A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=842149#post842149][b]Rónaky Erik - 2022.01.13. 11:20[/b][/url]

Minden napnak megvan a maga állandósága. Ugyanakkor kelni, ugyanakkor dolgozni menni. Változatos, mégis hasonló ételeket fogyasztani. A munka végén pedig az út mindig ugyan oda vezet vissza: Az ispotályba. A nap legjobb része, amikor tudom, hogy hamarosan újra láthatom a húgom, beszélhetek hozzá, megérinthetem a kezét. Vele lenni, amíg csak engedik, majd elköszönni, hazamenni, lemosni magamról a nap mocskát, aludni, és végül újrakezdeni mindent. Ennyi az életem, évek óta. Elfogadtam, és nem is kívánok változtatni rajta. A munkám az életem, a szerelmem. A családom pedig az, akihez éppen tartok. Akinek el kell mondanom, hogy a minap elvitték azokat a dolgokat, melyeket elajándékozott volna, hogy megcsináltam az alapot, amit kért, hogy a pénzt odaadtam az előkészítőnek. Mindent megtettem, amit szeretett volna ő is megtenni a tizenhetedik születésnapján. Sok mindent kell megbeszélnünk egymással, és éppen ezért lep meg, hogy nincs egyedül, de nem is ápolókkal van, amikor belépek a szobájába.
- Elnézést, segíthetek?
Hangomra nyugalmat erőltetek, ami fontos, hogy én magam is lenyugodjak. Az elején, az első néhány hétben sokan mondták, hogy ez egy átmeneti állapot. Ők vigasztalni próbáltak. Ellentétben azzal, amit legutóbb az orvosa mondott. Annak az esélye, hogy kitalál onnan, ahol van, minimális, és ha meg is történik, katasztrofális következményei lehetnek. Viszont nem szenved, és talán hallja is azt, amit mondok, így hát, képtelen vagyok megtenni azt, hogy kimondom, érjen végre véget a földi élete. Néha, váratlan pillanatokban úgy érzem, hogy ott van velem, átkarolja a vállam, figyeli az életem, és segíti, hogy másmilyen legyen. Nem hiszem, hogy tetszene neki, amit lát, és nem is hibáztatom ezért. De nekem rendben van így, és ezt egy makacs tinédzser lelke sem változtathatja meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=842192#post842192][b]Rónaky Erik - 2022.01.14. 07:54[/b][/url]

A hosszú, szürke szövetkabát zsebeinek mélyére rejtem a kezeimet, ilyenkor nincs nálam táska, felesleges, hiszen minden, amire szükségem van, elfér a belsőzsebemben is, így nincs mibe kapaszkodnom úgymond. Nem kedvelem, ha idegenek lépnek be a privát életterembe, és a húgom szobája mindenképpen ide tartozik, de mégsem kívánok udvariatlan lenni. Az eset után ezt a helyet nagyon sok ember ellepte, voltak gyógyítók és nővérek is, azonban sok firkász és katasztrófa turista volt, akiket szívből gyűlölök a mai napig, és éppen miattuk van elhatalmasodó rossz érzésem, ha olyan ember van itt, akit nem ismerek.
- Értem asszonyom.
Még egy aprót biccentek is, a hirtelen jött feszültséget már megtanultam testi cselekedetekkel levezetni. Az ujjaim ökölbe rándulása, majd hirtelen kiengedése és kényszerítése, hogy nyitott tenyérrel maradjak, illetve a biccentés és fejrázás is ilyenek. A hangom nyugodt, semleges, a kellemes tónusba azonban némi rideg profizmus vegyül. Nem ellene szól, gyerekkorom óta ilyen a hangom.
- Mennyi időt töltött ott, mielőtt kijutott?
Van egy reális oldalam, az, aki érti és elfogadja a tényt, hogy a húgának az a legjobb, ha többé nem kel fel, sőt, talán az lenne a legjobb, ha nem kényszerítené maradásra, míg egy másik fél minden kis morzsában kapaszkodót vél felfedezni, legyen az bármennyire is banális. Másnak is sikerült, ez egy jel. Az volna? Abba bele se gondolva, hogy mit okozna neki, ha felkelne, hogy milyen lenne, egyelőre csak abba kapaszkodom, hogy másnak is sikerült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=842215#post842215][b]Rónaky Erik - 2022.01.14. 20:10[/b][/url]

