A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865948#post865948][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 04:57[/b][/url]

- Nem, de azért nem is hiszem, hogy kellett volna. - furcsa lett volna, ott ülni egy-egy lány apjánál, akik lehet, hogy puskával lőttek volna le mind a kettőnket. Engem azért, mert a lányukkal kezdek, a lányt meg azért, mert a testéből él. - Más a kettő. - nem akarom megbántani azzal, hogy kimondjam, minden pletyka igaz, hogy sok lánnyal voltam együtt, és közöttük volt olyan is, akinek ezért fizettem. Felesleges a múlton rágódni ilyen szempontból.
Mivel én egyáltalán nem voltam még kapcsolatban, még mindent Miksától, Botondtól meg Andristól lestem el, fogalmam sincs, hogy tudok-e valaha abban lenni. Miksa olyan lányt talált, aki képes a megjegyzéseire jól reagálni, Botond olyan szerelmes, hogy Saci bármit megtehetne vele, de úgy látom, hogy a legjobban építkeznek, most, hogy a nehezén túlvannak, Andris pedig... nos nem is tudom, hogy milyen volt az életünk előtte, ő nagyon hamar érkezett a családba, és olyan természetes a jelenléte.
- Ezzel nem tudok vitatkozni. Tényleg könnyebb. - többek között ennek is köszönhetjük, hogy most itt vagyunk mind a ketten egy kórteremben, ki-ki a maga betegségétől szenvedve. Miksával, miután kiderült, hogy beteg vagyok, elhatároztuk, hogy az élet császárai leszünk, és ebben minket senki se fog megakadályozni. Hárítottunk, és hárítottunk akkor is, amikor a rosszullétei voltak. - Elmondtad már neki a félelmedet? Ha tudja, nem csak tudat alatt sejti, hanem ki is mondják, hogy szükség van rá, hogy szeretnék, hogy maradjon, az jó, mert az egy fontos megerősítés abban, itt a helye. Legyen bármilyen kemény is a másik, szerintem nem árt tisztázni vele a fontosságát a mindennapokban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865959#post865959][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 18:51[/b][/url]

Próbálom nem felköhögni az alvót, akit nem is volt olyan könnyű áttenni az ágyamra, hogy elfoglalhassam a széket. Muszáj Miksához kicsit közelebb lennem, és ez a fekvés megőrjít. Nem tudom, hogy ébren van-e, de azt igen, hogy nagyon utálja, ha nézik. Így én most az ágyára könyökölve, egész közel hajolok hozzá, hogy irritáljam a jelenlétemmel. Tudom, hogy hagynom kéne pihenni,csak valahogy nem is tudom, hallani szeretném a hangját. Most aztán megtapasztalhatom, hogy érzelmileg milyen pocsék dolog a legjobb barátomnak lenni, ez az állandó aggódás idegtépő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865960#post865960][b]Bontovich Miksa - 2023.08.02. 19:02[/b][/url]

- Rosszabb vagy, mint Grace - fordítom bekötözött fejemet felé. Mondjuk, legalább nem ült rám, hogy meglovagoljon, haladunk barátom, haladunk.
- Meddig játsszod még, hogy fosul vagy? - mert nekem ne mesélje be megint, hogy nem direkt esett össze. Mondjuk zseniális, hogy gyakorlatilag lassan saját apartmanunk van egy kórházban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865961#post865961][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 19:09[/b][/url]

- Nehéz ellenfél, de imádok nyerni. - vigyorodom el szélesen, és élvezem, hogy ebben is jobb vagyok. Szeretek nyerni, az adrenalin csúnya dolog, főleg akkor, ha a szervezeted válasza az, hogy akkor kicsit jobba leépül. - Fosul vagyok Miksa, tüdőgyulladásom van. - jelentem ki olyan büszkén, hogy még ki is húzom magam, ami agy újabb adag köhögéshez vezet. - Haza akartak vinni, de én nem megyek el nélküled. Kihasználtam, hogy az apukám befolyásos ember. Életemben először igazi ribanc voltam, és nem csak szexuális értelemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865962#post865962][b]Bontovich Miksa - 2023.08.02. 19:10[/b][/url]

