A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Kevés vendég, nyugis kocsmavezetés, mindez egy jó könyv társaságában. Kívánhat az ember lánya többet? Nos... ebben a kérdésben talán vitatkozhatnánk, ha a fülem épp nem kapott volna el egy fél mondatot, amiben a Bontovich és Holló vezetéknév egymás mellett foglalt helyet. Ez pedig egyetlen duóra utalhatott. Elővettem legközvetlenebb kocsmárosi mosolyomat, és egy újabb adag sörrel megkörnyékeztem a pletykás bandát. Mondanom se kell, hogy a félinformációk tudatában az elkövetkezendő két óra kín keserves volt.
Anélkül, hogy igazán átgondoltam volna a tetteimet, lábaim már az utat tették a legközelebbi hopp-pont felé. Az ispotály folyosóján merült csak fel bennem, hogy talán nem életem ötlete berontani a két fiú kórtermébe. Még igazán azt se tudom mi történt, és ha csak még több bajt okozok a jelenlétemmel?
A folyosón fel-alá járkáltam egy ideig, próbálva eldönteni mivel teszek legjobbat. Hiszen még Alberttel se vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ide rohanjak, mint egy fél idióta. Talán nem is fogja érteni miért jöttem. Miksa pedig egyenesen elküld az anyám után Írországba.
Már fordultam is meg, hogy visszavegyem az utamat Bogolyfalvára, mikor szembe találtam magam Grace-szel. És abban a pillanatban eldőlt a dolog. Rosszul nézett ki, és bármennyire is furcsálltam, hogy Miksával van együtt, most mégse jött egyetlen szarkasztikus megjegyzés se az ajkamra. Pár mondatot váltottunk csupán, és utána csak várnom kellett. Életem legnehezebb pár perce volt. Még megfordulhattam volna. Elmenekülök, ahogy anyám tette. Soha.
Benyitottam a szobába, és halkan be is csuktam. Ki tudja mennyire tartózkodhatok ott. - Hello - köszöntem félénken, és félszegen rámosolyogtam. Annyira nem éreztem helyénvalónak az ottlétemet. - Azt hittem legközelebb én választhatok helyszínt - vicceltem el inkább a dolgot, és lassan az ágya végéhez sétáltam. Egyáltalán szeretné, hogy ott legyek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865906#post865906][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 13:35[/b][/url]

Kevés vendég, nyugis kocsmavezetés, mindez egy jó könyv társaságában. Kívánhat az ember lánya többet? Nos... ebben a kérdésben talán vitatkozhatnánk, ha a fülem épp nem kapott volna el egy fél mondatot, amiben a Bontovich és Holló vezetéknév egymás mellett foglalt helyet. Ez pedig egyetlen duóra utalhatott. Elővettem legközvetlenebb kocsmárosi mosolyomat, és egy újabb adag sörrel megkörnyékeztem a pletykás bandát. Mondanom se kell, hogy a félinformációk tudatában az elkövetkezendő két óra kín keserves volt.
Anélkül, hogy igazán átgondoltam volna a tetteimet, lábaim már az utat tették a legközelebbi hopp-pont felé. Az ispotály folyosóján merült csak fel bennem, hogy talán nem életem ötlete berontani a két fiú kórtermébe. Még igazán azt se tudom mi történt, és ha csak még több bajt okozok a jelenlétemmel?
A folyosón fel-alá járkáltam egy ideig, próbálva eldönteni mivel teszek legjobbat. Hiszen még Alberttel se vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ide rohanjak, mint egy fél idióta. Talán nem is fogja érteni miért jöttem. Miksa pedig egyenesen elküld az anyám után Írországba.
Már fordultam is meg, hogy visszavegyem az utamat Bogolyfalvára, mikor szembe találtam magam Grace-szel. És abban a pillanatban eldőlt a dolog. Rosszul nézett ki, és bármennyire is furcsálltam, hogy Miksával van együtt, most mégse jött egyetlen szarkasztikus megjegyzés se az ajkamra. Pár mondatot váltottunk csupán, és utána csak várnom kellett. Életem legnehezebb pár perce volt. Még megfordulhattam volna. Elmenekülök, ahogy anyám tette. Soha.
Benyitottam a szobába, és halkan be is csuktam. Ki tudja mennyire tartózkodhatok ott. - Hello - köszöntem félénken, és félszegen rámosolyogtam. Annyira nem éreztem helyénvalónak az ottlétemet. - Azt hittem legközelebb én választhatok helyszínt - vicceltem el inkább a dolgot, és lassan az ágya végéhez sétáltam. Egyáltalán szeretné, hogy ott legyek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865909#post865909][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.31. 14:55[/b][/url]