Két hónap... A második hónapban még mindenki reménykedett. Ha csupán két hónapja lenne ilyen állapotban, talán még mindig aggódnék, de nem két hónapja volt, és nem is négy, bár a kettő környékén van valahol a kritikus határ, de olyan régen volt már, hogy én magam már nem emlékszem arra, hogy milyen is volt az. Mi történt a második hónapban. A családom, a szüleim, a nejem temetésén túl éjjel és nappal is azon a roskatag széken ültem, és könyörögtem, kértem Stellát, hogy ébredjen fel, hogy jöjjön vissza, és mindent megígértem neki, hogy jobban vigyázok rá, mint bármire, hogy ő a legdrágább kincsem. Emlékszem mozzanatokra, érzésekre, tévesnek hitt megmozdulásokra. Akkoriban mindent a gyógyulás jeleként érzékeltem.
- Szerencsés, hogy viszonylag sértetlen maradt.
Hiszen, ha most ránézek, nem gondolnám, hogy bármi is történt volna vele, a kezei, lábai épek, az arca nem roncsolódott, a beszéde tiszta, érthető, mozgásában, koordinációs képességeiben rendben van. Az eset bár sajnálatos, ha sajnálatomat fejezném ki, nem lenne valós, hiszen nincs mit sajnálni, inkább a szerencséjét szeretném kiemelni, hiszen valóban az, mintha nagyon erősen megdolgozott volna az őrangyala annak érdekében, hogy folytassa földi életét. Stelláé is sokat dolgozott, de nem volt elég erős, és egy pillanattal előbb adta fel.
- Ezerötszáznyolcvannégy napja.
Napokban a rák túlélők és az alkoholizmussal küzdők számolnak, nem azok, akiknek a szerettük kórházban fekszik. Négy év, négy hónap és egyetlen nap. Ennyi ideje van itt a húgom, mégsem vagyok képes évekkel és hónapokkal válaszolni, az én számaim sokkal inkább darabszámok. Mikor egy-egy időhatárt megszabunk, akkor sem éveket és hónapokat írok fel, hanem napokat, mert a dátumok kiesnek, de a napok sosem. A napokra rendkívül jól emlékszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=842219#post842219][b]Rónaky Erik - 2022.01.14. 21:30[/b][/url]

