A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865844#post865844][b]Kis Laura Grace - 2023.07.30. 20:40[/b][/url]

- Akkor ezért fájt ennyit a feje?
Nem vagyok benne biztos, hogy bárki is érzékelte menet közben, hogy én is itt vagyok, a folyosóra akkor fordultam rá, amikor a kézfogások megtörténtek, gyorsítottam a lépéseimet, és csak az utolsó szavakra sikerült Márton és Albert mögé érnem. Sporttáskával, benne mindennel, amire szüksége lehet, és Albertnek is egy szett ruhával, mert tudtam, hogy maradni akar mellette, de azt nem sejtettem, hogy konkrétan csak egy boxer lesz rajta. A táskába kapaszkodva nézek a nőre, könnyes szemekkel, de próbálom minél erősebben tartani magam. Közben, ahogy haladnak el mellettünk, ketten köszönnek is, de én csak biccentek, most csak a doktornőre koncentrálok, és arra, amit mond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865848#post865848][b]Kis Laura Grace - 2023.07.30. 20:42[/b][/url]

- Sajnálom, az én hibám. Az ingerlékenysége gyanús volt már, hogy valami nem stimmel, fokozatosan romlott, tegnap előtt pedig elesett a motorral, de megvizsgáltam, nem volt belső vérzése, meggyógyítottam. Fáradtabb is volt a kelleténél, és olykor azt mondták, hogy nem értik, amit Miksa mond, de azt hittem, hogy csak figyelmetlenek, mert én értettem.
Nekem nem tűnt fel, hogy máshogy beszél, hogy nem lehet érteni a szavakat, amiket kimond. Az egyik könyvben, amit olvastam, abban volt egy mondat, ami most ezt juttatja eszembe. Ott a főszereplő lánynak azt mondták, hogy persze, hogy ő érti, hiszen a szívével hallgatja, nem a fülével a másikat. Akkor furcsának gondoltam a mondatot, de lehet, hogy ez egy létező dolog?
- Változó, a túlélés, az nagyon sok mindentől függ, az agydaganat a legspeciálisabb, minden azon múlik, hogy mekkora, mennyire lehet hozzáférni, milyen az utókezelés. A statisztika nem a legjobb.
Az utolsó mondatot szinte suttogom, mert lassan kezdek belegondolni, hogy ez mit is jelent, hogy mennyire mindegy volt nemrég az a negyven-negyvenöt éves korig élés, amit Albert mondott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865852#post865852][b]Kis Laura Grace - 2023.07.30. 20:46[/b][/url]

- Jobban utána kellett volna néznem.
Dörmögöm magam elé, mert tényleg ezt kellett volna tennem. Minden opciót számba venni, ahogy egy újabb, szokatlan esemény történik. De nem, én próbáltam elterelni a gondolatait, újabb és újabb és újabb opciót adni arra, hogy ne foglalkozzon azzal, ami rossz, és inkább legyenek jó pillanatok. Saját magam előtt is tagadtam, hogy baj van, mert nem akartam, hogy baj legyen. Mert én még szeretnék vele utazgatni és beszélgetni, és nézni, ahogy alszik, miközben morog, hogy ne nézzem. Olyan sok mindent kell még együtt átélnünk, olyan nagyon sokat. Csak állok, és hallgatom amit Kriszta mond, és érzem, ahogy elzsibbadnak az ujjaim a szorításban, miközben próbálom győzködni magam, hogy nem szabad sírni.
- Küzdeni fog, Albert miatt mindenképpen, mert ő nem szegi meg az ígéreteit.
Mondom végül magabiztosan, és tudom, hogy így lesz. Hogy miatta megküzd az összes sárkánnyal is, szóval nem lesz itt baj. Persze, ha Albert nem adja fel, ami jelen pillanat nem úgy tűnik, mivel összecsuklik, Márton kezei között végzi, majd a széken, én pedig ösztönösen odalépek hozzá, és a nyirkos homlokára teszem a kezem.
- Lázas, reggel még jól volt, mielőtt megtudta Miksát. Elhoztam a gyógyszereit, mert szerintem nem vette be őket.
Gyorsan elő is veszem őket, és Kriszta felé nyújtom a zacskót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865855#post865855][b]Kis Laura Grace - 2023.07.30. 20:48[/b][/url]

Csendesen nézem végig a jelenetet, nem hittem volna, hogy a közeljövőben látnom kell azt, hogy egy eszméletlen szerettemet elviszik, a nagypapi is majd kicsattan éppen, és ez most nagyon riasztó nekem, főleg, hogy Miksát nem is láttam, és az utolsó mondatom az volt hozzá, hogy negyed óra múlva találkozunk, nem mondtam, hogy szeretlek, nem bújtam hozzá, hiába van a ruhámon az illata, mégsem olyan. Nem ő.
- Ez egy jó ötlet.
Felelem végül határozottan, mert így lehetőségem nyílik látni őket, vigyázni rájuk. Ez egy olyan lehetőség, amit nem hagyhatok ki, így egy kicsit megigazítom a vállamon a táskát, mielőtt ellépek Márton mellől.
- Átöltözöm.
Muszáj eltűnnöm egy kicsit előlük, muszáj kicsit egyedül maradnom. Egyszer már elveszítettem mindenkit, akit mélyen szerettem, nem szeretném, ha ez most megint megtörténne.