Nagyon furcsa időpontban találta ki Laura, hogy sétáljanak egyet, és nem tudom, hogy ez a "séta" mennyire hasznos most, de ő tanul ilyesmit, ő tudja, én csak nemet intettem, amikor rám villantotta a zöld szemeit, és akkor rájöttem, hogy ez nem olyan séta lesz, ahol nekem is jelen kell lennem. Sóhajtva kiköhögtem inkább magam, aztán a következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy őszintén nevetek. - Nem szexelni vitte el, hanem miattad. - a nevetés köhögés fullad, és bármennyire is szeretném a sosem létezett macsó vagyok, akinek semmi sem fáj attitűdömet prezentálni, erre esélyem sincs. A mellkasom közel áll hozzá, hogy leszakadjon, és a sok köhögés miatt a hasam is fáj már. Egy valami lett szexibb, a hangom. Mint egy láncdohányosé - Nem vagyok rád veszélyes, csak jobbnak látták, ha megfigyelnek, meg aztán Miksa vigyáz rám, így nem nagyon lehetek most máshol. Bocs, hogy nem írtam. Elvették a telefonom. Nagyon szép vagy ma is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865910#post865910][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 17:47[/b][/url]

Néha még mindig elborzaszt az a szemérmetlenség, ahogy a férfiak mindenbe a szexet látják bele. És ez alól úgy tűnik Albert se kivétel. Ám a szokásos monológom helyett csak a szememmel köröztem egyet, miközben közelebb sétáltam. A végére egy kis félmosoly azért megbújik a szám sarkában.
- Jajj, nem... nem kell magyarázkodnod - jegyeztem meg a szavába vágva, kicsit elpirulva, amikor az utolsó mondatot is felfogta az agyam. Sosem zavartattam magam, ha más mondta. Általában nem is vettem komolyan. Ez csak egy trükk, hogy minél gyorsabban a ruhám alá jussanak. De ahogy Albert mondta, egészen más volt.
- Na jó, egy valamit mégis meg kell magyaráznod - léptem közelebb hozzá, megállva az ágy mellett. - Miért látott fél Bogolyfalva az alsógatyádban hajnalban? - böktem ki. Először a kérdés a fejemben valahogy úgy hangzott, hogy miért látta mindenki előbb az alsónadrágod, mint én, de az az sejtette volna, hogy látni szeretném. Közben meg még mindig nem tudtam hányadán állok a köztünk lévő dolgoknak.
- Elég rossz a köhögésed. Mit mondott a doki? - tettem fel a következő kérdés, és közben a kezébe süllyesztettem a sajátomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865911#post865911][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.31. 18:28[/b][/url]

Le sem véve róla a szemem nézem, ahogy közelebb sétál, és azt mondja, hogy valamit meg kell magyaráznom, elképzelni sem tudom, hogy mi lehet az, ami kirívóbb, mint minden más, és amikor rákérdez, egy pillanatra le is fagyok. Pislogni nem mertek, a szám is O alakban áll, és ahogy felismerem, hogy valószínűleg szenzáció lettem, az Ó hang kis is jön a torkomon, hosszan elnyúlva.
- Egyszer egy lány azt mondta, ha nem jön be a tanárság, akkor lehetek még modell, építem a karrierem meg az önbizalmam. - vigyorodok el úgy, mintha nem egy tizenkét éves szégyenlős kisfiú lennék, akinek nagyon tetszik a padtársa, hanem, mint egy férfi. Nyilván, erre kevés az esély. Így csak sóhajtok egyet. - Meztelenül alszom, de amióta visszatérő lányvendégünk van, ha kimegyek a konyhába, felkapok egy alsót. - azt inkább nem mesélem el, hogy az első reggelek egyikén meztelenül mentem ki a konyhába, és Laura szemrebbenés nélkül kérdezte, hogy kérek-e kávét. Értem én, hogy Miksa mellett mindenki másodhegedűs, de azért na, létezik férfiúi büszkeség is. - Márton akkor hívott fel, amikor azon agyaltam, hogy felkeljek-e, és eszembe jutott mielőtt kimentem, hogy nem kéne meztelenül közölnöm vele, hogy a párja éppen összeesett így felkaptam, szóltam neki, és már futottam is Mártonhoz. Nyilván a piacra meg a misére is akkor ment mindenki, amikor én átrohantam két utcányira. - hálistennek az ő történetében volt rajtam valami. Anya csak sóhajtott, és annyit kérdezett, hogy "de pucéran, kisfiam?". Akkor valahogy pont nem érdekelt.
- Tüdőgyulladás. Önmagában nem lenne problémás, csak a kis agybajom miatt kockázatos vagyok és veszélyes önmagamra. Egy vadállat vagyok. De nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen, azt mondják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865922#post865922][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 21:17[/b][/url]

