kvaffot, tovább repültem, és bevarrtam az egyik karikába. Utána vigyorogva szedtem fel, és teljes sebességgel száguldottam a pálya túloldalára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=413005#post413005][b]Návay L. Viktor - 2014.10.29. 16:40[/b][/url]

Bólogatok, bár azért tudom magamról, hogy igazán jó terelőként voltam és vagyok még mindig. Sosem hagynám abba a gyakorlást, pedig nem leszek már válogatott sehol. Amióta kispadra kerültem, nem szálltam fel csapatban, és talán jobb is volt így mindenkinek, mert eléggé - hogy is mondjam - agresszív tudok lenni, ha már van rá lehetőség.
- Angolul sincs különösen hétköznapi nevük - jegyzem meg, ha már a megnevezések furcsaságánál tartunk. Mi a fenét hívnak úgy, hogy snitch meg bludger, meg még fene tudja, hogyan. Nekem éppen olyan röhejes ez, mint amennyire neki a magyar megnevezések lehetnek.
- Nekem jó - vonom meg a vállam, maradjon a cikesz, aztán olyan gyorsan engedi ki a gurkót, hogy alig bírom utolérni. Csak tudnám, hová rohan ennyire? Mintha elszaladna a pálya, ha ő most azon nyomban nem emelkedik a levegőbe a kvaffal együtt. Nem értem ezt az embert, de ám legyen, sietve indulok utána és hamarosan már örülhet is egy mögötte száguldó gurkónak. Bármennyire is élvezem csapkodni a vasgolyókat, azért egy kicsit remélem, hogy mégsem fogja telibe találni, mert ha nekem kell becipelni a gyengélkedőre, nem biztos, hogy jó vége lesz. Nem akarok már az első napjaimban bajba kerülni, hogy esetleg kitiltsanak a pályáról. A hátam közepére hiányzik. Azon vagyok, hogy utolérjem, aztán lelassítok, mert nem győzöm tátani a szám, hogy Mark mennyire merész. Meg se fordul a fejében, hogy ha tönkre vágja azt a szerencsétlen seprűt egy ilyen hadművelettel, akkor lezuhan. Jó pár méterre vagyunk a földtől, aligha lenne kellemes a találkozás a talajjal. Akkora ereje nincs annak a pofonnak, mint az ütőnek a kezemben. Ha nem lenne olyan okos, hogy pontatlan ütés esetén is célpontot talál magának, nem biztos, hogy el is érne engem, pedig biztos, hogy nekem volt szánva, más elvégre nincs a pályán. Lendületesen tovább pofozom egyelőre ellenkező irányba, amíg megbizonyosodom róla, hogy Mark nem fog lezuhanni. Az előbb rángatott a seprűje.
- TE NORMÁLIS VAGY? SZEDD ÖSSZE A MÁSIK ÜTŐT, VAGY NINCS GURKÓ - kiabálom oda neki, elvégre ebben a magasságban a szelet is rászámítva aligha hallana bármit is normál hangnemben. Még egy utolsó pillantást vetek rá, remélem, hogy felfogta, mit mondtam, aztán már indulok is a pálya másik vége felé levadászni a gurkót. Ha nem megy le az ütőért, tényleg leviszem a gurkót és itt hagyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=415089#post415089][b]Mark Rey Xavier Averay - 2014.11.01. 16:34[/b][/url]

