A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=407193#post407193][b]Návay L. Viktor - 2014.10.20. 23:55[/b][/url]

Ritkán szoktam megbánni a döntéseim, de azt az egyet mégis különösen régóta bánom, hogy voltam elég nagy barom eltiltatni magam a játéktól. Terelő lehetnék valamelyik hivatásos csapatban. Szép jövőt jósoltak, amíg ki nem tört nálam a világvége. Az utolsó évből arra emlékszem, hogy minden meccset követően napokat töltöttem a gyengélkedőn, végül pedig már a kispadnál nem is jutottam tovább és egy egész csapat szurkolt, hogy senkinek ne essen baja, engem meg véletlenül se kelljen felküldeni. Elszúrtam, de rémesen. Talán levezethettem volna másként is a dühömet, de valahogy ez volt kézenfekvő, elvégre ott volt két gurkó, egy ütő a kezemben ráadásnak, miért ne éltem volna a lehetőséggel. Mint kiderült, senki más nem értett egyet velem, úgyhogy búcsút mondhattam az egész játéknak hivatalos formában. Azóta se voltam pályán, ha csak nem passzióból folytatott magángyakorlat formájában, amit azért a mai napig nem hagytam abba. Nem utolsó dolog, ha az ember formában marad, a heti kétszeri edzés meg igazán belefér az időmbe. Mióta itt vagyok, ma kerül sor az első alkalomra, úgyhogy kezdetnek talán elég is lesz, ha kicsit felmérem a terepet és teszek pár kört a régi Tűzvillámommal. Nem a legújabb modell, inkább kicsit ósdi, divatjamúlt, de jól bevált, és különben sem versenyeken használom, úgyhogy remek hasznát veszem. Teljes szerelésben vonulok ki a pályára magamra öltve a régi kviddicstalárom iskolai éveim emlékére. Beérve leemelem vállamról a seprűmet, és felpillantva azt is észreveszem, hogy nem vagyok egyedül. Remek. Nem vagyok én semmi jónak elrontója, és a társaság különben sem szokott gondot okozni, úgyhogy kicsit bemelegítek, teszek pár mozdulatot nyújtás céljával, aztán felülök a seprűre, de még mielőtt felemelkednék, végignézem, mit is művel ez az ürge odafent a kvaffal. Nem kispályás, meg kell hagyni, le merném fogadni, hogy ha most nem is játszik csapatban, valamikor tagja volt egynek, hogy itt vagy máshol, az már teljesen lényegtelen részlet. Végül mégsem emelkedem fel a tervtől eltérően, helyette bal kezemmel árnyékolva szememet felfele nézek és felkiabálok.
- SZÉP, DE ŐRZŐVEL VAGY GURKÓVAL NEHEZEBB LENNE. NEM TARTASZ VALAMELYIKRE IGÉNYT? - vetem fel a javaslatom, és mi tagadás, a gurkós változatnak jobban örülnék terelő lévén, de még őrzőként is elmegyek, ha nagyon muszáj. Persze egyszer válaszoljon, kíváncsi vagyok, egyáltalán érdekli-e az ötlet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=407898#post407898][b]Návay L. Viktor - 2014.10.22. 16:56[/b][/url]

Nem vagyok egyedül a pályán, de ha kviddicsről van szó, ez csak előnyt jelent. Teszek pár bemelegítő mozdulatot, majd mielőtt felszállnék, felkiabálok, hátha érdekli mondjuk egy gurkó is, elvégre az mégiscsak érdekesebb, mint egymagamban róni a köröket. Enyhe fintorra húzódik a szám, amikor meghallom a válaszát. Hála a fennvalónak bizonyára nem jó sorban álltam, amikor a nyelvérzéket osztogatták, de olyannyira nem boldogulok az idegennyelvek tanulásával, hogy az már különlegességszámba is mehetne. Tizenannyi év alatt is csak egy gyatra középfokra futotta, de ahogy hallom, ő vagy angol, vagy simán nagyon jól beszéli a nyelvet, én meg csak nagy vonalakban értem, mit is mond. Jó. Nyugalom, biztos beszél magyarul, ha értette, mit mondtam az imént. Vagy ha nem is beszél, legalább érti, már az is haladat lenne. Bűvészkedik még a kvaffal, aztán csak landol a füvön, és ismét megszólal. Angolul. Imádom, de komolyan. Ja, persze, nincs a homlokomra írva, hogy mennyire nem megy, de körülbelül felét nem értem annak, amit mond. Hallani hallom, nem vagyok én süket, de mit hozzak? Meg... tessék? Értetlenkedve bámulok, és próbálok összekaparni fejben egy viszonylag helyes - úgyis tele lesz nyelvtani hibával, ha már rólam van szó - mondatot.
