A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865845#post865845][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.07.30. 20:41[/b][/url]

Nos, ha most egy kívülálló lennék és csak figyelném az eseményeket, azt gondolnám, hogy Albert Miksa szeretője, Márton pedig az apja. Mert a reakcióik teljesen olyanok, mint általában ebben a szerepkörben lévő embereké. De, megérkezik Laura - igen, tudom ki ő -, aki láthatólag a két férfihoz képest sokkal összeszedettebb, mert jól fel van pakolva. Most ő vagy az idősebbik szeretője, bár a távolságtartás miatt, kétlem, vagy pedig Miksához tartozik. Vajon, jön még valaki?
- Bocsánat, elmagyarázom. A jóindulatú daganatok fő jellemzője, hogy a kontrollálhatatlan növekedés során, a rosszindulatú daganatokkal ellentétben,  nem törnek be a környező szövetekbe, és nem pusztítják el azokat. Általában lassan növekednek, sebészi úton eltávolíthatók, nem újulnak ki, sejtjeik nem szóródnak szét a szervezetben, így rendszerint áttétet sem okoznak. Azonban a sejtek mértéktelen burjánzása miatt a jóindulatú daganatok olykor óriási méreteket ölthetnek, ami károsíthatja a szervezet élettani funkcióit - igyekszem lassan és érthetően mondani, majd Laurára pillantok. - Nagyra nőtt a tumor, az agyhártyájában van, így nyomja a látóidegét, amelytől a fejfájásai lehetnek, illetve ideggyógyászati rendellenességei - azért neki mondom, mert láthatóan hármuk közül neki van is fogalma ehhez, már nem tudom, hogy a neurológiában mennyire jártas.
- Mindenképpen műtét vár rá, viszont a tumor méretei miatt, még keresik a megfelelő utat és megoldást - nem lehet csak úgy nekivágni, a tumor egyenesen arányos Miksával, mert miért is lenne bármije is kicsi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865846#post865846][b]Bontovich Márton - 2023.07.30. 20:41[/b][/url]

- Én tanár vagyok. Mágiatörténész.
Fogalmam sincs, hogy ez most miért jött ki, talán azért, mert nem értem, hogy mit mond egész pontosan. Akkor ez most jó? Jó ugye? Azért jó indulató, mert nem okoz áttéteket. Nem lesz rákos mindene. Az anyánk ebbe bele fog halni, ebben biztos vagyok, és nem tudom, hogy mit fogok majd csinálni, amikor el kell neki mondanom úgy, hogy ne ijesszem meg. Nem rutinműtét, azt olyankor csinálnak, amikor egy anyajegy veszélyes helyen van, ez annál sokkal több. Értem, csak nem, de próbálom felfogni azt, amit mond. De látszik, tudom, hogy látszik, hogy teljesen el vagyok veszve most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865847#post865847][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.30. 20:42[/b][/url]

- Ami Miksa agyában van, az is óriási, ugye? - biztos vagyok benne, hogy igen. A fenébe is! Fenébe! Sokkal jobban oda kellett volna figyelnem rá, hogy tényleg elmenjen kivizsgáltatni magát, de közben meg hinni akartam, hogy tényleg én reagálom túl. miért nem figyeltem oda jobban? Miért kellett ezt hagynom? - Jól lesz utána? Bármeddig élhet? - ez a karma. A sok elbaszott döntésünk miatt, amit életünk során hoztunk. Eddig csak nekem ütött vissza, de úgy néz ki, hogy most már Miksát is megtalálta. De miért? Én voltam a legyengült szervezet, ezt nekem kellett volna bekapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865848#post865848][b]Kis Laura Grace - 2023.07.30. 20:42[/b][/url]

- Sajnálom, az én hibám. Az ingerlékenysége gyanús volt már, hogy valami nem stimmel, fokozatosan romlott, tegnap előtt pedig elesett a motorral, de megvizsgáltam, nem volt belső vérzése, meggyógyítottam. Fáradtabb is volt a kelleténél, és olykor azt mondták, hogy nem értik, amit Miksa mond, de azt hittem, hogy csak figyelmetlenek, mert én értettem.
Nekem nem tűnt fel, hogy máshogy beszél, hogy nem lehet érteni a szavakat, amiket kimond. Az egyik könyvben, amit olvastam, abban volt egy mondat, ami most ezt juttatja eszembe. Ott a főszereplő lánynak azt mondták, hogy persze, hogy ő érti, hiszen a szívével hallgatja, nem a fülével a másikat. Akkor furcsának gondoltam a mondatot, de lehet, hogy ez egy létező dolog?
- Változó, a túlélés, az nagyon sok mindentől függ, az agydaganat a legspeciálisabb, minden azon múlik, hogy mekkora, mennyire lehet hozzáférni, milyen az utókezelés. A statisztika nem a legjobb.
Az utolsó mondatot szinte suttogom, mert lassan kezdek belegondolni, hogy ez mit is jelent, hogy mennyire mindegy volt nemrég az a negyven-negyvenöt éves korig élés, amit Albert mondott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865849#post865849][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.07.30. 20:43[/b][/url]

