A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=851299#post851299][b]Ballay Benedek - 2022.08.18. 19:41[/b][/url]

- Nem kellett volna a szerelmedet kérnem.
Pedig felneveltem volna a gyereket, megvártam volna, míg újra özvegy lesz, nem érdekelt volna, nem gyűlölködtem volna. Hiszen ki tudja, lehet, hogy nekem is van egy gyerekem, de sosem akarom megtudni, vajon igaz-e. Nem akarom látni, nem akarom tudni, hogy melyik kölyök az, hogy ne kezdjem el látni benne magamat, vagy ami rosszabb, az apámat. Túlléptünk volna ezen, valahogy.
- Szeretnél...temetést?
Ha nemet mond, én akkor is megteszem, ez nem is kérdéses, akkor is sírba helyezem, hiszen évek múltán éppen azt fogja bánni, hogy nem beszélhet hozzá, hogy nem kérhet tőle bocsánatot. Én nem akarom, hogy bűnösnek lássa magát, de most gyászában nem is láthatja másmilyennek, majd tiszta fejjel megbeszéljük, majd amikor képes lesz racionális érvelésre is.
- Nem fogom engedni, ne félj, megvédelek.
Valóban? Hiszen pár órája sem ment. Felkelve a székből odalépek, verejtékező homlokából kisimítok pár tincset, aggódva hajolok közelebb hozzá, látom, hogy újra gyöngyözik, homloka tüzel. Szóltak, hogy lesznek utóhatások, de én nem akarom, hogy szenvedjen, éppen elég az, amit eddig átélt.
- Keresek valakit, mindjárt elmúlik.
És valóban, ahogy kirohanok a rolyosóra, kissé viseltesen, de tiszta tudattal, ami valóban meglepő, de az igazság az, hogy mostanában Vasváry-n edződöm, mert ő bölcs részeg, Márton meg agresszív, szóval szívesebben hallgatok és iszik egy bölcsességekkel teli férfit, mint kapok néhány pofont. Azonban engem nem engednek vissza, inkább hosszú listát sorolnak, hogy mit kellene hoznom, hogy mire van szüksége Abigélnek. Ez pedig elég ahhoz, hogy küldetésemnek vegyem, és visszahoppanáljak a házukba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=851300#post851300][b]Wass Abigél - 2022.08.18. 19:55[/b][/url]

- Soha... nem kellett kérned, mert anélkül is szerettelek - könnyeinek homályán át pillant Benedekre, s egy halvány, nagyon gyenge mosolyra ívelnek ajkai, talán észre sem veszi a férfi. Sohasem érzett még ilyesmit senki iránt, annyira vágyik rá, de közben széttépné, gyűlölné és átkozná élete végéig. Ez a fajta szerelem az, ami előbb-utóbb mindkét felet elpusztítja, mégsem képes másra gondolni, minthogy egymásba fonódnak, csókjaik becézően hintik be egész testüket, ahogyan szavaik biztosítják a másikat arról, hogy történjék bármi, ébredjenek holnap akármilyen hangulatban, szeretik egymást. Igen, csak erre volt képes gondolni, aztán jött a családja, Gábor, a gyerek és most annak elvesztése. Talán hiba volt beleszeretnie épp Ballay-ba.
- Igen - halkan, alig hallhatóan felel, mert bár tudja, hogy a kezébe fogni képtelen lenne, ahogyan szembenézni önmagával is, eljön majd az idő, amikor megteszi és akkor hálás lesz ezért a döntéséért. Nem ma, nem is holnap, de hamarosan. - Nem akarom látni, ne engedd ide - lehunyja szemét, ahogy a férfi közelebb lép, érintése alatt kifújja a levegőt, ám lázálmok gyötrik. Iszonyatosan szenved, ez pedig meglátszik gyöngyöző homlokán, s mimikáján is, mely tökéletes reflexiója mindannak, melyen keresztül kell mennie.
Szólnia akar, hogy Benedek ne menjen el, de nincs ereje, csak a fájdalmat érzi, s mikor a férfi eltűnik az ajtó mögött, helyét pedig javasok váltják fel, érzi a testében szétáradó fájdalomcsillapítót. Hallja, ahogy arról beszélnek, pár órán belül, amennyiben nem javul az állapota, újabb beavatkozásra lesz szükség. Ezt a csatát viszont magának kell megvívnia, egyedül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=852621#post852621][b]Daróczy Elizabet - 2022.09.14. 20:43[/b][/url]

Valami nagyon nyom, azt hiszem, az egyik rugó az. Nem is rémlik, hogy bármelyik rugó is tönkrement volna. Meg van még a blokk, vissza kell vinni, hiszen ezt a matracot, annak érdekében, hogy a terhesség tökéletes ágynyugalommal teljék, alig pár hete vásároltuk. Én mondtam, hogy pénzkidobás, de mindenki javasolta. Nagyobbat sóhajtok, mindig, mikor felébredek, ösztönösen sóhajtok egyet, mintha az éjszaka terheit letenném, hogy felvegyem a nappalokét. Fáradt vagyok, mint akin átment egy úthenger. Olyan furcsa álmom volt, elvesztettem a fiamat. Az állomáson, a fagylaltozóban, a hivatalban, anyáéknál otthon. Mindenhol elhagytam azt a kis kócos kisfiút, aki a megszólalásig hasonlított Konrádra. Remélem olyan lesz valóban. A gondolattól elmosolyodva simítok végig a hasamon, de nem tetszik az, ahogy kerekedik. Picibb, sokkal kisebb, és nincs az az illat sem, amit otthon van. Rossz, túl erősen nyomakodó a tisztaság, ami itt van.
- Miért nem mentél el dolgozni?
Végül pedig Konrád, igen, őt is észreveszem, ahogy kábán nézelődöm, és próbálom kitalálni, hogy mi nem stimmel. De nagyon fáradt vagyok, érzem, ahogy a szemeim leragadnak, és szeretnék még aludni. Csak egy picit, pár percet, jó, talán egy órácskát. Vissza is ejtem a pilláimat, de nem jó, nagyon nyom a rugó, és elvesztettem a kisfiunkat. Pedig megígértem, hogy sosem vesztem el. Nem akarom megint azt az álmot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=852627#post852627][b]Daróczy Konrád - 2022.09.14. 20:57[/b][/url]

