Edzés

- 2014. április 10, délután 2. -


 Szóval az első igazi, nem csak beszélgetős edzés időpontját mára tűztem ki, a csapattagokat pedig már egy hete felszólítottam a megjelenésre, számítok a pontos megjelenésre. A mai alkalommal nem akarom a lelküket is kihajtani belőlük, inkább csak egy kis felvilágosítás lenne, hogy legközelebb azért mire számítsanak. Grósz Anna edzésterveit fogom várhatóan követni, bár annyira nem leszek kegyetlen. Nem hiába az ő ideje alatt nyertünk meg majdnem minden meccset, vittük el a kupát egymást követő 3 évben is. Gabriella Evans is jó volt, Leoka még az ő keze alatt kezdte a tanulmányait és valahol mostanra már az én pozíciómat kéne betöltenie.. De nem akarta.
 1 körülre értem le Baileys társaságában, kényelmes, vastagon bélelt melegítőben, edzőcipőben és úgyszintén egy jó vastag pulóverben. A jó párszor átfirkált "edzésterv", mely egy mostanra szinte salátává vált galacsint jelentett, a zsebemben lapult, bár ahányszor átgondoltam és huzigáltam át a gondolatokat benne, egyrészt használhatatlanná vált, másfelől már a fejemben volt az egész.
 Maga a pálya nem volt egy nagy durranás, a póznák állták az időjárás viszontagságait, a fűről sajnos ezt viszont nem lehetett elmondani. No persze nem fogjuk nagyon a gyepet használni, nem mugli sportot űző csapat lennénk, de egy impozáns zöldellő terület nyilván felemelőbb érzés lenne. A mai napunk tele van napfénnyel, felhők alig vanna az égen, a levegő hőmérséklete azonban még mindig megköveteli a réteges öltözködést. Az se lene túl praktikus, ha rögtön az első edzés alkalmával mindenki megfázna (jó rellonosok létére nyilván kiiratná magát mindenki az órákról), de az egyéb sérülések benne vannak a pakliban. Emellett mindenkinek, akinek ebben az időpontban épp órája lenne, azok felmentést kapnak alóla, melyet papírban fognak megkapni. Ezen irományok névreszólóan ott voltak szintén egy mappában, amit magamma hoztam. Fura mód egész kiegyensúlyozottnak érzem magam.
 Belemegíthettem volna előttük, de egységes csapat lévén velük fogom én is megtenni a repülést megelőző létfontosságú gyakorlatokat. 2 órára már minden a pályán volt, amre szükségem lesz a mai nap folyamán - terelő ütők tömkelege, a labdák, seprűk. Nem terveztem sokkal több, hosszabb és megterhelőbb gyakorlatokat számukra, így is jó, ha nem fogják kiköpni majd a tüdejüket is - tekintve, hogy bár vannak edzettebb játékosok, de az újoncok is szép számban kerekedtek ki. Persze ők lesznek majd a helyi kviddics jövője, mit is akarok. Plusz, a mai edzésen fogom eldönteni, hogy kik lesznek a játékosok az első meccsünkön, amit élesben fogunk a Levita ellen megvívni.. Nos, lesz miért tépnem a számat nekik. 13:55 körül pillantottam először az órámra majd a labdákat védő doboz mellé telepedtem le a füves-földes talajra.