Márton szavaira nem igazán tudok másképpen reagálni, csak egy együttérző mosollyal és ez éppen elég ahhoz, hogy Laura kezdjen el beszélni. Jó, ha van a családban valaki, aki képben van és tudja a dolgokat megfelelően közvetíteni.
- Te is tisztában vagy vele, hogy nem tudtál volna semmit sem tenni ellene és nem egyik napról a másikra alakult ez ki - mondom a lánynak nyugtatásként, bár tudom, hogy ez ebben a helyzetben nem sokat segít. Álltam az önveszélyes bátyám ágyánál nem is egyszer és mindig utáltam, ha nyugtatni akartak.
- Fiatal, erős  szervezete van, de nem mondhatom azt, hogy minden rendben lesz, mert nem tudom és nem szeretek olyan kijelentéseket tenni, amiről nincs biztos tudásom - válaszolok Albert kérdésére és hagyom, hogy Laura is elmondja az ő tudását. - Mindent megteszünk annak érdekében, hogy rendbe jöjjön és a lehető legpozitívabban jöjjön ki ebből. De ehhez ő is kell - nem is kicsit. Fél gyógyulás az, ha az ember nem adja fel és küzd, remélem, hogy Miksa nem most akarja majd behúzni a kéziféket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865850#post865850][b]Bontovich Márton - 2023.07.30. 20:44[/b][/url]

- Ezeket mind észrevettük, csak mind inkább próbáltunk olyan környezetet teremteni, ami kevésbé káros a nyugalmára.
A próbáltunk az szerintem egy nagyon finom szó, hiszen mind csak rontottunk a helyzeten, kivétel nélkül. Jó, talán a kislány nem, de abban sem lehetek biztos, tekintve, hogy az öcsém mielőtt hozzám odaért volna, még egészen biztos, hogy benne járt, és az egész megjelenése roppant mód groteszkre sikeredett, miközben én csomagoltam. Az egész jelenet olyan furcsa volt.
- Mikor derül ki, hogy mikor lesz műthető?
Teszem fel a következő kérdést, miközben sűrűn pislogok a mellettem fehéredő Albertre is, hogy a megfelelő pillanatban odaugorjak és elkapjam. Tiszta fejjel kell lennem, legalább most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865851#post865851][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.30. 20:45[/b][/url]

Ez nem volt opció, sosem volt opció, hogy vele valami történni fog. Az élet-halál dinamikánk teljesen rendben volt, sokat beszélgettünk arról, hogy együtt halunk meg, megnéztük az országokat, ahol lehetséges ez, videót készítettünk, hogy én is emlékezzek rá, hogy mit beszéltünk meg. De azt, hogy ő is szenvedjen, azt nem tekintettük sosem opciónak. Ez nem így volt megbeszélve. Érzem, ahogy a könnyek elkezdenek végigfolyni az arcomon, és kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, és elsötétül minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865852#post865852][b]Kis Laura Grace - 2023.07.30. 20:46[/b][/url]

- Jobban utána kellett volna néznem.
Dörmögöm magam elé, mert tényleg ezt kellett volna tennem. Minden opciót számba venni, ahogy egy újabb, szokatlan esemény történik. De nem, én próbáltam elterelni a gondolatait, újabb és újabb és újabb opciót adni arra, hogy ne foglalkozzon azzal, ami rossz, és inkább legyenek jó pillanatok. Saját magam előtt is tagadtam, hogy baj van, mert nem akartam, hogy baj legyen. Mert én még szeretnék vele utazgatni és beszélgetni, és nézni, ahogy alszik, miközben morog, hogy ne nézzem. Olyan sok mindent kell még együtt átélnünk, olyan nagyon sokat. Csak állok, és hallgatom amit Kriszta mond, és érzem, ahogy elzsibbadnak az ujjaim a szorításban, miközben próbálom győzködni magam, hogy nem szabad sírni.
- Küzdeni fog, Albert miatt mindenképpen, mert ő nem szegi meg az ígéreteit.
Mondom végül magabiztosan, és tudom, hogy így lesz. Hogy miatta megküzd az összes sárkánnyal is, szóval nem lesz itt baj. Persze, ha Albert nem adja fel, ami jelen pillanat nem úgy tűnik, mivel összecsuklik, Márton kezei között végzi, majd a széken, én pedig ösztönösen odalépek hozzá, és a nyirkos homlokára teszem a kezem.
- Lázas, reggel még jól volt, mielőtt megtudta Miksát. Elhoztam a gyógyszereit, mert szerintem nem vette be őket.
Gyorsan elő is veszem őket, és Kriszta felé nyújtom a zacskót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865853#post865853][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.07.30. 20:47[/b][/url]

Ha valakinek az összeesésére tennem kellett volna némi tétet, az Márton lett volna. Láttam, hogy a kis Holló sápad, de azt hittem, hogy már van eléggé edzett a dolgokhoz. Tévedtem és legalább pénzt sem buktam. Ahogy összeesik én intek, hogy hozzanak már neki egy ágyat és a pálcám segítségével fektetem rá.
- Nos, így tűnik legalább Miksának lesz egy szobatársa, mert Albertre is kérek vizsgálatokat - nézem, ahogy Albertet eltolják, mert ha valamiből, hát ebből nem fogok engedni. A Laura által nyújtott gyógyszereket is viszik és gondoskodnak a továbbiakban a srácról.
- Egy átfogó képet alkotnak a tumorról és a helyzetéről, de ez pár óra, akar nap is lehet, mert senki sem szeretné, ha Miksával valami ennél is nagyobb baj történne - fordulok Márton felé, akinek kissé késve válaszolok a kérdésére. - Nem adtunk neki altatót így elméletileg bármikor magához térhet. Laura tud maradni, mint gyakorlatát itt végző gyógyító, így nem veszi el a látogató, családtag szerepét, szóval ön is maradhat, ha gondolja - ez a legjobb ajánlatom, mert így senkit sem zárunk ki. Nem azért mondom így, mert szememben Laura nem tartoznak ehhez a családhoz, hanem megoldást kínálok arra, hogy senki se sérüljön ennél jobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865854#post865854][b]Bontovich Márton - 2023.07.30. 20:47[/b][/url]