Újabb biccentés. Racionális ember lévén, vagy talán mert a családom súlyos árat fizetett, és a mai napig nem tudja senki, hogy pontosan miért is, de nekem a lélek az nem eléggé kézzelfogható. Nem voltam mindig ilyen, életem jelentős részében vidám és optimista voltam, egy ideje, egészen pontosan ezerötszáznyolcvannégy napja inkább olyan vagyok, mint egy gép. Munka és létfenntartás, vagyis evés, ivás, sport, alvás. Ez az öt dolog van csak szem előtt, más-más időráfordítással.
- Nem tiszteletre méltó, hogy életben tartok valakit, akinek a legveszélyesebb az ébredés.
Mert az agyi károsodás már garantált, hiszen évek teltek el, és ha fel is kelne, újra járna, beszélne, akkor is kimaradt számos év az életéből. Nem úgy, ahogy a konzervatív családokban élőké, ő konkrétan tizenhárom éves gyerekként hunyta le a szemeit, izgatottan várva a felvételi levelét, a pálcavásárlást, hogy már csak egyetlen év és jön a "nagy iskola", és ha most kinyitná, felnőttként kellene helyt állnia. Én az ő korában vettem feleségül Karint, és pontosan tudom, hogy mit jelentett számunkra az a néhány év, amit a Bagolykő falai között tudhattunk. Szívtelen lennék? Nem. Nekem minden érzésem és minden szeretetem rá koncentrál.
- Az emberek érzései a sajátjai. Mindenki másképp fejezi ki magát.
Én a csenddel. Onnan tudtam, hogy a feleségem tökéletes választás, hogy a csendet élveztem vele a leginkább. Egy légtérben, mindenki a maga dolgával foglalkozva, féltékenység, gyanakvás, háborúskodás nélkül, megkérdőjelezhetetlen bizalommal és kapcsolattal. Vele lenni maga volt a tökély, és éppen ezért, ez az, amit a legjobban szeretek is. A csendet. Feltételezve, hogy távozni kíván, ahogy elindul, illedelmesen arrébb lépek az ajtóból, elvégre mégis, ez a szoba két ember intimszférája, ám mielőtt még elérné a kijáratot, a táska megadja magát, mintegy felfedve a lényegét.
- Engedje meg.
Leguggolva a kezembe veszek pár dolgot, köztük egy igazolványt is, amire elhúzom a számat. Firkászok. Gyűlölöm őket, mindig is utáltam mindet. Szólni mégsem szólok, csak visszaadom neki, ahogy a naplót is.
- Úgy tűnik, ez még mindig divatban van, a nejemnek is ilyen naplója van.
A házasság tagadhatatlan ténye a gyűrű az ujjamon, amit még Karin húzott az ujjamra, és amit azóta se vettem le. Tizenhét éves korom óta házas vagyok, és a mai napig annak is tekintem magam, függetlenül a helyzetünktől. Amikor úgy néz ki, hogy minden megvan, felemelkedem, és arrébb lépek az útjából. Elvégre váratlanul indult el, de elindult, furcsa lenne, ha ott állnék az ajtóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=842473#post842473][b]Rónaky Erik - 2022.01.20. 12:30[/b][/url]

- Nincsenek jó tapasztalataim a riporterekkel.
Valószínűleg nem is lesznek soha, hiszen hogyan is lehetnének, mivel a ragadozók a halott és kómában lévő szeretteimet úgy fotózták körbe, mintha vásári látványosságok lennének. Az ilyenek miatt az emberben kialakul a szakma és a benne dolgozók iránt a rossz érzés, de ez általános és nem személyes. Egyikük nevét sem tudom, nem is akarom. A banki alkalmazottakat sem szeretik sokan, ennek is megvan a maga oka. Ez már csak ilyen, mondják.
- Döglött akta?
Akárcsak a családom gyilkosának kiléte, egy ideig engem is minden nyom lázba hozott, egy ideig az aurorok mindent megtettek, hogy megtalálják. Fél évig. Fél évig nagyon aktívak voltak. Aztán már csak akkor, ha kérdeztem, majd akkor sem. A gyilkos vagy gyilkosok kiléte ugyanolyan homályba vesző, mint maga az indíték. Én pedig egyedül maradtam a világban, a munkámmal és az élet és halál között lebegő húgommal. Van, akihez beszélhetek, de nincs, aki válaszokat ad. És ha lenne is, nem tudom, hogy ennyi év távlatából lenne-e értelme. A családomat nem hozhatja vissza, Stellát nem hiszem, hogy elengedném. El kellene, tudom, de nem megy. Képtelen vagyok rá.
Most is, ahogy rá pillantok, tudom, hogy a vonásaim ellágyulnak. Ártatlan arcát látva csak az az egy gondolat van bennem, hogy képtelen vagyok az ő jelenlétében kemény lenni. Felnőtt. Az én kicsi, kíváncsi, kajla kishúgom felnőtté vált, és ki tudja, lehet, hogy nem is tud róla. Zavartan köhintek egyet, ahogy a nő felé pillantok, és próbálom az érzelmek egészét eltüntetni, amíg jelen van.
- Sok sikert kívánok a nyomozásához. Vissza nem hozhatja, de méltó lezárást adhat neki.
Nekem is ezt kellene, de nem, még nem. Talán sosem leszek egészen egyben ahhoz, hogy őt elengedjem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=843328#post843328][b]Rónaky Erik - 2022.02.09. 17:43[/b][/url]