Edzés

- 2014. április 10, délután 2 után kb 3/4 3-ig. -


 Nyugodtan konstatáltam, mikor megláttam a távolból közeledő pontokat. Természetesen először a Saint-Venant páros mászott be a képbe, és akármennyire is ellenszenves volt eleinte a hím, mostanra egész megkedveltem a tagot. Mire odaértek, addigra vettem a fáradtságot és feltápászkodva üdvözöltem őket.
- Az lett volna a csoda, ha nem tojnak be tőlem.
 Fogadtam el a felém nyújtott kezet és gyorsan lerendeztem egy szia-puszit a szöszivel is. Jobban megnézve mázlista ez a Mihael is, igencsak jó nővért szedett össze magának. Hamarosan megjött a legharciasabb Rellonos is, akivel korábbról már volt alkalmam megismerkedni..
- Neked is szia Eris.
 Már hajoltam volna, hogy adjak neki egy puszit, de még időben rájöttem, hogy ha meg akarom tartani a golyóimat, márpedig szándékomban áll, akkor talán ez mégse lenne a legjobb ötlet. Már épp válaszra nyitottam volna a számat, mikor Axel hallótávon belül reagált a tetovált arcú lány negatív kérdésére.
- Kár, hogy kihagytad, hatalmas élmény volt.
 Küldtem egy vigyort a hajtóra még mielőtt kirobbanna valami indulatos dolog - rögtön az első edzésen. A prefektus fiú felé is nyújtottam a jobbom, majd figyeltem a másik két távoli pontocskát, akik egyre közeledtek felénk. Leonard alakja nemsokára ki is bontakozott a homályból, arcomon pedig egy igencsak széles mosoly terült szét. Hát íme, hajtók gyöngye, Leonard Harris. Igencsak boldog lennék, ha a következő évben sem hagyná abba a kviddicsesdit, de ez nem rajtam áll.
- Mondja ezt az, aki már előttem is csapattag volt.
 Nevettem rá a mestertanoncra, és jobban belegondolva őt ismerem a legjobban a bagázsból. Mióta is? Már van vagy 3-4 éve, esetleg 5? Felé is indítványoztam egy kacsót, bár részemről jobban örültem volna valami közelebbi üdvözlésnek, teszem azt, egy ölelés. Ezer éve már, hogy nem beszéltem egy jót Leokával, pedig ha valaki közel áll hozzám, az szerény személye lenne. Ombozi Noel is beéri az előtte szólót, neki is nyújt egy jobb oldalas kézfogást, majd bele is kezd a dologba.
- Akkor üdv mindenkinek. Én ismerlek már titeket, ha más nem, névről mindenképpen, ti is tudjátok az enyémet, de egymásét nem, szóval egy ilyen kis ismerkedéssel kezdünk. Van a körünkben egy ex-Beauxbatons csapattag és drágalátos nővére, Mihael terelői és Michelle Saint-Venant őrzői poszton. Van egy rendkívül jó hajtói érzékekkel ellátott londoni lányunk, Eris Awer-Kowai, van egy Gotlang Getingar leszármazottunk, Axel Sjölander, szintén hajtó. A legidősebb játékos a Rellon csapatában ő lenne itt, Leonard Harris, ha bárkinek bármi kérdése van, hozzá is lehet fordulni, igencsak jók a reflexei, érti a dolgát, kiváló munkaerő. Van itt egy frissen sült terelőnk, Ombozi Noel, bár a terelői ütő nem lesz számára újdonság. Várunk még a fogónkra, aki bár nemrég kezdte, de nagyon ügyes, jó érzékkel játszik, ő Dominic lesz.. és azt hiszem, ennyien leszünk. Meg itt vagyok én, David Bennett, terelő.. A labdákat nem kell bemutatnom senkinek, igaz? Helyes. Akkor most egy kis bemelegítés : 2 kör futás a pálya mentén,a lányoknak 30 fekvőtámasz és 70 felülés, a fiúknak 55 és 90. Ezután alapos nyújtások és lazítások mindenhova, tehát nyak, csukló, térd, derék, lábfej.. értitek. Eztán jön a 8 bemelegítő kör a sepűn : 1 sima, 1 versenyzős, 3 gyors tempójú melyből az utolsó cikk-cakkban menjen, 2 passzolgatós és lesz majd a legutolsó egy gurkós. Gyerünk, gyerünk!
 Levegőhöz is alig jutottam, de azt hiszem mindent világosan és érthetően mondtam el nekik. Az emberek neveit felsorolva mindegyikhez odamentem, meglapogattam a vállukat, próbáltam bíztatni őket, és nagyon reméltem, hogy erre nincsen - és nem is lesz - szükségük. Lehet most így elsőre kicsit sokkal áldottam meg őket, de a későbbiekben többre gondoltam, na majd meglátjuk. Leonardnak ez nem lesz újdonság, Annánál is ilyesmik voltak, bar gondolom velem egyetemben ő is kicsit kijött a gyakorlatból.
- Oh, még valami. Akkor bevállalunk egy meccset a Levita ellen? Egybehangzó véleményt kérnék.
 Tettem fel még egy kérdést, hogy mindenki felocsúdjon a meglepetéstől, hogy mekkora szadista vagyok, majd a választ követően nekiindultam én magam is megcsinálni a kiszabott feladatokat.

