A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865906#post865906][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 13:35[/b][/url]

Kevés vendég, nyugis kocsmavezetés, mindez egy jó könyv társaságában. Kívánhat az ember lánya többet? Nos... ebben a kérdésben talán vitatkozhatnánk, ha a fülem épp nem kapott volna el egy fél mondatot, amiben a Bontovich és Holló vezetéknév egymás mellett foglalt helyet. Ez pedig egyetlen duóra utalhatott. Elővettem legközvetlenebb kocsmárosi mosolyomat, és egy újabb adag sörrel megkörnyékeztem a pletykás bandát. Mondanom se kell, hogy a félinformációk tudatában az elkövetkezendő két óra kín keserves volt.
Anélkül, hogy igazán átgondoltam volna a tetteimet, lábaim már az utat tették a legközelebbi hopp-pont felé. Az ispotály folyosóján merült csak fel bennem, hogy talán nem életem ötlete berontani a két fiú kórtermébe. Még igazán azt se tudom mi történt, és ha csak még több bajt okozok a jelenlétemmel?
A folyosón fel-alá járkáltam egy ideig, próbálva eldönteni mivel teszek legjobbat. Hiszen még Alberttel se vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ide rohanjak, mint egy fél idióta. Talán nem is fogja érteni miért jöttem. Miksa pedig egyenesen elküld az anyám után Írországba.
Már fordultam is meg, hogy visszavegyem az utamat Bogolyfalvára, mikor szembe találtam magam Grace-szel. És abban a pillanatban eldőlt a dolog. Rosszul nézett ki, és bármennyire is furcsálltam, hogy Miksával van együtt, most mégse jött egyetlen szarkasztikus megjegyzés se az ajkamra. Pár mondatot váltottunk csupán, és utána csak várnom kellett. Életem legnehezebb pár perce volt. Még megfordulhattam volna. Elmenekülök, ahogy anyám tette. Soha.
Benyitottam a szobába, és halkan be is csuktam. Ki tudja mennyire tartózkodhatok ott. - Hello - köszöntem félénken, és félszegen rámosolyogtam. Annyira nem éreztem helyénvalónak az ottlétemet. - Azt hittem legközelebb én választhatok helyszínt - vicceltem el inkább a dolgot, és lassan az ágya végéhez sétáltam. Egyáltalán szeretné, hogy ott legyek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865910#post865910][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 17:47[/b][/url]

Néha még mindig elborzaszt az a szemérmetlenség, ahogy a férfiak mindenbe a szexet látják bele. És ez alól úgy tűnik Albert se kivétel. Ám a szokásos monológom helyett csak a szememmel köröztem egyet, miközben közelebb sétáltam. A végére egy kis félmosoly azért megbújik a szám sarkában.
- Jajj, nem... nem kell magyarázkodnod - jegyeztem meg a szavába vágva, kicsit elpirulva, amikor az utolsó mondatot is felfogta az agyam. Sosem zavartattam magam, ha más mondta. Általában nem is vettem komolyan. Ez csak egy trükk, hogy minél gyorsabban a ruhám alá jussanak. De ahogy Albert mondta, egészen más volt.
- Na jó, egy valamit mégis meg kell magyaráznod - léptem közelebb hozzá, megállva az ágy mellett. - Miért látott fél Bogolyfalva az alsógatyádban hajnalban? - böktem ki. Először a kérdés a fejemben valahogy úgy hangzott, hogy miért látta mindenki előbb az alsónadrágod, mint én, de az az sejtette volna, hogy látni szeretném. Közben meg még mindig nem tudtam hányadán állok a köztünk lévő dolgoknak.
- Elég rossz a köhögésed. Mit mondott a doki? - tettem fel a következő kérdés, és közben a kezébe süllyesztettem a sajátomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865922#post865922][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 21:17[/b][/url]