Albert

- Az alsónadrágos futás tuti nem tett jót a szervezetednek - nevetek fel kissé erőtlenül. Hihetetlen egyébként, hogy én fekszem bekötött fejjel egy kórházi ágyban, míg ő úgymond csak látogató. Faszom se gondolta volna, hogy ez jön.
- Apukád biztos kibaszottul szeret engem ezek után.. vajon anyáink együtt bőgnek? - szinte látom magam előtt, hogy már a közös sírt és koporsót rendezik. Megmondtam vagy megmondtam, hogy együtt halunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865963#post865963][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 19:18[/b][/url]

- Sem az, hogy előtte beleestem a tóba éjjel. - nem volt otthon, amikor hazaértem, aztán meg felgyorsultak az események, és most itt vagyunk. - Nem volt nálam pálca, de ha lett volna, akkor se hiszem, hogy megszárítom magam, mert nem pazaroltam volna erre. - vonom meg kicsit a vállaimat, mert lássuk be, mindig ezt mondom, de valójában abban reménykedek, hogy így halogatom a dolgot, és mostanra már igencsak muglimód élek. - Persze, hogy szeret. A szüleim az elmúlt napokban inkább hozzád jöttek látogatóba, csak sokszor aludtál. Laura egész ügyesen elmondott mindent, mintha lenne egy saját orvosunk, tiszta VIP az egész. - bökök a fejemmel az alvó lány felé, majd visszafordítom a fejem Miksához, és kipillantok az ablakon. - Valószínűleg. Eléggé rossz gyerekek vagyunk idén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865964#post865964][b]Bontovich Miksa - 2023.08.02. 19:33[/b][/url]

Albert

- Akarom tudni, hogy miért estél a tóba vagy nem?- eldöntheti nyugodtan, mondjuk sejtésem van, hogy ki miatt volt ott, de ha ő jobbnak látja, ha nem tudom a történetet, akkor elfogadom.
- El kéne őt engednem - húzom el a számat, miközben én is az alvó felé pillanatok. Eddig is faszság volt tőlem, hogy nem küldtem el, de így ezzel a szarral a fejemben még nagyobb köcsögség az egész. Annyi mindent megélt már, nem ezt érdemli.
- Elátkozták a születésünk napját, ez tuti - fordulok vissza Albert felé egy mosollyal az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865965#post865965][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 19:39[/b][/url]

- Elmondtam Rue-nak, hogy haldoklom, követték egymást az események. Nem dugtam meg. - tudom, hogy ez lenne a következő kérdése, hogy akkor már pontot tehetünk-e az ügy végére. Nem, de ezt inkább apránként adagolnám. Nem kéne most felhúznom. - Egy egész ispotály, a családjaink és a nagyapja se tudta rávenni arra, hogy húsz percnél tovább távol legyen tőled. Esélyed sincs. - apám még azzal is megfenyegette, hogy így megbukik a VAVon, de nem hatotta meg. - Ez tuti. Kár, hogy jobban sikerült átok ez, mint a Disney összes átka. Mondtam Fanninak, hogy szerintem kurvára összefüggés lesz a sorsunkban. Éreztem, hogy baj lesz. Ez szívás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865966#post865966][b]Bontovich Miksa - 2023.08.02. 19:46[/b][/url]

Albert

- Aha - hát akkor még nem szabadulunk a ribanctól, hihetetlen. Mondjuk az is hihetetlen, hogy miért szurkolok annak, hogy megdugja, hát látom a szemén, hogy kurvára nem kéne. - Nem csalódtam abban, hogy mennyire ostoba liba - ezt arra értem, hogy nem volt annyi esze, hogy megszárítsa magukat vagy ha magát nem is, legalább Albertet, idióta picsa.
- Nem haza küldeni. Elküldeni, hogy ne kelljen ezzel az egésszel is megküzdenie - sóhajtom halkan a szavakat, majd fintorgok egyet a hirtelen belém hasító fájdalomnak köszönhetően.
- Én meg megmondtam, hogy veled halok. Bevonzottam. Mondjuk, lehet túlságosan is - vicces lenne, ha mondjuk előbb pusztulnék meg, mint ő. Ezzel nem számoltunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865967#post865967][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 19:52[/b][/url]

- Szerintem még sosem láttam varázsolni. - morfondírozok ezen egy kicsit, de nem, egyáltalán nem rémlik, hogy használta volna a pálcáját.
- Ugyanarról beszélünk, Miksa. Nem fog elmenni, szerintem, ha nem unsz rá, ő végig fog kísérni az úton. - emlékszem, hogy mennyire megnyugodott attól, hogy nem heteim vannak hátra. - Jobban meg kéne becsülnünk az életet? Lehet, hogy ez egy figyelmeztetés arra, hogy ne vegyük természetesnek, hogy élünk. - ami mondjuk kicsit groteszk lenne úgy, hogy tizenhat éves korunk óta jelen van a halál. Sőt, már az apukája halálával jelen volt. - Azt mondták, hosszú rehabilitáció lesz, de utána jobban leszel. Ez azért jó hír.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865968#post865968][b]Bontovich Miksa - 2023.08.02. 19:52[/b][/url]