Ilyen lehet az, amikor valaki annyira szereti a másikat, hogy átveszi a dolgait. Amikor jött, akkor még nem volt semmi baja, és amikor most elviszik, olyan, mintha évek teltek volna el a két állapot között.
- Mindenképpen egy szobába legyenek, kérem.
Tudom, hogy mennyire fontosak egymásnak, ha kell, minden pénzemet odaadom neki, de nem szeretném, ha szétválasztanák őket. Ezt követően a kislányra pillantok, ezt a döntést neki kell meghoznia, én nem akarok válaszolni, nehogy úgy tűnjön neki, hogy nem tartom a családunk tagjának, mert bár döcögősen indult, annak tartom.
- Heten vagyunk testvérek, ketten házasok, egyiküknek pedig jegyese van, illetve az édesanyánk. Összetartó család vagyunk, valószínűleg mindenki be fog jönni. Elnézést kérek előre is ezért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865855#post865855][b]Kis Laura Grace - 2023.07.30. 20:48[/b][/url]

Csendesen nézem végig a jelenetet, nem hittem volna, hogy a közeljövőben látnom kell azt, hogy egy eszméletlen szerettemet elviszik, a nagypapi is majd kicsattan éppen, és ez most nagyon riasztó nekem, főleg, hogy Miksát nem is láttam, és az utolsó mondatom az volt hozzá, hogy negyed óra múlva találkozunk, nem mondtam, hogy szeretlek, nem bújtam hozzá, hiába van a ruhámon az illata, mégsem olyan. Nem ő.
- Ez egy jó ötlet.
Felelem végül határozottan, mert így lehetőségem nyílik látni őket, vigyázni rájuk. Ez egy olyan lehetőség, amit nem hagyhatok ki, így egy kicsit megigazítom a vállamon a táskát, mielőtt ellépek Márton mellől.
- Átöltözöm.
Muszáj eltűnnöm egy kicsit előlük, muszáj kicsit egyedül maradnom. Egyszer már elveszítettem mindenkit, akit mélyen szerettem, nem szeretném, ha ez most megint megtörténne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865856#post865856][b]Gyarmati Lora Manka - 2023.07.30. 20:48[/b][/url]

- Míg betartják a látogatási protokollt, engem nem zavarnak - főleg, hogy nem feltétlen biztos, hogy én itt leszek végig. Mert, ha hazamegyek és azt mondom Ervinnek, hogy bocs szívem, de addig mindenképpen maradok, míg Bontovich Miksa ki nem kerül innen, szerintem elválik tőlem és tök jogosan tenné egyébként.
- Ha lesz eredmény vagy bármi, ami érdemleges információ azt vagy én vagy Laura majd elmondjuk, rendben? - nézek Mártonra, majd Laurát, aki a legösszeszedettebb a trióból, akarom mondani duóból, hiszen egy már kidőlt. - Menjen haza, igyon egy kávét, beszéljen azzal, akivel kell. Lehet, hogy szerencsés lenne Albert szüleinek is szólni, talán ha nem egy kórházi dolgozó teszi ezt meg, nem ijednek meg annyira - nem elküldeni szeretném, csak rávilágítani arra, hogy ő most itt nem tud mit csinálni. Inkább keressen magának elfoglaltságot, mert akkor nem fog begolyózni, tapasztalat.
- Elnézést, de nekem is mennem kell.  Ha bármiben segíthetek még, keressen nyugodtan - ma biztos itt leszek és ismerem magamat, holnap is és még holnap után is. Ervin örökre megutál, hogy benne hagyom a szarban, ez már biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865857#post865857][b]Bontovich Márton - 2023.07.30. 20:49[/b][/url]

Megkönnyebbülök attól, amit mond, és attól is, hogy Laura nem ellenkezik, és nem érzi úgy, hogy kihagynám a családból. Tudom, hogy az öcsém mellett akar lenni, én is Mirella mellett lennék minden percben, és ha ehhez az kellene, akkor az Ecserin vennék magamnak orvosdiplomát. Nem ismernék lehetetlent, és azzal, hogy, mint gyakorlatot teljesítő van itt, mellette lehet.
- Köszönöm a segítségét, és, hogy vigyáz az öcsémre, és, hogy megoldással volt arra, hogy a barátnője vele lehessen. Én szólok mindenkinek, Albert szüleinek is, és mindent megteszek annak érdekében, hogy mindenki betartson mindent.
Mi is volt a problémám a kezdet kezdetén? Hogy nem hasznosíthattam semmit abból, amit az apám tanított? Tessék, most itt vagyok, mint a család feje, csak éppen piszkosul nem ebben a formában szerettem volna ezt megvalósítani. Egy pár pillanatig még nézem őt, mielőtt elköszönök, és elindulok a folyosó másik irányába. Az öcsém nincs itt egyedül, amíg én mindent elrendezek, ő is jó kezekben lesz, aztán visszajövök, és mindent helyrehozok.