Nem gondolt a következményekre. - Hát, a kocsma népe megszavazna Bogolyfalva arcának, az már biztos - jegyzetem meg, felfedve az összes forrásomat. Kellett neki egy csapossal összejönni.
Csak hallgattam a hihetetlen történetet, és akarva akaratlan elmosolyodtam a piac és a mise említésére. Abba bele se mertem gondolni, hogy milyen lehet az ágyban fekve. Meztelenül. Talán még megtapasztalom, talán nem. Az egész szituáció még mindig annyira zavaros. Iderohantam, mintha a barátnője lennék, és úgy viselkedem, és ráadásul ő is olyanokat mondd. De közben legutóbb még azt beszéltük, hogy lassan haladunk. És a legrosszabb, hogy így is mint a mágnes tapadtam volna hozzá.
- Tüdőgyulladás? De ilyen gyorsan az nem üthetett ki, ha... - ráncoltam össze a szemöldökömet, csak hogy utána kitáguljanak a szemeim a felfedezéstől. - A tó! - Kezemet azonnal elhúztam az övétől, mintha az érintésemmel is betegebbé tudnám tenni. Az én ötletem volt, bele se gondoltam abba, hogy ez neki másképp hat.
- Ne haragudj rám, én nem akartam, hogy kórházban köss ki - fontam össze a mellkasom előtt a karjaimat, és a plafonra meredtem. Bűntudat. Leginkább ezt éreztem, amiért nem gondolkodtam, mielőtt cselekedtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865925#post865925][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 22:08[/b][/url]

Középső gyerekként valahogy megszokod, hogy sokszor rajtad múlik minden. Winter túl lázadó volt, rá nem lehetett bízni semmit, Summer pedig túl kicsi. "Autumn Rue, ő megbízható. Okos, tanulékony, és empatikus." Aztán ha kihull a kezéből az irányítás, és elveszti a családi kocsmát, senki nincs ott. Talán éppen ezért éreztem úgy, hogy ez is rajtam múlt. És épp emiatt néztem kétkedőn először Albertre. Engedtem, hogy érintése megnyugtasson, hogy kicsit közelebb legyen hozzám, mind lelkileg, mind testileg. Szükségem volt a szavaira, még akkor is, ha önmagamnak nem is vallottam volna be.
Bólintottam egyet beleegyezőn, bár még mindig nem tudtam teljesen a magaménak a gondolatot. - De ha te a tó miatt vagy itt, Miksa mit csinált? - biccentettem az üres ágy felé a szobában, öntudatlanul eljátszva az ujjaival. Szokatlanul kellemes volt hozzáérni. Mintha évek óta mást se vártam volna, és most hogy megkaptam, nem tudok betelni vele. És közben annyira természetes volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865927#post865927][b]Autumn Rue Danvers - 2023.07.31. 22:37[/b][/url]

Egy pillanatig elmerengve nézek az üres ágy felé, hallgatva közben Albert magyarázatát. Az utóbbi időben szándékosan kerültem Miksát, így természetesen fogalmam sincs róla, mik lehettek a jelek, de a webbeteg kifejezést se tudta igazán értelmezni a fordító lánc, így inkább csak kontextusában vettem a szöveget.
- Ő nem időközben romlott el, neki mindig is baj volt az agyával - vágtam rá csípőből, aztán mint egy gyerek, akit megcsíptek húztam el a számat, és szisszenve fordultam vissza Albert felé.
- Túl korai? - kérdeztem meg. Ennél általában jobban kiszűröm a Miksa elleni rosszindulatú megjegyzéseimet Albert miatt. De ez olyan magasröptű volt, hogy az ajkaim előbb kimondták, mint szerettem volna.
A szemeim egy pillanatig az ágyat vizslatták, és a nüansznyi helyet, ahova éppen beférnék. Mint a szerelmes regényekben. Ám merszem nem volt oda befeküdni. Az már tényleg egy határ átlépése lett volna. Ugye?
- Hoztam neked valamit - tereltem el a saját gondolataimat is, és a táskámba nyúlva egy könyvet húztam elő. - Amikor beteg voltam nekem mindig ebből olvastak. Vagyis... ezt a könyvesboltból hoztam, mert nekem csak eredeti nyelven van meg. De az élmény gondolom hasonló lesz - nyújtottam oda zavartan Neil Gaiman Csillagpor című kötetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865935#post865935][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.01. 19:21[/b][/url]