- Rónaky Erik.
Természetesen viszonzom a kézfogást, ennek az apró és sokak szerint jelentéktelen, vagy éppen túlértékelt gesztusnak van az egyik legnagyobb ereje a világban, csak éppen az emberek nem tudják, vagy nem akarják megérteni. Minden a kézfogásokon múlik, a kapcsolatok alapja, melyek előrevihetnek az életben. Milgram elmélete szerint, noha ő maga sosem használta ezt így, a világban élő emberek legfeljebb hat kézfogásra vannak egymástól, így lett a hat kézfogás elmélet, amit mint már említettem, Milgram sosem használt így, de mégis az ő nevéhez köthetünk. Ha az ember szán egy kis időt a kapcsolatai feltérképezésére, rájöhet, hogy ez nem ostobaság. Én magam például tudom, hogy kettő kézfogásra vagyok egy afrikai benszülött törzs főnökétől, és szintén kettőre Putyintól, vagy éppen a pápától, habár utóbbihoz valószínűleg egy hosszabb úton kéne elindulnom.
- Őszintén sajnálom a családját, ezek szerint a sajátjuk iránt sincsenek tisztelettel.
Mert valljuk be, nincs lelkük. Tudom, hogy van különbség újságíró és újságíró között, de jelen pillanatban csak azt tudom biztosan megállapítani, hogy azoknak, akiket ennyire hajt az információközlés, akik gátlástalanul átmennek mindenen és mindenkin, egyáltalán nincsenek érzéseik, hiszen nem számít nekik senki és semmi.
- Azt mondják, hogy vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Azt hiszem, ezek az esetek is ilyenek.
Egy ideig én is nagyon akartam tudni, hogy mi történt, hogy ki tette, miért tette, majd az évek egyre csak teltek, és végül azon kaptam magam, hogy a maslow-i piramis aljának nagy részét, az evést, ivást, alvást megvalósítom, eljárok dolgozni, és a napom legszebb időszaka akkor kezdődik, amikor átlépem ezt a küszöböt, és a húgommal lehetek.
- És hogyan? Gondolom már vannak nyomai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865186#post865186][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:28[/b][/url]

Fogalmam sincs, hogy mit élnek át azok, akiket nem ismernek a kórházban úgy, mintha családtag lenne. Minden héten van egy nap, amit itt töltök, a húgom mellett, a bűbájok és mugli eszközök keverékének köszönhetően felnőtt húgom ágyánál, akinek minden héten olyan sok mindent tudok mesélni. A telefonom erre az időre korábban kikapcsoltam, most viszont, Róza és a baba miatt nem teszem. Hosszan mesélek neki róluk, az életünkről, mindarról, ami velünk történik. Nem tudom, hogy hall-e engem, hogy valaha hallott-e, de szeretem az gondolni, hogy igen. Ebbe a békés állapotba érkezik a fiatal ápolónő, aki kezét tördelve kér bocsánatot a zavarásért. Az egyik titkárom barátnője, akit egyszer a sokadik unszolásra hoztam magammal, hogy itt véletlenül összetalálkozzanak. Véletlenül, meg mert a női akarat erős, én meg gyenge vagyok. Ennek köszönhetően viszont megtudom, hogy mi történt, és gondolkodás nélkül pattanok fel, hogy rohanni kezdjek a megfelelő kórterem felé.
- Róza! Róza! Jól vagy?! Mi Történt?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865188#post865188][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:29[/b][/url]