  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865901#post865901][b]Ruarc L. Mornien - 2023.07.30. 22:59[/b][/url]

Az évek alatt hozzászokott, hogy a teste néha elárulja - semennyi bájital vagy óvatosság sem kímélhette meg tőle, hogy rendszeresen ágynak döntse a lázas megfázás vagy egy mások által könnyen lerázott nyavalya. Az utóbbi időben azonban érezte, hogy valami megváltozott, s bár elkezdte a szükséges köröket, sosem jutott el a problémák gyökeréig. Később rá is felejtett, mert a tünetek jöttek-mentek, az élete pedig szintén folyt tovább medrében.
Aztán jött az az éjszaka. Haagen. Tobias eltűnése. A döntés, amiről akkor még nem tudott. A történtek egy részére nem emlékezett, hogy Martin miatt vagy csak lelke zárkózott el ösztönszerűen az elviselhetetlen érzésektől, nem tudta. De amint csillapodni látszottak volna a dolgok, elkezdett belázasodni - nem szokatlan, hogy stressz után lebetegedjen, hát a fejfájásnak sem szentelt elsőre figyelmet. Aztán az ízületei is sajogni kezdtek, s egyszerre nehezen, majd egyre kevésbé kapott levegőt. Megrémült, amikor az ujjbegyei alig bírták kitapintani a jeleket, miközben Anának akart írni. Igen, írni akart, de utána?
Az emlékei homályosak - valószínűleg leszedálhatták, mert nehezen tisztul, álom és ébrenlét határán lebeg, ahol kezdenek beszűrődni tudatába a hangok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865906#post865906][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 13:35[/b][/url]

Kevés vendég, nyugis kocsmavezetés, mindez egy jó könyv társaságában. Kívánhat az ember lánya többet? Nos... ebben a kérdésben talán vitatkozhatnánk, ha a fülem épp nem kapott volna el egy fél mondatot, amiben a Bontovich és Holló vezetéknév egymás mellett foglalt helyet. Ez pedig egyetlen duóra utalhatott. Elővettem legközvetlenebb kocsmárosi mosolyomat, és egy újabb adag sörrel megkörnyékeztem a pletykás bandát. Mondanom se kell, hogy a félinformációk tudatában az elkövetkezendő két óra kín keserves volt.
Anélkül, hogy igazán átgondoltam volna a tetteimet, lábaim már az utat tették a legközelebbi hopp-pont felé. Az ispotály folyosóján merült csak fel bennem, hogy talán nem életem ötlete berontani a két fiú kórtermébe. Még igazán azt se tudom mi történt, és ha csak még több bajt okozok a jelenlétemmel?
A folyosón fel-alá járkáltam egy ideig, próbálva eldönteni mivel teszek legjobbat. Hiszen még Alberttel se vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ide rohanjak, mint egy fél idióta. Talán nem is fogja érteni miért jöttem. Miksa pedig egyenesen elküld az anyám után Írországba.
Már fordultam is meg, hogy visszavegyem az utamat Bogolyfalvára, mikor szembe találtam magam Grace-szel. És abban a pillanatban eldőlt a dolog. Rosszul nézett ki, és bármennyire is furcsálltam, hogy Miksával van együtt, most mégse jött egyetlen szarkasztikus megjegyzés se az ajkamra. Pár mondatot váltottunk csupán, és utána csak várnom kellett. Életem legnehezebb pár perce volt. Még megfordulhattam volna. Elmenekülök, ahogy anyám tette. Soha.
Benyitottam a szobába, és halkan be is csuktam. Ki tudja mennyire tartózkodhatok ott. - Hello - köszöntem félénken, és félszegen rámosolyogtam. Annyira nem éreztem helyénvalónak az ottlétemet. - Azt hittem legközelebb én választhatok helyszínt - vicceltem el inkább a dolgot, és lassan az ágya végéhez sétáltam. Egyáltalán szeretné, hogy ott legyek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865909#post865909][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.31. 14:55[/b][/url]

Nagyon furcsa időpontban találta ki Laura, hogy sétáljanak egyet, és nem tudom, hogy ez a "séta" mennyire hasznos most, de ő tanul ilyesmit, ő tudja, én csak nemet intettem, amikor rám villantotta a zöld szemeit, és akkor rájöttem, hogy ez nem olyan séta lesz, ahol nekem is jelen kell lennem. Sóhajtva kiköhögtem inkább magam, aztán a következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy őszintén nevetek. - Nem szexelni vitte el, hanem miattad. - a nevetés köhögés fullad, és bármennyire is szeretném a sosem létezett macsó vagyok, akinek semmi sem fáj attitűdömet prezentálni, erre esélyem sincs. A mellkasom közel áll hozzá, hogy leszakadjon, és a sok köhögés miatt a hasam is fáj már. Egy valami lett szexibb, a hangom. Mint egy láncdohányosé - Nem vagyok rád veszélyes, csak jobbnak látták, ha megfigyelnek, meg aztán Miksa vigyáz rám, így nem nagyon lehetek most máshol. Bocs, hogy nem írtam. Elvették a telefonom. Nagyon szép vagy ma is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865910#post865910][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 17:47[/b][/url]