- Hát, mert egy gyökér - közlöm kissé indulatosabban, mint illene. De nem tehetek róla, most még az eddiginél is jobban utálom, hát veszélyeztette a faszságával életem legfontosabb emberét. Csak kerüljek ki innen, kurva élet, hogy végre elkapom.
- De mégis milyen élete lesz ember? Megmondom én, szar - mondjuk ez a betegség nélkül is egyértelmű lett volna. Mégis, hogy kérhetném tőle, hogy maradjon, amikor előtte még bőven ott az élet? Ez akkora egy parasztság, hogy még én se tudnék együtt élni vele.
- Biztos lehet benne az univerzum, hogyha én innen kikerülök, akkor még nagyobb balfaszságokat fogok csinálni, így, hogy tudom mennyire véges az élet - és ezt szerintem magyaráznom sem kell. Amúgy is volt egy listánk, hát kicsit fel kell pörgetni, mert mostanában amúgy is el volt hanyagolva.
- Semmi sem lesz már ugyanaz - morgom kissé kelletlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865969#post865969][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 19:58[/b][/url]

Nem szeretnék vitatkozni, és tudom, hogy egy rendes ember megvédené, de én egyszerűen nem vagyok elég jó ahhoz, hogy ezt a helyzetet koordinálni tudjam, így csak hallgatok. - Te sem hagytál el engem, pedig tudtad, hogy szar lesz. - ott volt velem a vizsgálatokon, a rosszulléteimnél, amikor annyira megijedtem, hogy elsírtam magam. Mindig, és mégsem futott el. Arra, hogy még nagyobb faszságokat fog csinálni, elmosolyodom, és előre hajolva a párnán a fejem a feje mellé teszem. Az biztos, hogy egyetlen rossz mozdulat, és a földön kötök ki. - Akkor mindent felteszünk egy lapra? Együtt halunk meg, és lehet, hogy egy hülye ötlet miatt, lehet, hogy betegségben. Éljünk úgy, ahogy elterveztük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865970#post865970][b]Bontovich Miksa - 2023.08.02. 19:59[/b][/url]

Albert

- Teljesen más a kettő - de ezt nem fogom elkezdeni kifejteni, mert értenie kellene.
- Ez hülyeség. Ha úgy élnénk ahogy elterveztük, akkor nem lenne Grace, meg nem lenne Danvers, meg érzelmek, meg minden faszság. Ez már kurvára el van baszva - horkantok fel, hiszen a feltételezés is nevetséges. Soha, semmi nem lesz már ugyanolyan és nem csak azért, mert én is beteg vagyok, hanem azért is, mert kibaszottul el lett baszva ez az egész.
- Neki is haza kell mennie és neked is. Nem kell engem ápolgatni - feszül meg az állam és lassan megemelkedek, hogy szürcsöljek egyet a poharamból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865971#post865971][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 20:01[/b][/url]

- Bánod? Hogy van. Bánod? - én hónapok óta irigylem a boldogságát, és furcsa, hogy emiatt negatívan értékeli az egészet. Azt hittem, hogy boldog így, hogy tetszik neki ez az élet, furcsa azt érzékelni, hogy nem. - Azért vagyunk itt, mert te vagy a legfontosabb nekünk, és veled szeretnénk lenni. Ha csak így lehetséges most, akkor így vagyunk veled. Ne kérd, hogy otthon malmozzunk, amikor lehetőségünk van itt lenni. - bennem fel sem merült, hogy haza kéne mennem, nem is tudom, hogy mit kezdenék magammal otthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865972#post865972][b]Bontovich Miksa - 2023.08.02. 20:01[/b][/url]

Nem válaszolok a kérdésre, csak morgok valamit az orrom alatt. - Holnaptól senkit se akarok itt látni. Senkit. Egy kibaszott látogatót se - közlöm egyszerűen azt, amire vágyom. - Se téged, se Gracet, se Mártont, senkit nem akarok ebben a kibaszott kórteremben látni. Éljétek a kurva életeteket, ő tanuljon, te dolgozzál, Márton meg sírjon a sarokban, leszarom. Csak ne legyetek itt - ennél szebben nem tudom és nem is akarom mondani. Mindenki felforgatta az életét, mert idekerültem, de ezt egyszer sem kértem és nem is akarom, hogy így legyen. Szálljanak le rólam a picsába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865973#post865973][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 20:02[/b][/url]