- A férjed vagyok.
Mondom ki az egyértelmű tényt, és csak utána teszem hozzá a másik okot, ami nem annyira az.
- A húgomnál voltam.
Ami nagy szerencse, mert ezek szerint ő mondta, hogy ne szóljanak nekem, de ez nem így működik, mert tudnom kell, ha vele akár mi is történik. Egyszer már azt hittem, hogy minden rendben van az életemben, és akkor nem csak a szüleimet, de a feleségemet is elveszítettem, ráadásul a húgom esetében elkéstem, még élt, és ki tudja, talán meg lehetett volna menteni őt. Talán, és ezt sosem fogom megbocsátani magamnak.
- Melyik volt az, hogy nézett ki?
Engem nem érdekel, hogy ez a munkája, majd holnaptól keres mást, nem hagyom, hogy bárki is, akár csak egy kicsit is ártson neki. Ha nem képesek tiszteletben tartani, hogy ő egy várandós nő, akkor nem kell ezt a szakmát végezniük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865190#post865190][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:30[/b][/url]

- Minden vizsgálatot csak egyszer csináltak meg?
Már persze, ha megcsináltak minden vizsgálatot. Egy eredmény nem eredmény, kettő, de inkább három érték összehasonlítására lenne szükség ahhoz, hogy biztosan azt tudjuk mondani, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. De biztos vagyok benne, hogy csak egyet csináltak mindenből, és ez engem nyugtalanít.
- Nyugodtabban éreznéd magad, ha fogadnék melléd valakit?
Két valakit inkább, akik vigyáznak rá, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. Észre se veszem, hogy elindul velem kifelé, a fejemben pörgetem azok nevét és arcát, akik alkalmasak lennének erre. Miksa kaliberű emberek, akik simán szétvernek bárkit, aki fenyegei Rózát. Olyan emberek kellenek nekem.
- Mikor történt? Mert pillanatnyilag jól vagy, de mi van, ha később lesznek komplikációk? Adtak számot vagy nevet, hogy kit értesítsünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865192#post865192][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:31[/b][/url]

Vitatkozni szeretnék vele, de inkább csak lenyelem a gondolatot, ami már a nyelvem hegyén van arról, hogy mennyire felelőtlen ez így, és inkább egy másik gondolatot lovagolok meg.
- Igen, az lesz a legjobb, ha szólunk Will-nek, hogy készüljön rá, és ha nem muszáj, talán jobb lenne, ha egyedül nem jönnél el Bogolyfalváról. Féltelek Róza, nekem te vagy az életem.
Azt hittem, hogy a szerelem mostanra el fog múlni, de nem, még mindig olyan erősen érzem, és tudom, hogy jól döntöttem.
- Márton a hétvégére áthívott minket egy kis kerti sütögetésre, nem bánod? Nem tudtam neki nemet mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865194#post865194][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:31[/b][/url]

Engedelmesen megállok, ahogy mozdul, és arra, amit mond, a véleményemet a mimikámmal fejezem ki, elhúzva a számat. Ez nem bezárás lenne, csupán óvintézkedés. Nem kicsi óvintézkedés, tudom, de meg kell védenem őt.
- Nem veszíthetlek el, te vagy a családom, Róza.
Mindenki mást, Talát kivéve elveszítettem már, amikor ő hozzám került, az egy égi jel volt, hogy ne adjam fel, mert van még kiért élni, aztán megjelent Róza, és vele igazán teljessé vált minden. Tudom milyen az, amikor elveszítek egy társat, egy gyermeket, akiről sosem beszéltem, még egyszer ezt nem élhetem át, nem lehet. De nem akarom ezzel terhelni, semmi sötét vagy szomorú gondolatot nem szeretnék a várandósságába.
- Rendben, mit vigyünk? Tudom, mindig azt mondják, hogy nem kellett volna, de mindig lecsapnak arra, amit viszünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865196#post865196][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:32[/b][/url]