Néha még mindig elborzaszt az a szemérmetlenség, ahogy a férfiak mindenbe a szexet látják bele. És ez alól úgy tűnik Albert se kivétel. Ám a szokásos monológom helyett csak a szememmel köröztem egyet, miközben közelebb sétáltam. A végére egy kis félmosoly azért megbújik a szám sarkában.
- Jajj, nem... nem kell magyarázkodnod - jegyeztem meg a szavába vágva, kicsit elpirulva, amikor az utolsó mondatot is felfogta az agyam. Sosem zavartattam magam, ha más mondta. Általában nem is vettem komolyan. Ez csak egy trükk, hogy minél gyorsabban a ruhám alá jussanak. De ahogy Albert mondta, egészen más volt.
- Na jó, egy valamit mégis meg kell magyaráznod - léptem közelebb hozzá, megállva az ágy mellett. - Miért látott fél Bogolyfalva az alsógatyádban hajnalban? - böktem ki. Először a kérdés a fejemben valahogy úgy hangzott, hogy miért látta mindenki előbb az alsónadrágod, mint én, de az az sejtette volna, hogy látni szeretném. Közben meg még mindig nem tudtam hányadán állok a köztünk lévő dolgoknak.
- Elég rossz a köhögésed. Mit mondott a doki? - tettem fel a következő kérdés, és közben a kezébe süllyesztettem a sajátomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865911#post865911][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.31. 18:28[/b][/url]

Le sem véve róla a szemem nézem, ahogy közelebb sétál, és azt mondja, hogy valamit meg kell magyaráznom, elképzelni sem tudom, hogy mi lehet az, ami kirívóbb, mint minden más, és amikor rákérdez, egy pillanatra le is fagyok. Pislogni nem mertek, a szám is O alakban áll, és ahogy felismerem, hogy valószínűleg szenzáció lettem, az Ó hang kis is jön a torkomon, hosszan elnyúlva.
- Egyszer egy lány azt mondta, ha nem jön be a tanárság, akkor lehetek még modell, építem a karrierem meg az önbizalmam. - vigyorodok el úgy, mintha nem egy tizenkét éves szégyenlős kisfiú lennék, akinek nagyon tetszik a padtársa, hanem, mint egy férfi. Nyilván, erre kevés az esély. Így csak sóhajtok egyet. - Meztelenül alszom, de amióta visszatérő lányvendégünk van, ha kimegyek a konyhába, felkapok egy alsót. - azt inkább nem mesélem el, hogy az első reggelek egyikén meztelenül mentem ki a konyhába, és Laura szemrebbenés nélkül kérdezte, hogy kérek-e kávét. Értem én, hogy Miksa mellett mindenki másodhegedűs, de azért na, létezik férfiúi büszkeség is. - Márton akkor hívott fel, amikor azon agyaltam, hogy felkeljek-e, és eszembe jutott mielőtt kimentem, hogy nem kéne meztelenül közölnöm vele, hogy a párja éppen összeesett így felkaptam, szóltam neki, és már futottam is Mártonhoz. Nyilván a piacra meg a misére is akkor ment mindenki, amikor én átrohantam két utcányira. - hálistennek az ő történetében volt rajtam valami. Anya csak sóhajtott, és annyit kérdezett, hogy "de pucéran, kisfiam?". Akkor valahogy pont nem érdekelt.
- Tüdőgyulladás. Önmagában nem lenne problémás, csak a kis agybajom miatt kockázatos vagyok és veszélyes önmagamra. Egy vadállat vagyok. De nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen, azt mondják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865920#post865920][b]Frida L. Bergstein - 2023.07.31. 21:03[/b][/url]

Ügyesen kellett zsonglőrködnöm az időmmel, de megoldottam, hogy hetente egyszer, minden szombat délutánon már az egyetem mellett elvégezhessem a gyógyítói gyakorlatomat. Hála Merlinnek, hogy tudok hoppanálni! Eleinte csak követtem a tapasztaltabb gyógyítókat, nehéz volt kiismerni az Ispotály folyosóit. Érdekes esetekkel találkoztam, és bebizonyosodott számomra, milyen fontos ez a két gyakorlati év, mert a legtöbb betegnél fogalmam sem lett volna, hogy mihez kezdjek. Egy darabig a képességem sem volt még elég erős ahhoz, hogy bevessem. Na meg nem is azért tanultam ennyit, hogy ne használjam a gyógyítói tudományomat, melodimágia nélkül is.
Ez a beteg azonban kivételes eset volt. Épp egy félresikerült bájital hatásainak kúrálásában segédkeztem, mikor egy házimanó talált meg, hogy kifejezetten engem keresnek egy beteg mellé. Nem kis meglepetést okozott a kérés, és nem tagadom, jól esett, hogy szükség van rám.
A kórteremben egy idős gyógyító fogadott, a beteg pedig egyedül feküdt a két ágyas szobában. Nem volt magánál, mivel - ahogy azt a gyógyító elmondta - erős nyugtatók hatása alatt fektették be. Az idős gyógyító elmondása szerint egy boszorkány hozta be, aki aztán el is rohant. A férfi nem reagált jól az ispotály adta környezetre, minden bizonnyal a zaj és rengeteg ember, a pörgés lehetett rossz hatással az idegeire. És hogy miért pont én kellettem? Mert egy melodimágussal volt dolgunk.
Mellette maradtam, amíg ébredezni nem kezdett, fuvoláztam neki. Nem akartam használni rajta a képességemet. Addig nem, amíg bele nem egyezik. Először szerettem volna beszélni vele, megtudni, hogy kivel is van dolgom. Egészen addig játszottam, míg egyértelműen fel nem ébredt. Megvártam, míg minden kétséget kizáróan észre nem vett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865922#post865922][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 21:17[/b][/url]