Nem gondolt a következményekre. - Hát, a kocsma népe megszavazna Bogolyfalva arcának, az már biztos - jegyzetem meg, felfedve az összes forrásomat. Kellett neki egy csapossal összejönni.
Csak hallgattam a hihetetlen történetet, és akarva akaratlan elmosolyodtam a piac és a mise említésére. Abba bele se mertem gondolni, hogy milyen lehet az ágyban fekve. Meztelenül. Talán még megtapasztalom, talán nem. Az egész szituáció még mindig annyira zavaros. Iderohantam, mintha a barátnője lennék, és úgy viselkedem, és ráadásul ő is olyanokat mondd. De közben legutóbb még azt beszéltük, hogy lassan haladunk. És a legrosszabb, hogy így is mint a mágnes tapadtam volna hozzá.
- Tüdőgyulladás? De ilyen gyorsan az nem üthetett ki, ha... - ráncoltam össze a szemöldökömet, csak hogy utána kitáguljanak a szemeim a felfedezéstől. - A tó! - Kezemet azonnal elhúztam az övétől, mintha az érintésemmel is betegebbé tudnám tenni. Az én ötletem volt, bele se gondoltam abba, hogy ez neki másképp hat.
- Ne haragudj rám, én nem akartam, hogy kórházban köss ki - fontam össze a mellkasom előtt a karjaimat, és a plafonra meredtem. Bűntudat. Leginkább ezt éreztem, amiért nem gondolkodtam, mielőtt cselekedtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865923#post865923][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.31. 21:49[/b][/url]

- Szinte már látom, ahogy egy naptársorozat lóg a falon rólam, és a bátyád minden hónapban kiszúrja a szemeimet meg Hitler bajuszt rajzol nekem. Úgy is szép lennék, csak mondom. - akkor is szép lennék, ha olyan kunkori juhászemberes bajszom lenne, hát engem senki sem állít meg abban, hogy ne legyek szép. Terveim szerint életem végét követően is fene gyönyörű maradok. - Héhéhé, nyugi, nincs semmi baj. Abban a tóban én is benne voltam, sőt, magammal rántottalak téged is. Még jó, hogy neked nem lett nagyobb bajod. - mind a ketten ugyanannyi időt voltunk a vízben, ráadásul rajta több réteg ruha is volt, én legalább a felsőmet levettem. Fogalmam sincs, hogy melyik volt a jobb döntés. A keze után nyúlok, ami olyan jó volt, hogy eddig a kezemen volt, de összefonja maga előtt, így köhögve, de feljebb tornázom magam, nem akarok az a béna lenni, aki csak fekszik ott. - Autumn Rue - kedvesen szólítom meg, és szerintem még sosem használtam mind a két nevét, de úgy érzem, hogy most ez a helyes megszólítás. - Ha belehalnék is, akkor is megérte volna. Ha tudnám, hogy ugyanez lesz a vége a dolognak, akkor ezerszer is újracsinálnám. Azt az estét senki se veheti el tőlünk. Nézd, én nem hittem volna, hogy ez lesz belőle, biztos, hogy számos dolgot tehettem volna azért, hogy megelőzzem ezt, de nem tettem. Te is a tóban voltál, és egészséges vagy. Most már tudjuk, hogy az immunrendszeremet jobban kell építeni. Vannak ennél rosszabb sorsok is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865925#post865925][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 22:08[/b][/url]

Középső gyerekként valahogy megszokod, hogy sokszor rajtad múlik minden. Winter túl lázadó volt, rá nem lehetett bízni semmit, Summer pedig túl kicsi. "Autumn Rue, ő megbízható. Okos, tanulékony, és empatikus." Aztán ha kihull a kezéből az irányítás, és elveszti a családi kocsmát, senki nincs ott. Talán éppen ezért éreztem úgy, hogy ez is rajtam múlt. És épp emiatt néztem kétkedőn először Albertre. Engedtem, hogy érintése megnyugtasson, hogy kicsit közelebb legyen hozzám, mind lelkileg, mind testileg. Szükségem volt a szavaira, még akkor is, ha önmagamnak nem is vallottam volna be.
Bólintottam egyet beleegyezőn, bár még mindig nem tudtam teljesen a magaménak a gondolatot. - De ha te a tó miatt vagy itt, Miksa mit csinált? - biccentettem az üres ágy felé a szobában, öntudatlanul eljátszva az ujjaival. Szokatlanul kellemes volt hozzáérni. Mintha évek óta mást se vártam volna, és most hogy megkaptam, nem tudok betelni vele. És közben annyira természetes volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865926#post865926][b]Ifj. Holló Albert - 2023.07.31. 22:20[/b][/url]