Úgy vélem, ez lenne a tökéletes alkalom arra, hogy Konrád életében először érezzen valamit, bármit. Olyan emberi dolgot, melyet egy édesapa érez, aki egyszerre gyászolja elvesztett gyermekét és a borzalmas kínokon keresztülvergődő feleségét. Azonban, amikor a gyógyító megjelent, együttérző pillantással egymásba kapcsolva tekintetüket, a férfi már tudta, hogy fia odalett és Elizabet élete is mindössze egyetlen hajszálon függött. De vajon azt érzi-e, amit e percben éreznie kell?
Az ablak előtt állva, háta mögött összekulcsolt kezekkel nézi az ispotály udvarát, miközben eszméletlen felesége a kórtermi ágyon hever. Üresség. Csupán ennyi, ami megmaradt az elmúlt egy nap történéseiből, azonban ami még ennél is rosszabb, hogy agya csak és kizárólag azon jár, hogyan büntesse meg a nőt. Nem követte az utasításait, nem azt tette, amit elvárt és parancsolt. Megmondta neki, hogy nem teheti ki a lábát a házból, ő azonban megtette, ámbár a pletykás vénasszonyok sem jobbak nála. Egyetlen feladata volt: csendben, engedelmesen otthon tölteni ezt az egy hónapot, hogy megszülje az egészséges gyermeküket. És még erre sem volt képes. Mélységes megvetéssel szemeiben fordul hátra, a szürkéskék íriszekben egy cseppnyi együttérzés vagy szeretet sincs.
- Elvesztetted a gyermekünket, Elizabet - hangja keményen szól. Egyetlen javas vagy gyógyító sem tartózkodik a szobában, Konrád kikötötte, hogy ő kívánja megosztani feleségével ezt a végtelenül szomorú, megrendítő halálhírt. A tökéletes férj, aki mindenben feleségét helyezi előtérbe, ugyebár. - Megmondtam neked, hogy nem teheted ki a lábad a házból, Te viszont ennek ellenére megtetted. A fiunk halott és ezért csak magadat hibáztathatod - állkapcsa megkeményedik, kegyetlen szavai pengeként vágnak a levegőbe. Nem érdekli, hogy a nő még csak most tér magához és azt sem tudja, hol van. Majd ő elmondja neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=852633#post852633][b]Daróczy Elizabet - 2022.09.14. 21:12[/b][/url]

- Nem.
Még a fejem is kicsit megingatom, habár nem nagyon, mert olyan, mintha valaki egy nehéz tárgyat nyomna rá, de amikor odateszem a kezem, nincs ott semmi. Semmi sem bánt. Álmodtam vele, hogy elveszítem, de nem történt meg. Hiszen megvan, megvolt. Az előbb még itt volt. Nem veszetettem el őt.
- Csak a kertbe mentem. Mindig kimegyek a kertbe.
Ez biztos, erre emlékszem. Kint voltam a kertben, mert olyan sok dolog van ott, és mindig megiszom a teám a friss levegőn. Megittam a teát, emlékszem az ízére, arra, hogy hogyan vált keserűvé, hogyan vált az egész helyzet borzalmassá, és emlékszem arra a maró bűntudatra, ahogy a hazugság miatt a szégyen végigáradt bennem. Hazudtam, mint akkor Teodornak, hogy csak Konrád erősen kapott el, mert megcsúsztam, most pedig arról, hogy a férjem nem bántana senkit. Emlékszem, hogy rosszul voltam, emlékszem a ragacsos vérre, ami ugyan már nincs rajtam, mégis az ágytakaróba törlöm, ahogy kinyitom a szemem.
- Nagyon vigyáztam rá, hogy ne veszítsem el.
Suttogom kétségbeesetten magam elé, mert a valós érzésekkel a valótlan félelem is társul, ami álmomban volt, hogy látom a szőke kis fejét az egyik pillanatban, a következőben pedig már nincs ott. Olyan valós volt... ott volt. Éreztem, emlékszem az érintésére.
- Nem lehet. Vigyáztam rá. Konrád, én nagyon vigyáztam rá.
Tényleg mindent megtettem, hiszen olyan nehezen estem teherbe, egy valamit nem akartam, hogy elveszítsem, így betartottam mindent, amit csak előírtak, és még annál is többet, és tudom, hogy ez mivel jár, hogy mit mondtak, mi lesz, ha nem szülök egészséges fiút.
- Ne hagyj el, kérlek.
Suttogom szomorúan, csalódottan magam elé, könyörögve pillantva rá. Jó leszek, jó akarok lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=852689#post852689][b]Daróczy Konrád - 2022.09.15. 08:45[/b][/url]

Elfordul a nőtől, amint az mentegetőzni kezd. Nem elég, hogy az általa választott nő erőszakkal gyanúsítja meg, ennek tetejében még felesége is engedetlen, ami önmagában tán nem volt olyan eget rengető probléma, azonban gyermekük elvesztésével végképp a sajtó kereszttüzébe kerülnek. A botrány innentől kezdve elkerülhetetlen, a csorba kiköszörülése jóval nehezebb lesz, mint azt eddig gondolta.
- Nem foglak elhagyni, megmondtam már - higgadtan, nyersen, leereszkedően cseng hangja, ezt pedig nem tudja kompenzálni testbeszédével, hiszen továbbra sem néz a nő szemébe. Egyáltalán, egy kósza pillantást sem vet nejére. - De a dolgoknak következményei vannak. Innentől kezdve pontosan azt teszed, amit mondok - a terv már elkészült, elméje kitisztult, már amennyiben elképzelhető, hogy valaha is fátyolköd avagy káosz ereszkedett volna rá. Kezeit továbbra is háta mögött összekulcsolva fordul meg, hogy az ágy mellé lépjen, jelenléte kifejezetten nyomasztó. Elizabet talán életében először érezheti azt igazán, hogy a 'nem foglak elhagyni' sokkal inkább jelent veszélyt, mint biztonságot.
- És még valami. Soha többé ne merészelj a ügyeimbe avatkozni. Kiválasztottad a magad szájíze szerint minden partneremet, én pedig hagytam, de hibáztál - a nő fölé hajol, kezeit párnájának két oldalán nyugtatja, hogy tekintetét, azt a metsző, gyilkos tekintetet, egyenesen a riadt barnákba fúrja. - Azzal kefélek, akivel jól esik, Te pedig el fogod tűrni egyetlen hang nélkül. Amint jobban leszel, megint teherbe ejtelek és szülsz nekem egy egészséges fiút, remélem érthetően fogalmaztam - arcizma sem rándul, nem vonja fel szemöldökét, csak ugyanazzal a kemény pillantással várja a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=852690#post852690][b]Daróczy Elizabet - 2022.09.15. 09:00[/b][/url]