- Edzés -
április 10. délután


 Különböző reakciókat váltott ki az emberekből a bemutató sorom, jó volt azért megfigyelni őket, hogy ki koncentrál akár csak egy fikarcnyit is és ki az, aki igazából tojik az egészre, csak verekedni akar a friss levegőben. Csúcs. Az őrzőnkről visított, hogy nem a sportszerű mérkőzés a célja a kviddiccsel, hanem inkább csak olyan hobbi szinten, hogy addig se egye szét az unalom a fejét. Leo olajozási válaszára ránevettem, kicsit megveregettem a vállát, vele később amúgy is lesz majd beszélnivalóm. Erishez később - természetesen - hozzá se mertem érni, a Saint-Venantos morgásokra meg se kedvem, se erőm nem volt reagálni. A Levitás meccsre szép, egybehangzó véleményt kaptam, ami után nekiálltunk a köröknek. A két lány .. vagy az olyannak festő egyének a fiúk számait csinálták meg később is, a felülések, fekvőtámaszok, miegyéb. Bólintottam egyet ezek láttán, az ezt követő edzésen akkor megnövelhetem a számokat és nem kell külön számolnom Erisszel meg a Saint-Venant csajjal. Egyébként mindketten nagyon jól végezték ezeket a bemelegítő köröket, Axel szintúgy, Noel sem volt rossz, Leo meg - mind általában - tudja, mit hogyan kell csinálni. Aztán egyszerre hopp, beköszönt a drágalátos fogónk, akiről már tettem említést korábban, egy olyan röpke fél órás késéssel. Elmagyaráztam neki a feladatokat - az ő számait megtoldva egy kicsivel - és hagytam volna, hogy menjen a dolgára. Teljesen felkészületlenül ért az egyenes az orromba, meg is tántorodtam tőle, kezeim eme érzékeny testtájamhoz kaptam és irgalmatlanul szórtam az orosz szitkokat a fogómra meg az édesanyjára egyaránt. Leo volt az egyetlen, aki észnél volt közölünk és nem várta meg, hogy lereagáljam ezt a kis ajándékot a volt Levitástól. Nem hiába, évek óta ismer és elég jó kapcsolatot ápolunk még mindig.
- Bocs, más dolgom akadt.
 Azt ne várja senki, hogy szó nélkül tűröm el a dolgot, hogy - már megint - el lett törve ezen nemes része a testemnek, de a hajtónk közbeavatkozása végett inkább óvatosan beletöröltem a taláromba a vért, amely egyébként ömlött az orromból. No de persze, ha eltalálnak egy gurkóval, akkor seem mehetsz le minden butaság miatt a földre, egy ilyen törés pedig mindennapos a kviddicsben. Majd ha végeztünk akkor oda Hippokrax-ozok egyet a csontomnak és mintha eredeti lenne.
- Minden oké Leo. Kösz.
 Feleltem a kérésére, majd a pillantásommal követtem Domit egész addig, amíg el nem kezdte a futásos dolgot. Noelre rápillantottam, hogy vele minden rendben van-e, nem döngölte-e a földbe teljesen a terelőt majd én is felkaptam az iskolai sepűmet.
- Most legyen szíves és mindenki válasszon magának egy párt a passzolgatós részhez.
 Tekintetemmel Leonardét kerestem, remélhetőleg meg is találva azt. Útnak eresztettem a többieket a hajtómmal hátramaradva. Mire Domi is lerótta szépen a köröket, ő is felröppenve a társával - mertem remélni, hogy nem Noel lesz, de ki tudja - csak utána fordultam Leohoz, mihelyst már csak mi voltunk két lábbal a talajon.
- Furcsa egy bagázs. Erős jellemek, remélem nem lesz széthúzás. Mit gondolsz? Nem kéne majd beiktatnunk egy csapatépítősdit? Vagy a mai edzést cseréljük le egy ilyenre?
 Pillantottam rá és érdeklődve hallgattam a válaszát, miközben most a pólómmal itattam fel a vért, amely már a számba is belecsorgott.