Nem gondolt a következményekre. - Hát, a kocsma népe megszavazna Bogolyfalva arcának, az már biztos - jegyzetem meg, felfedve az összes forrásomat. Kellett neki egy csapossal összejönni.
Csak hallgattam a hihetetlen történetet, és akarva akaratlan elmosolyodtam a piac és a mise említésére. Abba bele se mertem gondolni, hogy milyen lehet az ágyban fekve. Meztelenül. Talán még megtapasztalom, talán nem. Az egész szituáció még mindig annyira zavaros. Iderohantam, mintha a barátnője lennék, és úgy viselkedem, és ráadásul ő is olyanokat mondd. De közben legutóbb még azt beszéltük, hogy lassan haladunk. És a legrosszabb, hogy így is mint a mágnes tapadtam volna hozzá.
- Tüdőgyulladás? De ilyen gyorsan az nem üthetett ki, ha... - ráncoltam össze a szemöldökömet, csak hogy utána kitáguljanak a szemeim a felfedezéstől. - A tó! - Kezemet azonnal elhúztam az övétől, mintha az érintésemmel is betegebbé tudnám tenni. Az én ötletem volt, bele se gondoltam abba, hogy ez neki másképp hat.
- Ne haragudj rám, én nem akartam, hogy kórházban köss ki - fontam össze a mellkasom előtt a karjaimat, és a plafonra meredtem. Bűntudat. Leginkább ezt éreztem, amiért nem gondolkodtam, mielőtt cselekedtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865923#post865923][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.31. 21:49[/b][/url]

- Szinte már látom, ahogy egy naptársorozat lóg a falon rólam, és a bátyád minden hónapban kiszúrja a szemeimet meg Hitler bajuszt rajzol nekem. Úgy is szép lennék, csak mondom. - akkor is szép lennék, ha olyan kunkori juhászemberes bajszom lenne, hát engem senki sem állít meg abban, hogy ne legyek szép. Terveim szerint életem végét követően is fene gyönyörű maradok. - Héhéhé, nyugi, nincs semmi baj. Abban a tóban én is benne voltam, sőt, magammal rántottalak téged is. Még jó, hogy neked nem lett nagyobb bajod. - mind a ketten ugyanannyi időt voltunk a vízben, ráadásul rajta több réteg ruha is volt, én legalább a felsőmet levettem. Fogalmam sincs, hogy melyik volt a jobb döntés. A keze után nyúlok, ami olyan jó volt, hogy eddig a kezemen volt, de összefonja maga előtt, így köhögve, de feljebb tornázom magam, nem akarok az a béna lenni, aki csak fekszik ott. - Autumn Rue - kedvesen szólítom meg, és szerintem még sosem használtam mind a két nevét, de úgy érzem, hogy most ez a helyes megszólítás. - Ha belehalnék is, akkor is megérte volna. Ha tudnám, hogy ugyanez lesz a vége a dolognak, akkor ezerszer is újracsinálnám. Azt az estét senki se veheti el tőlünk. Nézd, én nem hittem volna, hogy ez lesz belőle, biztos, hogy számos dolgot tehettem volna azért, hogy megelőzzem ezt, de nem tettem. Te is a tóban voltál, és egészséges vagy. Most már tudjuk, hogy az immunrendszeremet jobban kell építeni. Vannak ennél rosszabb sorsok is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865925#post865925][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 22:08[/b][/url]

Középső gyerekként valahogy megszokod, hogy sokszor rajtad múlik minden. Winter túl lázadó volt, rá nem lehetett bízni semmit, Summer pedig túl kicsi. "Autumn Rue, ő megbízható. Okos, tanulékony, és empatikus." Aztán ha kihull a kezéből az irányítás, és elveszti a családi kocsmát, senki nincs ott. Talán éppen ezért éreztem úgy, hogy ez is rajtam múlt. És épp emiatt néztem kétkedőn először Albertre. Engedtem, hogy érintése megnyugtasson, hogy kicsit közelebb legyen hozzám, mind lelkileg, mind testileg. Szükségem volt a szavaira, még akkor is, ha önmagamnak nem is vallottam volna be.
Bólintottam egyet beleegyezőn, bár még mindig nem tudtam teljesen a magaménak a gondolatot. - De ha te a tó miatt vagy itt, Miksa mit csinált? - biccentettem az üres ágy felé a szobában, öntudatlanul eljátszva az ujjaival. Szokatlanul kellemes volt hozzáérni. Mintha évek óta mást se vártam volna, és most hogy megkaptam, nem tudok betelni vele. És közben annyira természetes volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865926#post865926][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.31. 22:20[/b][/url]