Vajon hová tűnt az, akit olyan nagyon megszerettem? A férfi, aki mellett tökéletesen biztonságban éreztem magam, akire vártam, aki miatt azt mondtam, hogy ezért nem lett még jegyesem, férjem, mert nekem őt kellett kivárnom. És én vártam, testileg és lelkileg is felkészültem rá, a férjemre, arra az emberre, aki először érint meg, és akinek utoljára adom majd oda magam. Én rá vártam, és azt hittem, amikor őszintén megnyílok neki, akkor teljessé válik minden. Teljessé vált, de nem úgy, ahogy hittem, és most, mikor fölém hajol, futni szeretnék. Menekülni, elbújni egy sötét sarokban, megszűnni létezni. Hogy ne találhasson rám többé.
~ Miért bántasz, amikor én annyira szeretlek téged? ~
Nem merek hangosan kérdezni, nem merek megszólalni sem, de még csak levegőt venni se. Félek, ha most kiengedném azt, ami bennem van, és újat szeretnék magamhoz venni, nem jutnék hozzá, hogy a kettőnk közötti részen nincs számomra levegő, de tudom, hogy válaszolnom kell neki.
- Fogalmad sincs, hogy mennyire fájdalmas volt megtenni.
Felelem végül csendesen, de érthetően. Az életem hátralevő részében végleg rabbá válok, ezt tudom, ennyi eszem még nekem is van, hogy az, amit mond, azt jelenti, hogy itt a vége, hogy már nem lesz esélyem elmenekülni. Miért is nem kértem meg korábban, hogy had mehessek hozzá Teodorhoz? Akkor talán lenne egy nyugodt, békés életem, ahol olyan emberrel élek, aki nem várja el, hogy szüljek, hiszen nem akar apává válni. De nem, én vártam, és ennek meg is lett az eredménye. Szinte hallom, ahogy a kalitka ajtaja bezárul, és vége, örökre ebbe a börtönbe kell maradnom. De, hogy bánom-e? Nos, ez kérdéses, és valójában én magam is félek a választól.
- Érthetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=852694#post852694][b]Daróczy Konrád - 2022.09.15. 15:00[/b][/url]

Nincs fogalma róla, azonban még fájóbb lenne hallani a tényt, miszerint történetesen nem is igazán érdekli Elizabet önfeláldozása. Annyi lett volna a dolga, hogy becsukja a szemét, otthon elkötöget, főzőcskézik, kertészkedik, teázik és pihen, megszüli a gyermeket és örök életére élvezhette volna a csendes nyugalmat, amit Konrád biztosít neki. Ehhez képest botrányt kavart és elvesztette az egyébként teljesen egészséges fiú gyermeküket. Amennyiben feltételezzük, hogy a férfinak valaha is fájna valami, hát ez lenne az.
- Remek. Hamarosan hazaengednek, amikor pedig együtt kilépünk a szobaajtón, egymásba kapaszkodva gyászolunk, tisztes férj és feleségként hazavisszük magunkkal a fájdalmunkat, te pedig egyetlen szót sem szólsz - felegyenesedik és visszasétál az ablakhoz, azonban nem fordít ismét hátat, helyette leül a szűrt napfény által megvilágított székre. A lenge szellő meglebbenti az áttetsző függönyt, mely játékosan engedi át a nap sugarait, s Konrád arcát is vonzóvá, egyenesen sármossá finomítja. Talán, ha belsőjét is képes lenne beragyogni ez a fény, megváltozhatna. Kár, hogy túl késő. Vonásai megenyhülnek, ahogy Elizabetet vizslatja, mígnem felszakad belőle egy sóhaj. A színjáték nem érhet véget.
- Pihenned kell, hogy megerősödj - hangja ismét lágyan cseng, szemeibe a jól ismert bűnbánatot, fáradtságot és megtörtséget vegyíti. Ez az elegy oly hihető, hogy már számtalanszor húzta csőbe az asszonyt, aki látva férjét ilyen állapotban, vélhetően rájön majd, hogy a korábbiak pusztán az elkeseredettség és düh szavai voltak. - Fel kell dolgoznunk a kisfiunk halálát - könyökével megtámaszkodik a szék karfáján, fejét tenyerébe támasztja és kibámul az ablakon, szinte révetegen. Hát persze, hogy nekem is fáj kedvesem, majdnem elvesztettem a legfontosabb embereket a számomra és mindezért téged büntettelek. Talán egy nap képes leszek bocsánatot kérni ezért. Minden rezdülése ezt sugallja, legbelül viszont csak unottan húzza elő ugyanazokat a sablonokat és sémákat, amiknek az emberek mindig bedőlnek. Mert ilyenek. Gyengék és megvezethetőek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=852696#post852696][b]Daróczy Elizabet - 2022.09.15. 15:20[/b][/url]

Nem merek pislogni sem, mert ha most véget kell érjen az életem, akkor azt akarom, hogy lássa, hogy mit érzek, lássa, hogy mennyire fáj és ennyire szeretem őt, hogy mennyire szeretném, ha a házasságunk olyan lenne, min bárki másé. Boldog. Én nem vágyom sok mindenre, nincs igényem arra, hogy összenőve éljünk, hogy életünk minden percét megosszuk egymással, csak abban a pár órában, amit egy-egy nap együtt töltünk, szeretném, ha béke lenne közöttünk. Ha szövetségesek lennénk. Olyan nagyon sokat dolgozom, fejlődök állandóan, hogy elégedett legyen velem, hogy azt lássam, olyan felesége vagyok, amilyet szeretett volna. Talán kicsit öreges a gondolkodásom, amikor olyan álomképekkel teszem magam boldogabbá, mint, hogy együtt ülünk a kandalló előtt és beszélgetünk, őszintén, tervekről, sikerekről, kudarcokról, és egymás tanácsaiból építkezünk. Annyira kevés vágyam van az életben, és mégis annyira soknak tűnik, amikor azt szeretném, hogy szeressen.
Ajkaim kissé elnyílnak, a megnyugvó szívverésem újra felgyorsul, ahogy a fény játszani kezd az arcán, ahogy a férjem valóban sármosabbá válik, mint valaha. Vonzódom hozzá, mint nő, jobban, mint bárkihez életemben. Sokáig azt hittem, hogy nincs is igazán szexualitásom, aztán megjelent ő, a hangja, a szeme, az ujjai, vonzana, mintha valamiféle állati ösztön húzna felé újra meg újra, és ezzel együtt feledteti a legutóbbiakat. Szeretem, ahogy megérint, azt a durva féktelenséget, a fájdalmas gyönyört, amit átélek, minden alkalommal. Mintha őt nekem találták volna ki, akkor legalábbis, amikor így szólal meg, amikor így néz, ennyire gyengéden, és a szívem szorul meg, hogy egy perccel korábban azt feltételeztem, megölne.
- Talán, a következő terhességem alkalmával, Csermelyre kéne mennem. A vetélés jó indok arra, hogy miért kell különösen nagy odafigyelés és nyugalom a számomra. Akkor nem hibázhatnék és nem szólhatnék bele abba, hogy kivel...
Nyelek egyet, mert tőlem idegen szót készülök kimondani, de ha rám néz, állom a tekintetét, mert állni akarom, mert nem hagyhatom, hogy azt gondolja, gyenge és alkalmatlan vagyok.
- ...kefélsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=858482#post858482][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.01.16. 22:38[/b][/url]