Epic.

Cyanne North.. a verőleány :'D

 Huh. Ma este addig maradok a pályán gyakorolni, ameddig ez csak lehetséges.. Lévén, hogy nem kell odaérnem időre sehova se, így most nyugodtan baktattam ki délután 4 óra körül a pályára. A délelőttömet ismét lent töltöttem a faluban a festészettel, amit - csodával határos módon - ismét siker koronázott. Ebédre feljöttem, felfalta a Rellonos kviddics csapat az összes kaját a nagyteremben és megbeszéltük a következő időpontot arra, hogy akkor mikor is lesz az edzés. Persze, munka van mostanában, vizsgák meg hasonló butaságok, de a kviddics már csak azért is fontos, mert legutóbb utolsóként ballagtunk. (habár talán a legeredményesebbként..)
 Egy szürke, vastag melegítőben caplattam lefelé a cigaretta füstömbe burkolózva és az egészhez egy fehér póló társulva, amit pár hete kaptam a csapattól ilyen ajándék gyanánt. Hihetetlenek, komolyan mondom. Két seprű megbűvölve követett, mint a jó modorra nevelt bárányok, hisz ki tudja, mikor fog eltörni az egyik. Plusz 3 gurkó is a nyomomba szegődött, két terelő ütő illetve egy szintén varázslattal ellátott szobor is, aki direkt az ilyen magán edzésekre van kiképezve olyan posztra, amit mi adunk meg neki a játék előtt.
 Kiérve a pályára néhány kósza lelket kellett észrevennem, ám amint látták, hogy én itt bizony lökdösni fogom a gurkókat, úgy szépen karikát oldottak és elpucoltak. Helyes. No, akkor nyomassuk. Amíg a kviddicsre koncentrálok, amíg játszom, addig ez teljesen leköti és eltereli a figyelmem - ha másról nem, Nináról bizonyosan, akivel olyan csúnyán lett vége a kapcsolatunknak.. De a r.hadt életbe! Bennett vagyok.. és nem a hűség meg a lehorgonyzás az erősségem. Plusz, ha jobban számolok utána, akkor rá kell jönnöm, hogy mindketten jól megleszünk a másik nélkül, hisz az utóbbi időben már alig kommunikáltunk nap közben.
 Bemelegítés. Most a gyorsított előedzést csinálom csak meg, mindennek a felét, így a 2 kör futást, 75 felülést és guggolást, 40 fekvőtámaszt, 25 db 4 üteműt egy olyan jó 30 perc alatt lenyomom. Erre jön 6 kör repüléses kör, sima, gyors, passzolgatós és versenyzős (ezek már a megbűvölt segédemmel egyetemben, holott ilyenkor a csapatkapitánynak és helyettesének kéne együtt gyakorolni, de.. hol is a helyettesem? Van egyáltalán?)
 Közlöm a lélektelen társamnak, hogy most mindketten terelők leszünk, de hagyjon nekem 10 percet, hogy jobban belemelegedjek. Felpattantam a seprűmre, nyargaltam néhány kört még egyszer, majd gondolatban irányított mozgással szabadjára engedtem egy gurkót, amely - jobb híján - felém kezdett közeledni. Alacsonyan szálltam és jobb oldalról közeledett felém; enyhe lendítéssel küldtem magasabb röppályára a labdát, ám ennél tovább nem tudtam ügyelni a vasgolyóra. Valami megzavart..