Ez az egész egy új helyzet, nem csak azért mert hozzám ér, hanem mert ez most más, ez most különleges. Nagyon sok lánnyal voltam együtt, de egyik érintését sem kívántam annyira, mint az övét, csak élvezem, hogy visszatalálnak hozzám az ujjai, majd a kérdésre sóhajtok egy nagyot. Tudtam, hogy elő fog kerülni ez a téma, csak reméltem, hogy mégsem. - Tudom, hogy ez egy szomorú helyzet, mégis, vicces. Agybajos, mint én, csak ő műthető, és reméljük, hogy nem marad nyoma. Jóindulatú, szerencsére. - és sok mindent megmagyaráz. Mindazt, ami az utóbbi időben történt. Most kicsit megváltozik majd körülöttünk minden, de remélem, hogy nem veszítjük majd el önmagunkat. - Voltak jelek, de nem figyeltünk. Azt hittük, hogy a szokásosnál is több benne a feszkó. Mindenki próbált nagyon türelmes lenni vele, valójában azonban más volt a gond. De egyikünk sem egy webbeteg, nem úgy indítunk, hogy a fejfájás egyenlő az agydaganattal. - pedig most ez az elmélet volt az igaz. Nyilván, ha bírunk minden tünetet, akkor is ez jön ki, csak legyintettünk volna. - A sors iróniája, hogy mind a ketten fejben romlottunk el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865927#post865927][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 22:37[/b][/url]

Egy pillanatig elmerengve nézek az üres ágy felé, hallgatva közben Albert magyarázatát. Az utóbbi időben szándékosan kerültem Miksát, így természetesen fogalmam sincs róla, mik lehettek a jelek, de a webbeteg kifejezést se tudta igazán értelmezni a fordító lánc, így inkább csak kontextusában vettem a szöveget.
- Ő nem időközben romlott el, neki mindig is baj volt az agyával - vágtam rá csípőből, aztán mint egy gyerek, akit megcsíptek húztam el a számat, és szisszenve fordultam vissza Albert felé.
- Túl korai? - kérdeztem meg. Ennél általában jobban kiszűröm a Miksa elleni rosszindulatú megjegyzéseimet Albert miatt. De ez olyan magasröptű volt, hogy az ajkaim előbb kimondták, mint szerettem volna.
A szemeim egy pillanatig az ágyat vizslatták, és a nüansznyi helyet, ahova éppen beférnék. Mint a szerelmes regényekben. Ám merszem nem volt oda befeküdni. Az már tényleg egy határ átlépése lett volna. Ugye?
- Hoztam neked valamit - tereltem el a saját gondolataimat is, és a táskámba nyúlva egy könyvet húztam elő. - Amikor beteg voltam nekem mindig ebből olvastak. Vagyis... ezt a könyvesboltból hoztam, mert nekem csak eredeti nyelven van meg. De az élmény gondolom hasonló lesz - nyújtottam oda zavartan Neil Gaiman Csillagpor című kötetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865929#post865929][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.01. 05:24[/b][/url]

Elmosolyodok a csípőbő jött válaszra, és megingatom a fejem a korainál. - Egyáltalán nem, ő ennél sokkal cifrábbakat is szokott mondani. - arról nem is beszélve, hány házastársi vitánk volt már Rue miatt, és egészen biztos vagyok benne, hogy a helyzetünk okán ezek megsokszorozódnak majd. Két tűz között vagyok, és egyiket sem szeretném elengedni. Addig, amíg csak a saját érzéseimben lettem egyre biztosabb, nem volt gond, hiszen nem éreztem úgy, hogy ebből bármi több lehet, de az első csók óta már tudom, hogy hasonlóan gondolkozunk. - Csillagpor - olvasom fel hangosan a címet, miközben végigsimítok a borítóján. A fülszöveg és az ajánló alapján felkelti az érdeklődésem, de illetlenség lenne most nekiállni olvasni. - Köszönöm, ez életmentő itt bent. - pillantok fel rá hálásan és a keze után nyúlva, végigsimítok a kézfején, szórakozottan elmosolyodva. - Hamar túlleszünk ezen, rendben? Hamarosan már csak egy városi legenda lesz az, hogy szinte pucéran szaladgálunk az utcákon. - de addig nem mehetek ki, amíg Miksát ki nem engedik. Tudom, hogy jó kezekben van, de szerintem a legjobban akkor is az én felügyeletem alatt van, és ha kell, akkor minden pénzemmel lefizetek mindenkit, hogy a végéig itt lehessek. Megjegyzem, házat vettünk, felújítottuk és tanárként dolgozom, senkinek se legyen illúziója arról, hogy a Bahamákon sütteti magát a pénzemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865935#post865935][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.01. 19:21[/b][/url]

Valamiféle melegség árasztotta el a bensőmet, ahogy az egyik kedvenc regényemmel a kezében láttam. Alig vártam, hogy elolvassa, remélve, hogy minimum annyira fog neki tetszeni, mint a tíz éves Autumn-nak, aki betegsége miatt végre minden figyelmet megkaparint.
Túlleszünk. Mi ketten? Ők ketten? Vagy az egész bagázs időstől a legfiatalabbig? Kezeinkre esik pillantásom. Lassan nincs mit mondanom. Lassan el kéne indulnom. De valahogy még sem akaródzik eljönni a pillanat, mikor otthagyom. Nem így. Nem ebben az állapotban, mikor levegőért is imádkoznia kell. Vagy csak ez is kifogás, és igazából sehogy se szeretném otthagyni.
Talán egy kicsit túl sokáig is maradok csendben. Elmélázva az érzéseimről, nézve a kezeinket, ahogy egymásba fonódnak. - Anyukád hogy viseli? Volt már bent? - kérdezek végül rá, csak hogy az időt húzzam még egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865936#post865936][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.01. 19:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865937#post865937][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.01. 20:14[/b][/url]