- Fáradt vagy, pihenned kellene. - szóltak, hogy lesznek hangulatingadozásai, hogy egy kicsit türelmesebbnek kell lennünk vele, így én teljesen nyugodtan válaszolok neki, és nem veszem magamra, hogy elküld. Elhúzódva tőle, felhúzom a lábaimat a székre, ami nagyon kényelmetlen, nem is értem, hogy lehet így aludni, és egészen összehúzom magam. - Holnap majd megbeszéljük, hogy mit szeretnél, rendben? Most inkább pihenjünk. - jobb lesz ezt most lezárni, mielőtt felveri azt a szerencsétlen lányt, és olyat kell hallania, amit biztos, hogy Miksa nem gondol komolyan. - Reggel elvisznek pár vizsgálatra, de ha visszaérek, megbeszéljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865974#post865974][b]Bontovich Miksa - 2023.08.02. 20:03[/b][/url]

- Hát, de bazdmeg, most mondtam, hogy mit szeretnék - emelem fel kicsit a hangomat, s nem, ez az a pont, ahol nem érdekel senki és semmi. Szeretem azt a lányt, de már kurvára unom, hogy levegőt se tudok úgy venni, hogy valaki ne mászna az arcomba. Csoda, hogy szarni elengednek. - Vagy mindenki kibaszottul elkotródik innen és hagy a picsába, vagy én távozok saját felelősséggel - nem is kétség, ezt kell tenni. Elhúzni innen kibaszott messzire úgy, hogy semmit se tudjanak rólam. Legalább tudnék végre egy jót fingani. - És most kurvára elmegyek sétálni - az se érdekel, ha két lépés után visszaküldenek a szobába, de hogy én innen távozok az hétszentség, még az ajtót is jól bekúrom magam mögött, hogy legalább Albertnek magyarázkodni kelljen Gracenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865975#post865975][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.02. 20:04[/b][/url]

- Jó, majd reggel. - mégsem kellene az éjszaka közepén felverni mindenkit azzal, hogy mi most távozunk, meg hazarángatni a lányt, vagy egyáltalán felkelteni, de a következő pillanatban már úgyis mindegy, mert ahogy csapódik az ajtó, úgy kel fel riadtan. - Hagyd. - csak ennyit mondok neki, mielőtt elindulna, és bosszankodva felkelek a székből, hogy nekiálljak összepakolni a holmim, és ha reggel azt mondják elengednek, akkor majd…jó, remélem, hogy azt mondják, hogy nem engednek, de azért lássa, hogy én mentem volna, ahogy szeretné. Nem szólok egy szót sem, csak némán dobálom be a cuccaim, hogy ne kelljen agyalnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866009#post866009][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.05. 23:35[/b][/url]

Más a kettő. Vajon ezt csak azért mondta, mert komolyan gondolja, vagy csak elódázza vele a témát? Az igazság az, hogy mindig megkérdőjelezem az emberek mondanivalóját, de most ebben a szituációban valahogy extra nehéz elhinnem, hogy valaki csak simán érdeklődik irántam. Pedig nemet mondtam neki. Igaz, a csókban talán más volt, de a szavai mindenféleképpen ezt tükrözték.
- Winternek? - akadtam fent. A második alkalom, hogy a bátyám neve feljön, amióta látogatási idő van, és mind a kétszer szarkasztikus kérdés formájában. Véletlen lenne? - Nem, mi... mi nem beszélünk erről. Az furcsa lenne. És kínos - meredtem el magam elé, ahogy megpróbáltam elképzelni a szituációt. Igazából két lehetőség lenne. Kiröhög, amiért ilyeneket mondok. Vagy csak szimplán nem tud mit kezdeni a mondataimmal. De őszintén, kimondani is nehéz lenne. Albertnak is az volt, pedig nem is neki szólt igazán.
- Inkább... inkább beszéljünk másról. Mikor műtik a nagyokost? - biccentek a fejemmel a másik ágy felé, zavartam megsimítva összekulcsolt kezeinket. Tudtam, hogy addig Albert nem fog eljönni az ispotályból. És hogy talán esélyem se lesz addig újra látni. A gondolat pedig valamiért furcsa, kongó érzést váltott ki a mellkasomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866072#post866072][b]Ruarc L. Mornien - 2023.08.11. 23:56[/b][/url]