Cyanne..

 Nos, mit ne mondjak, igencsak meglepett a kockás inges lány megnyilvánulása. A megjelenése még csak hagyján, látásból ismerem a tagot, de azt azért messze nem gondoltam volna, hogy majd fogok vele beszélgetni is. Lepillantottam rá a seprűmről, ahogy valami kegyetlenül hanyag mozdulatokkal próbál bemelegíteni. Egy fél pillanatra.. de tényleg, épp hogy csak, a szemeim végigmérték az alakját, mihelyst a járművemről a földre szállva megindultam felé. Szám ördögi, féloldalas vigyorra húzódott, és fel se kellett nagyon mérnem a terepet és az adottságait, hogy ha kéne, akkor milyen posztra vágnám be: terelő. Az elmondottak alapján pedig maga is konyít legalább valamely csekély mértékben eme szerepkörhöz..
- Egy ilyen hígagyú bábbal nem is élvezet a játék..
 Vigyorogtam még mindig, majd a már szemkontaktus nélkül is működő és jól bevált képességemmel odareptettem mellé a második ütőt illetve seprűt.
- Ezt akkor kihívásnak veszem.. Oh, igen, ha felszállsz, akkor praktikusabb lenne, ha csak a pónis póló lenne rajtad.. az ing nagyban akadályozza a szabad mozgásodat. Amúgy nagyon eredeti. Mármint a póló.
 Hinnye, azt a jó büdös ukrán oroszt, hát ilyet sem pipálhattak az emberek, hogy én, amint egy mondatnál többet beszélek - és azt egy idegen, ijesztő külsejű leányhoz.. Mi a fene.
 Ott hagyva a füves terepen rá bíztam, hogy be fog-e rezelni avagy sem, hisz azért a helyi terelők nagy százaléka bizonyára vonakodva, vagy egyáltalában nem fogadnák el a tényleges kihívást. Mert bár olybá tűnt az első kijelentése, mérget nem vettem volna arra, hogy valóban fel akarja mérni az erőviszonyokat velem szembe. Aztán ki tudja.. Lehet meg van a terelőm a következő idényre.. No lássuk, ha ki mer állni ellenem, akkor majd ennél csak az lesz cifrább, ha mellettem is kiállna. Kellékek tömkelege kínálkozik ama okból, hogy kipróbáljam ezt a lányt - és valljuk be, nem tűnik egy anyámasszony katonájának.
- Azért remélem, hogy nem fogsz leájulni. Nem szívesen veszítenék el egy potenciális lehetőséget.
 Provokálni akartam? Igen! Direkt? Naná! Megéri? Ó, hát hogyne érné meg, ha higgadtan tud ellenem játszani, és tegyük fel, hogy olyan helyzetbe kényszerít, hogy inkább vele játsszak, mint ellene, akkor lehet ebből még valami..

Cyanne..