Seth számára mindez lassan hagyomány - amilyen kétkedve fogadták első felajánlását, harmadjára visszatérve egy-két ismerős arc már óvatos mosollyal köszönti, amint kilép a látogatók számára fenntartott kandallóból. Valamennyi tanonca számára felajánlotta a részvételt, bár a nem-mestertanonc diákok csak szülői engedéllyel és csak kíséretében érkezhetnek. Kaptak egy sor levelet azoktól a gyerekektől, akik kénytelenek a karácsonyt is az ispotályban tölteni, s ezek közül válogatták ki azokat, akiknek kívánságát teljesíteni tudják. Ő maga útmutatást nyújtott és a maradék kérések valóra váltását próbálta megoldani.
Ujjából előcsúsztatott pálcájával eredeti méretére állítja vissza a zsákot, amibe az advent alatt készített ajándékokat csomagolta. Öltözéke a megszokottnál lazább, kötött, norvég-mintás pulóvere a lezserhez legközelebb álló darab, amiben valaha láthatták. Tempust int, ellenőrizve, nincsenek-e késésben, de még maradt pár perce befutni mindenkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=858546#post858546][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.01.20. 21:16[/b][/url]

Ahogy apci meghallotta a jótékonykodás szót, szinte kötelezett rá, hogy részt vegyek ezen a megmozduláson. Nyilván velem is jött. Fúú… Rágómon csámcsogva léptem ki utána a kandallóból és az árnyékában loholva siettem az én édes apcikám után. Az arca ragyogóan tündökölt, szinte áradt belőle a szeretet. Hogy ez csak kamu volt-e vagy tényleg boldog volt, nem tudtam. De a hírnevének jót tett ez a kis jótékonykodás, az is biztos.
- Selwyn professzor? Nagyon örülök, hogy megismerhetem! Wesselényi András, Bellácska édesapja -kezét nyújtva lépett oda magabiztosan az ocsmány pulcsis tanáromhoz. Kész divatkatasztrófa volt az a norvég-mintás felmosórongy. Most komolyan, kötött pulcsi? Persze, egy vonásomnak sem engedtem meg a lehetőséget a gondolataimról való árulkodásra. Nem is fogom neki megmondani, ha kérdezi SE. Még csak az kéne, hogy megkülönböztessem negatív irányba és elessek az illúziómágiától. Jesus.
Biccentve intettem Gareth professzornak apám mellől, úgyis az öreg Bandi bácsié most a figyelem, kivételesen hagytam neki, hogy sütkérezzen benne. Cserébe lehet kapok plusz zsebpénzt.
- Szülőként én is részt vehetek a jótékonykodásban vagy csak a kis Bellám? Akkor viszont el kell látnom némi jó tanáccsal - vágott is bele a közepébe. Durr, bele! Csak a szemeim forgattam apci hallatán. Ez a nyájas duma az agyamra ment.
- Apciiii!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859068#post859068][b]Lónyay R. Hargita - 2023.01.31. 00:04[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

A Karácsonyt annyira komolyan vesszük, hogy van saját mikulás sapkám, amit anyáéktól kaptam. Elő is kerestem mára, és most itt virít a fejemen. Eltéveszthetetlen piros paca lehetek ezzel, a piros-fekete kockás szövetkabátommal, és a szintén piros nadrágommal. A kabátom mondjuk egy kicsit bő, kötött, zöld karácsonyi pulcsit rejt, amelynek az elején magyalkoszorú van, és amitől szerintem beillenék egy kicsit béna divatérzékű manónak. Az alkalomra kényelmes csizmát húztam, a táskámban meg csak úgy mellékesen legalább két kilónyi narancs található amolyan mellékes kis ajándékként, meg a Jutka néni által horgolt harminc kis hópehely egy tasakban. Megpróbáltam én is horgolni vele a hétvégén, de csúfos bukásba torkollott a dolog, így végül takarítottam helyette, úgyis fájt a háta éppen. Majd ismét megpróbálom a horgolást legközelebb, ha kicsit több időm lesz tanulni tőle, ő ugyanis gyönyörű dolgokat készít. Ezek a hópihék is szépek, és még halványan világítanak is éjszaka, olyan fonalból készültek, szóval bármelyik gyerkőc félne is a sötétben egyedül, ez talán még kicsit hasznos is lehet icipicit.
- Halihó - köszönök vidáman, ahogy kilépek a kandallóból, már gombolva is ki a kabátomat bal kézzel, jobbommal pedig a hátizsákom fülébe kapaszkodom.
- Üdv. Lónyay Gitta - mutatkozom be az ismeretlen férfinak Arabella mellett. Gyanítom, hogy az apukája, majd ha már sorra kerülök, akkor Selwyn tanár úrhoz fordulok. - Ha nem baj, hoztam még egy kis narancsot meg a nagynéném horgolt pár hópelyhet, ami a sötétben világít, azokat is szétosztogathatjuk? - kérdezem. Nem akarok nagyon belezavarni a tervekbe, de ha már itt vagyok, és van, szívesen adom. Szegény gyerekek mégiscsak itt töltik a karácsonyt, szeretnék mindenkit felvidítani kicsit, ha sikerül.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859080#post859080][b]Mórocz A. Móric - 2023.01.31. 12:25[/b][/url]

Az ember nem számít arra, amikor hazajön, hogy rögtön, de azonnal mozdulnia kell, ha valamit el akar érni az életben. Na, ki kell ábrándítsak mindenkit: ez mindig így van. Miután lefutottam a szokásos köröket anyámmal (értsd: vitatkoztunk nettó negyvenöt percet), nem nagyon volt időm másra, mint megrázni magam és megjelenni a helyszínen.
Ennek köszönhetően zsebre vágott kezekkel állok a falnak dőlve, miután lekezeltem Seth-tel, és a legjobb döntésnek tűnik, hogy a földet bámuljam, amíg meg nem érkezik egy mozgó habcsók. Eltátott szájjal, hitetlen nézem végig, ahogy bevonul az apjával, majd megszólal és legszívesebben egy tobozzal szúrnám szíven magam. Hogy az a rohadt élet. És akkor jön a másik, aki a túlbuzgóság ne továbbja, én meg hamarosan elhányom magam.
Telefonomat elővéve írok Kendének, hogyha ma nem halok meg, akkor sosem, végül figyelek tovább a lehető legmesszebbről. Nem azért, mert érdekel mi a faszt művelnek, hanem, mert ha Seth mondd végre valami értelmeset, akkor tudjak aszerint cselekedni, ha már megerőltetni magam afelé, hogy megismerjem a többieket, nem vagyok hajlandó. Szívás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859239#post859239][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.02.05. 22:48[/b][/url]