Valamiféle melegség árasztotta el a bensőmet, ahogy az egyik kedvenc regényemmel a kezében láttam. Alig vártam, hogy elolvassa, remélve, hogy minimum annyira fog neki tetszeni, mint a tíz éves Autumn-nak, aki betegsége miatt végre minden figyelmet megkaparint.
Túlleszünk. Mi ketten? Ők ketten? Vagy az egész bagázs időstől a legfiatalabbig? Kezeinkre esik pillantásom. Lassan nincs mit mondanom. Lassan el kéne indulnom. De valahogy még sem akaródzik eljönni a pillanat, mikor otthagyom. Nem így. Nem ebben az állapotban, mikor levegőért is imádkoznia kell. Vagy csak ez is kifogás, és igazából sehogy se szeretném otthagyni.
Talán egy kicsit túl sokáig is maradok csendben. Elmélázva az érzéseimről, nézve a kezeinket, ahogy egymásba fonódnak. - Anyukád hogy viseli? Volt már bent? - kérdezek végül rá, csak hogy az időt húzzam még egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865937#post865937][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.01. 20:14[/b][/url]

Lassan kunkori mosoly húzódik az arcomra, ahogy elképzelem azt a népes, hangos famíliát a kórházban. Csoda, hogy a személyzet még épp ésszel bírja. A többi betegről nem is szólva. Aztán ahogy feljön az állapota, úgy komolyodik el az én arcom is egy kicsit. Hiába érez Albert anyukája megnyugvást, ha bennem csak most kezdtek igazán el dúlni az érzelmek. Nem lennék most egy szobában vele, túl sok gondolatom jutna a tudtára. Olyanok, amelyeket talán még én sem ismerek be igazán.
Szemöldököm az égbe szökik a kijelentés hallatán. Az ember lánya az "olyan jó, hogy itt vagy" után nem a széthullott családját várja bekukucskálni a mondat végére.
- Hogy mit akarsz csinálni? - adtam hangot is a hitetlenkedésemnek. - Neeem... - nevettem el magam őszinte kacajjal. - ..te ezt nem akarod - ingattam a fejemet is. Az év vicce. Holló Albert a nagyképű, lázadó bátyám, aki még nálam is szarkasztikusabban reagál ha érzelmekről van szó, és a tutyimutyi semmire se jó apámmal szemben. Ha az alsóneműben való szaladgálás nem volt elég megrázó, akkor ez a találkozás biztosan az lenne.
- Nincs szükségünk engedélyre. Apánkat meg amúgy is visszaette a fene Írországba. Megint élete szerelmét hajkurássza, amíg mi visszük az üzletet - változott meg azonnal a hangnemem, vöröslő színfoltokkal árasztva el a helyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865945#post865945][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.01. 23:31[/b][/url]