 Szerencsémre azért értette a poént, hohóóó, de még hogy! Úgy visszavágta hozzám a képzeletbeli labdát, hogy büszke lehetnék arra, amennyiben csak megtántorodtam és nem estem le a földre. Kaján arckifejezésre váltottam át, mihelyst elkezdte idegtépő módon levenni magáról azt a felső szerelést. Egy haloványan gyönge másodperc erejéig Nina felvillanó alakját véltem felfedezni a lányban, ekkorra mosolyom átalakult, kedvesebb volt, és nem olyan khm.. furcsa.
- Nem gyakran mondok ilyet, de örvendek a találkozásnak. David Bennett.
 Egyik szemöldököm pajkosan felvontam és viszonoztam a felém nyújtott kezet. Protokoll és etikett szerint ha egy férfi és egy nő találkozik, akkor a férfinak nem szabad kezet nyújtania, mert az illetlenség. Ellenben, ha a nő ezt megteszi, akkor el kell fogadni a felénk nyújtott végtagot. Egyébiránt őszintén szólva egyre jobban csípem a lányt, határozott és erős egyéniség, nagyon szimpatikus. Később összefont kezekkel lestem a lány gyorstalpaló bemelegítését, akárcsak néhány perccel ezt követően azt is, hogy milyen érzelmek villannak át Cyanne agyában és ülnek ki az arcára az ütőt megfogva. Nagyon óvatosan és finoman aurát váltottam, majd gondolatban olyan gyorsan megkerestem az ő kisugárzását, amennyire ez csak lehetséges volt. De pálca, se szemkontaktus, no de mire való az a tény, hogy gyakorlati legilimentor tanonc vagyok? Nem szemétkedésből vagy gúnyból vagy egyéb bármi más okból, de egy pillanatra behatoltam a lány gondolataiba a terelő ütővel kapcsolatban. Fogott már jóval korábban is ilyesmit a kezében, de kisebb súllyal rendelkezőt. Kellemes emlékei lehetnek, mert ilyesmi érzéssel teliek a gondolatai valamint még azt is sikerült meglátnom, hogy nem csak a düh levezetése végett fogott korábban ilyen eszközt, hanem tényleg.. élvezet miatt. Ekkor tájt ismételten nagyon óvatosan elhagytam a fejét azon merengve egy darabon, hogy észrevette-e az egész lezajlott jelenetet. Ha igen, akkor úgyis említésre fogja méltatni.. De úgy fest, hogy igen, érezte. Az ájulás lehetőségénél ismét kontrázott és egy rövid időre mintha a talaj a lábam alatt izzott volna.. talán ilyesmi érzés lehet, amikor közel állunk a villámcsapáshoz? Bizonyára nagyon közel kell lenni, hisz a talaj rossz áramvezető. Mindenesetre úgy beleborzongtam, hogy még a tarkómon is minden pihe szőrszál az égnek meredt hirtelen.
 Felreppenve hagytam, hadd birtokolja egyedül az eget, a pályát, hadd lássa a távokat és mérje fel, hogy mi hogyan van. Lenyűgöző látványt nyújtott, ahogy összefogott hajába belekap a szél és olyan magabiztosan uralja a seprűt, mintha oda teremtették volna. Elismerően bólintottam egyet, amit nyilván nem látott, de elismerésem neki.. egyre kevésbé vagyok haragos azért, hogy megzavart az edzésemben.
 Lábaim közé vettem én is a fajárművemet, elrugaszkodtam - miután ismételten megállapítottam, hogy még mindig rémesen áll rajtam a ruhám.. gethes terelő vagyok a 195 centis magasságommal és.. 75 kilós súlyommal. Komolyan mondom, lassan kezdek úgy festeni, mint valami ágrólszakadt, akinek sosem volt elég étele ahhoz, hogy rendesen kifejlődjenek a szervei. Borzalmasan nézek ki ( :/ )
 Cyanne felé ment a gurkó, amit egy pontatlan, ám erővel teli ütéssel küldött melegebb éghajlatokra, ám a kilengése kicsit meglepett. No persze, ezek a gurkók nem játékszerek, de azért nem rossz a kislány, azt mindenképp meg kell hagyni.
- Nem vagy semmi kisanyám. Hol voltál te eddig, hm?.. Figyelj. Van gy ajánlatom. Teremts elő egy szituációt.. Hm .. méghozzá a következőt.
 Itt egy időre a lány mellé szegődtem, oldalaink összeértek, jobb kezemben az ütővel suhintottam egyet a levegőbe.
- Hozz olyan helyzetbe, hogy csak telepatikusan tudjam megvédeni magam a sérüléstől - ami nyílt és éles játékban tilos természetesen. De ha ilyen szituációt elő tudsz teremteni, akkor mondjuk meghívlak vacsorázni. Vagy egy sörre. Vagy tudod mit? Gondolj ki valamit, hogy mit tegyek, ha ezt végre tudod hajtani.
 Egyre kíváncsibbá tett az egész lénye és modora. Be meri vállalni vajon?