A megszólításra megfordul - ennyi eltelt idő után még mindig kicsit kényelmetlen a titulus, amin valaha az öccsével osztoztak. Ennek ellenére udvarias, sima mosollyal fogadja az őt jószerivel elvakító, áradó mű-derűjű férfi; szemfájdítóan egyenes tartása semmit sem enged.*
- Örvendek a találkozásnak. Mindazonáltal, mivel ez egy előre lejelentett létszámú, kis csoport, sajnálatos módon nem áll módomban hozzáadni a látogatók listájához. Remélem, megérti, hogy a gyermekek állapota megkívánja a körültekintést. Ha szeretne hozzájárulni, úgy hiszem, mindig szívesen látják az önkéntesek vagy az adakozók sorában,-*egyetlen csiszolt, barátságosnak ható mozdulattal a recepció felé irányítja az apukát, biztosítva felőle, hogy ha szeretné, a váróban leülhet, odavezeti a program végén a lányát.
Amint azonban nincs többé a férfi látóterében, enyhe rosszallással pillant a lány felé.
- Wesselényi kisasszony, amennyiben nem mutatványhoz szeretné használni, kérem, váljon meg a rágójától. Aki nálam hagyta az elkészített ajándékát, az fáradjon ide és írja le a csomagolást,-*int aztán a többiek felé, hogy előhalászhassa a zsákból. Gitta kérdésére felderül az arca, a szeme sarkában a szarkalábak is mosolyognak.*
- Természetesen. Ha kívánja, még megbűvölhetem őket, hogy lebegjenek-szállingózzanak, mielőtt bemegyünk,-*ajánlja fel, mert ezek az apró módosítások pillanatokba kerülnek csupán.*
- Nemsokára értünk jön az ügyeletes medimágus, hogy ellásson a megfelelő fertőtlenítő- és védőbűbájokkal. Utána bemehetünk, a levelekből már tudjátok a gyermek nevét, akinek az ajándékát készítettétek. Rátok bízom, hogyan adjátok át, próbáljatok meg egy kicsit beszélgetni velük, jobb kedvre deríteni, játszani. Ha nagyobb illúzióhoz segítségre lenne szükségetek, szóljatok nekem vagy Móricnak. Bármi kérdés?-*Mire végigmondja az egészet, a beharangozott boszi megérkezik, hogy elvégezze a szükséges varázslatokat és elkezdje őket terelgetni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=859367#post859367][b]Mórocz A. Móric - 2023.02.14. 22:25[/b][/url]

A padlót fürkészve hallgatom Seth-et, majd bólintok egy aprót, ha esetleg rám nézne, hogy ja, vettem az adást, és segítek is, ha tényleg kell. Bár elsőre igen meggondolatlannak tartom ezt a moodomra tekintettel, de igaza van: én vagyok itt rajta kívül a legmagasabb szinten. Kiábrándító.
A medimágus minden szarját türelmesen várom meg, amíg csinálja. Figyelemmel arra, hogy én igen későn csapódtam be hozzájuk, nem kaptam kölyök nevet, de ez nem tántorít el attól, hogy egymagam induljak el a folyosón zsebre vágott kezekkel. Figyelmen kívül hagyom a lányokat, hogy mit kezdenek magukkal, míg egy kislányon nem akad meg a szemem. Jobb kezemmel lököm beljebb az ajtót, a küszöbön megállva fürkészem pár pillanatig, ahogy teljesen belemélyedve húzza a kék ceruzával a vonalakat. Magam mögé nézek, hallgatózok kicsit, de úgy tűnik minden rendben van egyelőre, így lépek beljebb és ülök le a kislánnyal szemben az egyáltalán nem nekem méretezett székre.
- Csatlakozhatok? - a választ megvárva húzok magam elé egy üres papírlapot és fogom meg a piros ceruzát, amivel azonnal vázlatolni kezdek. Pár perc után pillantok fel rá. - Mit rajzolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860143#post860143][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.02.28. 22:28[/b][/url]

Tekintete találkozik a mestertanoncéval, s nyugodt szürkéskékje legfeljebb kérdő - erre a programra előre kellett volna jelentkezni, az utolsó pillanatban megjelenni olyan arccal, mint akinek a fogát húzzák, igen egyedi értelemzés. Ugyanakkor nem fedi fel a többek előtt, hogy Móric sem része a lejelentett névsornak, még ha árulkodó is, hogy üres kézzel ácsorog és nem kér a zsákban hozott ajándékokból.
A teremben viszonylag szerény dekoráció sejteti az ünnepeket - valamivel több, mint egy tucat gyerkőc kénytelen itt maradni, s napközben az ágyakat elválasztó függönyöket elhúzva, közösen múlatják az időt. A mestertanonc szó nélkül előremegy, míg a mögötte belépő Seth mindenkinek köszön, enyhítve a betolakodás érzését.
Az ágyak lábánál vagy fejénél mindenkinek kint van a neve, így a tanoncai megtalálhatják a kiválasztott gyerkőcüket, akinek a levelét olvasták. Móric - szerencsésen - "szabad" leányzóra vetette
a szemét. Ildi olyan hét-nyolcéves forma, barna haja copfba fonva, szemöldökei bizalmatlanul összeszaladnak, ahogy a morcos idősebb fiú lehuppan. Méregeti, különösebb rejtegetés nélkül kuncogva azon, ahogy a komikusan kicsi széken helyezkedik a másik. Megvonja a vállát a kérdésre, egyelőre meg se mukkanva.
- Herszegnőt,-*selypíti aztán halkan, s valóban, az alaknak koronája van és szép ruhája. Ami viszont furcsa, hogy piros a fű
 a lába alatt, a szája viszont zöld.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860266#post860266][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.05. 00:58[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