- Beater? Oh, yes... I was one, but what should I get? Please, tell me you speak Hungarian ' cause I have a terrible... I not... don't really speak English... - nyögöm ki nagy nehezen. Terelő voltam, közlöm is vele, de egyben azt is, hogy olyan rémesen beszélek angolul, amennyire csak lehetséges. Már a nyelvtant se értettem meg igazán soha, a szavak meg végképp nem ragadnak rám, az is csoda, hogy azt a pár fogalmat megjegyeztem, ami kviddicsben gyakran használatos. Végre megszólal aztán, és belőlem kitör a nevetés. Jelbeszéddel egyszerűbben tudnánk kommunikálni, mint két nyelven, amit a másik nem különösebben tud használni.
- Sorry... - mondom még mindig vigyorogva ezen az egészen, és már nyújtom is a kezemet.
- Viktor. Örvendek, Mark - mutatkozom be, és kezet rázok vele. Hm, hogyan is folytassam? Próbálok a lehető legkevesebb szövegre szorítkozni, és nem olyan szavakat kiválasztani, amiket netán még kiejteni sem tudna, nemhogy értené. Jó, fogalmam sincs, mennyit ért, de az alapján, ahogy ezt az egyszerű mondatot összerakta, az a gyanúm, hogy annyira tud magyarul, mint én angolul.
- So... want bludgers? - kérdezem, az előbb ugyanis mintha gurkót akart volna, ha jól értettem. Már csak azt kellene kitalálni, merre is vannak. Fogalmam sincs, hol tárolják itt a felszerelést, de talán ő hátha többet tud erről nálam.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=409417#post409417][b]Návay L. Viktor - 2014.10.25. 02:06[/b][/url]

Remekül indul minden, aztán kiderül, hogy az értekezés mégiscsak bajos lesz. Valahogy kinyögöm azért, amit mondani akarok, majd kitör belőlem a nevetés. Körülbelül annyira beszélek én angolul, mint ő magyarul, már ha igazán megerőltetem magam, szóval ez így hirtelen egészen viccesnek tűnik. Valahogy így vagyok én is vele, ahogy mondja, nem volt időm elég, csak nekem ehhez egy örökkévalóság is kevés lenne. A nyelvtan kínzásnak számít, a szókincsem bővítése meg... inkább ne is beszéljünk róla. Inkább mászok hegyet teljes felszerelésben. A bocsánatkérésre nem reagál semmit, de talán ő maga is érti a helyzet iróniáját. Vagy ha mégsem, hát legalább nem mimózalelkű, amit javára írok, helyette rátérek arra, hogy mihez is kezdjünk, kell gurkó vagy sem. Hála a jó égnek, meg mindennek, aminek hálát lehet adni, most már magyarul beszél tovább.
- Berobbantott zár? Ki vagy tiltva, hogy nem adtak kulcsot, vagy mi? - hitetlenkedve nézek rá. Vagy itt nincs egy gyakorló szett labdákból, ha netán valaki a hivatalos, beütemezett edzéseken meg meccseken kívül is gyakorolna kicsit? Mindenesetre érdekes megoldása a hozzáférésnek az ajtó berobbantása, de nem reklamálok. Letéve a seprűm a pálya szélén, megyek egyenesen a szertárig, megkeresem azt a bizonyos ajtót, majd a labdákat tartalmazó ládával és ütőkkel térek vissza.
- Milyen poszton játszol? - kérdezem, miközben ledobom az ütőket a seprű mellé, majd felnyitom a ládát. Élvezet látni, ahogy a két gurkó szabadulni akar az őket fogva tartó szíjak alól, mintha csak éreznék, hogy a pálya közelében vannak. Csak a kvaff mozdulatlan. Ezért sem érdekelt soha, nem volt akkora kihívás, mint ez a két megbűvölt vasgolyó, ami átvéve a rá mért ütés erejét száguld a levegőben keresztül kasul, és csúnya sérüléseket tud okozni, ha az ember nem figyel.