Cyanne..

- Hát...Oké. Parancsolj.
 Adtam neki zöld utat arra, hogy olyan eszközökhöz folyamodjon, amit egy rendes kviddics mérkőzésen szigorúan büntetnek, de lényegében arra hívtam ki, hogy kényszerítsen olyan önvédelemre, amire manuálisan már képtelen lennék.
 Bölcsen gondolkodott a lány a kora ellenére, hisz bár nem érezte fizikailag, hogy belelátok a gondolataiba, de valószínűleg rájött. Ahogy arra is, hogy nem azzal tudna hárítani az agyából, ha messzebbre reppen vagy elfordul. Ügyesen kijátszotta a legilimenciámat, ámbár azért nem távolodtam el tőle annak ellenére sem, hogy se előre nem tudtam, se követni a gondolatait és cselekedeteit. Mintha teljesen random menne ide-oda és mérte volna be az alatta lévő gurkót. Magára vonja annak a figyelmét. De hát ember, mégis minek van ütő a kezedbe, ha inkább csak incselkedsz vele és nem tereled?!
 Villámok? Hogy jönnek ide villámok? Ezt a részt bár teljes mértékben végigkövettem a lányban, egyszerűen nem tudtam mire vélni, hogy mit akar a villámokkal. Erre most meg elengedi a seprűt?.. !%/"+#@! Mi a fene? Energia csapások..a tenyeréből?? Fantasztikus reakcióval toltam lefelé a seprűm nyelét, és bár a háromból 2 eltalált és a harmadik pedig a járgány farkát, azért igencsak meglepett a tény, hogy villámmágussal van dolgom. És ezzel az egésszel sikerült olyannyira elterelnie a figyelmem, hogy a másodperc tört részén múlt, hogy el nem talál a labda. Lajhárba lendültem, lábaimat olyan erősen összefonva egymással, hogy ülepem a seprű alsó részét még mindig érintse. Az adrenalin végigszáguldott a testemben és éreztem, ahogy teljes mértékben belelendülök a játékkal járó izgalomba és hevességbe. Agyam minden egyéb területén a gondolkodás tiltó táblát kapott, minden figyelmemet a koncentrációra irányítottam, önvédelmi protokollokra, karlendítésekre és bevett támadási pozíciókra. Hihetetlen, hogy ez a lány, aki alig 20 perce szólított le a pályáról, most így átlendített egy olyan holtponton, amivel már jó ideje bajlódtam - és nem csak napokra gondolok. Military üzemmódba kapcsoltak a reflexeim, és az éppen csapódni készülő gurkóra gyakorlatilag ráflasheltem. Jön, jön, egyre csak közeledik én meg ott várok bal könyékkel átkarolva a jelenlegi partnerem karcsú derekát és volt egyetlen pillanatom, mikor végrehajthattam az akciót. Pályán egy ilyen túl kockázatos lenne, de most még ha el is hibáznám, akkor is ott van a képességem.. A kiváló fegyverem.
 Tehát alulról kanyarodott hozzám vissza a kis édes, én pedig szinte hihetetlen akrobatikus technikával egy váratlan pillanatban az eddig biztonságosan kapaszkodó bal kezemet lefejtve a seprűről átadtam felsőtestem a gravitáció gyönyöreinek. Lajhárpózban most már csak a lábaim kapaszkodtak minden erőbedobással a mágikus szerkezetbe, míg kezeim és ezzel együtt az egész felsőtestem lefelé lógott. Noha a lendület nem volt iszonyatos erősségű, az ütés bizony az volt. Bal oldalamról a jobb felé fordulva pörgő ütéssel passzoltam el a labdát, aminek hatására az egyik bordaközi idegszálam becsípődött. Igen, a bordáim közé. Bal kezemmel visszakapaszkodtam és megindítottam seprűt lefelé a föld felé, és még szerencsémre legyen mondva, hogy becsapódás előtt sikerült visszamásznom arra.
 Remélhetőleg volt annyi gerinc Cyanne-ben, hogy megvárta, amíg ezen műveletsort végrehajtom, mert ha mostanra már megküldött egy másik gurkóval, akkor ez az a pillanat, amikor nem is tudnék arra koncentrálni, hogy kivédjem : most telibe találna akárhol, amit Rellonos létére bizonyára nem sajnálna, de azért fohászkodtam, hogy megvárja, amíg ismét felszállok a pálya közepére, hogy újra támadásba lendüljön. Egy helyben fogok állni és igyekszem lélegezni, mert ez a fránya becsípődött idegszál baromira fáj, levegőt is alig kapok.
- Gratulálok. Nem sokon múlt, hogy tényleg benyalom a labdát. Próbáld újra.
 Ezen szavak hangzottak el a számból, amennyiben tényleg volt oly' rendes és megvárta, hogy visszaevickéljek viszonylag gyors tempóban a repcsire. Ha nem, akkor mostanra bizonyára törött bordákkal és vállal igyekszem nem feldobni a pacskert a zöld gyepen. Nem rossz ez a lány, határozottan... határozottan jó.