Hol vagyok? A terem idegenségében fuldoklom; a hangok és visszhangok háborgó hullámai dobálnak, szagok tolulnak orromba és ízeket nyelek, mielőtt megállhatnám. És a köd! Minden sűrű ködben úszik, a kezemmel is ködöt merek, ahogy próbálok valami kapaszkodó után kapni, minden mozdulat lassú, elmosódó. Hogy kerültem ide? Olyan, mint egy álom, de az álmok nem fájnak ennyire.

Kívülről leginkább koordinálatlan, vontatott mozdulatok láthatóak, mert Ruarc nem próbál látni, a szemei nem pattannak ki vagy nyílnak fel lassan, s vajmi kevés mimika bírja átverekedni magát a kábaságon. Elővigyázatosságból halkítóbűbájt is szórtak rá, nehogy dezorientáltan kárt tegyen bárkiben - hiába tátog, csak valamiféle rekedt, nyüszítésszerű hagyja el a torkát. Odakap kezével, sekélyen, kapkodva lélegzik. Megpróbálja visszatartani a zihálást, hogy hallgatózzon, fejét körbeforgatva. Egy biztos, a feszültség a vonásaiban és ujjainak görcsös ereje, amivel rámar az ágy szélére, összetéveszthetetlen félelem. Majdnem lelöki az öléből a plüsst, amit az egyetlen eddig itt járt hozzátartozó hozott be, pár másik aprósággal együtt - a bolyhos anyag az első, amire igazán fókuszálni tud. Végigtapogatja csőrét, farkát, úszóhártyás lábait, aztán előregörnyedve beletemeti az arcát az állatka hasába. Otthon-illata van. De Tobi nincs itt.
Amint elhallgat a fuvola, nem reagál azonnal, azonban minden felé tett lépésre, mozdulatra megrezzen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866108#post866108][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.14. 21:15[/b][/url]

- Tényleg? Miért? - el kellene fogadnom, hogy vannak családok, amik máshogy működnek, mint a miénk, hogy ami nálunk természetes, az nem általános. Mondjuk nem feltétlenül baj, ha nem kell Winterrel beszélnem, de nem jelenti azt, hogy ne tettem volna meg, ha kell. Lélekben már felkészültem rá, és nagyjából minden opcionális reakciójára is. Nyilván egyik se pozitív válasz volt, hiszen Winter érdekes jelenség.
- Holnap. Utána majd minden könnyebb lesz. - legalábbis ebben reménykedek. Tudom, hogy a műtétet követően a rehabilitáció hosszú lesz, és Miksa nehezen fogja viselni, főleg mivel az életvitelével egyáltalán nem összeegyeztethető. Elfordulok, hogy ne kelljen látnia, ahogy a köhögéstől vöröses-lilává válik a fejem, nem mintha akkor, amikor visszahanyatlok a párnára, ne lenne ugyanaz a színem. - Pocsék ez a köhögés, még jó, hogy így is szép vagyok. - mintha nem lenne éppen elég szörnyű a helyzet, még egy hülye megjegyzést is el kell lőnöm. - Talán két hét, és otthon leszek. Sajnálom, hogy így alakult, nem ezt terveztem. - mondjuk ezt nem valószínű, hogy bármelyikünk is így tervezte, és nagyon szeretnék már egy hónappal arrébb lenni, hogy minden jól haladjon már. - Nem szerettem volna, hogy aggódj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866110#post866110][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.14. 21:58[/b][/url]