- Na hány gurkó legyen? Beszállsz terelőnek, vagy kergeted tovább azt a vörös labdát? - kérdezem meg. Eggyel egyedül is simán elbánok, és kicsit megnehezíthetem a dolgát a karikákra dobásban, de azért lássuk, mit mond. A biztonság kedvéért eleve két ütőt hoztam, úgyhogy a döntés csakis rajta áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=410369#post410369][b]Návay L. Viktor - 2014.10.26. 17:30[/b][/url]

Valaki de türelmetlen, édes istenem. Berobbantani az ajtót csak azért, mert így gyorsabb volt, mint megnézni, hogy nyitva van-e - ez aztán szép teljesítmény, de komolyan. A magam részéről nem szeretem megszegni a szabályokat, márpedig ez cseppet sem a szabályos eljárás volt, és még csak nem is a legegyszerűbb. Inkább nem teszek megjegyzést, még mielőtt túl hamar elveszítené a türelmét, csak elhúzom kissé a szám és megvonom a vállam. Legyen, ő tudja, hogy jó neki. Az, ahogyan kommunikálunk viszont nagyon mulatságos jeleneteket eredményez pillanatokon belül ismét, hiszen én nem feltétlen tudok válaszolni neki az angolul, ő meg nekem nem magyarul, mindketten iszonyatosan helytelen mondatokat rakunk össze, de legalább nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy kiröhögjük a másikat, hanem megpróbáljuk megérteni, miről is hadovál éppen szerencsétlenje. Gyors séta után már a labdákkal térek vissza, és azt próbáljuk meg eldönteni, hogyan is lenne érdekes játszani. Hálát adok az égnek, hogy a reptan tanárnő valami csodával határos módon képes volt a fejembe verni a kviddics alapvető kifejezéseit, annyira bízott benne, hogy egyszer majd valamelyik válogatottban fogom a gurkókat hajkurászni és az ellenfél játékosainak testi épségét veszélyeztetni. Bánatára az utóbbi rész jobban ment, miután Matthew lelépett, sőt, saját csapattársakra is kiterjedt már ez a veszélyeztetősdi, úgyhogy mégse lett belőlem válogatottban terelő, de még helyi csapatban sem, viszont most legalább értem, hogy Mark miről beszél pontosan.
- Aha... - bólogatok. - For me... Cheaser...no way... Beater or maybe... keeper. I am not good enough for... being a cheaser - kissé kérdő a hangsúlyom, de csak azért, mert fogalmam sincs, helyesen mondom-e, amit mondani akarok. Tényleg nem vagyok elég jó ahhoz, teljesen más poszthoz szoktam, ráadásul még csak semmi érdekes sincs abban a piros bőrben.
- Hajtó amúgy... hajtó, terelő, őrző, fogó - sorolom fel a magyar megnevezéseket, és a ládában mozgolódó labdára pillantok, majd vissza rá.
- A kvaff... quaffle... különben is túl unalmas. A gurkó veszélyes, a cikesz meg gyors. Fogónak túl megtermett vagyok, de te sem vagy egy kifejezetten fogó alkat, felengedhetjük a cikeszt is. Hasonló esélyünk van elkapni - töprengek tovább a lehetőségeken. Valami érdekeset akarok játszani, ha már van akivel.
- Akkor marad az egy gurkó? - kérdezem meg, de ez a srác tényleg nem bír várni, kiengedi kérdés nélkül is a vasgolyót és levegőbe emelkedik. Moroghatnék most ezen, de mi értelme lenne, legfeljebb elkap az agresszív kis kedvencem, úgyhogy felkapom az egyik ütőt, felpattanok a Tűzvillámomra és én is felemelkedem, aztán jöhet az érdekesebb része a kviddicsnek. Ne siess úgy, aranyom. A gurkó kiszemel, de egy szép ütéssel máris Mark felé irányítom, és engedelmesen száguld is a fiú után már, én meg követem. Ahogy kezdek belemelegedni, egyre jobban érzem magam az adrenalintól, csak el ne felejtsek odafigyelni arra, hogy nem kinyírni kell az aktuálisan ellenféllé előlépett Markot. Szép is lenne egy ilyen húzással kezdeni a tanévet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=413005#post413005][b]Návay L. Viktor - 2014.10.29. 16:40[/b][/url]

Bólogatok, bár azért tudom magamról, hogy igazán jó terelőként voltam és vagyok még mindig. Sosem hagynám abba a gyakorlást, pedig nem leszek már válogatott sehol. Amióta kispadra kerültem, nem szálltam fel csapatban, és talán jobb is volt így mindenkinek, mert eléggé - hogy is mondjam - agresszív tudok lenni, ha már van rá lehetőség.
- Angolul sincs különösen hétköznapi nevük - jegyzem meg, ha már a megnevezések furcsaságánál tartunk. Mi a fenét hívnak úgy, hogy snitch meg bludger, meg még fene tudja, hogyan. Nekem éppen olyan röhejes ez, mint amennyire neki a magyar megnevezések lehetnek.