Cyanne

 Döbbenetes látvány ez a furcsa szerzet az égben. Az első támadását is már nagyon jól és ügyesen kontrollálta, ellenben a második.. arra gyakorlatilag fel sem készült. A gond azonban máshol is gyökeret vert : pontos ütés volt, gyorsan elküldött, és villámokat sem nagyon akartam benyalni többet, az a 2 pontosan elég is volt ahhoz, hogy lássam : nem kispályás a csaj. Brutális sebességgel találtam meg a gurkó repesztő sebességgel közelítő auráját és már irányítottam is lefelé megbénítva azt, így a füvön landolt és nem is akart többé felkelni onnan. A három.. akarom mondani, a négy villámmal eleinte nem tudtam, hogy mit kezdjek, de gyorsan valami kiutat keresve végül pszichokinetikával - bevallom, azért egy kicsit meg is rémisztett, hogy négy is hasít felém, de - sikerült mindegyik irányát megváltoztatni annyira, hogy elzúgjanak mellettem. Az egyik még így is becsapódott az vállamba, így aztán a gurkó mellé esett valahová az ütőm is. Odakormányoztam a még mindig öntudatánál lévő Anniehez a tragacsomat, majd biztatva arra, hogy tegye le magát velem együtt a biztonságosabb talajra, végül megindultunk lefelé.
- Nem vagy semmi. Jó, hogy nincs nyílt törésed és ahelyett, hogy bepánikolnál a pályán, azt figyelted, hogy sikeres-e a támadás? Hát Cyanne North.. Kérhetsz tőlem valamit. Ezt az utolsót nagyon bekaptam volna.
 Dicsértem a kitartóságát és magát az egész taktikáját, hozzáállását és bátorságát. Azért valljuk be, nem sokan mentek volna ellenem a levegőben, főleg nem úgy, hogy képességekkel egyaránt.
- Gyengélkedőre megyünk először, rendben?
 Pillantottam a törött karjára egy kacsintás kíséretében, majd gondolati úton összepakoltam a motyót a pályáról, magam után felsorakoztattam a cuccokat és a potenciális társamra pillantottam a következő kviddics idényben. Amennyiben sikerül megfűznöm, hogy elvállalja.