Lelkesen bólogatok a javaslatra, majd a táskámból elő is szedem az említett hópihéket, hadd bűvölje meg, szállingózzanak csak a kórteremben. Éjszaka pedig majd világítani is fognak halványan. Remélem, mindenki örül majd nekik. Megszerzem a szépen becsomagolt ajándékot is, amely még az Advent alatt készült Nellinek. Ha tehetném, megpróbálnám mindegyiküket jobb kedvre deríteni, nem csak az ünnep miatt. Talán meg is kérdezem majd a medimágust, aki eligazít minket itt, hogy esetleg van-e ilyesféle önkéntes programjuk, mert ha már befejezem úgyis a művészetiben a képzésemet év végén, talán akad ilyesmire is egy kis időm majd. Csak majd el ne felejtsem. Most azonban fontosabb dolgom van még. Megkeresem a kislány nevét az ágy lábánál, majd közelebb merészkedem. Nem túl messze egy másik ágynál a nem túl barátságos srác ismerkedik az ott fekvő Ildivel. Nem is értem, mi baja, máskor biztos megpróbálnám jobb kedvre deríteni is, de most a gyerkőcök elsőbbséget élveznek, hiszen miattuk vagyunk itt.
- Szia, Nelli. Én Gitta vagyok. Leülhetek ide melléd? - kérdezem meg tőle, miután bemutatkozom, végtére is az ő döntése, hogy kíváncsi-e a társaságomra, vagy inkább egyedül olvasgatná a mesekönyvét. A bólogatás láttán rámosolygok barátságosan, majd helyet foglalok az ágy szélén és felé nyújtom a dobozt.
- Nézd csak, mit hoztam neked, kisbogár. Bontsd csak ki nyugodtan - mondom neki továbbra is barátságosan meg bátorítóan mosolyogva. A dobozt csíkos papír borítja, piros-fehér, és még egy fenyőágat is szereztem rá. A szőke kislány vékony hangon köszöni meg, mielőtt óvatosan bontogatni kezdené, és lassan derül fel az arca, amint meglátja benne a belecsempészett drazsé alatt a képeskönyvet, na meg a számtalan színesceruzát, amelyekről még nem is tudja, hogy minél nagyobb lelkesedéssel rajzol velük valaki, annál élénkebbek és szebbek a színeik. - Elárulod nekem, melyik mese a kedvenced? Ha szeretnéd, elolvashatjuk együtt, szeretnéd? Én nem vagyok ügyes a rajzolásban, de majd azt is megmutathatod, te milyen szépen rajzolsz. Azt csiripelte egy kismadár, hogy nagyon jól megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860474#post860474][b]Mórocz A. Móric - 2023.03.09. 14:59[/b][/url]

Számat húzom el a halk kuncogásra, de pillanatokkal később már mosoly bújik meg ajkam szegletében. Látható, hogy nem rám tervezték a széket, de ez engem egyáltalán nem tántorít el attól, hogy tényleg helyet foglaljak ott, amit kinéztem magamnak. Még ha egy kislány zöld szájú hercegnőket is rajzol.
Szemöldököm emelkedik meg kérdőn, kissé előrébb hajolva fürkészem a rajzot, majd bólintok.
- Szép lett - térek vissza a sajátomhoz. Bár az enyém messze van a hercegnőtől, de a sárkány végül is összeegyeztethető velük. Pár apróbb vonalat húzok még meg, hogy a bőven kidolgozatlan sárkány felismerhető legyen. Nem vittem túlzásba. Vállat vonva dőlök hátra: magamhoz veszem a piros színt, minimális színfelvitellel folytatom, csak néha sandítok oldalra a kislányra, aki ugyanolyan elmélyülten csinálja a dolgát, mint én szoktam.
Abbahagyva minden folyamatot kezdem el rágcsálni alsó ajkamat. Nem kell nagy ész ahhoz, hogy rájöjjön az ember mi folyik itt. Halkan hümmentek.
- Móric vagyok - fordulok a kislány felé. - Neked mi a neved? - eszembe sem jut, hogy esetleg körbenézzek és könnyebben rájöjjek. Ez itt most nem arról szól, hogy mindent tudjak előre, hanem, hogy megismerjem a kislányt. Megvárom, míg bemutatkozik, majd mosolyodom el. - Nem ismerjük egymást, de kedvem támadt elmenni kirándulni. Velem tartanál? Egyedül unalmas lenne - fürkészem arcát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860480#post860480][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.03.09. 19:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=860699#post860699][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.13. 23:18[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

Igazán aranyos kislány, sajnálom, hogy itt kell töltenie az ünnepet. Igazán jó érzéssel tölt el, hogy milyen lelkesen veszi sorra a kapott ajándékot, a drazsét azonnal meg is kóstolja. Mosolyogva rázom meg a fejem, amikor teleszájjal nyújtja felém a zacskót.
- Nem kérek, köszönöm. Azt mind neked hoztam, edd csak meg nyugodtan - válaszolom neki széles, bátorító mosollyal. Nem is nagyon eszem semmi édeset egyébként sem, és akkor még a sokféle allergiámról és intoleranciámról szó sem volt, ezt azonban inkább nem kezdem magyarázni. Hasonlóan nagy lelkesedéssel esik neki rajzolni, mint ahogy az ajándékot bontogatta az imént, a lapon pedig sorban kelnek életre a színek a ceruzák nyomán. Alakul a szfinx, miközben magyarázza, mi is történik éppen, én meg bólogatok mosolyogva.
- Képzeld, az iskolában, ahová járok, van egy egész torony, amit egy festett szfinx őriz. Csak akkor enged be, ha meg tudod válaszolni a kérdéseit. Neki nincs ilyen sok kincse egyébként, a te szfinxed sokkal, sokkal gazdagabb - mesélem neki, miután megkérdezi, láttam-e már ilyet. Olyan kis édes, nem is nagyon szólok közbe, ha nem kérdez éppen valamit, egyszerűen jó nézni, ahogy váltogatja a színeket és be nem áll a szája közben.
- Lerajzolni sajnos tényleg nem tudom, én nagyon, de nagyon ügyetlen vagyok a ceruzával, sokat kellene tanítanod. Csak így tudom megmutatni - mondom neki, közben életre keltve az ágy végében számára a levita szfinxét macskányi méretben. - Legyen neki is kincse? Mit szólsz? Olyan lesz, amilyennek szeretnéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=861197#post861197][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.03.23. 23:05[/b][/url]