Lassan kunkori mosoly húzódik az arcomra, ahogy elképzelem azt a népes, hangos famíliát a kórházban. Csoda, hogy a személyzet még épp ésszel bírja. A többi betegről nem is szólva. Aztán ahogy feljön az állapota, úgy komolyodik el az én arcom is egy kicsit. Hiába érez Albert anyukája megnyugvást, ha bennem csak most kezdtek igazán el dúlni az érzelmek. Nem lennék most egy szobában vele, túl sok gondolatom jutna a tudtára. Olyanok, amelyeket talán még én sem ismerek be igazán.
Szemöldököm az égbe szökik a kijelentés hallatán. Az ember lánya az "olyan jó, hogy itt vagy" után nem a széthullott családját várja bekukucskálni a mondat végére.
- Hogy mit akarsz csinálni? - adtam hangot is a hitetlenkedésemnek. - Neeem... - nevettem el magam őszinte kacajjal. - ..te ezt nem akarod - ingattam a fejemet is. Az év vicce. Holló Albert a nagyképű, lázadó bátyám, aki még nálam is szarkasztikusabban reagál ha érzelmekről van szó, és a tutyimutyi semmire se jó apámmal szemben. Ha az alsóneműben való szaladgálás nem volt elég megrázó, akkor ez a találkozás biztosan az lenne.
- Nincs szükségünk engedélyre. Apánkat meg amúgy is visszaette a fene Írországba. Megint élete szerelmét hajkurássza, amíg mi visszük az üzletet - változott meg azonnal a hangnemem, vöröslő színfoltokkal árasztva el a helyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865938#post865938][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.01. 20:27[/b][/url]

- Minket így neveltek. - felelem zavaromban elpirulva, mert Andris is így jött hozzánk, hivatalosan bemutatkozott, és engedélyt kért a szüleinktől, hogy udvaroljon. Miksát is és engem is erre tanítottak, és biztos vagyok benne, hogy ő is annyira be volt szarva, amikor először találkozott Laura nagypapájával hivatalosan, mint én attól a ténytől, hogy le kell ülnöm Winterrel megbeszélni a dolgokat. Azt se tudom, hogy mit mondanék, csak azt tudom, hogy a nagymamájának kell vennem virágot. - Szóval...ti csak úgy járni kezdtek azzal, aki megtetszik nektek, és akinek ti is tetszetek? - fontos lenne, hogy ezt tisztázzuk, mielőtt még három nyakkendő között járkálva ki nem derül, hogy csak még nagyobb hülyét csináltam magamból. - Nem tudtam, hogy elment, és ti? Ti itt maradtok? - ez egy fontos részlet azért, mert ha visszamenne, akkor egy kicsit nehezebbé válna a dolgunk. Viszont tudom, hogy Írország az, ahol boldog volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865945#post865945][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.01. 23:31[/b][/url]

Mindig is tudtam, hogy Albert más, mint a többiek. Figyelmes, néha zavarba ejtően udvarias, de hogy még tradicionális is, azt éppen nem gondoltam. Hiszen nagy nőcsábász hírnevében jár. A gondolatra össze is ráncoltam a szemöldökömet, és habár nem akartam hinni a szóbeszédeknek, mégis a kérdésben benne volt minden, amit eleinte hallottam róla. És amiért olyan sokáig próbáltam tartani a távolságot. Már miután rájöttem, hogy ki ő.
- Minden lány apjától engedélyt kértél, akiket az ágyadba vittél? - vontam kérdőre, mert aligha értettem a szituációt. Az egészen más, ha az eljegyzéshez kér engedélyt, az egy szép gesztus. Egyes társadalmakban. De itt még csak kanyarba sincs ennek a felvétele.
- Hát... mi Danversek még nem nagyon voltunk hivatalos kapcsolatban - fejtettem ki röviden. Zack-kel mondjuk találkoztak a szüleim. Annak is jó vége lett. Winter rejteget mindenkit, Summer meg... Summer meg traumatizáltabb, mint én. De csak a szüleinkre kell nézni. Hol példa ez számunkra?
- Anyánk megjelent, benne pedig újraéledt a remény. Könnyebb álmot hajkurászni, mint belátni, hogy az életed romokban. A nagyi azt mondta maradhatunk, és jobb is nekünk nélkülük - vontam meg a vállam, mintha semmiségről beszélnék. Információkat mondtam el, a lehető legkevesebb érzelemmel. Pedig éreztem azt a kis sajgást a mellkasomban, és azt a kék árnyalatot a hangomban. Megint nem minket választott. - Félek, hogy Winter sem marad itt sokáig - suttogtam magam elé. Nem akartam kimondani. Féltem a gondolattól is, mégis valahogy kicsúszott. Pőrén éreztem magam, így szabad kezemmel zavartam a másik felkaromat kezdtem el simogatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865948#post865948][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 04:57[/b][/url]