Szavaira már csak bólogattam. Igaza van, hiszen mind a két nyelven másképp mondjuk a kifejezéseket, és nyilvánvaló, hogy egy olyan nyelven fura az embernek, amit nem igazán beszél. Mindenesetre ezzel már nem kell foglalkozni, hiszen felszálltunk, és játszani kezdtük. Az eljövetelem óta ez az első alkalom, hogy seprűt ragadtam, és ismét a levegőbe emelkedtem. A gurkót ugyan visszapofoztam, és fordultam a másik karikák irányába, így tökéletesen láttam, hogy Viktor nem felém, hanem az ellenkező irányba üti a golyóbist. Meglepődve pislogtam, de hamarosan jött is a magyarázat. Ohh, hát igen… nem ismeri még a módszereimet, meg a képességeimet sem, így jogosan félt. A seprű viszont tényleg megsínylette a dolgot, mert lassan kezd vacakolni az irányítása, de ezt egy pillanatig se hagyom kimutatni. Szemeimet forgatva dobtam fel a magasba a kvaffot, hisz ameddig az csigalassúsággal zuhan, addig lementem a másik ütőért. Szívesen odakiabálnám a srácnak, hogy miért ennyire móka elrontó, de azt hiszem azzal csak felhúznám, aztán meg itt hagyna egyedül. De most vissza a párharchoz, mert közben felnyaláboltam a zuhanó vörös bőrt is, így ismét célba tudom venni a karikákat. Bal kezemmel szorítom magamhoz, még a jobban az ütőt, és a seprű nyelét fogom. Gondtalanul száguldok tovább, újabb gólt hajítva, de most nem mentem a kvaffért. Befékeztem, megfordultam és a büntetővonalig kirepültem. Ha Viktort rám figyelt, meglengettem párszor az ütőmet, sugallva neki, hogy most már csak a vasat ütögessük egymásnak. Ha benne volt, olyan három méterrel a föld fölött kerestem biztos helyet, hiszen nem tudom, hogy milyen erős tud lenni. No, nem mintha nem tudnám visszapofozni, de ha zuhanok, inkább alacsonyabbról, mint huszonöt méterről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=417114#post417114][b]Návay L. Viktor - 2014.11.06. 00:19[/b][/url]

Egy kívülálló számára igazán szórakoztató lenne végignézni a műsort, amit éppen produkálunk, azt hiszem. Szerencsére valahogyan csak sikerül megértenünk egymást, a levegőben meg már nagyjából úgyis mindegy, ki milyen nyelvet beszél, vagy nem beszél, mert repülni kell tudni. Okoska azonban nem bír magával, amitől elég hamar felmérgelődöm, elvégre ki a fenének hiányzik, hogy már első alkalommal kitiltassa magát a pályáról mások ostobasága miatt. Egyszer elég volt, hogy nem játszhattam a túlzottan agresszív játékom miatt, másodszorra nem fogom elérni, hogy még csak ne is gyakorolhassak. Erre Mark itt megpróbál szuperhőst játszani és már rángat is a seprűje. Csoda, hogy nem sérült meg jobban szerencsétlen járgány, ő meg levegőben van. A lehető leghamarabb üvöltök rá, mert én aztán nem fogom nézni, ahogy földhöz csapódik, aztán meg még netán a gyengélkedőre is cipeljem be. Velem nem fog szórakozni, vagy elmegy ütőért, vagy leszállok a gurkóval együtt. Még jó, hogy ért a szóból, és összeszedi az ütőt, és visszaemelkedik a levegőbe. Az, hogy csak ütögessük a gurkót... ez még edzésen bemelegítésnek is túl egyszerű lenne, úgyhogy felé irányítom nagy lendülettel a vasat, és aztán én is elindulok, megszerezni közben a kvaffot, ez már valamivel érdekesebbnek ígérkezik, már ha megpróbálja visszaszerezni tőlem, akkor is, ha szerintem a kvaff a legunalmasabb labda a kviddicsben, ami csak létezik. Fogalmam sincs, hogy nem tudtak annak is kitalálni a játék története során valami kis csavart, azon túl, hogy bűbájjal lassítják a zuhanását, mert hát ettől csak nem érdekesebb egy szikrányit se. Élettelen, pirosra pingált bőr, amiért hat hajtó verseng, és kész. Dögunalom. A gurkó legalább bőven kihívás, mert egy kicsit önállóbb, és nem egyszer múlik nagyon kevésen most is, hogy éppen csak sikerül időben elkapnom, mielőtt nekem csapódna. Végül aztán csak leszállunk, amikor már beleununk, mert több játékossal érdekesebb azért, mint ketten pattogni a pályán folyamatosan posztot váltani terelőből hajtóba, hajtóból terelőbe, annak függvényében, kinél melyik labda is van éppen.
- Kösz a társaságot - mondom kifulladva még, miután földet értem, majd összepakolom a labdákat, és a seprűmet a vállamra vetve megindulok az öltöző felé, elvégre csak el kell pakolnom, itt nem hagyhatom a pálya közepén a ládát, hogy majd csak elviszi valaki, mert mára az edzésnek vége.