- Wesselényi András, hölgyem - apu bár már nem egy szívdöglesztő pasi, de még így is próbált a maga módján a leg… sármosabban(?) mosolyogni. NEM! Nem akart semmit a Gittától, ő mindig így beszél a nőkkel.
- Gyere idébb Dzsidzsi - integetve hívtam oldalra Gittát és egyben adtam meg az első becenevet neki. Nem sikerült lekezelőre, sőt! Azt hiszem, fejlődök.
Számítottam a reakcióra apucika részéről és lehet nem kellene kettőnknek akkor, ott téblábolni. A deresedő hajú apucikám orrát felhúzva emelte tekintetét vissza Gitta után a professzoromra, aki konkrétan elküldte a halál faszára. Wow, sose mert senki ellenszegülni apcinak, csak Momster. De azok csajszi, na azok igazi latinos veszekedések. Tele szenvedéllyel, gyűlölettel és miegymással.
Szemeim forgattam, ahogy apci arca abból a nyájas, álmosolyából átváltott fokozatosan egyfajta sötét ábrázatra. Nem tetszett neki, hogy rangján alul kezelték őt, ha rajta múlik, még lehet hall róla Selwyn. De én igazából leszarom. Meccseljék le ketten! Engem meg hagyjanak lógva, mert ha kimarad miattuk a napi énidőm, megemlegetik!
Fél szemöldököm nekem is az égbe emelkedett, miután édesapám idegesen megigazította nyakkendőjét, majd a fülembe suttogta pár pro-tippjét és elhagyta a fedélzetet.
- Állkapocs erősítéshez - feleltem pimaszul, de inkább nem firtattam tovább, ígyis éppen elég szégyenbe hozott apci. Retikülömbe mélyesztve frissen manikűrözött kezemet, elővettem egy rózsaszín papírzsebkendőt, hogy abba köphessem bele a rágót, melyet kiparancsoltak finoman a számból. Ennyit a tökéletes arcforma eléréséről mára.
Apci mellettem hagyta az ajándékot, amit összekészítettem a kis lurkónak. Sajnáltam egyébként csórikat, nem elég hogy betegek voltak, még a karácsonyt is külön kellett töltsék a családjuktól. Mit ne mondjak, egész szar helyzet.
A fertőtlenítés után követtem a professzort meg a többieket a gyerekekhez, az én kis levelező pajtásom nevét kerestem szemeimmel, mint a többiek. Kiszúrva őt magabiztos mosoly terült el arcomon, közben odacsattogtam hozzá. A lábainál lévő ágytámlára fogtam rá finoman s az arcomon elterülő magabiztos mosoly inkább kedvesnek hatott addigra. Ne nézzél, tudok ilyet is.
- Szia! Lehetek a karácsonyi angyalkád? Arabella vagyok és téged hogy hívnak? - köszöntöttem finoman, nem szerettem volna megijeszteni. Így is fújt rám Selwyn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=861212#post861212][b]Mórocz A. Móric - 2023.03.24. 14:31[/b][/url]

Simán úgy teszek, mintha nem venném észre, ahogy a kislány abbahagy mindent és az eddigi kis oldalra sandításokból, már egyértelmű nézés van a papírlapom felé. Halványan mosolyodom el. Pár vonalat húzok még a meglévőek mellé, hogy a farka hosszabb legyen, miközben bólintok a névre és jön az ötlet. A lábamhoz nézek, kissé kikerekedett szemekkel nézek a dobozra.
- Nos... - fogom meg a dobozt és emelem fel, hogy a kislány elé toljam. - Boldog karácsonyt. Bontsd ki, utána elmegyünk - kacsintok rá szélesen mosolyogva, mintha csak cinkostársak lennénk. Mielőtt bárki megkövezne, eszemben sincs valóban elvinni innen Ildit. Először is, szerintem az igencsak erőteljesen a gyerekrablás fogalmát meríti ki, valamint nem vállalok felelősséget ilyen mértékben egy gyerekért. Nem azért, mert őt féltem, hanem, mert maga-, jobban átgondoltam, őt féltem. Az, hogy nekem valami bajom van, mindennapi, de a kislánynak ne essen baja, szóval a lényeg, hogy eszem ágában sincs kivinni az ispotály területéről. Mire jó az illúzió, ha nem erre, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=861920#post861920][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.04.01. 23:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=862057#post862057][b]Lónyay R. Hargita - 2023.04.02. 18:18[/b][/url]

Jótékonykodjunk
valahogy így

A macskányi méretű szfinx nagy érdeklődésnek örvend máris, miután Nelli felsikkant. Szélesen mosolygok azon, hogy milyen kíváncsian közelíti meg az alkotásomat. Sokat kell még amúgy tanulnom, de ezt a kis lényt már meg tudja simogatni is. Testét puha, sárgás-barnás színű, rövid szőr borítja, feje pedig egy nőé. Kicsit anyukám arcára emlékeztet, ez azonban az én titkom. Kedvesen mosolyog. Arcát göndörödő fekete hajtincsek keretezik, szeme kék és értelem csillan benne.
- Nem harap, nyugodtan simogasd csak meg, ha szeretnéd - mondom neki, amikor hebegve-habogva kér engedélyt rá. Annyira aranyos gyerek, meg kell zabálni. Úgy örülök, hogy ennyire nagyon örül egy illúziónak, én pedig máris boldogabbá tettem neki egy kis aprósággal itt a közelgő ünnepet. Olyan szomorú, hogy ennek a néhány gyereknek itt kell tölteni a Karácsonyt.
- Szereted a találós kérdéseket? A mi szfinxünk tényleg rengeteget tud - vetem fel neki a kérdést, miközben már azon gondolkodom, melyikre is emlékszem abból a sokból. Ennek a szfinxnek úgyis emberi arca van, hangot is tudok mellé alkotni. Menni fog. De ha mégsem, akkor mindjárt karácsonyi dalt fogok felidézni, és akkor még fokozhatjuk a hangulatot is. Addig is a kis szfinx macska módjára nem csak simogatni hagyja magát, de össze is gömbölyödik és láthatóan remekül elvan Nellivel, még a rajzát is megszemléli és kissé vékony hangon ugyan, de azért még határozottan megdicséri, hogy milyen csodaszép színes kép is készült róla, nagyon ügyesen rajzol ez a kislány.  Igazi művész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=863365#post863365][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2023.04.22. 00:29[/b][/url]