- Nem, de azért nem is hiszem, hogy kellett volna. - furcsa lett volna, ott ülni egy-egy lány apjánál, akik lehet, hogy puskával lőttek volna le mind a kettőnket. Engem azért, mert a lányukkal kezdek, a lányt meg azért, mert a testéből él. - Más a kettő. - nem akarom megbántani azzal, hogy kimondjam, minden pletyka igaz, hogy sok lánnyal voltam együtt, és közöttük volt olyan is, akinek ezért fizettem. Felesleges a múlton rágódni ilyen szempontból.
Mivel én egyáltalán nem voltam még kapcsolatban, még mindent Miksától, Botondtól meg Andristól lestem el, fogalmam sincs, hogy tudok-e valaha abban lenni. Miksa olyan lányt talált, aki képes a megjegyzéseire jól reagálni, Botond olyan szerelmes, hogy Saci bármit megtehetne vele, de úgy látom, hogy a legjobban építkeznek, most, hogy a nehezén túlvannak, Andris pedig... nos nem is tudom, hogy milyen volt az életünk előtte, ő nagyon hamar érkezett a családba, és olyan természetes a jelenléte.
- Ezzel nem tudok vitatkozni. Tényleg könnyebb. - többek között ennek is köszönhetjük, hogy most itt vagyunk mind a ketten egy kórteremben, ki-ki a maga betegségétől szenvedve. Miksával, miután kiderült, hogy beteg vagyok, elhatároztuk, hogy az élet császárai leszünk, és ebben minket senki se fog megakadályozni. Hárítottunk, és hárítottunk akkor is, amikor a rosszullétei voltak. - Elmondtad már neki a félelmedet? Ha tudja, nem csak tudat alatt sejti, hanem ki is mondják, hogy szükség van rá, hogy szeretnék, hogy maradjon, az jó, mert az egy fontos megerősítés abban, itt a helye. Legyen bármilyen kemény is a másik, szerintem nem árt tisztázni vele a fontosságát a mindennapokban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866009#post866009][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.05. 23:35[/b][/url]

Más a kettő. Vajon ezt csak azért mondta, mert komolyan gondolja, vagy csak elódázza vele a témát? Az igazság az, hogy mindig megkérdőjelezem az emberek mondanivalóját, de most ebben a szituációban valahogy extra nehéz elhinnem, hogy valaki csak simán érdeklődik irántam. Pedig nemet mondtam neki. Igaz, a csókban talán más volt, de a szavai mindenféleképpen ezt tükrözték.
- Winternek? - akadtam fent. A második alkalom, hogy a bátyám neve feljön, amióta látogatási idő van, és mind a kétszer szarkasztikus kérdés formájában. Véletlen lenne? - Nem, mi... mi nem beszélünk erről. Az furcsa lenne. És kínos - meredtem el magam elé, ahogy megpróbáltam elképzelni a szituációt. Igazából két lehetőség lenne. Kiröhög, amiért ilyeneket mondok. Vagy csak szimplán nem tud mit kezdeni a mondataimmal. De őszintén, kimondani is nehéz lenne. Albertnak is az volt, pedig nem is neki szólt igazán.
- Inkább... inkább beszéljünk másról. Mikor műtik a nagyokost? - biccentek a fejemmel a másik ágy felé, zavartam megsimítva összekulcsolt kezeinket. Tudtam, hogy addig Albert nem fog eljönni az ispotályból. És hogy talán esélyem se lesz addig újra látni. A gondolat pedig valamiért furcsa, kongó érzést váltott ki a mellkasomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866108#post866108][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.14. 21:15[/b][/url]