Ez az egész egy új helyzet, nem csak azért mert hozzám ér, hanem mert ez most más, ez most különleges. Nagyon sok lánnyal voltam együtt, de egyik érintését sem kívántam annyira, mint az övét, csak élvezem, hogy visszatalálnak hozzám az ujjai, majd a kérdésre sóhajtok egy nagyot. Tudtam, hogy elő fog kerülni ez a téma, csak reméltem, hogy mégsem. - Tudom, hogy ez egy szomorú helyzet, mégis, vicces. Agybajos, mint én, csak ő műthető, és reméljük, hogy nem marad nyoma. Jóindulatú, szerencsére. - és sok mindent megmagyaráz. Mindazt, ami az utóbbi időben történt. Most kicsit megváltozik majd körülöttünk minden, de remélem, hogy nem veszítjük majd el önmagunkat. - Voltak jelek, de nem figyeltünk. Azt hittük, hogy a szokásosnál is több benne a feszkó. Mindenki próbált nagyon türelmes lenni vele, valójában azonban más volt a gond. De egyikünk sem egy webbeteg, nem úgy indítunk, hogy a fejfájás egyenlő az agydaganattal. - pedig most ez az elmélet volt az igaz. Nyilván, ha bírunk minden tünetet, akkor is ez jön ki, csak legyintettünk volna. - A sors iróniája, hogy mind a ketten fejben romlottunk el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865927#post865927][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 22:37[/b][/url]

Egy pillanatig elmerengve nézek az üres ágy felé, hallgatva közben Albert magyarázatát. Az utóbbi időben szándékosan kerültem Miksát, így természetesen fogalmam sincs róla, mik lehettek a jelek, de a webbeteg kifejezést se tudta igazán értelmezni a fordító lánc, így inkább csak kontextusában vettem a szöveget.
- Ő nem időközben romlott el, neki mindig is baj volt az agyával - vágtam rá csípőből, aztán mint egy gyerek, akit megcsíptek húztam el a számat, és szisszenve fordultam vissza Albert felé.
- Túl korai? - kérdeztem meg. Ennél általában jobban kiszűröm a Miksa elleni rosszindulatú megjegyzéseimet Albert miatt. De ez olyan magasröptű volt, hogy az ajkaim előbb kimondták, mint szerettem volna.
A szemeim egy pillanatig az ágyat vizslatták, és a nüansznyi helyet, ahova éppen beférnék. Mint a szerelmes regényekben. Ám merszem nem volt oda befeküdni. Az már tényleg egy határ átlépése lett volna. Ugye?
- Hoztam neked valamit - tereltem el a saját gondolataimat is, és a táskámba nyúlva egy könyvet húztam elő. - Amikor beteg voltam nekem mindig ebből olvastak. Vagyis... ezt a könyvesboltból hoztam, mert nekem csak eredeti nyelven van meg. De az élmény gondolom hasonló lesz - nyújtottam oda zavartan Neil Gaiman Csillagpor című kötetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865929#post865929][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.01. 05:24[/b][/url]

Elmosolyodok a csípőbő jött válaszra, és megingatom a fejem a korainál. - Egyáltalán nem, ő ennél sokkal cifrábbakat is szokott mondani. - arról nem is beszélve, hány házastársi vitánk volt már Rue miatt, és egészen biztos vagyok benne, hogy a helyzetünk okán ezek megsokszorozódnak majd. Két tűz között vagyok, és egyiket sem szeretném elengedni. Addig, amíg csak a saját érzéseimben lettem egyre biztosabb, nem volt gond, hiszen nem éreztem úgy, hogy ebből bármi több lehet, de az első csók óta már tudom, hogy hasonlóan gondolkozunk. - Csillagpor - olvasom fel hangosan a címet, miközben végigsimítok a borítóján. A fülszöveg és az ajánló alapján felkelti az érdeklődésem, de illetlenség lenne most nekiállni olvasni. - Köszönöm, ez életmentő itt bent. - pillantok fel rá hálásan és a keze után nyúlva, végigsimítok a kézfején, szórakozottan elmosolyodva. - Hamar túlleszünk ezen, rendben? Hamarosan már csak egy városi legenda lesz az, hogy szinte pucéran szaladgálunk az utcákon. - de addig nem mehetek ki, amíg Miksát ki nem engedik. Tudom, hogy jó kezekben van, de szerintem a legjobban akkor is az én felügyeletem alatt van, és ha kell, akkor minden pénzemmel lefizetek mindenkit, hogy a végéig itt lehessek. Megjegyzem, házat vettünk, felújítottuk és tanárként dolgozom, senkinek se legyen illúziója arról, hogy a Bahamákon sütteti magát a pénzemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865935#post865935][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.01. 19:21[/b][/url]

Valamiféle melegség árasztotta el a bensőmet, ahogy az egyik kedvenc regényemmel a kezében láttam. Alig vártam, hogy elolvassa, remélve, hogy minimum annyira fog neki tetszeni, mint a tíz éves Autumn-nak, aki betegsége miatt végre minden figyelmet megkaparint.
Túlleszünk. Mi ketten? Ők ketten? Vagy az egész bagázs időstől a legfiatalabbig? Kezeinkre esik pillantásom. Lassan nincs mit mondanom. Lassan el kéne indulnom. De valahogy még sem akaródzik eljönni a pillanat, mikor otthagyom. Nem így. Nem ebben az állapotban, mikor levegőért is imádkoznia kell. Vagy csak ez is kifogás, és igazából sehogy se szeretném otthagyni.
Talán egy kicsit túl sokáig is maradok csendben. Elmélázva az érzéseimről, nézve a kezeinket, ahogy egymásba fonódnak. - Anyukád hogy viseli? Volt már bent? - kérdezek végül rá, csak hogy az időt húzzam még egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865936#post865936][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.01. 19:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865937#post865937][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.01. 20:14[/b][/url]