Elhúztam a kezeimet, és ujjaimmal a koronás gyűrűt kezdtem el forgatni ide-oda. Arra gondolva, vajon mikor jött el a pillanat, hogy nem kezdtünk el kommunikálni. De az igazság az, hogy sose tettük nagyon.
- Hát tudod... amikor igazán kellett volna, akkor hullott szét minden. Nem igazán tanultuk meg hogyan kéne. Szarkazmus és gúny formájában rejtegetjük az érzéseinket - vontam meg a vállamat, mintha semmiség lenne. Annak is éreztem. Furcsa volt már ennyit is nyilatkozni róla. Természetellenes.
Egy grimasszal nyugtáztam a csúnya köhögését. Nem akartam elhinni, hogy nincs valami gyógyfű, amivel ki lehetne ezt kúrálni. Lehetőleg ennél gyorsabban. Vagy egy varázsige. Ha nem ő hajtja végre, akkor végülis nincsen hátulütője, nem?
- Nincs is neked semmi bajod - mosolyogtam a megjegyzésre, örülve, hogy ebben a szituációban is képes a legjobb formáját hozni. Aztán a mosolyom lassan tűnt el, ahogy megint komolyabb vizekre eveztünk. Még jó, hogy aggódom. És még fogok is, mert szeretnék tenni valamit az állapota ellen. Nem hagyhatom, hogy csak így feladja. Vagy ha ő meg is teszi, én nem fogom feladni őt.
Ám hang nem jött a torkomra, hogy gondolataimból bármit is közvetítsek felé. A szemeiben viszont láttam, hogy vár valamit, bármit, és zavaromban más nem jutott eszembe. Kezem orcájára siklott, és lehajolva lágy csókot leheltem ajkaira. A közelsége megbódított, az összes aggodalom kiszállt a fejemből, és hirtelen tisztábban éreztem mindent vele kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866111#post866111][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.14. 22:13[/b][/url]

- Az valamennyire nekem is megy. Miksával nőttem fel. - attól messze vagyok, hogy jól is menjen, de azért ha kell, akkor össze tudom szedni magam. Ez kicsit olyan, mint a herceg meg a sárkány esete, ha nagyon kell a királylány, akkor az adrenalin majd segít. - Miksának ne mondd el, mert akkor kiakad, hogy mit keresek itt. - az a nagy helyzet, hogy alig várom, hogy ne köhögjek, és javultam is már, de eljön majd az idő, amikor nem hagyhatom abba, és tovább kell csinálnom, hogy legyen indokom maradni. Itt szeretnék lenni, amíg ki nem engedik. Csak ezt nem tudom, hogy hogyan mondjam meg neki, mert közben vele is szeretnék lenni, de nyilván nem opció, hogy ők ketten egy szobában legyenek. Nem tudom, hogy valaha elfogadná-e Rue-t, pedig jó lenne őt is elvinni a közös nyaralásokra, és nem csak egyedül menni. Furcsa, hogy mikre kezd el vágyni az ember hirtelen, pedig egész sokáig ellen tudtam állni ennek.
- Rue… - halkan suttogom a nevét, mielőtt megcsókol. Viszonzom a csókot, de nem merek belemerülni, tudom, hogy az most nem lenne a leggusztusosabb, ha megint jönne egy köhögőroham, de jó tudni, hogy így is vonzódik hozzám. - Nem szeretném, ha bajod esne. Állítólag nem fertőzök, de a te szervezeted is lehet legyengült, a tó miatt. - ujjaimat az ujjai közé csúsztatom, és elmosolyodva pillantok fel rá. Érzem, hogy kicsit feljebb szökött a lázam, de nem szeretnék most egyedül maradni. - Olyan jó, hogy itt vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866112#post866112][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.14. 22:42[/b][/url]

- Olyan gyakran csevegek Miksával, ez lesz az első dolog, amit mondok neki, ha legközelebb találkozunk - ingattam a fejemet. - Már ha szóhoz jutok mellette. Gondolom sok mondanivalója lenne számomra - jegyeztem meg, kissé elhúzva a számat. Mielőtt különösebb indoka lett volna rá, már utált. Most pedig még azt is érezheti, hogy elveszem tőle a legjobb barátját. Ha nem lenne annyira féltékeny és önző, belátná, hogy ez nincs így, de Miksa olyan ember, aki a saját igényein nem lát túl.
Gyengéden csókolom, nem követelődzőn. Majd amikor már nem egy kórházba kell érte besurrannom, talán más lesz. Elmosolyodtam, miközben összefonódó kezeinket néztem. - Valamiért megéri lebetegedni - jegyeztem meg. Nem tudtam, még mennyi időnk van, mielőtt Grace-ék visszaérnek. Azt se tudtam mekkora ez a kórház, talán már a hatodik kört róják.
- Meglátogathatlak majd? Mármint ha.. ha Miksával lennél, megértem - néztem fel a szemeibe. Megfakult sárga hangom visszapattant a kórház faláról, eljuttatva tudatomig mennyire kétségbeesetten hangzott, amit mondtam. Mióta lettem ilyen? Mikor lettem képtelen távolságot tartani? A gondolat megijesztett, hogy ez a szituáció megváltoztat.
- Jobb lenne, ha nem jönnék. Miksának épp nem rám van szüksége - vontam le a végső következtetést, mielőtt Albert megtehette volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866114#post866114][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.14. 22:50[/b][/url]