Mindig is tudtam, hogy Albert más, mint a többiek. Figyelmes, néha zavarba ejtően udvarias, de hogy még tradicionális is, azt éppen nem gondoltam. Hiszen nagy nőcsábász hírnevében jár. A gondolatra össze is ráncoltam a szemöldökömet, és habár nem akartam hinni a szóbeszédeknek, mégis a kérdésben benne volt minden, amit eleinte hallottam róla. És amiért olyan sokáig próbáltam tartani a távolságot. Már miután rájöttem, hogy ki ő.
- Minden lány apjától engedélyt kértél, akiket az ágyadba vittél? - vontam kérdőre, mert aligha értettem a szituációt. Az egészen más, ha az eljegyzéshez kér engedélyt, az egy szép gesztus. Egyes társadalmakban. De itt még csak kanyarba sincs ennek a felvétele.
- Hát... mi Danversek még nem nagyon voltunk hivatalos kapcsolatban - fejtettem ki röviden. Zack-kel mondjuk találkoztak a szüleim. Annak is jó vége lett. Winter rejteget mindenkit, Summer meg... Summer meg traumatizáltabb, mint én. De csak a szüleinkre kell nézni. Hol példa ez számunkra?
- Anyánk megjelent, benne pedig újraéledt a remény. Könnyebb álmot hajkurászni, mint belátni, hogy az életed romokban. A nagyi azt mondta maradhatunk, és jobb is nekünk nélkülük - vontam meg a vállam, mintha semmiségről beszélnék. Információkat mondtam el, a lehető legkevesebb érzelemmel. Pedig éreztem azt a kis sajgást a mellkasomban, és azt a kék árnyalatot a hangomban. Megint nem minket választott. - Félek, hogy Winter sem marad itt sokáig - suttogtam magam elé. Nem akartam kimondani. Féltem a gondolattól is, mégis valahogy kicsúszott. Pőrén éreztem magam, így szabad kezemmel zavartam a másik felkaromat kezdtem el simogatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866009#post866009][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.05. 23:35[/b][/url]

Más a kettő. Vajon ezt csak azért mondta, mert komolyan gondolja, vagy csak elódázza vele a témát? Az igazság az, hogy mindig megkérdőjelezem az emberek mondanivalóját, de most ebben a szituációban valahogy extra nehéz elhinnem, hogy valaki csak simán érdeklődik irántam. Pedig nemet mondtam neki. Igaz, a csókban talán más volt, de a szavai mindenféleképpen ezt tükrözték.
- Winternek? - akadtam fent. A második alkalom, hogy a bátyám neve feljön, amióta látogatási idő van, és mind a kétszer szarkasztikus kérdés formájában. Véletlen lenne? - Nem, mi... mi nem beszélünk erről. Az furcsa lenne. És kínos - meredtem el magam elé, ahogy megpróbáltam elképzelni a szituációt. Igazából két lehetőség lenne. Kiröhög, amiért ilyeneket mondok. Vagy csak szimplán nem tud mit kezdeni a mondataimmal. De őszintén, kimondani is nehéz lenne. Albertnak is az volt, pedig nem is neki szólt igazán.
- Inkább... inkább beszéljünk másról. Mikor műtik a nagyokost? - biccentek a fejemmel a másik ágy felé, zavartam megsimítva összekulcsolt kezeinket. Tudtam, hogy addig Albert nem fog eljönni az ispotályból. És hogy talán esélyem se lesz addig újra látni. A gondolat pedig valamiért furcsa, kongó érzést váltott ki a mellkasomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866110#post866110][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.14. 21:58[/b][/url]

Elhúztam a kezeimet, és ujjaimmal a koronás gyűrűt kezdtem el forgatni ide-oda. Arra gondolva, vajon mikor jött el a pillanat, hogy nem kezdtünk el kommunikálni. De az igazság az, hogy sose tettük nagyon.
- Hát tudod... amikor igazán kellett volna, akkor hullott szét minden. Nem igazán tanultuk meg hogyan kéne. Szarkazmus és gúny formájában rejtegetjük az érzéseinket - vontam meg a vállamat, mintha semmiség lenne. Annak is éreztem. Furcsa volt már ennyit is nyilatkozni róla. Természetellenes.
Egy grimasszal nyugtáztam a csúnya köhögését. Nem akartam elhinni, hogy nincs valami gyógyfű, amivel ki lehetne ezt kúrálni. Lehetőleg ennél gyorsabban. Vagy egy varázsige. Ha nem ő hajtja végre, akkor végülis nincsen hátulütője, nem?
- Nincs is neked semmi bajod - mosolyogtam a megjegyzésre, örülve, hogy ebben a szituációban is képes a legjobb formáját hozni. Aztán a mosolyom lassan tűnt el, ahogy megint komolyabb vizekre eveztünk. Még jó, hogy aggódom. És még fogok is, mert szeretnék tenni valamit az állapota ellen. Nem hagyhatom, hogy csak így feladja. Vagy ha ő meg is teszi, én nem fogom feladni őt.
Ám hang nem jött a torkomra, hogy gondolataimból bármit is közvetítsek felé. A szemeiben viszont láttam, hogy vár valamit, bármit, és zavaromban más nem jutott eszembe. Kezem orcájára siklott, és lehajolva lágy csókot leheltem ajkaira. A közelsége megbódított, az összes aggodalom kiszállt a fejemből, és hirtelen tisztábban éreztem mindent vele kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866112#post866112][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.14. 22:42[/b][/url]