Lassan kunkori mosoly húzódik az arcomra, ahogy elképzelem azt a népes, hangos famíliát a kórházban. Csoda, hogy a személyzet még épp ésszel bírja. A többi betegről nem is szólva. Aztán ahogy feljön az állapota, úgy komolyodik el az én arcom is egy kicsit. Hiába érez Albert anyukája megnyugvást, ha bennem csak most kezdtek igazán el dúlni az érzelmek. Nem lennék most egy szobában vele, túl sok gondolatom jutna a tudtára. Olyanok, amelyeket talán még én sem ismerek be igazán.
Szemöldököm az égbe szökik a kijelentés hallatán. Az ember lánya az "olyan jó, hogy itt vagy" után nem a széthullott családját várja bekukucskálni a mondat végére.
- Hogy mit akarsz csinálni? - adtam hangot is a hitetlenkedésemnek. - Neeem... - nevettem el magam őszinte kacajjal. - ..te ezt nem akarod - ingattam a fejemet is. Az év vicce. Holló Albert a nagyképű, lázadó bátyám, aki még nálam is szarkasztikusabban reagál ha érzelmekről van szó, és a tutyimutyi semmire se jó apámmal szemben. Ha az alsóneműben való szaladgálás nem volt elég megrázó, akkor ez a találkozás biztosan az lenne.
- Nincs szükségünk engedélyre. Apánkat meg amúgy is visszaette a fene Írországba. Megint élete szerelmét hajkurássza, amíg mi visszük az üzletet - változott meg azonnal a hangnemem, vöröslő színfoltokkal árasztva el a helyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865938#post865938][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.01. 20:27[/b][/url]

- Minket így neveltek. - felelem zavaromban elpirulva, mert Andris is így jött hozzánk, hivatalosan bemutatkozott, és engedélyt kért a szüleinktől, hogy udvaroljon. Miksát is és engem is erre tanítottak, és biztos vagyok benne, hogy ő is annyira be volt szarva, amikor először találkozott Laura nagypapájával hivatalosan, mint én attól a ténytől, hogy le kell ülnöm Winterrel megbeszélni a dolgokat. Azt se tudom, hogy mit mondanék, csak azt tudom, hogy a nagymamájának kell vennem virágot. - Szóval...ti csak úgy járni kezdtek azzal, aki megtetszik nektek, és akinek ti is tetszetek? - fontos lenne, hogy ezt tisztázzuk, mielőtt még három nyakkendő között járkálva ki nem derül, hogy csak még nagyobb hülyét csináltam magamból. - Nem tudtam, hogy elment, és ti? Ti itt maradtok? - ez egy fontos részlet azért, mert ha visszamenne, akkor egy kicsit nehezebbé válna a dolgunk. Viszont tudom, hogy Írország az, ahol boldog volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865945#post865945][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.01. 23:31[/b][/url]

Mindig is tudtam, hogy Albert más, mint a többiek. Figyelmes, néha zavarba ejtően udvarias, de hogy még tradicionális is, azt éppen nem gondoltam. Hiszen nagy nőcsábász hírnevében jár. A gondolatra össze is ráncoltam a szemöldökömet, és habár nem akartam hinni a szóbeszédeknek, mégis a kérdésben benne volt minden, amit eleinte hallottam róla. És amiért olyan sokáig próbáltam tartani a távolságot. Már miután rájöttem, hogy ki ő.
- Minden lány apjától engedélyt kértél, akiket az ágyadba vittél? - vontam kérdőre, mert aligha értettem a szituációt. Az egészen más, ha az eljegyzéshez kér engedélyt, az egy szép gesztus. Egyes társadalmakban. De itt még csak kanyarba sincs ennek a felvétele.
- Hát... mi Danversek még nem nagyon voltunk hivatalos kapcsolatban - fejtettem ki röviden. Zack-kel mondjuk találkoztak a szüleim. Annak is jó vége lett. Winter rejteget mindenkit, Summer meg... Summer meg traumatizáltabb, mint én. De csak a szüleinkre kell nézni. Hol példa ez számunkra?
- Anyánk megjelent, benne pedig újraéledt a remény. Könnyebb álmot hajkurászni, mint belátni, hogy az életed romokban. A nagyi azt mondta maradhatunk, és jobb is nekünk nélkülük - vontam meg a vállam, mintha semmiségről beszélnék. Információkat mondtam el, a lehető legkevesebb érzelemmel. Pedig éreztem azt a kis sajgást a mellkasomban, és azt a kék árnyalatot a hangomban. Megint nem minket választott. - Félek, hogy Winter sem marad itt sokáig - suttogtam magam elé. Nem akartam kimondani. Féltem a gondolattól is, mégis valahogy kicsúszott. Pőrén éreztem magam, így szabad kezemmel zavartam a másik felkaromat kezdtem el simogatni.