- Majd megenyhül. Csak türelmesnek kell lenni vele. Egy év után azt is megtudtam, hogy barátnője van. - talán egy tíz év, és már nem fog annyira fújni Rue-ra sem. Talán, de nem merem biztosra venni, viszont majd valahogy megoldom. Nem tudom hogy, lehet, hogy olyan leszek, mint azok, akiknek szeretőjük van, és nekiállok kettős életet élni. Vagy egy piszok disznó leszek, vagy Superman. Nyilván az előbbi.
- Nekem viszont szükségem van rád. - és ebben az esetben azt hiszem egy kicsit élvezhet prioritást az, hogy mi a fontos nekem. Viszont ebben a kritikus helyzetben extrán oda fogok figyelni Miksára. - Most ők mentek el sétálni, legközelebb én fogok, rendben? Találkozzunk kint, sétáljunk egyet, amikor tudsz jönni. Ez így jó lesz? Akkor mindenki békéje megmarad. - legalábbis nagyon remélem, hogy átmenetileg ez is lehet egy megoldás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866115#post866115][b]Autumn Rue Danvers - 2023.08.14. 23:11[/b][/url]

Bármennyire is úgy tűnhet kívülről, hogy nincsenek rám hatással a szavai, mikor kimondta, hogy szüksége van rám, nagyot dobbant a szívem, majd ki is hagyott egy ütemet. Ez már komolyabban hangzott. Mint valami, aminek súlya van, és így felelősség is tartozik hozzá. Adnom kell, ha mást nem magamat.
- Igyekszem jönni - bólintottam bizonytalanul. Nem, ez már nagyon nem a mostani én voltam. Ez az a tinédzser volt, akit felültettek, mert látták, hogy lehet. Ez az a tizenéves volt, aki nem hogy a saját érzelmeiről fogalma sem volt, de arról se, hogy milyen ember igazán. Ám ha előbbivel nem is, utóbbival egészen kezdtem megbarátkozni. Egyenes voltam, és most sem akartam mást. - Jönni fogok - biztosítottam Albertet, és a szemeibe is néztem, hogy tudja, nem csak üres szavak. Lehajoltam még egy csókra, egy pillanatra megállva ajkai előtt, hogy megállít-e.
- Megyek. Úgy hagytam ott a kocsmát, mintha késdobáló lenne - jegyeztem meg szórakozottan. Ezt a kifejezést az egyik vendéktől hallottam. Igazán magyaros érzete van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866117#post866117][b]Ifj. Holló Albert - 2023.08.15. 06:11[/b][/url]

Mosolyra húzódik a szám, amikor a feltételes mód kijelentővé válik. Az igyekezet csak egy jó kifogás tud lenni, azt lehet mondani, hogy "de hát megpróbáltam", a "fogok" viszont egy sokkal biztosabb ígéret. Nem ellenkezem a csóknál. Megemelve a fejem, most én tapasztom az ajkaimat az ajkaira, majd hanyatlom vissza a párnára.
- Késdobáló. - elmosolyodom a szóra, de csak biccentek, hogy megértem, különben is, az a szerencsés, ha Miksa most nem találja itt, elég neki a műtét, szegényem előbb azon essen túl, és minden más majd csak lassan, amikor már elég erős hozzá történjen meg az életében. - Köszönöm, hogy meglátogattál. - pillantok rá hálásan, mielőtt kilépne az ajtón, amit egy ideig, amíg el nem nyom az álom, nézek még, aztán már csak az rémlik, ahogy megtalálom a tökéletes pózt ahhoz, hogy aludjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=866412#post866412][b]Frida L. Bergstein - 2023.08.30. 21:44[/b][/url]