- Nekem jó - vonom meg a vállam, maradjon a cikesz, aztán olyan gyorsan engedi ki a gurkót, hogy alig bírom utolérni. Csak tudnám, hová rohan ennyire? Mintha elszaladna a pálya, ha ő most azon nyomban nem emelkedik a levegőbe a kvaffal együtt. Nem értem ezt az embert, de ám legyen, sietve indulok utána és hamarosan már örülhet is egy mögötte száguldó gurkónak. Bármennyire is élvezem csapkodni a vasgolyókat, azért egy kicsit remélem, hogy mégsem fogja telibe találni, mert ha nekem kell becipelni a gyengélkedőre, nem biztos, hogy jó vége lesz. Nem akarok már az első napjaimban bajba kerülni, hogy esetleg kitiltsanak a pályáról. A hátam közepére hiányzik. Azon vagyok, hogy utolérjem, aztán lelassítok, mert nem győzöm tátani a szám, hogy Mark mennyire merész. Meg se fordul a fejében, hogy ha tönkre vágja azt a szerencsétlen seprűt egy ilyen hadművelettel, akkor lezuhan. Jó pár méterre vagyunk a földtől, aligha lenne kellemes a találkozás a talajjal. Akkora ereje nincs annak a pofonnak, mint az ütőnek a kezemben. Ha nem lenne olyan okos, hogy pontatlan ütés esetén is célpontot talál magának, nem biztos, hogy el is érne engem, pedig biztos, hogy nekem volt szánva, más elvégre nincs a pályán. Lendületesen tovább pofozom egyelőre ellenkező irányba, amíg megbizonyosodom róla, hogy Mark nem fog lezuhanni. Az előbb rángatott a seprűje.
- TE NORMÁLIS VAGY? SZEDD ÖSSZE A MÁSIK ÜTŐT, VAGY NINCS GURKÓ - kiabálom oda neki, elvégre ebben a magasságban a szelet is rászámítva aligha hallana bármit is normál hangnemben. Még egy utolsó pillantást vetek rá, remélem, hogy felfogta, mit mondtam, aztán már indulok is a pálya másik vége felé levadászni a gurkót. Ha nem megy le az ütőért, tényleg leviszem a gurkót és itt hagyom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=417114#post417114][b]Návay L. Viktor - 2014.11.06. 00:19[/b][/url]

Egy kívülálló számára igazán szórakoztató lenne végignézni a műsort, amit éppen produkálunk, azt hiszem. Szerencsére valahogyan csak sikerül megértenünk egymást, a levegőben meg már nagyjából úgyis mindegy, ki milyen nyelvet beszél, vagy nem beszél, mert repülni kell tudni. Okoska azonban nem bír magával, amitől elég hamar felmérgelődöm, elvégre ki a fenének hiányzik, hogy már első alkalommal kitiltassa magát a pályáról mások ostobasága miatt. Egyszer elég volt, hogy nem játszhattam a túlzottan agresszív játékom miatt, másodszorra nem fogom elérni, hogy még csak ne is gyakorolhassak. Erre Mark itt megpróbál szuperhőst játszani és már rángat is a seprűje. Csoda, hogy nem sérült meg jobban szerencsétlen járgány, ő meg levegőben van. A lehető leghamarabb üvöltök rá, mert én aztán nem fogom nézni, ahogy földhöz csapódik, aztán meg még netán a gyengélkedőre is cipeljem be. Velem nem fog szórakozni, vagy elmegy ütőért, vagy leszállok a gurkóval együtt. Még jó, hogy ért a szóból, és összeszedi az ütőt, és visszaemelkedik a levegőbe. Az, hogy csak ütögessük a gurkót... ez még edzésen bemelegítésnek is túl egyszerű lenne, úgyhogy felé irányítom nagy lendülettel a vasat, és aztán én is elindulok, megszerezni közben a kvaffot, ez már valamivel érdekesebbnek ígérkezik, már ha megpróbálja visszaszerezni tőlem, akkor is, ha szerintem a kvaff a legunalmasabb labda a kviddicsben, ami csak létezik. Fogalmam sincs, hogy nem tudtak annak is kitalálni a játék története során valami kis csavart, azon túl, hogy bűbájjal lassítják a zuhanását, mert hát ettől csak nem érdekesebb egy szikrányit se. Élettelen, pirosra pingált bőr, amiért hat hajtó verseng, és kész. Dögunalom. A gurkó legalább bőven kihívás, mert egy kicsit önállóbb, és nem egyszer múlik nagyon kevésen most is, hogy éppen csak sikerül időben elkapnom, mielőtt nekem csapódna. Végül aztán csak leszállunk, amikor már beleununk, mert több játékossal érdekesebb azért, mint ketten pattogni a pályán folyamatosan posztot váltani terelőből hajtóba, hajtóból terelőbe, annak függvényében, kinél melyik labda is van éppen.
- Kösz a társaságot - mondom kifulladva még, miután földet értem, majd összepakolom a labdákat, és a seprűmet a vállamra vetve megindulok az öltöző felé, elvégre csak el kell pakolnom, itt nem hagyhatom a pálya közepén a ládát, hogy majd csak elviszi valaki, mert mára az edzésnek vége.