- Tényleg? Miért? - el kellene fogadnom, hogy vannak családok, amik máshogy működnek, mint a miénk, hogy ami nálunk természetes, az nem általános. Mondjuk nem feltétlenül baj, ha nem kell Winterrel beszélnem, de nem jelenti azt, hogy ne tettem volna meg, ha kell. Lélekben már felkészültem rá, és nagyjából minden opcionális reakciójára is. Nyilván egyik se pozitív válasz volt, hiszen Winter érdekes jelenség.
- Holnap. Utána majd minden könnyebb lesz. - legalábbis ebben reménykedek. Tudom, hogy a műtétet követően a rehabilitáció hosszú lesz, és Miksa nehezen fogja viselni, főleg mivel az életvitelével egyáltalán nem összeegyeztethető. Elfordulok, hogy ne kelljen látnia, ahogy a köhögéstől vöröses-lilává válik a fejem, nem mintha akkor, amikor visszahanyatlok a párnára, ne lenne ugyanaz a színem. - Pocsék ez a köhögés, még jó, hogy így is szép vagyok. - mintha nem lenne éppen elég szörnyű a helyzet, még egy hülye megjegyzést is el kell lőnöm. - Talán két hét, és otthon leszek. Sajnálom, hogy így alakult, nem ezt terveztem. - mondjuk ezt nem valószínű, hogy bármelyikünk is így tervezte, és nagyon szeretnék már egy hónappal arrébb lenni, hogy minden jól haladjon már. - Nem szerettem volna, hogy aggódj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866110#post866110][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.14. 21:58[/b][/url]

Elhúztam a kezeimet, és ujjaimmal a koronás gyűrűt kezdtem el forgatni ide-oda. Arra gondolva, vajon mikor jött el a pillanat, hogy nem kezdtünk el kommunikálni. De az igazság az, hogy sose tettük nagyon.
- Hát tudod... amikor igazán kellett volna, akkor hullott szét minden. Nem igazán tanultuk meg hogyan kéne. Szarkazmus és gúny formájában rejtegetjük az érzéseinket - vontam meg a vállamat, mintha semmiség lenne. Annak is éreztem. Furcsa volt már ennyit is nyilatkozni róla. Természetellenes.
Egy grimasszal nyugtáztam a csúnya köhögését. Nem akartam elhinni, hogy nincs valami gyógyfű, amivel ki lehetne ezt kúrálni. Lehetőleg ennél gyorsabban. Vagy egy varázsige. Ha nem ő hajtja végre, akkor végülis nincsen hátulütője, nem?
- Nincs is neked semmi bajod - mosolyogtam a megjegyzésre, örülve, hogy ebben a szituációban is képes a legjobb formáját hozni. Aztán a mosolyom lassan tűnt el, ahogy megint komolyabb vizekre eveztünk. Még jó, hogy aggódom. És még fogok is, mert szeretnék tenni valamit az állapota ellen. Nem hagyhatom, hogy csak így feladja. Vagy ha ő meg is teszi, én nem fogom feladni őt.
Ám hang nem jött a torkomra, hogy gondolataimból bármit is közvetítsek felé. A szemeiben viszont láttam, hogy vár valamit, bármit, és zavaromban más nem jutott eszembe. Kezem orcájára siklott, és lehajolva lágy csókot leheltem ajkaira. A közelsége megbódított, az összes aggodalom kiszállt a fejemből, és hirtelen tisztábban éreztem mindent vele kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866111#post866111][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.14. 22:13[/b][/url]

- Az valamennyire nekem is megy. Miksával nőttem fel. - attól messze vagyok, hogy jól is menjen, de azért ha kell, akkor össze tudom szedni magam. Ez kicsit olyan, mint a herceg meg a sárkány esete, ha nagyon kell a királylány, akkor az adrenalin majd segít. - Miksának ne mondd el, mert akkor kiakad, hogy mit keresek itt. - az a nagy helyzet, hogy alig várom, hogy ne köhögjek, és javultam is már, de eljön majd az idő, amikor nem hagyhatom abba, és tovább kell csinálnom, hogy legyen indokom maradni. Itt szeretnék lenni, amíg ki nem engedik. Csak ezt nem tudom, hogy hogyan mondjam meg neki, mert közben vele is szeretnék lenni, de nyilván nem opció, hogy ők ketten egy szobában legyenek. Nem tudom, hogy valaha elfogadná-e Rue-t, pedig jó lenne őt is elvinni a közös nyaralásokra, és nem csak egyedül menni. Furcsa, hogy mikre kezd el vágyni az ember hirtelen, pedig egész sokáig ellen tudtam állni ennek.
- Rue… - halkan suttogom a nevét, mielőtt megcsókol. Viszonzom a csókot, de nem merek belemerülni, tudom, hogy az most nem lenne a leggusztusosabb, ha megint jönne egy köhögőroham, de jó tudni, hogy így is vonzódik hozzám. - Nem szeretném, ha bajod esne. Állítólag nem fertőzök, de a te szervezeted is lehet legyengült, a tó miatt. - ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, és elmosolyodva pillantok fel rá. Érzem, hogy kicsit feljebb szökött a lázam, de nem szeretnék most egyedül maradni. - Olyan jó, hogy itt vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866112#post866112][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.14. 22:42[/b][/url]