Halkan játszottam, nem akartam megzavarni az ispotályt, sem idő előtt felébreszteni a betegem. Egy lassú Bach darab fuvola szólóját játszottam neki. Egy darab amit nagyon régen szerettem, és réges-régen megtanultam kívülről lejátszani. Én mindig megkönnyebbülök tőle.
Már az utolsó ütemeknél tartottam, mikor mozgolódni kezdett. Nem szerettem volna félbehagyni, így le is játszottam az utolsó néhány hangot. Lassan engedtem le a fuvolát, eleinte csak az ölembe. Nem akartam nagyobb félelmet kelteni benne, s féltem, hogy bármit mondok, azzal ismét csak kizökkenteném. Igyekeztem megfigyelni minden mozdulatát. Megszakadt a szívem, ahogy feltűnt, mennyire görcsösek mozdulatai. Ösztönösen kaptam a plüss felé, ahogy majdnem lelökte azt, ám ahogy végül mégis kezei közé fogta, lassan ültem vissza a székemre.
Egy ideig hagytam még, had ébredezzen, had engedjen ki egy kicsit. A plüss láthatóan jelentett neki valamit. Lassan felemelkedtem a székemről, ám azonnal vissza is ültem. Nem akartam megijeszteni még inkább azzal, hogy közelebb megyek. Helyette a székemről ülve szóltam hozzá és tettem fel a kérdéseimet.
- Hogy érzi magát? - Hangomon hallhatta a finom mosolyt, amivel felé fordultam. A kérdésem egyelőre csupán udvariasság volt, hiszen a némító bűbáj miatt nem tudott volna válaszolni nekem. Ráadásul biztos voltam benne, hogy nem érezheti túl jól magát. - A Fővárosi Ispotályban van. Én Frida Bergstein vagyok. Ne féljen, itt biztonságban van. Emlékszik, mikor behozták? Elég, ha csupán fejrázással vagy bólintással válaszolni tud nekem. - Ha a memóriája rendben volt, valamivel könnyebb dolgunk lehetett. Eleinte viszont csak meg szerettem volna nyugtatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867291#post867291][b]Ruarc L. Mornien - 2023.09.19. 22:38[/b][/url]

Az, hogy a nő visszaül, némiképp megnyugtatja - tartása enged egy árnyalatnyit, s ahogy telik az idő csendesen, leengedi a plüsst az ölébe, majd légzéséből is kikopik a kapkodó ijedtség. Fejét lassan körbeforgatja, nyelvével csettegve párat, s arca helyett fülét fordítja a nagyobb tárgyak - függöny, szekrény, asztalka vagy maga Frida - felé. Félig ülő helyzetében jellegzetes hintázása helyett csak ujjait hajlítja be és nyújtja ki ritmikusan, mintha láthatatlan labdát vagy billentyűket nyomkodna.
Az udvariasság és Ruarc - mint azzal a Minisztérium dolgozóinak java már szembesült - összeférhetetlenek. Az egész üres formalitásra csak elhúzza a száját, a bűbájtól néma vicsorral reagálva. Most először fordul figyelme úgy istenigazából a nő irányába, bámulás helyett hallgatózva, gondolatok, vagy legalább néhány foszlánnyi felszínes dallam után.
A fejmozgása bizonytalan ingás. A főváros? De Anát próbálta elérni. Ösztönösen nem akar visszamenni emlékei közt oda, ahol elvesztette a fonalat, hát másfelé kanyarodnak gondolatai. Hol van a telefonja? Baljával a plüsst szorítva, jobb kezével kezd tapogatózni, valamiféle polc vagy éjjeliszekrény után, hátha megleli az eszközt. Az ízületei még mindig nehézkesen engedelmeskednek, bár már nem érzi magát lázasnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867560#post867560][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:35[/b][/url]

Az elmúlt heteket nem tudom szavakkal leírni, mert nem lehet egyszerre jól megfogalmazni a határtalan örömöt és a mély aggódást. Megkaptam életem legcsodálatosabb ajándékát a legvarázslatosabb embertől, akit csak ismerek, a feleségemtől. A kislányunk tökéletes, egészséges, erős, nagy hangú, és pont úgy ráncolja a homlokát, mint én. A szemei Rózáé, ő néz rám vissza nap, mint nap, legalább így, mert hetek óta az állapota felől csak a bizonytalan kijelentések érkeznek. A fertőzés túl erős volt az ő legyengült szervezetének, de nem veszíthetjük el egymást, most nem, amikor végre együtt vagyunk. A kicsivel ma, amikor végre felhívtak, átrohantam Barnabásékhoz, akik olyan sokat segítettek mostanában, és már szaladtam is tovább, hogy végre lássam őt, ébren, jól, és úgy beszélhessek hozzá, hogy tudjam, tényleg hallja. Mintha a házunktól idáig üldöztek volna, úgy ki vagyok fulladva, az izgatottság a telefon óta dübörög bennem az adrenalinnal, és nem vagyok most semmire se tekintettel, ahogy szinte tokostól viszem be az ajtót.
- Róza!