- Olyan gyakran csevegek Miksával, ez lesz az első dolog, amit mondok neki, ha legközelebb találkozunk - ingattam a fejemet. - Már ha szóhoz jutok mellette. Gondolom sok mondanivalója lenne számomra - jegyeztem meg, kissé elhúzva a számat. Mielőtt különösebb indoka lett volna rá, már utált. Most pedig még azt is érezheti, hogy elveszem tőle a legjobb barátját. Ha nem lenne annyira féltékeny és önző, belátná, hogy ez nincs így, de Miksa olyan ember, aki a saját igényein nem lát túl.
Gyengéden csókolom, nem követelődzőn. Majd amikor már nem egy kórházba kell érte besurrannom, talán más lesz. Elmosolyodtam, miközben összefonódó kezeinket néztem. - Valamiért megéri lebetegedni - jegyeztem meg. Nem tudtam, még mennyi időnk van, mielőtt Grace-ék visszaérnek. Azt se tudtam mekkora ez a kórház, talán már a hatodik kört róják.
- Meglátogathatlak majd? Mármint ha.. ha Miksával lennél, megértem - néztem fel a szemeibe. Megfakult sárga hangom visszapattant a kórház faláról, eljuttatva tudatomig mennyire kétségbeesetten hangzott, amit mondtam. Mióta lettem ilyen? Mikor lettem képtelen távolságot tartani? A gondolat megijesztett, hogy ez a szituáció megváltoztat.
- Jobb lenne, ha nem jönnék. Miksának épp nem rám van szüksége - vontam le a végső következtetést, mielőtt Albert megtehette volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866115#post866115][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.14. 23:11[/b][/url]

Bármennyire is úgy tűnhet kívülről, hogy nincsenek rám hatással a szavai, mikor kimondta, hogy szüksége van rám, nagyot dobbant a szívem, majd ki is hagyott egy ütemet. Ez már komolyabban hangzott. Mint valami, aminek súlya van, és így felelősség is tartozik hozzá. Adnom kell, ha mást nem magamat.
- Igyekszem jönni - bólintottam bizonytalanul. Nem, ez már nagyon nem a mostani én voltam. Ez az a tinédzser volt, akit felültettek, mert látták, hogy lehet. Ez az a tizenéves volt, aki nem hogy a saját érzelmeiről fogalma sem volt, de arról se, hogy milyen ember igazán. Ám ha előbbivel nem is, utóbbival egészen kezdtem megbarátkozni. Egyenes voltam, és most sem akartam mást. - Jönni fogok - biztosítottam Albertet, és a szemeibe is néztem, hogy tudja, nem csak üres szavak. Lehajoltam még egy csókra, egy pillanatra megállva ajkai előtt, hogy megállít-e.
- Megyek. Úgy hagytam ott a kocsmát, mintha késdobáló lenne - jegyeztem meg szórakozottan. Ezt a kifejezést az egyik vendéktől hallottam. Igazán magyaros érzete van.