- Olyan gyakran csevegek Miksával, ez lesz az első dolog, amit mondok neki, ha legközelebb találkozunk - ingattam a fejemet. - Már ha szóhoz jutok mellette. Gondolom sok mondanivalója lenne számomra - jegyeztem meg, kissé elhúzva a számat. Mielőtt különösebb indoka lett volna rá, már utált. Most pedig még azt is érezheti, hogy elveszem tőle a legjobb barátját. Ha nem lenne annyira féltékeny és önző, belátná, hogy ez nincs így, de Miksa olyan ember, aki a saját igényein nem lát túl.
Gyengéden csókolom, nem követelődzőn. Majd amikor már nem egy kórházba kell érte besurrannom, talán más lesz. Elmosolyodtam, miközben összefonódó kezeinket néztem. - Valamiért megéri lebetegedni - jegyeztem meg. Nem tudtam, még mennyi időnk van, mielőtt Grace-ék visszaérnek. Azt se tudtam mekkora ez a kórház, talán már a hatodik kört róják.
- Meglátogathatlak majd? Mármint ha.. ha Miksával lennél, megértem - néztem fel a szemeibe. Megfakult sárga hangom visszapattant a kórház faláról, eljuttatva tudatomig mennyire kétségbeesetten hangzott, amit mondtam. Mióta lettem ilyen? Mikor lettem képtelen távolságot tartani? A gondolat megijesztett, hogy ez a szituáció megváltoztat.
- Jobb lenne, ha nem jönnék. Miksának épp nem rám van szüksége - vontam le a végső következtetést, mielőtt Albert megtehette volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866114#post866114][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.14. 22:50[/b][/url]

- Majd megenyhül. Csak türelmesnek kell lenni vele. Egy év után azt is megtudtam, hogy barátnője van. - talán egy tíz év, és már nem fog annyira fújni Rue-ra sem. Talán, de nem merem biztosra venni, viszont majd valahogy megoldom. Nem tudom hogy, lehet, hogy olyan leszek, mint azok, akiknek szeretőjük van, és nekiállok kettős életet élni. Vagy egy piszok disznó leszek, vagy Superman. Nyilván az előbbi.
- Nekem viszont szükségem van rád. - és ebben az esetben azt hiszem egy kicsit élvezhet prioritást az, hogy mi a fontos nekem. Viszont ebben a kritikus helyzetben extrán oda fogok figyelni Miksára. - Most ők mentek el sétálni, legközelebb én fogok, rendben? Találkozzunk kint, sétáljunk egyet, amikor tudsz jönni. Ez így jó lesz? Akkor mindenki békéje megmarad. - legalábbis nagyon remélem, hogy átmenetileg ez is lehet egy megoldás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866115#post866115][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.14. 23:11[/b][/url]

Bármennyire is úgy tűnhet kívülről, hogy nincsenek rám hatással a szavai, mikor kimondta, hogy szüksége van rám, nagyot dobbant a szívem, majd ki is hagyott egy ütemet. Ez már komolyabban hangzott. Mint valami, aminek súlya van, és így felelősség is tartozik hozzá. Adnom kell, ha mást nem magamat.
- Igyekszem jönni - bólintottam bizonytalanul. Nem, ez már nagyon nem a mostani én voltam. Ez az a tinédzser volt, akit felültettek, mert látták, hogy lehet. Ez az a tizenéves volt, aki nem hogy a saját érzelmeiről fogalma sem volt, de arról se, hogy milyen ember igazán. Ám ha előbbivel nem is, utóbbival egészen kezdtem megbarátkozni. Egyenes voltam, és most sem akartam mást. - Jönni fogok - biztosítottam Albertet, és a szemeibe is néztem, hogy tudja, nem csak üres szavak. Lehajoltam még egy csókra, egy pillanatra megállva ajkai előtt, hogy megállít-e.
- Megyek. Úgy hagytam ott a kocsmát, mintha késdobáló lenne - jegyeztem meg szórakozottan. Ezt a kifejezést az egyik vendéktől hallottam. Igazán magyaros érzete van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866117#post866117][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.15. 06:11[/b][/url]

Mosolyra húzódik a szám, amikor a feltételes mód kijelentővé válik. Az igyekezet csak egy jó kifogás tud lenni, azt lehet mondani, hogy "de hát megpróbáltam", a "fogok" viszont egy sokkal biztosabb ígéret. Nem ellenkezem a csóknál. Megemelve a fejem, most én tapasztom az ajkaimat az ajkaira, majd hanyatlom vissza a párnára.
- Késdobáló. - elmosolyodom a szóra, de csak biccentek, hogy megértem, különben is, az a szerencsés, ha Miksa most nem találja itt, elég neki a műtét, szegényem előbb azon essen túl, és minden más majd csak lassan, amikor már elég erős hozzá történjen meg az életében. - Köszönöm, hogy meglátogattál. - pillantok rá hálásan, mielőtt kilépne az ajtón, amit egy ideig, amíg el nem nyom az álom, nézek még, aztán már csak az rémlik, ahogy megtalálom a tökéletes pózt ahhoz, hogy aludjak.