Elmosolyodom azon, hogy mennyi mindent felsorol, és minden ötlete tetszik. A tiramisu családi kedvenc, de illedelmesen egyikünk sem eszik, amíg Róza nem ehet újra. Nem tudom megérteni azokat, akik ilyen apróságokat nem vesznek figyelembe, hiszen ez az állapot nem örökre szól.
- Az egész utcát nem kell édességgel ellátni. Barnabásék is jönnek, kértem tőle, hogy csináljon neked olyan sültkrumplit, amiért annyira rajongsz
Már elfelejtettem, hogy milyen közösségben lenni, nem csak kötelességből, hanem élvezetből is, de a barátok nem hagytak hátra, csak tiszteletben tartották azt, hogy még nem dolgoztam fel az eseményeket, viszont, ahogy Róza jött, úgy ők is a régi lendülettel vetették bele magukat abba, hogy behívjanak a társaságba, és én újra igazán élek.
- Könyvesbolt. Holnap hozzák a baba könyvespolcát, nem szeretnél mesekönyveket nézni rá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865198#post865198][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:32[/b][/url]

- Ez igaz, lehet, hogy alapítanak egy új varázslófalut, mert gondolni kell az utódokra is. Tételezzük fel, hogy mindenkinél lesz két gyerek, mondjuk, az huszonhat főt tesz ki önmagában, szóval indokolt lesz lassan a környék elhagyatott vidékeit számításba venniük, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Payne-ek is rengetegen vannak, ahova szintén becsatlakoztak a Bánkik.
És a vicc az egészben, hogy ezek a családok még csak nem is törekedtek a belterjességre, és mégis, olyan, mintha abból építkeznének. El se tudom képzelni, hogy mi lenne, ha készakarva csinálnák ezt. Ellepnék az univerzumot.
- endben, és magadnak se szeretnél könyvet venni? Már legalább két hete nem jött haza veled új könyv. Kezdesz elpuhulni, asszony.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865200#post865200][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:33[/b][/url]

- Igen, mind a hét szeretőm. Vagy öt, várj, csak öt, hétvégén otthon vagyok egész nap, akkor nincs időm rájuk, akkor csak öt szeretőm van.
Forgatom meg a szemem, mert hát nyilván, pont az a fajta ember vagyok, akinek van szeretője. Nővel sem voltam évekig, most meg hipp-hopp halmoznám a nőket. Eszemben sincs, különben is, Róza kitesz egy egész háremet, nincs nekem ennyi energiám.
- Nem, csak nem szeretném, ha az lenne, ami a fánkkal volt, amikor azt mondtad, hogy nem kell, majd hajnali kettőkor egy meki parkolójában találtam magam, pizsamában, miközben fánkillat vett körbe. A könyvesbolt éjjel zárva van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=865202#post865202][b]Rónaky Erik - 2023.07.07. 22:34[/b][/url]

- Mintha egy leláncolt és amúgy is üres hűtővel élnénk együtt. Nagyon remélem, hogy amikor megszületik, akkor neki nem lesznek majd ilyen kívánságai.
Lássuk be, kérjen akármit is, akár fiú lesz, akár lány, én ugrani fogok és teljesítem neki. A legboldogabb időszakomat élem, és minden kritikát a viselkedésemmel kapcsolatban nevetve fogadok.
- Jó, majd a többinél hátradőlök a kanapén, sörrel az egyik kezemben, a másikban a távirányítóval, és nem szólok bele a terhességedbe.
Ezt viszont egyáltalán nem lehet elhinni nekem, képtelen vagyok nem szakértőzni, most viszont ellépve mellőle, csak annyi távolságot hagyok kettőnk között, hogy kinyissam neki a kocsi ajtaját.
- Hölgyem.
Segítek a beszállásban, majd gyorsan megkerülve az autót már indulok is, hogy minél távolabb legyünk ettől a helytől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867560#post867560][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:35[/b][/url]