Nem, én ezt nem akarom. Sok mindent képes vagyok lenyelni, de a beteg gyerekek látványa valahogy kiüti az inger-izémet. Küszöb? Asszem. Na, de a professzor egy jólelkű ember és én is amúgy, csak megválogatom azokat, akikkel kedvi leszek. Nem köcsögségből, de minek pazaroljam a drága időm trash emberekre? Nem érdemlik meg.
Nagy szusszanással változtam át a világ legártatlanabb, legkedvesebb emberének szerepébe, így akartam a kölyökkel szót érteni. Egyébként nem tudtam, mire számítsak - a gyerekekhez annyit se konyítottam, mint a gyógynövényekhez. Továbbra is tartom, azért lesznek alkalmazottaim, hogy ők tudják ezeket helyettem is. Nekem pedig elég legyen csak szépnek és híresnek lenni.
- Félix! - ismételtem el utána nevét, így memorizálva azt, nehogy véletlen Ferikének hívjam.
- Tudod, sok embert ismerek, de a legerősebbeket mind úgy nevezik, ahogy téged! - elég gyatra bókra sikerült, na de, üsse kő. Esküszöm, megerőltetem magamat!
Kicsit ellépve az ágytámlájától mellé tipegtem, hogy leülhessek a lábaihoz, újra rámosolyogva.
- Nagyon szép plüssöd van! Karácsonyra kaptad? Remélem, elfogadod az én ajádékomat is - pálcámmal a fiúcskának szánt ajándék irányába intettem, amely engedelmesen felénk reppent könnyeden lebegve. Finoman az ölébe huppant, véletlenül se megütve vagy megnyomva a törékeny testét.
- Remélem, szereted az állatokat  - mélyen, valami elképesztően nagyon mééélyen reméltem, hogy ez a bestiákat ábrázoló kirakó tetszeni fog neki. Hat éves kortól ajánlották, a kis srác pedig tűnt legalább annyinak.
- Oh, ez is a tiéd - nyúltam bele a zsebembe, ahonnan egy irdatlanul cuki, miniatűr seprűt nyújtottam felé - Nézd, megreptetem neked! - kacsintottam rá rózsaszín, nővérke ruhában. Vicceket is mesélhettem volna, Momster szerint a gyerekek szeretnek nevetni, de a Feriké- Félixnek be volt kötve a torka, csoda, hogy beszélni tudott velem.
Illúziómágiából az eddig tanultakat felkutattam fejemben, a minijárgány megbűvölése nélkül megidéztem annak aprócska mását, megemelkedett és apró köröket, hurkokat írt le a levegőben percekig, végezetül Félix vállán pihent meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=863813#post863813][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.30. 10:13[/b][/url]

Az évnyitó estéjén Kende kivitt az erdőbe, Ezra pedig hagyott nekem két napot, hogy lenyugodjak. Az erdő az én természetes közegem, ismerem, mint a tenyeremet. Találtam ehető növényeket és egy kis forrást is. Fákon pihentem, nappal sétáltam, vagy csak némán ültem, és hallgattam a belső hangomat. De ma reggel bejött értem, én pedig Kornélt kértem tőle rögtön. Feltételeit teljesítve, vagyis lezuhanyoztam, reggeliztem és átöltöztem elhozott hozzá. Még a cukrászdánál is megálltunk, hogy meg tudjam venni a sütiket.
Azt mondta, hogy ő is bejön velem, de észrevétlen lesz, ami fura érzés, de nem ellenkeztem. Látnom kell Kornélt. Belépve a szobába az ágyhoz sétálok, és bár van ott szék, én gondolkodás nélkül az ágyra ülök, teljesen természetesen és bujkáló mosollyal pillantok rá, mintha minden rendben lenne.
- Remélem nem felejtetted el, hogy mára beszéltük meg a sütizést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=863815#post863815][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.30. 10:43[/b][/url]

A bűntudat minden pár órás alvás után úgy rúgja rám az ajtót, mintha csak muszáj lenne neki. Bár Ezra elmondta, miután felébredtem - már az ispotályban -, hogy senkinek nem esett baja, sovány vigasz volt. A küldött levelek az éjjeli szekrényen tornyosulnak, mert a szüleim nem különösebben értik meg, hogy ne zaklassanak - mindössze egy levelet vagyok hajlandó kibontani, amit Maximtól kaptam.
A papírt szorongatva olvasom újra és újra a sorokat a már oly' régen látott kézírással leírva, és szívem szorul össze. Erősebben markolok rá, ami azonnal elernyed, ahogy megérzem Ezrát és valami ismerőset közeledni.
Fejemet kapom fel, elmosolyodom.
- Szia - mosolyodom el kedvesen, Bonnie-ról pillantva Ezrára biccentek aprót, majd vissza a lányra. - Pedig kiment a fejemből - túrok tincseim közé. A levelet az ölembe rakva tolom feljebb magam, hátamat vetem az ágytámlának. Szégyellősen sütöm le szemeimet, őszintén belátom, nem merek ránézni a navinésre - szégyellem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=863816#post863816][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.30. 11:07[/b][/url]

- Óóó, látod, milyen szerencse, hogy én emlékeztem erre, mielőtt lemaradunk róla.
Fel is nyitom a dobozt, amiben két, tökéletesen egyforma, nagy golyó néz ránk vissza. Látom, hogy nem néz a szemembe, de nem ítélem el emiatt, tudom, hogy idő kell neki, és így könnyebb nekem is megemészteni, hogy mennyire más lett az arca. Különbenis, nem tetszhet, ki kell ezt vernem a fejemből, hiszen nem én tetszem neki. Majd, mindjárt kitalálom, hogy ő miért nem tetszik már. Vagy, majd otthon. Igen, majd otthon átgondolom.
- Ezra mondta, hogy most egy kicsit lógni fogsz a suliból, legálisan persze, de azért a lógás menőbben hangzik. De ne aggódj, veszek majd füzeteket, fiús borítóval és minden órát lejegyzetelek neked, jó? Persze, ha ez így jó neked. Ha duplán írom le, én is tanulok. Ki tudja, lehet a süti alapján mégsem rellonos vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=863817#post863817][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.30. 11:15[/b][/url]

Aprókat bólintok neki. Igen, még szerencse, hogy ő nem felejtette el. Az első napok nyugodtan teltek. Mármint olyan szempontból, hogy nem jöhettek látogatni, de attól még a minisztériumtól jöttek, beszélnem kellett Ezrával, és hallottam, hogy a szüleim kikelnek magukból, amiért nem jöhetnek be. Nyugodtabb volt látogatók nélkül, mégis jól esik, hogy Bonnie itt van. Ő akkor... nem fél tőlem, igaz?
- Igen, most egy kis idő kimarad - köszörülöm meg torkomat. Kicsit ironikusnak érzem: az első évemmel a baleset miatt csúsztam, az utolsó évemet ismét egy balesettel kezdem. Sóhajtok. - Köszönöm, aranyos vagy, de nem kell ezzel vesződnöd. Biztos Zalán és Kori is jegyzetelnek nekem. Remélem... - szalad ráncba a szemöldököm. Inkább a két sütire nézek.
- Milyet hoztál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=863818#post863818][b]Bencsik Bonnie - 2023.04.30. 11:23[/b][/url]

- Tudod, hogy ez nem fáradság, szeretek neked segíteni.
Meg aztán tényleg tanulok is vele, szóval ez így rendben van.
- Nem tudom, teljesen egyformán néznek ki. Képzeld, kiveszik a tálcát, és neked kell kiválasztanod, hogy melyikeket veszed meg. Teljesen lutri.
El is nevetem magam erre, nagyon viccesnek találtam a jelenetet. Kornélt viszont olyan távolinak érzem most, hogy az megriaszt.
- Azt hittem, hogy nem vagy alkalmas arra, hogy szőrös legyél, mint Ezra. De ezek szerint igen.
Érintem meg az arcát mosolyogva.