Az elmúlt heteket nem tudom szavakkal leírni, mert nem lehet egyszerre jól megfogalmazni a határtalan örömöt és a mély aggódást. Megkaptam életem legcsodálatosabb ajándékát a legvarázslatosabb embertől, akit csak ismerek, a feleségemtől. A kislányunk tökéletes, egészséges, erős, nagy hangú, és pont úgy ráncolja a homlokát, mint én. A szemei Rózáé, ő néz rám vissza nap, mint nap, legalább így, mert hetek óta az állapota felől csak a bizonytalan kijelentések érkeznek. A fertőzés túl erős volt az ő legyengült szervezetének, de nem veszíthetjük el egymást, most nem, amikor végre együtt vagyunk. A kicsivel ma, amikor végre felhívtak, átrohantam Barnabásékhoz, akik olyan sokat segítettek mostanában, és már szaladtam is tovább, hogy végre lássam őt, ébren, jól, és úgy beszélhessek hozzá, hogy tudjam, tényleg hallja. Mintha a házunktól idáig üldöztek volna, úgy ki vagyok fulladva, az izgatottság a telefon óta dübörög bennem az adrenalinnal, és nem vagyok most semmire se tekintettel, ahogy szinte tokostól viszem be az ajtót.
- Róza!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867562#post867562][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:37[/b][/url]

Él. Tényleg él, a tekintete élő, mozog, önállóan vesz levegőt, és van hangja. Egy hónapnyi bizonytalanság után most itt van, és én érzem, ahogy az egész testem megremeg és a könnyeimmel küszködöm.Fáradt vagyok, éjjel-nappal a babával voltam, és közben azért imádkoztam, hogy ő éljen, hogy visszakaphassam, és megtörtént, ami egy csoda, és amit el se hiszek. Közelebb sietve hozzá, óvatosan fogom meg a kezét, és csókolok az ujjaira.
- Eszembe se jutott haragudni, csak azt szerettem volna, ha visszajössz hozzánk, és most itt vagy.
Soha többet nem akarok kórházba jönni. Nem akarom ezeket a dolgokat átélni.
- Nem is olyan hülyeség az otthon szülés.
Bár eddig nagyon ellene voltam, mert nem akartam, hogy bajuk legyen, sokkal jobb lett volna tényleg a gumimedence és a bába a nappali közepén, mint ennek kitenni őt.
- Jól van, nagyon vigyáztam rá, megadtam mindent neki, amit a könyvekben olvastál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867564#post867564][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:38[/b][/url]

- Kit érdekel az az egy hónap, tudva, hogy az összes többin ott leszel? Róza, minden nap hallotta a hangodat, minden felvételt lejátszottam neki, amin beszélsz, és a ruháidat a közelében tartottam, hogy érezze az illatod, az ágyneműt sem cseréltem le a te oldaladon, hogy érezzen téged, és hogy én is érezzelek.
Én legalább itt lehettem vele, megérinthettem, de több, mint tíz éve egy másik kart is megsimogathatok, néjány lépéssel arrébb, egy másik kórteremben, és az nem ugyanaz, mint átölelni és érezni a meleget, ami belőle árad.
- Annánál. Nem engedték, hogy behozzam, de hamarosan hazavihetlek, és akkor együtt leszünk, csak mi hárman.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867567#post867567][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:43[/b][/url]

- Az elmúlt hetekben szinte csak szomorú dolgok történtek. Mirella már nincs Márton mellett, rá nem hagyhattam, és most Miksáéknál sem olyan a helyzet, és Anna sokat tanult arról, hogyan kell vigyázni egy gyerekre. Bonnie segít neki, ketten is vigyáznak rá.
Azt, hogy vigyáznak kihangsúlyozom, azért is, hogy tudja, jó kezekben van, és azért is, hogy tudja, mindezek ellenére az anyukája mellett lesz a helye, senki se fogja elvenni tőle.
- Nem, nekem most melletted a helyem. Hamarosan elmondják, hogy mikor vihetlek haza, és addig is minden percet, amit lehet, melletted szeretnék tölteni. Róza, én egy hónapja várom, hogy lássam a szemeidet, halljam a hangod, és most is elfordulsz tőlem. Gyűlölsz engem? Megbántottalak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867569#post867569][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:45[/b][/url]

- Ne butáskodj, Róza, ezt te sem így tervezted, és mindenki aggódik, senki sem hibáztat téged, neked se kellene.
Nem találkoztam még ezzel a jelenséggel, de hallottam, hogy létezik, sóhajtva simítok rá a kezére, és próbálok nem bántó lenni.
- Ez az egész helyzet, és amúgy is, a szülés maga, ezek depresszióhoz és önutálathoz vezetnek. Talán jó lenne, ha beszélgetnél valakivel, aki tapasztalt ebben, aki segíteni tud újra megszeretni magad.
Biztos vagyok benne, hogy utálni fogja a gondolatot, de én nem hagyhatom lesüllyedni.
- Aztán minden jó lesz megint, jó? Amint a lányunkkal leszel, jobban fogod érezni magad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867571#post867571][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:46[/b][/url]

- Amikor nem értem haza időben, és megölték a családomat, én is mindenért magamat vádoltam. A pszichológus nekem segített, Róza. Segít a mai napig.
Biztos, hogy volt olyan pont, amikor abba kellett volna hagynom, amikor eléggé egyben voltam már ahhoz, hogy megtegyem, de végül nem léptem, és ennek nagyon örülök, mert segít.
- Nem, végre visszakaptalak, nem megyek sehova.
Nem fogom ilyen állapotban magára hagyni, emlékszem rá milyen az, amikor egyedül vagy a belső démonjaiddal, ezt neki nem szabad átélnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867573#post867573][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:47[/b][/url]

- Nem, mind a két szülője ott lesz, te is és én is. Ez egy életre vállalt kötelezettség Róza, és neki szüksége lesz rá, hogy az anyukája és az apukája is jelen legyen. Tudod jól, hogy én bankautomatának kiváló vagyok, de az ilyen érzelmi dolgok nem igazán mennek, és azt mégsem akarhatod, hogy olyan legyen, mint én.
Senkit sem bántanék azzal, hogy rám hasonlítson, főleg nem a lányunkat. Tudom, hogy nem vagyok jó sok mindenben, főleg ezekben az érzelmi dolgokban.
- Akkor sérülök, de nem fogok kisétálni azon az ajtón, amíg nem vihetlek haza magammal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867575#post867575][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:48[/b][/url]

Elmosolyodom, ahogy elneveti magát, és amikor odébb húzódik, nem várakozom, felkelek, és óvatosan melléfekszem.
- Ez az én nagy szerencsém, különben már régen elvesztettelek volna.
De az nem lehet, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem őt. Így hát küzdök, ha kell, minden órában. Óvatosan az arcára csókolok, és őszinte szerelemmel pillantok rá.
- Mindketten nagyon makacs emberek vagyunk, és szerintem csináltunk a világra egy még makacsabb kisembert, akinek olyan szép szeme van, mint az anyukájának, így nekem végem van. Az összes Rónaky nőszemély legyőz engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=867577#post867577][b]Rónaky Erik - 2023.09.27. 21:50[/b][/url]

- Az lesz, szerencsére te vagy az anyukája.
Én pedig biztos vagyok benne, hogy rengeteg kissé hippis, vidám dolog fog minket körbevenni, az ezen az egészen túljutunk. Nagyon boldog éveink lesznek együtt.
- Eddig ott voltam neki, a nap nagy részében alszik, Anna azt mondta, hogy addig maradhat náluk, ameddig csak szeretnénk, tudja, hogy mennyire vártam, hogy végre itt lehessek veled. És ott leszünk neki, egész életében. Pár év, és nagyon fog minket utálni, nem akarja, hogy ott legyünk. Ez most egy kis rágyakorlás, amire úgyse fog emlékezni. Anna meg kiélvezi azt, hogy babázhat, mindenki nyer.